Tárgyszavak: Európai Unió; EU-bővítés; gazdaság; kölcsön; Világbank; Nemzetközi Valutalap.

Átírás

1 ÜZLETI ÉLET Az új EU-csatlakozók gazdasága és a kölcsönök Tárgyszavak: Európai Unió; EU-bővítés; gazdaság; kölcsön; Világbank; Nemzetközi Valutalap. A csatlakozó országok rövid jellemzése Az új tagok közül Lengyelország és Magyarország a gazdaságilag legfejlettebb bár még nem szabadultak meg teljesen a központi tervutasításos gazdaságtól. Csatlakozásuk, a Cseh Köztársaságéval és Szlovéniáéval együtt, kétségtelen gazdasági és politikai hasznot hoz az Európai Uniónak. Románia, Szlovákia és Bulgária politikai helyzete bizonytalan és nagy a gazdasági lemaradásuk. GNP-jük (bruttó nemzeti termék) és exportjuk 1989 után erősen csökkent és csak lassan áll helyre. Mindegyikben magas az infláció és lassan halad a privatizálás. Az Unió balti államokkal szembeni fenntartásai Oroszországhoz fűződő kapcsolataikkal függnek össze. A stratégiai fekvésű Málta és Ciprus gazdasága kicsi és nyitott, tagfelvételi problémát okoz azonban az utóbbi török megszállású részén a csekély jövedelem és a görög részről a sziget felosztása miatt fennálló feszültség. A felsorolt országokra a köztük levő politikai különbségek ellenére egyaránt jellemző az egy főre jutó alacsony jövedelem, a mezőgazdasági munka nagy aránya és a fejletlen infrastruktúra. Valamennyien jelentős kölcsönöket vettek fel a Világbanktól (WB), a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) és magánforrásokból, hogy megszilárdítsák pénzügyi és gazdasági helyzetüket, és vonzó körülményeket teremtsenek a külföldi tőke számára. Jóslatok, aggályok A szakirodalom, különösen Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozása óta, nagy terjedelemben foglalkozik az EU újabb bővítésének várható következményeivel. A feltételezések nagy része negatív: a szegény orszá-

2 gok rontani fogják az EU gazdasági növekedésének esélyeit és lenyomják átlagos jövedelmét. Mások a bővülő piac előnyeit emelik ki, hozzátéve, hogy ezek a csatlakozókat terhelő adósság enyhítésével még jobban érvényesülhetnek. A közép- és kelet-európai országok alkalmasságának megítélésére több tényezőt és gazdasági mutatót vonnak be (1. táblázat). Megbecsülik ezen kívül az ún. humán fejlettségi mutatót is (human development index, HDI), amely a nemzetek szegénységének, ill. jólétének mértéke és magába foglalja az egy főre jutó jövedelmet, valamint az iskolázottságra és a lakosság várható életkorára vonatkozó adatokat. Néhány csatlakozó ország fő gazdasági mutatója 1. táblázat Mutatók Magyarország Lengyelország Csehország Észtország Szlovénia HDI GNP/fő, (USD) Adósságállomány Munkanélküliség 11,430 2,372 8,450 1,926 13,018 3,329 8,355 2,984 15,977 4,350 26,6 29,7 20,4 6,1 10,3 14,1 13,2 1,4 5,8 3,9 7,1 8,7 13,9 11,5 8,8 4,7 12,3 10,0 9,2 7,1 Export, 53,0 45,0 26,0 26,0 64,0 58,0 77,0 77,0 53,0 57,0 (GDP %-a) Nettó külföldi beruházás, M USD 4 4,7 9,6 5,8 Kölcsönök és kölcsönt adók Az országok felzárkózását segítő kölcsönök lehetnek többoldalúak (multilaterálisak) vagy kétoldalúak (bilaterálisak). A multilaterális, azaz IMF- vagy WB-kölcsön rendszerint olyan egyezményeken alapszik, amelyek feltételezik a kölcsönvevő országban az inflációt, a költségvetést és annak hiányát csökkentő reformprogramok hitelességét. A programok végrehajtását és a fenntartható törlesztési pozíciót kedvező valutaárfolyamok, kamatlábak és kereskedelmi akciók segítik. A visszafizetés feltételeit gyakran bírálják a rugalmatlanságért és az egyes adósok számára indokolatlan nehézségekért.

3 Kétoldalú kölcsönszerződések két kormány között jönnek létre, de gyakran nemzetközi szervezetek közvetítésével. A legnagyobb ilyen segélyszervezet az OECD, amely rendszerint egy kijelölt cél rövid távú megvalósításához vagy az élelmezéshez nyújt segítséget. Ezekre a kölcsönökre jellemző, hogy mintegy kiegészítik a kölcsönt kínáló kormány külpolitikáját. El is marasztalják ezt a rendszert a kölcsönfeltételek politikai motivációja, bizonyos piacok támogatása, gyarmatosító szándékok és feltételezett diplomáciai vagy katonai céljai miatt. A kölcsönt olykor a kölcsönadó saját termékeinek megvásárlásához köti. A kölcsönző kormánynak sokszor nincs is politikai eszköze a pénzbeli támogatás kivonására az adott országból, ha ott nem valósítják meg az egyezményes reformokat. A magán kereskedelmi bankok hitelei általában függetlenek a belső gazdasági szerkezetátalakítástól, törlesztési határidejük viszont rövid. Összehasonlító modell Az észak-karolinai (USA) Wilmington egyetemén kidolgozott modell alapján gazdasági összehasonlítás készült öt EU-csatlakozásra váró országról, amelyekben rendelkezésre álltak a szükséges 1980 és 1995 közötti folyamatos adatok. A kiválasztott öt ország (Lengyelország, Magyarország, Málta, Románia és Törökország) egyben a taggá válás különböző fokozatait is mutatja. Függő változónak az egy főre jutó GNP-t (bruttó nemzeti termék) választották, mint a gazdasági növekedési potenciál és az életszínvonal biztos mutatóját (RGPC t = real GNP per capita). A modell alapját képező, idősort megjelenítő egyenlet: RGPC t = β 0 + β 1 IMF t-1 + β 2 WB t-1 + β 3 BILAT t-1 + β 4 PRIV t-1 + β 5 XGS t β 6 ER + β 7 INT + β 8 CPI + β 9 POP + β 10 TDS +ε t Független változói: IMF Valutaalap-kölcsön, WB világbanki kölcsön, BILAT kétoldalú kormány-, ill. központi pénzintézeti kölcsön, PRIV magánbanki kölcsön és szállítási hitel, XGS évi exportérték (millió USD), ER valutaárfolyam, az USD-hez viszonyítva, időszaki átlag, INT évi betéti kamatláb, CPI fogyasztói árindex, időszaki átlag, POP népességbecslés, az év középére (millió), TDS a teljes adósságszolgálat és az exportérték viszonya (adósságszolgálati arány), ε véletlen eloszlású hibák okozta zaj.

4 Az egyenlet együtthatóit eredetileg mindegyik országra, a time series processor (TSP) idősorokra készült programcsomag felhasználásával, regresszióelemzéssel számították ki. Valamennyi felhasznált adat a Világbank adósságtáblázataiból és a Nemzetközi Valutaalap pénzügyi statisztikáiból származik. A nullahipotézis szerint nincs szignifikáns összefüggés egyfelől a kölcsönbeáramlás és a többi országon belüli változó, másfelől az egy főre jutó GNP között. További feltételezés, hogy a kölcsön különböző formái, a hozzájuk kapcsolódó hazai reformokkal, egytől három évig terjedő átmenet után támogatják a gazdaság megerősödését. Eredmények A regresszió eredményei alapján a Nemzetközi Valutaalaptól felvett kölcsönök szignifikáns pozitív hatással vannak az országok egy főre jutó GNPjére. Ez alól kivétel természetesen az egyáltalán nem kölcsönző Málta, továbbá Ciprus, amely csak 1980 és 1984 között vett fel IMF-kölcsönt. Lehetséges, hogy a valutaárfolyamok kikényszerült leértékelése is kedvezett az exportnak és a GNP-növekedésnek. A Világbank hitelei Románia és Törökország gazdaságát kedvezően, Magyarországét és Lengyelországét negatívan befolyásolták. A lakosság életszínvonalát jelző HDI Romániában és Törökországban volt a legalacsonyabb, tehát itt várható a legnagyobb haszon a WB-kölcsönöktől, amelyeket elsősorban szerkezeti reformokra kell fordítani. A kétoldalú kölcsönzés kedvezőtlen hatással volt az egy főre jutó GNPre, alátámasztva a reformprogram nélküli politika kritikáját. A Máltán tapasztalt jó eredmények az ország viszonylagos stabilitásának, kis adósságállományának és nyitott kereskedelmi politikájának tulajdoníthatók. A magánhitelek hatása vegyes. Magyarországon, Lengyelországban és Máltán kedvező. Az alacsony HDI-vel jellemezhető Romániában és Törökországban a belső tőke felhasználása sem megfelelő. Segítség-e a segítség? Nem tartható tehát az az elfogadott nézet, hogy minden segítség hozzájárul a gazdasági növekedéshez. A fejlettség hat a kölcsönökre, felhasználásukat meghatározza az országok társadalmi gazdasági szerkezete és stabilizációs programjuk természete. A fogadó kormánynak hajlandónak és képesnek kell lennie a hitelek hatékony felhasználására és le kell küzdenie a külföldi tőkebefektetésekkel szembeni ellenérzést. Az érettség különböző foka, a kifizetések időzítése, az árfolyamok realitása és az export összetétele szintén szerepet játszik. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egy főre jutó GNP

5 egymagában nem jelzi előre csalhatatlanul egy ország fejlődését és sikerét EU-tagként. A közép- és kelet-európai országok eddigi dinamikus haladását nagyrészt a csatlakozás, ebből következő az EU-követelmények teljesítésének igyekezte mozgatta. Az Európai Unióhoz és az Európai Monetáris Unióhoz csatlakozás évi feltételei szerint a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át, az államadósság pedig a 60%-át, az inflációnak, a tartós kamatlábaknak és valutaárfolyamoknak az országra megállapított határok között kell lenniük. A költségvetési hiány és az államadósság Lengyelországban és Magyarországon túl nagy (az utóbbi Romániában is). Némely csatlakozásra váró országban az infláció is magas. Mára azonban bizonyosnak látszik, hogy az EU bővítése, bizonyos igazításokkal, mindkét oldalnak hasznos. Ezért érdemes folytatni a nemzetközi együttműködést a hosszú távú reformok végrehajtásáért, köztük a teljes külkereskedelmi nyitásért, az exportbővítésért, az adósságszolgálat csökkentéséért és a műszaki know-how fokozott áramlásáért. A pénzpiacokhoz való jobb hozzáférés és a gyakran több oldalú kölcsönzéshez kötött folyamatos magánberuházások fontosak a piacgazdaságba való sikeres átmenethez. Az e téren elért eredmények a növekedési mutatóban és az egy főre jutó GNP-ben tükröződnek és előre vetítik az EU számára is a csatlakozások hasznát. (Dr. Boros Tiborné) Howell, K. K.: Lending and growth in Central and Eastern Europe and the Baltic States. = The Journal of European Economic History, 31. k. 1. sz p Altomonte, C. Guagliano, C.: Comparative study of FDI in Central and Eastern Europe and the Mediterranean. = Economic Systems, 27. k. 2. sz jún. p