MADÁRVÉDELEMESTERSÉGESMADÁRTELEPÍTÉS. Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Átírás

1 MADÁRVÉDELEMESTERSÉGESMADÁRTELEPÍTÉS

2 IRTA DR. VERTSE ALBERT FÖLDMÜVELÉSÜGYI MINISZTÉRIU M KÍSÉRLETÜGYI ÉS PROPAGANDA IGAZGATÓSÁG

3 "n",l>,nill**l»w»ml UMrEroWMdSUj8BM6IBgí A MADÁRVÉDELEM j e l e n t ő s é g e \.y A növényi kártevők elleni eredményes védekezés egyik nagyon fontos feladat, annál is inkább, mert a mezőgazdasági növények az embernek táplálékot, a húst, a zsírt és tejet termelő háziállataink részére takarmányt, a könnyűipar részére pedig fontos nyersanyagot biztosít. Ezért minden erőnkkel és eszközzel oda kell hatni, hogy a kártevő rovaroktól és rágcsálóktól megvédjük a mezőgazdasági növényeinket, rétjeinket, gyümölcsöseinket és erdeinket, hogy a mezőgazdaságra háruló feladatokat sikeresebben meg tudjuk oldani. Növényvilágunk károsodástól, pusztulástól való megvédése tehát mindnyájunk jólétét szolgáló fontos nemzetgazdasági érdek. Növényeink, elsősorban a gazdasági növények és azok termésének legveszedelmesebb pusztítói a kártevő rovarok és apró rágcsálók tömegei, amelyek ellen akkor védekezünk a legeredményesebben, ha számukat már elszaporodásuk kezdetén ritkítani, csökkenteni igyekszünk s ezzel veszedelmessé válható elszaporodásukat eleve meggátoljuk. A legeredményesebb megelőző védekező mód, ha a kártevők ellen azok természetes ellenségeit, a rovarevő és pocok irtó madarakat megtelepítjük és elszaporítjuk. A rovarevő madarak a rovarokra vadászva, azokat minden évszakban, mindenütt, a petétől kezdve fejlődésük egész menetén át állandóan pusztítják. Ugyanilyen eredményes a madarak pocokirtó munkája is. Ahol megfelelő számú rovarevő és egérirtó madár él, ott a kártevők nem tudnak túlságosan elszaporodni. A madarak védelmével, hasznos munkájuk mesterséges megtelepítés útján való helyhezkötésével értékes növényeinket védjük a rovarok és a rágcsálók kártételétől. Növényeink fejlődését ezzel biztosabbá, a termelést pedig olcsóbbá, jövedelmezőbbé tudjuk tenni, mert a mesterséges madártelepítés igen kevés munkát és anyagi befektetést igényel.

4 A MADARAK TÁPLÁLKOZÁSA A madarak túlnyomó nagy része rovarokkal él. Még a magevő madarak (és a ragadozók egy része) is időszakonként, főleg tavasszal és nyár elején rovarokkal táplálkoznak. A tavasz folyamán zsendülő, fejlődő növényvilág ugyanis még kevés olyan táplálékot tud nyújtani, ami a magevő madarakat kielégíthetné, pedig ilyenkor, tavasszal kell lerakni nagyszámú tojásaikat, majd felnevelni gyorsan növő, örökké éhes fiaikat, amelyek táplálása csak úgy eredményes, ha a fiatalok táplálékanyagokban dús élelmet kapnak. Ezt a tápláló, tartalmas élelmet elsősorban a rovarvilág és a,szintén nagy szaporaságu apró gerinces állatok, a rágcsálók tömegei biztosítják a madarak számára. Ez az oka, hogy az egyébként növényevő, magevő madarak is fiaikat rovarokkal táplálják és tavasszal ők maguk is elsősorban rovarokkal élnek. Az alföldi tanyák baromfiállománya is jelentős részben a környék rovarvilágán nevelődik fel, ezért a szántóföldi növények rovarkártevőinek ritkítására a baromfiak is sikerrel felhasználhatók. A rovar- és pocokirtással azonban még nem merül ki teljesen a hasznos madármunka. Magevő madaraink, pld. az áttelelő apró pintyfélék, megszaporodva a telelésre hozzánk érkező északi fajok nagy seregeivel, de elsősorban a fogoly és a fácán ősszel és télen csaknem kizárólag gyommagvakkal élnek, amelyek tömeges felemésztésével jelentős szerepük van a mezőgazdaságra annyira káros gyomok elszaporodásának korlátozásában. A madarak rovarirtó jelentőségének az a magyarázata, hogy igen nagy a táplálékigényük (apróbb rovarevő madaraink egynapi rovartáplólékának a súlya saját testsúlyukat is elérheti). Nagy étvágyuk kielégítése érdekében a madár jóformán egész napon át, szinte szünet nélkül táplálék után jár. A nagymennyiségű élelem megszerzését pedig csak gyors helyváltoztató képességével, a repülés készségével tudja biztosítani. Ezért ahol a rovarok, vagy a mezei pocok elszaporodott, az ilyen helyekre rövid idő alatt messze környékről összetömörül, számarányát megsokszorozza s miután a rovartáplálékban nem válogat, számos madárfaj léphet közre az elszaporodott kártevők megritkításában. A madarak a természet által nyújtott legjobb védelem a növényvilág számára a rovarok és apró rágcsálók kártevései ellen. 2

5 Ma már nincsen annyi madarunk, amennyire szükségünk volna. A földművelés kiterjedése s ennek nyomán a gazdasági növények tömegtermesztése a kártevő rovarok és rágcsálók elszaporodásának kedvezett. Az erdők, bokros területek kiirtása, a rétek művelés alá vonása pedig a rovarevő és pocokirtó madarakat megfosztotta természetes fészkelőhelyüktől. Amíg tehát a kártevők száma, a rájuk kedvező körülmények folytán megszaporodott, a madaraké csökkent. A megszaporodott kártevők ellen tehát úgy védekezhetünk sikeresen, ha a madarak védelméről gondoskodunk, azok leghasznosabbjait pedig erdeinkben, gyümölcsöskertünkben és a mezőgazdasági területeken megtelepítjük és elszaporítjuk. ODÜLAKÓ MADARAK TELEPÍTÉSE A madártelepítés eszköze a mesterséges fészekodú. Leghasznosabb rovarirtóink, az odúlakó madarak megtelepítésére szolgál. Az odúlakó madarak az erdők, erdőszélek, erdősávok, nagyobb parkok öreg, odvas fáinak üregeiben, elsősorban a harkályok elhagyott fészkelő üregeiben költenek.1 A mesterséges fatönkodú a természetes harkályodú mintájára gyári úton készül. A kerek röpnyílás kissé fölfelé vezet, hogy az esővíz be ne csurogjon; az üreg oldalába vésett körkörös rovátkák pedig a kapaszkodás megkönnyítésére szolgálnak. A röpnyílással ellentétes oldalon van csavarokkal felerősítve a tartóléc. A leemelhető deszkatetőt az aljára szegezett, az üreg átmérőjénél keskenyebb fadugó rögzíti az üreg röpnyílásfelőli oldala és a tartóléc, mint ellentétes pontok közé. A deszkatető kátrány- vagy horganybádog lemezzel van borítva. A leemelhető fedél azs odú ellenőrzése és a fészkelés utáni tisztogatás miatt nélkülözhetetlen. Fészekodú, vastag (legalább 2.5 cm) deszkából házilag is készíthető, az ábrán látható méretek szerint. Fontos, hogy a deszkafalakat a sarkoknál csavarokkal húzzuk össze, nehogy megvetemedjenek, a belső oldalfalakat pedig hagyjuk gyalulatlanul, hogy a kifelé igyekvő madár kapaszkodását megkönnyítsük. Deszkaodút úgy is készíthetünk, hogy a röpnyílás felőli oldal felső része csapóajtószerűen felnyitható. Az ajtón át az odút ellenőrizhetjük és tisztíthatjuk, de ha szilárdan kitámasztjuk, úgy az C-odúként is használható. A deszkaodú tetejét is bádoglappal, vagy kátrány lemezzel borítjuk, kihelyezés előtt 3

6 pedig az egész odút híg kátrányoldattal többízben bemázoljuk. A külső felületek olajfestékkel való befestése az odú tartósságát növeli. (Legjobb, mert legkevésbbé feltűnő a sötétbarna szín.) Általános tapasztalat, hogy odúlakó madaraink szívesen költenek mesterséges fészekodúban. Ennek nemcsak az- az oka, hogy szűkében vannak a természetes fészkelőhelyeknek, hanem mert a jókarban tartott mesterséges odúk tiszta, nyugodt ott- 1. ábra. A mesterséges fatönkodú a természetes harkályodú utánzata, hont biztosítanak, szemben a természetes odúkkal, amelyeket a bentmaradt fészekanyag rothadó törmeléke s az elszaporodott élősködők gyakran lakhatatlanná tesznek. A mesterséges fészekodút tehát jókarban, kell tartani, nehogy rajta eső és szél behatolására repedés támadjon s ami a legfontosabb, a fiókák kirepülése után alaposan ki kell takarítani. Leghelyesebb, ha a fészekodúban maradt fészekanyagmaradványt kiborítjuk, kikotorjuk s a helyszínen elégetjük, -majd a fészekodú fenekére az élősdiek elpusztítása céljából kevés rovarölő port (Gesarol, Matador) hintünk.

7 Az eddigi kísérletek alapján beváltnak tekinthető az azbesztcement nevű műanyagból készült fészekodú, amely nem egyéb, mint az építkezéseknél ma már széliében használt azbesztcement vízelvezető csövek megfelelő méretű, röpnyílással, fenéklappal és tetővel ellátott darabjai. A kísérletként ősszel kihelyezett műanyagodúkat a madarak, elsősorban a cinkék a téli hónapokban éjszakai búvóhelynek igénybe vették, tavasz- 2. ábra. Csapóajtós deszkaodú (C sörgey után). szál pedig folyamatosan és előszeretettel fészkeltek benne. A műanyagodú olcsó, nagy szilárdságú, repedésmentes; sima felületei folytán tisztántartása is könnyű. Megfelelő átmérőjű csövekből, azok hulladékdarabjaiból, házilag is könnyen előállítható. A különböző testnagyságú odúlakó madarak részére különböző nagyságú fészekodúk készülnek: Az A mintájú fészekodú üregének mélysége (az odú m ély- S

8 ségét a röpnyílás alsó szélétől számítjuk) 10 cm, szélessége 10 cm, köralakú röpnyílásának átmérője 25 mm. Csak erdőben, erdőjellegű nagyobb parkokban és erdő közvetlen közelében fekvő, öregebb fákból álló gyümölcsösökben használható, korlátolt számban. A kékcinke, barátcinke és fakusz megtelepítésére szolgál. A Bi mintájú fészekodú a legáltalánosabb odútípus (cinkeodú). Üregének mélysége 18 cm, szélessége 11 cm, köralakú.3. ábra. Deszkaodú házi előállítása. Fent. 1. homlokdeszka. 2. hátlapra felerősített tartóléccel, 3., 4. oldalfalak, 5. fenék, 6. tető a merevítő lécekkel. Lent: az odútípusok. röpnyílásának átmérője 32 mm. Fészkel benne a széneínke, csuszka, nyaktekercs, mezei veréb. A B2 mintájú fészekodú mélysége 21 cm, szélessége 13 cm, a köralakú röpnyílás átmérője 46 mm. A seregély, örvös légykapó, harkályok megtelepítésére szolgál, de fezkelnek benne az előbbi fajok is.

9 A C mintájú fészekodú üregének mélysége 10 cm, szélessége 10 cm, négyszegletes röpnyílása 5x10 cm. Szürke légykapó, kerti rozsdafarkú és barázdabillegető részére. A D mintájú fészekodú üregének mélysége 25 cm, szélessége cm, köralakú röpnyílásának átmérője 6, 8 vagy 12 cm. A kisebb röpnyílású a búbos banka, a nagyobb röpnyílásúak a szalakóta és baglyok részére. Ez utóbbiak csak erdőben, erdőszéleken, nagyobb parkokban, öreg fákból álló ligetekben használhatók. A FÉSZEKODÜK KIHELYEZÉSE A fészekodúkat lehetőleg úgy helyezzük ki, hogy azok röpnyílásukkal az uralkodó széliránnyal ellentétesen, tehát dél vagy kelet felé tekintsenek s lehetőleg egyenesen álljanak vagy előre dűljenek. A hányát, vagy oldalt dűlő fészekodúkba könynyen befolyik az esővíz s elpusztíthatja a fészkelést. Erdőben a fák törzsére, szögezéssel erősítjük fel a fészekodúkat, gyümölcsösben azonban a fák kímélése érdekében előnyösebb, ha a fészekodút a gyümölcsfa mellé, földbeszúrt karóra 4, ábra. A fészékodút nagyobb fák törzsére felszegezhetjük.

10 erősítjük. Ha mégis gyümölcsfára helyeznénk ki, úgy nem az élőfába vert szögekkel erősítjük fel, hanem vastag dróttal kötözzük azt oda olyképp, hogy a drót és az élőfa közé ujjnyi vastag keményfadarabokat ékelünk. E faékek nélkül a drót rövidesen be vágódnék az élőfába. A szögezéssel való felerősítés esetében ajánlatos a tartóléc megfelelő helyein, a szög fejénél nagyobb nyílású, előfúrt lyu- 5. ábra. Karóra szerelt, macska ellen tövises ágcsomóval védett fészekodú, kakat készítenünk, amelyen át az odú könnyen leemelhető, ami az odú tisztítását és javítását megkönnyíti. Cement! uskóba, ágyazott, elhasznált kazáncsövekre is helyezhetünk ki fészekodút. Tartóssága mellett nagy előnye, hogy a macska nem tud rá felkapaszkodni. Fészekodúk elhelyezésére alkalmasak a kerítésoszlopok, továbbá a házak, kerítések falai is. A tágnyílású és sekély

11 üregű C odúkat, miután azok faliréseket, párkányokat, tetőereszek rejtett zúgait is hivatottak helyettesíteni, ereszek, párkányok alá is szögezhetjük. Falirések, téglaházak is átalakíthatok odúkká, megfelelő deszka vagy cserépdarabok beillesztésével. A fészekodúkat, ha azok háborgatás ellen biztosítva vannak, csupán egy-két méter magasságban helyezzük ki úgy, hogy lehetőleg árnyékot is kapjanak, de lombok ne takarják el a röpnyílást, mert ilyen odúba madár nem telepszik. A z alacsonyabb kihelyezéssel a verebeket is távoltarthatjuk némileg, mert a cinkénél óvatosabbak s az alacsonyabb odúban nem fészkelnek. Az odúk kihelyezésére az őszi hónapok a legmegfelelőbbek, amikor a téli kóborlás alkalmával odavetődő madarak benne búvóhelyet találva odaszoknak és így tavaszi fészkelésre biztosabban ottmaradnak. A fészekodúkat a fészkelésí idő alatt több ízben ellenőrizni kell, hogy az odúinkban fészkelő madarakat megismerjük, tudomást szerezzünk a költés állapotáról és hogy a fiókák kirepülése után az odúból az elhagyott fészket azonnal eltávolíthassuk. BOKORLAKÓ M ADARAK MEGTELEPÍTÉSE Mesterséges módszerekkel a bokorlakó madarak fészkelését is elősegíthetjük, amelyek fészkeiket bokrok, fák lomboktól takart, jói elrejtett ágcsészéi közé építik. E madarak között leghasznosabbak a fülemülékkel rokon, egyszerű színezetű, de finom testalkotású gyönyörű énekű, rovarokkal élő bokorlakó poszátafélék. Vonuló madarak is később kezdik meg fészkelésüket mint az áttelelő odú lakók, akkor, amikor a bokrok, fák már belombesodva a fészket el tudják rejteni. Az erdő és a kert árnyékban élő bokrosai azonban általában alkalmatlanok a fészkelésre, mert rendszerint túlságosan megnyurgulnak s míg felül lombosak maradnak, alul egészen kiritkulnak. Az ilyen bokorba nem szívesen telepszik a madár, mert nem nyújt biztonságérzetet. Ezen a bajon a bokrok viszszanyesésével segíthetünk. A visszanyesett bokor alul, "felü l zártabb, tömörebb lombozatot hajt. A bokrok visszanyeséséve 1 arra is törekednünk kell, hogy a madarak fészkelésére alkalmas ágcsészéket mesterségesen neveljünk olymódon, hogy a vastagabb ágak vezérhajtásait, közvetlenül az oldalhajtások fölött 9

12 visszavágjuk. Ha ezután az oldalhajtásokat is (5 6 cm-re) viszametszük, kiváló fészkelőhelyet biztosítottunk madarainknak. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy az oldalhajtások túlságos megnövekedésével az ágcsészék ki ne ritkuljanak. Ezt elkerülendő, idővel az oldalhajtásokat is vissza kell metszenünk. Ezáltal azt is elérjük, hogy egy bokortörzsöri több, jó fészkelésre alkalmas ágcsészét nevelhetünk. a b c 6. ábra. a) ágcsésze nevelés Berlepsch szerint; b) jól belom.bosod.ott ágcsésze; c) kiritkul&s folytán fészkelésre alkalmatlan ágcsésze (Csörgey után). Ha ezeket a jó ágcsészéket nevelő, mondjuk galagonyabokrokat sorba ültetjük s kétoldalt, a fészkelő madár biztonságának növelésére még alacsonyabb, védő bokorsort is nevelünk, bokorlakó madaraink számára célszerű madárvédelmi ültetvényt létesítettünk. Ha bőven van hely, úgy a fészkelésre szolgáló törzsbokrok és védőbokrok sorozatait egymás mellett többszörösen megismételhetjük. MADÁRVÉDELEM a z e r d ő b e n Az erdő kártevő rovarai és apró rágcsálói ellen az.erdőben élő, ott fészkelő és táplálkozó rovarevő és egér irtó madarak fokozott védelmével és mesterséges elszaporításával védekezhetünk a legeredményesebben. Az erdő növényzetét felépítő bokrok, fák lombkoronáinak egymásfeletti szintjében különböző nagyságú, testszerkezetű és ennek alapján különböző módon 10

13 táplálkozó rovarevő és egérirtó madarak élnek. A sokféle madáralaknak és táplálkozási módjuknak ebben a sokoldalú elrendeződésében mintegy a gazdasági munkamegosztás rendje és célszerűsége jut kifejezésre, bizonyítva a madaraknak az erdő életében betöltött fontos szerepét. A mesterséges madártelepítésre ma már az erdőben is nagy szükség van, mert a mai erdőgazdálkodás a középkorú erdőt már vágásra ítéli és a bokros aljnövényzetnek sem barátja. Ezért erdeinkben megfogyott a bokoriaké madarak megtelepedésére alkalmas aljnövényzet és csaknem teljesen kipusztultak az öreg odvas fák, amelyekben leghasznosabb rovarirtóink, az odúlakú madarak fészkelnek, tehát az odúlakó madarak száma is megfogyott. A mesterséges fészekodúkkal való madártelepítés erdőkben és erdőjellegű, öreg fákban, bokrosokban bővelkedő parkokban a legeredményesebb. A kihelyezett fészekodúkat kivétel nélkül az erdővédelem szempontjából kívánatos fajok foglalják el fészkelésre, elsősorban a fák kártékony rovarvilágát pusztító cinegék.* Á madarak betelepülése tehát további beavatkozás nélkül is teljes mértékben kielégítő. A fészekodúk fészkelés idején való ellenőrzése azonban itt is szükséges, hogy a fészekodúkból az oda előszeretettel betelepülő petéket, erdei egeret, hangyabolyokat, darázsfészket idejében eltávolíthassuk. A mesterséges fészekodúkkal erdőkben elért kiváló eredmények azt bizonyítják, hogy az odúlakó madarak jelenlegi természetes állománya erdeinkben nem kielégítő. Sokkal több madarat is elbírnak, ami a rovarállomány, tehát a táplálék bőségéről tanúskodik. És ezt a fölös, az erdő növényzetének egészségére káros rovarmennyiséget a madarak teljes mértékig kihasználni, a fészkelőhelyek hiánya miatt nem képesek. A rovarirtó madaraknak az erdőkben való könnyű eiszaporíthatósága tehát a természet útmutatása, amit követnünk kell, mert az erdei rovarkártételek ellen a rovarirtó madarakkal védekezhetünk a legolcsóbban, legegyszerűbben és a legeredményesebben. Az erdő mesterséges madárvédelme érdekében nem szükséges egész erdőségeket fészekodúkkal felszerelnünk. Elégsé- * A z ország különböző részéin, erdőkben kihelyezett többszáz mesterséges fészekodúban, leggyakoribb rovarirtó hasznos odúlakó madaraink, ** öt év folyam án a következő számban fészkeltek: széncinke 4.935, kékcinke 1.133, barátcinke -337, csuszka 317, fakusz 162, seregély 214, nyak tekercs 1.065, kerti rozsdafarkú 539. II

14 ges, ha egyes kedvező és megfelelő védelem alatt álló kisebb erdőrészeken létesítünk odúból álló telepeket. Ezekkel a kis telepekkel is olyan hasznos madárállomány szaporítható el évente, amelynek jótékony hatását a távolabbi erdőrészek is megérzik. Rovarkártevőktől erősebben fertőzött erdőrészeken azonban, továbbá csemetekertekben és azok környékén ajánlatos a mesterséges madártelepítés rendszeresítése. Az erdő hasznos madárállományának elszaporodását jelentősen elősegíthetjük az erdőszélek, vízmosások bokrosainak kíméletével és az erdei legeltetésnek (ahol ez még szokásos) a fészkelési időszakban való letiltásával is. Rőzserakásokat, ha azok tavaszra kintmaradtak, ne bolygassuk, mert azokat is szívesen használják fészkelésre apró madaraink. A z erdővédelem szem pontjából legfontosabb rovarirtó madaraknak az erdő növényzetét védő m unkája így oszlik meg: A Z ERDŐ TALAJÁN az énekes rigó, fekete rigó, vörösbegy, erdei pinty az erdőtalajt borító, lehullott leveleket forgatják fel az ott élő csigák, rovarok után. A fácán hasonlóképpen, d e m ég az avart fel is kaparja. A legsűrűbb iszalagos sűrűségeket az ökörszem b ú jja a rovarok, hernyók és azok petéi, bábjai után. A búbos banka hosszú, hajlott csőrével az erdőszélek, erdei tisztások, csem etekertek puha talajából húzza elő a cserebogárpajort, de a fácánnal együtt kijár a mezőgazdasági területekre is, ahol a lótetű, cserebogár, csigák stb. a főtápláléka: Az erdei pacsirta és a sármányok az erdőszélek, erdei tisztások, vágások talajának rovarvilágával élnek, a tövisszúró gébics az erdőszél bokrain lesi a fűben m ozgó szöcskét, sáskát, tücsköt, de a repülő cserebogarakat, lepkéket is elkapja. A nyaktekercsnek a hangya a főtápláléka. A baglyok az éjszaka m ozgó apró rágcsálókra és rovarokra vadásznak. BOKROKON a füiemile, barátposzáta, kisposzáta, erdőszélen a mezei poszáta a bokros aljnövényzet rovarvilágával, hernyókkal, bogarakkal táplálkoznak. ^FATÖRZSÖN a fakusz a fák törzsén felfelé kúszva, vékony, árszerűen hajlott csőrével a fák kéregrepedései közül szedi ki a lovarokat, azok petéit, bábjait. A csúszka m ár fe jje l lefelé is tud kúszni, sőt m ég a vízszintesen nyúló ágak alsó felületén is, erősebb csőrével pedig a vékonyabb kérget is felfeszegeti a rovarok után. A tarkaharkályok a rovaroktól megtámadott fák kérgét erős csőrükkel lehántják és hosszúra kioltható, szigonyos nyelvükkel a farontó bogarak álcáit húzzák e lő járataikból. A zöld küllő hasonlóképpen, de a hangyabolyokat is felbontja és ragadós nyelvével szedi össze azok lakóit. LO M BKORO N A B AN a széncinke, kékcinke, barátcinke, őszapó a _ fák és bokrok lom bjain és ágain tanyázó rovarok és azok petéinek, bábjainak legügyesebb, leghasznosabb pusztítói. Téli m unkájuk a legértékesebb. m ert ekkor a rovarok főleg csak pete és báb állapotban találhatók. am iből igen nagy m ennyiséget kell összeszedni ök, hogy a téli hidegben fokozott táplálékigényüket kielégíthessék. A füzikék és a sárgarigó a lom bkorona lágy testű rovaraival élnek, a kakák szintén, főleg pedig azokkal a szőrös testű hernyókkal, am elyeknek rajta kívül alig van madárellensége.

15 A LEVEGŐBEN a szürke légykapó, örvös légykapó, kerti rozsdafarkú az erdei tisztásokon, erdőszéleken a nappal repülő rovarokra, pillékre; a lappantyú pedig az éjszaka járó, repülő rovarokra, éjjeli lepkékre vadászik. Az erdő növényzete minden részletének megvannak tehát az ott megszabott táplálkozási módokhoz legjobban idomult rovarirtó madarai és ugyanezt a tökéletes alkalmazkodást látjuk a rétek, mezők és a vízi növényzet közt élő rovarevő madaraknál is. Alig van számottevő rovar, amelynek ne volna meg a maga jól felfegyverzett madárellensége. MADÁRVÉDELEM A MEZÓGAZDASAGBAN Az erdőkben azonban számosán élnek olyan hasznos madárfajok, amelyek erdei, erdőszéli fákon, vagy azok odúiban fészkelnek ugyan, táplálkozni azonban kijárnak a rovaréletben és apró emlősökben bőségesebb szomszédos rétekre, mezőgazdasági táblákra. Nem az erdőben fejtik ki tehát rovar- és pocokirtó működésüket, hanem a mezőgazdasági területeken. De szívesebben fészkelnek a nagyobb biztonságot nyújtó erdei fák lombja között, vagy azok odúiban. És az időjárás viszontagságai elől is, ha csak lehet odahúzódnak, még a mezőgazdasági területeken élő és fészkelő fajok is. A mezőgazdasági területeknek tehát szükségük van a sokféle rovarirtó madárra, de a madaraknak is szükségük van az erdőre. Az erdőtől megfosztott mezőgazdasági területek legsúlyosabb bajai onnan származnak, hogy hiányzik az erdő szomszédsága. Azért van aszálykár, mert a talaj nedvességét felszívó szelek erejét nem fékezi az erdő és azért vannak országos csapásként jelentkező rovarkártételek, mert kevés az erdő és a rovarirtó madár. Az erdő jelenléte, közelsége a mezőgazdasági növények rovarkártevők ellen való természetes védelmét is biztosítja. Az erdő előnyös hatásainak biztosítása érdekében azonban nem szükséges nagykiterjedésű erdők létesítése. Teljesen elegendő egy m széles, sűrűn és változatos fanemekből, az uralkodó szélirányra merőlegesen telepített, bokros áljnövényzetű úgynevezett erdősáv. Az ilyen erdősáv a szelek erejét már megfékezi és ami fontos, ebben az erdősávban már megfelelő számban otthont találnak mindazok a madarak, amelyekre a 13

16 környező mezőgazdasági területek kártevő rovarai és rágcsálói ellen való védekezésben szükségünk van. Egy erdőben a madárvilág települése, eloszlása ugyanis nem egyenletes: az erdők belseje aránylag szegényebb madarakban, mint az erdőknek a mezőgazdasági táblákkal érintkező szegélye, ahol az erdei madárfajok közé még az erdőben fészkelő, de mezőgazdasági területeken táplálkozó fajok is települnek. Az erdősáv tehát madártelepülés szempontjából nem egyéb, mint két madárdús párhuzamos erdőszegély, amelyek közül a közbülső madárban szegényebb, zárt erdőrészleg kimaradt. A mezőgazdasági növényvédelem szempontjából tehát nem a szomszédos erdő területének a mennyisége a döntő, hanem a mezőgazdasági területekkel érintkező szegélyének a hossza. Ugyanolyan területmennyiség mellett legkedvezőtlenebb a kerek alaprajzú és legkedvezőbb a hosszú sáv. A madártelepülési vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy erdősávok létesítésére, uralkodó fanemként legmegfelelőbb az Alföldön a nyárfa. Gyorsan és magasra nő, dús lombkoronájábán a fán fészkelő rovarirtók, a harkályok által könnyen megmunkálható törzsében és vastagabb ágaiban pedig az odulakó madarak aránylag hamar megtelepedhetnek. Ha pedig az aljnövényzet is megfelelően sűrű, úgy abban a földön fészkelő fajok is szívesen költenek. Az erdősáv madártelepülés szempontjából való előnye még, hogy abban a mezőgazdaságra és vadgazdaságra káros fajok fészkelése könnyen ellenőrizhető. A mezőgazdasági területek természetes növényvédelmének az alapja tehát az erdő, amely nemcsak az erdő, de a mezőgazdasági területeken táplálkozó rovarevő madárfajoknak is fészkelési lehetőséget biztosít, gyümölcsöseinket ellátja a leghasznosabb rovarirtókkal, a mezőgazdasági területen fészkelőknek pedig menedéket nyújt. Különösen a téli hónapokban, amikor a kopár alföldi mezőgazdasági területeken az időjárás viszontagságaitól, nagy havazások idején élelemhiánytól is legyengült madárvilág a ragadozó állatoknak is szabad prédája. A mezőgazdaság fejlődése, belterjességre való törekvése mind kevésbbé kedvez a madaraknak. A rovarkártételek terjedésével lépést tartani igyekvő mesterséges növényvédelem pedig - a termelést drágítja. Az ésszerű belterjességnek tehát az az útja, hogy erdősávokat és arra alkalmas, értéktelenebb helyeken * bokros, fás ligeteket létesítünk, ahol a rovarirtó madarak 14

17 telepednek, elterjedésük egyenletes lesz, rovarirtó képességük jótékony hatása tehát egész mezőgazdaságunkra kiterjed. Erdőben fészkelő, de mezőgazdasági területeken táplálkozó legfontosabb rovar- és egérirtó madaraink a következők: A VETÉSI V A R JÚ mezőgazdasági területek szomszédságában, erdők, parkok magas fáin telepesen fészkel, az arra alkalmas helyek hiányában helyenként túl nagy számban. Időszakos kártételének ez a legfőbb oka. Táplálkozásánál és számarányánál fogva mezőgazdaságunk leghasznosabb rovar- és egérpusztító madara. A szántóföld kártevőinek legsokoldalúbb pusztítója, még a föld alatt élőknek is, am elyek után ex-ős csőrével a föld alá is utána nyúl, vagy azt kibányássza. A friss szántást tömegesen lepi el, s az eke után felszínre kerülő cserebogárpajort, drótférget, m ezei pockot egy szálig felszedi. A frissen kelt vetemények gyökerén élősködő gyökérkártevők jelenlétét a beteg palánták sárguló színe után észreveszi s a palántát kihúzva, a kártevőt kiszedi. A réteken a tücsköt, sáskát irtja, a frissen kaszált lucernatarlót nagy seregekben lepi el s azt a védtelenül maradt kártevőktől megtisztítja. A répatáblán a répaormányosnak, vetési bagolypille hernyójának olyan kiváló pusztítója, hogy ahol a répavetések közelében vai-jutelep van, ott e rovarok kártételei ismeretlenek. A gabonatáblán a gabonapcloskát, a rozsszipolyt, gabonafutrinkát irtja. Alkalm i kártételei különösen az őszi, tavaszi vetések idején, az esős, hűvös időjárás alkalm ával jelentkeznek, am ikor a rovarélet elrejtőzik. Táplálkozásvizsgálatának évi átlaga: haszon 47,3, kár közöm bös 33,1 százalék. A vetési varjú m árcius 1-től szeptember 30-ig védelem alatt áll. A CSÖKA. Táplálkozása kb. azonos a vetési varjúéval. Á llandó védelem alatt áll, A SZÜ R K E VARJU vagy DOLM ÁN YO S V A R JÚ és a S Z A R K A szintén rovar- és egérpusztítók, azonban nagy fészekrablók is és miután a földön fészkelő, náluk hasznosabb madarakban és apróvadban nagy kárt tehetnek, egész éven át pusztíthatok. A S Z A L A K Ó T A vagy K É K C SÓ K A erdőszélek, erdősávok odvas fáiban, odúban költ s a szomszédos rétekre, mezőgazdasági területekre jár ki táplálkozni. Tápláléka rovarokból, főleg sáskából, szöcskéből, tücsökből áll, azért mint hasznos rovarirtó, állandó védelem alatt áll. Nagyméretű, tágnyílású fészekoduban, erdőszéleken, erdősávokban, parkokban megtelepíthető. A SEREGÉLY a mezőgazdaság egyik leghasznosabb rovarirtó m a dara. Erdőszéii odvas fákban fészkel, ezek hiányában számuk ma már igen megfogyott. Rétek szomszédságában álló öreg fák odúiban társasán költ s csapatosan lepi el a legelőket, kaszálókat, lucerna- és heretábiá- _.k a t, ahol különösen kaszálás után, hosszú sorokba fejlőd ve tervszerűen -pásztázzák "végig "a kiszemelt területét s azt a rovaroktól megtisztítják. Főtápláléka a sáskafélék, orm ányosok, cserebogarak, de hosszú csőrükkel a gyökereken élő kártevőket is irtják; szántáskor az eke után szedik á pajorokat és a drötférgét. Északabbról érkezett vonuló seregei nagvobb nádasokban éjszakáznak s az ilyen helyek szomszédságában lévő szőlőkben kárt tehet, ezért itt lövéssel váló riasztásuk megengedett, egyébként teljes védelem alatt áll, Tágabb nyílású, csoportosan kirakott fészekodúkban megtelepítésére mindenképpen törekednünk kell. 15

18 A BÚBOS B A N K A közismert tarka madár. Erdőszéleken, nagyobb kertekben odúban költ. K izárólag rovarokkal él, hosszú csőrével a puha földből szedi elő a cserebogárpajort, drótférget, ganajbógarakat, lótetút, de a cserebogarakat és hernyókat is pusztítja. Tágnyílású mesterséges odúban megtelepíthető. A FÁ C Á N bokros erdőszéleken, nádasokban a földön fészkel, de ezek szomszédságában a felm agasodott gabonában, lucernában is. M ezőgazdasági területeken táplálkozik, azok rovarvilágának pusztításával mezőgazdasági növényeink biológiai védelm ében, ahol bőven van, fon tos tényező lehet, azért az alkalmas helyen való elszaporítását szorgalmaznunk kell. Táplálékában a mezőgazdasági kártevők: cserebogár és pajorja, répabarkó, orm ányos bogarak, hernyók, gabonapoloska stb. szerepelnek. Táplálkozásvizsgálatának évi eredm énye: tiszta haszon 26, közvetett haszon 36, tiszta kár 12, jelentőség nélkül 26 százalék. Vadászatát a törvény szabályozza. A VÖRÖS VÉRCSE erdőszéli fákon, fasorokban, de magas épületeken. tornyokon is fészkelő, közismert kistermetű ragadozó, am ely azonban a közhittel ellentétben nem kiscsirkével, hanem jóform án csaknem kizárólag egérrel, gyíkokkal és nagytestű rovarokkal táplálkozik. Szükségből m adárfiat is rabol, ez a kártétele azonban elenyésző (20 db gyom or- tartalom vizsgálatának eredm énye: 75 százalék pocok, 15 százalék rovar és 10 százalék gyík). T eljes védelem alatt áll. A K ÉK VÉRCSE még kisebb termetű (a hím sötét palakék színű) s a vetési varjak elhagyott fészkeiben telepesen költ. Rovarokkal, pockokkal. apróbb csúszóm ászókkal táplálkozik. M ezőgazdaságunk egyik leghasznosabb m adara s azért állandó védelem alatt áll. A Z EGERÉSZ Ö L Y V a varjúnál jóval nagyobb, közepes term etű ragadozó! Ma már csak nagyobb erdeinkben költ, vonulás idején azonbai. az A lföldön m indenütt előfordul. M int a neve is m utatja, elsősorban egerekkel él, de rovarokat is fogyaszt. Táplálkozásvizsgálatának eredménye: haszon S0,5, kár 4, közöm bös 5,5 százalék. Teljes védelem alatt áll* A Z ERDEI FÜ LE SBA G O LY varjúnagyságú. Erdőben, erdőszéleken, varjú -, szarkafészekben, vagy odúban költ. Főtápláléka egerek, pockok és egyéb apró em lősök, am elyekért a szomszédos mezőgazdasági területekre napszállta után kijár (6.000 megvizsgált köpetéből pocokkoponya kei-ült elő!). A nyári időszakban madarakat is fog, de nagyobbrészt verebeket. Táplálkozásvizsgálatának eredm énye: haszon 90,4, kár 6,2, közöm bös 3,4 százalék. Nem csak hasznossága, de ritkasága m iatt is, természeti értékként védett. * Egérjárástól sújtott földjeinken pocokirtó madaraink m unkájának m egkönnyítésére tűzzünk le félholdanként 1 1 db, legalább 2 3 m magas póznát, am elyek tetejére, keresztalakban rövid karódarabot szilárdan rószögeztünk. Ezekkel az alakjuk után T -fáknak is nevezett lesőfákkal az egérre vadászó madarak m unkáját m egkönnyítjük, mert nem kell nekik fárasztó repüléssel állandóan a levegőben tartózkodni. Rajta m egpihennek s szemmel is tarthatják a vadászterületüket. A pockok m egfogytával odébbvisszük a póznákat s ott szúrjuk le azokat, ahol a legtöbb az egér. :'f 36 í

19 A M A C SK A B A G O LY az előbbinél valam ivel nagyobb, íollfülei nincsenek. Erdőszéleken, parkokban, d e épületekben is, odúban költ. Tápláléka ennek is főleg egerek, apró em lősök, de ezek hiányában raadarászik is, sőt békát és halat is fog. Táplálkozásvizsgálatának év i eredménye: haszon 73,8, kár 23,1, közöm bös 3,1 százalék. Védelem alatt áll. A K U V IK a leggyakoribb bagolyfajunk. Gerlenagyságú, zöm ök madár, ö r e g fák odúiban, épületek padlásán is fészkel, előszeretettel az em ber házatájának közelében. Tápláléka főleg rovarok: cserebogár, iótetű, sáskák és apró em lősök, egér, cickány és pocok, d e békát és gyíkot is fog. T éli ínség id ején m adarászik ás, zsákmánya azonban főleg verebekből áll. Hasznossága miatt védelem alatt áll. Ahol az erdő madarai hiányoznak, ott a rovarirtás feladata csupán azokra a fajokra hárul, amelyek mezőgazdasági területeken fészkelnek. Azonban ma már ezek sincsenek elegendő számmal, mert a mezőgazdasági munkálatok következtében, a veteményes táblákon, réteken fészkelő madaraink fészekaljainak je lentős hányada tönkremegy, elpusztul. Különösen a rétkaszálás okoz tetemes károkat földön fészkelő madarainkban. Egy kis gondossággal azonban ez a pusztulás csökkenthető. A mezőgazdaság érdeke, hogy a rétjeinken, a földön fészkelő, kivétel nélkül hasznos rovarirtó és gyomirtó madaraink elszaporodjanak. Legjelentősebbek ezek között: A FO GOLY. Á llandó madár. Egész életét mezőgazdasági területeken éli le. Tavasszal és nyár elején a gabonatáblák és a lucerna kártevő rovarvilágával táplálkozik s miután állandóan gazdasági növényeink sűrűjét bújja, rovarirtásával azok biológiai védelm ében elsőrendű szerepe van. Táplálékában a legfontosabb mezőgazdasági kártevők: lucernatark ó, lucem aböde, répaorm ányos, vetési pattanóbogár és álcája a drótféreg, cserebogarak, poloskák, hangyák, sáskák, tücskök szerepelnek. A z év többi részében túlnyom óan gyom m agvakkal, kisebb részben hulladék mezőgazdasági m agvakkal táplálkozik. Vadgazdasági értéke miatt ugyan védelem ben és télen gondozásban is részesül, sajnos azonban m ég m indig nem eléggé s zordabb teleken az állom ány jelentős része kipusztul. M ezőgazdasági hasznossága m iatt nem csak nagyobb védelem ben kellene részesíteni, de gondoskodni kellene széleskörű elszaporításukról is, szántóföldi, gazdasági növényeink rovarkártevők elleni védelm e érdekében. Táplálkozásvizsgáiatának eredm énye: tiszta haszon: 54,5 százalék, közvetett haszon: 40,8 százalék, kár: 4,7 százalék. Vadászatát a törvény szabályozza. A FÜRJ a fogolyhoz hasonlóan rovarokkal és gyom m agvakkal él, s m iután kistermetű, a rovarok legapraját is felszedi. Rovarirtása különösen a termesztett takarm ánynövényeinkre értékes, am elyek rovarvilágával táplálkozik. A fogollyal együtt a mezőgazdasági területek leghasznosabb fészkelő madara. V onuló madár lévén ősszel útra kél s Ínyenc falatnak számító kiváló pecsenyéje miatt a déli népek nyakló nélkül.hálókkal fog já k és vadásszák, számuk ezért, különösen az utóbbi évtizedekben. erősen m egfogyott. Vadászatát a törvény szabályozza. A G Ö L Y A magányos tanyák, falusi házak kéményén, faluszélén álló nagyóbb fákon fészkel, néha csoportosan is. A környék nedves talajú rétjein és a szomszédos mezőgazdasági földeken táplálkozik. Tápláléka sáskafélék, tücsök, mezei pocok, am elyekből nagy teste arányában ren- 17

20 gateget fogyaszt (egyetlen gólyagyomorban és begyben 1000 sáska!). Vizes területeken béka, kígyó, vízirovar a zsákmánya. Bár számuk az utóbbi években megritkult, a kártevők irtásában még mindig jelentős tényező. Alkalmi kártételei egészen elenyészőek. Állandó védelem alatt áll. Ezeken kívül még számos apró madárfaj fészkel a mezőgazdasági területeken, falusi házakon és azok környékén, réteken, árokpartok füves, gazos oldalában, amelyek kiváló rovarpusztítók. A PACSIRTÁK gabonatáblában, lucernában, kaszálókon fészkelnek és az ott élő aprótestű rovarokkal, később magvakkal is élnek. Védelem alatt állnak. A FECSKÉK közül a viliásfarkú füstifecske és a fehérhasú molnárfecske a házak falán fészkelnek s a házak körüli hulladékban szaporodó legyekkel élnek. Vadászterületüket azonban a messzebb környék mezőgazdasági területei fölé is kiterjesztik s ott a repülő rovarok, pillék, lepkék, bögölyök, szúnyogok állandó pusztításával mezőgazdasági növényeink és állataink védelmében fontos szerepük van. A partlfecske folyópartokon, meredek löszfalakban telepesen költ. Nagyszámú csapatai a környék repülő rovarvilágát pusztítja. Teljes védelem alatt állnak. A VÍZI M ADÁRVILÁG ÉS A MEZŐGAZDASÁG A vízimadarak a vízi- és vízinövények közt való életmódhoz idomult, az erdő madárvilágához hasonlóan változatos madárcsoport. Kevés kivétellel a tavakon s azok növényzete közt élik le életüket s bár túlnyomó részben állati táplálékkal, tehát elsősorban rovarokkal élnek, rovarirtó tevékenységüknek a mezőgazdasági területekre való közvetlen hatása csak a madáréletben bővelkedő nagyobb tavak szomszédságában érezhető, néhány madárfajjal kapcsolatban. Legfontosabbak a következők: A DANKASIRÁLY, bár a tavakon fészkel nagy telepekben, s vízi rovarokkal, felszínen járó apró szeméthallal táplálkozik, tavasszal és nyáron (különösen fészkelési időben) a szomszédos mezőgazdasági táblákat keregi fel nagy csapatokban. A friss szántáson varjakkal, csókákkal keveredve a felszínre kerülő pajorokat, drótférget pusztítja, az érő gabona felett pedig sirálymódra szálldosva gabonapoloskára, cserebogárra, Sizipolyokra vadászik. Fészkelőtelepükön összeszedett sokszáz köpetükben (gombócalakban kiöklendezett, emészthetetlen táplálékmaradványok) csak ezeknek a rovaroknak a maradványa volt található és csak egykettőben értéktelen apró halak maradványa! Teljes védelem alatt áll., A BÍBIC a tóparti, nedves talajú rétek, kaszálók helyenként még bőven található fészkelő madara. Csaknem kizárólag rovarokkal és némi fűmaggal él. Rovarpusztításával a szénatermés hasznára van. Teljes védelem alatt áll. A PÓLING nálunk ritkán fészkel, ősszel és tavasszal azonban nagy csapatokban lepi el Alföldünk vízmelléki rétjeit, mezőgazdasági területeit, ahol hosszú, hajlott csőrével legelőkön, réteken, tarlókon sáskákkal, tücsökkel, csigákkal táplálkozik. Nagy csapatai jelentékeny tényező lehet a rovarirtásban. Vadászatát törvény szabályozza. Í8

21 MADÁRVÉDELEM A GYÜMÖLCSÖSKERTBEN A gyümöicsöskertekben is rovarevő madarak megtelepítésére és elszaporítására kell törekednünk. A rovarirtó madarak munkájának biztosításával a mesterséges védekezőmódokat előnyösen kiegészítjük, velük a rovarirtást tökéletesítjük. A gyümölcsösre elsősorban az odulakó madarak a fontosak, mert a gyümölcsfák rovarkártevőit ezek pusztítják a legeredményesebben. Legfontosabb ezek között a széncinke. Nemcsak azért, mert a leghasznosabb és mert állandó madár, tehát rovarirtó tevékenységére egész éven át számítani lehet, hanem azért is, mert a leggyakoribb, rovarirtó munkásságának tehát nemcsak minőségi, hanem mennyiségi értéke is van. És ami a legfontosabb, az összes erdei odulakók közül gyümölcsöskertekben a legkönnyebben megtelepíthető. De nem minden gyümölcsös alkalmas arra, hogy abban az erdőlakó széncinke megtelepedjen. Az a tapasztalatunk, hogy minél dúsabb lombozatú fákból áll a gyümölcsös, a széncinke megtelepítése annál könnyebb és fordítva. Legkönnyebb akkor, amikor a gyümölcsfák lombkoronái teljes kifejlettségűek, helylyel-közel össze is érnek. Tehát akkor, amikor a gyümölcsös, ez a lényegében mesterséges erdő a természetes erdő jellegét a legjobban megközelíti. Miután pedig a fészekodukban megtelepedő cinkék a környék természetes állományából származnak, azért az eredményes telepítés további fontos feltétele, hogy a gyümölcsös környékén olyan erdő, erdősáv, vagy nagyobb fás, bokros ligeterdő, park legyen, amely természetes cinkeállománnyal rendelkezik, ahonnan tehát a betelepülés várható. Ez az erdő vagy park minél nagyobb és minél közelebb van a gyümölcsöshöz, a cinkék megtelepítése annál biztosabb. Vagy ha távolabb is van, de az erdő felől húzódó fasorok, erdősávok, vagy egyéb bokros, fás területek gyümölcsösünkkel mintegy természetes kapcsolatot létesítenek. A gyümölcsös madártelepítésénél tehát az alábbi szempontokra legyünk figyelemmel: -1; A gyümölcsösre fontos odulakó madarak természetes élőhelye az erdő, azért erdőtől távoleső, fátlan területeken- létesített fiatal gyümölcsösökben az erdei madarak (cinkék) nem telepéanéktííelf és'ilyenhélyérúáz egymástól tátfelálló öreg gyü- 19

22 rnölcsfák is inkább csak az erdőszélen fészkelő fajoknak kedveznek (mezei veréb, seregély, nyaktekercs, búbos banka)- amelyek szintén hasznos rovarirtók, de a gyümölcsfa védelme szempontjából a cinkénél jóval kisebb jelentőségűek. 2. Erdő közelében azonban már fiatal gyümölcsösbe is sikerrel telepíthetők, mert az erdő kisegítő táplálékot és védelmet nyújt, főleg a kirepült fiatalok számára, amelyek az erdő sűrű növényzetében biztosabban kezdhetik meg önálló életüket. 3. Legsikeresebb a telepítés akkor, ha a gyümölcsös erdő közelében van és a gyümölcsfák lombkoronái teljes kifejlettségnek, tehát az erdőjelleget megközelítik, azért ha gyümölcsösünk különböző évjáratú gyümölcsfákból áll, akkor a madártelepítést először az öregebb évjáratú részletekben szorgalmazzuk. Ha az erdő nincs eléggé közel és a gyümölcsös közvetlen környéke fátlan mezőgazdasági terület, akkor a gyümölcsös szélein, utak mentén, üresen álló kertsarkokban létesített bokrosokkal, bokorsorokkal, szélfogó fasorokkal is igyekszünk a gyümölcsös növényzetét dúsítani. A fasorokban, bokrosokban a szabadon fészkelő rovarirtó madárfajok is megtelepednek. Az ilyen szélfogó fasorokkal, bokrosokkal, változatos, öregebb fákból álló gyümölcsösökben az erdei odulakók és bokorlakók már erdőtől távol is sikerrel megtelepííheíők. Olyan gyümölcsösökben, ahol ezek az adottságok csak részben vannak meg, ott a hiányok arányában mindig erősebb és erősebb mezei veréb-konkurrenciával kell számolnunk, ahol pedig teljesen hiányoznak, ott már csak a mezei veréb megtelepedésére számíthatunk. Miután azonban ezek a területek egyéb madarak tekintetében is általában szegények, a mezei veréb korlátolt számban való megtelepítése is indokolt, mert fészkelési időben hasznos rovarirtó, egyébként pedig hasznos gyomirtó. Az ilyen gyümölcsösökben tehát inkább a szürke légykapó, a kerti rozsdafarkú (C odúval), a seregély és a búbos banka (B2 és D odúval) megtelepítésére, egyben pedig a környezeti viszonyok (bokrosok, szélfogó fasorok létesítésével való) következetes javítására törekedjünk, hogy a gyümölcsös minél előbb alkalmas legyen a cinkék megtelepítésére. És ha már odáig jutottunk, hogy a cinkék megtelepedése várható, akkor a fészkelő verebek számát erélyesen csökkentésiünk kell. Fontos az ivóvíz kérdése is, különösen az alföldi homokosterületeken létesített gyümölcsösökben. Ha a közelben nincs ál-

23 landó vízfolyás vagy tó, akkor a tavaszi és nyári hónapokban madáritatót kell létesítenünk, amelynek hiánya, különösen csapadékban szegény időjárás esetén, a fészkelőhely elhagyására készteti madarainkat. 7. ábra. Madáritató és fürdő szerkezete (Csörgey után). Képünk célszerű madáritató szerkezeti képét mutatja be keresztmetszetben. A cementöntvényből készült lapos medence az egyik oldal felől menedékesen lejtve, kisebb-nagyobb madár számára nyújt megfelelő vízmennyiséget. A medence legmélyebb pontján fúrt, fadugóval elzárható nyílásán az elhasznált víz a nyelőgödörbe időnként lebocsátható. Ez a legegyszerűbb alakja a madáritatónak és oly helyeken alkalmazható, ahol vízvezeték hiányában állandó vizcsurgásról nem gondoskodhatunk. A madáritatót legcélszerűbb a kert vagy park egy csendes sarkában. lehetőleg bokrokkal védett árnyékos helyen felállítani, hogy a víz hüvős maradjon s a fürdőző madarak a ragadozó madár vagy macska támadása elől a bokrok lombozata között könnyen védelmet találhassanak. Madáritató létesítése azért is fontos, mert a méregtartalmú permetezőszerek használata alkalmával számos esetben a kertimadarak pusztulását figyelték meg és erősen gyanítható, hogy nem annyira a permetezett rovarok fogyasztása, mint inkább ivóvíz hiányában a permetievet tartalmazó edényekből való ivás okozta pusztulásukat. Azért olyan helyen, ahol a kertben nincs ivóvíz, permetezés alkalmával a permetievet tartalmazó edényeket ne hagyjuk nyitva.

24 A madártelepítés egyik legnagyobb ellensége a házi macska ezért azok távoltartására nagy gondot kell fordítani. Ahol a macska kártevésére lehet számítani, ott a fészekoduk tetejének hegyes szögekkel való telitűzdelésével, az odút tartó oszlop vagy karó 2 m. magasságban szöges dróttal vagy tövises ágcsomóval való körülkötözésével védekezhetünk. A vascsőállványos fészekodúra nem tud felkapaszkodni s így az védve van ellenük, a madáritatót pedig, különösen ha már a repülő fiatalok is felkeresik, ajánlatos legalább is azok megerősödéséig 1.5 m. magas dróthálóval körülkeríteni. Ha a gyümölcsösünk madarak megtelepítésére alkalmas, mesterséges fészekodukat készítünk és azokat kertünkben kihelyezzük. A házilag készíthető deszkaoduk előállítása könnyű. Némi gyakorlattal és megfelelő szerszámokkal két nap alatt 20 drb is elkészíthető, ami egy 3 4 holdas gyümölcsöskert madártelepítéséhez elégséges. Gyümölcsöskertben két odutípust' használunk: legáltalánosabb a Bi mintájú cinkeodu. A kihelyezett összes odúk % -a ebből álljon. A C mintájú fészekoduk (légykapóoduk) mennyisége a cinkeodukhoz viszonyítva %. A cinkeodukat mintegy lépés távolságra helyezzük ki egymástól és ha a kertünk macskától és egyébb kártevésektől is mentes, úgy elégséges m magasságban. És vagy a gyümölcsfa törzsére, vastagabb ágára szereljük dróttal, vagy gyümölcsfa törzse mellé szúrt erős karóra szögezzük. A légykapó-odúkat nyíltabb helyek szomszédságában kerítésoszlopokra, kerti házak, présházak eresze alá, kétágasra, a cinkeodúknál jóval magasabbra helyezzük ki. TÉLI ETETÉS A fészkelő helyek és madáritató létesítése mellett a harmadik legfontosabb madárvédelmi tevékenység a téli etetés. A tél nagy pusztítást visz végbe a nálunk kitelelő madarak sorai között, a nagy hidegek, ólmos eső vagy hófúvások idején nem jutnak kellő táplálékhoz s ilyenkor tömegesen pusztulnak el. A madáretetésnek az a célja, hogy madarainkat a számukra életveszedelmet jelentő téli éhezéstől megóvjuk, őket a jövő költési idényre minél nagyobb számban átsegítsük. Ezért céltudatos etetésre van szükség^elsősorban, hogy a hideg idők be~ 22

25 álltával, ha nem is bőségesen de állandóan etessünk, hogy madaraink odaszokjanak az etetőre. Másodsorban olyan etetőberendezkedéssel rendelkezzünk, amely a madaraktól könnyen hozzáférhetően, amellett esőtől, hótól mentesen tálalja az élelmet, még a legnagyobb hófúvás, tehát a legnagyobb szükség idejében is. Az olyan etető, amely a legnagyobb szükség idején 8. ábra. Dúcetető, etetőeresszel kiegészítve (Csörgey után). hagyja cserben madarainkat, többet árt mint használ, mert az odaszokott madarak: másutt nem találván élelmet, elpusztulnak. A képünkön látható, a Madártani Intézet előírása szerint forgalombahozott úgynevezett galambduc-etető nagyobb kertek, parkok és az erdők apró madárseregének-téli etetésére szolgál. A bádoggal fedett tető széle alól függőlegesen lenyúló üvegkeret, az etető belsejében lévő tálalóasztalka számára még a 23

26 vízszintesen futó hófúvások ellen is kellő védelmet nyújt. Ez az etető elsősorban a cinegék, csuszka és harkályok etetésére szolgál. A pintyek, sármányok, búbos pacsirta s a rigók nem szívesen szállnak rá, de nem is igen tudnak, azért ezek számára az az etető lábához félkörösen épített etetőkunyhó tisztára sepert földjére hintünk eleséget. Ezt az etetőkunyhótípust ha nagyobb- 9. ábra. Alulnyíló ablaketető (Csörgey után). ra méretezzük és úgy szerkesztjük meg, hogy a tető széle sehol sem érje a földet, hanem attól egy jó arasznyira már elvégződjön, a fogoly és fácán etetésére is felhasználható. Az etetőre járó madarakat a télen át gyakori karvalytól, héjától úgy védhetjük meg a legjobban, ha az etetőt sűrű bök- 24

27 rak közelébe állítjuk, amelyek között a madársereg védelmet talál. Fontos az eleség megválasztása is. A cinegék és a csúszka bár rovarevő madarak, télen át szívesen táplálkoznak hőfejlesztő óla jós. magvakkal, azért napraforgó- vagy tökmaggal etetjük őket. Zsíros szalonnabőrt és faggyúdarabokat is adhatunk, melyek zsírtartalmuknál fogva értékes téli tápanyagok. A magevő pintyféléknek az etetőkunyhó földjére kendermagot, vegyes madáreleséget, maghulladékot, ocsut szórunk, ez utóbbiak a fogoly és fácán etetésére is alkalmasak, különösen ha napraforgóval is keverjük. A lágyeleséggel élő feketerígónak konyhahulladékot: főtt burgonyát, tésztaneműeket, főtt répát, húshulladékot, gyümölcsmaradványokat. Kenyérmorzsával ne etessünk, mert az nedves időben hamar megsavanvodik és halálos bélhurutot okoz. Ha mégis etetünk, úgy előbb a tűzhelynél szárítsuk meg és egyszerre csak annyit adjunk, amely egy napon belül elfogy. A kisméretű, verebek távoltartása céljából alulnyiló, kisebb kertek és a házkörnyék apró madarainak etetésére szolgáló ablaketetőt is bemutatjuk. Ez a kis etető jó alkalmat nyújt a madarak közvetlen közelből való megfigyelésére, megismerésére. Az ablaktetőt az ablakfára szegezett vízszintes lécre függesztjük, csalogatóul faggyúdarabokat, vagy féldiót akasztunk ki arasznyi spárgadarabokra, hogy a madarak figyelmét felhívjuk. Téves az a hit, hogy a madarak téli etetésével azokat elvonjuk hasznos tevékenységüktől, a fák téli tisztogatásától. Az etetők eleségével a madár csak kipótolja a téli szűkös táplálékot és huzamosabban csak a legzordabb téli időben él vele. Számos tapasztalat igazolja, hogy a télen át etetéssel kertünkbe csalogatott madársereg az etetőre szórt eleség elfogyasztása mellett a kert fáit teljesen megtisztították a hemy ófészkektől és a kártevő rovarok áttelelő petéitől. Az etetéssel tehát nem vonjuk el, hanem helyhez kötjük őket, mintegy biztosítjuk a madarak hasznos munkásságát. 25

28

29

30

31

32 Feketerigó. ÚtiirStm'i-éit Vörösbegy.

33

34 IRODALM I TÁ JÉ K O ZTA T Ó Chernél István: M agyarország madarai. Budapest, Csörgey Titus: Ütmutató a mesterséges fészekoduk alkalmazásához. Budapest, Csörgey Titus: M adárvédelem a kertben I X. kiadások. Budapest, Csörgey Titus: M ádárvédelmi tanulmányok. Aquila kötetei. Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról IV. kiadás. Budapest, Lovassy Sándor: M agyarország gerinces állatai. Budapest, Pátkai Imre: Ragadozó madaraink. Budapest, Schenk Jakab: A madarak világának tanulmányozása. Budapest, Vertse Albert: A kert madárvilága. Budapest, Vertse Tildy: Erdő m ező madarai. Budapest, Vertse Albert: M adárvédelm i beszámoló. Aquila TAR TALO M : Oldal A m adárvédelem jelentősége 1 A madarak táplálkozása 2 Odúlakó madarak m egtelepítése 3 A fészekodúk kihelyezése 7 Bokorlakó madarak m egtelepítése : 9 M adárvédelem az erdőben 10 M adárvédelem a mezőgazdaságban 13 A vízi m adárvilág és a mezőgazdaság 18 M adárvédelem a gyüm ölcsöskertben 7 19 Téli etetés *. 22

35 A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 59/1954. (IX. 9.) M. T. számú rendelete a madárvédelemről A mező- és erdőgazdaság áliati kártevőinek természetes úton való gyérítése, továbbá a hasznos, valamint a természetvédelmi és tudományos szempontból jelentős madaraink védelme és mesterséges megtelepítése érdekében a Minisztertanács az alábbiakat rendeli: 1. (1) A vadonélő madarakat, azok fészkét és költőhelyét védeni kell. Tilos ezért a vadonélő madarak lövése, fogása, fogságban tartása, fészkeik megrongálása, tojásaiknak, fiókáiknak elszedése és bármilyen módon való elpusztítása, a madarak adásvétele, kitömése, (2) Természetvédelmi értékként fokozottan védeni kell a következő madarakat: batla, császármadár, darázsölyv, feketególya, feketeharkály, gólyatöcs, gulipán, halászsas, holló,, jégmadár, kanalasgém, kékcsőrű réce, kékvércse, kerecsensólyom, vándorsólyom, kigyászölyv, kis békászósas, vöröskánya, kis kócsag, kövi rigó, nagy békászósas, nagy kócsag, nyári lúd, parlagi sas, rétisas, reznektúzok, székicsér, székilile, szírtisas, tavicankó, törpecsér, förpesas, uhu, üstökösgém. 2. (1) Az 1, (1) bekezdésében foglalt rendelkezések nem vonatkoznak a szárnyas vadak így különösen a fogoly, fürj, fácán, haris, gerle, vadgalamb (kék és örvös), erdei szalonka, sárszalonka, szárcsa, a kékcsőrű réce kivételével a vadrécék, a nyári lúd kivételével a vadludak vadászatára, tenyésztésére, és kitömésére. (2) A védett madarak gyűjtésére, tartására és kitömésére kizárólag tudományos intézményeknek az Országos Természetvédelmi Tanács adhat engedélyt. 3. Nem terjed ki a védelem a kártékony, vagy időszakonként kártékony vadon élő madarakra, melyek az alábbi korlátozások mellett pusztíthatok: a) A szürke vagy dolmányos varjú, a szarka, a háziveréb, a szajkó, a karvaly, a héja, a barna kánya, a barna rétihéja és a kékes rétihéja mindenkor irtható. A szürke vagy dolmányos varjú és a szarka fészke csak a területen vadászatra jogosult 8207/1 1

36 személyek (vadásztársaság tagjai, vadőrók stb.) által vagy felügyelete mellett pusztítható. A mérgezéssel való pusztításhoz a megyei tanács végrehajtóbizottsága mezőgazdasági osztályának engedélye szükséges. b) A vetési varjú augusztus 15 és november 15 között mezőgazdasági művelés alatt álló területeken lőhető; fészektelepeinek gyérítését a megyei tanács végrehajtóbizottságának mezőgazdasági osztálya engedélyezheti. c) A seregély augusztus 15 és november 15 között a szőlőkben lőfegyverrel gyéríthető. d) A szürkegém és a téli búvármadarak halastavaknál és mesterséges haltenyésztő telepeken lőhetők. 4.. A madarak háborítatlan költése és megtelepedésük elősegítése érdekében a madarak fészkelőhelyein április 1 és augusztus 1 között szüneteltetni kell a bokrok irtását és ritkítását, a fák nyesését, a nádégetést és a nádvágást, továbbá tartózkodni kel] a fészkelőhelyek mindennemű háborításától. 5. A madárvédelmet tömegmozgalommá kell fejleszteni. Ennek elősegítésére évenként Madarák és fák napjá -t kell rendezni. Az elméleti és gyakorlati madár ismeret, valamint a madárvédelemre vonatkozó ismereteket az általános és középfokú iskolákban, továbbá a felsőfokú szakoktatási intézményeknél rendszeresen qktatni kell azoknak a tantárgyaknak (biológia, természetrajz, állattenyésztéstan stb.) a keretében, amelyeknek anyagához ezek az ismeretek szervesen kapcsolódnak. A madárvédelmet a sajtó, rádió és film útján népszerűsíteni kell. A mezőgazdasági termelés szempontjából hasznos madarak elterjedését olcsó madárvédelmi eszközök (fészekodú, etető stb.) előállításával és forgalombahozatalával is elő kell segíteni. 6.. (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, szabálysértést követ el és 500 Ft-ig terjedhető pénzbírsággal kell sújtani azt, aki természetvédelmi értékként fokozottan védett vagy hasznos madarat a) pusztít, fészkét elpusztítja, megrongálja, tojásait vagy fiókéit elszedi; b) hatósági engedély nélkül forgalomba hoz. (2) A madárfogásra vagy pusztításra használt eszközöket és a befogott, elejtett vagy kitömött madarat el kell kobozni.

37 Felelős k iadó; Iliás Ferenc Kiadás szám a; /1 Vörös Csillag Nyomda. Budapest. Felelős: Pcroszka.!-

38 %