A szociális munka elmélete a 20. századi Németországban

Átírás

1 DOKOTORI ÉRTEKEZÉS

2 ELTE Szociológiai Doktori Iskola A szociális munka elmélete a 20. századi Németországban Témavezető: Somlai Péter Készítette: Udvari Kerstin 2014.

3 Előszó bevezető helyett Minden dolgozat egy bevezetővel kezdődik, amelyben a szerző vallomása olvasható miért is írta dolgozatát, majd köszönetet mond mindazoknak, akik segítették munkájában. Most megfordítom a sorrendet, mert a köszönetnyilvánítással kezdem, majd utána térnék át az indoklásra és dolgozatom rövid összegzésére. Rendhagyó módon azzal kezdeném, hogy nem mondok köszönetet a Magyar Postának, mert több szakkönyveket tartalmazó küldeményt elnyelt. Ahogy nem tudok köszönetet mondani az ösztöndíjrendszernek, mert diszkriminatív módon a 35 évnél idősebbeknek már nem biztosít külföldi kutatómunkára támogatást. Pedig nagyban segítette volna munkámat, ha német könyvtárakat bújva tanulmányozhattam volna a német szociális munka fejlődését a 20. században. Mégis ennek köszönhetően dolgozatom megírása családi vállalkozássá alakult (mint a hetvenes évek fusizása), amikor rokonaim születésnapokat és karácsonyokat különleges ajándékokkal töltötték ki: szakkönyvekkel. Köszönet érte mindenkinek, főleg Wernernek, aki lelkiismeretesen állította össze a küldött listák alapján (elkallódó) csomagjaimat. Ahogy külön köszönet gyermekeimnek, akik elviselték a mama együgyűségét és az ehhez kapcsolódó nyári táboroztatásokat, önállósodási projekteket, hogy megírhassam disszertációmat. Külön köszönet a lap-topért, amit születésnapi ajándékként adtak, ezzel is elősegítve munkámat. És köszönet mindazoknak, akik bíztattak és bátorítottak. Külön köszönet a Wesley János Lelkészképző Főiskolának, hogy támogatták doktori tanulmányaimat, ahogy köszönettel tartozom témavezetőmnek, hogy emberséges, bátorító szavaival, észrevételeivel (piros tollával) segített dolgozatom megírásában. E dolgozat amelyben ennyi ember segédkezett nem kisebb vállalkozás volt, minthogy bemutassa hogyan fejlődött a német szociális munka elmélete és gyakorlata a 20. század során. Mindig is a segítés, az emberi szenvedés enyhítése érdekelt, és nem véletlenül választottam a pszicho-pedagógus, majd szociális munkás szakmát. Igaz nincs szociális munkás diplomám ez a magyarországi szakma kialakulásának fintora -, de mindig szociális munkásnak vallottam magam. Már főiskolás koromban foglalkoztatott a gondolat, hogyan tudnám hasznosítani a szakma számára azt a lehetőséget, hogy német az anyanyelvem. Álmom megvalósítására végül a doktori iskola keretei nyújtottak lehetőséget, amikor elfogadták kutatási témámat.

4 Egyfelől hiszem és vallom, hogy az emberi szenvedés, nyomorúság univerzális, vagyis mindegy hogy a világ melyik pontján próbálnak erre megoldást találni. De emellett megjelennek ország specifikus vonások, amelyek miatt nem biztos, hogy az adott módszer ugyanúgy alkalmazható bárhol. A magyar szociális munka szakirodalmát és gyakorlatát - az újra kezdés sajátosságai miatt - meghatározta az angolszász jelleg, amivel szemben fenntartásiam voltak/vannak. Úgy gondolom, hogy a magyar társadalom története és fejlődése sokkal közelebb áll a németéhez. Igaz sok minden átkerült német nyelvterületről a magyarországi szociális munka gyakorlatba (lásd például lakásotthon), de valahogy felemás módon valósult ez meg. Valahol útközben elveszett az elmélet, az a háttértudás, ami miatt Németországban azt a módszert, kezdeményezést kidolgozták. Vagy ugyanilyen hasonlóság látható a szociális munka és szociálpedagógia esetében. Ezért egyfelől e hiányosságokat kívánom pótolni, másrészt abban bízom, hogy szakmánk okos ember módjára tanulhat más hibáiból. Egy másik hitem szerint egy szakma fejlődése, csak a maga komplexitásában ragadható meg. Ahhoz, hogy megértsük, hogy egy adott korban mit gondoltak segítésről, miért éppen azt az oldalát/elemét hangsúlyozták a szociális munkának, ismerni kell az adott kor főbb társadalmi, gazdasági, szociálpolitikai fejlődését. Így óhatatlanul belekontárkodtam történészek, szociológusok, pszichológusok munkájába. Ebből fakadhatnak dolgozatom hiányosságai is de ezek feltárása legyen a bírálók feladata. Úgy gondolom, nagy fába vágtam a fejszémet, és az elkészült disszertáció csak a kezdet, hiszen a terjedelmi korlátai megkötötték a kezem. S még egy fontos gondolat. A német történelem sajátossága, hogy több évtizeden át két önálló állam létezett. Az NDK, amely szocialista típusú ország volt, és az NSZK, ahol demokratikus piacgazdaság volt. Disszertációmban ez utóbbi ország szociális munka fejlődése áll majd a középpontban, mert az NDK-ban ahogy minden szocialista országban nem volt szociális munka, hisz ideológiai alapon úgy vélték a magántulajdon megszüntetésével megszűnnek a szociális problémák. Ennek jegyében ahogy Magyarországon is volt egy negyvenéves időszak, amikor nem, vagy csak torzformában létezett a segítés ezen formája. Disszertációmmal szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy a magyarországi szociális munka gyakorlata és szakirodalma gazdagodjon, ismerté válhassanak eddig kevésbé ismert nézőpontok, szociális munka értelmezések és elméletek.

5 Azt feleled nékem: - Ez nincs egészen úgy. - Semmi sincsen egészen úgy, - felelem én. Vagyis minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tetszik legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad. (Füst Milán)

6 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék 1 I. Fogalmi keretek tisztázása 4 1. Mi a szociális munka, a hivatásos segítés? 4 2. Az elméletek fontossága a szociális munkában A különböző tudásokról és elméletekről Tézisek 17 II. A német szociálpolitika és szociális munka kialakulása és története a 19. század végén és a 20. század első felében A szociális munka előfutárai A császári birodalom ( ) Társadalmi- és gazdasági feltételek A szociálpolitika kialakulása A szociális munka és szociálpedagógia megjelenése A weimari köztársaság a demokraták nélküli demokrácia, az arany húszas évek ( ) Társadalmi és gazdasági keretfeltételek A weimari köztársaság szociálpolitikája és szociális munka keretfeltételei Szociális munka a weimari köztársaságban a szociális munka első elméletei Az első szociális munka elméletek körvonalai A. Salomon, C.J. Klumker A szociális munka szükséglet elmélete - Ilse von Arlt A nemzeti szocialista Németország ( ) Társadalmi- gazdasági feltételek A nemzetiszocializmus szociálpolitikája és a szociális munka A német szociális munka kezdeteinek fő jellemzői azonosságok és eltérőségek a nemzetközi összehasonlításban 53 III. A háború utáni szűkös majd zsíros évek a szociális piacgazdaság szociálpolitikája és a szociális munka újjáéledése Adenauer kancellár konzervatív kormánya ( ) A megszállás és a háború utáni szűkös évek A szövetségesek eltérő politikája és Németország kettészakadása A nyugati megszállási övezetek és a Német Szövetségi Köztársaság megalakulása A zsíros ötvenes-hatvanas évek gazdasági fejlődése A szociális piacgazdaság Konszolidáció és restauráció az Adenauer kormány konzervatív szociálpolitikája A szociális munka újjáéledése az amerikai módszerek átvétele A kezdetek A szociális munka csoportokkal módszere Az esetmunka átvétele az Egyesült Államokból A közösségi szociális munka A szociális munka/szociálpedagógia értelmezése az ötvenes években A szociális munka elmélete (?) A szociális munka első tankönyve A szociális munka elméleti hiányosságainak kritikája az ötvenes években Carl R. Rogers non-direktív/kliens-központú/személyközpontú terápiája 89

7 IV. A hetvenes évek a szociális munka módszereinek kritikája és a szociális mozgalmak A korszak társadalmi-, gazdasági és politikai háttere A korszak szociálpolitikája A szociális munka fejlődése a hetvenes években A képzési reform Az intézményhálózat kiépülése és ennek hatása a szociális munka elméleteire A diáklázadás és a kritikus szociális munkás mozgalom A szociális munka módszertani kritikája Az eset munka kritikája A csoport munka kritikája A közösségi szociális munka Az új szociális mozgalmak A hetvenes évek szociális munka elméletei A korszak tudományos irányzatai Lutz Rössner a szociális munka, mint a normalitás technológiája Marianne Hege az elkötelezett dialógus módszere és elméleti háttere Karam Khella - szociális munka alulról 135 V. A nyolcvanas-kilencvenes évek, avagy a Kohl korszak Németország újraegyesítése az önálló szociális munka elméletek megjelenése Társadalmi és gazdasági jellemzők a nyolcvanas években Németország újraegyesítése Társadalmi és gazdasági jellemzők Németország újraegyesítése A Kohl-korszak szociálpolitikája stop and go A szociális munka változásai a nyolcvanas-kilencvenes években A szakmává válásról folytatott vita Szociális munka/szociálpedagógia A tevékenységi kompetenciák középpontba kerülése A terápiás-boom Leépítés helyett átépítés - a szakmaiság új értelmezése A szociális munka önálló elméleteinek megjelenése A szociális munkát meghatározó tudományos elméletek Wolf Rainer Wendt ökoszociálisan gondolkodni és cselekedni Hans Thiersch - Életvilág-orientált szociális munka Sivlia Staub-Bernasconi. szociális munka, mint emberjogi szakma és mint tevékenységtudományi diszciplína A bemutatott elméletek értékelése VI. Összegzés Németország társadalmi/gazdasági/politikai fejlődése a 20. században A szociálpolitika változásai a 20. században A szociális munka fejlődése a 20. században A szociális munka elméleteinek fejlődése a 20. században A szociális munka társadalmi/gazdasági meghatározottsága 226

8 Mellékletek 1. sz. Ifjúsági lakóközösség sz. Case managment sz. Utcai szociális munka sz. Biológiai, bio-pszichés és bio-szociális emberi szükségletek sz. A szociális probléma lehetséges különböző megközelítési lehetőségei (szemléletei) sz. A szociális munka, mint emberjogi szakma elméletének gyakorlati megvalósulása 248 Táblázatok táblázat A foglalkoztatási struktúra szektor változásai táblázat Demográfiai változások táblázat A szociális budget 1950 és 1998 között táblázat A szociális költségvetés alakulása táblázat Külföldiek és külföldiek foglalkoztatása táblázat Munkanélküliség alakulása és ellátást igénybevevők táblázat Lakásépítés és lakás ellátottság táblázat Lakhatási támogatás táblázat Családpolitika strukturális adatai táblázat Nyugdíjasok számának alakulása (ezer főben) táblázat Ifjúságsegítés táblázat A foglalkoztatottak alakulása ezen belül a személyre szóló szolgáltatást végző foglalkoztatottak táblázat A tanári és szociális foglalkozások összehasonlítása 263 A dolgozatban szereplő táblázatok jegyzéke 264 A dolgozatban szereplő ábrák jegyzéke 264 Felhasznált irodalom 265

9 I. Fogalmi keretek tisztázása Ahhoz, hogy bemutathassam egy adott korszakban a német szociális munka fejlődését és ezen belül az elméletek főbb jellemzőit, tisztázni kell ezek értelmezési kereteit Mi a szociális munka, a hivatásos segítés? A szociális munka fogalmát 1890-től használják, a szociális felelősségből fakadó segítő tevékenység leírásaként, amelyet lehet önkéntes alapon és foglalkozásszerűen végezni (Wendt 1990,1). E meghatározáshoz képest szűkítem a szociális munka értelmezését, mert csak a fizetett tevékenységet értem alatta, és figyelmen kívül hagyom az önkéntes alapon végzett segítést. Ahhoz hogy mit is tekintek szociális munkának, több kérdést kell megválaszolni. Egyrészt mikor és miért válik szükségessé, hogy a segítésért fizetség járjon, másrészt milyen helyzetekben jelenik meg és mit takar e tevékenység. A segítés egy kettősen meghatározott tevékenység. Egyfelől az emberek egymás közötti segítése, ami az emberi lét lényeges jellemzője. Az ember nem tud önmagában létezni, létének előfeltétele a szocialitás, ami a segítés mikro-szintű meghatározottságát adja. Ez jelenik meg minden nagyobb vallásban, amikor erkölcsi kötelességnek tekinti az egymás segítését. Másrészt mindig az adott társadalom által meghatározott, hogy kinek, miben nyújtanak segítséget, ami a makro-szintű meghatározottságot jelenti. Ebből következik, hogy a szociális munka kialakulása szorosan összefügg a társadalom fejlődésével, a társadalmi változásokkal. Niclas Luhmann 1979-ben írt tanulmányában a segítségnyújtás formáinak változása mentén ragadja meg a társadalmi fejlődést, és három társadalmi fejlettségi fokozatot különböztet meg. Az első az archaikus társadalom, amelynek jellemzője a rokoni, együttélési kapcsolatok, az alacsony fejlettségi fok, a kor és a nemek szerinti munkamegosztás. Ebben a társadalmi formációban a segítés személyes és kölcsönös, az adott társadalmi normákon keresztül kötelező. A magas kultúrájú társadalom összetettebb, funkcionálisan differenciált, megjelennek a hierarchiák (rétegek, osztályok) és a gazdasági 1 Mivel a német szociális munka áll a vizsgálat középpontjában, így a szociális munka fogalmi tisztázásánál elsősorban a német keretfeltételeket veszem figyelembe és a német szakirodalomban használt fogalmakra támaszkodom.

10 alapon nyugvó munkamegosztás. E társadalomban részben háttérbe szorul a személyes segítés, sokkal inkább státushoz kötött és vallás által meghatározott, és kialakulnak olyan foglalkozások (orvos, jogász, pap), amelyek szokatlan élethelyzetekben segítenek. A pénz lesz az általános segítőeszköz és a segítés adományok formájában (is) megvalósulhat. A harmadik társadalmi formáció a modern társadalom, amely még jobban differenciált. A társadalmat alapvetően a technikai és ipari fejlődés határozza meg, itt már megjelennek az elkülönülő társadalmi alrendszerek (politika, gazdaság, tudomány stb.). Ebben a társadalmi formációban alakulnak ki az elkülönülő szociális és képzési rendszerek az erre a feladatra specializált szakemberekkel, akiknek tevékenységét a társadalom jogszabályok és finanszírozás révén ismeri el. (Engelke 2003,70-75) E fejlődési szakaszokból is látható, hogy míg az első korszakban a segítés mikro-szintű meghatározottsága volt elsődleges, addig a későbbi korszakokban ez egyre inkább tolódott át a makro-szintű meghatározottság irányába. Mindebből következik, hogy a szociális munka a modernkor sajátossága. A mai értelmezés szerint kétféle segítséget különböztethetünk meg: magánéleti, személyes és intézményes, szervezett segítést. A társadalom fejlődése révén egyre bonyolultabbá vált a világ, és igény keletkezett az intézményes, szervezett segítésre. Így a mai modern társadalomban az intézményes segítésen belül megkülönböztetünk technikai, képzési, egészségi és szociális segítést. A szociális segítés lehet egyrészt a szociálpolitika, amikor a beavatkozás a makro szociális rendszereken keresztül történik, illetve a szociális munka, amelynek beavatkozási területei elsősorban a mikro szociális rendszerek. (Lowy 1983,29) Az eddigiek alapján még nehezen lehet pontosan megragadni, mi is a szociális munka. Ezért érdemes tisztázni, hogy milyen élethelyzetekben jelenik meg ez a tevékenység, amihez támpontul szolgálhatnak a munkaterületek. A munkaterület/ek/ azon tevékenységi területek összessége, ahol a szociális munka megvalósul, ahol a szociális munkások dolgoznak, vagyis ez a szociális munka gyakorlata. (Lowy 1983,12) Ha megnézzük, hol alkalmaznak szociális munkásokat, a munkaterületek széles körével találkozunk. Dolgozhatnak gyermek-, ifjúság-, család- és idősgondozásban, adósságkezelésben, szociális hivatalokban, pártfogásban, gyermekvédelemben, lakó- vagy lakásotthonokban, iskolákban, átmeneti szállásokon, kórházakban, pszichiátrián, szenvedélybetegeket, munkanélkülieket ellátó intézményekben, szakképzésekben és még számtalan hasonló intézményben.

11 Ha rendszerezni szeretnénk a munkaterületek e széles skáláját, akkor négy fő terület különíthető el: 1. gyerek- és ifjúságsegítés, 2. szociális segítés, 3. egészségsegítés és 4. időssegítés. 2 (Mühlum 2002,842) Ezek természetesen nem különülnek el élesen egymástól, illetve vannak a szociális munkának olyan gyakorlati megvalósulásai (például a szociális térben végzett szociális munka), amelyeknél valamennyi munkaterület megjelenhet. A tevékenységi területek e sokszínűsége egyrészt a szociális munka történetéből, másrészt a szociális munka természetéből fakad. A szociális munka kialakulása az ipari társadalom kialakulásával áll összefüggésben. A prekapitalista társadalmakban a felmerülő szociális problémák kezelését jellemzően az átlátható, helyi közösségek vállalták fel. Az iparosodás térhódításával, az urbanizáció eredményeként felbomlottak ezek, és a zsúfolt városokban halmozottan jelentek meg szociális problémák. A új gazdasági rend új alkalmazkodást kívánt az emberektől, így a hagyományos szociális problémák mellett újak is megjelentek. Ennek eredményeként terjedt el a 18. század végen, 19. század elején a városi szegénygondozás, ami a 19. század második felében jogi hátteret nyert, és a 20. század elején széles körben, már szociális tevékenységként működött. Németországban az 1900-as évekig szegénygondozásnak nevezték a felnőttek segítését, majd ig szociális gondozás, 1918-tól a jóléti ápolás-, 1945 után a gondozás, míg végül 1960-tól a szociális munka fogalmát használják. (Schilling 1997,53) A mai (német) szociális munka másik történeti ága a gyermekek és fiatalok segítéséből ered. Először az árvaellátás intézményei alakultak ki, majd a 19. század közepén a kisdedóvók, és a népoktatás elterjedésével minden olyan kérdést felvállalt először az önkéntes, majd a hivatásos (fizetett) segítés, amely a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű gyermekekkel, fiatalokkal kapcsolatos. A szociálpedagógia fogalmát 1844-ben Karl Mager használta először (Schilling 1997,77), bár ezt a tevékenységet 1900-ig ifjúsági gondozásnak, 1911-től ifjúsági munkának, 1922-től ifjúsági jóléti gondozásnak, majd 1961-től ifjúságsegítésnek nevezték, 2 E területek megnevezése részben eltér a magyarországi szakirodalomban használt fogalmaktól, de megítélésem szerint sokkal célszerűbb ezeket a szó szerinti fordításokat használni. Ezzel is jelezni szeretném, hogy magával a munkaterület elnevezéssel megjelenik egy többlettartalom, másrészt az emberi méltóság tisztelete. A német szakirodalomban tudatosan használják a segítés fogalmat minden területen szemben a magyarországi szakirodalomban használatos gyermek- és ifjúságvédelemmel, vagy idősgondozással. A szociális segítés, mint munkaterület a felnőttekkel kapcsolatos ellátásokra vonatkozik, míg az egészségsegítés minden olyan tevékenységet magában foglal, ami az egészséggel kapcsolatos, így szenvedély-, pszichiátriai betegekkel, HIV fertőzöttekkel vagy annak veszélyzónájában lévőkkel, például homoszexuálisokkal végzett munka, vagy kórházi szociális munka.

12 ami alatt jellemzően az ifjúsági ápolás és ifjúsági gondozás fogalmait használták től új tartalmat kapott az ifjúságsegítés, amikor a törvénymódosítás során e tevékenységet ifjúsági munkának és ifjúsági szociális munkának nevezik. (Schilling 1997,121) Bár a szociális munka kialakulásának két különböző ágát lehet látni, a felnőtt-, valamint a gyermek- és ifjúságsegítést, dolgozatomban nem különítem el a szociális munkát és a szociálpedagógiát. E két elnevezés párhuzamosan létezett/létezik még ma is a szakirodalomban, illetve kialakult egy konszenzus, amennyiben e két fogalom egymás szinonimája. Így disszertációm során az idézetekben szöveghűen használom a fogalmakat, de az összekötő szövegekben mindig szociális munkáról írok. A munkaterületekből és e rövid történeti fejlődésből látható, hogy a szociális munka az emberi élet minden területén megjelenhet. Ezért egy másik megközelítési lehetőség, ha a segítés fogalmát vizsgáljuk meg. A segítség általános értelmezésben valakinek, valaminek bajból, veszélyből való kiszabadítása (Juhász 1972,1199), vagy az igei formájában: könnyít valakinek a helyzetén, támogatásával, közreműködésével hozzájárul, hogy valaki, valami valamilyen állapotba jusson. (Juhász 1972,1199) Ahhoz, hogy ez alapján pontosabban meghatározhassuk, mit is értünk segítésen, tisztázni kell a következő kérdéseket: - Kinek segítenek? a segítségben részesülők körét-; - Mikor segítenek? a segítséget igénylő helyzeteket, szükségleteket-; - Miért segítenek? a segítés motivációit-; - Hogyan segítenek? a segítés eljárásait és módjait határozzuk meg. (Lowy 1983,31) Mivel a segítés fogalma mindig az adott társadalomba ágyazott, e kérdésekre adható válaszok mindig az adott kor és társadalom értékrendszerén keresztül fogalmazhatóak meg. Egészen mást értettek segítés alatt a középkorban, mint a mai modern társadalomban, másként határozták meg a segítségre szorulók körét, ahogy a segítés módját is. A segítés fogalmának meghatározásán és a munkaterületek bemutatásán keresztül még mindig túl általános képet kaptunk a szociális munkáról, ezért érdemes megvizsgálni a szociális munka különböző meghatározásait.

13 Alice Salamon és az 1920-as évek szociális munka publikációiban a szerzők az egyén és környezet kölcsönhatását értelmezik a szűkösség oksági és kiváltó faktoraként, a figyelmet a teljes élethelyzetre irányítják és a szociálist a segítés eszközeként írják le (Bock 1986,746). A szociálmunka 3 egy specifikus tevékenység ( ), a szocializációs folyamat specifikus befolyásolása, vagyis a szociálmunkában a szocializációs folyamat specifikus szabályozásáról van szó. (Rössner 1975,30) A modern szociálmunka/szociálpedagógia meghatározható az ipari forradalom és a kapitalista termelés és gazdaság által a termelőerők és termelési viszonyokban kiváltott változásaira való társadalmi válaszként, és a 19/20. század ipari társadalmának kapitalista termelésben jellemző emberközi segítés formájaként. (Pfaffenberger 1977,112) A szociális munka/szociálpedagógia tárgya az emberek viselkedése környezetükben. ( ) A feltételek kutatása és felismerése, amelyek között az agogiás beavatkozásokat valamint tevékenységi folyamatokat alkalmazzák, hogy embereknek segítsenek feladataik és problémáik megoldásában, amelyek az emberek és az őket körülvevő közvetlen és közvetett környezet közötti tranzakcióból adódnak. A közvetlen és közvetett környezet három egymásra vonatkozó életterületet foglal magában: 1. az életkori váltásokat, 2. a környezeti feltételeket, 3. az emberek közötti kapcsolatokat és folyamatokat. (Lowy 1983,85) A szociális munka tárgya szűkebb és tágabb értelemben a szociális problémák. ( ) Reflektív tevékenység (válasz) meghatározott realitásokra, amelyeket szociálisan és kulturálisan problémásnak értelmeznek. (Staub-Bernasconi 1991,3) Mühlum 1996-ban megfogalmazott meghatározása: A szociális munka támogatja az emberek hétköznapjaiban zajló, megnehezített egyéni (handicap) és szociális feltételek (depriváció) közötti élet legyőzését. Az életküzdelem konstruktív szembesülés a helyzeti és szociális kihívásokkal szemben, a sikeres életvezetés érdekében. (Bullinger-Nowak 1998,14) 3 A magyar nyelvben idegen a szociálmunka kifejezés, de a német nyelvben a szociális munkára többféle fogalmat is használnak: soziale Arbeit, Sozial Arbeit, Sozialarbeit, Sozialarbeit/Sozialpädagogik,, amely fogalomhasználatoknál célszerű ezt a különbözőséget a magyar szövegben is megjeleníteni.

14 Az itt bemutatott meghatározásokból is látható, hogy rendkívül sokféle módon ragadható meg a szociális munka lényege. E fenti definíciókban a szűkösség, a szociális probléma, a szocializáció, az emberi viselkedés vagy az élethelyzet jelent meg fő fogalomként. Számtalan meghatározást lehetne még bemutatni, amelyekben fellelhetőek azonosságok és eltérések. Azt lehet mondani: ahány szerző, annyi szociális munka meghatározás létezik, vagyis a tevékenységi területek sokszínűsége, illetve a segítő tevékenység általános jellege miatt rendkívül nehéz meghatározni a szociális munkát. Ha elfogadjuk azt, hogy a szociális munka segítés problémahelyzetekben, akkor érdemes megvizsgálni, miből erednek e tevékenységre jellemző problémák. Ennek értelmezéséhez a már említett társadalmi és gazdasági változásokon túl a tudományok fejlődéséből indulnék ki. A tudományok elsősorban a természettudományok, de a későbbiekben kifejlődő társadalomtudományok is kialakulásuk kezdeti időszakában mindig olyan kérdéseket vizsgáltak, amelyek az emberek mindennapi életét érintették. A tudományok problémafelvetésének és -megoldásának eredeti célja az emberek hétköznapjainak megkönnyítése volt. Csakhogy a tudományos felfedezések hétköznapi életben történő alkalmazása egyre bonyolultabbá tette és megváltoztatta a mindennapi életet, ahogy a tudományok a maguk fejlődése során is egyre inkább eltávolodtak az emberek hétköznapjaitól. Így az emberek magukra maradtak a bonyolultabb világban, és a szociális munka az a tevékenység, amely egyrészt segíti őket eligazodni a különböző ismeretekben, információkban, ezeket közvetíti az egyén felé, másrészt az embert a maga komplexitásában, összetettségében szemléli.

15 A szociális munka és a tudományok egymáshoz való viszonya 1. ábra szociológia pszichológia politológia egyén közgazdaságtan jog antropológia orvostudomány pedagógia teológia Míg a tudományok az emberi problémákat a maguk tudományos aspektusából szemlélik, az orvos a testi megnyilvánulást, a jogász a probléma jogi aspektusát, addig a szociális munkás az egyetlen, aki az embert a maga teljességében vizsgálja, és egy adott probléma kapcsán értelmezi, figyelembe veszi a különböző nézőpontokat. Ebből fakad a szociális munka mindenben való illetékessége. (Galuske 1998,23) Ezért is nagyon nehéz egy egységes meghatározást adni a szociális munkára, mert szinte lehetetlen a teljes embert, a mindennapi élet összetettségét és az abban felmerülő valamennyi problémát a maga komplexitásában megfogalmazni. Mindezek alapján disszertációmban a szociális munkának egy igen tág értelmezésére támaszkodom: A szociális munka egy fizetett tevékenység keretében végzett általános segítség- és támasznyújtás egyéneknek, csoportoknak, közösségeknek mindennapi élet- és problémahelyzetében, amelyekkel nem képesek maguk megbirkózni. Vagyis a szociális munka specifikusan személy(ek)re vonatkozó, szakmailag képzett és foglalkozásként értelmezett tevékenység.

16 Ez az általános meghatározás egy támpontot nyújt arra, hogy mit tekintek/tekinthetek szociális munkának. Ahhoz, hogy össze lehessen hasonlítani a különböző korszakok szociális munka értelmezéseit, disszertációmban Lowy által megfogalmazott segítésre vonatkozó kérdésekre fogok támaszkodni. Vagyis az adott korban miként határozták meg a segítségben részesülők körét (Kinek segítsenek?), a segítséget igénylők helyzetét (Mikor segítenek?), a segítés motivációját (Miért segítenek?) és a segítés módját (Hogyan segítenek?). Disszertációmban elsősorban az első két szempontra helyeződik a hangsúly, bár a segítés motivációjában is fellelhetőek a társadalmi meghatározottságok. A hogyan kérdésre való válaszok részletes bemutatása szétfeszítené e dolgozat kereteit, ezért néhány elmélethez kapcsolódó módszer bemutatását a mellékletben helyeztem el. Ezen kérdések megfelelő megválaszolásához egyben bemutatom azokat a társadalmi keretfeltételeket is, amelyek között megfogalmazódtak a segítés alapvetései. 2. Az elméletek fontossága a szociális munkában A fentiekből már látható, hogy különösen izgalmas kérdés, hogy milyen elméletek jelennek meg a szociális munka szakirodalmában, illetve lehet-e egyáltalán megfogalmazni egy ilyen széles körű, átfogó tevékenység kapcsán valamilyen elméletet. A gyakorlatban dolgozó szociális munkások körében általánosan elterjedt nézet, hogy az elmélet egy felesleges rossz. Herwing-Lemp tanulmányában úgy fogalmaz, hogy az elmélet minden, amit tudsz, de semmi nem működik, a gyakorlat az, ha minden működik, de senki nem tudja, miért. (Herwing- Lemp 2003,15) Pedig a gyakorlatban dolgozók, amikor esetekről, helyzetekről vitatkoznak például ki a kliens, milyen beavatkozások fogadhatóak el, vagy melyek azok, amelyek már nem tartoznak a szociális munka kompetenciájába, akkor tényleges elméleti kérdéseket vitatnak meg. Ha egy kicsit tágabban tesszük fel ezeket a konkrét kérdéseket, akkor úgy fogalmazhatnánk meg: Mi a szociális munka?, Mit csinál a szociális munkás és miért?, Melyek a szakma különleges készségei és ismeretei?, Mit jelent a szakmai tevékenység?. E kérdések megválaszolása az elméleteknek lenne feladata, s ha meg tudjuk ezeket válaszolni, akkor egy megfelelő önmeghatározást (identitást) tudunk nyújtani a gyakorlatban dolgozó szociális munkások számára. Ez az identitás nemcsak a szociális munkás önbecsülése miatt lényeges, hanem általa sokkal jobban képviselheti magát és tevékenységét a kliensek, munkaadók, pénzt és forrást biztosítók felé, amelynek közvetlen gyakorlati hasznát talán nem kell külön részleteznem.

17 Fontosak azonban az elméletek a szociális munka szakmaként való értelmezése szempontjából is. A munkaszociológiai tanulmányok kiindulópontként megkülönböztetik a munka, foglalkozás és szakma fogalmait. A munka az embernek szükségletei kielégítésére irányuló tudatos, célszerű (termelő)tevékenysége (Juhász 1972,973). A foglalkozás megélhetést nyújtó rendszeres tevékenység, munka (Juhász 1972,418), és a szakma képzettséget és gyakorlatot igénylő foglalkozás. (Juhász 1972,1240) Ebből következik, hogy a szakma egy felértékelt foglalkozás. A szakmának így rendelkeznie kell tudományosan megalapozott tudásokkal, amelyek a képzés során átadhatóak, és ezek révén autonóm, csak az adott szakmára jellemző szaktudást nyerhetnek a szakmához tartozók. Ezt adhatják meg az elméletek. De a módszertan oldaláról is nélkülözhetetlenek a szociális munka elméletei. A módszerek kipróbált, átgondolt és átadható eljárási módok bizonyos feladatok és célkitűzések elérése érdekében. (Schilling 1997,278) Ez a módszermeghatározás a hétköznapi módszerértelmezésnek felel meg. Ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor látható, hogy elkülönül benne a cél és az eljárásmód, ahogy például a pedagógia tudományában a didaktika és a neveléselmélet elkülönülése jellemző. Ha ez elkülönül, akkor a módszer egy technológiává degradálódik, amely technológia a céltól függetlenül is használható. Ez különös veszélyeket rejthet magában az emberekkel foglalkozó szakmáknál, amire nagyon jó példa a propaganda. A propaganda jelentőségét a gazdaság szereplői ismerték fel, és erre épülnek a reklámtevékenységek. De ugyanígy sikeresen alkalmazták a propagandát az I. világháború során, illetve a hitleri Németországban egészen más célok érdekében. Így messzemenően egyet lehet érteni Geißler/Hege integrált módszer értelmezésével, amennyiben a szociális munka módszere nem különíthető el az elmélettől és a technikáktól (lásd 2. ábra), hanem e hármas kölcsönösen feltételezi egymást.

18 Elmélet, módszer és technika egymáshoz való viszonya 2. ábra elmélet módszer technikák Geißler-Hege 1992,35 Az ábra jól mutatja, hogy a módszer mindig az elméletbe ágyazott, ahogy a technikák a módszernek vannak alárendelve. Az elmélet adja a magyarázatot, ez indokolja meg, hogy mit, miért tesznek, míg a módszer a technikák egy sajátos láncolata. A szociális munkás tevékenysége során nagyon sokféle technikát alkalmaz, például kapcsolatfelvételt, első interjút, beavatkozást. Az hogy az adott módszerben milyen technikákat milyen sorrendben és miért alkalmaznak, azt mindig az elmélet indokolja meg. Ahhoz, hogy megalapozottan, szakszerűen történjen a szociális munkás tevékenysége, nélkülözhetetlenek az elméletek. (Geißler-Hege 1992,23-31) 2.1. A különböző tudásokról és elméletekről Az elmélet fogalmát gyakran életidegennek, absztrakciónak, formalizált idegen nyelvnek, titkos kódnak értelmezik. Pedig az elméletek többféle funkciót töltenek be. Az egyik ilyen lényeges funkció a szociális funkció, amennyiben az elméletek a személyek közötti eltérőséget jelenítik meg. Nemcsak egy elmélet létezik, amelyhez mindenki kapcsolódik, hanem az elméletek sokszínűségében mindenki kiválaszthatja értékrendszere, beállítottsága, tapasztalatai alapján a számára legelfogadhatóbbat. Egy szemüvegnek tekinthetők, amelyek meghatározzák, miként látjuk a világot. Az elméletek egy szakmai identitást adnak, ahogy biztosítják a szakma taníthatóságát. Meghatározzák a szakmai tevékenységet, a szakmai gyakorlatot, de e kettő viszonya dialektikus, mivel a gyakorlat is hat az elméletre. (Rauschenbach-Züchner 2002,139)

19 Az elméletek a megismeréssel kezdődnek, amikor a környezet (az objektum) valamilyen hatást gyakorol az emberre, aki benyomást szerez erről, amit (a szubjektum) megél. Ennek összessége az élmény, ami az egyén által megélt valóság. Az élmények elősegítik a megértést, ami elsősorban arra vonatkozik, hogy mi és miért történik. Magában foglalja azt az igényt, hogy az egyén rendelkezhessen egyfajta előrelátással, aminek segítségével megbízható módon befolyásolni, alakítani és kontrollálni tudja az őt körülvevő világot. Ez az élmények rendszerezéséből összetevődő tapasztalat (empíria), amit másként tapasztalati tudásnak nevezünk. Ez a tudás hosszabb gyakorlati tevékenységen és a gyakorlatban kipróbált emberi cselekvésen nyugszik. (Engelke 2003, ) Ezekből alakul ki a világ racionalizálása, amit másként magyarázatnak nevezzünk. A magyarázat befolyásolja a későbbi viselkedést, meghatározza, hogy az adott jelenségre mit fog reagálni az egyén. Howe tanulmányában egy szemléletes példát hoz fel a magyarázat kérdésére. Ha a mentális zavart a gonosz erők befolyásával magyarázzuk, akkor az erre adott válasz a sámántánc, hisz a gonosz erőket így lehet elűzni. De magyarázhatják a mentális zavart a test belső kémiai folyamatainak felbomlásával, ami gyógyszerrel kezelhető. Vagy szolgálhat a mentális zavar magyarázataként a gyermekkorban elszenvedett lelki trauma, a megromlott anya-gyere kapcsolat, aminek kezelési módja egyértelműen a pszichoterápia vagy a pszichoanalízis. (Howe 1991,15) Ugyanarra a jelenségre három különböző választ fogalmaztunk meg az eltérő magyarázatok mentén. Megkülönböztetünk hétköznapi tudásokat, amelyek tapasztalatilag szerzett ismeretek, gondolatok elvi általánosítása, további gyakorlati alapvetések, amelyek alapvetően befolyásolják, hogy mit látunk és mit cselekszünk a bennünket körülvevő világban. (Engelke 2002,181) A mindennapok begyakorlott szokásaivá állnak össze (rutinok), amelyek elegendőek és segítenek a túlélésben, a társadalomba való beilleszkedésben. Lényeges jellemzője a hétköznapi tudásnak, hogy a megfigyeléseket mindig az egyes egyén végzi. A tudás tartalma véletlenszerű, hiszen mindig azokat a jelenségeket, történéseket rendszerezi (hétköznapi) tudásában, amellyel élete során szembesült, illetve amelyek fontosak a mindennapi túlélés szempontjából. (Engelke 2003,180) A szociális munka, amikor emberek problémáiban próbál segíteni, jellemzően az emberek hétköznapi tudására támaszkodik. Mivel

20 ezt a hétköznapi tudást az egyén élete során, saját tapasztalatai mentén alakította ki, ragaszkodik is hozzá, azon belül nehezen változtat. A hétköznapi tudástól lényegesen eltér a tudományos tudás. A tudományos megismerés is a hétköznapi életből indul ki és bizonyos mértékig a tapasztalati tudásra támaszkodik, de nem áll meg itt. A tudományos megismerésnél bővítik és pontosítják az adott problémával kapcsolatos ismereteket, valamint vizsgálják az ismeretszerzés módját. Vagyis a tudományos megismerés folyamatában egyrészt nagyon fontos szerepet játszik, hogy mire vonatkozik a megismerés (a megismerés tárgya), és hogy mi módon, hogyan történik a megismerés (a megismerés módszertana). E két tényező közbeiktatásától válik a tudomány tudománnyá, hisz a megismerés folyamatát ily módon pontosabbá, hatékonyabbá és ellenőrzöttebbé lehet tenni. (Engelke 2003,182) Ha leegyszerűsítve szeretném összehasonlítani a hétköznapi megismeréssel, úgy éppen fordított a tudományos megismerés, mert a megismerés tárgyát több tudós vizsgálja, ellenőrzött módon, majd nyilvános vita után fogalmazzák meg, nyerik a tudományos tudást (tételt, elméletet). A hétköznapi és tudományos tudás között helyezkedik el a specifikus hétköznapok által meghatározott szakmai tudás. (Engelke 2003,187) A szakmai tudásnál is tapasztalatokat gyűjtenek, amelyek a szakmai életben végzett tevékenységen és élményeken nyugszanak. Támaszkodik az egyes szakemberek tapasztalataira, ahogy az egész szakmai csoport tapasztalataira, amelyeket a szakma által kínált specifikus problémák megoldása során szereztek. E szakmai tudásokat a szakmai képzések keretében a szakemberek tapasztalatcseréin és rendszerezett továbbképzések során nyerik. Az azonos felfogásokat szakmai elméletekben foglalják össze, és különböző iskolák képviselik. Ezeket a különböző iskolák által képviselt szakmai tudásokat összegyűjtik, és átadják a gyakorlatban és képzéseken résztvevők számára. A legtöbb szakmában léteznek többé-kevésbé kidolgozott hétköznapokba ágyazott és tudományos alapokon nyugvó szakmaelméletek. Ezek a szakmai tudások elősegítik a szakma mindennapi tevékenységét és hozzájárulnak a megalapozottabb tevékenységhez. A szakma ezt a tudást a hagyományon keresztül veszi át, és adja tovább a szakmai csoporton belül, anélkül, hogy rendszerezetten felülvizsgálná. E szakmai tudásokat a kívülállók elismerik, és így hozzájárulnak a szakma elismeréséhez. (Engelke 2003, ) Amikor a tudományos tudás és szakmai tudás egymáshoz való viszonyát vizsgálom, akkor a tudomány és szakma, másként elmélet és gyakorlat viszonya kerül újra az előtérbe.

21 Pfaffenberger szellemesen erre a viszonyra mondja: az elmélet nélküli gyakorlat és a gyakorlat nélküli elmélet. (Pfaffenberger 1986,853) Természetesen ez egy rendkívül szélsőséges és leegyszerűsített értelmezés, amely alapján e kettő kizárja egymást. Füssenhäuser és Thiersch szerint a szociális munka kialakulásának kezdeti korszakában is már elmélet és gyakorlat, elméleti tudás és szakmai tudás között feszült. Mint szakma a gyakorlati feladatokhoz kötődött/kötődik, az egyének mindennapi életküzdelmeiben való támasznyújtással foglalkozik a megváltozott szociális valóságban. Mint diszciplína (tudomány) ezzel szemben (megfigyelve és értelmezve) távolságot tart a gyakorlat közvetlen kihívásaival szemben, és ezt kihasználva tisztázza a tárgyterület feltevéseit és struktúráit, az átültethető és ellenőrizhető állítások összefüggéseit és empirikus megfontolásait, mérlegeli a következményeket és mellékhatásokat, reflexíven elemzi ezeket, és ezen keresztül új helyzeteket, felismeréseket fogalmaz meg. (Füssenhäuser-Thiersch 2001,1877) Tudomány/szakma/gyakorlat egymásra épülése 3.ábra Tudomány Szakma Gyakorlat Tudás Készség tudományos szakmai gyakorlati magyarázat tudás döntéshozatal igazság igazság és alkalmazás tudása alkalmazás tudása indoklás, kompetencia javítása tevékenységi, cselekvési kompetencia javítása magyarázat / értelmezés eljárások / kínálatok Dewe-Otto 2001,1967 Az ábra egyértelműen mutatja a tudomány, a szakma és a gyakorlat eltérőségeit, de egymásra utaltságát is. Bár a tudomány elsősorban az igazságot keresi, és ezzel kapcsolatban fogalmazza meg állításait, ad magyarázatot, a gyakorlatban ezeket átfordítják, amelyeknek eredményeként magasabb színvonalú eljárásokat, kínálatokat lehet nyújtani az igénybevevők számára. Mindebből következik, hogy a szociális munka esetében (ahogy más szakmai

22 tevékenységeknél is) tudomány és gyakorlat kölcsönösen feltételezik egymást, és amikor szociális munka elméleteket szeretnék vizsgálni, nem célszerű e kettőt elkülönítve, egymást kizáróként értelmezni. Mindezek alapján a szociális munka elméletei kapcsán a következőket lehet megállapítani. Mivel a szociális munka emberek hétköznapi problémáival foglalkozik, minden olyan problémával, kérdéssel, amely a hétköznapokban előfordul, kérdésként merül fel, lehet-e egy átfogó elméletet megfogalmazni. A szociális munka százéves története alapján más tudományokhoz, tevékenységi területekhez viszonyítva igen rövid múltra tekinthet vissza. Ha végigkísérjük ezt a száz évet, feltételezhető, hogy a kezdeti időszak gyakorlati kézikönyvei után megpróbáltak megfogalmazni, a szakmaelméleteket, és mára kialakultak tudományos kritériumoknak megfelelő elméletek. Mindezek alapján a következő téziseket fogalmazom meg: 3. Tézisek 1. A szociális munka fejlődését alapvetően meghatározzák azok a társadalmi és gazdasági viszonyok, amelyekben megvalósul. 2. A különböző korszakokban megfogalmazott szociális munka értelmezések és elméletek a segítés négy kérdése mentén ragadhatóak meg és hasonlíthatóak össze: miként határozták meg a segítségben részesülők körét (Kinek segítenek?); a segítséget igénylő helyzetét (Mikor segítenek?); a segítés motivációját (Miért segítenek?) és a segítés módját (Hogyan segítenek?) 3. A német szociális munka fejlődésében körvonalazható az országra jellemző szociális munka története és fejlődése. 4. A különböző korokban megfogalmazott szociális munka elméletekre hatással vannak a tudományos eszmeáramlatok. 5. A szakma történetében tetten érhető a szakmává válás folyamata, a gyakorlati kihívásra adott laikus segítésből a szakszerű, tudományos alapokon nyugvó segítés irányába történő fejlődés, ami tetten érhető az elméletek vonatkozásában.

23 II. A német szociálpolitika és szociális munka kialakulása és története a 19. század végén és a 20. század első felében Nehéz Németország vonatkozásában egységes fejlődésről beszámolni, hiszen rendkívül nagy területi egységről van szó, ami a középkorban különböző kisebb hercegségekre, grófságokra bomlott. De mindenféleképpen megállapítható, hogy a nagy gazdasági, társadalmi változások ugyanúgy megjelentek németföldön ha időben eltérően és általában később is, mint Európaszerte, amelyek a személyek közötti segítés helyett az intézményes segítés kialakulásához és ezen belül a szociális munka kialakulásához vezettek. 1. A szociális munka előfutárai A többi európai városhoz hasonlóan a nagyobb középkori német városok is kialakították a maguk szegénygondozó rendszerét a XVI. század elején, így Nünbergben és Ausburgban 1522-ben, Breslauban és Srassburgban 1523-ban, Regensburgban és Magdeburgban 1524-ben vezették be a városi szegénygondozó rendszert. (Frerich-Frey 1996,8) Ezek fő jellemzője, hogy a segélyezés alapját szolgáló forrásokat adó formájában szedték be és ezzel párhuzamosan koldulási tilalmat rendeltek el. A város által támogatott szegényeket megbélyegezték (megkülönböztető jelzést kellett hordaniuk), és a támogatás fejében munkát kellett végezniük. Ehhez hasonlóan a német társadalom sem tudta kivonni magát a 17. század végén megjelenő vallási megújhodási mozgalomból. Halle városában a pietista August Hermann Francke ben elsőként hozta létre a szegények iskoláját. Ez az intézmény egy árvaház keretében működött, és 2000 gyermeknek és fiatalnak nyújtott iskolai valamint tanoncképzést, és kisebb üzemekben biztosította a foglalkoztatást. Tevékenységéhez pénzt gyűjtött, és mellette mindig figyelembe próbálta venni a gyermek/fiatal helyzetének egyéni sajátosságait. Sokan ezért őt tartják a modernkori gondozó előfutárának. (Wendt 2001,15) Ehhez hasonlóan jöttek létre az evangélikus egyház keretén belül először a diakonissza (női betegápoló) házak, majd megjelentek a diakónusok (férfi lelkigondozók), akik városi misszionáriusokként dolgoztak. E tevékenység keretén belül 1820-ban alakították ki először a (diakonissza) képzést (Wendt 1990,75). A karitatív szervezetek ebben az időszakban jellemzően a betegápolás és az

24 elhagyatott gyerekekről való gondoskodás területén tevékenykedtek, de tevékenységük során mindig hangsúlyosan jelent meg a hitbéli elkötelezettség, a vallási tartalom. Az európai fejlődéshez képest lényeges eltérés mutatkozik abban, hogy Németországban a pauperizmus nem az iparosodás, hanem a korábbi változások hatására alakult ki (Schilling 1997,31). Ezek a változások az közötti jobbágyfelszabadításhoz, az 1810/11 közötti tulajdonszerzés és iparűzés szabadságának bevezetéséhez köthetők, amikor az addig függőségben élő lakosság számára lehetővé vált a szabad költözés, házasságkötés, az iparűzés és vállalkozás szabadsága. Ennek eredményeként az egyre inkább javuló higiénés viszonyok és orvosi ellátás hatására csökkenő halálozás mellett növekedett a születések száma, és túlnépesedés lépett fel. Ez szűkös gazdasági források mellett zajlott le, hiszen Németországban az iparosodás csak 1820-ban vette kezdetét. A 19. században lezajlott társadalmi változásokat jól tükrözik a statisztikai számok ben Németországnak millió lakosa volt, addigra egy évszázad alatt ez a szám megduplázódott 32 millióra. A foglalkoztatásban is tetten érhető ez a változás, mert a század elején 300 ezer gyárban dolgozó munkás volt, 1872-re ez a szám már 6 millióra emelkedett ban a 10,5 millió foglalkoztatottból 62% a mezőgazdaságban, 21% az iparban, kézművességben, bányászatban és 17% a szolgáltatásban dolgozott, és ez az arány folyamatosan változott. A népességnövekedés gyorsabb volt, mint a gazdaság fejlődése, így az agrár-kézműves társadalomból kapitalista-ipari társadalomba való átmenetet a passzív és aktív proletarizálódás folyamata kísérte. (Schilling 1997,32). Így a helyi szociálpolitikát alapvetően a létgondozás határozta meg. (Sachße 2001,670) Az első szegénytörvényt 1794-ben a porosz államban fogadták el, amelyben a szegények ellátásának feladatát a helyi közösségekhez rendelték. A felvilágosult abszolutizmus szellemében született törvény elismerte, hogy az állam felelőssége gondoskodni polgárai jólétéről. 4 Az állami felelősségvállalást a szubszidiaritás elve mentén kívánták megvalósítani, vagyis a szegénygondozást csak kiegészítő tevékenységnek tekintették. A szegényeknek elsősorban önmaguknak kellett gondoskodniuk magukról, másodsorban a rokonságának kellett támaszt nyújtania, majd ha ezek nem voltak elégségesek, akkor a helyi karitatív 4 Ezt az alapelvet részben háttérbe szorította a 19. században elterjedő liberális nézet, amely sokkal nagyobb hangsúlyt helyezett az öngondoskodásra és a saját felelősség eszméjére.

25 szervezetek segíthettek, és csak ezután lépett fel a helyi közösség a maga eszközeivel, például dologházzal (Hammerschmidt 2002,639). A törvény elindította az ezzel foglalkozó állami bürokrácia kialakulását (alamizsnahivatalok, szegénypénztárak), amelyeknek feladata volt a rászorultság megállapítása, illetve a karitatív szervezetekkel való együttműködés. (Frerich- Frey1996,26) E törvény szemlélete általánossá vált a 19. század eleji német nyelvterület más tartományaiban is. Ebben a korszakban a szegénységet elsősorban rendpolitikai kérdésnek tekintették. Ezt mutatja, hogy a szegények ellenőrzését, az adományok szétosztását némi fizetség ellenében általában volt katonák vagy volt rendőrségi alkalmazottak végezték. Az a polgár, aki tagja volt a városi tanácsnak, társadalmi munkában vehetett részt a szegénygondozásban, és ez megtiszteltető feladatnak számított. (Schilling 1997,33) A segítségért folyamodók több alapjoggal elveszítették aktív és passzív választójogukat, fegyelmezték őket, és állandóan ki voltak téve annak, hogy dologházba szállíttatnak. (C.Müller 1992,82) Az igényjogosultság megállapításához, vagy a felhasználás ellenőrzése címén a közösség beavatkozhatott (család)látogatásokon keresztül a magánéletbe. Ebben a korai időszakban a születési helyhez kötötték az ellátás igénylését. A bekövetkezett társadalmi változások hatására (szabadköltözés) 1841-ben módosították a szegénytörvény ezen részét, amikortól az ellátás igénylését a tartózkodási helyhez kötötték. Háromévi ott tartózkodás után igényelhette valaki az ellátást, így sokan kiestek az ellátásokból (pl. vándormunkások). Részükre a helyi közösségek felett elhelyezkedő Tartományi Szegénygondozó Szövetséget hívtak életre. (Hammerschmidt 2002,640) A megváltozott társadalmi feltételek elsősorban a városiasodás a század közepére szétfeszítették az ilyen formában kiépült helyi szegénygondozó szervezetek tevékenységét. A helyi közösség felvállalta az energia és a közlekedés, a vágóhidak, a szemétszállítás, az ivóvíz és a csatornahálózat kialakításának feladatát, és a szociális gondozás újszerű intézményeit hozta létre, ahol személyre szóló segítés történt. A szociális gondozás kiépülése csak egy átfogó expanziós folyamat része volt, amely a katedra szocializmus koncepciójához kötődött. Ennek képviselője a liberális városi polgárság volt, amely az alsóbb rétegek szociális integrációját a képzettek etikai kötelességének tekintette. (Sachße 2001,670) A szociális munka és a német szociális rendszer későbbi fejlődése szempontjából fontos mérföldkő az 1853-ban kialakított elberfeldi szegény gondozórendszer, amelyet Wuppertal-

26 Elberfeld városa hívott életre. Kialakítása azért vált szükségessé, mert a szegények ellátása a város adóbevételeinek kétharmadát emésztette fel, hisz a város lakossága 1800-ban még csak 12 ezer fő volt, 1852-ben ez a szám 50 ezerre, 1885-re pedig 106 ezerre emelkedett. (Schilling 1997,33) Az elberfeldi rendszer eszméjében az 1788-ban kialakított hamburgi szegénygondozás szellemiségét vette át, ahol a szegények gondozását a szomszédsági segítésre támaszkodva alakították ki (Wendt 1990,117). Mégis szervezeti felépítése és megvalósítása újszerű, és így a 19. század második felében sok német város számára példa értékű volt. A várost kerületekre és ezen belül 60 körzetre osztották, mindegyikhez egy szegényápoló 5 tartozott, aki ott is élt. A szegényápoló társadalmi munkában a közösség megtisztelő felkérése alapján egyszerre 3-4 támogatásban részesülőt gondozott. Közvetlen kapcsolatban állt a szegényekkel és szabadon felkutathatott újabb rászorulókat. A szegények barátjának és segítőinek kellett lennie, s egyben képviselnie kellett a város érdekeit is. (Sachße 2001,671) Feladata volt a kéthetenkénti látogatás, amely során részletes kérdőív alapján értékelte a gazdasági viszonyokat, az egyéni élethelyzetet és szükségletet, de az ellenőrzés mellett nevelnie is kellett az érintettet. A rendszer mottója alamizsna helyett munka volt, így a szegényápoló munkát is közvetített a rászorulónak. Ha az érintett elutasította a felkínált lehetőséget, nem kapott ellátást, illetve jelentették a rendőrségnek. (Hammerschmidt 2002,641) A szegényápolók kéthetenként megbeszélést tartottak a kerületi megbízottal, amikor döntöttek a támogatások odaítéléséről. Az elberfeldi szegénygondozó rendszert egyszerre jellemezte a decentralizáció (körzetekre bontás), az individualizáció (közvetlen ember-ember kapcsolat és egyéni szükségletek figyelembe vétele) és a társadalmi munka. A rendszer komoly sikereket mutatott fel a város szempontjából, hiszen a szegények száma drasztikusan visszaesett 4000-ről 1460-ra, és hasonló eredményekről számoltak be azok a városok is, amelyek átvették ezt a rendszert. (Schilling 1997,34) 2. A császári birodalom ( ) 1871-ben alakult meg a német nemzetállam. A sikeres német-dán (1864) és német-francia háború (1870/71) befejezése után nemzeti háborús lelkesedéstől vezérelve kikiáltották a birodalom egyesítését. (Engelke 2002,103) Az így kialakult császári birodalom 24 tartományból és 4 városból álló államszövetség volt. Államformája alkotmányos monarchia 5 A szegényápoló, szegényápolás (Armenpfleger, Armenpflege) szószerinti fordítását használom, mert abban a korban az ápoló, ápolás szót sokkal tágabb értelemben is használták, mint például egészségápolás, szellem ápolása stb., de értelemszerűen ez a szegénygondozót, a szegénygondozást jelenti.