mi a nyelv? angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

Átírás

1 Első fejezet mi a nyelv? 1. A kommunikáció egyik első kérdése ez lehetett: Hogyan fejezhetjük ki a gondolatainkat úgy, hogy azok mások számára is érthetők legyenek? Ennek a problémának a megoldására alakultak ki a nyelvek. Az emberi nyelvek mindegyike hangokon alapuló, de jelekkel is közvetíthető kommunikációs rendszer. A nyelv használata a beszéd és az írás. A nyelv segítségével oszthatjuk meg egymással gondolatainkat. Elmondhatjuk, mire gondolunk és mások is elmondhatják nekünk. Ez azt jelenti, hogy minden emberi nyelv legfontosabb jellemzője a gondolatiság, vagyis, bármilyen nyelvet is használjunk, a legfontosabb cél mindig az, hogy pontosan közvetítse gondolatainkat. A nyelvtan Az emberi nyelvek első és legfontosabb tulajdonsága az, hogy szabályozottak. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy megértsünk másokat, és magunkat is megértessük egyértelműen kell fogalmaznunk azért, hogy az információ ne változzon, ne sérüljön a kommunikáció során. Vagyis: a másik ugyanazt a gondolatot kapja meg mint ami az én fejemben megszületett. Hogyan tehetjük meg mindezt? Csak akkor érthetünk másokat pontosan, és értethetjük meg magunkat másokkal, ha bizonyos szabályokat betartva kommunikálunk. Minden nyelvet szabályok rendszere tesz használhatóvá. Ha nem a szabályoknak megfelelően kommunikálunk, akkor nem fognak megérteni bennünket, és mi sem fogunk megérteni másokat. Ezen szabályok összességét nevezzük nyelvtannak *. 13 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

2 első fejezet A nyelvtan általános tulajdonságai A nyelvtan szintjei A nyelv gondolataink kifejezésének eszköze, ezért ún. szintekre tagolható. Tekintve, hogy a legtöbb gondolatunk túl bonyolult ahhoz, hogy egyetlen szóval elmondhassuk, ezért a szavakból nagyobb egységeket kell alkotnunk ahhoz, hogy bonyolultabb gondolatokat is kifejezhessünk. A még bonyolultabb gondolatok kifejezéséhez ezeket a nagyobb egységeket kell egymással kombinálnunk, hogy egy még nagyobb egységet hozhassunk létre. Például, ha el szeretném mondani, hogy álmomban láttam egy fekete macskát, ami az ágyamon aludt, akkor egyetlen szóval [1] nem tudom elmondani mindezt. [1] macska [2] fekete macska, az ágyamon, aludt Ez a három szólánc már sokkal több információt tud kifejezni, mint a szavak, azonban még mindig nem eleget. Ezeket is természetesen a megfelelő szabályok szerint össze kell kapcsolni. Így már mondatról [3] beszélhetünk *. [3] Egy fekete macska aludt az ágyamon. Ez az egyszerű példa a nyelvtan három általános tulajdonságát mutatja be. Melyek ezek? Szerkezetfüggőség Mind a mondatok, mind a szóláncok szerkezetfüggők. Ez azt jelenti, hogy nem mindegy milyen sorrendben helyezem egymás után a szavakat egy szóláncban, vagy a szóláncokat egy mondatban. Például a [2] példa helyes, a [2a] azonban nem, mert az elemei nem a megfelelő sorrendben állnak. * A nyelvtannak sokkal több, mint három szintje van. Léteznek szintek a szó alatt (pl. fonéma), illetve fölötte (pl. szöveg) is. A szólánc és a mondat közötti szinten a tagmondat áll. Azért nem vezetem be ezt a szintet, mert ez a könyv kizátólag az egyetlen tagmondatból álló, ún. egyszerű mondatokkal foglalkozik. 14 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

3 mi a nyelv? [2] egy fekete macska [2a] macska egy fekete A magyarban ezt az elvet a szóláncok szintjén figyelhetjük meg a legkönnyebben, az angolban azonban ugyanez az elv érvényes a mondatokra is! Egymásba ágyazottság A nyelvtan másik jellemzőjét is megfigyelhetjük a fenti példákban. A szóláncok szavakból, a mondatok szóláncokból épülnek fel. Ez azt jelenti, hogy minden egyes nyelvtani szintbe beágyazódnak az alatta levő szint elemei. A mondatok tehát olyan szóláncokból állnak, amelyek szavakból állnak össze. Ez a látszólag egyszerű tény egy újabb fontos jellemző felismerését könnyíti meg. Hierarchikusság Ezt az elvet legkönnyebben egy hasonlat segítségével érthetjük meg. Ha tortát szeretnénk készíteni, akkor az alapanyagokból (liszt, tojás, cukor stb.) félkész termékeket kell készítenünk (tészta, krém). Ezeket a félkész termékeket kell megfelelő szabályok szerint kombinálnunk ahhoz, hogy megkapjuk a tortánkat. Vagyis, közvetlenül az alapanyagokból nem készíthetünk tortát, a félkész termékek elkészítése megkerülhetetlen része a torta előállításának. Hasonló a helyezet a nyelv esetében is. Mondatot nem alkothatunk szavakból, csakis szóláncokból. Nyelvtípusok 15 A fentiekben megismerkedtünk a nyelvek általános tulajdonságaival, és a nyelvtan közös jellemzőivel. Mindezen azonosságok ellenére az emberi nyelvek különböznek egymástól! Ez azt jelenti, hogy minden nyelvhez más és más, ugyan azonos elvek szerint felépülő, mégis különböző szabályrendszer tartozik. A magyar és az angol nyelv szabályai sem egyeznek meg. Nagyon fontos, hogy tudatában legyünk ennek a különbségnek! Bármely nyelv három alapvető eszközrendangol_erthetoen_140x190+3.indb :50

4 első fejezet szer segítségével jelölheti a jelentésbeli eltéréseket. Attól függően, hogy milyen eszközrendszert használ, az emberi nyelveket három nagy csoportba sorolhatjuk *. Hajlító (idegen szóval: flektáló) nyelvek: A hajlító nyelvek a szavak hajlításával, vagyis szavanként egy változtatással jelölik a jelentés változását. (A hajlító nyelvekben egy szó csak egy jelentésmódosító végződést vagy változtatást, pl.: umlautot kaphat.) Ilyen az angol, a latin, és a német is. Ragozó (idegen szóval: agglutináló) nyelvek: A ragozó nyelvek a szavak ragozásával, vagyis halmozható végződések hozzáadásával jelölik a jelentés változását. (A ragozó nyelvekben egy szó több jelentésmódosító végződést is kaphat.) Ilyen nyelv a magyar, a japán, de például a finn is. Elkülönítő (idegen szóval: izoláló) nyelvek: Ezek a nyelvek a sorrenddel, vagyis a szavak és mondatrészek egymásutániságával jelölik a jelentés változását. Ebbe a csoportba tartoznak Délkelet-Ázsia nyelvei, és ilyen a mandarin (kínai) nyelv is. Nagyon fontos, hogy egyetlen nyelv sem sorolható kizárólag egyetlen csoportba, mindegyik hordoz magában olyan tulajdonságokat, amelyek egy másik nyelvtípushoz tartoznak. Ha az angol és a magyar nyelv közötti különbségeket meg akarjuk érteni, akkor fel kell ismernünk, hogy a két nyelv nem azonos típusba tartozik! A magyar ragozó, míg az angol részben hajlító, részben elkülönítő nyelv. Ezekkel a nagyon egyszerű, de legalább ennyire fontos ismeretekkel már tisztázhatunk két alapvető félreértést, amely sajnos még mindig nagyon erősen tartja magát az angolul tanulók körében, sőt, ami még rosszabb, gyakran a tanárok között is. * Létezik egy negyedik nyelvtípus is. Ez a bekebelező, idegen szóval inkorporáló nyelvek csoportja. Ezek a nyelvek akár egy mondatot is képesek egy szóba süríteni. Ilyenek például az amerikai őslakosok nyelvei. 16 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

5 mi a nyelv? Két elterjedt tévhit A ragozás Mivel a két nyelv teljesen más eszközökkel fejezi ki ugyanazt, ezért már az elején két alapvető különbséget kell kiemelni. Az első a ragozás kérdése. Az angol nyelv nem ragoz. A magyar igen. Mi a rag? A rag a magyarban egyike a szóhoz kapcsolható toldalékoknak, méghozzá mindig az utolsó. A hajlító nyelvekben egy szó csak egyetlen végződést kaphat. Ebből a meghatározásból következik, hogy az angol nem ragozhat, hiszen hajlító nyelv. Illusztrálja ezt egy nagyon egyszerű példa! [1] car cars [1a] autó autók Itt [1], [1a] még nincs eltérés a két szó között, aminek az oka az, hogy csak egy jellemzővel, a többes számmal bővült a jelentés. A magyar nyelvben a többes számot a k betűvel (a többes szám jele) jelöljük. Ez nem rag, és az angolban is létezik egy ugyanerre szolgáló jel, az s. Azonban ha további információt szeretnénk közölni, azonnal megmutatkozik a két nyelv közötti különbség. [2] from our cars [2a] autóinkból Itt már szembetűnő az eltérés a két nyelv között. Az előző példával [1], [1a] ellentétben itt már nem csak azt közöljük, hogy egy adott tárgyból több van mint egy, hanem azt is, hogy ez kinek a tulajdona, illetve még egy térbeli jellemzőt is leírunk. A toldalékok közül a -ból a rag, ami után már nem kapcsolható újabb toldalék a szóhoz. Mint a [2a] példa is mutatja, a magyar nyelv a toldalékok segítségével több információt 17 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

6 első fejezet képes egyetlen szóba tömöríteni, mint az angol. Mivel az angol nem tömörít, három külön szóra van szüksége [2]. Ez nem jelenti azt, hogy a ragozó nyelvek jobbak, mint a hajlító, vagy az elkülönítő nyelvek. Bármely nyelven ki lehet fejezni ugyanazokat a gondolatokat, a különbség a hogyanban rejlik. Lesznek olyan helyzetek, amikor az angol nyelv használata tűnik majd egyszerűbbnek. Mint láttuk, képtelenség ragokról beszélni az angolban, mivel ez az eszköz egyszerűen nem létezik az angol nyelvben. Ebből következik, hogy a ragozás is hiányzik. Mi a ragozás? A ragozás olyan eszköz, amivel többek közt azt is jelölhetjük, hogy ki a cselekvő, anélkül, hogy ehhez újabb szóra vagy szavakra lenne szükségünk. A magyarban a személyragok segítségével ezt meg is tudjuk tenni: ezért kevesebb szóra van szükségünk. Az angolban ez az eszköz nem áll rendelkezésünkre. [3] I love you. [3a] Szeretlek. A magyar és az angol mondat közötti különbség a fenti [3], [3a] példában hasonló, mint az előző példánál [2], [2a]. A magyar mondat esetében a személyragokból tudjuk, hogy ki a cselekvő, sőt a tárgyas ragozásnak köszönhetően azt is megtudjuk, hogy kire irányul a cselekvés. Az angol mondatból [3] ez ugyanolyan egyértelműen kiderül, azonban itt mivel hiányzik a ragozás több szóra van szükségünk. Tehát a ragok, és ezáltal a ragozás hiánya azt jelenti, hogy az angolban mindig külön szavakkal vagy szóláncokkal kell jelölnünk mindazt, amit a magyarban ragokkal. Ez fontos következménye a két nyelv közötti különbségnek! A ragozás hiányának következményei A fentebb említett különbségeknek egyértelmű következménye van a nyelvtani szintekre nézve. A magyarban a szavak szintjén sokkal több mindent tudunk közölni, mint az angolban. Az angol szavak használata a magyarokkal összevetve viszonylag egyszerű. Nem kell a toldalékolással, sőt az alanyi vagy tárgyas ragozással sem foglalkoznunk. 18 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

7 második fejezet szóláncok és szófajok 2. A szóláncokról A szóláncok olyan értelmes szókapcsolatok, amelyek képesek betölteni egy mondatrész funkcióját. Ez azt jelenti, hogy mondatok kizárólag szóláncokból építhetők fel. A mondatrészek azonban különböző típusú szóláncok használatát igénylik. Másfajta szólánc lesz képes alanyként, megint más igeként működni a mondatban. Annak ellenére, hogy a szóláncok különbözőek, vannak általános jellemzőik, amelyek minden szólánc esetében azonosak. Melyek ezek? A szóláncok jellemzői Bővíthetőség A szóláncok legfontosabb tulajdonsága a bővíthetőség. Szavakból állnak, amelyeket modulszerűen egymáshoz kapcsolhatunk, természetesen a megfelelő szabályok betartásával. Elméletileg korlátlan mértékben bővíthetők, azonban az emberi memória korlátai miatt a legtöbb szólánc legfeljebb négy elemből áll. A szóláncok általános sémája Minden szólánc szavakból áll, azonban ezek a szavak eltérő fontosságúak. Mindegyikben van egy olyan szó, amely az adott szólánc jelentését biztosítja. Ezt a szót nevezzük központi szónak. Azokat a szavakat, amelyek további információt adnak a központi szó jelentéséhez módosítószavaknak nevezzük. A központi szó minden szóláncban kötelező elem, vagyis nem hiányozhat a szóláncból. Ennek a szónak a szófaja 27 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

8 második fejezet adja meg a szólánc elnevezését is. Tehát, ha a szólánc központi szava főnév, akkor főnévi szóláncról, ha ige, akkor igeiről stb. beszélünk. A módosítószavak ezzel szemben nem kötelezők. Csak akkor van rájuk szükségünk, ha a gondolat, amit ki akarunk fejezni, megkívánja a használatukat. Figyeljük meg, ha a központi szót kivesszük a szóláncból, akkor az elveszíti jelentését [1]. Ha a módosítószavakat vesszük ki, akkor ugyan csökken a szólánc által hodozott információ mennyisége, maga a szólánc azonban értelmes marad [2], [3]. [1] big black? nagy fekete? [2]? black dog? fekete kutya [3] big? dog nagy? kutya Sorrendiség a szóláncokban A szóláncokra is érvényes a sorrendiség és az egyeztetés elve. Ez azt jelenti, hogy a központi szó mindig az utolsó a szólánc szavai között. A módosítószavak mindig a központi szó előtt állnak [4], [5]. Ebben a tekintetben a magyar és az angol, ha nem is egyezik meg teljesen de nagyon hasonló. [4] big black dog nagy fekete kutya [5] very quickly nagyon gyorsan Egyeztetés a szóláncokban A szóláncok elemeit egyeztetni kell *. Ez a főnévi szóláncok esetében azt jelenti, hogy a főnév számát helyesen kell igazítanunk az egyes determinánsokhoz. * A szóláncok bemutatásánál részletesen is foglalkozom az egyeztetéssel, a két példa csak az elvet illusztrálja. 28 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

9 szóláncok és szófajok [6] a horse egy ló [7] a horses egy lovak Figyeljük meg, hogy a [6] mondatban az egyes számot kényszerítő determináns ( a ) miatt a főnév is egyes számot kap. Ebből látható, hogy a főnévi szóláncban a legfontosabb a determinánsok és a főnevek egyeztetése. Az igei szólánc elemeit szintén egyeztetni kell. Az igéknek nincs többes számuk, és az angol nem is ragoz, azonban itt az ún. igeformák helyes kiválasztása és összehangolása lesz fontos [8]. [8] can swim tud úszni [9] can swimming tud úszás A főnevek és használatuk: a főnévi szólánc (Noun phrases) A főnévi szólánc összetevői A főnevek A főnevek, és a velük alkotott főnévi szóláncok segítségével nevezhetünk meg tárgyakat, személyeket vagy fogalmakat. A főnevekre minden angol mondatban szükség van, mert ezekkel nevezzük meg a cselekvőt, vagyis a mondat alanyát, illetve a tárgyat, vagyis azt a mondatrészt, amelyre a cselekvés irányul. Minden cselekvő mondatnak van alanya, és minden passzív mondatban szerepel tárgy, tehát minden angol mondatban szükségünk lesz legalább egy főnévi szóláncra. Minden főnévi szólánc központi szava főnév. A főnévi szólánc melléknevekkel és determinánsokkal bővíthető. 29 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

10 második fejezet A melléknevek A melléknevekkel a központi szó jelentését módosíthatjuk, további tulajdonságokkal ruházva fel azt [1], [2], [3]. [1] dog kutya [2] black dog fekete kutya [3] big black dog nagy fekete kutya A melléknevek a magyarban és az angolban egyaránt meghatározott sorrendben illeszthetők egymás után [4], [5]. [4] nagy fekete kutya big black dog [5] fekete nagy kutya black big dog A determinánsok A főnévi szóláncok tovább bővíthetők az ún. determinánsokkal, amelyek olyan tulajdonságokat jelölnek, amelyből egy szóláncnak csak egy lehet. Ilyen tulajdonság például a mennyiség. Valami nem lehet egyszerre sok és kevés is. Ilyen tulajdonság továbbá a birtokos. Logikai értelemben egy főnévnek csak egy birtokosa lehet [6], [7]. [6] our dog a mi kutyánk [7] my our dog 30 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

11 szóláncok és szófajok Ennek értelmében egy főnévi szólánc egy determinánssal bővíthető, ugyanakkor a determinások kombinálhatók egymással [8], [9]. [8] my friend az én barátom [9] one of my friends egy barátom Szó szerint: a barátaim közül az egyik A determinánsok közé tartoznak a névelők is, ezek használatával külön rész foglalkozik a III. függelékben. Általános szabályként elmondhatjuk, hogy a határozatlan névelő egyes számot kényszerít. Itt érdemes megjegyezni, hogy egyes, illetve többes száma kizárólag a megszámlálható főneveknek van, a megszámlálhatatlan főnevek esetében nem beszélhetünk többes számról. A determinánsok tagadása A determinánsok is tagadhatók, de nem mindegyik használható tagadó mondatokban. Az angolban három tagadószó létezik: a no, a not, és a never. A determinánsok kizárólag a not -tal tagadhatók. A főnévi szólánc felépítése A főnévi szólánc egy darab főnévből egy determinánsból, és ha szükséges, melléknevekből áll. A főnév a központi szó, ezért kötelező elem a szóláncban. A melléknevekkel és a determinánsokkal való bővítés nem kötelező. Csak akkor szükségesek, ha a gondolat, amit szeretnénk kifejezni, megköveteli a használatukat. Mint minden szóláncra, a főnévire is vonatkozik a két alapelev, így minden egyes főnévi szólánc elemeit a megfelelő sorrendbe kell rendeznünk, és ezeket az elemeket egyeztetnünk is kell egymással. 31 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

12 második fejezet Az elemek sorrendje A főnévi szólánc elemei között a központi szó, vagyis a főnév a legutolsó. A melléknevek a főnév elé, míg a determináns a melléknevek elé kerül. Ha a szóláncban nincsenek melléknevek, akkor a determináns közvetlenül a főnév elé kerül. Egyeztetés A melléknevek nem igényelnek egyeztetést, azonban a determinánst és a központi szót egyeztetnünk kell. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, tudnunk kell, hogy a főnév egyes vagy többes számú-e, illetve azt is tudnunk kell, hogy melyik determináns milyen számot kényszerít. Az egyes számot kényszerítő determinánsok esetében a főnevek egyes, míg a többes számot kényszerítők esetében többes számúak lesznek. [1] wild horses vad lovak [2] some money egy kevés pénz [3] every open window minden egyes nyitott ablak [4] those plastic cups azok (a) műanyag csészék [5] the big blue truck a nagy kék kamion Néhány további példa. Szóláncok [1] doctors (az) orvosok 32 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

13 második fejezet Az igei szólánc (Verb phrases) Ahogyan a szóláncok, úgy a mondatok esetében is léteznek kötelező elemek. Az egyszerű mondatnak két ilyen eleme, azaz mondatrésze van. Az első az alany. Ez a mondatrész a cselekvőt jelöli meg. Az alany főnévi szólánc, vagy egy azt helyettesítő névmás lehet. A másik kötelező mondatrész az ige. Ez azért van így, mert az angol nyelvben nem létezik a névszói állítmány, kizárólag igei és összetett állítmánnyal találkozhatunk. Mindkét állítmánynak kötelező eleme az ige. Éppen ezért a továbbiakban az állítmányokkal külön nem, csak az igével foglalkoztam, mivel így sokkal könnyebb megérteni és pontosan használni az állítmányt az angol mondatokban. Az ige mondatrész csak igei szólánc lehet. Az igei szólánc pedig kizárólág igékből áll. Ahhoz, hogy megérthessük az igei szóláncok felépítését, az igékkel kell részletesebben megismerkednünk. Az ige mint szófaj Az igék cselekvést, történést, létezést, vagy állapotot kifejező szavak. Ha máshogyan akarunk fogalmazni, akkor azt is mondhatnánk, hogy az igék változást kifejező szavak. A változás pedig mindig az időhöz kapcsolódik. Ezért az igék azok a szavak, amelyek kifejezik, hogy mikor történik egy adott cselekvés. Mivel minden mondatban ki kell fejeznünk az időbeliséget, ezért minden angol mondatban van ige. Az igék legfontosabb tulajdonsága tehát az, hogy van ún. időbeliségük *. Az ige mint mondatrész Az ige az angolban azonban nemcsak szófaj, hanem mondatrész is. Az ige mondatrész funkcióját csak és kizárólag igei szólánc képes betölteni. Ezt a szóláncot nem pótolhatja névmás, és elöljárószót sem kapcsolhatunk hozzá. Az igei szólánc mint minden szólánc egy központi szóból és további módosítószavakból áll. Ahogyan a főnévi szólánc esetében, az igei szólánc esetében is kötelező elem a központi szó, nem lehet belőle sem több, sem kevesebb mint egy. Az igei szólánc központi szavát gyakran nevezik főigének, míg a módosítószavakat segédigéknek. A segédigék halmozhatók, vagyis több is lehet belőle egy szóláncban. Ahhoz, hogy pon- * Tulajdonság, ami által az igék pontosan jelölni tudják, hogy mikor történik egy adott cselekvés. 38 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

14 szóláncok és szófajok tosabban megérthessük az igei szólánc felépítését, csoportosítanunk kell az ezt alkotó szavakat, vagyis az igéket. Az igék több tulajdonságuk alapján is csoportosíthatók, a legkézenfekvőbb azonban, ha a funkcionális csoportosításukkal kezdünk, mert ez alapján tudjuk eldönteni, hogy melyik igét használhatjuk fő, illetve segédigeként. Az igék funkciója és jelentése összefügg, tehát a csoportosítás alapja az igék jelentése, a gondolat amit kifejeznek. Itt újra tetten érhetjük a gondolatiság elvét, ami az egész nyelvet áthatja. Egy csoport elemeinek azért vannak közös tulajdonságaik mert a jelentésük, vagyis az általuk kifejezett gondolatok bizonyos mértékben megegyeznek, nem pedig azért, mert ezt valamilyen szabály előírja. Gondolatiság az igei szóláncban A legfontosabb elv az igei szólánc összeállítása során is a gondolatiság elve marad. Ahogyan a főnévi szólánc elemei között, az igei szólánc elemei között is megkülönböztetünk önálló jelentéssel rendelkező és önálló jelentéssel nem rendelkező szavakat. Ennek a szavak felhasználásában van szerepe. Alapvetően egy ige jelentése dönti el, hogy az igei szóláncban melyik helyet foglalhatja el. Sorrendiség az igei szóláncban Ahogyan a főnévi szóláncban, az igei szóláncban is összefügg a sorrendiség a gondolatisággal. Az önálló jelentéssel bíró szó ebben a szóláncban is a szólánc utolsó helyére kerül, vagyis a központi szó szerepét fogja betölteni. Ezzel szemben az önálló jelentéssel nem rendelkező, más néven módosítószavak a központi szó elé kerülnek. Ugyanígy van a főnévi szóláncban is. Egyeztetés az igei szóláncban Az igei szóláncban is ugyanolyan fontos az egyeztetés elve, mint a főnéviben. Ugyan az igéknek nincs egyes vagy többes számuk, azonban az igei szóláncban is egyértelművé kell tennünk, hogy mely szavak tartoznak egy egységes gondolathoz. Erre való az egyeztetés. Az igei szólánc elemeit az igeformák helyes megválasztásával egyeztethetjük. Az igei szóláncban ugyanis minden ige befolyásolja az utána következő formáját. 39 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

15 második fejezet Kiemelt fontosság Mindezeket figyelembe véve, itt az ideje, hogy megismerkedjünk az igék funkció szerinti csoportosításával és az igeformákkal. Ezek segítségével képesek leszünk megkülönböztetni és megfelelően használni az igei szólánc központi és módosítószavait. A most következő néhány oldal a könyv kulcsfontosságú részei közé tartozik. Az angol nyelvet lehetetlen pontosan használni az igék csoportosításának megértése és a megfelelő igeformák ismerete nélkül. Az igék csoportosítása funkciójuk alapján Az igéket az igei szóláncban betöltött funkciójuk alapján három csoportba lehet elkülöníteni. Ez a három csoport a szótári igék (Full verbs), a módbeli segédigék (Modals, Modal auxiliaries, vagy Secondary verbs), és az elsődleges igék (Primary verbs) csoportja. Ez utóbbi kettő együtt alkotja a segédigék csoportját (Auxiliaries). A szótári igék (Full verbs) Ezek az igék öt * formával rendelkeznek. A szótári igék olyan igék, amelyek az igei szóláncban csak és kizárólag főigék lehetnek, és mint ilyenek, mindig az igei szólánc utolsó helyén állnak. A szótári igék azért lehetnek főigék, mert önálló jelentésük van. Az angolban tizenkét kivételtől eltekintve minden ige szótári ige. Például: [1] go [2] cut [3] walk * Egyes nyelvtankönyvek szerint az infinitive (pl: to go, to cut, to walk) is az igeformák közé tartozik. Ez igaz, valóban létezik egy ilyen forma, érintőlegesen a Félsegédigék című részben foglalkozom vele. További említést érdemel, hogy az igéket gyakran infinitive formában diktálják a tanárok a tanulóknak. Ez a szokás mindössze azért hasznos, mert elkülöníti egymástól az azonos alakú főneveket és igéket. A szótári igék nem képesek felvenni a not tagadószót [1], és alapvető szabályként elmondható, hogy a szótári igék nem mozdíthatók 40 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

16 Harmadik fejezet az igeidők rendszere (The System of Tenses) 3. Időbeliség az angolban Az angol nyelv az időbeliség kifejezésére egységes rendszert alkalmaz. Ez a rendszer ún. igeidőkből áll *. Ennek a rendszernek az a lényege, hogy egyszerre helyezi el az adott cselekvést az abszolút időbeliség múlt, jelen, jövő dimenziójában és közöl információt a befejezettségéről. Ezt a magyar is képes jelölni, azonban az eszközei teljesen mások. Figyeljük meg a következő két példát! 1. Szituáció (Tanítás közben megcsörren a telefonom.) Én: Szia, vissza tudnál hívni egy kicsit később? Could you call me back a bit later? A nővérem: Miért? Why? Én: Tanítok. I am teaching. 2. Szituáció (Egy állásinterjú során) Interjúztató: Én: Mivel foglalkozik? What do you do? Tanítok. I teach. * A magyar nevezéktan igeidőnek nevezi a tense fogalmát. Mivel az eredeti angol elnevezés használata írásban nagyon nehézkes, ezért itt a magyar elnevezést használom. 55 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

17 harmadik fejezet Igaz ugyan, hogy mindkét példában ugyanaz a mondat hangzott el (Tanítok.), azonban tudjuk, hogy ez a mondat a két eltérő helyzetben teljesen más jelentéssel bír. Az első szituációban a tanítás cselekvése nem befejezett, míg a második szituációban nem is értelmezhető a befejezettség, hiszen rendszeresen ismétlődő cselekvésről van szó. Ha megfigyeljük az angol fordítást, akkor láthatjuk, hogy míg a magyar mondatok (Tanítok.) megegyeznek, az angol mondatok eltérőek. Ennek az oka az, hogy az eszközök amelyekkel a két nyelv ugyanazt a jelentést kifejezi, eltérőek. Míg a fenti példában a magyar kizárólag a kontextusra hagyatkozik, az angol az igeidők rendszerét használja. Mi az igeidő? Az igeidő, idegen szóval tense, olyan nyelvtani eszköz, amely kifejezi az időbeliséget. Minden igeidővel két jellemzőt lehet leírni. Az egyik az abszolút időbeliség (time), a másik az ún. relatív időbeliség (aspect). Az igeidő ezt a kettőt kombinálja egy egységgé. Nagyon fontos kiemelni, hogy önmagában csak az abszolút, vagy csak a relatív időbeliség kifejezésére nincs lehetőségünk. A rendszer lényege éppen abban rejlik, hogy az időbeliség mindkét dimenzióját egyszerre közli. Az igeformáknál már említett abszolút időbeliség a magyar anyanyelvűek számára is ismert múlt jelen jövő dimenzió. Az angol nyelv abszolút időbeliségében ugyanezek a kategóriák léteznek. Fontos azonban kiemelni, hogy a jövő idő kifejezése nem teljesen illeszthető be az igeidők rendszerébe, mivel az angolban nincsenek jövő idejű igeformák. Ez azt jelenti, hogy a jövő idő kifejezésére más eszközök szolgálnak majd. Az abszolút időbeliség segítségével már el tudunk helyezni egy cselekvést az időben. Ez azonban a valós helyzetek leírásához általában nem elég, mivel a valóságban mindig több cselekvés zajlik egyszerre. Ezért van szükségünk egy olyan nyelvi eszközre, amivel ezeket a párhuzamos cselekvéseket egymással is összhasonlíthatjuk. Nagyon 56 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

18 az igeidők rendszere leegyszerűsítve a relatív időbeliség egy adott cselekvés más, vele egy időben zajló cselekvésekhez viszonyított befejezettségét, vagy ennek hiányát jelöli. Ez a fogalom ugyan a magyar nyelvben is megtalálható (lásd az előbbi példákat), de anyanyelvünk legtöbbször nem jelöli a relatív időbeliséget. Nagyon gyakran a kontextusra vagy egyéb nyelvi eszközökre támaszkodik (pl.: igekötők, időhatározók) ennek kifejezésére, ha egyáltalán jelöli. Ezzel szemben az angol minden egyes mondatában jelöli a relatív időbeliséget is. Ez az egyik legfontosabb különbség az angol és a magyar nyelv között az időbeliség kifejezésének tekintetében. Mivel minden egyes igeidő az időbeliség ezen két dimenziójának kombinációjából áll, ezért ahhoz, hogy megfelelően használhassuk őket, részleteiben is meg kell ismernünk mind az abszolút, mind a relatív időbeliséget. A legtöbb magyar anyanyelvű nyelvtanuló számára az abszolút időbeliség könnyen megérthető és megfelelő figyelmet is fordítanak rá a tanulás és a nyelvhasználat során. Ezzel szemben a relatív időbeliség sokkal nagyobb kihívást jelent számukra, ezért az időbeliség dimenzióinak részletes bemutatását ezzel kezdem. A relatív időbeliség bemutatása A relatív időbeliség, mint a neve is utal rá, egy másik cselekvéshez viszonyítva közöl információt a cselekvés időbeliségéről. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a relatív időbeliség segítségével jelölni tudjuk, hogy a cselekvésünk befejeződött-e vagy sem. Ez az információ segítségünkre lesz abban, hogy egyértelmű időbeli sorrendet állítsunk fel több, párhuzamos cselekvés között. Aspektusok A relatív időbeliséget az ún. aspektusok segítségével jelöljük. Az aspektus szó jelentése: nézőpont, látásmód. Az angol nyelv aspektusai extra információt közölnek a cselekvés időbeliségéről. Szigorú értelemben ez 57 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

19 4. negyedik fejezet a Mondatsémák (sentence Patterns) Az egyszerű mondat sémái Az eddig megismert elvek: az egyeztetés és a sorrendiség ugyanúgy érvényesek a mondatok, mint a szóláncok szintjén. Azaz, ha értelmes mondatot szeretnénk alkotni, akkor a mondatrészeket a megfelelő sorrendbe kell helyeznünk, és bizonyos mondatrészeket egyeztetnünk kell egymással. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy, mint a szóláncok esetében, először meg kell ismerkednünk azokkal a funkciókkal, amelyeket egy szólánc kaphat egy mondatban, illetve meg kell ismernünk, hogy mely mondatrészeket kell egyeztetnünk. Ahogyan a szóláncoknál is, a sorrend itt sem tetszőleges, mert ha a mondatrészek sorrendje nem megfelelő, a mondat értelmét veszti. Az egyszerű mondatnak öt alapvető sémája van, és létezik egy rendhagyó mondatséma is: így a sémák száma összesen hat. Ezek ugyan különböznek egymástól, de az elvek, amelyek szerint felépülnek azonosak. A hat mondatséma a következő: I. A tárgy nélküli igékkel alkotott mondat II. Az egytárgyas igékkel alkotott mondat III. A kéttárgyas igékkel alkotott mondat IV. A kötőigékkel alkotott mondat V. Tárgyat és tárgykiegészítést tartalmazó mondat VI. A there be igét használó mondat 93 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

20 negyedik fejezet Funkciók a mondatban: a mondatrészek Az alany Az alany az a mondatrész, amely a cselekvőt jelöli. Egyetlen cselekvés sem értelmezhető cselekvő nélkül. És mint látni fogjuk minden mondatban van ige, ezért egyetlen mondatból sem hagyhatjuk ki az alanyt. A magyar a cselekvőt általában egy szóvégi végződéssel jelöli, amit személyragnak nevezünk. Az angolban azonban nincsen ragozás, ezért nem létezik személyrag sem. Ez azt jelenti, ha igét használunk a mondatban, akkor alanyra is szükségünk lesz. Ebből következik, hogy az alany kötelező mondatrész minden angol mondatban. Az aktív, kijelentő mondatok felépítésének egyik legfontosabb elve, hogy az alany mindig az ige előtt áll. Pusztán ennek az egyszerű elvnek a betartásával már alkothatunk egyszerű mondatokat! Miért van szükségünk akkor mégis hat különböző mondatsémára? A válasz az igékben rejlik. Az ige Az ige nemcsak egy szófaj, hanem az angol mondat központi mondatrésze. A nyelv arra való, hogy a környezetünkben zajló változásokat leírja. A környezetünkben végbemenő változásokat (cselekvés, történés, létezés) pedig az igék jelölik. Mivel minden mondat valamilyen változásról szól, ezért minden mondatban kell lennie igének, az ige mondatrész funkcióját pedig csak igei szólánc töltheti be. Ennek az a következménye, hogy minden angol mondatban van legalább egy darab igei szólánc. Ezért mondhatjuk azt, hogy: az ige kötelező mondatrész minden angol mondatban. Mivel az angol nyelvben a magyarral ellentétben a mondatrészek sorrendje nem tetszőleges, ezért a mondatokat csak meghatározott sémák szerint építhetjük fel. Ennek az az oka, hogy az angol részben 94 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

21 a mondatsémák elkülönítő nyelv is. Ezen felül az igéket csoportosítanunk kell abból a szempontból is, hogy az alanyon kívül milyen további mondatrészek szükségesek ahhoz, hogy értelmes mondatot alkothassunk velük. Tehát a mondatsémák létének oka kettős. Az egyik ok az angol elkülönítő volta, a másik pedig az igék jelentése közötti eltérés. Az egyeztetés A helyes mondatalkotáshoz az alanyt és az igét egyeztetnünk kell egymással. Ez azt jelenti, hogy ki kell választanunk az ige azon formáját, amely az alany számának és személyének megfelel. Láthatjuk, hogy a helyes mondatalkotás az igeformák ismerete nélkül nem lehetséges, ezért ha még nem tettük ismerkedjünk meg velük! A kiegészítés fogalma A kiegészítés az a mondatrész, amely ahhoz szükséges, hogy egy adott igével értelmes mondatot alkossunk. Az igéket különböző csoportokra oszthatjuk aszerint, hogy igényelnek-e kiegészítést, és ha igen, akkor milyet és mennyit. A továbbiakban ezzel foglalkozom. Az igék tárgyassága (Tranzitivitás) A kiegészítések közül a tárgy ugyan csak az egyik, de ezen keresztül a legkönnyebb megközelíteni a mondatsémák használatát. Az előzőekben már csoportosítottuk az igéket a szóláncban elfoglalt funkciójuk és helyük alapján. Ebben a csoportosításban megkülönböztettünk szótári, elsődleges, illetve módbeli segédigéket. Ez abban segített, hogy könnyebben alkossunk szóláncokat. A mondatalkotás során azonban egy másik tulajdonság szerinti csoportosítás sokkal nagyobb segítségünkre lehet. Ez a tulajdonság a tárgyasság, idegen szóval tranzitivitás. A tárgyasság olyan nyelvtani tulajdonság, amely azt mutatja meg, hogy az adott ige vonz-e tárgyat, vagyis szükséges-e tárgyi kiegészítés ahhoz, hogy a mondat értelmes legyen. Tárgyasság szempontjából elkülöníthetünk tárgy nélküli (intranzitív), egytárgyas (monotranzitív), illetve kéttárgyas (ditranzitív) igéket. Mindegyik csoport tagjaival eltérő módon kell helyes mondatokat alkotni. 95 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

22 negyedik fejezet I. A tárgy nélküli igékkel alkotott mondat A tárgy nélküli igék (intransitive verbs) az alanyon és az igén kívül nem igényelnek semmilyen további kiegészítést, vagyis ezeken kívül ebben a sémában nincs további kötelező mondatrész. Ezért a tárgy nélküli igével alkotott mondatok felépítése a legegyszerűbb. A tárgy nélküli igékkel alkotott mondatok sémája: [1] I smoke. alany ige. Dohányzom. [2] Some birds fly. alany ige Egyes madarak repülnek. [3] Pigs don t fly. alany ige A disznók nem repülnek. [4] They might win. alany ige Lehet, hogy győznek. [5] The dogs are eating. alany ige A kutyák esznek. 96 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

23 a mondatsémák II. Az egytárgyas igékkel alkotott mondat Minden egytárgyas ige (monotransitive verbs) egy darab tárgyi kiegészítést igényel. A tárgy csak főnévi szólánc, vagy az azt helyettesítő névmás lehet. Ebben a sémában a tárgy kötelező mondatrész. A tárgy mindig közvetlenül a tárgyas ige mögött áll. Ez az angol egyik legegyszerűbb, ugyanakkor legerősebb szabálya. Az egytárgyas igével alkotott mondatok általános sémája: [1] I like fish. alany ige tárgy Szeretem a halat. [2] They have seen that film. alany ige tárgy Már látták azt a filmet. [3] She likes running. alany ige tárgy Szereti a futást. [4] The chef was preparing the lamb. alany ige tárgy A szakács a bárányt készítette elő. [5] He picked up the receiver. alany ige tárgy Felemelte a kagylót. 97 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

24 negyedik fejezet III. A kéttárgyas igékkel alkotott mondat A kéttárgyas igék (ditransitive verbs) két tárgyi kiegészítést igényelnek. A magyarban ilyen igék nem léteznek. Az angol kéttárgyas igék szerepét a magyarban a tárgyas igék töltik be, egy tárgyi kiegészítéssel és valamilyen határozó együttes használatával. Mivel a tárgy mindig közvetlenül az ige után következik, egy igéhez maximum egy tárgy tud közvetlenül kapcsolódni. A kéttárgyas igéknél két tárgy szerepel a mondatban, így el kell döntenünk, hogy melyik kerül közvetlenül az ige mögé. A kéttárgyas igével alkotott mondatok sémája: alany ige első tárgy második tárgy Ennek értelmében a kéttárgyas igék esetében a mondatséma variálható. Ez azt jelenti, hogy a mondat jelentése nem változik, azonban a forma bizonyos szabályok szerint tetszőlegesen változtatható. Az egytárgyas igéknél megismert szabály értelmében a tárgyas igét mindig közvetlenül a tárgy követi. Így az egyik lehetséges felépítés az alábbi [1]. [1] He gave a book to me. alany ige első tárgy második tárgy Ő adott egy könyvet nekem. Mivel ez a mondatséma variálható, és két tárgy van benne, ezért akár a másik tárgyat is az ige mögé tehetjük, a mondat végére kényszerítve ezzel az eddig az ige mögött levőt [1a]. [1a] He gave me a book. alany ige első tárgy második tárgy 98 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

25 5. Az egyszerű mondat bővítményei a határozók (Adverbs) ötödik fejezet A mondatsémák megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy helyes mondatokat alkossunk. Gyakran előfordul azonban, hogy további információt kell közölnünk a cselekvésről. Erre szolgálnak az ún. határozók. A cselekvés különféle körülményeit megjelölő mondatrész a határozó. A magyarban rengeteg határozó létezik, anyanyelvünk nagyon színes eszköztárat használ fel a határozók kifejezésére: névutókat, igeneveket, és szinte az összes névszót. Éppen ezért, itt nem szeretném és nem is tudnám bemutatni a magyar nyelv összes határozójának pontos és részletes használatát angolul. A határozók használata az angolban jóval egyszerűbb, és már az eddig megismert eszközök segítségével is számtalan határozót használhatunk, néhány egyszerű irányelv betartásával. Ez a meghatározás nagyon szélesnek tűnhet, lássunk tehát néhány példát a leggyakoribb határozók közül. Helyhatározó [1] I am travelling to Pécs. Pécsre utazom. 107 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

26 ötödik fejezet Időhatározó [2] The train left very early. A vonat nagyon korán indult. Mód és állapothatározó [3] He closed the box silently. Csöndesen kinyitotta az ajtót. Eszközhatározó [4] They opened the door with a rusty key. Egy rozsdás kulccsal nyitották ki az ajtót. Társhatározó [5] I go with Jim. Jim-mel megyek. Gyakorisághatározó [6] I often go swimming. Gyakran járok úszni. A határozók kifejezése Sok határozót ki tudunk fejezni a már ismert főnévi és prepozíciós szóláncokkal, illetve névmásokkal. Ezen felül azonban létezik az ún. határozói szólánc is, amelynek központi szava mindig határozó. Ezt a szóláncot kizárólag határozóként használhatjuk. A határozói szólánc A határozónak, ahogyan a többi szófajnak is, alaki és fogalmi ismertetőjegyei vannak. A határozók a cselekvés tulajdonságait jelölik, szemben a jelzőkkel, amelyek egy főnév tulajdonságait jelölik. 108 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

27 az egyszerű mondat bővitményei Ennek megfelelően a határozók válaszolják meg például a Hogyan?, Mikor?, Miért?, Kivel? Mennyire? stb. kérdéseket. Formai szempontból bizonyos határozóknak jellegzetes végződései vannak, csakúgy, mint a főneveknek, vagy az igéknek. Egyes határozók nem fokozhatók [9], mások igen [7], [8], ezekhez külön szavak használandók. Mivel ez a magyarban is hasonlóan működik, erre külön nem térek ki. [7] He is leaving soon. Hamarosan elutazik. [8] I like her very much. Nagyon kedvelem őt. [9] Tim answered immediately. Tim azonnal válaszolt. A határozók mennyisége A határozók halmozhatók, és semmiféle szabály nem írja elő, hogy hány és milyen határozó kerülhet egy mondatba. Elvileg tehát korlátlan számú határozóval bővíthetünk bármely mondatot. Azonban, ahogy a jelzők esetében, itt is célszerű szem előtt tartani, hogy nagyon ritka, hogy egyszerre több mint négy határozó szerepeljen egy mondatban. Ennek nagyon egyszerű oka van: ha túl sok információt próbálunk egyetlen mondatba zsúfolni, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a címzett képtelen megjegyezni vagy megérteni amit mondunk neki. Éppen ezért, a határozók túlzott halmozása kerülendő. A határozók helye a mondatban Általános szabályként elmondható, hogy a határozók mindig a kötelező mondatrészek után következnek. Azonban vannak olyan határozók, amelyek beékelődhetnek a kötelező mondatrészek közé. (Ezekről bővebben később.) 109 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

28 ötödik fejezet A határozók sorrendje Az angolban a határozókat csak meghatározott sorrend szerint tehetjük a mondatba, vagyis, ha több különböző határozó szerepel egy mondatban, akkor a sorrendjük meghatározott [10]. [10] I swim sleepily in the pool every day before work. (módhatározó) (helyhatározó) (gyakorisághatározó) (időhatározó) A tükörfordítás [10a] egyáltalán nem magyaros, hiszen a magyarban a határozók sokkal szabadabban mozgathatóak. A [10b] mondat, ahol a határozókat elmozdítjuk, már sokkal természetesebben hangzik egy anyanyelvű magyarnak. (Természetesen más variációk is elképzelhetők.) [10a] Úszom álmosan a medencében minden nap munka előtt. (módhatározó) (helyhatározó) (gyakorisághatározó) (időhatározó) [10b] Munka előtt minden nap álmosan (időhatározó) (gyakorisághatározó) (módhatározó) úszom a medencében. (helyhatározó) A fentiek értelmében, ahhoz, hogy helyesen bővítsük a mondatainkat, követnünk kell a határozók meghatározott sorrendjét. 110 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

29 6. hatodik fejezet Tagadás, kérdés és felszólítás Eddig kizárólag kijelentő mondatokkal foglalkoztunk. Ahhoz, hogy tagadó, kérdő és felszólító mondatokat alkothassunk, további ismeretekre van szükség. A tagadó és kérdő, illetve a tagadó-kérdő mondatok alkotásához meg kell ismerkednünk az operátor fogalmával. Ezt a részt csak akkor fogjuk érteni, ha már ismerjük az igei szólánc felépítését, tisztában vagyunk a főige és segédige fogalmával és ismerjük az alany fogalmát is. Szintén hasznos lehet Az igeformák értelmezése című részt átismételni, amennyiben a tudásunk még nem elég biztos. A felszólító mondatok alkotása meglehetősen egyszerű. Mivel felszólítani csak jelen időben lehet, ezért az időbeliség kérdésével nem kell foglalkoznunk. A magyar szám és személy szerint eltérő formákat használ a felszólításra, az angol azonban nem. Ez azt jelenti, hogy a felszólító mondatok alkotása sokkal egyszerűbb angolul, mint magyarul. Ahhoz, hogy helyesen alkossunk felszólító mondatokat ismernünk kell az igék megfelelő formáit, és tisztában kell lennünk a mondatrészek feladatával és sorrendjével a kijelentő mondatokban. Mi az operátor? Az operátor szó jelentése: működtető, az ami csinál valamit. Az elnevezés nagyon találó. Az igei szóláncon belül ugyanis az operátor az 137 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

30 hatodik fejezet a szó, amelyet mozgatnunk kell, ha kérdő mondatot alkotunk. Ennek az az oka, hogy a főigét nem mozgathatjuk, kivéve, ha az maga a létige, vagyis a be. Szintén az operátor veszi fel a not tagadószót, amikor tagadó mondatot alkotunk. Vagyis: az operátor segítségével tudunk kérdezni és tagadni. Hol található az operátor? Az operátor csak segédige lehet, és a szóláncban szereplő segédigék közül csak az első. Előfordulhat, hogy a kijelentő mondat igei szóláncában nincs segédige, azonban kérdő vagy tagadó mondatot nem hozhatunk létre segédige nélkül, ilyenkor a megfelelő segédigét be kell helyeznünk a mondatba. Tagadó és kérdő mondatok alkotása A kérdő mondatok alkotása (Inverzió) Az angol részben elkülönítő nyelv, ezért ha a megfelelő szabályok szerint megváltoztatjuk egy mondat elemeinek sorrendjét, akkor a jelentés is megváltozik. Ha kérdő mondatot szeretnénk alkotni, akkor az alanyt (dőlt) és az operátort (vastag) meg kell cserélnünk egymással [1] [4]. Ezt a jelenséget inverziónak nevezik. [1] You are swimming. Úszol. [2] Are you swimming? Úszol? [3] Their friends can swim. A barátaik tudnak úszni. [4] Can their friends swim? Tudnak úszni a barátaik? 138 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

31 tagadás, kérdés és felszólítás A tagadó mondatok alkotása A tagadó mondatok alkotásához ún. tagadószavak használatára van szükség. Az angolban három tagadószó létezik: a no, a not és a never. Tagadószóként használható még a neither determináns is. Fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi standard angolban nem létezik kettős tagadás. Ez azt jelenti, hogy a magyarral ellentétben egy mondatban csak egy tagadószó szerepelhet. A no tagadószóval Ezzel a tagadószóval igét nem, csak főnevet tagadhatunk. A magyarban ennek a tagadásnak nincs megfelelője, ezért használata külön figyelmet igényel. [1] I have no time for that. Szó szerint: Nekem van nem létező időm arra. Értsd: Nekem nincs időm arra. [2] There is no fish in the lake. Nincs hal a tóban. A never tagadószóval A never szó jelentése: soha. Ezt a tagadószót a simple aspektusú igeidőknél használhatjuk. Ez a tagadószó egyike azon határozóknak, amelyek beékelődhetnek az alany és az ige közé. [3] I never talk to strangers. Szó szerint: Én soha beszélek idegenekhez. Értsd: Soha nem beszélek idegenekhez. Ha a mondatban szerepel segédige, akkor a never az első segédige és az igelánc többi tagja közé kerül. [4] I have never seen anything like this. Még soha nem láttam ehhez hasonlót. 139 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

32 hatodik fejezet A not tagadószóval Bármely segédige képes felvenni a not tagadószót, azonban egy mondatban csak az operátor veheti fel azt. Kérdő mondatban is lehet tagadni. Ezt nevezik tagadó kérdésnek [6], [8]. A fenti szabály itt is érvényes, az operátort a not tagadószóval együtt is mozgathatjuk. [5] You are not swimming. Nem úszol. [6] Are not you swimming? Nem úszol? [7] Their friends can not swim. A barátaik nem tudnak úszni. [8] Can not their friends swim? A barátaik nem tudnak úszni? A példák mindegyikében csak egy segédige volt a mondatban. Azonban ez nem mindig van így. Ennél egyaránt lehet több és kevesebb. Az alábbiakban bemutatom az operátor helyes használatát a segédigék számának megfelelően. Ha az igei szóláncban nincs segédige Amennyiben a szóláncban nincs segédige, akkor a szólánc egy szóból, a főigéből áll. Ez a simple aspektusú igeidőknél van így. Ilyenkor be kell helyeznünk a szóláncba a do elsődleges ige megfelelő formáját. Így már meg tudjuk cserélni az alanyt az operátorral. A megfelelő forma jelen időben a do [1], [2], [3], [4], illetve does [5], [6], [7], [8], míg múlt időben a did [9], [10], [11], [12]. Ha a do az operátor, akkor a főige formája mindig base form. (Az alany dőlttel, az operátor vastagon szedve.) 140 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

33 hetedik fejezet A passzív (Passive Voice) 7. Eddig kizárólag ún. cselekvő mondatokkal dolgoztunk. A cselekvő mondatokban mindig van alany. Vannak azonban olyan mondatok amelyekből szándékosan hiányzik az alany. Ezeket az angol passzív mondatoknak, a magyar gyakran szenvedő szerkezetnek nevezi. Fontos tudni, hogy ez az elnevezés csalóka, szenvedő szerkezet ugyanis nem létezik. A magyar nevezéktan szerkezet alatt a szóláncokat, vagyis az értelmes szókapcsolatokat érti. Azonban a legkisebb nyelvtani egység, amely passzív vagyis szenvedő lehet, az a mondat. Ahhoz, hogy pontosan megérthessük és jól használjuk a passzívot, ismernünk kell a mondatsémákat, és tisztában kell lennünk az igeformákkal is. Ezen felül azt is tudnunk kell, hogy mikor van szükségünk a passzívra és mikor nem érdemes használnunk. Fontos kiemelni, hogy a cselekvő mondatok használata az alapértelmezett, a passzív mondatokat csak szükség esetén használjuk. Mire való a passzív mondat? A passzív mondatok célja az, hogy ne nevezzék meg a cselekvőt. Vagy azért, mert nem fontos, vagy azért mert valamilyen okból nem célszerű, vagy éppen lehetetlen megnevezni. (Pl. a cselekvő nem ismert, vagy udvarisak szeretnénk lenni stb.) A közhidelemmel ellentétben a magyar is használ passzívot. Figyeljük meg az alábbi mondatokat! [1] Tegnap ellopták a biciklimet. My bicycle was stolen yesterday. 151 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

34 hetedik fejezet [2] A számlánk ki van fizetve. Our bill is paid. Az első mondatban [1] szembetűnő, hogy többes szám harmadik személyű alanyt használunk, pedig a mondat alanya valószínűleg ismeretlen, hiszen nem tudjuk ki lopta el a szóban forgó biciklit, vagy ha tudjuk, nem akarjuk megnevezni. Tehát, a magyar nyelv egyik eszköze a passzív jelölésére a többes szám harmadik személyű alany használata. A következő mondatban [2] egy másik eszközt láthatunk. Állapot kifejezésére a magyar, ahogyan az angol is, a létigét és egy olyan szót, vagy szókapcsolatot használ, amely a befejezettséget jelöli. A passzív mondat célja tehát az, hogy a cselekvő vagyis az alany helyett magát a cselekvést helyezze középpontba. Ebből az következik, hogy passzív mondatot csak akkor kell használnunk ha nem célszerű, nem lényeges vagy nem lehetséges megnevezni a cselekvőt. passzív Mondatok alkotása Az eddig tanultak csak részben alkalmazhatók a passzív mondatok alkotásához. Két kisebb változtatást kell eszközölnünk, ha passzív mondatot szeretnénk alkotni. Az első változtatás az igei szóláncot érinti, ezt egy újabb segédigével kell bővítenünk. A második változás az alany hiányából fakad, és a mondatrészek sorrendjét befolyásolja. Mivel a passzív mondatban nincs alany ezért az eddig megismert mondatsémák nem használhatók. A passzív mondatséma A passzív mondatok egyik jellegzetessége, hogy az alany hiányzik belőlük és helyét a tárgy veszi át. Ebből az következik, hogy passzív mondat csak tárgyas igékkel alkotható. A passzív segédige A másik jellegzetesség, a passzív mondatokat jelző segédige. Az eddigek szerint a be, ha segédige, az utána következő ige formáját 152 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50

35 a passzív participle formájúra változtatja. Ezért helyes a [1] mondat. A fenti szabály igaz, azonban minden passzív mondat tartalmaz egy ún. passzív be -t, amelyet meg kell különböztetnünk a befejezetlenséget hordozó be -től. [1] The test is running. A teszt fut. Értsd: A teszt folyamatban van. Ha a fenti cselekvő mondatból passzív mondatot szeretnénk csinálni, mert magát a cselekvést szeretnénk hangsúlyozni, akkor a passzív be - vel kell bővítenünk a mondatot, miközben a mondatrészek sorrendjét is megváltoztatjuk [4]. [2] The test is being run. A tesztet futtatják. A passzív be mindig közvetlenül a főige előtt áll, és annak formáját nem participle-re, hanem past participle-re változtatja. Mint később látni fogjuk, a passzív be -t és a főigét célszerű egy egységként kezelnünk. A passzív és az időbeliség Az, hogy egy mondat aktív vagy passzív, egyáltalán nem befolyásolja a mondat időbeliségét. Ez azt jelenti, hogy bármely igeidőben lehetséges passzív mondatokat létrehozni. A passzív sem az igeidők rendszerét, sem a modalitást nem változtatja meg. Figyeljük meg, hogyan változnak az igeformák! Az eddig tanult szabályok itt is érvényesek. [3] Plastic is made of oil. A műanyag olajból készül. [4] That table is not being served. Azt az asztalt nem szolgálja ki senki épp most. Értsd: Az az asztal nem áll kiszolgálás alatt. 153 angol_erthetoen_140x190+3.indb :50