A KITELEPÍTÉSBEN ÉRINTETTEK ADATAI

Átírás

1 A KITELEPÍTÉSBEN ÉRINTETTEK ADATAI A névjegyzékek adatainak számítógépre vitele A Központi Statisztikai Hivatal a Belügyminisztérium levéltárából 1614 település kitelepítésben érintett lakóiról készült névjegyzékek másolatát vette át statisztikai feldolgozás céljára. A feldolgozáshoz az e célra készített rögzítőprogrammal a névjegyzékek következő adatait vitték számítógépre: a település neve a névjegyzék sorszáma (folyószám) nem születési év a névjegyzékre kerülés jogcíme (személyenként legfeljebb 4 jogcím) Kivételezett-e? Mentesítve van-e? Áttelepülésre kötelezett-e? Önként jelentkezett-e? A névjegyzéken hivatkozott jogszabály A megjegyzés szövege (a főbb megjegyzések tipizálva, a többi szövegesen) Az elköltözött személyeknél az új lakcím települése A több sorban is szereplő személyek esetében a másik sorszám Az adatbeviteli képernyő Táltosfalva férfi nemzetisége német 6 hadifogságban van x Oroszországban hadifogoly 0 1

2 Mint a beviteli képernyőből is látható, a névjegyzék adataiból összeállított statisztikai adatbázisban nem szerepelnek személyi azonosításra alkalmas adatok. Egyes adatok, mint a névjegyzéken szereplő neme, a névjegyzékre vétel jogcíme(i) vagy a személyhez fűzött megjegyzés típusszövege a bevitel során kódolásra került. A névjegyzékeken személy neve szerepel, a családi és utónevek településenkénti alfabetikus sorrendjében. Már az összesítő névjegyzék összeállítói is számos esetben jelezték, hogy a személy azonos egy másik névjegyzékről már felvett személlyel. További egyezésekre derült fény a névjegyzék feldolgozásakor, ilyenkor szintén rögzíteni kellett a másik sor folyószámát. Viszonylag gyakori volt az egyezés a névjegyzéken és a pótjegyzéken szereplő nevek között, különösen a több ezer személy adatait tartalmazó listák esetében. Egyértelműen egyezőnek kellett tekinteni pl. azokat a sorokat, amelyeknél a leánykori és a férjezett neve alapján külön-külön sorban szerepelt valaki, ha a leánykori név, a születési idő és az anyja neve megegyezett. Az egyezőségek kiszűrése után összességében név feldolgozására volt lehetőség. Tekintettel következő, a sváb kitelepítés személyi vonatkozását összefoglaló BM irat mellékleteként összeállított, a sváb kitelepítés személyi vonatkozásait tartalmazó kimutatásban szereplő 537 ezres érintett népességre, valamint a névjegyzékek készítése óta eltelt több mint ötven évre, a kutatás kezdetén remélt eredménytől lényegesen jobbat sikerült elérni. A sváb kitelepítési rendeletek hatálya alá tartozó személyek száma: a) Az évi népszámlálás alkalmával német anyanyelvűnek, ill. német nemzetiségűnek vallotta magát a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint személy A velük azonos elbírálás alá kerülő 1941 után született gyermekek száma személy b) A magyar anyanyelvű és nemzetiségű önkéntes SS-ek és Volksbund tagok száma becslés szerint személy Összesen: személy A fenti számból Németországba áttelepítettünk (amerikai zónába , orosz zónába ) összesen személyt Már áttelepítésre kötelezett (R. 1. hatálya alá tartozó) de még az ország területén tartózkodik személy Ebből az előzetes eljárás során már vagyon elkobzást szenvedett , birtokon belül van személy. A /1947.Korm.sz. rendelet 2. és 14. vagyonkorlátozó rendelkezése alá soroztatott személyt Ebből vagyonelkobzás , birtokon belül személy. A /1947. Korm.sz. rendelet 3. -ának hatálya alá soroztatott és így vagyonjogi vonatkozásban nem érintett személyt Ebből vagyonelkobzás kb , vagyontalan , birtokon belül személy 1941 után elhaltak száma személy Ismeretlen helyen tartózkodik becslés szerint személy Ebből valószínűleg nyugaton , Oroszországban , az ország területén Még eljárás alá nem vont személy Ebből vagyonelkobzás kb , vagyontalan , birtokon belül A még eljárás alá nem vontak közül a gyakorlati tapasztalatok szerint (R.1. ), áttelepítésre kötelezett lesz , a vagyonkorlátozó rendelkezések (R.2.14 ) hatálya alá kerül 9.000, vagyonilag is mentesítve lesz a R.3.. alapján személy. Összesen személy Lásd: IV./2. számú dokumentum 2

3 A lakosság és a hazai németek létszáma a kitelepítést megelőző és az azt követő népszámlálás alapján A névjegyzékek feldolgozása során a két népszámlálás között vagy azóta bekövetkezett területszervezési változások követésétől eltekintettünk. Ennek megfelelően a települések vármegyékbe történő besorolása is a névjegyzékek készítésekor fennálló közigazgatási helyzetnek felel meg. Nem történt meg továbbá a népességszám-változással járó külterületi átcsatolások átvezetése sem. Tekintettel arra, hogy ezek között népességváltozással járó országhatár-módosítások is voltak, a táblázatokban közölt települési és országos adatok eltérhetnek a jelenlegi település-, illetve országterületre vonatkozó publikációktól (pl. a táblázatok adatai szerint az ország évi népessége , a jelenlegi országterületen ben élők száma pedig fő). Az évi népszámláláskor a hazai németek a legnépesebb nemzeti kisebbséget alkották. A népszámlálás bevalláson alapuló adatai szerint a jelenlegi országterületen német nemzetiségű és német anyanyelvű személy élt az országban, ami a fős népességnek 3,2 illetve 5,1 százalékát jelentette. A hazai németség 1940-es években elszenvedett háborús, kivándorlási és kitelepítési veszteségét egyes források mintegy főre, a ténylegesen kitelepítettek számát pedig főre teszik. Ennek alapján a kitelepítések befejeződése utáni évi népszámláláskor minimálisan is körüli német személyt kellett volna regisztrálni. Ezzel szemben 1949-ben kevesebb mint 3000 személy vallotta magát német nemzetiségűnek, a német anyanyelvűek száma sem érte el a at. A magyar népszámlálások bevalláson alapuló felvételek. A bevallási alapú összeírások az adatszolgáltatók bizalmára épülnek. Különösen fontos ez a bizalom olyan kérdések esetében, amikor az összeírtnak belső érzéseiről, származásáról, nemzeti, etnikai identitásáról kell nyilatkoznia. Az 1940-es évek második felének eseményei éppen ennek a bizalomra épülő eljárásnak a megbízhatóságába vetett hitet ingatták meg. Az és az évi népszámlálás adatainak összehasonlítása nem ad lehetőséget annak vizsgálatára, hogy a hazai németek számának csökkenése milyen mértékben származik a kitelepítéssel ért tényleges veszteségből, és milyen mértékű lehet a kitelepítés lelki hatása az ittmaradottak kisebbséghez tartozásának népszámláláskori vállalására. A kitelepítés hatása az ország népességszámára A világháború vér- és kivándorlási vesztesége, az elmaradt születések, valamint a világháborút követő áttelepülések és kitelepítések következtében az évi népszámlálás a hivatalos népszámlálások történetében először regisztrált népességcsökkenést: az ország népessége 1941-hez viszonyítva 1,2 százalékkal, főre csökkent. Két népszámlálás közötti népességszám-változás a cenzusközti időszak alatt bekövetkezett természetes népmozgalmi események (születés, halálozás) és a vándorlási különbözet (az adott területre beköltözők és onnan elköltözők számának különbsége) hatását mutatja. A magyar népszámlálások között az évi népszámlálás volt az első, amely az előző népszámláláshoz képest népességfogyásról számolt be. A két népszámlálás között eltelt 8 év és 11 hónap alatt az ország lakossága közel 112 ezer fővel csökkent. A békés időszakokhoz viszonyítva a negyvenes években a természetes népmozgalom mindkét összetevője eltérően alakult. A születések száma bár kisebb mértékben, mint az első világháború alatt elmaradt a békés időszakokétól, a halálozások száma pedig a hadi események katonai polgári és katonai vesztesége és a holocaust következtében lényegesen meghaladta azt. 3

4 A természetes népmozgalom tragikus veszteségeit fokozta a negatív vándorlási különbözet. A háborús események és a holocaust elől külföldre menekültek, a hadifogságba esettek, a kényszermunkára hurcoltak mellett az önként kitelepülők és a kitelepítettek jelentősen többen voltak, mint az országba betelepülők vagy betelepítettek. Az országos 112 ezres csökkenéshez az az 1614 település, amelyről a német kitelepítés névjegyzékei rendelkezésre állnak, 206 ezer fővel járult hozzá, azaz a többi településen összességében 94 ezer fővel nőtt a népesség. A névjegyzékek adatai alapján a népmozgalmi statisztika terminológiáit alkalmazva e települések természetes népmozgalmi vesztesége megközelíti a 17 ezret (39 ezer személy halt meg, 23 ezer született); a belső vándorlási veszteség 64 ezer (a listára kerültek közül ennyien költöztek az ország másik településére; a külső vándorlási veszteség 182 ezer (173 ezer kitelepített vagy önként kitelepült, 9 ezer hadifogoly). A névjegyzékek alapján tehát a természetes népmozgalmi események, valamint a belső és külső vándorlási veszteség egyenlege mintegy 263 ezer főt tesz ki. Tekintve, hogy az 1614 település népessége összesen 206 ezer fővel csökkent, a névjegyzéken nem szereplő lakói természetes népmozgalmi egyenlegének, valamint a kitelepítés hatálya alá nem eső ki- és beköltözők különbözetének együttesen 57 ezres növekedést kellett kitennie, aminek az egyes tényezői azonban nem ismertek. Hangsúlyozni kell, hogy az előzőekben ismertetett népességszám-változást okozó tényezők csak a névjegyzékekre, és nem az ország egészére vagy a kitelepítésben érintett településekre vonatkoznak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a névjegyzékek adataiból következtetett népmozgalmi események nem az közötti teljes időszakban, hanem a névjegyzék alapjául szolgáló listák nem ismert időpontú lezárása előtti időben, településenként változó hosszúságú időszak alatt következtek be. Az időszak kezdete bizonyosan az évi népszámlálás eszmei időpontja (1941. február 1.), a vége azonban bizonytalan, de mindenképpen december 29. utánra (ekkor jelent meg a /1945. M. E. számú rendelet a magyarországi németek Németországba történő áttelepítéséről) és október 1. előttre datálható (a kitelepített németeket szállító utolsó vasúti szerelvények szeptemberében lépték át az országhatárt). A születések, a halálozások és az elköltözések száma csak a névjegyzékre került személyekre vonatkozóan került összegzésre, továbbá mind a természetes népmozgalmi eseményekből, mind a vándorlásból csak azokat lehetett figyelembe venni, amelyek az évi népszámlálás és a kitelepítést előkészítő listák az áttelepülésre kötelezettek jegyzéke, a mentesítettek jegyzéke, a meghaltak jegyzéke, az elköltözöttek, távollévők jegyzéke, jegyzék a Volksbund-tagokról, jegyzék a harcoló német alakulatok tagjairól, jegyzék a németes hangzásúra visszaváltoztatott nevűekről összeállítása között megtörténtek. Mivel a névjegyzékek alapjául szolgáló listák összeállítása településenként változó időpontban, valamikor 1945 és 1948 között zárult le, a névjegyzékek a születések és a halálozások számát illetően sem egységes időszakot mutatnak be. Hiányoznak a feldolgozásból azoknak a településeken élő személyeknek az adatai, akikre a listák összeállításának szempontjai nem vonatkoztak, továbbá nincs információ az e településre beköltözöttek (így a kitelepítettek lakásaiban a szlovák-magyar lakosságcsere következtében Felvidékről áttelepített magyarok, vagy az országba betelepített bukovinai székelyek) számáról sem. A névjegyzék 1614 településről áll rendelkezésre. A 173 ezer kitelepített személy azonban csak 604 településről került ki, azaz 1010 olyan település volt, amelynek lakóiról készült ugyan névjegyzék, de közülük legalábbis a névjegyzékek tanúsága szerint senkit nem telepítettek ki az országból. 4

5 A névjegyzékre vétel indokai A megtalált névjegyzékkel rendelkező 1614 településen 1941-ben 7 millióan éltek (az ország népességének 75,3 százaléka), közülük a névjegyzékre vettek száma megközelíti az 512 ezret. Az 512 ezer feldolgozott sor közül mindössze 11 ezernél nem volt egyetlen indok sem megjelölve. A névjegyzéken szereplők túlnyomó részénél egy (62 százalék), illetve két indok alapján került a névjegyzékre (29 százalék). Négy vagy annál több indokot háromezernél kevesebb sor tartalmazott. (Az adatbevitel során legfeljebb négy indokot lehetett rögzíteni.) A bejegyzett összesen 725 ezer indok között legmagasabb arányban a német nemzetiség szerepelt, az indokok 38 százaléka ez volt. A másik népszámlálási információ, az anyanyelv részesedési aránya az indokok között 26,5 százalékot ért el. A német fegyveres alakulatnál letöltött szolgálat (Wermacht vagy SS) együttesen 15,8 százalékban szerepelt indokként, a Volksbund-tagság pedig az indokok 12,8 százalékát tette ki. A kitelepítésre kötelezett hozzátartozója megjelölés az indokok 6 százalékát képezte, míg az önkéntes kitelepülés és a név visszanémetesítése együtt sem tett ki 1 százalékot. A nők esetében némileg erősebb volt a népszámlálási indokok szerepe: amíg a férfiaknál 37,1 százalékban szerepelt a német nemzetiség és 25,2 százalékban a német anyanyelv, addig a nőknél az indokok között ugyanezek az arányok rendre 38,8, illetve 27,8 százalék. A fegyveres testületnél (önként vagy kényszerből) teljesített szolgálat, mint névjegyzékre vételi indok esetében a nőknél némileg magasabb volt a Wermacht kötelékében teljesített szolgálat súlya (14,6 százalék, szemben a férfiak 11,5 százalékával), viszont az SS szolgálat mind arányát, mind számát tekintve a férfiak körében csaknem kétszerese volt a nőkének (a bejegyzett közel 13 ezer indok a névjegyzékre vétel indokainak 3,6 százalékát tette ki a férfiaknál, ugyanez az indoklás a nőknél 1,9 százalék volt, számát tekintve pedig nem érte el a 7 ezret). A névjegyzékre vétel többi indoka nemenként nem mutatott szignifikáns eltérést. A névjegyzékre vétel indokai nemenként A névjegyzékre vétel indoka Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Nő az indokok százalékában Nemzetisége német ,9 37,1 38,8 Anyanyelve német ,5 25,2 27,8 Wermacht szolgálat ,1 11,5 14,6 Volksbund-tag ,8 15,8 9,9 SS szolgálat ,7 3,6 1,9 Kitelepítésre kötelezett hozzátartozója ,0 5,9 6,2 Önkéntes kitelepülő ,7 0,7 0,8 Nevét visszanémetesítette ,2 0,2 0,2 Összesen ,0 100,0 100,0 A német lakosság kitelepítésével kapcsolatos politikai viták és szakmai vélemények ütköztetése kapcsán többször felmerült az a gondolat, hogy elsősorban azokat a németeket kell kitelepíteni, akik valamilyen szerepet vállaltak a Volksbundban, vagy a német hadseregben. A névjegyzék feldolgozása során módunk volt a kitelepítési jegyzéket oly módon is csoportosítani, hogy egy vagy több indok alapján történt-e a kitelepítés és azt is meg lehetett vizsgálni, hogy a népszámlálási bevallás, mint indok, milyen arányban játszott szerepet a német lakosság elűzésében. 5

6 Az összes érintettnek 56 százalékánál szerepel indokként egyedül a népszámlálási bevallás, azaz csak azért került fel a listára, mert 1941-ben német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát. A listán szereplők 42 százalékánál más indok nagyrészt a Volksbund-tagság vagy a német haderőben történő szolgálat is szerepet játszott. A ténylegesen kitelepítettek körében a névjegyzékre kerülés indokainak megoszlása ettől lényegesen eltérő: 33 százalék azoknak az aránya közöttük, akiket kizárólag a népszámláláskor adott válaszuk alapján telepítettek ki. Ez azt jelenti nem kisebbítve a népszámlálási adatok szerepét a német kitelepítésben, hogy több mint kétharmad volt azoknak az aránya, akiket akkor is kitelepítettek volna, ha a hazai németek kollektív büntetéséhez a népszámlálási adatokat nem használják fel. A névjegyzéken szereplők egyharmada került kitelepítésre. A kitelepítetteket a névjegyzékre vétel indoka szemszögéből vizsgálva megállapítható, hogy amíg a csak népszámlálási indok miatt listára kerülteknek kevesebb mint egyötöde került kitelepítésre, addig azoknak, akiknél más indok is, vagy csak más indok játszott szerepet, összességében több mint a felét telepítették ki, ezen belül a népszámlálási és más indok alapján is listára kerülteknek 55, a csak más indokkal felvetteknek 45 százalékát. A névjegyzékre vétel indoka A névjegyzékre vétel indokai és a kitelepítés Névjegyzéken szerepel Ebből: kitelepítették, kitelepült Névjegyzéken szerepel Ebből: kitelepítették, kitelepült százalék A kitelepítettek a névjegyzéken szereplők százalékában Csak népszámlálási indok ,5 32,8 19,9 Népszámlálási és más indok is ,3 52,7 55,2 Csak más indok ,9 13,3 45,1 Nincs indok megjelölve ,2 1,3 19,1 Összesen ,0 100,0 33,8 Azt is érdemes megvizsgálni, hogy mely indokok milyen arányban szerepeltek egyedüli indokként, illetve, hogy milyen arányban, melyik indokkal társultak. Az indokok között legnagyobb arányban a német anyanyelv áll egyedül, az ilyen ok miatt névjegyzékre vettek 59 százalékánál nincs másik indok megjelölve. Ezt követi a német nemzetiség. A magukat német nemzetiségűnek vallók felénél ez az egyetlen indok. A nevüket visszanémetesítők egyötöde csak emiatt került a névjegyzékre. Az egyedüli indok a Volksbund-tagok esetében is megközelíti ezt az arányt (19 százalék). Csekély esetben egyetlen indok az, hogy hozzátartozója kitelepítésre kötelezett (alig több mint 2 százalék). 6

7 Nemzetisége német Az egyetlen indok alapján névjegyzékre vettek száma és aránya Anyanyelve német Wermacht szolgálat Volksbundtag SS szolgálat Kitelepítésre kötelezett hozzátartozója Önkéntes kitelepülő Nevét visszanémetesítette Szám A névjegyzékre vettek százalékában 20,8 6,8 1,6 3,0 0,3 0,2 0,1 0,1 Az adott indok százalékában 49,8 59,0 9,8 18,6 7,3 2,3 16,4 20,1 Az egyetlen indokkal névjegyzékre vettek százalékában 48,5 39,2 3,7 6,9 0,7 0,4 0,3 0,2 A névjegyzékre vétel indoka Két vagy több indok együttes előfordulási aránya A következő táblázat a két vagy több indok együttes előfordulási arányát mutatja be. Kiemelkedő értéket mutat az önkéntes kitelepülő indoknál a Wermacht szolgálat (meghaladja a 61 százalékot, azonban mivel az önkéntes kitelepülők aránya viszonylag csekély a Wermacht szolgálat szerinti arányszámuk mindössze 3 százalék. Magas a német nemzetiség szerepe a Wermacht szolgálat és a Volksbund-tagság szerint (az előbbi indok szerint vizsgálva az együttes előfordulás megközelíti az 52, az utóbbiban pedig az 58 százalékot). E két indokot a német nemzetiség szerint vizsgálva egyaránt 36 százalék az együttes előfordulásuk. Nemzetisége német Anyanyelve német Wermacht szolgálat Volksbund-tag SS szolgálat Kitelepítésre kötezett hozzátartozója Önkéntes kitelepülő Nevét visszanémetesítette Nemzetisége német 0,5 51,6 57,5 35,5 26,7 16,6 26,1 Anyanyelve német 11,4 25,9 13,9 10,8 42,6 13,1 31,7 Wermacht szolgálat 36,3 32,8 15,8 8,6 5,7 61,4 28,0 Volksbund-tag 35,7 15,5 14,0 20,0 11,5 5,7 6,1 SS szolgálat 6,6 3,6 2,3 6,0 13,3 2,3 6,7 Kitelepítésre köt. hozzátartozója 9,1 26,1 2,8 6,3 24,3 0,9 1,1 Önkéntes kitelepülő 0,6 0,8 3,0 0,3 0,4 0,1 0,2 Nevét visszanémetesítette 0,3 0,7 0,5 0,1 0,4 0,0 0,1 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A nemek aránya, átlagos életkor a névjegyzéken szereplők további sorsa szerint Névjegyzékre vettek 249 ezer férfit és 262 ezer nőt. A névjegyzékre kerültek nemenkénti aránya összességében és a névjegyzékből kiolvasható további sorsukat illetően a következő volt: a névjegyzékre vett 1000 férfira 1053 nő jutott; mind a kitelepítésre került 173 ezer, mind névjegyzéken szereplő, de a lakóhelyén maradt (akiknél a megjegyzés rovatban csak technikai jellegű megjegyzés van 7

8 pl. azonos egy másik sorszámon szereplővel vagy nincs semmilyen megjegyzés) 225 ezer fő között viszont lényegesen magasabb a nők aránya, az előbbiek körében 1000 férfira 1091, az utóbbiak esetében 1148 nő jutott; az elköltözöttek, ismeretlen helyen tartózkodók és az ismeretlen személyek (e fejezetben a továbbiakban: elköltözöttek) nemenkénti arányát a kiegyenlítettség jellemzi: a 64 ezer személy körében az 1000 férfira jutó nők száma 1008 volt; a kitelepítettek és a helyben maradottak nemenkénti arányától eltérően a 39 ezer meghalt, és főleg a 10 ezer hadifogságban lévő és internált, letartóztatott (e fejezetben a továbbiakban: hadifogságban lévők) között jóval magasabb a férfiak aránya: 1000 meghalt férfira 822, a hadifogságban lévők között pedig csak 188 nő jutott. Az előzővel megegyező csoportosításban vizsgálva az átlagos életkorokat a következőket tapasztalhatjuk: a névjegyzéken szereplők átlagos életkora 39,3 év volt. A nők csaknem két évvel voltak idősebbek (átlagosan 40,2 évesek), mint a férfiak (38,4 év). a kitelepítettek átlagosan 36 évesek voltak, körükben a két nem átlagos életkora közötti eltérés azonban csak 1,3 év, szintén a nők idősebbek (a férfiak 35,3, a nők 36,6 évesek voltak); a lakóhelyükön maradottak átlagos életkora 38,2 év, ami 2,2 évvel magasabb, mint a kitelepítetteké, a férfiak és a nők átlagos életkora közötti különbség 2,3 év (a lakóhelyükön maradt férfiak 36,9, a nők 39,2 évesek voltak átlagosan); az elköltözöttek a lakóhelyükön maradottakkal csaknem azonos életkorúak (átlagosan 38,5 évesek) a két nem életkora közötti különbség is közel áll a lakóhelyükön maradottakéhoz (a férfiak 37,3, a nők 39,7 évesek voltak), a meghalt férfiak és nők átlagos életkora között 7,4 év a különbség, ami egyrészt a háborús eseményekkel, másrészt a férfiak már akkor is magasabb halandóságával függ össze; a túlnyomórészt férfi hadifoglyok átlagos életkora 4 évvel volt magasabb (35,1 év), mint a nőké, akik 31,1 évesek voltak. A csoport nemenkénti összetételéből adódóan a csoport átlagos életkorát a férfiak határozták meg: a csoportba tartozók összességének átlagos életkora (34,3 év) csak 0,8 évvel volt alacsonyabb, mint a férfiaké, annak ellenére, hogy ezen a csoporton belül volt a legnagyobb a két nem átlagos életkora közötti eltérés. (A meghaltak halálozáskori átlagos életkorának megállapítására tekintettel arra, hogy a halálozás éve nem szerepel a névjegyzéken nincs lehetőség. A két nem közötti 7,4 éves korkülönbség akkor állna fenn, ha a halálozások időbeli eloszlása az évi népszámlálás és a névjegyzék lezárta közötti időszakban egyenletes volna. A korkülönbség a számított 7,4 évnél valószínűsíthetően magasabb, tekintettel arra, hogy a világháború időszakában a fiatal férfiak körében jóval nagyobb volt a halálozási arány, mint az ugyanolyan korú nők között.) A következő ábra a névjegyzéken szereplők születési éve alapján szerkesztett korfa. Az ábrázolt adatokkal kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy az ábrán értelemszerűen csak az ismert születési évek, azok közül is csak az 1945-ben és korábban születettek adatai szerepelnek. A névjegyzékre kerültek további sorsát illetően az ábra is az előzőekben alkalmazott összevonásokkal készült. 8

9 A névjegyzéken szereplők nemek és születési év szerint (1945-ben vagy korábban született) Férfi Nő Kitelepített Helyben maradt Elköltözött Hadifogságban van Meghalt A névjegyzékek területi jellemzői A hazai nemzetiségi kutatások talán legfontosabb forrásai a periódikusan ismétlődő népszámlálások. Nemzetiséggel összefüggő információ 1880-tól kezdve minden népszámlálásból rendelkezésre áll. Az közötti, valamint az évi népszámlálás anyagában az anyanyelv és a nyelvismeret kérdése alapján lehet vizsgálni a lakosság nemzetiségi összetételének alakulását és az egyes csoportokba tartozók jellemzőit. A nemzetiség konkrét kérdése bár már az első hivatalos népszámlálás óta foglalkoztak a kérdésnek a népszámlálási tematikába történő beemelésével első ízben 1941-ben került be a népszámlálási kérdések közé. Az évi népszámlálás felvételi programja számos egyéb tekintetben is a korábbi népszámlálásokénál bővebb, továbbá egyes kérdések esetében részletesebb volt. Az adatok feldolgozására, értékelésére és elemzésére, valamint közzétételére rányomta bélyegét, hogy a népszámlálásra háborús körülmények között került sor. Ezért az adatok egy részének feldolgozására szűkített program keretében vagy egyáltalán nem volt lehetőség, illetve 9

10 számos adatkombináció közzététele csak jóval a világháború után, statisztikatörténeti kutatások keretében valósulhatott meg. A népszámlálások történetében elsőként szereplő nemzetiségi kérdés, valamint az anyanyelv és a beszélt nyelv településenkénti eredményeinek publikálása is csak az 1970-es években történt meg először. Ez a körülmény még inkább kiemeli a helyzet furcsaságát, hogy amíg a tényleges, törvényben meghatározott cél teljesítésére a statisztikai célból összegyűjtött információk feldolgozására és közzétételére a statisztikusoknak nem volt lehetőségük, az állam más szervei az egyedi kérdőívek név-, cím- és nemzetiségi adatai alapján az eredeti célkitűzéssel szöges ellentétben egyedi listák készítéséhez tudtak biztosítani erőforrásokat. A hazai németek kitelepítése előkészítéseként az évi népszámlálás nemzetiségi, anyanyelvi bevallása alapján készült lista. A névjegyzékek indokai között mint arról a korábbiakban már volt szó 88 százalékban szerepelt német nemzetiség vagy német anyanyelv. Ez az indok csaknem minden település névjegyzékén legalább egy esetben megjelölésre került, aminek az az oka, hogy az elsődleges kiindulási alap a népszámláláskori bevallás volt. Ennek megfelelően az 1614 településből 1599 névjegyzékén található ilyen indoklás. A névjegyzékre vétel indoka német nemzetiség vagy anyanyelv volt Az indoklás a listán nem szerepel Az indoklás a nevek 19% - ánál 20 49% - ánál % - ánál szerepel Az indokok közötti magas arányszámból adódik, hogy a településenkénti arányszámok is magasak. A népszámlálási bevallás településenkénti súlyát a névjegyzékek indokai között a következő kartogram mutatja be. Az egyéb indokok (fegyveres alakulatnál teljesített szolgálat, Volksbund-tagság, névváltoztatás, kitelepítésre kötelezett hozzátartozója, önkéntes kitelepülő) 42 százalékot tesznek ki. Az előzővel azonos osztályközök szerinti területi megoszlást és a településenkénti arányt mutatja a következő ábra. 10

11 A névjegyzékre vétel indoka nem, vagy nemcsak a német nemzetiség vagy anyanyelv volt Az indoklás a listán nem szerepel Az indoklás a nevek 19% - ánál 20 49% - ánál % - ánál szerepel A következő ábrán a világosabb árnyalat azokat a településeket mutatja, amelyekről névjegyzék készült, míg az a 604 település, amelynek lakói közül kitelepítés történt, sötétebb árnyalattal láthatók. A névjegyzékek és a kitelepítés A településről készült névjegyzék szerint kitelpítés nem történt legalább egy személyt kitelepítettek 11

12 12