1DISPUTATartalom. Küszöb Papp András: Hatékony valóság... 3

Átírás

1 Küszöb Papp András: Hatékony valóság... 3 Főtér Török Márton: Egy pohár víz a viharban... 4 Vértesy Mónika: Energiatakarékos építés Európában... 8 Macskakő Balla D. Károly: Tépett hittel Sebzett talpak vére Balaskó Ákos: Windowsiász ins(hish)alláh Bálint Péter: Koncertélmény Fecske Csaba: Régimódi Kapualj Pásti Csaba: Energia Debrecenben Fal Kővári Attila Árkádok Véghely Tamás: Lokalitás lokálisan termelt energiával Lépcsők Bodnár János Kristóf: A sekélység titka Gondolatok James Cameron Avatarjáról Vaderna Gábor: Cook kapitány és a magyar érzékenyek Debreczeni Attila: Tudós hazafiak és érzékeny emberek Herczeg Ákos: Válogatott szorongások Bajtai András: Betűember Műhely Horváth Lajos Szabó Attila: Energia, Anyag, Elme: a tudat materialista és dualista megközelítései A lexikonok is Kazinczyból dolgoztak A Kazinczy-életmű kritikai kiadásáról Bodrogi Ferenc Mátéval, Borbély Szilárddal és Orbán Lászlóval beszélgetett Gönczy Monika Széplaky Gerda: Irina én vagyok Fodrásznő. Csokonai Színház, Debrecen Télikert Berényi Dénes: A Naprendszertől az Ősrobbanásig (II.) Kopernikusztól a táguló Világegyetemig DISPUTATartalom

2 E számunk szerzői: Balaskó Ákos költő, Budapest Bálint Péter író, Debrecen Balla D. Károly költő, Ungvár Berényi Dénes fizikus, Debrecen Bodnár János Kristóf PhD-hallgató, Debrecen Fecske Csaba költő, Miskolc Gönczy Monika irodalomtörténész, Debrecen Herczeg Ákos PhD-hallgató, Debrecen Horváth Lajos PhD-hallgató, Debrecen Kővári Attila festőművész, Debrecen Papp András író, Hajdúszoboszló Pásti Csaba újságíró, Debrecen Szabó Attila molekuláris immunológus, Debrecen Széplaky Irén Gerda filozófiai író, Debrecen Török Márton egyetemi hallgató, Debrecen Hajdúböszörmény Vaderna Gábor irodalomtörténész, Budapest Véghely Tamás villamosmérnök, Budapest Vértesy Mónika környezetmérnök, energetikai tanúsító, Budapest A Debreceni Disputa megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Alternatív Könyvesbolt, Hatvan u. 1/A Fókusz Könyvesház és Galéria, Hunyadi János u Sziget Könyvesbolt, Egyetem tér 1. A folyóirat elektronikus formában olvasható: Médiapartnereink: 2DISPUTA Debreceni Disputa VIII. évfolyam, 2. szám, február Megjelenik 1000 példányban Főszerkesztő: S. Varga Pál Szerkesztőbizottság: Bényi Árpád, Berényi Dénes, Berkesi Sándor, Gáborjáni Szabó Botond, Görömbei András, Hollai Keresztély, Orosz István Szerkesztők: Berta Erzsébet (Árkádok), Lapis József (Lépcsők, Pláza) Nagy Gábor (Fotó), Papp András (Macskakő) Szénási Miklós (Kapualj) Anyanyelvi lektor: Arany Lajos Kiadja: a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft Debrecen, Simonffy u. 2/A, tel.: (52) disputa@deol.hu Felelős kiadó: Angi János Borító, lapterv: Petromán László Tördelés: Kaméleon Dizájn Kft., tel.: (52) Nyomtatás: Alföldi Nyomda Zrt., 4027 Debrecen, Böszörményi út 6., tel.: (52) ISSN

3 Az ablakom előtti etetőn ujjnyi vastag hóréteg, puha hó fedi a legvéknyabb ágakat is. A zöld etető, mint egy öl, magvakat rejt, fekete napraforgót. Nem is etető, gondolom, hanem energiaforrás. Mert nem éhségből száll rá a széncinke, a kékcinke, a zöldike, a veréb, a fenyőpinty, a stiglic, időnként a meggyvágó, s keresgél alatta az erdei pinty és a vörösbegy, hanem testhőmérsékletük fönntartása érdekében. Tizedfoknyi eltérést is megéreznek. A szárnycsattogások színes villanások, százas nagyságrendben. Mozgásuk, szép formájuk láttán úgy vélem, hogy valójában több ezer éves madarakat látok: a természet oly tökéletesen képes reprodukálni egy fajt, hogy az egyed szinte semmi ebben az évezredes élő szervezetben. Ha Arisztotelész fecskét említ, akkor bizonyosan villás farka volt annak is, vagy ha Rómeó pacsirtát, Júlia fülemülét, akkor énekük aligha változott az idők során, ugyanazt hallhatom. Egy másik dalban a titokzatos zöldruhás hölgy kezét nem sikerül megszereznie a bús és magányos mesélőnek, aki a szív húrján édesen énekelt, hiába súgott és búgott, mint a kósza szél, a zöldarany drágakő elérhetetlen és érinthetetlen maradt. A szerelmi csalódások nagy ihletői a nagy műveknek. Képesek évszázadokon át lényegében változatlan formában fönnmaradni; érzéseket, gondolatokat közvetíteni, zene vagy dalmű esetében pusztán a dallammal is hatni. Valami energia árad múltból, szövegből, képből, dallamból árad és újra átélhetővé válik. Rossz nyelvek szerint Lady Greensleeves, aki mellesleg négyszáz éve volt ihletője a csalódott férfinak, azért viselt zöld ruhát, hogy az erdőben töltött szerelmes órák nyoma, a ruhájába tört fű zöldje ne legyen olyan feltűnő. A látszatra adók apró praktikái, úgy tűnik, szintén kortalanok. További különös érzést kelt azt a tény is, hogy ezt a zenét már Shakespeare is hallotta, és hogy nem volt rá minden hatás nélkül, arra tanúság, hogy A windsori víg nőkben két helyen is említi (a II/1-ben Fordné, az V/5-ben maga Falstaff). A hölgy könnyű erkölcsiségéről egyébként megoszlanak a vélemények, de hogy prostituáltról volna szó, annak ellentmond a dalszöveg, hiszen a mesélő/énekes nem kaphatta meg őt, míg a bárd szövegéből megint másra következtethetünk. Drámaírás közben megjelent neki Lady Greensleeves, egy eszményített nő idealizált képe a piacról, a kocsmákból vagy a színházból, s általa megjelent az Erzsébet-kor Angliájának egy olyan aktualitása, melyet a kortársak pontosan értettek, egy réteg valamiféle életérzését képviselhette, mely pusztán a rá való utalással is félreérthetetlen jelentéssel bírt. Majd elmúltak életek, életérzések, keletkeztek újabbak, és az erényes zöldruhás nő kortalan szépségével száll át évszázadok fölött, száll, mint egy madár, amilyen volt már akkor is, azelőtt is, s van most is, de eldönthetetlen, ha látom, ha hallom énekét, én éltetem-e tovább akár olajos magvakkal, akár a róla való beszéddel, vagy ő ad át valami láthatatlan energiát, mely szárnyak nélkül is megemel. A valódi energia nem is a műben és a műélvezetben, hanem a kezdet és a vég nélküli mozgásban van, ahogyan azt Arisztotelész is kifejtette: a világfolyamat mozgásának végső (egyben első) oka a mozgatatlan mozgató, mely úgy mozgatja a világot, mint a szeretett lény az utána vágyakozókat. Valószínűleg a legtalányosabb kérdések egyike, hogy miféle energiák hatnak bennem és körülöttem; milyen energia épít föl és rombol le, ha az anyagcsere körforgásának számításába nem csak fosszilis energiát, meg a többit, gravitációs, mágneses, nap- és atomenergiát számítom bele, de megpróbálom hozzátenni a lelkieket is, a szellemieket is, valamint a habzó és a nem habzó energiaitalokat is, zenéket, filmet, regényeket, elhunytak emlékét és a fantáziám játékait, mondjuk a mondatokat is. De hát ki tudná megmondani, hogy menynyi energia kell néhány ezer karakterhez? Ha írom, ha olvasom. Mennyi kell a reggeli felkeléshez?, és mennyit fogyaszt, rombol és pusztít az ideg, a méreg, a düh, az emberi ostobaságok mindennapi praxisa, mely akkor is kikerülhetetlenül fogad, ha rendelését kihagynám. Végül erre a képzeletbeli papírtálcára szórnék még néhány magot, a görög mester vetéséből: mivel a mozgás a cél kedvéért történik, s a cél a beteljesültség (entelekheia), a mozgás oka (a hatékony valóság [energeia]) az, ami elérte célját. Az anyagi okság és formai okság, mely egybeesik a mozgató okkal és cél-okkal. Ember nemzi az embert mondja ilyen egyszerűen. Nemzeni, ez az energikus mozgás lényege, nem ám az, hogy kedvünkre zöldet törjünk egymás ruhájába. 3DISPUTA Papp András Hatékony valóság Küszöb

4 4DISPUTA Főtér Török Márton Egy pohár víz a viharban december 12. Koppenhágában ötezer embert ragadott el az áradás. A víztömeg a Klímafórum ( A nép konferenciája ) épülete elől indult, és időnként mexikói hullámokat verve egészen a dán parlamentig jutott, magával sodorva a nem sokkal korábban elkészült Kvótakereskedelmi Központot. Az éghajlatmentési akcióban ötven magyar is részt vett. A Föld Barátai nemzetközi környezetvédelmi civil szervezet látványos rendezvénnyel követelt klímaigazságot, most, a tárgyalások során pedig egy igazságos, ambiciózus és jogerős egyezményért lobbizott. Az éghajlatváltozás elsősorban a fejlődő országokat sújtja, azokat, amelyek épp a legkevésbé felelősek a folyamatért. December elején azért találkozott az ENSZ éghajlatvédelmi csoportja miniszterekkel és államfőkkel, hogy a problémák súlyával arányos választ adhassanak a fölvetődő kérdésekre. Kezdjük az elején. Sikerült-e már hozzászokni a nyári hőségriadókhoz? Az enyhe, hómentes telekhez? Tapasztaltak-e valaha villámlást-mennydörgést szentestekor? Emlékeznek az aszályokra? Magyarországtól eltekintve, bizonyosan láttak felvételeket leszakadó sarkijég-tömbökről, összehasonlító képeket gleccserekről (30 éve és ma), és talán még mindig rémlik az Amerikát érintő 2005-ös 27 trópusi vihar és hurrikán, amikor elnevezésükre a görög ábécé negyedét is fel kellett használni. Nyugodtan tegyék ezek mellé a többi hasonló eseményt, ami csak eszükbe jut. Ezek java részét külön-külön lehet egyedi kilengésnek tekinteni, vagy a technikai fejlettségnek tulajdonítani az észlelések gyarapodását, de mindegyikükre egyszerre eddig csak egyetlen, tudományosan és társadalmilag elfogadott választ sikerült adni: a Föld érzékeny éghajlatrendszere átalakul. Nem különleges dolog ez. Jégkorszakok, felmelegedési időszakok, savas tengerek, alacsony oxigén- és magas szén-dioxidszint mind felbukkannak időről időre. Valójában egy fontos kérdés van: állhat-e a jelenlegi változás mögött az ember természetpusztító tevékenysége, vagy mindössze Földanyánk unt rá a legutóbbi állapotokra? Vékony jég a Föld érzékeny éghajlatrendszere átalakul. Az éghajlatváltozást el lehet úgy képzelni, mint az ózonlyukak nagy testvérét. Ha a Földet almaként képzeljük el, akkor a légköre olyan vastag, mint az alma héja. Az atmoszféra összes anyagának háromnegyede a troposzférában, a legalsó rétegben helyezkedik el. Ez a réteg a sarkoknál 7, az Egyenlítőnél 17 km vastag. Az ózonréteg is mindössze kilométernyire van tőlünk. (Ekkora távot másfél óra alatt kerékpárral is kényelmesen meg lehetne tenni.) A légkör és az űr határvonalát 100 km-nél, az úgynevezett Kármán-vonalnál szokás meghúzni, de abban a magasságban a sarki fényen kívül nemigen találni mást. A légkörben rendkívül bonyolult és törékeny folyamatok zajlanak. Saját alkotóelemeinek interakciói mellett hatást gyakorol rá a világűr, a Nap, illetve a Föld felszíne, sőt a mélyebb rétegek is. Emiatt, noha ma már szinte felfoghatatlan számítási kapacitással rendelkező szuperszámítógépeket használhatunk, még olyan apróságot sem tudunk megjósolni, hogy milyen lesz az idő néhány nap múlva a troposzférában. Tendenciákat ugyanakkor meg lehet figyelni, továbbá a felsőbb légkörökben a változások sokkal lassabbak, tartósabbak. Ha még mindig bizonytalanok lennénk abban, hogy az ember mekkora hatást képes kifejteni a légkörre, jusson eszünkbe az ózonlyuk története. Az ózonréteg rendkívül sérülékeny dolog, amelyet rengeteg anyag képes összetörni : például bizonyos (ám gyakori) nitrogén-, bróm- és klórvegyületek. Nitrogén van a levegőben épp elég, utóbbi kettő viszont túlnyomórészt mesterségesen előállított gázok, úgynevezett CFC-k és HFC-k freonok formájában jut fel az ózonpajzsig. A Montreali Jegyzőkönyv nemzetközi összefogás volt e gázok kibocsátásának megállítására ben lépett hatályba, és habár Kofi Annan nem véletlenül nevezte az eddigi legsikeresebb nemzetközi egyezménynek, fontos tudni, hogy az ózonréteg helyreállását csak 2050-re várhatjuk. A lassú regenerálódást mutatja az is, hogy az Antarktisz fölötti ózonréteg-vékonyodás alig több mint három éve érte el eddigi legnagyobb méretét. Az éghajlatváltozást el lehet úgy képzelni, mint az ózonlyukak nagy testvérét. Jó néhány közvetlen rokoni szál közös eredet, negatív következmények fűzi őket össze, sőt az ózonlyukak maguk is segítik a globális felmelegedést.

5 Hosszas magyarázat helyett következzék egy részlet a Futuramacíműrajzfilmso - rozat egy 1999-es epizódjából: Ismerd meg Sugárnyaláb urat, egyenesen a Napból érkezett, hogy meglátogassa a Földet. Hahó, Föld! Csak beugrottam, hogy beragyogjam a mai napodat. La-la-la-la-lala-la-laa. De most rögtön indulok is tovább. Ne olyan gyorsan, Sugárnyaláb. Mi vagyunk az Üvegházhatás-gázok. Nem mész innen sehová. (Megverik.) Jaj, aú, mamim, ez fáj! Hamarosan a Föld fulladozni kezdett a Sugárnyaláboktól. Hullájuk rothadása felmelegítette a légkört. [ ] A legjobb képű politikusunk előállt egy olcsó megoldással, hogy harcoljunk a globális felmelegedés ellen óta hébe-hóba egyszerűen beledobnak egy hatalmas jégtömböt az óceánba. [ ] Mivel az üvegházhatás tovább erősödik, minden alkalommal egyre több és több jég kell. De a probléma meg van oldva egyszer és mindenkorra. De Egyszer és mindenkorra! Az üvegházhatás alapjaiban véve létszükséglet, nélküle úgy harminc fokkal lenne hidegebb a hőmérséklet a bolygónkon. Azonban valószínűleg jórészt az ember termelte plusz üvegházgáz-mennyiség miatt az utóbbi évtizedekben a Föld átlaghőmérséklete tovább emelkedik. Az antropogén hatásról persze megoszlanak valamennyire a vélemények, bár a szakmai viták mára legfeljebb az okok arányáról szólnak. Hogy itt mennyire nincs szó politikáról, mutatja: az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) például nem is végez saját kutatásokat, jelentéseit referált publikációk alapján állítja össze. A környezetvédő szervezetek tehát nem öncélúan riogatnak a jelenlegi és jövőbeni problémákkal, hanem ugyanazon az állásponton vannak, mint a Nobel-díjas IPCC vagy az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC). A politikusok beszélnek, a vezetők cselekednek Mire kell közvetlenül felkészülni? Az időjárás akár szélsőséges megváltozására, a termőföldek használatának átalakulására, Az antropogén hatásról megoszlanak valamennyire a vélemények, bár a szakmai viták mára legfeljebb az okok arányáról szólnak. az kell, hogy a kibocsátásokat 2020-ig 40 50%-kal, 2050-re 80%-kal fogjuk vissza. a teljes gazdasági rendszer kibillenésére, sarkijég-olvadásra, tengeráradásra, éghajlati menekültek megjelenésére, éhínségekre, és ha nem tudjuk békésen, néha önfeláldozóan segíteni majd egymást, akkor háborúkra. Nem olajért ivóvízért. (És persze a fajok is tömegesen fognak kipusztulni, 2010 a biológiai sokféleség nemzetközi éve.) Az ENSZ 1992-ben Rióban hozta létre a keretegyezményt, hogy megakadályozza a klímaváltozás elszabadulását. Egyik első lépése volt az üvegházhatású gázok kibocsátásának felmérése az egyes tagországok szintjén, kiindulási évként az 1990-es évet tekintve. Ez nagyon fontos adat, ugyanis sok ország szereti eltorzítani az adatait azáltal, hogy más évet vesz alapul. Az akkor rendszerváltó országok számára ugyanakkor könnyítésképpen pár évvel korábbi időpont a referencia óta találkoznak évente a világ különböző pontjain az iparosodott, illetve iparosodó országok csoportjai a Részes Felek Konferenciáján (Conference of Parties, COP). Ha így nem is cseng ismerősen a név, az elmúlt 15 évben ők alkották meg a Kiotói Jegyzőkönyvet. Emellett nos, ők alkották meg a Kiotói Jegyzőkönyvet. És később még pofozgatták és gyengítettek rajta egy kicsit. Rettentően vázlatosan a helyzet a következő: a légkörben túl sok a szén-dioxid, jelenleg 387 ppm-nyi. Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás ne szabaduljon el, ezt a szintet legalább 350 ppm alá kell csökkentenünk. (A tavaly ősszel világméretű akciónapot szervező nemzetközi 350 mozgalomnak innen származik a neve.) Ehhez pedig az kell, hogy a kibocsátásokat 2020-ig 40 50%-kal, re 80%-kal fogjuk vissza. A Kiotói Jegyzőkönyv önkéntes vállalásokat tett lehetővé az azt ratifikálók számára. (Az Egyesült Államok arra hivatkozva, hogy egy ilyen vállalás nyomást gyakorolna a gazdaságára nem ratifikálta a jegyzőkönyvet, aláírása a jegyzőkönyvön így csak szimbolikus.) Az iparosodott országok pedig átlagosan ki is tűztek egy férfias 5,2%-ot. Úgy, hogy ebben olyan mechanizmusok szerepelnek, amelyek például elkönyvelhetővé teszik az iparosodó országok kibocsátás-csökkentéseinek finanszírozását. 5DISPUTA Főtér

6 6DISPUTA Főtér Vajúdtak a hegyek A COP-ot tizenötödik alkalommal hívták össze tavaly decemberben, ezúttal Koppenhágában. A fő cél egy hosszabb távú egyezmény megalkotása volt, valami, ami hatékonyabb a Kiotói Jegyzőkönyvnél, ami túlmutat annak méretein, sőt talán fejet hajt a tudomány számadatai előtt. Óriási elvárások és figyelem kísérte a találkozót; ezt a tárgyaló felek is érzékelték óta ugyanis a COP-konferenciákon kívül is öszszegyűltek néhány havonta, hogy felgyorsítsák az egyeztetéseket és elősegítsék a várva várt Koppenhágai Egyezmény létrejöttét. Néhány ország rendkívül lelkesnek bizonyult, a házigazda dán miniszterelnöknek már egy vázlata is volt az egyezményhez, mielőtt még a konferencia elkezdődött volna. Aztán azzal házalt néhány kiválasztott vezető országnál, a módszernél csak a papír tartalma volt igazságtalanabb. A környezetvédő szervezetek a Föld Barátai, a Greenpeace, a WWF és felsorolhatatlanul sok kisebb egyesület és mozgalom egész évben erre a konferenciára készültek, igyekeztek folyamatosan megmozgatni minden embert, minden szálat, amire csak kapacitásuk volt. Minden egyesület saját programokat is szervezett jelen sorok írója a Föld Barátaihoz kötődik szorosabban, így ennek akcióiról tud részletesebben beszámolni. Az évközben rendezett nemzetközi felkészítő, csapatépítő tréningek után a magyarországi tagszervezetnek, a Magyar Természetvédők Szövetségének köszönhetően egy busznyi hazánkfia (de többségében -lánya) lehetett három napig személyesen is részese az eseményeknek. Ebbe a rövid időbe kellett belesűríteni két nagy (és békés) tüntetést, előadásokat, régóta várt találkozásokat, némi városnézést, és valamicske alvást. A Föld Barátai házon belüli, ötezer fős felvonulása egy áradást szimbolizált, a résztvevők kék poncsószerű esőkabátba bújva hömpölyögtek végig az utcákon, egy igazságos éghajlatvédelmi törvény mellett lándzsát törve; ezt követte a média szélesebb köre által is megénekelt, százezer embert megmozgató menet e két megmozdulás adta ottlétünk tulajdonképpeni lényegét, és gyakorlatilag az egész napot betöltötte. (Apró érdekesség, hogy a menet által érintett utcákon álló gyorséttermeket külön rendőrsorfal vigyázta.) A civil szféra hangulatossá tette a Bella Centert, a konferencia épületét is, az információk mellett sok helyen apró ajándékokat osztogattak az arra járóknak. A Greenpeace egyenesen ingyenes kávézót és teázót nyitott a földgömbjében, ahol szakértőkkel, politikusokkal beszélgettek és filmeket is vetítettek; a Föld Barátai időnként spontán megmozdulásokkal szórakoztatta-figyelmeztette az arra járó politikusokat. Azoknak az érdeklődőknek a számára pedig, akik nem voltak akkreditálva a konferenciára, a helyiek szerveztek egy Klimaforum 09 nevű gyűlést, amelyen több óriási teremben, reggeltől estig tartottak előadásokat szakértők, elemzők vagy éppen őslakos nemzetségekhez tartozók. A rendezvény professzionalizmusát jelzi, hogy az előadások egy részét négy nyelven tolmácsolták, míg sikerét az ötvenezer résztvevő mutatja. Mindezt úgy, hogy csak négy szervező kapott fizetést a munkájáért. Sajnos a COP-ról már nem lehet ilyen jó véleményt megfogalmazni. A tárgyalások középső napjaira érkeztünk, és a már a helyszínen sürgölődő harcostársak nem tudtak pozitív fejleményekkel szolgálni. A helyzet olyannyira rosszra fordult, hogy az afrikai delegáció nagy része az egyik napon tüntetőleg kivonult a hivatalos fórumokról. (Ám azonnal megígérték, hogy ezt az eszközt nem használják többet a konferencia során.) A legkétségbeejtőbb történések azonban a végjáték során estek meg. Az országok miniszterei és államfői a COP szokásos forgatókönyvéhez híven az utolsó napokra érkeztek meg, hogy személyesen alkudozzanak, illetve ideális esetben aláírják a tárgyalások során megformálódott iratokat. Ilyenkor természetesen még jobban szigorítanak a biztonsági előírásokon, például az addig önmagában is érvényes igazolvány mellé egy újabb kártyára is szükség lett a bejutáshoz. Noha ezeket a civil szervezetek rendelkezésére is bocsátották, a következő napon valamiért már az sem volt elég. Yvo de Boer főtitkár személyesen közölte a bejáratnál értetlenül várakozó civilekkel, hogy tűzvédelmi és biztonsági okok miatt, illetve mert túl sok belépőkártyát osztottak ki, sajnos már nem tudják beengedni őket a helyszínre. Erre a váratlan, övön aluli ütésre a civilek spontán, békés tüntetésekkel reagáltak, eredménytelenül. Közben az épületben a szokásos birkózás folyt, háttéralkukkal, zsarolásokkal tarkítva. Legalábbis az Egyesült Államok ajánlatát, mely a fejlődő országok anyagi megsegítését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy ezek ne kérjék számon az USA-n annak felelősségét az éghajlatváltozásban, nem igazán lehet a zsaroláson kívül más szóval jellemezni.

7 Végül az utolsó pillanatban a politikusok kiizzadtak magukból egy akkora dokumentumot, mint ennek a cikknek a fele a kevéske pozitív előrelépést tucatnyi komoly probléma semmisíti meg. (!), és a kevéske pozitív előrelépést tucatnyi komoly probléma semmisíti meg. Egy levegővel fel sem lehet sorolni. A mindössze öt ország (Brazília, Kína, India, Dél-Afrika és az USA) által megalkotott jegyzőkönyv nem kötelező érvényű, nem született megegyezés a Kiotói Jegyzőkönyv bárminemű folytatásáról, nem tartalmaz valódi, konkrét kibocsátáscsökkentési célokat, a ratifikálás határidejét 2015-re szabták meg, az iparosodó országok javára felajánlott évi százmillió dollár nem lesz teljesen elérhető 2020-ig, semmilyen információ nincs arról, miből finanszírozzák az éghajlatvédelmi alapot, nem egyeztek meg arról, hogy az egyes országok milyen mértékben járulnak hozzá, illetve részesednek bármilyen alapból. A tárgyalás résztvevői mindössze tudomásul vették a jegyzőkönyvet annak elfogadása helyett, nincs előrelépés a technológiák megosztásában, mélyen hallgat olyan alapvető ágazatok kibocsátásainak ügyéről, mint a közlekedés, továbbá maga a dokumentum státusza, illetve annak jogi következményei is homályosak. A részt vevő nemzetek szinte kivétel nélkül keserűen nyilatkoztak a végeredményről. Még nincs vége Egy kissé pimasz, ám teljesen békés akció miatt négy Greenpeaceaktivistát tartóztattak le a konferencia utolsó előtti estéjén a dán hatóságok, és bármilyen nyomozás vagy akár csak a tárgyalás időpontjának kitűzése nélkül, gyakorlatilag csak úgy húsz napig tartották őket őrizetben, az ünnepek alatt is; egy nappal azelőtt engedték el őket, hogy fogva tartásukat egy dán bíró felülvizsgálta volna. Az aktivistákra továbbra is dán hatósági tárgyalás és a börtönbüntetés veszélye vár, bár előzetes bebörtönzésük súlyosan megsértette az emberi jogokat. Különösen sokat mond ez, főleg annak fényében, hogy a Föld élőlényeinek nagy többségét a veszély felé sodró politikusok a mai napig szabadlábon vannak. Idén novemberben, Mexikóvárosban folytatódik a történet. éghajlati menekültek (klímamenekültek): az éghajlatváltozás miatt eredeti lakóhelyüket kényszerűségből elhagyó személyek. Már ma is 20 millióra tehető a számuk, akik főleg Afrika egyes területeiről, Bangladesből, illetve a dél-csendes-óceáni szigetvilágból vándorolnak el. Cord Jakobelt, a hamburgi egyetem professzorának tanulmánya szerint 2040-re kétszázmillió ember válhat éghajlati menekültté. Az ENSZ Menekültügyi Bizottsága jelenleg nem ismer el klímamenekülti státuszt. Elszabaduló éghajlatváltozás: a láncreakció mintapéldája. Ha a Föld átlaghőmérséklete 3 C-kal növekszik a XX. század eleji hőmérséklethez képest, összeomolhat az Amazonas-őserdő ökoszisztémája, a Föld tüdeje. A jelenlegi tendenciák efelé tartanak, de menetközben a jégsapkák olvadása is besegít: a sötétebb, immár tengerrel borított területek több sugárzást nyelnek el, majd bocsátanak vissza a levegőbe, mint a fehér hó. Mivel az őserdőmaradványok így minimális szén-dioxid megkötésére lesznek képesek, a gázból egy újabb jelentős adag kerül a levegőbe, tovább emelve a hőmérsékletet. Eközben az óceánok is melegednek, a víz, illetve a korallzátonyok visszabocsátják a tárolt szén-dioxid egy részét. Automatikusan elérkezünk a 4 5 C-hoz: kiolvadnak a permafrosztterületek, a Szibériában a jég által fogva tartott metán a légkörbe kerül. Ehhez csatlakozik a tengerfenék metánkészlete is. Így pedig a 6 8 C-os emelkedés sem tűnik lehetetlennek, ami már alapjaiban változtatja meg a ma ismert Föld élővilágát. Jelenleg körülbelül 0,6 0,8 C-nál tartunk, 2 C-os emelkedés esetén 80%-os valószínűséggel nem indulnak be az éghajlatváltozás öngerjesztő folyamatai. A következmények által leginkább sújtott országok (például a Maldív-szigetek) megmaradása érdekében pedig 1,5 C a legfelső határ. Ózonlyuk: az ózonréteg 220 Dobson-egységnél vékonyabb területei. A Föld forgása miatt az ilyen területek a sarkoknál gyűlnek össze óta nemcsak az Antarktisznál, hanem az Északi-sark fölött is megfigyelhető. Ppm: milliónkénti részecskeszám, azaz egy keverék egymillió részecskéjéből mennyi tartozik egy adott anyaghoz. Üvegházhatású gázok: elsősorban a metán, a szén-dioxid, a CFC-k és a nitrogénvegyületek. Nem engedik távozni a légkörből a Nap által kibocsátott, a földfelszínről visszaverődő hullámokat, így azok itt fejtik ki hőhatásukat. A metán egyébként legalább hússzor erősebb hatású, mint a széndioxid. 7DISPUTA Főtér

8 Vértesy Mónika Energiatakarékos építés Európában 8DISPUTA Főtér Hadd kezdjem egy történettel Voltunk egy üzleti találkozón, melynek célja a kapcsolatépítés volt. Mindenki bemutatja a saját vállalkozását, majd pedig válaszol a jelenlévők kérdéseire. Így jutott el a hírünk valakihez, aki állítólag passzívházat szeretett volna építtetni. Kiderült azonban, hogy passzívház címén egy öt éve megépült szerkezetkész házhoz szeretett volna hőszivattyút és napkollektort, valamint a Porotherm 30-as falat 6 cm hőszigeteléssel ellátni. Ez az eset is rávilágít arra, hogy az átlagember sem a passzívház fogalmával nincsen tisztában, sem pedig azzal, hogy érdemes lenne a hőszivattyúra szánt pénzből inkább a hőszigetelésre költenie. A történetben szereplő úrnak a következőképpen próbáltuk elmagyarázni a passzívház lényegét. Tudod, ez egy koncepció, melyet a németek dolgoztak ki. Arról van szó, hogy a ház jó tájolásával és megfelelő kialakításával (sehol nem szökik ki a meleg, jól hőszigetelt falak és födémek, kiváló minőségű ablakok stb.) és a szellőztetés kordában tartásával csak annyit kell fűteni, amennyire a hővisszanyerővel kiegészített szellőztetési rendszernél a levegő utánfűtésére, illetve utánhűtésére szükség van. Tehát a hőszivattyú nem feltétlen tartozéka a passzívháznak, mert azt a kis energiát már nem biztos, hogy megéri kifűteni egy nagy beruházási költséget igénylő hőszivattyús rendszerrel. Ahhoz, hogy ez megfoghatóbb és könnyebben számon kérhető legyen, a Német Passzívház Intézet a követelményekhez szigorúan betartandó számértékeket is rendelt, és így megalkotta a Passivhaus szabadalmat, valamint a hozzá tartozó minősítési rendszert. A követelmények dióhéjban a következők: 1. Professzionális hőszigetelés és légmentesség; 2. Speciális nyílászárók; 3. Hőhídmentes épületszerkezet; 4. Ellenőrzött lakásszellőztetés; 5. Passzív szoláris nyereségek kiaknázása; 6. Gazdaságos üzemeltetés. Ennyit bármikor el tudunk mesélni a passzívházakról, de van valami, ami kicsit talán a szakmabeliek tisztánlátását is elhomályosítja: nevezetesen a nem túl szerencsés definíció: A passzívház olyan épület, melyben a termikus komfortérzet (ISO 7730) egyedül azon friss levegőtérfogatáram (személyenként kb 30 m3/h) utánfűtésével vagy utánhűtésével biztosítható, mely a kielégítő levegőminőség eléréséhez szükséges további egyéb levegő felhasználása nélkül. Termikus komfort az az állapot, amikor az egyén és a környezet közötti hőcsere olyan, hogy az egyén nem kíván sem magasabb, sem alacsonyabb hőmérsékletet. Befolyásolja a léghőmérséklet, a felületi hőmérsékletek, a légsebesség, a relatív nedvességtartalom. Eszerint nemcsak a német Passivhaus lehet passzívház, hanem például az olasz CasaClima Oro is? A többféleképpen értelmezhető passzívház definíciónak kell megfelelni (tetszőleges módon), vagy ragaszkodnunk kell a németek követelményrendszeréhez, ha passzívházat szeretnénk? Magyarországon nincs még saját szabvány és minősítési rendszer, de lehetne, ha ezeket a kérdéseket megválaszolnánk. Mindezek előtt azonban nézzünk szét Európában! Német profizmus Aki tudja, hogy mi az a passzívház, az nagy valószínűséggel azt is tudja, hogy az első ilyen épületet 1991-ben Darmstadtban adták át. Erre az épületre a későbbiekben is fontos szerep hárult, ugyanis az itt működtetett monitoring rendszer segített a Német Passzívház Intézet (PHI) szakembereinek abban, hogy kidolgozzák a passzívháztervező programcsomagot, melynek segítségével Európában már tízezernél is több passzívház épült fel. A kötelező érvényű minősítéstől azonban még a passzívházak szülőhazája, Németország is messze jár, de hogy ez mégsem teljesen utópia, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy néhány német városban, Frankfurtban, Lipcsében és Kreis Lippében ez ma már a valóság. Ennek ismeretében talán nem is tűnik olyan soknak az országszerte megépült több mint 6000 passzívház, melyek megvalósulásában nagy szerepe van a kfwkölcsönöknek. A kfw (Kreditanstalt für Wiederaufbau) egy hatalmas, állami tulajdonban lévő fejlesztési bankcsoport szerteágazó tevékenységgel, ami külöböző konstrukciókkal segíti a passzívházak terjedését. A minősítést minden esetben a Német Passzívház Intézet (PHI) végzi a PHPP által kiállított igazolás alapján. Az így működő rendszer politikailag ugyan független és a legújabb kutatási eredményeket felhasználva szakmailag folyamatosan fejlődik, ám piaci monopolhelyzete nem teljesen ideális. Ennek fényében érthető, hogy a szolgáltatások köre is folyamatosan bővül, már

9 bizonyos termékekre (például ablakokra és hővisszanyerő berendezésekre), sőt építőipari szereplőkre is adnak ki minősítéseket. Finomodó minőségbiztosítási rendszer kontra növekvő profit a PHI-nél be kell látnunk, mindennek ára van. A versengő sógorok Német passzívház. Fontos a kompakt forma Az osztrák fejlesztések indítómotorja kétségtelenül a Svájccal határos Vorarlberg tartomány volt, ahol január 1-jei hatállyal minden újonnan épülő több szintes szociális lakóépületre bevezették a paszszívház szabványt. Az önkormányzat így óriási összeget képes megtakarítani a rezsiköltségeken; ezenkívül olyan lavinát indítottak el, hogy már hónapokkal a rendelet hatályba lépése előtt megkezdődtek az úttörő építkezések, melyek a lakosság bizalmát is elnyerték. Olyannyira, hogy egyfajta verseny bontakozott ki a nagy autonómiával rendelkező tartományok között. Emellett az osztrák kormány sem tétlenkedik, es programjukban prioritásként kezelik az épületek energiahatékonyságának növelését. Ennek megvalósulását növelendő meghirdették a Klima: Aktiv Haus programot, melynek deklarált célja, hogy az új épületek 50%-a alacsonyenergia-szabvány szerint épüljön. Nagy súlyt fektetnek a háború után épült házak állapotának javítására, ezek felújításánál a fűtési hőigényre vonatkozó 30 kwh/m 2 / év célértéket tartják szem előtt. Az ausztriai otthonok egyharmada a 60-as és 70-es években épült, felújításuk amúgy is esedékes, és mivel ezek az épületek már valamelyest ésszerűen, például kompakt formában valósultak meg, ezért passzívházzá alakításuk könnyebb is, mint a régebbi épületeké. Nemutolsó sorban a Klima: Aktiv Haus programtól új munkahelyet is remélnek. Ezzel párhuzamosan a passzívházak terjedését is nagy erőkkel propagálják, a Klima: Aktiv Haus követelményei kielégítik a Német Passzívház Intézet által követelt színvonalat, ám a nyári hővédelmen, valamint a víztakarékos szerelvények kötelező használatán kívül ahhoz képest még annyi kiegészítést is tartalmaznak, hogy elutasítják a HFC és PVC anyagok használatát. A Klima Aktiv Haus egy 1000 pontos értékelési rendszer, amiben 900 pontot kell elérni a passzívház tanúsítványhoz, 700-at pedig az alacsonyenergiáshoz. Valószínűleg éppen az erős önkormányzatiság miatt a támogatási rendszer sem egységes, kilencféle támogatási rendszer működik párhuzamosan, melyek követelményei eltérőek. E látszólagos összevisszaság ellenére Ausztria az egyetlen az ötletgazda Németország mellett, ahol a piacszerzés már az öngerjesztő gyorsuló szakaszba lépett, úgyhogy itt a legmagasabb a passzívházak aránya. Itthon ez még sajnos nem is beszédtéma, az osztrákok azonban már azon fáradoznak, hogy az épülő családi házak dominanciáját átbillentsék az energetikailag sokkal kedvezőbb megoldást nyújtó sorházak felé. Belgium, ahol adókedvezmény jár a PHPP-tulajdonosoknak Belgiumban egy alulról építkező csoport, a Passzívház Platform (PHP) spontán kezdeményezése gyújtotta be a passzívházas építkezés rakétáit. A történet tanulságos, hisz a flamand oktatási miniszter éppen 25 passzív iskolát építtet. Cselekvési tervük: 1. Nézd meg, hogy csinálják mások! 2. Építsd ki a kapcsolatokat! 3. Hozz létre szervezetet, amely koordinálja az építkezéseket! 4. Növeld a tagságot, népszerűsítsd a közös célt! 5. Ellenőrizd a minőséget! 6. Támogasd a technológiai újításokat, vegyél részt nemzetközi együttműködéseken. Így nem is tűnik olyan ördöngösségnek de vajon tényleg ilyen egyszerű lenne? A siker titkának nyitja java részt abban rejlik, hogy hihetetlen lendülettel törtek be a köztudatba, és a hatékony közösségépítéssel legyőzték a bizalmatlanságot és a nagy embertömegekre jellemző tehetetlenséget. A szövetségi kormány oly módon kívánja segíteni az ügyet, hogy 10 éven keresztül évi 780 eurós (275 Ft-os árfolyamon átváltva évi Ft) adókedvezményt biztosít azon házak tulajdonosainak, akik megkapják a PHPP-tanúsítványt. 9DISPUTA Főtér

10 DISPUTA Főtér 10 Az olasz klímaház Nyáron kizárjuk, télen beengedjük a déli nap sugarait nyek? Például az, hogy mára már országszerte vannak tanácsadóik és tervezőik még ha irodát egyelőre csak Bolzanóban és Firenzében működtetnek is. A legfontosabb tevékenységük azonban a minősítés. Kizárólag azok az alacsony energiafelhasználású épületek használhatják a cég védjegyét, melyek megfelelnek a három követelményszint valamelyikének. Ezek legmagasabbika a passzívház, de sokak számára lehet vonzó, hogy alacsony energiafelhasználású házakat is lehet tanúsíttatni. A házak energiamérlegének számolásához az intézet által kifejlesztett saját szoftvert használják. Egy épületet azonban nem kizárólag energiaigénye szerint minősíthetünk, érdemes számba venni a környezetterhelésre és az ott lakók egészségére hatással lévő egyéb tényezőket is. Ennek szellemé- Mennyire aknázzák ki a szoláris nyereségeket az olaszok? Az itáliai energiatudatos építkezés bölcsője az Alpokban található Alto Adige tartomány, ahol már a 80-as évektől kezdve szorgalmazták az épületek energiahatékonyságának javítását. Az 1992-ben kezdődő előkészületi munkálatok végül 2002-ben hozták meg a sikereket. Ebben az évben megkezdte működését a Casa Clima nevű minősítő intézet, és bevezették az épületek energetikai minőség szerinti tanúsítását is. Úgy látszik, egyszerre értek be az ezt megelőző hosszú időszak látványos sikereket nélkülöző fáradozásai, ugyanis még ugyanebben az évben Bolzano tartományban az országos szabványok követelményértékeit messze túlszárnyaló helyi szabványt vezettek be. A reformokkal párhuzamosan a Casa Clima nemzetközi viszonylatban is elismertté vált, és képviselői különböző konferenciákon számolhattak be legfrissebb eredményeikről. Mik is ezek az eredmében haladó gondolkodásáról tanúskodva az intézet bevezette a più (több) minősítést is. Erre a besorolásra azok a házak érdemesek, amelyek építéséhez környezetbarát anyagokat, az üzemeltetésükhöz pedig megújuló energiaforrásokat használnak fel. A francia nuance A francia társadalomban erős az állam szerepe; a környezettudatos tendencia az építésben is felülről jövő kezdeményezésként jelent meg a 80-as években ban hozták létre az Association HQE ( Magas Környezeti Minőség Koncepció Közhasznú Egyesület) elnevezésű civil szervezetet, amely kidolgozta és folyamatosan fejleszti a szintén HQE-nek nevezett minősítés szempontrendszerét. A francia minősítési elv legfontosabb különbsége a többi európai rendszerhez képest, hogy igazán csak ez fordít nagy figyelmet arra a környezeti változásra, melyet egy épület létrehozása jelent. A komplex értékelés magában foglalja azt is, hogy a beépülő anyagok gyártásához, szállításához, továbbá az építkezéshez, a használathoz és a lebontáshoz, vagyis a teljes életciklushoz milyen környezetterhelés tartozik. A HQE minősítő rendszeren kívül elérhető a német paszszívház francia viszonyokra adaptált változata, valamint a svájci Minergie modell ugyancsak honosított válfaja, amely Franciaországban EFFINERGIE tanúsítvány néven fut. A svájci MINERGIE standard a német típusú minősítések közé tartozik, azaz alapjául a kwh/m 2 /év mértékegységben kifejezett felhasznált energiamennyiség szolgál. A minősítés alkalmazásának fő céljai: a háztartási/épületüzemeltetési energiafelhasználás és a szén-dioxid kibocsátás csökkentése. Fenntartható otthonok az Egyesült Királyságban A szigetországban nem nagyon ismerik a PHI-féle passzívház-szabványt. Kidolgoztak azonban egy olyan több fokozatú értékelési rendszert, mely nevének megfelelően tényleg a fenntarthatóságot veszi górcső alá. A rendkívül komplex Code for Sustainable Homes (Fenntartható Otthon, CSH) minősítés az összes elképzelhető környezeti és kényelmi szempontot kivizsgálja. Van négy olyan követelmény, amelyet minden háznak teljesítenie kell bármilyen CSH-tanúsítvány megszerzéséhez; ezek a következők:

11 a beépített anyagok környezeti hatása nem haladhat meg egy kritikus szintet; gondoskodni kell a felületi vízelvezetésről; elkülönített tárolási lehetőséget kell teremteni az újrahasznosítható és a nem újrahasznosítható hulladékok számára; gondoskodni kell az építési és a bontási hulladék megfelelő kezeléséről. További két követelmény (a lakóegység emissziós rátája és a beltéri vízfelhasználás) a csillagok számával egyre szigorodik. Egy egycsillagos lakásban 120 liter/ fő, míg egy hatcsillagosban csak 80 liter/fő lehet a napi vízfelhasználás. 100%-ot elérni nem lehet. Gondoljunk bele: ha például komposztálunk, amit nyilván magas pontszámmal értékelnek, akkor megnő a nitrogén-oxidok kibocsátása, és máris pontokat veszítünk. Ezért lehetséges, hogy már 90% elérése is elég a non plus ultrának számító ZéróCO2 ház titulushoz. Joggal lehetünk kíváncsiak arra, hogy a skála melyik fokozatának energetikai követelményei teljesítik például a Német Passzívház Intézet által előírtakat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Code Level 4 (azaz a négy csillag) eléréséhez már illik teljesíteni a falakra nézve azt a hőátbocsátási értéket (U= 0,15 W/m 2 K), amelyet a passzívházaknál is irányadónak tartanak. Egyszerű, praktikus holland design A hollandok létezését meghatározta a természettel (főleg a vízzel, a tengerrel és a zord időjárással) vívott harc. Azonban ők is egyre inkább úgy érzik: a harc helyett talán meg lehetne próbálni az együttműködést. Ezt a többi nyugat-európai országgal körülbelül egy időben fedezték fel, és gyorsan a tettek mezejére is léptek, méghozzá nem is kis ütemben: mindjárt egy egész városnegyedre vonatkozóan ban készült el az Ecolonia nevű prototípus Alphen an der Rijn városában. Ez a bemutató projekt a hollandok saját ökoépítési szempontrendszere alapján készült, melynek neve az ABC első betűit megfordítva DCBA Tervezési Módszer lett. Ennek minden épülettípusra alkalmazható lényege, hogy a felhasznált anyagok, az ötletek és tervezési koncepciók, illetve a mért értékek alapján történik a besorolás az alábbiak szerint: D általános; C megfelelő; B jó; A kiváló (teljes autonómia, a legelőnyösebb helyzet). Mindebből látható, hogy igazán holland minősítő tanúsítvány tulajdonképpen nem létezik; csupán egy osztályozási rendszer, azt, hogy ki milyen Kingspan Lighthouse on Innovation Park színvonalon kíván megfelelni neki, szabadon választható. Az imént az európai piac legmeghatározóbb szereplőit mutattuk be, de természetesen léteznek ezenkívül is már működő vagy éppen a megvalósítás fázisában lévő minősítő rendszerek és támogatási formák. Az alábbi összehasonlító táblázatban olyan szempontokat is összegyűjtöttünk, amelyek újdonságot jelentenek a fentiekhez képest. 100 passzívház Magyarországon Hazánkban még 2008-ban meghirdették a Zöld Beruházási Rendszert (ZBR); ennek az lett volna a lényege, hogy a szén-dioxid kvótákból befolyt összeget olyan beruházásokra fordítják majd, amelyek növelik az energiahatékonyságot. Sajnos a ZBR működését biztosító anyagi forrást határozatlan időre befagyasztották, még mielőtt megkezdte volna áldásos tevékenységét. Támogatások terén marad a panelprogram (hivatalos nevén Nemzeti Energiatakarékossági Program), amely a hazai lakásállomány szomorú állapotán lenne hivatott javítani de nem elég jelentős volumenű ahhoz, hogy igazi sikerekről lehetne beszámolni. Léteznek még KEOP-pályázatok is, ezeken hosszadalmas eljárás során jelentősebb támogatást is el lehet nyerni, e pályázatok azonban inkább az üzleti szféra, és nem a lakosság számára kínálnak lehetőségeket. A hazai színtéren némi változást az jelent, hogy egy uniós direktívának hála DISPUTA Főtér 11

12 most már kötelező az új épületek energetikai minőség alapján történő tanúsítása. Tudni kell azonban, hogy a mostani követelmények amelyeket a 7/2006 TNM rendelet rögzít még messze elmaradnak az elérhető legjobb technológiáktól. Olyan támogatás például egyelőre nincsen, amely célzottan az újonnan épülő családi házak korszerűbb megépítését szolgálja. Házak viszont ma is épülnek. Hogyan lehetne mégis elérni, hogy a passzívházak amelyeknek még csak pár hazai képviselőjük van itthon is elterjedjenek? Leszögezhetjük, hogy döntő tényező az ár, tehát a passzívházak többletköltségét kellene lenullázni. Ez elsőre nem látszik egyszerűnek, hiszen a magasabb ár egyértelműen a magasabb minőségből adódik. Mégsem teljesen lehetetlen. Ennek bebizonyítása végett született meg a 100 passzívház Magyarországon program. A részt vevő tervezőirodák gondosan megalkotott és a Német Passzívház Intézet által előtanúsított típusterveket készítenek, melyeket prospektusban gyűjtenek össze. Így a megrendelők a saját igényeiknek leginkább megfelelő, de már meglévő tervek közül választják ki leendő otthonukat, ezáltal jelentősen csökkentve a tervezés költségeit. Mivel a projekt egyedülálló és elég nagy volumenű, a nagy építőanyaggyártók is szívesen képviselik a száz hazai passzívház megépülését. Erkölcsi hozzájárulásukon kívül kedvezményeket is nyújtanak az anyagárakra. Ez a két tényező biztosítja, hogy a születendő passzívházak árai ne szökjenek az átlagos házaké fölé. Az ár még persze nem minden, a minőségért a gondosan megválogatott és kitanított kivitelezők, valamint PHPP-tanúsítvány felel majd. A programnak nyilván vannak buktatói, de mindenképpen mérföldkő a hazai családiház-piac terén, és a klaszter tagjai nagy erőkkel dolgoznak a siker érdekében. A program részletei ez év áprilisában körvonalazódnak. A 100 passzívház nevű program nem helyettesítheti egy valóban korszerű hazai minősítő rendszer bevezetését, de a részt vevő szakági tervezők és kivitelezők szükségszerű minősítése már ennek irányába mutat. DISPUTA Főtér 12

13 Tépett hittel De tartsatok ki, átölelve tartva a megszokások ingó oszlopát, így jutva el a gyűrt homályon át a fényesebbnek látszó túlsó partra. S ahogy a végzet álnokul akarta: a felfútt álmok horpadt oldalán lássátok meg az Úrnak angyalát. S te, késve megjött küldönc, nézz a hadra: ne higgy a hősnek, hogyha bőszen érvel (csupáncsak formát töltő híg habarcs a győzelemmel hencegők erénye), és vessed meg, ki kérkedik hitével de mindenektől óvd és nagyra tartsd a koldusabbat, azt, ki összetépte. Sebzett talpak vére A koldusabbat, azt, ki összetépte vesztett hitét, azt sokra tartsd! Talán az Úr is ott áll oldalán, hét vakhitűt is áldozhatna érte, mert várat rak majd rá, ha visszatérne a kóborlások végső hajnalán a legfényesebb csillagkép alá, oda, ahol a sebzett talpak vére utat mutat a megtérítő házba. De addig hagyd az elveszett hitében, hadd tudja úgy, hogy űzetett az Édenkertből örökre istentelen tájra. Hit? Összetépte. Óvni így akarta az életét, mert ez segít a partra. Balla D. Károly DISPUTA Macskakő A Pilinszky-projektum második sorozatának 11. és 12. verse. Az előzmények olvashatók lapunk 2005/01., 2005/05., 2005/07 08., 2005/10., 2006/3., 2006/6., 2007/3., 2007/10., 2008/2., 2008/6., 2009/1. és 2009/6. számában. 13

14 Balaskó Ákos Windowsiász Lám csak, minden printere működik Ágika immár A SZTAKI hajdani lézerfénye ragyogja be ismét fecnik meg fizetési borítékok kusza halmát. Héroszi küzdelmünket idézi e hexameterség: Google, a kollektív emlékezet, általa röppenté a tudását át gigabittel Pallasz Athéné. Sándor, a hithű, dobva az ásót el, s a lapátot indult rögvest víni a bájtok szürke csatáját, ám ahol ásva az ellen rókalyukakba az US B vékony vonalán, csak a driverek árnya keringett. S Ákos a mázlis, merthogy látván szemben a Windowst, és ismervén már a fedetlen achillesi sarkat is, leteríté, áldassék minden ki/bekapcs. gomb! Ágika, minden a régi! Tinta, papír van a szekrény mélyén, tessék szólni, ha baj van! tesztlap Ez az utolsó ins(hish)alláh * (Szonett-levélke) Én se hittem volna, mondjuk tavaly, vagy pár hete még de gondolni úgy rám, ahogy eddig, nehezebb, mert e búrán belülre bár, de nő a raszta haj Amíg ezt mesélem, szénért libeg a Kedves a net túlsó oldalán, majd gyújt, izzít, köhécsel. (Drágám, ne fájlald, élvezet ez, csak sápol egy ilyet!) DISPUTA Macskakő Végül hátradől ajkain szipákkal, csetablakunkban kezdődik a párbaj pisztolyfüst ring a szádból sakkra sakk P.S. Remélem eszedbe férkőzöm olykor, tán segíthet e bókra formált folklór: A szépből száll a füst! és sakkra matt! 14 * Az in sáa l-láh (gyakran insalláhhá összeolvadva) arab nyelvű kifejezés, jelentése: ha Isten akarja. shisha: vízipipa

15 A feleségemmel rendszeresen jártunk komolyzenei koncertre, évi bérletet vett a városi szimfonikusok, a hazai és külföldi vendégművészek előadásaira, pedagógus bérletet, egyaránt szólt a zeneakadémia, az egyetemi díszterem és a belvárosi koncertterem előadására, melyek, minthogy egy bizonyos célzott közönség igénye és érdeklődése szerint állítottak össze őket, számos alig vagy csak a vájt fülűek számára ismert, ritkán előadott, a zenészek részéről komoly zenei felkészültséget és tehetséget igénylő műveket tartalmaztak. A megszólaltatók és a közönség egyaránt hálásak voltak a szervezőknek, hogy a koncerteken, mondhatni hétről hétre, olyan művek csendültek föl, melyekről hosszú évek óta alig lehetett hallani, kottájukról évtizedenként ha egyszer leverték a port, s a borotvapenge éles zenekritikusok is óvatosabban beszéltek róluk és a zenekar előadásmódjáról, mint szoktak úgy általában. A zenekritika komoly szakma, amit meg lehet tanulni. Az összhangzattan és komponálás szabályait el lehet lesni, halott és élő mesterektől. A nemzetközi szakzsargont eredményesen lehet használni, ha a kánont betartják. Sőt, bizonyos mennyiségű koncertélmény és lemezhallgatás után bátran összehasonlításokat lehet tenni. A szakértelem és a megfelelő mennyiségű koncertélmény megszerzése kizárja, hogy dilettánsok összevissza nyilatkozgassanak. Egyáltalán, hogy laikusok a zenekritikusi szereppel kacérkodjanak. Bár a közönség számára meglepő, hogy a zenekritikusok a rádióban és újságokban kegyetlen bírálatot mondanak egy-egy előadásról. Az előadóművészek hangszertechnikájáról és a dirigens koncepciójáról részletekbe menő elemzést nyújtanak. Mégis imponáló, mindenki számára, a szakmai magabiztosságuk és elfogulatlan, vagy többnyire elfogulatlan bírálatuk. A zenekritika az egyik legizgalmasabb szellemi tornamutatvány, melyet irigykedve szemlélnek az irodalom és képzőművészet kritikusai és rajongói, akik bizony olykor hablatyolnak, mondta az egyik zeneesztétikával foglalkozó kollégám, s valahányszor véget ért egy előadás, mosolyogva konstatáltam magamban az igazát, hiszen az efféle szívből fakadó Koncertélmény mondatok röppentek az éterbe: Hát, ez, hát ez, igazán pompás volt, egészen lenyűgöző, Nem találok szavakat megindultságom kifejezésére, egyszerűen nem bírok megszólalni, a szavak, kérem, Igazán kár lett volna kihagyni ezt az előadást. Bár a vonósok, és talán a fafúvósok is olykor, de összességében feledhetetlen produkciót nyújtottak. Önmagukat múlták fölül., A vendégkarmester, neki, az ő hozzáállásának köszönhető, hogy a zenekarra rá sem lehetett ismerni a mai estén. A szokott hibák, és bosszantó hiányosságok, egyéniek és szólambeliek egyaránt, mintha most. Koncertélményünket és kritikánkat nem osztottuk meg senkivel, ha társasággal mentünk egy-egy koncertre, akkor is tartózkodtunk a véleménynyilvánítástól az épületes baromságokat hallva, szubjektivitásunkat megőriztük, ellenben otthon, egy pohár bor mellett egymással mindig megosztottuk a véleményünket, a szubjektivitásunk mi-élménnyé vált, az egymásba ívódástól. A feleségem, aki már a koncertnap előtti estéken többször is feltette a lemezjátszó korongjára a repertoárban jelzett műveket, ha lehetett, más-más zenekar előadásában és stúdió felvételében, meg- és újrahallgatta őket, s a koncertteremben hallott előadás kapcsán fogant véleménye igazolására egy-egy inkriminált részletet megmutatott, s a pohárból kortyolgattunk, miközben egy kiváló zenész interpretációjába belehallgattunk, virtuóz technikáját megcsodáltuk, s kritikánkat igazoltuk vagy módosítottuk. Egy-egy zenemű olyan, mint a görög dráma vagy a mese. A hallgatóság jól ismeri, ezért nem a szüzsére, hanem az előadásmódra kíváncsi. A kollektív élményre, a megismételhetetlenre, ami azon az egy estén megképződik. Rendszeres koncertlátogatók lévén, akik szinte minden társaságot, őskövületnek számító zenerajongót ismertünk, valósággal elképedtünk a koncertlátogatók összetételének kicserélődésén, utóbbi évekbeli megváltozásán, magunkban mosolyogtunk az arccseréken. Feltűnt, hogy minél nagyobb ágyúkat hívtak meg, ismert olasz és spanyol énekeseket, skandináv és német filharmonikusokat, s emiatt Bálint Péter DISPUTA Macskakő Részlet a szerző Hangok csupán című regényéből. Bálint Péter tavaly Csokonai-díjban részesült; ezúton gratulálunk a szerzőnek. 15

16 DISPUTA Macskakő 16 borsosabb lett a koncertjegyek ára, annál inkább cserélődött és változott a rendszeres koncertlátogatók összetétele. Az egykori lelkes és műértő törzsközönség egyre kisebb magvát alkotta a látogatóknak; a régiek arcról ismerték egymást, kalapot emelve köszöntötték egymást a férfiak, békebeli szokás áthagyományozódásaként, a nők egy meghitt mosollyal, kézmozdulattal jelezték összetartozásukat, függetlenül hivatásuktól: énektanár és belgyógyász professzor, könyvtáros és angoltanár, újságíró és egyetemi kutató, kollégiumi nevelőnő és önkormányzati tisztviselő, asszisztens és gyógyszerész, diák és egyetemista, mint egy méhkas szerves tagja, összetartozott. Alig látok ismerősöket ma is. Mintha más városba érkeztünk volna. Mintha kihaltak volna a régiek, vagy álmodok?, mondta rémülten a feleségem, hogy a már-már barátnőknek számító hölgyek elmaradtak a folyosóról, a büfé előteréből, a ruhatárból. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, csupán ennyi a változás oka. Már a komolyzenei koncert is fényűzés. A nyugdíjasok, legfeljebb, ha otthon, vagy olykor egy-egy kisebb előadáson. Talán, mi még nem, bár ki tudja meddig. A változás nyomán a látogatók többségét egy tehetőssé vált, egyre drágább koncertet végigülő, végigalvó, végighallgató, a közönség előtt meghajló előadókat lelkesen vagy csak ímmel-ámmal megtapsoló, a felhangzott műveket a salzburgi, bécsi, berlini, milánói és párizsi előadásokkal önkritika nélkül megkritizáló, összehasonlító, a koncert után luxusétteremben ki- és megbeszélő réteg tette már ki. Nem csak, vagy leginkább nem is az otthoni koncerteket látogatták, hanem a külföldieket, utazó-közönséggé váltak. Pökhendi csőcselék. Magukat tömjénező és élményszétrágó siserehad. Honnan kerültek elő? A pöcegödörből? Nem, nem, egy részük fehérgalléros gazember, hétpróbás gazember, tolvaj népség, ésszel lopnak és gátlástalanul. Minél hangosabbá, szakértőbbé, számos és számos helyen szerzett koncertélménnyel gazdagabbá váltak ők, annál szótlanabbá, visszafogottabbá, koncertélményt zárt körben megvitatóvá váltunk mi, lelkes és szűk mag. Kontrapunkt. A nagy egészben ellentétpárok, sarkpontok taszítják s vonzzák egymást. Semmi kedvem hozzájuk dörgölőzni. Pedig, támogatásuk nélkül, az utóbbi időben, egyetlen tárlatot sem lehetett volna megrendezni, könyveimet támogatják, ímmel-ámmal, fanyalogva. Rájuk szorulok, s ezzel visszaélnek. Lenézésem jutalma a támogatás megvonása. Bár a hagyományos lemezjátszó ideje lejárt a digitalizálás el- és kiterjedésével, egyre többször mondtunk le egy ígéretes koncertről, s tettünk föl otthon, a könyvtárszobámban egy világsikernek tartott lemezfelvételt, a londoni, párizsi, New-York-i szimfonikusok közreműködésével, s megkíméltük magunkat a koncertet követő kapitális baromságok, elragadtatást vagy méla undort kifejező kritikák végighallgatásától, a salzburgi, bécsi, berlini, milánói és párizsi előadásokat is becsmérlő, luxuséttermekben elfogyasztott élet-és italkölteményekről szóló beszámolóktól. Óh, az a homártál, maga volt a költészet! Gasztronómiai költemények sora követte. A modern reformkonyha csodái. Igaz, éhes maradtam, s ha egy lacipecsenyés lett volna a közelben, valószínűleg betérek hozzá. Visszahúzódtunk, mint csiga a házába, otthonunkban a rádió komolyzenei adásait hallgattuk, ősbemutatókat és templomból közvetített élő-adásokat, s az utolsó hang elültével megszólaló zenekritikusok szakértelmét csodáltuk, olykor tátott szájjal, ahogy egy archivált ősbemutatóról vagy egy élő közvetítésről a lehető legelfogulatlanabbul beszéltek, zenetörténelmet felidéztek: a zenetörténet részévé avattak bennünket. Visszahúzódásunk is ragadósnak tűnt, mert a lelkes és műértő közönséget koncerttermekből, méregdrága előadásokról kiszorító és felváltó tehetős réteg, beleunt a fáradságos utazásba, ( Óh, én már unom az éjjeli autóutakat, a kamionok fénycsóváját, amitől szinte megvakul az ember. Irtózom a másnapi ébredést követő ólmos fáradtságtól. Hidd el, már vezetni sem szeretek. Hiába a pompás verdám, ha fáj a derekam, a térdembe bele-belehasít a fájdalom vezetés közben, Minek mennénk Milánóba, mondd meg Hildám, tele a sztráda kelet-európai vendégmunkásokkal, az ember sosem tudhatja, mikor alszik el valamelyik román, szerb vagy ukrán sofőr. Olyan megbízhatatlan népség. Látnád némelyik orosz vagy ukrán maffiózó puccos nejét, ahogy feszítenek a díszpáholyban! ) Csakhamar nyűgösnek vélték a személyes jelenlétet, a mindenütt-jelenlétet, belefáradtak a szakértelmet sejtető pózolásba, híres zenekarok és szólisták olykor kiszámíthatatlan játékába, egyszeriben elkezdték felvásárolni vagy még inkább sameszekkel felvásároltatni a régi hanglemezeket, a korongon archivált ősbemutatókat és világsikernek mondott élő-előadást rögzítő hanglemezeket, a londoni és New York-i szimfonikusok koncertfelvételeit és a matuzsálemnek tartott, s felújított lemezjátszókat. Emlékszel

17 a Teslánkra, régi cseh masinára? Óh, milyen boldogok voltunk egyetemistaként, hogy az albérletünkben feltehettünk rá egy-egy kelet-német lemezt, fekete címkést, kiváló minőségben nyomták, hogy ellensúlyozzák a nyugatiak felvételeit. Az Új világ szimfóniát, a Carmina Buranat, Stravinszkijt és Bartókot hányszor hallgattuk! Édes istenem. A lányod a múltkor kérdezte, hogy mi lett a lemezjátszónkkal, mert szerzett néhány régi lemezt, s nincs min meghallgatnia. Ki hitte, hogy egyszer még divatba jön. Odaadtam neki, hogy szerezzen bele tűt, mert az megsérült, mondta a feleségem, aki nagyon büszke volt a lányunkra, hogy a legkülönbözőbb anarchikus és világzene után visszatért a komolyzenéhez, s mondta is neki Az anarchiát mindenki megunja idővel. Agyament dolog, a képzőművészetben is. Bár apádnak erről más a véleménye, mint mindig Ezeken a matuzsálemi kort megélt zenegépeken megszólaló hanglemezek idővel elképesztően felkapottakká és a méregdrága koncertjegyeknél is drágábbá lettek; illő volt újgazdagjaink gazdagságához, meghallgatásukra rendszerint házi koncertet szerveztek az újdondász zeneértők, utána pedig tűzijátékkal látványosabbá tett kerti partikat, s oly becsmérlőn, megvetőn beszéltek az élő koncerteket adó szimfonikus zenekarokról, nemzetközi hírű szólistákról és operaénekesekről, botrányos salzburgi, bécsi, berlini, milánói és párizsi előadások részvevőiről, akárha közönséges alkalmazottaik volnának, mucsai kis parasztok, akik nem restek éhbérért csakis színvonaltalanul és lelketlenül játszani. Óh, az ingyenélők, a társadalom heréi, művészsöpredék, semmiféle támogatást nem érdemelnek! Ingyenélő tücskök, még hogy mi tartsuk el őket az adóforintjaikból! Egy frászt! Pusztuljanak éhen! Az ehhez hasonló megjegyzések mintapéldányai voltak a kelet-európai szolidaritásnak, újdonsült műveltség-eszménynek, amelyhez a hozzám hasonlók már semmit sem tehettek hozzá, amin nem voltunk képesek változtatni, mert pénz és rang hiányában nem volt hiteles a szavunk nyomós érveikkel szemben. Meglátják kollégák, ha majd tanárok lesznek, sosem lesz igazuk. Akik a pénzt birtokolják, csupán annyit fognak kérdezni: van ennek nyaralója, háza, autója és hova, melyik tengerpartra jár nyaralni. Ja, csak egy csóringer, akkor nem is lehet igaza. Ne osztogassa a tanácsokat. Élhetetlen népség! Megesett, hogy egy-egy tehetősebb polgár házi partiján részt vevők elképedésére, a szolidnak éppen nem nevezhető villa kertjébe helikopteren szállítottak egy világhírű olasz tenoristát, egy londoni szopránénekesnőt, s a gáláns vendéglátó már véleményt sem mondott, a kizárólag csak elragadtatásnak hangot adó véleménynyilvánítást és szolgalelkű hálálkodást meghagyta a meghívottaknak, a szerencsés meghívásban részesülőknek. DISPUTA Macskakő 17

18 Fecske Csaba Régimódi pufók hold bámészkodik a park fölött kíváncsi kamaszként mi jön ezután mert jöhetett volna ámde mégse jött üldögéltek csak egymás mellett sután majd a félszeg mozdulatot jaj ne itt sóhaj vágta ketté a sóhaj mindig segít hirtelen szél futott át a lombokon bocsásson meg talán nem volt rá okom lehet az illem vezérel nem szívem talán tévedek de mondja meg ki nem bárhogy is lesz én barátomnak tudom lehettünk volna egymásnak többek is de hagyjuk ezt most már minden szó tövis amely mélyre hatolhat és megsebez ne akarjunk többet maradjon meg ez elképzelhetjük megtörtént ami nem én nem is tudom mi történik velem úgy néztél rám mintha kútba néznél mélyre ahol a tiszta víz fakad egy pillanatig nem voltam észnél nem tudtam ez most valóban te vagy ennyire kiszolgáltatod magad vagy tettetés csupán az egész bár nem vall rád játszol velem a szív (agy) olykor túlontúl merész * DISPUTA Macskakő minden folytatódik vagy épp elkezdődik talán egy ígéretes délelőtt egy álmos délután nézünk a tovarebbenő lepke perc- után helyet keresve suta mozdulatnak kósza gondolatnak tétova érzésnek mily soknak tűnik olykor a kevés máskor meg a sok milyen kevésnek nézem tarkódon riadt kis pihe babrál rajta a fény nem megy az idő semmire kaland ez de ha én de ha te nagyon vagy most mert akarlak túláradó örömmel formázlak meg magamnak remélhetőleg nem azért hogy valaki mást engem igazolj de épp ezért vagy ennek ellenére miért ne lehetne úgy hogy kettőnkkel nekünk legyen a legjobb minden percünkkel fölkelteni a kíváncsiságot a másikban és magunkban két ember nem sok és nem is kevés csodához és csalódáshoz épp elegendő 18 *

19 nem gondoltam volna hogy ilyen merészek leszünk vagy talán felelőtlenek a szűz hó nem lehet fehérebb mint melled amint kezemben remeg nem hittem volna sosem reméltem hogy így lesz hogy megtörténhet ez fenntartásaid sutba dobva megadod magad a sorsnak megadod magadnak ó a test legyűrhetetlen vágya amit hiába próbál lebírni szemérem lelkifurdalás tán sikerül szívedig elérnem mint a sivatagi homok forró a bőrünk mondd hát ez az a pillanat valóban hogy elválaszthatatlan-egy lett belőlünk a virágait locsolta éppen a locsoló megbillent a kezében úgy nézett rám mintha másra nézne mintha itt lettem volna de mégse nyár vége volt azt hiszem nyár vége nagy szárnyú árnyak ültek szemére nincs hova lenni a darab véget ért ácsingózhatunk újabb szerepért amit nem lehet én azt folytatom szalto mortálét csinálok vakon ne mozdulj nem éred el kezemet nem lehet ezt többé már nem lehet kérdezem van erre magyarázat kétség fut be mint repkény a házat utána vagyunk valaminek mi bár jó volt csak ok a szenvedésre kérdezem megérte mondd megérte nem is tudom mi az és miért hogy az ember pokolra megy érte * * mindennek eljön az ideje ideje jött a feledésnek új érzésnek lettem a helye vágyak hol sietnek hol késnek elveszett szavaim ne keresd napot tetőz be minden est és új napot kezd a reggel ami volt bár szép feledd el szél és rigó hussan a lombból valami szép és könnyű (mulandó) a fájdalomból DISPUTA Macskakő 19

20 DISPUTA Kapualj 20 Pásti Csaba Energia Debrecenben Az energia a mindennapi szóhasználatban a változtatásra való képességet, fizikai értelemben pedig a munkavégző képességet jelenti. Minden élőlénynek szüksége van energiára, az emberi tevékenységek azonban a gépesítés kezdetétől egyre növekvő mennyiségben igénylik a mind hatékonyabb energiaforrásokat, s ez mára számos megoldandó probléma elé állított bennünket. Az erőművek létesítéséből és az energiatermelésből fakadó közvetlen környezeti és egészségügyi kockázatok régóta ismertek, de ma már a klímaváltozás hatása is bizonyítottnak mondható. (Ennek egyik legfőbb oka szintén a szénkibocsátó erőművekben keresendő.) A környezeti károk csökkentése, a klímavédelemmel kapcsolatos elvárások mellett az is átgondolt energiapolitikára int, hogy legelterjedtebb energiaforrásaink (a szén, a kőolaj, a földgáz) nem újulnak meg, így drágulásukkal, illetve előbb-utóbb a készletek csökkenésével is számolnunk kell. Mindeme tények átgondolt energiastratégiát tesznek szükségessé, aminek része a rendelkezésre álló források célszerű és minél gazdaságosabb felhasználása, a megtermelt energiával való takarékosság és a megújuló energiák mind nagyobb mértékű felhasználása. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogyan történik ez a gyakorlatban az ország második legnagyobb városában és egyáltalán: mi jellemzi ma Debrecen energiaellátását, illetve stratégiáját kezdve a történeti háttér vázolásával. VÁROSI GÁZ. Debrecenben 1849-ig mindössze néhány olajlámpa szolgáltatta a közvilágítást. A város magisztrátusa március 9-én kötött szerződést L. A. Riedinger augsburgi gyárossal légszeszgyár építésére és az utcákon, tereken, magánlakásokban, középületekben a légszesz alkalmazására december 14-én már üzembe is helyezték a gázgyárat, a hozzá tartozó utcai vezetékeket és 403 utcai gázlámpát. A gázt akkoriban fából fejlesztették. A termelő berendezéseket egy négy lóerős gőzgép, gázszivattyú és sűrítő, öt Didier-rendszerű kemence, 26 retorta, két mosó, három tisztító, két hűtő és két, egyenként 300 köbméter űrtartalmú légszesztartó-gazométer képezte, ezzel a felszereléssel a századfordulóig működött ben már 180 ezer köbméter gázt termeltek, ebből 110 ezer köbméter közvilágítási célokat szolgált. A gázgyártás melléktermékeként kokszot és kátrányt is előállítottak, az utóbbit főként a kefegyár használta. Debrecen Városi Tanácsa január 1-jén saját kezelésébe vette a nagy értékű és jelentőségű gázgyárat, s gázhálózatot hozott létre Debrecen sz. kir. város Világítási Vállalata néven. A termelt gáz mennyisége 1900-ban 893 ezer köbméter volt, ekkor a közvilágítást 580 pillangóégő szolgálta, a háztartásokban 844 gázmérő mérte a gázfogyasztást. Az utcai vezetékek hossza mintegy 30 ezer métert tett ki. A századforduló után gyors fejlődés mutatkozott. Modernizálták a gázgyárat és bővítették a hálózatot. Ennek köszönhetően 1910-ben a gáztermelés már elérte a 2150 ezer köbmétert, a gázfogyasztók száma meghaladta a kétezret. A gáztermelés növekedése az első világháború alatt és után nyersanyag hiányában visszaesett. Az 1930-as évektől a gázt világítás helyett inkább háztartási célokra kezdték használni (főzés, fűtés, melegítés, hűtés). A városi tanács ig Pávai Vajna Ferenc főgeológus irányításával próbafúrásokat végeztetett a város határában, mivel a gáztermelés nagyon költséges volt, és a gázigény egyre emelkedett. A próbafúrások eredményeként 37 m mélyen forró vizet és földgázt találtak. A földgáz hasznosítását úgy oldották meg, hogy a kút által szolgáltatott gázmennyiséget a gázgyár telepére vezették, s ott a termelt kőszéngázzal való keverés után a hálózatra bocsátották ben Debrecen városa anyagi hozzájárulásával ezer méter mélyre lefúrva elkészült a II. sz. gáz-melegvíz kút. A két kút földgázhozamából és a kőszéngázból termelt gázmennyiség biztosította a város gázigényét. (A második világháború előtt a gázgyár termelése már elérte a hárommillió köbmétert.) 1943-ban megkezdődött a bővítés is a mai Híd utcai területen. Az szeptember 1-jei légitámadás teljesen elpusztította a régi gázfejlesztő berendezéseket. Több ponton bombatámadás érte a 8000 köbméteres gáztartót és a gázelosztó hálózatot is ben megkezdődött az újjáépítés, november 7-ére felavatták a háború előtt megkezdett Didier rendszerű kemencét, megindult a folyamatos városi gázgyártás és -szolgáltatás. Belügyminiszteri határozat alapján a város törvényhozó hatósága június 24-én tartott közgyűlése Debrecen város Gázműve Községi Vállalat néven új vállalatot hozott létre. A vállalat feladata többek között a város gázzal való ellátása volt, illetve a gázhálózat fenntartása, bővítése, a lakosság részére gázrendelési munkák végzése, gázmérők javítása és a Hőforrás-telep kezelése. A gázigény folyamatos növekedése miatt a meglévő kapacitás sokszorosára lett volna szükség. Hiába történtek új beruházások, a gáz minősége egyre romlott. Az ötvenes években már felvetődött a gázellátás javítása érdekében a körösszegapáti szénsavas földgáz távvezetéken történő bevezetése is. Ez a terv nem valósult meg, 1961-ben viszont üzembe helyezték a nagynyomású távvezetéket, amely a hajdúszoboszlói földgázt szállította. Megépült a fogadó állomás is, és megkezdődött a Magyar Gördülőcsapágy Művek és a MÁV Járműjavító részére a tiszta földgáz szolgáltatása. A minőséggel azonban ismét gondok adódtak ben megtörtént a vállalatnak a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalathoz történő átszervezése. Hamarosan lehetővé vált a földgázra való átállás, és ezzel hazánkban Miskolc mellett elsőként Debrecenben megszűnt a mesterséges gázgyártás.