I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
|
|
|
- Gusztáv Kozma
- 9 évvel ezelőtt
- Látták:
Átírás
1 I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1
2 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio 1000 NE /0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Előretöltött fecskendőnként 1000 nemzetközi egység (NE) (8,3 µg) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 2000 NE (16,7 µg) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció (injekció) előretöltött fecskendőben. Tiszta és színtelen oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok - Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelése felnőtt betegeknél. - Tünetekkel járó anaemia kezelése kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő felnőtt daganatos betegeknél. 4.2 Adagolás és alkalmazás Különleges követelmények A téta-epoetin-kezelést a fenti indikációk területén jártas orvosnak kell elindítania. Az alkalmazás módjai Az oldatot subcutan (sc.) vagy intravénásan (iv.) is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint a kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek subcutan kell adni. Adagolás Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. A téta-epoetint subcutan vagy intravénásan kell alkalmazni a hemoglobinszint növelésére, úgy, hogy az ne legyen magasabb, mint 12 g/dl (7,45 mmol/l). A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszint kerülendő. A 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. 2
3 A hemoglobinszintnek egy 4 hetes periódus alatti, 2 g/dl-t (1,24 mmol/l) meghaladó emelkedését el kell kerülni. Amennyiben a hemoglobinszint emelkedése 4 hét alatt nagyobb mint 2 g/dl (1,24 mmol/l), vagy a hemoglobin-érték 12 g/dl (7,45 mmol/l) fölé emelkedik, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A hemoglobinszintet annak stabilizálódásáig kéthetente, ezt követően pedig rendszeres időközönként javasolt ellenőrizni. Amennyiben a hemoglobin szintje továbbra is emelkedik, a kezelést fel kell függeszteni, egészen addig, amíg a hemoglobinszintek el nem kezdenek csökkenni, amikor is a kezelés az előzőleg alkalmazott adagnál megközelítőleg 25%-kal alacsonyabb dózissal ismét elindítható. Hypertonia vagy cardiovascularis, cerebrovascularis, illetve perifériás érbetegség fennállása esetén a hemoglobinszint emelését és a hemoglobin célértéket a klinikai kép alapján egyénenként kell meghatározni. A téta-epoetin-kezelés két fázisra osztható. Korrekciós fázis Subcutan alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 20 NE/testtömeg-kg. Abban az esetben, ha a hemoglobinszint emelkedése nem megfelelő (< 1 g/dl [0,62 mmol/l] 4 héten belül), akkor a dózis 4 hét után hetente 3-szor 40 NE/ttkg-ra növelhető. További, az előző adag 25%-ával növelt dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, egészen az egyénenként kitűzött hemoglobinszint eléréséig. Intravénás alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 40 NE/testtömeg-kg. A dózis 4 hét után hetente 3-szor 80 NE/ttkg-ra növelhető, majd az előző adag 25%-ával növelt további dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, amennyiben ez szükséges. A maximális adag egyik alkalmazási mód esetében sem haladhatja meg a heti 700 NE/testtömeg-kg dózist. Fenntartó fázis A dózist szükség szerint kell beállítani, annak érdekében, hogy fenntartható legyen a 10 g/dl (6,21 mmol/l) és 12 g/dl (7,45 mmol/l) közötti, individuális hemoglobin-célszint, de eközben a 12 g/dl-es (7,45 mmol/l) hemoglobinszint nem haladható meg. Amennyiben a kívánt hemoglobinszint fenntartásához dózismódosítás szükséges, ezt az adagok kb. 25%-os változtatásával ajánlott elvégezni. Subcutan alkalmazás: A heti dózist hetente egy vagy hetente három injekcióban is be lehet adni. Intravénás alkalmazás: Azok a betegek, akiknek állapota a heti háromszori adagolás mellett stabil, átállíthatók heti kétszeri alkalmazásra. Az adagolási gyakoriság megváltoztatásakor a hemoglobinszintet gondosan ellenőrizni kell, és szükségessé válhat a dózis módosítása is. A maximális adag nem haladhatja meg a 700 NE/testtömeg-kg-ot hetente. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, a hemoglobinszint szoros monitorozása szükséges, továbbá ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A téta-epoetint subcutan kell beadni az anaemiában (pl. hemoglobin-koncentráció 10 g/dl [6,21 mmol/l]) szenvedő betegeknek. Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. 3
4 A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin-célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszintet el kell kerülni; a 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. A javasolt kezdő dózis a testtömegtől függetlenül hetente egyszer NE. Amennyiben 4 hetes terápia után a hemoglobin-érték legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l) emelkedett, akkor a kezelést ezzel a dózissal kell folytatni. Ha azonban a hemoglobin-érték nem emelkedett legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), akkor megfontolandó a heti dózis kétszeresre, vagyis NE-re való emelése. Amennyiben további 4 hét elteltével a hemoglobinszint emelkedése még mindig nem kielégítő, meg kell gondolni az adag heti NE-re történő emelését. A maximális dózis nem haladhatja meg a heti NE értéket. Ha a hemoglobin értéke 12 hetes terápiát követően sem emelkedik legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), nem valószínű, hogy létrejön a kezelésre adott válasz, és a terápiát le kell állítani. Amennyiben a hemoglobinszint növekedése 4 hét alatt meghaladja a 2 g/dl-t (1,24 mmol/l), vagy ha a hemoglobinszint meghaladja a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A téta-epoetin-kezelést időlegesen fel kell függeszteni, ha a hemoglobin szintje magasabb, mint 13 g/dl (8,07 mmol/l). Ha a hemoglobinszint 12 g/dl-re (7,45 mmol/l) vagy ez alá csökken, akkor a kezelést az előzőleg alkalmazott adag körülbelül 25%-kal csökkentett mennyiségével újra kell kezdeni. A kezelést a kemoterápia befejezése után még legfeljebb 4 hétig kell folytatni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Különleges betegpopulációk Gyermekgyógyászati betegek Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre tapasztalatok. Az alkalmazás módja Az oldatot subcutan és intravénásan is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint kizárólag subcutan lehet adni a kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek. A subcutan injekciót a has, a kar vagy a comb bőre alá kell befecskendezni. Az Eporatio egyszer használatos, előretöltött fecskendőben kerül forgalomba. Felhasználás előtt az oldatot vizuálisan meg kell vizsgálni. Kizárólag a tiszta, színtelen, részecskéktől mentes oldat használható fel. Az oldatos injekciót nem szabad felrázni. Hagyni kell, hogy az oldat a beinjekciózáshoz megfelelő, kellemes hőmérsékletet (15 C -25 C) érjen el. Az Eporatio nem keverhető egyéb gyógyszerekkel (lásd 6.2 pont). Az alkalmazás helyén létrejövő kellemetlen érzés elkerülése érdekében az injekció beadásának helyeit váltogatni kell, valamint az injekciót lassan kell befecskendezni. 4.3 Ellenjavallatok 4
5 - A készítmény hatóanyagával, más epoetinekkel vagy származékaikkal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Nem beállított hypertonia. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általános intézkedések Vaspótló-terápia javasolt minden olyan beteg számára, akinek szérum-ferritin értéke 100 µg/l alatt van, vagy akinek transzferrin szaturációja 20% alá esik. A hatékony erythropoesis biztosítása érdekében, a kezelés előtt és alatt minden beteg vas-státuszát ellenőrizni kell. Amennyiben a beteg nem reagál a téta-epoetin-kezelésre, ennek okait haladéktalanul ki kell vizsgálni. A vas-, folsav- vagy a B 12 -vitaminhiány csökkenti az epoetinek hatásosságát, tehát ezeket korrigálni kell. Interkurrens fertőzések, gyulladásos vagy traumás események, okkult vérvesztés, haemolysis, alumínium intoxikáció, fennálló hematológiai betegség vagy csontvelőfibrosis ugyancsak veszélyeztetheti az erythropoeticus választ. A kivizsgálás részeként megfontolandó a reticulocytaszám ellenőrzése. Tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) Ha a kezelésre adott válasz hiányának tipikus okait már kizárták, és a betegnél reticulocytopeniával járó, hirtelen hemogloninszint-esés következik be, a tiszta vörösvértest aplasia felderítésére megfontolandó az anti-eritropoetin antitestek jelenlétére, illetve a csontvelőre kiterjedő vizsgálat. Számításba kell venni a téta-epoetin-kezelés megszüntetését. Az anti-eritropoetin neutralizáló antitestek által okozott PRCA-ról számoltak be az eritropoetin-terápia kapcsán. Ezek az antitestek kimutatottan minden epoetinnel kereszt-reakcióba lépnek, ezért azokat a betegeket, akiknél feltehetően vagy igazoltan eritropoetint neutralizáló antitestek vannak jelen, nem lehet átállítani téta-epoetinre (lásd 4.8 pont). Hypertonia A téta-epoetin-kezelésben részesülő betegeknél magas vérnyomás vagy a meglévő hypertonia fokozódása jelentkezhet, főként a terápia kezdeti fázisában. Ennek megfelelően a téta-epoetinnel kezelt betegeknél különös figyelmet kell fordítani a vérnyomás szoros ellenőrzésére és beállítására. A vérnyomást megfelelően be kell állítani a kezelés előtt és alatt, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az olyan akut komplikációk, mint az encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke), amelyek egyedi esetekben az egyébként normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek. Amennyiben ilyen reakciók következnek be, ezek a kezelőorvos azonnali beavatkozását, illetve intenzív orvosi ellátást tesznek szükségessé. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hirtelen jelentkező, éles, migrén-szerű fejfájásra, mint lehetséges figyelmeztető jelre. A vérnyomás emelkedése vérnyomáscsökkentő-kezelést vagy a már meglévő vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának emelését teheti szükségessé. Ezen felül megfontolandó az alkalmazott téta-epoetin dózisának csökkentése. Amennyiben a vérnyomás továbbra is magas marad, szükségessé válhat a téta-epoetin-terápia átmeneti felfüggesztése. Amint a hypertoniát egy intenzívebb kezeléssel sikerül beállítani, a téta-epoetin-terápia egy csökkentett adaggal újraindítható. Nem előírásszerű alkalmazás A nem előírásszerűen, egészséges személyek által alkalmazott téta-epoetin a hemoglobin és hematokrit jelentős emelkedéséhez vezethet, ami életveszélyes cardiovascularis komplikációkkal társulhat. Különleges populációk A rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatok miatt a téta-epoetin hatásossága és biztonságossága nem állapítható meg májkárosodásban vagy homozigóta sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél. 5
6 Klinikai vizsgálatokban a 75 év feletti betegeknél - a téta-epoetin-kezeléssel való ok-okozati összefüggéstől függetlenül - gyakoribb volt a komoly, illetve súlyos nemkívánatos események előfordulása. Ezen felül a halálozás is gyakoribb volt ebben a betegcsoportban, mint a fiatalabb betegeknél. Laboratóriumi ellenőrzés A hemoglobin mérése, valamint a teljes vérkép és vérlemezkeszám rendszeres ellenőrzése javasolt. Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia A még nem dializált, nephroscleroticus betegeknél a téta-epoetin alkalmazását egyénenként kell meghatározni, mivel nem zárható ki teljes bizonyossággal az, hogy a veseelégtelenség progressziója esetlegesen felgyorsul. Hemodialízis alatt a téta-epoetinnel kezelt betegeknek megemelt dózisú antikoaguláns-kezelésre lehet szükségük az arteriovenózus sönt bealvadásának elkerülése érdekében. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a fenntartó hemoglobin-koncentráció nem haladhatja meg a 4.2 pontban javasolt hemoglobin-célkoncentráció felső határértékét. Klinikai vizsgálatokban a halálozás és a súlyos cardiovascularis események fokozott kockázatát figyelték meg, amikor az epoetint 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-érték elérése céljából adagolták. Kontrollos klinikai vizsgálatok nem mutattak ki az epoetin beadásához köthető jelentős előnyöket, amikor a hemoglobin-koncentrációt az anaemia tüneteinek megszüntetéséhez és a transzfúzió elkerüléséhez szükséges szintnél magasabbra emelték. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az epoetinek növekedési faktorok, amelyek elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkentik. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felületén expresszálódhatnak. Csakúgy, mint az összes növekedési faktornál, az epoetinnel kapcsolatban is fennáll annak lehetősége, hogy stimulálhatja bármilyen típusú malignitás növekedését (lásd az 5.1 pont). Az epoetinekről számos kontrollos klinikai vizsgálat során sem mutatták ki, hogy javítják a teljes túlélést vagy csökkentik a tumorprogresszió kockázatát a daganatos megbetegedéssel társuló anaemiában szenvedő betegeknél. Kontrollos klinikai vizsgálatokban az epoetin alkalmazása kimutatottan: - lerövidítette a tumor progressziójáig eltelt időt a sugárterápiát kapó, előrehaladott fej- és nyakrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a 14 g/dl-t meghaladó (8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - lerövidítette a teljes túlélési időt és a 4. hónapban emelte a betegség progressziója miatti halálozások számát a kemoterápiát kapó, metasztatizáló emlőrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a g/dl (7,45-8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - fokozta a halálozások kockázatát, amikor a 12 g/dl (7,45 mmol/l) hemoglobin-érték elérése volt a cél olyan aktív malignus tumorban szenvedőknél, akik sem kemo-, sem sugárterápiát nem kaptak. Az epoetinek alkalmazása ennél a betegpopulációnál nem javallt. A fentiek ismeretében, egyes klinikai helyzetekben a daganatos betegek anaemiájának kezelésére a transzfúziót kell előnyben részesíteni. A rekombináns eritropoetinek alkalmazására vonatkozó döntést a beteg részvételével lefolytatott előny-kockázat értékelés alapján kell meghozni, amely során figyelembe kell venni a specifikus klinikai összefüggéseket. Az értékelés során megfontolandó tényezők között szerepelnie kell a tumor típusának és stádiumának, az anaemia fokának, a várható élettartamnak, a környezetnek, amelyben a beteget kezelik, illetve magának a beteg kívánságának (lásd 5.1 pont). Segédanyagok 6
7 A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per előretöltött fecskendő nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. 4.6 Terhesség és szoptatás A téta-epoetinnel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető. Nem ismert, hogy a téta-epoetin kiválasztódik-e az emberi anyatejbe, de újszülöttektől származó adatok nem utalnak az eritropoetin abszorpciójára vagy farmakológiai hatására, amikor a készítményt anyatejjel együtt alkalmazzák. A szoptatás vagy a téta-epoetin-kezelés folytatására/felfüggesztésére vonatkozó döntést a szoptatás gyermek számára biztosított előnyeinek, illetve az epoetin-téta-kezelés anyai előnyeinek figyelembe vételével kell meghozni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A téta-epoetin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A téta-epoetin biztonságosságát 972 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján értékelték. A betegek mintegy 9%-ánál várható mellékhatások jelentkezése. A leggyakoribb mellékhatás a hypertonia, influenzaszerű megbetegedés és a fejfájás. Az alábbiakban felsorolt mellékhatások szervrendszer osztály szerint kerültek besorolásra. A gyakoriság csoportosítását a következő konvenció szerint határozták meg: Nagyon gyakori: 1/10; Gyakori: 1/100 - < 1/10; Nem gyakori: 1/ < 1/100; Ritka: 1/ < 1/1000; Nagyon ritka: < 1/10 000; Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. 7
8 Szervrendszer osztály Mellékhatás Gyakoriság Krónikus veseelégtelenség hez társuló, tünetekkel járó anaemia Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Immunrendszeri betegségek és tünetek Idegrendszeri betegségek és tünetek Érbetegségek és Thromboemboliás Nem ismert események - Sönt thrombosis Gyakori - Túlérzékenységi reakciók Fejfájás Nem ismert Gyakori Hypertonia Gyakori tünetek Hypertoniás krízis Gyakori - A bőr és a bőr alatti Bőrreakciók Gyakori szövet betegségei és tünetei A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Arthralgia Influenzaszerű megbetegedés - Gyakori Gyakori Sönt thrombosisok előfordulhatnak, főként a hypotoniára hajlamos betegeknél vagy azoknál, akiknél az arteriovenosus fistula komplikációi (pl. stenosis, aneurysma) lépnek fel (lásd a 4.4 pont). A téta-epoetin-kezelés alatt jelentkező egyik leggyakoribb mellékhatás a vérnyomás emelkedése vagy a meglévő magas vérnyomás súlyosbodása, főként a kezelés kezdeti szakaszában. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakrabban lép fel hypertonia a korrekciós fázis alatt, mint a fenntartó fázis alatt. A hypertonia megfelelő gyógyszerekkel kezelhető (lásd 4.4 pont). Encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke) egyedi esetekben normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek (lásd 4.4 pont). Előfordulhatnak olyan bőrreakciók, mint a bőrkiütés, pruritus vagy az injekció beadásának helyén fellépő reakciók. Influenzaszerű tünetekről, például lázról, hidegrázásról és astheniás állapotokról számoltak be. Bizonyos, általánosan az epoetineknek tulajdonítható mellékhatások eddig nem voltak megfigyelhetők a téta-epoetinnel kapcsolatosan: Egyéb epoetin-kezelésekkel összefüggésben, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél izolált esetekben a hatást semlegesítő anti-eritropoetin antitestek által közvetített tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) eseteiről számoltak be. PRCA diagnosztizálásakor a téta-epoetin-kezelést fel kell függeszteni, és a betegeket nem szabad másik rekombináns epoetinre átállítani (lásd 4.4 pont). 4.9 Túladagolás 8
9 A téta-epoetin terápiás tartománya igen széles. Túladagolásban polycythaemia fordulhat elő. Polycythaemia esetén a téta-epoetin alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni. Súlyos polycythaemiában hagyományos módszerek alkalmazása (phlebotomia) indokolt lehet a hemoglobinszint csökkentése érdekében. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb vérszegénység elleni szerek, ATC kód: B03XA01 Hatásmechanizmus A humán eritropoetin egy endogén glikoprotein hormon, az erythropoesis elsődleges szabályozója, amely hatást a csontvelőben található eritroid progenitor sejteken lévő eritropoetin-receptorral létrejövő specifikus interakció révén fejti ki. Mitózis-serkentő faktorként és differenciációs hormonként is hat. Az eritropoetin termelése és ennek szabályozása főként a vesékben megy végbe válaszul a szöveti oxigenizációban bekövetkező változásokra. Az endogén eritropoetin-termelés a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél károsodik, náluk az anaemia elsődleges oka az eritropoetin hiánya. A kemoterápiás kezelést kapó daganatos betegeknél bekövetkező anaemia etiológiája több tényezőből tevődik össze. Ezeknél a betegeknél mind az eritropoetin hiány, mind az eritroid progenitor sejtek endogén eritropoetinre adott csökkent válaszreakciója jelentősen hozzájárul az anaemia kialakulásához. A téta-epoetin aminosav szekvenciájában megegyezik, szénhidrát összetételében (glikoziláció) pedig hasonló az endogén humán eritropoetinével. Preklinikai hatásosság Az intravénásan vagy subcutan beadott téta-epoetin biológiai hatásosságát különböző, in vivo állatmodellekben (egér, patkány, kutya) bizonyították. A téta-epoetin beadását követően mind az erythrocytaszám, mind a hematokrit-érték, illetve a reticulocytaszám emelkedik. Klinikai hatásosság és biztonságosság Krónikus veseelégtelenséghez társult, tünetekkel járó anaemia A korrekciós fázis vizsgálatokból származó, 284 krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegtől gyűjtött adatok azt igazolják, hogy a hemoglobin-válasz sebessége (amelynek meghatározása 11 g/dl fölötti hemoglobinszint két egymást követő mérés során) a téta-epoetin csoportban (sorrendben 88,4% és 89,4% a dialízis-kezelést kapó és a még nem hemodializált betegek esetében) összevethető volt a béta-epoetinével (sorrendben 86,2% és 81,0%). A válaszig eltelt idő középértéke a kezelési csoportokban hasonló volt, 56 nap a hemodializált betegeknél és 49 nap a még nem hemodializált betegek esetében. Két randomizált, kontrollos vizsgálatba 270, hemodialízissel kezelt és 288, még nem hemodializált beteget vontak be, akik mindannyian stabil béta-epoetin-terápiában részesültek. A betegeket hemoglobinszintjük fenntartása érdekében az aktuális kezelésüket tovább kapó vagy (a béta-epoetinnel megegyező dózisú) téta-epoetin-kezelésre átállított csoportokra randomizálták. Az értékelési periódus során ( hét), a téta-epoetinnel kezelt betegek átlagos és középértékű hemoglobinszintjei gyakorlatilag azonosak voltak a kiindulási hemoglobin-értékkel. Ebben a két vizsgálatban 180 hemodializált és 193 dialízis kezelést nem kapó beteget állítottak át fenntartó fázisú béta-epoetin-terápiáról, hat hónapig tartó téta-epoetin-kezelésre, amelynek során a béta-epoetinhez hasonló stabil hemoglobin-értékek és biztonságossági profil volt elérhető. A klinikai vizsgálatok során a még nem hemodializált betegek (subcutan alkalmazás) sokkal gyakrabban abbahagyták a kezelést, mint a hemodialízis-terápiát kapók (intravénás alkalmazás), mivel az előbbieknek dialízis-kezelésük elindításakor be kellett fejezniük a vizsgálatban való részvételt. 9
10 Két hosszú távú vizsgálatban a téta-epoetin hatásosságát 124 hemodializált és 289 hemodialízissel még nem kezelt betegnél értékelték. A hemoglobinszintek a kívánt céltartományon belül maradtak, és a betegek akár 15 hónapon keresztül is jól tolerálták a téta-epoetint. Klinikai vizsgálatokban dialízis előtt álló betegeket kezeltek heti egyszeri téta-epoetinnel, 174 beteget a fenntartó fázis vizsgálat, 111 beteget pedig a hosszú távú vizsgálat keretében. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Két, prospektív, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatba 409 kemoterápiát kapó daganatos beteget vontak be. Az első vizsgálatot 186 anaemiás, nem-myeloid malignitásban szenvedő (a résztvevők 55%-ánál hematológiai malignitás és 45%-ánál szolid tumor volt jelen) beteg részvételével végezték, akik platinát nem tartalmazó kemoterápiában részesültek. A második vizsgálatot 223, különböző szolid tumoros megbetegedésben szenvedő, platinatartalmú kemoterápiát kapó betegekkel végezték. A téta-epoetin-kezelés mindkét vizsgálatban szignifikáns hemoglobin-választ eredményezett (p < 0,001), amely 2 g/dl vagy ennél nagyobb mértékű, transzfúzió nélküli hemoglobinszint emelkedésben és a transzfúzió szükségességének jelentős csökkenésében (p < 0,05) nyilvánult meg, a placebóval összehasonlítva. A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az eritropoetin egy növekedési faktor, amely elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkenti. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felszínén expresszálódhatnak. A túlélést és a tumor progressziót öt nagy, összesen 2833 beteg bevonásával végzett kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyek közül négy kettős-vak, placebo-kontrollos, egy pedig nyílt végű vizsgálat volt. A vizsgálatok közül kettőbe kemoterápiával kezelt betegeket toboroztak. A hemoglobin célkoncentráció két vizsgálatban >13 g/dl; a fennmaradó háromban pedig g/dl közötti érték volt. A nyílt vizsgálatban nem volt különbség a teljes túlélés tekintetében a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt és a kontroll-csoportok között. A négy placebo-kontrollos vizsgálatban a teljes túlélésre vonatkozó kockázati arány 1,25 és 2,47 között változott a kontroll-csoportok javára. A kontroll-csoportokhoz képest ezek a vizsgálatok, konzisztens, nem magyarázható, statisztikailag szignifikáns mértékű növekedést mutattak ki a mortalitásban azoknál a különböző, gyakran előforduló daganatos megbetegedések által előidézett anaemiában szenvedő betegeknél, akik rekombináns humán eritropoetint kaptak. A vizsgálatok során tapasztalt teljes túlélési adatokat nem lehetett kielégítő módon megmagyarázni a rekombináns humán eritropoetint kapó, és a kontroll-csoportban kialakuló thrombosis és a társuló komplikációk incidenciája közötti különbséggel. Három, 586 anaemiás daganatos beteg bevonásával végzett, téta-epoetinnel lefolytatott placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban nem volt kimutatható a téta-epoetin túlélésre gyakorolt negatív hatása. A vizsgálatok során a mortalitás alacsonyabb volt a téta-epoetin-csoportban (6,9%), összehasonlítva a placebó csoporttal (10,3%). Szisztémás összesítést is végeztek, amelynek során 57 klinikai vizsgálat több mint 9000 daganatos betegének eredményeit dolgozták fel. A teljes túlélés adatainak meta-analízise 1,08 kockázati arány pontbecslést hozott a kontroll-csoportok javára (95% CI: 0,99, 1,18; 42 vizsgálat és 8167 beteg). A thromboemboliás események relatív kockázatának fokozódása (RR 1,67, 95% CI: 1,35, 2,06; 35 vizsgálat és 6769 beteg) volt megfigyelhető a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegeknél. Konzisztens bizonyítékok utalnak tehát arra, hogy a rekombináns humán eritropoetin-kezelésben részesülő daganatos betegek jelentős károsodást szenvedhetnek el. Még nem tisztázott, hogy ezek az eredmények milyen mértékben vonatkoznak a kemoterápiát kapó daganatos betegeknél alkalmazott (a 13 g/dl hemoglobin-koncentráció alatti érték beállítására szolgáló) rekombináns humán eritropoetinre, mivel a vizsgált adatok szerint csupán nagyon kevés beteg rendelkezett a fenti jellemzőkkel. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Általános információ 10
11 A téta-epoetin farmakokinetikáját egészséges önkénteseknél, valamint krónikus veseelégtelenségben szenvedő, illetve kemoterápiát kapó daganatos betegeknél vizsgálták. A téta-epoetin farmakokinetikája életkortól és nemtől független. Subcutan alkalmazás Hasonló plazmaszint profilokat tapasztaltak, amikor egészséges önkénteseknek 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetint három különböző helyre (felkar, has, comb) adtak be subcutan. Az abszorpció mértéke (AUC) kissé nagyobb volt a hasba történő beinjektálást követően, mint a két másik hely esetében. A maximális koncentráció átlagosan óra múlva alakul ki, az átlagos terminális felezési idő megközelítőleg óra között mozog. Subcutan beadást követően a téta-epoetin átlagos biohasznosulása az intravénás alkalmazás megközelítőleg 31%-a. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialízis kezelés elindítása előtt álló betegeknél 40 NE/testtömeg-kg subcutan injekciót követően az elnyújtott abszorpció egy koncentráció-platót eredményez, míg a maximális koncentráció átlagosan mintegy 14 óra után érhető el. A terminális felezési idő hosszabb, mint az intravénás alkalmazást követően; átlagosan 25 óra egyszeri beadás után, és 34 óra heti háromszori, ismételt adagolás mellett mért dinamikus egyensúlyi állapotban, anélkül, hogy ez a téta-epoetin akkumulációjához vezetne. Kemoterápiát kapó daganatos betegeknél heti NE téta-epoetin ismételt, subcutan beadását követően a terminális felezési idő 29 óra az első dózis után, és 28 óra dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazás Hemodialízis kezelést kapó, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a téta-epoetin eliminációs felezési ideje 6 óra egyszeri adag beadását követően, és 4 óra a hetente háromszor intravénásan alkalmazott 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetin mellett kialakuló dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazást követően a megoszlási volumen megközelíti a teljes vértérfogatot. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett hagyományos genotoxicitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a csökkent anyai testtömegnek tulajdonított másodlagos hatásokat csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíció mellett tapasztalták. 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát Nátrium-klorid Poliszorbát 20 Trometamol Sósav (6 M) (a ph beállításához) Injekcióhoz való víz 11
12 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 18 hónap 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 C 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában.. Ambuláns felhasználás céljából a beteg kiveheti a készítményt a hűtőszekrényből, és egyetlen, legfeljebb 7 napos perióduson keresztül 25 C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolhatja azt, nem meghaladva,a felhasználhatósági időtartamot. A hűtőszekrényből már egyszer kivett gyógyszert ezen időszak alatt fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 0,5 ml oldat előretöltött fecskendőben (I-es típusú üveg), (brómobutil gumi) fecskendővég borítással és (teflonnal bevont klórobutil gumi) dugattyúvéggel, valamint egy (rozsdamentes acél) injekciós tű, előre összeszerelt biztonsági védőeszközzel vagy anélkül. Kiszerelésenként 6 darab, biztonsági védőeszközzel ellátott vagy ezzel nem rendelkező előretöltött fecskendő. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az előretöltött fecskendők kizárólag egyszer használatosak. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße Ulm Németország [email protected] 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 12
13 A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján ( található. 13
14 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio 2000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Előretöltött fecskendőnként 2000 nemzetközi egység (NE) (16,7 µg) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 4000 NE (33,3 µg) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció (injekció) előretöltött fecskendőben. Tiszta és színtelen oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok - Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelése felnőtt betegeknél. - Tünetekkel járó anaemia kezelése kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő felnőtt daganatos betegeknél. 4.2 Adagolás és alkalmazás Különleges követelmények A téta-epoetin-kezelést a fenti indikációk területén jártas orvosnak kell elindítania. Az alkalmazás módjai Az oldatot subcutan (sc.) vagy intravénásan (iv.) is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint a kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek subcutan kell adni. Adagolás Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. A téta-epoetint subcutan vagy intravénásan kell alkalmazni a hemoglobinszint növelésére, úgy, hogy az ne legyen magasabb, mint 12 g/dl (7,45 mmol/l). A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszint kerülendő. A 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. 14
15 A hemoglobinszintnek egy 4 hetes periódus alatti, 2 g/dl-t (1,24 mmol/l) meghaladó emelkedését el kell kerülni. Amennyiben a hemoglobinszint emelkedése 4 hét alatt nagyobb mint 2 g/dl (1,24 mmol/l), vagy a hemoglobin-érték 12 g/dl (7,45 mmol/l) fölé emelkedik, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A hemoglobinszintet annak stabilizálódásáig kéthetente, ezt követően pedig rendszeres időközönként javasolt ellenőrizni. Amennyiben a hemoglobin szintje továbbra is emelkedik, a kezelést fel kell függeszteni, egészen addig, amíg a hemoglobinszintek el nem kezdenek csökkenni, amikor is a kezelés az előzőleg alkalmazott adagnál megközelítőleg 25%-kal alacsonyabb dózissal ismét elindítható. Hypertonia vagy cardiovascularis, cerebrovascularis, illetve perifériás érbetegség fennállása esetén a hemoglobinszint emelését és a hemoglobin célértéket a klinikai kép alapján egyénenként kell meghatározni. A téta-epoetin-kezelés két fázisra osztható. Korrekciós fázis Subcutan alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 20 NE/testtömeg-kg. Abban az esetben, ha a hemoglobinszint emelkedése nem megfelelő (< 1 g/dl [0,62 mmol/l] 4 héten belül), akkor a dózis 4 hét után hetente 3-szor 40 NE/ttkg-ra növelhető. További, az előző adag 25%-ával növelt dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, egészen az egyénenként kitűzött hemoglobinszint eléréséig. Intravénás alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 40 NE/testtömeg-kg. A dózis 4 hét után hetente 3-szor 80 NE/ttkg-ra növelhető, majd az előző adag 25%-ával növelt további dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, amennyiben ez szükséges. A maximális adag egyik alkalmazási mód esetében sem haladhatja meg a heti 700 NE/testtömeg-kg dózist. Fenntartó fázis A dózist szükség szerint kell beállítani, annak érdekében, hogy fenntartható legyen a 10 g/dl (6,21 mmol/l) és 12 g/dl (7,45 mmol/l) közötti, individuális hemoglobin-célszint, de eközben a 12 g/dl-es (7,45 mmol/l) hemoglobinszint nem haladható meg. Amennyiben a kívánt hemoglobinszint fenntartásához dózismódosítás szükséges, ezt az adagok kb. 25%-os változtatásával ajánlott elvégezni. Subcutan alkalmazás: A heti dózist hetente egy vagy hetente három injekcióban is be lehet adni. Intravénás alkalmazás: Azok a betegek, akiknek állapota a heti háromszori adagolás mellett stabil, átállíthatók heti kétszeri alkalmazásra. Az adagolási gyakoriság megváltoztatásakor a hemoglobinszintet gondosan ellenőrizni kell, és szükségessé válhat a dózis módosítása is. A maximális adag nem haladhatja meg a 700 NE/testtömeg-kg-ot hetente. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, a hemoglobinszint szoros monitorozása szükséges, továbbá ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A téta-epoetint subcutan kell beadni az anaemiában (pl. hemoglobin-koncentráció 10 g/dl [6,21 mmol/l]) szenvedő betegeknek. Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. 15
16 A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin-célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszintet el kell kerülni; a 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. A javasolt kezdő dózis a testtömegtől függetlenül hetente egyszer NE. Amennyiben 4 hetes terápia után a hemoglobin-érték legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l) emelkedett, akkor a kezelést ezzel a dózissal kell folytatni. Ha azonban a hemoglobin-érték nem emelkedett legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), akkor megfontolandó a heti dózis kétszeresre, vagyis NE-re való emelése. Amennyiben további 4 hét elteltével a hemoglobinszint emelkedése még mindig nem kielégítő, meg kell gondolni az adag heti NE-re történő emelését. A maximális dózis nem haladhatja meg a heti NE értéket. Ha a hemoglobin értéke 12 hetes terápiát követően sem emelkedik legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), nem valószínű, hogy létrejön a kezelésre adott válasz, és a terápiát le kell állítani. Amennyiben a hemoglobinszint növekedése 4 hét alatt meghaladja a 2 g/dl-t (1,24 mmol/l), vagy ha a hemoglobinszint meghaladja a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A téta-epoetin-kezelést időlegesen fel kell függeszteni, ha a hemoglobin szintje magasabb, mint 13 g/dl (8,07 mmol/l). Ha a hemoglobinszint 12 g/dl-re (7,45 mmol/l) vagy ez alá csökken, akkor a kezelést az előzőleg alkalmazott adag körülbelül 25%-kal csökkentett mennyiségével újra kell kezdeni. A kezelést a kemoterápia befejezése után még legfeljebb 4 hétig kell folytatni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Különleges betegpopulációk Gyermekgyógyászati betegek Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre tapasztalatok. Az alkalmazás módja Az oldatot subcutan és intravénásan is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint kizárólag subcutan lehet adni a kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek. A subcutan injekciót a has, a kar vagy a comb bőre alá kell befecskendezni. Az Eporatio egyszer használatos, előretöltött fecskendőben kerül forgalomba. Felhasználás előtt az oldatot vizuálisan meg kell vizsgálni. Kizárólag a tiszta, színtelen, részecskéktől mentes oldat használható fel. Az oldatos injekciót nem szabad felrázni. Hagyni kell, hogy az oldat a beinjekciózáshoz megfelelő, kellemes hőmérsékletet (15 C -25 C) érjen el. Az Eporatio nem keverhető egyéb gyógyszerekkel (lásd 6.2 pont). Az alkalmazás helyén létrejövő kellemetlen érzés elkerülése érdekében az injekció beadásának helyeit váltogatni kell, valamint az injekciót lassan kell befecskendezni. 4.3 Ellenjavallatok 16
17 - A készítmény hatóanyagával, más epoetinekkel vagy származékaikkal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Nem beállított hypertonia. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általános intézkedések Vaspótló-terápia javasolt minden olyan beteg számára, akinek szérum-ferritin értéke 100 µg/l alatt van, vagy akinek transzferrin szaturációja 20% alá esik. A hatékony erythropoesis biztosítása érdekében, a kezelés előtt és alatt minden beteg vas-státuszát ellenőrizni kell. Amennyiben a beteg nem reagál a téta-epoetin-kezelésre, ennek okait haladéktalanul ki kell vizsgálni. A vas-, folsav- vagy a B 12 -vitaminhiány csökkenti az epoetinek hatásosságát, tehát ezeket korrigálni kell. Interkurrens fertőzések, gyulladásos vagy traumás események, okkult vérvesztés, haemolysis, alumínium intoxikáció, fennálló hematológiai betegség vagy csontvelőfibrosis ugyancsak veszélyeztetheti az erythropoeticus választ. A kivizsgálás részeként megfontolandó a reticulocytaszám ellenőrzése. Tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) Ha a kezelésre adott válasz hiányának tipikus okait már kizárták, és a betegnél reticulocytopeniával járó, hirtelen hemogloninszint-esés következik be, a tiszta vörösvértest aplasia felderítésére megfontolandó az anti-eritropoetin antitestek jelenlétére, illetve a csontvelőre kiterjedő vizsgálat. Számításba kell venni a téta-epoetin-kezelés megszüntetését. Az anti-eritropoetin neutralizáló antitestek által okozott PRCA-ról számoltak be az eritropoetin-terápia kapcsán. Ezek az antitestek kimutatottan minden epoetinnel kereszt-reakcióba lépnek, ezért azokat a betegeket, akiknél feltehetően vagy igazoltan eritropoetint neutralizáló antitestek vannak jelen, nem lehet átállítani téta-epoetinre (lásd 4.8 pont). Hypertonia A téta-epoetin-kezelésben részesülő betegeknél magas vérnyomás vagy a meglévő hypertonia fokozódása jelentkezhet, főként a terápia kezdeti fázisában. Ennek megfelelően a téta-epoetinnel kezelt betegeknél különös figyelmet kell fordítani a vérnyomás szoros ellenőrzésére és beállítására. A vérnyomást megfelelően be kell állítani a kezelés előtt és alatt, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az olyan akut komplikációk, mint az encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke), amelyek egyedi esetekben az egyébként normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek. Amennyiben ilyen reakciók következnek be, ezek a kezelőorvos azonnali beavatkozását, illetve intenzív orvosi ellátást tesznek szükségessé. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hirtelen jelentkező, éles, migrén-szerű fejfájásra, mint lehetséges figyelmeztető jelre. A vérnyomás emelkedése vérnyomáscsökkentő-kezelést vagy a már meglévő vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának emelését teheti szükségessé. Ezen felül megfontolandó az alkalmazott téta-epoetin dózisának csökkentése. Amennyiben a vérnyomás továbbra is magas marad, szükségessé válhat a téta-epoetin-terápia átmeneti felfüggesztése. Amint a hypertoniát egy intenzívebb kezeléssel sikerül beállítani, a téta-epoetin-terápia egy csökkentett adaggal újraindítható. Nem előírásszerű alkalmazás A nem előírásszerűen, egészséges személyek által alkalmazott téta-epoetin a hemoglobin és hematokrit jelentős emelkedéséhez vezethet, ami életveszélyes cardiovascularis komplikációkkal társulhat. Különleges populációk A rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatok miatt a téta-epoetin hatásossága és biztonságossága nem állapítható meg májkárosodásban vagy homozigóta sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél. 17
18 Klinikai vizsgálatokban a 75 év feletti betegeknél - a téta-epoetin-kezeléssel való ok-okozati összefüggéstől függetlenül - gyakoribb volt a komoly, illetve súlyos nemkívánatos események előfordulása. Ezen felül a halálozás is gyakoribb volt ebben a betegcsoportban, mint a fiatalabb betegeknél. Laboratóriumi ellenőrzés A hemoglobin mérése, valamint a teljes vérkép és vérlemezkeszám rendszeres ellenőrzése javasolt. Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia A még nem dializált, nephroscleroticus betegeknél a téta-epoetin alkalmazását egyénenként kell meghatározni, mivel nem zárható ki teljes bizonyossággal az, hogy a veseelégtelenség progressziója esetlegesen felgyorsul. Hemodialízis alatt a téta-epoetinnel kezelt betegeknek megemelt dózisú antikoaguláns-kezelésre lehet szükségük az arteriovenózus sönt bealvadásának elkerülése érdekében. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a fenntartó hemoglobin-koncentráció nem haladhatja meg a 4.2 pontban javasolt hemoglobin-célkoncentráció felső határértékét. Klinikai vizsgálatokban a halálozás és a súlyos cardiovascularis események fokozott kockázatát figyelték meg, amikor az epoetint 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-érték elérése céljából adagolták. Kontrollos klinikai vizsgálatok nem mutattak ki az epoetin beadásához köthető jelentős előnyöket, amikor a hemoglobin-koncentrációt az anaemia tüneteinek megszüntetéséhez és a transzfúzió elkerüléséhez szükséges szintnél magasabbra emelték. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az epoetinek növekedési faktorok, amelyek elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkentik. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felületén expresszálódhatnak. Csakúgy, mint az összes növekedési faktornál, az epoetinnel kapcsolatban is fennáll annak lehetősége, hogy stimulálhatja bármilyen típusú malignitás növekedését (lásd az 5.1 pont). Az epoetinekről számos kontrollos klinikai vizsgálat során sem mutatták ki, hogy javítják a teljes túlélést vagy csökkentik a tumorprogresszió kockázatát a daganatos megbetegedéssel társuló anaemiában szenvedő betegeknél. Kontrollos klinikai vizsgálatokban az epoetin alkalmazása kimutatottan: - lerövidítette a tumor progressziójáig eltelt időt a sugárterápiát kapó, előrehaladott fej- és nyakrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a 14 g/dl-t meghaladó (8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - lerövidítette a teljes túlélési időt és a 4. hónapban emelte a betegség progressziója miatti halálozások számát a kemoterápiát kapó, metasztatizáló emlőrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a g/dl (7,45-8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - fokozta a halálozások kockázatát, amikor a 12 g/dl (7,45 mmol/l) hemoglobin-érték elérése volt a cél olyan aktív malignus tumorban szenvedőknél, akik sem kemo-, sem sugárterápiát nem kaptak. Az epoetinek alkalmazása ennél a betegpopulációnál nem javallt. A fentiek ismeretében, egyes klinikai helyzetekben a daganatos betegek anaemiájának kezelésére a transzfúziót kell előnyben részesíteni. A rekombináns eritropoetinek alkalmazására vonatkozó döntést a beteg részvételével lefolytatott előny-kockázat értékelés alapján kell meghozni, amely során figyelembe kell venni a specifikus klinikai összefüggéseket. Az értékelés során megfontolandó tényezők között szerepelnie kell a tumor típusának és stádiumának, az anaemia fokának, a várható élettartamnak, a környezetnek, amelyben a beteget kezelik, illetve magának a beteg kívánságának (lásd 5.1 pont). Segédanyagok 18
19 A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per előretöltött fecskendő nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. 4.6 Terhesség és szoptatás A téta-epoetinnel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető. Nem ismert, hogy a téta-epoetin kiválasztódik-e az emberi anyatejbe, de újszülöttektől származó adatok nem utalnak az eritropoetin abszorpciójára vagy farmakológiai hatására, amikor a készítményt anyatejjel együtt alkalmazzák. A szoptatás vagy a téta-epoetin-kezelés folytatására/felfüggesztésére vonatkozó döntést a szoptatás gyermek számára biztosított előnyeinek, illetve az epoetin-téta-kezelés anyai előnyeinek figyelembe vételével kell meghozni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A téta-epoetin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A téta-epoetin biztonságosságát 972 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján értékelték. A betegek mintegy 9%-ánál várható mellékhatások jelentkezése. A leggyakoribb mellékhatás a hypertonia, influenzaszerű megbetegedés és a fejfájás. Az alábbiakban felsorolt mellékhatások szervrendszer osztály szerint kerültek besorolásra. A gyakoriság csoportosítását a következő konvenció szerint határozták meg: Nagyon gyakori: 1/10; Gyakori: 1/100 - < 1/10; Nem gyakori: 1/ < 1/100; Ritka: 1/ < 1/1000; Nagyon ritka: < 1/10 000; Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. 19
20 Szervrendszer osztály Mellékhatás Gyakoriság Krónikus veseelégtelenség hez társuló, tünetekkel járó anaemia Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Immunrendszeri betegségek és tünetek Idegrendszeri betegségek és tünetek Érbetegségek és Thromboemboliás Nem ismert események - Sönt thrombosis Gyakori - Túlérzékenységi reakciók Fejfájás Nem ismert Gyakori Hypertonia Gyakori tünetek Hypertoniás krízis Gyakori - A bőr és a bőr alatti Bőrreakciók Gyakori szövet betegségei és tünetei A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Arthralgia Influenzaszerű megbetegedés - Gyakori Gyakori Sönt thrombosisok előfordulhatnak, főként a hypotoniára hajlamos betegeknél vagy azoknál, akiknél az arteriovenosus fistula komplikációi (pl. stenosis, aneurysma) lépnek fel (lásd a 4.4 pont). A téta-epoetin-kezelés alatt jelentkező egyik leggyakoribb mellékhatás a vérnyomás emelkedése vagy a meglévő magas vérnyomás súlyosbodása, főként a kezelés kezdeti szakaszában. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakrabban lép fel hypertonia a korrekciós fázis alatt, mint a fenntartó fázis alatt. A hypertonia megfelelő gyógyszerekkel kezelhető (lásd 4.4 pont). Encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke) egyedi esetekben normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek (lásd 4.4 pont). Előfordulhatnak olyan bőrreakciók, mint a bőrkiütés, pruritus vagy az injekció beadásának helyén fellépő reakciók. Influenzaszerű tünetekről, például lázról, hidegrázásról és astheniás állapotokról számoltak be. Bizonyos, általánosan az epoetineknek tulajdonítható mellékhatások eddig nem voltak megfigyelhetők a téta-epoetinnel kapcsolatosan: Egyéb epoetin-kezelésekkel összefüggésben, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél izolált esetekben a hatást semlegesítő anti-eritropoetin antitestek által közvetített tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) eseteiről számoltak be. PRCA diagnosztizálásakor a téta-epoetin-kezelést fel kell függeszteni, és a betegeket nem szabad másik rekombináns epoetinre átállítani (lásd 4.4 pont). 4.9 Túladagolás 20
21 A téta-epoetin terápiás tartománya igen széles. Túladagolásban polycythaemia fordulhat elő. Polycythaemia esetén a téta-epoetin alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni. Súlyos polycythaemiában hagyományos módszerek alkalmazása (phlebotomia) indokolt lehet a hemoglobinszint csökkentése érdekében. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb vérszegénység elleni szerek, ATC kód: B03XA01 Hatásmechanizmus A humán eritropoetin egy endogén glikoprotein hormon, az erythropoesis elsődleges szabályozója, amely hatást a csontvelőben található eritroid progenitor sejteken lévő eritropoetin-receptorral létrejövő specifikus interakció révén fejti ki. Mitózis-serkentő faktorként és differenciációs hormonként is hat. Az eritropoetin termelése és ennek szabályozása főként a vesékben megy végbe válaszul a szöveti oxigenizációban bekövetkező változásokra. Az endogén eritropoetin-termelés a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél károsodik, náluk az anaemia elsődleges oka az eritropoetin hiánya. A kemoterápiás kezelést kapó daganatos betegeknél bekövetkező anaemia etiológiája több tényezőből tevődik össze. Ezeknél a betegeknél mind az eritropoetin hiány, mind az eritroid progenitor sejtek endogén eritropoetinre adott csökkent válaszreakciója jelentősen hozzájárul az anaemia kialakulásához. A téta-epoetin aminosav szekvenciájában megegyezik, szénhidrát összetételében (glikoziláció) pedig hasonló az endogén humán eritropoetinével. Preklinikai hatásosság Az intravénásan vagy subcutan beadott téta-epoetin biológiai hatásosságát különböző, in vivo állatmodellekben (egér, patkány, kutya) bizonyították. A téta-epoetin beadását követően mind az erythrocytaszám, mind a hematokrit-érték, illetve a reticulocytaszám emelkedik. Klinikai hatásosság és biztonságosság Krónikus veseelégtelenséghez társult, tünetekkel járó anaemia A korrekciós fázis vizsgálatokból származó, 284 krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegtől gyűjtött adatok azt igazolják, hogy a hemoglobin-válasz sebessége (amelynek meghatározása 11 g/dl fölötti hemoglobinszint két egymást követő mérés során) a téta-epoetin csoportban (sorrendben 88,4% és 89,4% a dialízis-kezelést kapó és a még nem hemodializált betegek esetében) összevethető volt a béta-epoetinével (sorrendben 86,2% és 81,0%). A válaszig eltelt idő középértéke a kezelési csoportokban hasonló volt, 56 nap a hemodializált betegeknél és 49 nap a még nem hemodializált betegek esetében. Két randomizált, kontrollos vizsgálatba 270, hemodialízissel kezelt és 288, még nem hemodializált beteget vontak be, akik mindannyian stabil béta-epoetin-terápiában részesültek. A betegeket hemoglobinszintjük fenntartása érdekében az aktuális kezelésüket tovább kapó vagy (a béta-epoetinnel megegyező dózisú) téta-epoetin-kezelésre átállított csoportokra randomizálták. Az értékelési periódus során ( hét), a téta-epoetinnel kezelt betegek átlagos és középértékű hemoglobinszintjei gyakorlatilag azonosak voltak a kiindulási hemoglobin-értékkel. Ebben a két vizsgálatban 180 hemodializált és 193 dialízis kezelést nem kapó beteget állítottak át fenntartó fázisú béta-epoetin-terápiáról, hat hónapig tartó téta-epoetin-kezelésre, amelynek során a béta-epoetinhez hasonló stabil hemoglobin-értékek és biztonságossági profil volt elérhető. A klinikai vizsgálatok során a még nem hemodializált betegek (subcutan alkalmazás) sokkal gyakrabban abbahagyták a kezelést, mint a hemodialízis-terápiát kapók (intravénás alkalmazás), mivel az előbbieknek dialízis-kezelésük elindításakor be kellett fejezniük a vizsgálatban való részvételt. 21
22 Két hosszú távú vizsgálatban a téta-epoetin hatásosságát 124 hemodializált és 289 hemodialízissel még nem kezelt betegnél értékelték. A hemoglobinszintek a kívánt céltartományon belül maradtak, és a betegek akár 15 hónapon keresztül is jól tolerálták a téta-epoetint. Klinikai vizsgálatokban dialízis előtt álló betegeket kezeltek heti egyszeri téta-epoetinnel, 174 beteget a fenntartó fázis vizsgálat, 111 beteget pedig a hosszú távú vizsgálat keretében. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Két, prospektív, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatba 409 kemoterápiát kapó daganatos beteget vontak be. Az első vizsgálatot 186 anaemiás, nem-myeloid malignitásban szenvedő (a résztvevők 55%-ánál hematológiai malignitás és 45%-ánál szolid tumor volt jelen) beteg részvételével végezték, akik platinát nem tartalmazó kemoterápiában részesültek. A második vizsgálatot 223, különböző szolid tumoros megbetegedésben szenvedő, platinatartalmú kemoterápiát kapó betegekkel végezték. A téta-epoetin-kezelés mindkét vizsgálatban szignifikáns hemoglobin-választ eredményezett (p < 0,001), amely 2 g/dl vagy ennél nagyobb mértékű, transzfúzió nélküli hemoglobinszint emelkedésben és a transzfúzió szükségességének jelentős csökkenésében (p < 0,05) nyilvánult meg, a placebóval összehasonlítva. A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az eritropoetin egy növekedési faktor, amely elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkenti. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felszínén expresszálódhatnak. A túlélést és a tumor progressziót öt nagy, összesen 2833 beteg bevonásával végzett kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyek közül négy kettős-vak, placebo-kontrollos, egy pedig nyílt végű vizsgálat volt. A vizsgálatok közül kettőbe kemoterápiával kezelt betegeket toboroztak. A hemoglobin célkoncentráció két vizsgálatban >13 g/dl; a fennmaradó háromban pedig g/dl közötti érték volt. A nyílt vizsgálatban nem volt különbség a teljes túlélés tekintetében a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt és a kontroll-csoportok között. A négy placebo-kontrollos vizsgálatban a teljes túlélésre vonatkozó kockázati arány 1,25 és 2,47 között változott a kontroll-csoportok javára. A kontroll-csoportokhoz képest ezek a vizsgálatok, konzisztens, nem magyarázható, statisztikailag szignifikáns mértékű növekedést mutattak ki a mortalitásban azoknál a különböző, gyakran előforduló daganatos megbetegedések által előidézett anaemiában szenvedő betegeknél, akik rekombináns humán eritropoetint kaptak. A vizsgálatok során tapasztalt teljes túlélési adatokat nem lehetett kielégítő módon megmagyarázni a rekombináns humán eritropoetint kapó, és a kontroll-csoportban kialakuló thrombosis és a társuló komplikációk incidenciája közötti különbséggel. Három, 586 anaemiás daganatos beteg bevonásával végzett, téta-epoetinnel lefolytatott placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban nem volt kimutatható a téta-epoetin túlélésre gyakorolt negatív hatása. A vizsgálatok során a mortalitás alacsonyabb volt a téta-epoetin-csoportban (6,9%), összehasonlítva a placebó csoporttal (10,3%). Szisztémás összesítést is végeztek, amelynek során 57 klinikai vizsgálat több mint 9000 daganatos betegének eredményeit dolgozták fel. A teljes túlélés adatainak meta-analízise 1,08 kockázati arány pontbecslést hozott a kontroll-csoportok javára (95% CI: 0,99, 1,18; 42 vizsgálat és 8167 beteg). A thromboemboliás események relatív kockázatának fokozódása (RR 1,67, 95% CI: 1,35, 2,06; 35 vizsgálat és 6769 beteg) volt megfigyelhető a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegeknél. Konzisztens bizonyítékok utalnak tehát arra, hogy a rekombináns humán eritropoetin-kezelésben részesülő daganatos betegek jelentős károsodást szenvedhetnek el. Még nem tisztázott, hogy ezek az eredmények milyen mértékben vonatkoznak a kemoterápiát kapó daganatos betegeknél alkalmazott (a 13 g/dl hemoglobin-koncentráció alatti érték beállítására szolgáló) rekombináns humán eritropoetinre, mivel a vizsgált adatok szerint csupán nagyon kevés beteg rendelkezett a fenti jellemzőkkel. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Általános információ 22
23 A téta-epoetin farmakokinetikáját egészséges önkénteseknél, valamint krónikus veseelégtelenségben szenvedő, illetve kemoterápiát kapó daganatos betegeknél vizsgálták. A téta-epoetin farmakokinetikája életkortól és nemtől független. Subcutan alkalmazás Hasonló plazmaszint profilokat tapasztaltak, amikor egészséges önkénteseknek 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetint három különböző helyre (felkar, has, comb) adtak be subcutan. Az abszorpció mértéke (AUC) kissé nagyobb volt a hasba történő beinjektálást követően, mint a két másik hely esetében. A maximális koncentráció átlagosan óra múlva alakul ki, az átlagos terminális felezési idő megközelítőleg óra között mozog. Subcutan beadást követően a téta-epoetin átlagos biohasznosulása az intravénás alkalmazás megközelítőleg 31%-a. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialízis kezelés elindítása előtt álló betegeknél 40 NE/testtömeg-kg subcutan injekciót követően az elnyújtott abszorpció egy koncentráció-platót eredményez, míg a maximális koncentráció átlagosan mintegy 14 óra után érhető el. A terminális felezési idő hosszabb, mint az intravénás alkalmazást követően; átlagosan 25 óra egyszeri beadás után, és 34 óra heti háromszori, ismételt adagolás mellett mért dinamikus egyensúlyi állapotban, anélkül, hogy ez a téta-epoetin akkumulációjához vezetne. Kemoterápiát kapó daganatos betegeknél heti NE téta-epoetin ismételt, subcutan beadását követően a terminális felezési idő 29 óra az első dózis után, és 28 óra dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazás Hemodialízis kezelést kapó, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a téta-epoetin eliminációs felezési ideje 6 óra egyszeri adag beadását követően, és 4 óra a hetente háromszor intravénásan alkalmazott 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetin mellett kialakuló dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazást követően a megoszlási volumen megközelíti a teljes vértérfogatot. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett hagyományos genotoxicitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a csökkent anyai testtömegnek tulajdonított másodlagos hatásokat csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíció mellett tapasztalták. 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát Nátrium-klorid Poliszorbát 20 Trometamol Sósav (6 M) (a ph beállításához) Injekcióhoz való víz 23
24 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 18 hónap 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 C 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában.. Ambuláns felhasználás céljából a beteg kiveheti a készítményt a hűtőszekrényből, és egyetlen, legfeljebb 7 napos perióduson keresztül 25 C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolhatja azt, nem meghaladva,a felhasználhatósági időtartamot. A hűtőszekrényből már egyszer kivett gyógyszert ezen időszak alatt fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 0,5 ml oldat előretöltött fecskendőben (I-es típusú üveg), (brómobutil gumi) fecskendővég borítással és (teflonnal bevont klórobutil gumi) dugattyúvéggel, valamint egy (rozsdamentes acél) injekciós tű, előre összeszerelt biztonsági védőeszközzel vagy anélkül. Kiszerelésenként 6 darab, biztonsági védőeszközzel ellátott vagy ezzel nem rendelkező előretöltött fecskendő. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az előretöltött fecskendők kizárólag egyszer használatosak. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße Ulm Németország [email protected] 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 24
25 A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján ( található. 25
26 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio 3000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Előretöltött fecskendőnként 3000 nemzetközi egység (NE) (25 µg) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 6000 NE (50 µg) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció (injekció) előretöltött fecskendőben. Tiszta és színtelen oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok - Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelése felnőtt betegeknél. - Tünetekkel járó anaemia kezelése kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő felnőtt daganatos betegeknél. 4.2 Adagolás és alkalmazás Különleges követelmények A téta-epoetin-kezelést a fenti indikációk területén jártas orvosnak kell elindítania. Az alkalmazás módjai Az oldatot subcutan (sc.) vagy intravénásan (iv.) is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint a kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek subcutan kell adni. Adagolás Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. A téta-epoetint subcutan vagy intravénásan kell alkalmazni a hemoglobinszint növelésére, úgy, hogy az ne legyen magasabb, mint 12 g/dl (7,45 mmol/l). A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszint kerülendő. A 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. 26
27 A hemoglobinszintnek egy 4 hetes periódus alatti, 2 g/dl-t (1,24 mmol/l) meghaladó emelkedését el kell kerülni. Amennyiben a hemoglobinszint emelkedése 4 hét alatt nagyobb mint 2 g/dl (1,24 mmol/l), vagy a hemoglobin-érték 12 g/dl (7,45 mmol/l) fölé emelkedik, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A hemoglobinszintet annak stabilizálódásáig kéthetente, ezt követően pedig rendszeres időközönként javasolt ellenőrizni. Amennyiben a hemoglobin szintje továbbra is emelkedik, a kezelést fel kell függeszteni, egészen addig, amíg a hemoglobinszintek el nem kezdenek csökkenni, amikor is a kezelés az előzőleg alkalmazott adagnál megközelítőleg 25%-kal alacsonyabb dózissal ismét elindítható. Hypertonia vagy cardiovascularis, cerebrovascularis, illetve perifériás érbetegség fennállása esetén a hemoglobinszint emelését és a hemoglobin célértéket a klinikai kép alapján egyénenként kell meghatározni. A téta-epoetin-kezelés két fázisra osztható. Korrekciós fázis Subcutan alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 20 NE/testtömeg-kg. Abban az esetben, ha a hemoglobinszint emelkedése nem megfelelő (< 1 g/dl [0,62 mmol/l] 4 héten belül), akkor a dózis 4 hét után hetente 3-szor 40 NE/ttkg-ra növelhető. További, az előző adag 25%-ával növelt dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, egészen az egyénenként kitűzött hemoglobinszint eléréséig. Intravénás alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 40 NE/testtömeg-kg. A dózis 4 hét után hetente 3-szor 80 NE/ttkg-ra növelhető, majd az előző adag 25%-ával növelt további dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, amennyiben ez szükséges. A maximális adag egyik alkalmazási mód esetében sem haladhatja meg a heti 700 NE/testtömeg-kg dózist. Fenntartó fázis A dózist szükség szerint kell beállítani, annak érdekében, hogy fenntartható legyen a 10 g/dl (6,21 mmol/l) és 12 g/dl (7,45 mmol/l) közötti, individuális hemoglobin-célszint, de eközben a 12 g/dl-es (7,45 mmol/l) hemoglobinszint nem haladható meg. Amennyiben a kívánt hemoglobinszint fenntartásához dózismódosítás szükséges, ezt az adagok kb. 25%-os változtatásával ajánlott elvégezni. Subcutan alkalmazás: A heti dózist hetente egy vagy hetente három injekcióban is be lehet adni. Intravénás alkalmazás: Azok a betegek, akiknek állapota a heti háromszori adagolás mellett stabil, átállíthatók heti kétszeri alkalmazásra. Az adagolási gyakoriság megváltoztatásakor a hemoglobinszintet gondosan ellenőrizni kell, és szükségessé válhat a dózis módosítása is. A maximális adag nem haladhatja meg a 700 NE/testtömeg-kg-ot hetente. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, a hemoglobinszint szoros monitorozása szükséges, továbbá ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A téta-epoetint subcutan kell beadni az anaemiában (pl. hemoglobin-koncentráció 10 g/dl [6,21 mmol/l]) szenvedő betegeknek. Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. 27
28 A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin-célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszintet el kell kerülni; a 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. A javasolt kezdő dózis a testtömegtől függetlenül hetente egyszer NE. Amennyiben 4 hetes terápia után a hemoglobin-érték legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l) emelkedett, akkor a kezelést ezzel a dózissal kell folytatni. Ha azonban a hemoglobin-érték nem emelkedett legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), akkor megfontolandó a heti dózis kétszeresre, vagyis NE-re való emelése. Amennyiben további 4 hét elteltével a hemoglobinszint emelkedése még mindig nem kielégítő, meg kell gondolni az adag heti NE-re történő emelését. A maximális dózis nem haladhatja meg a heti NE értéket. Ha a hemoglobin értéke 12 hetes terápiát követően sem emelkedik legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), nem valószínű, hogy létrejön a kezelésre adott válasz, és a terápiát le kell állítani. Amennyiben a hemoglobinszint növekedése 4 hét alatt meghaladja a 2 g/dl-t (1,24 mmol/l), vagy ha a hemoglobinszint meghaladja a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A téta-epoetin-kezelést időlegesen fel kell függeszteni, ha a hemoglobin szintje magasabb, mint 13 g/dl (8,07 mmol/l). Ha a hemoglobinszint 12 g/dl-re (7,45 mmol/l) vagy ez alá csökken, akkor a kezelést az előzőleg alkalmazott adag körülbelül 25%-kal csökkentett mennyiségével újra kell kezdeni. A kezelést a kemoterápia befejezése után még legfeljebb 4 hétig kell folytatni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Különleges betegpopulációk Gyermekgyógyászati betegek Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre tapasztalatok. Az alkalmazás módja Az oldatot subcutan és intravénásan is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint kizárólag subcutan lehet adni a kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek. A subcutan injekciót a has, a kar vagy a comb bőre alá kell befecskendezni. Az Eporatio egyszer használatos, előretöltött fecskendőben kerül forgalomba. Felhasználás előtt az oldatot vizuálisan meg kell vizsgálni. Kizárólag a tiszta, színtelen, részecskéktől mentes oldat használható fel. Az oldatos injekciót nem szabad felrázni. Hagyni kell, hogy az oldat a beinjekciózáshoz megfelelő, kellemes hőmérsékletet (15 C -25 C) érjen el. Az Eporatio nem keverhető egyéb gyógyszerekkel (lásd 6.2 pont). Az alkalmazás helyén létrejövő kellemetlen érzés elkerülése érdekében az injekció beadásának helyeit váltogatni kell, valamint az injekciót lassan kell befecskendezni. 4.3 Ellenjavallatok 28
29 - A készítmény hatóanyagával, más epoetinekkel vagy származékaikkal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Nem beállított hypertonia. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általános intézkedések Vaspótló-terápia javasolt minden olyan beteg számára, akinek szérum-ferritin értéke 100 µg/l alatt van, vagy akinek transzferrin szaturációja 20% alá esik. A hatékony erythropoesis biztosítása érdekében, a kezelés előtt és alatt minden beteg vas-státuszát ellenőrizni kell. Amennyiben a beteg nem reagál a téta-epoetin-kezelésre, ennek okait haladéktalanul ki kell vizsgálni. A vas-, folsav- vagy a B 12 -vitaminhiány csökkenti az epoetinek hatásosságát, tehát ezeket korrigálni kell. Interkurrens fertőzések, gyulladásos vagy traumás események, okkult vérvesztés, haemolysis, alumínium intoxikáció, fennálló hematológiai betegség vagy csontvelőfibrosis ugyancsak veszélyeztetheti az erythropoeticus választ. A kivizsgálás részeként megfontolandó a reticulocytaszám ellenőrzése. Tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) Ha a kezelésre adott válasz hiányának tipikus okait már kizárták, és a betegnél reticulocytopeniával járó, hirtelen hemogloninszint-esés következik be, a tiszta vörösvértest aplasia felderítésére megfontolandó az anti-eritropoetin antitestek jelenlétére, illetve a csontvelőre kiterjedő vizsgálat. Számításba kell venni a téta-epoetin-kezelés megszüntetését. Az anti-eritropoetin neutralizáló antitestek által okozott PRCA-ról számoltak be az eritropoetin-terápia kapcsán. Ezek az antitestek kimutatottan minden epoetinnel kereszt-reakcióba lépnek, ezért azokat a betegeket, akiknél feltehetően vagy igazoltan eritropoetint neutralizáló antitestek vannak jelen, nem lehet átállítani téta-epoetinre (lásd 4.8 pont). Hypertonia A téta-epoetin-kezelésben részesülő betegeknél magas vérnyomás vagy a meglévő hypertonia fokozódása jelentkezhet, főként a terápia kezdeti fázisában. Ennek megfelelően a téta-epoetinnel kezelt betegeknél különös figyelmet kell fordítani a vérnyomás szoros ellenőrzésére és beállítására. A vérnyomást megfelelően be kell állítani a kezelés előtt és alatt, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az olyan akut komplikációk, mint az encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke), amelyek egyedi esetekben az egyébként normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek. Amennyiben ilyen reakciók következnek be, ezek a kezelőorvos azonnali beavatkozását, illetve intenzív orvosi ellátást tesznek szükségessé. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hirtelen jelentkező, éles, migrén-szerű fejfájásra, mint lehetséges figyelmeztető jelre. A vérnyomás emelkedése vérnyomáscsökkentő-kezelést vagy a már meglévő vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának emelését teheti szükségessé. Ezen felül megfontolandó az alkalmazott téta-epoetin dózisának csökkentése. Amennyiben a vérnyomás továbbra is magas marad, szükségessé válhat a téta-epoetin-terápia átmeneti felfüggesztése. Amint a hypertoniát egy intenzívebb kezeléssel sikerül beállítani, a téta-epoetin-terápia egy csökkentett adaggal újraindítható. Nem előírásszerű alkalmazás A nem előírásszerűen, egészséges személyek által alkalmazott téta-epoetin a hemoglobin és hematokrit jelentős emelkedéséhez vezethet, ami életveszélyes cardiovascularis komplikációkkal társulhat. Különleges populációk A rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatok miatt a téta-epoetin hatásossága és biztonságossága nem állapítható meg májkárosodásban vagy homozigóta sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél. 29
30 Klinikai vizsgálatokban a 75 év feletti betegeknél - a téta-epoetin-kezeléssel való ok-okozati összefüggéstől függetlenül - gyakoribb volt a komoly, illetve súlyos nemkívánatos események előfordulása. Ezen felül a halálozás is gyakoribb volt ebben a betegcsoportban, mint a fiatalabb betegeknél. Laboratóriumi ellenőrzés A hemoglobin mérése, valamint a teljes vérkép és vérlemezkeszám rendszeres ellenőrzése javasolt. Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia A még nem dializált, nephroscleroticus betegeknél a téta-epoetin alkalmazását egyénenként kell meghatározni, mivel nem zárható ki teljes bizonyossággal az, hogy a veseelégtelenség progressziója esetlegesen felgyorsul. Hemodialízis alatt a téta-epoetinnel kezelt betegeknek megemelt dózisú antikoaguláns-kezelésre lehet szükségük az arteriovenózus sönt bealvadásának elkerülése érdekében. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a fenntartó hemoglobin-koncentráció nem haladhatja meg a 4.2 pontban javasolt hemoglobin-célkoncentráció felső határértékét. Klinikai vizsgálatokban a halálozás és a súlyos cardiovascularis események fokozott kockázatát figyelték meg, amikor az epoetint 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-érték elérése céljából adagolták. Kontrollos klinikai vizsgálatok nem mutattak ki az epoetin beadásához köthető jelentős előnyöket, amikor a hemoglobin-koncentrációt az anaemia tüneteinek megszüntetéséhez és a transzfúzió elkerüléséhez szükséges szintnél magasabbra emelték. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az epoetinek növekedési faktorok, amelyek elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkentik. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felületén expresszálódhatnak. Csakúgy, mint az összes növekedési faktornál, az epoetinnel kapcsolatban is fennáll annak lehetősége, hogy stimulálhatja bármilyen típusú malignitás növekedését (lásd az 5.1 pont). Az epoetinekről számos kontrollos klinikai vizsgálat során sem mutatták ki, hogy javítják a teljes túlélést vagy csökkentik a tumorprogresszió kockázatát a daganatos megbetegedéssel társuló anaemiában szenvedő betegeknél. Kontrollos klinikai vizsgálatokban az epoetin alkalmazása kimutatottan: - lerövidítette a tumor progressziójáig eltelt időt a sugárterápiát kapó, előrehaladott fej- és nyakrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a 14 g/dl-t meghaladó (8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - lerövidítette a teljes túlélési időt és a 4. hónapban emelte a betegség progressziója miatti halálozások számát a kemoterápiát kapó, metasztatizáló emlőrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a g/dl (7,45-8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - fokozta a halálozások kockázatát, amikor a 12 g/dl (7,45 mmol/l) hemoglobin-érték elérése volt a cél olyan aktív malignus tumorban szenvedőknél, akik sem kemo-, sem sugárterápiát nem kaptak. Az epoetinek alkalmazása ennél a betegpopulációnál nem javallt. A fentiek ismeretében, egyes klinikai helyzetekben a daganatos betegek anaemiájának kezelésére a transzfúziót kell előnyben részesíteni. A rekombináns eritropoetinek alkalmazására vonatkozó döntést a beteg részvételével lefolytatott előny-kockázat értékelés alapján kell meghozni, amely során figyelembe kell venni a specifikus klinikai összefüggéseket. Az értékelés során megfontolandó tényezők között szerepelnie kell a tumor típusának és stádiumának, az anaemia fokának, a várható élettartamnak, a környezetnek, amelyben a beteget kezelik, illetve magának a beteg kívánságának (lásd 5.1 pont). Segédanyagok 30
31 A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per előretöltött fecskendő nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. 4.6 Terhesség és szoptatás A téta-epoetinnel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető. Nem ismert, hogy a téta-epoetin kiválasztódik-e az emberi anyatejbe, de újszülöttektől származó adatok nem utalnak az eritropoetin abszorpciójára vagy farmakológiai hatására, amikor a készítményt anyatejjel együtt alkalmazzák. A szoptatás vagy a téta-epoetin-kezelés folytatására/felfüggesztésére vonatkozó döntést a szoptatás gyermek számára biztosított előnyeinek, illetve az epoetin-téta-kezelés anyai előnyeinek figyelembe vételével kell meghozni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A téta-epoetin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A téta-epoetin biztonságosságát 972 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján értékelték. A betegek mintegy 9%-ánál várható mellékhatások jelentkezése. A leggyakoribb mellékhatás a hypertonia, influenzaszerű megbetegedés és a fejfájás. Az alábbiakban felsorolt mellékhatások szervrendszer osztály szerint kerültek besorolásra. A gyakoriság csoportosítását a következő konvenció szerint határozták meg: Nagyon gyakori: 1/10; Gyakori: 1/100 - < 1/10; Nem gyakori: 1/ < 1/100; Ritka: 1/ < 1/1000; Nagyon ritka: < 1/10 000; Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. 31
32 Szervrendszer osztály Mellékhatás Gyakoriság Krónikus veseelégtelenség hez társuló, tünetekkel járó anaemia Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Immunrendszeri betegségek és tünetek Idegrendszeri betegségek és tünetek Érbetegségek és Thromboemboliás Nem ismert események - Sönt thrombosis Gyakori - Túlérzékenységi reakciók Fejfájás Nem ismert Gyakori Hypertonia Gyakori tünetek Hypertoniás krízis Gyakori - A bőr és a bőr alatti Bőrreakciók Gyakori szövet betegségei és tünetei A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Arthralgia Influenzaszerű megbetegedés - Gyakori Gyakori Sönt thrombosisok előfordulhatnak, főként a hypotoniára hajlamos betegeknél vagy azoknál, akiknél az arteriovenosus fistula komplikációi (pl. stenosis, aneurysma) lépnek fel (lásd a 4.4 pont). A téta-epoetin-kezelés alatt jelentkező egyik leggyakoribb mellékhatás a vérnyomás emelkedése vagy a meglévő magas vérnyomás súlyosbodása, főként a kezelés kezdeti szakaszában. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakrabban lép fel hypertonia a korrekciós fázis alatt, mint a fenntartó fázis alatt. A hypertonia megfelelő gyógyszerekkel kezelhető (lásd 4.4 pont). Encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke) egyedi esetekben normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek (lásd 4.4 pont). Előfordulhatnak olyan bőrreakciók, mint a bőrkiütés, pruritus vagy az injekció beadásának helyén fellépő reakciók. Influenzaszerű tünetekről, például lázról, hidegrázásról és astheniás állapotokról számoltak be. Bizonyos, általánosan az epoetineknek tulajdonítható mellékhatások eddig nem voltak megfigyelhetők a téta-epoetinnel kapcsolatosan: Egyéb epoetin-kezelésekkel összefüggésben, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél izolált esetekben a hatást semlegesítő anti-eritropoetin antitestek által közvetített tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) eseteiről számoltak be. PRCA diagnosztizálásakor a téta-epoetin-kezelést fel kell függeszteni, és a betegeket nem szabad másik rekombináns epoetinre átállítani (lásd 4.4 pont). 4.9 Túladagolás 32
33 A téta-epoetin terápiás tartománya igen széles. Túladagolásban polycythaemia fordulhat elő. Polycythaemia esetén a téta-epoetin alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni. Súlyos polycythaemiában hagyományos módszerek alkalmazása (phlebotomia) indokolt lehet a hemoglobinszint csökkentése érdekében. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb vérszegénység elleni szerek, ATC kód: B03XA01 Hatásmechanizmus A humán eritropoetin egy endogén glikoprotein hormon, az erythropoesis elsődleges szabályozója, amely hatást a csontvelőben található eritroid progenitor sejteken lévő eritropoetin-receptorral létrejövő specifikus interakció révén fejti ki. Mitózis-serkentő faktorként és differenciációs hormonként is hat. Az eritropoetin termelése és ennek szabályozása főként a vesékben megy végbe válaszul a szöveti oxigenizációban bekövetkező változásokra. Az endogén eritropoetin-termelés a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél károsodik, náluk az anaemia elsődleges oka az eritropoetin hiánya. A kemoterápiás kezelést kapó daganatos betegeknél bekövetkező anaemia etiológiája több tényezőből tevődik össze. Ezeknél a betegeknél mind az eritropoetin hiány, mind az eritroid progenitor sejtek endogén eritropoetinre adott csökkent válaszreakciója jelentősen hozzájárul az anaemia kialakulásához. A téta-epoetin aminosav szekvenciájában megegyezik, szénhidrát összetételében (glikoziláció) pedig hasonló az endogén humán eritropoetinével. Preklinikai hatásosság Az intravénásan vagy subcutan beadott téta-epoetin biológiai hatásosságát különböző, in vivo állatmodellekben (egér, patkány, kutya) bizonyították. A téta-epoetin beadását követően mind az erythrocytaszám, mind a hematokrit-érték, illetve a reticulocytaszám emelkedik. Klinikai hatásosság és biztonságosság Krónikus veseelégtelenséghez társult, tünetekkel járó anaemia A korrekciós fázis vizsgálatokból származó, 284 krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegtől gyűjtött adatok azt igazolják, hogy a hemoglobin-válasz sebessége (amelynek meghatározása 11 g/dl fölötti hemoglobinszint két egymást követő mérés során) a téta-epoetin csoportban (sorrendben 88,4% és 89,4% a dialízis-kezelést kapó és a még nem hemodializált betegek esetében) összevethető volt a béta-epoetinével (sorrendben 86,2% és 81,0%). A válaszig eltelt idő középértéke a kezelési csoportokban hasonló volt, 56 nap a hemodializált betegeknél és 49 nap a még nem hemodializált betegek esetében. Két randomizált, kontrollos vizsgálatba 270, hemodialízissel kezelt és 288, még nem hemodializált beteget vontak be, akik mindannyian stabil béta-epoetin-terápiában részesültek. A betegeket hemoglobinszintjük fenntartása érdekében az aktuális kezelésüket tovább kapó vagy (a béta-epoetinnel megegyező dózisú) téta-epoetin-kezelésre átállított csoportokra randomizálták. Az értékelési periódus során ( hét), a téta-epoetinnel kezelt betegek átlagos és középértékű hemoglobinszintjei gyakorlatilag azonosak voltak a kiindulási hemoglobin-értékkel. Ebben a két vizsgálatban 180 hemodializált és 193 dialízis kezelést nem kapó beteget állítottak át fenntartó fázisú béta-epoetin-terápiáról, hat hónapig tartó téta-epoetin-kezelésre, amelynek során a béta-epoetinhez hasonló stabil hemoglobin-értékek és biztonságossági profil volt elérhető. A klinikai vizsgálatok során a még nem hemodializált betegek (subcutan alkalmazás) sokkal gyakrabban abbahagyták a kezelést, mint a hemodialízis-terápiát kapók (intravénás alkalmazás), mivel az előbbieknek dialízis-kezelésük elindításakor be kellett fejezniük a vizsgálatban való részvételt. 33
34 Két hosszú távú vizsgálatban a téta-epoetin hatásosságát 124 hemodializált és 289 hemodialízissel még nem kezelt betegnél értékelték. A hemoglobinszintek a kívánt céltartományon belül maradtak, és a betegek akár 15 hónapon keresztül is jól tolerálták a téta-epoetint. Klinikai vizsgálatokban dialízis előtt álló betegeket kezeltek heti egyszeri téta-epoetinnel, 174 beteget a fenntartó fázis vizsgálat, 111 beteget pedig a hosszú távú vizsgálat keretében. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Két, prospektív, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatba 409 kemoterápiát kapó daganatos beteget vontak be. Az első vizsgálatot 186 anaemiás, nem-myeloid malignitásban szenvedő (a résztvevők 55%-ánál hematológiai malignitás és 45%-ánál szolid tumor volt jelen) beteg részvételével végezték, akik platinát nem tartalmazó kemoterápiában részesültek. A második vizsgálatot 223, különböző szolid tumoros megbetegedésben szenvedő, platinatartalmú kemoterápiát kapó betegekkel végezték. A téta-epoetin-kezelés mindkét vizsgálatban szignifikáns hemoglobin-választ eredményezett (p < 0,001), amely 2 g/dl vagy ennél nagyobb mértékű, transzfúzió nélküli hemoglobinszint emelkedésben és a transzfúzió szükségességének jelentős csökkenésében (p < 0,05) nyilvánult meg, a placebóval összehasonlítva. A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az eritropoetin egy növekedési faktor, amely elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkenti. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felszínén expresszálódhatnak. A túlélést és a tumor progressziót öt nagy, összesen 2833 beteg bevonásával végzett kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyek közül négy kettős-vak, placebo-kontrollos, egy pedig nyílt végű vizsgálat volt. A vizsgálatok közül kettőbe kemoterápiával kezelt betegeket toboroztak. A hemoglobin célkoncentráció két vizsgálatban >13 g/dl; a fennmaradó háromban pedig g/dl közötti érték volt. A nyílt vizsgálatban nem volt különbség a teljes túlélés tekintetében a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt és a kontroll-csoportok között. A négy placebo-kontrollos vizsgálatban a teljes túlélésre vonatkozó kockázati arány 1,25 és 2,47 között változott a kontroll-csoportok javára. A kontroll-csoportokhoz képest ezek a vizsgálatok, konzisztens, nem magyarázható, statisztikailag szignifikáns mértékű növekedést mutattak ki a mortalitásban azoknál a különböző, gyakran előforduló daganatos megbetegedések által előidézett anaemiában szenvedő betegeknél, akik rekombináns humán eritropoetint kaptak. A vizsgálatok során tapasztalt teljes túlélési adatokat nem lehetett kielégítő módon megmagyarázni a rekombináns humán eritropoetint kapó, és a kontroll-csoportban kialakuló thrombosis és a társuló komplikációk incidenciája közötti különbséggel. Három, 586 anaemiás daganatos beteg bevonásával végzett, téta-epoetinnel lefolytatott placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban nem volt kimutatható a téta-epoetin túlélésre gyakorolt negatív hatása. A vizsgálatok során a mortalitás alacsonyabb volt a téta-epoetin-csoportban (6,9%), összehasonlítva a placebó csoporttal (10,3%). Szisztémás összesítést is végeztek, amelynek során 57 klinikai vizsgálat több mint 9000 daganatos betegének eredményeit dolgozták fel. A teljes túlélés adatainak meta-analízise 1,08 kockázati arány pontbecslést hozott a kontroll-csoportok javára (95% CI: 0,99, 1,18; 42 vizsgálat és 8167 beteg). A thromboemboliás események relatív kockázatának fokozódása (RR 1,67, 95% CI: 1,35, 2,06; 35 vizsgálat és 6769 beteg) volt megfigyelhető a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegeknél. Konzisztens bizonyítékok utalnak tehát arra, hogy a rekombináns humán eritropoetin-kezelésben részesülő daganatos betegek jelentős károsodást szenvedhetnek el. Még nem tisztázott, hogy ezek az eredmények milyen mértékben vonatkoznak a kemoterápiát kapó daganatos betegeknél alkalmazott (a 13 g/dl hemoglobin-koncentráció alatti érték beállítására szolgáló) rekombináns humán eritropoetinre, mivel a vizsgált adatok szerint csupán nagyon kevés beteg rendelkezett a fenti jellemzőkkel. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Általános információ 34
35 A téta-epoetin farmakokinetikáját egészséges önkénteseknél, valamint krónikus veseelégtelenségben szenvedő, illetve kemoterápiát kapó daganatos betegeknél vizsgálták. A téta-epoetin farmakokinetikája életkortól és nemtől független. Subcutan alkalmazás Hasonló plazmaszint profilokat tapasztaltak, amikor egészséges önkénteseknek 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetint három különböző helyre (felkar, has, comb) adtak be subcutan. Az abszorpció mértéke (AUC) kissé nagyobb volt a hasba történő beinjektálást követően, mint a két másik hely esetében. A maximális koncentráció átlagosan óra múlva alakul ki, az átlagos terminális felezési idő megközelítőleg óra között mozog. Subcutan beadást követően a téta-epoetin átlagos biohasznosulása az intravénás alkalmazás megközelítőleg 31%-a. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialízis kezelés elindítása előtt álló betegeknél 40 NE/testtömeg-kg subcutan injekciót követően az elnyújtott abszorpció egy koncentráció-platót eredményez, míg a maximális koncentráció átlagosan mintegy 14 óra után érhető el. A terminális felezési idő hosszabb, mint az intravénás alkalmazást követően; átlagosan 25 óra egyszeri beadás után, és 34 óra heti háromszori, ismételt adagolás mellett mért dinamikus egyensúlyi állapotban, anélkül, hogy ez a téta-epoetin akkumulációjához vezetne. Kemoterápiát kapó daganatos betegeknél heti NE téta-epoetin ismételt, subcutan beadását követően a terminális felezési idő 29 óra az első dózis után, és 28 óra dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazás Hemodialízis kezelést kapó, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a téta-epoetin eliminációs felezési ideje 6 óra egyszeri adag beadását követően, és 4 óra a hetente háromszor intravénásan alkalmazott 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetin mellett kialakuló dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazást követően a megoszlási volumen megközelíti a teljes vértérfogatot. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett hagyományos genotoxicitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a csökkent anyai testtömegnek tulajdonított másodlagos hatásokat csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíció mellett tapasztalták. 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát Nátrium-klorid Poliszorbát 20 Trometamol Sósav (6 M) (a ph beállításához) Injekcióhoz való víz 35
36 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 18 hónap 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 C 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában.. Ambuláns felhasználás céljából a beteg kiveheti a készítményt a hűtőszekrényből, és egyetlen, legfeljebb 7 napos perióduson keresztül 25 C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolhatja azt, nem meghaladva,a felhasználhatósági időtartamot. A hűtőszekrényből már egyszer kivett gyógyszert ezen időszak alatt fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 0,5 ml oldat előretöltött fecskendőben (I-es típusú üveg), (brómobutil gumi) fecskendővég borítással és (teflonnal bevont klórobutil gumi) dugattyúvéggel, valamint egy (rozsdamentes acél) injekciós tű, előre összeszerelt biztonsági védőeszközzel vagy anélkül. Kiszerelésenként 6 darab, biztonsági védőeszközzel ellátott vagy ezzel nem rendelkező előretöltött fecskendő. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az előretöltött fecskendők kizárólag egyszer használatosak. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße Ulm Németország [email protected] 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 36
37 A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján ( található. 37
38 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio 4000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Előretöltött fecskendőnként 4000 nemzetközi egység (33,3 µg) (NE) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 8000 NE (66,7 µg) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció (injekció) előretöltött fecskendőben. Tiszta és színtelen oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok - Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelése felnőtt betegeknél. - Tünetekkel járó anaemia kezelése kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő felnőtt daganatos betegeknél. 4.2 Adagolás és alkalmazás Különleges követelmények A téta-epoetin-kezelést a fenti indikációk területén jártas orvosnak kell elindítania. Az alkalmazás módjai Az oldatot subcutan (sc.) vagy intravénásan (iv.) is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint a kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek subcutan kell adni. Adagolás Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. A téta-epoetint subcutan vagy intravénásan kell alkalmazni a hemoglobinszint növelésére, úgy, hogy az ne legyen magasabb, mint 12 g/dl (7,45 mmol/l). A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszint kerülendő. A 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. 38
39 A hemoglobinszintnek egy 4 hetes periódus alatti, 2 g/dl-t (1,24 mmol/l) meghaladó emelkedését el kell kerülni. Amennyiben a hemoglobinszint emelkedése 4 hét alatt nagyobb mint 2 g/dl (1,24 mmol/l), vagy a hemoglobin-érték 12 g/dl (7,45 mmol/l) fölé emelkedik, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A hemoglobinszintet annak stabilizálódásáig kéthetente, ezt követően pedig rendszeres időközönként javasolt ellenőrizni. Amennyiben a hemoglobin szintje továbbra is emelkedik, a kezelést fel kell függeszteni, egészen addig, amíg a hemoglobinszintek el nem kezdenek csökkenni, amikor is a kezelés az előzőleg alkalmazott adagnál megközelítőleg 25%-kal alacsonyabb dózissal ismét elindítható. Hypertonia vagy cardiovascularis, cerebrovascularis, illetve perifériás érbetegség fennállása esetén a hemoglobinszint emelését és a hemoglobin célértéket a klinikai kép alapján egyénenként kell meghatározni. A téta-epoetin-kezelés két fázisra osztható. Korrekciós fázis Subcutan alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 20 NE/testtömeg-kg. Abban az esetben, ha a hemoglobinszint emelkedése nem megfelelő (< 1 g/dl [0,62 mmol/l] 4 héten belül), akkor a dózis 4 hét után hetente 3-szor 40 NE/ttkg-ra növelhető. További, az előző adag 25%-ával növelt dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, egészen az egyénenként kitűzött hemoglobinszint eléréséig. Intravénás alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 40 NE/testtömeg-kg. A dózis 4 hét után hetente 3-szor 80 NE/ttkg-ra növelhető, majd az előző adag 25%-ával növelt további dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, amennyiben ez szükséges. A maximális adag egyik alkalmazási mód esetében sem haladhatja meg a heti 700 NE/testtömeg-kg dózist. Fenntartó fázis A dózist szükség szerint kell beállítani, annak érdekében, hogy fenntartható legyen a 10 g/dl (6,21 mmol/l) és 12 g/dl (7,45 mmol/l) közötti, individuális hemoglobin-célszint, de eközben a 12 g/dl-es (7,45 mmol/l) hemoglobinszint nem haladható meg. Amennyiben a kívánt hemoglobinszint fenntartásához dózismódosítás szükséges, ezt az adagok kb. 25%-os változtatásával ajánlott elvégezni. Subcutan alkalmazás: A heti dózist hetente egy vagy hetente három injekcióban is be lehet adni. Intravénás alkalmazás: Azok a betegek, akiknek állapota a heti háromszori adagolás mellett stabil, átállíthatók heti kétszeri alkalmazásra. Az adagolási gyakoriság megváltoztatásakor a hemoglobinszintet gondosan ellenőrizni kell, és szükségessé válhat a dózis módosítása is. A maximális adag nem haladhatja meg a 700 NE/testtömeg-kg-ot hetente. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, a hemoglobinszint szoros monitorozása szükséges, továbbá ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A téta-epoetint subcutan kell beadni az anaemiában (pl. hemoglobin-koncentráció 10 g/dl [6,21 mmol/l]) szenvedő betegeknek. Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. 39
40 A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin-célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszintet el kell kerülni; a 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. A javasolt kezdő dózis a testtömegtől függetlenül hetente egyszer NE. Amennyiben 4 hetes terápia után a hemoglobin-érték legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l) emelkedett, akkor a kezelést ezzel a dózissal kell folytatni. Ha azonban a hemoglobin-érték nem emelkedett legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), akkor megfontolandó a heti dózis kétszeresre, vagyis NE-re való emelése. Amennyiben további 4 hét elteltével a hemoglobinszint emelkedése még mindig nem kielégítő, meg kell gondolni az adag heti NE-re történő emelését. A maximális dózis nem haladhatja meg a heti NE értéket. Ha a hemoglobin értéke 12 hetes terápiát követően sem emelkedik legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), nem valószínű, hogy létrejön a kezelésre adott válasz, és a terápiát le kell állítani. Amennyiben a hemoglobinszint növekedése 4 hét alatt meghaladja a 2 g/dl-t (1,24 mmol/l), vagy ha a hemoglobinszint meghaladja a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A téta-epoetin-kezelést időlegesen fel kell függeszteni, ha a hemoglobin szintje magasabb, mint 13 g/dl (8,07 mmol/l). Ha a hemoglobinszint 12 g/dl-re (7,45 mmol/l) vagy ez alá csökken, akkor a kezelést az előzőleg alkalmazott adag körülbelül 25%-kal csökkentett mennyiségével újra kell kezdeni. A kezelést a kemoterápia befejezése után még legfeljebb 4 hétig kell folytatni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Különleges betegpopulációk Gyermekgyógyászati betegek Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre tapasztalatok. Az alkalmazás módja Az oldatot subcutan és intravénásan is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint kizárólag subcutan lehet adni a kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek. A subcutan injekciót a has, a kar vagy a comb bőre alá kell befecskendezni. Az Eporatio egyszer használatos, előretöltött fecskendőben kerül forgalomba. Felhasználás előtt az oldatot vizuálisan meg kell vizsgálni. Kizárólag a tiszta, színtelen, részecskéktől mentes oldat használható fel. Az oldatos injekciót nem szabad felrázni. Hagyni kell, hogy az oldat a beinjekciózáshoz megfelelő, kellemes hőmérsékletet (15 C -25 C) érjen el. Az Eporatio nem keverhető egyéb gyógyszerekkel (lásd 6.2 pont). Az alkalmazás helyén létrejövő kellemetlen érzés elkerülése érdekében az injekció beadásának helyeit váltogatni kell, valamint az injekciót lassan kell befecskendezni. 4.3 Ellenjavallatok 40
41 - A készítmény hatóanyagával, más epoetinekkel vagy származékaikkal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Nem beállított hypertonia. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általános intézkedések Vaspótló-terápia javasolt minden olyan beteg számára, akinek szérum-ferritin értéke 100 µg/l alatt van, vagy akinek transzferrin szaturációja 20% alá esik. A hatékony erythropoesis biztosítása érdekében, a kezelés előtt és alatt minden beteg vas-státuszát ellenőrizni kell. Amennyiben a beteg nem reagál a téta-epoetin-kezelésre, ennek okait haladéktalanul ki kell vizsgálni. A vas-, folsav- vagy a B 12 -vitaminhiány csökkenti az epoetinek hatásosságát, tehát ezeket korrigálni kell. Interkurrens fertőzések, gyulladásos vagy traumás események, okkult vérvesztés, haemolysis, alumínium intoxikáció, fennálló hematológiai betegség vagy csontvelőfibrosis ugyancsak veszélyeztetheti az erythropoeticus választ. A kivizsgálás részeként megfontolandó a reticulocytaszám ellenőrzése. Tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) Ha a kezelésre adott válasz hiányának tipikus okait már kizárták, és a betegnél reticulocytopeniával járó, hirtelen hemogloninszint-esés következik be, a tiszta vörösvértest aplasia felderítésére megfontolandó az anti-eritropoetin antitestek jelenlétére, illetve a csontvelőre kiterjedő vizsgálat. Számításba kell venni a téta-epoetin-kezelés megszüntetését. Az anti-eritropoetin neutralizáló antitestek által okozott PRCA-ról számoltak be az eritropoetin-terápia kapcsán. Ezek az antitestek kimutatottan minden epoetinnel kereszt-reakcióba lépnek, ezért azokat a betegeket, akiknél feltehetően vagy igazoltan eritropoetint neutralizáló antitestek vannak jelen, nem lehet átállítani téta-epoetinre (lásd 4.8 pont). Hypertonia A téta-epoetin-kezelésben részesülő betegeknél magas vérnyomás vagy a meglévő hypertonia fokozódása jelentkezhet, főként a terápia kezdeti fázisában. Ennek megfelelően a téta-epoetinnel kezelt betegeknél különös figyelmet kell fordítani a vérnyomás szoros ellenőrzésére és beállítására. A vérnyomást megfelelően be kell állítani a kezelés előtt és alatt, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az olyan akut komplikációk, mint az encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke), amelyek egyedi esetekben az egyébként normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek. Amennyiben ilyen reakciók következnek be, ezek a kezelőorvos azonnali beavatkozását, illetve intenzív orvosi ellátást tesznek szükségessé. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hirtelen jelentkező, éles, migrén-szerű fejfájásra, mint lehetséges figyelmeztető jelre. A vérnyomás emelkedése vérnyomáscsökkentő-kezelést vagy a már meglévő vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának emelését teheti szükségessé. Ezen felül megfontolandó az alkalmazott téta-epoetin dózisának csökkentése. Amennyiben a vérnyomás továbbra is magas marad, szükségessé válhat a téta-epoetin-terápia átmeneti felfüggesztése. Amint a hypertoniát egy intenzívebb kezeléssel sikerül beállítani, a téta-epoetin-terápia egy csökkentett adaggal újraindítható. Nem előírásszerű alkalmazás A nem előírásszerűen, egészséges személyek által alkalmazott téta-epoetin a hemoglobin és hematokrit jelentős emelkedéséhez vezethet, ami életveszélyes cardiovascularis komplikációkkal társulhat. Különleges populációk A rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatok miatt a téta-epoetin hatásossága és biztonságossága nem állapítható meg májkárosodásban vagy homozigóta sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél. 41
42 Klinikai vizsgálatokban a 75 év feletti betegeknél - a téta-epoetin-kezeléssel való ok-okozati összefüggéstől függetlenül - gyakoribb volt a komoly, illetve súlyos nemkívánatos események előfordulása. Ezen felül a halálozás is gyakoribb volt ebben a betegcsoportban, mint a fiatalabb betegeknél. Laboratóriumi ellenőrzés A hemoglobin mérése, valamint a teljes vérkép és vérlemezkeszám rendszeres ellenőrzése javasolt. Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia A még nem dializált, nephroscleroticus betegeknél a téta-epoetin alkalmazását egyénenként kell meghatározni, mivel nem zárható ki teljes bizonyossággal az, hogy a veseelégtelenség progressziója esetlegesen felgyorsul. Hemodialízis alatt a téta-epoetinnel kezelt betegeknek megemelt dózisú antikoaguláns-kezelésre lehet szükségük az arteriovenózus sönt bealvadásának elkerülése érdekében. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a fenntartó hemoglobin-koncentráció nem haladhatja meg a 4.2 pontban javasolt hemoglobin-célkoncentráció felső határértékét. Klinikai vizsgálatokban a halálozás és a súlyos cardiovascularis események fokozott kockázatát figyelték meg, amikor az epoetint 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-érték elérése céljából adagolták. Kontrollos klinikai vizsgálatok nem mutattak ki az epoetin beadásához köthető jelentős előnyöket, amikor a hemoglobin-koncentrációt az anaemia tüneteinek megszüntetéséhez és a transzfúzió elkerüléséhez szükséges szintnél magasabbra emelték. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az epoetinek növekedési faktorok, amelyek elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkentik. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felületén expresszálódhatnak. Csakúgy, mint az összes növekedési faktornál, az epoetinnel kapcsolatban is fennáll annak lehetősége, hogy stimulálhatja bármilyen típusú malignitás növekedését (lásd az 5.1 pont). Az epoetinekről számos kontrollos klinikai vizsgálat során sem mutatták ki, hogy javítják a teljes túlélést vagy csökkentik a tumorprogresszió kockázatát a daganatos megbetegedéssel társuló anaemiában szenvedő betegeknél. Kontrollos klinikai vizsgálatokban az epoetin alkalmazása kimutatottan: - lerövidítette a tumor progressziójáig eltelt időt a sugárterápiát kapó, előrehaladott fej- és nyakrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a 14 g/dl-t meghaladó (8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - lerövidítette a teljes túlélési időt és a 4. hónapban emelte a betegség progressziója miatti halálozások számát a kemoterápiát kapó, metasztatizáló emlőrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a g/dl (7,45-8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - fokozta a halálozások kockázatát, amikor a 12 g/dl (7,45 mmol/l) hemoglobin-érték elérése volt a cél olyan aktív malignus tumorban szenvedőknél, akik sem kemo-, sem sugárterápiát nem kaptak. Az epoetinek alkalmazása ennél a betegpopulációnál nem javallt. A fentiek ismeretében, egyes klinikai helyzetekben a daganatos betegek anaemiájának kezelésére a transzfúziót kell előnyben részesíteni. A rekombináns eritropoetinek alkalmazására vonatkozó döntést a beteg részvételével lefolytatott előny-kockázat értékelés alapján kell meghozni, amely során figyelembe kell venni a specifikus klinikai összefüggéseket. Az értékelés során megfontolandó tényezők között szerepelnie kell a tumor típusának és stádiumának, az anaemia fokának, a várható élettartamnak, a környezetnek, amelyben a beteget kezelik, illetve magának a beteg kívánságának (lásd 5.1 pont). Segédanyagok 42
43 A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per előretöltött fecskendő nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. 4.6 Terhesség és szoptatás A téta-epoetinnel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető. Nem ismert, hogy a téta-epoetin kiválasztódik-e az emberi anyatejbe, de újszülöttektől származó adatok nem utalnak az eritropoetin abszorpciójára vagy farmakológiai hatására, amikor a készítményt anyatejjel együtt alkalmazzák. A szoptatás vagy a téta-epoetin-kezelés folytatására/felfüggesztésére vonatkozó döntést a szoptatás gyermek számára biztosított előnyeinek, illetve az epoetin-téta-kezelés anyai előnyeinek figyelembe vételével kell meghozni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A téta-epoetin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A téta-epoetin biztonságosságát 972 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján értékelték. A betegek mintegy 9%-ánál várható mellékhatások jelentkezése. A leggyakoribb mellékhatás a hypertonia, influenzaszerű megbetegedés és a fejfájás. Az alábbiakban felsorolt mellékhatások szervrendszer osztály szerint kerültek besorolásra. A gyakoriság csoportosítását a következő konvenció szerint határozták meg: Nagyon gyakori: 1/10; Gyakori: 1/100 - < 1/10; Nem gyakori: 1/ < 1/100; Ritka: 1/ < 1/1000; Nagyon ritka: < 1/10 000; Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. 43
44 Szervrendszer osztály Mellékhatás Gyakoriság Krónikus veseelégtelenség hez társuló, tünetekkel járó anaemia Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Immunrendszeri betegségek és tünetek Idegrendszeri betegségek és tünetek Érbetegségek és Thromboemboliás Nem ismert események - Sönt thrombosis Gyakori - Túlérzékenységi reakciók Fejfájás Nem ismert Gyakori Hypertonia Gyakori tünetek Hypertoniás krízis Gyakori - A bőr és a bőr alatti Bőrreakciók Gyakori szövet betegségei és tünetei A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Arthralgia Influenzaszerű megbetegedés - Gyakori Gyakori Sönt thrombosisok előfordulhatnak, főként a hypotoniára hajlamos betegeknél vagy azoknál, akiknél az arteriovenosus fistula komplikációi (pl. stenosis, aneurysma) lépnek fel (lásd a 4.4 pont). A téta-epoetin-kezelés alatt jelentkező egyik leggyakoribb mellékhatás a vérnyomás emelkedése vagy a meglévő magas vérnyomás súlyosbodása, főként a kezelés kezdeti szakaszában. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakrabban lép fel hypertonia a korrekciós fázis alatt, mint a fenntartó fázis alatt. A hypertonia megfelelő gyógyszerekkel kezelhető (lásd 4.4 pont). Encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke) egyedi esetekben normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek (lásd 4.4 pont). Előfordulhatnak olyan bőrreakciók, mint a bőrkiütés, pruritus vagy az injekció beadásának helyén fellépő reakciók. Influenzaszerű tünetekről, például lázról, hidegrázásról és astheniás állapotokról számoltak be. Bizonyos, általánosan az epoetineknek tulajdonítható mellékhatások eddig nem voltak megfigyelhetők a téta-epoetinnel kapcsolatosan: Egyéb epoetin-kezelésekkel összefüggésben, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél izolált esetekben a hatást semlegesítő anti-eritropoetin antitestek által közvetített tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) eseteiről számoltak be. PRCA diagnosztizálásakor a téta-epoetin-kezelést fel kell függeszteni, és a betegeket nem szabad másik rekombináns epoetinre átállítani (lásd 4.4 pont). 4.9 Túladagolás 44
45 A téta-epoetin terápiás tartománya igen széles. Túladagolásban polycythaemia fordulhat elő. Polycythaemia esetén a téta-epoetin alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni. Súlyos polycythaemiában hagyományos módszerek alkalmazása (phlebotomia) indokolt lehet a hemoglobinszint csökkentése érdekében. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb vérszegénység elleni szerek, ATC kód: B03XA01 Hatásmechanizmus A humán eritropoetin egy endogén glikoprotein hormon, az erythropoesis elsődleges szabályozója, amely hatást a csontvelőben található eritroid progenitor sejteken lévő eritropoetin-receptorral létrejövő specifikus interakció révén fejti ki. Mitózis-serkentő faktorként és differenciációs hormonként is hat. Az eritropoetin termelése és ennek szabályozása főként a vesékben megy végbe válaszul a szöveti oxigenizációban bekövetkező változásokra. Az endogén eritropoetin-termelés a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél károsodik, náluk az anaemia elsődleges oka az eritropoetin hiánya. A kemoterápiás kezelést kapó daganatos betegeknél bekövetkező anaemia etiológiája több tényezőből tevődik össze. Ezeknél a betegeknél mind az eritropoetin hiány, mind az eritroid progenitor sejtek endogén eritropoetinre adott csökkent válaszreakciója jelentősen hozzájárul az anaemia kialakulásához. A téta-epoetin aminosav szekvenciájában megegyezik, szénhidrát összetételében (glikoziláció) pedig hasonló az endogén humán eritropoetinével. Preklinikai hatásosság Az intravénásan vagy subcutan beadott téta-epoetin biológiai hatásosságát különböző, in vivo állatmodellekben (egér, patkány, kutya) bizonyították. A téta-epoetin beadását követően mind az erythrocytaszám, mind a hematokrit-érték, illetve a reticulocytaszám emelkedik. Klinikai hatásosság és biztonságosság Krónikus veseelégtelenséghez társult, tünetekkel járó anaemia A korrekciós fázis vizsgálatokból származó, 284 krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegtől gyűjtött adatok azt igazolják, hogy a hemoglobin-válasz sebessége (amelynek meghatározása 11 g/dl fölötti hemoglobinszint két egymást követő mérés során) a téta-epoetin csoportban (sorrendben 88,4% és 89,4% a dialízis-kezelést kapó és a még nem hemodializált betegek esetében) összevethető volt a béta-epoetinével (sorrendben 86,2% és 81,0%). A válaszig eltelt idő középértéke a kezelési csoportokban hasonló volt, 56 nap a hemodializált betegeknél és 49 nap a még nem hemodializált betegek esetében. Két randomizált, kontrollos vizsgálatba 270, hemodialízissel kezelt és 288, még nem hemodializált beteget vontak be, akik mindannyian stabil béta-epoetin-terápiában részesültek. A betegeket hemoglobinszintjük fenntartása érdekében az aktuális kezelésüket tovább kapó vagy (a béta-epoetinnel megegyező dózisú) téta-epoetin-kezelésre átállított csoportokra randomizálták. Az értékelési periódus során ( hét), a téta-epoetinnel kezelt betegek átlagos és középértékű hemoglobinszintjei gyakorlatilag azonosak voltak a kiindulási hemoglobin-értékkel. Ebben a két vizsgálatban 180 hemodializált és 193 dialízis kezelést nem kapó beteget állítottak át fenntartó fázisú béta-epoetin-terápiáról, hat hónapig tartó téta-epoetin-kezelésre, amelynek során a béta-epoetinhez hasonló stabil hemoglobin-értékek és biztonságossági profil volt elérhető. A klinikai vizsgálatok során a még nem hemodializált betegek (subcutan alkalmazás) sokkal gyakrabban abbahagyták a kezelést, mint a hemodialízis-terápiát kapók (intravénás alkalmazás), mivel az előbbieknek dialízis-kezelésük elindításakor be kellett fejezniük a vizsgálatban való részvételt. 45
46 Két hosszú távú vizsgálatban a téta-epoetin hatásosságát 124 hemodializált és 289 hemodialízissel még nem kezelt betegnél értékelték. A hemoglobinszintek a kívánt céltartományon belül maradtak, és a betegek akár 15 hónapon keresztül is jól tolerálták a téta-epoetint. Klinikai vizsgálatokban dialízis előtt álló betegeket kezeltek heti egyszeri téta-epoetinnel, 174 beteget a fenntartó fázis vizsgálat, 111 beteget pedig a hosszú távú vizsgálat keretében. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Két, prospektív, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatba 409 kemoterápiát kapó daganatos beteget vontak be. Az első vizsgálatot 186 anaemiás, nem-myeloid malignitásban szenvedő (a résztvevők 55%-ánál hematológiai malignitás és 45%-ánál szolid tumor volt jelen) beteg részvételével végezték, akik platinát nem tartalmazó kemoterápiában részesültek. A második vizsgálatot 223, különböző szolid tumoros megbetegedésben szenvedő, platinatartalmú kemoterápiát kapó betegekkel végezték. A téta-epoetin-kezelés mindkét vizsgálatban szignifikáns hemoglobin-választ eredményezett (p < 0,001), amely 2 g/dl vagy ennél nagyobb mértékű, transzfúzió nélküli hemoglobinszint emelkedésben és a transzfúzió szükségességének jelentős csökkenésében (p < 0,05) nyilvánult meg, a placebóval összehasonlítva. A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az eritropoetin egy növekedési faktor, amely elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkenti. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felszínén expresszálódhatnak. A túlélést és a tumor progressziót öt nagy, összesen 2833 beteg bevonásával végzett kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyek közül négy kettős-vak, placebo-kontrollos, egy pedig nyílt végű vizsgálat volt. A vizsgálatok közül kettőbe kemoterápiával kezelt betegeket toboroztak. A hemoglobin célkoncentráció két vizsgálatban >13 g/dl; a fennmaradó háromban pedig g/dl közötti érték volt. A nyílt vizsgálatban nem volt különbség a teljes túlélés tekintetében a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt és a kontroll-csoportok között. A négy placebo-kontrollos vizsgálatban a teljes túlélésre vonatkozó kockázati arány 1,25 és 2,47 között változott a kontroll-csoportok javára. A kontroll-csoportokhoz képest ezek a vizsgálatok, konzisztens, nem magyarázható, statisztikailag szignifikáns mértékű növekedést mutattak ki a mortalitásban azoknál a különböző, gyakran előforduló daganatos megbetegedések által előidézett anaemiában szenvedő betegeknél, akik rekombináns humán eritropoetint kaptak. A vizsgálatok során tapasztalt teljes túlélési adatokat nem lehetett kielégítő módon megmagyarázni a rekombináns humán eritropoetint kapó, és a kontroll-csoportban kialakuló thrombosis és a társuló komplikációk incidenciája közötti különbséggel. Három, 586 anaemiás daganatos beteg bevonásával végzett, téta-epoetinnel lefolytatott placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban nem volt kimutatható a téta-epoetin túlélésre gyakorolt negatív hatása. A vizsgálatok során a mortalitás alacsonyabb volt a téta-epoetin-csoportban (6,9%), összehasonlítva a placebó csoporttal (10,3%). Szisztémás összesítést is végeztek, amelynek során 57 klinikai vizsgálat több mint 9000 daganatos betegének eredményeit dolgozták fel. A teljes túlélés adatainak meta-analízise 1,08 kockázati arány pontbecslést hozott a kontroll-csoportok javára (95% CI: 0,99, 1,18; 42 vizsgálat és 8167 beteg). A thromboemboliás események relatív kockázatának fokozódása (RR 1,67, 95% CI: 1,35, 2,06; 35 vizsgálat és 6769 beteg) volt megfigyelhető a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegeknél. Konzisztens bizonyítékok utalnak tehát arra, hogy a rekombináns humán eritropoetin-kezelésben részesülő daganatos betegek jelentős károsodást szenvedhetnek el. Még nem tisztázott, hogy ezek az eredmények milyen mértékben vonatkoznak a kemoterápiát kapó daganatos betegeknél alkalmazott (a 13 g/dl hemoglobin-koncentráció alatti érték beállítására szolgáló) rekombináns humán eritropoetinre, mivel a vizsgált adatok szerint csupán nagyon kevés beteg rendelkezett a fenti jellemzőkkel. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Általános információ 46
47 A téta-epoetin farmakokinetikáját egészséges önkénteseknél, valamint krónikus veseelégtelenségben szenvedő, illetve kemoterápiát kapó daganatos betegeknél vizsgálták. A téta-epoetin farmakokinetikája életkortól és nemtől független. Subcutan alkalmazás Hasonló plazmaszint profilokat tapasztaltak, amikor egészséges önkénteseknek 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetint három különböző helyre (felkar, has, comb) adtak be subcutan. Az abszorpció mértéke (AUC) kissé nagyobb volt a hasba történő beinjektálást követően, mint a két másik hely esetében. A maximális koncentráció átlagosan óra múlva alakul ki, az átlagos terminális felezési idő megközelítőleg óra között mozog. Subcutan beadást követően a téta-epoetin átlagos biohasznosulása az intravénás alkalmazás megközelítőleg 31%-a. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialízis kezelés elindítása előtt álló betegeknél 40 NE/testtömeg-kg subcutan injekciót követően az elnyújtott abszorpció egy koncentráció-platót eredményez, míg a maximális koncentráció átlagosan mintegy 14 óra után érhető el. A terminális felezési idő hosszabb, mint az intravénás alkalmazást követően; átlagosan 25 óra egyszeri beadás után, és 34 óra heti háromszori, ismételt adagolás mellett mért dinamikus egyensúlyi állapotban, anélkül, hogy ez a téta-epoetin akkumulációjához vezetne. Kemoterápiát kapó daganatos betegeknél heti NE téta-epoetin ismételt, subcutan beadását követően a terminális felezési idő 29 óra az első dózis után, és 28 óra dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazás Hemodialízis kezelést kapó, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a téta-epoetin eliminációs felezési ideje 6 óra egyszeri adag beadását követően, és 4 óra a hetente háromszor intravénásan alkalmazott 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetin mellett kialakuló dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazást követően a megoszlási volumen megközelíti a teljes vértérfogatot. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett hagyományos genotoxicitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a csökkent anyai testtömegnek tulajdonított másodlagos hatásokat csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíció mellett tapasztalták. 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát Nátrium-klorid Poliszorbát 20 Trometamol Sósav (6 M) (a ph beállításához) Injekcióhoz való víz 47
48 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 18 hónap 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 C 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában.. Ambuláns felhasználás céljából a beteg kiveheti a készítményt a hűtőszekrényből, és egyetlen, legfeljebb 7 napos perióduson keresztül 25 C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolhatja azt, nem meghaladva,a felhasználhatósági időtartamot. A hűtőszekrényből már egyszer kivett gyógyszert ezen időszak alatt fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 0,5 ml oldat előretöltött fecskendőben (I-es típusú üveg), (brómobutil gumi) fecskendővég borítással és (teflonnal bevont klórobutil gumi) dugattyúvéggel, valamint egy (rozsdamentes acél) injekciós tű, előre összeszerelt biztonsági védőeszközzel vagy anélkül. Kiszerelésenként 6 darab, biztonsági védőeszközzel ellátott vagy ezzel nem rendelkező előretöltött fecskendő. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az előretöltött fecskendők kizárólag egyszer használatosak. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße Ulm Németország [email protected] 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 48
49 A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján ( található. 49
50 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio 5000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Előretöltött fecskendőnként 5000 nemzetközi egység (NE) (41,7 µg) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (83,3 µg) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció (injekció) előretöltött fecskendőben. Tiszta és színtelen oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok - Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelése felnőtt betegeknél. - Tünetekkel járó anaemia kezelése kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő felnőtt daganatos betegeknél. 4.2 Adagolás és alkalmazás Különleges követelmények A téta-epoetin-kezelést a fenti indikációk területén jártas orvosnak kell elindítania. Az alkalmazás módjai Az oldatot subcutan (sc.) vagy intravénásan (iv.) is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint a kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek subcutan kell adni. Adagolás Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. A téta-epoetint subcutan vagy intravénásan kell alkalmazni a hemoglobinszint növelésére, úgy, hogy az ne legyen magasabb, mint 12 g/dl (7,45 mmol/l). A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszint kerülendő. A 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. 50
51 A hemoglobinszintnek egy 4 hetes periódus alatti, 2 g/dl-t (1,24 mmol/l) meghaladó emelkedését el kell kerülni. Amennyiben a hemoglobinszint emelkedése 4 hét alatt nagyobb mint 2 g/dl (1,24 mmol/l), vagy a hemoglobin-érték 12 g/dl (7,45 mmol/l) fölé emelkedik, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A hemoglobinszintet annak stabilizálódásáig kéthetente, ezt követően pedig rendszeres időközönként javasolt ellenőrizni. Amennyiben a hemoglobin szintje továbbra is emelkedik, a kezelést fel kell függeszteni, egészen addig, amíg a hemoglobinszintek el nem kezdenek csökkenni, amikor is a kezelés az előzőleg alkalmazott adagnál megközelítőleg 25%-kal alacsonyabb dózissal ismét elindítható. Hypertonia vagy cardiovascularis, cerebrovascularis, illetve perifériás érbetegség fennállása esetén a hemoglobinszint emelését és a hemoglobin célértéket a klinikai kép alapján egyénenként kell meghatározni. A téta-epoetin-kezelés két fázisra osztható. Korrekciós fázis Subcutan alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 20 NE/testtömeg-kg. Abban az esetben, ha a hemoglobinszint emelkedése nem megfelelő (< 1 g/dl [0,62 mmol/l] 4 héten belül), akkor a dózis 4 hét után hetente 3-szor 40 NE/ttkg-ra növelhető. További, az előző adag 25%-ával növelt dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, egészen az egyénenként kitűzött hemoglobinszint eléréséig. Intravénás alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 40 NE/testtömeg-kg. A dózis 4 hét után hetente 3-szor 80 NE/ttkg-ra növelhető, majd az előző adag 25%-ával növelt további dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, amennyiben ez szükséges. A maximális adag egyik alkalmazási mód esetében sem haladhatja meg a heti 700 NE/testtömeg-kg dózist. Fenntartó fázis A dózist szükség szerint kell beállítani, annak érdekében, hogy fenntartható legyen a 10 g/dl (6,21 mmol/l) és 12 g/dl (7,45 mmol/l) közötti, individuális hemoglobin-célszint, de eközben a 12 g/dl-es (7,45 mmol/l) hemoglobinszint nem haladható meg. Amennyiben a kívánt hemoglobinszint fenntartásához dózismódosítás szükséges, ezt az adagok kb. 25%-os változtatásával ajánlott elvégezni. Subcutan alkalmazás: A heti dózist hetente egy vagy hetente három injekcióban is be lehet adni. Intravénás alkalmazás: Azok a betegek, akiknek állapota a heti háromszori adagolás mellett stabil, átállíthatók heti kétszeri alkalmazásra. Az adagolási gyakoriság megváltoztatásakor a hemoglobinszintet gondosan ellenőrizni kell, és szükségessé válhat a dózis módosítása is. A maximális adag nem haladhatja meg a 700 NE/testtömeg-kg-ot hetente. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, a hemoglobinszint szoros monitorozása szükséges, továbbá ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A téta-epoetint subcutan kell beadni az anaemiában (pl. hemoglobin-koncentráció 10 g/dl [6,21 mmol/l]) szenvedő betegeknek. Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. 51
52 A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin-célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszintet el kell kerülni; a 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. A javasolt kezdő dózis a testtömegtől függetlenül hetente egyszer NE. Amennyiben 4 hetes terápia után a hemoglobin-érték legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l) emelkedett, akkor a kezelést ezzel a dózissal kell folytatni. Ha azonban a hemoglobin-érték nem emelkedett legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), akkor megfontolandó a heti dózis kétszeresre, vagyis NE-re való emelése. Amennyiben további 4 hét elteltével a hemoglobinszint emelkedése még mindig nem kielégítő, meg kell gondolni az adag heti NE-re történő emelését. A maximális dózis nem haladhatja meg a heti NE értéket. Ha a hemoglobin értéke 12 hetes terápiát követően sem emelkedik legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), nem valószínű, hogy létrejön a kezelésre adott válasz, és a terápiát le kell állítani. Amennyiben a hemoglobinszint növekedése 4 hét alatt meghaladja a 2 g/dl-t (1,24 mmol/l), vagy ha a hemoglobinszint meghaladja a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A téta-epoetin-kezelést időlegesen fel kell függeszteni, ha a hemoglobin szintje magasabb, mint 13 g/dl (8,07 mmol/l). Ha a hemoglobinszint 12 g/dl-re (7,45 mmol/l) vagy ez alá csökken, akkor a kezelést az előzőleg alkalmazott adag körülbelül 25%-kal csökkentett mennyiségével újra kell kezdeni. A kezelést a kemoterápia befejezése után még legfeljebb 4 hétig kell folytatni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Különleges betegpopulációk Gyermekgyógyászati betegek Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre tapasztalatok. Az alkalmazás módja Az oldatot subcutan és intravénásan is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint kizárólag subcutan lehet adni a kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek. A subcutan injekciót a has, a kar vagy a comb bőre alá kell befecskendezni. Az Eporatio egyszer használatos, előretöltött fecskendőben kerül forgalomba. Felhasználás előtt az oldatot vizuálisan meg kell vizsgálni. Kizárólag a tiszta, színtelen, részecskéktől mentes oldat használható fel. Az oldatos injekciót nem szabad felrázni. Hagyni kell, hogy az oldat a beinjekciózáshoz megfelelő, kellemes hőmérsékletet (15 C -25 C) érjen el. Az Eporatio nem keverhető egyéb gyógyszerekkel (lásd 6.2 pont). Az alkalmazás helyén létrejövő kellemetlen érzés elkerülése érdekében az injekció beadásának helyeit váltogatni kell, valamint az injekciót lassan kell befecskendezni. 4.3 Ellenjavallatok 52
53 - A készítmény hatóanyagával, más epoetinekkel vagy származékaikkal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Nem beállított hypertonia. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általános intézkedések Vaspótló-terápia javasolt minden olyan beteg számára, akinek szérum-ferritin értéke 100 µg/l alatt van, vagy akinek transzferrin szaturációja 20% alá esik. A hatékony erythropoesis biztosítása érdekében, a kezelés előtt és alatt minden beteg vas-státuszát ellenőrizni kell. Amennyiben a beteg nem reagál a téta-epoetin-kezelésre, ennek okait haladéktalanul ki kell vizsgálni. A vas-, folsav- vagy a B 12 -vitaminhiány csökkenti az epoetinek hatásosságát, tehát ezeket korrigálni kell. Interkurrens fertőzések, gyulladásos vagy traumás események, okkult vérvesztés, haemolysis, alumínium intoxikáció, fennálló hematológiai betegség vagy csontvelőfibrosis ugyancsak veszélyeztetheti az erythropoeticus választ. A kivizsgálás részeként megfontolandó a reticulocytaszám ellenőrzése. Tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) Ha a kezelésre adott válasz hiányának tipikus okait már kizárták, és a betegnél reticulocytopeniával járó, hirtelen hemogloninszint-esés következik be, a tiszta vörösvértest aplasia felderítésére megfontolandó az anti-eritropoetin antitestek jelenlétére, illetve a csontvelőre kiterjedő vizsgálat. Számításba kell venni a téta-epoetin-kezelés megszüntetését. Az anti-eritropoetin neutralizáló antitestek által okozott PRCA-ról számoltak be az eritropoetin-terápia kapcsán. Ezek az antitestek kimutatottan minden epoetinnel kereszt-reakcióba lépnek, ezért azokat a betegeket, akiknél feltehetően vagy igazoltan eritropoetint neutralizáló antitestek vannak jelen, nem lehet átállítani téta-epoetinre (lásd 4.8 pont). Hypertonia A téta-epoetin-kezelésben részesülő betegeknél magas vérnyomás vagy a meglévő hypertonia fokozódása jelentkezhet, főként a terápia kezdeti fázisában. Ennek megfelelően a téta-epoetinnel kezelt betegeknél különös figyelmet kell fordítani a vérnyomás szoros ellenőrzésére és beállítására. A vérnyomást megfelelően be kell állítani a kezelés előtt és alatt, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az olyan akut komplikációk, mint az encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke), amelyek egyedi esetekben az egyébként normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek. Amennyiben ilyen reakciók következnek be, ezek a kezelőorvos azonnali beavatkozását, illetve intenzív orvosi ellátást tesznek szükségessé. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hirtelen jelentkező, éles, migrén-szerű fejfájásra, mint lehetséges figyelmeztető jelre. A vérnyomás emelkedése vérnyomáscsökkentő-kezelést vagy a már meglévő vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának emelését teheti szükségessé. Ezen felül megfontolandó az alkalmazott téta-epoetin dózisának csökkentése. Amennyiben a vérnyomás továbbra is magas marad, szükségessé válhat a téta-epoetin-terápia átmeneti felfüggesztése. Amint a hypertoniát egy intenzívebb kezeléssel sikerül beállítani, a téta-epoetin-terápia egy csökkentett adaggal újraindítható. Nem előírásszerű alkalmazás A nem előírásszerűen, egészséges személyek által alkalmazott téta-epoetin a hemoglobin és hematokrit jelentős emelkedéséhez vezethet, ami életveszélyes cardiovascularis komplikációkkal társulhat. Különleges populációk A rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatok miatt a téta-epoetin hatásossága és biztonságossága nem állapítható meg májkárosodásban vagy homozigóta sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél. 53
54 Klinikai vizsgálatokban a 75 év feletti betegeknél - a téta-epoetin-kezeléssel való ok-okozati összefüggéstől függetlenül - gyakoribb volt a komoly, illetve súlyos nemkívánatos események előfordulása. Ezen felül a halálozás is gyakoribb volt ebben a betegcsoportban, mint a fiatalabb betegeknél. Laboratóriumi ellenőrzés A hemoglobin mérése, valamint a teljes vérkép és vérlemezkeszám rendszeres ellenőrzése javasolt. Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia A még nem dializált, nephroscleroticus betegeknél a téta-epoetin alkalmazását egyénenként kell meghatározni, mivel nem zárható ki teljes bizonyossággal az, hogy a veseelégtelenség progressziója esetlegesen felgyorsul. Hemodialízis alatt a téta-epoetinnel kezelt betegeknek megemelt dózisú antikoaguláns-kezelésre lehet szükségük az arteriovenózus sönt bealvadásának elkerülése érdekében. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a fenntartó hemoglobin-koncentráció nem haladhatja meg a 4.2 pontban javasolt hemoglobin-célkoncentráció felső határértékét. Klinikai vizsgálatokban a halálozás és a súlyos cardiovascularis események fokozott kockázatát figyelték meg, amikor az epoetint 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-érték elérése céljából adagolták. Kontrollos klinikai vizsgálatok nem mutattak ki az epoetin beadásához köthető jelentős előnyöket, amikor a hemoglobin-koncentrációt az anaemia tüneteinek megszüntetéséhez és a transzfúzió elkerüléséhez szükséges szintnél magasabbra emelték. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az epoetinek növekedési faktorok, amelyek elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkentik. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felületén expresszálódhatnak. Csakúgy, mint az összes növekedési faktornál, az epoetinnel kapcsolatban is fennáll annak lehetősége, hogy stimulálhatja bármilyen típusú malignitás növekedését (lásd az 5.1 pont). Az epoetinekről számos kontrollos klinikai vizsgálat során sem mutatták ki, hogy javítják a teljes túlélést vagy csökkentik a tumorprogresszió kockázatát a daganatos megbetegedéssel társuló anaemiában szenvedő betegeknél. Kontrollos klinikai vizsgálatokban az epoetin alkalmazása kimutatottan: - lerövidítette a tumor progressziójáig eltelt időt a sugárterápiát kapó, előrehaladott fej- és nyakrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a 14 g/dl-t meghaladó (8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - lerövidítette a teljes túlélési időt és a 4. hónapban emelte a betegség progressziója miatti halálozások számát a kemoterápiát kapó, metasztatizáló emlőrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a g/dl (7,45-8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - fokozta a halálozások kockázatát, amikor a 12 g/dl (7,45 mmol/l) hemoglobin-érték elérése volt a cél olyan aktív malignus tumorban szenvedőknél, akik sem kemo-, sem sugárterápiát nem kaptak. Az epoetinek alkalmazása ennél a betegpopulációnál nem javallt. A fentiek ismeretében, egyes klinikai helyzetekben a daganatos betegek anaemiájának kezelésére a transzfúziót kell előnyben részesíteni. A rekombináns eritropoetinek alkalmazására vonatkozó döntést a beteg részvételével lefolytatott előny-kockázat értékelés alapján kell meghozni, amely során figyelembe kell venni a specifikus klinikai összefüggéseket. Az értékelés során megfontolandó tényezők között szerepelnie kell a tumor típusának és stádiumának, az anaemia fokának, a várható élettartamnak, a környezetnek, amelyben a beteget kezelik, illetve magának a beteg kívánságának (lásd 5.1 pont). Segédanyagok 54
55 A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per előretöltött fecskendő nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. 4.6 Terhesség és szoptatás A téta-epoetinnel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető. Nem ismert, hogy a téta-epoetin kiválasztódik-e az emberi anyatejbe, de újszülöttektől származó adatok nem utalnak az eritropoetin abszorpciójára vagy farmakológiai hatására, amikor a készítményt anyatejjel együtt alkalmazzák. A szoptatás vagy a téta-epoetin-kezelés folytatására/felfüggesztésére vonatkozó döntést a szoptatás gyermek számára biztosított előnyeinek, illetve az epoetin-téta-kezelés anyai előnyeinek figyelembe vételével kell meghozni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A téta-epoetin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A téta-epoetin biztonságosságát 972 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján értékelték. A betegek mintegy 9%-ánál várható mellékhatások jelentkezése. A leggyakoribb mellékhatás a hypertonia, influenzaszerű megbetegedés és a fejfájás. Az alábbiakban felsorolt mellékhatások szervrendszer osztály szerint kerültek besorolásra. A gyakoriság csoportosítását a következő konvenció szerint határozták meg: Nagyon gyakori: 1/10; Gyakori: 1/100 - < 1/10; Nem gyakori: 1/ < 1/100; Ritka: 1/ < 1/1000; Nagyon ritka: < 1/10 000; Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. 55
56 Szervrendszer osztály Mellékhatás Gyakoriság Krónikus veseelégtelenség hez társuló, tünetekkel járó anaemia Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Immunrendszeri betegségek és tünetek Idegrendszeri betegségek és tünetek Érbetegségek és Thromboemboliás Nem ismert események - Sönt thrombosis Gyakori - Túlérzékenységi reakciók Fejfájás Nem ismert Gyakori Hypertonia Gyakori tünetek Hypertoniás krízis Gyakori - A bőr és a bőr alatti Bőrreakciók Gyakori szövet betegségei és tünetei A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Arthralgia Influenzaszerű megbetegedés - Gyakori Gyakori Sönt thrombosisok előfordulhatnak, főként a hypotoniára hajlamos betegeknél vagy azoknál, akiknél az arteriovenosus fistula komplikációi (pl. stenosis, aneurysma) lépnek fel (lásd a 4.4 pont). A téta-epoetin-kezelés alatt jelentkező egyik leggyakoribb mellékhatás a vérnyomás emelkedése vagy a meglévő magas vérnyomás súlyosbodása, főként a kezelés kezdeti szakaszában. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakrabban lép fel hypertonia a korrekciós fázis alatt, mint a fenntartó fázis alatt. A hypertonia megfelelő gyógyszerekkel kezelhető (lásd 4.4 pont). Encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke) egyedi esetekben normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek (lásd 4.4 pont). Előfordulhatnak olyan bőrreakciók, mint a bőrkiütés, pruritus vagy az injekció beadásának helyén fellépő reakciók. Influenzaszerű tünetekről, például lázról, hidegrázásról és astheniás állapotokról számoltak be. Bizonyos, általánosan az epoetineknek tulajdonítható mellékhatások eddig nem voltak megfigyelhetők a téta-epoetinnel kapcsolatosan: Egyéb epoetin-kezelésekkel összefüggésben, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél izolált esetekben a hatást semlegesítő anti-eritropoetin antitestek által közvetített tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) eseteiről számoltak be. PRCA diagnosztizálásakor a téta-epoetin-kezelést fel kell függeszteni, és a betegeket nem szabad másik rekombináns epoetinre átállítani (lásd 4.4 pont). 4.9 Túladagolás 56
57 A téta-epoetin terápiás tartománya igen széles. Túladagolásban polycythaemia fordulhat elő. Polycythaemia esetén a téta-epoetin alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni. Súlyos polycythaemiában hagyományos módszerek alkalmazása (phlebotomia) indokolt lehet a hemoglobinszint csökkentése érdekében. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb vérszegénység elleni szerek, ATC kód: B03XA01 Hatásmechanizmus A humán eritropoetin egy endogén glikoprotein hormon, az erythropoesis elsődleges szabályozója, amely hatást a csontvelőben található eritroid progenitor sejteken lévő eritropoetin-receptorral létrejövő specifikus interakció révén fejti ki. Mitózis-serkentő faktorként és differenciációs hormonként is hat. Az eritropoetin termelése és ennek szabályozása főként a vesékben megy végbe válaszul a szöveti oxigenizációban bekövetkező változásokra. Az endogén eritropoetin-termelés a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél károsodik, náluk az anaemia elsődleges oka az eritropoetin hiánya. A kemoterápiás kezelést kapó daganatos betegeknél bekövetkező anaemia etiológiája több tényezőből tevődik össze. Ezeknél a betegeknél mind az eritropoetin hiány, mind az eritroid progenitor sejtek endogén eritropoetinre adott csökkent válaszreakciója jelentősen hozzájárul az anaemia kialakulásához. A téta-epoetin aminosav szekvenciájában megegyezik, szénhidrát összetételében (glikoziláció) pedig hasonló az endogén humán eritropoetinével. Preklinikai hatásosság Az intravénásan vagy subcutan beadott téta-epoetin biológiai hatásosságát különböző, in vivo állatmodellekben (egér, patkány, kutya) bizonyították. A téta-epoetin beadását követően mind az erythrocytaszám, mind a hematokrit-érték, illetve a reticulocytaszám emelkedik. Klinikai hatásosság és biztonságosság Krónikus veseelégtelenséghez társult, tünetekkel járó anaemia A korrekciós fázis vizsgálatokból származó, 284 krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegtől gyűjtött adatok azt igazolják, hogy a hemoglobin-válasz sebessége (amelynek meghatározása 11 g/dl fölötti hemoglobinszint két egymást követő mérés során) a téta-epoetin csoportban (sorrendben 88,4% és 89,4% a dialízis-kezelést kapó és a még nem hemodializált betegek esetében) összevethető volt a béta-epoetinével (sorrendben 86,2% és 81,0%). A válaszig eltelt idő középértéke a kezelési csoportokban hasonló volt, 56 nap a hemodializált betegeknél és 49 nap a még nem hemodializált betegek esetében. Két randomizált, kontrollos vizsgálatba 270, hemodialízissel kezelt és 288, még nem hemodializált beteget vontak be, akik mindannyian stabil béta-epoetin-terápiában részesültek. A betegeket hemoglobinszintjük fenntartása érdekében az aktuális kezelésüket tovább kapó vagy (a béta-epoetinnel megegyező dózisú) téta-epoetin-kezelésre átállított csoportokra randomizálták. Az értékelési periódus során ( hét), a téta-epoetinnel kezelt betegek átlagos és középértékű hemoglobinszintjei gyakorlatilag azonosak voltak a kiindulási hemoglobin-értékkel. Ebben a két vizsgálatban 180 hemodializált és 193 dialízis kezelést nem kapó beteget állítottak át fenntartó fázisú béta-epoetin-terápiáról, hat hónapig tartó téta-epoetin-kezelésre, amelynek során a béta-epoetinhez hasonló stabil hemoglobin-értékek és biztonságossági profil volt elérhető. A klinikai vizsgálatok során a még nem hemodializált betegek (subcutan alkalmazás) sokkal gyakrabban abbahagyták a kezelést, mint a hemodialízis-terápiát kapók (intravénás alkalmazás), mivel az előbbieknek dialízis-kezelésük elindításakor be kellett fejezniük a vizsgálatban való részvételt. 57
58 Két hosszú távú vizsgálatban a téta-epoetin hatásosságát 124 hemodializált és 289 hemodialízissel még nem kezelt betegnél értékelték. A hemoglobinszintek a kívánt céltartományon belül maradtak, és a betegek akár 15 hónapon keresztül is jól tolerálták a téta-epoetint. Klinikai vizsgálatokban dialízis előtt álló betegeket kezeltek heti egyszeri téta-epoetinnel, 174 beteget a fenntartó fázis vizsgálat, 111 beteget pedig a hosszú távú vizsgálat keretében. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Két, prospektív, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatba 409 kemoterápiát kapó daganatos beteget vontak be. Az első vizsgálatot 186 anaemiás, nem-myeloid malignitásban szenvedő (a résztvevők 55%-ánál hematológiai malignitás és 45%-ánál szolid tumor volt jelen) beteg részvételével végezték, akik platinát nem tartalmazó kemoterápiában részesültek. A második vizsgálatot 223, különböző szolid tumoros megbetegedésben szenvedő, platinatartalmú kemoterápiát kapó betegekkel végezték. A téta-epoetin-kezelés mindkét vizsgálatban szignifikáns hemoglobin-választ eredményezett (p < 0,001), amely 2 g/dl vagy ennél nagyobb mértékű, transzfúzió nélküli hemoglobinszint emelkedésben és a transzfúzió szükségességének jelentős csökkenésében (p < 0,05) nyilvánult meg, a placebóval összehasonlítva. A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az eritropoetin egy növekedési faktor, amely elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkenti. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felszínén expresszálódhatnak. A túlélést és a tumor progressziót öt nagy, összesen 2833 beteg bevonásával végzett kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyek közül négy kettős-vak, placebo-kontrollos, egy pedig nyílt végű vizsgálat volt. A vizsgálatok közül kettőbe kemoterápiával kezelt betegeket toboroztak. A hemoglobin célkoncentráció két vizsgálatban >13 g/dl; a fennmaradó háromban pedig g/dl közötti érték volt. A nyílt vizsgálatban nem volt különbség a teljes túlélés tekintetében a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt és a kontroll-csoportok között. A négy placebo-kontrollos vizsgálatban a teljes túlélésre vonatkozó kockázati arány 1,25 és 2,47 között változott a kontroll-csoportok javára. A kontroll-csoportokhoz képest ezek a vizsgálatok, konzisztens, nem magyarázható, statisztikailag szignifikáns mértékű növekedést mutattak ki a mortalitásban azoknál a különböző, gyakran előforduló daganatos megbetegedések által előidézett anaemiában szenvedő betegeknél, akik rekombináns humán eritropoetint kaptak. A vizsgálatok során tapasztalt teljes túlélési adatokat nem lehetett kielégítő módon megmagyarázni a rekombináns humán eritropoetint kapó, és a kontroll-csoportban kialakuló thrombosis és a társuló komplikációk incidenciája közötti különbséggel. Három, 586 anaemiás daganatos beteg bevonásával végzett, téta-epoetinnel lefolytatott placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban nem volt kimutatható a téta-epoetin túlélésre gyakorolt negatív hatása. A vizsgálatok során a mortalitás alacsonyabb volt a téta-epoetin-csoportban (6,9%), összehasonlítva a placebó csoporttal (10,3%). Szisztémás összesítést is végeztek, amelynek során 57 klinikai vizsgálat több mint 9000 daganatos betegének eredményeit dolgozták fel. A teljes túlélés adatainak meta-analízise 1,08 kockázati arány pontbecslést hozott a kontroll-csoportok javára (95% CI: 0,99, 1,18; 42 vizsgálat és 8167 beteg). A thromboemboliás események relatív kockázatának fokozódása (RR 1,67, 95% CI: 1,35, 2,06; 35 vizsgálat és 6769 beteg) volt megfigyelhető a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegeknél. Konzisztens bizonyítékok utalnak tehát arra, hogy a rekombináns humán eritropoetin-kezelésben részesülő daganatos betegek jelentős károsodást szenvedhetnek el. Még nem tisztázott, hogy ezek az eredmények milyen mértékben vonatkoznak a kemoterápiát kapó daganatos betegeknél alkalmazott (a 13 g/dl hemoglobin-koncentráció alatti érték beállítására szolgáló) rekombináns humán eritropoetinre, mivel a vizsgált adatok szerint csupán nagyon kevés beteg rendelkezett a fenti jellemzőkkel. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Általános információ 58
59 A téta-epoetin farmakokinetikáját egészséges önkénteseknél, valamint krónikus veseelégtelenségben szenvedő, illetve kemoterápiát kapó daganatos betegeknél vizsgálták. A téta-epoetin farmakokinetikája életkortól és nemtől független. Subcutan alkalmazás Hasonló plazmaszint profilokat tapasztaltak, amikor egészséges önkénteseknek 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetint három különböző helyre (felkar, has, comb) adtak be subcutan. Az abszorpció mértéke (AUC) kissé nagyobb volt a hasba történő beinjektálást követően, mint a két másik hely esetében. A maximális koncentráció átlagosan óra múlva alakul ki, az átlagos terminális felezési idő megközelítőleg óra között mozog. Subcutan beadást követően a téta-epoetin átlagos biohasznosulása az intravénás alkalmazás megközelítőleg 31%-a. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialízis kezelés elindítása előtt álló betegeknél 40 NE/testtömeg-kg subcutan injekciót követően az elnyújtott abszorpció egy koncentráció-platót eredményez, míg a maximális koncentráció átlagosan mintegy 14 óra után érhető el. A terminális felezési idő hosszabb, mint az intravénás alkalmazást követően; átlagosan 25 óra egyszeri beadás után, és 34 óra heti háromszori, ismételt adagolás mellett mért dinamikus egyensúlyi állapotban, anélkül, hogy ez a téta-epoetin akkumulációjához vezetne. Kemoterápiát kapó daganatos betegeknél heti NE téta-epoetin ismételt, subcutan beadását követően a terminális felezési idő 29 óra az első dózis után, és 28 óra dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazás Hemodialízis kezelést kapó, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a téta-epoetin eliminációs felezési ideje 6 óra egyszeri adag beadását követően, és 4 óra a hetente háromszor intravénásan alkalmazott 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetin mellett kialakuló dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazást követően a megoszlási volumen megközelíti a teljes vértérfogatot. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett hagyományos genotoxicitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a csökkent anyai testtömegnek tulajdonított másodlagos hatásokat csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíció mellett tapasztalták. 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát Nátrium-klorid Poliszorbát 20 Trometamol Sósav (6 M) (a ph beállításához) Injekcióhoz való víz 59
60 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 18 hónap 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 C 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában.. Ambuláns felhasználás céljából a beteg kiveheti a készítményt a hűtőszekrényből, és egyetlen, legfeljebb 7 napos perióduson keresztül 25 C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolhatja azt, nem meghaladva,a felhasználhatósági időtartamot. A hűtőszekrényből már egyszer kivett gyógyszert ezen időszak alatt fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 0,5 ml oldat előretöltött fecskendőben (I-es típusú üveg), (brómobutil gumi) fecskendővég borítással és (teflonnal bevont klórobutil gumi) dugattyúvéggel, valamint egy (rozsdamentes acél) injekciós tű, előre összeszerelt biztonsági védőeszközzel vagy anélkül. Kiszerelésenként 6 darab, biztonsági védőeszközzel ellátott vagy ezzel nem rendelkező előretöltött fecskendő. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az előretöltött fecskendők kizárólag egyszer használatosak. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße Ulm Németország [email protected] 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 60
61 A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján ( található. 61
62 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Előretöltött fecskendőnként nemzetközi egység (NE) (83,3 µg) téta-epoetin 1 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (83,3 µg) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció (injekció) előretöltött fecskendőben. Tiszta és színtelen oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok - Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelése felnőtt betegeknél. - Tünetekkel járó anaemia kezelése kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő felnőtt daganatos betegeknél. 4.2 Adagolás és alkalmazás Különleges követelmények A téta-epoetin-kezelést a fenti indikációk területén jártas orvosnak kell elindítania. Az alkalmazás módjai Az oldatot subcutan (sc.) vagy intravénásan (iv.) is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint a kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek subcutan kell adni. Adagolás Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. A téta-epoetint subcutan vagy intravénásan kell alkalmazni a hemoglobinszint növelésére, úgy, hogy az ne legyen magasabb, mint 12 g/dl (7,45 mmol/l). A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszint kerülendő. A 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. 62
63 A hemoglobinszintnek egy 4 hetes periódus alatti, 2 g/dl-t (1,24 mmol/l) meghaladó emelkedését el kell kerülni. Amennyiben a hemoglobinszint emelkedése 4 hét alatt nagyobb mint 2 g/dl (1,24 mmol/l), vagy a hemoglobin-érték 12 g/dl (7,45 mmol/l) fölé emelkedik, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A hemoglobinszintet annak stabilizálódásáig kéthetente, ezt követően pedig rendszeres időközönként javasolt ellenőrizni. Amennyiben a hemoglobin szintje továbbra is emelkedik, a kezelést fel kell függeszteni, egészen addig, amíg a hemoglobinszintek el nem kezdenek csökkenni, amikor is a kezelés az előzőleg alkalmazott adagnál megközelítőleg 25%-kal alacsonyabb dózissal ismét elindítható. Hypertonia vagy cardiovascularis, cerebrovascularis, illetve perifériás érbetegség fennállása esetén a hemoglobinszint emelését és a hemoglobin célértéket a klinikai kép alapján egyénenként kell meghatározni. A téta-epoetin-kezelés két fázisra osztható. Korrekciós fázis Subcutan alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 20 NE/testtömeg-kg. Abban az esetben, ha a hemoglobinszint emelkedése nem megfelelő (< 1 g/dl [0,62 mmol/l] 4 héten belül), akkor a dózis 4 hét után hetente 3-szor 40 NE/ttkg-ra növelhető. További, az előző adag 25%-ával növelt dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, egészen az egyénenként kitűzött hemoglobinszint eléréséig. Intravénás alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 40 NE/testtömeg-kg. A dózis 4 hét után hetente 3-szor 80 NE/ttkg-ra növelhető, majd az előző adag 25%-ával növelt további dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, amennyiben ez szükséges. A maximális adag egyik alkalmazási mód esetében sem haladhatja meg a heti 700 NE/testtömeg-kg dózist. Fenntartó fázis A dózist szükség szerint kell beállítani, annak érdekében, hogy fenntartható legyen a 10 g/dl (6,21 mmol/l) és 12 g/dl (7,45 mmol/l) közötti, individuális hemoglobin-célszint, de eközben a 12 g/dl-es (7,45 mmol/l) hemoglobinszint nem haladható meg. Amennyiben a kívánt hemoglobinszint fenntartásához dózismódosítás szükséges, ezt az adagok kb. 25%-os változtatásával ajánlott elvégezni. Subcutan alkalmazás: A heti dózist hetente egy vagy hetente három injekcióban is be lehet adni. Intravénás alkalmazás: Azok a betegek, akiknek állapota a heti háromszori adagolás mellett stabil, átállíthatók heti kétszeri alkalmazásra. Az adagolási gyakoriság megváltoztatásakor a hemoglobinszintet gondosan ellenőrizni kell, és szükségessé válhat a dózis módosítása is. A maximális adag nem haladhatja meg a 700 NE/testtömeg-kg-ot hetente. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, a hemoglobinszint szoros monitorozása szükséges, továbbá ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A téta-epoetint subcutan kell beadni az anaemiában (pl. hemoglobin-koncentráció 10 g/dl [6,21 mmol/l]) szenvedő betegeknek. Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. 63
64 A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin-célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszintet el kell kerülni; a 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. A javasolt kezdő dózis a testtömegtől függetlenül hetente egyszer NE. Amennyiben 4 hetes terápia után a hemoglobin-érték legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l) emelkedett, akkor a kezelést ezzel a dózissal kell folytatni. Ha azonban a hemoglobin-érték nem emelkedett legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), akkor megfontolandó a heti dózis kétszeresre, vagyis NE-re való emelése. Amennyiben további 4 hét elteltével a hemoglobinszint emelkedése még mindig nem kielégítő, meg kell gondolni az adag heti NE-re történő emelését. A maximális dózis nem haladhatja meg a heti NE értéket. Ha a hemoglobin értéke 12 hetes terápiát követően sem emelkedik legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), nem valószínű, hogy létrejön a kezelésre adott válasz, és a terápiát le kell állítani. Amennyiben a hemoglobinszint növekedése 4 hét alatt meghaladja a 2 g/dl-t (1,24 mmol/l), vagy ha a hemoglobinszint meghaladja a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A téta-epoetin-kezelést időlegesen fel kell függeszteni, ha a hemoglobin szintje magasabb, mint 13 g/dl (8,07 mmol/l). Ha a hemoglobinszint 12 g/dl-re (7,45 mmol/l) vagy ez alá csökken, akkor a kezelést az előzőleg alkalmazott adag körülbelül 25%-kal csökkentett mennyiségével újra kell kezdeni. A kezelést a kemoterápia befejezése után még legfeljebb 4 hétig kell folytatni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Különleges betegpopulációk Gyermekgyógyászati betegek Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre tapasztalatok. Az alkalmazás módja Az oldatot subcutan és intravénásan is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint kizárólag subcutan lehet adni a kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek. A subcutan injekciót a has, a kar vagy a comb bőre alá kell befecskendezni. Az Eporatio egyszer használatos, előretöltött fecskendőben kerül forgalomba. Felhasználás előtt az oldatot vizuálisan meg kell vizsgálni. Kizárólag a tiszta, színtelen, részecskéktől mentes oldat használható fel. Az oldatos injekciót nem szabad felrázni. Hagyni kell, hogy az oldat a beinjekciózáshoz megfelelő, kellemes hőmérsékletet (15 C -25 C) érjen el. Az Eporatio nem keverhető egyéb gyógyszerekkel (lásd 6.2 pont). Az alkalmazás helyén létrejövő kellemetlen érzés elkerülése érdekében az injekció beadásának helyeit váltogatni kell, valamint az injekciót lassan kell befecskendezni. 4.3 Ellenjavallatok 64
65 - A készítmény hatóanyagával, más epoetinekkel vagy származékaikkal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Nem beállított hypertonia. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általános intézkedések Vaspótló-terápia javasolt minden olyan beteg számára, akinek szérum-ferritin értéke 100 µg/l alatt van, vagy akinek transzferrin szaturációja 20% alá esik. A hatékony erythropoesis biztosítása érdekében, a kezelés előtt és alatt minden beteg vas-státuszát ellenőrizni kell. Amennyiben a beteg nem reagál a téta-epoetin-kezelésre, ennek okait haladéktalanul ki kell vizsgálni. A vas-, folsav- vagy a B 12 -vitaminhiány csökkenti az epoetinek hatásosságát, tehát ezeket korrigálni kell. Interkurrens fertőzések, gyulladásos vagy traumás események, okkult vérvesztés, haemolysis, alumínium intoxikáció, fennálló hematológiai betegség vagy csontvelőfibrosis ugyancsak veszélyeztetheti az erythropoeticus választ. A kivizsgálás részeként megfontolandó a reticulocytaszám ellenőrzése. Tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) Ha a kezelésre adott válasz hiányának tipikus okait már kizárták, és a betegnél reticulocytopeniával járó, hirtelen hemogloninszint-esés következik be, a tiszta vörösvértest aplasia felderítésére megfontolandó az anti-eritropoetin antitestek jelenlétére, illetve a csontvelőre kiterjedő vizsgálat. Számításba kell venni a téta-epoetin-kezelés megszüntetését. Az anti-eritropoetin neutralizáló antitestek által okozott PRCA-ról számoltak be az eritropoetin-terápia kapcsán. Ezek az antitestek kimutatottan minden epoetinnel kereszt-reakcióba lépnek, ezért azokat a betegeket, akiknél feltehetően vagy igazoltan eritropoetint neutralizáló antitestek vannak jelen, nem lehet átállítani téta-epoetinre (lásd 4.8 pont). Hypertonia A téta-epoetin-kezelésben részesülő betegeknél magas vérnyomás vagy a meglévő hypertonia fokozódása jelentkezhet, főként a terápia kezdeti fázisában. Ennek megfelelően a téta-epoetinnel kezelt betegeknél különös figyelmet kell fordítani a vérnyomás szoros ellenőrzésére és beállítására. A vérnyomást megfelelően be kell állítani a kezelés előtt és alatt, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az olyan akut komplikációk, mint az encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke), amelyek egyedi esetekben az egyébként normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek. Amennyiben ilyen reakciók következnek be, ezek a kezelőorvos azonnali beavatkozását, illetve intenzív orvosi ellátást tesznek szükségessé. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hirtelen jelentkező, éles, migrén-szerű fejfájásra, mint lehetséges figyelmeztető jelre. A vérnyomás emelkedése vérnyomáscsökkentő-kezelést vagy a már meglévő vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának emelését teheti szükségessé. Ezen felül megfontolandó az alkalmazott téta-epoetin dózisának csökkentése. Amennyiben a vérnyomás továbbra is magas marad, szükségessé válhat a téta-epoetin-terápia átmeneti felfüggesztése. Amint a hypertoniát egy intenzívebb kezeléssel sikerül beállítani, a téta-epoetin-terápia egy csökkentett adaggal újraindítható. Nem előírásszerű alkalmazás A nem előírásszerűen, egészséges személyek által alkalmazott téta-epoetin a hemoglobin és hematokrit jelentős emelkedéséhez vezethet, ami életveszélyes cardiovascularis komplikációkkal társulhat. Különleges populációk A rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatok miatt a téta-epoetin hatásossága és biztonságossága nem állapítható meg májkárosodásban vagy homozigóta sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél. 65
66 Klinikai vizsgálatokban a 75 év feletti betegeknél - a téta-epoetin-kezeléssel való ok-okozati összefüggéstől függetlenül - gyakoribb volt a komoly, illetve súlyos nemkívánatos események előfordulása. Ezen felül a halálozás is gyakoribb volt ebben a betegcsoportban, mint a fiatalabb betegeknél. Laboratóriumi ellenőrzés A hemoglobin mérése, valamint a teljes vérkép és vérlemezkeszám rendszeres ellenőrzése javasolt. Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia A még nem dializált, nephroscleroticus betegeknél a téta-epoetin alkalmazását egyénenként kell meghatározni, mivel nem zárható ki teljes bizonyossággal az, hogy a veseelégtelenség progressziója esetlegesen felgyorsul. Hemodialízis alatt a téta-epoetinnel kezelt betegeknek megemelt dózisú antikoaguláns-kezelésre lehet szükségük az arteriovenózus sönt bealvadásának elkerülése érdekében. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a fenntartó hemoglobin-koncentráció nem haladhatja meg a 4.2 pontban javasolt hemoglobin-célkoncentráció felső határértékét. Klinikai vizsgálatokban a halálozás és a súlyos cardiovascularis események fokozott kockázatát figyelték meg, amikor az epoetint 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-érték elérése céljából adagolták. Kontrollos klinikai vizsgálatok nem mutattak ki az epoetin beadásához köthető jelentős előnyöket, amikor a hemoglobin-koncentrációt az anaemia tüneteinek megszüntetéséhez és a transzfúzió elkerüléséhez szükséges szintnél magasabbra emelték. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az epoetinek növekedési faktorok, amelyek elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkentik. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felületén expresszálódhatnak. Csakúgy, mint az összes növekedési faktornál, az epoetinnel kapcsolatban is fennáll annak lehetősége, hogy stimulálhatja bármilyen típusú malignitás növekedését (lásd az 5.1 pont). Az epoetinekről számos kontrollos klinikai vizsgálat során sem mutatták ki, hogy javítják a teljes túlélést vagy csökkentik a tumorprogresszió kockázatát a daganatos megbetegedéssel társuló anaemiában szenvedő betegeknél. Kontrollos klinikai vizsgálatokban az epoetin alkalmazása kimutatottan: - lerövidítette a tumor progressziójáig eltelt időt a sugárterápiát kapó, előrehaladott fej- és nyakrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a 14 g/dl-t meghaladó (8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - lerövidítette a teljes túlélési időt és a 4. hónapban emelte a betegség progressziója miatti halálozások számát a kemoterápiát kapó, metasztatizáló emlőrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a g/dl (7,45-8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - fokozta a halálozások kockázatát, amikor a 12 g/dl (7,45 mmol/l) hemoglobin-érték elérése volt a cél olyan aktív malignus tumorban szenvedőknél, akik sem kemo-, sem sugárterápiát nem kaptak. Az epoetinek alkalmazása ennél a betegpopulációnál nem javallt. A fentiek ismeretében, egyes klinikai helyzetekben a daganatos betegek anaemiájának kezelésére a transzfúziót kell előnyben részesíteni. A rekombináns eritropoetinek alkalmazására vonatkozó döntést a beteg részvételével lefolytatott előny-kockázat értékelés alapján kell meghozni, amely során figyelembe kell venni a specifikus klinikai összefüggéseket. Az értékelés során megfontolandó tényezők között szerepelnie kell a tumor típusának és stádiumának, az anaemia fokának, a várható élettartamnak, a környezetnek, amelyben a beteget kezelik, illetve magának a beteg kívánságának (lásd 5.1 pont). Segédanyagok 66
67 A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per előretöltött fecskendő nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. 4.6 Terhesség és szoptatás A téta-epoetinnel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető. Nem ismert, hogy a téta-epoetin kiválasztódik-e az emberi anyatejbe, de újszülöttektől származó adatok nem utalnak az eritropoetin abszorpciójára vagy farmakológiai hatására, amikor a készítményt anyatejjel együtt alkalmazzák. A szoptatás vagy a téta-epoetin-kezelés folytatására/felfüggesztésére vonatkozó döntést a szoptatás gyermek számára biztosított előnyeinek, illetve az epoetin-téta-kezelés anyai előnyeinek figyelembe vételével kell meghozni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A téta-epoetin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A téta-epoetin biztonságosságát 972 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján értékelték. A betegek mintegy 9%-ánál várható mellékhatások jelentkezése. A leggyakoribb mellékhatás a hypertonia, influenzaszerű megbetegedés és a fejfájás. Az alábbiakban felsorolt mellékhatások szervrendszer osztály szerint kerültek besorolásra. A gyakoriság csoportosítását a következő konvenció szerint határozták meg: Nagyon gyakori: 1/10; Gyakori: 1/100 - < 1/10; Nem gyakori: 1/ < 1/100; Ritka: 1/ < 1/1000; Nagyon ritka: < 1/10 000; Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. 67
68 Szervrendszer osztály Mellékhatás Gyakoriság Krónikus veseelégtelenség hez társuló, tünetekkel járó anaemia Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Immunrendszeri betegségek és tünetek Idegrendszeri betegségek és tünetek Érbetegségek és Thromboemboliás Nem ismert események - Sönt thrombosis Gyakori - Túlérzékenységi reakciók Fejfájás Nem ismert Gyakori Hypertonia Gyakori tünetek Hypertoniás krízis Gyakori - A bőr és a bőr alatti Bőrreakciók Gyakori szövet betegségei és tünetei A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Arthralgia Influenzaszerű megbetegedés - Gyakori Gyakori Sönt thrombosisok előfordulhatnak, főként a hypotoniára hajlamos betegeknél vagy azoknál, akiknél az arteriovenosus fistula komplikációi (pl. stenosis, aneurysma) lépnek fel (lásd a 4.4 pont). A téta-epoetin-kezelés alatt jelentkező egyik leggyakoribb mellékhatás a vérnyomás emelkedése vagy a meglévő magas vérnyomás súlyosbodása, főként a kezelés kezdeti szakaszában. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakrabban lép fel hypertonia a korrekciós fázis alatt, mint a fenntartó fázis alatt. A hypertonia megfelelő gyógyszerekkel kezelhető (lásd 4.4 pont). Encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke) egyedi esetekben normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek (lásd 4.4 pont). Előfordulhatnak olyan bőrreakciók, mint a bőrkiütés, pruritus vagy az injekció beadásának helyén fellépő reakciók. Influenzaszerű tünetekről, például lázról, hidegrázásról és astheniás állapotokról számoltak be. Bizonyos, általánosan az epoetineknek tulajdonítható mellékhatások eddig nem voltak megfigyelhetők a téta-epoetinnel kapcsolatosan: Egyéb epoetin-kezelésekkel összefüggésben, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél izolált esetekben a hatást semlegesítő anti-eritropoetin antitestek által közvetített tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) eseteiről számoltak be. PRCA diagnosztizálásakor a téta-epoetin-kezelést fel kell függeszteni, és a betegeket nem szabad másik rekombináns epoetinre átállítani (lásd 4.4 pont). 4.9 Túladagolás 68
69 A téta-epoetin terápiás tartománya igen széles. Túladagolásban polycythaemia fordulhat elő. Polycythaemia esetén a téta-epoetin alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni. Súlyos polycythaemiában hagyományos módszerek alkalmazása (phlebotomia) indokolt lehet a hemoglobinszint csökkentése érdekében. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb vérszegénység elleni szerek, ATC kód: B03XA01 Hatásmechanizmus A humán eritropoetin egy endogén glikoprotein hormon, az erythropoesis elsődleges szabályozója, amely hatást a csontvelőben található eritroid progenitor sejteken lévő eritropoetin-receptorral létrejövő specifikus interakció révén fejti ki. Mitózis-serkentő faktorként és differenciációs hormonként is hat. Az eritropoetin termelése és ennek szabályozása főként a vesékben megy végbe válaszul a szöveti oxigenizációban bekövetkező változásokra. Az endogén eritropoetin-termelés a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél károsodik, náluk az anaemia elsődleges oka az eritropoetin hiánya. A kemoterápiás kezelést kapó daganatos betegeknél bekövetkező anaemia etiológiája több tényezőből tevődik össze. Ezeknél a betegeknél mind az eritropoetin hiány, mind az eritroid progenitor sejtek endogén eritropoetinre adott csökkent válaszreakciója jelentősen hozzájárul az anaemia kialakulásához. A téta-epoetin aminosav szekvenciájában megegyezik, szénhidrát összetételében (glikoziláció) pedig hasonló az endogén humán eritropoetinével. Preklinikai hatásosság Az intravénásan vagy subcutan beadott téta-epoetin biológiai hatásosságát különböző, in vivo állatmodellekben (egér, patkány, kutya) bizonyították. A téta-epoetin beadását követően mind az erythrocytaszám, mind a hematokrit-érték, illetve a reticulocytaszám emelkedik. Klinikai hatásosság és biztonságosság Krónikus veseelégtelenséghez társult, tünetekkel járó anaemia A korrekciós fázis vizsgálatokból származó, 284 krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegtől gyűjtött adatok azt igazolják, hogy a hemoglobin-válasz sebessége (amelynek meghatározása 11 g/dl fölötti hemoglobinszint két egymást követő mérés során) a téta-epoetin csoportban (sorrendben 88,4% és 89,4% a dialízis-kezelést kapó és a még nem hemodializált betegek esetében) összevethető volt a béta-epoetinével (sorrendben 86,2% és 81,0%). A válaszig eltelt idő középértéke a kezelési csoportokban hasonló volt, 56 nap a hemodializált betegeknél és 49 nap a még nem hemodializált betegek esetében. Két randomizált, kontrollos vizsgálatba 270, hemodialízissel kezelt és 288, még nem hemodializált beteget vontak be, akik mindannyian stabil béta-epoetin-terápiában részesültek. A betegeket hemoglobinszintjük fenntartása érdekében az aktuális kezelésüket tovább kapó vagy (a béta-epoetinnel megegyező dózisú) téta-epoetin-kezelésre átállított csoportokra randomizálták. Az értékelési periódus során ( hét), a téta-epoetinnel kezelt betegek átlagos és középértékű hemoglobinszintjei gyakorlatilag azonosak voltak a kiindulási hemoglobin-értékkel. Ebben a két vizsgálatban 180 hemodializált és 193 dialízis kezelést nem kapó beteget állítottak át fenntartó fázisú béta-epoetin-terápiáról, hat hónapig tartó téta-epoetin-kezelésre, amelynek során a béta-epoetinhez hasonló stabil hemoglobin-értékek és biztonságossági profil volt elérhető. A klinikai vizsgálatok során a még nem hemodializált betegek (subcutan alkalmazás) sokkal gyakrabban abbahagyták a kezelést, mint a hemodialízis-terápiát kapók (intravénás alkalmazás), mivel az előbbieknek dialízis-kezelésük elindításakor be kellett fejezniük a vizsgálatban való részvételt. 69
70 Két hosszú távú vizsgálatban a téta-epoetin hatásosságát 124 hemodializált és 289 hemodialízissel még nem kezelt betegnél értékelték. A hemoglobinszintek a kívánt céltartományon belül maradtak, és a betegek akár 15 hónapon keresztül is jól tolerálták a téta-epoetint. Klinikai vizsgálatokban dialízis előtt álló betegeket kezeltek heti egyszeri téta-epoetinnel, 174 beteget a fenntartó fázis vizsgálat, 111 beteget pedig a hosszú távú vizsgálat keretében. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Két, prospektív, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatba 409 kemoterápiát kapó daganatos beteget vontak be. Az első vizsgálatot 186 anaemiás, nem-myeloid malignitásban szenvedő (a résztvevők 55%-ánál hematológiai malignitás és 45%-ánál szolid tumor volt jelen) beteg részvételével végezték, akik platinát nem tartalmazó kemoterápiában részesültek. A második vizsgálatot 223, különböző szolid tumoros megbetegedésben szenvedő, platinatartalmú kemoterápiát kapó betegekkel végezték. A téta-epoetin-kezelés mindkét vizsgálatban szignifikáns hemoglobin-választ eredményezett (p < 0,001), amely 2 g/dl vagy ennél nagyobb mértékű, transzfúzió nélküli hemoglobinszint emelkedésben és a transzfúzió szükségességének jelentős csökkenésében (p < 0,05) nyilvánult meg, a placebóval összehasonlítva. A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az eritropoetin egy növekedési faktor, amely elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkenti. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felszínén expresszálódhatnak. A túlélést és a tumor progressziót öt nagy, összesen 2833 beteg bevonásával végzett kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyek közül négy kettős-vak, placebo-kontrollos, egy pedig nyílt végű vizsgálat volt. A vizsgálatok közül kettőbe kemoterápiával kezelt betegeket toboroztak. A hemoglobin célkoncentráció két vizsgálatban >13 g/dl; a fennmaradó háromban pedig g/dl közötti érték volt. A nyílt vizsgálatban nem volt különbség a teljes túlélés tekintetében a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt és a kontroll-csoportok között. A négy placebo-kontrollos vizsgálatban a teljes túlélésre vonatkozó kockázati arány 1,25 és 2,47 között változott a kontroll-csoportok javára. A kontroll-csoportokhoz képest ezek a vizsgálatok, konzisztens, nem magyarázható, statisztikailag szignifikáns mértékű növekedést mutattak ki a mortalitásban azoknál a különböző, gyakran előforduló daganatos megbetegedések által előidézett anaemiában szenvedő betegeknél, akik rekombináns humán eritropoetint kaptak. A vizsgálatok során tapasztalt teljes túlélési adatokat nem lehetett kielégítő módon megmagyarázni a rekombináns humán eritropoetint kapó, és a kontroll-csoportban kialakuló thrombosis és a társuló komplikációk incidenciája közötti különbséggel. Három, 586 anaemiás daganatos beteg bevonásával végzett, téta-epoetinnel lefolytatott placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban nem volt kimutatható a téta-epoetin túlélésre gyakorolt negatív hatása. A vizsgálatok során a mortalitás alacsonyabb volt a téta-epoetin-csoportban (6,9%), összehasonlítva a placebó csoporttal (10,3%). Szisztémás összesítést is végeztek, amelynek során 57 klinikai vizsgálat több mint 9000 daganatos betegének eredményeit dolgozták fel. A teljes túlélés adatainak meta-analízise 1,08 kockázati arány pontbecslést hozott a kontroll-csoportok javára (95% CI: 0,99, 1,18; 42 vizsgálat és 8167 beteg). A thromboemboliás események relatív kockázatának fokozódása (RR 1,67, 95% CI: 1,35, 2,06; 35 vizsgálat és 6769 beteg) volt megfigyelhető a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegeknél. Konzisztens bizonyítékok utalnak tehát arra, hogy a rekombináns humán eritropoetin-kezelésben részesülő daganatos betegek jelentős károsodást szenvedhetnek el. Még nem tisztázott, hogy ezek az eredmények milyen mértékben vonatkoznak a kemoterápiát kapó daganatos betegeknél alkalmazott (a 13 g/dl hemoglobin-koncentráció alatti érték beállítására szolgáló) rekombináns humán eritropoetinre, mivel a vizsgált adatok szerint csupán nagyon kevés beteg rendelkezett a fenti jellemzőkkel. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Általános információ 70
71 A téta-epoetin farmakokinetikáját egészséges önkénteseknél, valamint krónikus veseelégtelenségben szenvedő, illetve kemoterápiát kapó daganatos betegeknél vizsgálták. A téta-epoetin farmakokinetikája életkortól és nemtől független. Subcutan alkalmazás Hasonló plazmaszint profilokat tapasztaltak, amikor egészséges önkénteseknek 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetint három különböző helyre (felkar, has, comb) adtak be subcutan. Az abszorpció mértéke (AUC) kissé nagyobb volt a hasba történő beinjektálást követően, mint a két másik hely esetében. A maximális koncentráció átlagosan óra múlva alakul ki, az átlagos terminális felezési idő megközelítőleg óra között mozog. Subcutan beadást követően a téta-epoetin átlagos biohasznosulása az intravénás alkalmazás megközelítőleg 31%-a. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialízis kezelés elindítása előtt álló betegeknél 40 NE/testtömeg-kg subcutan injekciót követően az elnyújtott abszorpció egy koncentráció-platót eredményez, míg a maximális koncentráció átlagosan mintegy 14 óra után érhető el. A terminális felezési idő hosszabb, mint az intravénás alkalmazást követően; átlagosan 25 óra egyszeri beadás után, és 34 óra heti háromszori, ismételt adagolás mellett mért dinamikus egyensúlyi állapotban, anélkül, hogy ez a téta-epoetin akkumulációjához vezetne. Kemoterápiát kapó daganatos betegeknél heti NE téta-epoetin ismételt, subcutan beadását követően a terminális felezési idő 29 óra az első dózis után, és 28 óra dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazás Hemodialízis kezelést kapó, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a téta-epoetin eliminációs felezési ideje 6 óra egyszeri adag beadását követően, és 4 óra a hetente háromszor intravénásan alkalmazott 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetin mellett kialakuló dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazást követően a megoszlási volumen megközelíti a teljes vértérfogatot. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett hagyományos genotoxicitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a csökkent anyai testtömegnek tulajdonított másodlagos hatásokat csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíció mellett tapasztalták. 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát Nátrium-klorid Poliszorbát 20 Trometamol Sósav (6 M) (a ph beállításához) Injekcióhoz való víz 71
72 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 18 hónap 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 C 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában.. Ambuláns felhasználás céljából a beteg kiveheti a készítményt a hűtőszekrényből, és egyetlen, legfeljebb 7 napos perióduson keresztül 25 C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolhatja azt, nem meghaladva,a felhasználhatósági időtartamot. A hűtőszekrényből már egyszer kivett gyógyszert ezen időszak alatt fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 1 ml oldat előretöltött fecskendőben (I-es típusú üveg), (brómobutil gumi) fecskendővég borítással és (teflonnal bevont klórobutil gumi) dugattyúvéggel, valamint egy (rozsdamentes acél) injekciós tű, előre összeszerelt biztonsági védőeszközzel vagy anélkül. Kiszerelésenként 1, 4 vagy 6 darab biztonsági védőeszközzel ellátott vagy ezzel nem rendelkező előretöltött fecskendő. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az előretöltött fecskendők kizárólag egyszer használatosak. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße Ulm Németország [email protected] 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 72
73 A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján ( található. 73
74 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Előretöltött fecskendőnként nemzetközi egység (NE) (166,7 µg) téta-epoetin 1 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (166,7 µg) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció (injekció) előretöltött fecskendőben. Tiszta és színtelen oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok - Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelése felnőtt betegeknél. - Tünetekkel járó anaemia kezelése kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő felnőtt daganatos betegeknél. 4.2 Adagolás és alkalmazás Különleges követelmények A téta-epoetin-kezelést a fenti indikációk területén jártas orvosnak kell elindítania. Az alkalmazás módjai Az oldatot subcutan (sc.) vagy intravénásan (iv.) is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint a kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek subcutan kell adni. Adagolás Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. A téta-epoetint subcutan vagy intravénásan kell alkalmazni a hemoglobinszint növelésére, úgy, hogy az ne legyen magasabb, mint 12 g/dl (7,45 mmol/l). A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszint kerülendő. A 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. 74
75 A hemoglobinszintnek egy 4 hetes periódus alatti, 2 g/dl-t (1,24 mmol/l) meghaladó emelkedését el kell kerülni. Amennyiben a hemoglobinszint emelkedése 4 hét alatt nagyobb mint 2 g/dl (1,24 mmol/l), vagy a hemoglobin-érték 12 g/dl (7,45 mmol/l) fölé emelkedik, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A hemoglobinszintet annak stabilizálódásáig kéthetente, ezt követően pedig rendszeres időközönként javasolt ellenőrizni. Amennyiben a hemoglobin szintje továbbra is emelkedik, a kezelést fel kell függeszteni, egészen addig, amíg a hemoglobinszintek el nem kezdenek csökkenni, amikor is a kezelés az előzőleg alkalmazott adagnál megközelítőleg 25%-kal alacsonyabb dózissal ismét elindítható. Hypertonia vagy cardiovascularis, cerebrovascularis, illetve perifériás érbetegség fennállása esetén a hemoglobinszint emelését és a hemoglobin célértéket a klinikai kép alapján egyénenként kell meghatározni. A téta-epoetin-kezelés két fázisra osztható. Korrekciós fázis Subcutan alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 20 NE/testtömeg-kg. Abban az esetben, ha a hemoglobinszint emelkedése nem megfelelő (< 1 g/dl [0,62 mmol/l] 4 héten belül), akkor a dózis 4 hét után hetente 3-szor 40 NE/ttkg-ra növelhető. További, az előző adag 25%-ával növelt dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, egészen az egyénenként kitűzött hemoglobinszint eléréséig. Intravénás alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 40 NE/testtömeg-kg. A dózis 4 hét után hetente 3-szor 80 NE/ttkg-ra növelhető, majd az előző adag 25%-ával növelt további dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, amennyiben ez szükséges. A maximális adag egyik alkalmazási mód esetében sem haladhatja meg a heti 700 NE/testtömeg-kg dózist. Fenntartó fázis A dózist szükség szerint kell beállítani, annak érdekében, hogy fenntartható legyen a 10 g/dl (6,21 mmol/l) és 12 g/dl (7,45 mmol/l) közötti, individuális hemoglobin-célszint, de eközben a 12 g/dl-es (7,45 mmol/l) hemoglobinszint nem haladható meg. Amennyiben a kívánt hemoglobinszint fenntartásához dózismódosítás szükséges, ezt az adagok kb. 25%-os változtatásával ajánlott elvégezni. Subcutan alkalmazás: A heti dózist hetente egy vagy hetente három injekcióban is be lehet adni. Intravénás alkalmazás: Azok a betegek, akiknek állapota a heti háromszori adagolás mellett stabil, átállíthatók heti kétszeri alkalmazásra. Az adagolási gyakoriság megváltoztatásakor a hemoglobinszintet gondosan ellenőrizni kell, és szükségessé válhat a dózis módosítása is. A maximális adag nem haladhatja meg a 700 NE/testtömeg-kg-ot hetente. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, a hemoglobinszint szoros monitorozása szükséges, továbbá ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A téta-epoetint subcutan kell beadni az anaemiában (pl. hemoglobin-koncentráció 10 g/dl [6,21 mmol/l]) szenvedő betegeknek. Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. 75
76 A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin-célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszintet el kell kerülni; a 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. A javasolt kezdő dózis a testtömegtől függetlenül hetente egyszer NE. Amennyiben 4 hetes terápia után a hemoglobin-érték legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l) emelkedett, akkor a kezelést ezzel a dózissal kell folytatni. Ha azonban a hemoglobin-érték nem emelkedett legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), akkor megfontolandó a heti dózis kétszeresre, vagyis NE-re való emelése. Amennyiben további 4 hét elteltével a hemoglobinszint emelkedése még mindig nem kielégítő, meg kell gondolni az adag heti NE-re történő emelését. A maximális dózis nem haladhatja meg a heti NE értéket. Ha a hemoglobin értéke 12 hetes terápiát követően sem emelkedik legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), nem valószínű, hogy létrejön a kezelésre adott válasz, és a terápiát le kell állítani. Amennyiben a hemoglobinszint növekedése 4 hét alatt meghaladja a 2 g/dl-t (1,24 mmol/l), vagy ha a hemoglobinszint meghaladja a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A téta-epoetin-kezelést időlegesen fel kell függeszteni, ha a hemoglobin szintje magasabb, mint 13 g/dl (8,07 mmol/l). Ha a hemoglobinszint 12 g/dl-re (7,45 mmol/l) vagy ez alá csökken, akkor a kezelést az előzőleg alkalmazott adag körülbelül 25%-kal csökkentett mennyiségével újra kell kezdeni. A kezelést a kemoterápia befejezése után még legfeljebb 4 hétig kell folytatni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Különleges betegpopulációk Gyermekgyógyászati betegek Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre tapasztalatok. Az alkalmazás módja Az oldatot subcutan és intravénásan is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint kizárólag subcutan lehet adni a kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek. A subcutan injekciót a has, a kar vagy a comb bőre alá kell befecskendezni. Az Eporatio egyszer használatos, előretöltött fecskendőben kerül forgalomba. Felhasználás előtt az oldatot vizuálisan meg kell vizsgálni. Kizárólag a tiszta, színtelen, részecskéktől mentes oldat használható fel. Az oldatos injekciót nem szabad felrázni. Hagyni kell, hogy az oldat a beinjekciózáshoz megfelelő, kellemes hőmérsékletet (15 C -25 C) érjen el. Az Eporatio nem keverhető egyéb gyógyszerekkel (lásd 6.2 pont). Az alkalmazás helyén létrejövő kellemetlen érzés elkerülése érdekében az injekció beadásának helyeit váltogatni kell, valamint az injekciót lassan kell befecskendezni. 4.3 Ellenjavallatok 76
77 - A készítmény hatóanyagával, más epoetinekkel vagy származékaikkal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Nem beállított hypertonia. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általános intézkedések Vaspótló-terápia javasolt minden olyan beteg számára, akinek szérum-ferritin értéke 100 µg/l alatt van, vagy akinek transzferrin szaturációja 20% alá esik. A hatékony erythropoesis biztosítása érdekében, a kezelés előtt és alatt minden beteg vas-státuszát ellenőrizni kell. Amennyiben a beteg nem reagál a téta-epoetin-kezelésre, ennek okait haladéktalanul ki kell vizsgálni. A vas-, folsav- vagy a B 12 -vitaminhiány csökkenti az epoetinek hatásosságát, tehát ezeket korrigálni kell. Interkurrens fertőzések, gyulladásos vagy traumás események, okkult vérvesztés, haemolysis, alumínium intoxikáció, fennálló hematológiai betegség vagy csontvelőfibrosis ugyancsak veszélyeztetheti az erythropoeticus választ. A kivizsgálás részeként megfontolandó a reticulocytaszám ellenőrzése. Tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) Ha a kezelésre adott válasz hiányának tipikus okait már kizárták, és a betegnél reticulocytopeniával járó, hirtelen hemogloninszint-esés következik be, a tiszta vörösvértest aplasia felderítésére megfontolandó az anti-eritropoetin antitestek jelenlétére, illetve a csontvelőre kiterjedő vizsgálat. Számításba kell venni a téta-epoetin-kezelés megszüntetését. Az anti-eritropoetin neutralizáló antitestek által okozott PRCA-ról számoltak be az eritropoetin-terápia kapcsán. Ezek az antitestek kimutatottan minden epoetinnel kereszt-reakcióba lépnek, ezért azokat a betegeket, akiknél feltehetően vagy igazoltan eritropoetint neutralizáló antitestek vannak jelen, nem lehet átállítani téta-epoetinre (lásd 4.8 pont). Hypertonia A téta-epoetin-kezelésben részesülő betegeknél magas vérnyomás vagy a meglévő hypertonia fokozódása jelentkezhet, főként a terápia kezdeti fázisában. Ennek megfelelően a téta-epoetinnel kezelt betegeknél különös figyelmet kell fordítani a vérnyomás szoros ellenőrzésére és beállítására. A vérnyomást megfelelően be kell állítani a kezelés előtt és alatt, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az olyan akut komplikációk, mint az encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke), amelyek egyedi esetekben az egyébként normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek. Amennyiben ilyen reakciók következnek be, ezek a kezelőorvos azonnali beavatkozását, illetve intenzív orvosi ellátást tesznek szükségessé. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hirtelen jelentkező, éles, migrén-szerű fejfájásra, mint lehetséges figyelmeztető jelre. A vérnyomás emelkedése vérnyomáscsökkentő-kezelést vagy a már meglévő vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának emelését teheti szükségessé. Ezen felül megfontolandó az alkalmazott téta-epoetin dózisának csökkentése. Amennyiben a vérnyomás továbbra is magas marad, szükségessé válhat a téta-epoetin-terápia átmeneti felfüggesztése. Amint a hypertoniát egy intenzívebb kezeléssel sikerül beállítani, a téta-epoetin-terápia egy csökkentett adaggal újraindítható. Nem előírásszerű alkalmazás A nem előírásszerűen, egészséges személyek által alkalmazott téta-epoetin a hemoglobin és hematokrit jelentős emelkedéséhez vezethet, ami életveszélyes cardiovascularis komplikációkkal társulhat. Különleges populációk A rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatok miatt a téta-epoetin hatásossága és biztonságossága nem állapítható meg májkárosodásban vagy homozigóta sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél. 77
78 Klinikai vizsgálatokban a 75 év feletti betegeknél - a téta-epoetin-kezeléssel való ok-okozati összefüggéstől függetlenül - gyakoribb volt a komoly, illetve súlyos nemkívánatos események előfordulása. Ezen felül a halálozás is gyakoribb volt ebben a betegcsoportban, mint a fiatalabb betegeknél. Laboratóriumi ellenőrzés A hemoglobin mérése, valamint a teljes vérkép és vérlemezkeszám rendszeres ellenőrzése javasolt. Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia A még nem dializált, nephroscleroticus betegeknél a téta-epoetin alkalmazását egyénenként kell meghatározni, mivel nem zárható ki teljes bizonyossággal az, hogy a veseelégtelenség progressziója esetlegesen felgyorsul. Hemodialízis alatt a téta-epoetinnel kezelt betegeknek megemelt dózisú antikoaguláns-kezelésre lehet szükségük az arteriovenózus sönt bealvadásának elkerülése érdekében. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a fenntartó hemoglobin-koncentráció nem haladhatja meg a 4.2 pontban javasolt hemoglobin-célkoncentráció felső határértékét. Klinikai vizsgálatokban a halálozás és a súlyos cardiovascularis események fokozott kockázatát figyelték meg, amikor az epoetint 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-érték elérése céljából adagolták. Kontrollos klinikai vizsgálatok nem mutattak ki az epoetin beadásához köthető jelentős előnyöket, amikor a hemoglobin-koncentrációt az anaemia tüneteinek megszüntetéséhez és a transzfúzió elkerüléséhez szükséges szintnél magasabbra emelték. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az epoetinek növekedési faktorok, amelyek elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkentik. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felületén expresszálódhatnak. Csakúgy, mint az összes növekedési faktornál, az epoetinnel kapcsolatban is fennáll annak lehetősége, hogy stimulálhatja bármilyen típusú malignitás növekedését (lásd az 5.1 pont). Az epoetinekről számos kontrollos klinikai vizsgálat során sem mutatták ki, hogy javítják a teljes túlélést vagy csökkentik a tumorprogresszió kockázatát a daganatos megbetegedéssel társuló anaemiában szenvedő betegeknél. Kontrollos klinikai vizsgálatokban az epoetin alkalmazása kimutatottan: - lerövidítette a tumor progressziójáig eltelt időt a sugárterápiát kapó, előrehaladott fej- és nyakrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a 14 g/dl-t meghaladó (8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - lerövidítette a teljes túlélési időt és a 4. hónapban emelte a betegség progressziója miatti halálozások számát a kemoterápiát kapó, metasztatizáló emlőrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a g/dl (7,45-8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - fokozta a halálozások kockázatát, amikor a 12 g/dl (7,45 mmol/l) hemoglobin-érték elérése volt a cél olyan aktív malignus tumorban szenvedőknél, akik sem kemo-, sem sugárterápiát nem kaptak. Az epoetinek alkalmazása ennél a betegpopulációnál nem javallt. A fentiek ismeretében, egyes klinikai helyzetekben a daganatos betegek anaemiájának kezelésére a transzfúziót kell előnyben részesíteni. A rekombináns eritropoetinek alkalmazására vonatkozó döntést a beteg részvételével lefolytatott előny-kockázat értékelés alapján kell meghozni, amely során figyelembe kell venni a specifikus klinikai összefüggéseket. Az értékelés során megfontolandó tényezők között szerepelnie kell a tumor típusának és stádiumának, az anaemia fokának, a várható élettartamnak, a környezetnek, amelyben a beteget kezelik, illetve magának a beteg kívánságának (lásd 5.1 pont). Segédanyagok 78
79 A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per előretöltött fecskendő nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. 4.6 Terhesség és szoptatás A téta-epoetinnel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető. Nem ismert, hogy a téta-epoetin kiválasztódik-e az emberi anyatejbe, de újszülöttektől származó adatok nem utalnak az eritropoetin abszorpciójára vagy farmakológiai hatására, amikor a készítményt anyatejjel együtt alkalmazzák. A szoptatás vagy a téta-epoetin-kezelés folytatására/felfüggesztésére vonatkozó döntést a szoptatás gyermek számára biztosított előnyeinek, illetve az epoetin-téta-kezelés anyai előnyeinek figyelembe vételével kell meghozni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A téta-epoetin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A téta-epoetin biztonságosságát 972 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján értékelték. A betegek mintegy 9%-ánál várható mellékhatások jelentkezése. A leggyakoribb mellékhatás a hypertonia, influenzaszerű megbetegedés és a fejfájás. Az alábbiakban felsorolt mellékhatások szervrendszer osztály szerint kerültek besorolásra. A gyakoriság csoportosítását a következő konvenció szerint határozták meg: Nagyon gyakori: 1/10; Gyakori: 1/100 - < 1/10; Nem gyakori: 1/ < 1/100; Ritka: 1/ < 1/1000; Nagyon ritka: < 1/10 000; Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. 79
80 Szervrendszer osztály Mellékhatás Gyakoriság Krónikus veseelégtelenség hez társuló, tünetekkel járó anaemia Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Immunrendszeri betegségek és tünetek Idegrendszeri betegségek és tünetek Érbetegségek és Thromboemboliás Nem ismert események - Sönt thrombosis Gyakori - Túlérzékenységi reakciók Fejfájás Nem ismert Gyakori Hypertonia Gyakori tünetek Hypertoniás krízis Gyakori - A bőr és a bőr alatti Bőrreakciók Gyakori szövet betegségei és tünetei A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Arthralgia Influenzaszerű megbetegedés - Gyakori Gyakori Sönt thrombosisok előfordulhatnak, főként a hypotoniára hajlamos betegeknél vagy azoknál, akiknél az arteriovenosus fistula komplikációi (pl. stenosis, aneurysma) lépnek fel (lásd a 4.4 pont). A téta-epoetin-kezelés alatt jelentkező egyik leggyakoribb mellékhatás a vérnyomás emelkedése vagy a meglévő magas vérnyomás súlyosbodása, főként a kezelés kezdeti szakaszában. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakrabban lép fel hypertonia a korrekciós fázis alatt, mint a fenntartó fázis alatt. A hypertonia megfelelő gyógyszerekkel kezelhető (lásd 4.4 pont). Encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke) egyedi esetekben normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek (lásd 4.4 pont). Előfordulhatnak olyan bőrreakciók, mint a bőrkiütés, pruritus vagy az injekció beadásának helyén fellépő reakciók. Influenzaszerű tünetekről, például lázról, hidegrázásról és astheniás állapotokról számoltak be. Bizonyos, általánosan az epoetineknek tulajdonítható mellékhatások eddig nem voltak megfigyelhetők a téta-epoetinnel kapcsolatosan: Egyéb epoetin-kezelésekkel összefüggésben, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél izolált esetekben a hatást semlegesítő anti-eritropoetin antitestek által közvetített tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) eseteiről számoltak be. PRCA diagnosztizálásakor a téta-epoetin-kezelést fel kell függeszteni, és a betegeket nem szabad másik rekombináns epoetinre átállítani (lásd 4.4 pont). 4.9 Túladagolás 80
81 A téta-epoetin terápiás tartománya igen széles. Túladagolásban polycythaemia fordulhat elő. Polycythaemia esetén a téta-epoetin alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni. Súlyos polycythaemiában hagyományos módszerek alkalmazása (phlebotomia) indokolt lehet a hemoglobinszint csökkentése érdekében. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb vérszegénység elleni szerek, ATC kód: B03XA01 Hatásmechanizmus A humán eritropoetin egy endogén glikoprotein hormon, az erythropoesis elsődleges szabályozója, amely hatást a csontvelőben található eritroid progenitor sejteken lévő eritropoetin-receptorral létrejövő specifikus interakció révén fejti ki. Mitózis-serkentő faktorként és differenciációs hormonként is hat. Az eritropoetin termelése és ennek szabályozása főként a vesékben megy végbe válaszul a szöveti oxigenizációban bekövetkező változásokra. Az endogén eritropoetin-termelés a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél károsodik, náluk az anaemia elsődleges oka az eritropoetin hiánya. A kemoterápiás kezelést kapó daganatos betegeknél bekövetkező anaemia etiológiája több tényezőből tevődik össze. Ezeknél a betegeknél mind az eritropoetin hiány, mind az eritroid progenitor sejtek endogén eritropoetinre adott csökkent válaszreakciója jelentősen hozzájárul az anaemia kialakulásához. A téta-epoetin aminosav szekvenciájában megegyezik, szénhidrát összetételében (glikoziláció) pedig hasonló az endogén humán eritropoetinével. Preklinikai hatásosság Az intravénásan vagy subcutan beadott téta-epoetin biológiai hatásosságát különböző, in vivo állatmodellekben (egér, patkány, kutya) bizonyították. A téta-epoetin beadását követően mind az erythrocytaszám, mind a hematokrit-érték, illetve a reticulocytaszám emelkedik. Klinikai hatásosság és biztonságosság Krónikus veseelégtelenséghez társult, tünetekkel járó anaemia A korrekciós fázis vizsgálatokból származó, 284 krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegtől gyűjtött adatok azt igazolják, hogy a hemoglobin-válasz sebessége (amelynek meghatározása 11 g/dl fölötti hemoglobinszint két egymást követő mérés során) a téta-epoetin csoportban (sorrendben 88,4% és 89,4% a dialízis-kezelést kapó és a még nem hemodializált betegek esetében) összevethető volt a béta-epoetinével (sorrendben 86,2% és 81,0%). A válaszig eltelt idő középértéke a kezelési csoportokban hasonló volt, 56 nap a hemodializált betegeknél és 49 nap a még nem hemodializált betegek esetében. Két randomizált, kontrollos vizsgálatba 270, hemodialízissel kezelt és 288, még nem hemodializált beteget vontak be, akik mindannyian stabil béta-epoetin-terápiában részesültek. A betegeket hemoglobinszintjük fenntartása érdekében az aktuális kezelésüket tovább kapó vagy (a béta-epoetinnel megegyező dózisú) téta-epoetin-kezelésre átállított csoportokra randomizálták. Az értékelési periódus során ( hét), a téta-epoetinnel kezelt betegek átlagos és középértékű hemoglobinszintjei gyakorlatilag azonosak voltak a kiindulási hemoglobin-értékkel. Ebben a két vizsgálatban 180 hemodializált és 193 dialízis kezelést nem kapó beteget állítottak át fenntartó fázisú béta-epoetin-terápiáról, hat hónapig tartó téta-epoetin-kezelésre, amelynek során a béta-epoetinhez hasonló stabil hemoglobin-értékek és biztonságossági profil volt elérhető. A klinikai vizsgálatok során a még nem hemodializált betegek (subcutan alkalmazás) sokkal gyakrabban abbahagyták a kezelést, mint a hemodialízis-terápiát kapók (intravénás alkalmazás), mivel az előbbieknek dialízis-kezelésük elindításakor be kellett fejezniük a vizsgálatban való részvételt. 81
82 Két hosszú távú vizsgálatban a téta-epoetin hatásosságát 124 hemodializált és 289 hemodialízissel még nem kezelt betegnél értékelték. A hemoglobinszintek a kívánt céltartományon belül maradtak, és a betegek akár 15 hónapon keresztül is jól tolerálták a téta-epoetint. Klinikai vizsgálatokban dialízis előtt álló betegeket kezeltek heti egyszeri téta-epoetinnel, 174 beteget a fenntartó fázis vizsgálat, 111 beteget pedig a hosszú távú vizsgálat keretében. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Két, prospektív, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatba 409 kemoterápiát kapó daganatos beteget vontak be. Az első vizsgálatot 186 anaemiás, nem-myeloid malignitásban szenvedő (a résztvevők 55%-ánál hematológiai malignitás és 45%-ánál szolid tumor volt jelen) beteg részvételével végezték, akik platinát nem tartalmazó kemoterápiában részesültek. A második vizsgálatot 223, különböző szolid tumoros megbetegedésben szenvedő, platinatartalmú kemoterápiát kapó betegekkel végezték. A téta-epoetin-kezelés mindkét vizsgálatban szignifikáns hemoglobin-választ eredményezett (p < 0,001), amely 2 g/dl vagy ennél nagyobb mértékű, transzfúzió nélküli hemoglobinszint emelkedésben és a transzfúzió szükségességének jelentős csökkenésében (p < 0,05) nyilvánult meg, a placebóval összehasonlítva. A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az eritropoetin egy növekedési faktor, amely elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkenti. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felszínén expresszálódhatnak. A túlélést és a tumor progressziót öt nagy, összesen 2833 beteg bevonásával végzett kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyek közül négy kettős-vak, placebo-kontrollos, egy pedig nyílt végű vizsgálat volt. A vizsgálatok közül kettőbe kemoterápiával kezelt betegeket toboroztak. A hemoglobin célkoncentráció két vizsgálatban >13 g/dl; a fennmaradó háromban pedig g/dl közötti érték volt. A nyílt vizsgálatban nem volt különbség a teljes túlélés tekintetében a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt és a kontroll-csoportok között. A négy placebo-kontrollos vizsgálatban a teljes túlélésre vonatkozó kockázati arány 1,25 és 2,47 között változott a kontroll-csoportok javára. A kontroll-csoportokhoz képest ezek a vizsgálatok, konzisztens, nem magyarázható, statisztikailag szignifikáns mértékű növekedést mutattak ki a mortalitásban azoknál a különböző, gyakran előforduló daganatos megbetegedések által előidézett anaemiában szenvedő betegeknél, akik rekombináns humán eritropoetint kaptak. A vizsgálatok során tapasztalt teljes túlélési adatokat nem lehetett kielégítő módon megmagyarázni a rekombináns humán eritropoetint kapó, és a kontroll-csoportban kialakuló thrombosis és a társuló komplikációk incidenciája közötti különbséggel. Három, 586 anaemiás daganatos beteg bevonásával végzett, téta-epoetinnel lefolytatott placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban nem volt kimutatható a téta-epoetin túlélésre gyakorolt negatív hatása. A vizsgálatok során a mortalitás alacsonyabb volt a téta-epoetin-csoportban (6,9%), összehasonlítva a placebó csoporttal (10,3%). Szisztémás összesítést is végeztek, amelynek során 57 klinikai vizsgálat több mint 9000 daganatos betegének eredményeit dolgozták fel. A teljes túlélés adatainak meta-analízise 1,08 kockázati arány pontbecslést hozott a kontroll-csoportok javára (95% CI: 0,99, 1,18; 42 vizsgálat és 8167 beteg). A thromboemboliás események relatív kockázatának fokozódása (RR 1,67, 95% CI: 1,35, 2,06; 35 vizsgálat és 6769 beteg) volt megfigyelhető a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegeknél. Konzisztens bizonyítékok utalnak tehát arra, hogy a rekombináns humán eritropoetin-kezelésben részesülő daganatos betegek jelentős károsodást szenvedhetnek el. Még nem tisztázott, hogy ezek az eredmények milyen mértékben vonatkoznak a kemoterápiát kapó daganatos betegeknél alkalmazott (a 13 g/dl hemoglobin-koncentráció alatti érték beállítására szolgáló) rekombináns humán eritropoetinre, mivel a vizsgált adatok szerint csupán nagyon kevés beteg rendelkezett a fenti jellemzőkkel. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Általános információ 82
83 A téta-epoetin farmakokinetikáját egészséges önkénteseknél, valamint krónikus veseelégtelenségben szenvedő, illetve kemoterápiát kapó daganatos betegeknél vizsgálták. A téta-epoetin farmakokinetikája életkortól és nemtől független. Subcutan alkalmazás Hasonló plazmaszint profilokat tapasztaltak, amikor egészséges önkénteseknek 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetint három különböző helyre (felkar, has, comb) adtak be subcutan. Az abszorpció mértéke (AUC) kissé nagyobb volt a hasba történő beinjektálást követően, mint a két másik hely esetében. A maximális koncentráció átlagosan óra múlva alakul ki, az átlagos terminális felezési idő megközelítőleg óra között mozog. Subcutan beadást követően a téta-epoetin átlagos biohasznosulása az intravénás alkalmazás megközelítőleg 31%-a. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialízis kezelés elindítása előtt álló betegeknél 40 NE/testtömeg-kg subcutan injekciót követően az elnyújtott abszorpció egy koncentráció-platót eredményez, míg a maximális koncentráció átlagosan mintegy 14 óra után érhető el. A terminális felezési idő hosszabb, mint az intravénás alkalmazást követően; átlagosan 25 óra egyszeri beadás után, és 34 óra heti háromszori, ismételt adagolás mellett mért dinamikus egyensúlyi állapotban, anélkül, hogy ez a téta-epoetin akkumulációjához vezetne. Kemoterápiát kapó daganatos betegeknél heti NE téta-epoetin ismételt, subcutan beadását követően a terminális felezési idő 29 óra az első dózis után, és 28 óra dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazás Hemodialízis kezelést kapó, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a téta-epoetin eliminációs felezési ideje 6 óra egyszeri adag beadását követően, és 4 óra a hetente háromszor intravénásan alkalmazott 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetin mellett kialakuló dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazást követően a megoszlási volumen megközelíti a teljes vértérfogatot. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett hagyományos genotoxicitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a csökkent anyai testtömegnek tulajdonított másodlagos hatásokat csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíció mellett tapasztalták. 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát Nátrium-klorid Poliszorbát 20 Trometamol Sósav (6 M) (a ph beállításához) Injekcióhoz való víz 83
84 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 18 hónap 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 C 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában.. Ambuláns felhasználás céljából a beteg kiveheti a készítményt a hűtőszekrényből, és egyetlen, legfeljebb 7 napos perióduson keresztül 25 C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolhatja azt, nem meghaladva,a felhasználhatósági időtartamot. A hűtőszekrényből már egyszer kivett gyógyszert ezen időszak alatt fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 1 ml oldat előretöltött fecskendőben (I-es típusú üveg), (brómobutil gumi) fecskendővég borítással és (teflonnal bevont klórobutil gumi) dugattyúvéggel, valamint egy (rozsdamentes acél) injekciós tű, előre összeszerelt biztonsági védőeszközzel vagy anélkül. Kiszerelésenként 1, 4 vagy 6 darabbiztonsági védőeszközzel ellátott vagy ezzel nem rendelkező előretöltött fecskendő. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az előretöltött fecskendők kizárólag egyszer használatosak. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße Ulm Németország [email protected] 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 84
85 A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján ( található. 85
86 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Előretöltött fecskendőnként nemzetközi egység (NE) (250 µg) téta-epoetin 1 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (250 µg) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció (injekció) előretöltött fecskendőben. Tiszta és színtelen oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK 4.1 Terápiás javallatok - Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelése felnőtt betegeknél. - Tünetekkel járó anaemia kezelése kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő felnőtt daganatos betegeknél. 4.2 Adagolás és alkalmazás Különleges követelmények A téta-epoetin-kezelést a fenti indikációk területén jártas orvosnak kell elindítania. Az alkalmazás módjai Az oldatot subcutan (sc.) vagy intravénásan (iv.) is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint a kemoterápiát kapó, nem myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek subcutan kell adni. Adagolás Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. A téta-epoetint subcutan vagy intravénásan kell alkalmazni a hemoglobinszint növelésére, úgy, hogy az ne legyen magasabb, mint 12 g/dl (7,45 mmol/l). A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszint kerülendő. A 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. 86
87 A hemoglobinszintnek egy 4 hetes periódus alatti, 2 g/dl-t (1,24 mmol/l) meghaladó emelkedését el kell kerülni. Amennyiben a hemoglobinszint emelkedése 4 hét alatt nagyobb mint 2 g/dl (1,24 mmol/l), vagy a hemoglobin-érték 12 g/dl (7,45 mmol/l) fölé emelkedik, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A hemoglobinszintet annak stabilizálódásáig kéthetente, ezt követően pedig rendszeres időközönként javasolt ellenőrizni. Amennyiben a hemoglobin szintje továbbra is emelkedik, a kezelést fel kell függeszteni, egészen addig, amíg a hemoglobinszintek el nem kezdenek csökkenni, amikor is a kezelés az előzőleg alkalmazott adagnál megközelítőleg 25%-kal alacsonyabb dózissal ismét elindítható. Hypertonia vagy cardiovascularis, cerebrovascularis, illetve perifériás érbetegség fennállása esetén a hemoglobinszint emelését és a hemoglobin célértéket a klinikai kép alapján egyénenként kell meghatározni. A téta-epoetin-kezelés két fázisra osztható. Korrekciós fázis Subcutan alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 20 NE/testtömeg-kg. Abban az esetben, ha a hemoglobinszint emelkedése nem megfelelő (< 1 g/dl [0,62 mmol/l] 4 héten belül), akkor a dózis 4 hét után hetente 3-szor 40 NE/ttkg-ra növelhető. További, az előző adag 25%-ával növelt dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, egészen az egyénenként kitűzött hemoglobinszint eléréséig. Intravénás alkalmazás: A kezdő adag hetente 3-szor 40 NE/testtömeg-kg. A dózis 4 hét után hetente 3-szor 80 NE/ttkg-ra növelhető, majd az előző adag 25%-ával növelt további dózisemeléseket havonta lehet végrehajtani, amennyiben ez szükséges. A maximális adag egyik alkalmazási mód esetében sem haladhatja meg a heti 700 NE/testtömeg-kg dózist. Fenntartó fázis A dózist szükség szerint kell beállítani, annak érdekében, hogy fenntartható legyen a 10 g/dl (6,21 mmol/l) és 12 g/dl (7,45 mmol/l) közötti, individuális hemoglobin-célszint, de eközben a 12 g/dl-es (7,45 mmol/l) hemoglobinszint nem haladható meg. Amennyiben a kívánt hemoglobinszint fenntartásához dózismódosítás szükséges, ezt az adagok kb. 25%-os változtatásával ajánlott elvégezni. Subcutan alkalmazás: A heti dózist hetente egy vagy hetente három injekcióban is be lehet adni. Intravénás alkalmazás: Azok a betegek, akiknek állapota a heti háromszori adagolás mellett stabil, átállíthatók heti kétszeri alkalmazásra. Az adagolási gyakoriság megváltoztatásakor a hemoglobinszintet gondosan ellenőrizni kell, és szükségessé válhat a dózis módosítása is. A maximális adag nem haladhatja meg a 700 NE/testtömeg-kg-ot hetente. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, a hemoglobinszint szoros monitorozása szükséges, továbbá ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A téta-epoetint subcutan kell beadni az anaemiában (pl. hemoglobin-koncentráció 10 g/dl [6,21 mmol/l]) szenvedő betegeknek. Az anaemia tünetei és következményei kortól, nemtől és a teljes betegségtehertől függően változhatnak. Ezért szükséges, hogy az orvos minden betegnél egyénenként mérje fel a betegség lefolyását és a klinikai állapotot. 87
88 A betegekből eredő egyéni különbségek miatt az individuális hemoglobin-értékek alkalmanként magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek a kívánt hemoglobinszinteknél. A hemoglobin-variabilitást dózismódosítással kell kompenzálni, figyelembe véve, hogy a hemoglobin-célérték a 10 g/dl (6,21 mmol/l) - 12 g/dl (7,45 mmol/l) tartományba esik. A 12 g/dl-nél (7,45 mmol/l) tartósan magasabb hemoglobinszintet el kell kerülni; a 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-értékek esetében a megfelelő adagolás-módosításra vonatkozó útmutatás az alábbiakban kerül ismertetésre. A javasolt kezdő dózis a testtömegtől függetlenül hetente egyszer NE. Amennyiben 4 hetes terápia után a hemoglobin-érték legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l) emelkedett, akkor a kezelést ezzel a dózissal kell folytatni. Ha azonban a hemoglobin-érték nem emelkedett legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), akkor megfontolandó a heti dózis kétszeresre, vagyis NE-re való emelése. Amennyiben további 4 hét elteltével a hemoglobinszint emelkedése még mindig nem kielégítő, meg kell gondolni az adag heti NE-re történő emelését. A maximális dózis nem haladhatja meg a heti NE értéket. Ha a hemoglobin értéke 12 hetes terápiát követően sem emelkedik legalább 1 g/dl-rel (0,62 mmol/l), nem valószínű, hogy létrejön a kezelésre adott válasz, és a terápiát le kell állítani. Amennyiben a hemoglobinszint növekedése 4 hét alatt meghaladja a 2 g/dl-t (1,24 mmol/l), vagy ha a hemoglobinszint meghaladja a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket, a dózist 25-50%-kal csökkenteni kell. A téta-epoetin-kezelést időlegesen fel kell függeszteni, ha a hemoglobin szintje magasabb, mint 13 g/dl (8,07 mmol/l). Ha a hemoglobinszint 12 g/dl-re (7,45 mmol/l) vagy ez alá csökken, akkor a kezelést az előzőleg alkalmazott adag körülbelül 25%-kal csökkentett mennyiségével újra kell kezdeni. A kezelést a kemoterápia befejezése után még legfeljebb 4 hétig kell folytatni. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, annak érdekében, hogy a téta-epoetint az anaemia tüneteinek megfelelő kontrollálásához szükséges legalacsonyabb elfogadott dózisban lehessen adagolni. Különleges betegpopulációk Gyermekgyógyászati betegek Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre tapasztalatok. Az alkalmazás módja Az oldatot subcutan és intravénásan is be lehet adni. A subcutan alkalmazás a nem hemodializált betegeknél a perifériás vénák szúrásának elkerülése érdekében előnyösebb. Amikor téta-epoetinnel más epoetint helyettesítenek, akkor ugyanazt a beadási módot kell alkalmazni. A téta-epoetint kizárólag subcutan lehet adni a kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknek. A subcutan injekciót a has, a kar vagy a comb bőre alá kell befecskendezni. Az Eporatio egyszer használatos, előretöltött fecskendőben kerül forgalomba. Felhasználás előtt az oldatot vizuálisan meg kell vizsgálni. Kizárólag a tiszta, színtelen, részecskéktől mentes oldat használható fel. Az oldatos injekciót nem szabad felrázni. Hagyni kell, hogy az oldat a beinjekciózáshoz megfelelő, kellemes hőmérsékletet (15 C -25 C) érjen el. Az Eporatio nem keverhető egyéb gyógyszerekkel (lásd 6.2 pont). Az alkalmazás helyén létrejövő kellemetlen érzés elkerülése érdekében az injekció beadásának helyeit váltogatni kell, valamint az injekciót lassan kell befecskendezni. 4.3 Ellenjavallatok 88
89 - A készítmény hatóanyagával, más epoetinekkel vagy származékaikkal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Nem beállított hypertonia. 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Általános intézkedések Vaspótló-terápia javasolt minden olyan beteg számára, akinek szérum-ferritin értéke 100 µg/l alatt van, vagy akinek transzferrin szaturációja 20% alá esik. A hatékony erythropoesis biztosítása érdekében, a kezelés előtt és alatt minden beteg vas-státuszát ellenőrizni kell. Amennyiben a beteg nem reagál a téta-epoetin-kezelésre, ennek okait haladéktalanul ki kell vizsgálni. A vas-, folsav- vagy a B 12 -vitaminhiány csökkenti az epoetinek hatásosságát, tehát ezeket korrigálni kell. Interkurrens fertőzések, gyulladásos vagy traumás események, okkult vérvesztés, haemolysis, alumínium intoxikáció, fennálló hematológiai betegség vagy csontvelőfibrosis ugyancsak veszélyeztetheti az erythropoeticus választ. A kivizsgálás részeként megfontolandó a reticulocytaszám ellenőrzése. Tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) Ha a kezelésre adott válasz hiányának tipikus okait már kizárták, és a betegnél reticulocytopeniával járó, hirtelen hemogloninszint-esés következik be, a tiszta vörösvértest aplasia felderítésére megfontolandó az anti-eritropoetin antitestek jelenlétére, illetve a csontvelőre kiterjedő vizsgálat. Számításba kell venni a téta-epoetin-kezelés megszüntetését. Az anti-eritropoetin neutralizáló antitestek által okozott PRCA-ról számoltak be az eritropoetin-terápia kapcsán. Ezek az antitestek kimutatottan minden epoetinnel kereszt-reakcióba lépnek, ezért azokat a betegeket, akiknél feltehetően vagy igazoltan eritropoetint neutralizáló antitestek vannak jelen, nem lehet átállítani téta-epoetinre (lásd 4.8 pont). Hypertonia A téta-epoetin-kezelésben részesülő betegeknél magas vérnyomás vagy a meglévő hypertonia fokozódása jelentkezhet, főként a terápia kezdeti fázisában. Ennek megfelelően a téta-epoetinnel kezelt betegeknél különös figyelmet kell fordítani a vérnyomás szoros ellenőrzésére és beállítására. A vérnyomást megfelelően be kell állítani a kezelés előtt és alatt, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az olyan akut komplikációk, mint az encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke), amelyek egyedi esetekben az egyébként normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek. Amennyiben ilyen reakciók következnek be, ezek a kezelőorvos azonnali beavatkozását, illetve intenzív orvosi ellátást tesznek szükségessé. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hirtelen jelentkező, éles, migrén-szerű fejfájásra, mint lehetséges figyelmeztető jelre. A vérnyomás emelkedése vérnyomáscsökkentő-kezelést vagy a már meglévő vérnyomáscsökkentő gyógyszerek adagjának emelését teheti szükségessé. Ezen felül megfontolandó az alkalmazott téta-epoetin dózisának csökkentése. Amennyiben a vérnyomás továbbra is magas marad, szükségessé válhat a téta-epoetin-terápia átmeneti felfüggesztése. Amint a hypertoniát egy intenzívebb kezeléssel sikerül beállítani, a téta-epoetin-terápia egy csökkentett adaggal újraindítható. Nem előírásszerű alkalmazás A nem előírásszerűen, egészséges személyek által alkalmazott téta-epoetin a hemoglobin és hematokrit jelentős emelkedéséhez vezethet, ami életveszélyes cardiovascularis komplikációkkal társulhat. Különleges populációk A rendelkezésre álló korlátozott tapasztalatok miatt a téta-epoetin hatásossága és biztonságossága nem állapítható meg májkárosodásban vagy homozigóta sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél. 89
90 Klinikai vizsgálatokban a 75 év feletti betegeknél - a téta-epoetin-kezeléssel való ok-okozati összefüggéstől függetlenül - gyakoribb volt a komoly, illetve súlyos nemkívánatos események előfordulása. Ezen felül a halálozás is gyakoribb volt ebben a betegcsoportban, mint a fiatalabb betegeknél. Laboratóriumi ellenőrzés A hemoglobin mérése, valamint a teljes vérkép és vérlemezkeszám rendszeres ellenőrzése javasolt. Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia A még nem dializált, nephroscleroticus betegeknél a téta-epoetin alkalmazását egyénenként kell meghatározni, mivel nem zárható ki teljes bizonyossággal az, hogy a veseelégtelenség progressziója esetlegesen felgyorsul. Hemodialízis alatt a téta-epoetinnel kezelt betegeknek megemelt dózisú antikoaguláns-kezelésre lehet szükségük az arteriovenózus sönt bealvadásának elkerülése érdekében. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a fenntartó hemoglobin-koncentráció nem haladhatja meg a 4.2 pontban javasolt hemoglobin-célkoncentráció felső határértékét. Klinikai vizsgálatokban a halálozás és a súlyos cardiovascularis események fokozott kockázatát figyelték meg, amikor az epoetint 12 g/dl-t (7,45 mmol/l) meghaladó hemoglobin-érték elérése céljából adagolták. Kontrollos klinikai vizsgálatok nem mutattak ki az epoetin beadásához köthető jelentős előnyöket, amikor a hemoglobin-koncentrációt az anaemia tüneteinek megszüntetéséhez és a transzfúzió elkerüléséhez szükséges szintnél magasabbra emelték. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az epoetinek növekedési faktorok, amelyek elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkentik. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felületén expresszálódhatnak. Csakúgy, mint az összes növekedési faktornál, az epoetinnel kapcsolatban is fennáll annak lehetősége, hogy stimulálhatja bármilyen típusú malignitás növekedését (lásd az 5.1 pont). Az epoetinekről számos kontrollos klinikai vizsgálat során sem mutatták ki, hogy javítják a teljes túlélést vagy csökkentik a tumorprogresszió kockázatát a daganatos megbetegedéssel társuló anaemiában szenvedő betegeknél. Kontrollos klinikai vizsgálatokban az epoetin alkalmazása kimutatottan: - lerövidítette a tumor progressziójáig eltelt időt a sugárterápiát kapó, előrehaladott fej- és nyakrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a 14 g/dl-t meghaladó (8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - lerövidítette a teljes túlélési időt és a 4. hónapban emelte a betegség progressziója miatti halálozások számát a kemoterápiát kapó, metasztatizáló emlőrákban szenvedő betegeknél, amikor azt a g/dl (7,45-8,69 mmol/l) hemoglobin-célérték elérése érdekében adták be, - fokozta a halálozások kockázatát, amikor a 12 g/dl (7,45 mmol/l) hemoglobin-érték elérése volt a cél olyan aktív malignus tumorban szenvedőknél, akik sem kemo-, sem sugárterápiát nem kaptak. Az epoetinek alkalmazása ennél a betegpopulációnál nem javallt. A fentiek ismeretében, egyes klinikai helyzetekben a daganatos betegek anaemiájának kezelésére a transzfúziót kell előnyben részesíteni. A rekombináns eritropoetinek alkalmazására vonatkozó döntést a beteg részvételével lefolytatott előny-kockázat értékelés alapján kell meghozni, amely során figyelembe kell venni a specifikus klinikai összefüggéseket. Az értékelés során megfontolandó tényezők között szerepelnie kell a tumor típusának és stádiumának, az anaemia fokának, a várható élettartamnak, a környezetnek, amelyben a beteget kezelik, illetve magának a beteg kívánságának (lásd 5.1 pont). Segédanyagok 90
91 A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per előretöltött fecskendő nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. 4.6 Terhesség és szoptatás A téta-epoetinnel kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető. Nem ismert, hogy a téta-epoetin kiválasztódik-e az emberi anyatejbe, de újszülöttektől származó adatok nem utalnak az eritropoetin abszorpciójára vagy farmakológiai hatására, amikor a készítményt anyatejjel együtt alkalmazzák. A szoptatás vagy a téta-epoetin-kezelés folytatására/felfüggesztésére vonatkozó döntést a szoptatás gyermek számára biztosított előnyeinek, illetve az epoetin-téta-kezelés anyai előnyeinek figyelembe vételével kell meghozni. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A téta-epoetin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A téta-epoetin biztonságosságát 972 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján értékelték. A betegek mintegy 9%-ánál várható mellékhatások jelentkezése. A leggyakoribb mellékhatás a hypertonia, influenzaszerű megbetegedés és a fejfájás. Az alábbiakban felsorolt mellékhatások szervrendszer osztály szerint kerültek besorolásra. A gyakoriság csoportosítását a következő konvenció szerint határozták meg: Nagyon gyakori: 1/10; Gyakori: 1/100 - < 1/10; Nem gyakori: 1/ < 1/100; Ritka: 1/ < 1/1000; Nagyon ritka: < 1/10 000; Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. 91
92 Szervrendszer osztály Mellékhatás Gyakoriság Krónikus veseelégtelenség hez társuló, tünetekkel járó anaemia Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Immunrendszeri betegségek és tünetek Idegrendszeri betegségek és tünetek Érbetegségek és Thromboemboliás Nem ismert események - Sönt thrombosis Gyakori - Túlérzékenységi reakciók Fejfájás Nem ismert Gyakori Hypertonia Gyakori tünetek Hypertoniás krízis Gyakori - A bőr és a bőr alatti Bőrreakciók Gyakori szövet betegségei és tünetei A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Arthralgia Influenzaszerű megbetegedés - Gyakori Gyakori Sönt thrombosisok előfordulhatnak, főként a hypotoniára hajlamos betegeknél vagy azoknál, akiknél az arteriovenosus fistula komplikációi (pl. stenosis, aneurysma) lépnek fel (lásd a 4.4 pont). A téta-epoetin-kezelés alatt jelentkező egyik leggyakoribb mellékhatás a vérnyomás emelkedése vagy a meglévő magas vérnyomás súlyosbodása, főként a kezelés kezdeti szakaszában. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél gyakrabban lép fel hypertonia a korrekciós fázis alatt, mint a fenntartó fázis alatt. A hypertonia megfelelő gyógyszerekkel kezelhető (lásd 4.4 pont). Encephalopathia-szerű tünetekkel (pl. fejfájás, zavart állapot, beszéd- és járászavar) jelentkező hypertoniás krízis és a társuló szövődmények (görcsrohamok, stroke) egyedi esetekben normális vagy alacsony vérnyomású betegeknél is bekövetkezhetnek (lásd 4.4 pont). Előfordulhatnak olyan bőrreakciók, mint a bőrkiütés, pruritus vagy az injekció beadásának helyén fellépő reakciók. Influenzaszerű tünetekről, például lázról, hidegrázásról és astheniás állapotokról számoltak be. Bizonyos, általánosan az epoetineknek tulajdonítható mellékhatások eddig nem voltak megfigyelhetők a téta-epoetinnel kapcsolatosan: Egyéb epoetin-kezelésekkel összefüggésben, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél izolált esetekben a hatást semlegesítő anti-eritropoetin antitestek által közvetített tiszta vörösvértest aplasia (PRCA) eseteiről számoltak be. PRCA diagnosztizálásakor a téta-epoetin-kezelést fel kell függeszteni, és a betegeket nem szabad másik rekombináns epoetinre átállítani (lásd 4.4 pont). 4.9 Túladagolás 92
93 A téta-epoetin terápiás tartománya igen széles. Túladagolásban polycythaemia fordulhat elő. Polycythaemia esetén a téta-epoetin alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni. Súlyos polycythaemiában hagyományos módszerek alkalmazása (phlebotomia) indokolt lehet a hemoglobinszint csökkentése érdekében. 5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Egyéb vérszegénység elleni szerek, ATC kód: B03XA01 Hatásmechanizmus A humán eritropoetin egy endogén glikoprotein hormon, az erythropoesis elsődleges szabályozója, amely hatást a csontvelőben található eritroid progenitor sejteken lévő eritropoetin-receptorral létrejövő specifikus interakció révén fejti ki. Mitózis-serkentő faktorként és differenciációs hormonként is hat. Az eritropoetin termelése és ennek szabályozása főként a vesékben megy végbe válaszul a szöveti oxigenizációban bekövetkező változásokra. Az endogén eritropoetin-termelés a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél károsodik, náluk az anaemia elsődleges oka az eritropoetin hiánya. A kemoterápiás kezelést kapó daganatos betegeknél bekövetkező anaemia etiológiája több tényezőből tevődik össze. Ezeknél a betegeknél mind az eritropoetin hiány, mind az eritroid progenitor sejtek endogén eritropoetinre adott csökkent válaszreakciója jelentősen hozzájárul az anaemia kialakulásához. A téta-epoetin aminosav szekvenciájában megegyezik, szénhidrát összetételében (glikoziláció) pedig hasonló az endogén humán eritropoetinével. Preklinikai hatásosság Az intravénásan vagy subcutan beadott téta-epoetin biológiai hatásosságát különböző, in vivo állatmodellekben (egér, patkány, kutya) bizonyították. A téta-epoetin beadását követően mind az erythrocytaszám, mind a hematokrit-érték, illetve a reticulocytaszám emelkedik. Klinikai hatásosság és biztonságosság Krónikus veseelégtelenséghez társult, tünetekkel járó anaemia A korrekciós fázis vizsgálatokból származó, 284 krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegtől gyűjtött adatok azt igazolják, hogy a hemoglobin-válasz sebessége (amelynek meghatározása 11 g/dl fölötti hemoglobinszint két egymást követő mérés során) a téta-epoetin csoportban (sorrendben 88,4% és 89,4% a dialízis-kezelést kapó és a még nem hemodializált betegek esetében) összevethető volt a béta-epoetinével (sorrendben 86,2% és 81,0%). A válaszig eltelt idő középértéke a kezelési csoportokban hasonló volt, 56 nap a hemodializált betegeknél és 49 nap a még nem hemodializált betegek esetében. Két randomizált, kontrollos vizsgálatba 270, hemodialízissel kezelt és 288, még nem hemodializált beteget vontak be, akik mindannyian stabil béta-epoetin-terápiában részesültek. A betegeket hemoglobinszintjük fenntartása érdekében az aktuális kezelésüket tovább kapó vagy (a béta-epoetinnel megegyező dózisú) téta-epoetin-kezelésre átállított csoportokra randomizálták. Az értékelési periódus során ( hét), a téta-epoetinnel kezelt betegek átlagos és középértékű hemoglobinszintjei gyakorlatilag azonosak voltak a kiindulási hemoglobin-értékkel. Ebben a két vizsgálatban 180 hemodializált és 193 dialízis kezelést nem kapó beteget állítottak át fenntartó fázisú béta-epoetin-terápiáról, hat hónapig tartó téta-epoetin-kezelésre, amelynek során a béta-epoetinhez hasonló stabil hemoglobin-értékek és biztonságossági profil volt elérhető. A klinikai vizsgálatok során a még nem hemodializált betegek (subcutan alkalmazás) sokkal gyakrabban abbahagyták a kezelést, mint a hemodialízis-terápiát kapók (intravénás alkalmazás), mivel az előbbieknek dialízis-kezelésük elindításakor be kellett fejezniük a vizsgálatban való részvételt. 93
94 Két hosszú távú vizsgálatban a téta-epoetin hatásosságát 124 hemodializált és 289 hemodialízissel még nem kezelt betegnél értékelték. A hemoglobinszintek a kívánt céltartományon belül maradtak, és a betegek akár 15 hónapon keresztül is jól tolerálták a téta-epoetint. Klinikai vizsgálatokban dialízis előtt álló betegeket kezeltek heti egyszeri téta-epoetinnel, 174 beteget a fenntartó fázis vizsgálat, 111 beteget pedig a hosszú távú vizsgálat keretében. Tünetekkel járó anaemia kemoterápiát kapó, nem-myeloid malignitásokban szenvedő daganatos betegeknél Két, prospektív, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatba 409 kemoterápiát kapó daganatos beteget vontak be. Az első vizsgálatot 186 anaemiás, nem-myeloid malignitásban szenvedő (a résztvevők 55%-ánál hematológiai malignitás és 45%-ánál szolid tumor volt jelen) beteg részvételével végezték, akik platinát nem tartalmazó kemoterápiában részesültek. A második vizsgálatot 223, különböző szolid tumoros megbetegedésben szenvedő, platinatartalmú kemoterápiát kapó betegekkel végezték. A téta-epoetin-kezelés mindkét vizsgálatban szignifikáns hemoglobin-választ eredményezett (p < 0,001), amely 2 g/dl vagy ennél nagyobb mértékű, transzfúzió nélküli hemoglobinszint emelkedésben és a transzfúzió szükségességének jelentős csökkenésében (p < 0,05) nyilvánult meg, a placebóval összehasonlítva. A tumor növekedésére gyakorolt hatás Az eritropoetin egy növekedési faktor, amely elsődlegesen a vörösvértest-termelést serkenti. Az eritropoetin receptorok különböző tumorsejtek felszínén expresszálódhatnak. A túlélést és a tumor progressziót öt nagy, összesen 2833 beteg bevonásával végzett kontrollos vizsgálatban értékelték, amelyek közül négy kettős-vak, placebo-kontrollos, egy pedig nyílt végű vizsgálat volt. A vizsgálatok közül kettőbe kemoterápiával kezelt betegeket toboroztak. A hemoglobin célkoncentráció két vizsgálatban >13 g/dl; a fennmaradó háromban pedig g/dl közötti érték volt. A nyílt vizsgálatban nem volt különbség a teljes túlélés tekintetében a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt és a kontroll-csoportok között. A négy placebo-kontrollos vizsgálatban a teljes túlélésre vonatkozó kockázati arány 1,25 és 2,47 között változott a kontroll-csoportok javára. A kontroll-csoportokhoz képest ezek a vizsgálatok, konzisztens, nem magyarázható, statisztikailag szignifikáns mértékű növekedést mutattak ki a mortalitásban azoknál a különböző, gyakran előforduló daganatos megbetegedések által előidézett anaemiában szenvedő betegeknél, akik rekombináns humán eritropoetint kaptak. A vizsgálatok során tapasztalt teljes túlélési adatokat nem lehetett kielégítő módon megmagyarázni a rekombináns humán eritropoetint kapó, és a kontroll-csoportban kialakuló thrombosis és a társuló komplikációk incidenciája közötti különbséggel. Három, 586 anaemiás daganatos beteg bevonásával végzett, téta-epoetinnel lefolytatott placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban nem volt kimutatható a téta-epoetin túlélésre gyakorolt negatív hatása. A vizsgálatok során a mortalitás alacsonyabb volt a téta-epoetin-csoportban (6,9%), összehasonlítva a placebó csoporttal (10,3%). Szisztémás összesítést is végeztek, amelynek során 57 klinikai vizsgálat több mint 9000 daganatos betegének eredményeit dolgozták fel. A teljes túlélés adatainak meta-analízise 1,08 kockázati arány pontbecslést hozott a kontroll-csoportok javára (95% CI: 0,99, 1,18; 42 vizsgálat és 8167 beteg). A thromboemboliás események relatív kockázatának fokozódása (RR 1,67, 95% CI: 1,35, 2,06; 35 vizsgálat és 6769 beteg) volt megfigyelhető a rekombináns humán eritropoetinnel kezelt betegeknél. Konzisztens bizonyítékok utalnak tehát arra, hogy a rekombináns humán eritropoetin-kezelésben részesülő daganatos betegek jelentős károsodást szenvedhetnek el. Még nem tisztázott, hogy ezek az eredmények milyen mértékben vonatkoznak a kemoterápiát kapó daganatos betegeknél alkalmazott (a 13 g/dl hemoglobin-koncentráció alatti érték beállítására szolgáló) rekombináns humán eritropoetinre, mivel a vizsgált adatok szerint csupán nagyon kevés beteg rendelkezett a fenti jellemzőkkel. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Általános információ 94
95 A téta-epoetin farmakokinetikáját egészséges önkénteseknél, valamint krónikus veseelégtelenségben szenvedő, illetve kemoterápiát kapó daganatos betegeknél vizsgálták. A téta-epoetin farmakokinetikája életkortól és nemtől független. Subcutan alkalmazás Hasonló plazmaszint profilokat tapasztaltak, amikor egészséges önkénteseknek 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetint három különböző helyre (felkar, has, comb) adtak be subcutan. Az abszorpció mértéke (AUC) kissé nagyobb volt a hasba történő beinjektálást követően, mint a két másik hely esetében. A maximális koncentráció átlagosan óra múlva alakul ki, az átlagos terminális felezési idő megközelítőleg óra között mozog. Subcutan beadást követően a téta-epoetin átlagos biohasznosulása az intravénás alkalmazás megközelítőleg 31%-a. Krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dialízis kezelés elindítása előtt álló betegeknél 40 NE/testtömeg-kg subcutan injekciót követően az elnyújtott abszorpció egy koncentráció-platót eredményez, míg a maximális koncentráció átlagosan mintegy 14 óra után érhető el. A terminális felezési idő hosszabb, mint az intravénás alkalmazást követően; átlagosan 25 óra egyszeri beadás után, és 34 óra heti háromszori, ismételt adagolás mellett mért dinamikus egyensúlyi állapotban, anélkül, hogy ez a téta-epoetin akkumulációjához vezetne. Kemoterápiát kapó daganatos betegeknél heti NE téta-epoetin ismételt, subcutan beadását követően a terminális felezési idő 29 óra az első dózis után, és 28 óra dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazás Hemodialízis kezelést kapó, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a téta-epoetin eliminációs felezési ideje 6 óra egyszeri adag beadását követően, és 4 óra a hetente háromszor intravénásan alkalmazott 40 NE/testtömeg-kg téta-epoetin mellett kialakuló dinamikus egyensúlyi állapotban. A téta-epoetin akkumulációja nem volt megfigyelhető. Intravénás alkalmazást követően a megoszlási volumen megközelíti a teljes vértérfogatot. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett hagyományos genotoxicitási és reprodukciós toxicitási vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Az egyéb epoetinekkel végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok során a csökkent anyai testtömegnek tulajdonított másodlagos hatásokat csak a maximális humán expozíciót jóval meghaladó expozíció mellett tapasztalták. 6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK 6.1 Segédanyagok felsorolása Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát Nátrium-klorid Poliszorbát 20 Trometamol Sósav (6 M) (a ph beállításához) Injekcióhoz való víz 95
96 6.2 Inkompatibilitások Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 18 hónap 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2 C 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában.. Ambuláns felhasználás céljából a beteg kiveheti a készítményt a hűtőszekrényből, és egyetlen, legfeljebb 7 napos perióduson keresztül 25 C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolhatja azt, nem meghaladva,a felhasználhatósági időtartamot. A hűtőszekrényből már egyszer kivett gyógyszert ezen időszak alatt fel kell használni vagy meg kell semmisíteni. 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 1 ml oldat előretöltött fecskendőben (I-es típusú üveg), (brómobutil gumi) fecskendővég borítással és (teflonnal bevont klórobutil gumi) dugattyúvéggel, valamint egy (rozsdamentes acél) injekciós tű, előre összeszerelt biztonsági védőeszközzel vagy anélkül. Kiszerelésenként 1, 4 vagy 6 darab biztonsági védőeszközzel ellátott vagy ezzel nem rendelkező előretöltött fecskendő. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Az előretöltött fecskendők kizárólag egyszer használatosak. Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße Ulm Németország [email protected] 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 96
97 A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján ( található. 97
98 II. MELLÉKLET A. A BIOLÓGIAI EREDETŰ HATÓANYAG GYÁRTÓI ÉS A GYÁRTÁSI TÉTELEK VÉGFELSZABADÍTÁSÁÉRT FELELŐS GYÁRTÁSI ENGEDÉLY JOGOSULTJAI B. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLYBEN FOGLALT FELTÉTELEK 98
99 A. A BIOLÓGIAI EREDETŰ HATÓANYAG GYÁRTÓI ÉS A GYÁRTÁSI TÉTELEK VÉGFELSZABADÍTÁSÁÉRT FELELŐS GYÁRTÁSI ENGEDÉLY JOGOSULTJAI A biológiai eredetű hatóanyag gyártójának neve és címe Merckle Biotec GmbH Dornierstraße 10 DE Ulm Németország A gyártási tételek végfelszabadításáért felelős gyártó neve és címe Merckle Biotec GmbH Dornierstraße 10 DE Ulm Németország B. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLYBEN FOGLALT FELTÉTELEK A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJÁRA NÉZVE KÖTELEZŐ FORGALMAZÁSI ÉS RENDELHETŐSÉGI FELTÉTELEK ILLETVE KORLÁTOZÁSOK Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (lásd I. Melléklet: Alkalmazási előírás, 4.2). FELTÉTELEK VAGY KORLÁTOZÁSOK, TEKINTETTEL A GYÓGYSZER BIZTONSÁGOS ÉS HATÁSOS HASZNÁLATÁRA Nem értelmezhető. EGYÉB FELTÉTELEK Farmakovigilancia rendszer A forgalomba hozatali engedély jogosultja biztosítja a forgalomba hozatali engedély iránti kérelem moduljában bemutatott farmakovigilancia-rendszerének 2.2 verzióban leírtak szerinti meglétét és működését a forgalmazást megelőzően és a forgalmazás során. Kockázatkezelési terv A forgalomba hozatali engedély jogosultja kötelezettséget vállal arra, hogy a farmakovigilancia tervben részletezetteknek megfelelően a vizsgálatokat és egyéb farmakovigilancia tevékenységet végrehajtja a forgalomba hozatali engedély iránti kérelem moduljában bemutatott kockázatkezelési terv (RMP) 4.1 elfogadott verziójában leírtak szerint, illetve az RMP bármely a CHMP által elfogadott rákövetkező felújításának értelmében. Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek kockázatkezelési rendszerére vonatkozó CHMP irányelvnek megfelelően a naprakész RMP a következő időszakos gyógyszerbiztonsági jelentéssel (PSUR) egyidőben kerül benyújtásra. Ezen túlmenően, a frissített, naprakész kockázatkezelési tervet be kell nyújtani ha új információ érkezik, amely hatással van a jelenlegi biztonsági specifikációra, farmakovigilancia tervre vagy a kockázat minimalizáló tevékenységre. 99
100 fontos mérföldkő (farmakovigilancia vagy a kockázat csökkentés) elérését követő 60 napon belül. az EMEA kérésére. 100
101 III. MELLÉKLET CÍMKESZÖVEG ÉS BETEGTÁJÉKOZTATÓ 101
102 A. CÍMKESZÖVEG 102
103 A KÜLSŐ CSOMAGOLÁSON FELTÜNTETENDŐ ADATOK KÜLSŐ DOBOZ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio 1000 NE /0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Téta-epoetin 2. HATÓANYAG(OK) MEGNEVEZÉSE Előretöltött fecskendőnként 1000 nemzetközi egység (NE) (8,3 mikrogramm) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 2000 NE (16,7 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. 3. SEGÉDANYAGOK FELSOROLÁSA Segédanyagok: nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-klorid, poliszorbát 20, trometamol, sósav (6 M) (a ph beállításához), injekcióhoz való víz. 4. GYÓGYSZERFORMA ÉS TARTALOM Oldatos injekció 6 darab, 0,5 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 6 darab, 0,5 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 5. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Használat előtt olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót! Bőr alá történő beadásra vagy intravénás alkalmazásra. sc. iv. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Kérjük, az alábbiak szerint alkalmazza: Az előírt adagolást ismertető szövegdoboz 6. KÜLÖN FIGYELMEZTETÉS, MELY SZERINT A GYÓGYSZERT GYERMEKEKTŐL ELZÁRVA KELL TARTANI A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! 103
104 7. TOVÁBBI FIGYELMEZTETÉS(EK), AMENNYIBEN SZÜKSÉGES 8. LEJÁRATI IDŐ Felhasználható: 9. KÜLÖNLEGES TÁROLÁSI ELŐÍRÁSOK Hűtőszekrényben tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában. A felhasználhatósági időtartamon belül legfeljebb 7 napig tárolható (25 C-ot nem meghaladó) szobahőmérsékleten. A szobahőmérsékleten engedélyezett 7 napos tárolási időszak vége: / / 10. KÜLÖNLEGES ÓVINTÉZKEDÉSEK A FEL NEM HASZNÁLT GYÓGYSZEREK VAGY AZ ILYEN TERMÉKEKBŐL KELETKEZETT HULLADÉKANYAGOK ÁRTALMATLANNÁ TÉTELÉRE, HA ILYENEKRE SZÜKSÉG VAN 11. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJÁNAK NEVE ÉS CÍME ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße 3 D Ulm Németország [email protected] 12. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/0/00/000/ A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 14. A GYÓGYSZER ÁLTALÁNOS BESOROLÁSA RENDELHETŐSÉG SZEMPONTJÁBÓL Orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer. 15. AZ ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK 104
105 16. BRAILLE ÍRÁSSAL FELTÜNTETETT INFORMÁCIÓK Eporatio 1000 NE/0,5 ml 105
106 A KÜLSŐ CSOMAGOLÁSON FELTÜNTETENDŐ ADATOK KÜLSŐ DOBOZ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio 2000 NE /0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Téta-epoetin 2. HATÓANYAG(OK) MEGNEVEZÉSE Előretöltött fecskendőnként 2000 nemzetközi egység (NE) (16,7 mikrogramm) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 4000 NE (33,3 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. 3. SEGÉDANYAGOK FELSOROLÁSA Segédanyagok: nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-klorid, poliszorbát 20, trometamol, sósav (6 M) (a ph beállításához), injekcióhoz való víz. 4. GYÓGYSZERFORMA ÉS TARTALOM Oldatos injekció 6 darab, 0,5 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 6 darab, 0,5 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 5. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Használat előtt olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót! Bőr alá történő beadásra vagy intravénás alkalmazásra. sc. iv. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Kérjük, az alábbiak szerint alkalmazza: Az előírt adagolást ismertető szövegdoboz 6. KÜLÖN FIGYELMEZTETÉS, MELY SZERINT A GYÓGYSZERT GYERMEKEKTŐL ELZÁRVA KELL TARTANI A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! 106
107 7. TOVÁBBI FIGYELMEZTETÉS(EK), AMENNYIBEN SZÜKSÉGES 8. LEJÁRATI IDŐ Felhasználható: 9. KÜLÖNLEGES TÁROLÁSI ELŐÍRÁSOK Hűtőszekrényben tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában. A felhasználhatósági időtartamon belül legfeljebb 7 napig tárolható (25 C-ot nem meghaladó) szobahőmérsékleten. A szobahőmérsékleten engedélyezett 7 napos tárolási időszak vége: / / 10. KÜLÖNLEGES ÓVINTÉZKEDÉSEK A FEL NEM HASZNÁLT GYÓGYSZEREK VAGY AZ ILYEN TERMÉKEKBŐL KELETKEZETT HULLADÉKANYAGOK ÁRTALMATLANNÁ TÉTELÉRE, HA ILYENEKRE SZÜKSÉG VAN 11. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJÁNAK NEVE ÉS CÍME ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße 3 D Ulm Németország [email protected] 12. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/0/00/000/ A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 14. A GYÓGYSZER ÁLTALÁNOS BESOROLÁSA RENDELHETŐSÉG SZEMPONTJÁBÓL Orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer. 15. AZ ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK 107
108 16. BRAILLE ÍRÁSSAL FELTÜNTETETT INFORMÁCIÓK Eporatio 2000 NE/0,5 ml 108
109 A KÜLSŐ CSOMAGOLÁSON FELTÜNTETENDŐ ADATOK KÜLSŐ DOBOZ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio 3000 NE /0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Téta-epoetin 2. HATÓANYAG(OK) MEGNEVEZÉSE Előretöltött fecskendőnként 3000 nemzetközi egység (NE) (25 mikrogramm) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 6000 NE (50 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. 3. SEGÉDANYAGOK FELSOROLÁSA Segédanyagok: nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-klorid, poliszorbát 20, trometamol, sósav (6 M) (a ph beállításához), injekcióhoz való víz. 4. GYÓGYSZERFORMA ÉS TARTALOM Oldatos injekció 6 darab, 0,5 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 6 darab, 0,5 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 5. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Használat előtt olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót! Bőr alá történő beadásra vagy intravénás alkalmazásra. sc. iv. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Kérjük, az alábbiak szerint alkalmazza: Az előírt adagolást ismertető szövegdoboz 6. KÜLÖN FIGYELMEZTETÉS, MELY SZERINT A GYÓGYSZERT GYERMEKEKTŐL ELZÁRVA KELL TARTANI A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! 109
110 7. TOVÁBBI FIGYELMEZTETÉS(EK), AMENNYIBEN SZÜKSÉGES 8. LEJÁRATI IDŐ Felhasználható: 9. KÜLÖNLEGES TÁROLÁSI ELŐÍRÁSOK Hűtőszekrényben tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában. A felhasználhatósági időtartamon belül legfeljebb 7 napig tárolható (25 C-ot nem meghaladó) szobahőmérsékleten. A szobahőmérsékleten engedélyezett 7 napos tárolási időszak vége: / / 10. KÜLÖNLEGES ÓVINTÉZKEDÉSEK A FEL NEM HASZNÁLT GYÓGYSZEREK VAGY AZ ILYEN TERMÉKEKBŐL KELETKEZETT HULLADÉKANYAGOK ÁRTALMATLANNÁ TÉTELÉRE, HA ILYENEKRE SZÜKSÉG VAN 11. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJÁNAK NEVE ÉS CÍME ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße 3 D Ulm Németország [email protected] 12. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/0/00/000/ A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 14. A GYÓGYSZER ÁLTALÁNOS BESOROLÁSA RENDELHETŐSÉG SZEMPONTJÁBÓL Orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer. 15. AZ ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK 110
111 16. BRAILLE ÍRÁSSAL FELTÜNTETETT INFORMÁCIÓK Eporatio 3000 NE/0,5 ml 111
112 A KÜLSŐ CSOMAGOLÁSON FELTÜNTETENDŐ ADATOK KÜLSŐ DOBOZ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio 4000 NE /0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Téta-epoetin 2. HATÓANYAG(OK) MEGNEVEZÉSE Előretöltött fecskendőnként 4000 nemzetközi egység (NE) (33,3 mikrogramm) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 8000 NE (66,7 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. 3. SEGÉDANYAGOK FELSOROLÁSA Segédanyagok: nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-klorid, poliszorbát 20, trometamol, sósav (6 M) (a ph beállításához), injekcióhoz való víz. 4. GYÓGYSZERFORMA ÉS TARTALOM Oldatos injekció 6 darab, 0,5 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 6 darab, 0,5 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 5. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Használat előtt olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót! Bőr alá történő beadásra vagy intravénás alkalmazásra. sc. iv. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Kérjük, az alábbiak szerint alkalmazza: Az előírt adagolást ismertető szövegdoboz 6. KÜLÖN FIGYELMEZTETÉS, MELY SZERINT A GYÓGYSZERT GYERMEKEKTŐL ELZÁRVA KELL TARTANI A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! 112
113 7. TOVÁBBI FIGYELMEZTETÉS(EK), AMENNYIBEN SZÜKSÉGES 8. LEJÁRATI IDŐ Felhasználható: 9. KÜLÖNLEGES TÁROLÁSI ELŐÍRÁSOK Hűtőszekrényben tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában. A felhasználhatósági időtartamon belül legfeljebb 7 napig tárolható (25 C-ot nem meghaladó) szobahőmérsékleten. A szobahőmérsékleten engedélyezett 7 napos tárolási időszak vége: / / 10. KÜLÖNLEGES ÓVINTÉZKEDÉSEK A FEL NEM HASZNÁLT GYÓGYSZEREK VAGY AZ ILYEN TERMÉKEKBŐL KELETKEZETT HULLADÉKANYAGOK ÁRTALMATLANNÁ TÉTELÉRE, HA ILYENEKRE SZÜKSÉG VAN 11. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJÁNAK NEVE ÉS CÍME ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße 3 D Ulm Németország [email protected] 12. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/0/00/000/ A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 14. A GYÓGYSZER ÁLTALÁNOS BESOROLÁSA RENDELHETŐSÉG SZEMPONTJÁBÓL Orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer. 15. AZ ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK 113
114 16. BRAILLE ÍRÁSSAL FELTÜNTETETT INFORMÁCIÓK Eporatio 4000 NE/0,5 ml 114
115 A KÜLSŐ CSOMAGOLÁSON FELTÜNTETENDŐ ADATOK KÜLSŐ DOBOZ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio 5000 NE /0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Téta-epoetin 2. HATÓANYAG(OK) MEGNEVEZÉSE Előretöltött fecskendőnként 5000 nemzetközi egység (NE) (41,7 mikrogramm) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (83,3 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. 3. SEGÉDANYAGOK FELSOROLÁSA Segédanyagok: nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-klorid, poliszorbát 20, trometamol, sósav (6 M) (a ph beállításához), injekcióhoz való víz. 4. GYÓGYSZERFORMA ÉS TARTALOM Oldatos injekció 6 darab, 0,5 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 6 darab, 0,5 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 5. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Használat előtt olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót! Bőr alá történő beadásra vagy intravénás alkalmazásra. sc. iv. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Kérjük, az alábbiak szerint alkalmazza: Az előírt adagolást ismertető szövegdoboz 6. KÜLÖN FIGYELMEZTETÉS, MELY SZERINT A GYÓGYSZERT GYERMEKEKTŐL ELZÁRVA KELL TARTANI A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! 115
116 7. TOVÁBBI FIGYELMEZTETÉS(EK), AMENNYIBEN SZÜKSÉGES 8. LEJÁRATI IDŐ Felhasználható: 9. KÜLÖNLEGES TÁROLÁSI ELŐÍRÁSOK Hűtőszekrényben tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában. A felhasználhatósági időtartamon belül legfeljebb 7 napig tárolható (25 C-ot nem meghaladó) szobahőmérsékleten. A szobahőmérsékleten engedélyezett 7 napos tárolási időszak vége: / / 10. KÜLÖNLEGES ÓVINTÉZKEDÉSEK A FEL NEM HASZNÁLT GYÓGYSZEREK VAGY AZ ILYEN TERMÉKEKBŐL KELETKEZETT HULLADÉKANYAGOK ÁRTALMATLANNÁ TÉTELÉRE, HA ILYENEKRE SZÜKSÉG VAN 11. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJÁNAK NEVE ÉS CÍME ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße 3 D Ulm Németország [email protected] 12. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/0/00/000/ A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 14. A GYÓGYSZER ÁLTALÁNOS BESOROLÁSA RENDELHETŐSÉG SZEMPONTJÁBÓL Orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer. 15. AZ ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK 116
117 16. BRAILLE ÍRÁSSAL FELTÜNTETETT INFORMÁCIÓK Eporatio 5000 NE/0,5 ml 117
118 A KÜLSŐ CSOMAGOLÁSON FELTÜNTETENDŐ ADATOK KÜLSŐ DOBOZ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio NE /1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Téta-epoetin 2. HATÓANYAG(OK) MEGNEVEZÉSE Előretöltött fecskendőnként nemzetközi egység (NE) (83,3 mikrogramm) téta-epoetin 1 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (83,3 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. 3. SEGÉDANYAGOK FELSOROLÁSA Segédanyagok: nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-klorid, poliszorbát 20, trometamol, sósav (6 M) (a ph beállításához), injekcióhoz való víz. 4. GYÓGYSZERFORMA ÉS TARTALOM Oldatos injekció 1 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 1 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 4 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 4 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 6 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 6 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 5. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Használat előtt olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót! Bőr alá történő beadásra vagy intravénás alkalmazásra. sc. iv. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Kérjük, az alábbiak szerint alkalmazza: Az előírt adagolást ismertető szövegdoboz 118
119 6. KÜLÖN FIGYELMEZTETÉS, MELY SZERINT A GYÓGYSZERT GYERMEKEKTŐL ELZÁRVA KELL TARTANI A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! 7. TOVÁBBI FIGYELMEZTETÉS(EK), AMENNYIBEN SZÜKSÉGES 8. LEJÁRATI IDŐ Felhasználható: 9. KÜLÖNLEGES TÁROLÁSI ELŐÍRÁSOK Hűtőszekrényben tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában. A felhasználhatósági időtartamon belül legfeljebb 7 napig tárolható (25 C-ot nem meghaladó) szobahőmérsékleten. A szobahőmérsékleten engedélyezett 7 napos tárolási időszak vége: / / 10. KÜLÖNLEGES ÓVINTÉZKEDÉSEK A FEL NEM HASZNÁLT GYÓGYSZEREK VAGY AZ ILYEN TERMÉKEKBŐL KELETKEZETT HULLADÉKANYAGOK ÁRTALMATLANNÁ TÉTELÉRE, HA ILYENEKRE SZÜKSÉG VAN 11. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJÁNAK NEVE ÉS CÍME ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße 3 D Ulm Németország [email protected] 12. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/0/00/000/ A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 14. A GYÓGYSZER ÁLTALÁNOS BESOROLÁSA RENDELHETŐSÉG SZEMPONTJÁBÓL 119
120 Orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer. 15. AZ ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK 16. BRAILLE ÍRÁSSAL FELTÜNTETETT INFORMÁCIÓK Eporatio NE/1 ml 120
121 A KÜLSŐ CSOMAGOLÁSON FELTÜNTETENDŐ ADATOK KÜLSŐ DOBOZ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio NE /1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Téta-epoetin 2. HATÓANYAG(OK) MEGNEVEZÉSE Előretöltött fecskendőnként nemzetközi egység (NE) (166,7 mikrogramm) téta-epoetin 1 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (166,7 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. 3. SEGÉDANYAGOK FELSOROLÁSA Segédanyagok: nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-klorid, poliszorbát 20, trometamol, sósav (6 M) (a ph beállításához), injekcióhoz való víz. 4. GYÓGYSZERFORMA ÉS TARTALOM Oldatos injekció 1 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 1 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 4 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 4 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 6 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 6 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 5. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Használat előtt olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót! Bőr alá történő beadásra vagy intravénás alkalmazásra. sc. iv. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Kérjük, az alábbiak szerint alkalmazza: Az előírt adagolást ismertető szövegdoboz 121
122 6. KÜLÖN FIGYELMEZTETÉS, MELY SZERINT A GYÓGYSZERT GYERMEKEKTŐL ELZÁRVA KELL TARTANI A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! 7. TOVÁBBI FIGYELMEZTETÉS(EK), AMENNYIBEN SZÜKSÉGES 8. LEJÁRATI IDŐ Felhasználható: 9. KÜLÖNLEGES TÁROLÁSI ELŐÍRÁSOK Hűtőszekrényben tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában. A felhasználhatósági időtartamon belül legfeljebb 7 napig tárolható (25 C-t nem meghaladó) szobahőmérsékleten. A szobahőmérsékleten engedélyezett 7 napos tárolási időszak vége: / / 10. KÜLÖNLEGES ÓVINTÉZKEDÉSEK A FEL NEM HASZNÁLT GYÓGYSZEREK VAGY AZ ILYEN TERMÉKEKBŐL KELETKEZETT HULLADÉKANYAGOK ÁRTALMATLANNÁ TÉTELÉRE, HA ILYENEKRE SZÜKSÉG VAN 11. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJÁNAK NEVE ÉS CÍME ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße 3 D Ulm Németország [email protected] 12. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/0/00/000/ A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 14. A GYÓGYSZER ÁLTALÁNOS BESOROLÁSA RENDELHETŐSÉG SZEMPONTJÁBÓL 122
123 Orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer. 15. AZ ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK 16. BRAILLE ÍRÁSSAL FELTÜNTETETT INFORMÁCIÓK Eporatio NE/1 ml 123
124 A KÜLSŐ CSOMAGOLÁSON FELTÜNTETENDŐ ADATOK KÜLSŐ DOBOZ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Eporatio NE /1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Téta-epoetin 2. HATÓANYAG(OK) MEGNEVEZÉSE Előretöltött fecskendőnként nemzetközi egység (NE) (250 mikrogramm) téta-epoetin 1 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (250 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. A téta-epoetint (rekombináns humán eritropoetin) kínai hörcsög ováriumsejtjeiben (CHO-K1) állítják elő rekombináns DNS technológiával. 3. SEGÉDANYAGOK FELSOROLÁSA Segédanyagok: nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-klorid, poliszorbát 20, trometamol, sósav (6 M) (a ph beállításához), injekcióhoz való víz. 4. GYÓGYSZERFORMA ÉS TARTALOM Oldatos injekció 1 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 1 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 4 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 4 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 6 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszköz nélküli előretöltött fecskendő. 6 darab, 1 ml oldatot tartalmazó, biztonsági védőeszközzel ellátott előretöltött fecskendő. 5. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Használat előtt olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót! Bőr alá történő beadásra vagy intravénás alkalmazásra. sc. iv. Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Kérjük, az alábbiak szerint alkalmazza: Az előírt adagolást ismertető szövegdoboz 124
125 6. KÜLÖN FIGYELMEZTETÉS, MELY SZERINT A GYÓGYSZERT GYERMEKEKTŐL ELZÁRVA KELL TARTANI A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! 7. TOVÁBBI FIGYELMEZTETÉS(EK), AMENNYIBEN SZÜKSÉGES 8. LEJÁRATI IDŐ Felhasználható: 9. KÜLÖNLEGES TÁROLÁSI ELŐÍRÁSOK Hűtőszekrényben tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában. A felhasználhatósági időtartamon belül legfeljebb 7 napig tárolható (25 C-ot nem meghaladó) szobahőmérsékleten. A szobahőmérsékleten engedélyezett 7 napos tárolási időszak vége: / / 10. KÜLÖNLEGES ÓVINTÉZKEDÉSEK A FEL NEM HASZNÁLT GYÓGYSZEREK VAGY AZ ILYEN TERMÉKEKBŐL KELETKEZETT HULLADÉKANYAGOK ÁRTALMATLANNÁ TÉTELÉRE, HA ILYENEKRE SZÜKSÉG VAN 11. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJÁNAK NEVE ÉS CÍME ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße 3 D Ulm Németország [email protected] 12. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) EU/0/00/000/ A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 14. A GYÓGYSZER ÁLTALÁNOS BESOROLÁSA RENDELHETŐSÉG SZEMPONTJÁBÓL 125
126 Orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer. 15. AZ ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ UTASÍTÁSOK 16. BRAILLE ÍRÁSSAL FELTÜNTETETT INFORMÁCIÓK Eporatio NE/1 ml 126
127 A KIS KÖZVETLEN CSOMAGOLÁSI EGYSÉGEKEN MINIMÁLISAN FELTÜNTETENDŐ ADATOK ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Eporatio 1000 NE/0,5 ml injekció Téta-epoetin sc. iv. 2. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK 3. LEJÁRATI IDŐ Felh.: 4. A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 5. A TARTALOM SÚLYRA, TÉRFOGATRA, VAGY EGYSÉGRE VONATKOZTATVA 0,5 ml 6. EGYÉB INFORMÁCIÓK NE 127
128 A KIS KÖZVETLEN CSOMAGOLÁSI EGYSÉGEKEN MINIMÁLISAN FELTÜNTETENDŐ ADATOK ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Eporatio 2000 NE/0,5 ml injekció Téta-epoetin sc. iv. 2. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK 3. LEJÁRATI IDŐ Felh.: 4. A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 5. A TARTALOM SÚLYRA, TÉRFOGATRA, VAGY EGYSÉGRE VONATKOZTATVA 0,5 ml 6. EGYÉB INFORMÁCIÓK NE 128
129 A KIS KÖZVETLEN CSOMAGOLÁSI EGYSÉGEKEN MINIMÁLISAN FELTÜNTETENDŐ ADATOK ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Eporatio 3000 NE/0,5 ml injekció Téta-epoetin sc. iv. 2. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK 3. LEJÁRATI IDŐ Felh.: 4. A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 5. A TARTALOM SÚLYRA, TÉRFOGATRA, VAGY EGYSÉGRE VONATKOZTATVA 0,5 ml 6. EGYÉB INFORMÁCIÓK NE 129
130 A KIS KÖZVETLEN CSOMAGOLÁSI EGYSÉGEKEN MINIMÁLISAN FELTÜNTETENDŐ ADATOK ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Eporatio 4000 NE/0,5 ml injekció Téta-epoetin sc. iv. 2. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK 3. LEJÁRATI IDŐ Felh.: 4. A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 5. A TARTALOM SÚLYRA, TÉRFOGATRA, VAGY EGYSÉGRE VONATKOZTATVA 0,5 ml 6. EGYÉB INFORMÁCIÓK NE 130
131 A KIS KÖZVETLEN CSOMAGOLÁSI EGYSÉGEKEN MINIMÁLISAN FELTÜNTETENDŐ ADATOK ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Eporatio 5000 NE/0,5 ml injekció Téta-epoetin sc. iv. 2. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK 3. LEJÁRATI IDŐ Felh.: 4. A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 5. A TARTALOM SÚLYRA, TÉRFOGATRA, VAGY EGYSÉGRE VONATKOZTATVA 0,5 ml 6. EGYÉB INFORMÁCIÓK NE 131
132 A KIS KÖZVETLEN CSOMAGOLÁSI EGYSÉGEKEN MINIMÁLISAN FELTÜNTETENDŐ ADATOK ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Eporatio NE/1 ml injekció Téta-epoetin sc. iv. 2. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK 3. LEJÁRATI IDŐ Felh.: 4. A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 5. A TARTALOM SÚLYRA, TÉRFOGATRA, VAGY EGYSÉGRE VONATKOZTATVA 1 ml 6. EGYÉB INFORMÁCIÓK NE 132
133 A KIS KÖZVETLEN CSOMAGOLÁSI EGYSÉGEKEN MINIMÁLISAN FELTÜNTETENDŐ ADATOK ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Eporatio NE/1 ml injekció Téta-epoetin sc. iv. 2. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK 3. LEJÁRATI IDŐ Felh.: 4. A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 5. A TARTALOM SÚLYRA, TÉRFOGATRA, VAGY EGYSÉGRE VONATKOZTATVA 1 ml 6. EGYÉB INFORMÁCIÓK NE 133
134 A KIS KÖZVETLEN CSOMAGOLÁSI EGYSÉGEKEN MINIMÁLISAN FELTÜNTETENDŐ ADATOK ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐ 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE ÉS AZ ALKALMAZÁS MÓDJA(I) Eporatio NE/1 ml injekció Téta-epoetin sc. iv. 2. AZ ALKALMAZÁSSAL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK 3. LEJÁRATI IDŐ Felh.: 4. A GYÁRTÁSI TÉTEL SZÁMA Gy.sz.: 5. A TARTALOM SÚLYRA, TÉRFOGATRA, VAGY EGYSÉGRE VONATKOZTATVA 1 ml 6. EGYÉB INFORMÁCIÓK NE 134
135 B. BETEGTÁJÉKOZTATÓ 135
136 BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA Eporatio 1000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Eporatio 2000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Eporatio 3000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Eporatio 4000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Eporatio 5000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Eporatio NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Eporatio NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Eporatio NE/1 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben Téta-epoetin Mielőtt elkezdené alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót. - Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet. - További kérdéseivel forduljon orvosához vagy gyógyszerészéhez. - Ezt a gyógyszert az orvos Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha tünetei az Önéhez hasonlóak. - Ha bármely mellékhatás súlyossá válik, vagy ha a betegtájékoztatóban felsorolt mellékhatásokon kívül egyéb tünetet észlel, kérjük, értesítse orvosát vagy gyógyszerészét. A betegtájékoztató tartalma: 1. Milyen típusú gyógyszer az Eporatio és milyen betegségek esetén alkalmazható? 2. Tudnivalók az Eporatio alkalmazása előtt 3. Hogyan kell alkalmazni az Eporatio-t? 4. Lehetséges mellékhatások 5. Hogyan kell az Eporatio-t tárolni? 6. További információk 1. MILYEN TÍPUSÚ GYÓGYSZER AZ EPORATIO ÉS MILYEN BETEGSÉGEK ESETÉN ALKALMAZHATÓ? Mi az Eporatio Az Eporatio a téta-epoetin hatóanyagot tartalmazza, ami majdnem azonos az eritropoetinnel, mely a szervezetben termelődő természetes hormon. A téta-epoetin egy fehérje, amelyet biotechnológiai módszerekkel állítanak elő kínai hörcsög petefészeksejtjeiben. Pontosan ugyanolyan módon hat, mint az eritropoetin. Az eritropoetin a vesékben képződik, és arra serkenti a csontvelőt, hogy vörösvértesteket termeljen. A vörösvértestek rendkívül fontosak a szervezet oxigénellátásának biztosításában. Mire alkalmazható az Eporatio Az Eporatio tüneteket okozó vérszegénység (anémia) kezelésére alkalmazható. Vérszegénység akkor következik be, ha a vér nem tartalmaz megfelelő mennyiségű vörösvértestet, ennek tünetei a következők lehetnek: kimerültség, gyengeség és légszomj. A vérszegénység kezelését idült veseelégtelenségben szenvedő felnőtt vagy egyidejűleg kemoterápiát kapó ugyancsak felnőtt daganatos betegeknél alkalmazzák. 2. TUDNIVALÓK AZ EPORATIO ALKALMAZÁSA ELŐTT Ne alkalmazza az Eporatio-t 136
137 - ha allergiás (túlérzékeny) a téta-epoetinre, egyéb epoetinekre vagy az Eporatio egyéb összetevőjére; - ha nem beállítható magas vérnyomása van. Az Eporatio fokozott elővigyázatossággal alkalmazható Általános tudnivalók Nem biztos, hogy az Eporatio alkalmas a következő betegek számára. Kérjük, beszéljen orvosával, ha az alábbi betegcsoportok bármelyikébe tartozik: - májproblémákban szenvedő betegek, - a vörösvértestek kóros elváltozásában (homozigóta sarlósejtes vérszegénységben) szenvedő betegek, - 18 év alatti betegek. Az Eporatio-kezelés előtt és alatt az Ön vérnyomásának szoros ellenőrzésére van szükség. Amennyiben az Ön vérnyomása emelkedik, orvosa gyógyszereket írhat fel Önnek a vérnyomás csökkentésére. Ha Ön már szed vérnyomáscsökkentő gyógyszert, az orvos esetleg megemelheti ennek adagját. Szintén szükség lehet az Eporatio adagjának csökkentésére vagy a kezelés rövid idejű szüneteltetésére. Ha fejfájást, főként hirtelen jelentkező, hasogató, migrénszerű fejfájást, zavartságot, beszédzavart, bizonytalan járást, görcsrohamokat tapasztal, erről AZONNAL tájékoztassa orvosát. Ezek súlyos vérnyomás-emelkedés jelei lehetnek, még akkor is, ha az Ön vérnyomása általában normális vagy alacsony. Az ilyen állapot azonnali kezelést igényel. Orvosa rendszeres vérvizsgálattal fogja ellenőrizni a vér különböző alkotóelemeit és azok szintjét. Ezen kívül az Ön vérének vasszintjét is ellenőrzik az Eporatio-kezelés előtt és alatt. Amennyiben az Ön vasszintje túlságosan alacsony, orvosa vaskészítményt is felírhat Önnek. Mindenképpen tájékoztassa orvosát, ha fáradtnak és gyengének érzi magát, vagy légszomj jelentkezik Önnél. Ezek a tünetek azt jelezhetik, hogy az Eporatio-kezelés nem hatásos. Orvosa ellenőrizni fogja a vérszegénység egyéb lehetséges okait, és vér-, illetve csontvelő vizsgálatokat rendelhet el. Egészséges emberek nem alkalmazhatják az Eporatio-t. Az Eporatio egészséges embereknél alkalmazva a vér bizonyos alkotóelemeinek nagymértékű emelkedését idézheti elő, és ezzel életveszélyes szív- vagy érproblémákhoz vezethet. Idült veseelégtelenség által előidézett vérszegénység (anémia) Ha Ön idült veseelégtelenségben szenvedő beteg, orvosa ellenőrizni fogja, hogy a vér bizonyos összetevőjének (hemoglobin) szintje nem halad-e meg egy meghatározott értéket. Amennyiben ennek a vérösszetevőnek túlságosan magas a szintje, szív- vagy érproblémák jelentkezhetnek, melyek fokozhatják a halálozás kockázatát. Ha a veséiben futó erek elmeszesednek (nefroszklerózis), de még nem szükséges dialízis (művese-) kezelést kapnia, orvosa megfontolja, hogy a kezelés megfelelő lenne-e az Ön számára. Erre azért van szükség, mert a vesebetegség romlásának lehetősége nem zárható ki teljes bizonyossággal. A dialízis (művese-) kezelés alatt véralvadásgátló gyógyszereket alkalmaznak. Amennyiben Önt Eporatio-val kezelik, szükségessé válhat a véralvadásgátlók adagjának növelése. Ellenkező esetben az emelkedett számú vörösvértestek az arteriovenózus fisztula (egy verőér és visszér közötti mesterséges összeköttetés, amit sebészeti úton hoznak létre a dialízisben részesülő betegeknél) elzáródását idézhetik elő. Daganatos betegeknél előforduló vérszegénység (anémia) Ha Ön daganatos beteg, tudnia kell, hogy az Eporatio vérsejt-növekedési tényezőként hathat, és bizonyos körülmények között negatív módon befolyásolhatja a daganatot. Az Ön egyéni állapotától függően esetleg a vérátömlesztést kell előnyben részesíteni. Kérjük, ezt beszélje meg orvosával. 137
138 A kezelés ideje alatt alkalmazott egyéb gyógyszerek Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett egyéb gyógyszereiről, beleértve a vény nélkül kapható készítményeket is. Terhesség és szoptatás Az Eporatio-t terhes nőknél nem próbálták ki. Fontos, hogy tájékoztassa orvosát, ha terhes, úgy gondolja, hogy terhes lehet, vagy terhességet tervez, mivel orvosa úgy dönthet, hogy Ön nem alkalmazhatja tovább ezt a gyógyszert. Nem ismert, hogy a készítmény hatóanyaga bejut-e az anyatejbe. Ezért orvosa úgy határozhat, hogy amennyiben Ön szoptat, nem szabad alkalmaznia ezt a gyógyszert. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre Az Eporatio nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Fontos információk az Eporatio egyes összetevőiről A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per előretöltött fecskendő nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. 3. HOGYAN KELL ALKALMAZNI AZ EPORATIO-T? Az Eporatio-t mindig az orvos által elmondottaknak megfelelően alkalmazza. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét. A készítmény szokásos adagja Az Eporatio adagja (nemzetközi egységben vagy NE-ben kifejezve) az Ön betegségének állapotától, az injekció beadásának módjától (bőr alá vagy vénába), valamint az Ön testtömegétől függ. Orvosa fogja meghatározni az Ön számára megfelelő adagot. Idült veseelégtelenség által okozott vérszegénység (anémia) Az injekciót bőr alá vagy vénába adják. A hemodialízis- (művese-) kezelést kapó betegek az injekciót rendszerint a dialízis-kezelés végén, az arteriovenózus fisztulán (egy verőér és visszér közötti mesterséges összeköttetés, amit sebészeti úton hoznak létre a dialízisben részesülő betegeknél) keresztül kapják meg. A dialízis-kezelésre még nem szoruló betegeknek általában bőr alá adják az injekciót. Orvosa rendszeres vérvizsgálatokat fog elvégezni, és szükség esetén módosítja az adagot, vagy felfüggeszti a kezelést. A hemoglobin-értéke a vérben nem haladhatja meg a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket. Az Eporatio-kezelés két részre osztható: a) A vérszegénység normalizálása A bőr alá adott injekció kezdő adagja hetente háromszor 20 nemzetközi egység (NE) testtömeg-kilogrammonként. Szükség esetén orvosa havonta növeli az adagot. A vénába adott injekció kezdő adagja hetente háromszor 40 nemzetközi egység (NE) testtömeg-kilogrammonként. Szükség esetén orvosa havonta növeli az adagot. b) A megfelelő vörösvértestszám fenntartása Amint elérték a megfelelő vörösvértestszámot, az értékek állandó szinten tartásához szükséges fenntartó adagot a kezelőorvos fogja meghatározni. A bőr alá adott injekció esetében a heti adag heti 1 injekcióban vagy hetente 3 injekcióra elosztva is beadható. A vénába adott injekció esetében az adagolást heti 2 injekcióra is át lehet állítani. 138
139 Ha a beadási gyakoriságot megváltoztatják, szükség lehet az adagok módosítására is. Az Eporatio-kezelés általában hosszú távú terápia. A maximális adag nem haladhatja meg a heti 700 nemzetközi egységet (NE) testtömeg-kilogrammonként. Daganatos betegeknél fennálló vérszegénység (anémia) Az injekciót bőr alá adják be. Az injekciót hetente egyszer alkalmazzák. A kezdő adag nemzetközi egység (NE). Orvosa rendszeres vérvizsgálatokat fog elvégezni, és szükség esetén módosítja az adagot, vagy felfüggeszti a kezelést. A hemoglobin szintje a vérben nem haladhatja meg a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket. Az Eporatio-kezelést rendszerint a kemoterápia befejezése után 1 hónapig alkalmazzák. A maximális adag nem haladhatja meg a nemzetközi egységet (NE). Hogyan kell az Eporatio-t alkalmazni Ezt a gyógyszert injekcióként, előretöltött fecskendőt alkalmazva adják be. Az injekciót vagy vénába (intravénás injekció) vagy a bőr alatti szövetbe (szubkután injekció) fecskendezik be. Amennyiben Ön bőr alá kapja az Eporatio injekciót, orvosa javasolhatja Önnek, hogy tanulja meg, hogyan kell beadni saját magának a készítményt. A kezelőorvos vagy a nővér megtanítja Önt a feladat végrehajtására. Képzés nélkül ne próbálja meg beadni magának az Eporatio-t. Az előretöltött fecskendő használatához szükséges információk egy része megtalálható a betegtájékoztató végén (lásd az INFORMÁCIÓK AZ ÖNINJEKCIÓZÁSRÓL c. pont). Az Ön betegségének megfelelő kezeléséhez azonban szükséges a kezelőorvossal tartott szoros és állandó együttműködés. Minden előretöltött fecskendő kizárólag egyszer használható. Ha az előírtnál több Eporatio-t alkalmazott Ne növelje az adagot, amit orvosa Önnek adott. Ha úgy gondolja, hogy a kelleténél több Eporatio-t fecskendezett be, lépjen kapcsolatba orvosával. Nem valószínű, hogy ennek komoly következményei lennének. Mérgezési tüneteket eddig még igen magas vérszinteknél sem figyeltek meg. Ha elfelejtette alkalmazni az Eporatio-t Ha kihagyott egy injekciót vagy túl keveset adott be magának, beszéljen orvosával. Ne adjon be kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására. Ha idő előtt abbahagyja az Eporatio alkalmazását Az Eporatio alkalmazásának abbahagyása előtt beszéljen orvosával. Ha bármilyen további kérdése van a készítmény alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét. 4. LEHETSÉGES MELLÉKHATÁSOK Mint minden gyógyszer, így az Eporatio is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek. Ezek a mellékhatások az alábbi gyakorisággal fordulhatnak elő: nagyon gyakori: 10-ből több mint egy betegnél fordul elő; gyakori: 100-ból 1-10 betegnél fordulnak elő; nem gyakori: 1000-ből 1-10 betegnél fordulnak elő; ritka: ből 1-10 betegnél fordulnak elő; nagyon ritka: ből egynél kevesebb betegnél fordulnak elő; 139
140 nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. Fontos mellékhatások: - Súlyos vérnyomás-emelkedés: Ha fejfájást, főként hirtelen jelentkező, hasogató, migrénszerű fejfájást, zavartságot, beszédzavarokat, járászavart, görcsrohamokat tapasztal, erről AZONNAL értesítse orvosát. Ezek súlyos vérnyomás-emelkedés tünetei lehetnek (amely gyakori idült veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében), még akkor is, ha az Ön vérnyomása általában normális vagy alacsony. Ez az állapot azonnali kezelést igényel. - Allergiás reakciók: Allergiás reakciókról, mint bőrkiütésekről, a bőrből kiemelkedő, viszkető területekről, és gyengeséggel, vérnyomás-eséssel, nehézlégzéssel és az arc duzzanatával járó súlyos túlérzékenységi reakciókról számoltak be (gyakoriság nem ismert). Ha úgy gondolja, hogy Önnél ilyen típusú reakciók jelentkeztek, hagyja abba az Eporatio injekció alkalmazását, és AZONNAL kérjen orvosi segítséget. Az alábbi további mellékhatásokat is tapasztalhatja: - fejfájás (gyakori); - magas vérnyomás (gyakori); - influenzaszerű tünetek (gyakori), mint a láz, hidegrázás, gyengeség- és fáradtságérzet; - bőrreakciók (gyakori), mint a bőrkiütés, viszketés, vagy az injekció beadási helye körüli reakciók; - ízületi fájdalom (gyakori a daganatos betegeknél); - vérrögképződés az arterio-venózus fisztulában a művese kezelést kapó betegeknél (gyakori az idült veseelégtelenségben szenvedő betegeknél); - tromboembóliás (vérrögképződéssel járó) események, pl. a vérrögök gyakoribb előfordulása (a gyakoriság nem ismert a daganatos betegeknél); - nagyon ritkán a tiszta vörösvértest apláziának (PRCA) nevezett állapotról számoltak be az egyéb epoetinnel kezelt betegeknél. A PRCA azt jelenti, hogy a szervezet egyáltalán nem vagy kevés vörösvértestet termel, ami súlyos vérszegénységet idéz elő. Ha orvosa feltételezi, vagy megerősíti, hogy Ön ebben a betegségben szenved, Ön a továbbiakban nem kezelhető Eporatio-val vagy más epoetinnel. Ha bármely mellékhatás súlyossá válik, vagy ha a betegtájékoztatóban felsorolt mellékhatásokon kívül egyéb tünetet észlel, kérjük, értesítse orvosát vagy gyógyszerészét. 5. HOGYAN KELL AZ EPORATIO-T TÁROLNI? A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó! A külső dobozon és az előretöltött fecskendőn feltüntetett lejárati idő (Felh.:) után ne alkalmazza az Eporatio-t. A lejárati idő a megadott hónap utolsó napjára vonatkozik. Hűtőszekrényben (2 C - 8 C) tárolandó. Nem fagyasztható! A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában. Ön kiveheti az Eporatio-t a hűtőszekrényből és egyetlen, legfeljebb 7 napos perióduson keresztül 25 C-ot nem meghaladó hőmérsékleten tárolhatja azt, nem meghaladva a lejárati időt. Ha már egyszer kivette gyógyszerét a hűtőszekrényből, ezen idő alatt fel kell használnia vagy meg kell semmisítenie. 140
141 Ne alkalmazza az Eporatio-t, ha az oldat homályos vagy lebegő részecskéket lát benne. A gyógyszereket nem szabad a szennyvízzel vagy a háztartási hulladékkal együtt megsemmisíteni. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy szükségtelenné vált gyógyszereit miként semmisítse meg. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét. 6. TOVÁBBI INFORMÁCIÓK Mit tartalmaz az Eporatio - A készítmény hatóanyaga a téta-epoetin. Eporatio 1000 NE/0,5 ml: Előretöltött fecskendőnként 1000 nemzetközi egység (NE) (8,3 mikrogramm) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 2000 NE (16,7 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. Eporatio 2000 NE/0,5 ml: Előretöltött fecskendőnként 2000 nemzetközi egység (NE) (16,7 mikrogramm) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 4000 NE (33,3 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. Eporatio 3000 NE/0,5 ml: Előretöltött fecskendőnként 3000 nemzetközi egység (NE) (25 mikrogramm) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 6000 NE (50 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. Eporatio 4000 NE/0,5 ml: Előretöltött fecskendőnként 4000 nemzetközi egység (NE) (33,3 mikrogramm) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként 8000 NE (66,7 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. Eporatio 5000 NE/0,5 ml: Előretöltött fecskendőnként 5000 nemzetközi egység (NE) (41,7 mikrogramm) téta-epoetin 0,5 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (83,3 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. Eporatio NE/1 ml: Előretöltött fecskendőnként nemzetközi egység (NE) (83,3 mikrogramm) téta-epoetin 1 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (83,3 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. Eporatio NE/1 ml: Előretöltött fecskendőnként nemzetközi egység (NE) (166,7 mikrogramm) téta-epoetin 1 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (166,7 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. Eporatio NE/1 ml: Előretöltött fecskendőnként nemzetközi egység (NE) (250 mikrogramm) téta-epoetin 1 ml oldatos injekcióban, ami milliliterenként NE (250 mikrogramm) téta-epoetinnek felel meg. - Egyéb összetevők a nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-klorid, poliszorbát 20, trometamol, sósav (6 M) (a ph beállításához), injekcióhoz való víz. Milyen az Eporatio készítmény külleme és mit tartalmaz a csomagolás Az Eporatio egy oldatos injekció előretöltött fecskendőben, injekciós tűvel. Eporatio 1000 NE/0,5 ml, Eporatio 2000 NE/0,5 ml, Eporatio 3000 NE/0,5 ml, Eporatio 4000 NE/0,5 ml és Eporatio 5000 NE/0,5 ml: 0,5 ml oldat előretöltött fecskendőnként. 6 darab biztonsági védőeszközzel ellátott vagy anélküli előretöltött fecskendőt tartalmazó csomagolás. Eporatio NE/1 ml, Eporatio NE/1 ml és Eporatio NE/1 ml: 1 ml oldat előretöltött fecskendőnként. 1, 4 vagy 6 darab biztonsági védőeszközzel ellátott vagy anélküli előretöltött fecskendőt tartalmazó csomagolás. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. Az Eporatio tiszta és színtelen oldat. A forgalomba hozatali engedély jogosultja ratiopharm GmbH Graf-Arco-Straße 3 141
142 D Ulm Németország Gyártó Merckle Biotec GmbH Dornierstraße 10 D Ulm Németország A készítményhez kapcsolódó további kérdéseivel forduljon a forgalomba hozatali engedély jogosultjának helyi képviseletéhez: België/Belgique/Belgien ratiopharm Belgium S.A. Tél/Tel: България ratiopharm GmbH, Германия Teл: Česká republika ratiopharm CZ s.r.o. Tel: Danmark ratiopharm A/S Tlf: Deutschland ratiopharm GmbH Tel: Eesti ratiopharm Eesti büroo Tel: Ελλάδα ratiopharm GmbH, Γερμανία Τηλ: España ratiopharm España, S.A. Tel: France Laboratoire ratiopharm S.A. Tél: Ireland ratiopharm UK Ltd, United Kingdom Tel: Ísland ratiopharm GmbH, Þýskaland Sími: Luxembourg/Luxemburg ratiopharm S.A. Luxemburg Tél/Tel: Magyarország ratiopharm Hungária Kft. Tel: Malta ratiopharm GmbH, Il Ġermanja Tel: Nederland ratiopharm Nederland bv Tel: Norge ratiopharm AS Tlf: Österreich ratiopharm Arzneimittel Vertriebs-GmbH Tel: Polska ratiopharm Polska Sp.z.o.o Tel: Portugal ratiopharm, Comércio e Indústria de Produtos farmacêuticos Lda Tel: România ratiopharm GmbH, Germania Tel: Slovenija ratiopharm GmbH, Nemčija Tel: Slovenská republika ratiopharm Slovensko s.r.o. Tel:
143 Italia ratiopharm Italia s.r.l. Tel: Κύπρος ratiopharm GmbH, Γερμανία Τηλ: Latvija ratiopharm Latvijas pārstāvniecība Tel: Suomi/Finland ratiopharm Oy Puh/Tel: Sverige ratiopharm AB Tel: United Kingdom ratiopharm UK Ltd Tel: Lietuva ratiopharm atstovas Lietuvoje Tel: A betegtájékoztató engedélyezésének dátuma {ÉÉÉÉ/HH} INFORMÁCIÓK AZ ÖNINJEKCIÓZÁSRÓL Ez a rész információkat tartalmaz arról, hogy miként adhatja be magának a bőr alá az Eporatio injekciót. Fontos, hogy ne próbálja beadni magának az injekciót addig, amíg az orvostól vagy a nővértől nem kapta meg az ehhez szükséges speciális kiképzést. Ha nem biztos abban, hogyan kell beadnia saját magának a készítményt, vagy bármilyen kérdése van, kérjen segítséget az orvostól vagy a nővértől. Hogyan kell alkalmaznom az Eporatio-t? Az injekciót közvetlenül a bőr alatti szövetekbe kell beadni. A befecskendezésnek ezt a módját szubkután injekciónak nevezik. Szükséges eszközök A saját magának beadandó injekció bőr alatti szövetekbe történő fecskendezéséhez szükséges eszközök: - egy előretöltött fecskendő Eporatio, - egy alkoholos törlőkendő, - egy darab gézlap vagy egy steril géztampon, - egy tűszúrás-biztos hulladékgyűjtő (műanyag tartály, amit a kórház vagy a gyógyszertár biztosít) a használt fecskendő biztonságos kidobásához. Mit kell tennem, mielőtt beadom magamnak az injekciót? Az Eporatio biztonsági védőeszközzel ellátott vagy anélküli, előretöltött fecskendőkben kerül forgalomba. A következő ábrák csak a biztonsági védőeszköz nélküli (2a, 3a, 4a ábrák) vagy csak a biztonsági védőeszközzel ellátott (2b, 3b, 4b, 9 ábrák) fecskendőkre vonatkoznak. A többi ábra (1, 5, 6, 7, 8) mindkét fecskendőtípusra egyaránt vonatkozik. Orvosa vagy gyógyszerésze megmondja Önnek, melyik típusú előretöltött fecskendőt kapta. 1. Vegyen ki egy Eporatio előretöltött fecskendőt tartalmazó buborékfóliát a hűtőszekrényből. 2. A fecskendőt és a tűtartót vegye ki a buborékfóliából. 3. Ellenőrizze az előretöltött fecskendő címkéjén feltüntetett lejárati időt (Felh.:). Ne használja fel a készítményt, ha a feltüntetett hónap utolsó napja már elmúlt. 4. Ellenőrizze az Eporatio küllemét. Tiszta és színtelen folyadéknak kell lennie. Tilos felhasználni a készítményt, ha szilárd részecskék láthatók benne, vagy ha homályos az oldat. 5. A tűtartó végén van egy zárókupak. Törje fel a felcímkézett zárószalagot, és távolítsa el a zárókupakot (lásd 1. ábra). 6. Távolítsa el az előretöltött fecskendőről a hegyét védő borítót (lásd 2a kép a biztonsági védőeszköz nélküli és 2b kép a biztonsági védőeszközzel felszerelt fecskendőre vonatkozóan). 143
144 7. Helyezze fel a tűt a fecskendőre (lásd 3a kép a biztonsági védőeszköz nélküli és 3b kép a biztonsági védőeszközzel felszerelt fecskendőre vonatkozóan). Ekkor még ne távolítsa el a fecskendő védőborítását. 8. Kevésbé kellemetlen az injekció, ha az előretöltött fecskendőt 30 percig állni hagyja, hogy az oldat elérje a szobahőmérsékletet, vagy a fecskendőt pár percig óvatosan tartsa a markában. Semmilyen más módon ne próbálja felmelegíteni az Eporatio-t (pl. ne tegye mikrohullámú sütőbe vagy forró vízbe). 9. Ne távolítsa el a fecskendő védőborítását, csak akkor, ha készen áll az injekció beadására. 10. Alaposan mosson kezet. 11. Keressen egy kényelmes, jól megvilágított helyet. Minden szükséges eszközt helyezzen elérhető közelségbe (az Eporatio előretöltött fecskendőt, egy alkoholos kendőt, egy darab gézlapot vagy steril géztampont és a tűszúrás-biztos hulladékgyűjtőt). 1 Biztonsági védőeszköz nélküli fecskendő 2a 144
145 Biztonsági védőeszközzel ellátott fecskendő 2b Biztonsági védőeszköz nélküli fecskendő 3a Biztonsági védőeszközzel ellátott fecskendő 3b Hogyan készítsem elő az injekciót? Mielőtt beadná magának az Eporatio injekciót, a következőket kell tennie: 1. Fogja meg a fecskendőt és óvatosan, csavarás nélkül húzza le a tűről a védőborítót. Egyenesen kell húznia, ahogyan azt a biztonsági védőeszköz nélküli fecskendőre vonatkozó 4a és a biztonsági védőeszközzel ellátott fecskendőre vonatkozó 4b ábra mutatja. Ne érintse meg a tűt, és ne nyomja meg a fecskendő dugattyúját. 2. Előfordulhat, hogy az előretöltött fecskendőben apró légbuborékot vesz észre. Ha légbuborékokat talál, ujjaival finoman ütögesse meg a fecskendőt, amíg a buborékok a fecskendő felső részében össze nem gyűlnek. A fecskendőt felfelé tartva lassan nyomja felfelé a dugattyút, és távolítson el minden levegőt a fecskendőből. 3. A fecskendő hengerén található egy beosztás. A fecskendő dugattyúját addig a számig (NE) tolja, ami megfelel a kezelőorvos által Önnek felírt Eporatio adagnak. 4. Még egyszer ellenőrizze, hogy a megfelelő Eporatio adag legyen a fecskendőben. 5. Az előretöltött fecskendő most már használatra kész. 145
146 Biztonsági védőeszköz nélküli fecskendő 4a Biztonsági védőeszközzel ellátott fecskendő 4b Hová kell beadnom az injekciót? Az injekció beadásának legmegfelelőbb helyei: - a comb felső része; és - a has területe, kivéve a köldök körüli területet (lásd az 5. ábrán szürkével jelzett területek). Ha valaki más adja be az injekciót, a felkarok hátsó felszínét is alkalmazhatja (lásd a 6. ábrán szürkével jelzett területek). Javasolt naponta váltogatni az injekció beadásának helyét, hogy elkerülhető legyen a beadás helyén esetleg kialakuló fájdalom
147 6 Hogyan kell beadni az injekciót? 1. Egy alkoholos törlőkendővel fertőtlenítse le az injekció beadásának helyét, majd a bőrt csípje a hüvelyk- és mutatóujja közé, anélkül, hogy erősen szorítaná azt (lásd 7. ábra). 2. A tűt teljesen nyomja bele a bőrbe, ahogyan azt az orvos vagy a nővér mutatta. A fecskendő és a bőrfelület ne zárjon be túlságosan kicsi szöget ( 45, lásd 8. ábra). 3. Finoman húzza vissza a dugattyút, ezzel ellenőrizhető, hogy a tű nem szúrt át valamilyen eret. Ha a fecskendőben vért lát, húzza ki a tűt, és szúrja be egy másik helyre. 4. A folyadékot lassan és egyenletesen fecskendezze be a szövetek közé úgy, hogy a bőrt közben folyamatosan összecsípve tartja. 5. Biztonsági védőeszköz nélküli fecskendő: A folyadék befecskendezése után húzza ki a tűt, és engedje el a bőrét. Biztonsági védőeszközzel ellátott fecskendő: Egészen addig ne engedje el a dugattyút, amíg a teljes adagot be nem adta. A teljes tű automatikusan kerül eltávolításra a bőrből, a védőeszköz pedig megakadályozza, hogy esetleg megszúrja magát (lásd 9. ábra). 6. Az injekció beadásának helyére néhány másodpercig nyomja rá a gézdarabot vagy a steril géztampont. 7. Egy fecskendő csak egy injekció beadására használható. Ne használja fel a fecskendőben maradt Eporatio-t
148 Biztonsági védőeszközzel ellátott fecskendő 9 Ne feledje Ha bármilyen problémája van, kérjük, ne féljen segítséget és tanácsot kérni az orvostól vagy a nővértől. Hogyan kell kidobni a használt fecskendőket - Ne tegye vissza a használt tűre a védőborítóját. - Helyezze a használt fecskendőket a tűszúrás-biztos hulladékgyűjtőbe, és tartsa a tartályt gyermekektől elzárva. - A megtelt tűszúrás-biztos hulladékgyűjtőt az orvos, a nővér vagy a gyógyszerész utasításainak megfelelően dobja ki. - Soha ne dobjon ki használt fecskendőt a háztartási hulladékgyűjtőbe. 148
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Binocrit 1000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Az oldat milliliterenként 2000 NE alfa epoetint*
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE VPRIV 200 egység por oldatos infúzióhoz. 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy injekciós üveg 200 egység* velagluceráz-alfát tartalmaz.
Krónikus veseelégtelenséghez társuló, tünetekkel járó anaemia kezelése felnőtt és gyermekgyógyászati betegek esetén:
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Binocrit 1000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Az oldat milliliterenként 2000 NE alfa epoetint* tartalmaz, amely 16,8
előállítva. Kínai hörcsög ovárium (CHO) sejtvonalban, rekombináns DNS technológiával
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Silapo 1000 NE/0,3 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 darab előretöltött fecskendőben tárolt 0,3 ml injekciós oldat 1000 nemzetközi
Az oldat tartalma milliliterenként: humán plazmaprotein... 200 mg (legalább 98%-os tisztaságú IgG)
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Hizentra 200 mg/ml oldatos injekció bőr alá történő beadásra 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Humán normál immunglobulin (SCIg). Az oldat tartalma milliliterenként: humán
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Mixtard 30 40 nemzetközi egység/ml szuszpenziós injekció 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 injekciós üveg 10 ml-t tartalmaz, ami 400 NE-gel egyenértékű.
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Tresiba 100 egység/ml oldatos injekció előretöltött injekciós tollban 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 ml oldat 100 egység degludek inzulint
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük,
I. sz. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. sz. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNY MEGNEVEZÉSE Xolair 75 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 75 mg omalizumab injekciós üvegenként.
40,0 mg aciklovir 1 ml szuszpenzióban (200,0 mg aciklovir 5 ml 1 adag szuszpenzióban).
1. A GYÓGYSZER NEVE Zovirax 40 mg/ml belsőleges szuszpenzió 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 40,0 mg aciklovir 1 ml szuszpenzióban (200,0 mg aciklovir 5 ml 1 adag szuszpenzióban). Ismert hatású segédanyagok:
Flexove 625 mg Tabletta Szájon át történő alkalmazás 1327 Lysaker, Norvégia Belgium - Navamedic ASA Vollsveien 13 C 1327 Lysaker, Norvégia
I. MELLÉKLET FELSOROLÁS: MEGNEVEZÉS, GYÓGYSZERFORMA, GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNY- DÓZISOK, ALKALMAZÁSI MÓDOK, KÉRELMEZŐ, FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA A TAGÁLLAMOKBAN 1 Tagállam Forgalomba hozatali engedély
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük,
Betegtájékoztató PAMITOR 15 MG/ML KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ. Pamitor 15 mg / ml koncentrátum oldatos infúzióhoz dinátrium-pamidronát
PAMITOR 15 MG/ML KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ Pamitor 15 mg / ml koncentrátum oldatos infúzióhoz dinátrium-pamidronát HATÓANYAG: Milliliterenként 15 mg dinátrium-pamidronát (ami megfelel 12,6 mg pamidronsavnak).
A tabletta csaknem fehér színű, ovális és UCY 500 kódjelzéssel van ellátva.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE AMMONAPS 500 mg tabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 500 mg nátrium-fenil-butirát tablettánként. Minden AMMONAPS tabletta 62 mg nátriumot tartalmaz. A segédanyagok teljes
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1/33 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Resolor 1 mg-os filmtabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 mg prukaloprid filmtablettánként (prukaloprid-szukcinát formájában).
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Sevelamer carbonate Zentiva 800 mg filmtabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy tabletta 800 mg szevelamer-karbonátot tartalmaz. A segédanyagok
A Boostrix Polio diphtheria, tetanus, pertussis és poliomyelitis elleni emlékeztető oltásra javasolt 4 éves kortól (lásd 4.2 pont).
1. A GYÓGYSZER NEVE Boostrix Polio szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben diphtheria, tetanus, pertussis (acelluláris összetevő) és (inaktivált) poliomyelitis vakcina (adszorbeált, csökkentett
1. A GYÓGYSZER NEVE 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL. 1 adag (1 ml) tartalma: Hepatitisz B felszíni antigén 1,2. 20 mikrogramm
1. A GYÓGYSZER NEVE Engerix-B szuszpenziós injekció felnőtteknek Engerix-B szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben felnőtteknek Hepatitisz B (rekombináns DNS) vakcina (adszorbeált) (HBV) 2. MINŐSÉGI
A Puregon-kezelést a fertilitási problémák kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell elkezdeni.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Puregon 200 NE/0,5 ml oldatos injekció 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy injekciós üveg 200 NE rekombináns follikulus stimuláló hormon (FSH) tartalmaz 0,5 ml vizes oldatban.
50 mikrogramm flutikazon-propionát adagonként. (Az adagolópumpa 100 milligramm szuszpenziót bocsájt ki adagonként.)
1. A GYÓGYSZER NEVE Flixonase szuszpenziós orrspray 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 50 mikrogramm flutikazon-propionát adagonként. (Az adagolópumpa 100 milligramm szuszpenziót bocsájt ki adagonként.)
Az Insuman Rapid egy semleges inzulin oldat (reguláris inzulin)
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Insuman Rapid 100 NE/ml oldatos injekció injekciós üvegben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 100 NE humán inzulin (mely 3,5 mg-mal egyenértékű) mililiterenként. Az injekciós
A Havrix megfelel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) biológiai anyagokra előírt követelményeinek.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Havrix 1440 Elisa Egység szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben Havrix 720 Elisa Egység Junior szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben Hepatitis A vakcina antigén
Humán inzulin, rdns (rekombináns DNS technológiával, Saccharomyces cerevisiae-ben előállított).
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Actraphane 30 InnoLet 100 NE/ml szuszpenziós injekció előretöltött injekciós tollban 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Humán inzulin, rdns (rekombináns DNS technológiával,
Más gyógyszerekhez hasonlóan, a homeopátiás gyógyszerek sem szedhetők hosszabb ideig orvosi felügyelet nélkül (lásd 4.4 pont).
1. A GYÓGYSZER NEVE Mastodynon belsőleges oldatos cseppek Homeopátiás gyógyszer 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 100 g oldat hatóanyag tartalma: Vitex agnus castus (Agnus castus) D1 20,0 g Iris versicolor
Egy immunizáló dózis (0,5 ml) 1,5 μg inaktivált kullancsencephalitis-vírust (törzs K23; csirkeembrio fibroblast sejtkultúrán tenyésztett) tartalmaz.
1. A GYÓGYSZER NEVE ENCEPUR ADULTS szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben kullancsencephalitis vakcina, inaktivált. 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy immunizáló dózis (0,5 ml) 1,5 μg inaktivált
6 mg szumatriptán (8,4 mg szumatriptán-szukcinát formájában) izotóniás oldatban, előretöltött injekciós patronban (0,5 ml).
1. A GYÓGYSZER NEVE Imigran oldatos injekció + autoinjektor 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 6 mg szumatriptán (8,4 mg szumatriptán-szukcinát formájában) izotóniás oldatban, előretöltött injekciós
I. MELLÉKLET MEGNEVEZÉSEK, GYÓGYSZERFORMÁK, HATÁSERŐSSÉGEK, ALKALMAZÁSI MÓDOK ÉS A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJAI A TAGÁLLAMOKBAN
I. MELLÉKLET MEGNEVEZÉSEK, GYÓGYSZERFORMÁK, HATÁSERŐSSÉGEK, ALKALMAZÁSI MÓDOK ÉS A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJAI A TAGÁLLAMOKBAN Tagállam Forgalomba hozatali engedély jogosultja Termék törzskönyvezett
Filmtabletta (tabletta) Fehér csaknem fehér színű, ovális alakú tabletták egyik oldalon Renagel 800 felirattal ellátva.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Renagel 800 mg filmtabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 800 mg szevelamer-hidroklorid tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1. pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA
A Varilrix megfelel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) biológiai anyagokra és a varicella vakcinákra előírt követelményeinek.
1. A GYÓGYSZER NEVE Varilrix por és oldószer oldatos injekcióhoz Élő, attenuált varicella-zoster vírus (OKA törzs) vakcina 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL A Varilrix a varicella-zoster vírus élő,
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük,
Fehér kapszula, felső részén fekete OGT 918, alsó részén fekete 100 jelzéssel.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Zavesca 100 mg kemény kapszula. 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 100 mg miglusztát kapszulánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA Kemény
Kemény kapszula Fehér, átlátszatlan kemény kapsula, a kapszula alsó részén CYSTAGON 150, felső részén MYLAN felirattal.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE CYSTAGON 150 mg kemény kapszula 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy kemény kapszula 150 mg ciszteamin-bitartarátot tartalmaz (merkaptamin-bitartarát formájában). A segédanyagok
FIGYELEM!!! Az alábbi dokumentum csak tájékoztató jellegű, minden esetben olvassa el a termék dobozában található tájékoztatót!
FIGYELEM!!! Az alábbi dokumentum csak tájékoztató jellegű, minden esetben olvassa el a termék dobozában található tájékoztatót! Tetanol pur betegtájékoztató - PIL alapján.doc BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK
Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára. Rabipur por és oldószer oldatos injekcióhoz Inaktivált veszettség elleni vakcina
Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára Rabipur por és oldószer oldatos injekcióhoz Inaktivált veszettség elleni vakcina Mielőtt beadnák Önnek vagy gyermekének a Rabipur-t, olvassa el figyelmesen
III. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS ÉS BETEGTÁJÉKOZTATÓ
III. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS ÉS BETEGTÁJÉKOZTATÓ 11 ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 12 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Dexrazoxán tartalmú gyógyszer (lásd I. Melléklet) 500 mg por oldatos infúzióhoz. [Lásd I. Melléklet
III. melléklet. Javasolt szöveg az alkalmazási előírásba és a betegtájékoztatóba
III. melléklet Javasolt szöveg az alkalmazási előírásba és a betegtájékoztatóba 11 ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS ÉS BETEGTÁJÉKOZTATÓ 12 ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 13 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Tranexámsav tartalmú gyógyszerek
Alsó és felső részén fehér, átlátszatlan, 4-es méretű, kemény zselatin kapszula, amely 155 mg fehér színű, szagtalan port tartalmaz.
1. A GYÓGYSZER NEVE Tramalgic 50 mg kemény kapszula 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Hatóanyag: 50 mg tramadol-hidroklorid kapszulánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA
Sárga-halványsárga színű, kapszula alakú tabletta, az egyik oldalán 93 -as, a másik oldalán 211 -es mélynyomású jelzéssel.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Repaglinide Teva 1 mg tabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 mg repaglinidet tartalmaz tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. 3. GYÓGYSZERFORMA
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Prolia 60 mg oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Minden előretöltött fecskendő 60 mg denoszumabot
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE STELARA 45 mg oldatos injekció 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 45 mg/0,5 ml usztekinumab injekciós üvegenként. Az usztekinumab egér myeloma
A Mencevax ACWY megfelel a WHO biológiai készítményekre és a meningococcus meningitis vakcinákra vonatkozó előírásainak.
1. A GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNY MEGNEVEZÉSE MENCEVAX ACWY135 Y egy adagos vakcina 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Összetétel dózisonként: Neisseria meningitidis poliszacharid A típusú, tisztított 50,0 μg
Kenőcs A kenőcs különösen alkalmas a száraz, lichenifikált és pikkelyesen hámló elváltozásokra.
1. A GYÓGYSZER NEVE Dermovate krém 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 0,5 mg klobetazol-propionát 1 g 0,05%-os kenőcsben. Dermovate krém 0,5 mg klobetazol-propionát 1 g 0,05%-os krémben. A segédanyagok
BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA. Ibandronsav Sandoz 2 mg/2 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz ibandronsav
BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA Ibandronsav Sandoz 2 mg/2 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz ibandronsav Mielott elkezdené alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelme sen az alábbi
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Eporatio 1000 NE /0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Előretöltött fecskendőnként 1000 nemzetközi
III. melléklet. Az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató egyes fejezeteinek módosításai
III. melléklet Az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató egyes fejezeteinek módosításai 49 Metoklopramid-tartalmú termékek Az alábbi szövegrészek a megfelelő módon beillesztendők a forgalomba hozatali
Betegtájékoztató ALPRESTIL 20 MIKROGRAMM/ML KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ. Alprestil 20 mikrogramm/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz alprosztadil
ALPRESTIL 20 MIKROGRAMM/ML KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ Alprestil 20 mikrogramm/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz alprosztadil HATÓANYAG: Alprosztadil. SEGÉDANYAG: Vízmentes etanol. JAVALLAT: Az Alprestil
Minden adag Azomyr szájban diszpergálódó tabletta 5 mg dezloratadint tartalmaz.
1 A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Azomyr 5 mg szájban diszpergálódó tabletta 2 MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Minden adag Azomyr szájban diszpergálódó tabletta 5 mg dezloratadint tartalmaz A segédanyagok teljes
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük,
1.sz. MELLÉKLET A KÉSZÍTMÉNY JELLEMZŐINEK ÖSSZEFOGLALÓJA
1.sz. MELLÉKLET A KÉSZÍTMÉNY JELLEMZŐINEK ÖSSZEFOGLALÓJA 1 1. AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATI KÉSZÍTMÉNY NEVE DEXDOMITOR 0,5 mg/ml injekciós oldat 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Hatóanyag: 1 ml injekciós oldat
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Fabrazyme 35 mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy injekciós üveg Fabrazyme 35 mg névleges
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Cerezyme 200 E por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz. 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy injekciós üveg 200 egységnyi* imiglucerázt**
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Humalog 100 Egység/ml oldatos injekció üvegben 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 2.1 Általános leírás A Humalog steril, tiszta, színtelen, vizes
1. A GYÓGYSZER NEVE 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL. Requip 0,5 mg filmtabletta
1. A GYÓGYSZER NEVE Requip 0,25 mg filmtabletta Requip 0,5 mg filmtabletta Requip 1 mg filmtabletta Requip 2 mg filmtabletta Requip 5 mg filmtabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Requip 0,25 mg
I. sz. MELLÉKLET A KÉSZÍTMÉNY JELLEMZŐINEK ÖSSZEFOGLALÓJA
I. sz. MELLÉKLET A KÉSZÍTMÉNY JELLEMZŐINEK ÖSSZEFOGLALÓJA 1 1. AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATI KÉSZÍTMÉNY NEVE Loxicom 0,5 mg/ml belsőleges szuszpenzió kutyáknak 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1,0 ml készítmény
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük,
A Puregon-kezelést a fertilitási problémák kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell elkezdeni.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Puregon 150 NE/0,18 ml oldatos injekció 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy patron összesen nettó 150 NE rekombináns follikulus stimuláló hormon (FSH) adagot tartalmaz 0,18
III. melléklet Az Alkalmazási előírás és a Betegtájékoztató egyes fejezeteinek módosításai
III. melléklet Az Alkalmazási előírás és a Betegtájékoztató egyes fejezeteinek módosításai 34/42 A. Alkalmazási előírás 4.1 Terápiás javallatok [a jelenleg elfogadott indikációk törlendők és a következőkkel
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1. A GYÓGYSZER NEVE Synagis 50 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 50 mg palivizumab* injekciós üvegenként, a javasolt módon történő
BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA. Ebrantil 25 oldatos injekció. urapidil
25711/55/09 13714/41/09 13724/41/09 BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA Ebrantil 25 oldatos injekció urapidil Mielott elkezdené alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Repaglinide Krka 0,5 mg tabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 0,5 mg repaglinid tablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
Zemplar 5 mikrogramm/ml oldatos injekció Az oldatos injekció milliliterenként 5 mikrogramm parikalcitolt tartalmaz.
1. A GYÓGYSZER NEVE Zemplar 5 mikrogramm/ml oldatos injekció 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Zemplar 5 mikrogramm/ml oldatos injekció Az oldatos injekció milliliterenként 5 mikrogramm parikalcitolt
4. sz. melléklete az OGYI-T-10363/01-03 sz. Forgalomba hozatali engedély módosításának BETEGTÁJÉKOZTATÓ
4. sz. melléklete az OGYI-T-10363/01-03 sz. Forgalomba hozatali engedély módosításának Budapest, 2006. augusztus 25. Szám: 7814/41/2006 7813/41/2006 26 526/41/2005 Eloadó: dr. Mészáros Gabriella Módosította:
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Edarbi 20 mg tabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 20 mg azilzartán-medoxomil tablettánként (káliumsó formájában). A segédanyagok teljes
III. Melléklet. Alkalmazási előírás, címkeszöveg és betegtájékoztató
III. Melléklet Alkalmazási előírás, címkeszöveg és betegtájékoztató Megjegyzés: Ez az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató az előterjesztési eljárás eredménye alapján jött létre, amelyre ez a Bizottsági
I. sz. MELLÉKLET A KÉSZÍTMÉNY JELLEMZŐINEK ÖSSZEFOGLALÓJA
I. sz. MELLÉKLET A KÉSZÍTMÉNY JELLEMZŐINEK ÖSSZEFOGLALÓJA 1 1. AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATI KÉSZÍTMÉNY MEGNEVEZÉSE MASIVET 50 mg-os filmbevonatú tabletta kutyák számára MASIVET 150 mg-os filmbevonatú tabletta kutyák
Felnőttek szokásos adagja 0,3-0,6 mg/ttkg (a teljes blokk kívánt időtartamától függően), ami kb. 15-35 percig biztosít megfelelő izomrelaxációt.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Tracrium 10 mg/ml oldatos injekció 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 10 mg atrakurium-bezilát milliliterenként, 5 ml oldatos injekcióban. A segédanyagok teljes listáját lásd
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Zoledronsav Actavis 4 mg/5 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz. 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 4 mg zoledronsav (monohidrát formájában),
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Mozobil 20 mg/ml oldatos injekció 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 20 mg plerixafor milliliterenként. 24 mg plerixafor injekciós üvegenként, 1,2
Egy előretöltött toll 44 mikrogramm (12 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz 0,5 ml oldatban.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Rebif 44 mikrogramm oldatos injekció előretöltött tollban 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy előretöltött toll 44 mikrogramm (12 millió NE*) béta-1a interferont** tartalmaz
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE STAYVEER 62,5 mg filmtabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 62,5 mg boszentán (monohidrát formában) filmtablettánként. A segédanyagok teljes
ALKALMAZÁSI ELÔIRAT AZ ERÔS ÉS RUGALMAS CSONTOKÉRT E G Y S Z E R. Alk.elôírás 3/24/05 12:38 PM Page 1. www.teva.hu
Alk.elôírás 3/24/05 12:38 PM Page 1 70 mg 4x tabletta alendronát www.teva.hu AZ ERÔS ÉS RUGALMAS CSONTOKÉRT ALKALMAZÁSI ELÔIRAT TRABECAN HETENTE E G Y S Z E R OGYI-T-9997/01-02. Alkalmazási elôírás 1322/40/2005
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Protopy 0,03% kenőcs 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 g Protopy 0,03% kenőcs 0,3 mg takrolimuszt tartalmaz takrolimusz-monohidrát formájában.
BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA. Neodolpasse oldatos infúzió. diklofenák-nátrium és orfenadrin-citrát
BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA Neodolpasse oldatos infúzió diklofenák-nátrium és orfenadrin-citrát Mielott elkezdené alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót.
0,3 milligramm Al 3+ [Al(OH) 3 ] és alumínium-foszfáthoz (AlPO 4 ) kötött 0,2 milligramm Al 3+
1. A GYÓGYSZER NEVE Boostrix szuszpenziós injekció előretöltött fecskendőben diphtheria, tetanus és pertussis (acelluláris összetevő) vakcina (adszorbeált, csökkentett antigén tartalmú) 2. MINŐSÉGI ÉS
BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA. Topotecan Ebewe 1 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz. topotekán hidroklorid
Generated by Unregistered Batch DOC TO PDF Converter 2011.3.827.1514, please register! BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA Topotecan Ebewe 1 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz topotekán
B. BETEGTÁJÉKOZTATÓ 1
B. BETEGTÁJÉKOZTATÓ 1 BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA Pandemrix szuszpenzió és emulzió emulziós injekcióhoz Pandémiás influenza (H1N1) vakcina (split virion, inaktivált, adjuvánshoz
alumínium-hidroxidhoz adszorbeálva 0,3-0,4 mg Al 3+
1. A GYÓGYSZER NEVE Menjugate 10 mikrogramm por és oldószer szuszpenziós injekcióhoz C-csoportú meningococcus konjugált vakcina 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy adag (0,5 ml,előkészített) vakcina
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Nivestim 12 millió Egység/0,2 ml oldatos injekció / infúzió 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Az oldatos injekció / infúzió 60 milló Egység
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük,
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Perjeta 420 mg koncentrátum oldatos infúzióhoz 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Egy 14 ml-es injekciós üveg koncentrátum 420 mg pertuzumabot tartalmaz,
Betegtájékoztató FURON 250 MG KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ. Furon 250 mg koncentrátum oldatos infúzióhoz furoszemid
FURON 250 MG KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ Furon 250 mg koncentrátum oldatos infúzióhoz furoszemid HATÓANYAG: Furoszemid. 250 mg furoszemid ampullánként. SEGÉDANYAG: Nátrium-klorid, nátrium-hidroxid,
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük,
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük,
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE. Cutivate 0,5 mg/g krém 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Cutivate 0,5 mg/g krém 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 0,5 mg flutikazon-propionát (mikronizált) 1 gramm krémben. 7,5 mg flutikazon-propionát (mikronizált) 15 g krémben.
Betegtájékoztató AVASTIN 25 MG/ML KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ. Avastin 25 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz Bevacizumab
AVASTIN 25 MG/ML KONCENTRÁTUM OLDATOS INFÚZIÓHOZ Avastin 25 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz Bevacizumab HATÓANYAG: A készítmény hatóanyaga a bevacizumab. Egy injekciós üveg 100 mg bevacizumabot tartalmaz
B. BETEGTÁJÉKOZTATÓ 1
B. BETEGTÁJÉKOZTATÓ 1 BETEGTÁJÉKOZTATÓ: INFORMÁCIÓK A FELHASZNÁLÓ SZÁMÁRA Busilvex 6 mg/ml koncentrátum oldatos infúzió készítéséhez buszulfán Mielőtt elkezdené gyógyszert alkalmazni, olvassa el figyelmesen
1.sz. MELLÉKLET A KÉSZÍTMÉNY JELLEMZŐINEK ÖSSZEFOGLALÓJA 1/18
1.sz. MELLÉKLET A KÉSZÍTMÉNY JELLEMZŐINEK ÖSSZEFOGLALÓJA 1/18 1. AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATI KÉSZÍTMÉNY NEVE Oncept IL-2 liofilizátum és oldószer szuszpenziós injekcióhoz macska részére 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELÕÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELÕÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Docetaxel Mylan 20 mg/1 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz 2. MINÕSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL A koncentrátum oldatos infúzióhoz milliliterenként
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, mely lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük,
Betegtájékoztató HUMATROPE 18 NE (6 MG) INJEKCIÓ PATRONBAN
HUMATROPE 18 NE (6 MG) INJEKCIÓ PATRONBAN Humatrope 18 NE (6 mg) injekció patronban Humatrope 36 NE (12 mg) injekció patronban Humatrope 72 NE (24 mg) injekció patronban szomatropin HATÓANYAG: szomatropin.
Ismert hatású segédanyag: 0,61 mmol (1,41 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként.
1. A GYÓGYSZER NEVE Zantac 25 mg/ml oldatos injekció 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 25 mg ranitidin (28 mg ranitidin-hidroklorid formájában) milliliterenként. 50 mg ranitidin 2 ml oldatban ampullánként.
Priorix por és oldószer oldatos injekcióhoz előretöltött fecskendőben Kanyaró, mumpsz és rubeola vakcina (élő)
1. A GYÓGYSZER NEVE Priorix por és oldószer oldatos injekcióhoz előretöltött fecskendőben Kanyaró, mumpsz és rubeola vakcina (élő) 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Feloldást követően 1 adag (0,5 ml)
Ez a gyógyszerkészítmény kizárólag diagnosztikai célra alkalmazható.
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE DaTSCAN 74 MBq/ml oldatos injekció 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Az oldat 74 MBq ioflupánt ( 123 I) tartalmaz milliliterenként az aktivitási referencia-időpontban (0,07
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 Ez a gyógyszer fokozott felügyelet alatt áll, ami lehetővé teszi az új gyógyszerbiztonsági információk gyors azonosítását. Az egészségügyi szakembereket arra kérjük,
FIGYELEM!!! Az alábbi dokumentum csak tájékoztató jellegű, minden esetben olvassa el a termék dobozában található tájékoztatót!
FIGYELEM!!! z alábbi dokumentum csak tájékoztató jellegű, minden esetben olvassa el a termék dobozában található tájékoztatót! BETEGTÁJÉKOZTTÓ: INFORMÁCIÓK FELHSZNÁLÓ SZÁMÁR BETEGTÁJÉKOZTTÓ: INFORMÁCIÓK
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Tecfidera 120 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula Tecfidera 240 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Tecfidera
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Resolor 1 mg filmtabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 1 mg prukaloprid filmtablettánként (szukcinát formájában). Ismert hatású segédanyagok:
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER NEVE Galvus 50 mg tabletta 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 50 mg vildagliptin tablettánként. Ismert hatású segédanyag: 47,82 mg laktóz (vízmentes)
Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára. nasic pur 0,5 mg/ml + 50 mg/ml oldatos orrspray kisgyermekeknek
Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára nasic pur 0,5 mg/ml + 50 mg/ml oldatos orrspray kisgyermekeknek xilometazolin-hidroklorid és dexpantenol Mielőtt elkezdi alkalmazni ezt a gyógyszert,
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS
I. MELLÉKLET ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS 1 1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE Iasibon 1 mg koncentrátum oldatos infúzióhoz 2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Az oldatos infúzió készítéséhez való 1 ml koncentrátum 1
