Csihányos, egy újrafelfedezett természetvédelmi terület

Átírás

1 Csihányos, egy újrafelfedezett természetvédelmi terület

2 Szerkesztette: Csonta László Írta: Csonta László, Tőke Árpád, Demeter László, Szabó Szilárd, Éva Rebeka Fotó: Demeter László, Csonta László, Szabó Szilárd, Tőke Árpád Térkép: Csonta László, Szentes Lajos, Kocsis László, Tőke Árpád Grafika: Péter Gabriella Korrektúra: Bálint Emese Tartalomjegyzék Előszó...3 A kezdetek...4 A folytatás...9 A képzeletbeli tanösvény Állomás: Kisvár tető Állomás: Nyíres Állomás: Csemetés Állomás: Harom vár Állomás: Borvízforrás...33 Terepi foglalkozások...34 A csihányosi kirándulások nyomán...38 A Középcsíki-medence és Csihányos növényvilága...40 A Csihányos természetvédelmi területen található egyes növénytársulások részletesebb bemutatása...44 Az asszociációkat veszélyeztető tényezők...50 A Zsögödfürdő-Csihányos helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárvilága...52 A Haromalja kétéltűi és hüllői...58 Kezelési javaslatok a terület lágyszárú vegetációjának megőrzése érdekében...60 A rét társulásaira vonatkozó javaslatok...63 Néhány a program kapcsán megjelent sajtóhír...67

3 Előszó A természetvédelmi területeknek mindig is mostoha sorsuk volt országunkban. Legyenek azok országos szintű, vagy csak helyi védettséget élvező területek, az épülő hétvégi házakkal, az emberi tevékenységekkel szemben mindig alul maradtak. Sajnos nincs ez másképp a Zsögödfürdő Csihányos Kisvár dombja helyi érdekeltségű természetvédelmi terület esetében sem. A Csíkszereda közelében található 253 hektáros területről szinte senki nem tudja/tudta, hogy az védett terület, legyen az hétvégente ott lakó, település elöljáró vagy éppenséggel városlakó, egyszerűen feledésbe merült. Célunk volt ezen változtatni, népszerűsíteni, felhívni a figyelmet az értékeire és hozzájárulni ahhoz, hogy sorsa rendeződjön, kezelője kerüljön a területnek. Ezen célt támogatta a MOL- Románia és a Polgár-Társ Alapítvány a Csihányos egy újrafelfedezett természetvédelmi terület című programunk kedvező elbírálásával. Habár sikerült elérni a programban kitűzött célokat, mégis kudarcként értékeljük, hogy a terület sorsa nem változott, nem sikerült rávenni az illetékeseket, hogy a szavak mellé tetteket is társítsanak. Egy, csak elméletben védett terület nem sokat ér, a gazdag növényvilág fokozatosan szűnik meg az üdülőtelep terjeszkedésével, ahol pár éve még zergeboglárok százai virítottak, mára már hírvivő is alig maradt. Igyekszünk a jelen kiadványban minél részletesebben bemutatni a szóban forgó területet, segítségével végigkalauzoljuk az érdeklődőket egy képzeletbeli tanösvényen, bemutatjuk azokat az értékeket, melyekért a védetté nyilvánítás mellett döntöttek hajdanán. A szerkesztő

4 A kezdetek Csonta László Mikor Csihányossal kezdtünk foglalkozni természetesen érdekelt, hogy hogyan született meg a természetvédelmi területté való nyilvánítás ötlete és melyek voltak azok a problémák, melyekkel meg kellett birkózniuk a kezdeményezőknek. Az alábbiakban ezeket igyekszünk időrendi sorrendben bemutatni. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) 1992-es Rio de Janeiróban tartott Környezet és Fejlődés elnevezésű konferenciáján hangzott el először az Agenda 21 elnevezésű program, mely célja a fenntartható fejlesztés népszerűsítése, elősegítése. Fontos szerepet szán a helyi önkormányzatoknak abban, hogy a helyi közösség bevonásával, azok javaslatainak figyelembevételével létrejöjjön a települések fenntartható fejlesztési stratégiája. Romániában, kilenc várost választottak ki a Helyi Agenda 21 program életbeültetésére (Ploieşti, Râmnicu Vâlcea, Giurgiu, Galac, Iászvásár, Marosvásárhely, Nagybánya, Nagyvárad és Csíkszereda). Csíkszereda a programhoz a Polgár-Társ Alapítvány kezdeményezésére csatlakozott októberében. A programot a Polgár-Társ Alapítvány, a csíkszeredai Polgármesteri Hivatal, az Országos Fenntartható Fejlesztési Központ és az ENSZ Fejlesztési Programja támogatta. A Helyi Agenda 21 irodák feladata a helyi stratégiák- és cselekvési tervek kidolgozása, mikroprojektek támogatása. Csíkszeredában ennek kapcsán márciusában jelent meg egy lakossági fórumra előkészített kivonat, mely kiegészítésére javaslatokat vártak a lakosságtól. Ekkor született meg Tőke Magdolna nyugdíjas tanárnő levele, melyben a Zsögödfürdő-i rész védelmének, a környezeti nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet. Természetvédelmi területté nyilvánítását sürgős feladatnak tartom. Itt még nem kell igen költséges munkálatok árán visszaállítani a növény és állatvilágot, mint annyi helyen külföldön, csak a meglévőt kell megőrizni, a következő nemzedékek számára. Ehhez viszont meg kell tartani a régi művelődési formát, a kaszálást. Az így kialakított természetvédelmi terület az ökoturizmus ágazatában hasznosítható, így a jelenleg elhanyagolt Zsögödfürdőnek új perspektívái nyílnak. Az Agenda 21 program oktatás fejezetéből hiányolom a legfiatalabb nemzedék természet-, környezetvédelemre való nevelését. Ha a program jelszavát tekintjük, a változást itt kell kezdeni. Az iskolapadban, képekről, kitömött állatokról tanulni természetszeretetet nehéz. A pedagógusok az élő természetben, szervezett keretek között hatékonyabban tudnák átadni az ismereteket és megszerettetni a szülőföld élővilágát. Ide kapcsolódna az előző javaslatom. Zsögödfürdő könnyen elérhető a városból kisiskolások számára is. Tanösvényekkel, szakszerű vezetéssel megvalósítható a környezetkultúra fejlesztése. Városunknak két természet-, környezetvédelemhez kapcsolódó egyeteme is van: a soproni NY.M.E. Környezetvédelmi kara és a Sapientia EMTE Vidékfejlesz-

5 tési kara. Ezek a diákok nyári gyakorlat vagy más tevékenységek keretében fel kellene mérjék a városkörnyéki ökoszisztémákat, hogy idejében megelőzhessenek olyan helytelen beavatkozásokat, melyek ezeket veszélyeztetik. Mindnyájunk, városunk összes lakójának érdeke, hogy a környező zöldövezeteink sajátos értékeikkel együtt fennmaradjanak, egészségesebb életmódhoz segítsenek minket és a következő nemzedékeket, hogy néhány évtized múlva ne képeslapról, diáról vagy filmről láthassák csak eltűnt természeti értékeinket. (részlet) Talán ez az első alkalom mikor nyilvánosan megfogalmazódik Csihányos és környékének védetté nyilvánításának szükségessége. A lakossági fórumra október 2-án került sor a Polgármesteri Hivatal tanácstermében. Az erre az alkalomra előterjesztett kivonatok (Csíkszereda város fenntartható fejlődési stratégiája, Csíkszereda város helyi cselekvési terve) megtalálhatóak a Polgár-Társ Alapítvány honlapján a címen. A fórum -fogalmazzunk így- visszafogott lakossági részvétellel zajlott, azonban a megbeszélés időpontjáig beérkezett javaslat. Ha átolvassuk a dokumentumokat, megláthatjuk, hogy nagyon sok megvalósult már ezekből, vagy folyamatban van a megvalósítása, de természetesen maradtak olyanok is, melyek még ezután kell terítékre kerüljenek. Az még ma is tapasztalható, hogy sokszor nehezen lehet a lakosságot tűzbe hozni egy közösséget érintő probléma megoldása kapcsán. Akkor változik ez a helyzet, amikor az esetleges negatív hatások közvetlenül, rövid időn belül érintik az embereket. Mindaddig a béka esete a forró vízzel történet érvényesül. Őt ugyanis ha egy vízzel teli edénybe tesszük, és fokozatosan melegítjük azt, nem fog kiugrani, bármennyire is melegedik fel a víz körülötte, inkább belepusztul. Azonban, ha forró vízzel érintkezik, azonnal kiugrik. Ilyenek vagyunk mi is, amíg fokozatosan romlik környezetünk, nem tartjuk fontosnak a beavatkozást, radikális változásnak kell bekövetkezni ahhoz, hogy cselekvésre késztessen bennünket. Az Agenda 21 program keretében egy tanösvény kiépítésének ötlete merült fel, azonban kivitelezése megtorpant és nem került sor az életbeültetésre március 14-ei dátummal találtuk meg a Hargita Népe hasábjain Takács Éva tollából az alábbi írást: A napokban egy nyugdíjas tanárnő szebbnél szebb fényképekkel kereste fel szerkesztőségünket. A képeken ritka, védett virágok voltak láthatók és szép, hegyesdombos táj. A felvételek Csíkszeredától alig néhány kilométerre készültek: a Zsögödi- szoros Csíkszereda felőli, Csihányosnak nevezett, az utóbbi években üdülőteleppé kiépült részén. Ahhoz azonban, hogy ezekben a virágokban, növényritkaságokban évek múltán is gyönyörködhessünk, büszkélkedhessünk velük, valamit tenni kell. Így született meg néhány lelkes természetbarát kezdeményezésére a javaslat, hogy a Zsögödfürdő Csihányos-gerinc Kishavas Kisvár-tető behatárolta területet nyilvánítsák természetvédelmi területté. Mint pedagógust foglalkoztat az a kérdés, hogy a gyerekek tudatos környe-

6 zeti nevelését fel kellene végre vállalni. Ehhez nagyon jó módszernek bizonyultak máshol az erdei iskolák, a tanösvények. Ahhoz, hogy a városi gyerekek megismerjék és megszeressék a természetet, először látniuk kell. A Zsögödben levő Csihányos minden évszakban kínál mindenkinek rácsodálkoznivalót mondja Tőke Magdolna. Az említett terület védetté nyilvánítása mellett több érv szól. Both József, a Csíkszeredai Környezetvédelmi Ügynökség munkatársa elmondta, hogy már az előző években volt kísérlet különböző területek védetté nyilvánítására: az Olt árteréről van szó, ahol megtörtént a kétéltűek felmérése, a Barátok szegét pedig ideiglenesen védetté is nyilvánították, hiszen ott igen ritka mikroszkopikus élőlényeket találtak. A zsögödi kezdeményezésről Both József szerint itt tulajdonképpen négy szempontból is fontos lenne a védelem: a borvízforrások hidrogeológiai övezetéről van szó, a terület biológiai sokféleségét pedig a komoly szaktekintélynek számító Maczalik Ernő bizonyította, amikor 107 növényt határozott meg ezen a területen. Ugyanitt három archeológiai emlék található, amelyek szintén védelemre szorulnak. Nem utolsósorban védelemre szorul maga a táj is: egyre jobban hétvégi paradicsommá növi ki magát a terület egy része. Kassay János, az Alcsík Kistérségi Fejlesztési Társulás ügyvezetője szintén szorgalmazza a zsögödi terület védetté nyilvánítását. Nem azt jelentené, hogy a védettség mindent megtilt érvel, hanem azt, hogy jogi keretet teremt pályázati lehetőségekre, esetleg állami pénzek megszerzésére. A hétvégi házak csatornázását például minél hamarabb meg kellene oldani, hogy a talajba kerülő szennyvíz ne veszélyeztesse a borvízforrások tisztaságát. Dósa Eszter, a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal munkatársa érdeklődésünkre elmondta, hogy a törvény értelmében helyi védett területet helyi tanácsi határozattal lehet létrehozni, méghozzá a tulajdonostól és a terület rendeltetésétől függetlenül. A városházán januárban elkészült egy határozattervezet, tanácsülésen is szóba került a téma, ám addig nem lehet érdemben beszélni a dologról, amíg nem tájékoztatják a területtulajdonosokat is. Arra a kérdésre, hogy a tulajdonosok számára mit jelentene, ha természetvédelmi területté nyilvánítják birtokukat, Dósa Eszter megnyugtató választ ad: a területeket továbbra is az eddigi rendeltetésük szerint lehet használni, a cél az, hogy a gazdálkodási módok ne változzanak. Azok a parcellák pedig, amelyekre rendezési terv van, továbbra is beltelkek, beépíthetők maradnak. A helyi tanács ideiglenes védettséget írhat elő, ennek birtokában kell a Román Akadémiához, valamint a Környezetvédelmi Minisztériumhoz fordulni, amelyek meghozzák a végső határozatot. Várnunk kell tehát, hogy a közösségi párbeszéd az érintett területek tulajdonosaival megtörténjen. Annak sikerében reménykedve Tőke Magdolna tanárnő gondolatait idézném, akinek álma az, hogy dédunokáinak a zsögödi tanösvényen sétálva tanítsa meg, milyen kincsek birtokában vagyunk. Olyan rendszert kell kiépítenünk, mely nem felélni akarja javainkat, elpusz-

7 títani az egyedi, értékes természeti adottságokat, hanem gondol a jövő generációkra. Egyensúlyt kell teremteni a természeti erőforrások hosszú távú felhasználása, fejlesztése és megőrzése érdekében. A helyi közösség, a szakemberek és a döntéshozók együttműködésén múlik tehát, hogy a várostól alig egy kőhajításnyira a következő évtizedekben is lesz-e zergeboglár, kékberek és tiszta borvíz. Ez lassan több mint öt és fél éve íródott, de az említett együttműködés nem akart létrejönni, leragadt a lepecsételt papírnál, nem épült csatornahálózat, nem készült kezelési terv, semmilyen szabályozás március 26-án Csíkszereda város tanácsa a 24/2004-es határozatával, ideiglenes jelleggel (?) öt éves időszakra védett területté nyilvánította a Zsögödfürdő Csihányos Kisvár dombja területet. Az első kérdést már itt feltehetjük, hogyan lehet egy értékes területet, meghatározott időszakra védetté nyilvánítani, a hatodik évben már nem érték az, ami azelőtt még az volt? Az ideiglenes védettségi státuszra -információink szerint- azért volt szükség, hogy ez idő alatt a Román Akadémia is tudjon állást foglalni az ügyben. A határozat ugyanakkor kiemeli, hogy a cél a területek hagyományos használatának fenntartása valamint a nevelési-, kutatási tevékenységek bátorítása ezen a területen. Csergő Anikó, biológus összeállította a szükséges dokumentációkat, majd néhány hónappal később, június 6-án megérkezett a Román Akadémia illetékes bizottságának levele, melyben értesíti a Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy a terület eleget tesz azoknak a feltételeknek, mely szerint természeti rezervátumnak minősíthető. Egy év múlva Hargita Megye tanácsa a 162/2005-ös határozattal helyi érdekeltségű természetvédelmi területté nyilvánította. Ez a határozat ugyanakkor megtilt minden olyan jellegű tevékenységet, mely a terület használatának módosítását, degradációját eredményezheti. De kitér arra is, hogy a tulajdonosok, kezelők kötelesek a terület védelmét biztosítani és a területen kárt okozók kötelesek megtéríteni a kár helyrehozási költségeit. Sajnos ezen határozatokat nem követte gyakorlati lépés, és feledésbe is merült a terület, annak védettsége csak néhány ember tudatában maradt meg, és próbált az idők folyamán érvényt szerelni a védelemnek. Az elkövetkező évek során több alkalommal is születtek beadványok, melyek a területen tapasztalható negatív hatásokra igyekeztek felhívni a figyelmet, ezekre alkalom adtán még válasz is érkezett. Több iskola szervezett és szervez rendszeresen környezetnevelői programokat itt. A József Attila iskolában húsz éve alakult meg a Harmatfű környezetvédelmi kör, Mihály Etelka tanárnő vezetésével. Csűrös István biológus tiszteletére számtalan alkalommal szerveztek Csihányosban tanösvény programokat, növény-, állatvilág bemutatókat, majd ezt követően versenyeket. De kihasználták ezt a lehetőséget a Nagy Imre, a Kós Károly, a Petőfi Sándor és más iskolák tanárai is, diákjaik környezetérzékenységre való nevelésére.

8 2007. június 28-án egyesületünk és Tőke Magdolna nyugalmazott tanárnő írásban fordult a polgármesteri hivatalhoz, melyben kérte, hogy vizsgálják felül a területen kibocsátott építkezési engedélyeket. A hatóságokkal, hivatalokkal kapcsolatos levelezések mindig is jó kihívásnak bizonyultak. Rendszerint több hét telik el a kérdés és a válasz között, és nem ritkán, mikor megszületik a válasz, nem is arra vonatkozik, ami a kérdés volt, vagy csak részben érinti azt. Így volt ezúttal is, a beadványban példának felhozott házról közölte, hogy rendben vannak az iratai, a hivatal kibocsátotta az építkezési engedélyt, miután az igénylő minden szükséges engedélyt és beleegyezést megszerzett, viszont nem esik egy szó sem a többi épületről. A 2008-as novemberi parlamenti választásokat megelőző zsögödi fórumon újonnan felvetődik a kérdés, hogy mi lesz Csihányossal, mikor születnek gyakorlati lépések védelme érdekében, és mikorra várható a védett területet hirdető tábla kihelyezése? Egy évvel később, október elején került ki a zsögödfürdői híd szomszédságába az a bizonyos tábla, de erre a későbbiekben még visszatérek.

9 A folytatás Az előző fejezet során már kitűnt, hogy Csihányos és annak problémái nem új keletű téma egyesületünk számára, mely már kapcsolatban volt a jelen pályázat előtt is, sőt ebből adódóan született meg az ötlet, hogy próbáljunk meg javítani a helyzeten. Kezdjük is a legelején. Nézzük meg Csíkszereda környékét: egyik oldalon a várost körbezárja Szécseny, a maga rendezetlen területeivel, majd következnek, az Olt menti mocsaras részek, a Felcsík felőli mocsaras rész, a Somlyói lakónegyedek. Somlyó hegye és környéke az, amely még valamelyest megmenekült a betontámadások elől, igaz itt is már lassan kapaszkodnak fel a házak az oldalon. Tovább haladva következik a város ékessége, a Suta- tó, melyet pár éve lecsapoltak, de elmaradt a beígért gyors átalakulás, maradt a mocsár, így beleolvadt a tájba, a foghíjas erdőképbe, a leégett menedékházba. Minden bizonnyal ez a környék leglehangolóbb része. Odébb már egy újabb lakónegyed húzódik meg a dombok között, simul bele a háborítatlan természetbe Tőle jobbra levő domb csúcsát megbontották, bánya lenne, vagy csak valaki ide szeretne házat, nem tudom. Innen már csak egy lépés Zsögödfürdő az elhanyagolt forrásával és környékével, az erdő mellett végignyúló hétvégi házak sorával. Ebben a bűvös szorításban van a szóban forgó terület, nem is csoda, hogy nehezen tudja tartani magát. Úgy gondoljuk -és talán nem alaptalanul-, hogy ez a terület az egyetlen olyan város közeli terület, mely természetvédelmi szempontból jelentős értéket képvisel és méltó lenne a védelemre. Márciustól kezdve különböző beadványokon keresztül igyekeztünk elérni azt, hogy a különböző hatóságok érdemben lépjenek a terület sorsával kapcsolatban. Elsősorban a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatalt, valamint városi tanácsát láttuk és látjuk illetékesnek ebben a témában. A magasabb védettségi fokot élvező területek sorsát törvény szabályozza, a helyi érdekeltségűekkel kapcsolatban azonban nem születtek törvények. Azonban ha az előbbieket vesszük alapul (mely célszerű, ha meg akarjuk őrizni az ott található értékeket), akkor az első és legfontosabb a terület kezelési tervének az elkészítése. Ezzel szabályozható az, hogy mit szabad és mit nem a területen végezni, ki fogja ezeket ellenőrizni, és számon kérni az esetleges negatív behatásokat. Meg kell határozni az építkezések területre gyakorolt hatásait, szükség esetén betiltani azokat. Szabályozni kell a házak méretét, színét, hogy az üdülőtelepnek legyen egy egységes arculata, a városban még elmegy példának okáért egy piros színű, emeletes ház jól megtermett betonkerítéssel, de Zsögödfürdőn már nem igazán olvad bele a környezetbe. A csatornahálózat léte is elengedhetetlenül fontos, elérni azt, hogy főként ennek hiányában (mivel csak hétvégi házak építhetőek oda) ne legyenek állandó lakók, melyek nagyobb negatív hatást jelentenek a területre nézve. Ugyancsak szabályozni kell a kaszálásokat, megakadályozni a talajhasználat megváltoztatását, megőrizni az eredeti növénytársulásokat.

10 Valami hasonlóról szólna a kezelési terv, mely hiányában hiába pecsételünk napestig védett területet hirdető határozatokat, gyakorlati eredménye meglepő módon nem lesz. A kezelési terv elkészítése a terület gondnokának feladatkörébe tartozik, mely jelen esetben, -mivel nem létezik hivatalos gondnok- az önkormányzatra hárul. Március folyamán két alkalommal is levélben fordultunk a város vezetőségéhez, hogy szorgalmazzuk a területen uralkodó állapotok rendezését. Ugyanakkor kértük minden jellegű építkezés beszüntetését, amíg el nem készül egy, a területre vonatkozó részletes kezelési terv. Az 1998-ban készült területrendezési terv nem rendelkezik környezetvédelmi jóváhagyással, ezért szerintünk törvénytelen dokumentum, érvénytelennek kell nyilvánítani. Áprilisban a hivataltól közölték, hogy a Polgármesteri Hivatal kész támogatni az ügyet, abban az esetben, ha az eredmény nem csak egy akta lesz a polcon, hanem lesznek gyakorlati eredmények is. Ezt nagyon korrektnek is tartottuk, ez volt a mi meglátásunk is. Következő lépésként a teendők és felelősök meghatározását jelöltük meg, melyet következő hónap elején el is juttattunk a hivatalba. Mi legfontosabbnak továbbra is azt láttuk (és látjuk a jelen pillanatig is), hogy be kell szüntetni az építkezéseket azon a területen, és le kell ülni, gondolkodni, kezelési tervet kidolgozni. Ezen a ponton javasoltuk, hogy egyesületünk kész magára vállalni a kezelési terv elkészítését helyi szakemberek vezetésével abban az esetben, ha a hivatal garantálja, hogy az elkészült terv a gyakorlatba is lesz ültetve. Így lett volna értelme az egésznek, de látszólag nem egyeztek a vélemények. E tájt szakadt meg a párbeszéd és alakult át monológgá. Az elmúlt időszakban több intézménytől, szervezettől hallottuk, hogy vegyük mi gondnokságba a területet, oldjuk meg problémáit. A program kezdetén elzárkóztunk ettől, mivel túlságosan nagy és állandó feladatnak véltük, mely az amúgy futó programjainkat negatívan érintette volna. Időközben mondhatni nyakig kerültünk a témába és készek lettünk volna átvállalni a kezelést, ha sikerül megteremteni egy rendezett hátteret a területnek. Volt idő, mikor a város anyagi és szakmai támogatást is ígért erre a célra, de ez is mint sok más, a gyakorlatig nem jutott el. Május végén a terület egyik növénytani szempontból értékes részén valaki utat nyomatott, több méter szélesen, és közel ötven méter hosszúságban feltörte a gyepet, mely többek közt orchidea fajok és zergeboglárok életterét jelentette. Az eset kapcsán értesítettük a Környezet Őrséget, hogy azonosítsák az elkövetőt. Az őrség, június 26-i Sabău Grigore által jegyzett válaszában kifejti, hogy nem sikerült még befejezni a kivizsgálást a Polgármesteri Hivatal érdektelensége miatt, mely két hét késéssel és többszöri kérés eredményeként szolgáltatott adatokat, akkor is hiányosan. Július 10-én keltezett levélben a helyzet megoldását tudatja az Őrség, azt hogy lezáródott a kivizsgálás és határidőket, felelősöket határoztak meg, és így megtették a szükséges lépéseket, hogy az elkövetkezőben hasonló eset ne forduljon elő. Hurrá!., de ez mi is jelent? Megkértünk valakit, hogy légy szíves legközelebb a buldózerrel ne a Csihányosba játssz, és azt mondtuk, 10

11 hogy irgum-burgum? Ez biztosan közelebb visz a helyzet megoldásához, köszönjük. Csihányos életében egy fontos nap volt a szeptember 24-i, mikor Csíkszereda város tanácsa megszavazta a területrendezési tervet, mely eredményeként újabb házak építése vált lehetővé a területen. Ezzel talán végérvényesen megpecsételték Csihányos sorsát, egy kiváló precedenst hoztak létre, s majd ha a szomszéd is betonkeverésre adja fejét, az ő tervét sem lehet elutasítani. Érdekes helyzet alakult ki, a tanács mossa kezeit, mert végül is, ha az építkezés megkapott minden szükséges engedélyt, beleértve a környezetvédelmit is, mi jogon bírálhatná ő azt felül. Be kell valljuk, igazuk van, jó fedezéket jelent ez. Azt, hogy mi alapján adta ki az engedélyt ugyanaz a Környezetvédelmi Ügynökség a területrendezési terv jóváhagyására, mely a kezdetektől részt vállalt a terület védetté nyilvántartásában, nehéz megérteni. Halvány mentséget talán az engedélyeztetési folyamatban találhatunk, ahol a környezetvédelmi engedély csak utoljára kerül terítékre, s akkor meg próbálja meg elmagyarázni az ember valakinek, aki egy szekérderék pénzt fektetett kis birodalmába, hogy elnézést, de nem építhet, mert természetvédelmi terület. De bújjunk csak ki a környezetvédelmi engedély mögül: mi az, amit a városunk tanácsa a védetté 11

12 nyilvánítást követő évek során tett a terület érdekében? Egy szóban össze is lehet foglalni: semmit. Választások környékén Csihányos kapcsán az információs tábla kihelyezése szokott terítékre kerülni, mint a védett terület problémáinak megoldója, melyet, ha nehezen is, de október elején kihelyeztek a terület bejáratához. Jó lett volna ezt még évekkel ezelőtt kihelyezni, hogy a tulajdonosok, a városlakók tudják, hogy milyen védett értékeket foglal magába a környék, 7 növényfaj, 31 madárfaj, 5 kétéltű valamint 4 hüllőfajt élvez(hetne) védettséget. Hol van a határ, amit nem lépünk át, az amikor a szavaink a tetteinkkel megegyeznek? Tudomásom szerint a készülő általános városrendezési tervben, mint védett terület szerepel ez a rész, de miért is? A beton nem szorul védelemre. Az elmúlt fél évben több alkalommal is beszéltünk megoldási lehetőségekről, kaptunk ígéreteket, de meglepő módon a természetvédelem ügye nem tudott kiváltani ilyen példás egyetértést a tanácsosok között (mint a házak engedélyezése), nem sikerült ezt az önzetlen segítséget a terület védelme mellé állítani. Természetesen fel sem merülnek okként a különböző érdekek, a mézes bödön illata. Segítsük azokat, akik legálisan szeretnének építeni a területen, mert sokan azok hiányában építkeznek, - szól magyarázatként a válasz. De mit is tettünk, hogy megakadályozzuk az engedély nélküli terjeszkedést, mondtuk legalább egyszer azt, hogy ejnye-bejnye, ez nem volt szép? Na és miért nem? Ezek után hol lehet meghúzni a határt, ott ahol elfogynak a megkeresések? A kihelyezett információs tábla a mező jelentős részét beépíthető területnek jelöli meg, nagyrészt azokat a részeket, ahol az értékes növénypopulációk találhatóak. Ha ezeket beépítjük, akkor miért kell védeni a területet, mi marad meg, ami védelemre érdemes? Vagy ez nem is merült fel, betonozunk, és ami már nem kell senkinek, az maradhat védett, de az is csak egy tábla erejéig. Ne űzzünk gúnyt a természetvédelemből. 12

13 A képzeletbeli tanösvény Csonta László Mint, ahogy a címből is kiderül, egy képzeletbeli tanösvényről van szó, nincsenek pallók, információs táblák, a könyv az, mely útbaigazításul szolgálhat a területen. Kiss Gábor az 1999-ben megjelent Hogyan építsünk tanösvényt? című könyvében a következőképpen határozza meg a tanösvényt: A tanösvények olyan elsődlegesen a látogatók környezeti tudatának fejlesztése céljából létrehozott terepi bemutatóhelyek, amelyek a turistaútvonalra felfűzött állomásokon, táblák, vagy kirándulásvezető segítségével mutatják be egy adott terület természeti-kultúrtörténeti adottságait és értékeit, valamint azok megőrzésének fontosságát és módját. Tehát a cél az, hogy amit esetleg elméletben tudunk, halottunk róla, azt megtapasztaljuk a valóságban is, így közelebb kerülünk az adott terület értékeihez, jobban tudjuk tisztelni azt. A tanösvény kiépítése még sajnos várat magára, először a terület helyzete kell tisztázódjon, végre megszülessen a döntés, hogy mi a cél a területtel, mint építő-, vagy természetvédelmi terület értékesebb a város, a környék számára. Utunkat a zsögödi sorompónál kezdjük, ahol letérünk a Brassói útról, átkelünk a síneken, majd a földúton haladunk az Olt-híd irányába. Baloldalon a Zsögöd pataka kétes tisztasággal csobog, majd a híd szomszédságában ömlik a folyóba. Túloldalt a földből nő egyre magasabbra az árvízvédelmi töltés, mely az Olt vonalát kíséri végig, célja az esetleges áradáskor megállítani a vizet. Ahogy tovább haladunk feltűnik, hogy a töltés egy részét szorgos kezek megbontották és elhordták annak anyagát. A 2009-es Föld napja körüli medertakarítás nyomán a szakemberek a kiemelt iszap egy részét ide helyezték, hogy valamelyest nyerje vissza eredeti rendeltetését. A töltést odébb egy betoncső fúrja át, melyen a derítőállomás irányából sűrű és darabos lé folyik az Olt felé. A csatornát, a gazdag nitrogént és vasat tartalmazó talajt jelző csalán, bogáncs és magas szárú, sárga virágú gilisztaűző varádics (Chrysanthemum vulgare) veszik közre, teszik nehezen megközelíthetővé. A furcsa nevű varádics teáját kártevők távol tartására használták, az állatok bélférgeinek pusztítására. Innen is kapta a nevét, hogy gilisztaűző. Felérünk a hídra. Itt a felkandarodó deszkadarabok jelzik, hogy ideje egy kis javítást eszközölni rajta. Nem titok, hogy az Olt ezen szakaszának minősége hagy kívánnivalót maga után, a város, a civilizáció jócskán rányomja bélyegét a folyóra. A Csíkszeredai Vízgazdálkodási Hivatal által rendszeresen végzett mérések is alátámasztják ezt. A város székelyudvarhelyi bejáratánál levő hídnál vett minták nagy fajgazdagságot mutatnak az Oltban, jelen vannak a víz tisztaságára, a magas oxigén tartalomra utaló fajok, mint a rákok, kérészek, tegzesek, kétszárnyúak. Vízminőségi szempontból a jó és közepesen jó (II III) kategóriába sorolható. Itt a zsögödi hídnál 13

14 azonban már teljesen más a helyzet. A kevés oxigént igénylő fajok vannak jelen, ők a szennyezett, a magas szerves anyag tartalommal rendelkező vizek hírvivői (baktériumok, csillósok, csővájóférgek, szúnyoglárvák). A vastag szerves anyag réteg oxigén hiányában anaerob lebomlásnak indul (rothad), melynek eredménye az általunk is érezhető, nem oly kellemes szag. Minőségi szempontból ez már az utolsó kategóriába tartozik, az V-be. A nagymértékű szennyezést a folyó természetes öntisztulása nehezen tudja feldolgozni, Alcsík felé haladva csak lassan módosul a víz minősége. Itt lassabb a víz folyása, melynek köszönhetően megjelennek különböző vízinövények (békaszőlő, tavaszi mocsárhúr, süllőhínár) és így emelkedik az Olt oxigén tartalma. Érdembeli változás majd csak az Újtusnádi hídnál tapasztalható, ahol már gazdagabb a növényzet, halak is megjelennek. A jelenlevő fajok a piócák, tegzesek, kétszárnyúak lárvái a közepes tisztaságú illetve gyengén szennyezett kategória indikátorai (III IV). Ezen adatok fényében már most mondjunk le a csobbanásról. A híd tartópillérei felfogják a lefelé úszó száraz ágak, hulladékok egy részét, mely az idő teltével gátat emel a folyón és jönnek is a kellemetlenségek. Az útelágazásnál jobbra térünk, ahol a meredek hegyoldal alatt az istálló mellett a sziklákon kapaszkodunk fel, de rövidesen már magunk mögött hagyjuk a sziklákat és a fű borította oldalon kapaszkodunk felfele. Ha kitartóak vagyunk, pár perc múlva elérhetjük a dombtetőt és a métafa szomszédságában kifújhatjuk magunkat, ez a tanösvény első állomása. 1. Állomás: Kisvár tető A Kisvár tető képezi a képzeletbeli tanösvényünk első és egyben legtöbb információt szolgáltató állomását. Innen tekinthető be legkönnyebben a környék, rálátás nyílik a Hargita hegységre, a városra, a Csíki Havasokra, valamint Zsögödfürdőre és a természetvédelmi terület jelentős részére. Maga a természetvédelmi terület lent a házak mögött, a hegy közepénél kezdődik, körbezárja a dombot és tart a nyíres irányába. Az előttünk látható medencét még millió évvel ezelőtt az Eurázsiai- és Afrikai-lemezek között az ősi tenger, - a görög mitológiai istenről elnevezett,- Tethys borította, mely maradványai a mai Földközi-tenger, Fekete-tenger, Kaszpi- és Aral-tó. Úgy 25 millió éve az akkori tektonikai mozgások eredményeként besüllyedt az Erdélyi medence, mely nagy repedésvonalakat eredményezett a peremövezetben, ahol elkezd a felszínre törni a láva. Legelőször a Kelemen-havasokat alkotó lávák törik át a kérget, majd a repedésvonal mentén lassan délre kezd feltörni az izzó anyag, ennek eredményeként alakul ki későbbiekben a Görgényi-, majd Hargitahegység. Ezt a folyamatot támasztják alá a fennmaradt vulkáni kúpok is, melyek északon már nem maradtak meg annyira épen, mint délen, ahol pl. Szent Anna-tó, Lucs krátere kiválóan látszik. Időszakonként a felgyülemlett, megolvadt kőzet a felszínre tört, alakítva a tá- 14

15 jat, majd következett egy újabb nyugalmi időszak, mely alatt a felszíni erők alakították a tájat. A kitörések nemcsak egy vonalon történtek, hanem létrejöttek úgymond kiugró kitörések, mely eredményeként jöttek létre kis vulkáni szigetek, melyek nagy szerepet játszanak a medencék felosztásánál. Északra tekintve jó idő esetén láthatjuk Csíkrákos határában, a főút baloldalán a Bogát hegyét, tetején a Bogát kápolnával és szemközt a hosszan nyúló Köd-vonulatot. Ez képezi Felcsík és Középcsík között a természetes határt. Közeledve a Somlyó hegye a következő vulkanikus sziget, ez a legismertebb rész, jelentős események helyszínéül szolgál. A főbb vulkáni kitörések a miocén időszakban zajlottak megközelítőleg 23 millió évvel ezelőtt, és kisebb-nagyobb megszakításokkal folytatódtak a pliocén folyamán, majd évvel ezelőtt megszűnnek. Csíkszentkirály felé tűnik fel a Zsögödi szoros, mely szintén természetes határt képez, ez azonban a Középcsíki és Alcsíki medencék között. Az ezt követő időszakban folyamatos átalakulásokon ment át a táj, a vulkáni vonulaton megtelepedtek a növények, állatok és beindult az élet. A székelyek letelepedését megelőzően hosszú ideig nem volt, vagy legalábbis gyéren lakott volt ez a térség, és a természet visszafoglalta azokat a területeket, ahol az ókorban lakott területek voltak. A székely családokra jellemző volt, hogy vagyon-, földközösségekben éltek, ahol időnként felosztották a közösség tulajdonában levő földeket sorsolás útján, annyi egyenlő részre ahány családfő volt. Időközben a népesség egyre nőtt és a megművelhető földek meg kisebbek lettek, ezért szükségszerűvé vált újabb területek foglalása az erdők rovására. Akkoriban a mocsaras területek miatt csak védett hegyoldalakon vált lehetővé a falualapítása. A határőr szolgálat mellett megfelelő megélhetési feltételeket biztosítottak a pásztorkodást, állattenyésztést űző embereknek, ezt igazolják a régi települések mellett megfigyelhető teraszok is. Fokozatosan a medencében levő erdőket kiirtották, a mocsarakat lecsapolták és ennek eredményeként a falvak is lentebb húzódhattak és nagyobbá nőhették ki magukat. Csíkszereda az akkori főbb kereskedelmi útvonalak kereszteződésénél alakult ki a Felcsík, Alcsík, Udvarhely felé vezető utak találkozásánál található mocsaras részen. Fejlődését tekintve elmaradt más városok mögött, mivel az itt élők életét negatívan befolyásolták a várat ért támadások, illetve a gyenge termőtalaj. Ugyanakkor gyakran különböző járványok is sújtották a vidéket: , 1721 pestis, 1831 kolera, 1839 vörheny, diftéria, kanyaró, himlő, szifilisz, melyek hatására a lakosság száma csökkent. A település fejlődését az is gátolta, hogy a városba csak örökösödés jogán lehetett betelepedni, mely jelentősen korlátozta a nem odavalósi emberek letelepedését. Az 1800-as évek vége felé kezdtek kialakulni a különböző mesterségek, mint alapfoglalkozás: bútorasztalos, nyomdász, kovács, ecetgyáros, mészáros stb, és megalakulnak az első cégek, gyárak is. Romfeld Félix 1890-es években sörgyárat alapít, 1880-ban helyi kezdeményezésre tejszövetkezet és sajtgyár jön létre 15

16 Az első világháború előtt Csíkszereda csak a Márton Áron Gimnázium, a Kereskedelmi Bank, régi katolikus templom, ligat és a szeredai fürdő közti területen feküdt. A többi területek a környező Taploca, Somlyó (Várdotfalva), Csobotfalva, Zsögöd részét képezték ban csatolták a városhoz Zsögödöt, majd a második világháború után Taplocát és Somyót, így jött létre a mai Csíkszereda. Kihasználva a csodálatos kilátást, vessünk egy pillantást magára a városra, keressük meg jelesebb épületeit. Nagyon sok könyv foglalkozik a város múltjával, ezért útrakelés előtt érdemes fellapozni, vagy éppenséggel magunkkal hozni belőlük. Amit ki szeretnék emelni a város kapcsán természetvédelemhez kapcsolódóan- az a központi park, helyén régebb egy mocsaras Vízelő néven ismert hely volt. Hogy nem volt közkedvelt része a városnak az is bizonyítja, hogy minden akkori fontos épület neki háttal épült. Faroga Victor polgármestersége alatt beültették nagy-vízfelszívó képességgel rendelkező nyárfával és fokozatosan kiszáradt. A mostani kis bódék környékén szabadtéri jégpálya is létezett, a déli részén kaptak helyet a cirkuszok. A központi részen kialakított filagóriában vasárnaponként katonazenekar zenélt. Egy Hajnód József nevű ember épített itt házat először, melyet 1967-ben bontottak le, lefödték az ott átfolyó patakot és felépült a most is látható három tömbház. A park összterülete m 2, melyből m 2 zöldövezet. Szemközti oldalon, a Nagy Laji dombján kimagaslik a Megyei Kórház épülete hátánál a vízpompáló állomás, ahonnan az ivóvíz a városba érkezik. A helyi közművek - a Goscom 2008-ban jelentetett meg egy Az ivóvíz útja Csíkszeredában című dvd-t, mely részletesen körbejárja a témát. Hogy honnan kapja Csíkszereda ivóvizét, sokak számára ismerős. A szépvízi víztározó, de emellett további 16 mélyfúrású kút is hozzájárul a város ivóvíz ellátásához, mely több mint 83 km vezetéken keresztül jut el a fogyasztókhoz. Az ivóvíz hálózat kiépítése az 1960-as években kezdődött 5 kúttal a város nyugati részén ben elkészült a vízműtelep, ekkor fektették le az utcai vízhálózat első szakaszait ig 13 újabb kutat helyeztek üzembe, búvárszivattyúk termelik ki a vizet és továbbítják a savtalanítóba, innen a kontaktmedencébe (itt vegyül a klóros koncentrátummal a víz), majd a nyomásfokozó gépházba. Savtalanítás a magas széndioxid tartalma miatt szükséges, így a víz kevésbé roncsolja a vasat és a betont. Két vezetéken keresztül jut el a víz a városba, az egyik a város alsó részét látja el, a másik a Nagy Laji dombjára vezet ban a növekvő vízigények miatt a szépvízi patakon egy duzzasztógát létrehozása vált szükségessé, ahonnan a víz 13,6 km szabadeséssel érkezik meg a Nagy Laji dombjára. És igen: a szennyvíztisztító telep. Baloldalt a mezőben fák között pillanthatjuk meg, minden bizonnyal ez a város legszennyezőbb pontja. Működési ideje már 1989-ben lejárt, az elavul technológia, a gyenge kapacitás eredményeként sajnos minimális tisztítással kerül az élő vízbe a szennyvíz, mely eredményeivel a hídnál már volt alkalmunk megismerkedni. A felújításra 2008-ban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől nyert pénzt a vá- 16

17 ros, és ennek eredményeként október végén el is kezdődött a derítőállomás modernizációja. A mellettünk levő métafa a topográfiai hálózat része, - ahogy egy diák mondta a messzelátó öccse - céljuk a helyzet meghatározásban segíteni a mérések során. Tovább indulunk, a hátunknál látható facsoport, a nyíres lesz a következő állomásunk színhelye. 2. Állomás: Nyíres Tavasszal gyakoriak az erdő-, kaszáló tüzek, mely során a cél a le nem kaszált növényzetet felégetni, megtisztítani a területet tavaszán a védett területen több helyen égtek a lángok, többek közt itt a környéken is. A tarlóégetés veszélyes tevékenység, elsősorban azért, mert általában felügyelet nélkül hagyják a meggyújtott tüzet és ez hódító útjára indul. Az ilyen jellegű tevékenységekért a hatóságok nem kis összeg bírságot róhatnak ki, RON-ig büntethetik a magánszemélyeket, és Ron-ra a jogi személyeket. Igen, büntethetik... Arról, hogy valaki büntetést kapott emiatt, nincs tudomásom. Mindig is könnyebb volt egy törvényt meghozni, mint annak érvényt szerezni, számon kérni. A tűz jelentős kárt 17

18 tehet az apró állatállományban, élettereket szüntet meg. A törvény szerint tartósabb szárazság idején tiltott a tarló meggyújtása. Ha megfelelőek a körülmények, akkor pár, nem kis szabályt kell betartson az alkalmi gyújtogató. Ilyen pl. hogy a száraz füvet, növényeket csak egy csomóba gyűjtve lehet meggyújtani, felügyelni mindvégig az égést, szükség esetén az előkészített szerszámokkal közbelépni, megakadályozni a tűz terjedését. Egy érdekes pont az, mikor megfelelő engedéllyel rendelkező személy végezhet csak hasonló műveletet, el tudjuk képzelni, hogy milyen gyakran fordulhat ez elő felénk. Ezt a részt kiemelten szeretik a szúnyogok, főként alkony környékén nemkívánatos találkozásokban lehet részünk, nem egy alkalommal fordult elő, hogy csemegének néztek bennünket ezek a kis fenevadak. Na de lássuk mitől szúnyog a szúnyog, miből fakad ez a felettébb nagy agresszivitás. Először is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy csak a nőstény szúnyogok szívnak vért, a hímek növényi nedvekkel, vízzel oltják szomjukat. A vérszívás során hozzájutnak a vérben levő fehérjékhez, mely fontos az utódnemzésben. Feltűnt bizonyosan már másoknak is, hogy vannak emberek, melyeket jobban szeretnek a szúnyogok, míg másokból alig lakmároznak. Nemcsak a személyes vonzerő nyomán döntenek a landolási területet illetően, hanem figyelembe veszik a kibocsátott széndioxid szintjét, vonzza őket az izzadságban található tejsav, valamint a különböző illatszerek. Rendkívül ügyesen tapogatják ki, hogy hol húzódik el az ér, és ott szúrja meg áldozatukat. Ez önmagában nem fájdalmas, hanem a szúnyognak a nyála az, ami okozza a viszkető érzést, melyet a vakarózás követ. A nyálat, a szúrást követően fecskendezi a bőr alá, ezzel megakadályozza a vér alvadását, és nyugodtan nekiáll falatozni. Az szinte biztos, hogy mindenki, aki találkozott már szúnyoggal nem gondol rájuk kitörő lelkesedéssel, nem igazán gondolna védelmükre. Azt azonban be kell lássuk, hogy fontos szerepet játszanak a táplálkozási láncban, eltűnésük esetén sok madár, denevér feküdne le korgó gyomorral. Innen jó kilátás nyílik a természetvédelmi terület jelentős részére. Nagy vonalakban a terület sarokpontjait a várak alkotják északon a Zsögödi vár, délen a színpad szomszédságában található Zsögödfürdői vár, nyugaton pedig a Harom vár. 18

19 3. Állomás: Csemetés Elsősorban a változatos és ritka növény- és állatfajok voltak azok, melyek a terület védetté nyilvánítását szükségessé tették, ezeket igyekszünk bemutatni pár sorban.a következő fajok számítanak védettnek Csihányosban: Védett fajok listája Növények 1. Kockásliliom (Fritillaria meleagris) 2. Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) 3. Poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora) 4. Kék csatavirág (Polemonium caeruleum) 5. Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans) 6. Zergeboglár (Trollius europaeus) Emlősök 1. Barnamedve (Ursus arctos) 2. Vízi denevér (Myotis daubentonii) 3. Kori denevér (Nyctalus noctula) 4. Nyest (Mustela foina) 5. Menyét (Mustela nivalis) 6. Őz (Capreolus capreolus) Madarak 1. Császármadár (Bonasia bonasia) 2. Haris (Crex crex) 3. Fekete harkály (Dryocopus martius) 4. Közép fakopáncs (Dendrocopos medius) 5. Karvaly (Accipiter nisus) 6. Egerészölyv (Buteo buteo) 7. Kis békászósas (Aquila pomarina) 8. Vörös vércse (Falco tinnunculus) 9. Erdei fülesbagoly (Asio otus) 10. Macskabagoly (Strix aluco) 11. Vörösbegy (Erithacus rubecula) 12. Cigánycsuk (Saxicola torquata) 13. Hantmadár (Oenanthe oenanthe) 14. Feketerigó (Turdus merula) 15. Fenyőrigó (Turdus pilaris) 16. Énekes rigó (Turdus philomelos) 19

20 Madarak 17. Kis poszáta (Sylvia curruca) 18. Barátposzáta (Sylvia atricapilla) 19. Füzikék (Phylloscopus sp.) 20. Cinegék (Parus sp.) 21. Örvös légykapó (Ficedula albicolis) 22. Ökörszem (Troglodytes t.) 23. Holló (Corvus corax) 24. Erdei pinty (Fringilla coelebs) 25. Csicsörke (Serinus serinus) 26. Tengelic (Carduelis carduelis) 27. Zöldike (Carduelis chloris) 28. Süvöltő (Pyrrhula p.) 29. Keresztcsőrű (Loxia curvirostra) 30. Citromsármány (Emberiza citrinella) Hüllők 1. Fürge gyík (Lacerta agilis) 2. Lábatlan gyík (Anguis fragilis) 3. Keresztes vipera (Vipera berus) 4. Vízisikló (Natrix natrix) 5. Rézsikló (Coronella austriaca) Kétéltűek 1. Pettyes gőte (Triturus vulgaris) 2. Sárgahasú unka (Bombina variegata) 3. Barna varangy (Bufo bufo) 4. Zöld varangy (Bufo viridis) 5. Gyepi béka (Rana temporaria) 20

21 A kockásliliom (Fritillaria meleagris) talán a legszebb virága a területnek, az Oltpart közeli, nedves területeken figyelhetjük meg április május időszakban. Első növényekhez kötődő emlékem is hozza fűződik. Kisgyerekként egyszer, mikor a nagyobbak a mezőn dolgoztak, én virággyűjtésre adtam a fejem és szebbnél szebb virágokat gyűjtöttem csokorba. Természetesen a kockásliliom volt az, melyből többet markoltam, már akkor is kedvencnek számított. Meglepetésemre mikor visszatértem dicséret helyett megrovásba részesült a virágcsokrom, akkor halottam először védett növényről. A zsögödi színpadnál bukkantunk rá a fekete kökörcsinre (Pulsatilla pratensis ssp. Nigricans). A latin megnevezésében szereplő pulsatilla szó a latin pulsare szóból ered, mely lengést jelent. Mérgező növény, régebben belőle nyerték az anemonin nevű vegyületet, melyet orvosságként használtak reuma, tüdőbántalmak kezeléskor. De védettek a kosborfélék is, a szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) és a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora). Kék csatavirágot (Polemonium caeruleum) a Kisvár oldalában találtunk, ritka növénynek számít, máshol nem is volt alkalmunk megfigyelni. A legjelentősebb zergeboglár (Trollius europaeus) által kedvelt rész a mező szélén található a hétvégi házak szomszédságában, ahol a fokozatos emberi hatások eredményeként fennáll a veszélye, hogy rövid időn belül megszűnik az élethelyük. A növényvilágot részletesen a kiadvány második részében ismertetjük Tőke Árpád írásában. Az állatokat már nehezebben lehet megfigyelni, dokumentációkat készíteni róluk, de a megfigyelések, nyomok olvasásából megtudhatjuk, hogy milyen fajok élnek a vidéken. Ha erdei állatokról beszélünk, talán elsőként mindenkinek a kigyúrt barnamedve (Ursus arctos) jut eszébe, mellyel barangolásaink során talán már volt alkalmunk találkozni. Én legalábbis befizettem erre. Egy alkalommal lelkesen toltam kerékpáromat az erdő között a Csihányos gerincére, de mikor kiértem egy kis tisztásra, akkor tűnt fel, hogy nem vagyok egyedül, a szemközti oldalon egy medve álldogált. Bevallom, meglepődtem, ki gondolta, hogy az erdőben jártakor vadállattal is találkozhat az ember, hát miért álldogál itt a hidegben, menjen inkább haza. Ál- 21

22 talában nagyfokú kiváncsiság jellemző rám, a fényképezhetnék, de ez alkalommal nem tűnt annyira fontosnak, a kapcsolatépítés mellőzése mellett döntöttem. Ötven méter előnnyel indultam az oldalon lefele és percek múlva mikor Zsögödfürdő határába értem, elégedetten pillantottam hátra, hogy igen, győztem, valószínűleg nem látott kihívást bennem. De találkoztak mások is medvével Zsögödfürdő környékén nyarán a helyi médiából értesülhettünk, hogy menetrendszerű medvelátogatások vannak a településen, és még az is megesett, hogy attól sem riadt vissza, hogy a ház ajtaját betörve, a szekrényben tartson leltárt az élelmiszerkészletet illetően. Mindeközben a tulajdonos otthon tartózkodott, nem hiszem, hogy bárki is végig szeretné élni, amit ő akkor. A következő hír, amely az itteni medvékkel kapcsolatban felkeltette figyelmemet, hogy egy medve megdöglött, mert patkánymérget evett meg. Az illetékes hatóságok természetesen kivizsgálást kezdeményeztek annak megállapítása érdekében, hogy mi történhetett, - de engedtessék meg, hogy egy kis gúnyt csempésszek szavaim közé azt sem tartom kizártnak, hogy öngyilkosságként könyvelték el az esetet. A medve nem bírta az emberek által okozott kellemetlenségeket, idegösszeomlása lett, majd az öngyilkosság mellett döntött, beadagolta a patkánymérget - állhat a jelentésben. Mindenesetre elcsendesedett a medve esete Zsögödfürdővel. Komolyabbra fordítva a szót, mi miatt adódnak hasonló jellegű problémák? Az embereknek van egy jellegzetes vissza a természetbe ösztönük, - amelyből adódnak a védett terület problémái is házakat építenek az erdőbe, erdő szélére, körbekertelik azokat, adott esetben ételmaradékokat tesznek ki a vadállatoknak, mert milyen édi a medve. Ennek következtében odaszoknak méginkább az alkalmi táplálékforráshoz az állatok, és onnan már csak egy lépés a zakuszkásüveg. Nem azt vallom, hogy ilyen esetben nem az ember élvez prioritást a medvével szemben, de azért nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy ilyen és hasonló helyzetek ne alakuljanak ki. A nagy természetbe való visszatérésünkbe arról feledkezünk meg, hogy a természet mint érték, abban a pillanatban meg is szűnik mikor megérkeztünk a betonkeverő lapátunkkal, miccses készletünkkel, vagy éppen a bömbölő kultúrzenénkkel. Igaz nem találkoztam még olyan állattal, mely rendelkezett volna azzal a mindent eldöntő telekkönyvvel, pedig mintha ők is részvényesek a környék tulajdonát illetően. 22

23 Az őz (Capreolus capreolus) sem tartozik az ismeretlen fajok közé, alkalomadtán fel-fel bukkan a mezőn és szapora léptekkel igyekszik faképnél hagyni a betolakodókat. Testközelben egy környékünkön működő állatkertben találkoztam vele, kerítéssel körbevéve tengette mindennapjait, valószínűleg nem ilyen karrierről álmodott hajdanán. Igaz, hogy egy jól működő állatkert elfogadható feltételeket tud biztosítani az állatoknak, főként ha ezeket a pusztulástól mentették meg. Ettől eltekintve mikor állatkertben járok, mindig az jut eszembe, mi lenne, ha én lennék a túloldalon? A tulaj azzal büszkélkedett, hogy milyen jó sorsuk van az állatoknak, mert sok kaját kapnak. Boldog lennék én, ha egy kis ketrecben üldögélnék és naponta egy veder szalmapityókát tolnának elémbe? Nem. Életterüket feldarabolták az emberi tevékenységek, házak, kerítések, utak és ez okozza gyakran halálukat is. Velem is megesett, hogy természetesen a hatályban levő sebességkorlátozásokat figyelembe tartva, ereszkedtem hazafelé a Hargitán éjféltájban, amikor egy agancs jelent meg a szélvédő előtt. Olyan volt, mint mikor a filmekben mutatják a trófeákat a falon, nyaktól felfele, belesett a kocsiba, azaz egy gyors pillantást vetett. Egy gyors kormányrántás következett, koppanás, majd a fék. Mondhatni mindketten megúsztuk a találkozást, a szélvédő lett a találkozási pont, de mire kiszálltam a kocsiból, már messze járt, valószínűleg pár napig antinevralgicot nyelt. A nyest (Mustela foina) és a menyét (Mustela nivalis) már nem annyira szembetűnő, termeténél fogva nehezebben lehet észrevenni, gyakran csak az általa hagyott nyomokat szemlélhetjük meg. Míg számos faj elkerüli az ember által lakott vidékeket, addig a nyest rendkívül jól tudott alkalmazkodni a felkínált helyzethez, és kihasználja azt. A menyét talán a legkisebb ragadozó emlős: a legtöbb 30 centiméterével és negyedkilójával elkerüli az emberek figyelmét. Habár fő tápláléka az egerek, kis termete ellenére attól sem riad vissza, hogy megtámadja a nálánál nagyobb állatokat is, mint például a tyúkot. Az áldozatát nyakánál elkapja és kiszívja a vérét, mely a vérszegénység következtében megdöglik. Jó tudni, hogy ilyen vérszívó állatokkal vagyunk körbevéve, ennek fényében én is már körültekintőbben megyek terepre, ragtapasszal, feketeribizli sziruppal. Ha már vérszívásról esett szó, ne feledjük ki a rangsorból a denevéreket sem. Nem mintha vért szívnának (kivétel néhány távoli faj), de a különböző hiedelmek eredményeként ha vérszívásról esik szó, bizonyosan ők jutnak eszünkbe. Az állatok különbözőképpen igyekszenek átvészelni a hideg, táplálékszegény időszakokat, 23