Történetek a magyarok eredetéről

Átírás

1 Történetek a magyarok eredetéről Mit meséltek a mondák? A magyarok korai történelméről csak ősi mondák maradtak fenn. Ezeket később középkori krónikások latin nyelven lejegyezték, és bibliai történetekkel kiegészítették. Így jöhetett létre Ménrót fiainak története is. Ménrót a Biblia szerint Noé egyik dédunokája volt, fiait Hunornak és Magornak (Magyar) hívták. A krónikások történeteikben ezzel a hunok és a magyarok rokonságát hangsúlyozták. A szkíta aranyszarvas A csodaszarvas üldözése

2 Egy másik krónikás kiemelte, hogy a bibliai Magóg (Noé unokája) közös őse volt Attila hun királynak és Álmosnak, a Magyar Nagyfejedelemség későbbi megalapítójának. Csaba királyfi a Tejúton vágtat seregével Mit mondanak a tudósok? Ősi mondáink szerint a magyarok rokonságban állnak a hunokkal. Idegen történetírók más sztyeppei népekkel is rokonították eleinket, így az onogurokkal, avarokkal, türkökkel. A nyelvészek viszont a magyar nyelvet a finnugor nyelvcsaládba sorolták. A magyar és az Urál-vidéki nyelvek hasonlósága úgy alakulhatott ki, székelyek: magyarok, akik a mai Erdély keleti részén élnek. Erdély: 1920-ig Magyarország keleti területe, ma Románia nyugati része. Tejút: csillagrendszer, amelynek a mi Földünk is része.

3 hogy a magyar nyelv régen közvetítő nyelv lehetett azon népek körében, akik később az Urál-vidékére költöztek fel. Így oldható fel a történeti hagyomány és a nyelvi megfigyelések közötti ellentét. A régészek sem tudnak biztosat mondani a magyar nép eredetéről. A feltárt sírok tárgyai alapján ugyanis nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy milyen nyelven beszélt, melyik néphez tartozott az, akit oda eltemettek. Az uráli nyelvcsalád ágrajza, amelyen a magyar nyelv rokonait láthatjuk Rokon nyelvek a mai Európában. A térképaz azonos nyelvcsaládot beszélő népek általlakott terület nagyságat mutatja.

4 A magyarok életmódja A sztyeppén, azaz a füves pusztán élő magyarság vándorló életmódot folytatott. A főleg állattenyésztésből élő magyarok mindig oda hajtották állataikat, ahol dúsabb volt a fű. Ugyanakkor régészeti leletek a földművelés meglétét is mutatják, és ez legalább aratásig egy helyhez kötötte őseinket, ezért ezt az életmódot félnomádnak nevezik. Lóról hátrafelé nyilazó magyar harcos A feltételezett magyar őshaza az Ural hegység délnyugati lábánál volt. Az új terület megszerzése sokszor csak harc árán volt lehetséges. A magyaroklóháton harcoltak. Legfontosabb fegyverük az íj volt, amit lovon vágtatva is kiválóan tudtak használni.

5 A legértékesebb állatuk a szarvasmarha volt. A húsát megették, a bőréből sarut, tarsolyt, ruhát készítettek, míg a szarvából ivókürtöt faragtak. A juhok tejjel és gyapjúval látták el őket. Kutyák segítettek a nyájak őrzésében, terelésében, a lovakon pedig könnyebben követhették a vonuló csordákat, nyájakat. Őseink a nomád állattartás mellett földművelésből és vadászatból is éltek, azaz félnomád életmódot folytattak. Állandó helyen csak télen tartózkodtak.

6 A vándorló magyarok, a többi sztyeppei néphez hasonlóan, kerek jurtákban laktak. A jurtákat szét lehetett szedni, és az új szállásterületen össze lehetett állítani. A jurta fala meghajlitott lécekbol állt, amelyeket bőrszíjacskákkal kötöttek össze. Könnyen össze tudták csukni, majd szekérre vagy lora rakni. Teteje kupolaszerű volt, es úgy készült, hogy egyenletesen meghajlitott, hosszú rudakat kötöztek a fal peremére, s ezek végeit a tető közepén lévő karikába dugták. A felállítás és a szétszedés az asszonyok dolga volt. Ezt a vázat nemezzel borították be, átkötőzték bőrhevederekkel. Ajtó helyett a bejáraton szőnyeg függött. A tűz a jurta közepén, a tetőnyilás alatt égett.

7