baraka (baraka): áldás, a vezetőt legitimáló veleszületett vagy örökölt karizmatikus tulajdonság bidaa (bid c a): elítélendő, káros vallási újítás

Átírás

1 Fogalmak adála ( c adála): igazságosság, isteni igazságosság; a hurrijja mellett az iszlámista mozgalmak diskurzusának központjában álló fogalom; lásd még adl adl ( c adl): igazság ahlu l bajt (ahl al-bayt): a ház népe, Mohamed próféta családja ahlu l dzimma (ahl al-æimma): az iszlám védelmét élvező vallási kisebbségek az iszlám világban elsősorban is azon vallási közösségek, melyek szent könyvvel rendelkeznek (keresztények, zsidók, szábeusok, a későbbiekben kiterjesztették a zoroasztriánusokra is); elsősorban az Oszmán birodalom végéig és a modern nemzetállamok megszületéséig volt jelentősége; lásd még dzimmijja ahlu l hall va l akd (aîl al-îall wa al- c aqd): az oldás és a kötés felelősei, a mértékadó elöljárók, politikai személyek, akik részt vesznek a kalifa megválasztásában ahlu r raj (ahl al-ra y): a vélemény birtokosai, az önálló vélemény, nézet (raj) fontosságának képviselői, racionálisok; lásd még muataziliták ahlu sz szunna va l dzsamáa (ahl al-sunna wa al-êamá c a): a prófétai hagyomány és a közösség népe, azaz a szunniták; lásd még szunni ahl al kitab:_ az írás, a könyv népe. A Koránból származó kifejezés, mely a szent iratokkal bíró népeket jelöli. ahnáf (ahnáf): lásd hanafijja ajatollah (Áyat AllÁh): Isten csodája, a síita teológiában a rejtőzködő imám távollétében a közösséget vezető karizmatikus hittudós (például Khomeini ajatollah) alam a lmisal : a hasonlatok világa. Az emberi lélek,mely az alkotó képzelet fellegvára, és a látomások útján járó misztikusok élményeinek kútforrása. alavijja (alawiyya): alaviták vagy nuszajriták (nuszajrijja), síita eredetű csoport Szíriában; ahol jellemzően a lakosság közel 12 százalékát kitevő alavita közösség soraiból kerülnek ki a politikai és katonai elit tagjai alaviták (al-alawiyya): lásd alavijja alevi (alawð): aleviták, síita eredetű heterodox iszlám felekezet, tagjai főleg Törökország területén élnek; a hasonló arab átírás ellenére nem összekeverendők az alavitákkal; a szót a törökös kiejtés teszi alevivé al iszlám huva l hall (al-islám huwa al-îall): az iszlám a megoldás ; a politikai iszlámizmus kedvelt jelmondata ansar: segítők. A Próféta segítségére siető medinai muszlimok. amal ( c amal): precedens, medinai hagyományon alapuló gyakorlat

2 amalijja fidáijja ( c amaliyya fidá iyya): önfeláldozási művelet, az öngyilkos merényletekre alkalmazott kifejezés amalijja intihárijja ( c amaliyya intiîáriyya): öngyilkos akció, az öngyilkos merényletekre alkalmazott kifejezés amalijja isztishádijja ( c amaliyya istišhádiyya): mártírsági művelet, az öngyilkos merényletekre alkalmazott kifejezés; lásd még isztishád amr (amr): parancsolás amr bi l maarúf (amr bi al-ma c rùf): az iszlám által helyeselt cselekedetek megparancsolása; vö. nahj ani l munkar anzimatu l hazíma (anûimat al-hazðma): vesztes rezsimek, azaz a szekuláris nemzetállami berendezkedés arkán (arkán): pillérek, az iszlám hit pillérei, ezek: hitvallás (saháda), ima (szalát), adakozás (zakát), böjt (szaum) és zarándoklat (haddzs) aszabijja ( c aòabiyya): csoportszolidaritás; elsősorban a törzshöz, a törzsi kötelékhez való ragaszkodás aszl (aòl): alap, gyökér, eredet, fundámentum; az iszlám tudományok alapelvei, elsődleges tanításai (vö. fara); többes számából (uszúl) képzett szó (uszúlijja) a fundamentalizmus kifejezés arab megfelelője aszláf (asláf): elődök, ősök, akiknek közvetlen kapcsolata volt a Prófétával; a régi vallásjogi politikai irodalom képviselői; hagyománytisztelők, azaz a tiszta iszlám gondolkodást művelők, akik a vallási rendelkezések egyedüli forrásaként csak a Koránt és a szunnát fogadják el; lásd még szalaf, szalafi aszlama (aslama): ige, amelyből az iszlám szó származik. Jelentése: aláveti magát, meghódol, engedelmeskedik ; felveszi az iszlámot, iszlámra tér aszlim taszlam (aslim taslam): Ha iszlám hitre térsz, háborítatlan maradsz, az iszlám misszió és a fundamentalista aktivizmus felhívása nem muszlimok felé aszr (aòr): délutáni ima, a napi öt ima közül a harmadik asz szalafu sz szálih (al-salaf al-òáliî): lásd szalaf szálih áda ( c Áda): szokás, szokásjog; lásd még adl, urf ája (Áya): Korán vers, a Korán fejezetének egy adott versét jelöli; lásd még szúra ájatu lláh (Áyat AllÁh): lásd ajatollah ájatu lláh uzmá (Áyat AllÁh al- c uûmá): nagyajatollah, a legtekintélyesebb ajatollahok közül kikerülő síita vallási vezető ákil ( c Áqil): bölcs, mérvadó személyiség, beavatott; tsz. ukkál ( c uqqál) álim ( c Álim): (vallás)tudós; tsz. ulema badíl iszlámijj (badðl islámð): iszlám alternatíva; a fundamentalizmus helyett használt arab kifejezés bajaa (bay c a): hűségeskü, jellegzetes lojalitási forma 2

3 baraka (baraka): áldás, a vezetőt legitimáló veleszületett vagy örökölt karizmatikus tulajdonság bidaa (bid c a): elítélendő, káros vallási újítás bátin: rejtett, benső. A lét és a szent irat rejtett értelme, mely nem tapogatható le sem érzékszervekkel, sem racionális gondolkodással, csak és kizárólag a miszticizmus eszközeivel, az elmélyedéssel ismerhető meg. daava (da c wa): az iszlám hitre való felhívás; misszió, hittérítés daula (dawla): állam daula iszlámijja (dawla islámiyya): iszlám állam; az iszlám törvénykezést, a saríát részben vagy teljességben követő ország; lásd még dín va daula daulat Hamász (dawlat ÍamÁs): a Hamász országa, Gáza elnevezése a palesztin köznyelvben dár al harb: lásd dáru l harb dár al ilm: lásd dáru l ilm dár al iszlám: lásd dáru l iszlám dáru l harb (dár al-îarb): a háború háza, az iszlám államot/világot támadó területek, országok. A nyugati civilizáció elleni háború világának is tartják dáru l ilm (dár al- c ilm): a tudás háza dáru l iszlám (dár al-islám): a béke területe, az iszlám háza, vagyis az iszlám által uralt/dominált területek dáru sz szalám (dár al-salám): lásd dáru l iszlám deobandi iskola: az egyéni véleményalkotást (raj) háttérbe szorító, minden káros újítás (bidaa), a szentkultuszok, sírlátogatások, az eretneknek tartott síiták, majd a nyugati befolyás ellen is fellépő, politikailag aktív irányzat Indiában, mely a 19. században terjedt el. A deobandi medreszék hallgatói közül máig befolyásos pakisztáni vallási vezetők kerülnek ki, de ezekben az intézményekben szocializálódott a kilencvenes években Afganisztánban hatalomra került tálib mozgalom (talibán) vezetősége is. dín (dðn): vallás dín va daula (dðn wa dawla): vallás és állam al iszlám dín va daula (al-islám dðn wa dawla): az iszlám állam és vallás (egysége) dzimma (Æimma): lásd ahlu l dzimma, dzimmijja dzimmijja (Æimmiyya): a dzimma szóból képzett, a vallási kisebbségek (könyv népei, azaz elsősorban is a keresztények és a zsidók) részére védelmet biztosító dzimmijja rendszer az iszlám birodalmiságra jellemző elv volt, mely az iszlám világot az Oszmánbirodalom végéig jellemezte. A modern nemzetállamok megszületésével a dzimijja fogalma vesztett jelentőségéből; lásd még ahlu l dzimma dzu l hiddzsa (Æu al-hiêêa): az iszlám holdnaptár tizenkettedik, úgynevezett zarándoklati hónapja; lásd még haddzs dzsaafarijja (Êa c fariyya): tizenkettes síiták vagy dzsaafariták, a síiták fő vallásjogi iskolája 3

4 dzsaafariták (al-êa c fariyya): lásd dzsaafarijja dzsabha (Êabha): front politikai mozgalmak elnevezése, általában szekuláris szervezetek használják, esetenként iszlámisták is dzsabriták (al-êabriyya): a teljes predestinációt vallók csoportja, akik tagadták az emberi akaratot; vö. kadariták dzsahada (Êahada): erőfeszítést tenni valami nagy cél érdekében, elsősorban a gonosz ellen (ami lehet valamely látható ellenség, a Sátán vagy az egyén belső énje), Isten ügyéért megtett erőfeszítésre vonatkozik, amely lehet békés vagy erőszakos; a dzsihád főnévnek a dzsahada ige az alapja; lásd még idzstihád dzsahl (Êahl): tudatlanság, barbárság, pogányság; a kifejezés azt az emberi magatartást jelöli, amelyen a féktelen önérvényesítés elvakult ösztöne, a másokat számításon kívül hagyó, megfontolások nélküli önmegvalósítás indulata uralkodik; lásd még dzsáhil, dzsáhilijja Dzsamáat al Ikhván al Muszlimín (ÉamÁ c at al-iìwán al-muslimðn): Muzulmán Testvérek Közössége; lásd még Ikhván Muszlimún dzsáhil (ÊÁhil): tudatlan, pogány, barbár, iszlám előtti; tsz. dzsuhhál (ÊuhhÁl); a dzsáhil főnévből képzett melléknév a dzsáhili (ÊÁhilÐ); lásd még dzsahl, dzsáhilijja dzsáhilijja (ÊÁhiliyya): a tudatlanság, barbárság, vadság kora; az iszlám előtti pogány kor, a törzsi alapon szerveződő pogány társadalom; a mindenen uralkodó ősi arab ösztönvilág időszaka; a modern iszlám politikai gondolkodás több szerzője szerint a vallástalan és erkölcsöt nélkülöző modernkor szintén a dzsáhilijja kategóriájába tartozik dzsihád (ÊihÁd): erőfeszítés, küzdelem; Nyugaton helytelenül szent háborúnak fordítják. A dzsihádnak négy fajtája van: a szív dzsihádja (lelki küzdelem, a hit), amely a bűn kísértése ellen irányul, és amely a legnagyobb dzsihád; a nyelv dzsihádja (az oktatás, a beszéd); a kéz dzsihádja (a jó munka, gazdasági és politikai cselekedet), melyek célja az igazság támogatása és a rossz dolgok kijavítása; illetve a kard dzsihádja (ennek fordítása gyakorta a szent háború ), amely Isten és az iszlám ellenségeivel szemben vívott harc. A muszlimok alapvető kötelezettsége a szellemi vagy fegyveres erőfeszítés; a muszlim jogtudósok azonban hangsúlyozzák, hogy fegyveres dzsihád csak önvédelmi célból végezhető, a muszlimokat ért támadás elhárítása érdekében; mint ilyen közösségi kötelesség (fard kifája). Egyes radikális iszlámista szervezetek a nyugati világkép megjelenését az iszlám világban az ummát ért támadásként értékelik, ezért felhatalmazva érzik magukat, hogy dzsihádot folytathassanak argumentációjuk szerint az gyakorta már egyéni kötelesség (fard ajn). dhimma olyan kétoldalú szerződés, mely nyilatkozattal, vagy ráutaló magatartással jött létre a muszlim állam és a nem muszlim, de szabad alattvalók között. Az állam ennek értelmében védelmet biztosít a nem muszlim alattvalók számára, akik ennek fejében fejadót fizetnek, és továbbá, be kell tartaniuk számos, csak rájuk érvényes szabályt és kötelezettséget. dhimmi: védett alattvaló, az iszlám állam területén élő, az ahl al kitabhoz tartozó azaz nem muszlim helyi lakosság azon csoportjának elnevezése, akinek jogállása dhimmán 4

5 (szerződésen) alapszik. Közéjük tartoznak a zsidók, a keresztények, és a zoroasztriánusok dzsizja (Êizya): az iszlám államban a nem muszlimok számára kötelező adó (un. fejadó, melyet a katonai védelemért cserébe a dhimmik fizettek) dzsumúd (ÊumÙd): stagnálás, merevség fadzsr (faêr): hajnal; hajnali ima, az előírt napi öt ima közül az első fádzsir (fáêir): erkölcstelen fakíh faqðh): jogtudós, aki a fikh tudományát műveli; vallásjog értelmező; a síitáknál Khomeini ajatollah doktrínájában (velajet e fakíh: a jogtudós uralkodása) a jogtudóst vallási és politikai képességei teszik alkalmassá, hogy az iszlám állam (hukúma iszlámijja legfelsőbb vezetője legyen faná (faná ): megsemmisülés; az én megsemmisülése; misztikus, szúfi tanítás, mely a buddhizmusból szűrődött át fara (far c ): ág, ágazat; az iszlám másodlagos jelentőséggel bíró tanítása (vö. aszl); tsz. furúa (furù c ); lásd még furúu d dín fard ajn (farã c ayn): egyéni kötelezettség, melynek teljesítésére egyénenként köteles, ilyen például az ima; Szajjid Qutb a dzsihádot is mint fard ajn határozta meg; vö. fard kifája fard kifája (farã kifáya): közösségi, kollektív kötelesség, amelynek teljesítéséhez nem feltétel az összes muszlim részvétele, ilyen például a dzsihád a hagyományos iszlám politikai gondolkodás szerint; vö. fard ajn fardu l kifájat (farã al-kifáyat): lásd fard kifája fatva (fatwá): jogi vélemény; a vallásjogtudós döntvénye, a jogértelmező álláspontja fetva: lásd fatva fikh (fiqh): megértés, tudás; jogértelmezés, a mindennapi életet szabályozó muszlim jogtudomány megnevezése; vö. saría fitna (fitna): egyet nem értés, széthúzás, polgárháború, zendülés, felkelés, kísértés,megpróbáltatás. Minden esetben a hívők közösségének (umma) megosztottságát fejezi ki. A muszlim közösséget a rasídun és az első Ummajadok uralkodása idején szétszaggató testvérháború jelölésére használt szakkifejezés. furúu d dín (furù c al-dðn): a vallás ágazatai; síita vallásgyakorlati alapvetések futúhát (futùîát): hódítások; az iszlám állam politikai térnyerését célzó katonai expanziók futuvva: a városi lakosság körében szerveződő, ifjakat tömörítő szervezet. Sajátos szertartásrendet dolgoztak ki, a szúfizmus elveit valló és gyakorlatát követő vezetőinek feltétlen engedelmességet esküdtek. gazv: portya. Az olyan harcost nevezték gázinak, aki az iszlám igaz ügyéért harcolt gulát (gálin): túlzó. Az első síita muszlimok túlzása, mellyel egyes hittételeket a kelleténél jobban kidomborítottak ghulú (ÈulÙ): túlzás; szélsőséges emberi magatartás; vallási szélsőség 5

6 hadísz (ÎadÐ ): közlés; a Prófétára visszavezetett közlés/feljegyzés, amely a Próféta kijelentését, tettét, jellemzését vagy jóváhagyását tartalmazza. A Koránban nem szerepelnek, a hadíszokat a Próféta környezetében élők jegyezték le. haddzs (ÎaÊÊ): zarándoklat, mekkai zarándoklat, az iszlám öt pillérének (arkán) egyike; a muszlimok életükben egyszer kötelesek Mekkába zarándokolni, amennyiben lehetőségük van rá hakama (Îakama): ítélkezni; kormányozni hakk (Îaqq): jog halal (ÎalÁl): az iszlám jog által engedélyezett (cselekmény) hall (Îall): megoldás; tsz. hulúl; lásd még al iszlám huva l hall hall iszlámijj (Îall islámð): iszlám megoldás halva (Ìalwa): együttlét; gyűlés a tanácskozás házában a drúzoknál hanafijja (hanafiyya): hanafiták, a négy iszlám jogi iskola (madzhab) egyike, a hanafita iskola követői; lásd még ahnáf hanafiták (al-hanafiyya): lásd hanafijja hanábila (ÎanÁbila): hanbaliták, a négy iszlám jogi iskola (madzhab) egyike, a hanbalita iskola követői hanbaliták (al-îanábila): lásd hanábila harak (Îaraka): mozgalom, a politikai iszlámizmus által kedvelt szervezeti forma harakát iszlámijja (ÎarakÁt islámiyya): politikailag aktív iszlám(ista) mozgalmak, akik jellemzően politikai úton próbálják az iszlám elveket érvényre juttatni harakijja (Îarakiyya): aktivizmus harb (Îarb): háború hákimijja (ÎÁkimiyya): kormányzás; isteni kormányzás és szuverenitás hákimmijjatu llah (ÎÁkimiyyat AllÁh): Isten uralma; az iszlámista fogalomkészlet egyik alapvető gondolata, amely az emberi uralkodás ellentéte, ennek megfelelően a szalafi gondolkodás szerint a népfelség elvével ellentétes hidzsáb (ÎiÊÁb): női fejkendő, tradicionális muszlim viselet hidzsra (ÌiÊra): emigráció, kivonulás; történetileg Mohamed kivonulása Mekkából Medinába Kr. u. 622 ben (a nyugati irodalom gyakorta tévesen Mohamed futásaként említi) hiszba (Îisba): piaci felügyelet; az iszlám jog kiegészítő intézménye, erkölcsrendészet hizb (Îizb): párt, jellemzően szekuláris politikai szervezetek elnevezése, esetenként iszlámisták is használják hodzsetoleszlám (perzsa szó, arabul huddzsatu l iszlám ÎuÊÊat al-islám): az iszlám legkiemelkedőbb tudósa, a síita iszlámban kiemelkedő egyházi rang 6

7 hukúk sarijja (al-îuqùq al-šar c iyya): az iszlám törvények/törvénykezés (saría) által biztosított jogok hukúma (ÎukÙma): kormány hukúma iszlámijja (ÎukÙma islámiyya): iszlám kormány; lásd még velajet e fakíh hulúl musztaurada (ÎulÙl mustawrada): külső vagy import megoldások; Sejkh al Qaradáwi műveiben gyakran megjelenő kifejezés, aki elsők között utasította el a nemzetállam jogosultságát a jelenkori iszlám civilizációban, amiért az olvasata szerint a félrevezetés egyik eszköze humsz (Ìums): a hadizsákmány ötöde; ötöd fizetés az imámnak hurrijja (Îurriyya): szabadság; az adála mellett az iszlámista mozgalmak diskurzusának központjában álló fogalom ibáda ( c ibáda): imádat, szolgálás; Istenhez fűződő kapcsolat, Isten szolgálása idzsmá (iêmá c ): közmegegyezés; a vallástudósok konszenzusa; a parlamentáris demokráciában/kormányzati rendszerhez hasonló iszlám kulturális örökség idzstihád (iêtihád): szorgalom; szellemi erőfeszítés, szabad értelmezés, önálló, egyéni jogértelmezés. A vallásjog (újra)értelmezésére való jogosultság, amelynek értelmében a tudós erőfeszítést tesz egy bizonyos jogi kérdés döntvényének megállapítására, kikövetkeztetésére. Az idzstihádot a síiták a mai napig gyakorolják, a szunniták alkalmazását elvileg a középkorban felfüggesztették. A XIV. században a szunniták kijelentették, hogy az idzstihád kapui bezáródtak, s ezentúl a jogalkalmazóknak saját jogérzékenységük helyett a múlt tekintélyes jogászainak érvelésére kell támaszkodniuk. A szó a dzsahada igéből származik. idzstimá iszlámijj (iêtimá c islámð): iszlám társadalom; Haszan el Banná jellemezte ezzel névvel a Muzulmán Testvéreket ihjá (iîyá ): újjáéledés, feltámadás; az iszlám aktivizmus, fundamentalizmus szinonimájaként is használt fogalom ihjá iszlámijj (iîyá islámð): iszlám újjászületés, iszlám újjáéledés ikhtiláf (iìtiláf): különbözőség Ikhván Muszlimún (al-iìwán al-muslimùn): Muzulmán Testvérek; az első iszlámista politikai mozgalom, melyet Haszan el Banna alapított 1928 ban, Egyiptomban; napjainkban is a politikai iszlámizmus meghatározó mozgalma. Lásd még Dzsamáat al Ikhván al Muszlimín ikhváni (iìwánð): a Muzulmán Testvérek tagja; a Muzulmán Testvérekről (Ikhván Muszlimún) elnevezett vallási politikai gondolkodás; a szalafi iszlámizmus fogalomkészletben negatív fogalom ilm ( c ilm): tudomány, tudás;,melynek birtokában a muszlimok eldönthetik, mi a helyes, és hogyan kell viselkedniük; lásd még szalafijja, tálib ilm lá janfau ( c ilm lá yanfa c u): tudás, mely teljesen haszontalan imam(imám): uralkodó; a muszlim közösség spirituális és politikai vezetője. A síita hittudósok a közösség karizmatikus, Isten által kijelölt és irányított vezetőjét, ali 7

8 leszármazottját tekintik imámnak. A dzsaafarita síita hit szerint az utolsó (tizenkettedik), rejtőzködő imám mint mahdi fog visszatérni imáma (imáma): imamátus, a síita iszlám vallási spirituális alapja Indzsíl (al-inêðl): Evangélium; Újszövetség intifáda (intifáãa): felkelés, lázadás; a palesztinok izraeli okkupáció elleni tiltakozása/lázadása révén közismertté vált kifejezés intizár (intiûár): várakozás; tizenkettes síita doktrína: a tizenkettedik, rejtőzködő imám visszatérésének várása, aki az idők végeztével mint mahdi ( megváltó ) tér vissza a földre, a síita közösség feladata és kötelessége, hogy azt felkészülten várja; ez az ideológia ad magyarázatot a politikától való síita tartózkodásra; vö. vilája isá ( c išá): esti ima, az előírt napi öt ima közül az utolsó iszláh (iòláî): reform (főnév) iszláhi (iòláîð): reform (jelző) iszlám (islám): eredeti jelentése szerint alávetés, behódolás, megbékélés, az Isten akaratába való belenyugvás. Az iszlám a legfiatalabb világvallás, amely vallás tanításainak lényege a vallásos ember Isten előtti hódolata, az Isten iránt tanúsított alázat és a neki való feltétlen engedelmesség. Az iszlám szerint, aki így viszonyul az Istenhez, annak lelke csendessé, nyugodttá válik, az elnyeri a belső békességet. Lásd még aszlama, dín, szalám iszlám szijászijj (islám siyásð): politikai iszlám iszlámijjún (islámiyyùn): politikailag aktív muszlimok, a nyugati irodalomban jellemzően iszlámistáknak fordítják iszmáilijja (ismá c Ðliyya): hétimámos síiták vagy iszmáíliták isztishád (istišhád): önfeláldozás, mártírság ímán (ÐmÁn): hit jaum ákhir (yawm ÁÌir): Végső Nap, a Feltámadás Napja jaumu l kijáma (yawm al-qiyáma): a Feltámadás Napja Kába: Mekkában található, kocka alakú szentély, melyet Mohamed Istennek ajánlva az iszlám világ legszentebb helyévé tett kadar (qadar): az isteni elrendelés, sors kadariták (al-qadariyya): a teljes emberi szabad akaratot hirdető csoport, a predestináció tagadói; vö. dzsabriták kalám (kalám): vita, eszmecsere, mely az iszlám tanításával összhangban, teológiai kérdésekről folyik. A muszlim skolasztikus teológiai hagyományt nevezik így. Racionális teológia, képviselői nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az egyéni véleménynek, és racionalista gondolkodásnak a teológiában, mint a hadíszokon alapuló teológia; lásd még muataziliták, mutakallimún 8

9 kádi (qáãð): saría bíró (a saría bíróságok az iszlám törvénykezésének megfelelően működő és eljáró intézmények) kádi l kudát (qáãð al-quãát): főbíró, eredetileg Bagdad bírája; a tisztséget a Kr. u. 8. században, az Abbászida kalifátusban hozták létre káfir (káfir): hitetlen; lásd még takfír, kufr kánún (qánùn): szekularizált, modern jogszabályok khalífa (ÌalÐfa): kalifa; helytartó, uralkodó; a szó jelentése utód, helyettes. A kalifák Mohamed halálát követően az iszlám spirituális vezetői, akik a Kr. u századig a politikai hatalom birtokosai is. A kalifátust 1924 ben Musztafa Kemál (Atatürk), a modern Törökország megteremtője megszüntette. khánaka: derviskolostor. A szúfik szertartásainak, pl. a zikr nek helyet adó épület, ahol a szúfi mester él, és tanítványait oktatja. kharádzs (ÌarÁÊ): adomány, főként földadó; e szóból származik ered a magyar harácsol szó kharadzsa (ÌaraÊa): kivonulni; kiválni a közösségből politikai motiváltságból (lásd kháridzsi, kháridzsiták), vagy kivonulni misszió céljából (lásd khurúdzs) khaváridzs (ÌawÁriÊ): kivonulók; eredetileg az a kisebb csoport, amely a negyedik kalifa, Ali táborából vált ki Kr. u. 656 ban, később szigorú, szélsőséges felekezetté vált, amely megkérdőjelezte mind a szunnita, mind a síita politikai hatalmat kháridzsi (ÌÁriÊÐ): kivonuló; tsz. khaváridzs kháridzsiták (al-ìawáriê): lásd khaváridzs khátamu l anbijá (ÌÁtam al-anbiyá ): a próféták pecsétje, Mohamednek, az iszlám utolsó prófétájának titulusa khitáb (ÌiÔÁb): szónoklat; beszédmód khurúdzs (ÌurÙÊ): kivonulás misszió céljából (lásd kharadzsa); misszionárius utazás, amely a Tablighi mozgalom egyik alapelve kibla: az irány, mely felé ima közben a muszlimok arcukat fordítják. Kezdetben Jeruzsálemet jelölte, ám később Mohamed az ima irányát Mekka felé fordította. kijász (qiyás): analógia; a vallásjog analogikus értelmezése, főként a hanafita muszlim vallásjogtudósok számára jogforrás, nyugati értelemben jogértelmezési módszer kitáb szamávijj (kitáb samáwð): égi, azaz kinyilatkoztatott, szent könyv (jellemzően a három ábrahámita vallás, a zsidó, a keresztény és az iszlám szent könyveire értendő) kitál (qitál): harc; a Korán különbséget tesz a dzsihád (erőfeszítés) és a kitál (harc) között. A két fogalom az iszlám jogtudományban élesen különválik: a fegyverrel folytatott dzsihád muszlimok és nem muszlimok közötti konfliktust, a kitál pedig a muszlimok közötti belső konfliktust jelent Korán (al-qur Án): lásd Korán Kerím Korán Kerím (al-qur Án al-karðm): Kegyes (Szent) Korán, az iszlám szent könyve, az iszlám jog első forrása 9

10 Korán dusztúrná (al-qur Án dustùrná): a Korán az alkotmányunk; a politikai iszlámisták egyik kedvelt jelmondata koreis (qurayš): mekkai arab törzs, Mohamed próféta törzse, mely meghatározó befolyással bírt Arábiában koreisita: mekkai származású; a koreis törzs tagja kufr (kufr): tagadás, hit tagadás; hitetlenség; lásd még káfir, takfír kutbijjún (quôbiyyùn): kutbisták, a dzsihádista iszlámizmus egyik irányzatának képviselői, akiket a Muzulmán Testvérek egyik, 1966 ban kivégzett vezetőjének (Szajjid Qutb) radikális nézetei inspirálnak, mely szerint először a közelebbi ellenség, a hitetlen (káfir) helyi rendszerek (elsősorban is Egyiptom) ellen kell dzsihádot hirdetni, mielőtt kiterjesztenék a globális dzsihádot lauh mahfúz (lawî maîfùû): Isten trónjánál őrzött Tábla madina fádila (madðna fáãila): az erényes város madzhab (maæhab): iszlám vallásjogi iskola, irányzat. A szunnita iszlámnak négy hivatalos jogi iskolája van, a hanafita, a hanbalita, a málikita és a sáfiitia madzsálisz asz szahva (maêális al-òaîwa): ébredés tanács, napjaink Irakjában törzsi alapon szerveződő, rendvédelmi feladatokat ellátó csoport, mely a radikális dzsihádista iszlámista szervezetek, elsősorban is az al Káida ellen jött létre amerikai támogatással; lásd még szahva maghreb (maèrib): lásd maghrib maghrib (maèrib): naplemente; napnyugtai ima, a napi öt ima közül a negyedik; az (észak ) nyugat afrikai arab államok (Marokkó, Mauritánia, Algéria, Tunézia) összefoglaló elnevezése is mahdi (mahdð): az igaz útra vezető karizmatikus személyiség, a síita doktrína szerint megváltó (a tizenkettes síitáknál a rejtőzködő imám), aki az idők végeztével vissza fog térni a földre makászid (maqásid): célok, szándékok; az iszlám jogban irányelvek malá ika (malá ika): angyalok malik (malik): uralkodó, király mardzsa (marêa c ): eredetileg jogforrás; a mérvadó jogértelmező, akihez a hívek fordulnak; a síita iszlám kiemelkedő spirituális vezetője; lásd még mukallid marzsa etaklíd(marêac taqlðd): az utánzás forrása, a legfőbb törvényes autoritást élvező síita jogértelmező, aki rendelkezik az Iszlám Köztársaság kormányzásának képességével és az iszlám törvények alkalmazásában való jártassággal mardzsa e taklíd e motlak (perzsa kifejezés, arabul: marêa c taqlðd muôlaq): az abszolút követendő jogértelmező. Az összes nagyajatollah megegyezése alapján kiemelt nagyajatollah a síita jogrendben; e tisztség jelenleg betöltetlen, az utolsó ilyen személyiség Borúdzserdi nagyajatollah ( 1961) volt masjakhatu l iszlám (mašyaìat al-islám): iszlám vének tanácsa; mufti tanács 10

11 maszlaha (maòlaîa): közjó, a közösség érdeke málikijja (málikiyya): málikiták, a négy iszlám jogi iskola (madzhab) egyike, a málikita iskola követői maválí: kliensek. Azok az első nem arab muszlimok, akik áttérésük után névleg egy arab törzs védelme alá helyezték magukat mazhab: út, útirány. A négy elfogadott muszlim jogértelmezési irányzat egyike málikiták (al-málikiyya): lásd málikijja medresze (madrasa): vallási iskola, Korán iskola, ahol a leendő álim ok elmélyedhetnek tanulmányaikban movallad (muwallad): eredetileg félvér; a mindenféle kényszerítés nélkül az iszlám hitre áttért őslakos spanyolok mozarab: az arabul beszélő, arabizálódott spanyol keresztények muataziliták (al-mu c tazila): racionális filozófiát, a Korán teremtett voltát valló csoport, mely az Abbászida kalifátus idején rövid ideig a hivatalos irányzat volt, később elvesztette befolyását; lásd még kalám, mutakallimún muámalát (mu c ÁmalÁt): az embereknek egymáshoz fűződő kapcsolata mudzsáhid (muêáhid): harcos, aki a dzsihádot végrehajtja mudzstahid (muêtahid): önálló jogi véleményalkotásra jogosult jogértelmező, aki gyakorolja az idzstihádot; vallási tanulmányokat végző síita törvényértelmező mufasszala kámila (mufaòòala kámila): teljes elkülönülés; modern iszlámista doktrína: a hitetlen (dzsáhili) társadalomból kivonuló muszlimok döntése, melynek célja egy alternatív iszlám társadalom létrehozása; lásd még hidzsra mufti (muftð): vallási rendelet (fatva) kibocsátására jogosult vallásjogtudós muhammadijja (muîammadiyya): 1912 ben, Indonéziában alapított mozgalom muhádzsirún (muháêirùn): kivándorlók; akik végrehajtják a hidzsrát mukallid (muqallid): utánzó, hűen követő; minden síitának választania kell élő autentikus jogforrást, azaz mardzsát, akinek jogi véleményét a mindennapi életben követi munázara (munáûara): nyilvános vita; reprezentatív vitairodalom mursid rúhijj (muršid rùîð): spirituális vezető (például a libanoni síita Hezbollah esetében a 90 es évek közepéig Husszein Fadlallah) musrik (mušrik): társító; aki követi az Istenhez való társítás nézetét. A szalafi szóhasználatban musrik szó gyakori értelmezése többistenhitű ; lásd még sirk muszávát (musáwát): egyenlőség muszlimún muvahhidún (muslimùn muwaîîidùn): egyistenhitű muszlimok, a drúzok mutakallimún (mutakallimùn): racionális teológusok, a kinyilatkoztatást az értelemnek alárendelő, filozófiai megközelítést alkalmazó teozófusok; lásd még kalám, muataziliták nabijj (nabð): próféta; a Próféta (an nabijj / al-nabð) elnevezéssel mindig Mohamed prófétát (Kr. u ) jelölik az arab források; lásd még raszúl 11

12 nahj ani l munkar (nahy c an al-munkar): a tiltott dolgoktól való tiltás; vö. amr bi l maarúf naszíha (naòðîa): tanács; általában az ulema kifejezetten az uralkodónak vagy kormánynak szánt gondolatokat fogalmaz meg általa; szó szerinti jelentése baráti tanács, figyelmeztetés nassz (naòò): szöveg, szent szöveg; az iszlám kinyilatkoztatásának szövege; a Korán és a szunna szövegének összefoglaló megnevezése nizám (niûám): rendszer nizám iszlámijj (niûám islámð): iszlám politikai jogrend/kormányzás nubuvva (nubuwwa): prófétaság; lásd még nabijj nuszajrijja (nusayriyya): alaviták vagy nuszajriták, síita eredetű csoport Szíriában; lásd még alavijja pír: tanítványait a misztika útján vezető szúfi mester Qur án (al-qur Án): Korán; lásd még Korán Kerím raijja (ra c iyya): nyáj, az alattvalók, vezetettek összessége; lásd még umma raj (ra y): önálló vélemény, nézet; lásd még ahlu r raj ramadán (ramaãán): az iszlám kalendárium kilencedik (böjt ) hónapja raszúl (rasùl): küldött; Isten küldötte (próféta); lásd még nabijj rásídún (al-rášidùn): helyesen vezérelt vagy helyes úton vezérelt kalifák; a Próféta harcostársai és közvetlen utódai: az első négy kalifa (Abu Bakr, Omár ibn Khattáb, Oszmán ibn Affán, Ali ibn Abi Tálib), akik autoritását, uralkodásuk jogosságát a legtöbb muszlim elfogadja; lásd még nabijj, raszúl rukn (rukn): pillér; lásd arkán saab (ša c b): törzsszövetség, nép; a modern arab nemzetállamok kialakulása után fontossá vált terminus saháda (šaháda): muszlim hitvallás; az iszlám öt pillérének (arkán) egyike, az iszlám első pillére (rukn); az iszlám hitre térés első lépése. Az iszlámra tért új hívő azáltal válik muszlimmá, hogy egymás után kétszer hittel és meggyőződéssel elmondja a hitvallást (ašhadu an lá iláh illa AllÁh wa ašhadu anna MuÎammad rasùl AllÁh vallom, hogy csak egyetlen isten van, az Isten, és Mohamed az Isten küldötte ) sara má kablaná (šar c má qabla-ná): a Korán előtti kinyilatkoztatások alapján létrejött törvénykezés saría (šarð c a): út, ösvény, vízforráshoz vezető ösvény, az iszlám tradicionális törvénykezése, jogtára; muszlim törvény, melynek tudománya a fikh saría iszlámijja (šarð c a islámiyya): iszlám vallástörvény saríf (šarðf): (vallási tekintetben) nemes; Mohamed próféta leszármazottainak rangja ; az oszmán időkben Mekka kormányzója; tsz. asráf (ašráf) sáfiijja (šáfi c iyya): sáfiiták, a négy iszlám jogi iskola (madzhab) egyike, a sáfiita iskola követői sáfiiták (al-šáfi c iyya): lásd sáfiijja 12

13 seríf: lásd saríf sirk (širk): Istenhez való társítás; nézet, mely szerint a szentek és a halottak Istennel való egyesülés révén részesülnek Isten szentségéből. A szalafik többistenhitnek, és ezért iszlám ellenesnek tartják e gyakorlatot; lásd még kufr, musrik síat Ali (šð c at c AlÐ): Ali pártja; Mohamed próféta halála után, az iszlám birodalmiság kezdetén annak a csoportnak az elnevezése, amely a születő iszlám birodalom spirituális politikai vezetéséért folytatott küzdelemben a hagyományos törzsi utódlás helyett Ali (Mohamed próféta unokaöccse és egyben veje) utódlását támogatta; innen származik a síita elnevezése; vö. szunni síita (šð c Ð, tsz. šī c a): lásd síat Ali súra (šùrá): tanácskozás, konzultáció; a közösség(i vezetők) konzultatív tanácsa szadakát (ÒadaqÁt): nem kötelező adományok szahába (al-òahába): a Próféta társai és követői, a muszlimok első generációja; lásd még száhib szahva (ÒaÎwa): ébredés, feléledés; az iszlám reneszánsza a gyarmatosítástól való megszabadulást követően; napjaink Irakjában törzsi alapon szerveződő, rendvédelmi feladatokat ellátó csoport, mely a radikális dzsihádista iszlámista szervezetek, elsősorban is az al Káida ellen jött létre amerikai támogatással szahva iszlámijja (ÒaÎwa islámiyya): iszlám éledés; a fundamentalizmus helyett használt arab kifejezés; Szaúd Arábia reformista iszlámista irányzatának elnevezése szalaf (salaf), tsz. aszláf (aslāf): előd(ök), ős(ök), aki(k)nek közvetlen kapcsolata volt a Prófétával; a régi vallásjogi politikai irodalom képviselői; hagyománytisztelők, azaz a tiszta iszlám gondolkodást művelők, akik a vallási rendelkezések egyedüli forrásaként csak a Koránt és a szunnát fogadják el. szalaf szálih (al-salaf al-òáliî): az erényes, jó ősök szalafi (salafð): az elődök követője, hagyománykövető szalafita; tsz. szalafijjún szalafijja (salafiyya): a 19. században Dzsemál ed Dín Afghání és Muhammad Abduh által alapított muszlim reformmozgalom, mely az I. világháború után radikalizálódott, konzervatív fordulatot vett; vö. Tablighi mozgalom, lásd még szalaf szalafijja dzsihádijja (salafiyya ÊihÁdiyya): dzsihádista szalafijja szalafijja ilmijja (salafiyya c ilmiyya): tudományos szalafijja, a mainstream szalafijja elnevezésére használják, megkülönböztetendő azt a szalafijja dzsihádijjától szalafijjún (salafiyyùn): szalafiták; lásd szalafi szalafiták: lásd szalafi, szalafijja szalám (salám): béke, belső békesség; lásd még aszlama, iszlám szalát (ÒalÁt): szertartásos ima, az iszlám öt pillérének (arkán) egyike a napi öt ima; lásd még aszr, isá, fadzsr, maghrib, zuhr szaum (Òawm): böjt, az iszlám öt pillérének (arkán) egyike a Ramadán havi böjt 13

14 száhib (ÒÁhib): Mohamed próféta társa, a korai muszlimok első generációja; a száhibok csoportja két részre osztható: mekkai kivonulók (muhádzsirún) és medinai segítők; lásd még szahába, tábia szijásza (siyása): kormányzás, az állami adminisztráció szijásza sarijja (siyása šar c iyya): a saría alapján álló kormányzás; vallásjogi politika szulta (sulôa): puszta, nyers hatalom; világi uralom; hatóság szultán (sulôán): uralkodó, király szunna (sunna): eredetileg szokás, hagyomány. A szunna Mohamed próféta életmódja és gyakorlata, amelyek főként a hadíszok (a próféta cselekedeteiről, mondásairól és jóváhagyásairól készült feljegyzések) által maradtak az utókorra. Az iszlám jog második számú jogforrása szunni (sunnī, tsz. sunna): szunnita muszlim, a szunna követője, szunnita, az iszlám nagyobbik felekezete; az iszlám birodalom spirituális politikai vezetéséért folytatott küzdelemben a hagyományos törzsi utódlás támogatói; vö. síat Ali szúfi (ÒÙfÐ): az iszlám területeken hódító misztikus irányzatok követője, vagy maga a misztikus tan, amely a buddhizmusból és a keresztény szerzetességből merítette tételeit szúra (sùra): a Korán fejezete, melynek versei az áják taasszub (ta c aòòub): fanatizmus; lásd még aszabijja Tablighi mozgalom: muszlim reformmozgalom, amely Indiából indult el. Tagjai inaktívak politikailag, kizárólag missziós tevékenységet (daava) végeznek, főként a vallásukat nem gyakorló muszlimok körében; vö. szalafijja tadzsdid (taêdðd): megújulás tahkím (taîkðm): döntőbíráskodás takammusz (taqammus): lélekvándorlás, a drúzok hitének része takfír (takfðr): hitetlenné nyilvánítás; az iszlám tagadójának megbélyegzése; az egyik radikális egyiptomi iszlámista szervezet nevének (Takfír va al Hidzsra) köszönhetően ismertté lett fogalom; lásd még káfir, kufr takijja (taqiyya): leplezés; a hit elrejtése; a síita doktrínában Istennek tetsző cselekedet. A síiták gyakori szunnita többség általi üldöztetése miatt időszakonként szükséges volt, hogy elrejtsék valódi hitüket, azaz szunnitának vallják magukat, akként is viselkedjenek. Ez nem csak lehetőség, hanem bizonyos esetben kötelesség is volt. A szunnita radikálisok újabban ezt a síita hagyományt használják fel működésük során: esetükben a takijja azt jelenti, hogy nem a hagyományos öltözéket hordják, nem viselnek az iszlámistákra jellemző szakállt, nem a szokásos viselkedési normákat követik, hanem nyugati öltözékben járnak, nyugati szekuláris tudományokkal foglalkoznak, az iszlám tiltása ellenére alkoholt isznak és disznóhúst esznek, így majdhogynem lehetetlenné téve az felismerésüket taklíd (taqlðd): utánzás, imitáció; vak hitgyakorlat, a tradícióhoz való feltétlen hűség; valamely iszlámjogi iskolához tartozás talibán (tálibán): lásd tálib 14

15 taríka: a szúfi utat követő közösség, szerzetesrend tasaddud (tašaddud): merevség, túlzott szigor taszavvuf (taòawwuf): szúfizmus; lásd még szúfi tatarruf (tatarruf): szélsőségesség, extrémitás tauhíd (tawîðd): egység; egyistenhit, az Isten egyedülvalóságának és egységének tana; az iszlám központi elve. Gondolata tükröződik a muszlimok intézményrendszerében, életcéljában és abban, hogy uruknak csak Istent ismerik el Tauráh (al-tawrát): Tóra ta víl (ta wðl): értelmezés, Korán kommentár; a szövegek szubjektív vagy ezoterikus értelmezése táa (ÔÁ c a): engedelmesség az iszlám elvárja alattvalóitól a feltétlen engedelmességet tábia (tábi c ): a Próféta társaival érintkező előd, a korai muszlimok második generációja; tsz. tábiún (tábi c ūn); lásd még száhib tábiu t tábiín (tábi c al-tábi c Ðn): a követők követője; a korai muszlimok a harmadik generációja tálib (ÔÁlib): diák, a tudást kereső ; a medreszékben (Korán iskolákban) nevelkedett fiatalok, akik az orosz csapatok ellen kezdtek harcolni Afganisztánban a 80 as években; tsz. talibán tálibu l ilm (ÔÁlib al- c ilm): a tudást kereső ; lásd még tálib, ilm ulema ( c ulamá ): tudósok; általában tradicionalista vallástudósok, a vallási hatalom letéteményesei, a jog tudósai, a vallási szövegek értelmezésének specialistái; a kifejezés elsősorban a vallástudósok kollektív megnevezésére szolgál (esz. álim c Álim) úlí l amr (ÙlÐ al-amr): elöljárók, akik jogosultak a parancsolásra ulúm kadíma ( c ulùm qadðma): antik tudományok; lásd még ulúmu l kudamá, ulúmu l aváil ulúmu l kudamá ( c ulùm al-qudamá ): lásd ulúm kadíma ulúmu l aváil ( c ulùm al-awá il): lásd ulúm kadíma umma (umma): közösség; a muszlim közösség, a hívők együttese, az iszlám nemzet ; az iszlám csak egyetlen közösséget ismer el, az ummát; lásd még raijja ummu l kitáb (umm al-kitáb): őspéldány (Korán) umra ( c umra): úgynevezett kis zarándoklat; a nem dzu l hiddzsa zarándoklati hónap idején végrehajtott mekkai zarándoklat; a Kába rituális megkerülése.vö. haddzs urf ( c urf): szokás, szokásjog uszúl (uòùl): lásd aszl, uszúlu d dín uszúli (uòùlð): az iszlám teológiai és vallásjogi alapelveivel foglalkozó szaktudós; a fundamentalizmus képviselője, fundamentalista uszúlijja (uòùliyya): az alapokhoz/gyökerekhez való ragaszkodás, visszatérés a fundámentumokhoz, fundamentalizmus uszúlijja iszlámijja (uòùliyya islámiyya): iszlám fundamentalizmus 15

16 uszúlu d dín (uòùl al-dðn): a vallási gyökerek, a vallás alapjai teológiai hitelvi alapvetések vahhabita: lásd vahhábita vahhábijja (wahhábiyya): lásd vahhábita mozgalom vahhábita mozgalom: puritán mozgalom, melyet Muhammad ibn Abdul Wahháb alapított a 18. században, a legszigorúbb (hanbalita) vallásjogi iskola alapjain vahhábita: a vahhábita iszlám/mozgalom követője valája (waláya): lojalitás és szeretet Allah, az imám és a vallási vezető irányában; az iszmáilita síiták és a drúzok teológiai hitelvi alapvetéseinek egyike váli (wálð): uralkodó, tartományi kormányzó velajet e fakíh: az iszlám jogtudós uralma, uralkodása Khomeini ajatollah által kidolgozott elmélet, mely szerint az iszlám állam élén iszlám kormány (hukúma iszlámijja) áll, melyet a jogtudós (fakíh) felügyel vilája (wiláya): uralkodás; a síita jogtudományban a politikai felhatalmazás doktrínája, mely mindvégig szemben állt és áll a várakozás (intizár) álláspontjával vilája mutlaqa (wiláya mutlaqa): abszolút politikai felhatalmazás vilájatu l fakíh (wiláyat al-faqðh): lásd velajet e fakíh vilájatu l umma (wiláyat al-umma): Muhammad Báqir asz Szadr ajatollah elmélete, az a koncepció, melyben a kormányzást nem a jogtudós, hanem maga az umma ellenőrzi; vö. velajet e fakíh zajdijja (zaydiyya): Az ötimámos síiták vagy zajditák zajditák: lásd zajdijja zakát (zakát): tisztaság. Alamizsna; adózás, önkéntes adakozás vagy szegényadó; az iszlám öt pillérének (arkán) egyike záhira iszlámijja (ÛÁhira islámiyya): iszlám jelenség; a fundamentalizmus helyett használt arab kifejezés zijárát (ziyárát): a Próféta leszármazottjai síremlékeinek látogatása zikr: emlékezés. Emlékezés Istenre. A zikr legismertebb módja az, amikor a hívek az Úr neveit mantraként kántálva révületbe esnek. A szúfi vallásgyakorlat egyik fontos eleme zuhr (Ûuhr): déli ima, a napi öt ima közül a második Készítette: Krizmanits József és Ladányi Éva. Részben vagy egészben való felhasználása csak a szerzők előzetes engedélyével lehet. 16