Baranyai Zsolt 1 Kovács Zoltán 2 Vásáry Miklós 3 Kapcsolati hálók elemzése a géphasználati együttműködésekben 1

Átírás

1 Baranyai Zsolt 1 Kovács Zoltán 2 Vásáry Miklós 3 Kapcsolati hálók elemzése a géphasználati együttműködésekben 1 Analysis of networks in machine use cooperations baranyai.zsolt@gtk.szie.hu 1 Szent István Egyetem, adjunktus 2 Szegedi Tudományegyetem, címzetes főiskolai docens 3 Vidékfejlesztési Minisztérium, EU agrárpolitikai referens; Szent István Egyetem, adjunktus ÖSSZEFOGLALÓ A rendszerváltást követően kialakult, strukturális problémákkal jellemezhető magyarországi üzemszerkezet napjainkban megmerevedni látszik. Az elmúlt két évtizedben lezajlott csekély mértékű koncentráció ellenére is világossá vált, hogy a mezőgazdasági termőterület közel felét kisebb üzemméretű gazdaságok művelik meg, amelyekben nem, vagy nem olyan mértékben használhatók ki a méretgazdasági előnyök, amely megállapítás számos egyéb terület mellett a technikai erőforrások (pl. gépek) felhasználása során jelent különösen nagy problémát. Az alapvetően nyugat-európai országok mezőgazdaságában tapasztalhatókat alapul véve olyan virtuális (nagy)üzem modellek (például: gép- és gazdaságsegítő kör, géptársulás, gépszövetkezet stb.) kialakítása tűnik adekvát megoldásnak, amelyekben biztosítható az önállóság lélektani motiváló szerepe és a méretgazdaságosság termelékenységi és tőkehatékonysági kritériumoknak való egyidejű megfelelés. Az 1990-es években ugyan történtek kísérletek e nyugat-európai modellek adaptálására a magyar mezőgazdaságban (is), ugyanakkor számos okra visszavezethetően ezek a kezdeményezések kudarcba fulladtak. A témában végzett kutatások a kudarc legfőbb okát a gazdálkodók alacsony együttműködési hajlandóságában jelölték meg. E szituációt alapul véve, jelen tanulmány az önállóan tevékenykedő egyéni gazdaságok között megjelenő együttműködési interakciókat vizsgálja ún. kapcsolati háló szerkesztésével, illetve elemzésével. Az empirikus kutatás egyik legfontosabb célkitűzése, hogy azonosítsa azokat a tényezőket, melyek hatással lehetnek a gazdálkodók együttműködési hajlandóságára. 1. BEVEZETŐ GONDOLATOK, PROBLÉMAFELVETÉS, CÉLKITŰZÉSEK Az agrárgazdaság szerepe mindig is meghatározó volt a nemzetgazdaságok életében, nincs ez másként napjainkban sem. Látni kell viszont, hogy a történelmi, gazdasági és társadalmi 1 A kutatás az OTKA K számú kutatási téma támogatásával készült! 455

2 fejlődés ezt a szerepkört folyamatosan átértékeli. Egykoron a mezőgazdaság kvázi monopóliuma volt jellemző, kellően beágyazódva az akkori viszonyoknak megfelelő gazdasági és társadalmi szisztémákba. Ugyanakkor a világ számos részén, így Európában is, a mezőgazdaság strukturális fejlődése nem tartott lépést a környezetében zajló folyamatos koncentrációval, ami oda vezetett, hogy korábbi státuszát elveszítette, az input és output oldali piaci kapcsolatrendszerében időközben kialakult monopóliumok szorításába került. (Természetesen ezzel párhuzamosan számos egyéb folyamat is lezajlott, amely a jelenség kialakulását aktívan segítette.) Közgazdasági törvényszerűség, hogy a monopóliumok kihasználva piaci erőfölényüket kapcsolataikban arra törekednek, hogy partnereik jövedelmének minél nagyobb hányadát megszerezzék, amely törekvések megvalósulása komoly problémák forrásává vált az ágazatban. Azokat érzékelve, a nemzetállamok a megoldást kiterjedt állami beavatkozásban vélték megtalálni, melynek keretében különféle védelmi mechanizmusok kidolgozása mellett, jelentős pénzügyi transzferek, támogatások kezdtek áramlani a mezőgazdaságba az elszivárgó jövedelmek kompenzációjaként. Az agrárprotekcionizmus eszközrendszerét a legkiterjedtebben talán a mindenkori Európai Közösség országainak agrárszektorában kezdték el alkalmazni. A mezőgazdaság mesterséges környezetbe helyezése, a jelentős külső pénzügyi források biztosítása ugyan adekvát válasz volt a kor akkori kihívásaira, azonban viszonylag hamar felszínre kerültek a rendszer hibái, nyilvánvalóvá vált annak külső és belső okokra visszavezethető tarthatatlansága. A WTO (korábban GATT) égisze alatt folyó tárgyalások folytonosan visszatérő témája volt a mezőgazdaság támogatása, amely kérdés a 2000-es évek első dekádjában ismételten hangsúlyossá vált. Számolni kell egyes fejlett és fejlődő országok azon törekvéseivel, amelyek az agrártermelési támogatások eltörlését szorgalmazzák. A napjainkra kialakult helyzet komolyságát jelzi, hogy 2005 júliusában, a gazdaságilag fejlett országok (G8-ak) csúcstalálkozója előtt az amerikai elnök felvetette az Európai Unió vezetőinek, hogy szüntessék meg az agrártermelők támogatását [BIRD RUMBELOW, 2005]. A felvetés találkozott az Unión belül is egyre erősödő véleményekkel, amelyek a közös költségvetés kiadásainak visszafogása érdekében szintén az agrártermelés támogatásának radikális csökkentését javasolják. A felvetés társadalmilag jogosnak tűnhet, hiszen mint az a fejlett országokra általánosan jellemző a mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya csekély, a munkaerőnek csak kis része dolgozik ebben a szektorban és a háztartások kiadásaiban is alacsony az élelmiszerek részaránya. A fent említett folyamatokra tekintettel nyilvánvaló, hogy elkerülhetetlen az agrárpolitika reformja, melynek leglényegesebb eleme az agrártámogatások csökkentése lesz. Ugyanakkor azt is fontos kiemelni, hogy a vázolt radikális elképzelések gyors megvalósítása valószínűleg főként a bonyolult érdekviszonyok miatt a közeljövőben nem várható, viszont egyértelműen felhívja a figyelmet arra, hogy az agrártermelőknek fel kell készülniük az állami szerepvállalás csökkenésére, a piaci törvényszerűségek így a piaci verseny érvényesülésének erősödésére. 456

3 Az EU 2004-es és 2007-es bővülésével a csatlakozott országok egy része köztük különösen Magyarország számára fontos figyelemmel lenni e folyamatokra, hiszen részben történelmi, részben a rendszerváltást követően kialakult, jól ismert strukturális és hatékonysági problémák jellemzik a mezőgazdasági ágazatot. Tekintettel a magyar mezőgazdaság strukturális helyzetére és a nem is olyan távoli jövőben formálódó kihívásokra, a fenntartható mezőgazdaság megvalósulásában a gazdálkodói együttműködéseknek kiemelkedően fontos szerepe lehet. A termelési folyamat különböző területein megjelenő gazdálkodói kooperációk ökonómiai hatásainak vizsgálata számos kutatás tárgyát képezték már. A kutatási eredmények döntően átfedést mutatnak abban, hogy a gazdálkodók közötti kooperációknak nagyon fontos szerepe lehet a gazdaságok jövedelmezőségének javításában, a termelési költségek csökkentésében. Mindezek értelmében, a gazdálkodói együttműködések a magyar mezőgazdaság strukturális és hatékonysági problémáira (egyik) adekvát eszközként fogadhatók el. A gazdálkodói együttműködések egyik sajátos területét képviselik a közös géphasználatra irányuló összefogások. A termelési folyamatokban felhasznált technikai erőforrások közös, hatékony hasznosításának számos intézményesített formája létezik (pl.: gép- és gazdaságsegítő kör, gépszövetkezet, géptársulás (lásd például TAKÁCS (2000)), melyekről a nyugat európai tapasztalatok bizonyították, hogy adekvát eszközök lehetnek a gazdaságok technikaitechnológiai igényeinek kielégítésében, még egy olyan erősen atomizált üzemi struktúrában is, mint amely a magyar mezőgazdaságot jellemzi. A rendszerváltást követően, rövid időn belül hazánkban is megjelentek ezek a megoldások, de ezek nem jártak olyan sikerrel, mint azt az érintett szakmai kör akkoriban remélte. A témában végzett empirikus kutatások a sikertelenség legfőbb okát a gazdálkodók alacsony együttműködési hajlandóságában jelölték meg (TAKÁCS ET AL., 2006). A feltárt negatív tapasztalatok motiválták jelen kutatást is. Miután Magyarországon lényegében nincs olyan intézményesített együttműködési forma, szervezet, ahol a közös géphasználattal kapcsolatos kérdések érdemben vizsgálhatók lennének, ezért egyrészt arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a legalábbis formálisan önállóan tevékenykedő egyéni gazdaságok között azért fellelhetők-e bizonyos kooperációs mechanizmusok a géphasználat területén, és ha igen, akkor ez milyen formában jelenik meg. Továbbá azt is vizsgáltuk, hogy az esetlegesen megjelenő kooperációs aktivitás motivációját tekintve milyen tényezőkkel magyarázató, mely a gazdálkodás feltételrendszerében megjelenő tényezőkre vezethető vissza. Jelen dolgozat a következőképp épül fel: A következő szerkezeti részben összefoglalásra kerülnek azon irodalmak, melyek a géphasználati együttműködések lehetséges előnyeit taglalják, igazolva ezen szerveződések létjogosultságát a magyar mezőgazdaságban. Természetesen a szakmai korrektség megkívánja, hogy essék szó az együttműködés árnyoldalairól is. Az adatbázis és módszertanok ismertetését követően bemutatásra kerülnek egy empirikus kutatás legfontosabb tapasztalatai. 457

4 2. ELŐNYÖK ÉS HÁTRÁNYOK A KÖZÖS GÉPHASZNÁLATI EGYÜTTMŰKÖDÉSEKBEN Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy a témában fellelhető szakirodalmak milyen lehetséges előnyöket és esetleges hátrányokat tárgyalnak a gazdálkodók géphasználati együttműködései kapcsán. A kapcsolódó szakirodalmak bemutatása során nem teszünk különbséget a formális és informális keretek között megvalósuló kooperációk között A közös géphasználat lehetséges előnyei A közös géphasználatra alapuló gazdálkodói együttműködések pozitív ökonómiai és tágabban értelmezett társadalmi hatásaival nagyszámú nemzetközi és hazai irodalom foglalkozik. Ezen irodalmakban a megfogalmazódó előnyök lényegében az alábbi területekre koncentrálnak: (i) Tőkeszükséglet (tőkeköltségek) redukálása A rohamos technikai fejlődésnek az lett a következménye a mezőgazdaságban, hogy egyre nagyobb teljesítményű és egyre több szolgáltatást nyújtó eszközök jelentek meg. Ezen eszközökbe történő beruházás ugyanakkor azt eredményezi, hogy a termelésben lekötésre kerülő tőke is egyre nagyobb lesz, melynek visszatérülése csak magasabb termelékenységi, egyben kihasználási szintek mellett lehetséges. A kapacitáskihasználás magától értetődően a művelt terület nagyságának növekedésével javul, ezért a gazdaságos géphasználat feltételeinek megteremtéséhez a közös géphasználat nagyban hozzájárul. A közös géphasználat lehetővé teszi a gépek és eszközök intenzívebb használatát, melynek következtében a területegységre jutó állandó költségek csökkennek [TAKÁCS, 2000; LONG KENKEL, 2007]. További előnyként említendő, hogy a redukált tőkeszükséglet miatt a beruházások akár önfinanszírozás keretében is megoldhatók, így nincs szükség vagy csak kisebb mértékben bankhitelre, amely a fizetendő kamatköltségeket is jelentősen csökkentheti [LARSEN, 2007]. Nemzetközi szakirodalmi források empirikus adatokkal igazolják a közös géphasználat eredményeként megjelenő tőkelekötés csökkenését. Például HAAG (2004) egy bajor-magyar szakmai konferencián számolt be a gépköri szinten megvalósuló géptársulás tőkelekötést redukáló hatásáról. Az eredményeket HAAG saját gazdaságának példáján keresztül mutatta be. Gépállományának hektárra vetített értéke 1993-ban EUR volt. Az együttműködésnek köszönhetően ez az érték 2004-re 620 EUR, míg a 10 gazdálkodót tömörítő géptársulás átlagában 528 EUR lett. Ezzel párhuzamosan egy technológiai korszerűsítési folyamat is lezajlott. Az eredmények elérése érdekében a géptársulás tagjai alapelvként fogadták el a közös gépek maximális kihasználtságának biztosítását, melynek érdekében vállalták, hogy gazdaságaikban a szükséges munkákat csak közös gépekkel végzik, továbbá a feleslegessé váló gépeket értékesítik. A géppark fejlesztését tekintve előnyben részesítették a nagyteljesítményű, korszerű gépek beszerzését a fajlagos költségek csökkentése érdekében, valamint azért, hogy a 458

5 kapacitásigényekhez igazodó géppark mind strukturális, mind pedig mennyiségi vonatkozásban lehetővé tegye a lekötött tőke egy meghatározott szint alá csökkenését. Terveik között szerepel, hogy az együttműködés átlagában a területegységre lekötött tőke mértékét 350 EUR alá csökkentsék. PAVILLARD (2005) a gépesítés keretein túlmutató gazdálkodói együttműködés gazdasági következményeiről számolt be. Munkájában egy németországi település (Riedhausen) határában létrejövő virtuális üzemet mutatott be. A gazdálkodók összefogása előtt a település 800 hektáros mezőgazdasági területe különálló parcellára volt tagolva, melynek 150 tulajdonosa volt. A parcellákat 23 gazdálkodó (10 főfoglalkozású és 13 részmunkaidős) használta ben 6 gazdálkodó úgy döntött, hogy a parcellákat közös művelésbe vonják a tulajdonjog megtartása mellett. Az együttműködés gazdasági hatásait a szerző a következőképp foglalta össze 2005-re vonatkozóan: a közös művelésre történő áttérés következtében a hektárra jutó ledolgozott munkaidő a korábbi, 5 évvel azelőtti időszakban jellemző 12 órához képest kevesebb, mint 6 órára csökkent; a termeléshez felhasznált gépekben, eszközökben lekötött tőke mértéke a hektáronkénti ról EUR-ra redukálódott. A gazdálkodók a projektet nagyon sikeresnek ítélték meg, hiszen kevesebb munkával többet kerestek. Továbbá azt is kiemelték, hogy többletprofitot sikerült realizálniuk abból is, hogy magasabb terményárat és alacsonyabb inputárakat (műtrágya, növényvédő szer) tudtak elérni a kereskedelmi partnereknél a nagyobb eladási/vételi volumenek miatt. A megvalósult együttműködés sikerességét mutatja, hogy 2005-ben további gazdálkodók jelezték: csatlakozni kívánnak az együttműködéshez. (ii) Korszerűbb technológia alkalmazásának lehetősége A közös géphasználatot magába foglaló termelői szövetkezés további jelentős előnyeként hozható, hogy az együttműködés révén ökonómiailag is reálisan megoldható a nagyteljesítményű, korszerű technológiák, gépek és eszközök beszerzése. A jobb technológiával a megtermelt termény mennyiségi és minőségi paramétereiben javulás prognosztizálható, illetve elkerülhetővé válnak, legalábbis csökkenthetők a betakarításkor jelentkező veszteségek. HAAG (2004) a korszerűbb technikai, technológiai színvonal eredményeként megemlíti még a javuló munkafeltételeket is. A mezőgazdasági termelésben egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerülnek olyan alternatív termelési irányzatok, amelyek megkövetelik a korszerűbb technológiák alkalmazását (lásd például a precíziós tápanyag-gazdálkodás és növényvédelem kérdéskörét) [TAKÁCSNÉ 2006]. Miután e technológiáknak a létesítése jelentős beruházási tételeket képvisel, úgy véljük, hogy az együttműködések ennek az ügynek az előmozdításában is hathatós segítséget nyújthatnak. Azonban egy dolgot fontosnak tartunk ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódóan megemlíteni. A precíziós növényvédelem hazai elterjedéséhez szakmai körökben nagy reményeket fűznek, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a jelenlegi elaprózódott, erősen tagolt 459

6 üzemi struktúrában ennek megvalósítása legalábbis szélesebb gazdálkodói körre kiterjedően a jelenlegi adottságok mellett nem lehetséges, ahhoz a gazdálkodóknak a gépesítés kérdésein túlmutató együttműködésére lenne szükség, melyben a termelés további releváns erőforrásai (nevezetesen a termőföld) is közös használatba kerülnének. Az így kialakuló birtoktörzseken már a precíziós technológiák is alkalmazhatóvá válnának. Ezt a megállapítást PAVILLARD (2005) empirikus tapasztalatai is megerősítik. A Riedhausen határában létrejövő virtuális üzem a tagosítás eredményeként megteremtette a lehetőségét a korszerű precíziós technológiák alkalmazásának, amely az együttműködő körben tovább növelte a profit nagyságát. Bizonyos technológiai elemeket a gazdaságok gépbérlet formájában vettek igénybe, csökkentve az üzemeikben a lekötött tőke mértékét. (iii) Specializáció lehetősége LARSEN (2007) és HAAG (2004) szerint a gazdálkodók közötti együttműködési megállapodások lehetővé teszik, hogy a független gazdálkodók különböző feladatokra specializálódjanak gazdaságukban. Erre példaként hozható, hogy ha egy gazdálkodó többet dolgozik egy gépen, akkor annak kezelésében egyre nagyobb jártasságra tesz szert, ami az élőmunka termelékenységének növekedését fogja eredményezni, ez végső soron az élőmunkafelhasználás csökkenését vonja maga után. Ehhez személyes tapasztalataink alapján is hozzá fűzük, hogy nem utolsó szempont az sem, hogy a termelékenység javulása mellett, a jártasság, begyakorlottság következtében az elvégzett munka minősége is számottevően javulhat. Mindamellett a szakszerű kezelésből kifolyólag a fajlagos üzemeltetési- és javítási költségek terén is jelentős megtakarítások realizálhatók a magas fokú szakmai ismeretekből eredeztethetően. (iv) Kockázat megosztása A mezőgazdasági termelés számos aspektusban az egyik legkockázatosabb tevékenységnek számít. A környezeti és biológiai tényezők (pl.: időjárás, kórokozók, kártevők) mellett a piac is (input és output oldalon egyaránt) számos kockázatot rejt magában, amely bizonytalanná teszi a gazdálkodói jövedelem nagyságát. Ezért az együttműködés, ahol legalább az inputoldalon jelentkező költségek (pl.: géphasználati költségek) megosztásra kerülnek, vonzó lehet azon gazdálkodók számára, akik a kockázattal szemben jelentős averziót mutatnak. (A kockázat megosztásának és ezáltal redukálásának legmagasabb szintjét képviselik azok az együttműködési megállapodások, amelyek mind az input, mind az output oldalt magukba foglalják, megosztásra kerülnek a termelés költségei és a termelésből származó bevételek is [LARSEN, 2007]). LARSEN (2007) a kockázat megosztása kapcsán említi még, hogy ha a gazdálkodók új gépet, vagy más termelőeszközt vásárolnak közösen, akkor az új, ismeretlen technológiában rejlő kockázat is megosztásra kerül a beruházó gazdálkodók között. (v) Egyéb lehetséges előnyök 460

7 Az alábbiakban tárgyalásra kerülő további előnyök részben kapcsolódnak az előbb megfogalmazottakhoz, ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy azok ilyen megközelítésben is kifejtésre kerüljenek. A koordinált közös géphasználat további előnyeként hozza TAKÁCS (2000) a közforrások hatékonyabb felhasználását, mint társadalmilag realizálható hasznot. Ugyan napjainkra leszámítva néhány csekélyebb mértékű pénzügyi forrást a beruházási támogatások szerepe alacsony a mezőgazdaság fejlesztésében. Viszont látnunk kell, hogy a különböző jogcímeken mezőgazdaságba áramló nagy összegű pénzügyi szubvenciók (területalapú támogatások) egy része is fejlesztések forrásává válik, azaz közvetlenül nem az eredeti cél, vagyis a mezőgazdasági termelők jövedelem-helyzetének javítását szolgálja, sokkal inkább beruházási forrásként funkcionál (lényegében újratőkésített jövedelemmé válik). Közös géphasználatot feltételezve, ezek az áttranszferálódások nem vagy legalábbis nem olyan mértékben következnének be az okszerű géphasználat okán, így a folyósított támogatások is sokkal inkább az eredeti célt szolgálnák. TAKÁCS (2000) a géphasználati együttműködéseket kiterjesztve, azoknak szervezeti keretet adva (pl.: gépkör, géptársulás), további potenciális előnyként nevezi meg a beruházási döntések megalapozottabbá válását. Egyrészt azért, mert a szervezeti kereteken belül (különösen gépkör esetében) koordinált (tagokkal egyeztetett) beruházás valósítható meg, melynek során a kiválasztott kapacitásnagyság a tényleges szükségleteknek megfelelő, a használat az együttműködő körben jól tervezhető. Másrészt azokban az esetekben, amikor nagy értékű gépek beszerzése válik szükségessé (pl.: betakarítógép, terményszárító), a beruházás társult formában is történhet, amely a saját források összeadásával biztosítja a szükséges saját erő hányadot, ugyanakkor keretet teremt az üzemeltetésre, és ha a bank is partner ebben csökkenti a hitelezés kockázatát is, olcsóbbá téve akár a külső finanszírozást is. Nagy (2004) az előzőekben tárgyaltak mellett felveti a következőket is: a gazdálkodók együttműködésével a szakismeret és a tudás koncentrálódik, így a műszaki-technikai háttér alkalmazása és fejlesztése szakmailag megalapozottá válik, továbbá a géphasználaton túl az együttműködés a tevékenységek szinte minden területére kiterjedhet, javítva a gazdálkodás feltételeit A közös géphasználat esetleges hátrányai A vonatkozó szakirodalmak tárgyalják a közös géphasználat árnyoldalait is. A megfogalmazott főbb problémakörök az alábbiak: (i) Az erkölcsi kockázat problémaköre 461

8 A géphasználati együttműködéssel foglalkozó szakirodalmak egyik központi kérdése az erkölcsi kockázat (moral hazard). A források az erkölcsi kockázat két típusát azonosítják: munkaerkölcsi kockázat és esz-közerkölcsi kockázat (lásd például: ALLEN LUECK, 2002). A kockázat két típusa közül témánk szempontjából leginkább az eszközerkölcsi kockázat tekinthető fontosabbnak, amely tartalmában a következőket fedi le: eszközerkölcsi kockázat akkor keletkezik, ha az eszköz használója nem veszi figyelembe, nem érdekelt a használt eszköz hosszú távú értékének megőrzésében, mert nem a sajátja, vagy csak részben az [HOLMSTROM MILGROM 1994]; [HART, 1995]. Ennek következtében visszaél azzal, illetve idő előtt elhasználja azt. Lényegében a gépek feletti tökéletlen ellenőrzési jog (közös tulajdonlásnál, gépek kölcsönadásánál illetve bérlésénél) az, amely eredményezheti a gépek megrongálódását, a kötelező karbantartások elmulasztását vagy műszaki problémák esetén a szükséges javítások elmaradását. Az úgynevezett munkaerkölcsi kockázat tartalmában lényegében a potyautas magatartást testesíti meg. Amennyiben a csoportban az egyének személyes erőkifejtése kevésbé megfigyelhető, azonosítható, ugyanakkor az eredményekből azonos mértékben részesülnek, akkor a csoport tagjai ösztönözve vannak arra, hogy kevesebb energiát fektessenek be a csoportmunkába [ESWARTEN KOTWAL (1985)]. A mezőgazdasági termelésben ez reálisan számításba vehető problémakör, hiszen az elvégzett munka eredményessége sok esetben egy sor egyéb tényezőtől (pl.: időjárás) függ, így gyakran a munkát végző gazdálkodó erőkifejtése nem azonosítható, könnyen teret enged a munkaerkölcsi kockázatnak. (ii) Az időszerűség költsége A mezőgazdasági termelésben az idő nagyon fontos erőforrás, termelési tényező. A legtöbb művelet esetében a gazdálkodó számára nagyon költségessé válhat, ha az adott munkaművelet nem a leg-megfelelőbb időben kerül elvégzésre [SHORT GITU, 1991]. Példaként hozhatók a növényvédelmi munkálatok a rovarkártevők esetében. Amennyiben a védekezés időben megkésik, a gazdálkodó mind mennyiségi, mind pedig minőségi vonatkozásban jelentős károkat szenvedhet el. Ezt a költséget nevezi a szakirodalom az időszerűség költségének (timeliness cost) [LARSEN, 2007]. (iii) Egyéb esetleges hátrányok, nehézségek HAAG (2004) empirikus tapasztalatok birtokában a következő hátrányokról, nehézségekről számol be a közös géphasználati együttműködések kapcsán: önállóság elvesztése, illetve kényszerű feladása, arculatvesztés, esetenként szakmai féltékenység illetve irigység. Említi még problémák lehetséges forrásaként a generációs szakadékot és a gazdálkodói büszkeséget is. A hazai szakirodalomban TAKÁCS (2000) szerint is vannak a géphasználati együttműködéseknek árnyoldalai is. Szerinte ezek: egyrészt nő az egyén függősége, döntéseit, cselekedeteit bizonyos mértékig egyeztetni kell a többiekkel, másrészt figyelembe kell venni 462

9 azoknál a közösség érdekeit is, ami konszolidált (beszélő) viszonyt követel meg a tagok között. TAKÁCS (2000) további esetleges negatív hatásként veti fel az együttműködésben részvevők számára, hogy a szolgáltatást végző szakértelemhiányának hatása szétterítésre kerül az együttműködők egészére. 3. ANYAG ÉS MÓDSZER Jelen tanulmány elkészítésében kulcsfontosságú szerepe volt a primer kutatásból származó adatoknak. A technikai erőforrások (közös) felhasználásában megnyilvánuló gazdálkodói együttműködések kérdéseinek vizsgálatára a mezőgazdasági termelők körében adatgyűjtést hajtottunk végre a Dél-alföldi régióban, Békés megyében. A Pusztaföldvár és Csanádapáca településeken végzett kérdőívezésen és mélyinterjúkon alapuló felmérés a két település szántóföldi növénytermesztésre szakosodott egyéni gazdálkodói körét érintette. A minta elemszáma 17, amely becsléseink szerint az egyik település esetében a 2 EUME feletti növénytermesztő gazdaságok 30-40%-át, míg a másik esetben mintegy 60-70%-át reprezentálta. Az empirikus kutatás tapasztalataira támaszkodva kapcsolati hálót szerkesztettünk, melyben jelöltük a felmért üzemi kör gazdaságai közötti kapcsolatokat és azok fontosabb jellemzőt. A kapcsolati háló megszerkesztésén túlmenően a háló mentén további elemzéseket is végeztük, melyhez két mutatószám megkonstruálása mutatkozott szükségesnek. Az első mutatót nevezzük erőforrás-allokációs indexnek (E a), amely a gépi bérszolgáltatói kapcsolatokban azt vizsgálja, hogy a szolgáltatást nyújtó gazdaság abszolút eszközellátottsága (ennek kifejezésére az lekötött gépi eszköztőke értékét (LGET, HUF) használtuk, (lásd később) hogyan viszonyul az azt igénybe vevő eszközellátottságához. Összefüggésszerűen: E a ϕ a = ϕ + δ a k ahol E a az erőforrás-allokációs index, φ a a szolgáltatást adó, a δ k pedig az azt kapó gazdaság eszközellátottsági színvonala. Az összefüggés értelmében az 1-hez közeli érték a szolgáltató gazdaság gépesítettségbeni fölényét, míg a 0-hoz közeli pedig az igénybevevőét mutatja. A 0,5- ös érték a kiegyenlített erőviszonyokról árulkodik. További vizsgálatokhoz újabb mutatószám kidolgozására volt szükség. Ezt nevezzük el erőforrás-koncentrációs indexnek, amely a tiszta kooperációs kapcsolatokban vizsgálja az interakciókban részvevő gazdaságok egymáshoz viszonyított eszközellátottságát: 463

10 E k ϕ = ϕ + δ 2 δ + ϕ + δ 2 ahol: E k az erőforrás-koncentrációs index, φ a együttműködési kapcsolatban részt vevő egyik, a δ pedig a másik gazdaság abszolút eszközellátottsága az LGET-mutatóval kifejezve. Végezetük essék néhány szó a gazdaságok eszközellátottságának elemzésére használt modellekről. A naturális eszközellátottsági mutatókon túl, az eszközellátottság kifejezhető értékmutatók alapján is. A technikai erőforrásokban lekötött gépi eszköztőke abszolút nagyságát az alábbi modellekkel vizsgáltuk: LGET n = p ( a, P, r) j= 1, 2, 3 n i= 1 i ahol: LGET = lekötött gépi eszköztőke értéke az adott gazdaságban [HUF]; p i = i-edik gép, eszköz egyedi piaci értéke [HUF] a kor (a), a teljesítmény-kategória (P) és reláció (r) függvényében. (Módszertanilag meg kell említeni, hogy a tényleges műszaki állapot, mint az egyedi értéket meghatározó negyedik tényező figyelembevétele is indokolható lenne, ugyanakkor ennek parametrizálása nagyon körülményes az egyes esetekben. Azzal az egyszerűsítő feltételezéssel éltünk, hogy a gépek életkora utal egyben a műszaki állapotra is!); n = a gépek, eszközök száma [db]. A gazdaságok által üzemben tartott gépe, eszközök nagy része koros, leamortizált, ezért azok értékének számviteli alapelveken történő figyelembe vétele nem lehetséges, könnyen félrevezető eredményeket prezentálna. A probléma feloldására piaci áras megközelítést alkalmaztam, vagyis a gazdaságban fellelhető eszközállományt aktuális piaci árakon, egyedileg értékeltük. A gépek egyedi piaci értékeit hirdetési újságok, internetes portálok és gazdálkodók szolgáltatták. 4. EREDMÉNYEK A két település üzemi körét érintő felmérés bizonyította, hogy a gazdálkodók a mezőgazdasági tevékenységet nem teljesen izoláltan, nem egymástól függetlenül végzik, fellelhető közöttük a közös géphasználatban az interakció számos formája. A felmérés tapasztalatait felhasználva kapcsolati hálót szerkesztettünk (1. ábra), melyben a gazdálkodók közötti kapcsolatok két szféráját különböztettük meg: bérszolgáltatói kapcsolat (B) és tiszta kooperációs kapcsolat (A). A bérszolgáltatói kapcsolat tartalma nyilvánvaló, míg a tiszta kooperációs kapcsolat magába foglalta a kölcsönösségen alapuló gépi munkavégzést, gépek kölcsönadását és a közös 464

11 tulajdonlás és használat intézményeit. A gazdálkodók közötti együttműködési kapcsolattípusokat tovább dimenzionáltuk a frekvencia (gyakoriság) és irány vonatkozásában. Bérszolgáltatói kapcsolatban a rendszeresség (C) küszöbértékeként a legalább két évre visszanyúló, évi legalább 3 munkaműveletre kiterjedő munkavégzést határoztuk meg, amely mérce a tiszta kooperáció esetében is megmaradt, természetesen eltérő tartalmak mellett (kölcsönzés, kölcsönösségen alapuló munkavégzés vagy közös tulajdonú eszköz üzemeltetése). Amennyiben a gazdálkodók között meglévő kapcsolat nem felelt meg ezeknek a kritériumoknak, akkor az a kapcsolat alkalmi minősítést kapott (D). Irány tekintetében beszélhetünk szimplex (E), egyirányú kapcsolatról, amely értelemszerűen csak bérszolgáltatói relációban értelmezhető, illetve duplex (F), kétirányú kapcsolatról, amely mindkét relációban fennállhat. I. 7 község Gazdasági szervezet II. község 1 Egyéni gazdaság (A) Tiszta 0.6 kooperációs kapcsolat (B) 8.6 Bérszolgáltatói 10.6 kapcsolat 12.6 (C) Rendszeres (D) Alkalmi (E) Szimplex (F) Duplex Forrás: saját szerkesztés 1. ábra: A felmért gazdaságok kapcsolati hálója Értékelve a kapcsolati hálót, a leggyakoribb kvázi kooperációs forma a gépi bérszolgáltatás, de fellelhetők a kapcsolatokban a tiszta (szűken értelmezett), kölcsönösségen alapuló együttműködési mechanizmusok is. A felmérés a szűken értelmezett kooperatív géphasználat három típusát azonosította az alábbiak szerint: (1) Kölcsönösségen alakuló gépi munkavégzés: Ebben az esetben jellemzően olyan megállapodásokról van szó, melyben a gazdálkodó saját tulajdonú eszközével végez munkát gazdatársának viszonossági alapon (Pl.: az egyik gazdálkodó vetőgépével elvet gazdatársának, míg az kombájnjával learat társának. A munkák értékét bizonyos időközönként elszámolják. Megjegyezzük továbbá, hogy több esetben ez is bérszolgáltatói alapokon nyugvó együttműködés). (2) Gépek egymásnak történő kölcsönadása: ez a megoldás olyan géphasználati együttműködést takar, ahol a gazdálkodó saját tulajdonú eszközét adja át gazdatársának használatra. (3) Gépek közös tulajdonlása és használata: a gazdálkodók közös beruházást valósítanak meg és közösen használják a megszerzett technikai erőforrást. 465

12 A gazdálkodók közötti kapcsolatok gyakoriságát illetően azt állapíthatjuk meg, hogy azok alapvetően alkalmi kapcsolatok, azaz az interakciók frekvenciája alacsony. Bár a gépi bérszolgáltatás esetében inkább megjelenő tendencia a kapcsolatok rendszeressé válása, de ebben az esetben is az alkalmi jelleg aránya a meghatározó. További említendő tapasztalat, hogy a tiszta kooperációs mechanizmusokban résztvevők között minden esetben szorosabb szociális kötelék volt kimutatható, vagyis a kooperációs partnerek vagy családi, vagy baráti körből kerültek ki. A bérszolgáltatói kapcsolatokban a lazább szociális kapcsolatok (pl.: egyszerű ismeretség) is elegendőnek mutatkoztak ahhoz, hogy akár rendszeres viszony alakulhasson ki. Kutatási eredményeink alapján lehetőségünk nyílt egy tipológia kidolgozására, melyben az egyes kooperációs formák a gazdálkodói bizalom és függőség mértékének terében struktúrát alkotnak (2. ábra). Az alkalmazott megközelítésben a szűken értelmezett együttműködés területeire fókuszálva a kölcsönösségen alapuló gépi munkavégzés, mint együttműködési forma jelenti a gazdálkodók számára legalacsonyabb szintű függőséget és ez a megoldás igényli egyben a legkisebb szintű bizalmat is. A saját tulajdonú gépek kölcsönadása képviseli a következő fokozatot. Nem nehéz belátni, hogy az ilyen típusú megállapodásoknál a bizalom nagyobb fokára van szükség, illetve a gazdálkodók egymástól való függősége, egymásrautaltsága is erősödik. A gépesítésben az együttműködés csúcsát az eszközök közös beszerzése és üzemeltetése, vagyis a közös tulajdonlás és használat jelenti. (Bizonyos megközelítésben az előbbiekben említett gépek kölcsönös átadása átmenetet jelent a közös géptulajdonlás irányába.) Ez tekinthető a legintenzívebb kooperációs formának, hiszen ebben az esetben van szükség a legmagasabb szintű bizalomra, illetve a kölcsönös függőség is ebben az esetben a legjelentősebb. A szűken értelmezett összefogás formáin túl a tág megfogalmazás további megoldásokat foglal magában. Ezek közül a gépi bérszolgáltatás, mint kvázi kooperációs forma jelenti mindkét fél számára a legnagyobb függetlenséget, illetve ez igényli (relatíve) a legalacsonyabb szintű bizalmat is egyben. A gépi bérszolgáltatás e sajátosságaiból, illetve a szolgáltatást nyújtó fél részéről mutatkozó erős profitorientáltságból adódóan lényegében nem is tekinthető a klasszikus értelemben együttműködésnek, csak a tágan értelmezett kooperáció fogalmi körébe illeszthető be. A gépbérlet, mint az együttműködés legtágabb értelmezésében a bizalomnak már minimális szerep jut, hiszen a felek közötti kapcsolat minden momentuma írásban, explicit módon körvonalazásra kerül. 466

13 Tágan értelmezett együttműködés Függőség mértéke Gépi bérszolgáltatás Kölcsönösségen alapuló gépi munkavégzés Szűken értelmezett együttműködés Gépek, eszközök egymásnak Gépek közös történő tulajdonlása és kölcsönadása használata Forrás: saját összeállítás Bizalom Intenzitás mértéke Forrás: saját szerkesztés 2. ábra: Géphasználati együttműködési formák a bizalom és a kölcsönös függőség terében A kapcsolati háló mentén néhány vizsgálatot is lefolytattunk az együttműködés természetének megértése céljából. Az elemzések a gazdaságok eszközellátottságában meglévő különbségekre helyezték a hangsúlyt. Az úgynevezett erőforrás-allokációs index (E a) alapján vizsgáltuk a bérszolgáltatói kapcsolatokat. A vizsgált mintában összesen 13 bérszolgáltatói kapcsolat volt azonosítható. (A gazdasági szervezetekkel (szövetkezetek) megvalósított ilyen jellegű kapcsolatok számbavételétől eltekintettem annak torzító hatása miatt.) Mind a 13 kapcsolatra meghatározva az erőforrás-allokáció indexét, azok átlaga 0,747 (s= 0,273). Egymintás t- próbával is megvizsgáltuk az eredményeket, mely szerint a kapott átlagos érték 0,5-nél (azaz az egyenlő eszközellátottsági szintnél) szignifikánsan magasabb. Az eredmények azt mutatják, hogy a mindennapi gyakorlatban pontosabban a vizsgált mintában jellemzően a nagyobb, magasabb eszközellátottsággal rendelkező gazdaságok nyújtanak gépi bérszolgáltatást kisebb társaiknak. A szűken értelmezett együttműködés vizsgálatára az erőforrás-koncentrációs indexek (E k) szolgáltak. Mind a bérszolgáltatói kapcsolatokat, mind pedig a szűken értelmezett kooperációt megvalósító gazdaságok körében meghatároztuk az erőforrás-koncentrációs index értékeit. Az így kapott eredmények szerint a bérszolgáltatói kapcsolatokban jellemzőbb az erőforrások koncentráltsága (E k átlaga= 0,759), mint a tiszta kooperációban (E k átlaga= 0,679), ami arra utal, hogy a szűkebb együttműködés kibontakozása jellemzően a közel azonos eszközellátottsággal leírható gazdaságok között jellemzőbb. Ugyanakkor a t-teszt szerint a két csoportban a várható értékek statisztikai értelemben nem különböznek egymástól, jelezve, hogy a kérdés korántsem kezelhető ennyire egyszerűen, a vizsgálati dimenziók kiszélesítése szükséges. 467

14 5. KÖVETKEZTETÉSEK Jelen tanulmány az önállóan működő egyéni gazdaságok között megjelenő együttműködési mechanizmusokat vizsgálja a közös géphasználat területére vonatkozóan. A kutatás eredményei rámutatnak, illetve igazolták, hogy annak ellenére, hogy az intézményesített együttműködési formák kudarcot vallottak a magyar mezőgazdaságban a szereplők alacsony együttműködési hajlandósága miatt, a gazdálkodók között az együttműködés mégis jelen van. Bár ezen összefogások színvonala jellemzően alacsony, mégis bizakodásra ad okot, és a kutatók számára fontos feladat a fejlesztés mikéntjének meghatározása további kutatások keretében. A kutatásunk további fontos outputjaként tartjuk számon, hogy nyilvánvalóvá vált, a közös géphasználat kérdéseinek, benne az együttműködés motivációjának meghatározása meglehetősen összetett feladat, szükséges a vizsgálatok kiterjesztése, melynek során célszerűnek mutatkozik bevonni az új intézményi közgazdaságtan magyarázó modelljeit, valamint nélkülözhetetlen a bizalom kérdéskörével is behatóbban foglalkozni. HIVATKOZOTT IRODALMAK BIRD, S. RUMBELOW, H. (2005): President issues challenge to leaders with claim that opening markets to Africa would reduce the need for aid. Times Online. July 04, Online: [D.l.: ] TAKÁCS I. (2000): Gépkör - jó alternatíva? Gazdálkodás. 44 (4) p. TAKÁCSNÉ GYÖRGY K. (2003): Precíziós növényvédelem, mint alternatív gazdálkodási stratégia. Gazdálkodás. 47 (3) p. TAKÁCS I. BARANYAI ZS. NAGY I. (2006): A gépköri mozgalom helyzete, fejlődésének jellemzői Magyarországon 2005-ben. MTA-AMB tanácskozás. Nr. 30. Gödöllő I. kötet p. LARSEN, K. (2007): Participation, incentives and social norms in partnershiparrangements among farms in Sweden. American Agricultural Economics Association Annual Meeting. Portland. OR, LONG, G. KENKEL, P. (2007): Feasibility of machinery cooperatives in the Southern Plaint Region. Selected Paper, Annual Meeting, Southern Agricultural Economics Association. Mo-bile Alabama. February, HAAG, G. (2004): Ein Dorf arbeitet zusammen. Landbau GbR Ulsenheim. Bajor-magyar szakmai tanácskozás. Budapest február

15 PAVILLARD, N. (2005): Innovative bewirtschaftungsformen und strukturanpassungen in der Schweizer landwirtschaft. Diploma thesis. Agricultural Economics. Swiss Federal Institute. of Technology Zurich. HART, O. (1995): Firms, contracts and financial structure. Clarendon Press. HOLMSTROM, B. MILGROM, P. (1994): The firm as an incentive system. American Economic Review. 84 (4) p. ALLEN, D. W LUECK, D. (2002): The nature of the farm: contracts, risk and organization in agriculture. Cambridge: Mass; London: MIT Press. ESWARAN, M. KOTWAL, A. (1985): A Theory of contractual structure in agriculture. Ameri-can Economic Review p. SHORT, C. GITU, K. W. (1991): Timeliness cost for machinery selection. Canadian Journal of Agricultural Economics. 39 (3) p. 469