Korondi szólásmagyarázatok

Átírás

1 István Lajos Korondi szólásmagyarázatok Több mint negyven esztend telt el azóta, hogy kezdtem jegyezgetni szül falumnak, Korondnak és részben környékének, a Sóvidéknek a néprajzára vonatkozó adatokat. Ennyi id során alkalmi gy jtéseim mindinkább rendszeressé váltak, és látóköröm is tágult, miáltal igyekeztem figyelmemet a hagyományos meg a mai népélet minél nagyobb területeire kiterjeszteni. Így jutottam el többek között a közmondások és szólások gy jtéséhez is, s ebb l az anyagból közlöm ezúttal a helyi szólásokat és a hozzájuk f magyarázatokat. Szokás szerint, saját ismereteimen kívül, másokat, f leg magamnál id sebbeket is megkérdeztem 1, hogy lehet leg minden helyi szólás el kerüljön. Az eredmény alapján az els tanulság a helyi szólások viszonylag csekély száma. Ezek a helyi vagy helyinek vélt szólások állítólag mind az emberemlékezet határán belül keletkeztek; ebb l természetesen következik, hogy a folklór egészéhez hasonlóan szintén a szemünk láttára, illet leg fülünk hallatára születnek, élnek, majd pedig merülnek feledésbe. Nyilvánvaló, hogy el deink a let nt századokban ugyanúgy alkottak és ismertek helyi szólásokat, mint a mi mostani nemzedékeink, ám azok nem jutottak el napjainkig, mint ahogy valószín, hogy a közelebbi-távolabbi jöv ben a mi mai repertoárunk is megfogyatkozik, vagy pedig teljesen elt nik. Vajon mennyi id re becsülhet egy helyi szólás élettartama? Erre a kérdésre aligha lehet általános érvény választ adni. Egy bizonyos: én magam is találtam két olyan helyinek vélt szólást, amely Korondon ma is közhasználatú, ám magyarázatuk már feledésbe merült, hiába érdekl dtem a legid sebbekt l is fel lük. Éspedig: Izzad, mint Gerébné a tutajon, valamint Izzad, mint Pap Móka az aludtté (aludttej) mellett. Mivel nálunk tutajozás nincs és nem is volt, az els aligha lehet helyi eredet. Mindkett t akkor mondják, amikor valaki valamit kényszeredetten végez vagy kellemetlen helyzetbe kerül; ebb l az következik, hogy a néhai Gerébné meg Pap Móka is szorultságában vált ily emlékezetessé. Más részr l viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy udvarhelyszéki helyi szólás keletkezését évszázadokkal korábbról ismerjük. Forrásuk Hermányi Dienes József 1759-ben kelt Nagyenyedi Demokritusa. a szólás születését szüleinek ifjúkorára teszi, ez az id szak pedig, az életrajzi adatokat figyelembe véve, az 1600-as évek második fele. Kissé eljátszadozva a számokkal, a szólás valamikor 333 évvel, vagyis kereken egyharmad évezreddel ezel tt keletkezett, miként Hermányinál olvashatjuk: Vala Udvarhelyszéken egy igen nagy orrú, de igen jó magyar cimbalmos és heged s, aki nélkül nem igen eshetnek vala lakadalmak az id ben, melyben az én szül im ifjú emberek valának. Ennek ilyen szokása vala, hogy egy nagy ráklábot von vala az orrára, mellyel szörny kacajokat indít vala. Az alávaló lakadalmakban pedig, mikor végezni akarja vala 1 Adatközl im Korondról: Imre Gergely (80 éves), Molnos (Pali) Ákos (78), id. Ravasz János (82), özv. Simény Mózesné Imre Erzsébet (78), özv. Tófalvi (Deák) Ferencné Balázs Ilona (74), özv. Tófalvi Vilmosné Tófalvi (Deák) Magdolna (84); Alsósófalváról Bálint András (27), Ráduly Antal (27), Szász Erzsébet (26); Sóváradról Király László (66) nyugdíjas tanár.

2 KORONDI SZÓLÁSMAGYARÁZATOK 71 a muzsikálódást, nagyokat fingik vala, amelyb l l n az a példabeszéd azon a földön: «Fingott Fábián!» azaz eltölt a lakodalom. 2 Magam ezt a szólást 1939-ben hallottam, amid n három hetet a székelyudvarhelyi kórházban töltöttem. A közeli f részgyár tulajdonosa Fábián István volt, a gyár dudája pedig minden reggel, délben és este megszólalt. Ennek hallatára jegyezte meg mindig egyik-másik beteg, hogy fingott Fábián. A szólás Korondon szintén ismeretes, s valamilyen váratlan és kellemetlen helyzetben szokták felidézni. Több mint háromszáz év múltán vajon ugyanazzal a szólással van-e dolgunk, vagy pedig a Fábián név azonossága révén egymástól függetlenül, de azonos szöveggel keletkezett két különböz szólásra bukkantunk? Én az els lehet ség felé hajlok, abban az értelemben, hogy a kórházban a régi szólást egy új helyzetre alkalmazták, vagyis aktualizálták véleményemet azonban két ily távoli adat alapján, közbees láncszemek nélkül, bizonyítani nem lehet. Messzemen kutatásokat nem végeztem, de szólásunkat mind Margalits Ede klasszikus 3, mind O. Nagy Gábor modern összesít kiadásában 4 hiába kerestem. Az alább következ 26 szólásmagyarázat szerény mennyiségénél, de ugyanakkor tartalmi változatosságánál fogva semmiféle rendszerezési lehet séget nem kínált, ezért helységenként el bb a korondiakat közlöm (1 20), majd az alsósófalviak (21 24), végül pedig a sóváradiak (25 26) következnek. 5 A korondiakat igyekeztem id rendbe sorolni, de az is csak viszonylagosan sikerülhet, hiszen nem mindenik magyarázat jelöli meg az id pontot, illet leg az id pontok, folklórjellegüknél fogva, nagyobbára hozzávet legesek és gyakran megbízhatatlanok. 1. Valamikor régen egy Bothné nev asszony élt a faluban. Amikor a gyermeke meghalt, a szájhagyomány szerint nem abban járt, hogy eltemesse, hanem mind csak hordozta ide-oda. Azóta is ha valaki céltalanul sokat tesz-vesz, valamit ide-oda visz, arra rámondják, hogy hordozza, mint Bothné a halottját. 2. Századunk elején egy Molnos (Biz) József nev, szegényebb rend ember, aki harangozó is volt, egy kicsi szekérrel hordta a borvizet a módosabb gazdáknak, s így tartotta fenn a családját. El is nevezték Borvíz Józsi bának; az 1920-as években halt meg. Amikor a kicsi szekérrel húzta a borvizet, többen meg-megkérdezték: Nehéz-e, Józsi bá? A tudja, aki húzza adta meg a rövid választ. Azóta is, ha valakit l hasonlót kérdeznek, így válaszol rája: A tudja, aki húzza, miként Borvíz Józsi bá mondta. 3. Borvíz Józsi bá, ha valaki fiatalabb nem köszönt neki el re, odavetette: Ha te nem, én sem. 2 Herményi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus. Sajtó alá rendezte Klaniczay Tibor. (Magyar Könyvtár.) Bp Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszer szólások. Bp O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Bp Márton Béla közlése helyi szólásokat nem tartalmaz: Sóváradi szólások és szóláshasonlatok. vel dés XXXVI (1983). 11. sz

3 72 ISTVÁN LAJOS Korondon ma is az a szokás, hogy a fiatabbnak kell az id sebbet el re köszöntenie. Ha el fordul, hogy a fiatalabb nem köszön, az id sebbek nagy része megjegyzi: Azt mondta Borvíz Józsi bá, hogy ha te nem, én sem. 4. A század elején élt Korondon Fábián (Kicsi Zsiga) Elek; az apját Zsigának hívták, pedig kicsi növés volt, ezért kapta a Kicsi Zsiga melléknevet. Már öreg legény volt, amikor végre megn sült. A lakodalmas szekerek felsorakoztak, s épp fel akart ülni a menyasszony mellé, amikor valaki így szól hozzá: Na Elek, attól most csakugyan megházasodol? A még változhatik adta meg a választ. Azóta is az olyan dolgra, ami még nem egészen biztos, reamondják: A még változhatik, mint az Elek bá lakodalma. 5. A század elején élt egy Papp János nev ember, aki az es el l sohasem állt fedél alá vagy valami más védett helyre. Megkérdezték t le: miért nem áll félre? Jól elférek közötte válaszolta. Ez a mondása azóta is fennmaradt. Ha es s id ben valakit l megkérdezik, hogy miért nem húzódik félre az es el l, így válaszol: Jól elférek közötte, mint Papp János bá. 6. Századunk elején a szomszédos Atyhából egy asszony Korondon járt, s miközben valakinek a romlott erkölcsér l beszélt, ezt a megjegyzést tette: Ki hogy születik, úgy marad. Ez a szólás Korondon ma is közszájon forog, ha valakinek a hibáiról beszélnek: Ki hogy születik, úgy marad, mondta az atyhai asszony. 7. Kiss Miskáné atyhai asszony volt. Gyapjúfonásból tartotta fenn magát. Korondra is font. A legtöbb asszony úgy adta oda neki a fonnivalót, hogy a férje ne tudjon róla (vagyis a lustaságáról), és Kiss Miskánénak is megtiltotta, hogy kilétét elárulja. Ha valaki megkérdezte t le, hogy kinek fonja a gyapjút, a választ így kezdte: Titok. Egy kiló szalonna s még egyéb s utána mindjárt el is árulta a kérdezett nevet. Ma is sokszor el fordul, hogy ha valaki érdekl dik valami után, így válaszolnak neki: Titok, mint a Kiss Miskáné gyapja. 8. Volt egy Minkuly Bori nev cigányné, kissé kolontos asszony, aki zsír nélkül készítette az ételbe a rántást. Kérdezték t le, hogy a rántás zsír nélkül milyen. Divatos adta meg a rövid választ. Azóta is ha valami nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, reámondják, hogy divatos, mint a Bori rántása. 9. Egy Szurok Sándor nev cigány vett egy malacot. Amikor az szép süld vé gömbölyödött, elcserélte egy rossz lóra. Utóbb vette észre, hogy a ló kehes is, mire egy atyhai embernek odaadta egy kecskéért. A házuk mellett folyó Korond vize épp áradásban volt, amikor a kecske egy partmenti f zfánál felágaskodott, hogy az ágaiból levelet legeljen, de hanyatt a vízbe esett, és gazdájának szeme láttára elvitte a víz. Szurok Sándor megvakarta a feje búbját és így szólt:

4 KORONDI SZÓLÁSMAGYARÁZATOK 73 Cigánygazdaság szalmat z. Mondása fennmaradt, mert a hirtelen gazdagodni vágyó, de szerencsét l nem kísért emberre ma is mondják, hogy cigánygazdaság szalmat z. 10. Egy Simó Dani nev öregember, aki sokat köhögött és fulladozott, özvegyen maradt. El-eljáragatott az özvegyasszonyokhoz, akik azzal korholták, hogy aki így köhög, az miért nem ül odahaza. Az én köhögésem nem veszélyes nyugtatta meg az asszonyokat. Azóta is arra, amit l nem kell félni, reamondják, hogy nem veszélyes, mint a Simó Dani bá köhögése. 11. Korondnak Feny kút nev tanyáján élt egy Hajdú Balázs nev szegényebb rend ember, Csányik melléknévvel, aki favágásból tartotta fenn a családját. Nagyon szerette a bennhált víz -et, vagyis sokat illogatott, s ennek következményeit a család szenvedte meg élelem és ruházat hiányában. Télire sohasem készült, s amikor az els hó bármilyen kés n leesett és a tél beköszöntött, mindenkinek azt mondta, hogy ket a tél váratlanul kapta. Azóta is, ha valakit olyan váratlan esemény ér, amelyre nincs reákészülve, azt szokta mondani: Váratlanul kapott (kapta), mint Csányikot a tél. 12. A korondi állatorvos mellé beosztott kisegít naponta felöntött a garatra. Az orvos végül már nem t rte tovább: egyik nap kézre vette a visszaes b nöst, és hosszasan dorgálta mindenapi iszákosságáért. egy darabig türelemmel hallgatta a sok intelmet és jótanácsot, de egyszer csak megszólalt, és így indokolta iszákosságát: Doktor úr, aki megissza, megrészegedik. Azóta is, ha részeg embert látnak, többen reámondják: Aki megissza, megrészegedik. 13. Az 1920-as évek vége felé történt, hogy egy Szabó Mári nev asszonynak volt egy kecskéje. A szomszéd legényecskék, L rincz Gyula és Tódor Ambrus nyári id ben, szürkülettájban, amikor az asszony estére a kecskét fejte, be-bemenegettek a ház csepered leánykáihoz szórakozni. Ilyenkor a kecskét meg-megbosszantották, mire az mozgolódni kezdett, s az asszony nem tudta úgy fejni, mint ahogy szerette volna. Ezért a legényecskéket mindig szidta, s egy alkalommal azt találta mondani: A kecskének hagyjatok békét, mert ideges! Attól fogva a legényecskék, ha valakit idegesnek láttak, mindjárt mondták: Ideges, mint a Szabó Mári nén kecskéje. Ez a szólás úgy elterjedt a faluban, hogy ma is közszájon forog. 14. Még az 1930-as években történt, hogy egy Máté Jancsiné nev asszony a szomszédasszonyának elújságolta: No hál Istennek, átalestem a szapulón vagyis hogy elvégezte a nagymosást. A szomszédasszony legényfia meghallotta ezt, és amikor valami nem kedvére való munkával végzett, mindig azt mondta: Átalestem, mint Máté Jancsiné a szapulón.

5 74 ISTVÁN LAJOS Ez úgy elterjedt, hogy ha valaki valami nagyobb, nehezebb munkán túljutott, mindjárt megjegyzi: Átalestem (-esett), mint Máté Jancsiné a szapulón. 15. Amikor 1947 nyarán az az emlékezetes aszály és éhínség volt, Korondon is bizottságokat alakítottak a családi gabonakészletek felülvizsgálására. Az egyik gazdánál, Fábián (Csacsa) Imrénél a bizottság tagjai éppen fel akartak menni a padlásra, amikor a gazda csendesen megjegyezte: Fel lehet menni, de le is kell jönni. Erre a bizottság tagjai közül senki sem mert felmenni a padlásra. Azóta is, ha valakivel valami olyasféle dolog esik meg, amib l nem akar magának kellemetlenséget, megjegyzi, hogy fel is lehet menni, de le is kell jönni. 16. Ifjú Molnos (Likas) Miklóstól maradt fenn ez a mondás, hogy egyes lóra egyes hám kell. Egyedüli legény volt a családban, és egy kicsit ügyefogyott. Mindig készült házasodni, de egyedül való leányt szeretett volna feleségül venni, s ezért a fenti mondást sokszor hangoztatta. Az 1950-es években egy autó elgázolta és meghalt, de mondása máig fennmaradt között Gábor Géza korondi sátoros cigány ragadványnevén Gédi mindig nagyon gyenge lovat tartott, de mindig azzal dicsérte, hogy nagyvér. Ez a mondás fennmaradt, s a gyenge munkájú emberre ma is azt mondják, hogy nagyvér, mint a Gédi lova között Balázs (Józsi) Imre Korondon az egyik cimboraszer (juhtartó társulat) majorja (f juhásza) volt. Ha valaki a gazdák közül panaszkodott, hogy a juhai után nem jó k tséget (sajtot) kapott t le, attól mindig megkérdezte: Miel tt a sajtot túrónak elgyúrtad volna, vízbe tetted-e? Ha az illet igennel válaszolt, akkor nagy komolyan azt mondta: Az a baj! Ha az illet azt válaszolta, hogy nem, akkor is ugyanaz volt a magyarázat. Ha valakinek valami sem így, sem úgy nem jó, azt mondják reá, hogy olyan, mint a Józsi Imre bá túrója. 19. Palkó (Both) Árpád (meghalt 1973-ban) Varságon dolgozott. Nagy tél volt, nagy hideg, kérdezték t le: Bácsi, maga nem fázik? Büszkén ráfelelte: Csak hírb l hallom a hideget. Azóta, ha téli id ben Korondon valakit l megkérdezik, hogy fázik-e, tréfásan így válaszol: Csak hírb l hallom a hideget, mint Both Árpád bá. 20. Ma is él nálunk egy Makó (Sánta) Anna nev asszony, aki tud kártyát vetni. Legtöbbször a károsultak meg a szerelmesek mennek hozzá tanácsért. Ha valakinek valamije elvész, keresi és nem találja, arra a kérdésre, hogy hol lehet, mindjárt reámondja:

6 KORONDI SZÓLÁSMAGYARÁZATOK 75 Azt még Sánta Anna nén sem veti ki. Ez a mondás vagy tíz éve van nálunk elterjedve. 21. Egy Gyurka bá nev ember süket volt. A faluban a hirdet hirdetett. A távolabb állók, akik a hirdet nek a hangját nem jól hallották, kérdezték Gyurka bától: Mit hirdettek? Nem vettem figyelembe válaszolta Gyurka bá. Azóta is, ha valaki egy kérdésre nem tud kell képpen válaszolni, így adja meg a feleletet: Nem vettem figyelembe, mint Gyurka bá a hirdetést. 22. Egy Tamás nev legényecske az apjával dolgozott. Egyszer csak odaszól az apjának: No édesapám, meg vagyunk élve. Miért, édes fiam? kérdezte az apja. Azért, mert sz rösödöm felelte Tamás. Azóta is ha valakivel olyasvalami történik, ami nem jelent s, de mégis javára válik, azt mondja: Meg vagyunk élve, mint Tamásék. 23. Egy Gyurka Miklós nev gazdának volt egy leköt s (makacs), kutyás lova: amikor a szekér el tt lekötött, ha agyonverték volna, sem indult tovább. Ilyenkor ki kellett fogni a szekér el l. Aki nem akar semmit sem dolgozni, arra mondják, hogy leköt s, mint a Gyurka Miklós lova. 24. A kocsmában egy társaság többször pótol össze egy-egy rend italra. Ha el adódott, hogy egyiküknek nem volt elegend pénze, Bíró nev társuk mindig segítségére sietett: Bíró apó kipótolja. Azóta is, ha a kocsmában az ivócimborák össze akarnak pótolni és valamelyiküknél nincs elegend pénz, mindig szóba kerül, hogy Bíró apó kipótolja. 25. Dálya Dénes bá gyakran nézett a pohár fenekére. Egyszer hazafelé menet beleesett az útszéli sáncba. Hiába veselkedett, nem tudott onnan kikászálódni. - No, el vagyok helyezkedve mondotta, és másoknak kellett t onnan kihúzniok. Ha valaki önhibáján kívül magatehetetlen helyzetbe kerül, azt mondják róla: Ez is elhelyezkedett, mint Dálya Dénes bá a sáncban. 26. Lipicsánné, ha valamelyik asszonytársával szóba elegyeledett, mindig arról kezdett panaszkodni, hogy mennyi dolga van, de a hosszas terefere közben elfeledte a házát rendbe tenni és a családjának f zni. Azóta mondják a szószátyár, házi kötelességeit elhanyagoló asszonyról, hogy ennek is annyi dolga van, mint Lipicsánnénak.