AZ EURÓPAI TANÁCS ÉS A TANÁCS TÖRTÉNETE. Döntéshozatal és jogalkotás az európai integrációs folyamatban

Átírás

1 AZ EURÓPAI TANÁCS ÉS A TANÁCS TÖRTÉNETE Döntéshozatal és jogalkotás az európai integrációs folyamatban

2 Megjegyzés Ezt a kiadványt a Tanács Főtitkársága készítette, és kizárólag tájékoztatási célokat szolgál. Azért sem az EU intézményei, sem a tagállamok nem vállalnak felelősséget. Az Európai Tanácsról és a Tanácsról bővebben az alábbi honlapon tájékozódhat: illetve a Tanács Főtitkárságának Közönségtájékoztatási Szolgálatától kérhet tájékoztatást, az alábbi címen: Rue de la Loi/Wetstraat Bruxelles/Brussel BELGIQUE/BELGIË Tel. +32 (0) Fax +32 (0) public.info@consilium.europa.eu Honlap: Az Európai Unióról további információt a honlapon találhat. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2016 Print ISBN doi: /90333 QC HU-C PDF ISBN doi: / QC HU-N Európai Unió, 2016 A kiadvány a forrás feltüntetésével szabadon felhasználható. Archives nationales (France); Photothèque de la Ville de Luxembourg. Photo: Batty Fischer; Photothèque de la Ville de Luxembourg. Photo: Théo Mey Ezt az anyagot a szerzői jog tulajdonosának engedélyével lehet felhasználni, engedélyért közvetlenül a jogtulajdonoshoz kell fordulni. Borítókép: A lisszaboni Szent Jeromos-kolostor december 13-án, a Lisszaboni Szerződés aláírásának napján Printed in Luxembourg

3 Európai Unió AZ EURÓPAI TANÁCS ÉS A TANÁCS TÖRTÉNETE Döntéshozatal és jogalkotás az európai integrációs folyamatban

4 A Miniszterek Tanácsának feladata koordinációs és közvetítő jellegű, hiszen összekötő szerepet játszik két szuverenitás a nemzeti és a nemzetek feletti között. Érvényre kell juttatnia úgy a Közösség, mint az egyes államok érdekeit, és olyan egyensúlyt kell találnia köztük, amely mindkettőnek megfelel. Konrad Adenauer kancellár beszéde az Európai Szén- és Acélközösség különleges miniszteri tanácsának első ülésén (Luxembourg, szeptember 8.) Photothèque de la Ville de Luxembourg. Photo: Théo Mey

5 < Előző dupla oldal: Konrad Adenauer kancellár (az első sorban középen) és a miniszterek a luxembourgi Hôtel de Ville lépcsőin, úton a különleges miniszteri tanács alakuló ülésére (1952. szeptember 8.)

6 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés Az Európai Tanács 1.1. Az Európai Tanács a Szerződésekben Az első uniós csúcstalálkozók Az Egységes Európai Okmány A Maastrichti Szerződés Az Amszterdami és a Nizzai Szerződés A Lisszaboni Szerződés Az Európai Tanács elnöke Az Európai Tanács ülései a Lisszaboni Szerződés megkötése után Az euróövezeti csúcstalálkozók Kétoldalú és többoldalú találkozók Az Európai Unió Tanácsa 2.1. Az Európai Unió Tanácsa a Szerződésekben Az első szerződések Az üres székek politikája okozta válság és a luxembourgi kompromisszum Az egyesítési szerződés A Maastrichti Szerződés A Lisszaboni Szerződés A Tanács munkájának előkészítése A Coreper Bizottságok és munkacsoportok A Főtitkárság Mellékletek I. Az uniós Szerződések Főbb reformok...39 II. A bővítési folyamat...43 III. A csúcstalálkozók, az Európai Tanács ülései és az euróövezeti csúcstalálkozók időrendi sorrendben...45 IV. Az Európai Unió Tanácsa szavazási rendszerének fejlődése...53 V. Az Európai Unió Tanácsának főtitkárai és a Főtitkárság fejlődése január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 5

7 A tárgyalóasztaltól minden országnak győztesen kell felállnia. (...) Az Európai Tanács elnökeként figyelmesen meg fogok hallgatni mindenkit, és gondoskodom arról, hogy tanácskozásaink mindenki számára eredményeket hozzanak. Sok vita folyt arról, hogy milyennek kell lennie a majdani elnöknek, de szerintem a válasz egyértelmű: ötvöznie kell a párbeszédet, az egységre törekvést és a tettrekészséget. Herman Van Rompuy (bal oldalt) beiktatási beszéde az Európai Tanács első állandó elnökévé való kinevezésekor (2009. november 19.) Európai Unió

8 < Előző dupla oldal: Az EU vezetői átveszik a Nobel-békedíjat az Uniónak az európai békéhez és megbékéléshez, demokráciához és emberi jogokhoz az elmúlt több mint hat évtizedben nyújtott hozzájárulásáért, Oslo, Norvégia (2012. december 10.). Balról jobbra: az uniós polgárok nevében az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnöke, azaz Herman Van Rompuy, José Manuel Barroso és Martin Schulz vette át a díjat.

9 BEVEZETÉS Ez a kiadvány az Európai Unió Tanácsa és az Európai Tanács kialakulását mutatja be. A két intézmény történetét az Európai Unió szerződéseinek tükrében mind politikai, mind jogi szempontból áttekinti a párizsi kezdetektől egészen a Lisszaboni Szerződésig. A kiadványt elsősorban tudományok képviselőinek, kutatóknak és médiaszakembereknek szánjuk, ám mindenki számára érdekes lehet, akit érdekel az európai integráció története. Az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa amelyet Tanácsnak, Miniszterek Tanácsának, illetve informálisan az EU Tanácsának is neveznek az uniós döntéshozatal kulcsfontosságú szereplői. E két szerv nem tévesztendő össze a strasbourgi székhelyű Európa Tanáccsal, amely emberi jogi és kulturális kérdésekkel foglalkozik. Az Európai Tanács és a Tanács munkája és az általuk hozott döntések minden európai polgár életét érintik, és jelentőségük messze túlmutat Európa határain. Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, valamint a testület állandó elnökéből áll; feladata, hogy kijelölje az Unió munkájának politikai irányvonalait és prioritásait. Elődjének az állam-, illetve kormányfők csúcstalálkozói tekinthetők, amelyek közül az elsőt 1961 februárjában Párizsban tartották. Az Európai Tanács 1974 decemberében jött létre, és a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével vált hivatalosan is uniós intézménnyé. E hosszú időszakban az Európai Tanács kiemelt szerepet játszott az európai integráció folyamatában. Az Európai Tanács történetében az egész Európai Unió története tükröződik, annak szakpolitikáival, törekvéseivel, válságaival és eredményeivel együtt. Az EU Tanácsa a tagállamok képviselőiből áll, az elnöki feladatokat többnyire az adott félévben a soros elnökséget betöltő tagállam képviselője látja el. Feladata a jogszabályjavaslatok vizsgálata, megvitatása és elfogadása, valamint egyes szakpolitikák koordinációja. A legtöbb esetben az Európai Parlamenttel együtt, társjogalkotóként jár el. A 28 tagú Unió bizonyos döntéshozatali eljárásai meglehetősen összetettek, ezek azonban az évek során egyre átláthatóbbá és a nyilvánosság számára egyre inkább hozzáférhetővé váltak. Az Európai Tanács és a Tanács szoros és szerves kapcsolatban áll egymással mind politikai, mind adminisztratív szempontból. Az Európai Tanács azonban nem egyszerűen a Tanács egyfajta kiterjesztése vagy annak magasabb szintű formációja. Mindkét szervnek megvan a saját, jól meghatározott szerepe az Unió intézményi felépítésében. Ha a kiadvány átolvasása után bővíteni kívánja az Európai Tanács és a Tanács történetével kapcsolatos ismereteit, vagy kapcsolódó dokumentumokat szeretne megtekinteni, ezt megteheti honlapunkon vagy levéltárunkban Különösen ajánljuk az alábbi történeti kiadvány-, illetve posztersorozatot: Az Európai Tanács: csúcstalálkozók ötven éve (2011. december), Az Európai Unió Tanácsa : a jogalkotás és a döntéshozatal hatvan éve (2013. július), valamint Európai jogi unió. Párizstól Lisszabonig: A szerződések története (2012. március). A dokumentumok a Tanács honlapjáról is letölthetők január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 9

10 Európai Unió

11 1. AZ EURÓPAI TANÁCS 1.1. AZ EURÓPAI TANÁCS A SZERZŐDÉSEKBEN Az első uniós csúcstalálkozók Az állam-, illetve kormányfők alapvető szerepet játszottak az európai integráció folyamatának elindításában és továbbvitelében, noha a találkozóikat lehetővé tevő fórum csak 2009-ben vált hivatalosan is uniós intézménnyé. Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) alkotó hat tagállam állam-, illetve kormányfője február án Guy Mollet francia miniszterelnök meghívására találkozott Párizsban, hogy rendezze a Római Szerződések tervezetével kapcsolatos lezáratlan kérdéseket. A Római Szerződések hatálybalépése (1958) után Charles de Gaulle francia elnök vetette fel ismét, hogy a legmagasabb szinten is rendezzenek találkozókat. Ő szervezte meg ezután 1961 februárjában Párizsban az Európai Közösségek hat tagállama állam-, illetve kormányfőinek első csúcstalálkozóját. Archives nationales (France) Az február i csúcstalálkozó, Párizs, Franciaország Az első csúcstalálkozó célja az volt, hogy feltárja azokat a módszereket, amelyek révén szorosabb politikai együttműködés valósítható meg 2. A csúcstalálkozón lehetőség adódott túllépni a Közösség keretein, és szót ejteni olyan, nagy horderejű, ám a Párizsi és a Római Szerződések által nem tárgyalt kérdésekről is, mint például a harmadik országokkal fennálló kapcsolatok egyes aspektusai. 2 A csúcstalálkozót követően kiadott sajtóközleményből január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 11

12 Az júliusi bonni csúcstalálkozó során a hatok tovább vizsgálták a mélyebb politikai együttműködés lehetőségét, és kijelentették, hogy az állam-, illetve kormányfők (...) úgy határoztak, (...) hogy rendszeres időközönként üléseznek azzal a céllal, hogy véleménycserét folytassanak, összehangolják szakpolitikáikat és közös álláspontokat alakítsanak ki Európa politikai uniójának előmozdítása érdekében. 3 Ezen törekvések ellenére a politikai unió felé vezető úton több akadály is felmerült: 1961-ben és 1962-ben kudarcot vallottak az ún. Fouchet-tervek 4, 1963-ban és ben az államok között nézeteltérések alakultak ki az első bővítéssel kapcsolatban, 1965-ben és 1966-ban pedig az üres székek politikája okozta válság nyomta rá a bélyegét az együttműködésre, amikor is Franciaország távol maradt a Tanács és a tanácsi szervek üléseiről. Ebben a nehéz politikai légkörben az állam-, illetve kormányfők nem is üléseztek, mígnem 1967 májusában a római csúcstalálkozó alkalmat kínált arra, hogy a felek hivatalosan találkozzanak és megünnepeljék az EGK- és az Euratom-Szerződés aláírásának tizedik évfordulóját. Az 1969 decemberében tartott hágai csúcstalálkozó amelyen már a Bizottság is részt vett új lendületet adott a Közösségnek. Az itt hozott döntések teremtették meg a lehetőséget mind egy olyan határozat elfogadásához, amely a Közösséget saját pénzügyi forrásokkal látta el, mind a külpolitikai együttműködés elindításához (az európai politikai együttműködés az első Davignon-jelentéssel vette kezdetét), mind pedig Dánia, az Egyesült Királyság és Írország csatlakozásához. Ezek az előrelépések együtt a kiteljesítés, elmélyítés, bővítés hármas címszóval váltak ismertté. Annak ellenére, hogy a három új tag hivatalosan csak 1973 januárjában csatlakozott a Közösséghez, már az októberi párizsi csúcstalálkozóra meghívást kaptak. Az decemberi koppenhágai csúcstalálkozón hozták meg azt a rendelkezést, amelynek értelmében szükség esetén bármikor lehet csúcstalálkozót tartani. Egy évvel később, a Valéry Giscard d Estaing francia elnök által 1974 decemberében Párizsban rendezett csúcstalálkozón létrehozták az Európai Tanácsot, és meghatározták annak szerepét. Az Európai Tanács azt a feladatot kapta, hogy az európai egység felé vezető úton felmerülő belső kihívásokkal és az Európát kívülről sújtó problémákkal átfogó megközelítést 5 alkalmazva foglalkozzék. Ez az egyértelműen politikai jellegű szerep nyilvánvaló változást és többletet jelentett az európai integráció nagyobbrészt technikai és gazdasági természetéhez képest, amely azt 1957 óta jellemezte. A párizsi csúcstalálkozón a felek arról is megállapodtak, hogy az állam-, illetve kormányfők külügyminiszterük kíséretében évente három alkalommal, illetve szükség szerint 6 üléseznek. 3 A csúcstalálkozót követően kiadott sajtóközleményből. 4 Christian Fouchet volt az elnöke annak a bizottságnak, amelyet az februári párizsi csúcstalálkozón azzal a céllal hoztak létre, hogy tanulmányozza az európai együttműködéssel kapcsolatos problémákat. Az júliusi bonni csúcstalálkozón az állam-, illetve kormányfők azzal bízták meg a bizottságot, hogy terjesszen elő olyan megoldási javaslatokat, amelyek révén népeik uniója mihamarabb hivatalos jogállást nyerhet (hivatalos sajtóközlemény, Bonn, július 18.). 5 A párizsi csúcstalálkozót követően kiadott sajtóközleményből. 6 A párizsi csúcstalálkozót követően kiadott sajtóközleményből. 12 Az Európai Tanács és a Tanács története HU január

13 Az Európai Tanács első ülésére 1975 márciusában Dublinban került sor. Ettől kezdve a testület az európai projekt központi politikai elemévé vált, annak ellenére, hogy működésének jogi alapja csak több mint egy évtizeddel később került be a Szerződésekbe. Európai Unió Az Európai Tanács március i ülése, Dublin, Írország Az Európai Tanács rövid időn belül a leküzdhetetlennek látszó válsághelyzetek rendezésének központi fórumává vált, olyan műhellyé, ahol komoly munkát igénylő megoldások születtek, és amely egyben a további integráció folyamatának legfőbb politikai motorjává is vált. Az 1980-as években az Európai Tanács tette lehetővé a költségvetési és mezőgazdasági kérdésekben akkoriban tapasztalható konfliktushelyzetek feloldását. Ebből a szempontból az júniusi fontainebleau-i ülés fordulópontot jelentett, egyrészt mivel az ülésen elfogadott intézkedéscsomag a konfliktushelyzet sikeres megoldásához vezetett, másrészt mivel kijelölte a további integráció főcsapását egy ad hoc bizottságot 7 megbízva azzal, hogy tegyen javaslatokat arra vonatkozóan, miként lehetne javítani az európai együttműködést úgy a közösségi fellépések, mint a politikai (...) együttműködés terén. 8 A bizottság által készített jelentést az Európai Tanács egy évvel később, az júniusi milánói ülésén vitatta meg. Ezen a csúcstalálkozón a vezetők arról határoztak, hogy kormányközi konferenciát hívnak össze azzal a céllal, hogy felülvizsgálják a Szerződéseket, mindenekelőtt az egységes piac létrehozása, a közösségi intézmények működése, a szabad mozgás és a közös kül- és biztonságpolitika szempontjából. 7 A Dooge-bizottság, amelyet néha az 1955-ös messinai csúcstalálkozón felállított bizottságra célozva Spaak II-bizottságként is említenek. 8 Az Európai Tanács júniusi fontainebleau-i ülése, elnökségi következtetések január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 13

14 Európai Unió

15 < A Maastrichti Szerződés aláírása, február 7., Maastricht, Hollandia Bár a kormányközi konferencia nem egyezett meg az Európai Tanáccsal, mind összetétele, mind jellege kellőképpen hasonló volt hozzá, így az itt folyó munka eleget tett az állam-, illetve kormányfők azon kívánságának, hogy ezen a központi fórumon határozzák meg az európai integrációs folyamat jellegét és főbb irányvonalait Az Egységes Európai Okmány A kormányközi konferencia munkájának eredményeit az Európai Tanács az decemberi luxembourgi ülésén vitatta meg. Az itt elért politikai megállapodás utat nyitott az Egységes Európai Okmány elfogadása előtt. Az okmány július 1-jén lépett hatályba, és egyetlen dokumentumban egyesítette a közösségi Szerződések módosításait és a külpolitikai együttműködésről szóló szöveget. A valós politikai helyzethez alkalmazkodva az Egységes Európai Okmány tartalmazta az Európai Tanács létezésének a Szerződésbe foglalt jogalapját, megerősítette funkciójában a testületet, és meghatározta annak összetételét: Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből és az Európai Közösségek Bizottságának elnökéből áll. Munkájukat a külügyminiszterek és a Bizottság egy tagja segíti. Az Európai Tanács évente legalább kétszer ülésezik. Az Egységes Európai Okmány nem határozta meg az Európai Tanács hatásköreit, és hivatalosan annak intézményi státuszát sem erősítette meg. Ez azonban nem akadályozta meg a testületet abban, hogy a későbbiekben hozzájáruljon az európai integrációs folyamat legfontosabb lépéseihez. Így volt ez a gazdasági és monetáris unió (GMU) létrehozása során is, amelyben az Európai Tanács több ülése így az júniusi hannoveri ülés is meghatározó szerepet töltött be A Maastrichti Szerződés Az Európai Tanács az decemberi strasbourgi ülésén rögzítette, hogy 1990 decemberében kormányközi konferencia veszi kezdetét a gazdasági és monetáris unió témájában; az ezt követő, áprilisi dublini, rendkívüli ülésén pedig útjára indította a politikai unió kérdését megvitató kormányközi konferencia előkészületeit is. Mindkét kormányközi konferencia az Európai Tanács decemberi római ülése alkalmával vette kezdetét. Az Európai Tanács decemberi maastrichti ülésén megállapodás született az új szerződésről, nevezetesen az Európai Unióról szóló szerződésről (EUSZ), amely Maastrichti Szerződés néven is ismert, és amely az említett két területet egyazon szövegben egyesítette. A Maastrichti Szerződés november 1-jén lépett hatályba. Ezzel létrejött az Európai Unió, amelynek alapját többek között a monetáris unió megteremtésével a kibővített közösségi pillér, valamint két új pillér képezte: a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), valamint a bel- és igazságügyi (IB) együttműködés. A szerződés ezenfelül szabályozta az Európai Tanács szerepét is. Hivatalossá tette azt a gyakorlatot, hogy az Európai Tanács elnöki tisztét a Tanács soros elnökségét ellátó ország állam-, illetve kormányfője tölti be. A szerződés emellett az Európai Parlament szerepének változását szem előtt tartva előírta, hogy az Európai Tanács minden ülése január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 15

16 után jelentést tesz a társintézménynek, ezen túlmenően pedig évente írásos jelentést is nyújt be a Parlament számára az Unió által elért előrelépésről. A Maastrichti Szerződéssel megkezdődött az Európai Tanács hatásköreinek tisztázása is: Az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlődéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza e fejlődés általános politikai irányait. Ez a meghatározás egyszerre általános és tömör, és jól leírja az Európai Tanács 1975 óta betöltött szerepét: kijelölni az Unió fejlődési irányát és létrehozni azon stratégiai szakpolitikai keretet, amelyben az uniós intézmények működnek. A későbbiekben e feladatának egyik konkrét megnyilvánulásává vált az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások meghatározása Az Amszterdami és a Nizzai Szerződés Az márciusi torinói Európai Tanács megbízta a kormányközi konferenciát, hogy vizsgálja felül a Maastrichti Szerződést. Ugyanez év októberében az Európai Tanács rendkívüli ülést tartott Dublinban, ami újabb lendületet adott a tárgyalásoknak. A még lezáratlan kérdéseket az Európai Tanács az júniusi amszterdami ülésén megoldotta, így lehetővé vált az Amszterdami Szerződés október 2-i aláírása, és az május 1-jén hatályba is lépett. Az Amszterdami Szerződés meghatározta az Európai Tanács hatásköreit a KKBP területén: Az Európai Tanács meghatározza a közös kül- és biztonságpolitika, beleértve a védelmi vonatkozású kérdések elveit és az arra vonatkozó általános iránymutatásokat. (...) határoz az Unió által végrehajtandó közös stratégiákról azokon a területeken, ahol a tagállamoknak fontos közös érdekeik vannak. A volt Jugoszlávia területén bekövetkezett események nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az Európai Tanács ezen a szakpolitikai területen ilyen fontos szerepet kapjon. Ennek jelentősége az októberi pörtschachi (nem hivatalos) találkozón, valamint az júniusi kölni és az decemberi helsinki ülésen is nyilvánvalóvá vált. Az Amszterdami Szerződés létrehozta a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének tisztségét, és azt a feladatot ruházta rá, hogy képviselje az Uniót a nemzetközi színtéren. Arról is döntés született, hogy az Európai Unió Tanácsának főtitkára legyen egyúttal a főképviselő is. Így a Tanács akkori főtitkára, Jürgen Trumpf lett a közös kül- és biztonságpolitika első főképviselője, ám csak néhány hónapig töltötte be ezt a tisztséget. Az Európai Tanács az 1999 júniusában Kölnben tartott ülésén Javier Solanát nevezte ki főtitkárrá és egyben főképviselővé. Tisztségeit az év októberében vette át, miután NATO-főtitkári megbízatása lejárt. Miután az Amszterdami Szerződés hatályba lépett, az Európai Tanács az októberi tamperei ülésén amelynek középpontjában a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség Unión belüli megteremtése állt úgy határozott, hogy közös európai menekültügyi és migrációs politikát kell bevezetni. Ugyanez a találkozó kövezte ki az utat a rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén való jelentős előrelépéshez is, amely törekvés megvalósítása később, a szeptember 11-i egyesült államokbeli terrortámadás következtében még sürgősebbé vált. Az Európai Tanács a márciusi lisszaboni, rendkívüli ülésén stratégiát fogadott el az európai gazdaság versenyképességének javítására. E célból többek között minden szintre kiterjedő új, nyitott koordinációs módszert vezetett be, amelyhez az Európai Tanács erősebb irányító és összehangoló szerepe kapcsolódik, hogy a koherensebb stratégiai vezetést és a fejlődés hatékonyabb ellenőrzését biztosítsa. Döntés született arról is, hogy a kezdeményezés nyomon követésének céljából az Európai Tanács minden tavasszal ülésezik majd. 16 Az Európai Tanács és a Tanács története HU január

17 Az Európai Tanács 1999-től kezdődően reformfolyamatot indított el, amely elsősorban az Unió bővítéséhez kapcsolódott. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket az Európai Tanács a helsinki (1999. december), a göteborgi (2001. június) és a barcelonai (2002. március) ülésén vitatta meg. E csúcstalálkozókat követően az Európai Tanács végül a júniusi sevillai ülésén hozzájárulását adta az Európai Tanács (...) és a Tanács szervezeti felépítésére és működésére vonatkozó, a Szerződés módosítása nélkül végrehajtandó konkrét intézkedésekhez 9. Ezek az intézkedések az Európai Tanács üléseinek előkészítésére, lefolytatására és az ülést követő intézkedésekre, valamint az ülésen elfogadott következtetésekre irányultak. A február 26-i Nizzai Szerződés záróokmányához csatolt 22. nyilatkozat az alábbiakról rendelkezik: 2002-től kezdődően az Európai Tanács ülései közül elnökségenként egyre Brüsszelben kerül sor. Amikortól az Unió 18 tagállamot számlál, az Európai Tanács valamennyi ülésére Brüsszelben kerül sor 10. A szerződést az Európai Tanács decemberi nizzai ülésén, négy napon át tartó tárgyalások után kötötték meg 11. Mivel a Nizzai Szerződésről ilyen nehéz volt megállapodásra jutni, a vezetők úgy találták, felül kell vizsgálni a munkamódszereket, és az állam-, illetve kormányfők szűk körű diplomáciai találkozóinál tágabb fórumot kell létrehozni. Az Európai Tanács 2001 decemberében fogadta el a laekeni nyilatkozatot, amely az Európai Unió jövőjével foglalkozó konvent összehívására szólított fel. A konvent 2003 júliusában adta át az Európai Tanácsnak az alkotmányszerződés tervezetét, amely alapul szolgált a 2003 októberére összehívott kormányközi konferencia munkájához. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés tervezetét végül október 29- én írták alá. Miután azonban a szerződésről tartott népszavazás Franciaországban és Hollandiában negatív eredménnyel végződött, az alkotmányszerződés ratifikálása 2005-ben meghiúsult. E kedvezőtlen fordulat nyomán az állam-, illetve kormányfők az Európai Tanács júniusi, a luxemburgi soros elnökség alatti ülésén kiadott nyilatkozatukban egyéves gondolkodási időszakot rendeltek el. Az Európai Tanács az osztrák elnökség alatt, 2006 júniusában tartott ülésének szellemében az állam-, illetve kormányfők a Római Szerződések aláírásának 50. évfordulója alkalmából elfogadták a berlini nyilatkozatot, amelyben közös célként tűzték ki, hogy a évi európai parlamenti választásokig egy megújított közös alapra helyezzük az Európai Uniót. Ennek megfelelően az Európai Tanács 2007 júniusában, német elnökség alatt megállapodott egy újabb kormányközi konferencia megbízatásáról, amely a hatályos Szerződések módosítását kapta feladatául. Az ennek eredményeként létrejött szerződést december 13-án írták alá Lisszabonban A Lisszaboni Szerződés A Lisszaboni Szerződés néven ismertté vált új reformszerződés az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéstervezet helyébe lépett december 1-jén lépett hatályba, és módosította az Európai Közösséget létrehozó szerződést (Római Szerződés) és az Európai Unióról szóló szerződést (Maastrichti Szerződés) egyaránt. Az Európai 9 Az Európai Tanács júniusi sevillai ülése, elnökségi következtetések. 10 A júniusi szaloniki ülés volt az Európai Tanács utolsó olyan ülése, amelyre nem Brüsszelben került sor. Az ezt követő ülések időpontjuk és elnökük, nem pedig helyszínük alapján azonosíthatók egészen a Lisszaboni Szerződésig, amely létrehozta az Európai Tanács állandó elnökének tisztségét. 11 Az Európai Tanács nizzai ülése mind a mai napig az Unió történetének leghosszabb csúcstalálkozója január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 17

18 Közösséget létrehozó szerződés neve ekkor változott az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ). A Lisszaboni Szerződés célja az volt, hogy javítsa az uniós intézmények működését, és demokratikusabbá tegye őket. A Szerződés egységes jogi személyiséggel ruházta fel az Uniót, valamint előírta, hogy az Európai Tanács állandó elnökséggel rendelkezzen: az elnököt az Európai Tanács tagjai választják meg két és fél éves, egy alkalommal meghosszabbítható hivatali időre. A Szerződés ezenfelül létrehozta az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tisztségét (az öt évre kinevezett főképviselő ellátja a Külügyek Tanácsának elnöki feladatait és egyúttal az Európai Bizottság alelnöke is), valamint az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ). Az Európai Parlament hatáskörei is tovább bővültek. A Szerződés a Tanácsra nézve bevezette a kettős többség szabályát, amely november 1. óta alkalmazandó (lásd a IV. mellékletet), és a korábbiakhoz képest több területre kiterjesztette annak alkalmazását. Az Európai Unió Alapjogi Chartája jogilag kötelező erejűvé vált, és létrejött a tagállamok Unióból való kilépésének jogi kerete is (az EUSZ 50. cikke). Ezenfelül az Európai Tanács felhatalmazást kapott, hogy egyszerű többséggel eljárva kormányközi konferenciát hívjon össze a szerződések módosítása céljából. A Lisszaboni Szerződés nem önálló szövegként készült; ennek megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2010-ben és 2012-ben közzétették a Lisszaboni Szerződéssel felülvizsgált Szerződések egységes szerkezetbe foglalt változatát. Európai Unió

19 A Lisszaboni Szerződés hivatalosan is intézményi rangra emelte az Európai Tanácsot. Ezzel megerősítette az Európai Unió Tanácsától való de facto különválását, és egyúttal azt is jelenti, hogy immár az Európai Tanácsra is alkalmazni kell az Unió intézményeire vonatkozó rendelkezéseket. Például azon ritka esetekben, amikor az Európai Tanács kötelező erejű jogi aktusokat fogad el, tiszteletben kell tartania a Szerződésben foglalt jogalapot, az általa elfogadott jogi aktusok ellen pedig jogorvoslati kérelmet lehet benyújtani a Bírósághoz. Az Európai Tanács mint új intézmény a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének napján elfogadta saját eljárási szabályzatát, és ezáltal az Európai Tanács ülései minden tekintetben hivatalossá váltak 12. Az Unió intézményi szerkezetén belül az Európai Tanács stratégiai és politikai intézményként különleges helyet foglal el. Az Európai Tanács határozza meg az Unió irányvonalait, prioritásait, valamint politikai és gazdasági stratégiáját; azonban nem lát el jogalkotási feladatokat 13, így a jogalkotási eljárásokban továbbra is az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság vesz részt. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Európai Tanács fontos szerepet vállal minden olyan főbb döntést illetően, amelyet az Unió a belső, illetve a nemzetközi kihívások kezelésére hoz a gazdasági és pénzügyek, a menekültügy és a bevándorlás, az Unió bővítése, a fejlesztési együttműködés és a nemzetközi kapcsolatok terén. A testület szakpolitikai döntései és vezető szerepe a kezdetektől segítették az európai integrációs folyamatot, ami különösen fontosnak bizonyult a válsághelyzetek idején AZ EURÓPAI TANÁCS ELNÖKE Az a stratégiai szerep, amelyet a Maastrichti Szerződés az Európai Tanácsra ruházott, és amelyet a Lisszaboni Szerződés megerősített, szükségessé tette, hogy a testületnek stabilabb, állandóbb vezetése legyen, mint amit a Tanács soros elnökségei tudtak biztosítani. Így a Lisszaboni Szerződés egyik legfontosabb újításaként létrehozta az Európai Tanács állandó, meghatározott hivatali idejű elnökének tisztségét. Az Európai Tanács elnöke a következő feladatokat 14 látja el: elnököl a testület ülésein és lendületet ad munkájának, gondoskodik a munka előkészítéséről és folytonosságáról, valamint elősegíti a kohézió és konszenzus megteremtését. Az elnök az Európai Tanács minden ülése után beszámol az Európai Parlamentnek. Az elnök ellátja az Unió külső képviseletét, az alkalomtól függően a főképviselővel és/vagy az Európai Bizottság elnökével közösen 15. Az Európai Tanácsot és elnökét a Tanács Főtitkársága segíti munkájában, ám az elnök saját kabinettel is rendelkezik. 12 HL L 315., , 51. o. 13 Az EUSZ egységes szerkezetbe foglalt változata 15. cikkének (1) bekezdése (HL C 326., , 23. o.). 14 Az EUSZ 15. cikkének (6) bekezdése. 15 Lásd a kétoldalú és többoldalú találkozókról szóló szakaszt is január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 19

20 A 27 állam-, illetve kormányfő a november 19-i, nem hivatalos ülésén az akkori belga miniszterelnököt, Herman Van Rompuyt választotta meg az Európai Tanács első állandó elnökévé. 16 Európai Unió Az Európai Tanács történetében a december i ülés volt az utolsó, amelyet átmeneti rendelkezések alapján az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő tagállam miniszterelnöke, ez esetben Fredrik Reinfeldt svéd miniszterelnök vezetett. 17 Herman Van Rompuy Az Európai Tanács ülésterme Európai Unió Az első olyan ülés, amelyet már Herman Van Rompuy vezetett, az állam-, illetve kormányfők február 11-i, nem hivatalos ülése volt, amelyet a brüsszeli Solvay Könyvtárban tartottak: ezen az ülésen az Unió gazdaságpolitikáinak jövőjét vitatták meg. Egy hónappal később, március án tartották az első hivatalos európai tanácsi ülést, amelyen ő elnökölt. Herman Van Rompuyt az Európai Tanács a március 1 2-i ülésén újraválasztotta december 1-jén Donald Tusk akkori lengyel miniszterelnök vette át az Európai Tanács elnöki tisztségét Az Európai Tanács ülései a Lisszaboni Szerződés megkötése után Az Európai Tanács december 1-jén elfogadott eljárási szabályzatának értelmében a testület félévente kétszer, elviekben mindig Brüsszelben ülésezik. Amennyiben a Szerződések másképp nem rendelkeznek, döntéseit konszenzussal hozza. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta több működési határozatot például az Európai Tanács elnökének megválasztásáról, az Európai Bizottság jelöléséről és a főképviselő kinevezéséről szólót minősített többséggel is meghozhat. Donald Tusk Európai Unió Az Európai Tanács az ülésein következtetéseket fogad el 19, amelyekben meghatározza az Unió politikai menetrendjét. A következtetésekben egyrészt az Európai Uniót érintő konkrét témák, másrészt az elvégzendő feladatok és a kitűzött célok szerepelnek. Az Európai Tanács a következtetésekben Európai Unió Az Európai Tanács leköszönő elnöke, Herman Van Rompuy ünnepélyesen átadja hivatalát Donald Tusknak (2014. december 1.) 16 Ugyanezen a találkozón nevezték ki Catherine Ashtont (Egyesült Királyság) az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjévé és a Bizottság alelnökévé (főképviselői tisztségét már alelnöki kinevezése előtt is betöltötte). 17 Az EU-hoz 2004-ben és 2007-ben csatlakozó tagállamok közül csak Szlovénia és a Cseh Köztársaság állam-, illetve kormányfőjének volt lehetősége arra, hogy saját tagállamának képviseletében elnököljön az Európai Tanács ülésein. 18 Federica Mogherini korábbi olasz külügyminisztert ugyanekkor nevezték ki főképviselővé és a Bizottság alelnökévé. 19 Az Európai Tanács következtetései: 20 Az Európai Tanács és a Tanács története HU január

21 Európai Unió Herman Van Rompuy először vesz részt elnökként az Európai Tanács hivatalos ülésén (2010. március ) határidőt szabhat egy adott kérdéssel kapcsolatos megállapodásra vagy valamely jogalkotási javaslat benyújtására, így befolyásolhatja és irányíthatja az EU politikai menetrendjét. Az Európai Tanács a június 27-i brüsszeli ülésén elfogadott egy stratégiai menetrendet, amely meghatározza a hosszabb távú uniós intézkedések kiemelt és központi területeit. A stratégiai menetrend, amely kijelöli az Európai Unió tevékenységének irányát az elkövetkező öt évre, egyúttal segíteni fogja az Európai Tanács munkájának megtervezését, valamint alapul szolgál a többi EU-intézmény munkaprogramjához. Az Európai Tanácsnak azon felül, hogy a stratégiai menetrenddel és a következtetésekkel kijelöli az Unió politikai prioritásait hivatalos szerepe van az európai szemeszterben, az Unió éves gazdaságpolitikai és költségvetési politikai koordinációs ciklusában. Az EUMSZ 68. cikke értelmében az Európai Tanács feladata stratégiai iránymutatást nyújtani a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozóan is. E rendelkezés gyakorlati alkalmazására első alkalommal a 2014 júniusában elfogadott iránymutatásokkal került sor. Az iránymutatások a stratégiai menetrend prioritásaival összhangban készültek többek közt a határigazgatás, a migráció és a menekültügyi politika, valamint a rendőrségi és igazságügyi együttműködés témájában január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 21

22 Az euróövezeti csúcstalálkozók Az euróövezet vezetőinek az euróövezeti csúcstalálkozó keretében tartott első ülésére október 12-én Párizsban került sor. Ekkor megállapodás született arról, hogy a gazdasági válságra válaszul összehangoltan fognak fellépni. Ebben a formációban további csúcstalálkozókra 2010 márciusában és májusában, valamint 2011 márciusában, júliusában, októberében és decemberében került sor Brüsszelben ben jobbára az Európai Tanács szintjén döntöttek az euróövezetet érintő kérdésekről. Az Európai Tanács március 1 2-i ülésének alkalmával 25 európai ország vezetője aláírta a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződést. A január 1-jén hatályba lépett szerződés többek között hivatalossá tette az euróövezeti csúcstalálkozókat és e találkozók elnökének tisztségét. Az euróövezeti csúcstalálkozók szervezéséről és az elnök szerepéről e szerződés 12. cikke rendelkezik 20. A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés hatálybalépése utáni első euróövezeti csúcstalálkozót március 14-én tartották. Ezen az ülésen fogadták el az euróövezeti csúcstalálkozók eljárási szabályzatát. Az évente legalább kétszer megrendezett euróövezeti csúcstalálkozókon az euróövezeti tagállamok állam-, illetve kormányfői, az euróövezeti csúcstalálkozó elnöke és az Európai Bizottság elnöke vesz részt. Az euróövezeti csúcstalálkozók jelenlegi elnöke Donald Tusk, aki egyben az Európai Tanács elnöke is. Az euróövezeti gazdasági és fiskális politikák koordinációja nagyobbrészt az eurócsoportban 21 zajlik. Mindazonáltal az euróövezet tizenkilenc állam-, illetve kormányfője széles körű megbízatásának köszönhetően az euróövezeti csúcstalálkozók keretében tartott ülések további szakpolitikai iránymutatással szolgálhatnak a pénzügyminiszterek illetékességén túlmutató területeken. Ez hozzájárul a gazdasági és monetáris unió zökkenőmentes működéséhez szükséges összes szakpolitikai terület koordinációjához. Adott esetben évente legalább egyszer azon, nem euróövezeti tagállamok vezetői, amelyek ratifikálták a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződést, szintén részt vesznek az euróövezeti csúcstalálkozón. Ezeket a találkozókat az eurócsoport készíti elő. Mivel az euróövezetet érintő kérdések az összes tagállam számára fontosak mind politikai, mind gazdasági szempontból, ezeket az Európai Tanácsban is rendszeresen megvitatják Kétoldalú és többoldalú találkozók A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Európai Tanács elnökének feladata az Unió külső képviseletének ellátása is, amennyiben állam-, illetve kormányfői szintű képviseletre van szükség 22. Ezt a feladatot az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját érintő kérdésekben a főképviselővel, nemzetközi csúcstalálkozókon pedig többnyire az Európai Bizottság elnökével együtt látja el. Az Európai Tanács elnöke többek között az Unió által szervezett két- és többoldalú találkozókon, valamint a nemzetközi csúcstalálkozókon képviseli az Uniót. 20 A gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés elérhető a következő címen: 21 Az eurócsoport informális testület, amelynek keretében az euróövezeti tagállamok pénzügyminiszterei az euróval kapcsolatos közös felelősségüket érintő kérdéseket vitatják meg. 22 Az EUMSZ 15. cikke. 22 Az Európai Tanács és a Tanács története HU január

23 Európai Unió Rafael Correa ecuadori elnök, a CELAC soros elnöke és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az EU CELAC csúcstalálkozó záróünnepségén (2015. június ) Kétoldalú csúcstalálkozókat rendszeresen, általában évente egyszer rendeznek az Európai Unió és stratégiai partnerei például Brazília, Dél-Afrika, az Egyesült Államok, Japán, Kína vagy Oroszország között. Ezeket a csúcstalálkozókat felváltva tartják Brüsszelben és az érintett országban. Az uniós szintű többoldalú csúcstalálkozók közé soroljuk a keleti partnerség találkozóit, az EU Afrika, az EU ASEM (Ázsia Európa) és az EU CELAC (Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) találkozókat. A csúcstalálkozóknak otthont adó házigazda szerepe hagyományosan az EU Tanácsának soros elnökségét betöltő tagállamra hárult óta azonban a brüsszeli találkozókon rendszerint az Európai Tanács elnöke tölti be a házigazda és az elnök szerepét. Ezeken a találkozókon az uniós tagállamok állam-, illetve kormányfői, az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnöke, valamint a részt vevő harmadik országok állam-, illetve kormányfői vesznek részt. Az EU tagként vagy kulcsfontosságú nemzetközi szereplő lévén meghívottként vesz részt más nemzetközi csúcstalálkozókon, például a G7-ek, a G8-ak, a G20-ak találkozóján, illetve az ENSZ Közgyűlésén. A 2011 májusában elfogadott A/65/276 sz. határozatával az ENSZ felkérte az Európai Uniót a Közgyűlés általános vitáján való részvételre, és biztosította az EU képviselőinek a jogot, hogy az ENSZ-ben az Unió és a tagállamok álláspontját képviseljék. Az Európai Tanács akkori elnöke, Herman Van Rompuy szeptember 22-én New Yorkban szólalt fel a világ vezetőinek e fórumán. Az említett határozat elfogadása előtt az Unió álláspontját az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége képviselte az ENSZ-közgyűlésben január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 23

24 Európai Unió Herman Van Rompuy felszólalása az ENSZ Közgyűlésén (2014. szeptember 25.) 24 Az Európai Tanács és a Tanács története HU január

25 2. AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA 2.1. AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA A SZERZŐDÉSEKBEN Az első szerződések A Tanács első ülését szeptember 8-án tartották a luxembourgi városházán (Hôtel de Ville). Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) létrehozó szerződés alapján létrehozott intézmények között a Tanács kezdte meg másodikként munkáját. A szerződést 1951-ben írták alá Párizsban; az általa létrehozott intézményi keret a Főhatóságból, a különleges miniszteri tanácsból, a Közgyűlésből és a Bíróságból állt. A Tanács legfontosabb feladata az volt, hogy vélemények kibocsátásával ellenőrzést gyakoroljon a Főhatóság munkája felett. A találkozón a hat alapító tagállam (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németországi Szövetségi Köztársaság és Olaszország) külügy- és gazdasági miniszterei vettek részt, az elnöki feladatokat pedig Konrad Adenauer német kancellár látta el. A testület innovatív szabályzata úgy rendelkezett, hogy a tagállamok háromhavonta felváltva töltsék be a Tanács elnöki tisztét. Németország volt az első a sorban. Alakuló ülésén a Tanács elfogadta eljárási szabályzatát és létrehozta a titkárságát. A Tanács főtitkárává Christian Calmes luxemburgi diplomatát nevezték ki. A miniszterek egyúttal megállapodtak a Főhatóság és a Bíróság tagjainak jogállásáról is. Jean Monnet, a Főhatóság elnöke ismertette az intézménye által addig elért eredményeket és az elkövetkező hónapokra vonatkozó munkaprogramját. A Tanács ezenfelül megvitatta az újonnan alapított Közösség kapcsolatait a Közösségen kívüli államokkal, különösen az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal, illetve a nemzetközi szervezetekkel. A Tanács alakuló ülésének vissza-visszatérő alapgondolata volt, hogy a Szén- és Acélközösség megalakulása csupán egy lépés a további európai integráció felé vezető úton; ezt beszédében mindkét elnök külön megemlítette. A Tanács szeptember 10-i ülésének alkalmával a külügyminiszterek találkozót tartottak, és az itt elfogadott határozatban felkérték a Közgyűlést, hogy készítse elő egy szélesebb körű tagsággal rendelkező, inkább szupranacionális jellegű európai politikai közösséget létrehozó szerződés tervezetét. Az európai politikai közösségre vonatkozó tervek sosem valósultak meg. Amint a Közgyűlés elkészítette a szerződéstervezetet, az heves nyilvános viták és hosszas diplomáciai megbeszélések tárgyává vált. Miután a Francia Nemzetgyűlés augusztus 30-án az elviekben az Európai Politikai Közösség felügyelete alatt működtetendő Európai Védelmi Közösség létrehozásáról szóló szerződés ratifikálása ellen szavazott, lassanként mindkét terv lekerült a napirendről. A hatok úgy döntöttek, inkább a fokozatos gazdasági integráció útján haladnak tovább január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 25

26 Európai Unió Az EGK- és az Euratom-Szerződés ünnepélyes aláírása a Capitoliumi Múzeumok Sala degli Orazi e Curiazi termében. Róma, március 25. A közös piacról és az Euratomról tárgyaló kormányközi konferencia június 26-án bizottságot hozott létre, hogy ott kezdődjenek meg a későbbi Római Szerződésekről szóló tárgyalások e Szerződések hozták létre január 1-jei hatálybalépésükkel az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom). A bizottságot Paul-Henri Spaak belga külügyminiszter vezette, tagsága pedig az ESZAK hat tagállamának küldöttségeiből állt. Az új közösségek intézményi kerete az ESZAK-éhoz hasonlóan négy intézményből: a Bizottságból, a Tanácsból, valamint az ESZAK-kal közös Közgyűlésből és a Bíróságból állt. A Tanács és a Bizottság közötti hatáskörmegosztás azonban jelentősen megváltozott: a Tanács a maihoz hasonló, kulcsfontosságú döntéshozó szerepet kapott. A két új Tanács közös alakuló ülését január 25-én tartotta a brüsszeli Palais des Académies-ben; az ülést Victor Larock belga külügyminiszter vezette. Walter Hallstein, az Európai Bizottság első elnöke, Paul Finet, az ESZAK Főhatóságának elnöke és Enrico Medi, az Euratom Bizottságának alelnöke szintén jelen volt a találkozón. Számos eljárási kérdésről kellett döntést hozni: a két Tanács elfogadta eljárási szabályzatát, valamint határoztak a Közösség kezdeti kiadásairól és a két Bizottság tagjainak jogállásáról. A miniszterek arról is megállapodtak, hogy felállítják az Állandó Képviselők Bizottságát (Coreper), a Gazdasági és Szociális Bizottságot és a Közgyűlést. Bár a Közösségek különálló intézményrendszerrel rendelkeztek, a három Tanács jóváhagyta azt a javaslatot, hogy ugyanaz a tisztviselői csoport alkossa mindhárom Tanács 26 Az Európai Tanács és a Tanács története HU január

27 Főtitkárságát. 23 Ez azt jelentette, hogy az ESZAK különleges miniszteri tanácsának már meglévő titkársága segítette a két új intézmény munkáját is. A különleges miniszteri tanács alakuló üléséhez hasonlóan a legtöbb felszólaló ezen az ülésen is leszögezte, hogy a két új Közösség létrejötte csupán egy lépés a politikailag és társadalmilag integráltabb Európa felé vezető úton. A Tanácsok elnöke, Victor Larock szavaival élve: Az Európai Közösséget létrehozó szerződés egészében véve nem helyezi előtérbe a szociális célokat (...) ám ha meg akarjuk győzni Európa népét a vezérelveinkről, legfőképp ezeket a célokat kell szem előtt tartanunk. Hiszen mi értelme volna elősegíteni a termelést, a kereskedelmet és a tőke szabad mozgását, ha a gazdasági fejlődés nem az egyes ember javára válik? (A Tanácsok hivatalban lévő elnökének, Victor Larock belga külügyminiszternek az EGK- és az Euratom-Tanács január 25-én Brüsszelben tartott, alakuló ülésén elmondott megnyitó beszéde [CEE EUR/CM/20 f/58, I. melléklet] 24.) Photothèque de la Ville de Luxembourg. Photo: Batty Fischer Az Európai Szén- és Acélközösség Tanácsa 1952 és 1967 között a luxembourgi Cercle Municipal épületben ülésezett 23 Az EGK és az Euratom Tanácsa január 25-én Brüsszelben tartott alakuló ülésének jegyzőkönyve (CM2 20/1958). 24 Az EGK és az Euratom Tanácsa január 25-én Brüsszelben tartott alakuló ülésének jegyzőkönyve (CM2 20/1958), I. melléklet, 4. o január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 27

28 Európai Unió A Római Szerződések aláírását népszerűsítő olasz plakát 28 Az Európai Tanács és a Tanács története HU január

29 Az üres székek politikája okozta válság és a luxembourgi kompromisszum Már 1958-ban, a három Közösség létrejöttekor felmerült az az igény, hogy összehangoltan végezzék tevékenységüket. Az intézmények egyesítése már 1960-ra megbeszélések tárgyává vált. A kérdésről a Coreper 1960 novemberében tartotta az első érdemi vitát 25. A tárgyalások azonban nem voltak könnyűek. Az 1960-as évek politikai légköre nem kedvezett a kompromisszumoknak, amint azt az integrációs folyamat első válsága is mutatja. A később az üres székek válsága néven ismertté vált krízis során Franciaország távol maradt a Tanács üléseitől. Az üres székek válságának középpontjában a pénz és a hatalom kérdése állt. A szerződések értelmében 1965-ben két, a Közösségek szempontjából kulcsfontosságú ügyben kellett megállapodásra jutni: a közös agrárpolitika (KAP) finanszírozásáról és a minősített többségi szavazás alkalmazásának kiterjesztéséről a Tanácsban. A KAP finanszírozására vonatkozó szabályok 1965-ben vesztették hatályukat. Egy évvel korábban az EGK Tanácsa felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a KAP 1965 és 1970 közötti finanszírozására. Walter Hallstein, a Bizottság akkori elnöke megragadta az alkalmat, hogy javasolja az EGK teljes pénzügyi struktúrájának, továbbá a parlamenti Közgyűlés és a Bizottság feladatkörének teljes felülvizsgálatát. A Bizottság azt javasolta, hogy a Közösség hozza létre saját forrásainak rendszerét, megszüntetve a tagállamok nemzeti hozzájárulásaitól való függését. Hallstein továbbá amellett érvelt, hogy növeljék meg a Közgyűlés költségvetési hatásköreit és terjesszék ki a Bizottság hatáskörét is. E megbeszélésekkel párhuzamosan az EGK intézményei a közös piac kialakításának harmadik átmeneti szakaszát készítették elő. A közös piac kialakításának a tervek szerint január 1-jén kezdődő harmadik szakasza magában foglalta a minősített többségi szavazás kiterjesztését a Tanácsban. Európai Unió Az üres székek válsága : július 1. és január 29. között Franciaország nem vett részt a Közösség szerveinek brüsszeli ülésein 25 Az Állandó Képviselők Bizottságának november 10-i brüsszeli, zárt ülésének összefoglalója (CM RP/CRS/2), 4. o január HU Az Európai Tanács és a Tanács története 29

30 A saját forrásokkal rendelkező Közösség, a Bizottság megerősödése és a minősített többségi szavazás általános használata azonban nem esett egybe Charles de Gaulle francia elnöknek az európai integráció jövőjéről alkotott elképzeléseivel. Az EGK-Tanács június 30-án összeült, hogy megvitassa a KAP finanszírozására vonatkozó bizottsági javaslatot; a válság ekkor érte el csúcspontját. Franciaország képviselői Edgar Pisani mezőgazdasági és Valéry Giscard d Estaing pénzügyminiszter határozottan kifejezték egyet nem értésüket a Bizottsággal és a másik öt tagállammal. Másnap, július 1-jén a francia kormány visszahívta Párizsba brüsszeli állandó képviselőjét, és bejelentette, hogy a továbbiakban nem szándékozik részt venni sem a Tanács ülésein, sem pedig a Coreper és egyéb tanácsi bizottságok, illetve munkacsoportok munkájában. Az üres székek politikája körülbelül hat hónapig tartott, és a Tanács Luxembourgban megrendezett, négynapos rendkívüli ülésén (1966. január és ) ért véget. A Tanács január 29-én kiadott nyilatkozatában kijelentette, hogy a hat tagállam megállapodásra jutott a Tanács és a Bizottság jövőbeli kapcsolatáról és a minősített többségi szavazás alkalmazásáról. E megállapodás később luxembourgi kompromiszszum néven vált ismertté 26. A kompromisszum keretében lérejött az úgynevezett egyet nem értés egyezménye, amelynek értelmében ha valamelyik tagállam úgy véli, hogy egy minősített többséggel meghozandó döntés létfontosságú nemzeti érdeket érint, a Tanács arra törekszik, hogy ésszerű időn belül olyan megoldásokat találjon, amelyeket a Tanács minden tagja elfogadhatónak tart, kölcsönösen tiszteletben tartva egyúttal egymás és a Közösség érdekeit is. Bár Franciaország úgy vélte, amikor nagyon fontos érdekek forognak kockán, addig kell folytatni a megbeszéléseket, amíg egyhangú határozatot lehet hozni, a találkozó jegyzőkönyve szerint eltérő vélemények fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, mi a teendő, ha nem sikerül egyhangú megállapodásra jutni. A luxembourgi kompromisszumról gyakran azt gondolják, hátráltatta az európai integrációt, mivel lehetőséget adott az egyes tagállamoknak, hogy bizonyos javaslatokkal kapcsolatban megakasszák a munkát, így korlátozván a Bizottság befolyását. Ez a nézőpont azonban figyelmen kívül hagyja a kompromisszum igen jelentős pozitív oldalát: bár a várakozásokhoz képest valóban lassíthatta az integráció folyamatát, lehetővé tette, hogy a folyamat folytatódjék ez így is történt. Az alapító szerződéseket azóta öt alkalommal módosították. Minden egyes módosítás kibővítette a Közösségek hatásköreit, valamint nyitottabbá és átláthatóbbá tette az eljárásokat. Ezzel párhuzamosan a tagság is változott: hét bővítési kör alatt 22 európai ország csatlakozott a hat alapító tagállamhoz Az egyesítési szerződés A luxembourgi kompromisszum lehetővé tette a Közösségek és intézményeik tevékenységének összehangolásával kapcsolatos kérdések megoldását. A három Közösség megalapítása után tíz évvel került sor az intézmények egyesítésére. Az egyesítési szerződés amelyet az aláírás helye nyomán brüsszeli szerződésnek is neveznek július 1-jén lépett hatályba. A szerződés az ESZAK Tanácsa, az EGK Tanácsa és az Euratom Tanácsa helyett egyetlen intézményt hozott létre: az Európai Közösségek Tanácsát. Hasonlóképpen az ESZAK Főhatósága, az EGK és az Euratom Bizottságai helyett létrehozta az Európai Közösségek közös Bizottságát. A három Közösség Közgyűlése és Bírósága már korábban is közös volt. 26 Az EGK Tanácsa január án és én Luxembourgban tartott rendkívüli ülésének jegyzőkönyve (CM2 C/12/66). 30 Az Európai Tanács és a Tanács története HU január