HADAK ÚTJÁN XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája. Esztergom november 4 6.

Átírás

1 HADAK ÚTJÁN XXIV A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája PPKE BTK Régészeti Tanszék MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport Esztergom november 4 6.

2 HADAK ÚTJÁN XXIV A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája PPKE BTK Régészeti Tanszék MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport Esztergom november 4 6.

3

4 PROGRAM Regisztráció Tanszékvezetői köszöntő: Major Balázs Dékáni köszöntő: Botos Máté Elnöki köszöntő: Tomka Péter Pásztókai-Szeőke Judit: Egy kis kampó két élete Korom Anita: Budapest területén feltárt szarmata lelőhelyek pecsételt kerámia típusai Horváth Friderika: A késő antik besimított kerámia újabb csoportja. Adalékok a rómaibarbár kapcsolatrendszer kérdéséhez Ottományi Katalin: 5. századi kerámia a Visegrád Gizellamajorban feltárt kiserőd déli épületszárnyából Bereczki Zsolt Paja László Madácsy Tamara Pálfi György Sóskuti Kornél: Az alföldi szarmaták koponyasebészete Kávészünet Pósa Annamária Köhler Kitti Maixner, Frank Zink, Albert Sola, Christophe Mende Balázs Gusztáv: Egy Árpád-kori temetőben fellelt Pott gibbus-os eset molekuláris és morfológiai vizsgálata Schilling László Bendő Zsolt: Rangos szarmata temetkezés Szolnok-Szűcs-tanya lelőhelyről Soós Eszter: Kora népvándorlás kori sírok Hernádvécséről Keresztes Noémi Ninetta: Fegyveres langobardok és fegyvereik Magyarországon (fegyvertípusok, kombinációk, temetkezési szokások, antropológiai adatok és traumás sérülések) Masek Zsófia: Száz gepida ház. A rákóczifalvi gepida település szerkezeti sajátosságai Vita Kávészünet november 4. kedd Piros Réka Ágnes: Éjt s nappalt lovon töltötték avagy a kora népvándorlás kori lószerszámok vizsgálata a keleti leletanyag tükrében Balogh Csilla Pásztor Adrien: Az avar kori nagygyöngycsüngős fülbevalók Csiky Gergely: Az avar bizánci háborúk régész szemmel Szücsi Frigyes: A Mezőföld a 9. század küszöbén: Nagyvenyim Fűzfa utca Könyvbemutató (Prímás Pince) Fogadás és Mesterházy Károly ünnepi köszöntése (Prímás Pince) (Köszöntőt mond Rezi Kató Gábor) Zenés, táncos mulatság (Prímás Pince)

5

6 HADAK ÚTJÁN XXIV november 4. kedd Pásztókai-Szeőke Judit: Egy kis kampó két élete Sopron pszeoke23@gmail.com Az előadás középpontjában azok a rézötvözet (esetenként vas) huzalból készült apró római kori kampók állnak, melyeket a Római Birodalom tartományainak anyagi kultúráját kutatók orsókampónak, míg a birodalom határain túl élőkét faggatók elsősorban ruhatűnek tartanak. Jelen előadás célja a Dunántúlról ismert leletanyag és előkerülési kontextusuk (többek között egy ruhaneműk megújításával: javításával és tisztításával is foglalkozó 1-2. századi műhely hagyatékából) bemutatása, illetve orsókampóként való használatukkal kapcsolatosan felmerülő olyan kérdések megválaszolása, mint pl. megjelenésük a római kori leletanyagban valóban egy technológiai változás indikátoraként értelmezhető-e Korom Anita: Budapest területén feltárt szarmata lelőhelyek pecsételt kerámia típusai Budapesti Történeti Múzeum, Budapest PPKE BTK Történettudományi Doktori Iskola, Piliscsaba anita.korom@gmail.com Az elmúlt évtizedek nagy felületű ásatásainak értékelése során újabb, eddig szórványosan előforduló leletcsoportok körvonalazódnak, melyek rávilágítanak a Szarmata Barbaricum lokális különbségeire. Ilyen csoport a bepecsételt kerámiák köre is. A Barbaricum területén előkerült, a római pecsételt típustól markánsan elkülönülő darabok értékelése elsőként az üllői lelőhely kapcsán történt meg. Ezt folytatva, a budapesti anyagot áttekintve vizsgálom e tárgytípus jellegzetességeit, mintakincsüket, a csoportosítási lehetőségüket, a datálás kérdését, az elterjedési kört és a készítési helyük problematikáját. Kiemelten foglalkozom a kónikus típusú variánsokkal, melyek az eddig publikált szarmata kori lelőhelyek alapján csak Aquincum vonzáskörzetében találhatók meg. Ezek mind formájukban, mind motívumukban különböznek a Drag.37-es, az Alföldön is nagy számban megtalálható bepecsételt tálaktól Horváth Friderika: A késő antik besimított kerámia újabb csoportja. Adalékok a római-barbár kapcsolatrendszer kérdéséhez MTA BTK Régészeti Intézet, Budapest horvath.friderika@btk.mta.hu Az előadás célja, hogy felhívja a figyelmet arra az árucsoportra, amely a késő római leletegyüttesek szerves részét képezi, ugyanakkor a hazai lelőhelyek késő antik provinciális kerámiaanyagától formai és technológiai tekintetben is külön válik. Az edények jellegzetes anyagi és formai jegyeik alapján a római kultúrkörnyezetben idegen benyomást keltenek, kronológiai szempontból az egyéb késő római árutól (szürke, szemcsés háztartási edények, mázas és besimított kerámia) nem különülnek el. A szóban forgó edények a besimított/polírozott kerámia alcsoportjának tekinthetők. A késő római besimított áru jól ismert a korszakkal foglalkozók körében; már ami a gyorskorongolt, jól iszapolt, jó minőségű égetéssel világosszürkére, illetve

7 Jegyzet 6 HADAK ÚTJÁN XXIV.

8 HADAK ÚTJÁN XXIV november 4. kedd sötétszürkére égetett edényeket illeti. A fényezett felületű, besimított edényeknek azonban van egy további alfaja is, ami technológiai kidolgozásában ezektől eltér. Homokos agyagból, kézi korongon, felrakásos technikával készített áruról van szó. Jellegzetességük, hogy az elégtelenül kivitelezett redukciós eljárás következtében a kiégetés során foltos színárnyalatot nyertek (világosbarna-vörösesbarna-sötétszürke). A kézi korongot a középcsászárkori fazekasság is használta a nagyobb méretű, vastag falú kvarchomokos-kavicsos soványítású tárolóedények készítésekor, számarányuk azonban elenyésző. A 4. század folyamán a lassú korongolt edények palettája javarészt a tárgyalt anyagcsoporttal egészül ki. A lassú korong használata a Pannoniával szomszédos szarmata barbaricumban ugyancsak a 4. század végéhez köthető. A felrakásos hurkatechnika és az utánkorongozás eljárása a csernjahov-kultúra fazekasságának is bejáratott technológiája, melynek eredetét B. Magamedov római provinciális területekhez köti, elterjedését a gót háborúk időszakával hozza kapcsolatba. A csernjahov kultúra anyagában a színátmenetes felülettel rendelkező edények száma szintén jelentős. Technológiai kivitelük alapján edényeink bármennyire is rokoníthatóak a cserrnjahov területekkel, formakincsük nem egyezik (S-profilú bögre, gömbhasú füles fazekak, kónikus fedő, cilinderes nyakú hasas korsó, tányér). A füles bögrék/fazekak és a korsók formai jegyei proporcionális tekintetben erőteljesen a fémedényekre emlékeztetnek, ahogy a fazekak és korsók fülkiképzése is (erőteljesen a perem fölé húzott, peremszélnél záródó) elsősorban a fémedényekkel rokonítható. További jellegzetességük, hogy a korszak provinciális gyártmányaival szemben, melyek legtöbbször talpkorongos, illetve esztergált talpkialakításúak, aljuk egyenesen metszett. A késő római kerámiával foglalkozó anyagközlésekben ez a csoport csak elvétve kapott külön figyelmet, jellegzetes formai ismérveik azonban a segítségünkre lehetnek abban, hogy a már közölt edényeket egybegyűjtsük. A legtöbb támpontot a gorsiumi anyagközlő táblák szolgáltatják. További példányaikat a somogyszili, a majsi, a bölcskei, a keszthelyi, a pécsi és a Pécs környéki, a tordasi és az intercisai, pilismaróti, adonyi valamint a csákvári késő római temetőkből ismerjük, egy további nagytétényi darabot a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye őriz. Azokban a hazai publikációkban, melyekben felfigyeltek erre az edénycsoportra, a római környezetben idegen mivoltukra hívják fel a figyelmet. Eredetüket többnyire a néhány, szarmata fennhatóságú területen előforduló hasonló edényekre alapozva, a szarmaták körében keresik. Mások (Barkóczi L., Póczy K.), a korszak római kézművesiparától eltérő emlékanyagot nem kötik egyetlen zárt etnikai csoporthoz sem, de barbár környezetből eredeztetik, amelyet a római technika kissé átváltoztatott. Továbbgondolkodásra késztetnek bennünket a Pannonia déli feléből, a Drávától délre fekvő területen (Pannonia Superior, majd Savia) napvilágra került leletanyagok. Virovitica-Kiškorija jug (Verőce) római telepe és a tőle 25 km-re fekvő Orešac (Bolentio mutatio) anyagában K. Jelinčic jelentős számban regisztrálta a finom kvarcos csillámmal soványított, gyengén fénylő felületű árut. Ez a csoport közel áll az általunk számba vett termékek technológiai sajátosságaihoz és a formák némelyike egyezést mutat. K. Jelinčic gyártásukat helyi műhelyekhez köti és mikroregionális sajátosságként számol velük. A késő császárkor római-barbár viszonyrendszerének problematikája a kronológiai aspektusokon túl számos, a kultúrhatások irányára és jellegére irányuló problémát vet föl, ami Pannonia kutatásában a mai napig nincs nyugvóponton és újragondolásra érdemes.

9 Jegyzet 8 HADAK ÚTJÁN XXIV.

10 HADAK ÚTJÁN XXIV november 4. kedd Ottományi Katalin: 5. századi kerámia a Visegrád Gizellamajorban feltárt kiserőd déli épületszárnyából Damjanich János Múzeum, Szolnok ottomanyi.katalin@gmail.com A Visegrád Gizellamajorban feltárt késő római kiserőd kerámiaanyagában jól elkülöníthetők a 4. századi római és az új típusú, 5. század első harmadára keltezhető kerámiaformák és típusok. A valószínűleg II. Constantius alatt épült és a Valentinianus-korban átépített kiserőd egyes helyiségeiben kimutathatók 4. század végi ill. 5. század eleji átépítések. A déli épületszárnyban a D/III. helyiségben és a DNy-i saroktoronyban találhatók ilyen késői rétegek. A pusztulási omladékban pedig kevert anyag van, gyakran összeillő töredékekkel. Így rétegtanilag a Valentinianus-kori átépítéstől kezdve az erőd pusztulásáig tartó kerámia szétválasztása nehéz. Ezt a szétválasztást kíséreltem meg az új típusú kerámiaformák és díszítések alapján. Ilyen 5. századra tehető kerámia a besimított kerámia 2. és 3. csoportja, a fényes fekete simítású edények, továbbá a mázas és házi kerámián belül a bekarcolt, bevagdosott díszítésű és szemcsés, keményre, valamint fehéres-sárgára égett darabok. A formákon belül is találhatók új, 4 5. század fordulón feltűnő típusok. Az 5. századi kerámia mennyiségi növekedését vizsgálva a déli szárny helyiségein belül, kimutathatók a legkésőbbi átépítések helyszínei is. A rontott töredékek felvetik a helyi kerámiagyártás kérdését, ugyanakkor nagyon sok hasonlóság mutatható ki a Dunakanyar többi, ugyanilyen korú lelőhelyével, műhelyével, sőt a Duna túlsó partján élő szvébek kerámiájával is Bereczki Zsolt 1 Paja László 1, 2 Madácsy Tamara 1 Pálfi György 1 Sóskuti Kornél 2 : Az alföldi szarmaták koponyasebészete SZTE TTIK Embertani Tanszék, Szeged 1 Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Embertani Tanszék, Szeged 2 Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, IV. Regionális Iroda, Szeged bereczki.zsolt@bio.u-szeged.hu A sebészi trepanáció a felső paleolitikum óta világszerte ismert hagyomány. Legrégebbi írásos emlékei ó-egyiptomiak. A trepanáció Hippokrates, Celsus, Heliodorus és Galenus munkássága nyomán az ókori Európában is ismert volt. Azonban az írásos emlékek és a nagyszámú csontvázmaradvány dacára alig néhány lékelt koponyát ismerünk a Római Birodalom területéről. A mai Magyarország területén eddig több mint 130 lékelt lelet került elő, a legrégebbiek a neolitikumból származnak. A trepanáció magyar kutatástörténetének részletes összefoglalója olvasható Bartucz 1966-os könyvében, és fontos leletkatasztereket és áttekintő elemzést nyújtanak Grynaeus (1996), Tomka (2000) valamint Józsa és Fóthi (2007) munkái. Ezek a művek azonban nem említenek egyetlen pannoniai esetet sem, szemben azzal három lékelt koponyával, mely a korabeli Barbaricum területéről került elő. Az egykori Pannonia provincia területén eddig nem találtak egyértelműen sebészi trepanációnak tartható leletet. Ezzel szemben több újabb szarmata eset is napvilágra került az elmúlt években, így a barbaricumi leletek száma napjainkra 6-ra

11 Jegyzet 10 HADAK ÚTJÁN XXIV.

12 HADAK ÚTJÁN XXIV november 4. kedd emelkedett. A Római Birodalom és a szarmaták között szoros kapcsolat állt fenn, amely valószínűleg lehetővé tette a gyógyászati ismeretek átadását is. Azonban valószínű, hogy a szarmaták nem szorultak rá a római gyógyászati ismeretekre, vagy legalábbis azok mellett ismertek más, keleti módszereket is. Az előkerült leletek alapján feltételezhető, hogy saját empirikus ismereteik alapján nagy biztonsággal trepanálták azokat a fejsebeket, amelyek a világon mindenhol a koponyalékelés első számú indikálói. A kutatás az EU és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválósági Program c. kiemelt projekt keretei között valósult meg Pósa, Annamária 1,2, Köhler, Kitti 3, Maixner, Frank 4, Zink, Albert 4, Sola, Christophe 5, Mende, Balázs Gusztáv 3 : Egy Árpád-kori temetőben fellelt Pott gibbus-os eset molekuláris és morfológiai vizsgálata Szegedi Tudományegyetem, Embertani Tanszék, Szeged 1 Szegedi Tudomány Egyetem, Embertani Tanszék, Szeged 2 Szegedi Tudomány Egyetem, Genetikai Tanszék, Szeged 3 Magyar Tudományos Akadémia, BTK, Régészeti Intézete, Budapest, 4 Institute for Mummies and the Iceman, EURAC Research, Bolzano, Italy 5 Institut de Génétique et Microbiologie UMR8621 Equipe IGEPE, Bât 400 Campus d Orsay, Orsay, France posa.annamaria@gmail.com Jól ismert tény, hogy minden évben 1,5 millió ember hal meg tuberkulózis (TB) következtében, ill. a Föld teljes népességének egyharmada fertőzött Mycobacterium tuberculosis által (WHO, 2011), mely a betegség paleopatológiai és paleomikrobiológiai kutatását jelentősen aktualizálja. A Győr külterületén (Pósdomb lelőhelyen) feltárt századból származó, 217 egyén maradványait tartalmazó temetőben a vizsgálatok kezdetén egy, a megbetegedés előrehaladott stádiumát mutató, igen erőteljes Pott-gibbus-os eset (187-es sírszám) került feljegyzésre (Mesterházy 1974). Tekintettel arra, hogy a korábban közölt, az Árpád-korból származó tbc-s leleteknél még nem került sor a kórokozó archaikus DNS-ének a kimutatására, elvégeztük az érintett egyén csontmaradványainak paleomikrobiológiai vizsgálatát. Mindez alapvetően megerősítette a morfológia alapon leírt gümőkor jelenlétét. A jövőbeni terveink között a teljes embertani széria vizsgálata szerepel, annak érdekében, hogy kiderítsük az ide temetkező népesség tbc-s fertőzöttségének a mértékét Schilling László Bendő Zsolt: Rangos szarmata temetkezés Szolnok-Szűcs-tanya lelőhelyről Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest laszlo.schilling@gmail.com Az M4-es autópálya építését megelőzően, 2013 októberében Szolnok Szűcstanya lelőhelyen próbafeltárásra került sor. A 480 m 2 nagyságú felületen nyitott kutatóárkokban három korszak emlékei láttak napvilágot: vaskori és Árpád-kori település-objektumok, valamint többnyire rablott, előzetesen a 2 3. századra keltezhető sírok, melyek valószínűleg egy nagyobb szarmata temetőhöz tartoztak.

13 Jegyzet 12 HADAK ÚTJÁN XXIV.

14 HADAK ÚTJÁN XXIV november 4. kedd Az előadás témájául egy rangos férfi temetkezése szolgál, mely bolygatottsága ellenére újabb adatokat szolgáltat a fa sírkamrák szerkezetére vonatkozóan. A sír ritka, de jellegzetes lelete egy gyűrűmarkolatos vaskard töredéke. Szerencsés módon viseleti helyzetüknek megfelelően őrződtek meg a berakásokkal díszített ezüst lábbeli veretek. Lehetőségünk adódott egy veretet pásztázó elektronmikrószkópos (SEM- EDX) vizsgálatnak alávetni. A berakás anyagának meghatározása során kapott meglepő eredmény, remélhetőleg további tárgyak vizsgálatát fogja ösztönözni Soós Eszter: Kora népvándorlás kori sírok Hernádvécséről PTE BTK Régészeti Tanszék, Pécs soos.eszter.56@gmail.com A Kr.u. 5. századi leletanyag alapján feltehető kronológiai és etnikai kérdések régóta feladatot adnak a Kárpát-medencei kutatás számára. Az Északi-középhegység hun korban betöltött szerepe máig nem tisztázott pontosan. A Hernád folyó felső szakaszán, az Aggteleki karszt lábánál került elő két temetkezés 2004-ben, a 3-as számú főút szélesítéséhez kapcsolódó régészeti munkák során. A folyó jobb parti teraszán futó Hernádvécse-Nagy rét számú lelőhelyeken neolit és bronzkori megtelepedés nyomain kívül egy római késő császárkori és egy Kr.u század fordulójára keltezhető germán teleprészlet is napvilágra került. A 4. számú lelőhely déli részén, a kora hunkori épületektől nem messze került elő két Ny-K tájolású, erősen bolygatott csontvázas sír. Az első temetkezés esetében a rablás ellenére bal vállnál egy vésett díszű bronzfibula töredéke, a bordák közt pedig egy ovális, karikára hajló peckű bronzcsat volt a halott mellett. A második sír csontjait a gödör nyugati felébe kotorták; mellékletei közül egy rövid, nyéltüskés vaskard, vascsat töredéke és egy szürke, nyakpárnás korsó maradt a sírban. A temetkezések a rítus, mellékleteik párhuzamai a Kr.u. 5. századi temetkezések felé mutatnak. Pácin-Szennadomb kivételével Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részéről eddig nemigen voltak ismertek korszakos leletek. A hernádvécsei temetkezések nem csak a Kr.u. 5. századi leletek körét bővítik, hanem felhívják a figyelmet a Hernád-völgy stratégiai jelentőségére is Keresztes Noémi Ninetta: Fegyveres langobardok és fegyvereik Magyarországon (fegyvertípusok, kombinációk, temetkezési szokások, antropológiai adatok és traumás sérülések). SZTE BTK Régészeti Tanszék, Szeged keresztes.ninetta@gmail.com A 2009-ben megjelent langobard corpus hosszú idő után lehetővé tette a kutatás számára, hogy az addig nagyrészt közöletlen langobard leletanyaggal bővebben foglalkozzon. Ilyen volt az előadás alapját képező szakdolgozat is. A prezentáció első részében röviden az elkülönített fegyvertípusok kerülnek bemutatásra, melyek között egyaránt megtalálhatóak támadó- és védőfegyverek is, habár utóbbiak lényegesen kisebb számban. A magyarországi langobard leletanyagban a leggyakoribbak messze a lándzsák ezekből van a legtöbb típus is majd a nyílhegyek, kardok, saxok, pajzsok következnek, valamint az egyetlen ismert balta és néhány apró páncélrészlet. A vizsgált sírok tekintélyes részében csak egyetlen fegyver került elő, ugyanakkor ez nem feltétlen tükrözi az életben használt darabok számát.

15 Jegyzet 14 HADAK ÚTJÁN XXIV.

16 HADAK ÚTJÁN XXIV november 4. kedd Sokkal inkább utal az előbbire, hogy a temetkezéseknek több, mint a felében valamilyen kombinációban kerültek elő a fegyverek, főként kettesével, ritkábban hármasával. A négyes-ötös kombináció már nagyon ritka, ilyenkor több esetben felismerhető a túlfegyverkezés szokása. Mindez már csak azért sem lényegtelen, mert a könnyű- és nehézfegyvereket tartalmazó sírok elterjedése haditechnikai eltérésekre is utalhat. A fegyveres sírok egyéb leleteinek vizsgálata pedig a keltezést segíti és több esetben az derül ki, hogy akár az 568-as záródátumon túlmutató tárgyak is megjelenhetnek egyébként langobard sírokban. Mindezek után fegyveres sírokban megjelenő temetkezési szokások, illetve az érdekesebb temetőszerkezetek ismertetésére kerül sor. Az előadás végén a rendkívül kevés megmaradt antropológiai anyagon felismert traumás sérülésekről lesz szó, amelyek azonban sok esetben igen árulkodóak abban a tekintetben, hogy a fegyverrel eltemetett személy mennyire is használhatta életében ezeket a tárgyakat Masek Zsófia: Száz gepida ház. A rákóczifalvi gepida település szerkezeti sajátosságai MNM NÖK Budapest zsofia.masek@mnm-nok.gov.hu, masekzso@gmail.com Rákóczifalva Bagi-földek 5 8 8A. összefüggő lelőhelyek területén ben közel 9 hektár feltárására került sor. A lelőhelyeken igen intenzíven jelentkeztek a népvándorlás kori korszakok: szarmata temető, késő szarmata hun kori település, gepida település és szórványosan elhelyezkedő gepida sírok, egy avar település valamint két avar temető található a helyszínen. A gepida kori megtelepedés az 5. lelőhely azaz az egész lelőhely-együttes nyugati felén kívül a teljes feltárási területre kiterjedt. A jelenségek keltezése embert próbáló feladat, hiszen a többkorszakos lelőhelyen a jelenségek leletanyaga nagyon vegyes. Ez az 5. lelőhelyen csak a szarmata és gepida kori anyag keveredését jelenti; de a 8-8A. felületeken, ahol az avar megtelepedés nagy része található, a szarmata, gepida és avar kori kerámia nagyfokú keveredése tapasztalható, nagy mennyiségű őskori kerámia kíséretében. Számos esetben azonban a kevert népvándorlás kori anyag késő középkori vagy kora újkori-újkori jelenségekből származik. A leletanyag átnézése, és az avar kori település feldolgozási eredményeinek figyelembe vételével (Kondé Zsófia) jelenleg 103 db részben földbe mélyített gepida kori épülettel számolhatunk a területen. Az 5. lelőhelyen 20 db, a 8A. felületen 33, míg a 8. lelőhelyen 50 db épület állt; azaz a házak legsűrűbben a 8. lelőhely keleti oldalát, a magaspart Tisza-parti peremét borították be. E terület kivételével az épületek elszórtan, más területeken kisebb csoportokba rendeződve jelentkeztek. A térbeli szeparációnak több megoldása is megfigyelhető: néhány épület egy tagolt árokrendszerhez ( telkek?) tartozik; két épületet nyitott, nagyméretű kerítőárok ölel körbe, és a három legnagyobb épület (26-28 m 2 ) egy csoportban állt egy kisebb dombháton. Gödrök, kutak elszórtan, látszólagos rendszer nélkül helyezkednek el a településen, tárolásra kialakított közösségi térhasználat nem figyelhető meg. Az épületek területe 4,6 28,5 m 2 között változik. A négyzet vagy téglalap alakú épületek közt a legtöbb alátámasztás nélküli. Gyakori a rövidebb, ritkább a hosszabb tengely közepén elhelyezett 2-3 oszlophelyes épület, de az egyetlen középső tartóoszlopos típusra is több példa akad. Klasszikus, hatoszlopos germán

17 Jegyzet 16 HADAK ÚTJÁN XXIV.

18 HADAK ÚTJÁN XXIV november 4. kedd házból mindössze kettő található, négy sarokoszlopos nincsen. 13 kemencés gepida épület a 8. lelőhely keleti oldalán található elszórtan, kemence nélküli épületek között, különböző irányításban elhelyezve; köztük műhelyek, de lakóépületek is feltételezhetők (területük 4,7 16,5 m 2 ). Szövőházakra utaló jelenségek és leletanyag szintén előfordul. A házak méretei, szerkezeti elemei olyannyira változatosak, hogy elemzésükhöz összetett statisztikai és térinformatikai módszerekhez kell folyamodni, amelyek az épületek irányítását, alakját, méretét és különböző szerkezeti tulajdonságait együttesen elemezhetővé teszik. Hogy a gepida megtelepedés több fázisú, arra a leletanyag, és a gepida jelenségek (épületek közti hármas szuperpozíció, épülethez tartozó nyitott kerítőárok és másik épület közti szuperpozíció stb.) is utalnak, de a teljes anyagfeldolgozásig egyelőre csak az épülettípusok és a településszerkezet főbb kérdései tisztázhatóak Piros Réka Ágnes: Éjt s nappalt lovon töltötték avagy a kora népvándorlás kori lószerszámok vizsgálata a keleti leletanyag tükrében SZTE BTK Régészeti Tanszék, Szeged pirosreka@hotmail.com Az írott források és a leletek segítségével megállapítható, mennyire fontos szerepet töltöttek be a lovak az egyes nomád népek életében. A nemesfém veretekkel és csüngőkkel felékített lovak felszerelése egyben rang- és korszakjelző. Az általam megvizsgált tizenhat késő császárkori, valamint kora népvándorlás kori lelet/ együttes fontos adatokkal szolgál a különböző népek szállásterületével, a népesség származásbeli összetételével és adivattal kapcsolatban. A régóta ismert hunkori vezérleleteken kívül (pl.: Szeged-Nagyszéksós) kiterjesztettem kutatásomat a késő császárkori, valamint az újonnan előkerült lószerszámokra is. Ezek alapján kirajzolódott egy olyan statisztika, amely merőben megváltoztathatja a kutatás hozzáállását a keleti eredethez. Az eltemetett lószerszámok technikai és formai szempontból is igen eltérőek lehetnek, ami választ adhat a származás, illetve a keltezés kérdésére. Az egyes tárgytípusok hiánya vagy megléte szintén nagy jelentőséggel bírhat. A leletanyag alapos megfigyelése során feltűnik, hogy némely tárgyak szoros kapcsolatot mutatnak a Belső-Ázsiából, illetve az iráni területekről származó népekkel. Ugyanakkor felfedezhető az antikvitás és a germán Sösdala-stílus jelenléte is. Mindezen stílusok elemei előfordulhatnak egy tárgyon is, ami még inkább utal a népcsoportok együttélésére, a stílusok egymásra hatására. A leletek datálásához a legalkalmasabb fogódzót Jaroslav Tejral kronológiai csoportjai adják, azonban ezt mindenképpen szükséges kritikával kezelni, mivel vizsgálata nem csak a Kárpátmedence területére korlátozódik. E tárgyak esetében viszont szükséges kitekinteni a keleti régiók leletanyagára, amely fontos analógiákkal szolgál.a vizsgált leleteket e kronológia alapján két fő csoportba soroltam (a hunkor korai szakaszára és a kései szakaszára keltezhetőség alapján). Tejral nem mindig fordított jelentős figyelmet a lószerszámokra, mivel ő az egész leletegyüttest datálta. Kutatásom során a lószerszámok vizsgálata volt elsődleges, így előfordul, hogy az adott szempontok alapján némely felszerelési tárgy az előbb felsorolt horizontok közül a másikba helyezhető (vagy azon belül például a préselt aranylemezes horizonthoz köthető). A csoportosítás elsősorban a készítés technikája, a díszítés módja, valamint a tárgytípus származási helye szerint történt.

19 Jegyzet 18 HADAK ÚTJÁN XXIV.

20 HADAK ÚTJÁN XXIV november 4. kedd A tárgyak elemzésével megállapítható, hogy az általam vizsgált korszakban a lovakhoz köthető leletanyag több periódusra osztható, azonban nem minden esetben különíthetők el időben élesen. A késő császárkorban és a kora népvándorlás korban földbe helyezett tárgyakat nagyon nehéz egy vagy több etnikumhoz kötni, ami megkönnyítené a pontos keltezést. Emellett a párhuzamok nagy része Kelet felé mutat (pontosabban a Krím, illetve a délorosz steppe felé), ami sokat segít a típusok származási helyének meghatározásában. Ami biztos, hogy a további vizsgálatok során jelentős eredményt hozhat a tárgyak röntgen fluoreszcens vizsgálata. Ennek segítségével szeretném megtalálni a műhelyeket, valamint a pontos származási helyet Balogh Csilla Pásztor Adrienn: Az avar kori nagygyöngycsüngős fülbevalók SZTE-TTIK Földtani és Őslénytani Tanszék/Medeniyet Üniversiti Tarih Bölümü, Isztambul csillabal@gmail.com MTA BTK, Budapest adrien0318@gmail.com Az avar kori gyöngycsüngős fülbevalók közül a 8 mm-nél nagyobb méretű üveggyöngy-csüngős példányokat soroljuk a nagygyöngycsüngős típusba. Ezen ékszertípus teljes körű felgyűjtésére és elemzésére eddig nem került sor, egyegy példány közlése kapcsán legfeljebb röviden a párhuzamok felsorolására szorítkoztak, a kronológiai helyzetük kérdését röviden Kovrig Ilona és Szabó János Győző érintette. Az avar kori emlékanyagban eddig 56 lelőhely 123 síregyütteséből ismerjük a típus különböző változatait. Férfiak, nők és gyermekek is egyaránt viselték, párosan és páratlanul, illetve más típusú fülbevalókkal (pl. nagylemezgömbös, kislemezgömbös fülbevaló, kifli alakú fülbevaló, fülkarika) együtt. A fülbevalótípus avar kori példányainak teljességre törekvő összegyűjtése után elvégezzük a rendszerezésüket, vizsgáljuk az egyes típusok, változatok területi elterjedését, eredetük kérdését és a kísérőleletek részletes elemzésével a nagygöngycsüngős fülbevalók kronológiai helyzetét. A fülbevalótípus előképei elsődlegesen a bizánci műhelyek féldrágakövekből készített csüngőjű, többnyire arany fülbevalói között keresendők. Ugyanakkor az avar emlékanyagban fellelt példányok többnyire helyi készítmények. Szerkezetüket tekintve lengőcsüngős és merevcsüngős példányok különíthetők el. Ezeken belül a gyöngycsüngőt a fülkarikához kapcsoló összekötőtag, illetve a csüngőrész további szerkezeti elemei alapján tovább csoportosíthatók. A nagygyöngycsüngős fülbevalók kapcsolatba hozhatók a nagy- és kislemezgömbös fülbevalókkal, valamint az avar kori anyagban rendkívül ritka, tengelyes csüngőjű lemezgömbös fülbevalókkal is. Megjelenésük a 7. század második negyedére/közepére tehető azon divatváltozás egyik legkorábbi mutatója, amely együtt járt az üveggyönggyel díszített ékszerek készítéstechnológiai változásával is. Az ekkortól elterjedő csövecskés szerkezetű monokróm gyöngyökből készített ékszerek (fülbevalók, gyöngynyakláncok) meghatározó szerepet kaptak a közép és késő avar kori ékszerviseletben.

21 Jegyzet 20 HADAK ÚTJÁN XXIV.

22 HADAK ÚTJÁN XXIV november 4. kedd Csiky Gergely: Az avar bizánci háborúk régész szemmel MTA BTK Régészeti Intézet, Budapest Az avar bizánci háborúk a késő antik időszak legfontosabb fegyveres konfliktusai közé tartozott: a 6. század végén és 7. század elején lezajlott összecsapás ugyanis a dunai limes összeomlásához, a Balkán elszlávosodásához és a térségben a városi civilizáció hanyatlásához vezetett. Ez az eseménysorozat volt az avar történelem bizánci elbeszélő források által legrészletesebben leírt korszaka, ami bepillantást enged a késő antik kora középkori hadviselés és diplomácia világába. Az előadás a korabeli narratív források és a régészeti adatok összevetése révén a késő antik háború régészetének egyes elméleti és módszertani kérdéseit vizsgálja Szücsi Frigyes: A Mezőföld a 9. század küszöbén: Nagyvenyim Fűzfa utca Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár PPKE BTK, Történettudományi Doktori Iskola, Piliscsaba szucsifrigyes@gmail.com A székesfehérvári Szent István Király Múzeum hosszú évek, sőt évtizedek óta közöletlen késő avar kori sírcsoporto(ka)t is rejtő temetők sokaságának leletanyagát és több-kevesebb dokumentációját őrzi. A legjelentősebbek a 9. századba nyúlóan használt 226 síros Bakonycsernye, a kutatás által sokszor hivatkozott, 270 sírt számláló Előszállás-Bajcsihegy, és a között, valamint 2009 folyamán napvilágot látott Úrhida-Avar utca 260 sírja. Az utóbbi néhány esztendőben további olyan jelentős temetőrészletek feltárásával gazdagodott ismeretanyagunk, mint Bodajk-Homoki-Mák dűlő ( , 125 sír), Seregélyes-Réti földek (2012, 139 sír), Nagyvenyim-Fűzfa utca (2013, 22 sír) és Előszállás-Öreghegy (2014, 24 sír). Áttekintést nyújtok az újrainduló Fejér megyei avar kori temetőkutatás jelenlegi helyzetéről és lehetőségeiről. A PPKE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola doktoranduszaként folytatott vizsgálódásaim első eredményeit bemutató előadásomban kiemelten foglalkozom a Nagyvenyim- Fűzfa utcai temetőrészlettel, különösen a legkésőbbi, bolygatatlanul feltárt sírjaival.

23 Jegyzet 22 HADAK ÚTJÁN XXIV.

24 Reggeli Samu Anita Szalontai Csaba: Az avar kori sírrablásokról három kiskundorozsmai temető kapcsán Füleki Orsolya: Kiskundorozsma Daruhalom és Kettőshatár I II. avar kori temetőinek gyöngyanyaga M. Lezsák Gabriella: Szándékosan rongált íjak népvándorlás kori és századi magyar sírokból Kreiter Attila Skriba Péter Bajnóczi Bernadett Tóth Mária Viktorik Orsolya Pánczél Péter: A dunaszentgyörgyi avar temető kerámiái az archeometria tükrében Szentpéteri József: Ifjúkori feljegyzések az Ermitázs egy különleges kiállítási vitrinjéről (Mala Pereščepino, 1912 az ún. poltavai aranykincs tulajdonjelei) Kávészünet Csuthy András: Félgömbveretek és rozetták - ismét az avar kori lószerszámdíszek kérdésköréből Hortsin Tamás Magyar András: A kunszentmártoni avar mellpáncél rekonstrukciójának teszteléséről. A fűzőanyagok és a fűzött szerkezet méréseiről, illetve lovas támadás elleni védelméről Rácz Zsófia: Gazdag gyereksírok a népvándorlás korban Szenthe Gergely: Egy félkész vastárgy és a késő avar elit. A mártélyi B sír értelmezési lehetőségei Zbigniew Robak: Finds from the turn of the 8 th and 9 th century from Bojna (Slovakia) and its agglomeration Vita Ebéd A Balassa Bálint Múzeum Látványtárának megtekintése Tari Edit vezetésével, valamint látogatás a PPKE BTK régészeti bázisán az esztergomi Iohanneum épületegyüttesében Kalácska Róbert vezetésével Hegyi Borbála Költő László: Vörs-Majori dűlő századi temetője Petkes Zsolt: Fokosok, balták, bárdok a Kárpát-medence kora Árpád-kori leletanyagában Langó Péter Lichtenstein László Marcsik Antónia Rózsa Zoltán: 10. századi temetőtöredék Nagyszénás Svábföld lelőhelyről Jakab Attila: Két honfoglalás kori temetőrészlet bemutatása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből Füredi Ágnes: Honfoglalás kori lelőhelyek kutatása a dabasi régióban Vita november 5. szerda

25 Jegyzet 24 HADAK ÚTJÁN XXIV. Az antropológiai szekció párhuzamosan kerül megrendezésre Levezető elnök: Mende Balázs Gusztáv Paja László: Szarmata sírok a magyar-horvát gázszállító vezeték nyomvonaláról - paleopatológiai elemzés Tóth Gábor Merczi Mónika: Ács Öbölkúti-dűlő lelőhely római kori sírjainak embertani eredményei Targubáné Rendes Katalin Maha Jakoob Buzáné Mozsár Márta: A régészet közegészségügyi aspektusai II. A levéltári munkahelyek közegészségügyi kockázata Szeniczey Tamás Bernert Zsolt Bakó Katlin Kovacsóczy Bernadett Marcsik Antónia Ódor János Gábor Hajdu Tamás: Alsónyék-Elkerülő 2.lh és Dunaföldvár Barotadűlő lelőhelyek avar kori népességének biológiai rekonstrukciója Tóth Gábor Straub Péter: Alsónemesapáti Kastélyhely Árpád-kori temetője Vita Kávészünet Mesterkurzus Lőrinczy Gábor: Tiszántúl a 6 7. században. A szegvár-oromdűlői kora avar kori temető feldolgozásának sajátosságai Vacsora Reggeli

26 HADAK ÚTJÁN XXIV november 5. szerda Samu Anita Szalontai Csaba: Az avar kori sírrablásokról három kiskundorozsmai temető kapcsán SZTE BTK Régészeti Tanszék, Szeged Szeged A Hadak útján konferenciasorozat keretében már több alkalommal került sor 3, a közelmúltban Kiskundorozsmán feltárt temető ismertetésére. A Maty-ér nyugati partján feltárt 93 síros Daruhalom közössége a 7. század végén felhagyta rövid ideig használt temetőjét, és az ér kelleti partján nyitotta meg az új temetkezési helyét, melyet a 7 8. század fordulójától a 8 9. század fordulójáig, a 9. század első harmadáig folyamatosan használt. A 298 sírt kerítő keleti temetőároktól 60 méterre feltárt Kettőshatár út II. temetőjének 43 sírja pedig már egy új, az eddigi közösségektől teljesen eltérő kis csoport tagjait rejtette. A három egymás melletti temető használatában vannak időbeli átfedések, és egyre biztosabb az is, hogy a Daruhalom és a Kettőshatár út I. temető közössége azonos volt. Noha a Kettőshatár út I. és II. temető közössége jórészt egy időre tehető, mégis a köztük meglévő különbségek (temetkezési szokások, antropológiai eltérések stb.) alapján egy származás alapú társadalmi alá-fölérendeltség állapítható meg köztük. A 3 temető egyidejű feldolgozása és elemzése számos összehasonlításra és elmélyült elemzésre ad lehetőséget, melyek segítségével eddig nem ismert folyamatok és kapcsolati rendszerek is felfedezhetők. A lelőhelyek szisztematikus feldolgozása a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének hallgatóinak bevonásával az idén megkezdődött (Lásd még Füleki Orsolya eladását). Jelen előadásunkban a 3 temetőben megfigyelt sírrablási szokásokat mutatjuk be és elemezzük. Bemutatjuk a rabolt és rabolatlan sírok arányait, és ezek különböző statisztikáit. Elemezzük a megfigyelt rablási módokat és technikákat, és azt, hogy a csontok hogyan helyezkednek. A sírokban maradt leletek alapján megkíséreljük meghatározni, hogy milyen tárgyakat vihettek el a sírrablók. Végül foglalkozunk azzal a kérdéssel is, hogy kik és mikor hajtották végre a temetkezések kirablását, ami már a bolygatott sírok temetőn belüli elhelyezkedését és időrendjét is érinti. A vizsgált temetők közül a Daruhalom, illetve a Kettőshatár I. lelőhelyen előkerült temetők kiraboltsága arányaiban hasonló (93-ból 17 és 298-ból 58, azaz 18,3 és 19,4%). A Kettőshatár II. lelőhelyen feltárt temető rablottsága nagyságrendekkel eltér a másik két temetőtől, valamint egyedülálló az egész Kárpát-medencében. A 43 sír mindegyike korabeli rablás áldozatául esett, azaz a temető 100 %-a tekinthető raboltnak. Ez a szám, valamint a sírok módszeres kirablása, és gyors visszatemetése mindenesetre utal, hogy a 43 síros közösség rangban és gazdagságban magasan kiemelkedett nemcsak a környék, de a közép-alföldi avar közösségek közül is. A kis közösség nemcsak a magas rablási aránya miatt emelkedik ki más avar temetők közül, de azzal is, hogy az egész Kárpát-medencében itt a legmagasabb a mongolidok aránya.

27 Jegyzet 26 HADAK ÚTJÁN XXIV.

28 HADAK ÚTJÁN XXIV november 5. szerda Füleki Orsolya: Kiskundorozsma Daruhalom és Kettőshatár I II. avar kori temetőinek gyöngyanyaga SZTE BTK Régészeti Tanszék, Szeged forsi1218@gmail.com A Samu Anita és Szalontai Csaba előadásában bemutatott három kiskundorozsmai temetőben összesen 1620 db gyöngy látott napvilágot. Feldolgozásuk alapját a tizennégy főcsoportra osztott tipológiai rendszerezés adta. A tipológiai besorolás, valamint az egyes gyöngytípusok eredetének, elterjedésének és időrendi kérdéseinek tisztázása után a gyöngyök fontos támpontot nyújtottak a lelőhelyek belső kronológiájának a felállításában és a temetők egymáshoz viszonyított időrendjének pontosításában, folytonosságuk bizonyításában. A három temető ráadásul tanúja volt az avar gyöngydivat legjelentősebb átalakulásának, amely jól nyomon követhető a lelőhelyek gyöngyanyagában. A Kiskundorozsmán előforduló gyöngytípusok és különböző összetételű gyöngysorok jól beilleszkednek a korszak gyöngyviseletébe, ennek ellenére érdekes adalékokat nyújtottak az avar kori viselet és gyöngydivat alakulásához, továbbá a kereskedelem, valamint a helyi gyártóműhelyek szerepét is segítettek tisztázni az egyes típusok elterjedésében. Egyes gyöngytípusok felbukkanása pedig rávilágított az avarok és bizonyos régiók, illetve a korábban a Kárpát-medencében élt népek kapcsolatára M. Lezsák Gabriella: Szándékosan rongált íjak népvándorlás kori és századi magyar sírokból MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport, Budapest lezsakgabi@gmail.com A modern kori kutatások révén a reflexíjról egyre több ismerettel rendelkezünk. Ez a fegyver a korszakban csúcsfegyvernek számított, birodalmak dőltek meg általa, használóit pedig egyenesen az íjfeszítő népek terminussal illették. A kortárs történetírók feljegyzéseikben többször is említik a lovasnomád népek sikereinek eszközét, a reflexíjat, amely nemcsak félelmetes fegyverként funkcionált, hanem hatékonyságának, sikerének köszönhetően szimbólum is lett. Az előadás a népvándorlás kori és a századi ún. rongált íjas temetkezéseket vizsgálja, egy konkrét leletanyag, a fülöpjakabi avar kori temető 32. számú férfisírja kapcsán. Az avar-, a hun- és a magyar honfoglalás és államalapítás-kori párhuzamok tallózó jellegű áttekintése után az előadás kitér a jelenség értelmezésére is a releváns keleti, illetve a recens néprajzi párhuzamok alapján, majd sorra veszi az íjhoz fűződő képzeteket és a korabeli írott források törött íjakra vonatkozó utalásait.

29 Jegyzet 28 HADAK ÚTJÁN XXIV.

30 HADAK ÚTJÁN XXIV november 5. szerda Kreiter Attila 1 Skriba Péter 1 Bajnóczi Bernadett 2 Tóth Mária 2 Viktorik Orsolya 1 Pánczél Péter 1 : A dunaszentgyörgyi avar temető kerámiái az archeometria tükrében MNM Nemzeti Örökségvédelmi Központ viktorik.orsolya@mnm-nok.gov.hu; panczel.peter@mnm-nok.gov.hu; attila.kreiter@gmail.com; skribapeter@gmail.com MTA Földtani és Geokémiai Intézet, Budapest bajnoczi@geochem.hu; totyi@geochem.hu Dunaszentgyörgy Kaszás tanya közép- és késő avar kori temetőjében a feltárt 372 sírból 75 tartalmazott kerámiát (82 edény, 47,5% gyors-, 9,8% lassúkorongolt, 42,7% kézzel formált). Az anyag a délkelet-dunántúlra jellemző sírkerámia teljes spektrumát átfogja, így a 74 edényből vett minta alapján az egyes típusok kapcsolatának vizsgálata is lehetséges volt. A gyorskorongolt, szürke, sárga és fekete kerámiák specializált gyártása jellemző, melyre a készítésmód és a nyersanyaghasználatban megfigyelt specializáció is utal. A fekete kerámiák összetétele a funkciójukkal lehet összhangban. Az egyes petrográfiai csoportok a temető teljes területét lefedik, hosszabb időn keresztül lényegében azonos szempontok szerint készültek a kerámiák, vagyis generációkon keresztül ugyanazt a minőséget képviselték. A lassúkorongolt kerámiák átmenetet képezhetnek a gyorskorongolás felé (fekete kerámia), amelyet egyes technológiai jegyek alapján kísérletezési fázis előzött meg. A kézzel formált edények készítése házilag, saját használatra történhetett Szentpéteri József: Ifjúkori feljegyzések az Ermitázs egy különleges kiállítási vitrinjéről (Mala Pereščepino, 1912 az ún. poltovai aranykincs tulajdonjelei) MTA BTK Történettudományi Intézet, Budapest szentpeteri.jozsef@btk.mta.hu 1978 télies tavaszán az ELTE BTK negyedéves régész történész hallgatójaként háromhónapos részképzésen vettem részt a Moszvai Lomonoszov Egyetem Régészeti Tanszékén. A stažirovka vége felé a nagytekintélyű tanszékvezető professzor, German Alekseevič Fedorov-Davydov jóvoltából (hatásos ajánlólevelével a zsebemben) egy hétig tanulmányozhattam az akkor még Leningrádnak hívott Szentpétervárott az Állami Ermitázs gyűjteményeit. Mivel az oda utazásom idején szerencsére zárva volt a számomra legfontosabb kiállítás a látogatók előtt, Zlata Aleksandrovna L vova engedélyével kézbe vehettem többek között az 1912-ben napvilágra került poltavai kincs (a lelőhely mai ukrán nevén: Mala Pereščepino) arany és ezüst étkészleteit. Mit csinál ilyenkor egy László Gyula-tanítvány? Megemeli a poharát, illetve megnézi, mi van a fenekén Főként ennek a beidegződésnek köszönhető, hogy majd mindegyik ezüst edény alján erőteljes vonalakat fedeztem föl. A feltehetőleg tulajdonjelként szolgáló karcolatokat egy milliméterpapíron örökítettem meg, csaknem két nemzedékkel a leletegyüttes megtalálása után. A történet három és fél évvel később úgy folytatódott, hogy már az MTA Régészeti Intézetének ösztöndíjasaként 1981 novemberében egy újabb leningrádi tanulmányút során személyesen találkozhattam a számomra addig csupán az

31 Jegyzet 30 HADAK ÚTJÁN XXIV.

32 HADAK ÚTJÁN XXIV november 5. szerda irodalomból ismert, híres-neves Boris Ilič Marsakkal, s konzultációt folytattam vele ezekről a feljegyzéseimről. Az avar kori talpas kelyhekről gyűjtött tapasztalataimat egy 1984-ben Novoszibirszkben tartott ülésszakon ismertettem. Utólag tapasztaltam, hogy az 1985-ben megjelent konferenciakötetben már úgy szerepelt a cikkem, hogy az illusztrációk végéről (helyhiány miatt?) kimaradtak belőle a szóban forgó rajzok. Summa summarum: egyetlen kivétellel azóta sem találkoztam a szakirodalomban olyan kutatóval, aki megemlékezett volna erről az érdekes jelcsoportról, pedig magával a kinccsel könyvtárnyi tanulmány foglalkozott. Egyedül éppen Marsak volt az, aki egy 2006-ban Szófiában megjelent bolgár nyelvű kötetben ( Kubrat kán aranya. A perescsepinai kincs ) korrekt módon utalt a pályakezdő fiatal (ráadásul külföldi) archeológus megfigyelésére. Végül is ez a mondat lett e sajátos oral history kiindulópontja, szándékom szerint egyfajta tudománytörténeti adalékként az egymást követő régész generációk közötti párbeszéd etikájához Csuthy András: Félgömbveretek és rozetták - ismét az avar kori lószerszámdíszek kérdésköréből Duna Menti Múzeum, Komárom andraskn@gmail.com A félgömbveretek és rozetták az avar kori lószerszámzaton préselt és öntött formában is előfordulnak. Számos változatuk ismert az egyszerű félgömb formáktól, az áttört öntött darabokig. A kora és közép avar kori leletegyüttesekből (például Iváncsa és Szegvár-Sápoldal) feltételezhető, hogy kettős sorban díszíthették a ló szíjazatát, amit az ikonográfiai ábrázolások is alátámasztanak. Ezen korszak ötvösleleteiből ismertek a verőtöveik (Biskupija-Pliskov, Fönlak, Gátér 11. sír, Kunszentmárton, Rákóczifalva-Kastélydomb B. sír, Szentes szórvány), ill. préselőformáik is (Fönlak, Kunszentmárton). A közép avar korban további formáik és díszítéseik is ismertek. A lemezes falerákon a késő avar korban jelennek meg, felerősítésükre többféle módon is történhetett. Egyes díszített példányok az ún. kalapos falerákhoz hasonló indás díszítést hordoz magán. A késő avar korban nem csak technikai tekintetben érzékelhetünk változást, hanem a rozetták száma is kevesebb egy-egy leletegyüttesen belül. Elképzelhető hogy ez több más öntött lószerszámveret elterjedésével lehet összefüggésben. Előfordul rajtuk az aranyozás és az ezüstözés is, illetve néhány vaslelet is előfordul. Az öntött rozetták néhány típusának készítése minden bizonnyal megérte a késő avar kor legvégét is Hortsin Tamás 1 Magyar András 2 : A kunszentmártoni avar mellpáncél rekonstrukciójának teszteléséről. A fűzőanyagok és a fűzött szerkezet méréseiről, illetve lovas támadás elleni védelméről. 1 Miskolc, hortsint@gmail.com 2 Móra Ferenc Múzeum, Szeged, a_magyar@mfm.u-szeged.hu Az avar páncélok, illetve a különálló lamellák formai hovatartozásának tisztázása, és gyakorlati tapasztalatokon nyugvó azonosítása, jelentős hiányosságként jelentkezik, a régészet és a kísérleti régészet művelői körében. Kevesen vállalkoznak a csekély dicsősséggel, de sok munkával járó feladat elvégzésére. Valószínűleg a leletek

33 Jegyzet 32 HADAK ÚTJÁN XXIV.

34 HADAK ÚTJÁN XXIV november 5. szerda kevés száma és nem kincsszerű voltuk lehet ennek az oka. Ennek a hiánynak a pótlására vállalkozik ez a kísérlet. Egy régóta húzódó folyamat eredményeit szeretnénk bemutatni. A 2010-ben már előadott, és a Hadak Útján XX. (2012) kötetében közölt, kunszentmártoni avar mellpáncél, 2 mm-es vaslemezből elkészített rekonstrukciójának tesztfolyamatait és azokból szerzett tapasztalatokat osztanánk most meg. Tisztán láttatni szeretnénk azt, hogy a befelé irányuló ívek mennyire befolyásolták, vagy nem befolyásolták az avar páncélok védelmi képességeit. A bizonyítás arra irányult, hogy a lamellákon lévő kimunkálás, középvonal felé néző helyzete nem rontotta a vért hatékonyságát. Az elvégzett munka közben, sok egyéb megerősítést is nyertünk a készítésről, a felhasznált anyagokról és azok felhasználhatóságáról. A tesztvért elkészítését archeometallurgiai vizsgálatok és a fűzőanyagok szakítópróbái előzték meg. A fémvizsgálatokban Torma György (BME ATT), a szakítópróbákon dr. Vass Csaba (SZTE Fizika Tanszék) segédkezett a mérőeszközök kezelésével. Az archeometallurgiai vizsgálatokon három lelőhely avar lamelláit vizsgáltuk meg: Tiszavasvár-Koldusdomb (JAM), Kunszetmárton-Habranyi telep (KJM), Szegvár- Oromdűlő (KJM) lelőhelyekről. Minimális eredményt értünk el, de legalább egy kiindulási pontot meg tudtunk határozni. A lehetséges korabeli és mai fűzőanyagok (bél, bőr, kender, selyem) szakítószilárdságának tesztelése elemi szálként, sodorva és lamellával fűzve történt. A legizgalmasabb vizsgálat, a kopjával felfegyverzett lovas elleni védőképesség modellezése volt. Ezt a kísérletet, Hortsin Tamás végezte, egy torziós bábú segítségével. A folyamatokat mozgóképen is rögzítette, és különböző felvételi sebességekkel tette szemléletessé, meggyőzővé Rácz Zsófia: Gazdag gyereksírok a népvándorlás korban. ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest zsofia_racz@yahoo.de Általános, a népvándorlás kori/kora középkori temetkezésekre vonatkozó megfigyelés, hogy az életkor előrehaladtával a felnőtt kor eléréséig a sírba tett mellékletek száma folyamatosan növekszik. Ez alól azonban vannak kivételek: különböző korszakokból és területekről ismerünk olyan gyereksírokat, amelyek a temetési rítus különlegességével, a sírban talált tárgyak mennyiségével és minőségével vagy egyedi, a felnőtt sírokra nem jellemző tárgytípusokkal tűnnek ki az átlagból. Hogyan értelmezhetjük ezeket? Különleges státuszú gyermekekről van szó? A család hatalmát demonstrálják a feltűnő temetéssel? Esetleg egyéni érzelmek, a fiatal váratlan halála miatt érzett gyász jut ilyen módon kifejezésre? A válaszadásra tett kísérlet során egy tiszavasvári, 7. századi gyermeksír jelenti a kiinduló pontot, amely mellékleteinek nagy számával és összetételével emelkedik ki a Felső-Tisza-vidék kora avar kori temetkezései közül.

35 Jegyzet 34 HADAK ÚTJÁN XXIV.

36 HADAK ÚTJÁN XXIV november 5. szerda Szenthe Gergely: Egy félkész vastárgy és a késő avar elit. A mártélyi B sírű értelmezési lehetőségei. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest szenthe.gergely@gmail.com Megoszlik a kutatók véleménye a tekintetben, hogy a sírban talált félkész termékek, illetve szerszámleletek a halott foglalkozására, vagy társadalmi hierarchiában betöltött helyére utaló jelek-e. A kovács- és ötvössírok kérdéséről máig számos tanulmány született, anélkül azonban, hogy a sírban nyugvó személyek kilétéről konszenzus alakult volna ki. Végleges megoldásra az egyetlen síregyüttes esettanulmány szintű elemzését elvégző előadás sem törekedhet, a tárgyalt síregyüttes bizonyos elemei viszont a vitában még nem felhasznált érvekkel szolgálnak. Noha számos esetben valószínű, hogy a sírokban valóban kézműves mesterséget űző személyek nyugodtak, a mártélyi leletösszetétel alapján megfontolandó, hogy legalább bizonyos esetekben a második változat érvényes. A síregyüttes kiemelkedő darabjainak főleg az övgarnitúrának létrejötte csak a késő avar kori elit tárgyi kultúrájának keretei között, Kárpátmedencén túlmutató elitkapcsolatok fényében magyarázható. A kísérőleletek fényében valószínűtlen, hogy a mártélyi B sír esetében a félkész lándzsa egy kovács mesterségének sírba tett attribútuma lenne. A tárgy eszerint a temetkezésekben máig jószerével hiába keresett késő avar előkelők azonosításához járul hozzá: a sírba mint az eltemetett, illetve örököseinek különböző társadalmi erőforrásokhoz való hozzáférésének bizonyítéka kerülhetett Robak, Zbigniew: Finds from the turn of the 8 th and 9 th century from Bojna (Slovakia) and its agglomeration Institute of Archaeology Slovak Academy of Sciences, Nitra, Slovakia archeox@gmail.com The paper presents a collection of finds dated to the turn of the 8 th and 9 th century, coming from excavations and field prospections at three hillforts located at Bojná. Although, the main and largest site Bojná I (Valy) is related mainly to the 2 nd half of 9 th century, the beginning of the Slavic settlement at Bojná agglomeration is dated to the 7 th or turn of the 7 th and 8 th century. The oldest finds come from the Bojná III (Žihľavník) site. In the 8 th century Žihľavník was a small hillfort or a fortified settlement, what makes it one of the earliest Slavic hillforts in the Central Europe. The number of unique finds, as well as the fortifications, proves that it was an important place in life of that community, maybe a tribal center. Žihľavník has been abandoned presumably at the beginning or in the 1 st half of the 9 th century, when the settlement moved to the Valy hill, however the significance of that site is confirmed also by two burial mounds, dated to the 2 nd half of 9 th century.