GYEPGAZDÁLKODÁSI ALAPISMERETEK

Átírás

1 GYEPGAZDÁLKODÁSI ALAPISMERETEK MKK Környezet mérnöki szak egyetemi jegyzet Dr. Szemán László egy. doc. tanszékvezető MKK. NTTI. Gyepgazdálkodási Tanszék Gödöllő

2 Gyepgazdálkodási alapismeretek Bevezetés A gyep gazdálkodási rendszere a termesztési cél, és a termés előállítás alapján A gyepgazdálkodás felosztása a gyephasznosítás módszerei alapján A gyepek ökológiai adottságai A gyepalkotó növényzet, a termesztés biológiai alapjai A fűféle gyepalkotók Lazabokrú aljfüvek Lazabokrú szálfüvek Tarackos aljfüvek Tarackos szálfüvek A pillangós gyepalkotók jellemzői Gyomnövények a gyepben A gyepek telepítése A gyeptelepítés agrotechnikája Újgyep telepítés Gyenge minőségű szántók visszagyepesítése Gyeptelepítési agrotechnikai modell nyárvégi telepítéshez Herefüvesek vagy rövid életű gyepek telepítése Gyepfelújítás Gyepfelújítási eljárások A gyeptöréses felújítás újratelepítéssel A törés nélküli, direktvetéses gyepfelújítás Ökológiai gyepfelújítás gyeptörés nélkül Gyep rekonstrukció ősgyepeken, a fajdiverzitás megőrzése A telepítést követő év gyepgazdálkodási munkái Telepített gyepek gyepgazdálkodásának agrotechnikai modellje a telepítés harmadik évétől A gyep gyomszabályozása A mechanikai gyomszabályozás módszerei A kémiai módszerekkel történő gyomszabályozás A szelektív szerek alkalmazása A műtrágyázás gyomszabályozó hatása A gyomszabályozás komplex rendszere A gyep termésképzése A hozam alakulását befolyásoló tényezők A hasznosítási irány hatása a termés megoszlásra A tápanyag ellátás hatása a termés alakulására A gyep műtrágyázás technológiája A műtrágyázás hatása a gyepre A gyep tápanyagellátásának ökológiai lehetőségei A természetvédelmi célok hatása a növedékek megoszlására Öntözéses gyepgazdálkodás Legeltetéses gyephasznosítás Terelgető, pásztoroló legeltetés Adagoló legeltetés Az állandó szakaszhatárral kialakított gyepek legeltetése Az időszakos szakaszhatárral kialakítható, változó területű gyepek legeltetése

3 8.3. Terület váltásra alapozott, rotációs adagoló legeltetés Gazdasági állatok legeltetése Szarvasmarha legeltetés A Tejelő szarvasmarha legeltetés agrotechnikai modell A húsmarha és növendék állat legeltetés agrotechnikai modell Juhok legeltetése Juh legeltetés agrotechnikai modell Kecske legeltetés Sertés legeltetés Lólegeltetés Gyepszéna készítés A lazaszéna készítés Bálázott- vagy tömörített- szénakészítés A szénakészítés veszteségei A gyephasznosítás agrotechnikája kaszáló réteken Tartósított gyeptakarmány készítés silózással Az extenzív gyepgazdálkodási program szabályai termőhelyenként A dombvidéki gyepgazdálkodás A homoki gyepgazdálkodás A szikes területek gyepgazdálkodása A Rétgazdálkodás A fáslegelők extenzív gyepgazdálkodása A hullámtéri extenzív gyepgazdálkodás Fűmagtermesztés Gyepgazdálkodás technológiai-elemek táblázatok

4 1. Bevezetés A gyep egy lágyszárú növényekkel sűrűn benőtt talajfelszínű terület, amelynek gyepalkotó növényállománya létrejöhet a termőhely ökológiai adottságai alapján, a gyephasznosítási eljárások hatására, természetes úton kialakult növénytársulásból, mint ősgyep vagy természetes gyep, valamint a gyephasznosítási célnak megfelelő gyepalkotó fajok fajtáiból tervszerűen összeállított, növénytársításból, mint magról telepített gyep. Gyepgazdálkodási szempontból, a biológiai alapot adó, gyepalkotó növény fajok lehetnek, takarmányozási szempontból értékes egyszikű fűfélék, kétszikű pillangós vagy más hasznos növények, valamint takarmányozási szempontból értéktelen gyomnövények. A gyepgazdálkodás a gyepalkotó növényekre, mint biológiai alapokra épülő, a gyeptermesztési eljárásokkal előállított gyeptermés, gazdasági állatokkal történő hasznosítását jelenti legeltetéssel, vagy pedig kaszálás után tartósított takarmányként való felhasználással. A piac egyre inkább a természetes úton előállított élelmiszeripari termékeket keresi, amelyek mentesek az ipari eredetű, emberi egészségre káros anyagoktól és maradványaiktól. Ennek hatására jött létre a biológiai- vagy organikus termesztés, más szóval ökológiai gyepgazdálkodás. A hazai extenzív gyepeink nagy része megfelel az ilyen szempontú termesztési elvárásoknak és művelésbe állításnak. A módszer nem zárja ki a termésfokozás lehetőségét sem, hiszen egyre több természetes eredetű hozamnövelő anyag jelenik meg a piacon, ami javíthatja a magyar öko-gyepgazdálkodás hatékonyságát. A gazdálkodást a vonatkozó EU2092/91 rendeletben foglaltaknak megfelelően nemzetközi szinten is szabályozzák. Az ökológiai rét-legelő gazdálkodás eredményességének javítását célozza a korábbi Nemzeti Agrár-környezeti Program és a mai Nemzeti Vidékfejlesztési Terv támogatási rendszere is. Magyarországon a gyepművelési ágba tartozó terület 1,0 millió hektár körül alakul. Ez a korábbiakhoz képest folyamatosan csökkenő tendenciát mutat ban a tömegtakarmány termőterület ( ha) 71%-a volt gyep ( ha), amely elérte, ill. meghaladta a főbb szántóföldi növények termőterületét ben a gyep terület már csak ha volt. A területhasználatban is megfigyelhetők a korábbiakhoz képest eltérő változások. A természetvédelmi célú gyepek területe megközelítette a hektárt, dinamikusan fejlődött az ellenőrzött ökogazdálkodásba vont terület, ezen belül az ökogyepterület nagysága is ben hektáron folyt ökogazdálkodás, amiből a gyep ha. Az Európai Unióba való belépéssel kapcsolatos, az agrár környezeti programot előkészítő felmérések, azt mutatják, hogy a gyenge minőségű szántók egy részét visszagyepesítik, a leggyengébb gyepeket pedig beerdősítik. A Magyarország területére kidolgozott földhasználati zónaterv szerint várhatóan 229 ezer ha szántó erdő konverziót; 533 ezer ha gyep erdő konverziót; 788 ezer ha szántó gyep konverziót; 503 ezer ha intenzív szántó extenzív szántó konverziót szükséges végrehajtani. Az 1. táblázat szerint a gyepterületen tehát mélyreható változások várhatók, bár a területnövekedés csak mintegy hektárra tehető. Elgondolkodtató, hogy e szerint a jövőben a gyepek több mint 50%-a telepített lesz, a természetes növénytársulásokat pedig beerdősítjük. A gyenge minőségű szántók visszagyepesítéséből jó minőségű gyepek alakíthatók ki, amelyek alkalmasak lesznek az ökogazdálkodás céljaira, annál is inkább mivel az EU elvárások szerint a tervezhető számos állat terhelés 1,4 db/ha lehet, ez pedig az üde fekvésű gyepeken termésnövelő tápanyag kiegészítő beavatkozások nélkül is elérhető. 4

5 A gyepterületek termésátlaga 1,5 t/ha szárazanyag. Ez a termőhely ökológiai adottságaitól (száraz vagy üde fekvés), a hasznosítási formától (legelő vagy kaszáló) és a gazdálkodás színvonalától (extenzív vagy intenzív öntözött), függően lehet az egyes gazdaságokban több vagy kevesebb. A gyepek számosállat eltartó képessége is ennek megfelelően változik. Az alföldi száraz gyepeken az 1 t/ha zöldtermés mellett 0.3 db/ha/év, az üde fekvésű gyepeken 1-2 db/ha/év, az intenzív és öntözött - a környezetre legveszélyesebb - gazdálkodási technológiájú gyepeken pedig 3-4 db/ha/év állat eltartást tervezhetünk optimálisan. 1. táblázat A gyep és a tervezett művelési ág változások az EU belépési programok alapján Művelési ág Terület e ha Terület % ( #) Változási % Magyarország területe 9 303, Mezőgazdaságilag művelt 6 130, 66 Szántó 4 714, Ebből erdősítési terv 229, 5 Ebből gyepesítési terv 788, 17 Szántó marad 3 697, Gyepterület 1 148, Szántó- gyep konverzió Gyep-erdő konverzió Érintetlen gyep Gyepterület növekedés Gyepterületi terv összesen 1 403, Gyepművelési ág 1 403, 100 Érintetlen gyep lesz Újra gyepesítésű lesz Forrás: Dorgai L. /2000/ #: Szemán L. saját kiértékelés Az állattenyésztés szálastakarmány igényének kielégítésében meghatározó helyet tölt be a gyepgazdálkodás, ami a biológiai alapok, a gyep növényzetének ismerete mellett, magába foglalja a gyeptermesztés és a gyephasznosítás módszereinek alkalmazását. 5

6 A gyeptermesztés kifejezést azért használjuk, mert a hasznosító állatállomány takarmányozási-, és a gyepalkotó növényfajok termesztési igényeinek ismeretében, az adott ökológiai feltételek extenzifikálása, vagy intenzifikálása mellett, a piac diktálta költségek, és a termék minőségi elvárásainak figyelembe vételével (pl. öko- vagy biotermék) tervezhető és termelhető meg a legeltetéshez vagy a téli szálastakarmány ellátáshoz szükséges zöldfű mennyiség A gyep gazdálkodási rendszere a termesztési cél, és a termés előállítás alapján (1) Tradicionális vagy hagyományos, amikor a termesztés és a hasznosítás csak a gyepalkotók természetes hozamára alapozott. Akkor működött, amikor még nem volt ipari eredetű tápanyagpótlási, műtrágyázási lehetőség és a szénakészítés is kézi munkaerőre alapozott volt. A pásztoroló terelgető legeltetés szakszerűsége a pásztorok szakértelmétől és az adott legelő állatlétszám terhelésétől függött. A hagyományos gazdálkodás termesztési része ma is kivitelezhető, de a kézi munkát, munkaerő hiányában, gépekkel váltják fel pl. természetvédelmi célra fenntartott gyepeken. A konvencionális módszerek alkalmazása kifejezést itt nem célszerű használni, mert ezt az elnevezést napjainkban egyre inkább a korábbi iparszerű termesztési eljárások környezetvédelmet figyelembe nem vevő, termésnövelő módszereinek alkalmazására vonatkoztatják. (2) Ráfordításfüggő, amikor a termés előállítást, a hozamot és a termesztés agrotechnikáját a gazdasági ráfordítások intenzitása határozza meg. Ezek extenzív, félintenzív és intenzív gazdálkodási formaként ismertek. A hozam és az intenzitás foka a felhasznált nemesített fűfajok vetőmag-, az ipari eredetű növényi tápanyag- vagy műtrágya- és a vízellátást javító öntözés költségétől függ. A ráfordítás növelése, az intenzifikálás jelenti a tulajdonképpeni kovencionális gyepgazdálkodást, ahol a műtrágyázással és az öntözéssel tervszerűen növelhetjük a terület hozamát a szükséges mértékig. Ez jelenthet akár 4-5 db számosállat eltartó képességet is hektáronként, a maga iparszerűségével és esetleges környezetkárosító hatásaival együtt. (3) Ökológiai alapú, organikus vagy bio a gyepgazdálkodás, amikor a természetes növénytársulás ősgyepjein vagy a mesterséges, telepített gyepeken a termés előállításához vagy semmilyen, vagy csak természetes alapú és nem ipari eredetű termésfokozókat használnak fel. A magyar gyepek nagy többsége megfelel az elvárásoknak és a feltételeknek a rendszer bevezetéséhez. A gazdálkodást a vonatkozó EU 2092/91 rendeletben foglaltaknak megfelelően nemzetközi szinten is szabályozzák. A magyar ökológiai gazdálkodást a 2/2000. (I.18.) FVM KöM együttes rendelete és az ezt módosító 82/2002. (IX. 4.) FVM KvVM együttes rendelete szabályozta. A rendelet szerint a szarvasmarha félék, a ló, a juh és a kecske takarmányozását, amikor az időjárás és a legelők állapota lehetővé teszi, legeltetésre kell alapozni. A napi takarmányadagnak a szárazanyag-tartalom arányában, hatvan százalékban szálas, friss vagy szárított tömegtakarmányból vagy silózott takarmányból kell állni. (4) Természetvédelmi célú gyepfenntartás, amikor a termelési cél nem a takarmány előállítása, hanem a védett élőlények élőhelyének biztosítása ősgyepeken, gyepgazdálkodási módszerekkel. Legeltetéses hasznosításukra jellemző az őshonos állatfajokkal történő legeltetés és a rendszeres tisztogató jellegű kaszálás. Kaszálóréteken, pedig a védett madarak költése utáni - általában már júliusra eső - időszakban elvégzett szénabetakarítás. 6

7 (5) A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program által meghatározott gyepgazdálkodás. A programban lévő csaknem valamennyi horizontális és területi /zonációs/ célprogram érinti a gyepeket. Az 1 hektárnál nagyobb mezőgazdasági területtel rendelkező gazdák részvétele a programban önkéntes. A csatlakozó gazdálkodó 5 éves szerződést köt, amelyben vállalja, hogy az adott célprogram gazdálkodási szabályait betartja. A tervszerű gyepgazdálkodás betartása érdekében a gazdálkodó a szerződött időszakra támogatást kap. A támogatási összeg fedezi a felvállalt intézkedések miatti esetleges jövedelem kiesést, a többletköltségeket, és további ösztönző támogatást tartalmaz annak érdekében, hogy a környezetbarát gazdálkodási formákat versenyképessé tegye a gazdálkodók számára. A vonzó az a rendszerben, hogy a gazdálkodás tervszerűségéből a jövedelem is biztosan tervezhető lesz, miközben a környezetvédelmi célok is megvalósulnak A gyepgazdálkodás felosztása a gyephasznosítás módszerei alapján. A gyephasznosítás a termés felhasználási módját jelenti. A hasznosítás módja és igényei meghatározzák a termesztés agrotechnikáját. Hasznosítási formaként legelőt, kaszálót, rétet, különböztethetünk meg. Legelőként kezeljük azt a gyepterületet, amelynek termését a teljes vegetációs időben legeltetéssel hasznosítjuk. Hozama - a legeltetési idény hosszától és az azt meghatározó, legeltetett állatfaj igényeitől függően több termés növedékre oszlik. A gyepalkotók összetétele alapján a másodrendű, rövid füves gyepek a birkalegelők, a finom levélzetű, magas füves gyepek a tejtípusú marha legelők, míg a durva füves gyepek a húsmarhatartás, vagy a szilaj marhatartás legelőjét biztosítják. Kaszálóként kezeljük azt a gyepterületet, amelynek zöld termését évről évre csak kaszálással takarítjuk be, függetlenül attól, hogy a levágott füvet a továbbiakban hogyan használjuk fel, vagy alkalmas e tartósításra. A kaszáló gyepek fekvése lehet üde, nedves és vizenyős. Növényzetének meghatározó része ősgyepeken szálfüvekből áll, vagy telepített gyepeken ezekből létesítjük. Rétként kezeljük azt a gyepterületet, amelynek termését részben legeltetéssel, részben kaszálással takarítjuk be. A réthasznosítás jellemzője, hogy a gyepből a kaszált terület nagysága a ráhajtott állatok számától, optimális terhelésétől, helye a legeltetésből kivont, többlettermést biztosító, kaszáló rész kijelölésétől, a levágott termés tömege pedig a tápanyag ellátottságtól és az évjárathatástól függően változhat. A gyepek leromlási állapota szerint megkülönböztethetünk parlag-gyepet és leromlott vagy degradálódott gyepet. Parlag-gyepként határozható meg az a mezőgazdasági terület, amelynek művelését abbahagyták, és ez által vagy elgyomosodó, elcserjésedő gyepet, vagy pedig a felhagyott szántóföldi művelés után elgyepesedő, hasznosítatlan gyomgyepes növényzetet találunk rajta. Az esetenként szárzúzóval mulcsra vágott növényzetű gyepek szintén ebbe a kategóriába tartoznak. Ezek a területek visszagyepesítéssel és extenzív gyepműveléssel ismét kultur állapotba hozhatók, vagy ősgyep jellegűvé tehetők. Az értékes gyepalkotók visszaszorulóban vannak, de még nem hiányoznak a gyepalkotók közül, ismételt művelésbe vétellel termőképességük helyre áll. Ahogy - a szukcesszió előrehaladásával - az értékes takarmánynövények kiszorulnak a gyepből, olyan ütemben degradálódik a terület növényállománya gyepgazdálkodási szempontból. A degradált gyepek közé soroljuk azokat a gyepes növénytársulásokat, amelyek termését hasznosítják, de a gyeptermesztési és hasznosítási eljárások elmaradása, vagy 7

8 szakszerűtlen végzése miatt a hasznos gyepalkotók aránya folyamatosan csökken. Az alulhasznosítás miatt a szukcessziós folyamatok előrehaladása veszélyezteti az eddig meglévő értékes gyepalkotók létét és fennmaradását. Ilyen lehet a kaszálás elmaradása miatt réteken az elnádasodás és cserjésedés, száraz gyepeken pedig az elbokrosodás, beerdősülési folyamat kezdete. A túllegeltetés miatt az értékes füvek kiritkulnak, és a gyepnemez sérülésein megjelennek gyomok, a lejtős területen pedig ehhez társulhat még az erózió. A gyep hasznosítható termése és állateltartó képessége egyre csökken. Az értékes fűfajok hiányoznak a gyepalkotók közül. A gyep termőképessége csak ezek újra telepítésével, valamint a termesztés és hasznosítás technológia egyidejű átalakításával, szakszerűvé tételével állítható helyre. 2. A gyepek ökológiai adottságai Az ökológiai adottságok magukba foglalják a gyep termőhelyén lévő talajok vízgazdálkodási jellemzőit és a rajtuk megtelepedni képes, illetve megtelepíthető gyepalkotók termésképzéséhez szükséges tápanyagigény természetes kielégítését. Az alkalmazott gyeptermesztési és hasznosítási agrotechnikával alapvetően be tudunk avatkozni az ökológiai adottságok érvényre jutásába, a potenciális termőképesség és az elérhető termés gazdaságos összhangjának megvalósításán keresztül. 2. táblázat A gyep ökológiai viszonyai, várható termése és állateltartó képessége. Hidrológiai gyeptípus Ökológiai fekvés típus A talaj pórustérfogat évi átlagos víztelítettsége Várható szárazanyag termés Tervezhet ő számosáll at eltartó képesség Hasznosítási lehetőség % t/ha db Legelő Kaszáló. Xerofita Aszályos ,5 0.2 Juh - Mezoxerofita Száraz ,0-1, Mezofita Üde ,0-4, Mezohigrofita Nedves , ,0 Higrofita Vizenyős 100 6, Juh és HM TM és juh Időszak os legelő Kaszáló Kaszáló Kaszáló Kaszáló TM= tejelő marha, HM= hús marha A gyep talajökológiai viszonyaira épülő összefüggéseket a 2. táblázat mutatja. Az ökológiai fekvéstípus a talaj pórustérfogatának várható évi átlagos potenciális víztelítettségét jelenti. Nem azonos a földrajzi égtáj szerinti kitettséggel. 8

9 A fekvés meghatározza a termeszthető növényfajokat és termésképzésüket, ezen keresztül hasznosíthatóságukat és természetes állateltartó képességüket. 3. A gyepalkotó növényzet, a termesztés biológiai alapjai A gyep alapjában véve lágyszárú növényekkel fedett talajfelület. A mezőgazdasági hasznosításra alkalmas gyepek növényzete vagy természetes úton kialakult növénytársulás, vagy a termőhelyi adottságokat és a hasznosítási célokat figyelembe vevő, mesterségesen kialakított növénytársítás. A takarmánytermő gyepek növényzete az arra alkalmas füvekből, pillangósokból valamint egyéb fajú értékes vagy értéktelen, gyepalkotókból áll. A gyepek növénytársulása természetes úton alakult ki környezeti és gazdálkodási, vagy másképpen antropogén hatásokra. Az ember és a gyep kapcsolatát jól tükrözi a növénytársulás gyepalkotó fajainak összetétele és változása, ami azt jelenti, hogy más a természetes faji összetétel a legelőn és megint más a réten, de mindkettőn megállapítható a használat szakszerűsége is. A fajösszetétel arány változásaiból az is nyomon követhető, hogy ökológiai jellegű tápanyag gazdálkodás folyik-e a gyepen vagy sem. Az eltérő hasznosítás következtében mutatkozó növénytársulásbeli különbséget zonációnak nevezzük. A területen lévő növények fejlődési erélye és virágzási ideje az évszakokkal együtt is változik, ezt a változást aspektusnak nevezzük. Ezért van pl. májusban sok virágzó fűféle és augusztusban főleg virágzó hereféle a szakszerűen hasznosított gyepben A fűféle gyepalkotók Az gyepgazdálkodás egyaránt folyhat telepített gyepeken és a természetes úton kialakult gyepes növénytársulásokon. Sőt, ide sorolható a nem-gyep művelési ágba tartozó területeken, a biogazdálkodásra minősített szántókon létesített időszakos gyepek, a herefüvesek termesztése is. A természetes úton kialakult gyepnövény fajok egy részének magját nem termesztik, magról nem telepíthetjük őket, ezek az úgynevezett vadontermő fajok. Attól függően, hogy az alkalmazott agrotechnikai eljárásokra hogyan reagálnak termeszthetők, vagy hasznosíthatók. A gyepállományban való felszaporodásuk vagy abból történő eltűnésük a gazdálkodás színvonalától függ. Más a helyzet a magról való tervszerű gyeptelepítésnél, a növénytársítás létrehozásának esetében. Ez esetben a hasznosítási céloknak megfelelő fűfajok nemesített fajtáit telepíthetjük magról. A vadontermő fajokból már a nemesítők kiválogatták a legértékesebb változatokat, és külön-külön fajtanévvel látták el őket. Az állami minősítés garantálja, hogy csak a legjobbak vetőmagját állítják elő, és a fajtaleírás alapján el tudjuk dönteni, hogy melyik fajtára van szükségünk abból a termeszteni kívánt fajból, amiből a nagy hozamú gyepet akarjuk kialakítani. Fontos a fajtaleírás ismerete, mert ugyanazt a fajt más-más célokra is nemesítik. Nem mindegy, hogy pl. angol perjénél pázsit típusú parkfű- vagy takarmány típusú fajtát telepítünk, ha gazdálkodásra alkalmas gyepet akarunk létrehozni. A fűféléket termeszthetőségük és hasznosíthatóságuk alapján több csoportba sorolhatjuk. (1) Azok a fűfélék, amelyek egy vegetációs időben többször adnak hasznosítható zöld termést, és annak tömege a víz és tápanyagellátás irányításával, az agrotechnikával szabályozható, az első rendű füvek csoportját alkotják. Az értékesebb fajokat nemesítik és vetőmagjukat termesztik. 9

10 (2) A másodrendű füvek jellemzője, hogy termésük takarmányértéke megfelel az elvárásoknak, de a termésük tömege, a növény termőképessége az agrotechnikai beavatkozásokkal sem növelhető (1.5-2 t/ha széna), kishozamú gyepet alkotnak. Ezek az apró csenkeszes gyepek. (3) A harmadrendű vagy gyomfüvek jellemzője, hogy a vegetációs idejük rövid (puha rozsnok) korán magot érlelnek, és csak a helyet veszik el az értékesebb fűfajoktól, vagy az állat egyáltalán nem eszi / egér árpa / a növényt. A gyephasznosítás szempontjából megkülönböztetünk aljfüveket és szálfüveket. Az aljfüvek általában alacsonyabbak a szálfüveknél, sok levélsarjat fejlesztenek, legeltetés után jól sarjadnak és tűrik, vagy megkívánják a rendszeres legeltetést, a rágást, tiprást. A szálfüvek morfológiailag magasabbak az aljfüveknél. Leveleiket elsősorban a száron hozzák. Hasznosítási szempontból jellemző, hogy a legeltetést nem vagy alig tűrik. Termésüket kaszálással hasznosítjuk, és termésük meghatározó részét az anyaszéna betakarításakor, az első növedékből, adják. A gyep élettartama és termőképessége, ezáltal hasznosíthatósága függ a gyepalkotó füvek bokrosodási csomójának a talajfelszínhez viszonyított elhelyezkedésétől és a hajtásnevelés típusától. A fűfélék hajtásnevelése lehet bokros és terjedő tövű. A bokros füvek, ha a bokrosodási csomó a talajfelszínén található és a hajtások egymás mellett erednek, a tömöttbokrú fűfélék csoportját alkotják. Jellemző rájuk, hogy takarmányértékük jó, de termőképességük és termeszthetőségük nem megfelelő. Jellemző fűfajaik az apró csenkeszek, amelyek juhlegelőként hasznosíthatók. A bokros füvek, ha a bokrosodási csomójuk a talaj felszíne alatt található a lazabokrú fűfélék csoportját alkotják. Jellemzőjük a jó termeszthetőség. Magról könnyen telepíthetők, teljes termésüket, a telepítést követő második, de esetenként már az első évben is biztosítják. Élettartamuk magpergetés nélkül - általában négy év. Ezt követően felülvetéses újratelepítést igényelnek, vagy szerepüket a tarackos füvek veszik át a gyepben. A terjedő tövű füvek lehetnek tarackosok a föld alatt, vagy a talaj felszínén indával sűrűsödők. Jellemző rájuk, hogy magról nehezen telepíthetők, a telepítés agrotechnikájával szemben igényesek, lassan csírázó és fejlődő növények. Teljes termésüket általában a telepítést követő harmadik évtől adják. Élettartamuk nyolc-tíz év, de megfelelő agrotechnikát és hasznosítást alkalmazva az indákról és tarackokról folyamatosan felújul a gyepezetük Lazabokrú aljfüvek Angolperje / Lolium perenne L. /. Nevezik kurta perjének fényes levélfonáka, valamint nagy trágya nyomás tűrése miatt zsír perjének, és mivel minden helyen előfordulhat valamikor vadótz néven is emlegették. Nemesítik takarmány- és díszgyep célokra egyaránt. A legeltetést, rágást, tiprást nemcsak tűri, hanem igényli is. Lovak által taposott helyeken szinte csak ez a növény marad meg egyedül. 10

11 Magról könnyen telepíthető. A vetés után kedvező körülmények között már egy hét után képes kikelni. A keverékbe a növényarányon belül ne legyen több telepítve, mint az állomány 20%-a, mert erőteljes, agresszív fejlődése miatt elnyomja és kiöli a tőle gyengébb fejlődésű füveket. Ennél kisebb arányban védőnövényként szerepel. Ezt a tulajdonságát kihasználva, minden magkeverékbe betervezzük, hogy sikeresebb legyen a telepítés. Legelőbe telepítve termésére a második évtől számíthatunk. Ha magról nem tud felújulni a gyepben, akkor a negyedik évtől kezdve megindul kiritkulása a gyepből. A taposás és a hengerezés elősegíti a hajtások legyökerezését, ami hozzájárul a fennmaradásához. Fiatalon legeltetve ízlik az állatoknak, de később a magszárat már nem szívesen fogyasztják. Az üde fekvésű, jó táperőben lévő talajokat szereti. Jól társítható a réti perjével, a vörös csenkesszel, a réti csenkesszel és a fehér herével. A tej- és húshasznú szarvasmarháknak egyaránt telepítjük csak úgy, mint a juhoknak és a lovaknak. Taréjos búzafű / Agropyron cristatum G /. A száraz fekvésű területek kiváló lazabokrú aljfüve. Minden talajon eredményesen telepíthető. Különösen száraz fekvésű húsmarha gyepek aljfüveként alkalmazták előszeretettel. Telepíthetősége jó. Önfelújító képessége gyenge vagy nincs. Élettartama 7-8 év. Gyepképző képessége átlagon felüli. Sűrű gyepet képez. Gyomkiszorító képessége erős. Tápanyagigénye közepes. Takarmányértéke jó. Potenciális termésképzése a telepítést követő második évtől kezdve várható. A nyári időszakban kisülésre nem hajlamos. A telepítési tervbe 30% körüli állományalkotással tervezzük be. Árvízvédelmi töltések mentett oldalán a tarackosok megerősödéséig várjuk el tőle az erózió elleni védelmet. Magját elpergetve felújul. A termőhellyel szemben nem igényes. Magját termesztik. Társnövényei lehetnek a vörös csenkesz, magyar rozsnok, csomós ebír, szarvaskerep. Taréjos cincor / Cynosurus cristatus L./ Lazabokrú aljfű. A páradús levegőjű, hegy- és dombvidéki üdefekvésű, jó talajú gyepek társulásainak állományalkotó növénye. Minősége a réti perjével vetekszik. Igényessége és alacsony termőképessége miatt kiszorult a termesztésből. Termőhelye elsősorban a dombvidéki fáslegelőkön maradt fenn. A természetes növénytársulásokban magpergéssel tartja fenn magát. A dúsan sarjadó levélzetét az állat szívesen legeli, de a virágzó növény kalászát a birka általában nem legeli le, ezért magpergéses önfenntartását a Balatonfelvidéki birkával járatott fáslegelőkön is megfigyeltem. Állomány rekonstrukciója csak vadontermő növények magbegyűjtésével valósítható meg. Sziki mézpázsit / Puccinellia distans (L) Parl./ Lazabokrú aljfű. Sziktűrő és szikjelző növény. A tavaszi átnedvesedett talajon jó termést ad. A sziki gyeptársulások értékes, a körülményekhez képest nagy hozamú növénye, amit az állatok is szívesen legelnek. Magpergéssel tartja fenn magát. A gyenge minőségű szántók visszagyepesítésénél vadontermő növényekről magbegyűjtéssel szaporítható, vagy önkéntes visszatelepülése várható. 11

12 Lazabokrú szálfüvek Réti csenkesz / Festuca pratensis L. /. Az üde fekvésű tejelő marha gyepek egyik legértékesebb, a legeltetést is jól tűrő szálfüve. Magról jól telepíthető. Önfelújító képessége gyenge. Magpergés nélkül 6-8 év után kiritkul a gyepből. Teljes termését a telepítést követő második évtől adja. Legeltetésre és kaszálásos betakarítású tartósított szálastakarmány készítésre egyaránt megfelelő. Szakszerű termesztéssel nagy hozamú gyepet és kiváló minőségű takarmányt ad. Május végén, június elején virágzik, ezt megelőzően kaszálható. Egyfajú telepítésben az első növedék jó szilázs alapanyagot ad. Legeltetve az őszi fagyok beálltáig sarjad. Az állatok szívesen legelik. Sarjúja kiváló levélsarjú. Általában a fagyra és a rozsdára kissé érzékeny, ennek ellenére igen télálló. A trágyázást meghálálja. Jó termőhelyen élettartama hosszabb. A termesztés és hasznosítás technológiával szemben igényes. Több nemesített fajtája van. Magja az angol perje magjával összetéveszthető. Társnövényei a réti perje, az angol perje, a vörös csenkesz, a fehér here és a szarvas kerep. Réti komócsin / Phleum pratense L. /. Nedves és üde fekvésű gyepek szálfüve. Későn virágzik, és a többi fűhöz képest később öregszik, ezáltal javítja a gyep takarmány értékét. Herefüvesekben a vörös herével társítják. Telepítést követően a teljes termésre a második- harmadik évtől számíthatunk. Kései fejlődése miatt a sarjúszénát gyarapítja. Bár sarjadása nem erős, de legelőbe is telepítjük. A legeltetési kísérleteinkben az állatok szívesen legelték. A szakszerű legeltetést elviseli, de a nagy megterhelést nem tűri. Rövid legeltetési és hosszú regenerációs idővel hasznosítva jól termesztésben tartható. Jelentősége nem növekszik. Szénáját a lovak különösen kedvelik. Társnövényei a réti csenkesz, a réti ecsetpázsit, telepítésnél a réti perje, magyar rozsnok. Csomós ebír /Dactylis glomerata L. /. A szárazságot jól tűri. A talajjal szemben nem túl igényes. Magról jól telepíthető. Élettartama a gyepben 4 5 év. Önfelújító képessége nincs, bár terjedő tövű csomóival sokáig megmarad a gyepben. Katlanozó típusú hajtáscsokor nevelésével önmagát ritkítja, ezzel összekapcsolódva gyengül a gyepnemeze is, és egyre kevésbé véd az erózió ellen. Szárazságtűrő gyeptársításba alkalmas. Magpergéssel fenn tudja magát tartani. Tavasszal korán sarjad és fedi a talajt. Takarmányértéke fiatalon kiváló, később elfásodik, értéktelenné válik. Elkésett kaszálás után lassan sarjad, és sokáig tarlóban marad a gyep, ami utat enged a nemkívánatos gyomok betelepedésének. Társulás képességére jellemző, hogy erős elnyomó hatású. A telepítést után a 3-4 éves korában várható kiritkulása után helyét társnövényei közül a magyar rozsnok és a vörös csenkesz kell, hogy átvegye. Önmagában telepítve kiváló silótakarmány alapanyag. Fás legelőkön telepítve árnyéktűrő képessége miatt jelentős. Az állatok fiatalon szívesen legelik, később elfásodik, amire fokozott figyelmet kell fordítani. 12

13 Telepített társnövényei a nádképű csenkesz, az angol perje, a magyar rozsnok. Nádképű csenkesz / Festuca arundinacea Schreb./ Ökológiai tűrőképessége átlagon felüli. Természetes élőhelye a jó vízellátottságú talajokhoz kötődik, de szárazságtűrő képessége bármilyen vízgazdálkodású helyre telepíthetővé teszi. Önfelújító képessége gyenge, de rövid, tarackszerű földbeli hajtásaival jól bokrosodik. Szára durva, az állatok zölden sem szívesen eszik, de takarmányértéke kiváló. Szénakészítés helyett inkább a silózott tartósítása ajánlott. Fagyállósága a füvek között a legjobb. Erős gyepnemezével jól fedi a talajt. Vízborítás tűrése is rendkívüli. Betegségekre és az erős igénybevételre nem érzékeny. Állományon belüli versenyképessége jó, gyomelnyomó hatása zárt állományban erős. Nagy mennyiségben felvéve a keverékbe fajszám csökkentő hatású, nehezen társítható, agresszív növény. Tápanyag ellátásra nem érzékeny de a N műtrágya kiegészítést meghálálja, és ezzel biztosítható az állandó nagyhozam. Elsősorban száraz fekvésű húsmarha legelőgyepekbe telepítik. Szárazságtűrése kettős, ami azt jelenti, hogy egyrészt a természetes nedves vizenyős élőhelyén kívül a száraz fekvésű területeken is jól telepíthető, de emellett az augusztusi átlagos évjáratú száraz, gyepkisülési időszakban sem sül ki, hanem legeltethető zöld termést ad. Kisülésre tehát nem hajlamos, de a késői fagyokig zöld és növekedésben van. Tavasszal korán indul, ami lehetővé teszi a korai kihajtást és a húsmarhák legelőn történő elletését. Hidegtűrésére jellemző, hogy -5 0 C-on még nem fagy meg, és így lehetővé válik a 240 napos legeltetési idény megvalósítása. Erős gyepnemeze biztosítja a gyep sérülése nélküli késő őszi legeltetést. Durvasága ellenére nemcsak takarmány, hanem parkfű fajtákat is nemesítettek belőle. Olasz vagy szálkásperje / Lolium multiflorum L / Az olaszperje cm magas dús bokrot adó, általában két vagy egyéves szálfű. Igen gyorsan fejlődik és már az első évben is termést ad. Jellegzetessége, hogy míg a többi fűnek át kell esnie a téli hideghatáson, hogy a virágzást indukáló növényélettani folyamatok meginduljanak, addig az olaszperje ezt nem igényli, és anélkül is magszárba megy. Minden kaszálás után magszárat nevel, ezért nagyhozamokra képes különösen öntözött viszonyok között. Az állatok szívesen eszik. A tél beálltáig zöld marad. Rétre, herefüves keverékbe való. Csak rövidéletű keverékekbe szabad felvenni. Ősgyepeken nem fordul elő, mert magját nem tudja elpergetni, és emellett fagyérzékeny is. Gyors fejlődésű. Leromlott gyepek időszakos felújítására is alkalmas. Tipikus egyéves változata a hollandiperje / Lolium westerwoldicum L. / Az olaszperje közeli rokona. Már tavasszal telepítve teljes termést ad, és a következő évben nem terem semmit. Ez akkor fontos, ha hozzá nem értés miatt pl ősszel telepítik a többi fűhöz hasonlóan ezt a növényt. A tapasztalat szerint már előfordult ilyen eset és majdnem bírósági per lett a vetőmag eladásból és a helytelen vetés idő megválasztásból. Francia perje / Arrhenatherum elatius (L) Presl./ Lazabokrú szálfű. Száraz és üde fekvésben egyaránt elszaporodik. Jellegzetesség, hogy a teljes vegetációs időben képes generatív, magtermő hajtásokat nevelni és magot érlelni. 13

14 Folyamatos magpergetése miatt agresszíven terjed. Hézagos gyepet képez, de mégis elnyomó hatású. Az állat nem szívesen legeli. Szénája gyenge tápértékű, de nagy tömegű. Folyamatos generatív hajtásnevelő képessége miatt, az olasz perjéhez hasonlóan, a sarjú is nagy hozamú a számára megfelelő termőhelyen. Nemesítése már nincs, vetőmagja nem kapható. Valamikor az egyik legfontosabb növénye volt a magyar gyepeknek, de ma már csak vadon termő állományokban fordul elő, ha kedvezőek számára a környezeti viszonyok. Aranyzab / Trisetum flavescens (L) R.et Sch./ Lazabokrú szálfű, de a legalacsonyabb növésű a szálfüvek között, ezért gyakran aljfűnek tekintik, mivel azonban a legeltetést nem szereti, a besorolásnál meghatározó a szálfű tulajdonság ennél a fűnél is. Eltérően a többi fűfajtól, minden növedékében képes ismételten magszárat nevelni, ezért jó hozamú gyepállományokat képez az üde fekvésű, jó termőképességű területeken. Ott is tapasztaltam állomány képzését, ahol homoktalajon rossz vízgazdálkodás mellett, de erdővel védett, párásabb légnedvesség tartalmú viszonyok között telepedett meg. Értékes takarmányt adó füve szénakészítéssel hasznosítható. A számára megfelelő termőhelyeken önkéntes betelepülésére számíthatunk. Sudár rozsnok / Bromus erectus Huds./ Lazabokrú szálfű. A száraz fekvésű gyepek növénye. Csak természetes társulásokban fordul elő. A rendszertelen legeltetést nem tűri, de a kaszáláshoz alkalmazkodik. A szakszerű extenzív gazdálkodás kifejlődésével várható ismételt felszaporodása a gyepekben Tarackos aljfüvek Réti perje / Poa pratensis L./ Az egyik legértékesebb legelőben és kaszálóban egyaránt alkalmazott hosszú életű és jó minőségű takarmányt biztosító aljfű fajunk. Két változata ismert, a keskeny levelű és a széles levelű. Ez teszi lehetővé, hogy az üdefekvéstől az öntözött gyepeken át a száraz fekvésig minden fontosabb gyeptermő helyen megtaláljuk vagy alkalmazzuk. A keskeny levelű változatot manapság a botanikusok önálló fajként kezelik keskeny perje néven, de így a nemesített fajták között még nem találjuk meg. A rágást, tiprást kiválóan bírja. A keskeny levelű változatot üde és száraz fekvésbe, míg a széles levelűt inkább üde, nedves fekvésű gyepekben termesztjük. Nemesítése jelentős. Megtaláljuk a takarmány fajták mellett a sport és park fajtákat is, sőt a gyenge növekedésű ún. mini turf fajták is forgalomban vannak. Fajtaválasztás előtt fontos megismerni annak tulajdonságait. Magról nehezen telepíthető. A vetés mélysége ne haladja meg a 0.5 centimétert. A magágy minőségére érzékeny. Kelése lassú, elhúzódó. A telepítés után teljes termését a harmadik évtől kezdve adja. Megtelepedése után a jól alkalmazott agrotechnika hatására szinte örök életű a gyepben. Társnövényei száraz fekvésben a vörös csenkesz, a taréjos búzafű, a magyar rozsnok, sudár rozsnok, üdefekvésben pedig az angol perje, a réti csenkesz, fehér here, szarvaskerep. 14

15 Vörös csenkesz / Festuca rubra L. / Széles körben alkalmazott fűfaj. Két változata ismert a tarackos /Festuca rubra/ és a csomós /Festuca commutata/ hajtásnevelésű. Az utóbbit inkább sportgyep célokra nemesítik. A tarackos változat a legeltetést, a rágást, tiprást jól bírj, üde és száraz fekvésben alkalmazható, dombvidéki gyepekben az északi oldalakon található hosszú életű fűfaj. Szárazságtűrése jó. A telepítés agrotechnikájára igényes, magról nehezen telepíthető, hosszú életű, nagy önfelújító képességgel rendelkező gyepalkotó. Jellegzetessége, hogy a tarack csomóin jól bokrosodik, sűrűn gyepes állományt képez. Különösen száraz fekvésű, nem öntözhető, dombvidéki területek gyepesítésére ajánlható töltő fűnek. Takarmányértéke jó, hozama alacsony. Gyepjét az állatok fiatal korban szívesen legelik és szénává szárítva is jó minőségű szálastakarmányt ad. Jól tűri az árnyékot, ezért a szálfüvek mellett is képes sűrű gyepet kialakítani. Társuló képessége jó. Gyomelnyomó hatása átlagos. Erős gyepnemeze az eróziónak ellenáll. Tápanyag ellátottságra érzékeny. Leggyakoribb társnövénye a keskeny levelű réti perje, az angol perje, a taréjos búzafű, réti csenkesz, a magyar rozsnok, a fehér here. Csillagpázsit /Cynodon dctylon (L) Pers./ Tarackos és indás aljfű. Igénytelenségét bizonyítja, hogy esetenként laza, homoktalajokon egyetlen állományalkotó fűfajként jelenik meg. Rövid a vegetációs ideje. Hazánkban van az elterjedési területének északi határa. Későn hajt ki, és korán nyugalmi állapotba vonul. A szárazságot jól tűri. Legeltetésnél bendő elhomokosodást okozhat. Tarackos tippan, fehér tippan / Agrostis alba L./ A nedves fekvésű gyepek tarackos aljfüve. Általában alacsony hozamú, igényes fű. Változata az óriás tippan, ami nagyobb termőképességű és jobb hozamú, mint az alap faj. A mély fekvésű területeken van jelentősége Tarackos szálfüvek Magyar rozsnok, árva rozsnok / Bromus inermis Leyss / Növénytani szempontból a neve árva rozsnok, de magyar rozsnokként került a termesztésbe és a fajtanemesítésbe. Először, mint szárazságtűrő füvet 1863-ban a nagymágocsi uradalomban találták meg, és innen indult a karrierje mágocsi rozsnok néven. Magyarországon kívül elsősorban az Észak-Amerikában, a prérin terjedt el a termesztése. A gyepes szakirodalom először 1769-ben tesz említést a növényről, mint a juhok kiváló legelő növényéről. Telepíthetősége közepes. Önfelújító képessége tarackjairól kiváló. Élettartama hosszú, a mélyre hatoló tarackok miatt. Megfelelő ápolás és fenntartás technológia alkalmazása mellett örökös gyepalkotó lehet. Tápanyagigénye közepes. Takarmányértéke kiváló. Termésképzése a telepítést követő második, harmadik évtől egyenletes, évjárathatástól függő. A nyári aszályban az augusztusi kisülésre nem hajlamos. 15

16 Talajvédő képessége átlagon felüli. Gyepképző képessége közepes, laza borítású gyepet ad, ami a kaszálások számának növelésével fokozható, de gyepnemeze az eróziónak ellenáll, ami a kései kaszálásokat követő gyengébb talajfedettség esetén szembetűnő. Más gyepalkotókkal jól társítható. Gyomelnyomó hatása kielégítő. A növény magját termesztik, magyar fajtái kaphatók. Elsősorban a húsmarha gyepekben terjedt el egy- vagy többfajú telepítésben, de a juhok is szívesen fogyasztják. Szálfű létére a legeltetést jól bírja, az állatok szeretik. Mind széna, mind silózott tartósításra alkalmas. Megfelelő hasznosítás mellett hosszú életű a gyepben. Jó minőségét, kedveltségét mutatja, hogy száraz fekvésű tejelő marha legelők szálfüveként is alkalmazzák. Mélyre hatoló gyökérzete jó talajvédő képességet biztosít. Elterjedten alkalmazzák az árvízvédelmi töltések mentett oldalának gyepesítésére, ahol jól bírja a szélsőséges viszonyokat is, ugyanakkor keresett takarmány fű. Zöld pántlikafű / Phalaris arundinacea L. Dum. / Népies neve nádas polyvacsuk volt, ami a minőségére is utalt. Természetes élőhelye a nedves vizenyős fekvés, de a nádképű csenkeszhez hasonlóan száraz fekvésben is termeszthető. Ennek is kettős szárazság tűrése van, mert nemcsak megtelepíthető, hanem a kisülésnek is ellenáll a száraz fekvésű gyepeken, ezzel képes biztosítani az állatok zöldfű ellátását. A homokos talajt nem szereti. A telepítésre érzékeny. A tavaszi telepítést igényli, mert a nyárvégi telepítés után fagyérzékeny marad a növény és erős lesz a kiritkulás, vagy nem sikerül a telepítés. Tiszta fajú telepítésben hasznosítjuk. Nagytömeget ad. Termése elérheti a 100t/ha zöldtömeget. Szénakészítésre az első növedék a bimbózás idején már alkalmatlan, ezért silózásos tartósítást, vagy korábbi fenofázisban történő szénakészítést kell tervezni. Évelő, hosszú tarackot fejlesztő szálfű, de a tarack csomóiból egyenként törnek elő a hajtások, ezért laza gyepet ad. A rágást és tiprást nem szereti, ezért elsősorban rétre való, szakszerű legelőhasználattal, a pihenő idő betartásával azonban jól legeltethető. A növény levele nem olyan durva, mint a nádképű csenkeszé, ezért az állatok szívesebben legelik. Juhokkal az esetleges ciántartalom előfordulása miatt ne legeltessük. Kaszálásnál 5 cm-nél magasabb tarlóval vágva jó sarjadzás érhető el, de ez alatt vágva kiritkul. Megfelelő hasznosítással hosszú életű a gyepben. Teljes termését a telepítést követő évtől adja. Tavasszal elég későn hajt ki, június derekán virágzik és korán betelel. Ezek alapján nem ez az ideális húsmarha legelő növénye. Korán elfásodik, ezért korán kell kaszálni. Nemesítése van és a magyar fajták vetőmagja is kapható. Réti ecsetpázsit /Alopecurus pratensis L./ A nedves fekvésű területek tarackos szálfüve. Korán virágzik és érlel magot. Kaszált nedves réteken erősen felszaporodik, mert későn vágják le. Sokfelé állományalkotó. Elsősorban szénaként betakarítva jelenik meg. Későbbi növedékei legeltethetők, ha a területre rá lehet menni. A növényt nem nemesítik. Vetőmagja nem kapható. Természetes úton betelepül a nedves vizenyős fekvésű gyepekbe. Jól bírja az elárasztást. A hosszabb idejű árvízborítás után is jól regenerálódik, az alvó rügyeiből, tarackjairól újra hajt, és jól fedi a talajfelszínt. 16

17 3.2. A pillangós gyepalkotók jellemzői A kétszikű gyepalkotók közül a pillangósok a legfontosabb takarmánynövények. A fehér here, a szarvaskerep a leggyakrabban telepített fajok. Az ökölógiai gazdálkodásban a nitrogén megkötéséhez és pótlásához Nyugat-Európában elterjedt a fehér here használata a gyepben. A takarmányértéket tekintve saját kísérleteimből is megállapítható, hogy ha a gyepalkotók pillangós növény aránya telepítés után elérte a 20%-ot, akkor az 1 kg szárazanyag termésben mérhető fehérje tartalom elérte a 300kgN/ha hatóanyagú kezelésben részesült, csak fűfélékből álló gyep fehérje tartalmát. A gyep pillangós növényei két csoportot alkotnak. A bokros herefélékhez tartoznak a lucerna félék, a vörös here, a szarvaskerep. Az indás herefélék közül a fehérhere a legfontosabb, de itt említhetjük meg a kúszó lucernát is. Szarvaskerep /Lotus corniculatus L. / A bokros herefélék között a szarvaskerep az egyik legfontosabb gyepalkotó. A természetes és a telepített gyepekben egyaránt előfordul. A nedves fekvéstől a száraz fekvésig telepíthető. A legeltetést is jól tűri. A juhok különösen kedvelik, de a lovak nem szeretik. Telepítésnél 10% körüli borítást tervezzünk. Legeltetésénél a felfúvódástól nem kell tartani. Fehérhere /Trifolium repens L. / Általában az üde fekvésű gyepeket kedveli, de megél a jobb talajú, száraz fekvésű gyepekben is. A közönséges fehérhere telepítés nélkül is fenntartja magát a legelőn. Különösen a nyári növedékekben nő meg a borítása a gyepben. Legelőkön a legeltetés hatására nemcsak az indák legyökeresedésével, hanem a magja elpergetésével is szaporodik. A nitrogén műtrágya kiszorítja a gyepből. A lódihere típusú nagylevelű tetraploid fajták csak igényes, jó tápanyag gazdálkodású és kellő vízellátottságú, vagy öntözött gyepekben maradnak meg. A felfúvódás veszély miatt óvatosan legeltessük Gyomnövények a gyepben A gyepalkotó növények között vannak takarmányozási szempontból értékesek és vannak kevésbé értékesek, amiket gyomként kezelünk. Azok a gyepalkotó növényfajok, amelyek jelenlétükkel a gyepben csökkentik a takarmány hozamot, vagy zavarják a termés takarmányozhatóságát, hasznosíthatóságát, és ez által kimutatható gazdasági kárt okoznak, a gyep gyomnövény csoportjába tartoznak. A gyepgazdálkodásban minden olyan növény gyomnak minősül, ami a gyep termésének mennyiségét, minőségét, termeszthetőségét és hasznosíthatóságát károsan befolyásolja. A gyep gyomnövényeit gazdasági hatásuk alapján a következő csoportokra oszthatjuk 17

18 Az egyéb kétszikű gyepalkotók aszerint, hogy hogyan hatnak a gyep termésképzésére, hasznosíthatóságára, és az állat szervezetére, termelésére, az alábbi gyomnövény csoportokba sorolhatók: 1. Relatív vagy esetenkénti gyomnövények. Ebbe a csoportba tartoznak azok a növények, amelyek kismértékű előfordulása hasznos lehet a gyepben, de elszaporodva terméskiesést okoznak, mert az állat nem legeli le őket. Ezek a növények, ha a gyep állományán belül nem haladják meg a 20 %-os borítási arányt, még nem számítanak gyomnak. Ilyen pl. a gyermekláncfű, útifűfélék, cickafark stb. A legeltetett állatfaj szempontjából is lehet egy növény esetenként hasznos vagy káros. Pl. a szarvaskerep szarvasmarha legelőkön kívánatos takarmány, a juhok is nagyon kedvelik, viszont a ló nem eszi meg. 2. Abszolút vagy állandó gyomnövények. Jelenlétük minden formában káros a gyepben, két alcsoportra oszthatók. (a) Az egyik a mérgező gyomok alcsoportja, ami lehet zölden és szárítva is, vagy csak zölden mérgező. Ez utóbbiak szárítva, szénaként takarmányozhatók. Az állat legelés közben megtanulja felismerni a mérgező növényeket, de fiatal állatok legeltetésénél vagy zölden etetve léphetnek fel problémák. Zölden mérgező növények közé tartozik a boglárkafélék nagy része, mint a torzsika boglárka, réti boglárka, kúszó boglárka, vízi harmatkása, csörgő kakascímer. Szárítva is megtartják mérgező hatásukat a zsurlók, az őszi kikerics, sziki üröm, nadragulya, kutyatejfélék, tavaszi hérics, lyukaslevelű orbáncfű. (b) A szúrós gyomok alkotják abszolút gyomok másik alcsoportját. Jelenlétükkel akadályozzák a füvek hasznosítását, terjednek és esetenként mérgezőek is. Leggyakoribb közülük a tövises iglice, mezei iringó, útszéli bogáncs, szúrós szerbtövis. 3. Közömbös gyomok, az ápoló kaszálások elmaradása miatt jelennek meg és a szukcessziós folyamatok előre haladásával szaporodhatnak el a gyepekben az olyan kórós leveles gyomok, mint a lósóska, ökörfark kóró, mezei katáng és a cserjék, mint a gyalogbodza, a galagonya, a kökény, a vadrózsa. Helyfoglalásukkal, tömeges elterjedésükkel kiszorítják a fűféle gyepalkotókat, csökkentik a hasznosítható termésképzést, a termés legeltetéssel és kaszálással történő hasznosíthatóságát, pedig egyaránt akadályozzák. 4. A gyomfüvek csoportját képezik azok a fűfélék, amelyeket az állatok rossz minőségük miatt nem legelnek le, vagy megbízhatatlan a termőképességük, mert rövid a tenyészidejük, azaz a vegetációs idő elején gyorsan magot hoznak, majd elszáradnak. Olyan füvek tartoznak ide, mint a puha rozsnok, egérárpa, szagos borjúpázsit, szőrfű, fenyérfű stb. 5. Külön kategóriát képeznek a savanyú füvek, a sásfélék. Takarmányértékük gyenge. Az állatok nem szívesen legelik, és szárítva sem a jó takarmányok közé sorolandók. 18

19 4. A gyepek telepítése A gyepgazdálkodás nemcsak természetes növénytársulások gyepjein, hanem telepített gyepeken is folytatható, ezért a telepítési alapelvek ismerete a sikeres gazdasági tevékenység megvalósításához elengedhetetlen. A gyep faji összetételének tervezéséhez és telepítéséhez ismerni kell: a termőhely ökológiai adottságait, a művelésmód formáját,, a legeltetendő állatfaj igényeit és tartás módját, a gyephasznosítás formáját. Ha a gyephasznosítás formája legelő, akkor az aljfű: szálfű: pillangós arány 60:30:20% körül alakul, mivel az aljfüvek jól bírják, sőt igénylik a legeltetést. Tejhasznú állattartás esetén 5-7 fajból álló keveréket tervezünk, ami napos legeltetési idényben négy növedék hozamának legeltetését biztosítja. (angol perje, vörös csenkesz, réti perje, magyar rozsnok, réti csenkesz, fehér here, szarvas kerep.) Húsmarhatartásnál egyfajú vagy 2-3 fűfajból álló nagy termőképességű, szárazság tűrő, az augusztusi kisülési időszakban is legeltethető, gyepet telepíthetünk, ami napig legeltethető (nádképű csenkesz, magyar rozsnok, zöld pántlikafű). Széna, szenázs készítés céljára 20:60:20% aljfű : szálfű : pillangós arányú rét kialakítása célszerű, aminek az első növedékét kaszáljuk, a többit pedig legeltetjük vagy esetleg sarjú szénát készítünk. A vetőmag adagot különböző alaptáblázatokból állíthatjuk össze, amelyekből az egy hektárra szükséges magot a növényborítási terv alapján kiszámíthatjuk. A keverék összeállítás, a magkeverékek tervezése A tervezésnél mindig a növény fajok talaj fedését, vagyis a várható botanikai borítását vesszük figyelembe, és ebből határozzuk meg a telepítéshez szükséges vetőmag mennyiségét, tömegét. 3. táblázat A botanikai borítás arányának tervezése Aljfű % Szálfű % Pillangós % Legelő Rét Kaszáló A legegyszerűbb eljárás a négyzetméterenként vetésre tervezett csiraszámból indul ki. A takarmány gyep területekre 8-10 ezer db csirát telepítenek négyzetméterenként, a talajvédő gyepekbe 20-30ezret és a pázsit sport célokra 30-60ezret. A vetőmag adag meghatározásához szükséges többi adatot meg kell mérni. 19

20 A tervezés menete. 1. Kiválasztjuk a céloknak és a termőhelynek megfelelő gyepalkotó fajokat. 2. Meghatározzuk a gyeptakaró fajonkénti növényborításának százalékos arányát. 3. Megtervezzük a négyzetméterenként telepítésre kerülő csíraszámot. 4. A tervezett csíraszám és a tervezett fajok százalékos megoszlásából kiszámítjuk a fajonkénti csíraszámot. 5. Meghatározzuk a fajok ezerszemtömegét. 6. A fajonkénti csíraszám és ezerszemtömeg alapján kiszámítjuk a telepítésre kerülő vetőmag tömeget négyzetméterenként és hektárra átszámítva 100% használati értéket feltételezve. 7. A vetőmag adagot a tényleges használati érték szerint korrigáljuk fordított arányszámítással. 8. A telepítésre tervezett vetőmag adag alapján kiszámítjuk a keverékben szereplő fajok tömeg százalékát és ez alapján a vetőmag üzemmel, összeállítatjuk a vetőmag keveréket. 4. Táblázat Talajvédőgyep vetőmag keverék tervezése 100% használati értékkel * Növény neve típusa Borítási % Tervezett csíraszám db/m 2 Ezerszem tömeg g Vetőmag tömeg g/m 2 Magkeverék tömeg (1) (1) (2) (3) - (4) (5) (6) (8) Angol perje Lb.a ,0 5,0 10,6 Réti perje T.a ,17 0,85 1,8 Vörös csenkesz T.a ,0 5,0 10,6 Magyar rozsnok T.sz ,5 26,3 55,8 Nádképű csenkesz Lb.sz ,0 10,0 21,2 Összesen , % Lb.a = lazabokrú aljfű, Lb.sz = lazabokrú szálfű, T.a = tarackos aljfű, T.sz = tarackos aljfű * A vetőmag tömeget a mért vagy vizsgált használati érték alapján korrigálni kell a ténylegesen vetendő vetőmag adag meghatározásához. ( 7 ). Gyepet két időpontban telepíthetünk. Tavasszal március 3. dekádjában és nyár végén az augusztus 20-a és szeptember 10-e közötti időszakban. Mindkét időpontnak vannak előnyei és hátrányai. Az előnyök és a hátrányok egyaránt hatnak a telepített növényre, ezért vizsgáljuk meg, mit igényel a növény. A fűmag szinte fényben csírázik, ezért sekély vetést igényel, ami fajtól függően 0,5-2 cm mély lehet. A magágy aprómorzsás, kertszerűen elmunkált, kellőképpen ülepedett, tömör talaj legyen. A magágy tömörsége 20