I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS

Átírás

1 I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1

2 1. A GYÓGYSZER NEVE SOMAVERT 10 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz. 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Injekciós üvegenként 10 mg pegviszomantot tartalmaz. Feloldás után 1 ml oldat 10 mg pegviszomantot tartalmaz. A pegviszomantot rekombináns DNS technológiával, Escherichia coli sejtekben állítják elő. Ismert hatású segédanyagok: A gyógyszer 0,4 mg nátriumot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Por és oldószer oldatos injekcióhoz. A por fehér, vagy csaknem fehér színű. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok Acromegaliás felnőtt betegek kezelése, akiknél a műtét és/vagy besugárzás nem volt kielégítő hatású, és akiknél a szomatosztatin analógokkal való megfelelő orvosi kezelés hatására nem normalizálódott az IGF-I koncentrációja vagy a kezelést nem tolerálták. 4.2 Adagolás és alkalmazás A kezelést acromegalia kezelésében jártas orvos felügyelete mellett kell elkezdeni. Adagolás Telítő adagként 80 mg pegviszomantot kell subcutan beadni orvosi felügyelet mellett. Ezt követően 1 ml injekcióhoz való vízben feloldott 10 mg SOMAVERT-et kell naponta egyszer subcutan injekcióként beadni. Az adagot a szérum IGF-I szintje alapján kell beállítani. A szérum IGF-I koncentrációt 4-6 hetente kell meghatározni, és a megfelelő adag beállításához 5 mg/nap adaggal kell emelni a dózist, annak érdekében, hogy a szérum IGF-I szintje az adott korcsoport normál tartományába essen, és a kezelés hatása optimális legyen. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 30 mg-ot. A különböző adagolásokhoz a következő kiszerelések állnak rendelkezésre: SOMAVERT 10 mg, SOMAVERT 15 mg, SOMAVERT 20 mg, SOMAVERT 25 mg és SOMAVERT 30 mg. 2

3 Gyermekek A SOMAVERT biztonságosságát és hatásosságát 0 17 éves gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Idősek Az adag módosítása nem szükséges. Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek A SOMAVERT biztonságosságát és hatásosságát vese- vagy májelégtelenségben szenvedő betegekben nem állapították meg. Az alkalmazás módja A pegviszomantot subcutan injekcióként kell beadni. A lipohypertrophia elkerülése érdekében az injekció helyét naponta váltogatni kell. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. 4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Növekedési hormont termelő tumorok A növekedési hormont termelő hypophysis tumorok esetenként nőhetnek, amely súlyos következményekkel (például látótérkiesés) járhat. A pegviszomant-kezelés hatására nem csökken a tumor mérete. Ezért minden beteget, akinek ilyen tumora van, szorosan ellenőrizni kell a tumor kezelés alatti lehetséges növekedésének elkerülésére. A szérum IGF-I szintjének ellenőrzése A pegviszomant a növekedési hormon hatékony antagonistája. A gyógyszer alkalmazása alatt növekedésihormon-hiányos állapot alakulhat ki, a növekedési hormon emelkedett szérumszintje ellenére. A szérum IGF-I szintjét folyamatosan ellenőrizni kell, és a korcsoportnak megfelelő normáltartományban kell tartani a pegviszomant adagjának megfelelő módosításával. ALAT vagy ASAT emelkedése A pegviszomant-kezelés első hat hónapjában 4-6 hetenként, illetve ettől függetlenül bármikor, ha a betegnek hepatitisre utaló tünetei vannak, ellenőrizni kell a szérum alanin-aminotranszferáz (ALAT) és a szérum aszpartát-aminotranszferáz (ASAT) szintjét. ALAT és ASAT emelkedés észlelésekor, vagy ha a beteg korábban már kapott bármilyen szomatoszatin analóg szert, ki kell zárni az obstruktív epeúti betegség lehetőségét. A pegviszomant-kezelést abba kell hagyni, ha a májbetegség tünetei tartósan fennállnak. Hypoglykaemia Orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kezelt diabeteses betegeken végzett pegviszomant-vizsgálat ebben a betegcsoportban a hypoglykaemia kockázatát jelezte. Ezért egyidejűleg acromegaliaban és diabetes mellitusban szenvedő betegek kezelésekor szükségessé válhat az inzulin vagy az orális antidiabetikumok adagjának csökkentése (lásd 4.5 pontot is). 3

4 Fokozott fertilitás A kezelés hatására kialakuló IGF-I koncentráció csökkenése a beteg klinikai állapotának javulását eredményezi, és nőbetegekben fokozhatja a fertilitást. Ezért a betegek figyelmét fel kell hívni, hogy megfelelő fogamzásgátlásról gondoskodjanak, ha szükséges. A pegviszomant nem javasolt terhesség alatt (lásd 4.6 pontot is). 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A szomatosztatin analógokkal való kezelés folytatása mérlegelendő. Ez a gyógyszer és más, az acromegalia kezelésére alkalmazott szerek együttes adását széleskörűen nem vizsgálták. Inzulint vagy orális antidiabetikumokat kapó betegekben szükségessé válhat ezen szerek hatóanyag adagjának a csökkentése a pegviszomant inzulinérzékenységre kifejtett hatása miatt (lásd 4.4 pont). A pegviszomant szerkezetileg nagymértékben hasonlít a növekedési hormonhoz, ezért a növekedési hormon meghatározására szolgáló, kereskedelemben kapható tesztekkel keresztreakciót ad. Terápiás adagokban ennek a gyógyszernek a szérumkoncentrációja szer nagyobb, mint acromegaliás betegekben a növekedési hormon tényleges szérumkoncentrációja, ezért a kereskedelemben kapható, a növekedési hormon meghatározására szolgáló tesztek hamis eredményt fognak adni. Ennek megfelelően a pegviszomant-kezelés monitorozására vagy az adag beállítására nem használhatóak az ezekből a tesztekből nyert szérum növekedési hormon koncentrációk. 4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Fogamzóképes nők Lásd 4.4 pont. Terhesség A pegviszomanttal kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a terhesség, embrionális/magzati fejlődés, szülés és szülés utáni fejlődés tekintetében (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A SOMAVERT terhesség alatt csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges (lásd 4.4 pontot is). Szoptatás A pegviszomant kiválasztódását az anyatejbe állatoknál nem vizsgálták. A klinikai adatok korlátozott számban (egy jelentett eset) állnak rendelkezésre a pegviszomant emberi anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan. Ezért a pegviszomant nem alkalmazható szoptató nőknél. A szoptatás folytatható, ha a gyógyszer alkalmazását abbahagyták: a döntés meghozatalánál figyelembe kell venni a pegviszomant-kezelés előnyét az anyára és a szoptatás előnyét a gyermekre nézve. Termékenység A pegviszomanttal kapcsolatban nem állnak rendelkezésre fertilitásra vonatkozó adatok. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. 4

5 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Biztonságossági profil összefoglalása Az alábbi lista tartalmazza a SOMAVERT klinikai vizsgálataiban észlelt nemkívánatos hatásokat. Klinikai vizsgálatokban pegviszomanttal kezelt betegek (n=160) nagyrészt enyhe-közepes mértékű, rövid ideig tartó nemkívánatos hatásokról számoltak be, amelyek miatt a kezelést nem kellett abbahagyni. A klinikai vizsgálatokban résztvevő acromegaliás betegek 5%-ában előforduló, pegviszomanttal összefüggésbe hozott leggyakrabban jelentett nemkívánatos hatások közé tartoznak az injekció okozta helyi reakciók (11%), hyperhidrosis (7%), fejfájás (6%) és asthenia (6%). Mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi felsorolás a klinikai vizsgálatokban megfigyelt vagy spontán jelentett mellékhatásokat tartalmazza, szervrendszerenként és előfordulási gyakoriság szerint osztályozva. A forgalombahozatalt követő tapasztalatból származó mellékhatások dőlt betűvel kerültek feltüntetésre. A nemkívánatos hatásokat az alábbi kategóriák alapján csoportosították: Gyakori: 1/100 <1/10 Nem gyakori: 1/1000 <1/100 Nem ismert (a rendelkezésekre álló adatokból nem állapítható meg) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: thrombocytopenia, leukopenia, leukocytosis, vérzéses diathesis Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Gyakori: hypercholesterinaemia, testsúlygyarapodás, hyperglykaemia, éhségérzet Nem gyakori: hypertriglyceridaemia, hypoglykaemia Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: szisztémás hiperszenzitivitási reakciók* Pszichiátriai kórképek: Gyakori: szokatlan álmok, alvászavar Nem gyakori: düh, apathia, confusio, fokozott libido, pánikroham, rövidtávú memóriazavar Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: fejfájás, szédülés, aluszékonyság, tremor Nem gyakori: hypaesthesia, ízérzés zavara, migrén, narcolepsia Szembetegségek és szemészeti tünetek: Nem gyakori: asthenopia, szem fájdalma A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei: Nem gyakori: Ménière-betegség Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: Gyakori: perifériás oedema Érbetegségek és tünetek: Gyakori: hypertonia 5

6 Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: Nem gyakori: dyspnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: hasmenés, székrekedés, émelygés, hányás, haspuffadás, dyspepsia, flatulencia Nem gyakori: szájszárazság, aranyér, fokozott nyálképződés, fogbetegség Máj- és epebetegségek, illetve tünetek: Gyakori: kóros májfunkciós tesztek (pl. transzaminázok szintjének emelkedése) (lásd 4.4 pont) A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Gyakori: hyperhidrosis, pruritus, bőrkiütés Nem gyakori: arcoedema, száraz bőr, contusio, véraláfutásokra való hajlam, éjszakai izzadás A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Gyakori: arthralgia, myalgia Nem gyakori: arthritis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Nem gyakori: haematuria, proteinuria, polyuria, vesekárosodás Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Gyakori: influenzaszerű betegség, fáradtság, az injekció beadása helyén véraláfutás vagy vérzés, injekció okozta helyi reakció (ideértve az injekció helyén jelentkező hiperszenzitivitást), injekció beadása helyén hypertrophia (pl. lipohypertrophia)*, asthenia Nem gyakori: pyrexia, rossz közérzet, csökkent sebgyógyulási hajlam * A megjelölt mellékhatásokra vonatkozó leírást lásd alább. A megjelölt mellékhatásokra vonatkozó leírás A legtöbb, az injekció helyén fellépő reakció, amit erythema és érzékenység jellemez, a pegviszomant-kezelés folytatása mellett spontán, lokális tüneti kezelésre rendeződött. Az injekció helyén hypertrophia megjelenését figyelték meg, ideértve a lipohypertrohiát is. A pegviszomanttal kezelt betegek 16,9%-ánál izolált, növekedési hormon-ellenes antitestek alacsony titerű megjelenését észlelték. Ezen antitestek klinikai jelentősége nem ismert. Szisztémás hiperszenzitivitási reakciókat, köztük anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat, laryngospasmust, angioedemát, generalizált bőrreakciókat (bőrkiütés, erythema, pruritus, urticaria) jelentettek a forgalomba hozatalt követő használat során. Néhány betegnél hospitalizációra volt szükség. Újra történő alkalmazáskor a tünetek nem fordultak elő ismételten minden betegnél. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. 4.9 Túladagolás A pegviszomanttal történő túladagolásáról kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Az egy jelentett akut túladagolás esetében, amikor 7 napon keresztül napi 80 mg adagot adtak be, a beteg kissé fokozott fáradtságérzetről és szájszárazságról számolt be. A kezelés abbahagyását követő héten a következő nemkívánatos eseményeket észlelték: insomnia, fokozott fáradtságérzet, perifériás oedema, finom 6

7 tremor és hízás. Két héttel a kezelés abbahagyása után leukocytosist, és az injekciók és véna punkciók helyén mérsékelt fokú vérzést észleltek, amelyek nagy valószínűséggel a pegviszomanttal összefüggésbe hozhatók. Túladagolás esetén a gyógyszer adagolását fel kell függeszteni mindaddig, amíg az IGF-I szintje megközelíti vagy eléri a normális tartományt. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb hyphophysis elülső lebeny hormonok és analógok, ATC kód: H01AX01 Hatásmechanizmus A pegviszomant a humán növekedési hormonnal analóg vegyület, amely genetikai módosítás következtében a növekedési hormon receptorának antagonistája. A pegviszomant a sejtek felületén levő növekedési hormon receptorokhoz kötődik, és ezáltal gátolja a növekedési hormon kötődését, valamint a növekedési hormon intracellularis jelátvitelét. A pegviszomant nagy fokban szelektív a növekedési hormon receptorokra, és nem ad keresztreakciót más citokin receptorokkal, beleértve a prolaktin receptort. Farmakodinámiás hatások A pegviszomant, a növekedési hormon hatásának gátlása révén az inzulin-szerű növekedési faktor (insulin-like growth factor IGF-I) valamint más, a növekedési hormon kontrollja alatt álló szérumfehérjék, mint a szabad IGF-I, az IGF-I savérzékeny alegysége (acid labile subunit ALS) és az inzulin-szerű növekedési faktort megkötő protein-3 (insulin-like growth factor binding protein IGFBP-3) szérumkoncentrációjának csökkenését idézi elő. Klinikai hatásosság és biztonságosság Egy 12 hetes, randomizált, dupla vak, multicentrikus klinikai vizsgálatban a pegviszomantot placeboval hasonlították össze 112 acromegaliás betegen. A pegviszomanttal kezelt betegcsoportban a IGF-I (p<0,0001), szabad IGF-I (p<0,05), IGFBP-3 (p<0,05) és ALS (p<0,05) középértékek dózisfüggő, statisztikailag szignifikáns csökkenését észlelték a kiindulás utáni összes viziten. A vizsgálat végén (a 12. héten) a szérum IGF-I koncentrációja a normál tartományt a placeboval kezelt csoportban a betegek 9,7%-ában, a pegviszomanttal kezelt csoportban pedig a betegek 38,5, 75 és 82%-ában érte el 10, 15 és 20 mg-os napi adag mellett. A placebo csoporttal összehasonlítva statisztikailag szignifikáns (p<0,05) javulást észleltek a tüneteket értékelő összesített pontszámban mind a három dóziscsoportban. Egy hosszútávú, nyílt, dózis-titrációs vizsgálatban az acromegaliás betegek 38 főből álló csoportját követték legalább 12 egymást követő hónapon (középérték 55 hét) keresztül a pegviszomant napi adagolása mellett. Ebben a csoportban az IGF-I koncentrációjának középértéke 917 ng/ml-ről 299 ng/ml-re csökkent, és 92%-uk esetén az IGF-I koncentrációja elérte a normális, korcsoportnak megfelelő tartományt. 7

8 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Subcutan adagolás után a pegviszomant felszívódása lassú és elhúzódó, a pegviszomant szérumcsúcskoncentrációja általában a beadás után csak órával alakul ki. A subcutan adag felszívódásának középértéke 57% volt az intravénás adagéhoz viszonyítva. Eloszlás A pegviszomant látszólagos eloszlási térfogata viszonylag kicsi (7 12 l). Biotranszformáció A pegviszomant metabolizmusát nem vizsgálták. Elimináció A pegviszomant teljes test szisztémás clearance középértéke többszöri adagolás után körülbelül 28 ml/óra, mg/nap subcutan adagolás esetén. A pegviszomant veseclearance-e elhanyagolható, és a teljes test clearance kevesebb, mint 1%-áért felelős. A pegviszomant lassan ürül a szérumból, a felezési idő középértékét órára becsülik mind egyszeri, mind többszöri adagolás után. Linearitás/nem-linearitás A pegviszomant egyszeri subcutan adagolása után nem észleltek lineáris összefüggést emelkedő (10, 15 és 20 mg-os) adagokkal. A populációs farmakokinetikai vizsgálatokban az egyensúlyi állapotban nagyjából lineáris farmakokinetikát észleltek. Két hosszú távú vizsgálatban résztvevő 145 betegnél a pegviszomant átlagos szérumkoncentrációja (± SD) körülbelül 8800 ± 6300, ± 8000 és ± ng/ml volt 10, 15 és 20 mg-os napi adagok mellett. A pegviszomant farmakokinetikája hasonló egészséges önkéntesekben és acromegaliás betegekben, azonban nagyobb testsúlyú egyénekben a pegviszomant teljes test clearance-e kissé nagyobb, mint kisebb testsúlyú egyénekben, akiknek ezért nagyobb adag pegviszomantra lehet szükségük. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A patkányokban és majmokban végzett, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Azonban, a majmokban észlelt jelentős farmakológiai hatás miatt nem vizsgálták a készítmény szisztémás hatását nagyobb adagokban, mint amit betegek kapnak a kezelés során. Egyetlen, nyulakon végzett szegmens II vizsgálattól eltekintve nem végeztek reprodukciós toxicitási vizsgálatokat. Patkányokban végzett karcinogenitási vizsgálatban a hímeknél az injekció beadásának helyén fibrosissal és histiocytás gyulladással társult malignus fibrosus histiocytomák kialakulását figyelték meg olyan expozíciós szintnél, amely két hosszútávú vizsgálatban napi 30 mg dózisnál mért átlagos plazmakoncentrációkon alapuló humán expozíciós szint háromszorosának felelt meg. A reakció jelentősége embernél jelenleg nem ismert. 8

9 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Por: Glicin Mannit (E421) Vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfát Nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrát Oldószer: Injekcióhoz való víz 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. Feloldás után a gyógyszerkészítményt azonnal fel kell használni. 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 C 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában. Feloldás után: A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Dugóval (butilgumi) lezárt injekciós üveg (I. típusú üveg). A műanyag védőkupak színe a termék hatáserősségét mutatja. A port tartalmazó injekciós üveg 10 mg pegviszomantot tartalmaz. Az oldószert tartalmazó injekciós üveg 8 ml injekcióhoz való vizet tartalmaz. 30 darabos kiszerelés. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A port 1 ml oldószerben kell feloldani. Adja az oldószert a port tartalmazó injekciós üvegbe. Óvatosan oldja fel a port lassú, körkörös mozdulatokkal. Ne rázza erőteljesen, mivel ez a hatóanyag denaturációját idézheti elő. Ha feloldás után az oldat homályos, vagy feloldatlan részecskéket tartalmaz, akkor a készítményt ki kell dobni. Csak egyszeri használatra. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. 9

10 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Pfizer Limited Ramsgate Road Sandwich Kent CT13 9NJ Nagy-Britannia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/1/02/240/ A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: november 13. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: szeptember A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 10

11 1. A GYÓGYSZER NEVE SOMAVERT 15 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz. 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Injekciós üvegenként 15 mg pegviszomantot tartalmaz. Feloldás után 1 ml oldat 15 mg pegviszomantot tartalmaz. A pegviszomantot rekombináns DNS technológiával, Escherichia coli sejtekben állítják elő. Ismert hatású segédanyagok: A gyógyszer 0,4 mg nátriumot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Por és oldószer oldatos injekcióhoz. A por fehér, vagy csaknem fehér színű. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok Acromegaliás felnőtt betegek kezelése, akiknél a műtét és/vagy besugárzás nem volt kielégítő hatású, és akiknél a szomatosztatin analógokkal való megfelelő orvosi kezelés hatására nem normalizálódott az IGF-I koncentrációja vagy a kezelést nem tolerálták. 4.2 Adagolás és alkalmazás A kezelést acromegalia kezelésében jártas orvos felügyelete mellett kell elkezdeni. Adagolás Telítő adagként 80 mg pegviszomantot kell subcutan beadni orvosi felügyelet mellett. Ezt követően 1 ml injekcióhoz való vízben feloldott 10 mg SOMAVERT-et kell naponta egyszer subcutan injekcióként beadni. Az adagot a szérum IGF-I szintje alapján kell beállítani. A szérum IGF-I koncentrációt 4-6 hetente kell meghatározni, és a megfelelő adag beállításához 5 mg/nap adaggal kell emelni a dózist, annak érdekében, hogy a szérum IGF-I szintje az adott korcsoport normál tartományába essen, és a kezelés hatása optimális legyen. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 30 mg-ot. A különböző adagolásokhoz a következő kiszerelések állnak rendelkezésre: SOMAVERT 10 mg, SOMAVERT 15 mg, SOMAVERT 20 mg, SOMAVERT 25 mg és SOMAVERT 30 mg. 11

12 Gyermekek A SOMAVERT biztonságosságát és hatásosságát 0 17 éves gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Idősek Az adag módosítása nem szükséges. Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek A SOMAVERT biztonságosságát és hatásosságát vese- vagy májelégtelenségben szenvedő betegekben nem állapították meg. Az alkalmazás módja A pegviszomantot subcutan injekcióként kell beadni. A lipohypertrophia elkerülése érdekében az injekció helyét naponta váltogatni kell. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. 4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Növekedési hormont termelő tumorok A növekedési hormont termelő hypophysis tumorok esetenként nőhetnek, amely súlyos következményekkel (például látótér kiesés) járhat. A pegviszomant-kezelés hatására nem csökken a tumor mérete. Ezért minden beteget, akinek ilyen tumora van, szorosan ellenőrizni kell a tumor kezelés alatti lehetséges növekedésének elkerülésére. A szérum IGF-I szintjének ellenőrzése A pegviszomant a növekedési hormon hatékony antagonistája. A gyógyszer alkalmazása alatt növekedési hormon hiányos állapot alakulhat ki, a növekedési hormon emelkedett szérumszintje ellenére. A szérum IGF-I szintjét folyamatosan ellenőrizni kell, és a korcsoportnak megfelelő normáltartományban kell tartani a pegviszomant adagjának megfelelő módosításával. ALAT vagy ASAT emelkedése A pegviszomant-kezelés első hat hónapjában 4-6 hetenként, illetve ettől függetlenül bármikor, ha a betegnek hepatitisre utaló tünetei vannak, ellenőrizni kell a szérum alanin-aminotranszferáz (ALAT) és a szérum aszpartát-aminotranszferáz (ASAT) szintjét. ALAT és ASAT emelkedés észlelésekor, vagy ha a beteg korábban már kapott bármilyen szomatoszatin analóg szert, ki kell zárni az obstruktív epeúti betegség lehetőségét. A pegviszomant-kezelést abba kell hagyni, ha a májbetegség tünetei tartósan fennállnak. Hypoglykaemia Orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kezelt diabeteses betegeken végzett pegviszomant-vizsgálat ebben a betegcsoportban a hypoglykaemia kockázatát jelezte. Ezért egyidejűleg acromegaliaban és diabetes mellitusban szenvedő betegek kezelésekor szükségessé válhat az inzulin vagy az orális antidiabetikumok adagjának csökkentése (lásd 4.5 pontot is). 12

13 Fokozott fertilitás A kezelés hatására kialakuló IGF-I koncentráció csökkenése a beteg klinikai állapotának javulását eredményezi, és nőbetegekben fokozhatja a fertilitást. Ezért a betegek figyelmét fel kell hívni, hogy megfelelő fogamzásgátlásról gondoskodjanak, ha szükséges. A pegviszomant nem javasolt terhesség alatt (lásd 4.6 pontot is). 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A szomatosztatin analógokkal való kezelés folytatása mérlegelendő. Ez a gyógyszer és más, az acromegalia kezelésére alkalmazott szerek együttes adását széleskörűen nem vizsgálták. Inzulint vagy orális antidiabetikumokat kapó betegekben szükségessé válhat ezen szerek hatóanyag adagjának a csökkentése a pegviszomant inzulinérzékenységre kifejtett hatása miatt (lásd 4.4 pont). A pegviszomant szerkezetileg nagymértékben hasonlít a növekedési hormonhoz, ezért a növekedési hormon meghatározására szolgáló, kereskedelemben kapható tesztekkel keresztreakciót ad. Terápiás adagokban ennek a gyógyszernek a szérumkoncentrációja szer nagyobb, mint acromegaliás betegekben a növekedési hormon tényleges szérumkoncentrációja, ezért a kereskedelemben kapható, a növekedési hormon meghatározására szolgáló tesztek hamis eredményt fognak adni. Ennek megfelelően a pegviszomant-kezelés monitorozására vagy az adag beállítására nem használhatóak az ezekből a tesztekből nyert szérum növekedési hormon koncentrációk. 4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Fogamzóképes nők Lásd 4.4 pont. Terhesség A pegviszomanttal kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a terhesség, embrionális/magzati fejlődés, szülés és szülés utáni fejlődés tekintetében (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A SOMAVERT terhesség alatt csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges (lásd 4.4 pontot is). Szoptatás A pegviszomant kiválasztódását az anyatejbe állatoknál nem vizsgálták. A klinikai adatok korlátozott számban (egy jelentett eset) állnak rendelkezésre a pegviszomant emberi anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan. Ezért a pegviszomant nem alkalmazható szoptató nőknél. A szoptatás folytatható, ha a gyógyszer alkalmazását abbahagyták: a döntés meghozatalánál figyelembe kell venni a pegviszomant-kezelés előnyét az anyára és a szoptatás előnyét a gyermekre nézve. Termékenység A pegviszomanttal kapcsolatban nem állnak rendelkezésre fertilitásra vonatkozó adatok. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. 13

14 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Biztonságossági profil összefoglalása Az alábbi lista tartalmazza a SOMAVERT klinikai vizsgálataiban észlelt nemkívánatos hatásokat. Klinikai vizsgálatokban pegviszomanttal kezelt betegek (n=160) nagyrészt enyhe-közepes mértékű, rövid ideig tartó nemkívánatos hatásokról számoltak be, amelyek miatt a kezelést nem kellett abbahagyni. A klinikai vizsgálatokban résztvevő acromegaliás betegek 5%-ában előforduló, pegviszomanttal összefüggésbe hozott leggyakrabban jelentett nemkívánatos hatások közé tartoznak az injekció okozta helyi reakciók (11%), hyperhidrosis (7%), fejfájás (6%) és asthenia (6%). Mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi felsorolás a klinikai vizsgálatokban megfigyelt vagy spontán jelentett mellékhatásokat tartalmazza, szervrendszerenként és előfordulási gyakoriság szerint osztályozva. A forgalombahozatalt követő tapasztalatból származó mellékhatások dőlt betűvel kerültek feltüntetésre. A nemkívánatos hatásokat az alábbi kategóriák alapján csoportosították: Gyakori: 1/100 <1/10 Nem gyakori: 1/1000 <1/100 Nem ismert (a rendelkezésekre álló adatokból nem állapítható meg) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: thrombocytopenia, leukopenia, leukocytosis, vérzéses diathesis Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Gyakori: hypercholesterinaemia, testsúlygyarapodás, hyperglykaemia, éhségérzet Nem gyakori: hypertriglyceridaemia, hypoglykaemia Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: szisztémás hiperszenzitivitási reakciók* Pszichiátriai kórképek: Gyakori: szokatlan álmok, alvászavar Nem gyakori: düh, apathia, confusio, fokozott libido, pánikroham, rövidtávú memóriazavar Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: fejfájás, szédülés, aluszékonyság, tremor Nem gyakori: hypaesthesia, ízérzés zavara, migrén, narcolepsia Szembetegségek és szemészeti tünetek: Nem gyakori: asthenopia, szem fájdalma A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei: Nem gyakori: Ménière-betegség Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: Gyakori: perifériás oedema Érbetegségek és tünetek: Gyakori: hypertonia 14

15 Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: Nem gyakori: dyspnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: hasmenés, székrekedés, émelygés, hányás, haspuffadás, dyspepsia, flatulencia Nem gyakori: szájszárazság, aranyér, fokozott nyálképződés, fogbetegség Máj- és epebetegségek, illetve tünetek: Gyakori: kóros májfunkciós tesztek (pl. transzaminázok szintjének emelkedése) (lásd 4.4 pont) A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Gyakori: hyperhidrosis, pruritus, bőrkiütés Nem gyakori: arcoedema, száraz bőr, contusio, véraláfutásokra való hajlam, éjszakai izzadás A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Gyakori: arthralgia, myalgia Nem gyakori: arthritis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Nem gyakori: haematuria, proteinuria, polyuria, vesekárosodás Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Gyakori: influenzaszerű betegség, fáradtság, az injekció beadása helyén véraláfutás vagy vérzés, injekció okozta helyi reakció (ideértve az injekció helyén jelentkező hiperszenzitivitást), injekció beadása helyén hypertrophia (pl. lipohypertrophia)*, asthenia Nem gyakori: pyrexia, rossz közérzet, csökkent sebgyógyulási hajlam *A megjelölt mellékhatásokra vonatkozó leírást lásd alább A megjelölt mellékhatásokra vonatkozó leírás A legtöbb, az injekció helyén fellépő reakció, amit erythema és érzékenység jellemez, a pegviszomant-kezelés folytatása mellett spontán, lokális tüneti kezelésre rendeződött. Az injekció helyén hypertrophia megjelenését figyelték meg, ideértve a lipohypertrohiát is. A pegviszomanttal kezelt betegek 16,9%-ánál izolált, növekedési hormon-ellenes antitestek alacsony titerű megjelenését észlelték. Ezen antitestek klinikai jelentősége nem ismert. Szisztémás hiperszenzitivitási reakciókat, köztük anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat, laryngospasmust, angioedemát, generalizált bőrreakciókat (bőrkiütés, erythema, pruritus, urticaria) jelentettek a forgalomba hozatalt követő használat során. Néhány betegnél hospitalizációra volt szükség. Újra történő alkalmazáskor a tünetek nem fordultak elő ismételten minden betegnél. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. 4.9 Túladagolás A pegviszomanttal történő túladagolásáról kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Az egy jelentett akut túladagolás esetében, amikor 7 napon keresztül napi 80 mg adagot adtak be, a beteg kissé fokozott 15

16 fáradtságérzetről és szájszárazságról számolt be. A kezelés abbahagyását követő héten a következő nemkívánatos eseményeket észlelték: insomnia, fokozott fáradtságérzet, perifériás oedema, finom tremor és hízás. Két héttel a kezelés abbahagyása után leukocytosist, és az injekciók és véna punkciók helyén mérsékelt fokú vérzést észleltek, amelyek nagy valószínűséggel a pegviszomanttal összefüggésbe hozhatók. Túladagolás esetén a gyógyszer adagolását fel kell függeszteni mindaddig, amíg az IGF-I szintje megközelíti vagy eléri a normális tartományt. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb hyphophysis elülső lebeny hormonok és analógok, ATC kód: H01AX01 Hatásmechanizmus A pegviszomant a humán növekedési hormonnal analóg vegyület, amely genetikai módosítás következtében a növekedési hormon receptorának antagonistája. A pegviszomant a sejtek felületén levő növekedési hormon receptorokhoz kötődik, és ezáltal gátolja a növekedési hormon kötődését, valamint a növekedési hormon intracellularis jelátvitelét. A pegviszomant nagy fokban szelektív a növekedési hormon receptorokra, és nem ad keresztreakciót más citokin receptorokkal, beleértve a prolaktin receptort. Farmakodinámiás hatások A pegviszomant, a növekedési hormon hatásának gátlása révén az inzulin-szerű növekedési faktor (insulin-like growth factor IGF-I) valamint más, a növekedési hormon kontrollja alatt álló szérumfehérjék, mint a szabad IGF-I, az IGF-I savérzékeny alegysége (acid labile subunit ALS) és az inzulin-szerű növekedési faktort megkötő protein-3 (insulin-like growth factor binding protein IGFBP-3) szérumkoncentrációjának csökkenését idézi elő. Klinikai hatásosság és biztonságosság Egy 12 hetes, randomizált, dupla vak, multicentrikus klinikai vizsgálatban a pegviszomantot placeboval hasonlították össze 112 acromegaliás betegen. A pegviszomanttal kezelt betegcsoportban a IGF-I (p<0,0001), szabad IGF-I (p<0,05), IGFBP-3 (p<0,05) és ALS (p<0,05) középértékek dózisfüggő, statisztikailag szignifikáns csökkenését észlelték a kiindulás utáni összes viziten. A vizsgálat végén (a 12. héten) a szérum IGF-I koncentrációja a normál tartományt a placeboval kezelt csoportban a betegek 9,7%-ában, a pegviszomanttal kezelt csoportban pedig a betegek 38,5, 75 és 82%-ában érte el 10, 15 és 20 mg-os napi adag mellett. A placebo csoporttal összehasonlítva statisztikailag szignifikáns (p<0,05) javulást észleltek a tüneteket értékelő összesített pontszámban mind a három dóziscsoportban. Egy hosszútávú, nyílt, dózis-titrációs vizsgálatban az acromegaliás betegek 38 főből álló csoportját követték legalább 12 egymást követő hónapon (középérték 55 hét) keresztül a pegviszomant napi adagolása mellett. Ebben a csoportban az IGF-I koncentrációjának középértéke 917 ng/ml-ről 299 ng/ml-re csökkent, és 92%-uk esetén az IGF-I koncentrációja elérte a normális, korcsoportnak megfelelő tartományt. 16

17 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Subcutan adagolás után a pegviszomant felszívódása lassú és elhúzódó, a pegviszomant szérumcsúcskoncentrációja általában a beadás után csak órával alakul ki. A subcutan adag felszívódásának középértéke 57% volt az intravénás adagéhoz viszonyítva. Eloszlás A pegviszomant látszólagos eloszlási térfogata viszonylag kicsi (7 12 l). Biotranszformáció A pegviszomant metabolizmusát nem vizsgálták. Elimináció A pegviszomant teljes test szisztémás clearance középértéke többszöri adagolás után körülbelül 28 ml/óra, mg/nap subcutan adagolás esetén. A pegviszomant veseclearance-e elhanyagolható, és a teljes test clearance kevesebb, mint 1%-áért felelős. A pegviszomant lassan ürül a szérumból, a felezési idő középértékét órára becsülik mind egyszeri, mind többszöri adagolás után. Linearitás/nem-linearitás A pegviszomant egyszeri subcutan adagolása után nem észleltek lineáris összefüggést emelkedő (10, 15 és 20 mg-os) adagokkal. A populációs farmakokinetikai vizsgálatokban az egyensúlyi állapotban nagyjából lineáris farmakokinetikát észleltek. Két hosszú távú vizsgálatban résztvevő 145 betegnél a pegviszomant átlagos szérumkoncentrációja (± SD) körülbelül 8800 ± 6300, ± 8000 és ± ng/ml volt 10, 15 és 20 mg-os napi adagok mellett. A pegviszomant farmakokinetikája hasonló egészséges önkéntesekben és acromegaliás betegekben, azonban nagyobb testsúlyú egyénekben a pegviszomant teljes test clearance-e kissé nagyobb, mint kisebb testsúlyú egyénekben, akiknek ezért nagyobb adag pegviszomantra lehet szükségük. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A patkányokban és majmokban végzett, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Azonban, a majmokban észlelt jelentős farmakológiai hatás miatt nem vizsgálták a készítmény szisztémás hatását nagyobb adagokban, mint amit betegek kapnak a kezelés során. Egyetlen, nyulakon végzett szegmens II vizsgálattól eltekintve nem végeztek reprodukciós toxicitási vizsgálatokat. Patkányokban végzett karcinogenitási vizsgálatban a hímeknél az injekció beadásának helyén fibrosissal és histiocytás gyulladással társult malignus fibrosus histiocytomák kialakulását figyelték meg olyan expozíciós szintnél, amely két hosszútávú vizsgálatban napi 30 mg dózisnál mért átlagos plazmakoncentrációkon alapuló humán expozíciós szint háromszorosának felelt meg. A reakció jelentősége embernél jelenleg nem ismert. 17

18 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Por: Glicin Mannit (E421) Vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfát Nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrát Oldószer: Injekcióhoz való víz 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 3 év. Feloldás után a gyógyszerkészítményt azonnal fel kell használni. 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 C 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában. Feloldás után: A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Dugóval (butil gumi) lezárt injekciós üveg (I. típusú üveg). A műanyag védőkupak színe a termék hatáserősségét mutatja. A port tartalmazó injekciós üveg 15 mg pegviszomantot tartalmaz. Az oldószert tartalmazó injekciós üveg 8 ml injekcióhoz való vizet tartalmaz. 1 és 30 darabos kiszerelés. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk A port 1 ml oldószerben kell feloldani. Adja az oldószert a port tartalmazó injekciós üvegbe. Óvatosan oldja fel a port lassú, körkörös mozdulatokkal. Ne rázza erőteljesen, mivel ez a hatóanyag denaturációját idézheti elő. Ha feloldás után az oldat homályos, vagy feloldatlan részecskéket tartalmaz, akkor a készítményt ki kell dobni. Csak egyszeri használatra. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. 18

19 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Pfizer Limited Ramsgate Road Sandwich Kent CT13 9NJ Nagy-Britannia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/1/02/240/ A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: november 13. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: szeptember A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 19

20 1. A GYÓGYSZER NEVE SOMAVERT 20 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz. 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Injekciós üvegenként 20 mg pegviszomantot tartalmaz. Feloldás után 1 ml oldat 20 mg pegviszomantot tartalmaz. A pegviszomantot rekombináns DNS technológiával, Escherichia coli sejtekben állítják elő. Ismert hatású segédanyagok: A gyógyszer 0,4 mg nátriumot tartalmaz. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Por és oldószer oldatos injekcióhoz. A por fehér, vagy csaknem fehér színű. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok Acromegaliás felnőtt betegek kezelése, akiknél a műtét és/vagy besugárzás nem volt kielégítő hatású, és akiknél a szomatosztatin analógokkal való megfelelő orvosi kezelés hatására nem normalizálódott az IGF-I koncentrációja vagy a kezelést nem tolerálták. 4.2 Adagolás és alkalmazás A kezelést acromegalia kezelésében jártas orvos felügyelete mellett kell elkezdeni. Adagolás Telítő adagként 80 mg pegviszomantot kell subcutan beadni orvosi felügyelet mellett. Ezt követően 1 ml injekcióhoz való vízben feloldott 10 mg SOMAVERT-et kell naponta egyszer subcutan injekcióként beadni. Az adagot a szérum IGF-I szintje alapján kell beállítani. A szérum IGF-I koncentrációt 4-6 hetente kell meghatározni, és a megfelelő adag beállításához 5 mg/nap adaggal kell emelni a dózist, annak érdekében, hogy a szérum IGF-I szintje az adott korcsoport normál tartományába essen, és a kezelés hatása optimális legyen. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 30 mg-ot. A különböző adagolásokhoz a következő kiszerelések állnak rendelkezésre: SOMAVERT 10 mg, SOMAVERT 15 mg, SOMAVERT 20 mg, SOMAVERT 25 mg és SOMAVERT 30 mg. 20

21 Gyermekek A SOMAVERT biztonságosságát és hatásosságát 0 17 éves gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. Idősek Az adag módosítása nem szükséges. Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek A SOMAVERT biztonságosságát és hatásosságát vese- vagy májelégtelenségben szenvedő betegekben nem állapították meg. Az alkalmazás módja A pegviszomantot subcutan injekcióként kell beadni. A lipohypertrophia elkerülése érdekében az injekció helyét naponta váltogatni kell. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. 4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Növekedési hormont termelő tumorok A növekedési hormont termelő hypophysis tumorok esetenként nőhetnek, amely súlyos következményekkel (például látótér kiesés) járhat. A pegviszomant-kezelés hatására nem csökken a tumor mérete. Ezért minden beteget, akinek ilyen tumora van, szorosan ellenőrizni kell a tumor kezelés alatti lehetséges növekedésének elkerülésére. A szérum IGF-I szintjének ellenőrzése A pegviszomant a növekedési hormon hatékony antagonistája. A gyógyszer alkalmazása alatt növekedési hormon hiányos állapot alakulhat ki, a növekedési hormon emelkedett szérumszintje ellenére. A szérum IGF-I szintjét folyamatosan ellenőrizni kell, és a korcsoportnak megfelelő normáltartományban kell tartani a pegviszomant adagjának megfelelő módosításával. ALAT vagy ASAT emelkedése A pegviszomant-kezelés első hat hónapjában 4-6 hetenként, illetve ettől függetlenül bármikor, ha a betegnek hepatitisre utaló tünetei vannak, ellenőrizni kell a szérum alanin-aminotranszferáz (ALAT) és a szérum aszpartát-aminotranszferáz (ASAT) szintjét. ALAT és ASAT emelkedés észlelésekor, vagy ha a beteg korábban már kapott bármilyen szomatoszatin analóg szert, ki kell zárni az obstruktív epeúti betegség lehetőségét. A pegviszomant-kezelést abba kell hagyni, ha a májbetegség tünetei tartósan fennállnak. Hypoglykaemia Orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kezelt diabeteses betegeken végzett pegviszomant-vizsgálat ebben a betegcsoportban a hypoglykaemia kockázatát jelezte. Ezért egyidejűleg acromegaliaban és diabetes mellitusban szenvedő betegek kezelésekor szükségessé válhat az inzulin vagy az orális antidiabetikumok adagjának csökkentése (lásd 4.5 pontot is). 21

22 Fokozott fertilitás A kezelés hatására kialakuló IGF-I koncentráció csökkenése a beteg klinikai állapotának javulását eredményezi, és nőbetegekben fokozhatja a fertilitást. Ezért a betegek figyelmét fel kell hívni, hogy megfelelő fogamzásgátlásról gondoskodjanak, ha szükséges. A pegviszomant nem javasolt terhesség alatt (lásd 4.6 pontot is). 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. A szomatosztatin analógokkal való kezelés folytatása mérlegelendő. Ez a gyógyszer és más, az acromegalia kezelésére alkalmazott szerek együttes adását széleskörűen nem vizsgálták. Inzulint vagy orális antidiabetikumokat kapó betegekben szükségessé válhat ezen szerek hatóanyag adagjának a csökkentése a pegviszomant inzulinérzékenységre kifejtett hatása miatt (lásd 4.4 pont). A pegviszomant szerkezetileg nagymértékben hasonlít a növekedési hormonhoz, ezért a növekedési hormon meghatározására szolgáló, kereskedelemben kapható tesztekkel keresztreakciót ad. Terápiás adagokban ennek a gyógyszernek a szérumkoncentrációja szer nagyobb, mint acromegaliás betegekben a növekedési hormon tényleges szérumkoncentrációja, ezért a kereskedelemben kapható, a növekedési hormon meghatározására szolgáló tesztek hamis eredményt fognak adni. Ennek megfelelően a pegviszomant-kezelés monitorozására vagy az adag beállítására nem használhatóak az ezekből a tesztekből nyert szérum növekedési hormon koncentrációk. 4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Fogamzóképes nők Lásd 4.4 pont. Terhesség A pegviszomanttal kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a terhesség, embrionális/magzati fejlődés, szülés és szülés utáni fejlődés tekintetében (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A SOMAVERT terhesség alatt csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges (lásd 4.4 pontot is). Szoptatás A pegviszomant kiválasztódását az anyatejbe állatoknál nem vizsgálták. A klinikai adatok korlátozott számban (egy jelentett eset) állnak rendelkezésre a pegviszomant emberi anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan. Ezért a pegviszomant nem alkalmazható szoptató nőknél. A szoptatás folytatható, ha a gyógyszer alkalmazását abbahagyták: a döntés meghozatalánál figyelembe kell venni a pegviszomant-kezelés előnyét az anyára és a szoptatás előnyét a gyermekre nézve. Termékenység A pegviszomanttal kapcsolatban nem állnak rendelkezésre fertilitásra vonatkozó adatok. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. 22

23 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Biztonságossági profil összefoglalása Az alábbi lista tartalmazza a SOMAVERT klinikai vizsgálataiban észlelt nemkívánatos hatásokat. Klinikai vizsgálatokban pegviszomanttal kezelt betegek (n=160) nagyrészt enyhe-közepes mértékű, rövid ideig tartó nemkívánatos hatásokról számoltak be, amelyek miatt a kezelést nem kellett abbahagyni. A klinikai vizsgálatokban résztvevő acromegaliás betegek 5%-ában előforduló, pegviszomanttal összefüggésbe hozott leggyakrabban jelentett nemkívánatos hatások közé tartoznak az injekció okozta helyi reakciók (11%), hyperhidrosis (7%), fejfájás (6%) és asthenia (6%). Mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi felsorolás a klinikai vizsgálatokban megfigyelt vagy spontán jelentett mellékhatásokat tartalmazza, szervrendszerenként és előfordulási gyakoriság szerint osztályozva. A forgalombahozatalt követő tapasztalatból származó mellékhatások dőlt betűvel kerültek feltüntetésre. A nemkívánatos hatásokat az alábbi kategóriák alapján csoportosították: Gyakori: 1/100 <1/10 Nem gyakori: 1/1000 <1/100 Nem ismert (a rendelkezésekre álló adatokból nem állapítható meg) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: Nem gyakori: thrombocytopenia, leukopenia, leukocytosis, vérzéses diathesis Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Gyakori: hypercholesterinaemia, testsúlygyarapodás, hyperglykaemia, éhségérzet Nem gyakori: hypertriglyceridaemia, hypoglykaemia Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: szisztémás hiperszenzitivitási reakciók* Pszichiátriai kórképek: Gyakori: szokatlan álmok, alvászavar Nem gyakori: düh, apathia, confusio, fokozott libido, pánikroham, rövidtávú memóriazavar Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: fejfájás, szédülés, aluszékonyság, tremor Nem gyakori: hypaesthesia, ízérzés zavara, migrén, narcolepsia Szembetegségek és szemészeti tünetek: Nem gyakori: asthenopia, szem fájdalma A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei: Nem gyakori: Ménière-betegség Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: Gyakori: perifériás oedema Érbetegségek és tünetek: Gyakori: hypertonia 23

24 Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek: Nem gyakori: dyspnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: hasmenés, székrekedés, émelygés, hányás, haspuffadás, dyspepsia, flatulencia Nem gyakori: szájszárazság, aranyér, fokozott nyálképződés, fogbetegség Máj- és epebetegségek, illetve tünetek: Gyakori: kóros májfunkciós tesztek (pl. transzaminázok szintjének emelkedése) (lásd 4.4 pont) A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Gyakori: hyperhidrosis, pruritus, bőrkiütés Nem gyakori: arcoedema, száraz bőr, contusio, véraláfutásokra való hajlam, éjszakai izzadás A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: Gyakori: arthralgia, myalgia Nem gyakori: arthritis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Nem gyakori: haematuria, proteinuria, polyuria, vesekárosodás Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Gyakori: influenzaszerű betegség, fáradtság, az injekció beadása helyén véraláfutás vagy vérzés, injekció okozta helyi reakció (ideértve az injekció helyén jelentkező hiperszenzitivitást), injekció beadása helyén hypertrophia (pl. lipohypertrophia)*, asthenia Nem gyakori: pyrexia, rossz közérzet, csökkent sebgyógyulási hajlam * A megjelölt mellékhatásokra vonatkozó leírást lásd alább A megjelölt mellékhatásokra vonatkozó leírás A legtöbb, az injekció helyén fellépő reakció, amit erythema és érzékenység jellemez, a pegviszomant-kezelés folytatása mellett spontán, lokális tüneti kezelésre rendeződött. Az injekció helyén hypertrophia megjelenését figyelték meg, ideértve a lipohypertrohiát is. A pegviszomanttal kezelt betegek 16,9%-ánál izolált, növekedési hormon-ellenes antitestek alacsony titerű megjelenését észlelték. Ezen antitestek klinikai jelentősége nem ismert. Szisztémás hiperszenzitivitási reakciókat, köztük anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat, laryngospasmust, angioedemát, generalizált bőrreakciókat (bőrkiütés, erythema, pruritus, urticaria) jelentettek a forgalomba hozatalt követő használat során. Néhány betegnél hospitalizációra volt szükség. Újra történő alkalmazáskor a tünetek nem fordultak elő ismételten minden betegnél. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. 4.9 Túladagolás A pegviszomanttal történő túladagolásáról kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Az egy jelentett akut túladagolás esetében, amikor 7 napon keresztül napi 80 mg adagot adtak be, a beteg kissé fokozott 24