Felnőttoktatás, természettudomány tantárgy:

Átírás

1 1. dia: címdia Felnőttoktatás, természettudomány tantárgy: 4. konzultáció (7. témakör): Élő egyedek működése, létfenntartása, állatok és ezek alkalmazkodóképessége, előfordulása Egyes éghajlati övezetek és éghajlatok jellegzetes állatvilága, faunája Tápláléklánc 2. dia: az állatok és életműködésük Kizárólag heterotróf élőlények. Pontos meghatározásuk egyébként az, hogy olyan soksejtű heterotróf élőlények, amelyek fejlődésük során átmennek a bélcsíra állapotán. A bélcsíra állapot kissé konyhanyelven azt jelenti, hogy az egy szem sejtből (ami a zigóta, a megtermékenyített petesejt) több osztódási ciklust követően lesz egy olyan sejthalmaz, ahol a belseje elfolyósodik, a határoló szövetek (két szövetréteg) megmaradnak, a belseje pedig egy olyan testüreg, ahol majd emésztés folyik. Ennek lehet egy kivezetése, vagy kettő, attól függően, mennyire alacsony- vagy magasrendű az állat. Az egy kivezetésnél természetesen ott történik az ürítés, ahol a táplálkozás, a két kivezetésnél ez egy egyenes folyamat. Amit fent részleteztem, az főleg az egyedfejlődésre vonatkozik. Utána viszont van más testüreg is: ahol a szervek elhelyezkednek. 3. dia: szövetek A hámszövet: beborítja a felületeket, elhatárolás, védelem és kapcsolatteremtés is feladata. Ezek a sejtek szorosan záródnak, nincs sejt közötti állomány, vérerek sem, a kötőszövet (pl. vér) felől kapják diffúzióval a tápanyagot. Több típusú lehet: fedőhám (ez a szerveket borítja), mirigyhám (váladékot termel, ez lehet hormon), felszívóhám (a bél belső felületét borítja), érzékhám (ez az élőlényt érő hatások felfogásában játszanak szerepet, mint például a szőrsejtek az ember hallószervében), pigmenthám (a fedőhámtól abban különbözik, hogy festékanyag, azaz pigment termelődik benne, amelynek a szerepe fényelnyelés és árnyékolás). A kötőszövet: sok sejt közötti állomány jellemzi. A kötőszövet nem szilárd, folyékonytól a kocsonyásig terjedhet az állaguk. Ilyen kötőszövet a vér, van szerveket rögzítő kötőszövet is, ilyen az ínszövet (ez már szorosabb elhelyezkedésű sejtekből áll), a zsírszövet. A támasztószövetek sejt közötti állománya jóval szilárdabb, keményebb, alkalmas az állatok vázelemeinek kialakítására. A porcszövet is támasztószövet. Az izomszövet: közös jellemzője az összehúzódás és elernyedés, ami általában az izom hossztengelyének irányában következik be. Jellegzetes fehérjékből áll, amelyek sajátos elrendeződésük következtében képesek egymáshoz kapcsolódni és energia felhasználásával elmozdulni így következik be az összehúzódás. Jellegzetes típusai: - vázizom: ez nagy erőkifejtésre képes, gyors működésű és fáradékony. Ezeket az izmokat tudjuk akarattal működtetni. Karban, lábban ilyeneket használunk, valamint a rekeszizom, a nyelv is ilyennel működik. - simaizom: ez viszonylag kis erőkifejtésre képes, lassú működésű, viszont nem fáradékony. Ezeket az izmokat mi nem tudjuk akarattal működtetni, úgynevezett vegetatív szabályozás alatt vannak. Ilyen izom például a tápcsatorna fala (bélfal, gyomorfal), érfal, méhfalban (oxitocin nevű hormonnal ez aktivizálható, állatoknak is adnak fialáskor, valamint nőknek szüléskor, ha szükséges) is ez van. - szívizom: ez egy remek találmány. Nagy erőkifejtésre képes, gyors működésű, de nem fáradékony. Nem tudjuk akarattal működtetni, a szervezet igényének megfelelően működik. Az idegszövet: kétféle sejttípusból áll: az egyik az idegsejt. Az idegsejt felveszi az ingereket és az ingerületet továbbítja. Inger az, ami hat az élőlényre, az ingerület pedig az, ami az élőlény idegsejtjeiben továbbítódik az inger hatására (az ingerület egy elektromos jel, anyagcsere-változás tulajdonképpen, ami végigfut a vezetéken, tehát az idegsejtekből álló hálózaton). Az idegsejtek összekapcsolódásával és együttműködésével jön létre az idegrendszer. Az idegsejtek nyúlványos sejtek: van egy sejt, és annak van két vagy több nyúlványa, ezekkel kapcsolódik a többihez. Úgy kell elképzelni, mintha az axon a karunk volna, a dendritek az ujjaink: az axon a vezeték, a dendrit a csatlakozó, amivel átadja az ingerületet a szomszédos idegsejtnek. A támasztósejtek a szigetelés a vezetéken, ez az axont borító velőshüvely (van a sejtek között azért néhol kapcsolata az axonnak a külvilággal). A támasztósejtek feladata tehát a szigetelés (amivel elősegítik az ingerület terjedését), valamint táplálják és támasztják az idegsejteket, és kitöltik az erek és az idegsejtek közötti teret. Az agy, a gerincvelő is idegszövetből áll. Az idegsejtek típusai: érző idegsejt, mozgató idegsejt. 1

2 4. dia: az állatok életműködése: a szervezet A belső környezet: a testfolyadékok állománya. A homeosztázis a belső környezet dinamikus állandósága. Ehhez egy sor szabályozás tartozik (hőmérséklet, nyomás, ozmotikus nyomás, kémhatás, folyadék mennyisége, testfolyadék ionösszetétele, valamint a tápanyagok, a légzési gázok és a védekezési módok megléte). Ez dinamikus folyamatrendszer, egymással kapcsolatban, kölcsönhatásban működnek. Önfenntartó működések összehangolt tevékenysége tartja ezt fenn. A kültakaró az állat testének környezettől való elhatárolását biztosítja, valamint itt veszünk fel sokféle ingert, ezen keresztül szabadul meg a szervezet felesleges víztől és bizonyos ionoktól. Lehet egyrétegű (fejletlenebb állatok), lehet többrétegű (gerincesek). Táplálkozás: lehet növényevő, húsevő, illetve mindenevő egy állat. Sajátos a parazita (szúnyog), szimbiózisban élő (ami más élőlénnyel egymást segítve él, mint a bohóchal és a viaszrózsa), illetve szaprofita (elhalt élőlények szerves vegyületeit hasznosítja, mint például a földigiliszta). A táplálkozás: tápanyagfelvétel, emésztés, felszívás, valamint a salakanyag eltávolítása. Önfenntartó működések: a légzés az egyik. Ez az oxigén felvételét és a szén-dioxid leadását jelenti, de nem ilyen egyszerű (diffúz: a földigiliszta például, ezért nem szabad, hogy kiszáradjon a bőre; kopoltyúval a halak, vízi állatok és vízi ízeltlábúak (rák) lélegeznek; a levegőt a tüdő (gerincesek) és a légcsőrendszer (rovarok) tudja felvenni. A keringési rendszer a másik önfenntartó működés: többféle van (nyílt és zárt), a lényege, hogy anyagokat, gázokat szállít a szervezetben. Nyirokrendszer: ez a sejtek közötti felesleges folyadékot juttatja vissza a vérbe. A szív felé vezető nyirokerek mentén található nyirokcsomók sejtjei részt vesznek a kórokozók elleni védekezésben. A kiválasztás: a kiválasztó rendszer abban játszik szerepet, hogy a testfolyadékban megfelelő legyen az összetétel. Kiválasztja a szervezet számára káros vagy felesleges anyagcsere-melléktermékeket. A folyamat végeredménye a vizelet, ami kiürül a szervezetből. Az emlősök veséje az egyik fontos szerepet játszó kiválasztó szerv. A szaporodás: lehet ivartalan (pl. fonálférgek osztódása, szivacsok bimbózása, vagy teleprészletekkel, vagy a tengeri csillagot széttéped és mindből egy-egy egyed fejlődik ki!), lehet ivaros is. Az ivaros szaporodásnál (tehát kell hozzá két ivarsejt) vannak hímnős fajok (mint például a csiga), illetve van a váltivarúság (tehát az egyik hím, a másik nőstény; ezen belül lehet ivari kétalakúság, lásd a páva, a hím milyen szép, a nőstény meg egyszerű ez elég gyakori madaraknál, a trópusokon elég feltűnőek például a hímek). Az állatok egyedfejlődése: embrionális (ez a méhen belüli az embernél például) és posztembrionális (embernél ez a születéstől egész a halálig). Két fogalom: növekedés (mennyiségi változás sejtosztódás vagy sejtmegnyúlás révén) és fejlődés (minőségi változások sora, új szervek, szövetek alakulnak ki, és a sejtek működése differenciálódik). Érdekes fejlődés pl. ebihal; hernyó. Önszabályozás: az egyik formája a hormon. A hormonok szövetekben vagy úgynevezett belső elválasztású mirigyekben termelődnek, szerves anyagok, vegyületek, amelyek befolyásolják az életfolyamatokat. Hormonok szabályozzák például a növekedést, szaporodást, fejlődést, stb. (inzulin, növekedési hormon, tesztoszteron, ösztrogén, adrenalin, stb.) Az önszabályozás másik formája az idegrendszer. Ez különböző élőlényeknél különböző fejlettségű. Lehet akaratlagos és vegetatív. Ez dolgozza fel az ingereket és reagál a külső környezet vagy a belső környezet hatásaira, változásaira. 5. dia: a szivacsok Egyetlen testnyílásuk van, úgynevezett bélcsíra állapotban élnek. Szaporodhatnak ivarosan és ivartalanul is (jellemző a gyöngysarjképzés: olyasmi, mint a tojás, egy sejtcsoport van burokban, körülvéve tápanyaggal, és amikor az élőlény elpusztul, ezek kikerülnek a vízbe, letapadnak az aljzaton és új élőlény fejlődik ki belőlük). Ezek úgynevezett álszövetesek, tehát nincsenek valódi szöveteik (a sejtjeik ugyan differenciálódtak, működésükben eltérnek, még sincsenek szövetek, szervek, gyakori a sejtek között a funkcióváltás). Képek: a jobb oldali mosdószivacs. 6. dia: testüreg nélküli szövetes állatok Van működésbeli elkülönülésük a sejtjeiknek, tehát vannak szöveteik. Nagy, akár 99% is lehet a víztartalmuk. Főleg tengerekben élnek. A csalánozók ragadozó állatok. Szaporodhatnak ivarosan vagy ivartalanul is. Az idegrendszere diffúz, nincs egy központ, az egész test válaszol az ingerre. A képekből a két bal oldali: a bal szélső a hidra alak, az alatta lévő a medúza alak. A jobb oldali képek korallok, az egyik nemeskorall. Van ott egy világító medúza is. 2

3 7. dia: férgek Lehetnek ragadozók, élősködők, szaprofiták (elhalt szerves anyagból él), szimbiózisban is élhetnek. Jellegzetes mozgásuk a féregmozgás. Gázcsere a testfelületen, diffúzióval történik. Szaporodhatnak ivarosan és ivartalanul is. Van kiválasztó szervük (vesécske-típusú). Fonalféreg lehet pl. a bélféreg. Laposférgek pl. a métely, ami élősködő. Gyűrűsféreg pl. a földigiliszta, neki vannak sörtéi, amikkel kapaszkodik, csak húzd rajta egyszer végig az ujjad a farok irányából a fej felé! Igaz, ezeket a sörtéket be tudja húzni. Gyűrűsféreg még az orvosi pióca is. A képek: földigiliszta, ecsetféreg, tengeri laposféreg. 8. dia: puhatestűek Főleg vízben élnek, de élnek szárazföldön is. Lehet nem valódi vázuk, ami azt jelenti, hogy ami kemény rajtuk, ahhoz nem tapad olyan izom, ami a mozgásukat szolgálná. Lehet külső vázuk is, ez támaszt, védelmet nyújt, valódi külső váz esetén belülről tapadnak hozzá a mozgást biztosító izmok. Köpenyük van ez hozza létre a külső vázat, valamint a légzést biztosítja. Ilyenek lehetnek a csigák, kagylók, fejlábúak (nyolckarú polip, tintahal, kalmárok, valamint a már kihalt ammoniteszek). Képek: tintahal, éti csiga, ammonitesz (ez egy fejlábú volt), folyami gyöngykagyló, tavi kagyló. 9. dia: ízeltlábúak A ma ismert fajok 57%-a rovar, 10%-a egyéb ízeltlábú! Kitinvázuk van (valódi váz), testük szelvényezett, jellegzetes testtájaik vannak (pl. fej, tor, potroh), jellemző az ízelt láb (amitől úgy ragad rád, de még a plafonon is mászik a légy), van harántcsíkolt izmuk, és ha kinövik a külső vázukat, levedlik. Na, ide minden belefér. Pókszabásúak: skorpió, álskorpió, pókok, atkák. Rákok. Rovarok, bogarak, bolhák, lepkék, poloskák, növénytetvek, stb. Egy ugrópók van a jobb alsó sarokban. Van a képen továbbá egy cincér (a fekete, ami szembenéz veled), egy orrszarvúbogár (ez a bal oldalon), egy katicabogár, egy szövőlepke hernyói, egy keresztes pók, egy szitakötő, egy skorpió, lenn az a kék színű egy rák, jobb oldalon pedig egy madárpók és egy csigaházba bújt rák. (bizonyos rákfajok előszeretettel költöznek csigaházba) 10. dia: tüskésbőrűek, zsákállatok Ezeket ilyen evolúciós oldalágnak tünteti fel a szakirodalom. Egyébként ezek a tengeri csillagok, tengeri sünök, tengeri uborkák, zsákállatok. A képeken három tengeri csillag, egy tengeri sün (jobb oldalon), jobb oldalon lent egy tengeri uborka, valamint középen lent egy zsákállat van. 11. dia: ezek már a gerincesek törzse: halak Vízben élnek, vannak belső szerveik: bélcsatorna, szív, kopoltyú, úszóhólyag, here. Vannak csontjaik. A képen bal oldalon fent egy bohóchal van, mellette egy tűzhal van (az a tüskés), a másik kettő korallzátonyon él. 12. dia: kétéltűek, gerincesek Egyedfejlődésük korai szakasza vízhez kötött, egyébként szárazföldön megélnek. Van csontozatuk és végtagjaik. Ragadozó életmódúak, gyökértelen fogaik vannak és a nyelvük kiölthető, ragacsos. A kifejlett egyedek az előbél kitüremkedéséből kialakuló tüdővel lélegeznek, méghozzá úgy, hogy lenyelik a levegőt, mert nincs rendes bordájuk. Az oxigént egyébként a szájüregben is fel tudják venni egy diffúz módon. Kétéltűek például a gőték, békák, szalamandrák. Váltivarúak, tehát külön egyed a hím és külön a nőstény. A megtermékenyítéshez szükség van vízre. A képeken békák, valamint egy foltos szalamandra (a sárga-fekete, Magyarországon is él, védett állat), és egy gőte látható. 13. dia: hüllők Általában tojással szaporodnak, de vannak elevenszülők is. Váltivarú állatok. Igazi szárazföldi életmódot folytatnak. Fejlettebb tüdővel rendelkeznek, mint a kétéltűek, a szaporodásuk pedig jóval kevésbé kötött vízhez. A kültakarójuk elszarusodott, ezzel már kevesebb vizet veszít, de szükség sincs arra a nedves kültakaróra, mert a légzése fejlettebb. Ilyenek például a teknősök, krokodilok, pikkelyes hüllők, leguánok, kaméleonok, gekkók, komodói sárkány, fürge gyík, kígyók. Ragadozó életmódot folytatnak. A képeken egy krokodil látható, alatta egy galapagosi óriásteknős, középen legfelül egy leguán (ezek vízi életmódot is folytathatnak, ott is vadászhatnak), alatta egy vörösfülű ékszerteknős, legalul egy kígyó látható, jobb oldalon fent egy kaméleon, 3

4 alatta egy komodói sárkány (ez helyben gyerekeket is megehet, kb. három méter hosszúra nőhet). Szaglószervük a szájukban van (ezért öltik ki a nyelvüket, mert arra gyűjtik a szaganyagot, illatmolekulákat). 14. dia: madarak Váltivarúak. Tollazat borítja, ennek szerepe a hőháztartás mellett a repülésben és a vízhatlan védelemben van. A madarak légzőszerve a legnagyobb teljesítményű az állatvilágban. Bordaközi és más izmok hozzák létre a légzőmozgást. Légzsákok is vannak a tüdőhöz kapcsolva, ami kettős légzést biztosít, valamint csökkenti a madár sűrűségét, továbbá a hőháztartásban is nagy szerepe van, mert izzadni ugye nem tudnak, viszont a légzsákokon keresztül tudnak párologtatni, amivel tudják hűteni a belső szerveiket. Rágni nem tudnak, arra való a begyük és a zúzógyomor, hogy ezt pótolja. Erre azért van szükségük, mert így könnyű a fejük és tudnak repülni. Madarak például a baglyok, harkályok, ludak, gólyák, énekesmadarak, tyúkalakúak, futómadarak, sólymok, stb. A képeken látható madarak: hóbagoly, sólyom, páva, pusztai tyúk, pingvinek, kardinálispinty, valamint egy röpképtelen futómadár (emu). 15. dia: emlősök Váltivarúak, általában elevenszülők. Fogazatuk van, mert nem kell, hogy könnyű legyen a fejük. Légzésük szivacsos szerkezetű, központi üreg nélküli tüdővel rendelkeznek, a légzőfelületet a léghólyagok egyrétegű hámja adja. A légzőmozgást a bordaközi izmok és a rekeszizom hozzák létre. Igen vegyes a paletta: lehetnek ragadozók, vagy növényevők. Van tojásrakó emlős (kacsacsőrű emlős), van erszényes emlős (kenguru, koala: ezeknek nincs méhlepényük), van méhlepényes emlős. A méhlepény az anya és az utód között teremt kapcsolatot, táplálékot és oxigént kap az utód, de a vérük nem keveredik. Tudni érdemes, hogy a delfin is emlős. A képeken elefánt, kacsacsőrű emlős, egy szarvas (gímszarvas?), egy gepárd és egy koala mackó van. 16. dia: az egyenlítő környéke, a trópusi esőerdők Mindegyik szintnek megvan a maga élővilága: van állat, amelyik egész életét a lombok között tölti. Pl. lajhárok, majmok, félmajmok, papagájok, kígyók. A talajon hangyászok, tapírok, vízidisznók élnek. Igen gazdag a rovarvilág. Képek: lajhár, arapapagáj, valamint egy pici majomfaj kölykei. 17. dia: a trópusi lombhullató erdők állatai A lombkorona állatvilágába tartozik a koala, a kakadu, gyümölcsevő denevérek, szarvascsőrű madarak. A talajon élő növényevő emlősök az elefántok, az okapi, rágcsálók, talajon fészkelő madarak, mint pl. gyöngytyúkok, kazuár. A képek: kakadu, elefánt, szarvascsőrű madár, gyümölcsevő denevér, sisakos kazuár. 18. dia: a szavanna állatvilága A szavannákon nagytestű növényevő állatok élnek, antilopok, bivalyok, zebrák legelik a füvet; a fák lombját pedig elefántok és zsiráfok legelik. A nagy növényevők csordáira ragadozók vadásznak, pl. hiénák, hiénakutyák, oroszlánok. Képek: zsiráf, zebra, antilop, hiénakutya. 19. dia: a félsivatag állatvilága A félsivatagokban kis növényevők élnek főleg: nyulak, futóegerek. Nagy növényevők (vadszamarak, vadjuhok) ritkák, esetleg a gazellák fordulnak még elő gyakrabban. Ragadozók: puma, leopárd, gepárd (ezek növényevő emlősöket, gyíkokat, kígyókat fogyasztanak). Képek: egy pihenő leopárd, sivatagi rókakölyök. 20. dia: a sivatagok állatvilága Gyakoriak a hüllők. A kisemlősök (hörcsögfejű egerek, földimókusok) homokba vájt üregekben rejtőzködnek el a nagy meleg elől. Megélnek még gazellák és passzánok is, ragadozók pedig a rókák, hiénák, és néhány macskaféle. Képek: tüskés gyík, foltos hiéna, antilop. 21. dia: a mediterráneum állatvilága Európában gímszarvas és vaddisznó, Ausztráliában szürke óriás kenguru, Dél-Afrikában bóbitás antilop és szirti borz, Chilében guanakó, Kaliforniában a füles amerikai szarvas legel. Ragadozó: farkas, prérifarkas. Képek: farkas, vaddisznó, gímszarvas. 22. dia: a mérsékelt égövi füves puszták állatai 4

5 A dús növényzet kedvező táplálékot nyújt a legelésző állatoknak: szarvas, szajga, amerikai villás szarvú antilop, bölény. Sáskák, lepkehernyók is nagy számban élnek. Madarak: fajdok, prérityúkok. A képek: bölény, nyírfajd. 23. dia: a mérsékelt égövi erdők állatvilága A gyepszinten borzok, medvék, gímszarvasok, vaddisznók, mormoták, rovarevők és rágcsálók, valamint ragadozók élnek (farkas, vadmacska, róka). Az erdők lombkoronájában mókusok, madarak (cinegék, pintyek, harkályok, poszáták) élnek. A képek: kis tarkaharkály, vadmacska, barna medve, és valamilyen pintyféle. 24. dia: a hideg égövi erdők állatai Nyári időszakban az erdőkben élő rovarevő madarak többsége télen délre vándorol. A fenyőmagvakkal táplálkozó keresztcsőrűek egész évben maradnak. Gyakori mindenfelé a jávorszavas, a gímszarvas, valamint a kisemlősök (nyulak, pockok). Ragadozók: farkasok, hiúzok, baglyok. A képek: hóbagoly, rénszarvas, hiúz, keresztcsőrű. 25. dia: a tundra állatvilága Főként jegesmedvék, pézsmatulkok, sarki rókák élnek, valamint olyan fajok, amelyek kénytelenek túlélni a táplálékhiányt és a nagy hideget. A szinte egész évben itt élő lemmingek képesek a hóval fedett növényzetet is legelni. A tundra állatai rendszerint nem alszanak téli álmot, mert túl rövid a nyár. Rovarok: szúnyogok, cseszlefélék. Érkeznek madarak és rénszarvascsordák is, velük pedig a farkasok. A képek: sarki róka, lemming, jegesmedve. Felhasznált irodalom: Biológia 10. (Mozaik kiadó tankönyve) David Attenborough: Az élővilág atlasza (Inkvizítor könyvkiadó, Budapest) főleg az egyes éghajlati övezetek állatvilágának leírását vettem ebből (és fent az egyes diák leírásánál, valamint a prezentáción mindenhol feltüntetek minden egyéb forrást!) 5