Pusztulás és újjászületés (2009 March 12, Thursday) - Básthy Gábor

Átírás

1 Pusztulás és újjászületés (2009 March 12, Thursday) - Básthy Gábor 130 évvel ezelõtt az áradó Tisza hullámai a mai Rókusi pályaudvar északi végénél átszakították Szeged utolsó védelmi vonalát is. A katasztrófát követõen új, modern, európai város született. Galériáink: - Szeged a Nagy Árvíz pusztítása után - Köszönet a képekért a Somogyi-könyvtárnak - Szeged modern városként született újjá - Árvízi programok a 130 éves évfordulón Évszázados küzdelem a Tiszával A tiszai árvizek szintje 1855 óta folyamatosan emelkedett. Ezt a már évtizedek óta folyó Tisza-szabályozási munkálatok következményeinek tulajdonították. Az 1870-es években *egymás után következtek az árvizes évek* és a legnagyobb vízszintek. A mai szegedi vízmérce 74,37 m Adria feletti szintjéhez képest a Tisza szabályozása elõtti régmúlt idõk legmagasabb ismert vízállása az 1772-ben mért 630 cm volt. Ezt a XIX. Század elején már két áradás legmagasabb vízszintje is megközelítette: június l cm május cm A szabályozást közvetlenül megelõzõen sem voltak ritkák a magas vízállások, melyek folyamatos emelkedést mutattak: május cm május cm április cm Ez utóbbinak az idõközben megindult szabályozás is vélhetõleg oka lehetett. A szabályozás idõszakában a legnagyobb vízállások egyre emelkedtek: május cm május cm május cm május cm január cm április cm június cm elõtt nagyon ritkán volt példa a 600 cm meghaladására, után szinte minden évben: április cm május cm április cm Mindez mutatta, hogy az árvizek szintjének rohamos emelkedése a szegedi vízmérce szelvényében is megindult, és a 800 cm-t ostromló folyamat 1879-re sem érhetett véget. A Szegedet 1879-ben romba döntõ 806 cm realitását már rátekintéssel sem lehetett volna kétségbe vonni. (Az újjáépítés során azután minden hasonló számítás hiányában is a város 1000 cm-es, vagyis a kerek 10 m-es szintjének védelmét tûzte ki céljául.) A sorozatos árvizek rámutattak a várost védõ akkori töltések gyengeségére, emiatt Szeged a kormányhoz fordult segítségért.{avbot youtube lwgxujd6gd8} Az építéseket után a Bach-korszak viszonyai közt folytatták. A vízi utak fejlesztéséhez szükségesnek ítélt átvágási munkákra központi, állami költségvetési fedezet volt - bár azt már 1855-ben fel kellett emelni. A mezõgazdasági termõ-területek árvízmentesítéséhez szükséges töltésrendszer az érdekeltségek, a kis. és nagybirtokosság erejébõl épült meg. Az érdekeltségeknek korlátozott volt az anyagi ereje, annál is inkább, mert éppen az árvíz-mentesítéstõl várták annak gyarapodását. Kedvezõ feltételû hitelhez viszont ritkán voltak képesek jutni. Az 1867-i kiegyezést követõ alkotmányos kormányzat alatt sem javult a helyzet, mert azt is csak a szegedi árvízkatasztrófa ébresztette rá, hogy a Tisza-völgy nagyságú területre kiterjedõ munkálatok meghaladják az ott élõ lakosság teljesítõ képességét, és nem csupán helyi, hanem országos érdek azoknak sikeres befejezése ig nem akadt elegendõ központi anyagi erõ, hogy az árvízvédelmi töltések magasításával és szélesítésével megelõzzék a Tisza újabb és újabb vízállási csúcs-értékeit. Nem tudták a földmunkákat még /a szabályos töltést megközelítõ /méretekkel sem elvégezni. A katasztrófának valahol szükségszerûen be kellett következnie. A Bach-korszakban Szegedet olyan elõnytelen árvízvédelmi társulásba kényszeríttették, amely a tõle északra lévõ Pallavicini-uradalom biztonságát Szeged város költségvetési hozzájárulásával kívánta megteremteni. Az uradalom területe árvízzel veszélyeztetett terület volt Tiszástól, gátastól. Ha a védelem jó volt, a gróf birtoka is megmenekült, ha rossz volt a védekezés, akkor az a város hibája volt. Szeged a maga erejébõl javította az uradalom töltéseit. Ez az ügy régi vita volt a Pallavicini család és Szeged város vezetõi között. Igazat adhatunk az egykori szakértõknek, akik az évi katasztrófákat a töltések elégtelen méreteinek és gyenge anyagának tulajdonították. A gátak koronája helyenként csak 2-2,5 m széles volt, a gát magassága és

2 szélessége a legszükségesebbnél is kisebb. Nagy baj forrásává lett, hogy az átszakadt fõ-védelmi vonal után második védvonal már nem volt Szeged elõtt. A kellõen ki nem épített kereszttöltések, az árvízvédelmi célokra elõnyösen át nem alakítható Szeged-Hódmezõvásárhely vasúti töltés a kiáradt víz visszatartására alkalmatlannak bizonyult. Az újjáépítés utóbb 12 km hosszú körtöltéssel zárta ki a mentett oldal felõl fenyegetõ árvizeket. A fõ védelmi vonal megerõsítése viszont úgy sikerült, hogy a körtöltés, megépítése óta nem kapott árvízi terhelést. A katasztrófa Az márciusát megelõzõ hónapok az átlagosnál csapadékosabbak voltak a Tisza vízgyûjtõjén, és egy hóolvadás, majd esõzés miatti december-januári árhullám tartós meder-teltséget idézett elõ a folyóban. A fõ-árhullám február 15-én tetõzött Vásárosnamény vízmércéjén (784 cm), de a Maros völgyében csak a február 20. táján lehullott esõk vize lehetett elegendõ nagyobb árhullám megindításához. A Tiszán az árhullám lassan haladt: Tokajban február 22.-i (755 cm), Szolnokon március 6.-i (763 cm) tetõzéssel. Az akkori töltésmagasságokhoz képest sem voltak ezek a vízállások magasak, és a Szeged vesztét okozó petresi töltésszakadás a szolnoki tetõzést egy nappal meg is elõzte. Hogyan történhetett, hogy míg a fõfolyó árhullámának lefelé haladó tetõzése Szolnokot, vagy Csongrádot sem érte el, Szeged városa közvetlen veszélybe került? A Maros árhulláma adja a kérdésre a feleletet. A február végi csapadékok következtében Makó vízmércéjén március 3.-án tetõzött az árhullám (420 cm). A Szeged elõtt egyesült két folyó vízhozamának több mint a harmadát a Maros szállította. A gátszakadás petresi szelvénye elég közel van a Maros torkolatához. A Tisza vízszínének esése elég alacsony ahhoz, hogy az egyharmadnyi Maros-víz vissza tudjon duzzasztani odáig ahhoz, hogy a gátszakadást elõidézõ vízszint ott is beálljon. A katasztrófa napról-napra: december: A szegedi vasúti hídnál keletkezett jégtorlódás elhárítására városi Vízvédelmi Bizottság kezdi meg munkáját TascblerJózsef fõkapitány vezetésével. A bizottság folyamatosan együtt marad január: A Vízvédelmi Bizottság kiküldi Novák József fõügyészt a várossal összefüggõ Percsora-Szeged Árvízvédelmi Bizottság élére. Elõrelátóan megkezdik a Szillér-Baktó töltés erõsítését, és Boros Frigyes fõmérnök kezdeményezésére a Szeged-Hódmezõvásárhely vasútvonal, az "Alföldi Vasút" töltéseinek magasítását (a vasúti üzem fenntartásával). A halászok, majd a torna- és csónakázó egylet mozgósított tagjai csónakokat és pontonokat helyeznek el a város egyes veszélyeztetett helyein február: A Tisza magas vízállása Szegednél és a környéken állandósulni látszik, s a folyó felsõbb szakaszairól további áradásokról érkeznek hírek. A város lakosságát közmunkára igyekeznek mozgósítani. A kubikosok és vasúti pályafenntartók mellett mind több embert irányítanak a töltések erõsítésére március 4.: Helyszínre érkezik Pulz Lajos altábornagy, temesvári parancsnok az árvízvédekezéshez kirendelt katonai erõk élén március 5.: Pillich Kálmán, a Védelmi Bizottság tagja kezdeményezésére a jégtáblák elvonultával hajóhíddal kötik össze a szegedi és az újszegedi partot. Ezen a hídon menekülhettek el a lakosság tízezrei március 5.: A városi tanács segítségért fordul a képviselõházhoz. Katonaságot kér a város melletti töltések erõsítésére. A képviselõház a kérés sürgõsségét elismerte ugyan, de azt március 8-án kérvényi bizottságához utalta március 5., 19 óra: Novák József március 6-án Szegedre érkezett távirata szerint: Petresben töltés átszakadt. Részleteket még nem kaptam. Minisztériumnak sürgönyöztem. Zala Hugó helyszínen van. Algyõiek kívánságára várkerti töltés védelmét elrendeltem, egész lakosság oda vonul. Híre jár, hogy Hármasértónál is elment a víz Vásárhely felé". A Tisza maximális vízállása Szegednél 806 cm volt március 6.: A reggeli órákban a petresi töltésen kiömlött, dél felé haladó víz feltöltötte a sövényházi töltéssel lezárt medencét, és átbukott a sövényházi keresztgáton március 7.: Kora hajnalban átszakadt a következõ "medencét" lezáró Macskási-töltés és az Alföldi Vasút töltése. A víz elöntötte Kiskundorozsmát. Szeged városát onnan az Alföldi Vasút töltése még külsõ oldalán védte.

3 1879. március 8.: A víz egy része átbukott a MÁV Budapest-Szeged vasúti fõvonalának töltésén, s déli irányban elérte az Alföldi Vasút Szeged-Horgos töltésén a Maty-ér hídját. A híd szelvénye elégtelennek bizonyult, ezért a víz Tisza felé vezetésére 9-én és 10-én két átvágást is nyitottak a vasúti töltésen március 8.: A víztömeg másik része a Szillér-Baktói töltésnek feküdt neki, Tápé irányába húzódva. Amikor ez a víztömeg Felsõváros és Tápé közt kívülrõl elérte a Tisza védelmi vonalát, lebocsátása érdekében 8-án délután Boros Frigyes utasítására átvágták a Tisza töltését. Algyõn a grófi kastély elsõ emeletéig ért a víz, Tápén csak a templom maradt állva március 9.: A Tisza átmenetileg a március 6-i szolnoki tetõzés ideértéig apadni kezdett, s vízállása 731 cm-re süllyedt. A város háta mögött kiterült vizek viszont annál inkább fenyegették a gyenge, másodrendû védvonalakat. A petresi gátszakadás elzárását annak megközelíthetetlensége miatt nem lehetett megkísérelni március : A város védelmét szolgáló, a már kiterült vizek elleni erõfeszítések átmenetileg reménykeltõknek tûntek. 11-én este azonban vihar tört ki, és az északnyugati szél az Alföldi vasút töltésének hajtotta a vizet március 12., 2 óra 30 perc: A szél korbácsolta hullámok az Alföldi Vasút töltését átszakították, s az árvíz Szeged városára zúdult március 12.: A Makkos-erdõ közelében betört vízáradat elönti a Rókus-városrészt, röviddel ezután a Felsõvárost. A budapesti országút meghágása után a Belváros és az Alsóváros is víz alá kerül. Az elöntés után a terepnél valamivel magasabb országutak vonalán, majd a hajóhídon Újszeged felé lehetett rövid idõn át megkísérelni a menekülést. A házaikba szorult lakosság csónakokkal való mentését csak 12-én, virradatkor lehetett megkezdeni. A városban maradt emberek egyes magasabb kõépületekben, a Vár és a belváros magasabb pontjain, a Tisza töltésén és a vasútállomás töltésén kereshettek menedéket. A városi közigazgatás egy percig sem hagyta el helyét, s igyekezett gondoskodni a lakosság elhelyezésérõl és ellátásáról. Több mint két hónapon át 3-4 méternél mélyebb víz borította Szeged nagy részét. A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott vissza medrébe. Csak a város legõsibb, legkiemelkedõbb része, a Palánk (Dömötör-templom, mely a mai Fogadalmi templom helyén állt, s az Oskola utca) környéke maradt szárazon. A város többi részét elnyelte az ár, belsõ és külsõ területén holdnyi terület került víz alá, és 146, más számítás szerint 151 emberéletet követelt a lakosból áldozatul. Abban az idõben a házak legnagyobb része nem tartós anyagból épült, 5458 ház összeomlott, épségben csak 265 maradt. Az épen maradt házak leginkább a belváros kõépületei voltak. Mintegy ember vált hajléktalanná. A károkat a város belterületén ingatlanban 7 millió 135 ezer, ingóságokban pedig 4 millió forintban határozták meg. A külsõ övezetben 614 ezer forint értékû épület és 60 ezer forintnyi ingóság esett áldozatul. A kárbecslõ bizottság károsult javára összesen 11 millió 811 forintnyi vagyoni kárt állapított meg. A hazai gyûjtések 1 millió forintot hoztak Szegednek. A károsultak közül a testületek, társaságok valamint a 10 ezer forintnál nagyobb vagyonnal rendelkezõ magánszemélyek nem részesültek segélyben. Ugyancsak nem kaptak segélyt azok, akiknek kára nem haladta meg vagyonuk tizedrészét. Általánosan kimondták, hogy senki nem részesülhet több segélyben, mint amennyi megmaradt vagyonának 10 ezer forintig való kiegészítéséhez szükséges. Az újjáépítés Az árvíz elõl menekülni kényszerült szegediekben föl sem merült, hogy máshol települjenek le. Amint a lehetõségek adottak voltak visszatértek és hozzáláttak városuk újjáépítéséhez. A király teljhatalmú megbízatással Tisza Lajost ( ) nevezte ki királyi biztossá. A hosszú hónapokig elhúzódó áradás után Szeged csak augusztusában vált ismét száraz területté, ahol az egykori utcák helyén alig 300 ház árválkodott. A feladat rendkívüli volt. Nem házakat kellett ismét fölépíteni, hanem egy teljesen új várost teremteni. Az egyedülálló vállalkozás politikai és adminisztratív vezetõje Tisza Lajos volt. A rendkívül szigorú és nagytekintélyû politikusnak döntõ része volt abban, hogy alig négy év alatt, között megszületett az új Szeged. Minõségileg is más volt ez a mérnöki asztalon tervezett, a kor legmodernebb városrendezési elveit megvalósító település. A kormány kedvezményes kölcsönnel és építõanyag szállítással segített. Tisza Lajosnak sikerült megtörni az egymással torzsalkodó, saját érdekeiket elõtérbe helyezõ városi vezetõség ügyeskedéseit és megvalósította az elkészített tervet. A terv kidolgozója Lechner Lajos ( ) európai hírû városrendezõ szaktekintély volt.

4 Az újjáépítés fontosabb eseményei: március 17.: I. Ferenc József, az ország királya Tisza Kálmán miniszterelnök kíséretében meglátogatja Szegedet március 18.: A Dani Ferenc fõispán által összehívott törvényhatósági gyûlésen Reizner János fõjegyzõ és Szluha Ágoston tanácsos javaslata alapján kérték a kormányt, hogy gondoskodjék a víz elvezetésérõl, építtesse fel a várost védõ körtöltést, adjon államsegélyt és kölcsönt, biztosítsa az árvízkárosultak és az építések adómentességét. Egyúttal felvetették a várost övezõ körtöltés létesítésének, a városi terepszint feltöltésének javaslatát május 21.: A király szentesíti az Országgyûlés által meghozott évi XIX. és XX. törvénycikkeket Szeged újjáépítésérõl és az azt irányító királyi biztos és a mellette mûködõ 12 tagú tanács megbízásáról június 1.: Tisza Lajos királyi biztos, a biztosi tanács, a hozzá rendelt mûszaki és közigazgatási szakemberekbõl álló hivatal megkezdi mûködését június 11.: Szegedre érkezik Tisza Lajos, a város újjáépítésének királyi biztosa. Ezen a napon még csak a várterület, a Széchenyi-tér, a Budai országút, a Felsõ- és Alsó-Tisza part, a vasútállomáshoz vezetõ út és néhány magasabb pont vált víztelenné a városban június 14.: Befejezõdött a szádfal-rendszerû ideiglenes körgát építése, és megkezdõdhetett a vizek átszivattyúzása azon kívülre augusztus 25.: A szivattyúzás befejeztével csak néhány helyen mutatkoztak még nagyobb vízborította foltok a városban szeptember 29.: A királyi biztosság megküldi a városi tanácsnak a jövendõ Szeged térképét, a tiszai hídépítés tervével, a mûszaki leírásokkal április 16.: A képviselõház törvényt fogad el Szeged újjáépítésérõl. Ugyanazon napokban /Somogyi Károly /esztergomi nagyprépost és kanonok 60 ezer kötetes könyvtárát átengedi a városnak, és évi 1000 forintot hagyományoz annak gyarapítására június: Megkezdõdik a város terepszintjének feltöltése összesen 16,1 millió m3 föld Szentmihálytelekrõl és Szõregrõl történt beszállításával. A munkálatokat a norvég származású budapesti Gregersen Guilbrand vállalkozó 180 munkanap alatt végeztette el. Ugyanekkor kezdték meg a kereken 12 km hosszú, 10 m-es tiszai vízállás kivédésére alkalmas magasságú, 6 m koronaszélességû, várost övezõ körtöltés építését, amelynek külsõ oldalait hullámverés ellen 40 cm vastag tégla- és kõburkolattal erõsítették meg november 13.: A városi közgyûlés bizottságot hoz létre az árvíz emlékére emelendõ fogadalmi templom telkének kijelölésére április : Újabb árhullám a Tiszán. A még be nem fejezett, alacsony, és viszonylag gyenge töltések az 1879-ben katasztrófát hozó 806 cm vízállásnál magasabb, 845 cm tetõzést nehézségekkel bár, de kivédik. A kormány belátja a Tisza töltései megerõsítésének további szükségét, és ehhez terveket készíttet május 28.: A közlekedési minisztérium a belvízrendezés mûszaki terveinek készítését rendeli el augusztus 28.: Az új városháza alapkõ-letétele szeptember 19.: Az állandó közúti Tisza-híd alapkövének letétele október 14.: A király és a miniszterelnök látogatása az újjáépült városban. A színház és a Somogyi-könyvtár megnyitása december 27.: A királyi biztosi megbízatás lejártával a király a "borosjenõi" elõnév mellett "szegedi" elõnév használatának engedélyezésével magyar grófi méltóságot adományoz Tisza Lajosnak, (aki ezt áthagyományozza unokaöccse, a késõbbi miniszterelnök, Tisza István számára) december 31.: A város újjáépítésének befejeztével a királyi biztosság is befejezi azóta mindenki által ismert eredményes tevékenységét. Az március 17.-i királyi látogatás Szeged sorsára döntõ hatással volt. Nemcsak azért, mert a pusztulás látványától megrendült uralkodó valóban számos olyan intézkedést foganatosított, amely túllépett az ilyenkor szokásos

5 protokoll segítség szintjén, de az ezt követõ idõszakban is oda figyelt a Szegeden történtekre. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy a király ide utazása igazi európai szenzációvá emelte az itt történteket. Az ekkor már bõséges nyugat-európai sajtó terjedelmes írásokban számolt be a királyi látogatásról számos képpel, rajzzal illusztrálva a felséges személy és a földönfutóvá vált szegedi lakosok megrendítõ találkozását. Ezek a sajtó híradások õszinte sajnálatot, részvétet és igen jelentõs adakozást indítottak el. Sok pénzadomány érkezett az európai országokból. Hálából a Nagykörút egyes szakaszait ezek fõvárosairól nevezték el. Az között mindössze négy év alatt végbement újjáépítés - Európai segítséggel és uralkodói jóindulattal - Szegedbõl egy modern, közmûvekkel, parkokkal, közintézményekkel, árvízvédelmi mûvekkel ellátott új várost teremtett. Ezt követõen az újjáépítés nem állt meg, sok épület készült el a millenniumra idõzítve (1896), majd a folyamat tovább terjedt az I. világháborúig. Trianon alapvetõen megrendítette a város helyzetét. A város azonban ezt is kiheverte, egyetemet, klinikákat, Dóm teret, Fogadalmi templomot, Hõsök kapuját építettek után a Rákosi korszakban (politikai okokból) megtorpant a bõvülés, a határ mentiség negatív következményei egy évtizeden át sújtották Szegedet. Az 1960-as években azután megindult a lakótelepek építése és az 1980-as évek végére a város "belakta" a körtöltés által határolt területet. Megindult a terjeszkedés kifele, beolvasztva a telepeket (Klebelsberg, Kecskés, Fodor, Aigner, Gyula-püspök, Szent Mihály stb.) és a környezõ falvakat (Szõreg, Tápé), továbbá Újszeged különbözõ részeit. De mindezek csak azt bizonyították, hogy az 1880-ban fölvázolt és kialakított városszerkezet megfelelt a 20. századi, követelményeknek és további fejlõdést biztosít ahhoz, hogy Szeged modern, 21. századi európai város legyen. Források: - A szegedi nagyárvíz és újjáépítés. Európa szegedért. Szerk: Kaján Imre és Zombori István Kiadta a Vízügyi Múzeum és Könyvgyûjtemény, Budapest és a Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Budapest-Szeged, Somogyi Könyvtár