MUNKÁK A KERESZTÁLLÍTÁS KAPCSÁN. Az új kereszt az újonnan épített halmokkal A KERESZTÁLLÍTÓ CSAPAT ( )

Átírás

1

2 MUNKÁK A KERESZTÁLLÍTÁS KAPCSÁN Az új kereszt az újonnan épített halmokkal A KERESZTÁLLÍTÓ CSAPAT ( )

3 A solymosi MALOMKÕ ötödik számának tartalma 1.Kereszt állítás a Kerek-gyepen és az ehhez kapcsolódó történések (Dr. Kovács Tamás, Molnár Gusztáv, Asztalos Miklós) 2.Egy antenna története (Somodi Zoltán) 3.Rovástábla avatás Gyöngyössolymoson (Dr. Kovács Tamás) 4.Rovásírásunk története dióhéjban (Szakácsné Friedrich Klára rovásírás kutató) 5.A világ legrégibb húsvéti tojása 6.A Cseh Tamás Kör rendezvényei (Liktor Ferenc a CST Kör alapítója és szervezôje) 7.Visoko titka (Szakács Gábor újságíró) 8.Gyimóthy Gábor (Nyelvlecke c. verse) 9.Vaskor a Mátrában (Tóth Károly) 10.Ehetô Giz-gazok (Asztalos Fanni) 11.Áttünés (Füleki Gábor verse) 12.Egy idôs néni vallomásai a régi idôkrôl II. (Fulgus Gábor) 13.Az SHE Közhasznú Jelentése (Somodi Zoltánné az SHE titkára) 14.Az SHE végzett dolgai 2012, 2013, Az elmúlt nyolc év és az összefogás lehetôsége Gyöngyössolymoson (Asztalos Miklós az SHE elnöke) MALOMKÕRE HANGOLÓ Néhány gondolat solymos polgáraihoz, községünk értelmiségéhez, honfitársainkhoz. A társadalmi munkamegosztásban az értelmiségi feladata nem csupán az, hogy folyton tanuljon, olvasson, egyre értelmesebb, vagyonosabb legyen. A magát valóban értelmiséginek tartó emberek jó példával kell, hogy elöl járjanak, lehetôségeikhez képest példát kell mutassanak és felmutassanak a társadalom, és a lehetôségekben, tehetségben, tudásban, ismeretekben, erôforrásokban korlátozottabb honfitársaik számára. Ezzel tehetnek legtöbbet közösségük, hazájuk épülésére, és segíthetik a jelen és jövô generációit! Az értelmiség, a vezetôk és elöljárók példamutató viselkedése mindenhol, minden területen fontos. Egy család, egy vállalat, az egyházak, a közintézmények esetében is fontos ez, de az önkormányzatokat illetôen is. A vezetôi példamutatás, a feddhetetlenség, erkölcsös viselkedés nem kevésbé lenne fontos lakóhelyünkön sem! Egy település vezetését illetôen különösen fontos, hogy a falu, város értelmiségi vezetôi, vagy kevésbé képzett választott elöljárói mindig jó példával járjanak elöl. A magánéletüket illetôen is. A jó vezetô nem ülteti családtagjait saját pozícióját tekintve összeférhetetlen munkakörökbe. Nem öli el a jó szándékot és tetterôt az emberekben, hanem minél több egyénben megpróbálja kiteljesíteni az önzetlenséget, a tenni akarást, az együvé tartozás érzésének fontosságát! A jó vezetô, és vezetés minden esetben okos, kimûvelt, egyéni gondolkodású, kreatív, megbízható, becsületes kollégákkal veszi körül magát, és tetteivel, cselekedeteivel törekszik a feddhetetlenségre. Nyitott minden külsô impulzusra, véleményre, kritikára. Befogadó az ötleteket, javaslatokat tekintve. Kritikus, önkritikus a saját munkáját illetôen is. Nem elzárkózó és bezárkózó. Nem rejtegeti a döntéseit a választói elôl zárt testületi üléseken, és titkos testületi jegyzôkönyvekkel. Jobb helyeken ezek a jegyzôkönyvek nyilvánosak, az önkormányzatok honlapján bárki elolvashatja ôket. Ez az önkormányzati nyilvánosság alapja. A jó vezetô maradéktalanul képviseli az általa vezetett közösség érdekeit, és a közösség érdekét a saját önérdekei fölé helyezi! Minden esetben törekszik arra, hogy etikus és törvénytisztelô döntéseket hozzon! Ugyanez a példamutatás kell, hogy jellemezzen mindannyiunkat! Mielôtt bárkit kritizálnánk elôbb a saját fejünkben, saját portánkon tegyünk rendet. A saját családunkban, a saját közösségünkben próbáljunk rendet tenni, s akkor egy idô után azt vesszük észre, hogy a tágabb környezetünkre is hatással leszünk. Közeleg az önkormányzati választás. Mindenki felelôséggel kell, hogy döntsön arról, kit választunk lakóhelyünk, településeink vezetôinek. Mert olyan a vezetô, mint amilyen maga a választó közösség! Szebb jövôt építeni csak jövôbe látó, egyenes úton járó, az embereket tiszteletben tartó, a közösséget felkészülten, a legjobb tudása alapján képviselô szolgáló, értelmes ELÖLjárókkal lehet! Mint eddig minden alkalommal a Solymos Hagyományôrzô Egyesület által megjelentetett Malomkô V. száma is, hagyományainkhoz híven, a szellemi rendteremtés érdekében született, a helyi értékek megóvására szólít, történelmi érdekességekre világít rá, a népi gyógyászat és néphagyomány ismereteire tanít, és az alapértékek, a család, a Haza, a Nemzet, a hit, becsület, szeretet, egészség fontosságára próbál rávilágítani. Az SHE minden tevékenysége ezekrôl az értékekrôl szól. A mobil átjátszó antennák témájában folytatott kitartó és sikeres küzdelmünk is, melyet a saját és településünk minden lakója egészsége, de a külvilág felé történô példamutatás érdekében is addig folytatunk, amíg az önkormányzat nem teljesíti a lakosság akaratát: a mobil átjátszók falun kívül biztonságos távolságra történô kihelyezését. A magyarságot határoktól függetlenül egybeölelô Csíksomlyói Búcsú egyik fô üzeneteként Oláh Dénes fôesperes gondolatát is szeretnénk átadni: Isten által adott különbözô tehetségünket nem azért kaptuk, hogy pusztán önérdekbôl használjuk, hanem azért, hogy a közösség épüljön és fejlôdjön általa. Elég a szócséplésbôl, puszta zászlólengetésbôl. Eljött az ideje annak, hogy tenni is kell azért mindenkinek, hogy a világ jobbra forduljon, Nemzetünk újra felemelkedjen! Családod szerencsés esetben csak egy van, Hazád és Nemzeted csak egy van csupán, Isten is, felekezettôl és vallástól függetlenül egy van! Józan ésszel gondolkodva, hittel, célokkal és a Jóistenhez hasonlóan a teremtés aktív részeseként próbálja megélni mindenki az életet. Merjünk mindannyian nagyok lenni! Az igazságtalanság, törvénytelenség, erkölcstelenség ellen mindig lépjünk fel, mert ha nem lépünk fel, mi magunk is cinkosokká válunk! Ehhez kíván mindenkinek sok szeretetet, tetterôt, együttmûködô jó szándékot és jó egészséget: a Solymos Hagyományôrzô Egyesület 3

4 KERESZTÁLLÍTÁS A KEREK-GYEPEN augusztus közepén újra nagyszerû dolog történt! Asztalos Miklós egyesületi elnökünk szavaival élve megszületett második gyermekünk : Solymos sólyom, turul szobra után a Kerek-gyepen felállítottuk Magyarország és a magyarság egyik ôsi szimbólumát, a címerünkben ma is szereplô hármas halmot, és a kettôs keresztet. Egy gyönyörû keresztet, az Összefogás Keresztjét. Ez a kettôs kereszt az az apostoli kettôs kereszt, amit már Szent István királyunk is kezében tartott, árpád-házi (vagy helyesebben turul-nemzetség béli) királyaink jelképe volt, és eredete sokkal régebbi idôkre nyúlik vissza, mintsem gondolnánk. Mit is jelentenek ezek az ôsi szimbólumok a teljesség igénye nélkül? A hármas halomban megjelenik az ôsi hármasság: Atya, Anya, Fiú (ma Atya, Fiú, Szentlélek). Azonban az Országot, Magyarországot is szimbolizálja. A kettôs kereszt a székely-magyar rovásírásunk GY betûje, ami az EGY-et, az isteni EGYHÁROMSÁGOT (Atya, Anya, Fiú) jelenti. Már a évesre becsült korú tatárlakai amuletten is szerepel ez az ôsi jelünk! A kettôs kereszt alsó szárát elvéve megkapjuk az egy szárú keresztet, a rovásírás I betûjét, ami az ISTEN szimbóluma. Még egy szárát elvéve a rovás SZ betût kapjuk, ami a SZER-t jelenti, amikor az ünneplô emberek közössége SZER-etetben összeköti az eget a Földdel. Solymos kerek-gyepi keresztjén három alap szimbólumunk, a Nap, a Hold és a napkereszt is szerepel. A Napot és Holdat, ami a férfit és a nôt, a szkíta Szküthész király Pálosz és Naposz fiát, Hunort és Magyart stb. idézi meg. A napkereszt az ôsi rovásírásunk F betûje, ami magát a gömbölyded FÖLDanyát idézi éves barlangrajzokon, a éves tatai amuletten már szerepel ez a jelünk, ami csodálatos magyar nyelvünkkel tökéletesen értelmezhetô. A kört átszeli két egymásra merôleges KöRoSZTó (egyenes). A körosztó mássalhangzóiból közvetlenül származtatható szavaink KRSZT=KeReSZT=KRiSZTuS. A Napkereszt és a kettôs kereszt tehát sokkal-sokkal régibb központi szimbólumaink, mintsem azt legtöbben valaha is gondoltuk volna! Mi az Összefogás Keresztjének üzenete mindannyiunk számára? Népek Krisztusa Magyarország Eljött a feltámadás órája! Gondolkodjunk el ezen egy kicsit! A rendes feltámadásért mindannyiunknak tenni kell valamit. Nem csak magunkért, családunkért, hanem nagy közösségünkért, a Hazánkért is! Legalább fohászt, keresztbe szalmát, de inkább ennél többet! És akkor valóban bekövetkezik a szózatunkban is megírt Még jôni kell, még jôni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. Azért kell így tennünk mindnyájunknak, hogy ne a szózatban szintén megírt nemzethalál rémképe, víziója következzen be! A Kerek-gyep és a keresztállítás története. Köszönetnyilvánítás e nemes munkából részt vállalóknak! 2009-ben Hármas Halmot és Kettôs Keresztet állítottunk a Kerek-gyepen. Ezzel a gyönyörû fekvésû, közkedvelt kirándulóhely még inkább szép és különleges nevezetessége lett Solymosnak. A solymosi óvoda, iskola, gyöngyösi óvodák, iskolák rendszeresen elhozzák ide a gyerekeket, és ahová az ország különbözô településeirôl is vissza-visszajárnak az emberek. Mi solymosiak különösen szeretjük a Kerek-gyepet, és köszönettel tartozunk azoknak, akik annak idején szemét- és sitt telepbôl varázsolták kirándulóhellyé. Itt Babiczki László erdômérnök nevét kell kiemelnünk. Neki, és szorgalmas társadalmi munkát végzô barátainak, ismerôseinek köszönhetô, hogy létezik ez a gyönyörû rét a sziklák tövében, a patak partján, erdô szélén. A helyet 2007 óta egyesületünk gondozza. A 2009-ben állított halom és kereszt mára kicsit viseletessé vált, ezért januárban elhatároztuk, hogy újat állítunk helyette. Babiczki László erdész tagtársunk ötletünket tudatta az Egererdô Igazgatóságával. Az erdészet segített, és kérésünkre faanyaggal támogatta e nemes célt. Kuris István vállalkozó a fateleprôl felszállította a fát. Ô ezzel támogatta a Keresztállítást. Neki és az Egererdônek is köszönjük a támogatást és az önzetlen segítséget! 4

5 Molnár Gusztáv barátunk több hét munkával kifaragta, összeácsolta és lefestette a keresztet. Példaértékû, ahogy ehhez a nemes célhoz önzetlenül 63 évesen hozzá állt! A szöveget Csathó Antal erdélyi származású solymosi fafaragó és Molnár Guszti vésték a fába. Gy. Tóth Mária festômûvész aranyozta be a betûket. Liktor Ferenc a vasabroncsok elkészíttetését intézte! Hálás köszönet mindnyájatoknak! A keresztállítás másik mozgatója Asztalos Miklós egyesületi elnökünk volt. Köszönet Miklósnak a sok önzetlen utánajárásért! A masszív vas talapzat elkészíttetéséért, az alap betonozásának leszervezésért, a sok szervezô munkáért, a nehéz halom építô munkáért, aminek jelentôs része neki köszönhetô! Varga Szabolcs sok kétkezi munkában vett részt, és kemény fizikai munkától kímélte meg a csapatot. Ezt külön köszönjük neked Szabolcs! Köszönet Fülöp Pálnak, Nyilas Andrásnak, Asztalos Miklósnak, Molnár Gusztávnak, akikkel együtt egy este lenyírtuk a füvet a Kerek-gyepen. Ez más alkalmakkor két fônek az egyesület fôkaszájával 2-2 napos, munkaidô után sötétedésig tartó munkája! Legyen fogalmuk róla mennyi munka ez! Évente kétszer nyírni kell a füvet, hogy igényes környezet legyen itt. Kérjük Önöktôl, ne legyen természetes az, hogy mások dolgoznak, a szabadidejüket áldozzák, némelyek pedig kritizálják az egyesületünket, ha nincs levágva a fû, vagy nincs összeszedve a szemét. Ebben a munkában bármikor mindenki részt vehet, aki ide jár. Köszönet Sárkány Ferenc építési vállalkozónak a beton alap kômûves munkájáért, a 80 éves Matiny János bácsinak, Varga Szabolcsnak, fiainak Varga Bálintnak és Varga Mátyásnak, hogy a talapzat betonozási munkája is örömmunkává vált! A nagy kereszt alatt kb. 2 m 3 -es betontömb áll, a 80 kg-os talapzati vasszerkezettel egybegyógyítva. A betonozás elôtt önzetlen lakatos munkát végzett Kovács Endre! Köszönjük! Köszönet Asztalos Miklósnak, Fülöp Pálnak, Fülöp Istvánnak, Godó Miklósnak, Liktor Ferencnek, dr. Kovács Istvánnak, Kovács Botondnak és Koppánynak, fiaimnak, Matiny János bácsinak, Molnár Gusztávnak és Füleki Évának, Molnár Balázsnak, Nyilas Andrásnak, Sidló Csabának, Somodi Zoltánné Editkének, Somodi Andrásnak és Tóth Károlynak, hogy az állítás gyönyörû napján együtt voltunk, és együtt dolgozhattunk! Köszönet a halom építési munkáért, ami egyébként majd egy hétig tartott. Köszönjük Hegyi János támogatását! Itt mondunk köszönetet nektek is, akik az avató ünnepségen segítettetek és hadtápot biztosítottátok vagy támogattátok: Dériné Gina, Somodi Zoltánné Editke, Kovács Istvánné Antónia és Kuncsik István, Benkô Attila, Kardos Kiss Sándor. A leginkább felemelô pillanat a Kereszt kiszállítása után a talapzatba való bedaruzás volt! Ezért külön köszönetet kell mondanunk Bodnár Péter fuvarozó vállalkozónak önzetlen segítségéért! Augusztus 13-án felállítottuk, és augusztus 16-án, Nagyboldogasszony hétvégéjén, a VII. Turul Nap alkalmából kis ünnepség keretében felavattuk az Összefogás Keresztjét. A kereszt születésével, a beállítással, avatással kapcsolatos képeket a borító oldalakon láthatják. Nézzék meg, látogassák a helyet, érezzék magukénak, érezzük mindannyian magunkénak, akik ide kijövünk! Dobogtassa meg mindannyiunk szívét! Vigyázzunk rá, és vigyázzon ránk! Dr. Kovács Tamás, szerkesztô A KERESZTÁLLÍTÁSSAL KAPCSOLATOS NEGATÍV TAPASZTALATOK, ATROCITÁSOK SZEMÉT ÜGY Hét éve már, amikor frissen alakult egyesületünk egyik elsô munkájához, a Bába-kô környezetének rendbetételéhez fogtunk, kicsik és nagyok, polgármester és civilek. Együtt! Akkor az összeszedett szemetet, hétvége lévén Szolcsák Gyula javaslatára a hivatal elé szállítottuk zsákokban, mondván Hétfôn majd elvitetem. Azóta is tesszük a dolgunk, de már nélküle. A zsákok az elmúlt hét évben ugyan probléma nélkül rendre eltûntek, de az egykori alapító tag egyre távolabb került egyesületünktôl. Nehéz lenne megmondani miért történt ez így, miért váltotta fel az aktív, kezdeményezô magatartást a szemlélôdés, majd késôbb a rosszakarat?! 5

6 Mert történt pedig, hogy ez év augusztusában, készülve a keresztállítás várva várt alkalmára, ismét összeszedtük a Kerek-gyepen hagyott szemetet. Az így megtöltött 4 db 120 l- es zsákot pedig az eddigi gyakorlatnak megfelelôen rendezetten elhelyeztük az önkormányzat elôtt. Tudták, tudhatták tehát az önkormányzat vezetôi honnan, kiktôl származhatnak a hulladékkal teli zsákok. Mindezek ellenére vagy talán éppen ezért másnap a jegyzô ismeretlen tettes ellen rendôrségi feljelentést tett, köztisztasági szabálysértés tárgyában! Rendôri feljelentés? Bizony ám! Nincs laca-faca! Normál viszonyok között az ilyen esetekben SHE szemétgyûjtés, Kerek-gyep a jegyzô az eljáró hatóság! Normál viszonyok között! Az események itt váratlan fordulatot vesznek, amikor is a rend helyi ôre forrónyomon ered az ismeretlen tettes nyomába, és percekig tartó nyomozás eredményeként ízibe kézre is keríti a mit sem sejtô egyesületi elnökünket a Kerek-gyepen, a keresztállítási munkák közben, aki az elé tárt bizonyítékok és a kérdések súlya alatt megtörik és mindent bevall! Az ügy felgöngyölítésre került! Minden rendben, mûködik a hatalmi apparátus! A vád súlyos! A 218/1999. Korm. rendelet, 7. paragrafusa alapján köztisztasági szabálysértés-t követ el aki, települési szilárd vagy folyékony hulladékot a közterületen engedély nélkül lerak, elhelyez, illetôleg nem a kijelölt lerakóhelyen rak le, vagy helyez el. Nosza, akkor tegyünk rendet, védjük meg a jogállamot! Védjük meg a környezetet! Idézzünk elôször tanúként, majd, gyanúsítottként, szembesítsünk, vegyünk fel jegyzôkönyvet! Vegyük el a kedvét, idegesítsük, töltse az idejét kihallgatáson, a járási hivatalban, járassuk le! A helyi hatalom paranoiája! Itt tartunk, ide jutottunk! Így kívánják kivonni a forgalomból az induló képviselôjelölteket? Így próbálják újra kedvét szegni a köz iránt önérdek nélkül tenni akaró emberek, közösségek kedvét? Próbálkozhatnak, de ez nem fog sikerülni! Molnár Gusztáv, SHE elnökségi tag AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATÁSA Ahelyett, hogy támogatnák a Solymos Hagyományôrzô Közhasznú Egyesület munkáját, és kifizetnék a képviselô testület által 2014 áprilisában az SHE számára megszavazott ,-Ft-ot, ami az egyesület egyetlen komoly anyagi forrása lenne, még feljelentésekkel próbálják nehezíteni az életünket! Itt jegyezzük meg, hogy a testület által 2013-ban megszavazott Ft önkormányzati támogatás kifizetését is önkényes és jogszabályellenes idôhúzásával és döntésével hiúsította meg a jegyzô és a polgármester! 2012-ben egyáltalán nem részesültünk önkormányzati támogatásban a Vodafone adó kapcsán kifejtett tevékenységünk miatt, ahol a polgármester nem a lakosság oldalán küzdött, mint az köztudott. Tisztelt elöljárók, nem kérünk az ilyen köszönetbôl, viszont a képviselô testület által az SHE számára megszavazott támogatásra igényt tartunk, és higgyék el, hogy csak jóra fogjuk fordítani, mint azt eddig is tettük! Asztalos Miklós, SHE elnök A KERESZT AVATÓRÓL RÖVIDEN Mi történt volna ha A nagybátonyi Köböl Gábor tárogató zenéje hívta ünnepre a részt vevôket. 15 h-kor a Himnuszunk eléneklésével és elszavalásával kezdtük volna az avatást. Nagyboldogasszony napja lévén (augusztus 15), ôsi himnuszunk, a Boldogasszony Anyánk is felhangzott volna. Asztalos Miklós és Dr. Kovács Tamás mondta volna el avató gondolatait. Majd egy gyönyörû Ilyés Gyula verset szavalt volna el a gyöngyösi Czakó András. A székely himnusz és a szózat eléneklésével zártuk volna a keresztavatót. Estebéd és baráti beszélgetés, majd máglyagyújtás történt volna, és örültünk volna egymásnak és az életnek, és nagyszerû elégedettség töltött volna el és fel bennünket, hogy újra megtettük a magunkét, és született valami szép és felemelô, példamutató, és optimizmusra sarkalló, egy nemzetet összetartó és megtartó Kereszt. Az összefogás keresztje. Mi történt valójában? Éjszakai keresztavató Ehelyett azonban súlyos atrocitás érte az ünnepre gyûlt közösséget. Provokáció jellegû eseménysorozat után hitvány, undorító, és vérrel, 8 napon túl gyógyuló sérülésekkel is járó verekedés állta útját az avatásnak! Azonban az avatásra gyûlt ünnepi társaságunk kitartott estig! A szomorú történések után a délutánra tervezett esemény helyett este 10 óra körül, a máglya meleg fénye mellett avattuk fel a keresztet! Himnusszal, Szózattal, Boldogasszony Anyánkkal, verssel és egy-egy rövid gondolattal, de legfôképpen szeretettel, és szeretetben! A bennünket ért atrocitások és az avatás után, másnap, elzarándokoltunk Mátraverebély Szent-kútra, hogy kipihenjük a keresztállítás fáradalmait, testi és lelki sebeit, és feltöltsük magunkat a következô egy évre. A Kerek-gyep és Solymos újra gazdagabb lett. Az ide érkezô emberek szíve is nagyot dobban, ha rádöbbennek, mi van itt. A Kerek-gyepi hármas halom és kettôs kereszt, az Összefogás Keresztje, Nemzeti örökségünk része. Még geoláda is vonzza az ide érkezô turistákat. Dr. Kovács Tamás, SHE elnökségi tag 6

7 EGY ANTENNA TÖRTÉNETE A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja Az alábbi történet 2011 ôszén kezdôdött, és a címben említett antenna nem egy egyszerû antenna, mint késôbb megtudtuk, egy nagy teljesítményû mobilszolgáltatói átjátszó állomás. Az állomás üzemeltetôje az egyik nagy magyarországi mobil szolgáltató. Ilyen berendezésbôl, például egy Gyöngyös méretû város ellátásához kettô vagy három szükséges, külterületen, lakóépületektôl nagy távolságra, magas (kb. 30 m) oszlopon elhelyezve. Ilyen elôfordul más szolgáltatók esetén a Sár-hegyen, tehát lakott területektôl több kilométer távolságban. A mi esetünkben egy ilyen berendezést a község északi oldalán lévô magántulajdonban lévô külterületi legelôn álló kisállattartó épületre telepítettek (elôzetesen 170 ember által aláírt tiltakozás ellenére) a lakóházak elôkertjeitôl m-re, 6 méter magasságban. Az irányított antennák enyhén lefelé fordítva a közeli lakóházakon keresztül sugározva látták el a területüket. Köztudomású, hogy a mobil szolgáltatás során alkalmazott nagyfrekvenciás elektromágneses sugárzás (különös tekintettel a még kevéssé ismert hatású digitális technika esetén) emberre és a biológiai környezetre gyakorolt élettani hatásai vitatottak. Az ezzel kapcsolatos pro és kontra érvekbe nem érdemes ennek a kis írásnak a keretein belül elmélyedni. Egy biztos, a nyugati demokráciák ilyen esetekben azt a gyakorlatot követik, hogy vitatott élettani hatású berendezések telepítésekor érdemes óvatosnak lenni. A Solymos Hagyományôrzô Egyesület feladatának tekintette az ügyet. Ezért érte bírálat, de a bíráló elfelejtkezett róla, hogy az egyesület tevékenységének egyik lényeges eleme a környezetvédelem, és bár sokaknak meglepô, az emberi egészség védelme is a környezetvédelem része, ráadásul a legfontosabb része kell, hogy legyen. Kétségtelenül szép, de önmagában nem elég, ha községünkben sok a virág közterületen is. Az emberek egészséges, nyugodt élethez való joga, valamint az, hogy biztonságban is érezzék magukat, ennél sokkal fontosabb. A kb. 170 ellenzô aláírás ellenére 2012 márciusában már üzemelt a berendezés. A közelben lakók kezdetben nagyon egyedül érezhették magukat a problémával. Késôbb a távolabb lakók is megértették, hogy ez az egész község ügye. Az egyesület aktív részvételével több, mint 1000 aláírás gyûlt össze, amelyben kértük az érintett szolgáltatót, és a területet a szolgáltatónak bérbeadó tulajdonost, álljanak el a szerzôdéstôl, és a berendezés kerüljön a lakóházaktól (külföldi tapasztalatok alapján is) biztonságos, legalább 1,5 km távolságra. A csaknem 1100 aláíró embernek (18 év fölötti solymosi szavazópolgárok) ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy maguk és a környezetükben élô társaik iránti felelôsségtudatukat kifejezték támogató aláírásukkal! Meg kell jegyezni, hogy sohasem a korszerû technika ellen tiltakoztunk, sokkal inkább annak biztonságosabb alkalmazása mellett érveltünk e után egy tûzeset miatt az átjátszó nem üzemelt tovább. Végül sok levél, egy építéshatósági eljárás és nem utolsó sorban valószínûleg a nagyszámú aláírás hatására bontási határozat született a megfelelô engedélyek hiányában, szabálytalanul létesített berendezésre. A szolgáltató levélben elismerte, hogy a berendezés szabálytalanul létesült, és vállalta, határidôre elbontja azt, ezt meg is tette. A szolgáltató teljesen korrekt magatartást mutatott, és jelezte, hogy bár nem mond le a berendezés létesítésérôl, a környezet és a lakosság igényeit mindenképpen figyelembe fogja venni. Elôre is köszönet érte, bár ennek természetesnek kellene lenni. Megelégedésünkre szintén korrekt eljárást folytatott le az illetékes építési hatóság. Több cikk jelent meg a témában a Heves Megyei Hírlapban és a Gyöngyösi Városi Televízió is többször foglalkozott ezzel az üggyel. Nekik is köszönjük a korrekt tájékoztatást, valamint azt, hogy megfelelô nyilvánosságot kaphattunk. Ezzel szemben csalódást, és némi elkeseredést váltott ki belôlünk, hogy az Önkormányzat egy képviselô kivételével semmilyen módon nem támogatta az ügyben kifejtett tevékenységünket. Igen sok beadványt, kérést, igényt fogalmaztunk meg az ügyben a Polgármesteri Hivatal felé, de egyetlen válaszra sem méltattak minket. Egy tavalyi közmeghallgatáson községünk egyik vezetôje azt mondta (az idézet nem pontos) az Önkormányzat nagyon sokat tett az antennaügy megoldása érdekében. Sokáig törtük a fejünket, vajon mire gondolhatott. Nekünk úgy tûnt, inkább az ellenérdekelt feleket támogatta. Az általunk a témában összehívott falugyûlésre küldtünk idôben meghívót a polgármesternek és a képviselôknek név szerint. Közülük senki nem jelent meg. Rendezvényünk helye és idôpontja is problémás lett a hivatal részérôl, ennek ellenére sikerült megtartani. 7

8 Gondolhatott esetleg arra a szórólapra ( ) amelyben mérési eredményekkel kívánta a lakosságot tájékoztatni, minden rendben, a mért értékek bôven a törvényben elôírt határértékek alatt vannak? Ezt persze senki nem vitatta, hiszen az érvényben lévô ide vonatkozó magyar rendeletek a nagyfrekvenciás mobil szolgáltatói sugárzások teljesítményét kizárólag csak hôhatás szempontjából vizsgálják és sorolják be. Ez azt jelenti, hogy az emberi szövetben a sugárzás hatására történô hômérsékletemelkedést minôsítik adott érték felett veszélyesnek. Sem épületbiológiai szempontokat, sem egyéb élettani hatásokra vonatkozó vizsgálatokat nem vesznek figyelembe. Sarkosan fogalmazva ezek a határértékek biztosítják, hogy a szolgáltatók akár a lakóépületek közvetlen közelébe telepíthessék berendezéseiket. Itt ki kell térnünk egy fontos tényre. Községünk Helyi Építési Szabályzata tiltja, hogy belterületen hírközlési berendezést telepítsenek. Jelen esetben ez teljesült is, hiszen az érintett berendezést egy külterületi ingatlanra telepítették. Létezik viszont egy hasonló berendezés belterületen (központi helyen). Valószínûsíthetô, hogy ennek telepítése idején is érvénybe volt az említett szabályozás. Az aláírások gyûjtése alkalmával történt beszélgetésekben sokan jelezték, kérik, segítsünk ezen átjátszó állomás biztonságos távolságba (belterülettôl legalább 1,5 km-re) való áthelyezésében is, mivel közvetlenül lakóépületek között van, közel az iskola is. Sokan támogató aláírásukat azzal a feltétellel adták, hogy segítünk ezt az ügyet is megoldani. Erre mindenkinek ígéretet tettünk, és ezt nem is felejtettük el. Hivatalos kérést fogalmaztunk meg a jegyzô irányába annak megvizsgálására, vajon a belterületen lévô berendezés szabályosan üzemel-e. A kérés elutasításra került annak ellenére, hogy szerintünk a községben a helyi építési hatósági feladatokat a jegyzônek kellene ellátni én a Helyi Építési Szabályzat általunk javasolt módosítását (amely szerint mobil szolgáltatói átjátszó állomást, külföldön bevált szabályozás alapján csak külterületen, belterület határától legalább 1,5 km távolságban lehessen telepíteni) a Képviselô Testület jóváhagyta. A testület megszavazta, hogy a következô testületi ülésre a Helyi Építési Szabályzat módosítását elô kell készíteni. Ez a jegyzô feladata. Sajnos az elôkészítés a mai napig nem történt meg. Az ügyben hivatalos megkereséseinkre csak semmitmondó, illetve a kérdésekhez nem kapcsolódó válaszok érkeztek. Ezt a problémát az Önkormányzat véleményünk szerint nem kezeli megfelelôen. Az un. antenna-ügyben szerzett tapasztalatainkat összefoglalva elmondhatjuk, az emberek egymás iránti felelôsségérzetének felélesztésére, környezetünk, egészségünk és biztonságérzetünk javítására érdemes nagy energiákat fordítani. Ezen kívül érdemes a hatóságokat megkeresni, mert esetünk példája mutatja, van esély érvényt szerezni a törvényeknek és elôírásoknak. Ez az eseménysorozat komoly közösségformáló hatással is bírt. Ami pedig az önkormányzat magatartását illeti: mindenképp el kell gondolkodnunk a fentebb leírtakon, amikor legközelebb lehetôségünk lesz dönteni, kikre bízzuk községünk vezetését. Somodi Zoltán ROVÁSTÁBLA AVATÁS GYÖNGYÖSSOLYMOSON 2010-ben írtunk már a Malomkô III. számában a Kárpát-medencei rovásos helységnévtábla állítási mozgalomról. Ôsi rovásírásunk a magyarság Kárpát- Haza-beli ôshonosságának egyik több tízezer éves kontinuitást hordozó bizonyítéka. Ugyanúgy, mint ahogyan a pártatlan genetikai laborok által a Nagy- Magyarország területén a földbôl elôkerülô csontok nagy részérôl kétséget kizáróan derül ki, hogy léptennyomon ôseink több ezer éves temetôire, vagy több tízezer éves csontjaira bukkanunk. Azért, hogy sok ezer éves rovásírásunk újra élôvé váljon, Gyöngyössolymoson is, tavaly márciusban a Solymos Hagyományôrzô Egyesület SOLYMOS felirattal rovásírásos településtáblákat állított a falu Gyöngyös és Mátrafüred felé esô oldalán. A táblaavató ünnepséget március 15-éhez kapcsolódóan tartottuk meg. Az esemény fényét emelve néhány nappal késôbb Friedrich Klára rovásírás kutató tartott elôadást a Kárpát-medencei rovásírásról, és Szakács Gábor író, újságíró mutatta be a Vysoko-i piramisok felfedezését és feltárását, s azok rovásírásos kapcsolódásait, hogy jobban tisztában lehessünk ôsi írásunk történetével. Az elôadások kivonataként írt cikkek újságunkban olvashatók. Dr. Kovács Tamás 8

9 ROVÁSÍRÁSUNK TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN Nemzeti írásunk, a rovásírás a magyarok legrégibb és legértékesebb mûvelôdéstörténeti kincse. Tudós krónikásaink, történészeink Kézai Simon, Kálti Márk, Thuróczy János, Verancsics Antal, Szamosközi István, Bél Mátyás szkíta, hun írásként említik. Egyikük sem nevezi finnugor írásnak. A nemzeti írásunk kifejezés azért helyes, mert ez magában foglalja a szkítákat-hunokat-avarokat is, hiszen ugyanannak a nemzetnek a tagjai vagyunk. Székelymagyar rovásírásnak is nevezik, mivel legtöbb emlékét a székelyek ôrizték meg számunkra. Emlékei bizonyítják, hogy igen régen a Kárpát-medence ôslakói vagyunk. Ilyen írásos emlék többek között a bajóti csont pálcavég, a tatárlakai sírlelet korongja vagy Torma Zsófia erdélyi régésznô ( ) írásjeles korong gyûjteménye az újkôkorból. A Pilisben, Bajóton került elô hazánk eddigi legrégebbi rovásírásos emléke, az agancsból csontból csiszolt kis dárdahegy. Ôsi írásunk további, már bôségesebben elôkerült újkôkori emlékei a Tordos-Vinca mûveltségbôl származnak, amelynek elsô feltárója Torma Zsófia régésznô volt a 19. században. Kortársai csupán a készítôk mesterjegyeinek tartották az általa Tordoson és környékén kiásott cserépedényeken lévô jeleket. Ô azonban ragaszkodott álláspontjához, hogy a jeleket írásként kell felfogni. A rovásírás bizonyíték szkíta-hun-avar-magyar folytonosságunkra, mert az elôdeink tárgyi, régészeti emlékein megtalálható. A bajóti csont dárdahegy Képét Lambrecht Kálmán Az ôsember c. könyvében (Dante Kiadás, 1931) fedeztem fel. Hillebrand Jenô ôsrégész ásatásából, ezer éves rétegbôl került elô. A tatárlakai korong; jobbra rovásjelei kiemelve (Friedrich-Barta) év a kora a Tatárlakai Korongnak, amelyen legalább négy rovásjel (F, Z, NY, Gy) és a Kárpátmedencei képírás látható ben került elô több más sírmelléklettel együtt Nicolae Vlassza ásatásán. A Korong képírásos jelei évvel idôsebbek a mezopotámiai hasonló képírásos jeleknél. Ez megerôsíti, hogy az írás bölcsôje a Kárpát-medencében ringott. Stahrenberg másolata A Kr. e. 301-ben született Agathon-tól fennmaradt töredékekben olvasható, hogy egy általa látott szkíta felirat elsô betûje egy középen köldökkel ellátott kör, ezt követi két összekötött egyenes vonal, és egy betû, amely hasonló a szkíta íjhoz. E leírás rovásírásunk LY, R és NY betûinek felel meg. A Kr. után 120-ban született szír-görög Lukianosz egy szkítát ábrázoló szoborról tudósít, akinek egyik kezében íj, a másik kezében pedig könyv van (Télfy János mûve alapján). A Magyar Nemzeti Múzeum 2009-es szkíta kiállításán is találtunk a mai rovásírásunkkal egyezô jeleket. A hunok írásbeliségét több szerzô bizonyítja, pl. a kortárs Priszkosz rhétor, aki Attilánál is járt. Írásemlékeik közé tartoznak többek között tulajdonjegyek, határjelölô jegyek, a sarkeli csont tégely rovás A betûje, a Strahlenberg által másolt feliratok, a Szeged-Nagyszéksósi jelek, a szabadbattyáni övcsat, de még folytathatnám. Vitatott, hogy a Nagyszentmiklósi Kincs hun vagy avar kori. A 23 edénybôl 14-en rovásfelirat látható. Egyértelmûen a magyarok elôdeihez köthetô, sajnos megtalálása után Bécsbe szállították, és a Kunsthistorisches Múzeumban, mint óbolgár lelet szerepel. 9

10 Avarkori írásemlékeink közül a legjelentôsebb a szarvasi csont tûtartó, mely 1983-ban került elô Juhász Irén ásatásából, köznépi nôi sírból. Kb. 7 cm. hosszú, 1,5 cm széles, juh lábszárcsontból készült a VIII. sz.-ban. 60 rovásjel található rajta, magyarul olvasható, Vékony Gábor fejtette meg. Ez a hivatalosan elfogadott, legkorábbi magyar nyelvû rovásemlékünk. A Budapesti Történeti Múzeumban is találtunk avar kori agyagkorsón rovásjeleket. Avar orsógombokon is sok betû található, szintén köznépi sírokból. A honvisszafoglalás korából az Újpesti Helytörténeti Gyûjteményben (1043 Bp. Berda József u. 48.) látható két égetett agyag rovásírásos cseréptöredék, melyek Kurszán fejedelem szállásterületérôl származnak, aki Anonymus szerint 904-tôl itt táborozott. Szintén honvisszafoglalás kori, IX. századi, a bodrog-alsóbûi kohófúvóka, melyen 7 rovásjel található. Stamler Imre ôskohókat tárt fel e területen, így került elô 1999-ben. Berkesiné Kiss Ágota vette észre rajta a betûket. Kohófúvóka, Bodrog-Alsóbû Az elkövetkezô korokból egyre nagyobb számban maradtak fenn emlékek, ezek közül legjelentôsebbek: a közel 200 szót tartalmazó XII-XIII. sz.-i rovás botnaptár, és Thelegdi János 1598-ban készült rovás tankönyve, mely csak 6 kézírásos másolatban maradt fenn Ebbôl kettô Németországban. Ugyancsak bizonyíték a rovásírás arra, hogy elôdeink közül mindenki írástudó volt, a juhászgyerekektôl a fejedelmekig, olyan korokban, amikor még a frank császár, Nagy Károly sem tudott írni, saját életrajzírója, Einhard tanúsága szerint. A már említett szarvasi tûtartóba ugyanebben a korban 60 rovásjeles szöveget karcolt tulajdonosa. A rovásírás a magyar nyelvvel együtt fejlôdött, mert nyelvünk minden hangjára van benne jel. Egyúttal bolygónk legelsô olyan írásrendszere, ahol minden hangot egy külön betû jelöl, tehát betûírás, ez a legfejlettebb írásmód. Mivel a legkorábbi, nem vettük át senkitôl, ellenben sokaknak továbbadtuk. Ebbôl származik többek között a föníciai, az etruszk, az ógörög, a türk írás és a germán rúnák. A szarvasi csont tûtartó Sajnos ezt a magyar nyelvhez tökéletesen alkalmazkodó jelrendszert a X. században pogánynak minôsítették, ezért csak kevés emléke maradt fenn. Ekkor át kellett térnünk a latin ábécére, amelyben 13 hangunkra (TY, GY, NY, LY, SZ, ZS, CS, K, J, Á, É, Ö, Ü) nem volt jel, így alkalmatlan volt szép magyar nyelvünk lejegyzésére. Ez az erôszakos váltás írásbeliségünket a korabeli európai írásbeliség alacsony szintjére vetette vissza. A számrovás módja, alkalmazása a magyar nép észszerû, természetes gondolkodásmódjának bizonyítéka. Nehezen lehetett túljárni elôdeink eszén, ha számrovásboton történt az elszámolás. Ezeknek az úgynevezett páros rovásoknak használatáról Magyar Adorjánt idézem: A rovást négyszögletûre vágott pálcákra, vagy pedig keskeny deszkácskákra rótták. Amikor pedig a rovás célja két ember közötti valamilyen elszámolás, feljegyzés volt, akkor a pálcát hosszában pontosan kétfelé hasították és az egyik fele az egyik félnél, a másik a másik félnél, (hitelezônél és adósnál) maradt. Hogy pedig eltérés ne lehessen a kettô között, vagyis a hamisítás lehetetlen legyen: valahányszor újabb tartozást jegyeztek fel akár pénzben, akár ételben, italban, állatban, vagy bármi másban, akkor a két pálcát, vagy deszkácskát egymás mellé tették és úgy vágták rá a rovátkákat, hogy mindkettôn egyszerre mentek végig. Számrovásunk jegyei a 100-as számig megegyeznek az etruszk számsorral. Mivel az írásunk korábbi, mint az etruszk írás, feltételezhetôen a számjegyeiket is tôlünk vették át. A rovásírás jeles képviselôi sokan vannak, itt csak néhány nevet emelek ki: Thelegdi János, Fischer Károly Antal, Tar Mihály, Sebestyén Gyula, Debreczenyi Miklós, Magyar Adorján, Csallány Dezsô, Forrai Sándor. Papok és tanítók a rovásírás fennmaradásáért c. írásomban jobban részletezem, többek között kiknek köszönhetjük, hogy ma is használhatjuk a mindennapokban nemzeti írásunkat. 10

11 Néhány szóval ismertetnünk kell a 2007-ben, 94 éves korában elhunyt Forrai Sándor tanár, református presbiter munkásságát, aki a XX. században legtöbbet tett a rovásírásért. Gyors és gépíró tanárként kezdte oktatni, terjeszteni ôsi írásunkat. A legnagyobb összefoglaló, rendszerezô munkát készítette róla Az ôsi magyar rovásírás az ókortól napjainkig címmel. De készített tankönyvet, 120 képbôl álló vándorkiállítást és tanulmányt az Árpád-kori botnaptárról. Több évtizedes, nemzettudat építô munkájáért, sajnos már csak halála után, március 23-án Magyar Örökség Díjat kapott. Végül, azoknak, akik meg szeretnék tanulni ôseink írását, közlöm a szabályokat, melyeket tiszteletre méltó források és lassan két évtizedes oktatási tapasztalat alapján állítottam össze: 1. A rovásírást jobbról balra írjuk, mert legtöbb írásemlékünkben így szerepel. Lehet balról jobbra is írni, ám ez nem hagyománykövetô. Ebben az esetben meg kell fordítani a betûket, hogy balról jobbra nézzenek. 2. Ôsi írásunk betû sorrendje bizonyosan nem az volt, mint a latin írásé. Jómagam az egyszerûbbtôl a bonyolultabb felé haladva az alábbi sorrendben tanítom a betûket, ehhez Forrai Sándor jelkészletét használom. 3. A szavakat szóközökkel választjuk el egymástól. Jelenleg ugyanazokat az írásjeleket használjuk, mint a latin betûs írásnál. 4. Az egyszerûség kedvéért rovás K betûként csak egy K betût, a csúcsára állított rombuszt használjuk. 5. Fontos szabály, hogy rovásírásunkban csak azokat a betûváltozatokat használhatjuk, amelyek valamely régi rovásemlékben megtalálhatók, mert csak így tudjuk eredetiségét és egyediségét megôrizni. Forrai Sándor Nemzeti írásunk terjedésében nagy szerepe van a versenyeknek. Szakács Gábor író, újságíró 1997-ben szûkebb hazánkban, Budapest XVI. kerületében indította elsô rovásírás versenyét, majd ezt terjesztette ki Nagy-Magyarország egész területére. Néhány éven belül a megnövekedett érdeklôdésnek köszönhetôen elôdöntôket kellett szervezni. 12 évig mûködtek nagy sikerrel a versenyek, melyen a kárpátmedencei ifjúság magas szintû rovásírás és egyéb mûveltségi ismeretei is értékelésre kerültek. Ugyancsak Szakács Gábor nevéhez köthetô a Székelyföldrôl induló rovásírásos helységnévtábla mozgalom kiterjesztése Magyarország és Felvidék területére. 6. A rovásbetûk között nincs Q, W, X, Y, mivel ezek nem tartoznak a magyar hangkészletbe, hanem latin jövevények. A rovásírással történô átírhatósághoz a következôt kell tenni: a QU-ból KV lesz (pl. Aquincum nevében), az X-bôl KSZ (pl. a taxi átírásakor), az Y-ból I (pl. a Vörösmarty névben) vagy J (a York városnévben), a W-bôl pedig V (p. Wesselényi nevénél). Friedrich Klára rovásírás kutató Jómagam a rovásírás és ôstörténet szakirodalmának tanulmányozása, helyszínek bejárása, múzeumok látogatása során a következô véleményt alakítottam ki: A magyarok elôdeinek írása, a rovásírás, senkitôl át nem vett, önálló fejlôdésû, Kárpát-medencei eredetû betûírás, amely szkítahun-avar-magyar folytonosságunknak is bizonyítéka. 11

12 Tomory Zsuzsa írja: A világ legôsibb húsvéti tojása is hazánk területén látott napvilágot, noha errôl iskoláinkban soha nem esett szó, s én is véletlenül bukkantam hírére Móra Ferenc: Utazás a földalatti Magyarországon címû mûvében, melynek ide vonatkozó részletét idézem: Ezzel körülbelül számot is adtam mindenrôl, ami nem kerül a múzeumi termek szekrényeibe, még akkor se, ha majd lesznek szekrényeink, és tudjuk ôket hova tenni. Ezek a szokott cifrasági találmányok, amint a ködmönös nemzet mondja, ugyan a ködmöntelen is úgy mondja, ha úrral beszél. Kardok, kengyelek, lószerszámdíszek, férfiöv ércfityegôi, asszonyok encsembencsemei. Egészen szokatlan csak egy van köztük: tojáshéj, amit egy szegényesen eleresztett öreg hölgy markában találtunk. A tojás, mint másvilági útravaló, elég gyakori dolog az u.n. hún sírokban. Volt olyan temetônk, amelyiknek háromszáz sírjában találtam. De ez nem olyan tojás, mint a többi. Barnára festették valamivel, és a barna festéken át szabályosan kanyargó, létrafokozású girlandokat kapartak a fehér mészhéjba. Ezt a díszítést mind a hetvenhárom darabon látni. A VILÁG LEGRÉGIBB HÚSVÉTI TOJÁSA Avarkori hímestojás töredék (Kiszombor) Tudniillik a húsvéti tojásnak ez a tiszteletreméltó ôse ennyi darabban jött ki a kegyetlen száraz, szikes földbôl, amelyen néha csak a csákány fogott. Már a másfélezeréves szorongatás is szétnyomta, meg az ásó hegye is nekiszaladt, s így nagyon megszaporítottam a darabszám-statisztikát, mire dobozba került. Hûséges munkatársaim azonban, Sebestyén és Czógler tanár urak erôs fogadást tettek, hogy szerves egésszé kögítik a hetvenhárom morzsát. Amilyen elszánt emberek, ki is telik tôlük. ( old.) Hogy valóban össze is rakták a fenti urak e tojást azt már a Magyarság Néprajza címû mûbôl tudtam meg, ami a rajzát is hozza, s itt látható. (V.3l:248) Mik lehetnek ezek az ábrák a túlvilági útravalóul szolgáló tojás héján? A saját véleményem szerint szövevényes földi és égi útvesztônk, labirintusunk lépcsôsorai és létrafokai. Amik végül ugyanoda jutnak el ahonnan kiindultak. Mert a tojás héja önmagába fordul, mint az univerzumunk is valószínûleg! És közben szövevényes utakon életünk során körbejárjuk a teremtést, amit a tojás belseje szimbolizál! A szerkesztô A CSEH TAMÁS Kör rendezvényei A CSEH TAMÁS Kör tevékenysége folyamatos, és májusa, azaz az utolsó beszámoló óta a következô események történtek a Kör szervezésében: augusztus 10-én Cseh Tamás Emléknap a Pincés malomban Gyöngyössolymoson. A Cseh Tamás Kör szervezésében 24 órás zenehallgatással emlékeztünk január 21-én este 18 órától A Cseh Tamás Kör a gyöngyössolymosi pincés malomban elhelyezett dombormûnél megemlékezést tartott Cseh Tamás születésének 70. évfordulóján. Egyszerû, bensôséges megemlékezést szerveztünk zenével, kis meglepetéssel. A Kör tagjai január 22-én a budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban megrendezésre került Cseh Tamás emléknapon vettek részt közösen augusztus 7-én a óráig tartó összejövetelen gyertyagyújtással a solymosi Pincés malomban elhelyezett a zenészt idézô dombormûnél emlékeztünk meg errôl a napról és idéztük fel a dalokat január 22-én a solymosi Mûvelôdési Házban Cseh Tamás születésnapja és a Magyar Kultúra napja alkalmából került megszervezésre a születésnapi emlékmûsor, amelyen Másik János, Tamás zenész és szerzô társa, Kátai Zoltán, Mülhauser Martina és Varga B. Tamás lépett fel. A Cseh Tamás Kör további tervei közt szerepel Bakonybélben, az Alíz panzió elôtt, közadakozásból egy emlékoszlop felállítása 2014-ben vagy év elején. Emellett különbözô mûsorokkal és egyéb meglepetés eseményekkel kívánjuk Tamás és a dalok emlékét felidézni minden esztendô január és augusztus hónapjaiban. Mindenkit, érdeklôdôket, dalkedvelôket szeretettel várunk rendezvényeinken! Elérhetôség: csakdalok@gmail.com Liktor Ferenc, a CSTK alapítója és szervezôje 12

13 A kérdésre, hogy vannak-e piramisok Afrikán, valamint Közép- és Dél-Amerikán kívül, napjainkban már aligha kétséges a válasz, Európai létezésük azonban még bizonyításra vár. Ahogyan az is, hogy a Kárpát-medence közvetlen közelében, a bosznia-hercegovinai fôvárostól, Sarajevotól északra fekvô Visokonál beszélhetnek-e 2005 ôszétôl öt piramis alakú hegyrôl. Azóta magyar nemzettársaink közül több százan ebbôl velem mintegy százötvenen keresték fel a helyszínt, hogy személyes véleményt alkossanak. Semir Osmanagic E sorok írója 2006 júniusától nyolcszor járt a helyszínen, 2008 augusztusában, Sarajevoban részt vett a kérdések megválaszolását célzó nemzetközi tudóstanácskozáson, tapasztalatokat gyûjtött, azokról filmet készített február 28-án budapesti elôadásra is meghívta Semir Osmanagic-ot, a visokoi felfedezôt, akit elvitt a Pilisbe, hogy megmutassa neki az ottani érdekességeket. Nem célja azonban a vita eldöntése, csupán a tények bemutatása. Mi a piramis? Az egyiptológus Kákosy László Ré fiai címû, 1979-ben megjelent kötete, valamint a nemzetközi hírû, egyiptomi Dr. Nabil Mohammed Swelim, a Piramis Kutatások kandidátusa, az említett tanácskozás elnökének megfogalmazása szerint: természetes eredetû fennsík, hegy, domb, mesterséges eredetû viszont a tumulusz és zikkurat. Ezek 2005-ben egy természetes eredetû, majd emberi beavatkozás alkotta harmadik csoporttal egészültek ki, amit a szakemberek piramis dombnak (pyramid hill) neveztek el. VISOKO TITKA Tulajdonságai megfelelnek az ôsi egyiptomi piramisok geometriai jellemzôinek, igazolják a dôlésszögekbôl adódó stabilitását és bármely kívülálló tárgyhoz viszonyított tájolását. A texasi Houstonban élô, bosnyák származású Semir Osmanagic-nak 2005 nyarán, hazalátogatásakor tûnt fel a visokoi Visocica hegyszerû, új nevén Nap Piramis alakja. Legközelebb már az ôsi mûveltségek ismert kutatójaként tért vissza, aki doktori szakdolgozatán dolgozott. A hivatalos történelem átírásától idegenkedôk csupán szabadidôs tudósként kezelték, és igyekeztek lejáratni a 2009 óta az Orosz Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjai közé választott kutatót, aki kandidátusi címet kapott a maya civilizációról írt munkájáért. Osmanagic nemzetközi hírességeket kért fel a kutatásra és az ô nézeteiket hangoztatta. A piramis alakú Visocica hegy háromszöget képezô három oldalának dôlésszöge a gizehi Cheops 51.3 fokához képest valamivel meredekebb (53 fok), csúcsa a többi piramiséhoz hasonlóan az Északi Sarkcsillagra mutat, magassága 200 méter (a gizehié ), alapéle 400 (a gizehié 230). Semir hozzájutott a NASA katonai fényképeihez is, amelyekbôl egy hosszú alagútrendszer rajzolódott ki Visoko térségében, ennek pontosítását georadar berendezésekkel végezték. Dr. Aly Abdulah Barakat, az egyiptomi ásványforrások felkutatásáért felelôs hatóság munkatársa a következô megállapításokat tette: A Visocica és a völgy másik oldalán emelkedô Pljesevica hegyek (mesterséges nevükön a Nap és a Hold) egyértelmûen mutatják az emberi beavatkozás tényét. A Visocica hegy oldalát borító, üledékes brecsa kôzet és homokkô a természetben nem képez azonos méretû, négyzetes lapokat, amelyek ráadásul pontosan illeszkednek egymáshoz. A Visocica, azaz a Nap Piramis Hozzávetôleg 3000 évvel ezelôtt földrengés rázta meg a környéket, ami elpusztította a Visocica negyedik, addig szintén tökéletes alakú oldalát. Bár a 2008-as, sarajevoi tudóstanácskozás résztvevôinek túlnyomó többsége elfogadta az említett kôtömbök mesterségességét, és nevezte el a Visocica-t piramis dombnak (pyramid hill) azaz a természetes alapkôzetet 13

14 az ember alakította tovább, kormeghatározása komoly gondot jelent. Az egyiptomi piramisok esetében Kákosy László a piramisépítések kezdetét a Kr.e táján trónra lépett Dzsószer fáraóhoz köti. Ezzel szemben Nadia Nukic bosnyák geológusnô szerint Visoko piramis alakú hegyei az utolsó jégkorszak után, kb évvel ezelôtt már álltak. Mivel a jegesedés ezt megelôzôen évig tartott, a megállapítás arra vonatkozik, hogy Északról a Kárpátok karéjáig lenyúló jégtakaróból a rendszeres olvadások idején jelentôs mennyiségû víz juthatott a visokoi folyóvölgybe. Ez a víztömeg valamely természeti hatásra bezúdulhatott a Visocica újabban feltárt alagútjaiba, azokat hordalékkal töltve fel. Ez az elmélet napjainkra hivatalos állásponttá vált. A sarajevoi egyetem földképzôdéssel foglalkozó szakemberei (agropedologusok) megállapították, hogy ennél a dôlésszögnél 1 cm talaj hozzávetôleg év alatt képzôdik. Miután a Visocica oldalát centiméteres humusz fedi, ehhez évre volt szükség. Sajátos jelenséget mért a brit Harry Oldfield a Szabályos kôlapok Kirlian módszeren alapuló fényképezésével, amellyel a terep mágneses mezôit tudja megjeleníteni. Amikor készülékét a környezet természetesnek gondolt hegyeire irányította, a kimutatott mágneses mezôk a terep kiszögeléseit követve vízszintesen jelentkeztek. Ezzel szemben a Visocica hegy felé fordulva, ezek a mezôk függôlegesen, felfelé mozogtak(!) és annak csúcsán keresztül áramlottak a szabadba ban kétszer is bent jártam a több kilométeres alagútban, és azt a világon elôször Demeter Zoltán, valamint Víg Sándor munkatársaimmal filmen mutattuk be. Nagyjából méterenként, jobbra-balra korábban szellôzô járatoknak tartott oldalfolyósok nyílnak belôle, ám ezek bejáratát csaknem mindenütt mesterségesen egymásra pakolt, a környezettôl teljesen elütô anyagú, cipó formájú kövekkel zárták el. Ez azt sejtteti, hogy utólag és minden bizonnyal az alagút védelmében helyezték oda. Az egyetlen támpont a vájat korával kapcsolatban, az ott talált sztalagtit és sztalagmit cseppköveknek köszönhetô. Utóbbi az alagút egy beomlott szakaszában képzôdött, amely terület tehát régebbi, mint a cseppkô. A cseppkôrôl a lengyel dr. Anna Pazdur, a gliwicei Sziléziai Mûszaki Egyetem professzornôje megállapította, hogy éves (+/- 75 év), az alagút tehát legalább ennyi idôs. Még régebbi kor nyomára is bukkant Andrew Lawler londoni régész, aki a sóderhordalékos falból egy fa/deszkadarabot bontott ki. Az említett gliwicei egyetem ezt évesnek tartja (+/ év), míg a Németországban lefolytatott vizsgálat a fadarab korát évesre tette (+/-500 év). Nem tudható azonban, hogy a fadarab mennyi ideje van a járat hordalékfalában. A legnagyobb feltûnést a Nap-hegybe vezetô Ravne alagútban talált rovásjelek keltették. Osmanagic ezeket ugyan jelképeknek (symbols) nevezi, a nyomtatott latin nagy E betû alakút a legrégibb archaikus latin jelnek tartja. Mai tudásunk szerint azonban írásukat a latinok az etruszkoktól átvettbôl alakították ki, és mivel az alagút kövein feleségemmel, Friedrich Klára rovásírás-kutatóval olyan jeleket is találtunk, amelyek a latin ábécében nem, viszont a Tordos-Vinca mûveltségbôl származó székelymagyar rovásírás betûi között megtalálhatók, a terület kutatása alapvetô fordulatot vett. Megállapításainkat elküldtük Osmanagicnak, aki ennek nyomán Klárát a 2008-as tudóstanácskozás egyik alelnökévé kérte fel. Mivel nem tudott elmenni, én tartottam meg helyette az angol nyelvû elôadást, amelynek rövid kivonata a rendezvényt beharangozó tájékoztató füzetbe is bekerült. Az elfogadott tanulmány lényege, hogy Klárának sikerült 21 olyan jelet azonosítania Visokoban, amelyek alakjukat tekintve megegyeznek a székely-magyar rovásírás betûivel. Hangsúlyozzuk, az egyezés csak abban az esetben lehetne tökéletes, ha e betûk hangértéke, azaz ejtése is azonos lenne. Példaként említve, attól, hogy a svédek, románok, spanyolok, finnek, németek írásban latin betûket használnak, még egymástól eltérô kiejtéssel beszélnek, egymás szókincsét sem ismerik. Hasonló indok miatt nem lehetséges az eddig fellelt több száz visokoi rovásjel megértése sem, hiszen nem ismerjük az akkori rovók szókincsét. A visokoi jeleket mégis összefüggésbe hozhatjuk a magyarsággal. Az egyik alagútban fekvô óriáskövön magam is felfedeztem a tatárlakai korong jobb alsó szélén lévô, megfeszített íjra helyezett nyílvesszô alakú D és Ny összerótt betûket. És éppen ez volt a szintén fellelt latin E (= rovás P) mellett a másik, jelen ismereteink szerint semmiképpen nem irányjelzô mint azt a feltárók állították karcolat, hanem a Tordos- Vinca írásmûveltség ábécéjének betûje, ami lényegesen régebbi az etruszk és az abból kialakított latin írásbeliségnél. Jelenleg csupán egyetlen nép él a világon, amelyik ezt az elmúlt évszázadokban és talán évezredekben minden tiltás és pusztítás ellenére is megszakítás nélkül, tömegesen használta és használja ma is: a magyar. Mégsem mondható, hogy magyarnak nevezett nép karcolta volna a jeleket, hiszen nem ismerjük a több ezer évvel ezelôtt élt nép nevét. Friedrich Klára kezdettôl fogva azt feltételezi, hogy az alagút építôi hagyhatták hátra a környezetidegen homokkövet, mint megmaradt építési anyagot és karcolták rájuk névjegyüket. Sehol egy repedés, törés, úgy tûnik, mintha mindez akkor történt volna, amikor a kövek még lágyak voltak. Erdélyben járta is egy néphagyomány, mely szerint valami oly régen történt, amikor még a kövek is lágyak voltak. Klára feltételezése hivatalos támogatást kapott, amikor 2008 nyarán a feltárásokat vezetô Goran Cakic is 14

15 kimondta az alagútban: ezeket az óriási homokkô tömböket a helyszínen öntötték. Ez a kijelentés egybecsengett az amerikai szakvéleményekkel, melyek szerint a gizehi piramis kövei is az építkezés helyszínén készített mészkôöntvények. A Holdnak (Pljesevica) nevezett, másik piramis alakú hegy jellegzetessége, hogy csigavonalban felfelé, zikkurat szerûen haladó szintjei egyre nagyobb kôlapokból állnak, míg felszínét egymás mellé helyezett, 5-10 centis homokkô darabok ezrei borítják. Mivel ez az anyag levegôvel érintkezve kiszárad és porlik, adódik kérdés, hogy ezzel csak befejezték az építést, vagy végleg abbahagyták? Tény, hogy a helyszínen egyeseknek a végtagjai nehezülnek el, másoknak, így e sorok írójának is, fehér pöttyök jelentek meg a kézfején. Amikor a fennsíkról lefúrtak a hegy lábáig, az elsô 150 méteren felváltva agyag és homokkô rétegeket, majd az utolsó 50 méteren, szürke anyagot találtak, amelyet a geológusok a legtisztább cementéhez hasonlítottak. Mivel a kôzetet fedô humusz- és agyagréteg egyes helyeken a 2 métert is eléri, a fennsíkon a már említett agropedológusok számításai 30 centi föld kialakulásához ezer évet feltételeztek, az építettnek tûnô részek kora hozzávetôleg 6000 év. Így már elképzelhetô, hogy a 3000 évvel ezelôtti földmozgás mozdította el helyükrôl az egyes síkokat. A harmadik helyszín a Visokotól alig 5 kilométerre lévô, megjelenését tekintve kunhalomra hasonlító vratnicai, török nevén Toprak Alija domb. Egyes kutatók szerint tumulusz, azaz földdel fedett sírkamra. Ezekrôl Friedrich Klára írta Tászok-tetôtôl a bosnyák piramisokig címû könyvében, hogy A dolmenek asztal vagy kôkamra formára összerakott sziklalapok. Elnevezésük breton vagy kelta eredetû, a daul=asztal és a moen=kô összetételbôl származik. A kôkamrák egyik lapján néha lélek-lyuknak nevezett Egy rovásjeles kô az alagútban nyílás van, ahol az elhunyt lelke közlekedik. Nem minden esetben találtak azonban temetésre utaló maradványokat alattuk. Németországban a néphagyomány hun síroknak tartotta a dolmeneket. Ha a dolment földhalom borítja, tumulusznak nevezik. A vratnicai tumulusz egyik feltárt oldalán, hatalmas kôtömbök fednek egy szintet, közöttük 2-3 centis, függôleges hézagokkal. A kutatók szerint így elkerülhetô az anyag hôtágulási játékából eredô károsodás. Ugyanezen oldalon egy 24 tonnás megalitot is kifejtettek, megmozdításához legalább 500 emberre lenne szükség. A visokoi piramiselmélet támogatóit szakmai érvek helyett alpári támadások érik. A brit Anthony Harding, az Európai Régészek elnöke el sem utazott a helyszínre, úgy mondott lesújtó véleményt. Barakat, e sorok írójának mondott véleménye szerint, azon személyek, akik kimaradtak a feltárás dicsôségébôl, támadni fogják Osmanagicot. Velük ellentétben iránta érzett elismerését fejezte ki a sarajevoi tanácskozáson Dr. Mostafa Abdel Hamid El-Abbadi, az Alexandriai Könyvtár idôs, nemzetközileg elismert igazgatója. Meghívásomra február 27/28-án Budapesten járt Osmanagic és rendkívüli érdeklôdés mellett két elôadást tartott a budapesti MOM Mûvelôdési Házban. Végezetül néhány észrevétel a visokoi piramisdombok kapcsán a magyarság körében elindult piramis-felfedezési hullámról. Folyamatosan érkezô körlevelek tájékoztatnak az ujgur és a kárpát-medencei piramisokról, ám a kettô között lényeges a különbség. A kínai Shaanxi tartományban tehát nem a jelenlegi Ujguria területén lévô építményeket a tudomány már elismeri (a terület Régészeti Intézetének igazgatója, Dr. Jiao Nanfeng szintén jelen volt a sarajevoi tanácskozáson), ezeket Semir Osmanagic is bemutatta vetített képes elôadása során Budapesten. Építôit egyelôre korai lenne az ujgurok alkotásának nevezni, ráadásul ezeket egy török film töröknek is tartja. A Kárpát-medencében, noha számos helyszínen lehet a visokóihoz hasonló hegyeket látni, eddig semmiféle tudományos vizsgálat nem folyt, ezért a puszta látvány alapján csak piramis alakú hegyekrôl beszélhetünk. Akinek ideje és képzettsége van hozzá, szakemberek bevonásával próbálja végigjárni azt az utat, amit Semir Osmanagic a visokoi hegypiramisok bizonyítása esetében már eddig is megtett. Szakács Gábor újságíró 15

16 GYIMÓTHY GÁBOR: NYELVLECKE (Firenze ) Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet - és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezôn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, -- Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, aki kitér, A riadt ôz elszökell. Nem ront be az, aki betér. Más nyelven, hogy mondjam el? Aki slattyog, miért nem lófrál? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, miért nem kószál? S aki kullog, hol marad? Bandukoló miért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog? Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármû robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog. Aki cselleng, nem csatangol, Ki beslisszol elinal, Nem battyog az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal! Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul? Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, elódalog, Hogy mondjam ezt németül? Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ôdöng, csavarog, Lôdörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog. Ám egy másik itt tekereg, - Elárulja kósza nesz - Itt kóvályog, itt ténfereg.. Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet..! Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen ôgyelegni? Egy szó - egy kép - egy zamat! 16

17 VASKOR A MÁTRÁBAN A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja A kora vaskorban a késô bronzkori ôslakosság és az új foglalók a preszkíta kimmerek között nem állandósult a kezdeti háborús viszony. A területszerzés nem jelentette az itt lakók kiirtását. Sôt az ôslakosság átvette a hódítók fejlettebb technikáját és bizonyos szokásait. Legfôképpen a vasmegmunkálás tudományát, valamint a korongos fazekasság lehetôségeit. Tehát, amit tudunk róluk, azt fôleg a temetôik feltárásából, illetve kincsleleteik elemzésébôl tudjuk. Ez idôbôl temetôik a Mátrából, Bükkbôl, valamint a Dél-Alföldön kerültek elô. Mátraderecske, Kisterenye, Mátraterenye, Szurdokpüspöki, Sirok, Gyöngyös, Füzesabony, Kompolt. Ezekbôl a leletekbôl, valamint görög ábrázolásokból, európai, ázsiai sztyeppéken feltárt kurgánokból ismerjük mûvészetüket, díszítôelemeiket melyek gyakran megrendelésre készültek Göröghonban. Innen ismerjük lovaik szeretetét, legfontosabb fegyverüket, a visszacsapó íjat, vas tôreiket, fokosaikat, rövid kardjukat (akinakész), lándzsáikat, állatábrázolásaikat, csontfaragványaikat. A halált csak egy új élet elôtti állomásnak tartották. Nemzetségi, azon belül családi temetôket nyitottak, a halottak mellé a túlvilágra ételeket, edényeket, ruházati tartozékokat, fegyvereket, lószerszámokat tettek útravalónak. Vaskori kés, tokosvésôk, tokosbalták Temetkezési szokásaik viszont eleinte teljesen mások voltak, mert míg az ôslakók a hamvasztásos temetkezés változatait gyakorolták, addig a preszkíták, majd késôbb a szkíták a nyújtott vázas temetkezést. S hogy miért is telepedtek meg a környékünkön? A Kárpát- medencében akkoriban a vasércet az Alpok alján, valamint a Mátrában és a Bükkben termelhették ki viszonylag kevés felszíni (gyepvas) vagy felszín közeli munkával. Megindult tehát e területek birtokba vétele. Míg a Dunántúlon a Halstatt-kori kelták nyertek teret, addig az alföldön és az Északi hegyvidéken a preszkíta-szkíta kultúra, egészen Krisztus elôtti V. századig, mikor is újra a kelták egyesítették a területeket és a népeket. A Mátrában történt letelepedésükre a kezdeti idôkbôl viszonylag kevés a bizonyíték. Ez annak tudható be, hogy a foglalók eleinte nomád életformát folytattak. Folyamatosan költöztették telepeiket, állatcsordáikat. Mégis egy településüket sikerült régészetileg feltárni a környékünkön, Kompolton. E település kimondottan e korból származik. Preszkíta, szkíta nyílhegyek Vaskori leletek (kések, gyöngy, karperec) Régészeti kutatások során az is kiderült, hogy a Kárpátmedencei, és a sztyeppei fegyverzet és lószerszámzat szinte teljesen egyforma ez idô tájt. Egyértelmû a keleti rokonság. Mûvészetük összetett. Magán viseli a kimmer mûveltség, a balkáni trák, és a Tisza-vidéki ötvösség, fazekasság nyomait. Használják még a bronzkor mintaelemeit, de már az állatábrázolás a domináns a használati és dísztárgyaiknál. Néhány reprezentánsa e díszítési módoknak a tôlünk nem túl távolra esô Tiszavidéki szkítaság zöldhalompusztai és tápiószentmártoni fejedelmi sírok szarvas alakú pajzsdudorai, valamint kincsleletei. S bizonyítékok erre a szurdokpüspöki bronzcsengôk, valamint az 1907-ben Gyöngyöspüspökiben szôlô aláforgatáskor talált jelentôs szintén bronzcsengôs vaskori lelet. S hogy ezen kincsek nem semmisültek meg, köszönhetô Stiller János Bernardin ferences-rendi szerzetes fôgimnáziumi tanárnak. 17

18 Ô gyûjtötte össze, s juttatta el a Nemzeti Múzeumnak ezeket a leleteket. A leletek közül a legnagyobb figyelmet a hat egymással nagy azonosságot mutató bronzcsengô váltotta ki, melyeket bizonyítottan rituális alkalmakkor használtak a kor papjai. Nagy figyelemre méltatták a kutatók a többi vaseszközt. A fegyverek közül pedig kiemelkedik egy rövid rovátkolt díszû szív alakú kézvédôjû tôr. E népek hétköznapjai nem sokban különböztek a más, régebbi telepesektôl. Kivéve a már megreformált nagyállattartást (lótenyésztés). Földmûveléssel, halászattal, vadászattal, gyûjtögetéssel foglalkoztak. S már szinte az egész Mátrát bejárták. Speciális három élô bronz nyílcsúcsaikat egy kis szerencsével a folyók, patakok menti szántásokban egyegy nagyobb esô után megtalálhatjuk. A mátrai szkítaság tehát ez idô tájt már elég nyomot hagyott Kelta kakasos függô vidékünkön. Beolvasztották az ôslakosságot, majd ôk is beolvadtak lassan a következô hódítók, a nyugati és északi keltaság, kelta törzsek társadalmába. Ez már a La Téne-kor és - kultúra Krisztus elôtti V-IV. század. Ebbôl az idôbôl már írásos feljegyzések is léteznek antik írók tollából a Kárpát-medence lakóiról (Pompeius Trogus és Lívius). Az Északkelet-Magyarországi kelták megerôsödése az i.e. III. századra tehetô, a vesztes balkáni hódító háborúikból történô visszavonulásukra idôzíthetô. Ezeket a törzseket már ismerjük. A Mátra ezen részein a boiok (vagy bójok) délkeleti csoportjai, a tauriszkuszok (tauriscus) és az avarok telepedtek meg. Ekkor ugrásszerûen megnô lelôhelyeik száma, telepeik, erôdítéseik megsokasodnak. Területszerzô hadjáratokba fognak, azonban már nem csak támadó, de önvédelmi harcokat is kell vívniuk. Védeniük kell magukat a Róma által északról dél-felé szorított germán törzsek (kvád, markomann), és a keletrôl támadó dákok ellen. A hegyi kelták igen sok, mára már megismert várat, erôdített telepet hagytak maguk után. Mátrakeresztes, Mátraszôlôs, Ágas-vár (teraszos földmûvelés a hegyekben), Felsôtárkány, Gyöngyöstarján, és a síkvidékiek közül Detk, Hatvan, Boldog, Heréd, Nagyút, Visznek a teljesség igénye nélkül. A támadások hírére a törzsek megerôsítik a korábbi bronzkori sáncokat Szanda, Bükkszentlászló, Mátraszentimre Óvár körül, s titkos erdei ösvényeket nyitnak. Közben élik hétköznapi életüket, legnagyobb részt tenyésztett állatok húsát fogyasztják, termesztett növényeiket, fôleg a kalászosokat tökéletesen tárolják. Azért még jelentôs a halászat, vadászat is. Vas eszközeikkel már jóval könnyebb a mezôgazdasági munka, favágás. Vaseke papucs, ásó, kapa, kasza, sarló, balta, fúrók, kések, stb. Erre az idôre az ipari forradalom hatására megnô a népsûrûség. Behódoltatják az eddig még ellenálló dunántúli nem kelta törzseket is. Elesett harcosaik mellé teljes fegyverzetüket eltemetik. Igen jelentôsek a csodálatosan, véséssel, poncolással díszített, kárpát-medencei kelta kardtípusok. Fegyvereik a lándzsa, pajzs, ritkán sisak, kard. Igen ritka a harci kocsis temetkezés (Boldog). A nôk mellé fôleg a már hamvasztásos urnás temetkezéseknél gyöngyös, orsógombot, tûket, apróbb vas késeket, ékszereket tettek. Divat volt a kettôs láncos fibula (ruha kapcsolótû), a bronzöv, melldísz. Fazekasságuk igen fejlett, korongos technikájú volt. Csodálatos, ember, állat ábrázolású és bepecsételt díszû edények kerültek ki kezük alól. Gyakorta használták a grafitolásos eljárást is. Telepeik falusias jellegûek, s bár fô megélhetésük a földmûvelés, állattenyésztés, kézmûvesség, de már erôdített városokat, oppidumokat is létesítenek. Ezek fôleg hegyi magaslatokon épültek: Szanda, Bükkszentlászló, s a Dunántúl legnagyobb, legjelentôsebb települése Velemszentvid. Jellemzô még társadalmukra a tanyarendszer, ill. VICUS, ahol is a földjeik között csak néhány család lakik. Házaik téglalap alakúak, kissé földbe mélyítve, s ezek körül különbözô gödrök, tároló-, agyagnyerô- és hulladékgödrök sorakoznak. Terményeik a már "nemesebb" búzafajták, árpa, rozs, zab, köles, borsó, lencse, s már szôlôt is termesztettek. Tökéletesítik szerszámaikat, földmûvelô eszközeiket. Ezt bizonyítja az a tény, hogy ezen eszközök alakja, formája, évszázadokig szinte semmit nem változik. Az i.e. II. századra kialakul a kelták pénzverése elôször görög (Makedón), majd római mintára ezek váltják a gyûrû, taritea és súlypénzeket. Vallásuk a Nap és a természet szeretete (Napkerék ábrázolások) megfejthetetlen kelta fonatok. Magyarországon szentélyüket, templomukat sajnos még nem sikerült találni, feltárni. Ennek valószínû oka, hogy szertartásaikat a természet templomában végezték. Közben megnô az erôdített telepek jelentôsége, ez valószínû, hogy a törzsek egymás közti villongásainak következménye. Meg kell védeni Kelta szakrális napkerék a vezetô réteget, az iparosokat, de már nem csak egymástól, hanem egy új hatalmas ellenségtôl, RÓMÁTÓL. Ez azonban már egy másik új, és más népekrôl szóló történet. Tóth Károly Köszönet a Dobó István Vármúzeumnak és a Pásztói Múzeumnak! 18

19 EHETÔ GIZ-GAZOK Lefogadom, hogy a tavasz beköszöntével az ízlelôbimbóid már vágyakoznak a kert ízeire, de az még nem tud jóformán semmivel se szolgálni. Vagy csak azt gondolod! Az biztos, hogy nem kell rögtön a boltba rohanni a vegyszerrel kezelt, üres ízû zöldségért! Hogy mi más alternatíva van? Azt a Jó Isten csodálatosan megalkotta a természetben! Igen! Egy gyûjtögetôs kalandra hívlak kora tavasszal, hogy megtudd, milyen kincseket rejt ilyenkor az anyaföld. Kezdjük elôször egy népszerô, mindenki által ismert növénnyel, a csalánnal. A nem virágzó csalánnak a felsô 3-4 levélmélységû részét kell leszedni. Hangyasavat tartalmazó mirigyszôrei miatt csípôs leveleit kétféle módon is megszelídíthetjük : Gyûjtsük egybôl bele egy zacskóba, kb db szálat. A zacskóba töltsünk vizet, fogjuk össze a száját, rázzuk jól össze, majd öntsük ki úgy a vizet, hogy bennmaradjon a csalán. Ismételjük meg még egyszer a mosást. A csalánt hagyjuk továbbra is a zacskóban, és többször jól nyomkodjuk meg. Öntsük az összegyûjtött csalánszárakat vízzel teli edénybe/mosogatóba, és a szárvégeken megfogva öblítsük le alaposan, majd dobjuk felforralt vízbe. Hagyjuk hûlni, majd szûrjük le és kézzel feldolgozhatóvá válik a csalán. Levelének gyûjtési ideje március-április, a sarjúcsaláné október. Gyökérzetét pedig ôsszel vagy tavasszal szokták gyûjteni. RECEPTEK NAGY CSALÁN ( Urtica dioica ) A csalán sokféle gyógyhatásáról ismert (általános erôsítô, vértisztító, vizelethajtó továbbá hólyaghurut, reuma, köszvény, bôrbetegségek, hajhullás, vesekô, vesehomok, magas vérnyomás, gyomorhurut és ülôfürdôként aranyér- ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír.) A csalán felhasználása talán egyszerû teaként a legelterjedtebb. CSALÁNTEA: 2-3 szár friss csalánt (vagy 1 púpozott evôkanál szárított csalánt) leforrázunk 1/2 liter vízzel, rövid ideig áztassuk. Hosszabb ideig, kúraszerûen napi 1-2 bögre teát ihatunk. De figyeljünk oda rá, hogy a csalántea csak hat hétig iható folyamatosan, mert a benne lévô kovasavat a vese nehezen dolgozza ki magából, és így kô képzôdhet. Hat hét szünet után ismételhetô a csalánkúra (Szabó György: A bükki füvesember gyógynövényei c. könyvébôl. Ebben a könyvben nagyon részletes leírást találnak a csalánról is). A konyhában viszont ritkábban kerül hasznosításra. Tavasszal érdemes zsenge, kevésbé csípôs hajtásait felhasználni ételeinkben, akár önállóan, akár más ételekhez keverve. Magas vitamin-, ásványi anyag- és fehérjetartalma miatt tápláló ételeket fôzhetünk belôle. Ráadásul a csalán gyorsan felszívódó organikus vasat tartalmaz, azaz a szervezetünk jól hasznosítja vastartalmát. A zsenge hajtások még nem annyira csípôsek, akár kézzel is gyûjthetôek. Egyébként használjunk gumikesztyût, vagy ollóval vágjuk bele egybôl a gyûjtôedényünkbe. CSALÁN LEVES 1. változat: Biztonságos helyrôl begyûjtjük a kb. fél vödörnyi, friss, zsenge csalánhajtást. Vizet felteszünk, ha forr, ráöntjük a csalánra. Ha kihûlt szûrjük le, de a levét ne öntsük el! (Akár növényt locsolni, akár hajat öblíteni tökéletes!) A leszûrt csalánból nyomjuk ki a vizet, így gombócokat kapunk, ezeket apróra vágjuk, aprítjuk. Lisztes rántást készítünk (ha megpirult a liszt, akkor jó), amibe az apróra vágott csalánt beletesszük. Felöntjük vízzel, sóval egy fej apróra vágott fokhagymával, tejföllel gazdagítjuk. A végén kolbász karikákkal és felvert tojással is növelhetjük tápértékét és az ízeket. 2. változat: Lisztes rántáshoz tönkölybúzalisztet és olivaolajat, fokhagyma helyett medvehagymát, kolbász helyett köles golyókat használtunk. A fôzôlé felét is a leveshez adjuk. CSALÁNFÔZELÉK A megmosott zsenge csalánt forró vízben puhítsuk, majd vágjuk apróra. Pároljuk vajban vagy olívaolajban, majd szórjunk rá kevés lisztet, és kevergetve öntsük fel tejjel. Ízesítsük fokhagymával, sóval, borsikafûvel. 19

20 CSALÁNMÁRTÁSOS SPAGETTI Kb. 15 szár csalánt puhítsunk meg, vágjuk apróra és adjuk a 2 evôkanálnyi lisztbôl készült rántáshoz. Folyamatosan kevergetve öntsük fel 1,5-2 dl tejszínnel és sûrûsítsük be. Ízesítsük fokhagymával, sóval, borsikafûvel. Öntsük a kifôtt tésztára, és szórjuk meg reszelt sajttal. A csalánnal gazdagíthatjuk hagyományos ételek ízvilágát és legfôképp tápértékét. CSALÁNOS FASÍRT KÖLESSEL 250 g pulyka combot, 1 db almát, 1 db vöröshagymát, 1 gerezd fokhagymát és kb leforrázott csalánszárral együtt daráljunk le. Keverjük össze 1 db tojással, 2-3 evôkanálnyi teljes kiôrlésû liszttel, vagy tönkölybúzaliszttel. Ízesítsük sóval, borsikafûvel. Dolgozzuk jól össze a masszát, ha túl híg lenne, adhatunk hozzá búzacsírát vagy zabkorpát is. Formázzunk pogácsákat és süssük ki olajban. Körete: 1 rész jól megmosott köleshez öntsünk 3 rész vizet. Ízesítsük sóval, bio (vagy natúr) szárított zöldségkeverékkel és fôzzük puhára. CSALÁNOS- TÚRÓS SZENDVICSKRÉM Kb. 15 megpuhított csalánszárat apróra vágunk és összekeverjük 25 dkg túróval, 2-3 evôkanál tejföllel, 2-3 gerezd áttört, vagy nagyon apróra vágott fokhagymával (vagy medvehagymával), kis sóval, csipetnyi ôrölt borssal (vagy borsikafûvel). Kész is a kitûnô csalánkrém, amit kenyérre kenve lehet fogyasztani. ÉRDEKESSÉG A római katonák a hideg éghajlatú területeken csalánlevéllel ütögették magukat egyrészt azért, hogy ne fázzanak, mivel a csaláncsípések felmelegítik a bôrt, másrészt ízületi fájdalmaik enyhítésére. A csalánt elôbb használták szövésre, mint gyógyításra. Régészeti kutatások során bronzkori sírokban találtak csalánszövetet, ami csaknem olyan erôs, mint a vászon. Az elsô világháborúban kialakult pamuthiányt is sokan ezzel az anyaggal pótolták. Vitamin- és ásványisó-tartalma miatt a csalánt fiatal állatoknak baromfinak, malacnak is adják takarmányként. Figyelem! Ne forgalmas, poros utak mellett gyûjtsük a csalánt! Elégtelen szív- és vesemûködés miatt kialakult ödémák esetén használata nem javasolt! Nagy mennyiségben való fogyasztása nem javasolt, gyomorpanaszok, vizeletpangás, allergiás reakciók fordulhatnak elô. Mint vizelethajtó a csalán is kimerítheti a szervezet kálium-készletét. Köszönet a képekért és a receptekért a biotippek.hu-nak! Asztalos Fanni FÜLEKI GÁBOR: ÁTTÛNÉS Magam enyészek nem oly sokára, megérintett végleg magánymadár szárnya. Vár a Mátra öble, buja rengeteg; benne örökre békét lelni meg. Belevész alakom a fák sûrûjébe, elnyeli a vadon sugárpászmás mélye. Tisztulva, szabadon már alig is látszom, új létre fakadom, társam avar, fák, domb. S e köd-alak lassan, félig hátrafordul, csaknem láthatatlan keze intve mozdul; Arca bölcs jóság és legfelsôbb nyugalom; majd végre továbblép, s eltûnik az úton. Elillan, eloszlik, ami tépô múlt-nyom, lényemrôl lefoszlik sok fonállá nyúlt lom. 20