A debreceni orvosképzés történeti áttekintés

Átírás

1 A debreceni orvosképzés történeti áttekintés Történelmi előzmények A reformáció korában polgárosodásnak indult Debrecen városa, mindig is szívügyének tekintette az ifjúság magas fokú oktatását. A cívis polgárok áldozatvállalásával az 1538-ban alapított Református Kollégium - a Debreceni Tudományegyetem elődje - is ennek köszönhetően működhetett folyamatosan évszázadokon keresztül. A Kollégium professzora volt többek között Hatvani István is, aki az 1750-es években filozófia és matematika mellett kísérleti fizikát, kémiát, állattant, botanikát, geográfiát, csillagászatot és orvosi fiziológiát tanított. A kollégium teljes - négykarú - egyetemmé történő fejlesztésének gondolatát először az intézmény új épület alapkőletételénél 1870-ben Török József kollégiumi orvos-akadémikus és bölcsésztanár fogalmazta meg. Ezt a gondolatot úgy a református egyház, mint a képviselőház közoktatási bizottsága, illetve Debrecen város előjárósága is támogatta. A megelőző tárgyalások és évtizedes viták után az alapítandó állami egyetem gondolata győzedelmeskedett. A képviselőház július 7-én fogadta el a Debreceni és a Pozsonyi Egyetem alapítását kimondó törvényjavaslatot, melyet Ferenc József osztrák császár és magyar király írt alá Bad Ischlben (1912. évi XXXVI. törvénycikk). A Debreceni Tudományegyetem szervezeti szabályzata szerint a megalakuló egyetemnek öt kara volt: Református Hittudományi; Jog- és Államtudományi; Orvostudományi; Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi; Mennyiség- és Természettudományi őszén az említett fakultások közül azonban csak három karon (Református Hittudományi; Jog- és Államtudományi, valamint a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi) kezdődött el az oktatás, épületek hiányában átmenetileg a Kollégium falai között. A korabeli tanrendeket lapozva már ekkor is megtaláljuk a későbbi Orvoskar professzorait és az általuk előadott tantárgyakat. Így az egészségtan tanárát Kenézy Gyulát vagy Verzár Frigyest és Orsós Ferencet, akik a közegészségtant és a törvényszéki orvostant oktatták. A Tudományegyetem létrehozására szervezett előkészítő bizottság vezetője Kenézy Gyula - bábaképezdei igazgató, 1916-tól egyetemi nyilvános rendes tanár - mindent elkövetett, hogy az egyetem három fakultása mellett Orvoskar is létesüljön. Mind az építkezés kormánybiztosa elérte azt is, hogy Korb Flóris építész által tervezett tudományegyetemen az Orvoskar építkezése induljon meg elsőnek.

2 Az egyetemi telep létrehozását a város legszebb részén, a Nagyerdő fái között képzelték el. Ehhez nyújtott nagy segítséget Debrecen városának nagy értékű ajándéka: a 112 hold kiterjedésű terület, valamint az öt millió korona, amely elegendőnek bizonyult arra, hogy épületek, klinikák, sportpályák jöjjenek létre. Az építkezés 1914 márciusában nagy lendülettel meg is kezdődött, az I. világháború kitörése azonban az előrehaladást lefékezte október 23-án IV. Károly magyar király és Zita királyné jelenlétében megtörtént a Tudományegyetem felavatása, Nagy Zoltán jogász hallgató Sub Auspiciis Regis doktoravatásával. Az avatási ünnepélyt a klinika telep adminisztratív épületében az úgynevezett Felvételi épületben tartották. Ekkor még ez az egy épület állt készen. A további 20 épület ugyan betetőzötten állt, de a belső építés, a berendezés még befejezésre várt. A háborút követő gazdasági válság éveiben nem nyílt lehetőség ezen épületek befejezésére, ezért az 1921/22-es tanévtől az egyes orvostani intézeteket és klinikákat a város különböző pontjain szétszórva, szükségmegoldásként szolgáló épületekben helyezték el. Az 1919/20. tanévben a Tudományegyetem rektora, a Szülészeti Klinika egyetemi tanára Kenézy Gyula volt, a szerveződőben lévő Orvoskar dékánja pedig Orsós Ferenc. Nekik köszönhető, hogy július-október hónapban már ún. póttanfolyamot tartottak megbízott előadókkal orvostan- és gyógyszerészhallgatóknak, akik Budapesten és Kolozsvárott tanultak s a román megszállás következtében Debrecenben rekedtek. Az Orvostudományi Kar megalakítása és megnyitása Az I. világháború ideje alatt Kenézy Gyula kérésének eleget téve az Egyetemi Tanács többször is szorgalmazta a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól az Orvoskar megnyitását, három elméleti tanszék betöltését, valamint a klinikai épületek építésének folytatását. Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter pozsonyi tapasztalatai alapján egyetemközi bizottság felállítását indítványozta, amelynek fő feladata a debreceni építkezési viszonyok tanulmányozása volt. A bizottság tagjainak többsége az építkezések befejezését szorgalmazta, ugyanezen álláspontot képviselte a Pénz- és Kereskedelemügyi Minisztérium is. Kenézy Gyula az egyetemközi bizottság egyetlen debreceni tagjának szenvedélyes felszólalása a bizottsági üléseken az építkezések folytatását, valamint három egyetemi tanár kinevezését eredményezte. Ennek értelmében IV. Károly 1918 szeptemberében Reichenauban írta alá Orsós Ferenc, Verzár Frigyes és Vészi Gyula egyetemi tanári kinevezését október 19-én - a korabeli jegyzőkönyv tanúsága szerint - a Debreceni Tudományegyetem orvostanárai

3 ülést tartottak az Orvoskar megalakítására. A gyűlés az indítványt elfogadta és egyhangú határozattal kimondta, hogy "a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem Orvosi Karát ezennel megalakítja". Dékánnak egyhangúlag Kenézy Gyulát, prodékánul Orsós Ferencet, kari jegyzővé Vészi Gyulát választották meg. Az intézetek ideiglenes elhelyezése mellett gondot okozott a fakultás professzorainak részbeni hiánya is. Ezt a problémát a menekült kolozsvári és a pozsonyi egyetem orvosi fakultás tanárainak meghívásával szerették volna kiküszöbölni. Az érintett professzorok azonban egyetemük függetlenségének elvesztését látták a debreceni áthelyezésben. Így a több hónapig tartó tárgyalás eredményeként végül a pozsonyi egyetem Pécsre, a kolozsvári egyetem Szegedre költözött. A debreceni orvosi fakultás teljes tanári kara pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter professzori állások kiírásának köszönhetően október 7-én lépett hivatalba. Az Orvoskar sokévi előkészítő munka után november 4-én nyílt meg. A megnyitót Kenézy Gyula, mint az orvosi tantestület szeniora tartotta. Az ünnepélyes megnyitó a Dél-magyarországi Közművelődési Egyesület (DMKE) épületében zajlott le. A következő napon már kezdetét vette az oktatás. Az Orvoskarnak ezen tanév I. félévében 168, a II. félévben pedig 210 rendes hallgatója volt - akik közül 20 nő -, és 1 rendkívüli hallgató látogatta az előadásokat. A Hittudományi és Jogi Karon még ekkor is előadtak az Orvoskar professzorai: az egészségtant Verzár Frigyes, a törvényszéki orvostant Orsós Ferenc, a törvényszéki elmekórtant Benedek László tartotta. Az orvostudományi karon az 1921/22. tanév II. félévében a következő intézetek és klinikák kezdték meg működésüket: Leíró- és Tájbonctani Intézet (ig. Huzella Tivadar) Gyógyszertani Intézet és Közegészségtani Intézet (ig. Belák Sándor) Kórbonctani Intézet és Törvényszéki Orvostani Intézet (ig. Orsós Ferenc) Általános Kórtani Intézet és Élettani Intézet (ig. Verzár Frigyes) Belgyógyászati Klinika (ig. Csiky József) Sebészeti Klinika (ig. Hüttl Tivadar) Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika (ig. Kenézy Gyula) Szemészeti Klinika (ig. Blaskovics László) Bőr- és Nemikórtani Klinika (ig. Neuber Ede) Gyermekgyógyászati Klinika (ig. Szontagh Félix) Elme- és Ideggyógyászati Klinika (ig. Benedek László)

4 Egyetemi építkezések A klinikatelep építkezései Korb Flóris műépítész tervei alapján 1914 márciusában indultak meg. Az építész valamennyi épületet jellegzetes neobarokk stílusban tervezte meg, úgy, hogy az épületeket egymással földalatti folyosó kötötte össze. Az I. világháború kirobbanása után az építkezés üteme megtorpant, 1915-től azonban a nagyszámú hadifogoly munkába állításával újabb lendületet nyert. Így 1918 augusztusában a Felvételi épület elkészült, felhúzva állt több épület külső- és belső vakolattal ellátva, de ajtó, ablak és egyéb belső munkák nélkül. Az összekötő alagutak nagy része is készen volt. Az Orvoskar megnyitásának es tanévében az intézetek és klinikák még nem végleges hajlékaikban, hanem csak ideiglenesen nyertek elhelyezést. A Simonyi út. 1. sz. alatt lévő Városi Kórházat az állam átvette és a rendbe hozott épületekben belső klinikatelepet alakított ki: a Gyermekgyógyászat, Ideg és Elmeklinika, Bőr- és Nemi Kórtani Klinika, Szemészeti Klinika fekvő- és járó beteg rendelések elhelyezésére. A Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika a Wesselényi tér 2. alatt működött az egykori Bábaképezdében (DMKE). A külső klinikai telepnek az állam a nagyerdei tüdőszanatóriumot az Auguszta Szanatórium -ot vette át a Belgyógyászati, Sebészeti, a Tüdőbeteg Osztály és Röntgenintézet elhelyezésére. Az elméleti intézetek a DMKE Internátus átalakított részében nyertek elhelyezést. Itt volt az orvoskari Dékáni Hivatal, a Leíró- és Tájbonctani, a Törvényszéki Orvostani Intézet, valamint a Gyógyszertani és a Közegészségtani Intézet. Az Általános Kórtani és az Élettani, valamint a Kórbonctani Intézet a nagyerdei Felvételi épületben talált ideiglenes otthonra ban külön helyiséget kapott a volt tanítói árvaház épületében az eddig a pallagi akadémián működő - Orvosi Vegytani és az orvoskari Fizikai Intézet, ahol 2005-ig az Orvosi Vegytani Intézet és a Kísérleti Fizikai Tanszék volt megtalálható (Bem tér 18.) ig a klinikatelepen elkezdett építkezések folyamatosan kerültek befejezésre. Az ben készült el a Ravatalozó épület, valamint használatba kerültek az alkalmazottak részére a klinikákkal kapcsolatosan épített szolgalakások, a két különálló kapusház, a gyermekklinikai különálló szolgaház, a főgépész és a fűtők részére készült házak szeptember 23-án került sor a külső telepen a Belgyógyászati, a Sebészeti és a Röntgenintézet felavató ünnepségére. Az ünnepélyen Klebelsberg Kunó vallás és közoktatásügyi miniszter, a társegyetemek, a megye és város, továbbá az egyházak, a katonai, valamint a polgári hatóságok képviselői vettek részt. A klinikai épületek átadását egybekötötték az

5 orvoskari telep létrehozása terén nagy érdemeket szerzett Tóth Lajos államtitkár orvoskari díszdoktor avatásával ban adták át és helyezték üzembe a kazánházat és a gépházat, valamint a központi főző- mosó konyhát is november 6-án került ünnepélyes keretek között átadásra a Gyermekgyógyászati Klinika, Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében. Ebben az évben szerették volna befejezni az elméleti intézetek építését, a hitelkeret hiányában azonban erre nem került sor decemberében a Törvényszéki Orvostani épület került átadásra, helyet biztosítva a Törvényszéki Orvostani és Gyógyszertani Intézetnek májusára felépült a bonctani és kórbonctani épület. Ezen épületben nyertek elhelyezést a Kórbonctani, a Közegészségtani, az Anatómiai és az Általános Kórtani, valamint az Élettani Intézet őszére elkészültek a szem-, gége-, orr-, fül-, bőr-, elmekórtan és szülészet- nőgyógyászat épületei, valamint az egyetemi különálló vízmű telep belső berendezései is október 17-én került megrendezésre kettős ünnepség keretében a klinika építésének befejezése. A zárókő-letételi ünnepséget az egyetem névadójának gróf Tisza István szobrának Felvételi épület előtti téren történő felavatásával kötötték egybe. Az ünnepély fényét emelte Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenléte. Szemelvények az Orvostudományi Kar eseményeiből a két világháború között december 14-én a bölcsészkari tanácsülésen a kar dékánja, Illyesfalvi Tankó Béla mutatta be Barabási Kun József dékán indítványát, melyet az Állam- és Jogtudományi Kar tanácsülésén tett, miszerint a Debreceni Tudományegyetemnek Gróf Tisza István Tudományegyetem elnevezését javasolja, melyet a kar egyhangúlag elfogadott. Az egyetem névadó ünnepségére június 21-én a klinikák Felvételi épületében került sor méltóságteljes körülmények és kiemelkedő személyiségek, többek között Bethlen István miniszterelnök jelenlétében. Az egyetem 1945-ig viselte a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem nevet. Az Orvoskar megnyitásával párhuzamosan 1922 elején ápolónői tanfolyam indult el 10 fővel. A képzésnek Csiky József vezetésével az ban a Rockefeller Alapítvány

6 adott lendületet, melynek következtében a tanfolyam önálló épületet kapott. A két évfolyamos kurzusnak az as tanévben 27 növendéke volt. Önképzés céljából alakult meg az Orvosegyesület, melynek első elnöke Kenézy Gyula egyetemi nyilvános rendes tanár volt. Üléseit a klinika-telepen tartotta. Az egyesület több kongresszust bonyolított le a 20-as és 30-as években. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium engedélyével orvosi folyóirat indult el, amelyet 1943-ban Kettesy professzor javaslata alapján az Orvosegyesületre bíztak ben alakult meg a Tisza István Tudományos Társaság, ugyanebben az évben határozta el a kar a kari könyvtár létesítését is. A Református Kollégium dísztermében 1922 elején avatták fel a kar első orvosdoktorait ben az orvostanhallgatók több mint kétharmada tandíjmentes volt, az orvosi internátusban 1925 év elején 30 medikus kapott ingyen ellátást. Szontagh professzor a szegények részére tejkonyhát, a diákjóléti iroda a rászoruló hallgatók részére ingyen konzerváló fogkezelést, szanatóriumi ápolást, munkaalkalmat, kedvezményes áru fürdőt, tízórait és koncertjegyet biztosított tól az egyetemi hallgatók kötelező orvosi vizsgálatát rendelték el. A tanulmányi fejlődést jelentette, hogy az Orvoskaron a gégészet részére szakelőadói állást szerveztek meg, Verzár Gyula magántanár vezetésével szeptemberében pedig stomatológiai szakelőadás indult el Csilléry András koordinálásával. Az 1920-as 30-as években több alkalommal tettek látogatást magas rangú közéleti személyiségek az egyetemen novemberében Bethlen István miniszterelnök tekintette meg a nagyerdei telep klinika és intézeti épületeit Huzella Tivadar dékán és az Orvoskar tanári kara kíséretében június 3-án került sor Horthy Miklós kormányzó jelenlétében a központi egyetem alapkőletételének ünnepségére, amelyet egybekapcsoltak Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter államtudományi díszdoktor avatásával a Felvételi épületben május 15-én Neuber Ede rektorságának ideje alatt avatták fel a Tisza István Tudományegyetem Központi épületét ünnepélyes keretek között. A 30-as években nyerték el az Orvostudományi Kar díszdoktori oklevelét Bókay János a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára (1934), báró Anton Eiselsberg a bécsi tudományegyetem nyugalmazott tanára (1935), Ludwig Aschoff a freiburgi egyetem tanára (1935) és Verebély Tibor a budapesti Sebészeti Klinika igazgatója (1940).

7 Az Orvostudományi Kar Halle /an der Saale-ben Sztálingrád sikertelen német elfoglalása (1943) fordulatot hozott a II. világháború keleti frontján. A német hadászati kezdeményezés a szovjet katonai vezetés kezébe ment át. Ennek következtében 1944 kora őszén a keleti front elérte Magyarország területét. A front közeledtével a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Kara 1944 őszén, a szigorló orvosok részére rövidített szigorlati tanfolyamot szervezett, melyen 102 szigorló orvos vett részt, közülük október 9-ig 76-ot orvosdoktorrá avattak. Az 1944/1945 tanév - az szeptember 6-án tartott I. kari ülés döntése alapján szeptember 16-án kezdődött, de a hadi helyzet, az állandó légibombázások, a harctér közeledése a kar oktató, tudományos, kutató-, és betegellátó munkáját folyamatosan bénította, és október 9-re csaknem megszüntette. Megkezdődött a Budapestre történő áttelepítés. Ebben az időpontban a kar kinevezett 15 professzora közül mindössze 4, 6 címzetes rendkívüli tanárból 1, 52 magántanárból 5, a 198 tagú tansegédszemélyzetből 52 maradt a szolgálati helyén. Az I. félévre beiratkozott 274 orvostanhallgatóból 53 maradt Debrecenben. A Tudományegyetem Orvostudományi Kara október 9-én Budapestre telepített részlege három szekérrel október 15.-én érkezett az állomáshelyére és az Országos Orvosi Nyugdíjintézet helységeiben nyert elhelyezést. Október 25-én tartott kari ülésén a dékán bejelentette, hogy az orvosprofesszorok és a tansegédszemélyzet, hadi vagy polgári kórházakban működhetnek. A szigorlati tanfolyamokat tovább folytathatták, IV és V éves hallgatók szigorlatoztatása is engedélyezett volt. Ennek értelmében 13 hallgatót avattak orvosdoktorrá. Csilléry professzor - a kitelepítendő magyar egyetemek kinevezett kormánybiztosa jelenlétében - a német követségen tárgyalásokat kezdeményezett, az egyetemek Németországba telepítéséről. Az egyezmény szerint a budapesti kar Breslau-ba (ma:wroclaw) a vidéki karok, Halle/ an der Saale területére kerültek kitelepítésre. A Budapestre menekült debreceni orvosprofesszorok közül azonban 7-en nem vállaltak Németországban tanszéket és Budapesten maradtak. Az december között az összetoborzott személyeket, katonai és oktatási felszereléseket katonai szerelvényeken, katonai ellátással Halle/an der Saale állomására szállították és az állomás közelében, a Finanzamt - beton épületébe, a háború idejére átszervezett katonai kórházba szállásolták el. A szigorlók és hallgatók, valamint a családtagok a városban kerültek elhelyezésre. Az Orvostudományi Kar december 31-én a Halleban tartott I. kari ülésen alakult meg, Csilléry András elnöksége és 10 tanár jelenléte mellett. A hozott határozat szerint a katonai kiképzés és a rövidített oktatási tanfolyamok célja hadi célokat, az utánpótlást és a

8 béke idejére - az átmentést szolgálta A kari határozat értelmében egyhangúlag Orsós Ferenc professzort dékánnak, Borsos Nachtnébel Ödön professzort prodékánnak és Kulcsár Ferenc professzort (Szeged Idegklinika) kari jegyzőnek választották meg. Megállapították a kinevezések kelte alapján - a tanári rangsort, a tanszékek betöltését, a tansegéd személyzet beosztását, a szigorlati bizottságokat és a kurzusok tanrendjét január 9-én a hallei német egyetem klinikáin és elméleti intézeteiben - tanrend szerint - megkezdődtek az előadások. Az első 54 végzett szigorló orvos avatását március 31-re tervezték. A kitűzött ünnepséget azonban meghiúsította, a Halle város elleni nagyméretű amerikai légitámadás, melybe beleesett, és súlyosan megsérült az avatásnak helyet adó épület is. A légitámadás után a jelöltek (54-ből 2 debreceni jelölt is) ünnepség nélkül gyertyavilágnál - kapták kézhez diplomájukat. Az újabb orvos avatásokra április 6-án (79 hallgató/5 debreceni) április 9-én (71 hallgató/4 debreceni), április 12-én (7 hallgató/ 2 debreceni), míg április 16-án (2 hallgató/ 1 debreceni jelölt) került sor április 17-én - 3 napos utcai harc után az amerikai hadsereg elfoglalta Halle városát és a kar épületét a hadsereg részére - igénybe vette. A további találkozási, gyülekezési hely a hallgatók részére a Frankesche Stiftungban működő magyar diákotthon volt. Az június 8-i IV. rendes kari ülésen foglalkoztak a hallei magyar orvostudományi kar életében beállott mély válsággal. A dékán jelentette, hogy a tanárok, a tansegédszemélyzet és a hallgatóság között, erős hazatérési törekvések támadtak. Külön csoportok alakultak, az azonnal akár gyalogosan hazaindulók, a hivatalos intézkedések és engedélyek utáni, majd a magán, ill. kiszállított állami értékekkel együtt történő hazatérés igényével. A hozzászólások szerint, a tanári kar minden tagja testületileg kívánt megfelelő utazási és igazgatási körülmények között hazatérni. Október 12-én a halle-i magyar orvostudományi kar maradványa (kb 300 fő) tehervagonokban hazaindult többek között Orsós János, Mikó Gyula, Hüttl Tivadar, Széky Antal tanárok - vezetésével, valamint a dékáni hivatal munkatársai, 200 hallgató és családtagok. Orsós Ferenc és Csilléry András professzorok Németországban maradtak. A Debrecenbe visszatérteket igazolták s korábbi állásukba visszahelyezték, Hüttl Tivadar és Orsós János Imre professzorok kivételével. Ők később kerültek elhelyezésre: Hüttl professzor az Országos Onkológiai Intézetbe sebész-főorvosként, Orsós János a hajdúböszörményi Rendelőintézetben bőrgyógyászként. A szigorlóknak, hallgatóknak a Halléban szerzett diplomáját, szigorlatait nem ismerték el, míg az orvostanhallgatók féléveinek beszámítását - a rendelet az orvostudományi egyetemek hatáskörébe utalta.

9 Újrakezdés a II. világháború után A bombázások során az egyetem épületei közül legsúlyosabban az Orvosi Vegytani Intézet és az Orvosi Fizikai Intézet sérült meg. Bombatalálat érte a Belgyógyászati pavilon északkeleti szárnyát, a szülészeti fertőző pavilon északnyugati szárnyát, a Diákotthon középső szárnyát, valamint a Leányinternátust. A gyógyítómunka folyamatosságát Sántha Kálmán Bodnár János, Verzár Gyula és Loessl János biztosította. A gyógyszerek, kötszerek villany-, víz- és gázszolgáltatás hiányában ez nem volt zökkenőmentes. Egyes intézeteket, mint például a Sebészetet, Szemészetet, Bőrklinikát és Belklinikát még 1945 októberében is az orosz hadikórház parancsnoksága vette igénybe október végén, november elején megindult az állagmegőrző tevékenység, és a romeltakarítás a Debrecenben maradt professzorok vezetésével. A nélkülözhető egyetemi helyiségekben ideiglenes szállást kaptak az otthontalan professzorok, oktatók, tisztviselők, altisztek és munkások. A beiratkozási határidőt meghosszabbították december 15-ig, bár az előadások már november végén megindultak. Betegeket ennél is korábban elláttak a klinikákon. A nem debreceni hallgatókat is elhelyezték a klinikákon és az intézetekben. A szénhiány miatt szigorú takarékossági intézkedésekkel korlátozták a klinikák és az intézetek vízellátását, fűtését és világítását. 1944/45. tanév II. félévi beiratkozása február 15-től március 1-jéiig tartott. A beiratkozott hallgatóból 111 volt I féléves. A félév folyamán korábbi tanszéküket foglalták el: 1945 februárjában három, áprilisban hét professzor tért vissza. Három egyetemi tanár nem tért vissza Debrecenbe. Egy évvel később /46. tanévben - már 116 oktató dolgozott díjas állásban, az orvostanhallgatók száma pedig 359-re emelkedett végén kormányhatározat intézkedett a kettős tanszékek szétválasztásáról. Az Anatómiai és a Törvényszéki Orvostani, a Közegészségtani és a Gyógyszertani, az Élettani és a Kórtani ennek megfelelően önálló intézetté vált. Az oktatás és a betegellátás színvonalának emelésére 1949-ben a párhuzamos II. Sz. Belgyógyászati és a II. Sz. Sebészeti Klinika létesítését határozták el. Ez a következő években meg is valósult. Az új klinikáknak egy ideig a Városi Kórház adott helyet. Az oktatás mellett a tudományos kutatás is egyre nagyobb jelentőséghez jutott ban Sántha Kálmán dékán javaslatára a kari ülésekre a hallgatóság képviselőit is meghívták ban került sor a felvételi vizsgák bevezetésére, a tananyag korszerűsítésére, társadalomtudományi tanszékek felállítására valamint a tanulókörök szervezésére.

10 A Debreceni Orvostudományi Egyetem önállóvá válása A Minisztertanács 1951-ben kiadott rendelete az orvostudományi karokat a tudományegyetemek szerkezetéből kiemelte, önálló orvostudományi egyetemekké szervezte át, és az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá helyezte. A több fakultású tudományegyetemből az Orvoskar 1951-ben vált ki és önálló intézményként megalakult a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE). Az orvosképzés reformja előkészítette a szükségessé vált új intézetek: a Biológiai és a Biokémiai Intézet szervezését, valamint a Kórtani Intézetnek Kórélettani és Mikrobiológiai Intézetre való szétválását, valamint lehetővé tette a Városi Kórházban működő II. sz. Klinikák beköltözését a klinikatelepre. A reform keretén belül jött létre az egyetemen a Tanulmányi és a Személyzeti Osztály is. Az évek folyamán a DOTE tovább fejlődött, új klinikák létesültek, mint az Ortopédiai, Szív- és Mellkassebészeti, a II. Sz. Belklinika és a II. Sz. Sebészeti Klinika, valamint a Központi Klinikai Diagnosztikai Labor. Több új épület készült el: a Kórélettani és Mikrobiológiai Intézet épülete (1949), a Radiológiai Klinika (1971), az Elméleti Tömb (1973) épülete, a Fogászati Klinika (1981), a Nőgyógyászati Klinika új szárnya (1982), a Fül-Orr-Gégeklinika bővített rekonstrukciója ( ), a II. Sz. és a III. Sz. Kollégium és a Művese Állomás. Az elméleti intézetek közül a Tájanatómiai és Sebészeti Műtéttani, a Biokémiai, Biofizikai, Kémiai, Biológiai, Egészségügyi Szervezési, a Marxizmus-Leninizmus Intézetek létrehozását, valamint a Központi Kémiai Laboratórium, a Központi Kutató Laboratórium, a Központi Izotóp Laboratórium és az Idegennyelvi Tanszék megalapítása valósult meg. Az Általános Orvostudományi Kar mellet létrejött a fogorvosi szak (1977). Ebben az időszakban a fogorvosi szakon hallgató tanult növekvő létszámban. A sokrétű egyetemi feladatok végzését mintegy 530 diplomás és 2050 nem diplomás dolgozó biztosította. Ebben az időben az általános orvoskarnak mintegy hallgatója volt ban kezdte meg működését az Egészségügyi Főiskola Nyíregyházán, amely rövidesen a DOTE Egészségügyi Főiskolai Karává fejlődött.

11 A Debreceni Orvostudományi Egyetem a 90-es években A 90-es években az egyetem területén további intézetek alakultak, valamint épületek kerültek átadásra. A régi Auguszta Szanatórium egy részének átépítésével és új épületszárnyak létrehozásával felépült a Szívsebészeti Klinika (1993). Ezzel lehetővé vált a Szívsebészeti Klinika és a II. sz. Sebészeti Klinika szétválása (1996) ben alakult meg a PET Centrum jogi elődje, az Orvosbiológiai Ciklotron Laboratórium, amely 1993-tól mint önálló szervezeti egység - PET Centrum működött. Az önálló Nukleáris Medicina Központ létrehozásával biztosította a DOTE vezetése a diagnosztikai ellátás magas színvonalát. Ennek keretében működött a Spect-részleg (1996) és a Gamma-kamerás részleg ban a PET Centrum és a Nukleáris Medicina Tanszék Nukleáris Medicina Intézet néven egyesült. Az új tanszékvezető professzorok kinevezése után az Ideg- és Elmegyógyászati Klinika szétvált, és a továbbiakban Neurológiai Klinika és Pszichiátriai Tanszék keretében végzi a tevékenységét (1992, 1996) ban megkezdődött a III. Sz. Belklinika rekonstrukciója. Ugyanebben az évben átadták az I. sz. Belklinika új épületszárnyát, amely négy új részleg működését teszi lehetővé (radiológiai laboratórium, nephrológiai fekvőbeteg osztály, szív-ultrahang labor és korszerű új oktató szoba). A Gyermekklinikán koraszülött intenzív részleget hoztak létre. A III. sz. kollégiumban egyetemi konyha és étterem kapott helyet. A Tüdő- és Szívsebészeti Klinika 1998 során vált ketté ban az Orvoskar megalakulásának 75 éves évfordulóján a rendszerváltást megelőző időszakban az egyetemen szenvedett sérelmek miatt többen rehabilitációban és rehabilitációs emlékérem kitüntetésben részesültek. Az egyetemi autonómia létrejöttével párhuzamosan megvalósult az egyetemi doktori habilitáció (1995) és egyetemi doktori (PhD) cím megszerzésének lehetősége. A PhD doktoranduszok képzése 1995-ben kezdődött el. Új hagyományteremtő ünnepség keretében a debreceni orvosképzés megindulásának évfordulója alkalmából (október 23.) - a Református Kollégium oratóriumában - rendezett jubileumi ünnepségen történt az egyetem díszdoktorainak, a habilitált és az egyetemi doktoroknak az avatása, valamint a Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvarán és a gyulai városháza dísztermében az Egészségügyi Főiskolai Kar végzett hallgatóinak diploma kiosztása.

12 1996 szeptemberében beindult a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) és a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) közreműködésével a gyógyszerészképzés (Gyógyszerésztudományi Szak). Első éves hallgatók beiratkozásával kezdődött meg a Népegészségügyi Iskola működése is 1996-ban ban ünnepélyes keretek között emlékezett meg az Orvostudományi Egyetem az Orvoskar megalakulásának 80. évfordulójáról. Több éves előkészítő munka után január 1-jével az integráció keretében a város egyik legtekintélyesebb, legbonyolultabb szervezete a Debreceni Egyetem jött létre húszezres hallgatói létszámával. Az integráció Az országos kormányprogramot megelőzve Debrecenben már a 1980-as években megindultak az egyeztetések a széttagolt felsőoktatás újraegyesítéséről ben hivatalosan is megalakult a Debreceni Universitas Egyesület (DUE), amelynek keretében az intézmények közötti, meglévő kutatási, oktatási együttműködések dinamikusan fejlődtek, jelentős közös fejlesztések indultak. Ennek köszönhető, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) és a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) együttműködésében beindult a DOTE-n a gyógyszerészképzés, a DOTE, a Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE) és a KLTE közös képzéseként pedig a molekuláris biológus képzés nyarán országos kormányprogramként felerősödött a széttagolt magyar felsőoktatás integrációjának előkészítése. Míg az 1993-ban elfogadott felsőoktatási törvény nem teremtett kedvező törvényi hátteret az universitas-mozgalomnak, addig az 1996-ban elfogadott törvénymódosítás kimondta, hogy a felsőoktatási intézmények felsorolása december 31-ével lejár. Azt követően egyetem csak abban az esetben működhet, ha több tudományterületen, tudományterületenként több tudományágban, valamint több szakon folytat megfelelő színvonalú képzést. A Világbank szakértőivel együttműködve elkezdődött egy felsőoktatásfejlesztési program előkészítése. Ezzel kapcsolatban 1996-ban és 1997-ben pályázatok kerültek kiírásra a Felsőoktatás-fejlesztési Alapprogramok keretében. Ezeken a DUE tagintézményei, mindkét évben sikeresen szerepeltek, M Ft összegű fejlesztést nyertek el. A sikeres pályázás alapfeltétele az összes tagintézmény tanács által elfogadott integrációs szándéknyilatkozat volt. Ezt első ízben szeptember 25-én írta alá öt debreceni felsőoktatási intézmény (a Debreceni Agrártudományi Egyetem, a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a

13 Debreceni Hittudományi Református Egyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriuma) továbbá társulási szándékkal az Atommagkutató Intézet (ATOMKI) vezetője, azzal, hogy készek önként létrehozni a Debreceni Egyetemi Szövetséget, mint az egységes Debreceni Egyetem felé vezető átmeneti intézményt. A világbanki programon belül, a Népjóléti Minisztérium és a DOTE közreműködésével valósulhatott meg a Népegészségügyi Iskola épületének felújítása, valamint a képzés kialakítása. Az év eseményei már a Debreceni Egyetemi Szövetség (DESZ) megalakulásának története. A szövetség alapító tagjai között van a hat felsőoktatási intézmény, melyek a következők: a Debreceni Agrártudományi Egyetem, a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Debreceni Hittudományi Református Egyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriuma, valamint társult tagként az ATOMKI január 1-jével létrejött a Debreceni Egyetem, ahol Hajdú-Bihar megye egyetemei és főiskolái integrálódtak, melynek eredményeként öt egyetemi és három főiskolai karral kezdte meg működését. Orvos-és Egészségtudományi Centrum A 27/1951. (1. 28.) MT sz. rendelettel önálló egyetemként létrehozott Orvostudományi Egyetem január 1-jével vált az integrált Debreceni Egyetem tagjává. Az újraegyesülést követően a korábbi orvosegyetem alapjaira építve alakult meg az Orvos- és Egészségtudományi Centrum, amely magába foglalta az Általános Orvostudományi Kart, a Fogorvostudományi Intézetet, a Gyógyszerésztudományi Intézetet, a Népegészségügyi Iskolát, valamint a Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolai Kart. Napjainkban a Centrum öt karral működik. (ÁOK, FOK, GYTK, NK, EK). Egészségügyi intézményként a Centrum fő feladata a betegellátás, amely 1690 klinikai ágyon a Tiszántúl és Északkelet Magyarország lakosságának progresszív betegellátásáért felelős, ugyanakkor országos és nemzetközi hírű klinikai tevékenysége miatt nagyszámú beteget vonz más megyékből, régiókból is. Klinikáin 70 világhírű orvosprofesszor, 90 nemzetközileg elismert egyetemi docens és 140 egyetemi adjunktus vezetésével közel 1000 orvos és 2000 egészségügyi szakdolgozó százötvenezer beteg gyógyulását segíti évente. Szakrendeléseinken másfél millió ember kapja meg a legmagasabb szintű egészségügyi ellátást.