Magyar király helyett mexikói császár - Habsburg Miksa kalandja Mexikóban I.

Átírás

1 Magyar király helyett május 12. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még értékelve Givenincs Magyar király helyett Mérték - 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 II Napóleon a XIX. század közepén egy nagy francia központú birodalomról álmodott. Nem a hagyományos értelembe vett gyarmatbirodalomról, hanem egy francia befolyásolási övezetről. Bizonyos értelemben előfutára volt a modern geopolitikai gondolkodásnak. A nagy latin birodalom természetesen nem volt eredeti ötlet, hiszen a spanyolok több évszázadon keresztül a gyakorlatban is megvalósították. 1. oldal (összes: 6)

2 II Napóleon álma II Napóleon azonban-mint már említettem- nem a hagyományos gyarmatbirodalomban gondolkodott. Latin-Amerika vonatkozásában az volt a terve, hogy az USA terjeszkedését Dél felé lehetetlenné tegye és a latin amerikai államok növekvő felvevőpiaca és ásványkincsei felett biztosítsa Franciaország elsőségét. Ehhez azonban mindenekelőtt Mexikóra volt szüksége. Mexikó volt az az ország, amely földrajzi fekvése miatt meg tudta akadályozni az USA Dél-irányú terjeszkedését. Ezt a gondolatot világosan kifejti egy, a Mexikót megszálló csapatok vezető tábornokának írott, levélben, (1) amelyben leírja, hogy Franciaország érdekelt egy erős Amerika Egyesült Államok meglétében, amely lefékezi az angol törekvéseket a térségben. Nem érdekelt azonban abban, hogy az Egyesült Államok terjeszkedjen területileg és gazdaságilag a Golfo de Mexikó irányában, azaz Dél felé, majd az Antillák és Dél-Amerika irányában. egy francia fegyverekkel segített kormányt kell létrehozni és miután biztosítottuk jótevő befolyásunkat közép Amerikában ez a befolyás ki fog sugározni Délre és Északra és óriási lehetőségeket nyit meg kereskedelmünk előtt és ellátja iparunkat nélkülözhetetlen anyagokkal. Így tehát politikai, ipari és kereskedelmi érdekünk arra kötelez, hogy bevonuljunk Mexikóba, határozottan kitűzve ott zászlónkat és megalapítva ott egy monarchiát (A monarchia jobban megfelelt II Napóleon céljainak. A monarchisták, akik kapcsolatban álltak II Napóleonnal, természetesen szintén monarchiában gondolkodtak-amint ezt lejjebb részletesen kifejtem). II Napóleon geopolitikai szempontból egy sajátos Észak-Dél formátumban gondolkodott, amelynek tengelye a Mediterráneum-Mexikó. Ebben a nagy latin közösségben a vezető tehát meghatározó erő természetesen Franciaország. Mire alapozta II Napóleon a terv megvalósíthatóságát? Először nézzük Európát. A volt latin gyarmatbirodalom vezető ereje Spanyolország egyfelől gazdaságilag gyenge volt, katonailag nem tudott volna Franciaországgal versenyezni, másfelől volt gyarmattartó múltja miatt egy hasonló terv Madrid részéről szóba se jöhetett. Ráadásul még gyarmatai voltak Latin-Amerikában. Anglia saját hatalmas méretű gyarmatbirodalma megerősítésével volt elfoglalva és az USA minden angol megjelenésre Latin-Amerikában különösen élesen reagált.. ( Amerika az amerikaiaké.) A helyzetet bonyolította Anglia számára az amerikai polgárháború. Az sem mellékelhető körülmény, hogy az anglikán vallás nem volt elfogadható a katolikus latin-amerikaiaknak. Anglia tehát jobbnak látta semlegesnek maradni II Napóleon kalandjában és a kivárás álláspontjára helyezkedett. Portugália anyagi ereje miatt szóba se jöhetett, hogy hasonló tervet megvalósítson, vagy meghiúsítson. Itália és Németország saját megalakulásával, az egyesítéssel volt elfoglalva. Európa tehát szabad utat nyitott a francia intervencióhoz. Mexikói oldalról nézve is a terv sok szempontból megvalósíthatónak, sőt jól időzítettnek tűnt. a latin-amerikai spanyol nyelvű országok közül egyedül már volt ság. (Az egész térségben ebben az időben csak Brazíliában volt ság a republikánus tengerben. A brazil, I Dom Pedro rokona volt a trónra kinézett Miksának. Ez is beleillett II Napóleon terveibe, sőt erősítette azt.). A függetlenség elnyerése után Agustin néven 1821-ben megkoronázták a függetlenségi háború hősét Iturbide tábornokot. (2) Amíg azonban a brazil ság időtállónak bizonyult, (3) Mexikó át egy másik tábornok megbuktatta (1823). A monarchisták ebből azt a következtetést vonták le, hogy a brazil ság azért maradt tartós, mert egy európai uralkodócsalád (a portugál Bragança-ház tagját választották rá ezzel elkerülték a belháborút. Mexikó példája viszont azt bizonyította, hogy a gyenge központi hatalom képtelen volt ellenállni a függetlenségi harcokban megerősödött helyi caudillók hatalmi vágyainak. Gyakorlatilag bármely megfelelő haderővel rendelkező tábornok megszerezhette a i trónt (később az elnöki széket). Agustín bukása után ádáz, kisebb nagyobb megszakításokkal közel negyven évig tartó fegyveres küzdelem alakult ki a liberálisok és a konzervatívok között. A harcok miatt a gazdaság alig fejlődött. (4) Az amúgy is kevés állami bevétel igen nagy hányadát emésztette fel a hadsereg fenntartása, azé a hadseregé, amely képtelen volt megvédeni az ország területi integritását. (Mexikó 1835-ben elvesztette Texast, amely előbb független állam lett, majd csatlakozott az USÁ-hoz ban, az USA-Mexikói háború következtében elvesztette területe felét) (5) A konzervatívok a liberális gondolkodásra és törvénykezésre vezették vissza az ország gyengeségét. A liberálisok pedig azzal vádolták a konzervatívokat, hogy megakadályozzák az ország gazdasági és 2. oldal (összes: 6)

3 társadalmi haladását, ezért olyan gyenge az ország. A liberálisok, amikor hatalmon voltak sorra hozták törvényeiket, amelyek célja szerintük az ország modernizálása. Pl. a liberálisok a kisbirtokos Mexikó koncepció megvalósítását úgy látták megvalósíthatónak, ha feloszlatják az egyházi és indián kézben levő földbirtokokat. Az ezt előíró un. Lerdo törvény (6) az egyház éles ellenállását váltotta ki. Az 1857-es alkotmány, és Juárez egyház ellenes törvényei (7) tovább élezték az ellentétet a liberálisok és az egyház között. A liberálisok azzal vádolták az egyházat, hogy az a konzervatívokat támogatja. Ez igaz is volt, de fel kell tenni a kérdést miért alakult ki az egyház és a konzervatívok között egyfajta természetes szövetségi viszony? Az egyház politikailag nem szerepelhetett, pártjai nem lehettek, gyakorlatilag nem volt saját érdekképviselete. A konzervatívok felvállalták az egyház érdekeinek képviseletét. A konzervatívok viszont ideológiai és pénzügyi segítséget kaptak az egyháztól. A tárgyalt időszakra tehát olyan helyzet alakult ki, hogy a konzervatívok és az egyház szövetségben lépett fel a polgárháborúban győztes liberálisok és a liberális elveket legkövetkezetesebben védő Benito Juárez elnök ellen. Az egyház esetében mindig figyelembe kell venni, hogy egyház mindig is tartott az USÁ-ban domináns vallásként megjelenő protestantizmustól. (8) II Napóleon tervében a egyház helyzetével is kalkulált, amikor arra számított, hogy a egyház is szívesen fogad egy római katolikus herceget uralkodónak, akit a főként római katolikus lakosságú Franciaország támogat. Az egyház tehát elfogadta a tervet, azzal a kikötéssel, hogy a leendő visszavonja az egyházat sújtó liberális törvényeket. A konzervatívok között sem volt teljesen új gondolat egy európai herceg trónra ültetése. Estrada már 1840-ben azt írta, hogy Mexikón csak egy monarchia segíthetne. Hasonló következtetésre jutott a konzervativok vezéralakja Lucas Alamán is, aki szerint a liberális föderativizmussal szemben csak egy centralizált monarchia védheti meg Mexikót az USA terjeszkedésével szemben. (9) A monarchia azonban csak abban az esetben léphetne fel az USÁ-val szemben, ha a monarchia mögött egy erős európai hatalom áll. A főszereplő: főherceg. A II Napoléon megálmodta és megrendezett drámához szükség volt egy főszereplőre, de olyanra, aki nem csak egyes elvárásoknak tud megfelelni, hanem az elvárások csaknem mindegyikének. Ennek az embernek mindenekelőtt neves királyi családból származó hercegnek kellett lenni, mégpedig valamelyik európai királyi családból. Nem lehetett angol, az USA érzékenysége miatt. Nem lehetett spanyol, a gyarmati múlt miatt. Nem lehetett francia sem nehogy gyarmatosítással lehessen vádolni II Napóleont.. Mindenképpen római katolikus vallásúnak kellett lennie. Fiatalt kerestek, aki nem retteg vissza a feladat nagyságától, a polgárháborús viszonyoktól, de azért aki már rendelkezik bizonyos uralkodási tapasztalatokkal és nem utolsó sorban bírja a francia uralkodó és a monarchisták bizalmát. II Napóleon választása főhercegre esett. A választás tökéletesnek tűnt. valóban megfelelt a fenti követelményeknek. (Sőt mint később kiderült teljes mértékben magáévá tette az ügyet és nagyon komolyan vette főszerepét II Napóleon játszmájában). Bécsben született július 6-án. Ferenc József későbbi osztrák, magyar király öccseként csak családi katasztrófa estén juthatott volna hatalomra és 1854 között beutazta a mediterráneumot. Egy ideig az Osztrák-Magyar Hadiflotta admirálisa volt, majd a Lombardia- Velence kormányzásával bízta meg. (10) A forrongó Italiában nem lehetett könnyű dolga az ifjú hercegnek. Itt erősödött meg benne liberális hajlama, az ellentétes politikai erők közötti kompromisszum keresés július 27-én felségül vette a belga király lányát Carlotát. 25, Carlota 17 éves volt ekkor. (11) (A Carlota nevet használom, mert ezen a néven került be a történetírásba) A fiatal pár a Trieszt melletti Miramar kastélyban élt. Itt érte Miksát az ajánlat francia és a küldöttség részéről az ajánlat, hogy fogadja el a trónt. Nehéz megítélni milyen lelkesedéssel fogadta a felajánlást. Főleg találgatásokkal kell hiteles források híján - megelégednünk. A kevés, erre az időszakra vonatkozó, utalás alapján azt mondhatjuk, hogy jó szívvel fogadta a hírt. Nagy kihívásnak, civilizációs munkának tekintette feladatot. Felesége pedig kifejezetten lelkesedett a útért. Ez utóbbiakat az is alátámasztja, hogy visszautasította a görög királyi trónt, miután felajánlották neki a ságot. tehát véglegesen választott. Mint önmagát liberálisnak érző leendő uralkodó feltételül azt szabta, hogy a nép válassza meg képviseletein keresztül-uralkodónak. II Napóleon nagyon meg volt elégedve választásával. Egy levelében azt írta, annak külön is örül, hogy egy olyan dinasztiából való a herceg, amellyel nemrég még háborúban állt. (12) Labastida, Puebla püspöke, aki a Miksát meghívó delegáció tagja 3. oldal (összes: 6)

4 volt, szerint kijelentette: megyek Mexikóba örökre elválok Európától gondolataimat nem fogja más mozgatni és nem fogok mást tenni csak azt mintha született lennék. Feleségem ugyanígy határozott. (13) A választó delegációnak is tetszett. Labastida írta: milyen büntetés Itáliának, hogy elmennek, milyen veszteség Ausztriának és egész Európának 14 Bizonyára úgy gondolta és milyen szerencse Mexikó számára. Már csupán egy dolgot kellett elérni: megtisztítani a trónhoz vezető utat. ugyanis pontosan az a liberális, Benito Juárez vezette, kormány volt hatalmon, amely a monarchia esküdt ellensége volt. II Napoleon megígérte Miksának, hogy hadserege megtisztítja a trónhoz vezető utat. Már csak ürügy kellett a beavatkozásra. A francia intervenció Intervencióra ürügyet IINapóleonnak könnyű volt találni. A liberálisok és konzervatívok legutolsó polgárháborújából a Juárez vezette liberálisok kerültek ki győztesen. Az ország gazdasága azonban romokban hevert. Azért, hogy egy kissé összeszedje magát a gazdaság Juárez 1861 július 17.-én ideiglenesen elhalasztotta a külföldi adósságok visszafizetését. II Napóleonnak ez szolgált ürügyül az intervencióra. A vezető hitelező országok londoni értekezletén elhatározták, hogy fegyveres jelenléttel adnak nyomatékot követeléseiknek. (15) Angol, francia, spanyol csapatok szálltak partra Veracruzban. Juárez Mexikó londoni követén keresztül igyekezett a nagyhatalmak tudomására hozni, hogy csak ideiglenes rendeletről van szó és, amint a gazdaság kicsit helyreáll, újra fizetni fogják az adóságterheket. (16) November 26-án a kormány rendeletével visszavonta az adósság visszafizetési moratóriumot. Ezzel megszűnt a nagyhatalmak inváziójának az oka. Anglia és Spanyolország a Soledadi Egyezmény (17) alapján visszavonta csapatait. A francia csapatok azonban tovább vonultak az ország belseje felé. A magyarázat az volt, hogy Franciaország nem ért egyet Anglia engedékenységével és továbbra is nyomást akar gyakorolni a kormányra (egyébként a megszálló országok közül Mexikó Franciaországnak tartozott legkevesebbel!). De itt már nem is volt szükség magyarázatra. Mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a franciák eleve intervencióra készülnek áprilisában már megtörténtek az első összecsapások a és a francia hadsereg között. Juárez szerint folytatódik a harc a liberálisok és a konzervatív monarchisták között. Kijelentette, hogy a harc Mexikó függetlenségéért folyik. Mexikó függetlensége egyben Latin-Amerika függetlensége is. Juárez nagyon ügyesen összekapcsolta Mexikó ügyét egész Latin-Amerika függetlenségével, rámutatva arra, hogy ami ma Mexikót fenyegeti, holnap egész Latin-Amerikát fenyegetni fogja ( Mexikó ügye kontinentális ügy ). (18) Juárez január 25-i rendelete hazaárulásnak tekintette és halállal büntette a franciákkal való együttműködést. Az első nagyobb csatát a ak nyerték Pueblánál (május 5. azóta nemzeti ünnep.) Az invázió ellen magában Franciaországban is voltak akik felemelték szavukat. Victor Hugo pl. a következőket üzente a pueblaiaknak: Nem Franciaország az, amely hadat visel ellenetek, hanem a ság. Harcoljatok, küzdjetek, legyetek kemények és ha úgy gondoljátok, hogy a nevem jó valamire használjátok fel (19) II Napóleon levélben (20) utasította a francia csapatok parancsnokát Forey tábornokot, hogy tegyen közzé egy olyan kiáltványt, amelynek az a célja, hogy a legtöbb t megnyerje a monarchia ügyének. Forey június 12.-i kiáltványában kifejti, hogy "Franciaország azért küldött csapatokat Mexikóba, hogy segítse a népet, hogy szabadon válasszon egy kormányt, amely tiszteli a vallást, a tulajdont A katolikus vallást meg fogják védeni és a püspököket visszahelyezik püspökségeikbe El kell felejteni a múlt gyűlölködéseit, általános amnesztia lesz hirdetve. De a haza ellenségeinek nyilvánítok mindenkit, aki süketnek mutatkozik békéltető felhívásom iránt és 4. oldal (összes: 6)

5 üldözöm őket bárhová is menekülnek. (21) 1863 szeptemberétől az inváziós hadsereg új vezetőt kapott Archille Bazaine személyében. II Napóleonnak a pueblai vereség után rá kellett jönnie, hogy a nagy területű Mexikót nem lehet katonával meghódítani. Bazaine 1863 októberében már francia katonával rendelkezett(ebben benn van az idegenlégió, a szudáni és núbiai egységek, az osztrák-magyar légió, a belga király ajándéka, az 1500 fős belga egység.) Juárez összesen katonával számolhatott. A i erőkhöz még hozzá kell adnunk kb katonát, akiket hű konzervatív tábornokok vezettek. (22) A hadiszerencse nagyon gyorsan átpártolt a iakhoz májusában a franciák elfoglalták Pueblát (fogságba esett a republikánus csapatok főparancsnoka és több mint 1000 magas rangú tiszt). A Juárez kormány San Luis Potosiba menekült. Megkezdődött az a közel öt évig tartó macska egér harc, amelynek folyamán a Juárez kormányt a i csapatok egyik helyről a másikra űzték, de elfogni nem tudták. Juárez aki az USA határ közelében egyik városból a másikba menekült, miközben emberei gerillaharcot folytattak az ellenséggel, egyszer se lépte át a határt. Fenn kívánta tartani azt az állapotot, hogy az országban két kormány van: a törvényes választott alkotmányos (constitucionalista) kormány, amely a köztársaságot képviseli és a francia szuronyok segítségével létrehozott másik kormány, a monarchia.puebla elfoglalása után megnyílt a franciák előtt az út a fővárosba. A köztársaságpárti szétszórt egységek az ország északi és nyugati területein próbálták összeszedni erőiket június 10.-én a franciák bevonultak Mexikóvárosba. folytatjuk... Írta: Horváth Gyula A tanulmány eredetileg a Mediterrán Világ / 8 számában jelent meg, itt most a főszerkesztő és a szerző személyes engedélyével közöljük újra. Regnum! - A Flag Polgári Műhely partnere Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 5. oldal (összes: 6)

6 6. oldal (összes: 6)