Nagy László EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN (A SOKARCÚ BOCSKAI ISTVÁN)

Átírás

1 Nagy László EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN (A SOKARCÚ BOCSKAI ISTVÁN) 1

2 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV SOROZATSZERKESZTŐ NYAKAS MIKLÓS A borítón Bocskai István szobra Genfben A könyv számítógépes szerkesztése, a képek válogatása és feldolgozása a sorozatszerkesztő munkája Borítóterv: Szekeres Gyula ISSN ISBN A Hajdúsági Múzeum és a Polgármesteri Hivatal (Hajdúböszörmény) Kiadványa Szerkeszti: Dr. Nyakas Miklós Felelős kiadó: Dr. Lázár Imre Nyomda: Fábián Bt. Debrecen Felelős vezető: Fábián Imre 2

3 IN MEMORIAM SZAKÁLY FERENC 3

4 Száznegyvenhármat léptem; ez a hossza az emlékműnek. Hírnök, ki megölt milliók végső tisztelgését hozza úgy mentem el a szobor-sor előtt. Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel a hadrakelt hit zord hadnagyai a Vilmosok! és Coligny és Cromwell - ők néztek rám - s a szablyás Bocskai..." Illyés Gyula: A reformáció genfi emlékműve előtt 4

5 TARTALOMJEGYZÉK AJÁNLÁS 7 ELŐSZÓ 9 IUVENTUS VENTUS" - A FELKÉSZÜLÉS ÉVEI 12 Bihar vármegye szülötte? 12 A kor katonája és hadvezére 17 Miksa császár testőre 19 EGY BÁTHORY ROKON TRANSSYLVANIÁBAN 26 Tündérország" - Tündérkert"? 26 A Báthoryak és udvaruk 30 Bocskai első évei Erdélyben 36 Véres belviszályok forgatagában 45 A váradi főkapitány 51 ZORD IDŐK TÜNDÉRORSZÁGBAN" 59 A török háború erdélyi visszhangja 59 A lázadó urak felmészárlása" 65 Bocskai hadvezéri bemutatkozása 74 Számos lázadó székely megöletése és megbüntetése" 84 Halványuló győzelmi remények között 90 Szemben a Báthoryakkal 103 Mélyponton, kétségek között 115 KÉT ORSZÁG FEJEDELME 123 Legendák és tények a fejedelemségről 123 A botcsinálta" felkelővezér" 128 Hajdúvitézek! Húúúj Húúúj Ráááá 148 Két bajnok" nagy sakkjátszmája" 153 5

6 Egy rebellis köznemes" megdicsőülése Szerencsen és Medgyesen 170 KÜLPOLITIKAI CÉLOK ÉS EREDMÉNYEK 184 Jó kard mellé jó toll is kell! 184 Egy királyjelölt Rákosmezőn 200 Rákosmező és Korpona külföldi visszhangja 211 TETŐPONTRÓL PÁRNASÍRBA 222 Bocskai székhely nélküli fejedelmi udvara 222 A fejedelem hajdú és székely politikája 230 Pártvillongások kereszttüzében 236 Az életkedv utolsó fellobbanásai 252 Bocskai végrendelete és halálának utózöngéi 259 A HALHATATLANSÁGBA VIVŐ ÚTON 268 A kortársak és a közel egykorúak szemében 268 A Bocskai-kép alakulása 1848 előtt és után 276 Egy kényszerpályás kisország Bocskai-portréja 280 Az ezredforduló Bocskaija 293 UTÓSZÓ 299 RÖVIDÍTÉSEK 302 ANGOL ÉS NÉMET NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓ 305 6

7 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN AJÁNLÁS és ELŐSZÓ Ajánlás A z egyik legnagyobb magyar történelmi személyiség, Bocskai István életművét és harcát bemutató monográfiára régen várunk. Most itt van. Bocskai István életének, politikai és katonai cselekedetének a mai tudásunk szerinti legteljesebb, legátfogóbb rajzát kapják Nagy László több évtizedes kutatásai eredményeképpen. Az érdeklődő olvasó olyan művet tart kezében, amely a személyiség tettei motivációjának legfőbb eredőit igyekszik adni korba ágyazottan. Láttatja, hogy a tizenhatodik század utolsó harmada hadszíntérré vált Magyarországának szellemi, vallási, politikai, katonai légkörében hogyan formálódtak a személyiség meghatározó vonásai. Bocskai István, a bihari nagyúr élete, forgolódásai talán tipikusnak is lenne tekinthető, ha sorsa utolsó jó két esztendeje nem tartogatott volna számára olyan kényszereket és lehetőségeket, amely lépéseiben és cselekedeteiben a tizenhetedik század és az egész magyar történelem egyik legsikeresebb politikusává és hadvezérévé emelte. A legáltalánosabb magyar érdek a törökellenességben fogalmazódott meg, a tizenhatodik - tizenhetedik században. Ebben Bocskai sem különbözött kortársaitól, s mégis neve a török szövetségben a Habsburgok ellen vívott harc vezéreként, a rendi és vallási szabadságjogok védelmezőjeként íródott a történelem lapjára. Szemléletesen bontakozik ki a könyvben, hogy a magyarság kettős függősége és az ország függetlenségének és egyesítésének nagy álma miként befolyásolta a kortársak gondolkodását és cselekedeteit. Bocskai kivételes nagysága - mely előtt e század két költő nagysága, a katolikus Illyés és kálvinista Ady egyaránt fejet hajtott - éppen a történelmi helyzetfelismerésben van, amely egy életpálya során csak ritkán adatik meg. Bocskai a dunántúli uraknak írott levelében joggal fogalmazta: én is igaz magyar vagyok, a kegyelmetek javát nem különben keressük, mint a magunkét. A Béccsel okosan hadakozás Bocskai politikai éleslátását bizonyítja, amely a rendkívüli helyzetekben mutatkozik meg igazán. 7

8 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Nem véletlenül kerül itt kiadásra Nagy László Bocskai István, Erdély és Magyarország fejedelmének minden eddiginél teljesebb pályaképét megrajzoló könyve. A hajdúszabadság, a hajdútelepítés nagy társadalmi, politikai gondolata megvalósítójának örök hálával tartozik a hajdúság népe. Az elődök, a,, két császár közötti országvédő katonai szerep elévülhetetlen érdeme a létéért küzdő hajdúságnak. A haza és a szabadhajdúk Bocskai küzdelmeiben találtak egymásra. Bocskai politikai nagysága méltán, történelmi érdemeiben manifesztálódik. Ennek pedig részese a hajdúság. Ajánlom e könyvet mindazoknak, akiket érdekel a mába érő és jövőt meghatározó múltunk Bocskai Istvánnal jelzett fényes korszaka. Hajdúböszörmény, november 27. Dr. Lázár Imre polgármester a Hajdúvárosok Szövetségének elnöke 8

9 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN AJÁNLÁS és ELŐSZÓ ELŐSZÓ V árad kapitánya Stephanus Bocskai nagy ember és magyar úr volt Félünk hogy palántája kipusztult már ennek a szép fajtának. Mert micsoda gyönyörű ember volna egy mai Bocskai István! Az Európától megihletett erdélyi kultúrában felnőtt. Protestáns, jeles újító nagy elme. Főképpen pedig bátor és bölcs magyar. Hiba és beteges csoda történhetett a magyar lélek evolúciójában [fejlődésében]. Iszonyú pici magyarok a mai magyarok. Leszaladás történt a magyar típusok skáláján. Hogy Belgiojosonak is köszönhetjük egy kicsit Bocskait, nem baj. Csak a nebulók kötelesek elhinni, hogy a messiások és hősök úgy nőnek, mint a krumpli vagy úgy érkeznek mint a meteor. Kicsinyes csirákból szökkennek elő a legnagyobb dolgok is, s a nagy emberek egyebet is cselekednek, mint hogy nagy cselekedetekkel traktálják a históriát. Féltette birtokait és várait Belgiosotól és erre fölkelt. Megvédte a lelkiismeret szabadságát. Megnövelte a magyarság harcos dicsőségét. Ivott a sikerek legnagyszerűbb italából. Gyakorolta a megértő és lemondó bölcsességet. Fáklyát gyújtott a magyar géniusznak. Okos formáját formálta meg a nemzeti szabadságnak. Megkötötte a bécsi békét. És elvesztette önmagát. Korába helyezve ő igazán elődje az igazán európai nagy magyarnak, aki ma még nincs a Róma átkát kikacagó s Béccsel okosan hadakozó Bocskai István ma oly bátor vezére volna az európaian magyaros radikalizmusnak, amilyent nagyon sokára kapunk... Fájdalmas örömmel gondolunk régen eltűnt alakjára. Testamentumára, melyből még ma sem tudják az igazságot kiolvasni Magyarország fiai...a régi Magyarország megmentőit szépen ünnepeljük. De új Magyarországot nem tudunk csinálni. Talán föléltük a magyar matéria értékesebb felét. Ha Bocskai István föltámadna, nagyon megvetne bennünket ban, Bocskai István halálának háromszázadik évfordulóján lelkesedett és kesergett így a publicista Ady Endre. Összehasonlító utalásai a 1 Ady Endre: Bocskai István. Budapesti Napló május 13. sz. 9

10 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. huszadik század eleji magyar viszonyokra vonatkoznak, de némelyek talán ma is megszívlelendők. Értékelése Bocskai életművéről és harcáról több ponton döbbenetesen találó és kora történetírását sok tekintetben túlszárnyaló. Ady a Bocskai fegyverfogását idealizálókkal szemben bátran kimondta, hogy ennek az igazi magyar úrnak" a fegyverfogása és szembefordulása a Habsburg-hatalommal alapvetően önös érdekekből fakadt. Ám mert érdekei és céljai találkoztak a nemzet egy jelentős részének a vágyaival és akaratával, az első napokban oly reménytelennek tűnő harcot végül is katonai siker koronázta. Méghozzá olyan mérvű diadal, amelynek eredményeként az Ér-mellékéről induló, több magyar- és külföldi kortárstól kárhoztatott mozgalom bekerült az európai történelem nagy Óceánjába is. Ennek bizonyságaként áll Genf főterén, a Reformáció Emlékművén az élete nagyobb részében katolikus - Habsburg hatalmat támogató váradi főkapitány, erdélyi majd császári főtanácsúr szobra a nagy protestáns harcosoké - Oliver Cromwellé és Orániai Vilmosé -között. Ma is kevesen tudják, hogy Bocskai István az egyetlen olyan magyar fejedelem, akinek külföldön idegenek állítottak szobrot. Tették annak ellenére, hogy Bocskai nevét - mint egy kis nép fiáét - általában nem emlegetik az európai történelem nagyjai között. Hazánkban utcák, terek, iskolák, laktanyák és különféle szervezetek viselik Bocskai István nevét, de életéről valójában ugyancsak keveset tud az ezredforduló küszöbén élő magyarok nagy többsége. Ugyancsak sajátos, ellentmondásokban bővelkedő életműve csupán egy szűkebb kör előtt ismert. Kevesen tudják, hogy az Erdély Habsburg-uralom alá kerülésében oly fontos szerepet betöltő, s alapvetően mindig törökellenes elkötelezettségű főúr miként jutott el odáig, hogy egy török szövetségben vívott Habsburg-ellenes harc vezéreként fejezze be az életét: Az is kevéssé ismert, hogy az egykoron minden politikai ellenvéleményt és rendi szabadságtörekvést a legkeményebb eszközökkel is letörő fejedelmi főtanácsúr hogyan vonulhatott be a históriába a rendi és vallási jogokért küzdő szabadságharcosként? Akárcsak az, hogy a közszékelyek 1596-os szabadságtörekvéseinek a vérbe fojtójából hogyan lett a székelyszabadság visszaállítója és a hajdúszabadság alapjainak lerakója? És csuda ez világ sora - mondhatnánk az egykorú krónikással együtt. Az erdélyi, többnyire Pádovát járt humanistákat lebecsülő harcias Bocskai István élete végén a kassai udvarában humanista tudósokkal vette körül magát, akiknek a véleményére sokat is adott politikája formálásá- 10

11 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN AJÁNLÁS ÉS ELŐSZÓ ban. S bár életében jóval kevesebbet tevékenykedett politikusként, mint hadvezérként, mégis a tizenhetedik század legnagyobb magyar hadisikerét aratta és került be a legkiválóbb magyar hadvezérek panteonjába. Igaz, ellentmondásokban bővelkedő volt maga a kor is, amelyben élt és tevékenykedett, de ö így is kirítt a kortársai közül. Élete utolsó huszonhét hónapja nélkül neve minden bizonnyal rég a feledés homályába merült volna. Legfeljebb az olykor igaztalanul is elmarasztalt Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem rossz szellemeként" idézné emlékét a transzilvánikus elfogultságoktól ma sem mentes magyar történetírás. A Bocskai István életével, politikai és katonai cselekedeteivel foglalkozók többnyire az utolsó évek sikeres politikusának és diadalmas hadvezérének a képét vetítették vissza a szabadságharc előtti életszakaszára is. Az ilyen - akarva - akaratlanul - torzító ábrázolásban bölcs politikusként lép elénk, amikor tervei sorra kudarcot vallanak; országa, nemzete sorsán töprengő hazafiként akkor is, amikor főként önös érdekek irányítják tetteit. Az ilyen és ehhez hasonló torzításokat szeretném mindenképpen elkerülni, és fejlődésében bemutatni a valóban sokarcú igazi magyar urat és a méltán Genf főterére kerülő nagy történelmi személyiség életművét. Törekvésem sikerét a magyar történelem, s benne Bocskai István személye iránt érdeklődő olvasók hivatottak elbírálni. Csupán azt ígérhetem, hogy igyekszem hasznosítani e munkámban nem csak a saját, több évtizedes kutatási eredményeimet, de azokat is, amiket az e témával foglalkozó más történészek elértek. 11

12 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. IUVENTUS VENTUS - A FELKÉSZÜLÉS ÉVEI Bihar vármegye szülötte? Kismarjai Bocskai István származási körülményeiről egy 1606 elején kelt versben így írt Debreczeni Szappanyos János prédikátor, költő: Nem kell irigykedni Farkas szemmel nézni Senkinek ez dologra Bihar vármegyéből Hogy te ez kis helyből Származtál oltalmunkra... 2 Habokai Márton nótárius egy 1795-ben iskolai használatra összeállított kátéjában arra a kérdésre, hol született a Kismarját privilégiummal ellátó Bocskai István fejedelem, így válaszol: Ezen városnak, [t.i. Kismarjának] északi részén lévő várban, amely várnak helye most is elevenen meg tetszik. Varga Gyula, Kismarja monográfusa, a Bocskai által tollbamondott adománylevél alapján állítja, hogy a szabadságharcos fejedelem maga is a Hajdú-Bihar vármegyében fekvő Kismarját tekintette igen kedves szülőföldjének. A költőnek igaza volt 2 Magyar költészet Bocskaitól Rákócziig (Esze Tamás - Kiss József- Klaniczay Tibor) Bp., o. 12

13 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN IUVENTUS VENTUS BIHAR VÁRMEGYE SZÜLÖTTE? abban, hogy Bocskai Bihar-vármegyei birtokosként bontotta ki a Habsburg-ellenes küzdelem zászlaját, de az utókor történetírása a kismarjai születési helyet annak ellenére sem fogadta el, hogy maga a fejedelem is..szülőföldjének" nevezte ezt a helyet a privilégiumlevélben. 3 Az egykorú adatok egybecsengő állítása szerint a későbbi szabadságharcos fejedelem Kolozsvárott született 1557január l-jén tisztes fogságban. Apja Bocskai György I. Ferdinánd választott magyar király híve várandós feleségével lekcsei Sulyok Krisztinával, a királyi főkomornyik lányával együtt Izabella királyné foglyaként tartózkodott a kincses városban ebben az időben. Bocskai István családi származás-rendjét megtalálhatjuk a kortárs történetíró Szamosközy István, valamint Nagy Iván későbbi munkájában. Szamosközitől megtudható, hogy a későbbi fejedelemnek hat leánytestvére és négy fiútestvére volt, akik vele együtt elérték a felnőtt kort, rajtuk kívül még öt gyermek, akik kis korukban elhaláloztak. A lánytestvérek Báthory Kristófhoz, Bagdi Györgyhöz, Kendeffy Jánoshoz, Bánffy Kristófhoz, Palocsay Horváth Györgyhöz és Haller Gáborhoz mentek nőül. A fiútestvérek közül ketten papi pályára léptek, hárman megházasodtak, de egyiküknek sem volt felnőtt kort megért gyermeke. Szamosközy elmondja még, hogy Bocskai Istvánnak az anyai 3 Kovács Sándor Iván: Hol született Bocskay István? (I.n: Jelenlévő múlt. Bp., 1978.)

14 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. nagyanyja az nagy Török Bálint-nak volt a lánya, majd egy legen-dás történetet mesél el egy bizonyos Simonit bán -ról, akinek a felesége férje hadban léte alatt hetes ikreket szült. Innen származtatja a Bocskai- család címerének azon részét, amelyen az oroszlán farka hét ágra discrimináltatott [választatott], mely ez hét fiakat jegyzi.. Nagy Iván az 1280-as évig vezeti vissza a családfát egy bizonyos Dienesig. Az okleveles anyagban elsőként egy Bocskai Péter nevével találkozhatunk 1485-ből, akit követ István 1551-ből, Simon 1527-ből, Mátyás 1550-ből, János 1558-ból és Mihály 1556-ból. Ez utóbbiak Györgynek, a fejedelem apjának lehettek testvérei és egyéb rokonai. A kismarjai Bocskai-ág gazdasági és társadalmi tekintélyét a későbbi fejedelem apja alapozta meg, aki a Bihar vármegyében szétszórtan fekvő birtokait részben királyi adományokkal, részben a régi nagy család - ból származó lekcsei Sulyok Krisztinával kötött előnyös házasságával jelentős mértékben megnövelte. Az anyagi gyarapodással járó frigykötés a világ megszokott rendjének számított ebben az időben. Emellett a tizenhatodik században számos karrier útját egyengette a többszöri táborváltás a Habsburg-házi és a Szapolyai-családból származó magyar királyok szolgálatában. 4 Nincs adat rá, hogy Bocskai Györgynek erdélyi fogsága idején felajánlotta-e Izabella királyné az átállást? Ha történt ilyesmi, akkor az titokban maradt. Csupán annyi ismert, hogy szabadulása után Bécsbe ment, ahol I. Ferdinánd király kinevezte őt a Magyar Kancellária titkárává. Ismerve azt a körülményt, hogy ez az uralkodó elsősorban szakértelem alapján válogatta és nevezte ki udvarának tisztségviselőit, feltételezhető, hogy Bocskai György a tehetősebb magyar köznemesi réteg átlagát meghaladó képzettséggel és értelmi képességekkel megáldott személy volt. Tisztségét éveken át viselte, egyformán élvezve mind I. Ferdinándnak, mind utódjá- 4 Benda,

15 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN IUVENTUS VENTUS BIHAR VÁRMEGYE SZÜLÖTTE? nak I. Miksának a bizalmát. Társadalmi presztízsére és a környezetében uralkodó szellemi légkörre jellemző adalék, hogy 1567-ben a műveit Kanizsay Orsolya asszony - Nádasdy Tamás nádor özvegye - Bocskai György házában fogadott tanulószobát egyszem fiának, Ferencnek. A később oly híressé váló törökverő erős fekete bég itt együtt tanult és nevelkedett a nála egy jó évvel fiatalabb Bocskai Istvánnal. 5 Arról, hogy miként nevelkedtek ezen kor akár főúri gyermekei is, általában kevés írásbeli följegyzés maradt fenn az utókorra. Kivételek az olyan írói vénával is megáldott kortársak, mint például Kemény János, Cserei Mihály vagy Bethlen Miklós, akik maguk vetették papírra gyermekkori emlékképeiket. Bocskai István gyermekkoráról ilyen adatokat nem ismerünk, ezért inkább csak közvetett úton kísérelhetjük megrajzolni, hogy miként teltek gyermekévei. Ebben a háborúktól, járványoktól terhes korban mind a szülők, mind a társadalom általában másként tekintettek a gyermekre, mint napjainkban. A ma szinte elképzelhetetlen méreteket öltő akkori gyermekhalandóság idején többnyire csak a már serdülőkort megérő gyermekeket kísérte figyelem még főúri körökben is. Hétesztendős korukig a fiúgyermekek is többnyire édesanyjuk felügyelete és gondoskodása mellett nevelkedtek. Az atyai érdeklődés és figyelem legfeljebb arra terjedt ki, hogy csemetéjük megkapja-e rendszeresen a testi fenyíték kívánatos porcióját, amit az emberré nevelés" elengedhetetlen kellékének tekintettek. A fiúk általában vesszőből készített paripákkal, bőrlabdákkal és fakardokkal múlatták az időt, a kislányok, pedig különféle babákkal. Ebben a harcias korban a fiúgyermekek már kicsi koruktól küzdöttek egymással: vitézi játékokat űztek, tekékkel, labdákkal, forgattyúkkal foglalatoskodtak, kézzel és parittyával dobálóztak. Az egyik főúri özvegy például Nagy Törökországból hozatott a kisfiának gyermeknek való kisded tegezes kézíjat, skófiummal [aranyozott fémszállal] varrottat. Játszottak kockás képjátékokkal vagy bécsi tükrös játékkal, amelynek a homorú és a domború lapjai torzképeket adtak vissza. A játékok többnyire hazai készítésűek voltak, de hozattak ilyeneket szerte Európából, főként azért Bécsből és Velencéből. A szülők - s elsősorban az apa - iránti tiszteletet és feltétlen engedelmességet bizony ma már ugyancsak brutálisnak tekintett eszközökkel kényszeríttették ki az apák és a nevelők. Az előkelő székely neme- 5 Takáts Sándor: Nádasdy Ferenc (a fekete bég) ifjúsága. (In: Régi idők, régi emberek. Bp., 1922.) o. 15

16 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICAL1UM IV. si származású Cserei Mihály leírja, hogy tizennégy éves koráig az asztalnál ételért nem nyúlhatott, egy darabocska húst vetettek tányéromra és azon rágódtam. A háta mögött álló inas atyjának minden intésére keményen nyakon teremtette öt. Éjszaka a két agár között kellett aludnia a földön, s idősb Cserei uram kemény fagyos időben mezítláb járatta a fiát, mert egyszer megrongálta a csizmasarkát. Úgy teltem az atyámtól - írja - a szememet fel nem mertem volna emelni, nemhogy leülni vagy egyet szólni az engedelme nélkül 6 Az arisztokrata Bethlen Miklós, pedig arról számol be, hogy a különben híres pedagógus, műveit tanár oktatója rendszeresen olyan kemény testi fenyítésekkel oktatta, nevelte őt, amiket ma joggal sorolhatnánk a másod- vagy harmadfokú vallatási módszerek közé. 7 Az együtt tanuló Bocskai István és Nádasdy Ferenc művelődését vizsgálva tudjuk, hogy mindenek előtt írni, olvasni és számolni tanultak és természetesen idegen nyelveket. Ismert, hogy Nádasdy már tízesztendős korában önállóan írt levelet édesanyjának. Tizenhárom éves koruk betöltése után kezdtek latinul és természetesen németül tanulni. Latinul valamilyen szinten minden főúr, nemes, tehetősebb polgár tudott beszélni is, de sok e korabeli magyar elsajátította az olasz, a francia, sőt a spanyol nyelvet is, a dunántúliak nagy része pedig szinte kétnyelvűként használta a magyart és a horvátot. A bécsi udvarban a német nyelv ebben az időben háttérbe szorult a latin mellett. Az ott gyakran megforduló nádorné például egyáltalán nem érezte a szükségét annak, hogy ezen a nyelven megtanuljon. A tizenhatodik században eléggé gyakori volt Bécsben a magyar beszéd is nem csak a magyarok, de például a horvátok között is. Maga Bocskai István úgy tűnik nem rendelkezett különösebb nyelvérzékkel. Egy 1604 őszén kelt írásának tanúsága szerint latinul gyengén tudott, s ismeretlen volt előtte az olasz és a spanyol nyelv is. Németül valamilyen szinten beszélt, mert Bocatius kassai főbíró említi egy 1605 őszi följegyzésében, hogy Bocskai hol németül, hol magyarul szólt hozzá. Több későbbi adat arra utal, hogy nem volt erőteljesebb humán érdeklődése és talán nem tartozott ifjan a legszorgalmasabb nebulók közé sem. Mindebből persze helytelen lenne szellemi képességbeli hiányosságokra következtetni. Inkább csak, mint ahogyan egyik későbbi bírálója írta róla - restségről volt szó, vagy a rendszeres oktatás iránti ellenszenv- 6 Cserei, Kernény o. 16

17 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN IUVENTUS VENTUS" BIHAR VÁRMEGYE SZÜLÖTTE? ről. Hiszen a kiváló költőként és hadtudósként számon tartott Zrínyi Miklós is kivonta magát az oktatás alól öccsével együtt testi fájdalmakra hivatkozva. Hiányos iskolázottságuk ellenére mindketten művelt felnőttekké váltak, akárcsak a fölöttébb hézagos oktatásban részesülő Bethlen Gábor is. Annyi valószínűsíthető, hogy Bocskai érdeklődése elsősorban nem a humán tudományok felé irányult, hanem a politikai és a katonai ismeretek felé. A kor katonája és hadvezére A történeti és hadtörténeti irodalomban ellentétes vélemények láttak és látnak napvilágot arról, hogy a török hódoltság-kori magyar hadvezérek milyen katonai ismeretekkel rendelkeztek, és hogy a nyugati zsoldoscsapatokat is magukba foglaló nagy hadseregek élén mennyire állták volna meg a helyüket? A probléma vizsgálatánál látni kell, hogy a hadtudomány alapvetően ekkor volt születőben Nyugat-Európában is és az intézményesített, rendszeres tisztképzésre csak a tizenhetedik század első felében történtek kezdeményezések Németalföldön is, az első győztes polgári forradalom honában. Szervezett tisztképzés, elméleti oktatás hiányában a hadvezérek tudásukat mind Nyugat- mind Közép- Európában többnyire tapasztalati úton sajátították el; az idősebbek, a harcokban járatosabbak oktatták a fiatalokat, a kezdő tiszteket. A tizenhatodik században a szinte állandó háborúskodás színterévé vált Magyarországon a főúri és a nemesi ifjak nagy többsége jóformán gyermekként sajátította el a katonáskodás alapelemeit. Az urak kicsinységükben magzatjotat szoktatják vala a vitézi bátorságra, hogy királyoknak jól szolgáljanak * - írta a kortárs krónikás Szepsi Laczkó Máté. Az egykorú adatok arról tanúskodnak, hogy a fiúkat általában már 9-10 esztendősen szolgálatba állították. Társadalmi helyzetüknek megfelelően valamelyik híresebb tisztnek vagy akár főlegénynek fegyverhordozóiként kezdték katonai pályájukat. Megtanultak lovagolni és a lő- valamint a * ETA III. k. 24. o 17

18 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. szál fegyverek kel bánni. A kardforgatást, a tőrvívást és a könnyebb lőfegyverek kezelését sajátították el elsőként. Elsajátították a nyilazást is, mert az íj félelmetes fegyvernek számított még a tizenhetedik század első évtizedeiben is. Mindezek után meg kellett tanulni az engedelmességet és a parancsnoklást. Szervezett harcászati gyakorlatok hiányában a harci kiképzés általában úgy történt, ahogyan azt a halhatatlan katonaköltő Balassi Bálint megverselte: Az utaknak lese Kemény harcok helye Tanuló oskolájuk... Egy eredményesen tevékenykedő hadvezérnek Bocskai idején sem volt elégséges ennyi katonai ismeretanyag elsajátítása. Az egyre növekvő létszámú állandó zsoldos hadseregek kialakulásának a korában egyre nagyobb jelentőségre tett szert a katonaság anyagi ellátásának a biztosítása, nemkülönben az erődítéstudomány és általában a várharc megszervezésének és vezetésének az ismerete. Főként az élelem és a zsold előteremtéséről kellett központilag gondoskodni a hadvezéreknek, mert a fegyverzetet és a ruházatot a katonák többsége egyénileg szerezte be. A hadvezérnek ismernie kellett még a táborozás rendjét, az egészségügyi ellátás megszervezését, a katonai hírszerzés és elhárítás létrehozásával járó teendőket, de még egyéb tudnivalókat is. Ezek megtanulására hosszabb időre és sok tapasztalatra volt szükség. Bocskai István a Habsburg-uralkodók udvarában apródként majd nemesi ifjúként csupán a katonai alapismereteket sajátíthatta el. Apródi sorba évesen léptek, s öt esztendő elteltével kerültek a nemesi ifjak vagy uralkodói testőrzők közé. Ezek általában a Dunai Monarchia előkelőbb családjainak a fiai közül verbuválódtak. A nevelési elveket maga az uralkodó szabta meg, amelyeket így összegezhet- 18

19 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A KOR KATONÁJA ÉS HADVEZÉRE nénk: az apród a nemesi erkölcsi normák, és tudnivalók elsajátítása közben tanuljon meg urának engedelmességgel szolgálni. Ebbe beletartozott az alantasnak számító munkák elvégzése is az uralkodó személye körül. Az Istentől rendelt és annak főpapja által felszentelt személy mellett minden teendő tisztesség számba ment; még a király testi szükségleteinek végzése körüli segédkezés is. Az apródoskodás Bocskainak is lehetőséget nyújtott a katonáskodáshoz szükséges katonai alapismeretek elsajátítására is. A komolyabb ismeretszerzésre akkor kerülhetett sor, amikor 1569-ben tizenhét esztendősen bekerült I. Miksa császár és magyar-horvát király nemesi ifjai, vagy más néven udvari testőrei közé. Miksa császár testőre A z új uralkodó 1564-ben követte a trónon elhalálozott atyját, I. Ferdinándot. Amikor 37 esztendősen megkezdte uralkodását, tőle mindenki, mindennek a megjavítását várta, remélte Magyarországon - írja Forgách Ferenc a magyar Tacitus. Miksa tagadhatatlanul érdekes színfoltot képviselt a trónon. Apjával ellentétben határozottan ellenezte a gazdag rokon, a spanyol király befolyását a Habsburgok Dunai Monarchiájában. Az ellenreformáció vezéralakját II. Fülöp spanyol királyt személy szerint sem szerette. Idegenkedett a jezsuitáktól is, akik a harcos ellenreformációt és a spanyol befolyást képviselték Európa-szerte. Miksa ugyan fiatalon három évet töltött Spanyolországban V. Károly német-római császár ottani helytartójaként, de a rideg ceremóniákba merevült világ mindvégig idegen maradt az életvidám, sőt erősen érzéki beállítottságú ifjúnak. Annak, aki minden atyai tilalom ellenére ugyancsak sűrűn lebbentette fel az idegen női szoknyákat. Nem csupán szabados erkölcsi magatartásával ingerelte Ferdinándot, de a lutheri tanok iránti érdeklődésével is. Állítólag egy ideig kacérkodott annak a gondolatával, hogy maga is az ágostai hitvallás követője lesz, de végül mégis megmaradt a római katolikus egyház fiának. Az ellenreformáció minden formáját ellenezte, sőt 1568-ban vallási türelmességet hirdetett, majd Al- 19

20 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. só-ausztria nemeseinek is biztosította a protestáns tanok háborítatlan követését. Miksa törökellenes hadakozásait ugyanúgy nem kísérte a szerencse, miként az apjáét. A magyarországi katonai helyzet stabilizálódása uralkodása alatt inkább az Oszmán Birodalmon belüli hanyatlás miatt következett be. Életének utolsó szakaszában sokat betegeskedett, köszvény és asztma mellett súlyos vesebaj is kínozta őt. Halála előtt 1576-ban vereséget kellett elszenvednie egykori alattvalójától, Báthory István erdélyi fejedelemtől a lengyel királyi trón elnyeréséért folytatott versengésben. Ez ugyancsak megkeseríthette utolsó napjait, heteit: 9 Bocskai István az uralkodó nemesi ifjaként vagy testőrzőjeként, a katonai ismeretei fejlesztésén túl Miksa udvarában sajátította el az államigazgatáshoz, a politikához szükséges alapismereteket is. Az európai politikai gondolkodást és gyakorlatot ebben az időben már vitathatatlanul Machiavelli tanai és útmutatásai uralták. Követője volt annak az is, aki a leghangosabban tagadta, vagy akiről a kései utókori magasztaléi igyekeztek levenni az ilyen politika ódiumát. A közgondolkodás hajlik leegyszerűsíteni a machiavellizmus lényegét a cél szentesíti az eszközt" vezérlőeszmére, noha e tanokban benne rejlik a politikai, az uralkodás egészének tudományos rendszerezése is. A szerző őszintén, egyértelműen kimondja, hogy napjainkban a szószegő uralkodók vittek véghez nagy dolgokat. Kortársait szüntelen színlelésre buzdítja, hiszen az emberek mindig inkább hisznek a szemüknek, mint a tapasztalásuknak. Azt tanítja: Győzzön, tehát a fejedelem és tartsa fenn hatalmát s eszközeit tiszteletreméltó- 9 Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Bp., o. A császári hadsereget pusztító járványokról 1. Jordán Tamás: Pestis phaenomena. Frankfurt, Lásd még: Nagy L

21 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN MIKSA CSÁSZÁR TESTŐRE nak fogják ítélni és mindenki csak dicsérni, fogja, mert a tömeg csak a látszat után megy 10 A látszat megteremtésére és fenntartására irányuló törekvés része volt minden abszolutizmusra törekvő európai uralkodó udvarának. Ebben a légkörben élt Bocskai István királyi ifjú is, aki ekkor már udvari tisztségviselőnek számított. Több lovas tartására kapott fizetést és a,,magnificus [nagyságos] cím illette meg őt is. Lovasaival az uralkodót is kísérte, készen annak megoltalmazására, ha úgy hozná a dolog. Ugyanakkor udvari emberré is kellett válnia. Olyanná, aki az előírások szerinti erények elsajátítására törekszik: bátor, de önmegvalósítása érdekében alkalmazkodik, tudva, hogy előmenetelének a fő eszköze a minél sikeresebb színlelés! Kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak a megnyerő fellépésnek, a társasági viselkedési szabályok elsajátításának és a magabiztosságnak. Az udvari ifjak napirendje: felkelés, mosakodás, imádkozás és oktatás. Tanultak idegen nyelveket, lovaglást, vívást, táncot, lantjátékot, matematikát és erődítéstant. Egy idegen nyelv kellő szintű elsajátításához általában három esztendőt tartottak elegendőnek. Bocskai évtizedekkel később, már szabadságharcos fejedelemként egyik levelében csak annyit írt a Habsburg-udvarban eltöltött ifjú éveiről: ha valaki egy ember tudja állapotjokat - [t.i. a Habsburgokét] - én tudom, mert köztök nőttem, nevelkedtem fel Másik levelében is említi, hogy ifjonti éveiben sokat koptattam Prága köveit. 11 Ennél részletesebb visszaemlékezései mindmáig nem kerültek elő a Bécsben és Prágában töltött éveiről. Ám ezek nélkül is sejteni lehet, hogy Miksa apródjaként majd nemesi ifjaként sok ragadhatott rá ennek a vallási téren türelmes, életvitelében meglehetősen hedonista - érzéki örömöknek élő - uralkodónak a gondolkodásából és magatartásából. Bár haláláig hü fia maradt a kálvini egyháznak, vallási türelmetlenség akkor sem mutatkozott nála, amikor a protestáns vallásszabadság biztosítását zászlajára író mozgalom élére állt. Hedonista életvitelét, s nem egyszer könnyelműségre hajló magatartását, több kortársa, udvarának tagja - így Rimay János, Szamosközy István vagy Bocatius János is följegyezte. 10 Niccolo Machiavelli: A fejedelem. Bp., o. L, még Szigethy Gábor: Machia- vellizmus. Bp., MTTXIX. k. 81.o o. 21

22 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Ám a Habsburg-udvarban eltöltött évek minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz is, hogy az ízig-vérig igazi magyar úr mentes legyen az oly sok honfitársát jellemző provincializmustól. Az udvar, ahol ifjúságát töltötte, az európai politikai élet egyik fő és rendkívül mozgalmas központja volt akkortájt. Ott egy nyitott szemmel járó ifjú látóköre kitágult, európai távlatokat nyert. A dolgok mélyére nyilván kevéssé hatolt, nem csupán életkora miatt, de azért is, mert Miksa császár udvarának csillogása még el tudta fedni az egyre akutabbá váló gazdasági bajokat. Az uralkodó már atyjától jelentős adósságokat örökölt és az 1566-os háború - különben pusztító járvány okozta - kudarca miatt a nyugat-európai pénzsegélyek is egyre jobban akadoztak, amik pedig nélkülözhetetlenek voltak az eredményes török elleni védekezéshez. Az államkincstár bevételei nem nyújtottak lehetőséget az adósságok számottevő csökkentéséhez, még a folyó kiadásokat is alig fedezték. Ezért Miksa az állandósuló pénzügyi bajok miatt arra kényszerült, hogy a várható bevételeket magas kamatok mellett előre lekösse, vagy zálogba adja. Az ifjú Bocskai valószínűleg keveset észlelt a belső gondokból, bajokból. Példaképet kereső tekintete inkább csak azt a harminchét évesen trónra lépő uralkodót látta, aki megígérte, hogy gondoskodik a rendek szabadságáról, s az országot megoltalmazza a töröktől. Az első ígéretét valójában teljesítette is, de az 1556-ban még megoltalmazott Szigetvár és környéke tíz év múlva oszmán kézre került, mert a segítségre érkező birodalmi hadat a járvány fölmorzsolta, mielőtt még akcióba léphetett volna. Viszont elhalálozott I. Szulejmán a nagy hódító, ban létrejött a drinápolyi béke, és 1571-ben a lepantói tengeri csatában a török vereséget szenvedett. A perzsák elleni háborúskodása, pedig úgy lekötötte az erejét, hogy a Magyar - Horvát Királyság katonasága egyre gyakrabban lépett fel támadóként az úgynevezett kis háború időszakában. Ezek a fejlemé- 22

23 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN MIKSA CSÁSZÁR TESTŐRE nyek némi megnyugvással tölthették el az ifjú lelkét. S azon sem lehetne megütköznünk, ha ebben az életkorban a politikánál jobban érdekelték volna öt az Udvarban adódó szórakozási lehetőségek, fogadások, bálok s a társasági élet egyéb örömei. S ha túltette magát az ebben az időben ugyancsak kegyetlenül pusztító vérbaj miatti rettegésen, akkor időnként bizonyára meglátogatta azokat a helyeket is, ahol a nagyvárosokban már akkor is pénzért árulták a szerelmet, s amiket ekkoron némberek házának neveztek. Nem tudjuk, hogy volt-e Bocskainak is olyan szabad bejárása az uralkodó gyermekeihez, mint például a vele együtt tanuló és nevelkedő Nádasdy Ferencnek. A nádorfi kétségtelenül előkelőbb helyet foglalt el a társadalmi ranglétrán a Királyi Kancellária titkárának a fiánál. Hiszen még azt sem tudjuk, hogy Bocskai György pontosan meddig töltötte be ezt a tisztséget és mikor pártolt át Miksa ellenlábasához, János Zsigmondhoz? Erről ugyanis részben bizonytalan, másrészt ellentmondó adatok olvashatók az irodalomban. Benda Kálmán biográfiájában ez található: Közben [?] azonban Bocskai György nagyot fordított az életén. Nem tudjuk hogy miért, de egyszer csak odahagyta a császárt s átállt az erdélyi fejedelem hűségére. Egy ideig rokonsága, az észak-magyarországi nagyurak között bujtogatott Miksa ellen, majd 1569-ben Erdélybe menekült. 12 Eltekintve attól, hogy a királyi titkár nem a császárt, hanem a magyarhorvát királyt szolgálta és János Zsigmond ekkor még nem erdélyi fejedelemként, hanem magyar királyként uralkodott, az átállás időpontjára vonatkozó forráshivatkozás is zavaró. Az idézett okiraton ugyanis csupán annyi olvasható, hogy Bocskai György július 11-én még királyi titkárként írta alá a hivatkozott okiratot. Nagy Iván közismert munkájában, pedig az szerepel az általa II. Györgynek nevezett királyi titkárról: Eleve Miksa király tanácsosa és titkára ban részt vesz Dobóval Szamosújvár védelmében. Később Miksa király ellen fordul, és 1568-ban bujtogat, pártot hajhász Szapolyai János Zsigmond részére; azonban jókor kitudatik és ö Erdélybe fut, hol 1571-ben halt meg. Magyarországi birtokai, pedig elkoboztattak. 13 Ez utóbbival kapcsolatban Nagy Iván az 1569-ik évi III. törvénycikkre hivatkozik, amelyben azonban nincs szó Bocskai Györgyről. Különben ellentmondók a királyi titkár halálának időpontjára 12 Benda, , Nagy Iván: Magyarország: nemesi családai, címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, I. k o 23

24 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. vonatkozó adatok is. Nagy Ivánnal ellentétben Károlyi Árpád nem 1571-re, hanem 1574-re teszi a halál bekövetkeztét, Szádeczky Lajos viszont még későbbre. Ő ugyanis Bocskai Istvánnak egy március 13-án, Kismarján kelt levelére hivatkozva a következőket írja: Valjon Bocskay István [a későbbi fejedelem] a ki prágai fogságából beteges öreg szülei látogatására haza bocsáttatott nem azért halogatta-e visszatérését Bécsbe, mert várta az összeesküvés,[t.i. Báthory Istvánt magyar trónra ültetni akaró mozgalom] kitörését?" 14 Benda Kálmán bevallja, hogy Bocskai életének ezeket az éveit homály fedi: István életéről ebből az időből nincs adatunk. Vajon követte-e apját Erdélybe s ezután tért vissza Prágába, vagy mindvégig az udvarban maradt nem dönthetjük el. Azt sem tudjuk megindokolni, hogyan került a hűtlenné vált apa fia megint a császár kegyébe? A feleletet csak találgathatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy Bocskai István alig 17 éves korában az udvari nemes ifjak társaságának volt tagja. E szerint Bocskai 1573 végén vagy 1574 elején lett Miksa császár és magyarhorvát király testőrző ifjai társaságának a tagja, amely testületet csak 1576-ban hagyta el, tehát jóval apjának a táborváltása után. Ez év március 13-án ugyanis azt írta az uralkodónak valamint Trautsohn titkos tanácsosnak: felmenne az Udvarba, de úgy hallja, hogy a császári hadak támadásra készülődnek Felső-Magyarországon [a mai Kelet-Szlovákia területén], s ezért egyelőre nem meri elhagyni a kismarjai házat. Halasztást kér tehát a visszamenetelre legalább a nővére lakodalmáig. 15 A lakodalom megtörtént, Bocskai azonban ezután is Erdélyben maradt. Két évtizeddel korábbi munkámban azt írtam; könnyen lehetséges, hogy Bocskai György átállása valójában valamilyen titkos megbízatást takart. A török hódoltság korából számos olyan esetről tudunk, amikor a Habsburg-vezetés beépítette saját embereit az ellenfél - az erdélyi uralkodók - udvarába. Különben ugyancsak valószínűtlen lenne, hogy egy áruló fiát apja tette után évekkel később bevették a császárhű ifjak legelőkelőbb gyülekezetébe, ahol módjában állt akár az uralkodó életére is törni! 16 Hiszen Balassi Bálint apját például amiatt rendelték az Udvarba, mert fia - aki előbb Báthory István megbuktatására tört be Erdélybe -később annak szolgálatába állt, s a költő lóhalálában sietett is haza 14 Szádeczky Lajos: Báthory István és egy magyarországi összeesküvés. SZ o. 15 Uo. 16 Nagy L

25 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN MIKSA CSÁSZÁR TESTŐRE Krakkóból szülőapja tisztázására. Bocskait viszont nemcsak bizalmas állásban tartották éveken át, hanem haza is engedték beteg szülei meglátogatására. Mindezek sok kérdőjelet vetnek fel, s mindaddig nincs rájuk megbízható felelet, ameddig valamely kallódó megsárgult irat nem oszlatja el a homályt. Azt talán könnyebb megválaszolni, hogy 1576-ban a lakodalom megtörténte után miért nem ment vissza az ifjú testőrző a Habsburg-udvarba. Ez év októberében ugyanis elhalálozott a Báthory Istvánnal rivalizáló I. Miksa s ez kérdésessé tette Bocskai helyzetét az új uralkodónál, I. Rudolfnál. Ugyanakkor Erdélyben az egyik sógora Báthory Kristóf, öccsének lengyel királlyá választásával a fejedelemség ura lett vajdai címmel, de lényegében fejedelmi jogkörrel. Az így megváltozott belpolitikai helyzet az ifjú Bocskainak kedvezőbb előmeneteli lehetőséget ígért Erdélyben, mint a Habsburg udvarban. Ettől kezdve sorsa több évtizednyi időre szorosan összefonódott azzal az országéval, amelyet századokkal később így nevezett a népért síró bús bocskoros nemes poéta Ady Endre: Kis Erdélyország, kis sorsunk vidéke. 25

26 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. EGY BÁTHORY-ROKON TRANSSYLVANIÁBAN Tündérország - Tündérkert? A kései utókor tudatában úgy él, hogy Erdély a természeti szépségéért kapta a Tündérország nevet, Tündérkert -nek pedig Móricz Zsigmond nevezte el Transsylvaniát az Erdély-trilógiában. Utóbbi igaz, a Tündérország elnevezéssel azonban már más a helyzet. Szamosközy leírása szerint Nádasdy Tamás, a későbbi nádor, 1551-ben úgy jellemezte Erdélyt. : ha a félszemit itt benn hagyta volna is, be nem jőne ez állhatatlan országban. 17 Csaknem vele egy időben fohászkodott úgy Kevendi Székely Lukács egyik levelében. : A kegyelmes Isten legyen velünk és vigyen engemet ki ez tender [t.i. tündér] országból Mintegy fél évszázaddal később Illésházy István nádor is azt írta Rákóczi Zsigmond fejedelemnek: Az igaz keresményét is ez tündérország miatt el ne veszesse [t. i. vesztegesse] Kegyelmed, mert ha az régi cronikákba tekintünk is, az erdélyi dolog még az magyar királyok idején is forgandó volt! 19 Sorolhatnánk tovább az egykorú forrásokat, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy a Királyi Magyarországon élők a 16. század közepétől egyre általánosabban Tündérországnak nevezték Erdélyt, méghozzá gúnyolódó, megbélyegző értelmezéssel. A kortársaktól eltérően magyarázza Erdély ilyen elnevezését Makkai László, nem csekély mértékben túlbecsülve a fejedelemség európai súlyát és jelentőségét. Szerinte Európa sorsán őrködő fellegvár ez a kis ország, amelyet ha valaki meghódított, annak hatalmában állott Európa 17 Szamosközy István: Történeti maradványai. MHHS XXX. k. Ezek forrásértékéről lásd Nagy László: Okmányok a Bocskai szabadságharc idejéből. HK sz o. 18 TT o 19 MIT XIII. k o. V.ö. SZ o. vagy Magyar Nyelvőr o. vagy Bankó Lóránd főszerk. A magyar nyelv történeti - etimológiai szótára. Bp III. k o. 26

27 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN TÜNDÉRORSZÁG, - TÜNDÉRKERT" kapuját a nemkívánatos betolakodók előtt bezárni és a kedves vendégek előtt megnyitni. Az erdélyi hegyek sója és aranya messze földön csábítóvá tette ennek a kis paradicsomkertnek a hírét. Szerinte Nádasdy Tamás azért nevezte Tündérország -nak Erdélyt, mert ennek a titokzatos országnak a lakói hétpróbás ravasz emberek, akik kellemetlen meglepetéseket tudnak okozni az elővigyázatlan hódítóknak. Elmondása szerint Erdély titkát és történelmi szerepét, jelentőségét csupán a rómaiak és a magyarok ismerték fel. Az országrész 1551-es Habsburg-uralom alá kerülésére célozva azt írja: Mihelyt önző, kicsinyes, éretlen népek kezébe került Tündérország kormánya, felbomlott benne a rend, az emberi alkotások romba dőltek és a pusztulás felszabadult démonjai újra ős vadonná változtatták az erdélyi tájat. 20 Az vitathatatlan, hogy a fejedelemség a tizenhatodik és a tizenhetedik század folyamán többször is szolgált ugyancsak kellemetlen meglepetésekkel a Királyi Magyarország lakóinak! Ám ennek az oka sokkal inkább a sajátos politikai helyzetéből adódott, mint valamiféle erdélyi megbízhatatlanságból. Abban az államalakulatban, amely a Szapolyaiak keleti királyságából lett fejedelemség, a hozzávetőleges becslések szerint körülbelül egymilliónyi lakos élt a tizenhatodik század utolsó harmadában. A többséget a vármegyékben lakó magyarok és a székekben élő székelyek alkották, velük szászok, románok, rácok és ukránok éltek nagyobb számban, a fejedelemségben. A magyar etnikumúak túlsúlya és a történeti hagyományok miatt a hatóságok a visszaszoruló latin nyelv helyett egyre inkább a magyart használták hivatalos nyelvként. A Szapolyaiak királysága örökébe lépő Erdélyi Fejedelemség nemcsak etnikailag mutatott tarka képet, hanem sajátos képződmény volt gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális téren is. A középkori vajdaság területéhez csatolt Partium viszonyai sokban eltértek a belső területekétől. 20 Makkai László: Tündérország, Erdély története, földrajza, népe. Bp. é. n. 27

28 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Bihar vármegyében és körzetében - írta Szamosközy István - az adózó porták száma Erdély felével érhet fel. 21 Általános vonásként elmondható, hogy Bocskai István idején az egész fejedelemség területét a gazdasági elszigetelődés tendenciái, a mezővárosi fejlődés megtorpanása és a jobbágyterhek kiterjedése és megnövekedése jellemezték. Az erdélyi polgárság - a Szász Universitás városainak viszonylagos fejlettsége ellenére -sohasem számított meghatározó politikai tényezőnek. A tizenhatodik század túlnyomó részében viszonylag békés viszonyok között élő Erdély - a Partiumot kivéve - az elnyomottaknak nem kínált még olyan társadalmi kitörési lehetőségeket sem, mint a Királyi Magyarország a végvári katonák vagy a hajdúk közé álló jobbágyoknak. Történelmi tény, hogy a középkori Magyarországból kiszakított államot a török hódítók, és az ellenük védekező Habsburgok egymás elleni harca hívta életre és tartotta fenn hosszú időn át. Ez önmagában több sajátos egyedi vonást eredményezett Erdély arculatán. Ez az államalakulat egyszerre volt a magyar nemzeti királyság örököse és az Oszmán birodalom különleges státusú része", a középkori hagyományok őrzője és számos nyugati eszmeáramlat befogadója, sőt, olykor zászlóvivője is. A botcsinálta félfüggetlenség - félvazallusság - hosszú időn át megóvta a fejedelemség lakosságát a török háborúk pusztításaitól, sőt néhány nagyobb formátumú fejedelme alatt diplomáciai tekintély is lett Európában. Ez abban az időben történt, amikor a korábbi hatalmas anyaország nyomorult őrgrófsági szintre süllyedt - írja némi transzilvánikus túlzással Cs. Szabó László. 22 Az első nagyobb erdélyi történeti szintézist alkotó, Kővári László e jelenség okát abban vélte felfedezni, hogy Nagy Szulejmán szultán a fejedelemséget olyan archimédeszi sarkpontnak tekintette, ahonnan az ausztriai kormányzatot sakkban, s a hozzá húzó magyarokat izgalomban tarthassa. 23 Egyszerűbben fogalmazva, az oszmán politikai vezetés a divide et impera - oszd meg és uralkodj -elvét alkalmazva tartotta fenn hosszú időn át Erdély különleges státusát birodalmán belül. Figyelemmel kísérve azt a katonai stratégiai szempontot is, hogy Erdély török oldalon állása biztosította a Portának nem csupán a magyarországi Hódoltság, de a két román vajdaság, sőt az egész Bal- 21 Szamosközy o. V. ö. Barta Gábor. Az erdélyi fejedelemség születése. Bp., o. 22 Cs. Szabó László: EÖ II. k. Bevezetés VII. o. 23 Kővári IV. k. 9. o V.ö.Tóth Sándor László: Megjegyzések a szulejmáni ajánlathoz. Acta Universitatis Szegedinensis LXXX. k. Szeged,

29 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN TÜNDÉRORSZÁG, - TÜNDÉRKERT" kán-félsziget háborítatlan birtoklását is, aminek a fölismerését több nagy-vezíri jelentés is alátámasztja. Ekkora stratégiai előny ellenében nem tekinthető valamiféle nagylelkűségnek az, hogy a szultánok szavatolták, amikor csak tudták az erdélyi fejedelmek megoltalmazását mindenféle külső és belső támadással szemben. A szultáni hatalomra támaszkodó erdélyi fejedelmek szinte korlátlan urak voltak a rendek felett! Jóllehet az országgyűlés elvileg ellenőrizhette volna őket a Fejedelmi Tanácson keresztül, de az uralkodói önkény éppen a tanácsosok közül szedte a legtöbb áldozatát. Ez pedig ugyancsak megkérdőjelezte az ellenőrzés hatékonyságát! Van olyan vélemény, miszerint az erdélyi és a királyi magyarországi hatalmi viszonyok közti különbségek kialakulásában komoly szerepet kapott olyan szubjektív momentum is, hogy a csataterekről Bécsbe menő magyar nemesek, akik a halál vőlegényei voltak, joggal más elbírálást igényelhettek maguknak a békés körülmények közt élő erdélyi alattvalóknál. A különben transzilvánikus beállítottságú Cs. Szabó László írja, hogy a kegyetlen zsarnokság alatt élő erdélyi főurakat és nemeseket még az a hit sem tüzelhette, mint a kortárs protestáns francia főurakat, vagy az angol katolikus hitvallókat. Az erdélyi fejedelmek vallási türelmi politikája a legerősebb lelki fegyvert, a vértanúi hitvallást csavarta ki a kezükből. 24 Az erdélyi rendek minden uralkodó választásnál megkíséreltek ugyan valamiféle, az előzőeknél hatékonyabb ellenőrzést biztosítani maguknak, amikor feltételként szabták, hogy az absolutus princeps esküdjék meg az ország szabadságai és kiváltságai megtartására. Ilyen ígéretek el is hangzottak a fejedelemválasztásokon, de mind a rendek, mind a megválasztottak jól tudták, hogy a beiktatás után minden marad a régi. A rendek csak akkor próbálkozhattak hatékonyan akaratuk érvényesítésével, amikor Erdély urai valamilyen okból elvesztették a Porta támogatását. 25 A belpolitikai változások azonban nem kerülték el Erdélyt sem annak a három Báthorynak a kormányzása idején, akikkel Bocskai István a Habsburgudvarból történt hazatérése után összeköttetésbe került. A kapcsolatok jellege más és más volt, ám mielőtt erről részletesebben is szó esne, vessünk egy rövid pillantást erre a nem csak a magyar, de az európai tör- 24 EÖ II. k. VIII. - IX. o. 25 Szilágyi Sándor: Az évi december Medgyesen tartott országgyűlés története és törvénycikkei. (In: Rajzok és tanulmányok. Bp I. k. 68. o.) V. ö. MHHS XXXI. k. 28. o. vagy Nagy László: Zsigmond az őrjöngő zsarnok (In: A rossz hírű Báthoryak. Bp., 1984., 1985.) O. 29

30 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. ténelemben is elhíresült - sőt egyes tagjai esetében hírhedetté is vált családra. A Báthoryak és udvaruk E nnek a családnak az eredetét egyesek régebben Bathustól, Pannónia királyától vezették le, akiktől az idők során a Bathok vagy Balthák származtak... Mert Baltha gót nyelven merészt jelez [magyarul Báthor]... név szerint Mártontól származott a Báthornak nevezett Opus, aki más hőstettein kívül Salamon király alatt háromszoros párviadalban tüntette ki magát. Az ekkor kapott címert leszármazottja Báthori Vid három sárkányfogra változtatta. Ez a Báthoriak családja mindig a vitézség példáját mutatta Magyarország királyai mellett - írta a tizenhetedik században Bethlen Farkas erdélyi historikus. 26 A somlyai- és az ecsedi ágakra bomló Báthory-családról, annak egyes tagjairól eltérően vélekedtek mind a kortársak, mint az utókor történetírói. Azt azonban senki sem vitatta, hogy kiemelkedő szerepet töltöttek be a magyar históriában. A főispánokat, országbírókat, főkapitányokat, erdélyi vajdákat majd fejedelmeket adó családból a leghíresebb kétségtelenül az a somlyai Báthory István, aki Transsylvania fejedelmi széke mellé elnyerte a lengyel királyi trónt is. Európa akkor egyik legtekintélyesebb államának a fejeként nem csupán a lengyel és az orosz történelembe írta be a nevét máig hatóan, de bátran nevezhető a török hódoltság-kora legnagyobb magyar politikusának és hadvezérének is. A tizenhatodik század közepi magyarországi és erdélyi feudális társadalmi hierarchiában a hatalmas Báthory-família a 19 vármegye területén szétszórt 4299 jobbágyportájával az első helyen állt gazdagság és hatalom tekintetében. Ebből adódóan szinte törvényszerű, hogy a családnak nem csak bámulói és hódolói, de irigyei, ellenségei és rágalmazói is akadtak szép számmal. A megalapozatlan - néha a legképtelenebb - vádak nem csak a család női tagjaira hulltak - Erzsébetre, aki több száz leányt 26 Nagy L.,

31 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A BÁTHORYAK ÉS UDVARUK megöletett és annak vérében fürödve igyekezett megőrizni szépségét, fiatalságát; Annára, akit három boszorkányperbe is fogtak, s mindaddig üldözték, amíg minden vagyona nem lett a Bethlen-családé; vagy Zsófiára, a véres nagyasszonyra - hanem a férfitagokra is. S nem csupán Zsigmond fejedelemre - Bocskai unkaöccsére - akinek a személye a későbbiekben bővebben tárgyalásra kerül, de a török hódoltság korának olyan magyar kiválóságára is, amilyen István erdélyi fejedelem és lengyel király volt. Akadtak, akik véreskezű zsarnok - nak, míg mások nőgyűlölőnek nevezték öt. Egyesek szerint vérbajban, mások szerint epilepsziában halálozott el, holott a valóságban súlyos cukorbetegség és vesezsugor végzett vele. Volt, aki a huszadik század elején úgy fogalmazott a Báthory-családról: Ha végig tekintünk e család földi pályáján, terheltek sorát látjuk elvonulni magunk előtt, évszázados tiszta vér romlik meg ereikben, s lelkük mélyén kihamvad még az üszke is annak az erkölcsnek, amit őshazájukból, [Svédországból] hoztak magukkal... Szerencsénk volt hogy voltak és szerencsénk volt hogy kihaltak. E fényre, amit árasztottak, ráveti magát a saját árnyékuk!" 27 Ilyen és ehhez hasonló elfogult véleményekkel kellett megküzdenie a Báthorycsaládnak a família fiági kihalásáig, amikből sokat átvett kritikátlanul az utókor is, különösen Magyarországon. Lengyelországban ugyanis máig a legnagyobb királyaik közé sorolják, és hálásan idézik emlékét Báthory Istvánnak. Ám még nála is mostohább elbírálásban, megítélésben részesül az a másik három Báthory, akikkel Bocskai István szintén kapcsolatba került: Kristóf a sógora, Zsigmond az unokaöccse és Gábor, akit ő jelölt először 1605-ben fejedelmi utódjának. Igaz, nem sok jó szót kap a magyar történetíróktól Gábor atyja István, s annak két testvére Boldizsár és András sem, nem beszélve a török ellen oly önfeláldozóan küzdő ecsedi Báthory István országbíróról, aki pedig pozitív szerepet játszott a Bocskai vezette mozgalomban is. A Báthoryak híres erdélyi udvarát, ahol Bocskai is oly sok időt múlatott, valójában az 1571-ben megválasztott István fejedelem hozta létre, alakította ki; elődjének és éveken át urának János Zsigmondnak a kezdeményezését tovább folytatva. A fejedelmi udvar ebben a korban általában a modern abszolutizmus létrejöttét elősegítő, majd azt szolgáló intézmény volt. A reneszánsz uralkodói központok többnyire egy-egy nagy egyéni- 17 Rexa Dezső: Nádasdy Ferencné Báthory Erzsébet. Bp o. 31

32 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. ség köré szerveződtek és függvényei voltak az adott uralkodó személyiségének, de nem utolsósorban gazdagságának is. Maga az udvar a társadalom mellett - vagy inkább felette - létező, attól jelentős mértékben elkülönült szervezetnek számított. Egy olyan önálló zárt világ volt, amelynek a tagjai - élükön az uralkodóval - arra törekedtek, hogy kisajátítsák maguknak az államot - írja Klaniczay Tibor, hozzátéve, hogy ez a folyamat többnyire éles összeütközések közepette ment végbe, különösen kirívóan jelentkeztek a kibékíthetetlen ellentétek az erdélyi országrészben, főként a tizenhatodik század utolsó negyedében a Báthoryak uralkodása idején. Az itteni fejedelmi udvar és annak légköre három összetevőből formálódott. Egyfelől a Hunyadi Mátyás egykori reneszánsz környezetének a folytatására irányuló törekvésből, másfelől a század elején humanisták gyülekezőhelyévé vált erdélyi püspöki rezidencia szellemiségéből, és a mindezt átszövő magyar nagyúri udvarok patriarchálisabb légköréből. Izabella és János Zsigmond uralkodása óta felerősödött az idegen udvaroncok számának a növekedése, sőt túlsúlya, ami különben nem számított erdélyi sajátosságnak, mert számos más helyen is hasonló volt a helyzet. 28 A Báthoryak erdélyi udvaráról a legkorábbi leírás 1574-ből való, amely Pierre Lescalopier francia királyi követ benyomásait tükrözi. A Padovában tanult diplomata elmondja a székvárosról, Gyulafehérvárról, hogy annak a vára nagy és erős. s mellette sűrűn lakott mezőváros terül el. A lakosok magyarok, akik az ország eredetin nyelvén, magyarul beszélnek. Báthory István fejedelem alattvalóival magyar vagy latin nyelven érintkezik, németül sohasem, noha kiválóan ismeri ezt a nyelvet is. A be- 28 Klaniczay Tibor: Udvar és társadalom szembenállása Közép - Európában. (Az erdélyi fejedelmi udvar a XVI. század végén. In: Pallas magyar ivadékai. Bp ) 32

33 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A BÁTHORYAK ÉS UDVARUK mutatkozó fogadás után megmutatták a követnek a fejedelem gazdagságát és a nagy fegyvertárát. Lescalopier elmondja, hogy a fejedelem udvara jól rendezett, udvarnépe, pedig igen tetszetős. Lovascsapataihoz tartozik két-két lengyel lándzsás század, négy további század erdélyiekből áll. Rajtuk kívül ötszáz egyenruhás muskétás tartózkodik mindenkor a fejedelem környezetében. Ezeket havonta megszemlélik, s aki nem megfelelő, azt azonnal eltávolítják onnan. Báthory István szívélyesen fogadta őt, kezet nyújtott neki, ami nagy kitüntetésnek számított és nem engedte meg, hogy a szokásos előírás szerint kezet csókoljon neki. Latinul társalgott vele folyékonyan, amely nyelven a környezetében lévő erdélyi urak is tudtak, akik a fogadások alkalmával kedvünk keresése során jócskán leitták magukat. A fejedelem kedvtelése a sétalovaglás és a vadászat volt. A sok élmény és benyomás közepette is megemlítendőnek ítélte, hogy a katolikus, török vazallus fejedelem országának a templomaiban a hívek így végzik be imádkozásaikat: Pusztítsd el a pápa és a törökök zsarnokságát. 29. Báthory Zsigmond udvaráról, ahol Bocskai István a legtöbbet időzött, a genovai származású Franco Sivori - Petru Cercel havasalföldi vajda titkára - rajzol igen szemléletes képet. Ott - tartózkodása idejére a követek részére fenntartott kényelmes házban szállásolták el öt, s titkárt és két nemest rendeltek udvarlására. Az épület előtt esténként a testőrség ezer tagja tartott díszfelvonulást, a fejedelmi palotába ötven testőr kísérte el. Mielőtt a kormányzó tanács tagjainak a társaságában helyet foglaló tízéves fejedelem elé került volna, előbb az ország báróinak és nemeseinek nagy sokasága üdvözölte őt. Ezen az 1582-ben vagy 1583-ban lezajló fogadáson a követ olaszul elmondott beszédét még tolmácsolták Zsigmondnak, aki csak később tanult meg kitűnően ezen a nyelven. A követ leírja naplójában, hogy az erdélyi fejedelmi udvarban igazi itáliai környezetben otthonosan érezte magát. Számos erdélyi úrral alkalma nyílt hazája nyelvén beszélgetni. Amikor tizenöt napi várakozás után kézhez kapta a fejedelem válaszát, az ünnepélyes aktust négy órás bankett követte egy olasz módon díszített nagy teremben, amelynek a sarkában egy itáliai zenekar játszott. A magyar urak most is sűrűn emelgették poharukat, ám a követnek megengedte a fejedelem, hogy csak akkor igyék, ha kedve tartja. Amikor Zsigmond a szájához emelte a poharat, trombiták harsonáztak, és dobok peregtek és a palota udvarán táborozó testőrök díszsortüzet lőttek. 29 Pierre Lescalopier utazása Erdélybe (1574) Bp o. 33

34 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Ismerünk egy szemléletes leírást 1592-ből is a fejedelmi udvar életének egyik epizódjáról; egy tutaj-kirándulásról. Ezt Báthory István egykori titkára, a filozófus és politikai író Gyulay Pál vetette papírra, nem sokkal barbár meggyilkoltatása előtt. Báthory Zsigmond és kísérete a magas sziklák között kanyargó Aranyos-folyón ernyőkkel fedett tutajok hátán ereszkedett alá. amely vízi járműveken kocsik és lovak is voltak. Nagy jeges csöbrökben szállították a bort, hegedűk és sípok szolgáltatták a zenét, s puskaropogástól visszhangoztak a hegyek. Ilyen volt a magyar módra való szórakozás - fűzi a levél soraihoz Klaniczay Tibor - mikor azonban külföldi követeket kellett fogadni, a legkényesebb ízlés sem találhatott kivetnivalót. 30 Báthory Zsigmond udvara valóban hű képmása volt az olasz fejedelmi rezidenciáknak. A boltíves termek falait jórészt velencei kárpitok, itáliai képírók freskói borították és díszítették. A nehéz faragott fabútorok nagy része is itáliai, vagy ott tanult magyar mesterek kezemunkáját dicsérte. Az olasz reneszánsz udvarokat utánozta a fejedelmi múzeum, a könyvtár és a gazdag levéltár is. Zsigmond palotája és környezete egy darab Itália volt Erdély zordon bércei között. Onnan származott az udvaroncok nagy része is, akik - a beáramlásukat féltékenyen vigyázó Szamosközy István szerint - a legnemesebb nemzet szemét képviselői voltak. Ennek ellenére - háborog a historikus - ebből a szedett-vedett olasz népségből egyeseket tanácsosai közzé iktatott, másokat komornyikjává tett, mindenféle ajándékokkal halmozta el őket, mindig csak olaszokkal vette körül magát. Az így megbírált fejedelem egyes források szerint 1572-ben, mások szerint 1573-ban született, a buzgó katolikus Báthory Kristóf akkor váradi főkapitány és a nyakas kálvinista Bocskai Erzsébet gyermekeként. Számos kortársi leírás egy korlátlan hatalomba beleszületett másodgenerációs, udvaroncoktól és más hízelgő alattvalóktól elkényeztetett - sőt elkapatott - ifjú uralkodó képét vetíti elénk még a harminc esztendős Zsigmondról is. Életpályájának vargabetűit sokan, sokféleképpen igyekeztek magyarázni. 30 Klaniczay T. : i.m o. 31 Szamosközy o. 34

35 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A BÁTHORYAK ÉS UDVARUK Sokoldalú tehetsége, számos adottsága szinte predesztinálta őt arra, hogy lengyel király nagybátyjához hasonló formátumú uralkodó váljék belőle. Kiválóan beszélt több nyelven, említésre méltó zenei tehetséggel áldotta meg jó vagy balsorsa, nemcsak kedvelte a színházat, de maga is sokat színészkedett, kitűnően sportolt, lovagolt, vívott, lőtt célba, igen olvasott, tanult embernek számított, kitűnő szónok is volt. Ám sokszor hajlott a könnyelműségre, kedvét lelte a kegyetlenség látványában. Olykor nagyvonalúnak és nagylelkűnek mutatkozott, máskor fukarnak és kicsinyesnek. Egyéniségét, személyiségének fény- és árnyoldalait tükrözte fejedelmi udvara is. Az olaszokat valóban fölöttébb kedvelte, de az nem igaz, hogy csak azok jutottak udvarában jelentős pozíciókba. Elnyertek ilyeneket magyarok - méghozzá protestánsok - is Zsigmond minden katolikus hitbuzgalma ellenére. Utóbbiak közül a legmagasabb hatalmi polcra került a mindhalálig kálvinista nagybátyja, Bocskai István is Bővebben I. Nagy L. A rossz hírű Báthoryak, továbbá Bartók István: A gyulafehérvári fejedelmi udvar és az ifjú Báthory Zsigmond (In R Várkonyi Ágnes szerk.: Magyar reneszánsz udvari kultúra. Bp ) 35

36 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Bocskai első évei Erdélyben M iksa császár és király magyar testőrírója 1576-os Erdélyben maradása után először csak ismerkedett az új környezettel. Benda Kálmán szerint ha István király hatalmas alakja háttérbe is szorította korábbi [tehát a Habsburg-udvarban születő] gondolatait, utolsó lengyel útjának tanulságai visszatérítették prágai élményeihez. 33 Ebből a forráshivatkozás nélküli állításból nem derül ki, hogy Bocskai mikor volt utoljára István király krakkói udvarában, s még arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy egyáltalán járt-e ott? Csak valószínűsíteni lehet, hogy más erdélyi kortársával együtt maga is megfordult Krakkóban, mint a király bátyjának a sógora. Arra azonban nincs adat, hogy részt vett volna a király bármelyik hadjáratában, vagy hogy jelentősebb tényezője lett volna a krakkói udvarnak. Az az igazság, hogy a király nevében regnáló Kristóffal való sógorsága ellenére másod- vagy harmadrangú személyiségnek számított ebben az időben még az erdélyi hatalmi hierarchiában is a királyjelölt Báthoryak - Boldizsár és István - valamint több erdélyi főúr mögött. Ezek a Báthoryak - Kristóf, Boldizsár, István és András - nem csak gazdagabbak és idősebbek, de műveltebbek is voltak az ifjú Bocskai Istvánnál. Sógorának, Kristófnak drága ékszerei mellett csupán az ezüstneműje két és félmázsányi volt, nem beszélve birtokai hozamáról és fejedelmi stalláriumairól. Boldizsár igazi oligarcha volt Erdélyben, hatalmas magánhadsereggel, és István váradi főkapitány is a második vagy harmadik embernek számított a hatalmi hierarchiában. Mindketten király- illetve fejedelemjelöltek voltak a lengyel uralkodó részéről, s gazdagsága mellett fényes karrier várt az egyházi pályára lépett, rendkívül műveit András bíborosra is. Hozzájuk képest Bocskai szegénylegényének számított minden téren. Fiatal kora ellenére bölcs megfontoltsággal fölismerte mindezt és éveken át csöndesen a háttérben húzódott meg hazatérte után. Ideje nagy részét Kismarján múlatta, időnként meglátogatva a fejedelmi címet használó sógorát és annak feleségét, Erzsébet nővérét, a familiáris kapcsolatok ápolása végett. Erre szüksége is volt, hiszen a só- 33 Benda, o 36

37 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN BOCSKAI ELSŐ ÉVEI ERDÉLYBEN gorság ellenére még csak egy volt az erdélyi vagy partiumi jelentősebb birtokosok közül. Ha a hazai környezetet összehasonlította a Bécsben vagy Prágában látottakkal, észre kellett vennie a provincializmust, a kisszerűséget. Ezen, nem sokat változtatott az sem, hogy István fejedelem egyúttal egy jelentős középhatalomnak a királya is volt. Valójában nem sokra becsülte az erdélyi rendeket, akiket egy alkalommal így jellemzett: tehetségek kevés, voltok [t.i. tartásuk] semmi, ki azonnal megtetszik mihelyt dolgokról serio parancsolunk. 34 Kristóf is, noha fejedelemnek szólították, csupán öccse első tisztviselőjének számított Erdélyben. A lényeges dolgokban a krakkói királyi udvarban döntöttek az ott működő Erdélyi Kancellária útján, amelynek az élén az Itáliában tanult, műveit Kovacsóczy Farkas állott. István király Erdélyben centralizált államhatalom továbbfejlesztését szorgalmazta és az ehhez szükséges katonai erőt - elegendő anyagi bázis híján - a fegyveres jobbágyok nemessé tétele és az arra érdemesnek tartott székelyek szabadságának a visszaadása útján igyekezett biztosítani. Az, hogy a éves Bocskai István - több ezer erdélyi és magyarországi osztályostársával ellentétben - nem vett részt a lengyel király hadakozásaiban, bizonyos feltételezések levonására késztet. Nevezetesen arra, hogy a későbbi katonai sikereivel európai hírnévre szert tevő férfiút ifjabb korában nem hevítették olyan harcias vágyak, mint például egykori tanulótársát Nádasdy Ferencet, vagy a későbbi sorsa alakulásában jelentős szerephez jutó Bethlen Gábort. Ő többnyire inkább idős sógora és nővére környezetében forgolódva egyengette anyagi gyarapodásának és társadalmi előbbre jutásának az útját. Nem is eredmény nélkül fáradozott, hiszen 1579 februárjában Báthory Kristóf a Bocskai-birtokokat - Gyapolt, Kazát, Kerekegyházát, Kismarját, Kerekít - felmentette minden adózási kötelezettség alól. 35 Ez a jelentős anyagi előny mellett - talán annak is a következményeként - hozzájárulhatott Bocskai nem sokkal ezután bekövetkező, további gyarapodást eredményező házasságkötéséhez is. Mindezek ellenére mind gazdagságban, mind hatalomban még mindig háttérben élt, a hatalmas Báthory-család árnyékában. Első közéleti szereplésére hazatérte után öt esztendővel, 1581-ben került sor. A Bocskai nővére halálán elbúsult, elgyöngült s a senki által el nem kerülhető végső útra készülő sógora testamentuma révén. Akkor, 34 MHHD XIII. k o. 35 Károlyi Oklevéltár. III. k o. 37

38 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. amikor Báthory Kristóf kinevezte öt a rendek és a király által elfogadott fejedelmi utód, a kiskorú Zsigmond mellé rendelt testamentumos urak egyikévé. A testület élére a szintén Báthory rokon Csáki Dénes került. Az volt a fő feladatuk, hogy gondoskodjanak a nyolc évesen árván maradt Zsigmond neveltetéséről és biztosítsák utódlásának a zavartalanságát. Valójában rájuk hárult volna a kormányzás gondja is a gyermekfejedelem helyett. István király azonban nem volt megelégedve a testület tevékenységével, s 1583-ban fölmentette őket eddigi tisztségeikből. A kormányzás élére ekkor egy Hármas Tanácsot állított, az idős, tapasztalt Kendi Sándor első tanácsos, Kovacsóczy Farkas kancellár és Sombori László ítélőmester személyében. Az ifjú fejedelem neveltetéséről személyesen kívánt gondoskodni, amibe különben már akkor is sűrűn beleszólt, amikor még a testamentumos urak intézték az erdélyi dolgokat. Ismerünk olyan egykorú adatot, miszerint az ifjú Bocskai István testamentumos úr korában hatalmaskodott némely fejedelmi tanácsosokkal szemben. Lehetséges, hogy így történt, de az sem zárható ki, hogy ez nem más, mint az öt valójában sohase kedvelő erdélyi nemesurak egyik, pletykaszintű rágalma. Ebben az időben különben többnyire a partiumi birtokain tartózkodott. Innen befolyó jövedelmén túl személyére háromszáz forint fizetést - mai vásárló értékben mintegy ötmillió forintot - kapott javadalmazásként, valamint 32 lovas tartására elegendő pénzt. Személye 1583 elején került közelebbről István király látókörébe, amikor fölmerült az a gondolat, hogy ő legyen az ifjú fejedelem belső komornyikja. Mai értelmezés szerint az ezt az állást betöltő személy főleg arisztokrata családoknál rendszerint libériát viselő alkalmazott, aki főleg a ház ura körüli szolgálatot látja el, s a személyzet többi tagjára felügyel. Az erdélyi fejedelmi udvarban ez a tisztség más volt, mert különben nem valószínű, hogy a király maga döntött volna a személy kiválasztásáról Ez alkalommal azt írta ebben az ügyben az erdélyi Hármas Tanács tagjainak: Bochkai Estván fizetése superfluum [szükségtelen], hogy harminckét lóra [t.i. lovasra] és húsz darabontra legyen Kerekibe, békesség idején és olyan kicsin házban [t.i. végházban] elég tizenhat lovas és tizenhat gyalogos. Udvarnál személyére való fizetését öregbíccse meg kegyelmetek, hogy legyen hatszáz [mai vásárló értékben mintegy tízmillió] forint fizetése és bor hozzáakasztva méltóképpen. [Ez az összeg természetesen évi javadalmazás volt.] A király személyes rendelkezésén túl a javadalmazási összeg is bizonyítja a Bocskainak felajánlott tisztség súlyát és fontosságát. Hiszen pél- 38

39 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN BOCSKAI ELSŐ ÉVEI ERDÉLYBEN dául a Királyi Magyarországon a felső-magyarországi országos főkapitány ennek az összegnek mindössze a kétszeresét kapta. Bocskai ennek ellenére nem kapott a felajánlott tiszten, ami a Hármas Tanács jelentéséből is kitűnik, amit a királynak küldtek 1583 végén: Amint Felséged hatta és rendelte vala, hogy Bochkai ur itt ő nagysága [t.i. a tízéves, Zsigmond fejedelem] körül forgolódjék, és az komornik tisztiben is mint illik eljárjon, ahhoz, azelőtt is különb féle dolgai és kovákképpen az házasságra való gongyai miatt úgy mint kellett volna, nem érkezhetett.. Miután pedig immáron a király hozzájárulásával az házasság meg lévén, gondolhattya Felséged mint lehessen mód az itt való szolgálathoz.. Azért azt javasolták a királynak, hogy Bocskait mentesítsék a fejedelmi komornyiki tiszt alól, s a továbbiakban csupán a Nagykereki várában szolgáló katonák után járó hópénzt kapja, s a komornyiki stallumot fordítsák egyéb szükségre Kérdéses persze, hogy Bocskai vonakodásának és a tisztség alóli mentesítésének valóban csupán a házasságkötése volt-e az oka? Végeredményben Gyulafehérvárott lakva nős emberként is elláthatta volna a fejedelem körüli munkáját. Lehetséges, hogy kicsinyellette ezt a tisztséget, de az is elképzelhető, hogy a transzilvánikus triumvirek nem örültek annak, hogy egy partiumi - tehát Erdélyben nem törzsökös - Báthory-rokon foglaljon el egy bizalmas tisztséget az udvarban és legyen közvetlen befolyása ifjú rokonára, unokaöccsére. Ám az sem zárható ki a lehetőségek közül, hogy Bocskait valóban oly mértékben lefoglalta a házasságkötése és megnövekedett partiumi birtokainak az igazgatása, hogy tényleg nem volt érkezése a fejedelmi udvarban való lebzselésre ahol úgyis mások döntöttek nem csupán igazgatási kérdésekben, hanem unokaöccse neveléséről is. Az utóbbi feladatot ugyanis a király parancsából két jezsuita oktató, Leleszi János és Vásárhelyi Gergely látták el, s kívülük a Hármas Tanács tagjai és az udvarmester is beleszóltak a nevelésbe. Annyi bizonyos, hogy nem volt könnyű Bocskai helyett megfelelő embert találni az udvarba. Amint a lengyel király írta, az erdélyiek idegent nehezen tűrnek meg maguk között, jóllehet egyéb nemzet közt közönséggel politicusb embereket találhatnánk, hogynem a mi nemzetségünk közt. Pedig Zsigmond mellé olyan kell, ki látott, hallott, tudós és expertus, [szakértő] ember volna, kinek erkölcse, szava, cselekedeti, magatartása minden jó erkölcsre, tudományra és külső dolgokra való okosságra óránként való példa lenne, az ilyen embert viszont Erdélyben nehéz megtalálni". Az a körülmény, hogy a király még egy ideig való maradásra kérte Bocskait, 39

40 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. azt jelenti, hogy öt ilyennek tartotta. Ez, pedig azt erősíti meg, hogy találkozott vele a krakkói királyi udvarban, - és talán atyjával, a királyi titkárral is többszöri bécsi tartózkodása idején. 36 Hiszen Bocskai a király hozzájárulását kérte még a házasságkötéséhez is, noha korlátozatlan nagykorú - huszonnégy évet betöltött - nemesként nem lett volna köteles senkinek a beleegyezését kérni. Ezt nyilvánvalóan Báthory-rokonként tette és nagy valószínűség szerint személyesen, ezzel is hangsúlyozva az előkelő családhoz való tartozását. Bár lehetséges, hogy akkor még fejedelmi udvari tisztségviselőként szüksége is volt az erdélyi fejedelmi címet haláláig viselő István király engedélyére, ha nem akarta elveszíteni annak a jóindulatát. Hiszen egy Báthoryra - nevezetesen szintén Istvánra, Gábor és Anna atyjára - azért neheztelt sokáig a király, hogy nem az ö választottját, egy svéd hercegnőt vette el, hanem szerelmi házasságot kötött Pelsöczi Bebek Zsuzsannával. Az 1583-ban nőül vett aráról csupán annyit tudunk, hogy a szintén a Partiumban birtokos Varkocs Miklósnak volt az ifjú özvegye és a tekintélyes birtokon kívül egy első házasságából származó fiúgyermeket, Györgyöt is magával hozta a második házasságába. Bocskai István minden bizonnyal ifjú nejének - miután a nemes lányok abban az időben 14 éves korukat betöltvén általában férjhez mentek, akár még tizenéves is lehetett az özvegyasszony - csupán a neve maradt meg Hagymássy Kataként. Minden bizonnyal ö írta így a nevét, mert ebben az időben a nemesi, főrangú asszonyok akárhányszor mentek is férjhez, a leánvnevüket használták, s csak utána tették, hogy kinek a hites felesége vagy meghagyott 36 L. még Bocskai István okt. 8-i lev. Sulyok Krisztinának (MOL Eszterházy cs.lt. Rep. 46. fasc. G. MHHD XLII. K , , 195. o. 40

41 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN BOCSKAI ELSŐ ÉVEI ERDÉLYBEN özvegye. A rokonságban azonban inkább Margit néven ismerték őt, amint az a Bocskaiházaspárt később meglátogató Wathay Ferenc székesfehérvári vicekapitány följegyzéséből kitetszik, aki az asszony unokaöccse volt. Ezen túl kevés adat maradt fenn róla, akárcsak nemesi, főúri kortársnőinek legtöbbjéről, hiába voltak többségükben emancipáltak, nemcsak a névviselés, de a gazdaság irányításában s olykor-olykor még hadakozásban is, kevés nyomot hagytak maguk után. Nehéz lenne megmondani, hogy Bocskai anyagi megfontolásból vagy igaz szerelemből vette nőül az ifjú, módos özvegyet? Akárcsak azt, hogy a menyecske mennyiben felelt meg azon követelményeknek, amiket Bocskai egyik kortársa így összegzett: az ideális nő legyen virtute [jótulajdonságaiban] Minerva, divity [gazdagságban] Juno, consors pulchre [szépségben] Venus 37. Csak feltételezhetjük, hogy a szebbik nemhez még halála előtt is igen vonzódó, jókötésű, vidámságot kedvelő ifjú Bocskai is tekintettel volt a választásnál nem csak a móringra, de a külcsínre és a belbecsre is. A szomszéd birtokos ifjú özveggyel kötött frigye egy összefüggő, tekintélyes partiumi latifundium gazdájává tette a férjet, aki hűséggel kitartott neje mellett annak 1604-ben bekövetkezett haláláig, tehát három évtizeden át, noha protestánsként bármikor el is válhatott volna tőle. Az a tény, hogy az asszonyka a későbbiek során sem sokat forgolódott a gyulafehérvári udvarban, arra utal, ideje nagy részét a gazdaság irányításával és György fiának a nevelésével töltötte. Nem maradt fenn olyan följegyzés, miszerint Hagymássy Kata asszonynak gyermeke született volna Bocskaitól is. Ez persze történhetett amiatt, hogy az asszonyka az első igen fiatalkori szülése után meddő maradt, mint oly sok kortársnője. Ám az is lehetséges, hogy szült gyermeket vagy gyermekeket második férjének is, csak azok közül mindegyik korán elhalálozott. Ez szintén ugyancsak általános dolog volt abban a korban, amikor az élve született gyermekeknek csak egy töredéke érte meg az egyéves, és még kevesebb a felnőtt kort. 37 Káthay Mihály 1606 tavaszán kelt levelében ilyen ideális házastársnak rajzolja meg Mágochy Margitot, második feleségét, aki egy fél évvel később a végtisztességet adta meg ártatlanul fölkoncolt férje földi maradványainak (Nagy László :Kard és szerelem. Török kori históriák. Bp., L. u. i. Szerelem nyugat és kelet határmezsgyéjén" vagy Közerkölcsök Magyarországon" c. fejezeteket Lásd még Takáts Sándor. Nagyasszonyainkról. (ln: Régi magyar nagyasszonyok. Bp old. ) 41

42 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Arról, hogy ebben az időben miként múlatta napjait egy magyarországi vagy erdélyi birtokos nemes és hitvese, csupán általánosságokat ismerünk mind egykorú följegyzésekből és levelekből, vagy későbbi írásokból. A korabeli főurak és gazdagabb nemesek - akik közé Bocskai és felesége is tartoztak - általában még egyszerűbb belső lakáskörülmények között éltek, mint a későbbi utódaik. A reneszánsz fényűzést legtöbbjüknél még csak a festett falkárpitok, ékszerek, ötvöstárgyak, finomabb külföldi ruhaanyagok, s bibliai vagy mitológiai jeleneteket, esetleg portrékat ábrázoló táblaképek jelentették. A dermesztő hideget árasztó kőlapokkal borított padlózatot Európa-szerte télen szalmával, nyáron, pedig finom szagos füvekkel hintették be. A kényelmet és a higiéniát szolgáló berendezések megjelenése ugyan még váratott magára, de már a tizenhatodik századi Magyarországon és Erdélyben is egyre általánosabbá vált a nők között a különféle piperecikkek használata a különböző felekezetekhez tartozó papok minden dörgedelme és rémisztgetése ellenére. A testi tisztálkodási szokásokról eltérő adatokat ismerünk. Egyes külföldi kortársak és későbbi szerzők szerint hazánkban - nem utolsó sorban török hatások nyomán - elterjedt a gyakoribb tisztálkodás szokása. A Magyarországon átutazó vagy hosszabb ideig itt tartózkodó törökök is kiemelik a magyarok tisztaságát a Balkánon élő népekhez viszonyítva. Hasonlókat olvashatunk itt megforduló francia szerzőktől is. Az erdélyi, de világot járt gróf Bethlen Miklós önéletírásában némi támpontul szolgál - igaz egy évszázaddal későbbről - arra, hogy miben is nyilvánult meg ez a nyugat-európainál gyakoribb tisztálkodás a férfiak esetében; Ritkán feredtem, kivált hideg vízben. Lábomat két hétben néha minden héten mosattam. Számat reggel, ebéd és vacsora után mindenkor és gyengén a szememet is hideg vízzel mostam, kezeimet is gyakran, de orcámat, csak ha valami por, sár vagy gaz nem érte sohasem, hanem a borbély hetenkint, amikor a szakállamat elberetválta. A fejemet talán huszonöt esztendeje van, hogy nem mosták. Nos, ezek a tisztálkodási szokások mai szemmel nézve nem tűnnek különösebben fejlettnek! Nyugat-Európában azonban még rosszabb volt a helyzet, nagy visszafejlődés történt például az ókori római viszonyokhoz képest ezen a téren. A tizenhatodik századtól rohamosan ritkulni kezdtek a korábbi, még az ókori Rómától örökölt nyilvános fürdők, majd teljesen eltűntek. Nyugat-Európa a szó szoros értelmében elkoszosodott, s az ugyancsak sűrűn hömpölygő kellemetlen testszagokat erős parfümökkel 42

43 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN BOCSKAI ELSŐ ÉVEI ERDÉLYBEN igyekeztek kendőzni. Némely szerzők szerint a pusztító járványok és a rettegett szifilisz elkerülése miatt zárták be a közös nyilvános fürdőket, amelyek csupán Közép- és Kelet- Európában maradtak meg, némi középkori ártatlansággal egybekötve. A feredőzés Nyugaton még a magánházakban is inkább csak a gyógyítás egyik eszközeként létezett. 38 A főúri, gazdagabb nemesi otthonokban helye volt a gyakori vigalomnak, zenélésnek, táncnak is. Bár a tehetősebbek saját zenészeket tartottak, de azért szívesen láttak a változatosság kedvéért vándormuzsikusokat is. A mulatságokról ezeket írja ízes megfogalmazásban a korszakot serényen búvárló Takáts Sándor tiszteletes úr: jámbor eleink táncoltak eleget úgy józan korukban, mint borittukban. Táncoltak a pilleszívű lányok, [kiket pajkosnak is hívtak] csak úgy, mint a jókorbeli jámbor asszonyok. A vigalmakban a házigazdára hárult a táncosztó tiszte. A tánc fontosságát mutatja, hogy az e korban élők azt és a zenét hasznos nevelő eszköznek is tekintették. A vigalmakban is szokás volt nemcsak poharat köszönteni valakire, de táncot is járni azért. A táncos kedvet nem csupán a mennydörgés fiai -nak is nevezett protestáns prédikátorok ostorozták, hanem a katolikus papok is. A táncos mintegy Kain-szemmel pillogja a más feleségét. Ha nincs tapogatás, ott az asszony durcás. A táncos eszétől fordult ugráló bakkecskévé teszi magát. A híres Bornemisza Péter, Balassi Bálint nevelője kárhoztatta a főúri, nemesi udvarok számos szokását, amikor az ott lévők ugyancsak parlagi örömökre adják a fejüket. Porba pösölősdi és hasonlók mellett ezer bolondságot űznek. Különösen ostorozta a tapogató táncot, amelyben a táncos a párjának filét, száját, orrát, mellyét, csecsét mind talpát eltapogatja, és úgy izgatja a sátán sok fertelmességre.. Pázmány Péter a virágénekeket is kárhoztatta, mert szerinte akik szerzik, akik éneklik a virágénekeket, országos kerítők, közönséges kutakat mérgesítők [mérgezők]. Viszont amelyik asszony táncol, megmocskolja, és rútítja, az asszonyok nemét. Ezek a papi dörgedelmek azonban a leírások szerint pusztába kiáltott szók maradtak. A romló országban az élet egyre bizonytalanabbá vált, s a háborús viszonyok állandósulása közepette az emberek minden papi tilalom ellenére egyre mohóbban kívánták üríteni az életöröm kelyhét. Ahogyan Balassi Bálint írta a század nyolcvanas éveiben, egyik levelében; a magyarországiak úgy eltanulták a szerelem vég- 38 Az általános helyzethez 1. többek közt Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus. XV.- XVIII. század. Bp

44 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. zetének minden fortélyát, hogy nem tesznek túl rajtuk sem franciák, sem a spanyolok, vagy az olaszok. 39 Ilyen erkölcsi légkörben és szokások között élt, házasodott és múlatta napjait az ifjú férj, Bocskai István is. Bár nem vetette meg az élet mindennapi örömeinek az élvezetét, de a fő foglalatoskodása neki is a politizálásban, katonáskodásban, a közügyekkel való bajlódásban és nem utolsó sorban birtokai igazgatásában merült ki. A tiszttartók, sáfárok és udvarbírák elszámoltatása akkor is sok idejét vette igénybe, ha a felesége mellett más segítsége is volt e munkákra. Minden bizonnyal birtokos társaihoz hasonlóan ő is sokat lovagolt, vadászott és agarászott. A birtokügyek ágas-bogas rendezgetéséről ad számot többek között egy 1588 elején kelt levél, amelynek a tanúsága szerint Toldy Borbála, Pázmán Miklós özvegye, száz - mai értékben több mint egy milliónyi - forintot kapott Bocskaitól. Azért a bihari nagybirtokos egyik szeme mindig Gyulafehérvárott volt, hogy napra készen tájékozott legyen az ott történtekről azon évek alatt is, amikor az udvartól elvonulva magánzóként gazdálkodott a birtokain. Bocskai István mintegy négy-öt esztendeig élt tisztes távolban a gyulafehérvári udvartól. Ott az a körülmény, hogy névlegesen a kiskorú fejedelem uralkodott, de valójában egész 1586 végéig István király szabta meg a dolgok menetét előbb a Hármas Tanács, majd rövid ideig Giczy János kormányzón keresztül kétségtelenül sok zavarnak és visszaélésnek vált a forrásává. Ezek csak fokozódtak a nagy király hirtelen halála után, amikor Zsigmond unokatestvérei, Boldizsár és István Lengyelországból haza kényszerültek Erdélybe. Lassan két - sőt három - udvar alakult ki Erdélyben: egy Gyulafehérvárott Zsigmond körül, egy Fogarasban a nagyhatalmú, erőszakos Boldizsár birtokközpontjában, és egy Váradon, ahol István főkapitány jelentős erők fölött rendelkezett. Mindhárom Báthory hatalmi központ" volt, de Bocskai úgy érezte, hogy neki csakis Zsigmond mellett lehet a helye, ha az idő úgy hozza. Ez az idő, pedig 1588-ban érkezett el, amikor az erdélyi vezető rétegbe tartozók nagy része úgy látta jónak, hogy a tizenöt esztendős Zsigmondot nyilvánítsák nagykorúnak azon kikötéssel, hogy tanácsosai beleegyezése nélkül semmit se tegyen. 39 L. Nemeskürty István: Balassi Bálint. Bp o. Vö. Takáts Sándor. Rajzok a török világból I - III.k. Bp , Salamon Ferenc: Magyarország a török hódítás korában Bp., Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. Bp., Nagy László: Régi erkölcsök, régi emberek (kiadás alatt) 44

45 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN VÉRES BELVISZÁLYOK FORGATAGÁBAN Érthetően a nagykorúsítást kívánók közé tartozott maga Bocskai István, a fejedelem nagybátyja is. Véres belviszályok forgatagában A z 1588 végén ülésező erdélyi országgyűlés hatalmi csoportok összeütközésének színterévé vált, s ez a viszálykodás, később csak erősödött, elfajult. A rendek többsége elégedetlen volt mind a korábbi Hármas Tanács, mind Giczy kormányzó működésével s szerette volna ha, egy kézbe kerül a kormányzás. Az erdélyi trónra pályázott ugyan a Lengyelországban hoppon maradt Báthory Boldizsár is, de a többség inkább Zsigmond idő előtti nagykorúsítása mellett voksolt, akit könnyebben kézben tarthatónak gondoltak az indulatos és gőgös Boldizsárnál. Akaratuk keresztülvitelének az első próbája a jezsuiták Erdélyből történő kitiltásának a kikényszerítése volt, amibe a különben buzgó katolikus Zsigmond kénytelen volt belemenni. Ez volt a záloga annak, hogy a medgyesi gyűlés nagykorúsítsa, absolutus princeps -nek ismerve el őt, legalább is utólagosan. Eredetileg ugyanis a rendek azt írták az articulusba, hogy absolutus princeps [teljes, korlátlan jogú] ne legyen, mert még illendő ideje ahhoz nem volna. Ám a gyűlés szétoszlása után Zsigmond hívei úgy döntöttek, hogy az articulusoknak egynéhány cikkelyét megváltoztatják és Zsigmondot absulutus princepsnek írják - olvashatjuk a kortárs és jól értesült Szamosközynél. Ebben egyetértett a Báthory-klán - még Boldizsár is hátsó szándékoktól nem mentesen - és természetesen Bocskai István is. Zsigmond mellé rendeltek egyes források szerint három, mások szerint négy főből álló tanácsadó testületet azzal a céllal, hogy azokkal együtt kormányozzon. A fiatal fejedelem azonban hívei várakozása ellenére rövid idő multán félretolta útjából a tanácsadókat, s egyedül gyakorolta a főhatalmat. Valóban absolutus princeps -ként kezdett viselkedni, a szó szoros értelmében Szilágyi Sándor: Rajzok és tanulmányok. Bp., I. k. 45

46 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Bocskai még nem játszott fő szerepet sem az országgyűlési tárgyalásokon, sem a fejedelem döntéshozatalában. Titkon természetesen Zsigmondot támogatta nagyhatalmú rokonaival szemben is, amit közvetetten bizonyít az az október 27-én kelt adománylevél, amelyben a fejedelem neki ajándékozta Sülház pusztát a nagykereki vár tartományaként. Erről szólva Benda Kálmán úgy jellemzi Bocskait, hogy kortársaihoz hasonlóan maga is nagy vagyonszerző volt, aki kezdetben a nem éppen nagy terjedelmű bihari jószágait szinte évről évre növelte egy-egy faluval, kastéllyal vagy várral. Ám minden szorgos birtokszerzése ellenére, még a nyolcvanas évek végén is szegénylegényének számított az erős várakkal és hatalmas földbirtokokkal, latifundiumokkal rendelkező, s két kulcsfontosságú országos katonai tisztséget birtokló Báthory-unokatestvérekhez képest. Azoknak a hatalmi pozícióját erősítette mostohaapjuknak, a szigetvári katonából erdélyi fejedelmi tanácsossá és főispánná előlépett Iffju Jánosnak a gazdagsága és tekintélye is. Annak leányát Iffju Katát 1590-ben férjhez is akarták adni az ekkor tizenhét esztendős Zsigmond fejedelemhez, hogy ezzel még szorosabban magukhoz láncolják őt. Jóllehet a frigy, különböző okok miatt nem jött létre, de a Báthory-klán befolyása a kilencvenes évek legelején így is megdönthetetlennek látszott Erdélyben Benda, , 27.o. V.a. Nagy L o. 46

47 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN VÉRES BELVISZÁLYOK FORGATAGÁBAN Bocskai, noha minden bizonnyal nem örült ennek, de óvatos duhaj -ként tartózkodott attól, hogy bármiben is ujjat húzzon velük. Sőt, arra törekedett, hogy a rendek előtt a családhoz való tartozását hangsúlyozza. Ami érthető is, hiszen a Báthoryak hatalmi gyarapodása áttételesen, közvetetten az ő személyes presztízsét is növelte. Különben is akadt helyette két olyan személy, aki az unokatestvérek befolyása ellen munkálkodjék a fejedelemnél: Jósika István kancellár és Alfonso Carillo jezsuita atya. A román jobbágy szülők gyermekéből az erdélyi kancellári méltóságra emelkedő Jósika István, a neves erdélyi arisztokrata család megalapítója, eredetileg Boldizsár fogarasi udvarában nevelkedett és innen került Zsigmond környezetébe. A katolizált és elmagyarosodott, rendkívül jó eszű ifjú karrierje 1590-ben kezdődött a fejedelmi udvarban, ahol rövid idő alatt az uralkodó bizalmasa lett. Két év múlva már az övé volt a legszebb magánpalota Gyulafehérvárott. A szédítő emelkedés talán ez év tavaszán indult el, amikor egy fejedelmi lovagi játékon Jósika Zsigmond biztatására futóversenyre hívta ki egykori urát, Boldizsárt, a kor egyik leghíresebb lovasát. Az ugyan dúlva-fúlva kiállt vele, de amikor beérte, megszégyenítette őt. Erre Zsigmond sértődötten felpattanva odahagyta a lovagi játék 47

48 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. színterét. A kiéleződött helyzetben Boldizsár fogarasi vártartományába vonult, s olyan hírek kezdtek terjedni, hogy 500 lovasból és 200 gyalogosból álló dandárával unokaöccse ellen vonul. Erre Zsigmond mustrát rendelt el és a nyarat hadgyakorlatokkal töltötte. Az összecsapás egyelőre elmaradt, de a viszálynak áldozatul esett két bűnbaknak megtett fejedelmi tanácsos, Gálfy János és a tudós Gyulay Pál. Gálfy főudvarmester is volt, akinek a helyét Zsigmond nem töltötte be, hanem Jósika segítségével maga igazgatta az udvart. Jósika 1592-ben már Velencében képviselte a fejedelmet, s ekkorra már olyan személlyé vált, hogy barátságának és jóindulatának minél bőségesebb szolgálatokkal való biztosítását mindenki szerencséjének tartotta - írja Szamosközy. Jósika már csak saját biztonsága érdekében is azon fáradozott, hogy a két Báthory-unokatestvér hatalmi pozícióját meggyengítse, s ha lehet, semmivé tegye. Ebben segítségére volt az az Alfonso Carillo jezsuita atya, akit a protestáns Szamosközy rendkívül bölcs és sok tudománnyal ékes férfiúnak nevezett. Miután a jezsuitákat kitiltották Erdélyből, ő a fejedelem magánpapjaként tartózkodott Gyulahérvárott. S bár a háttérbe húzódott, de egyre nagyobb befolyással volt a huszadik életévéhez közeledő ifjú uralkodóra. Azon fáradozott, hogy a katolikus kereszténység egyetemes érdekeire hivatkozva eltérítse őt az eddigi, hagyományos Habsburg-ellenes és törökhöz igazodó politikai vonaltól és átállítsa az ellenkező oldalra. Ez különben, ekkor egybe esett a magyar nemzeti érdekekkel is, hiszen 1591 óta már hadüzenet nélkül is folyt a Portával a később tizenötéves háború -nak nevezett küzdelem. Céljai érdekében Carillo minden eszközt igénybe vett. Előbb Boldizsár erdélyi trónigényének hangoztatásával éket vert Zsigmond és unokatestvérei közé, majd a fejedelem hiúságát kihasználva elérte, hogy Zsigmond egy Habsburg főhercegnő kezének elnyerése fejében késznek mutatkozzék a Portával való szakításra és a törökellenes keresztény táborhoz való csatlakozásra Szamosközy, o. Kővári, IV. k. 39. o. 48

49 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN VÉRES BELVISZÁLYOK. FORGATAGÁBAN A Báthory-klán tagjai, különböző indítékoktól vezérelve katolikus voltuk ellenére a régi állapotok fenntartása mellett kardoskodtak, támogatva sok protestáns erdélyi osztályos társuktól is. Álláspontjuk szerint Erdélynek a Porta oldalán kell maradnia mindaddig, amíg be nem következik a török kiűzése Magyarország területéről. A török pártiak -nak, vagy törökösök -nek nevezett erdélyi főurak és nemesek valójában ugyanúgy gyűlölték a török uralmat, mint a velük szembenálló németesek. Azonban a kivárás mellett voksolva nem akarták meghallani magyarországi véreik segélykiáltását, sőt késznek mutatkoztak a törököt segíteni akár katonasággal is. A velük szemben álló németesek vagy háborús pártiak - akik között ugyanúgy voltak protestánsok és katolikusok, mint a törökösök között - többségükben a Partiumban birtokos urakból, s a fejedelemség nyugati végein katonáskodókból kerültek ki, akiket közelebbről érintett magyar véreik pusztulása. Velük egy véleményen voltak még a székely tömegek is, akiket a Moldvából érkező török-tatár betörések sújtottak és emellett egy törökellenes háborútól remélhették régi szabadságuk visszanyerését. Az erőviszonyok a két tábor között 1594 nyaráig kiegyenlítettek voltak, sőt egészen az ekkor bekövetke- 49

50 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. ző véres fordulatig a törökösök rendelkeztek hatalmi túlsúllyal. 43 A Partiumban birtokos Bocskai István az első pillanatoktól kezdve a háborús pártiak oldalán állt és a vallási különbözőség ellenére Carillo atyával tartott. Lelkében bizonyára még éltek és munkáltak a Habsburg-udvarban szerzett benyomások, de egyéni érdekei is azt diktálták, hogy támogassa unokaöccse politikai irányváltoztatását. Ezúton ugyanis fölébe kerekedhetett a Báthory-unokatestvéreknek, akik megelőzték őt minden téren. Mintegy másfél évtizeddel később, a híres-nevezetes rákosmezei tanácskozáson a gyökeresen megváltozott viszonyok között azt hozta föl magamentésére a nagyvezérnek: annak idején [a kilencvenes évek elején], a körülmények és alárendelt helyzete miatt kényszerült Báthory Zsigmonddal egyetérteni, t.i. a török ellen fordulásban, aki akkor még fiatal volt és kora miatt helytelenül ítélte meg mind a maga mind az övéi sorsát és rábízta magát a Római Birodalomra olvashatjuk Bocatius János kassai főbíró följegyzésében. 44 Ez az utólagos mentegetőzés az adott körülmények között érthető, sőt még az sincs kizárva, hogy Bocskai 1605 őszén visszatekintve így is látta a több mint egy évtizeddel azelőtt történteket. Az azonban bizonyos, hogy akkor, a kilencvenes évek elején nem ez volt a véleménye, s Carilloval és Jósikával együtt ő is a török ellen fordulásra ösztönözte Zsigmondot. Emiatt kapta meg 1592 tavaszán a 43 Erről bővebben, részletes forráshivatkozásokkal Nagy L Bocatius,

51 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A VÁRADI FŐKAPITÁNY leváltott Báthory István hatalmi posztját, a váradi főkapitányságot, amivel az egyik Báthoryrokonból a fejedelemség három vezető hatalmi állása egyikének a birtokosává vált. A váradi főkapitány A harmincöt esztendős Bocskai István május l-jén vette kézhez a kinevező okiratot a gyulafehérvári fejedelmi palotában. A sorokat olvasva megtudhatta; ő a felelős azért hogy a várnak és az helynek - t. i. a városnak - semmi fogyatkozása ne essék, ezért annak őrzésére és oltalmazására ő maga éjjel-nappal reá vigyázzon és teljes erejét tehetségét annak őrzésére és megtartására fordítsa s úgy távozzon el onnan hogy arra való gondviselésének szünete lehetne. Váradi főkapitányi kötelmei közé tartozott, hogy a vár őrségét készületben tartsa, hogy minden időben és szükséghez képest valahol kívántatik az szolgálatra elegen lehessenek. Kötelmeit azonban nem csupán ez a kinevező okirat tartalmazta, hanem korábbi fejedelmi rendelkezések is. Azokból megtudható, hogy a váradi főkapitány parancsnoksága alá tartozó Zsáka, Bajom, Sarkad és Bély várak helyőrsége és neki kellett állandó harckészültségben tartani Bihar - vármegyének és Várad városának a katonaságát is. A hatáskörébe utalt fegyveresek összlétszáma mintegy háromezer katona volt, de ezt szüksége esetén különböző kontingensek mozgósításával, illetve zsoldba fogadásával jelentékenyen növelni lehetett. Szigorú fejedelmi utasítás rendelte el minden hozzánk tartozóknak lovagoknak és gyalogoknak a várban, városban lakozóknak hadnagyoknak, bíráknak, közönséggel, pedig mindenkinek, hogy a főkapitánynak minden időben készségesen engedelmeskedjenek. Akkor is, ha az mustrát - hadiszemlét - rendel el a fegyverfogásra kötelezetteknek, vagy ha a hadizsákmány elosztásáról rendelkezik. Ám neki kellett gondoskodni arról is, hogy nem csak Váradon, de az ahhoz tartozó más várakban is mindenkor legyen legalább fél esztendő- 51

52 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. re való élelmiszertartalék, s kötelmei közé tartozott a nyugati irányú hírszerzés és kémelhárítás megszervezése is. Ez a tisztség azonban nem csupán katonai teendőket rótt a viselőjére. Bihar vármegye főispánjaként ő szolgáltatott igazságot peres ügyekben s neki kellett biztosítania a törvényességet az egész vármegye területén. Mindezeken felül Zsigmond fejedelem szigorúan a lelkére kötötte a kálvinista Bocskainak, hogy a katholikus keresztényeket az ő helyekben, helyzetekben, amelyekben most vadnak megtartsa, mindenek ellen megoltalmazza. Ugyanakkor gondoskodjon a fejedelmet illető jövedelmek behajtatásáról is. Saját jövedelme a kinevező okirat tanúsága szerint havi száz forint -mai vásárló értékben mintegy kétmillió - a személyére, havi 150 forint ötven testőrlovas tartására, évi 1000 forint értékű búza, 200 forintnyi árpa, zab, bor, bárány, lótakarmány. Mindezek záradékaként: Miképpen lakása, azonképp asztala az várban lészen, azon móddal és állapottal, az mint az azelőtt való kapitányok idejében volt. 45 Az elődök csekély kivétellel ugyancsak gazdag, előkelő főurak voltak: Báthory István - a későbbi fejedelem és lengyel király -, Báthory Kristóf Bocskai sógora, Giczy János, Sibrik István, majd ismét egy Báthory István - Gábor és Anna apja - akit Bocskai váltott fel ebben a tisztében. Magáról Váradról századokkal később így áradozott az ott újságíróskodó Ady Endre, Magyarvár-nak nevezve a várost. Májusban olyan szép szokott lenni Magyarvár, hogy az emberek megbolondulva néznek Erdély felé, s általában Keletre, honnan a nap is jönni szokott. Hársak illata és gesztenyék színe, minden mintha kígyózó, hosszú Sugárfolyó völgyén jönne ide e furcsa, nagyon furcsa városba. Furcsa városban, amely igazán a vérnek városa, s ahol Szent László óta emberek és fajták nagyon összevissza ölelkeztek. De Magyarvár mégis augusztusban legszebb, éjszakánként, a fényes hold segedelmével a Tábor hegy tetejéről nézve. Ilyenkor érti meg az ember, miért volt ez a város oly becses és jó, hogy érte nem csupán Sztambul és Bécs vitázott. Nagy megvívott tornák, véres tusák, készülő viadalmak halálos fellegei fellegeznek a város fölött a tisztes augusztusi mennybolton." Szamosközy o., TT o., EOE III o., Benda, Nagy László: Váradi csillagok ragyogása (In: Kard és szerelem. Bp., o.) 52

53 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A VÁRADI FŐKAPITÁNY Így látta a Bocskait oly nagyra értékelő költő Váradot, de hogy miként láthatta Bocskai István váradi főkapitány ténykedése jövendő színhelyét, arról legrészletesebben Szamosközy leírásából értesülhetünk. Ebben az időben már fölöttébb fontos gazdasági, társadalmi és politikai központ volt a Sebes-Körös partján elterülő vár és város. Noha kívül feküdt a középkori erdélyi vajdaság ölelésén, mégis szervesen az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott, hiszen a fejedelmeknek engedelmeskedő Partium központja, mintegy fővárosa volt. Szamosközy elmondja, hogy azt a hagyomány szerint a megboldogult László magyar király alapította, akit a papok szavazó testülete a szentség méltóságával tisztelt meg és az égiek sorába iktatott. A várostól ötezer lépésnyire gyógyító hőforrások fakadtak, s a környék bővelkedett szántóföldekben és termő szőlőkben is. E bőség folytán a város polgárai emberségesek, értelmesek és mozgékonyak, asszonyai gyönyörű szépek. A város polgárainak erkölcsi méltósága nem maradt el egyetlen magyarországi vagy erdélyi lakó mögött sem

54 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. A város közepén emelkedett az árokkal védett vár, amely egyben most Bocskai és felesége lakhelyéül is szolgált. Az erődítményt tágas és szilárd bástyái tették szinte bevehetetlenné. János Zsigmond, majd Báthory István és az őket követő erdélyi vezetők, akárcsak a főkapitányok, nagy gondot fordítottak erősítésére. Öt bástya szolgálta a védelmet, közülük az Aranyos-bástyán a Báthoryak családi címere díszelgett: az aranyozott hármas farkas- vagy sárkányfog. A váron belül helyezkedett el a palotának nevezett főkapitányi rezidencia, ahol a vár, a város, Bihar-vármegye, sőt az egész Partium ura székelt: május l-jétől Kismarjai Bocskai István főkapitány és fejedelmi tanácsúr. A kortársak közül akadtak olyanok, akik kétségbe vonták az ekkor harmincöt éves, katonai dolgokban nem sokat forgódott partiumi birtokos alkalmasságát a reá háruló feladatok ellátásában. Közéjük tartozott az őt személyesen ismerő Istvánffy Miklós humanista történetíró és politikus, aki szerint Bocskai a vezető katonai tisztséget még 1595-ben is nem annyira vitézségével vagy haditetteivel érdemelte ki, hanem azért mert mint Zsigmond anyai nagybátyja, vele rokonságban állott. 48 Jóllehet Istvánffy személyes ellenszenvvel viseltetett iránta, azért idézett sorai nem tekinthetők teljesen megalapozatlannak. Erdélyben ugyanis valóban voltak Bocskainál képzettebb katonai vezetők, akik közül sokan Báthory István híres, győzelmes oroszországi hadjárataiban szereztek komoly harci tapasztalatokat és gyakorolták a hadvezetés tudományát. Bocskai nem vett részt ezekben a háborúkban és erdélyi létére nem voltak olyan harci lehetőségei sem, mint egykor tanulótársainak Nádasdy Ferencnek és barátainak. Váradi főkapitányi kinevezése előtt katonai ismereteket csak a Habsburgudvarban szerezhetett, de azok is inkább elméletiek voltak és nem biztosították a magasabb katonai tisztség ellátásához szükséges tapasztalatokat. Olyanokat, amilyeneket a váradi főkapitányi tisztség ellátása megkívánt volna. Igaz, a török elleni háborúra történő bekapcsolódásig ennek a fontos tisztségnek az ellátása nem is kívánt különösebb harci tapasztalatokat és katonai ismereteket. Többek között azért sem, mert ott volt olyan képzett vicekapitány, mint például Király György, akire bizton számíthatott. Állása különösen az elején inkább számított bizalmi és politikai, mint katonai posztnak. Zsigmondnak az volt a fontos, hogy Várad és a Partium élére 47 Szamosközy, o L. még: Nagy László: Várad szerepe a Partium és Erdély életében a században. Studia Agriensis 14. k. Eger, Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Bp., o. 54

55 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A VÁRADI FŐKAPITÁNY olyan személy kerüljön, akire bizton számíthat az elkövetkező spitzes helyzetben. A nagybátyja, pedig ilyen volt. Arról, hogy hogyan élt az első időkben Váradon, érdekes epizód maradt fenn Wathay Ferenc székesfehérvári vicekapitány már idézett 1593-as beszámolójában. Elmondja, hogy a király-képe őt küldte Bocskaihoz néminemű dolog megtárgyalása végett. Szívesen tett eleget a megbízatásnak, mert nénjét, Hagymássy Margitot - akit még sohasem látott - szerette volna köszönteni. Látogatást tett Székelyhidán, Nagykerekiben és Váradon s Bocskai és neje atyafiságosképpen fogadván szeretettel látnak. Három hónapig vendégeskedett náluk, s mikor a megbízatását elintézte Bocskai István és feleségétül megajándékoztattam volna gyöngéden". 49 Az 1593-as megbízatás nyilvánvalóan az immáron nyíltan kirobbant törökellenes háborúval volt kapcsolatos és Wathaynak az volt a feladata, hogy a tájékoztatáson túl rokoni kapcsolatait is felhasználva hangolja a váradi főkapitányt Erdély mielőbbi politikai irányváltoztatásának elősegítésére. A műveit és sok csatát látott székesfehérvári vicekapitány nyilván szemléletes képet tárt rokona elé a magyarországiak végveszélybe kerüléséről, amin Erdély mielőbbi hadba lépése sokat segíthetne. Wathay nem ír róla, de valószínű, hogy Bocskai összehozta őt a fejedelemmel is titkos tárgyalásra. Azért ilyenre, mert ő ugyan szívvel-lélekkel támogatta unokaöccse politikai terveit, de annak komoly ellenzői voltak még a fejedelmi udvarban is. Ezért a titkolózásra szükség volt, nehogy idő előtt a Porta, vagy a szultán szekerét toló törökös urak tudomására jussanak a dolgok! Azokéra, akik minden áron meg akarták tartani Erdélyt a régi állapotában és készek voltak még az ország haderejét is felültetni az oszmánok megsegítésére! 49 Wathay Ferenc 1593-as beszámolóját 1. RMKT. 1. k o. 55

56 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Régen is és később is sokan felvetették, hogy a haláláig kálvinista és ízig-vérig magyar érzelmű Bocskai István a kilencvenes évek elején miként válhatott annak a politikának az egyik fő támogatójává, amelynek a fő szószólója a jezsuita Carillo atya volt? Akadtak, akik a Habsburg-udvarban eltöltött évek hatását látták ebben. Hivatkoztak Bocskai későbbi nyilatkozatára, miszerint 1604-ben: Ő Felsége álgyúival és éles kardjával kellett a szó szoros értelmében elkergetni a Habsburg uralkodó hűsége mellől. 50 Mások viszont arra utaltak, hogy a politikai irányváltás -ami együtt járt a törökösök bukásával - nagy vagyoni és hatalmi gyarapodást ígért neki és ezért szegődött unokaöccse és a törökellenes harc ügyének szilárd támaszává. Ennek érdekében túltette magát azon is, hogy megbotránkozzék a fejedelmi udvarban elharapózott olasz szokások" vagy más néven a török módon élés, a homo- és biszekszualitás légkörén, ami ellen, pedig a kálvinista papok oly keményen felléptek. Benda Kálmán többször idézett munkájában az olvasható Bocskai életének erről a szakaszáról, hogy a nagyúrrá és Bihar vármegye legnagyobb birtokosává lett váradi főkapitány azok közé a magyar nagybirtokosok közé tarto- 50 MTT XIX. k o. V. ö. Bocskai ápr. 29-i levelével. MOL Thurzó cs. lt. fasc

57 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A VÁRADI FŐKAPITÁNY zott, akik vagyonukat, hatalmukat nem csupán a maguk, hanem az ország, a nemzet javára igyekeztek hasznosítani. 51 Ez, pedig ekkor a törökellenes harcba való bekapcsolódást követelte meg minden így érzőtől és gondolkodótól. Bocskai magatartás-motívumainak a pontos felderítése immáron több mint négyszáz év távlatából a lehetetlenséggel határosnak tűnik! A legvalószínűbbnek látszik az, hogy több ok együttes hatása tette öt a törökellenes harc hívévé. Ez elnyomta benne a vallási ellenérzéseket - már ha voltak egyáltalán ilyenek a meglehetősen toleráns férfiúban. Akárcsak az esetleges idegenkedést unokaöccse udvarának sajátos légkörével, kialakult szokásrendszerével szemben. Hiszen az utókori hiedelmekkel ellentétben e kor magyar reneszánsz főurai között ugyancsak elterjedt a biszekszualitás - különösen háborús, nőínséges időkben - és Zsigmond maga is csak a nászéjszakáján döbbent rá, hogy nem bi-, hanem homoszexuális. Ez különben nem volt valamiféle magyar sajátosság. Hiszen a reneszánsz idején fedezték fel Európa-szerte újból, hogy a homoszexualitás egyike lehet az elfogadott viselkedési modelleknek. Akkor, amikor e korszak olyan kiemelkedő alkotói, mint Erasmus, Leonardo da Vinci, Michelangelo és mások valamennyien vállalták művészetük ihletőjeként a fiúszerelmet. 52 Bocskai, aki nem csak Bécsben vagy Prágában de máshol is találkozott ilyen jelenségekkel, minden bizonnyal nem csinált magának különösebb gondot abból, amikor tudomására jutott unokaöccsének pederaszta volta. Ennél sokkal fontosabb volt maga az ügy, amit Zsigmond, Carillo, Jósika és sokan mások a várkapitányok közül is képviseltek. Véleményem szerint ez határozta meg döntő mértékben gondolkodását és tetteit, az 1593-at követő évtizedben. Beilleszkedett ő is azon magyar urak közé, akiknek csillogó hedonizmus és a török elleni harci készülődés, szertartásos udvari ünnepségek és gátlástalan mulatozás, tudományos időtöltés és birtokokért való pereskedés, külföldi példák utánzása és hazai hagyományok ápolása töltötte ki az életét. Ő legfeljebb a tudományok ápolásában nem serénykedett, de ezekben a vészterhes esztendőkben nem is erre volt elsősorban szükség, hanem a kardvonásra és az élet-halál harc vállalására a kontyos török ellen. 51 Benda, o. 52 Erőss László: Furcsa párok. Bp o. 57

58 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Ám amíg erre Erdélyben sor kerülhetett, ugyancsak véres jeleneteknek kellett lejátszódniuk, amelyekben Bocskai is tevékeny, sőt vezető szerepet vállalt! 58

59 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A TÖRÖK HÁBORÚ ERDÉLYI VISSZHANGJA ZORD IDŐK TÜNDÉRORSZÁGBAN A török háború erdélyi visszhangja A hivatalosan 1593-ban - de valójában az 1591-es horvátországi harcokkal - kezdődő újabb török agresszióról az erdélyiek nem csak a váradi főkapitány hírszerző hálózatán, vagy Rudolf császár és magyar-horvát király küldöttein keresztül értesültek, de hűbéruruktól III. Murád szultántól is. A fényesarcú padisah június 8-án hírszerzésre szólította fel vazallusát, Zsigmondot, arra hivatkozva: Tudomásomra jutott, hogy a bécsi királynak, [t. i. Rudolfnak], mert a szultánok a császári címet egyedül maguknak sajátították ki alattvaló embereivel valami tanácskozása, és tervezgetése van, amiről közelebbi értesüléseket akar szerezni. Ennek érdekében megparancsolom, hogy az említett bécsi királynak intézkedéseit, gonosz szándékát és terveit beavatott egyéntől kikémleljed! Elrendelte, hogy a fejedelem tudakolja meg azt is: Rudolf miféle készületeket - vagyis hadi előkészületeket - tesz, s ezeket a valóság szerint megírd és bejelentsd. Fokozottan vigyázzon az erdélyi vilajetre, s az adót és más járulékokat idejében elküldje a Portára ben a szultán által kinevezett moldvai vajda trónra juttatására érkezett parancs, majd a török hajóhad számára szükséges felszerelések beszerzésére. Ezt követte az az április 25-én kelt rendelkezés, miszerint ha győzelmes szerdárom azt célszerűnek látja, a győzelmes hadjáratra vonatkozó ügyekben s a szükséges dolgok és teendők elvégzésében minden igyekezetedet fejtsd ki. 53 A háború valójában a sziszeki vár ostromával kezdődött, amit a boszniai beglerbég megkísérelt elfoglalni. Sikertelenségét Szinán pasa az idős nagyvezér 1593 őszén nyílt támadással kívánta megbosszulni, amelynek 53 Baranyai Decsi János históriája ( ) Bp., o. Továbbá Thallóczy Lajos - Krcsamárik János Szekfű Gyula szerk: Török-magyar oklevéltár. Bp

60 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. során elfoglalta Veszprémet - ahol Bocskai rokona volt a vicekapitány -majd Várpalotát. Tata ellenében azonban nem boldogult, és amikor az oszmán sereget téli szállásra vezette, az összegyülekezett magyar, horvát és nyugati zsoldos csapatok Pákozdnál nyílt csatában vereséget mértek a budai beglerbég hadára. Ezen felbuzdulva 1593/1594 fordulóján megindították az abban az időben meglehetősen szokatlan téli hadműveleteket, aminek során visszafoglalták a töröktől a bányavidéki véghelyek többségét. A sikerek meghozták a keresztény erők étvágyát és 1594 elején elérkezettnek látták az időt nem csak Esztergom, de Buda visszafoglalásához is. A lelkesedést jelzi Thurzó György - a későbbi nádor - levele is, miszerint valahol mi úr vagyon Magyarországon, azok mind itt [t. i. az Esztergom alatti táborban] vannak még a betegesse is ide hozatta magát 54 A törökök sorozatos kudarcai 1593/1594-ben természetesen fellelkesítették az erdélyiek egy részét is. A török elleni támadó hadjárat gondolata itt sem volt előzmények nélküli. Hiszen arra készült már Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem is a nyolcvanas években, az oroszországi hadakozás sikeres befejezése után. Szamosközy följegyzése szerint 54 Thurzó Gy. lev. I. k o. Sziget vesztésétől ilyen alkalmatosság nem volt efféle dologban - írta Zrínyi György júl. 5-én Batthyány Ferencnek.(MOL Batthyány cs. lt. Miss.) Zrínyi György életéről újabban Nagy László: Két nemzet elfeledett hőse, gróf Zrínyi György (kézirat, kiadás alatt) 60

61 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A TÖRÖK HÁBORÚ ERDÉLYI VISSZHANGJA a hatalmas Orosz Birodalmat térdre kényszerítő uralkodó teljességgel elrendezte volt, hogy a törökre támadjon, több keresztény fejedelmekkel együtt az pápa sollicitálásából [sürgetéséből]. István király már kidolgozta a hadiakció részletes tervét is, amely szerint például az erdélyi hadakat a király hasonnevű unokaöccse, a Bocskai előtti váradi főkapitány vezérelte volna. A király halála után a tervezet Báthory Boldizsár birtokában maradt, amit félretett. 55 Sőt, amikor kirobbant a háború a törökkel, ő már a törökösök vezéralakja lett, akihez igazodott a két öccse, a mostohaapja és újdonsült apósa - a tekintélyes főtanácsúr. Kendi Sándor a rokonságával és még sokan mások, így amikor 1593 őszén Rudolf követeket küldött Erdélybe és a két román vajdaságba a három ország csatasorba állítására, az erdélyi politikusok között már teljes volt a meghasonlás a török háború kérdésében. Az szeptemberi gyulafehérvári országgyűlés a törökösök nyomására szembeszegült a fejedelem és pártja háborús terveivel, sőt elrendelte a török melletti hadfelülést keresztény magyar véreik ellen. Miután Boldizsár volt az országos főkapitány és az országgyűlés többsége mellette voksolt, a fejedelem és Bocskai csupán annyit tehetett, hogy hátráltatta a rendelkezés végrehajtását. Az erdélyi sereg a nagyvezír minden fenyegetése ellenére sem vonult magyarországi vérei ellen, hanem tétlenül vesztegelve várta be a hadakozás őszi befejezését, majd szétoszlott. 56 A háborús párt egyelőre csak annyit tehetett, hogy biztatta a magyarországiakat az ellenállásra és a törökellenes harc folytatására, megcsillantva előttük a győzelem lehetőségét. Ezt a célt szolgálta volna többek között az a levél is, amit Sennyey Pongrác a fejedelem katolikus tanácsosa írt a török elleni harcok egyik kiválóságának Nádasdy Ferencnek december elején: Értjük ide is a Budai Pasa veszedelmét [t.i. a pákozdi vereségét] és Székesfehérvár hostátjának [külvárosának] megvételét, idebe úgy futamodott híre, hogy mindenestől keresztény kézen vagyon. Isten arra is reá segítse Nagyságtokat, csak az egység legyen Nagyságtok közötti én az töröknek annyi erejét sem tudom lenni, ki ellene állhatna az Nagyságtok fegyverének, amelyet mi soknak hallunk lenni.. A Portáról kapott hírek szerint a nagyvezér tavasszal legfeljebb janicsárt tud támadásba vinni. 55 MHHS XXX. k o 56 EOE III. k o 61

62 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Arra intette Nádasdyt és magyarországi harcostársait, hogy az török szép szavának pedig nem kell hinni mert bizony megcsal. 57 Megtalálta Nádasdyt Geszthy Ferenc fejedelmi tanácsos, Déva várának főkapitánya s a..háborús párt egyik oszlopos tagja is levelével, amelyből megtudható, hogy Zsigmond Hathalmi Györgyöt küldte a magyarországi hadi helyzet kitanulására. Hisz csak az Isten mutatna valami módot benne nem, volna sem urunk, [t. i. Zsigmond fejedelem] sem országa idegen a keresztényekkel való egyezségtől. 58 A háború kimenetele szempontjából döntően esett latba, hogy Erdély ne legyen idegen a törökellenes harc ügyétől. Prépostvári Bálint, a híres felsőmagyarországi főkapitány 1594 februárjában nyomatékosan figyelmeztette a hadakozás legfőbb vezérletével megbízott Mátyás főherceget - a későbbi uralkodót -, hogy szorgalmazzák Erdély és a két román vajdaság mielőbbi bekapcsolódását a küzdelembe. Ha ez bekövetkezne, írta a horvát származású stratéga, az moldvai, havasalföldi vajda az egész Dunán tul való földet [t.i. az Al-Dunától délre fekvő területeket a Drinápolig], azontúl is égettethetné, raboltathatná 59 Az 1594 februárjában ülésező gyűlésen a háborús párt tagjai ékesszólóan fejtegették, hogy ezeknek a törököknek, akit minden keresztényt szeretnének kiirtani, nem az akaratuk, hanem az alkalmuk hiányzott ahhoz, hogy az erdélyiek iránti kegyetlenségüket valami szörnyűséges tettel befejezzék. Rámutattak, hogy a törökök keresztényellenes politikáját tovább szolgálni, segíteni nem más, mint tulajdon kebelünkbe tőrt döfni és azokat segíteni, 57 Sennyey Pongrác 1593 elején kelt lev. Nádasdy Ferencnek (Hadtörténeti Levéltár, Török-kori iratok) 58 Geszty Ferenc 1593-as levele Nádasdy Ferencnek (1. u. o.) 59 Prépostvári Bálint 1594-es javaslatát Mátyás főhercegnek 1. u. o. 62

63 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN A TÖRÖK HÁBORÚ ERDÉLYI VISSZHANGJA akiknek nem sokkal később a magunk nyakát is oda kell nyújtanunk. Ha tehát a hazaszeretet mozgat minket, ha lelkünkben az üdvösséget és a szabadságot dédelgetjük most itt az idő, hogy engedelmeskedjünk Isten hívó szavának, levessük a nyomorult szolgaságot, amit eddig hamisan szabadságnak neveztünk.". A törökellenes háborúba lépésen múlik, hogy vagy visszahelyezzük magunkat a keresztény fegyverek segítségével régi állásunkba, ami remélhető, vagy inkább essünk el mindannyian becsülettel, de ne tűrjük, hogy akik most élnek, és akik ezután fognak élni, rólunk, mint a keresztények közös ügyének és saját üdvösségének árulójáról beszéljenek.. 60 Ezt az álláspontot osztották, vallották a fejedelmen kívül az előkelők és hatalmasok közül Bocskai István váradi főkapitány Zsigmond nagybátyja, Jósika István kancellár, Sennyey Pongrác tanácsos, Geszthy Ferenc tanácsos, Déva várának ura, Keresztúri Kristóf fejedelmi tiszttartó, Kornis Gáspár huszti főkapitány, máramarosi főispán, rátóti Gyulaffy László a hírneves korábbi dunántúli főkapitány. Szabó Balázs huszti vicekapitány, Csukát Péter bajomi kapitány, Huszár Péter egykori híres végvári kapitány és utoljára, de nem utolsó sorban a nagy Csáky István, a fejedelem rokona. Mögöttük sorakoztak föl az udvari hadak, az erdélyi végváriak, a partiumi katonák, az egyre szaporodó szabadhajdúk és amint már szó volt róla, a székely közszabadok. Joggal elmondható, hogy a háborúpártiak cselekedeteinek mozgatórugói között nem volt döntő szerepe sem a kato- 60 EOE: III. k

64 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. likus érdekek szolgálatának, sem valamiféle nímetes vagy habsburgiánus érzelemnek. A meghatározó az egyes, előkelőbb személyeknél a központi hatalomhoz fűződő pillanatnyi kapcsolatuk jellege, a tömegeknél, pedig a háborúból várható egyéni haszon, sákmán - szerzés, illetve a székelyeknél a korábbi privilégiumok visszaszerzése volt. A fejedelem mögött felsorakozó személyek és tömegek tábora ugyan jelentős hatalommal rendelkezett, de szavuk, befolyásuk súlya nem szárnyalta túl a törökösökét nyarára valamiféle patthelyzet alakult ki köztük és a Portával való szakítást ellenzők között. Ez utóbbiak vezéralakja Kendi Sándor fejedelmi főtanácsúr volt, János Zsigmond egykori királyi titkára. Többszöri követséget viselt ember, Báthory István bizalmasa, majd a Hármas Tanács tagja ben előbb Boldizsár a későbbi veje ellen munkálkodott, majd melléje állt. Kezdetben a Habsburgok mellett emelt szót, majd álláspontot változtatott. Veje Boldizsár, a dúsgazdag országos főkapitány, előbb a törökre való támadásban a fejedelemmel egyezett, majd nősülése után apósa politikai elképzeléseit tette a magáévá. Őt követte az állásváltozásban két testvére, István volt váradi kapitány és András, a dúsgazdag lengyelországi főpap is. A tudós Kovacsóczy Farkas -Jósika elődje a kancellárságban - majdnem végig Zsigmond oldalán volt, de miután ő is Kendi-lányt vett feleségül, szintén az apósa pártjára állt. Iftju Jánost, a Báthory-testvérek mostohaapját a fiúk tették törökössé. Forró János Fejér vármegye főispánja, aki nemcsak gazdag, de fölöttébb kegyetlenkedő ember is volt, nem tudni mi okból csatlakozott a törökösökhöz. Szentegyedi vagy Somlyai Gergely a fejedelem fiskális direktora lehetséges, hogy csupán véletlenül került a háborúba lépést ellenzők közé. Kendi Gábor zászlósúr - Sándor unokaöccse - és Kendi Ferenc annak öccse, az öreg fejedelmi főtanácsost követték. Bornemissza János a lengyel király egykori hadvezére, Szalánczi László többszörös portai követ és öccse György, valamint Czegei Vass György, Gerendi János, Lónyai Albert és Szilvási Boldizsár törzsökös erdélyiekként csatlakoztak a nagytekintélyű Kendi Sándorhoz. Lényegében nehezen lehetne megmondani, hogy legtöbbjüket mi sodorta a törökkel fenntartandó békét akarók táborába, legfeljebb az tételezhető fel, hogy a Portán megfordultakként kialakult bennük a török legyőzhetetlenségének érzete, s többüknek nem fűződött anyagi érdeke a törökellenes háborúhoz A két tábor tagjairól részletesen, bő forráshivalkozással I. Nagy L o. 64

65 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SOK LÁZADÓ URAK FELMÉSZÁRLÁSA" Sok lázadó urak felmészárlása 1594 augusztusának utolsó napjaiban kincses Kolozsvár városa drámai, véres események színhelyévé vált: Augusztus 28-án, vasárnap délelőtt, a fejedelem szállásán összegyűlt tanács urak közé belépett a fejedelmi testőrség néhány tisztje és katonája. A hirtelen támadt döbbent csöndben parancsnokuk felolvasta a fejedelem parancsából letartóztatandók névsorát: Báthory Boldizsár, Kovacsóczy Farkas, Kendi Sándor, Kendi Gábor, Kendi Ferenc, Iffju János, Forró János, Bornemisza János, Gerendi János, Szentegyedi Somlyai Gergely, Lónyai Albert, Szilvássy Boldizsár, Czegei Vass Görgy és Szalánczy György főurak. A lefogottak sápadt arccal, baljós sejtelmektől gyötörve vonultak a be a katonák sorfala között a fejedelmi lak pincéiben sebtében berendezett börtönökbe. Néhány óra multán felkereste őket egyes források szerint Geszthy Ferenc, mások szerint maga Bocskai István főkapitány és vérlázító fenyegetések között parancsokat íratott velük várnagyaiknak és egyéb tisztségviselőiknek, hogy váraikat és uradalmaikat minden ellenállás nélkül a fejedelmi biztosok kezére bocsássák! A rettegésben és bizonytalanságban eltöltött éjszaka után az elfogottak közül Forró Jánost, Gerendi Jánost és Lónyai Albertet a tömlöcből egy vallatópincébe vitték. Néhány perc multával velőtrázó ordítások és sikoltozások hangja hasított a nyirkos helyiség csöndjébe. A csigázó kötélen Forró János főispán lemeztelenített teste vonaglott az embertelen kínban; vállban kifordult kezein lógott a kötélen, lábán hatalmas kővel. Többször a földre engedték a testét, de csupán azért, hogy az újabb fölhúzásoknál ismét kibírhatatlanul kínzó fájdalom tépje, szaggassa a karokat, lábakat, izületeket. Miután nyolcszor egymás után megcsigázták, a fájdalomtól és döbbenettől félőrült főispán bevallotta, hogy ki volt az indíttatója az practicának a fejedelem ellen. Sokat vallott - írja Szamosközy - mert a nagyobbik követ kötötték a lábára. A másik két úrnak elegendő volt csupán a kínzóeszközök megmutatása és máris vallottak. Beismerték, hogy ők és lefogott társaik mindnyájan összeesküvést szőttek a fejedelem hatalmának megdöntésére és Zsigmond megölésére. A kortárs udvari költő 65

66 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. szerint az is szándékukban állt az összeesküvő uraknak, hogy a fejedelmi kék gyalogokat mind levágassák katonáikkal, Kolozsvárt három helyen fölgyújtassák, a városlakókat mind megölessék, azoknak minden értékét elprédálják. Egy ismeretlen jezsuita azt jelentette október 2-án kelt levelében, hogy az összeesküvők szeptember 23-án templomba menet akarták meggyilkolni a fejedelmet és ezt a merényletet, előzték meg letartóztatásukkal és megbüntetésükkel. A megtorlás nem késett soká. Két nappal elfogatásuk után Kolozsvár piacán hóhér fejezte le Kendi Sándort, Iffju Jánost, Kendi Gábort, Forró Jánost és Szentegyedi Somlyai Gergelyt. Mikor levágták volna őköt, azután nagy záporeső lőtt és mind az öt testet ott mosá meg; szépen az eső. Valamivel későbben börtönében fojtották meg Bornemisza Jánost, Kendi Ferencet, Báthory Boldizsárt és Kovacsóczy Farkast. Az elfogatására küldött poroszlókkal vívott harcban vágták le a többszörös portai követ Szalánczy Lászlót. Volt, aki mérget ivott, néhány elfogottnak viszont Zsigmond megkegyelmezett, de a birtokait azoknak is elkobozta. A kivégzések után így mentegette magát az országgyűlés tagjai előtt és magyarázta tettének indítékát: Ő ugyan számtalan adománnyal halmozta el az ellene támadókat, de azok a jótéteményekért a legrútabb hálátlansággal fizettek neki: arra törekedtek, hogy országától megfosszák. Mindezt maguk is beismerték, s így szomorú haláluknak nem ő, hanem önmaguk voltak az okozói az állam érdeke, hogy ilyen dolgokat szigorúan megtoroljanak, ő akarata ellenére, tisztségének kényszerítése által kényszerült ezt a büntetést kimondani.. A kivégzett és az életben hagyott, de elmarasztalt uraktól a fejedelem mintegy egymilliónyi aranyforintot, 22 mázsa ezüst edényzetet és hatalmas birtoktesteket kobzott el, amik mind a megindítandó törökellenes háborúhoz szükséges anyagi bázist növelték. 02 Az urak letartóztatását és kivégzését megelőző eseményekről mind a kortársak mind az utókor történetírói másként emlékeztek meg. A tényeket úgy foglalhatnánk össze, hogy Zsigmond 1594 elején a diplomáciai viszonyt a Portával önhatalmúlag megszakította, de a május 12-ére Tordára összehívott országgyűlés, főként Kendi Sándor érvelésére, ellen- 62 A letartóztatásokról és kivégzésekről 1.: KRÓNIKA a Mohátsi veszedelemtől a Bétsi Békekötésig Magyarországban, Erdélyben és Moldvában történt dolgokról. Pest, (Kullsár István ) o. vagy MHHS XXX. k. 46. o. 66

67 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SOK LÁZADÓ URAK FELMÉSZÁRLÁSA" szegült a fejedelmi kívánságnak és kimondta a török melletti hadfelülést. Zsigmond erre június elejére egy szűkebb körű értekezletet hívott egybe. Itt az egybegyűltek az udvari testőrség erőszakának engedve június 11-én a töröktől való elszakadást ugyan kimondták s Báthory Boldizsárt mintegy katonával a Vaskapu-szoroshoz, küldték a betörő töröktatár erők visszaverésére, de az elkerülte az összeütközést és maga is visszatért a július 1-ére Tordára összehívott újabb teljes gyűlésre. Itt Kendi Sándor nyomására ismét a török szövetség mellett nyilatkoztak, mire Zsigmond átadta a kormányt Báthory Boldizsárnak-, aki azonnal be is költözött a fejedelmi palotába, - maga, pedig lóhalálban Kővárra ment, ahol hívei gyülekeztek. Innen üzenetet küldött a rendeknek, hogy miután nem választottak helyébe új uralkodót, a kormányzást visszaveszi, s várják be őt, míg visszatér. 67

68 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. A fejedelem üzenetére a székelyek és a szászok azonnal Zsigmond mellett nyilatkoztak, aminek hatására a gyűlés küldöttséget menesztett a fejedelemhez, hogy őt Kolozsvárra ünnepélyesen visszakísérjék. Ennek tagja volt Báthory Boldizsár, Iffju János és Kendi Gábor is. Zsigmond ezúttal már Bocskai István, Kornis Gáspár, Geszthy Ferenc és Keresztúri Kristóf főkapitányok és azok katonai kíséretében tért vissza Kolozsvárra, ahová augusztus 17.-re újra országgyűlést hívott össze. Itt ismét összecsaptak az ellenvélemények, de most a többség a háború mellett nyilatkozóké lett, amely döntés előtt a Kendi Sándor vezette törökösök is meghajoltak. Ez azonban még nem jelentette azt, hogy megszavazzák a hadiadót és az általános hadfelkelést; ehhez szükségesnek látták a rendek megfélemlítését is a törökösök letartóztatásával. Kővári László szerint ezt főleg Bocskai és Geszthy szorgalmazták, de sajátos módon egyet értett azzal Báthory Boldizsár is, aki nyilván arra számított, hogy ő nem sorol azok közé, így került sor augusztus 28-án és az azt követő napokon az ismert véres jelenetekre. A kortársak és az utókor történetírói között vita folyt - és folyik ma is - több kérdésről, így arról, hogy mik okozták a háborús párt győzelmét; a törökösök hogyan sétáltak be óvatlanul a csapdába; és utoljára - de nem utolsó sorban - milyen szerepet játszott a történtekben Bocskai István és hogy őt vagy Zsigmondot terheli-e a főfelelősség a kétségtelenül törvénysértő véres cselekedetért? Általában azzal szoktak érvelni, hogy a mesterien színlelni tudó fejedelem teljesen elaltatta az ellenzék gyanúját, s így a legváratlanabb időpontban egyszerre csaphatott le rájuk, megfosztva őket az ellenállás minden lehetőségétől. Ez a momentum kétségtelenül szerepet játszhatott az események alakulásánál, de csupán ezzel nem lehet magyarázni a történteket. Hiszen az ellenzéki vezér, az öreg Kendi Sándor gyanúját nem altatta el Zsigmond, s az mégsem adta ki a harci jelszót a híveinek, akik pedig nagyobb haddal rendelkeztek, mint a fejedelem oldalán felsorakozó kapitányok, Bocskaival az élükön. Sőt ők számíthattak a töröktől akár fős katonai gyorssegélyre is! A legvalószínűbb az, hogy belátták, a morális fölény azoknak az oldalán van, akik magyarországi véreiket kívánják megsegíteni a török ellen, s ez a felismerés bénítóan hatott rájuk. Arra természetesen nem számítottak, hogy Zsigmond és pártja végletes eszközökhöz nyúl, és a fizikai megsemmisítésükre tör! Az a Boldizsár, aki a 68

69 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SOK LÁZADÓ URAK FELMÉSZÁRLÁSA" táborukból teljesen egyetértett ezzel, nyilván még altatta is az esetleg felmerülő gyanújukat. 63 Már nehezebb megmondani, hogy milyen szerepet is játszott maga Bocskai a törökös urak felmészárlásában"? A fejedelem Nádasdy Ferencnek egy felelősségre, vonó levelére azt válaszolta, hogy Bocskai volt a megtorlás értelmi szerzője és ő erőszakolta ki az ellenzéki vezetők fizikai megsemmisítését. Zsigmond azonban - írja Klaniczay Tibor - korántsem volt valamiféle politikailag tapasztalatlan bábfigura, akit 1594-ben akarata ellenére rá lehetett volna kényszeríteni egy ilyen lépésre. Az persze így sem zárható ki, hogy ne lett volna számottevő hatással rá Bocskai erős egyénisége. Hiszen ő volt az egyetlen olyan személy a közeli Báthory -rokonságból, akire föltétlenül számíthatott politikájában. Ugyanakkor jól tudta, hogy az erdélyi háborús párt vezetői közül ő az egyetlen, aki a legközelebbről ismerte a Habsburg-udvart és váradi főkapitányként a török katonai erejét és lehetőségeit is. Benda Kálmán ugyan azt írja, hogy Bocskai valójában közvetlenül nem ismerte sem a török erejét, sem a Habsburg-kormányzat tehetetlenségét, s csupán a dolgokat megszépítő távolból vélte azt is, hogy a magyarság és a Habsburg-hatalom érdekei megegyezhetnek egymással, de ez a megállapítás - különösen annak utolsó része - nem fogadható el. A magyarság és a Habsburg-hatalom alapvető érdekei nem csak a török hódoltság időszakában, hanem a későbbiek folyamán is egybeestek, annak ellenére, hogy a négyszáz év alatt több Habsburg-ellenes megmozdulás is volt a magyar rendek egy részének aktív részvételével. Ezt világosan felismerték a Habsburg-ellenes küzdelmek vezetői, köztük maga Bocskai is között. A rendi és protestáns vallási sérelmeket még a legnekikeseredettebb kurucok is a tizenhetedik században házi köröszt -nek tekintették, míg a törököt merő fené -nek. Az ifjúkori emlékek és érzelmek minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy amikor tudomást szerzett a Habsburg-szövetséget és a törökellenes harcot szorgalmazó unokaöccse ellehetetlenüléséről, azonnal ellenakcióba kezdjen az érdekében július 17-én levélben tudatta a történteket Forgách Zsigmonddal, a Királyi Magyarország öreg idejű -hatvanhat éves törökellenes harcosával. Levelében azt bizonygatta, hogy bár a pártütő urakat" a fejedelem közeli rokonai és hü tanácsosai vezetik, ő Báthory-rokon létére nem ért egyet velük, sőt határozottan ellenük van, és a török háborúba való bekapcsolódást szorgalmazza. Kérte 63 A háborús párt győzelmének okait I Nagy L, o. 69

70 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Forgáchot, írjon Boldizsárnak és Istvánnak és figyelmeztesse őket cselekedetük veszélyeire. 64 Bocskai természetesen nem elégedett meg ennyivel. A várából kimozdítható katonaságával ö is Kővárra sietett, ahova Zsigmond menekült, és tevékenyen részt vett abban, hogy unokaöccse visszakerüljön a trónra. Valóban meghatározó szerepe volt nem csak a törökellenes harcra kész erdélyi tábor szervezésében, de az eredményes küzdelemhez szükségesnek ítélt politikai változások létrehozásában is. Ennek, pedig szerinte is előfeltétele volt az ellenzék vezetőinek fizikai megsemmisítése, vagy más korabeli kifejezéssel felmészárlása. Ellenkező esetben azok is ezt tették volna Bocskaival és az ő álláspontján lévőkkel, mint ahogyan megtették sokkal kisebb ok miatt Gálfy Jánossal és Gyulay Pállal, Kendi Sándor maga is a kemény kéz híve volt. Korábban irtó hadjáratot követelt az oláh tolvajok ellen, olyat, mint amilyet Morvaországban foganatosítottak a cigányokkal szemben, 1591 elején maga javasolta későbbi veje és párthíve fizikai megsemmisítését augusztus 27-én viszont Boldizsár is egyetértett apósa és minden vele, tartó megölésével, azt hívén, hogy ő nem kerül közéjük. Ha azt nem is tudjuk biztosan, hogy a lefogatott urakat Bocskai vagy Geszthy fenyegette meg a pincében és kényszerítette akaratuk elleni levelek megírására, az bizonyos, hogy a váradi főkapitány személyesen jelen volt mind az elfogatásuknál, mind a Kolozsvárott végrehajtott kivégzéseknél. Az is valószínű, hogy biztatta, buzdította a habozásra hajló Zsigmondot a legkeményebb eljárásra az ellenfelekkel szemben. Minden bizonnyal magáévá tette ő is azt a machiavellista tant, miszerint az ellenfelet olyan módon kell hatástalanítani, hogy annak sohasem legyen módja a bosszúállásra. Az emberi élet megbecsülése akkor még ismeretlen volt a politikában, ahol az államférfiak a véres eszközök felhasználásában is Machiavellit követték, akár olvasták annak tanait akár nem - írja Szekfü Gyula - hozzátéve: Bocskai a Nyugathoz csatolt magyar nemzet embere, kérlelhetetlen végrehajtója volt akkor is, amikor a kivégzettek vére árán a keleti részeket a török ellen felfegyverezte. Meglátása szerint ilyen mérvű politikai, sőt nemzetközi cselekvésre akkor rajta kívül senki nem volt található. E megállapításával szembekerült a különben forrásként használt Jakab Elekkel, aki szerint Bocskaira nézve az 1595-i [sic!] vérengzés 64 Bocskai István 1604 júl. 7-i lev. Forgách Simonnak (Hadtörténeti Levéltár, Törökkori iratok) 70

71 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SOK LÁZADÓ URAK FELMÉSZÁRLÁSA" bűnrészességének vádja az, melyet a történelem súlyos ítélete terhel.. A meggyilkoltak birtokait is adományul fogadta el," amik őt a közmegvetés tárgyává teszik. Jakab Elek véleményét nem osztotta különben Károlyi Árpád sem, hanem maga is a szekfüi értékelést vallotta. 65 Ezt a korszakot Európa-szerte a kegyetlenség jellemezte szinte az élet minden területén. Már esett szó a gyermekkertészkedéseknél használt ugyancsak barbár eszközökről. Ám ide sorolható a legtöbbször szörnyű kínzásokkal súlyosbított kivégzések nyilvános végrehajtása, amelynek látványában a gyermekek is gyönyörködhettek. Ebben a korban a csataterek sebesültjeit - ha csak nem remélhettek értük busás váltságdíjakat - általában helyben lemészárolták. A fogságba esettek kiváltási árát néha embertelen kínzásokkal csikarták ki az erről értesített hozzátartozóktól. A kellő hatást egy-egy elküldött levágott ujj, fül, vagy egyéb testrész látványával kívánták elérni. Kortársi följegyzések szerint hírhedt volt ilyen téren a különben műveit, érzékeny lelkületű poéta Balassa Bálint, de nem rítt ki ezzel főrangú kortársai közül. Ezek az emberek nem tudatosan kegyetlenkedtek. Ha akadtak is szadista hajlamúak közöttük, akik élvezettel szemlélték mások kínzását, kínlódását, azoknak az aránya nem lehetett magasabb, mint manapság. Bocskai - kortársaihoz hasonlóan - a világ megszokott rendjének tekintette mindezt, akárcsak a boszorkányoknak kikiáltott szerencsétlenek tömeges, barbár megkínzását és kivégzését ben - akárcsak két évvel később - korának gyermekeként cselekedett, amikor véresen leszámolt - vagy leszámoltatott - politikai ellenfeleivel, akinek sorsát megérdemeltnek látta ő is, akárcsak Zsigmond a korábban idézett országgyűlési szónoklatának tanúsága szerint. S jóllehet, a lefejezettek, vagy börtönükben megfojtottak ártatlan áldozatoknak érezték magukat, a kiket a törvények lábbal, tiprásával sújtanak ilyen büntetéssel, de lelkük mélyén tudták, hogy maguk sem cselekedtek volna másként ellenfeleikkel, ha ők kerekednek felül. A háborús párt vezetői - köztük maga Bocskai is - jó gyakorlati érzékkel sikeresen aknázták ki helyzeti előnyüket 1594 nyarán, fölismerve, hogy a jelen az övék. Ám azt is tudták - vagy legalábbis sejtették - ahogy a hadakozás terheitől elszokott erdélyiek - még azok közül is sokan, akik 63 Hómon - Szekfü III. k o., és 370. o. V. ö. Jakab Elek: Újabb adatok Bocskay István életéhez. SZ 1894, 771. o. valamint Károlyi Árpád: Bocskai és a bécsi béke. SZ

72 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. pillanatnyilag az ő oldalukon állnak - idővel vonakodnak majd vállalni a minden bizonnyal elhúzódó háború egyre növekvő terheit. Ezért is ítélték veszélyesnek az ellenzék vezető személyiségeinek életben hagyását a várhatóan bekövetkező csüggedés idejére. Ez volt a döntő oka annak, hogy halálukra szavazzanak, hiszen a hadviselés megindításához szükséges anyagi javaikhoz pusztán bebörtönzésük útján is hozzájuthattak volna. Akiket nem tartottak veszélyesnek a jövőre nézve, azoknak meg is kegyelmeztek. Egyedüli kivételt talán Kovacsóczy Farkas kancellár képezett, akinek a halálát a vele rivalizáló Jósika István erőszakolta ki. Természetesen nem sejtve, hogy rövidesen maga is hasonló sorsra jut. Bizonyos mértékig az ellenzék vezetőinek fizikai megsemmisítését sugalmazta annak a tudata is, hogy az erdélyi fejedelmi hatalom a szultáni garanciák híján nem rendelkezik elégséges és szilárd erőszakszervezettel. A portai támogatás elvesztését nem helyettesíthette tartósan a Habsburg-kormányzattól várható katonai segítség. Zsigmond ugyanis nem vazallusi, hanem szövetségesi kapcsolatot kívánt létesíteni Rudolffal, ami már eleve kizárta annak a lehetőségét, hogy császári segítséget kérjen uralma fenntartásához. A török elleni hadjárathoz érkezhettek segítségül nagy harci tapasztalatokkal rendelkező magyarországi katonák, kisebb létszámú nyugati zsoldoscsapatok, de a függetlenség feladása nélkül nem lehetett volna külső segélyerőt hívni Erdélybe belső felhasználásra. 66 Mindezeket számba véve Bocskai és a háborús párt más vezetői arra törekedtek, hogy a belső hatalmi problémákat önerőből rendezzék, aminek egyik előfeltételét az ellenzék vezetőinek minél gyorsabb fizikai megsemmisítésében látták. A nyilvánosan végrehajtott kivégzések a leghatalmasabba- 66 Báthory Zsigmond 1594 júniusában jó kétezer lovag fegyverest" kért sürgősen Rudolftól, akik kizárólag az ö parancsának engedelmeskednek. (EOE III. k o.) V.ö, Kővári, IV. k. 64. o. 72

73 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SOK LÁZADÓ URAK FELMÉSZÁRLÁSA" kon egyúttal elrettentésül is szolgáltak mindazoknak, akik a jövőben akadályozni akarnák a török elleni erőfeszítéseket. Az már az erdélyi hatalmi struktúrát tükrözte, hogy az országgyűlés utólagosan szentesítette, törvényesítette a valójában törvényellenes megtorlásokat; felségsértőnek, illetve árulóknak kiáltván ki azokat, akiket kevéssel előbb még maguk is követtek. A hangulatot különben már előkészítette az az szeptember végén szörzött históriás ének is az áruló erdélyi urakról, amelynek a valószínű szerzője Szerdahelyi Imreffy János, Zsigmond majd később Bocskai tanácsosa. Kiemeli Bocskai szerepét az árulók" leleplezésében és ártalmatlanná tételében, így szólítva meg őt a versben: Én, Bocskay István, melletted leszök Váradi kapitán, az míg én élők Vajdának [t. i. Zsigmondnak] mellette leszök." Az áruló nagyurak azért érdemelték meg sorsukat, mert: Istenben ő nekik hitük nem vala, Fejedelmüket ők elárulták vala, Pogán törökkel ők tartanak vala." 67 Nehéz lenne megmondani, hogy az erdélyiek közül hányan vélekedtek így a történtekről? Az utókor magyar történetírása hajlott, és egyes történészek még ma is hajlanak úgy vélekedni, hogy a török mellett maradás vagy a velük való szembefordulás kérdésében az ellenzéknek és ezzel együtt Kovacsóczynak lett igaza.. Méghozzá azért mert a Habsburgok és a velük egyesült erők nem voltak képesek legyőzni a török hatalmat. Köpeczy Béla idézett vélekedésének helytálló voltát már a nyolcvanas években írt munkáimban megkérdőjeleztem, kifejtve részletesen ellenérveimet. 68 Kovacsóczy és a többiek maguk is ingadoztak a törökkel való szembefordulás kérdésében, az egykorú magyar és török források döntő 67 Varjas Béla szerk.: Balassi Bálint és a 16. század költői. Bp II. k o. 68 L. Nagy L , Nagy L Nagy L stb. V. ö. Köpeczy Béla: A magyar politikai irodalom történetéhez. Irodalomtörténeti Közlemények sz o. 73

74 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. többsége amellett tanúskodik, hogy a zsitvatoroki békében rögzített status quo elfogadása korántsem az egyetlen lehetséges befejezése volt a tizenötéves török elleni háborúnak. Erről különben e munka végén részletesen is kívánok szólni. Itt csak azt akarom kiemelni, hogy ha Erdély 1595-ben nem lép fel aktívan a török ellen, az végzetes következményekkel járt volna nem csupán a Királyi Magyarország, de a saját sorsának alakulására is. A történelem tehát mai véleményem szerint sem igazolta a törökösök politikáját, annak a magyar nemzeti érdekekkel való egyezését. Erdély ugyanis a Magyar Királyság ideiglenesen elszakított része volt ekkor is, s átmeneti helyzete ellenére sokkal több érdektalálkozása, mint érdekellentéte volt a Habsburg-hatalommal, de különösen magyarországi véreikkel. Bocskai hadvezért bemutatkozása A bihari nagyúr hiába szerzett katonai alapismereteket a Habsburg Udvarban s bővítette azokat 1592 óta váradi főkapitányként, hadvezérként 1595-ben mutatkozott be először a török elleni küzdelemben. Akkor, amikor váradi főkapitányként és Zsigmond alvezéreként az egyik vezetője volt a Szinán pasa nagyvezér ellen Havasalföldre vonuló egyesült keresztény erőknek. Ám mielőtt erre sor került volna, komoly feladatok hárultak rá hadszervezőként, az eredményes harc előfeltételeinek megteremtőjeként. Ennek egyik - talán a legfontosabb - része a pénzügyi alapok biztosítása volt. Kortársi följegyzés szerint a kényszerű rendi áldozatvállalások összege és a kivégzettektől és más elítéltektől elkobzott kincsek láttán Zsigmond így kiáltott fel: Most már van pénz a háborúra". Ám hamarosan kiderült, hogy a hadakozáshoz ennél is sokkal több kell, s ezért gyors hadisegélyt kért a lengyel királytól és a Habsburg-uralkodótól. A pénzügyi alapok mellett azonban szükséges volt gondoskodni az élelemről és a lótápról. a fegyverzet kiegészítéséről, a műszaki és a tábori egészségügyi szolgálat megszervezéséről. Ezekben a tapasztalatlan ifjú fejedelemnek Bocskai szintén sokat segített. 74

75 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN BOCSKAI HADVEZÉRI BEMUTATKOZÁSA Nem utolsó szempont volt a megfelelő létszámú had kiállítása sem. A történeti és hadtörténeti irodalomban meglehetősen irreális vagy pontatlan létszámok olvashatók az erdélyi hadipotenciálról. Ez részben abból fakad, hogy sokan összekeverik az elméletileg számba vehető fegyverforgatók számát a ténylegesen mozgathatókéval, másfelől az egykorú mustrakönyvek hiányából. Egy korabeli följegyzés tanúsága szerint, amikor a letartóztatásban lévő török csausz az erdélyi táborban meglátta a katonák számát, hahotára fakadva azt mondta a közelben tartózkodó erdélyi főembereknek: Az hatalmas császár [t. i. a szultán] hadában csak azok is, akik a táborból szarni kimennek, többen vannak ennél. Azt ugyan nem tudjuk, hogy a szultán hadából egyszerre hányan mentek ki a latrinákra, de azt igen, hogy a mozgatható vagy tábori erdélyi had létszáma a tizenhatodik század végén, a közszékelyek felkelése nélkül alig haladta túl a tízezer főt. Ez a körülmény, pedig már előre jelezte, ha a török megtorló akcióba lendül - amire bizton számítani lehetett - ez a had még a moldvai és a havasalföldi fegyveresekkel együtt sem lesz elegendő annak visszaverésére! 69 Ennek a tudata minden bizonnyal nem csekély aggodalommal töltötte el Bocskait és a háborús párt más katonai vezetőit, mégis úgy találták, hogy akkor járnak el helyesen, ha maguk lendülnek támadásba. Erre valójában rá is kényszerültek, mert 1594-ben a temesi bánságban - illetve most temesi vilajetben - élő elnyomott délszlávok felkeltek a török uralom ellen, s ezzel kezdetét vette a háborúskodás ezen a területen is. Ezt a megmozdulást ugyan a törökök rövid úton leverték, de ez sem riasztotta vissza az egyre inkább Bocskai vezetése alá kerülő háborús párt tagjait a harci kezdeményezéstől. Az erdélyi had egy része Geszthy Ferenc dévai főkapitány és fejedelmi tanácsos vezetésével még ebben az évben kísérletet tett Lippa és Temesvár visszafoglalására. A Báthory István uralkodása alatt feltűnt öreg katona akciója azonban nem járt sikerrel, s röviddel ezután el is halálozott. Az 1594-es csorba kiköszörülése a helyébe lépő Borbély Györgyre hárult, aki 1595-ben visszafoglalta a töröktől nem csupán a stratégiailag kiemelkedő fontosságú Lippát és Boros-Jenőt, de még tizennégy más kisebb várat és erősséget is. A siker elérésében kétségtelenül szerepe volt Borbély György oroszországi harci tapasztalatainak is, de 69 Az erdélyi haderő katonaságáról, a változó létszámviszonyokról I. Nagy L o. 75

76 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. az főként annak volt köszönhető, hogy a török főerő máshol, Havasalföldön volt lekötve, ahol Bocskai is hadvezérkedett. A havasalföldi törökellenes harcot a Bocskaival egyidős Mihai Viteazul vajda kezdeményezte, akinek később vitatott szerepe volt az erdélyi históriában is, 1593-ban Zsigmond fejedelem támogatásával nyerte el a tisztségét, a korábban Báthory Boldizsár fogarasi várában időző magyarul is megtanuló vitéz férfiú. A román vajdáknak a kinevezésüket - az erdélyi fejedelmektől eltérően - Konstantinápolyban kellett átvenniük, ami egyúttal jelezte az erdélyi uralkodókétól eltérő helyzetüket is a Nagy Szultán birodalmában. Mihai az itt színlelt török hűség álarca mögött izzó gyűlöletet melengetett a szívében az oszmánok iránt, akárcsak moldvai uralkodótársa. Áron vajda. Éppen ezért Zsigmond első szavára mind- ketten a törökellenes harc ügye mellett nyilatkoztak, és Mihai 1594 őszén ki is bontotta országában a fegyveres küzdelem zászlaját. Támadásba lendülő csapatai az Al-Duna vonalától délre fekvő balkáni területre nyomultak és ott megkezdték a török uralom felszámolását. Harcukat már ekkor jelentős számú erdélyi katona támogatta, tömegében olyanoké, akik még Báthory István oroszellenes háborújában szerezték harci tapasztalataikat. Ezek a temesközi és bulgáriai hadisikerek akkor történtek, amikor a magyarországi hadszíntéren az oszmán erők nemcsak Esztergomot mentették fel az ostrom alól, de elfoglalták a Bécs védelme szempontjából oly jelentős Győr várát is! Rudolf udvarában már Bécs 1595-ös török ostromától rettegtek, amikor az erdélyiek és a románok magukra vonták a török fő- 76

77 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN BOCSKAI HADVEZÉRI BEMUTATKOZÁSA erőket, tehermentesítve ezzel a magyarországi és horvátországi hadszíntért ben Erdély és a két román vajdaság szoros szövetségre lépett egymással a Porta ellen. Az összefogás élén amolyan fő hűbérúr -ként Rudolf császár és király állt, a tényleges vezetést azonban Zsigmond gyakorolta. A megkötött egyezmény beleszólást biztosított neki a két vajdaság belügyeibe is. A szövetség tűzpróbája volt az 1595-ben vívott közös küzdelem Szinán pasa nagyvezér fősnek mondott - a valóságban azonban ennek a felénél nem nagyobb - hadával szemben. A török vezetést nem csupán - vagy nem is elsősorban - presztízs okok késztették a Havasalföld és Erdély elleni támadásra, hanem sokkal inkább katonai stratégiai megfontolások. Ezt Bosztanadze Mehemed egyházfő idejében III. Murád szultán tudomására hozta ha Erdély fölkel, akkor Havasal- föld és Moldva is tol fog lázadni. Most kell megtenni a szükséges előkészületeket Havasalföld és Moldva felé - írta 1594-ben. A török főerők Szinan nagyvezér vezetésével csak 1595 nyarán lendültek támadásba Havasalföldön. Az erdélyi katonáktól is támogatott Mihai a maga mintegy főnyi képzett katonájával egy ideig ugyan késleltetni tudta az oszmánok elő-nyomulását, de a sokszoros túlerő elől harcolva hátrálni kényszerült Erdély irányába, ahonnan a támogatást várta. Hídvégi Mikó Ferenc leírása szerint Rudolf német zsoldost küldött Erdély és a románok megsegítésére, de a hadjáratban részt vevő Pellérdi Péter mindössze német fegyveresről szól. Igaz, azt nem mondja, hogy rajtuk kívül hány spanyol vagy olasz zsoldoskatona vett részt még a harcban. Más forrás csak arról tesz említést, hogy a császár mintegy ötezer lőfegyvert küldött hadisegélyül. Bármekkora is volt a nyugati segítség, a török főerők megállításához és visszaveréséhez a húszezer fősnél alig nagyobb erdélyi had 77

78 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. a havasalföldi és a moldvai sereggel együtt sem ígérkezett elegendőnek. Létkérdés volt tehát mind Zsigmond, mind az erdélyi hadak főparancsnokának kinevezett Bocskai István részére, hogy jelentősen meg tudják-e növelni a véderőt kéznél lévő, nagyobb fegyveres kontingenssel. Ilyen elérhető erőnek egyedül a székely katonatömeg mozgósítása kínálkozott, aminek viszont komoly történelmi akadálya volt. 70 A fegyveres székely szabadok mintegy fős tömege a török hódoltság kora előtt Erdély fő katonai erejét képezte, a tizenhatodik században azonban nagyot változott a helyzet. A változások fő oka gazdasági-társadalmi volt, a következmények azonban Erdély hadi potenciálját, katonai ütőerejét csökkentették le tetemes mértékben. Lényegében az történt, hogy a gazdasági fejlődés nyomán keletkezett nagy munkaerőhiányt a Székelyföldön sem telepítésekkel, sem önkéntes szerződésekkel nem lehetett a kívánt mértékben pótolni. Ekkor a székely előkelők - és az állam ugyancsak földbirtokosi minőségben - az addig csupán katonáskodásra és ököradóra" kötelezett szabad közszékelyeket kényszeríteni kezdték jobbágyi szolgáltatásokra. Azok ugyan megkísérelték fegyverrel megvédeni régi privilégiumaikat, szabadságukat, ám mozgalmaikat a fejedelmi fegyveres támogatást élvező előkelők sorra-rendre leverték és a fegyvereseket jobbágyi sorba vetették. Tehették azért is, mert a fejedelmek hatalmát szultáni garanciák biztosították, s így azok nem szorultak rá a székelyekre ben Szinán támadása idején azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Zsigmondnak égetően szüksége lett a székely tömegek fegyveres támogatására, s kényszertől hajtva a régi szabadság visszaadását ígérte mindazoknak, akik fegyveresen a táborába jönnek. A fejedelmi ígéret -amellyel különben Bocskai is egyetértett - hátsó szándéktól terhes, rosszhiszemű volt. Annak valóráváltását Zsigmond nem gondolta komolyan. Még ha együtt érzett is a szabadságukat vesztett székelyekkel, nem nélkülözhette az őket jobbágyságra vető főurak és nemesek támogatását. Azt viszont elérte, hogy ígérete nyomán mintegy fegyveres székely sietett a táborába. Ezzel a létszámnövekedéssel a keresztény erő már bátrabban szállhatott szembe a nagyvezérrel, ha a szükség úgy hozza Az erdélyi törökellenes harcok kezdetéről 1. Nagy L o, vagy Liptai Ervin föszerk.: Magyarország hadtörténete. Bp., I. k. IV. fejezetében. 71 Erről bővebben részletes forrásadatokkal 1. Deménv, 1976: 75. skk. o. 78

79 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN BOCSKAI HADVEZÉRI BEMUTATKOZÁSA A keresztény erők ez évi havasalföldi hadjáratáról eltérő leírások olvashatók nemcsak a kortársaknál, de az utókor történeti munkáiban is. Egyik leírás szerint: Bocskai Szinán basát nemcsak elűzi Erdély határáról, hanem a mai Oláhországon keresztül a Dunáig kergeti s ott Gyurgyevó nevű városnál tönkre veri. Más források Bocskait csupán a hadjárat egyik vezéreként említik, s a kortárs Istvánffy szerint - amint már szó esett róla - nem is érdeme és rátermettsége okán kapta ezt a tisztet, hanem csupán a fejedelemhez fűződő rokoni kapcsolata miatt. Régi mondás szerint, míg a vereségnek alig akad gazdája, felelőse, a hadisikereknek annál több! Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy Bocskai eleddig még nem vett részt nagyobb hadivállalkozásban és hogy kevéssel a hadjárat megindítása elől érkezett vissza Erdélybe külföldi követségből, akkor arra kell gondolnunk, hogy e hadszervezés dandárját mások végezték 1595 nyarán. Ő inkább a székelyek hadba szólításánál játszott fontosabb szerepet. Ez sem kevés, de egyedüli fővezér - mint némelyek állítják, már a társadalmi hierarchiában elfoglalt helye miatt sem lehetett. Ez a poszt mindenképpen Zsigmond fejedelmet illette meg. Igaz, ő még annyi katonai, hadvezéri tapasztalattal sem rendelkezett, mint Bocskai, s így az érdemi szervezési és vezetési munkát, a hadat járt alparancsnokok végezték. Olyanok, akiknek a kiválasztásában viszont döntő szava volt Bocskainak. Erre való tekintettel már nevezhető a havasalföldi sikerek egyik kovácsának. Ez még akkor sem csekély érdem, ha magának a hadjáratnak és az abban elért eredménynek nem volt akkora jelentősége, mint némelyek állítják. 72 A túlzásoktól eltekintve a hadjárat lefolyásáról a következők mondhatók el: Amikor a keresztény sereg szeptember 18-án megkezdte a 72 Benda, o. V. ö. Nagy L o. 79

80 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. lassú előnyomulást Erdélyből Havasalföldre s átkelt a Déli-Kárpátokon, a Tirgovistét és Bukarestet erős török helyőrséggel ellátó Szinán nagyvezér már megindult déli irányba. A magyar hadtörténeti irodalom ebben a török hadmozdulatban hajlamos volt a nagyvezér riadalma miatti megtiltást látni. Az erdélyi sereg nem várt megnövekedett létszáma ugyan meglephette az erről értesülő nagyvezért, azonban hada még így is létszámfölényben volt, nem beszélve harcászati előnyéről! Az idő előrehaladott volta nem engedte, hogy seregét Erdély elleni támadásra vigye, mert katonái október 26.-ika után nem voltak kötelesek táborban maradni. Az igazsághoz tartozik, az egyesült sereg nem is igen igyekezett beérni a török fősereget, hogy nyílt csatára kényszerítse azt. A Brassótól való elindulásuk után egy hónapnyi időbe telt, amíg Tirgovistéhez értek, amely menetteljesítmény még gyalogos csapatok esetében is lassúnak számított. Zsigmond, Bocskai és Mihai Viteazul korántsem voltak biztosak a győzelemben, és emellett Erdélyből kellett élelmezni a viszonylag nagy létszámú sereget, ami nem volt egyszerű feladat. Az egyesült hadak október 16-án érkeztek Tirgoviste alá, amely erősséget négyezer főnyi török helyőrség védett. A vezérek úgy döntöttek, hogy csak a lovasság egy része követi nyomon a nagyvezért, a sereg, pedig ostrommal beveszi a várat. A támadás harmadik napján Bocskai döntő rohamra indította az erdélyi katonákat, akiket közvetlenül ő vezényelt. Nagy véráldozatok árán sikerült áttörniük a palánkokon s felgyújtották, a belső épületeket. A lángokban álló városban szörnyű élet-halál harc kezdődött! A török katonák, akik szinte mind egy szálig elestek, nem adták olcsón az életüket. Tirgoviste bevétele után az egyesült sereg Bukarest felé indult, ahonnan Szinán október 20-án Giurgiu - vagy magyarosan Gyurgyevó - irányába folytatta a hazavonulást. Az egyesült hadak vezérei jó érzékkel partváltás közben támadták meg az ellenséget. Akkor, amikor a török had nagyobb része már az Al-Duna túloldalán volt. Ilyen körülmények között jelentős veszteséget is okoztak annak. 80

81 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN BOCSKAI HADVEZÉRI BEMUTATKOZÁSA Arról, hogy mekkorát, az egykorúak eltérően szólnak. Nagy Szabó Ferenc például - igaz, apja elmondása alapján - rengeteg török halottról ír, Hídvégi Mikó Ferenc szerint a megtért hadnak utoljába kapdostak a mi vitézink, s csupán Szinán hadának a rosszában vágtak le valamennyit. 73 A török vezetés nem is tekintette vereségnek a Gyurgyevónál történteket, míg az egyesült had parancsnokai nagy eredményként könyvelték el a havasalföldi hadjáratot. Nem alaptalanul, hiszen először sikerült sikeresen szembeszállni török fősereggel. A helyzetet jól érzékelteti az a följegyzés is, miszerint amikor Zsigmond arról értesült, hogy a nagyvezér nyílt ütközet vállalása nélkül visszavonul lováról leszállván az egész tábor előtt térdre esett, felszóval, [t. i. hangosan] hálát adva az Úristennek." 74 A török ellen vonuló sereg vezéreinek a neve szerteszárnyalt Európában! Ekkor kezdte megismerni a keresztény világ Bocskai István nevét is. 73 ETA I. k o., MHHS VII. k o 74 MHHS VII. k

82 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Abban a hosszú verses beszámolóban, amelyet Szölösi István írt a havasalföldi hadjáratról, többször is említésre került Boeskai István. Elmondja, hogy Tirgoviste ostroma előtt országhadnagy - vagyis erdélyi fővezér - Bocskai István vala, aki részt vett a gyurgyevói harcban is. Majd azután Zsigmond, amikor Brassóba vonult, az derék táborral Bocskait hagyá, aki a havasokon átvezetve a sereget Brassónál csatlakozott az őt örömmel váró fejedelemhez. 75 A korlátozott stratégiai eredménnyel végződő hadjárat kétségtelenül emelte Bocskai presztízsét még a Fényes Portán is. Mindez nem kicsiny mértékben járult hozzá, hogy az elkövetkező években önálló politikai tényezőként számoljanak vele, nem csupán Erdélyben és a Királyi Magyarországon, de Bécsben, Prágában és Sztambulban is. 76 Abban a kegyetlenkedésektől terhes korban.jó hírétnevét" nem csökkentette sem a 75 Varjas B.: i.m. II. k o. 76 A havasalföldi hadjáratról Demény, o., vagy Nagy Z.., o. 82

83 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN BOCSKAI HADVEZÉRI BEMUTATKOZÁSA törökös urak felmészárlásában játszott szerepe, sem az a tevékenysége, amelyre a következő esztendőben, az úgynevezett véres farsang alkalmával került sor. 83

84 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Számos lázadó székely megölése és megbüntetése B aranyai Decsi János kommentálja ezekkel a szavakkal az 1596-os véres farsangot. Az előzményekről elmondja, hogy 1595 karácsonyát követően a fejedelem testi-lelki barátjával", Jósika István erdélyi kancellárral, Kornis Gáspárral és más erdélyi urakkal váltott lovakkal előbb Bécsbe majd Prágába utazott, s az ország gondját hitvesére és Bocskai Istvánra bízta.. Egyesek szerint az előző év nyarán nőül vett, de asszonnyá sohasem tett Habsburg-főhercegnő elől rohant el hazulról, amúgy lóhalálban, míg mások úgy tudták, hogy a kor legnagyobb kitüntetését, a Madridból várt aranygyapjat kívánta mielőbb átvenni. Mindegyik vélekedés helytálló lehet, de az okok közül azt sem szabad kizárni, hogy a megoldatlan székely probléma elől futott el. Másra - nevezetesen Bocskaira - hárítván annak a megoldását, ami előreláthatóan csak véres eszközökkel történhetett. 77 Demény Lajos írja a székely felkelésekkel foglalkozó munkájában, hogy már 1595 koraőszén, az általános hadba vonulás idején is előfordultak összeütközések a közszékelyek és az előkelők között. Akadtak ugyanis olyan urak és nemesek, akik a fejedelmi szabadságlevél és felhívás ellenére sem voltak hajlandók a seregbe engedni a jobbágyi sorba vetett közszékelyeket. Azok viszont a fejedelemre hivatkozva szembeszálltak uraikkal, s a falvakban félreverték a harangokat, ahogyan azt a parasztfelkelések alkalmával szokták. Erre a székely urak és nemesek emlékezve a ország-nagyok egy évvel korábbi felmészárlására átmenetileg megcondorlottak. Csak a hadjárat befejezése után kezdték kérelmeikkel ostromolni Zsigmondot, hogy nyilvánítsa semmisnek a székelyeknek adott szabadságlevelét, s miután a török háborút lelke vágya szerint befejezte", a székelyeket adja vissza korábbi uraiknak. [Érdemes felfigyelni rá, hogy a székely urak és nemesek is a törökellenes háborút csupán a 77 Baranyai Decsi János: i.m. 300.o. 84

85 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SZÁMOS LÁZADÓ SZÉKELY MEGÖLÉSE ÉS MEGBÜNTETÉSE" fejedelem lelke vágyának tekintették s nem, pedig magyar nemzeti érdeknek!]. Zsigmond a kényes döntés elöl kitérve az erdélyi országgyűlést, bízta meg az igazságtétellel és elhárította magáról a döntés felelősségét. Az országgyűlésen még vitatkoztak a peres felek, de a hadjáratból győztesen hazatérők már döntöttek: nem szolgálják többé jobbágyként uraikat! Nem csak a jobbágyi szolgáltatásokat tagadták meg, de nem egy helyen az urak majorjait is megtámadták. A korábbi jobbágybirtokokat, kaszálókat, legelőket, malmokat, tiltott erdőket és halastavakat a sajátjukként kezdték használni. A falvakban félrevert harangok nem is annyira a hazatérőket köszöntötték, hanem inkább azt hirdették: elérkezett a leszámolás napja a földesurakkal - írja Demény Lajos. 78 A közszékelyek.kilengései, amelyek már-már egy általános parasztfellelés árnyát vetítették előre, gyors cselekvésre késztették az erdélyi urakat és nemeseket. Az országgyűlési bizottság semmisnek deklarálta a fejedelmi ígéretet, mint kikényszerített intézkedést és felszólította a székelyeket, hogy térjenek vissza korábbi társadalmi helyzetükbe. A közrendűek azonban titokban összeszövetkeztek és úgy döntöttek, hogy ezerszer inkább meghalnak, mintsem előbbi uraiknak szolgáljanak. Aki nem tart velük, azt fejjel lefelé húzzák karóba" Amikor a nemesek ezt megtudták, azonnal jelentették Bocskai István fejedelmi helytartónak. Beterjesztették panaszaikat, miszerint a zendülők nem átallják lerombolni uraik házát, a nemesség vezetőit erőszakkal fenyegetik, s mindent félelemmel, garázdasággal töltenek be. Bocskai nagy dilemmába került, hiszen a Prágában az 1596-os hadisegély dolgában tárgyaló fejedelem helyett neki kellett intézkednie! Zsigmond ugyanis elmenetele előtt feleségét Mária Kriszternát és Bocskai Istvánt régensi hatáskörrel ruházta föl. Miután az erdélyi dolgokat ugyancsak kevéssé ismerő fejedelemasszony valójában minden kormányzati dolog intézését ráhagyta, egyedül neki kellett intézkednie! A történtek hallatán, Bocskai nehéz döntés elé került. Attól tartott, hogy a fejedelem távollétében a székelyek mozgolódása veszedelmesebb háborúba torkollik, mint a török elleni harc! Ennek elkerülése végett az egyes területeket felosztotta a nemesség vezetői között, hogy idejében elejét vehesse a belső felfordulásnak. Ravazdi György fejedelmi tanácsos, aki 1594-ben a kapott parancs szerint Báthory Boldizsárt és Kovacsóczy Farkast börtönükben megfoj- 78 Demény o. 85

86 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. tatta, kellő létszámú lovas és gyalogos csapatokkal a Kezdi-, az Orbai- és a Sepsi-székely székekben kezdett hozzá a mozgalom elfojtásához, természetesen Bocskai parancsára. A fejedelmi helytartó ugyanakkor Tholdi Istvánt és Bogáti Boldizsárt elegendő katonával Maros-székbe rendelte, míg a gyergyóiak és a csíkiek ellen Apafi Miklóst küldte. A kirendelt vezetők olyan utasítást kaptak tőle, hogy a lázadás vezetőit szigorúan büntessék meg az ártatlan, tömeget pedig inkább megfélemlítéssel, mint fegyverrel kényszerítsék engedelmességre, hacsak a szükség mást nem követel. Ez az utasítás tág teret engedett a megtorló akciók parancsnokainak a szabad döntésre, sőt még bosszúszomjuk kielégítésére is. 79 A kijelölt parancsnokok, kemény kézzel - sőt egyes kortársak szerint kirívó kegyetlenséggel - számoltak le a megígért és megszolgált szabadságukhoz ragaszkodó közszékelyekkel. A Maros-székben kezdett rendcsinálásról az akkor tizenöt éves Nagy Szabó Ferenc szemtanúként számol be. Elmondja, hogy a legtöbb kiszemeltet álmukból felriasztva az ágyukból rángattak ki, és úgy hozták őket, mint a gonosztevőket. Már másnap sor került a tömeges kivégzésre; sokat karóba húztak, sokat felakasztottak közülük. Napokon át folyt a letartóztatás és a kivégzés. Majd amikor megunták az akasztást és a karóbahúzást, kezdték az elfogottak 79 Baranyai DecsiJ. i. m o., Benda, o. 86

87 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SZÁMOS LÁZADÓ SZÉKELY MEGÖLÉSE ÉS MEGBÜNTETÉSE" orrát, fülét, kezét levágni, másokat a deresen úgy megvertek, hogy sokan bele is haltak a fenyítésbe. Hasonló megtorlások folytak a többi székekben is. Ellenállásra csupán Háromszékben került sor, amelyet azonban Ravazdi György rövid úton levert és véresen megtorolt. Még a pogány sem tette volna ezt! Ilyen rútul bántanak volt akkor a szegény megszabadult [t. i. szabadságát visszanyert] székelyekkel, kik Havasalföldében mentenek vala Báthory Zsigmonddal. Ez dolog farsangban lőn 1596-ban. 80 A kortárs nemesi krónikások Nagy Szabó Ferenctől eltérően a közszékelyek elleni fellépést általában szükséges és jogos megtorlásnak minősítették. Az utókor történetírói többnyire morális alapon ítélték meg és el a történteket. Zsigmond hitszegéséről, Bocskai kíméletlenségéről és a székely nemesek kegyetlenségéről írtak a székelyföldi eseményekkel kapcsolatban. Ezt tette Benda Kálmán is mind a Bocskairól, mind a Mária Krisztiernáról készített biográfiájában. Ez utóbbi munkájában, pedig éppen azt fejtegeti, hogy a műveit és fölöttébb érzékeny lelkületű fejedelemasszony milyen nagyrabecsüléssel ír minden anyjának küldött levelében Bocskairól és mennyire egyetért vele minden intézkedésében. Nézetem szerint ez esetben még a kort oly jól ismerő biográfus is beleesett abba a hibába, hogy régvolt személyek tetteit későbbi erkölcsi normák szerint minősítette. Zsigmond hitszegőként" történő elítélése olyan korba helyezve történik, amelyben, a politikában az adott szó, ígéret be nem tartása nem csak általánosan gyakorolt, de egyúttal elfogadott magatartásforma is volt. Akárcsak a kíméletlenség" vagy a kegyetlenség, ami egyes személyeknek ugyancsak nehezen róható fel huszadik századi elvi erkölcsi normák 80 ETA I. k. 47. o. 87

88 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. alapján. Azért csupán elvi és nem ténylegesen betartottak alapján, mert a huszadik században is elkövettek legalább annyi szörnyűséget a különböző szélsőséges rendszerekben, mint Bocskai korában. S az is erősen kétségbe vonható, ha az egyes kegyetlenségek elkövetésénél osztályhelyzetből fakadó indítékokat keresünk. Elegendő utalnunk arra, hogy a Zsigmond vagy Bocskai vezette háborús párt milyen kíméletlenül számolt le a főúri, nemesi ellenzékkel 1594-ben. Más oldalról viszont lehet hivatkozni arra, hogy a többségükben jobbágy származék hajdúvitézek a tizenötéves háború folyamán Erdélyben milyen kegyetlenül viselkedtek a védtelen polgári lakosokkal, nagyobb részt jobbágyokkal szemben. Mindezt szem előtt tartva elmondható, hogy Bocskai István 1596-ban -akárcsak két évvel korábban - olyan normákat követve cselekedett, mint legtöbb főúri, nemesi kortársa hasonló helyzetben. S akárcsak 1594-ben, most sem érzett semmiféle lelkiismeret-furdalást a történtek miatt, amint ez a február 17.-iki Zsigmondnak küldött beszámolójából is kitűnik: Az itt való dolgok felől kegyelmes uram, fölségednek ezt adhatom értésére, hogy az fölséged birodalmának mostani állapatja mindön felől csendes és békességös. Az székelyeknek mód néköl való fölkelésük is mindenütt és mindön végibe lecsendesödött és mostan mind fölségednek s mind földesuruknak engedelmesön szolgálnak, az előbbi állapotba. Ugy vagyon, kegyelmes uram, hogy ennyi zűrzavarnak leszállítása halál nélköl nem lehetett, hanem az támadásnak autorit [indítóit] és azokat, az kik az fölségöd méltósága ellen temerarie opponálták magokat [vakmerően szembeszegültek], alkalmason megbüntettem, s fogva is sokat tartok bennök most is, de az mi az derék székölységnek, az községnek lecsendesítését illeti, ugyan nem hallatik mostan engedetlenség és szófogadatlanság közöttök. 81 Bocskai levele azt sugallja: meg volt győződve róla, hogy nem csak az emberi, de az isteni törvényeknek is megfelelelőn cselekedett. Hiszen az alkalmazott megtorlásokkal megóvta az államot egy még nagyobb rossztól, a belháborútól és az anarchiától. Amint Machiavelli is írja: Az uralkodónak nem kell félnie attól, hogy kegyetlennek tartják, ha egységben és biztonságban tartja alattvalót. Mert egy kevés vér kiontásával könyörületesebb lesz a fejedelem, mint némelyek, akik merő könyörületességből szabad folyást engednek a rendetlenségnek, ez, pedig öldöklésre és rablásra ad alkalmat. A rendetlenség ugyanis általában az egész közösséget ve- 81 Benda, o., Benda, o. 88

89 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SZÁMOS LÁZADÓ SZÉKELY MEGÖLÉSE ÉS MEGBÜNTETÉSE" szélyezteti, az uralkodó által elrendelt kivégzések, pedig egy - egy személy ellen irányulnak. 82 Ezek az Európa-szerte általánosan elfogadott és követett tanok lelkiismereti felmentést adhattak nemcsak Zsigmondnak és Bocskainak, de a megtorlások végzőinek is. S ha olykor a kivégzéseket elrendelő világi vagy egyházi vezetőknek imára is kulcsolódott a kezük egy-egy ilyen megtorlás elrendelése vagy végrehajtása során, akkor sem saját bűneik megbocsájtását kérték az Egek Urától, hanem a büntetettek lelki üdvéért imádkoztak. Erdélyben - amint már szó esett róla - az Aranybullában biztosított ius resistendi -t - a büntetlen ellenállást - a hatalom még a főuraknak és a nemeseknek sem biztosította, nemhogy a közrendűeknek! Bizonyítja ezt a korabeli törvényekbe ütköző kivégzések és bebörtönzések hosszú sora Tündérország -ban, amelyeknek a mérve messze túlszárnyalta a Habsburg-uralkodók ilyennek minősülő cselekményeit a török hódoltság korának egészében. Más kérdés, hogy a közszékelyek elleni véres megtorlás a török elleni háborús körülmények között rendkívül negatív kihatással volt nem csupán a fejedelemség további sorsának alakulására, de az egész török háború menetére is! Ez megmutatkozott már 1596 őszén a mezőkeresztesi csatában. Az erdélyi hadipotenciál számottevően meggyöngült a véres farsang következményeként, hiszen a jobbágyi sorba visszavetett közszékelyekre már nem lehetett számítani úgy, mint az előző évben. Már pedig ez év nyarán még nagyobb veszély fenyegette a törökellenes tábort, mint 1595-ben. Ekkor ugyanis maga III. Mohamed szultán állt a fősereg élére, ami azt jelentette, hogy egyúttal erősebb hadsereggel kell számolni, mintha csupán a nagyvezér vezetné a támadókat. Tavasszal az erdélyi végvidéken az öreg Borbély György, Lippa új kapitánya még sikeresen harcolt a török ellen, de júniusban a Prágából hazatért és a sereg élére állt Zsigmond fejedelem már kudarcot szenvedett Temesvár ostrománál. Nem sokkal ezután ő is a magyarországi hadszíntérre vonult kilencezer főnyi erdélyi katonával, akik közül mintegy kétezren estek el a vereséggel végződő csatában. 82 Machiavelli: i.m

90 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Halványuló győzelmi remények közt A z egykorú panaszos ének szerint a mezőkeresztesi csatavesztés után gyászba öltözött szegény Magyarország, amelynek az orcájára gyalázat és szidalom rakódott. Nem sokkal a csata után Zsigmond ismét Prágába ment a császárhoz mintegy 140 fős kísérettel a háború további teendőinek megbeszélésére, s kormányzóul ezúttal is Bocskai Istvánt hagyta Erdélyben. A fejedelem az egykorú följegyzés tanúsága szerint Prágában a császárral titkos megállapodásokat kötött azokról a dolgokról, amelyek később bekövetkeztek. Március 6-án Rudolf ünnepélyesen kitüntette fejedelmi rokonát az arany gyapjúval és dísz-lánccal, aki ezt követően hihetetlen gyorsasággal hazatért. Rövidesen országgyűlést hívott össze, amelyen törvényt hozatott a gyulafehérvári katolikus püspökség visszaállításáról. Náprágyi Demetert kinevezte püspöknek, majd készült az évi törökellenes hadjáratra. 83 Az a később bekövetkezendő dolog, amiről Prágában titkos megállapodást kötött, Erdély Habsburgfennhatóság alá bocsátása vagy a Királyi Magyarországgal történő egyesítése volt a fejedelem megfelelő kárpótlása fejében. Zsigmondot erre elbizonytalanodása s kusza családi kapcsolata késztette, a Habsburg-udvart viszont mindenekelőtt katonai szempontok vezérelték Erdély megszerzésében. Egyelőre csupán elvi egyezség született a dologról s Zsigmond csak azután indította Carillot Prágába részletes megállapodás megkötésére, hogy Temesvár 83 Baranyai Decsi J. i. m o., ETA III. k. 32. o., MHHD XXXII. k o. 90

91 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN HALVÁNYULÓ GYŐZELMI REMÉNYEK KÖZT alatt újból sikertelenül próbálkozott a török ellen. Ezzel párhuzamosan felvette a tárgyalások fonalát a Portával is, ahonnan azt a választ kapta, hogy Szinán nagyvezér halálával elköltözött az élők sorából az a személy, aki miatt Erdély és Havasalföld szembekerült a Fényes Kapu - val. Az új nagyvezér Hasszán pasa emlékeztette Zsigmondot atyjára, aki, hü maradt mindvégig a Portához, s fölszólította: kövesse annak példáját. Ő mindeddig megakadályozta, hogy újabb bosszúálló hadjárat induljon Erdély ellen, de most már lépnie kell Zsigmondnak, mert a csapatok nagy része átkelt a Gyurgyevónál készített új Dunahídon. Isten engem úgy se-géljen, a császár [t. i. a szultán] mindent megbocsájtott neked, amit eddig győzhetetlen fölsége ellen elkövettél. Zsigmondnak tehát két lehetősége volt: visszatér a korábbi feltételek között a török vazallusi állapotba, vagy a hatékonyabb védekezés érdekében átadja Erdélyt Rudolfnak. Ha az elsőt választja, akkor a jövőben a törököt kell segítenie a kereszténység ellen, ellenkező esetben viszont a Habsburg-uralkodó szövetségeséből annak alattvalójává, sőt kiszolgáltatottjává válik. Nem volt könnyű a választás, s emiatt emberileg érthető, hogy taktikázással halogatni kívánta a döntést. Jósika István kancellárral levelet íratott Sir Henri Lello angol portai ügyvivőnek, közbenjárását kérve méltányosabb békefeltételek érdekében. 84 Tévedés lenne azt hinni, hogy Bocskai, mint gyakori helytartó és a fejedelem nagybátyja, tudott mindenről. Zsigmond legfőbb titkos bizalmasa ebben az időben már nem ö volt, hanem Jósika kancellár. Ez az eszes és fölöttébb ambiciózus katolikus férfi mindenben föltétlenül támogatta a fejedelmet, olyan lépéseinél is, amit a kálvinista Bocskai nem tett volna meg. Például abban, hogy Zsigmond Prágában olyan kötelezettséget vállalt, miszerint jezsuitákat visz be Váradra, a kálvinizmus egyik fellegvárába! Ennek véghezvitelére éppen Bocskai váradi távollétét akarta kihasználni, abban bízva, hogy helyettese, az egyszerű 84 Baranyai Decsi J. i. m o. 91

92 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. származású Király György vicekapitány nem mer majd ellentmondani a parancsának. Ám minden másként történt! A végvári katonák hevesen tiltakoztak a tervezett vallási merény ellen, amire a fejedelem rendkívül szerencsétlenül reagált: Hitigazítás nem a ti dolgotok, hagyjatok békét annak. Te, pedig Király György uram felnyisd a szemedet, meglásd, mit cselekszel, ki előttök vagy szolgáló rendnek, szájokon tartsd őket, mert valaki lészen kezdője [t.i. az ellenszegülésnek] vagy kapitány vagy lovász vagy pap vagy secularis [világi], egy istráng szálat [t.i. akasztókötelet] meg nem kíméllek tőle. Nem paraszt emberhez illik a hitigazítás, sem vargához, sem szűcshöz sem protestátióval való fenyegetés egy pár bestye áruló kurvafiához! - írta az öreg vicekapitánynak. 85 Az erdélyi rendek szervilis viselkedéséhez szokott Zsigmond nem vette figyelembe a végvári magyar katonák egészen másfajta magatartását! Miután sohasem élt közöttük, nem észlelte, hogy ennek a hadinépnek a soraiban tovább élt és virágzott a korábbi szabad vagy céhes zsoldosok demokratizmusa. Az, ami a nyugati hadinép között az állandó zsoldos hadformára való áttéréssel már kiveszőfélben volt. Király Györgynek és katonáinak a megsértése azzal a következménnyel járt, hogy ez a fővár rövidesen elszakadt Erdélytől és csak nyolc esztendő multán tért vissza ismét fejedelmi fennhatóság alá. Helyőrsége éveken át Rudolf királynak engedelmeskedett, s ez maga után vonta az egész Partium elszakadását is. 86 Mindezt csak elősegítette az a körülmény, hogy 1598 tavaszán Zsigmond hosszas habozás után lemondott a trónról és átadta Erdélyt Rudolf biztosainak. A megfélemledett erdélyi rendek most is szó nélkül tudomásul vették a fejük feletti megkérdezésük nélkül hozott döntést, amivel kapcsolatban fölháborodottan írta Szamosközy István: Ez a gyülekezet nem országgyűlés, hanem valamiféle eszeveszett, törvénnyel, joggal, ésszerűséggel mitsem törődő népesség csődület...a szabadság helyét a szabadság árnyképe és csupán a látszat kedvéért mutogatott mása foglalta el...az erőszak lépett uralomra, és mindenkire rákényszeríthette, hogy meghallgassa és helyeselje, amit nem akart." RML I. k o. 86 Erről bővebben 1. Nagy L o. 87 Szamosközy, o. 92

93 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN HALVÁNYULÓ GYŐZELMI REMÉNYEK KÖZT Szamosközy szerint Bocskai is azok közé tartozott, akik nem értettek Zsigmonddal egyet abban, amit Erdély elhagyásával és a németnek való átadásával kezdeményezett volt. Kérdéses, hogy az ifjú éveit Bécsben és Prágában töltő, s az erdélyiek által nímetesnek tartott bihari nagyúr eleve ellenezte volna Erdélynek a törvényesen megválasztott magyar-horvát király uralma alá kerülését, ami egyet jelentett a töröktől meg nem szállt magyarországi területek egyesítésével. Már csak azért is, mert amint erről később bővebben szó lesz - Rudolftól olyan ígéret kapott, hogy továbbra is ő marad az egész erdélyi haderő főparancsnoka országos kapitányként. Kételyei a Habsburg-hatalommal szemben későbbről valók, s Rudolf személyét még akkor is tisztelte, amikor felkelő had élén küzdött ellene. A magyar történetírók jelentős része hajlott és hajlik ezt az uralkodót szinte minden rossz és baj kútfejének, forrásának tekinteni. Olyan történelmi személyiségnek, akinek elmebeteg hóbortjait csupán engesztelhetetlen magyar gyűlölete szárnyalta túl. A II. Fülöp spanyol király udvarában nevelkedett uralkodóról szólva van, aki annak erkölcstelen életmódját emeli ki, olyan férfiúnak ábrázolván őt, akit a bujálkodáson kívül legfeljebb az antikvitások és az okkult tudományok érdekelték. Más vélemény szerint ugyan folytatni akarta nagyapjának, I. Ferdinándnak az országegyesítő politikáját, de elmezavara az egész rendszert bizonytalan és zilált helyzetbe hozta, s meggyűlöltette szerte a birodalomban. Ellenreformációs politikája, pedig egy táborba vonta a magyar nemességet a parasztsággal és a polgársággal. 93

94 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Így kezdeményeztek ezek a társadalmi rétegek közös harcot a német bürokrácia és a velük szövetkezett katolikus főpapság ellen. 88 Ez utóbbi megállapításban van ugyan valós elem is, amint azt a jeles polihisztor Verancsics Faustus is jelzi a pápának küldött 1606-os memorandumában. 89 Ugyanakkor az ítéletekben sok az egyoldalúság és a túlzás is. A közepes termetű, többnyire egyszerű fekete ruhát viselő uralkodó - a keresztény világ akkori első hatalmassága - kétségtelenül sajátos gondolkodású viselkedésű történelmi személyiség volt. Valójában nem szerette az arisztokráciát, még a saját közvetlen rokonai közül is csak keveseket kedvelt. Ezen kivételek közé tartozott például Báthory Zsigmond szűz hitvese Mária Krisztierna, akivel szemben talán némi lelkiismeret-furdalást is érzett az általa szorgalmazott házassága miatt. A grazi jelképes esküvőről a küldöttség vezetője, Bocskai István kísérte az otthon lévő Zsigmond helyett a főhercegnőt Erdélybe. 90 Rudolf a papoktól is idegenkedett, így az uralkodása alatti ellenreformációs lépések nem azok ráhatásának voltak a következményei. Különösen távol érezte magától a hadi dolgokat és a katonákat. Még vadászni sem szeretett, főként a csillagászat - pontosabban a horoszkópkészítés - valamint az alkímia, az aranycsinálás titka érdekelte őt. Valójában, egy kényszerpályára került ember volt, akit származása s a tehetetlenségi erő sodort egy tőle meglehetősen idegen cselekvési körbe. Ez a körülmény - párosulva öröklött és szerzett betegségeivel - jelentős mértékben alkalmatlanná tette őt arra, hogy egy világhatalom élén minden energiáját a törökellenes harc ügyének szentelje, jóllehet időnként fel-fellobbant benne a vágy a kereszténység megmentésére. A magyarok iránt tulajdonképpen közömbös volt. Magyarország ügyeinek az intézését testvéreire - előbb Ernő, majd Mátyás főhercegekre - bízta. Inkább csak akkor avatkozott bele a magyar ügyekbe, amikor -okkal vagy oktalanul - úgy érezte, hogy testvérei ellene akarják fölhasználni a királyság alattvalóit. 88 Kárpáthy - Kravjánszky Mór: Rudolf uralkodásának első tíz éve. Bp., 1937., továbbá Anion Gindely: Rudolf ll. und seine Zeit, Prag, I - II. k., valamint Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok. Bp., A Habsburgok és a magyarországi Habsburg-uralom árnyaltabb bemutatására törekedtem az Egy dinasztia a történelem ítélőszéke előtt c. tanulmányomban (In: Botránykövek régvolt históriánkban. Bp., o. L. még Tóth István György: Rudolf király. (Rácz Árpád szerk: Nagy képes millenniumi arcképcsarnok. Bp Verancsics Faustus: Machinae novae és más művei. Bp., o. (szerk.: S. Varga Katalin \ 90 Benda, ,33.o. 94

95 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN HALVÁNYULÓ GYŐZELMI REMÉNYEK KÖZT Bocskai élete folyamán többször is találkozott Rudolffal: először Báthory Zsigmond követségeinek vezetőjeként. Különböző időkben elhangzó megnyilatkozásai arra utalnak, hogy a Német-Római Szent Birodalom és Magyarország ura óriási tekintélynek tűnt a szemében! Ha voltak kezdeti fenntartásai az erdélyi Habsburg-uralommal szemben, azok abból adódtak, hogy érdekei nem találkoztak az uralomváltozással. Azt ugyanis sejtenie kellett, hogy a Habsburg-fennhatóság alatti Erdélyben korántsem lesz olyan megkülönböztetett hatalmi pozíciója, mint Báthory Zsigmond Erdélyében. Az eltávozott fejedelem helyébe amolyan régenssé kinevezett Mária Krisztiernával ugyan szívélyes viszonya volt, de a fejedelemasszony papja, Marcellus atya már 1596-ban azt írta róla a császári udvarnak, hogy csupán színleli a Rudolf iránti hűséget, s ha a dolgok úgy fordulnának, kész volna a felséges császári házzal is szembefordulni.. 91 Az ilyen és ehhez hasonló vélekedések minden bizonnyal eljutottak a jó kémhálózattal rendelkező Bocskai fülébe is, így nem csoda, ha az 1598-ban Erdélybe érkező királyi biztosokkal kölcsönösen bizalmatlanul néztek egymásra. Bocskai részéről ez a bizalmatlanság nem is bizonyult alaptalannak, hiszen Istvánffy Miklós alnádor, Szuhai István címzetes csanádi püspök és Bartholomeus Pezzen császári tanácsos az első pillanattól fogva mellőzték őt. Mint nyughatatlan elmét megfosztották az országos főkapitányi tisztségétől, és mást neveztek ki váradi főkapitánynak. Nyilván nem sejtették, hogy ezekkel az intézkedésekkel a legfőbb erdélyi támaszától fosztották meg a Habsburg-házat. A Habsburg-kormányzat biztosait nem csupán az egzisztenciájában negatívan érintett Bocskai fogadta bizalmatlanul, hanem a mérvadó erdélyi közvélemény jelentős része is. Olyanok, akik sohasem szerették Bocskait, inkább örültek mellőztetésének, semmint bánkódtak volna a miatt. Számukra Erdély Habsburg-uralom alá kerülése a török elleni háború folytatását jelentette, ami újabb terheket ró majd a magyarországinál is szegényebb és elmaradottabb erdélyi társadalomra. Másfelől úgy látták, hogy a törökellenes erők nem tudnak döntő győzelmet aratni az oszmánokon, és ugyanúgy nem lesznek képesek Erdélyt megvédeni az elvesztésébe bele nem nyugvó Porta próbálkozásaival szemben, miként a század közepén Castaldo vezetése alatt. Ezek az aggodalmak oda vezettek, hogy amikor Bocskai 1598 nyarán először szembefordult a Habsburg-hatalommal 91 Benda, o. 95

96 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. mellőztetése miatt és visszahozta Zsigmondot Erdélybe, mellé sorakoztak még olyanok is, akik egyáltalán nem kedvelték öt. Egy 1598 nyarán fölvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Bocskai Gyulahérvárott azt mondta a vallomást tevő Huszár Péternek, aki korábban beszámolt neki arról, hogy helyette Kornis Gáspárt nevezték ki országos főkapitánynak:. Lám. az kegyelmed szava igaz volt, az római császár nekem nem erre felelt vala, hanem másra, de meglátod, hogy énnekem, sem Kornis, sem a commisárius urak sokáig nem parancsolnak, oly módot keresek benne.. 92 ígéretének eleget is tett, amit siettettek azok a szállongó hírek, miszerint a commisszáriusok őt, a veszedelemes embert el akarják tenni láb alól. A machiavellizmus virágkorában ilyen eszköz igénybevétele nem volt idegen a Habsburg-kormányzattól sem, s Erdélyben még jól emlékeztek Fráter György meggyilkolására. A félreállítottság és a veszélyérzet mielőbbi cselekvésre késztette Bocskait. Miután értesült róla, hogy az Oppelnben magát becsapottnak érző Zsigmond szívesen visszatérne Erdélybe, amit meg is üzent nagybátyjának, azt válaszolta neki, hogy jöjjön mielőbb, és ő biztosítani fogja a trónra történő visszajutását. Zsigmond kapott a híváson és titkon hazaszökött. Mire megérkezett Kolozsvárra, Bocskai már előkészítette a talajt a trónra-juttatásához. Megnövelt létszámú bandériumával a török támadás elhárítására Szászsebesnél gyülekező táborba ment, ahova követte öt a testőrség parancsnoka Lazari István az embereivel. Bocskai a testőrséget rögtön föleskette Zsigmond hűségére, majd megnyerte magának és ügyének Székely Mózes segítségével a táborba sereglett székely katonákat is. Erre a fegyveres erőre, valamint a magánbandériumára támaszkodva átállásra kényszerítette az utódjának kinevezett Kornis Gáspár országos kapitányt is. A főurat sátrában kereste meg, s közölte vele Zsigmond hazatértét, és azt, hogy 92 EOE IV, k o 96

97 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN HALVÁNYULÓ GYŐZELMI REMÉNYEK KÖZT ő és a reá hallgató fegyveres erő a fejedelmi trónra való visszahelyezése mellett van. Ezt hallva Kornis riadtan azt mondta neki: Az Istenért! Gondold meg, mit cselekszel, mert a Maros, ha által megy is a hátadon, nem mossa le rólad az áruló nevet! Erre Bocskai türelmetlenül förmedt Kornisra: Lássad, most mind az élet s mind a halál elölted vagyon. Akár így akár úgy, én már ezen általmegyek 93 Világos beszéd volt, s az új főkapitány megértette, ha nem parírozik elődjének, az talán még ott s helyszínen felkoncoltatja őt katonáival. Hogy életét mentse, sietve parolát adott neki és maga is Zsigmond oldalára állt, ami azt jelentette, hogy Rudolf biztosai nem számíthattak senkire. Hajnalra, amikor beérkezett a biztosok parancsa a táborba, hogy induljanak azonnal Zsigmond ellen, annak már senki nem engedelmeskedett. Bocskai a fenyegetésen túl érvelt is a rendeknek Zsigmond visszafogadása mellett. Hivatkozott a fejedelem bőkezű adományozásaira, s arra, hogy a Habsburg-uralkodótól semmi jót nem lehet várni, hiszen eddig sem, segített a török ellen sem, pénzzel sem katonasággal. Így nem lehet megvédelmezni a fejedelemséget a töröktől, aki már kertek alatt van. Zsigmond viszont ügyes diplomáciával meg tudja védeni az országot a pusztulástól. Beszéde után nem várt egyenkénti szavazásra, hanem egyszerű felkiáltással döntetett Zsigmond visszahozataláról. Ilyen körülmények között történt, hogy egész Erdély, sokan akaratuk ellenére, mások példáját követve, hűséget és engedelmességet fogadott a hazatért Zsigmondnak, és az ország lakosai hatálytalannak jelentvén ki előbbi szent esküjüket, amelylyel néhány hónappal azelőtt Rudolf császárnak kötelezték el magukat, újból felesküdtek Zsigmondra." - írja Szamosközy. Erre Bocskai Bogáthi Menyhértet és Perusith Mátyást küldte a Kolozsvárott tartózkodó unoka-öccséhez, hogy jelentse neki: előbbi fejedelemségre, méltóságra acceptáltuk [elfogadtuk]. A beiktatási ceremónia Tordán ment végbe, amit Bocskai - Istvánffy leírása szerint vidám mulatozással ünnepelt meg, citeráztatva és sípoltatva magának a zenészekkel. Itt jelentették neki, az ismét országos főkapitánynak az egyes várak kapitányai a csatlakozásukat. Kivételt egyedül Várad képezett, ahonnan az őrség a katolikusokat kizavarta és templomukat leromboltatta mintegy válaszul Zsigmond korábbi ellenkező parancsára. 93 EOEIV. k o 94 Istvánffy M. i.m.410.o. 97

98 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Szamosközy István a már bontakozó Bocskai-kultusz jegyében készülő munkájában magyarázni igyekszik Bocskai magatartását Zsigmond újra-választatása ügyében: Úgy gondolta, hogy az égiek kegyéből Erdély oltalmára tért vissza; fennen hirdette, hogy jelenléte el fog távoztatni miden pusztulást, amellyel a török fenyegeti az országot és annál szívesebben csatlakozott hozzá, mivel testestül-lelkestül ellenezvén a német uralmat, a császári biztosok hatalmát sem tűrte éppen nyugodtan. 95. A valóságban Bocskai korántsem ilyen önzetlen okoktól vezérelve tört lándzsát Zsigmond visszafogadása mellett! S az is vitatható, hogy mennyiben jogos német uralom -nak nevezni azt, amit Erdélyben a két magyar - Istvánffy és Szuhai - mellett csupán egyetlen német tanácsos, Bartholomeus Pezzen képviselt? Bocskai mindenekelőtt a saját korábbi hatalmi pozícióját akarta visszaszerezni és biztosítani magát egy esetleges merénylettel szemben. Ehhez, pedig elengedhetetlenül szükséges volt unokaöccse visszatérése a trónra, amit minden tőle telhető eszközzel elő is segített. Egy nemvárt fejlemény azonban keresztülhúzta a számításait! Azzal, hogy Várad és a Partium elszakadt Erdélytől és továbbra is Rudolfot ismerte el urának, a partiumi Bocskaibirtokok tulajdonlása is veszélybe került. Pedig azok képezték a bihari nagyúr gazdagságának és hatalmának a fő bázisát, nem az erdélyi birtoktestek. Ez a körülmény nyilván hozzájárult ahhoz, hogy Bocskai gyorsan félretette a korábbi haragját az őrizet alá vetett commisszáriusok iránt és egyszerre fölöttébb kíméletesen kezdett bánni velük. Sőt, titkon levelet küldött az uralkodónak, amelyben igyekezett elhárítani magáról Zsigmond visszatérésének az ódiumát s a változást megkísérelte a biztosok rossz politikája következményének feltüntetni. Arra hivatkozott, hogy azok hibás kormányzati intézkedései a Habsburg-uralkodó ellen hangolták az erdélyieket. Különösen azzal érték el ezt, hogy nem tették meg a szükséges intézkedéseket Erdély védelmére, jóllehet a török támadás már a küszöbön áll!!" 96 A török támadásra való hivatkozás nem volt üres fenyegetőzés, mert a Porta valóban bosszúálló hadjáratra készült ismét Erdély ellen. A hatalmas oszmán sereg élén Szaturdzsi Mehemed másodvezér állt és nem volt kétséges, hogy ha ez a haderő Erdélybe tör, akadálytalanul végig pusztítja 95 Szamosközy, O. 96 EOE IV. k. 64. o. V. ö. MHHD XXXII. K o. 98

99 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN HALVÁNYULÓ GYŐZELMI REMÉNYEK KÖZT a fejedelemséget. Zsigmond visszatérése és áltató szavai azonban eltérítették a török haderőt Erdélytől, s az a Habsburg-uralkodó hűségén kitartó Várad elfoglalására indult. A másodvezér könnyű győzelemre számított, azonban keservesen csalódnia kellett. A váradi csillagok első ragyogása meghiúsította terveit. Bocskai korábbi vicekapitánya, Király György, valamint Nyáry Pál volt egri főkapitány, és Melchior Redern császári ezredes vezetése alatt a váradi helyőrség tagjai és a fegyvert fogott városlakók - köztük számos nő is - hősi harccal visszaverték, és elvonulásra kényszeríttették a hatalmas oszmán ostromló sereget. A Habsburg hadvezetés Buda fölszabadítására indított akcióval kívánta elvonni a főerőket Várad alól, míg Mihai Viteazul balkáni hadi sikereivel gyöngítette az ellenség hatékonyságát! Várad ostromáról és hősi védelméről 1. Szamosközy,\ o., Nagy László: Megfogyva bár, de törve nem.." Török háborúk viharában ( ) Bp.,

100 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Bocskai érthetően büszkeséggel, vegyes örömmel fogadta katonái hadisikerét. Már csak azért is, mert Várad és a Partium oszmán kézre kerülése megfosztotta volna öt itteni birtokaitól. Különben érzelmileg most is elsősorban törökellenes volt, s az erdélyi császári biztosokkal való összeütközése ellenére szíve mélyén megmaradt Rudolf és a keresztény ügy hívének. Maga ajánlkozott, hogy a prágai udvarba vezessen követséget, amiben segítette őt három évvel korábbi törökellenes vezértársa, Mihai Viteazul is. A havasalföldi vajdának érdeke volt, hogy rendeződjék a viszony a Habsburg-udvar és Zsigmond között. Követei szorgalmazták is a prágai udvarban, hogy Rudolf mielőbb fogadja Bocskait, mint a követség fejét. A császár november 24-én alá is írta a salvus conductust - [a biztosítékokat, tartalmazó menlevelet] - Bocskai részére, aki ezt kézhez kapván útnak is indult Prágába a követsége tagjaival. Zsigmond azzal bízta meg őt: érje el Rudolfnál, hogy jóváhagyja az ő újbóli megválasztását és mentesse föl az erdélyieket a császárnak tett hűségesküjük alól. A titkos követutasításban azonban olyan kívánság szerepelt, hogy a császár biztosítson a korábbinál kedvezőbb anyagi feltételeket neki és ebben az esetben kész átadni Erdélyt a Habsburgkormányzatnak. 98 Ezt a zavaros, ellentmondásos megbízatást Bocskai feltehetően azért vállalta el, hogy Prágába kerülve rendezhesse a megromlott viszonyát az uralkodóval és annak fő tisztségviselőivel, s biztosan megtarthassa a török veszélytől megszabadult partiumi latifundiumait. Az utazásra 1598 végén vagy 1599 legelején került sor, mert december 8-án Mária Krisztierna, a külső látszatra férjével harmonikus házasságban élő fejedelemasszony még azt írta Gyulafehérvárról testvérének, Ferdinánd főhercegnek: megérkezésemkor férjem gyöngélkedett, most már újra jól van.. mindenfelé csendesség van. Férjem a napokban elküldi megbízottait a császárhoz 98 EOE IV. k o. 100

101 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN HALVÁNYULÓ GYŐZELMI REMÉNYEK KÖZT néhány dolog megbeszélésére.. 99 Bocskai el is indult a követséggel, amint megérkezett a salvus conductus, s hozzákezdett a tárgyalásokhoz a kapott megbízás szerint, de közben Erdélyben nemvárt dolgok történtek. Mária Krisztierna tudta nélkül Zsigmond Erdélybe hívatta unokaöccsét, András bíborost. Azt, akinek egyik bátyját, Boldizsárt megfojtatta, a másik testvére István, pedig csak elmenekülésének köszönhette életben maradását. Carillo jezsuita atya 1599 márciusában számolt be erről a fejedelemasszony testvérének, Ferdinánd főhercegnek: Amikor ö a fejedelem hívására február 25-én Gyulafehérvárra érkezett, az a feleségével és András bíborossal Szebenbe távozott. Utána ment és másnap találkozott a fejedelemmel. Azt vette észre rajta, hogy a császár elleni bosszúvágy teljesen hatalmába kerítette. Másoktól kellett meghallania, hogy Zsigmond el akar válni a feleségétől. Az a terve, hogy hozzáadja őt András bíboroshoz, s Erdélyt Lengyelországhoz csatolja, miről már írt is a lengyel királynak. Rövidesen a bíboros tudatta, vele a hírek igazát s kifejtette azt a véleményét; ez a megoldás a császárnak nem lesz rosszabb, mint az előző volt. Arra kéri a császárt, oldja fel az erdélyieket hűségesküjük alól, és a császári csapatok által megszállt helyeket - közöttük Váradot - adja vissza az erdélyi főhatalom alá. Carillo próbálta lebeszélni Andrást a fejedelemségről, s amikor őfelsége nevében intettem őt, hogy ne szakadjon el a kereszténység ügyétől, azt felelte, hogy most még nem tudja, de reméli, hogy elszakadásra nem adnak neki okot. Úgy látom - írta Carillo Ferdinándnak - hogy egyelőre nincsen semmi kialakult elképzelése és a helyzetét, még nehezíti, hogy az ország főemberei bár félelemből hallgatnak, ellene vannak András uralkodásának. Zsigmond Lengyelországban akar magának birtokot venni, ehhez visszakérte még a feleségének ajándékozott házassági ékszereket is. Prágába nem mer írni, azért Ferdinánd értesítse a császárt a történtekről, mert ő nem írhat, mert nem akarja a fejedelemasszonyt bajba keverni. 100 Maga Mária Krisztierna egy hónappal későbbi levelében értesítette bátyját az erdélyi fordulatokról, hogy mindenki meglepetésére férjem ráruházta az erdélyi fejedelemséget. András rendkívül udvarias hozzá, arra kéri, maradjon Erdélyben, aminek ő ellentmondott. Ugyanezen a napon írt a Prágában tárgyaló Bocskainak is, aki a levelet április 16-án kapta kézhez. Lényegében ugyanazokat közölte vele, mint bátyjával, Ferdi- 99 Benda, Benda,

102 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. nánddal. Zsigmond főkövete tehát csupán kerülő úton értesült arról, hogy unokaöccse mindent fölrúgva, őt megkerülve intézte az erdélyi dolgokat, igen kínos helyzetbe hozva őt is. Pedig az uralkodó április 6-án kedvező teltételeket ígért Zsigmondnak az ország átvételével kapcsolatban. Ezt Bocskai örömmel tudatta azzal a Zsigmond fejedelemmel, aki már átjátszotta a trónt unokaöccsének és maga készülődőben volt Lengyelországba. A kínos helyzetbe sodort Bocskai sikeresen bizonygatta az uralkodónak, hogy neki semmi tudomása nem volt unokaöccse váratlan és szószegő magatartásáról. Állításai igazát alátámaszthatták Carillo atya és Mária Krisztierna levelei is. Rudolf hitt neki és biztosította őt teljes bocsánatáról és kegyéről. Ez azt eredményezte, hogy a megváltozott helyzetben is zavartalanul birtokolhatta a partiumi Jószágait, ahová Prágából visszatért Rudolf hűséges alattvalójaként. Erdélybe nem kívánt menni, mert jól tudta, hogy ott András fejedelemsége alatt semmi jó nem vár rá! Benda, o., Veress I. k o., MHHD XXXII. K o. 102

103 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SZEMBEN A BÁTHORYAKKAL Szemben a Báthoryakkal A z Erdély élére került somlyai Báthory András bíboros hasonnevű atya és Majláth Margit legkisebb fia, István király unokaöccse - egyes kortársak szerint - a család eszének számított. Műveit és művészetkedvelő egyházi fejedelem volt,- egy időben Balassi Bálintot is pártfogolta - s lengyelországi püspöki székhelyét kiváló építészeti alkotásokkal gazdagította. Nem volt még harminc esztendős, amikor 1594 elején Zsigmond kikérte az ő véleményét is a törökkel való szakítás vagy a mellette való megmaradás nehéz kérdésében. Akkor az volt a nézete, hogy Erdély csatlakozzék a török ellen küzdőkhöz, de a történelmi jogalap megőrzésével és az alkotmányos formák megtartásával. Ezzel szemben Zsigmond a rendek kizárásával, csupán dinasztikus alapokon akart szövetkezni Rudolffal. A tanácskozók többsége ekkor András javaslatát támogatta, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a megtorlások idején távollétében öt is notázzák akárcsak két testvérét. Ezt követően András nem szűnt meg Zsigmond ellen munkálkodni mind Rómában, mind a nyugat-európai udvarokban. Ezzel a tevékenységével csak akkor hagyott fel, amikor 1599 tavaszán a fejedelem kellő biztosítékok fejében hazahívta őt és bátyját, Istvánt, Bocskai elődjét a váradi főkapitányságban. 102 Bocskai jól számított, amikor Prágából nem tért vissza Erdélybe, mert András fejedelem első intézkedései közé tartozott az ő felelősségre vonása Boldizsár bátyjának és párthíveinek 1594-es felmészárlása" miatt. Ezzel különben még azok az erdélyi urak és nemesek is egyetértettek, akik különben egyáltalán nem lelkesedtek András uralmáért, de Bocskait még inkább gyűlölték. Erdélybe rendelték elszámoltatásra, aminek ha eleget tesz, nemcsak az életét kockáztatja, de mindenképpen elveszti a partiumi birtokait. Azokat, amikre Rudolf külön védlevelet biztosított minden katonai kilengéssel szemben. Éppen ezért az első hívásra kitérően azt válaszolta, hogy Erdélybe megy készségesen, amint megkapja a csá- 102 EOE III. k o., MHHD XXX. k , o., Szamosközy, o. vagy Szilágyi Sándor: Báthory Endre fejedelem és bíbornok bukása 1599-ben. Bp.,

104 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. szártól és magyar királytól a feloldozást esküje alól. Jól tudta, hogy ez úgysem történik meg s veszni hagyva erdélyi birtokait, Vécset és Sajót, a partiumi szentjobbi várkastélyába húzódott feleségével együtt. Titkon ide szállíttatta az erdélyi váraiból is az ágyúkat és az ott raktározott tüzérségi lőszert. Óvatossága megalapozottnak bizonyult. Báthory András fejedelem az 1599 szeptemberében összehívott erdélyi országgyűléssel törvénybe idéztette őt, mint árulót és mint Báthory Boldizsár törvénytelen halálának főfelelősét. A megidézett bihari nagyúr október 14-én egy hosszú levélben válaszolt, nem a fejedelemnek, hanem az országgyűlésnek. Ebben kétségbe vonta, hogy ő bármikor is bármiben ártalmára lett volna Erdélyországnak. Azt pedig teljesen méltatlannak és igazságtalannak érzi - írta levelében -, hogy őt tegyék felelőssé Báthory Boldizsár és a többi kivégzett haláláért, hiszen a tanácsost sohasem vonják felelősségre az adott tanácsaiért! Nem voltam fejedelem, én csak szolga voltam! - s különben - igen nehéz embernek akármit úgy cselekedni, hogy mindenkinek egyaránt, tessék. Épp ezért készen áll nyugodt lélekkel megjelenni az országgyűlés színe előtt, ha megfelelő biztosítékot kap a törvényesség betartásáról. 103 Bocskai magamentése kétségtelenül tartalmaz igazságelemeket, hiszen a törökös urak" lefogásáról és felmészárlásáról valóban a fejedelem döntött, s a nélkül nem kerülhetett volna sor a véres eseményekre. A vele bizalmas Mária Krisztierna leveleiből tudjuk, hogy a fejedelmi főtanácsúr és liber báró maga is tartott Zsigmond kiszámíthatatlan természetétől. Az sem kétséges, hogy unokaöccse többször is az ő háta mögött döntött, akárcsak 1599 tavaszán. Nagyon jól tudta, ha megjelenne András fejedelem udvarában, az a végét jelentené. Éppen ezért készült ugyan Erdélybe, hogy az új fejedelmet fölkeresse, de csapatok élén, hogy Rudolf megbízottjaként megfossza őt az erdélyi tróntól. Valaki azonban megelőzte őt ebben: egykori vezértársa Mihai Viteazul havasalföldi uralkodó EOE IV. k , 322., 324. o. EOE. VII. k O. Veress, I. k o. 104 ETA I. k. 53. o Veress, I. k o. 104

105 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SZEMBEN A BÁTHORYAKKAL Mihait nem csak hatalomvágy hajtotta, amikor a császári politikusok biztatására Báthory András ellen támadt, hanem létérdeke is. Joggal félhetett attól, hogy a Báthoryak kiegyezése a Portával az ő háta mögött végzetes veszélybe sodorja öt. Éppen ezért gyorsan cselekedett. András éberségét elaltatva csapataival Erdélybe tört és október 28-án a sellemberki csatában döntő vereséget mért Báthory Andrásra. A menekülő fejedelmet a Báthoryakat gyűlölő székelyek megölték, a Gyulafehérvárra bevonuló Mihait a megfélemledett, s bénultságukból alig ocsúdó rendek fejedelmüknek ismerték el. E cím ellenére a leveleit csupán Rudolf császár consiliárusaként és generális capitaneusként [tanácsosaként és főkapitányaként] írta alá, de Erdélyben absolutus princeps -ként viselkedett az országlakókkal, szemben. 105 Bocskai a sellemberki csatáról október 30-án értesült erdélyi emberétől, aki jelen volt az összecsapásban. A hírt rögtön tudatta Giorgio di Basta tábornagy felsőmagyarországi főkapitánnyal, többek között ezeket írva neki: Isten segítségével András a vajdától legyőzetett. Seregével együtt fut s így az ö szemtelensége méltó büntetést kapott. Ahányad magammal csak tudok, késedelem nélkül indulok Erdélybe. 101 Valóban sietett, mert november 2-án már Kolozsvár mellett táborozott a váradi helyőrségből kivonható végváriakkal és a zsoldjába fogadott szabadhajdúkkal. A tapasztaltakról a következőket írta Bastának: ide érkeztem, s habár a provinciát [t.i. Erdélyt] megbékítettnek és a császár hűségébe visszahelyezettnek láttam, mégis intem, hogy minden szükséges hadikészülettel tartózkodjék Erdély 105 Erről újabban I. Nagy László: Mihai Viteazul a magyar históriában (In: Botránykövek régvolt históriánkban. Bp., o.) V. ö. Demény Lajos: A székelyek és Mihály vajda. Bukarest, Az EOE IV. k o. világosan olvasható, hogy az erdélyi rendek fejedelmüknek ismerték el Mihait. Ezzel szemben az 1987-ben megjelent Erdély történetében az olvasható, hogy az erdélyi országgyűlés császári kormányzó -nak ismerte el Mihait. Más helyen: Vitéz Mihály sohasem lett Erdély fejedelme (I. k o II. k o.) 106 EOE IV. k o. Veress, 1. k o. 105

106 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. végein, Ungnad császári tanácsos, pedig siessen be az országba. Az erdélyi rendek nem idegenek ő felsége hűségétől, miként a székely parasztok is, kik a vajda által adományozott szabadság miatt még a vajda fiának is hűséget esküdtek, de nagyobb baj az, hogy itt a parasztok nem csekély része fegyverben van, a nemesek otthonait lerohanták és felgyújtották, és különféle hallatlan latorságokat cselekedtek Nagy Szabó Ferenc Marosvásárhelyről úgy látta a történteket, hogy 1599 végén Bocskai a Partiumban gyűjtött nagy hajdú és magyar hadakkal megindulván, bejött Erdélybe ágyúkkal és egyéb lövőszerszámokat is hozván magával.. Ha Mihály vajdánál előbb érte volna el a Cardinált [t.i. András bíborost] ö belé kapott volna a fejedelemségbe. Ám amikorra Erdélybe ért, Mihai már elfoglalta azt, ezért Kolozsvárról megtére Bocskai István az ő angyalaival, mert azok az hajdúk úgy nevezték magokat, hogy ők angyalok, oly jámborak, így azért nagy kóborlással visszatérének Magyarországba azok a Bocskai angyalai. 108 A bihari nagyúr azonban nem sokáig ülhetett nyugton partiumi birtokán, - november 26-án Rudolf császár utasította őt, hogy menjen Erdélybe, ott lépjen érintkezésbe a császári megbízottakkal és serényen munkálkodjék a király érdekeinek előmozdításán: Benda Kálmán leírása szerint az Erdélybe küldött Bocskainak Mihai igyekezett nagyon a kedvébe járni, mert érdemesnek ítélte, hogy jóban legyen Erdély leghatalmasabb emberével. Bocskai azonban egyre ellenségesebben szemlélte egykori hadvezértársát, akiről az a vélemény alakult ki benne, hogy eszes de kapkodó szerencselovag, műveltsége fogyatékos, s idegen erkölcseivel, kegyetlen ravasz természetével sehogyan sem illik a fejedelemség élére.. Mihai, amikor azt tapasztalta, hogy nem sikerül Bocskait a maga pártjára vonnia, rászabadította oláhjait a Bocskai birtokokra, keze ügyébe eső 107 Veress. I. k o. 108 ETA I. k. 53. o 106

107 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SZEMBEN A BÁTHORYAKKAL uradalmait elkoboztatta, s oláh meg magyar csatlósai között osztotta szét. Ettől kezdve engesztelhetetlen ellenségei lettek egymásnak, s nyíltan mindkettőjük a másik pusztulására tört. 109 Bocskai valóban sok rosszat jelentett Mihairól és katonáiról az Udvarba, amely véleményével nem állt egyedül az erdélyiek közt. Szamosközy István például főként Mihai román voltát kárhoztatta és ebelte, mert szerinte soha kalodát, a derest, a bárdot, a horgot, a kötelet, a vesztőhelyeket és a megvetettek temetőjét nem mocskolták be nagyobb számmal bűnösök, mint az oláhok.. Azon is háborgott, hogy a kétes származású kalandor Mihai nem pirul el a magyarok feletti uralkodásra vágyni, jóllehet fivérei még most is disznókat őriznek a havaselvi erdőkön, vagy penig öszvérhajcsárok.. Szamosközivel ellentétben Hídvégi Mikó Ferenc - később Bethlen Gábor hű inasa - aki már fiatalemberként élte meg Mihai erdélyi kormányzását, azt írja, hogy a vajda oláhjai számlájára rótt atrocitásokat, nagyobb részt azok a székelyek követték el, akiknek a hozzátartozóival korábban a nemesek kegyetlenkedtek. A törökellenes harc szempontjainak előtérbe helyezésével ítélte meg Mihai személyét és tetteit Székely Mihály szatmári kapitány, Dávid Ungnad császári tanácsos, a vajda környezetében tartózkodó Rákóczi Lajos, a híres törökverő katonatiszt, de Zrínyi György a szigetvári vértanú híres katonafia, a felsőmagyarországi Homonnai Drugeth Bálint főúr, vagy Segnyey Miklós nagyhatalmú hajdúvezér, akik mind a dicséret hangján szóltak róla. A kortársi magyar vélemények tehát erősen megoszlottak Mihai Viteazulról. Az utókor magyar történetírói - a különösen erősen transzilvánikus beállítottságú Makkai László kivételével - különben többnyire csak az elítélő kortársi véleményeket vették figyelembe. Nem utolsó sorban Bocskai megállapításaira hivatkozva, azokat idézve. Mondván, hogy az régóta ismerte Mihait, még Báthory Boldizsár udvarából, majd az 1595-ös havasalföldi hadjáratból s 1599-ben megfordult a gyulafehérvári udvarában is, s ezért véleménye a leghitelesebbnek tekinthető. Arra azonban Benda is rámutatott, hogy 1599-től engesztelhetetlen ellenségei lettek egymásnak. Makkai László, pedig 1948-ban Mihait a keresztény szolidaritás politikája" egyik utolsó nagy képviselőjének nevezte, s így jellemezte őt: indulatos heves érzelmi életét őszintén megmutató modora valóban kereszteslovagokra emlékeztetett a Bocskai-féle nacionalista reálpolitikusok és a Basta-féle condottierék között. Az erdé- 109 Benda, OTT , 727. o. EOE IV. k

108 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. lyi nemesség többsége sajátos módon egyformán gyűlölte Mihait, Bocskait és Bastát, s legfeljebb arra hajlott, hogy felhasználja őket egymás ellen. 110 A mindhármuk ellen irányuló ellenszenv vagy gyűlölet fő oka az volt, hogy ők egyformán a törökellenes harc folytatása mellett voltak, s azt akarták, hogy abban Erdély is részt vegyen. Más kérdés, hogy bár ezekben megegyezett a nézetük, de a kivitelezést már korántsem egyformán látták. Basta birodalmi érdekeket képviselt, míg Bocskai és Mihai egy szövetségesi kapcsolatot, amelynek vezetésében Erdély, Havasalföld és Moldva egyenrangú félként vesz részt a küzdelemben, egyikük vagy másikuk vezetése alatt. Az csak természetes, hogy Mihai Bocskait, ő meg Mihait akarta befeketíteni a Habsburg-udvarban. Ennek a része volt a bihari nagyúr részéről is mindaz a vád, amit Mihaival és uralkodási módszereivel kapcsolatban Bastának, illetve a prágai Udvarnak írt. Az elfogulatlan vélemények nyomán ismertté vált tények birtokában az látszik valószínűnek, hogy Bocskai Mihai gyulafehérvári udvarában nem tapasztalhatott nagyobb mérvű törvénysértéseket, jogtiprásokat, mint amilyeneket Báthory Zsigmond uralkodása alatt átélt, sőt legtöbbjükhöz asszisztált is. Az erdélyi rendek többsége a mielőbbi békét és a régi török vazallusi állapotba való visszakerülést akarta. A Bocskai által alkalmazott erőszakon túl ezért fogadta vissza 1598 nyarán Zsigmondot is, mert ezt várták tőle, akárcsak a rövid ideig uralkodó András fejedelemtől. Mindketten meg is kezdték a puhatolózást a Porta felé és ezt a folyamatot vágta ketté drasztikusan Mihai Viteazul erőszakos trónfoglalása. Ez a háború folytatását jelentette, 110 Az egymástól eltérő, egymásnak ellentmondó értékelésekről I. pl. MHHS XXX. k. 148.,151,o. MHHS XXVIII k o., ETA I. k o., MHHS VII. k , ETA I.k o. MHHS VII. k. 94. o., Istvánfjy M:. i.m o. EOE IV. k o., TT , TT o. stb. Makkai László: Magyarromán közös múlt. Bp., , o. 108

109 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SZEMBEN A BÁTHORYAKKAL emellett a székely szabadság visszaadása, amelynél Mihait elsősorban katonai szempontok vezérelték - veszélyeztette a székelyföldi előkelők gazdasági érdekeit is. Tudtomra adták - írta Mihai Rudolfnak 1601 elején - ha a törökkel békét kötök, serényebben és hívebben fognak szolgálni nekem. Amikor látták, hogy ez nem sikerül, amíg én kormányzóm Erdélyt" arra törekedtek, hogy a török vazallusságot vállaló Báthory Zsigmondot hozzák vissza. 111 Ehhez azonban előbb meg kellett buktatniuk Mihait, amihez rendkívüli ravaszsággal Bastát használták fel. Azt a császári tábornagyot, aki különben éppen arra kapott utasítást, hogy segítse Mihait a törökellenes harcában. Az erdélyi nemesek azonban elhitették a vajda iránt különben is gyanakvó tábornaggyal, hogy Mihai kettős játékot űz és török kézre akarja játszani Erdélyt, de előbb ki akarja irtani az itteni nemességet! A rászedett császári főtiszt erre a Mihaival szembefordult erdélyi nemességet segítette és 1600 szeptemberében Miriszlónál vereséget mért Mihai hadára. A vesztest kiszorították előbb Erdélyből, majd Havasalföldről is. Nem volt más útja, minthogy Prágába futott, hogy ott tisztázza magát a császár színe előtt az ellene felhozott rágalmak alól. Hamarosan bebizonyosodott, hogy Mihai megbuktatásából sem a Habsburgkormányzatnak, sem személy szerint Bocskainak nem származott haszna, sőt inkább kára. A miriszlói győzelem ugyanis a törökbarát politikát és a régi vazallusi állapotok visszaállítását ígérő Báthory Zsigmondot segítette Erdély trónjára, miután e nemesek Bastát kibeszélték az országból. A kevés katonával rendelkező tábornok kénytelen volt kivonulni, mire az őt rászedő és diadalmaskodó erdélyi rendek az 1600 novemberében megtartott léczfalvi gyűlésen - rendkívül alattomos módon -Bocskait száműzték Erdélyből és elkobozták itteni birtokait is a következő indoklással: Minthogy penig Bocskay István az ő sok titkos praktikáival és az egész ország ellen hír nélkül való cselekedeteivel nem csak császárnak ő felségének nagy bosszúságára és szerelmes atyafiának Maximiliánus hercegnek ő felségének [a mezőkeresztesi csatavesztő fővezérnek] sőt az egész austriai háznak gyalázatjára sokat vétett, de az országnak nagy kárt és romlást szerzett ez országba. Zsigmond fejedelmet az ország híre nélkül Opoliából behiván [t.i ban] mellyel az országot nagy infámiába [szégyenbe] és gyalázatba hozá s hazánkat is nagy pusztításával, dúlásával 111 Szádeczky Lajos: Mihály havasalföldi vajda Erdélyben. Bp

110 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. sok helyen megsértette, rontotta; hogy ennek utána is e féle nyughatatlan elme miatt hazánk veszedelemben ne forogjon, végeztük, - kiről kívánjuk, hogy ország követi császár ö felségét megtalálja - hogy itt benn Erdélyben semmi közi, semmi jószága se birodalma ne legyen és közinkbe soha Erdélybe lakóul, ne szállhasson, avagy másképpen Mihai elűzése után Bocskait proscribálták az erdélyi rendek, s február elején sor került. Ö felsége generálisának, Bastának a rövid árestáltatására, majd az Erdélyből történő kiutasítására is. A Bocskai ellen hozott országgyűlési határozat iskolapéldája egy megfélemlített, szervilizmusba süllyedt testület alattomos, ravasz és cinizmustól sem mentes megnyilvánulásának. Azok ítélték el Bocskait a Habsburg-érdekek megsértése és Zsigmond fejedelem hazahívása miatt, akik ekkor már eldöntötték az elszakadást Rudolftól és az immáron török függést vállaló Báthory újbóli hazahívását! Amit valójában kifogásoltak Bocskainál - azt, hogy közreműködött Erdélynek a török ellen fordításában - természetesen nem említi a döntés. Bocskai proscribálását az a személy írta alá, aki vele együtt támogatta Zsigmondot a törökös urak megsemmisítésében, hozzá hasonlóan előmozdította Zsigmond 1598-as visszatérését s Mihai Viteazulnak az utolsó pillanatokig segítséget színlelt: Csáky István. Bocskai-ellenes praktikáit kétségtelenül megkönnyebbítette, hogy az erdélyi urak, és nemesek többsége sohasem szerette a váradi főkapitányt és a liber bárót, s hajlott arra, hogy törvényen kívül helyezéssel bélyegezze meg őt. Nem utolsó sorban azért, hogy az ezzel együtt járó vagyonelkobzásból anyagi hasznot húzhassanak. A kortársak és az utókor történetírói meglehetősen eltérően ítélték - és ítélik - meg Bocskai István 1598-as és 1599-es cselekedeteit. Báthory Zsigmond 1598-as visszafogadását jóllehet Bocskai elsősorban önös érdekektől vezérelve erőszakolta ki, de a rendek asszisztálásában közrejátszott az a titkolt reménység, hogy a háború sikeres befejezésében csalódott Zsigmondtól várni lehet a régi állapot visszaállítását. Ez a titkos vágy járult hozzá András fejedelemmé választásához is, ami pedig kifejezetten Bocskai háta mögött, sőt ellene irányuló éllel történt. A magyar történetírók nagy többsége egyértelműen pozitívan értékelte és értékeli mind az 1594-ben kivégzett törökösök, mind az 1598-tól a török vazallusság visszaállításán fáradozók politikai tevékenységét. Ebben a magyar nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyó felfogásban Bocskai 1594-es 112 EOE IV. k , 587. o., TT o. 110

111 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SZEMBEN A BÁTHORYAKKAL tevékenysége negatívnak, míg az 1598-as - a háborúból való kilépést akaratlanul is segítő - ténykedése pozitívnak minősül. Az indoklás alapja az, hogy miután a tizenötéves háború sikeres befejezése eleve kilátástalan volt, az az erdélyi politizált helyesen, aki ki akart maradni a törökellenes küzdelemből vagy annak mielőbbi és mindenároni befejezésén munkálkodott. A fejedelemség népeinek a sorsa azonban az átmeneti külön államiság ellenére szorosan összefonódott a megmaradt Magyar Királyságéval. Számos balkáni ország példája bizonyítja, hogy amennyiben a török elfoglalta volna a maradék Magyarországot, azonnal megszüntette volna Erdély különleges státusát" is a birodalmon belül, s az egész középkori magyar állam a balkáni országok sorsára jut! Azok a kalandos elképzelések, amiket egyes történészkedő amatőrök melengetnek keblükben a szulejmáni ajánlat nyújtotta védettségről, nem tekinthetők komoly érvrendszer alapjának. Mindezt figyelembe véve véleményem szerint az a szeparatista politika, amelyet ben a törökösök képviseltek, bármilyen szubjektív szándékok is vezérelték annak vallóit, nem tekinthető pozitívnak. Akkor a nímetesek -nek hívott csoportosulás tagjai képviselték a magyar nemzeti érdekeket annak ellenére, hogy ezek az érdekek nem minden ponton találkoztak a Dunai Monarchia más területeiével. A török elleni háborúban való részvétel egyszerre volt összbirodalmi és magyar össznemzeti érdek. Hiszen ha Erdély a legveszélyesebb időben nem lép fel magyar vérei mellett, akkor arra kényszerül, hogy a pogány hódítók csatlósaként fegyveresen harcoljon magyar és nem-magyar keresztény vérei ellen. Ebből adódóan Bocskai akkor cselekedett helytelenül, amikor 1598 nyarán hazahívta, és trónra segítette az ekkor már a keresztény tábor erejének gyöngítésére kész unokaöccsét. Csupán az távolította őt el erről a téves útról, hogy Várad ellene szegült Zsigmondnak és emiatt a partiumi birtokai megtartása érdekében politikai irányváltoztatásra kényszerült. Az erdélyi vezetőrétegek 1598-tól folytatott politikája önkényes kilépést jelentett egy olyan nemzetközi szövetségi rendszerből, amely ekkor még egyértelműen magyar érdekekért is harcolt. Valójában ezt a küzdelmet szolgálta Bocskai 1599 végi erdélyi vállalkozása is - akárcsak Mihai Viteazulé -, amin nem változtat az a körülmény, hogy személy szerint szembe kerültek egymással. Más kérdés, hogy Mihai Viteazul Erdélybe nyomulásának elmaradása esetén a Habsburg-kormányzat támogatta volna-e az ő erdélyi főhatalmát, vagy hogy az erdélyi vezetőrétegek könnyebben elfogadták volna-e azt, mint Mihaiét? Ennek a megválaszolása 111

112 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. már a mi lett volna, ha fogalomkörbe tartozik, amire történész nem szívesen vállalkozik. Inkább maradjunk meg a valóban megtörtént események számbavételénél. Az Erdélyből császár-ellenesség ürügyén kitiltott Bocskai 1601 elején Prágába sietett magát tisztázandó, s csupán ez év végén tért vissza partiumi birtokára. Míg Prágában volt, április 3-án az erdélyi országgyűlés újra fejedelemmé választotta a most már nyíltan török vazallusságot vállaló Báthory Zsigmondot. A Habsburg kormányzat természetesen nem nyugodott bele a stratégiailag fontos Erdély elvesztésébe, ami maga után vonta volna Havasalföld és Moldva kiesését is a törökellenes szövetségből. Ennek megakadályozására Bastát és Mihait együttesen indította haddal - nagyobb részt magyar hajdúkatonákkal - Zsigmond hatalmának a megdöntésére. A két vezér augusztus 3-án vereséget mért a fejedelem hadára. Ezt követően Basta tábornagy - részben féltékenységből részben bizalmatlanságtól vezérelve - orvul meggyilkoltatta a törökellenes harc kiváló katonáját Mihai Viteazult és Erdélyben katonai kormányzatot vezetett be. A háborútól megunakodott erdélyi urak és nemesek azonban Basta kormányzását épp oly kevéssé akarták, mint Mihaiét. Akik nem törődtek bele az új helyzetbe, folytatták a harcot a Habsburg kormányzat ellen nyaráig Báthory Zsigmond vezetése alatt küzdöttek, amikor az ismét lemondva Prágába távozott, Székely Mózes vezetésével török segélyerőkkel harcoltak tovább. Az 1603-as átmeneti sikerek után azonban Báthory István egykori hadvezére döntő vereséget szenvedett és maga is holtan maradt július 17- én a Brassó melletti csatatéren. Erre az erdélyi Habsburg-ellenes tábor tagjai vagy meghódoltak Bastának, vagy török földre emigráltak és ott sugorogva várták az idő remélt jobbra fordulását. A Báthory Zsigmond utolsó lemondásával kezdődő időszakot Erdélyben Basta korá"- nak nevezik azt követően is, hogy a tábornagy 1604 tavaszán véglegesen elhagyta a fejedelemséget és oda többé nem tért, visz- 112

113 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SZEMBEN A BÁTHORYAKKAL sza. Mind a kortársak többsége, mind a későbbi történeti irodalom ezeket az éveket olyan mélypontként értékeli, amelyet teljes lét- és vagyoni bizonytalanság és szinte leírhatatlan nyomor jellemzett. A bekövetkezett szörnyűségek ódiumát elsősorban Bastára hárították és hárítják, mondván, hogy az nemcsak eltűrte a katonák kilengéseit, de még buzdította is ilyenek elkövetésére idegen zsoldosait, hogy ezzel törje le az erdélyi nemesek ellenállását. Ilyen és ehhez hasonló vádak nyomán vált a magyar história egyik hírhedt alakjává Giorgio di Basta tábornagy, a törökellenes harc aranysarkantyús lovagja, ennek a korszaknak nemcsak tehetséges hadvezére, de jeles hadtudományi írója is, akinek a műveit felhasználta Zrínyi Miklós is. Az egykorú források elfogulatlan elemző átvizsgálása azonban azt sugallja, hogy a vádak többsége a törökföldi erdélyi emigránsoktól ered. A közvélemény szócsöveként számon tartott Nagy Szabó Ferenc marosvásárhelyi polgár például a kilengésekért, a lakosság vegzálásáért és kifosztásáért mindenekelőtt a rendszertelenül ellátott magyar hajdúkat okolja, akiket Basta -jól lehet akart, de nem tudott- megfékezni. A tábornagyhoz különben a legegyszerűbb parasztember is bemehetett panaszával, akik Basta mély együttérzéséről és segítőkészségéről tettek tanúbizonyságot. 113 A Nagy Szabó Ferenc által írtakat támasztja alá különben Szamosközy is A két - Habsburg-pártisággal nem vádolható - erdélyi kortárs adatai alapján méltán felvetődhet az a gondolat, hogy az Erdélyben kialakult valóban súlyos helyzetért helytelen elsősorban és személy szerint Bastát felelőssé tenni: Az előidéző okokat sokkal inkább abban kell keresni, hogy a gazdaságilag még Magyarországnál is fejletlenebb Erdély nem tudta nagyobb megrázkódtatások nélkül elviselni a reázúduló háborús terheket. Basta írja egyik jelentésében, hogy Erdélyből nem jön be évente százezer forintnál több állami jövedelem, ugyanakkor a fejedelemség török elleni védelmét szolgáló katonai kiadások meghaladják az évi háromszázezer forintot. Hasonlók olvashatók a pápai nuncius későbbi jelentésében is. 113 ETA I. k o. 114 Szamosközy, o. 113

114 STUDIA OPPIDORUM HAIDONICALIUM IV. Véleményem szerint ez az egyetlen adat is kellő bizonyság lehet arra, hogy az erdélyi lakosságra külön adók és egyéb terhek nem Bastának valamiféle magyar-ellenességéből szakadtak, hanem azok a háborús szükséglet kényszerszüleményei voltak. A tábornagy magyarellenességéről terjesztett vádakat különben cáfolja az a tény is, hogy éppen ő szorgalmazta többször is nagyobb létszámú magyar hadsereg felállítását, kiemelve és meleg szavakkal méltatva a magyar katonaság harci erényeit. Azt is tudjuk, hogy nagyrészt ő fegyverzett fel és képzett ki több ezer székelyt és hajdút éppen ezen idő alatt, és hogy a székelyekkel különlegesen jó kapcsolatai voltak. Basta - akivel Bocskai többször is összeköttetésbe, sőt nem egyszer összeütközésbe került - nyugateurópai hivatásos zsoldos tiszt volt, aki tőle telhetőén igyekezett maradéktalanul teljesíteni a kapott parancsokat. A machiavellista politikai gyakorlatot követő magyar kortársaihoz hasonlóan ő sem habozott bármilyen eszközt igénybe venni céljai megvalósításához, de őt is csak olyan mércével lehet mérni, miként magyar kortársait; többek között magát Bocskai Istvánt is. 115 Az erdélyországi zord idők történetének újra gondolása kapcsán vizsgálatra szorul az is, hogy a fejedelemség valóban több áldozatot hozott e a tizenötéves háborúban és újságlapon nagyobb pusztításokat szenvedett-e el, mint a Királyi Magyarország népe? Számos egykorú adat azt sugallja, hogy a háborús terheket sokkal régebb óta viselő Magyarország és Horvátország népe jóval nagyobb anyagi- és véráldozatokat hozott és legalább annyi, ha nem több megpróbáltatáson ment keresztül, mint az erdélyiek. Más kérdés, hogy az ilyesmitől elszokott - illetve hozzá sem szokott - erdélyiek szubjektíve súlyosabbnak érezték, nehezebben viselték el és jobban sé- 113 Bastáról a hagyományostól eltérő képet rajzol Nagy László: Az aranysarkantyús lovag conte Giorgio Basta (kézirat, megjelenés alatt) L. még Nagy L o. 114

115 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN SZEMBEN A BÁTHORYAKKAL relmezték azokat, mint a magyarországiak. Az viszont erősen vitatható, hogy ez a körülmény önmagában igazolhatja-e az erdélyi vezető rétegek tagjainak azt az elhatározását, a török ellen élet-halál harcot vívó magyarországi véreiket cserbenhagyva visszatérjenek a korábbi vazallusi állapotba? Minden bizonnyal sokat tépelődött ezen az Erdélyből száműzött és hol Prágában, hol a partiumi birtokain tartózkodó Bocskai István is, amikor gondolkodni kezdett maga és nemzete felől. Mélyponton, kétségek között H a a szentjobbi, a nagykereki, vagy a sólyomkői várában hallgató és szemlélődő, töprengő, Prágából 1601 végén hazatért Bocskai István visszagondolt az eltelt néhány esztendőre, joggal értékelhette azok történéseit egyéni kudarcok sorozatának is. A török elleni háború érdekében kifejtett erőfeszítései ugyanúgy zátonyra futottak, miképpen a Báthory Zsigmond 1598-as hazahívásához fűzött reményei. Kudarcot vallott az a próbálkozása is, hogy András fejedelem helyére lépve egyenrangú szövetségesként vegyen részt a törökellenes küzdelemben. Az erdélyi urak és nemesek előbb az életére törtek, majd kivetették őt soraikból, de nem volt megbecsült helye a Habsburg udvarban sem. Mindenfelől gyanakvással tekintettek rá, mint nyughatatlan elméjű emberre, bukott politikusra. A nem régen még történelemformáló Bocskai István, a törökelleni háború győztes hadvezére, az Erdélyi Fejedelemség fontos politikai tényezője egy hazájából kitiltott, a Habsburg-uralkodó és tisztségviselői kegyeitől függő szürke emberré vált. Olyanná, aki a megmaradt partiumi váraiból csupán szemlélhette a történteket, de nem alakíthatta azokat. Az erdélyi helyzet változásairól értesülhetett megmaradt ottani híveitől. A császári tanácsos, tisztséggel fölruházott, de valójában félreállított bihari nagyúr - írja Károlyi Árpád - kénytelen volt tehetetlenül szemlélni mint fullad sárba az az imént inaugurált [megkezdett], egészséges politi- 115

116 STUDIA OPP1DORUM HAIDONICALIUM IV. ka, amely a magyarság támogatásával és közreműködésével akarta a magyar királyi korona régi hatalmát visszaállítani, melynek sokat ígérő kezdetei népszerűvé tették Rudolf és Báthory Zsigmond nevét az egész keresztyén világban. Tudta, hogy erdélyi osztályos társaitól sok jót nem várhat, hiszen azok 1601 elején, unokaöccse ismételt trónra kerülése idején is megerősítették a száműzetését kimondó végzést! Ez azonban nem oszlatta el végérvényesen a Habsburg-kormányzati tisztségviselők vele szembeni gyanakvását. Sőt többen is azt állították, hogy Bocskainak része van Zsigmond 160l-es visszatérésében is. Még az is fölmerült, hogy letartóztassák őt. A szentjobbi várában azonban olyan erős őrséggel vette körül magát, hogy azt nem lehetett volna egykönnyen végrehajtani. 116 Bocskai október 5-én levélben szólította föl unokaöccsét, hogy hagyjon föl a reménytelen hatalmi tusakodással és forduljon bizalommal kegyelemért a császárhoz. Zsigmond erre csak négy hónap múlva válaszolt nagybátyjának, amikor az már Szentjobbon volt. Halogatta a döntést, s csak júliusra érlelődött meg benne a lemondás és a császár kegyeiért folyamodás szándéka. Ám ekkor sem Bocskainak írt, hanem július 2-án Déván kelt levelében nagybátyja riválisát, Csáky István erdélyi főkapitányt kérte meg, hogy elegendő katonával siessen hozzá és mentse meg öt erdélyi híveitől.: Uram, nem jó itt énnekem az megbódult beste kurvafiak közt, jöjjön hamar kegyelmed, mehessek oda Basta uramhoz.. Más kortársi forrásból tudjuk, hogy 1602 augusztusában Zsigmond már Tokajban volt császári katonáktól kísérve, innen azután az császárhoz felmegyen gratia [kegyelmet] kérni és ugyan oda fel marada, azután nem jüve alá mind hótáig áprilisában az uralkodó arra utasította Bastát, hogy az erdélyi ügyekben igazodjék Bocskai tanácsaihoz, majd ismét Prágába hivatta tanácsosát, hogy szorgalmaztassa vele Zsigmond lemondását, ami - amint már szó volt róla - nem sokkal ezután meg is történt. Ez év végéig Bocskai Prágában tartózkodott, s így nagyon valószínű, hogy találkozott ott unokaöccsével is, akit 1604-ben honosítottak Csehországban és övé lett a libahovicei uradalom. Ennek ellenére hányatott sorsú politikai halottként" töltötte életének hátralévő részét a császár rokona, aki nemrég még azt remélte, hogy a törökellenes keresztény hadak fővezére lesz. Neki 116 Veress, I. k. 342, 345, 475., 624. o. TT , 749, 750. o. EOE IV. k , 587. MOL Eszterházy cs. lt. Rep. 77. fasc. C. no EOE V. k O és 107.O ETA IH.k. 40. o. 116

117 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN MÉLYPONTON, KÉTSÉGEK KÖZT nem adta meg a sors azt az esélyt, amelyet nem sokkal ezután Bocskai megkapott: a korábbi téves döntések korrigálásának a lehetőségét. 118 Az 1602 végén Prágából ismét Biharba utazó Bocskai ekkor még nem gondolt arra, hogy hamarosan olyan személyiség válik belőle, aki nemcsak az egész keresztény világ, de a Porta figyelmét és nagyrabecsülését is kivívja. Hazautazás közben értesülhetett arról, hogy a keresztény hadak Budát vívják és Pest városa már a kezükbe is került. Ez a hír, mint jó magyart és jó keresztényt, minden bizonnyal örömmel töltötte el öt is és bizakodással, hogy rövidesen bekövetkezhet a döntő fordulat a törökellenes háború menetében: Magyarország - vagy legalább annak jelentős része - fölszabadul az oszmán uralom és elnyomás alól. Buda fölszabadításának a kísérlete azonban a szó szoros értelmében sárba fulladt, s nem járt sikerrel az 1603-as próbálkozás sem. Ezzel szemben Hasszán nagyvezér augusztus végén elfoglalta Székesfehérvárt, ahol is fogságba esett többek között Bocskai rokona, az irodalomból ismert Wathay Ferenc is folyamán a töröktől támogatott Székely Mózes veresége és Basta győzelme mellett az hozott némi pozitív változást a törökellenes fronton, hogy Abbász perzsa sah egyre sikeresebben harcolt az oszmánok ellen, s 1604-re egyre több nyugati, állandó zsoldos ezred Magyarországra küldését ígérték a császárnak. 119 E reménykeltő hírek ellenére Magyarországon egyre nőtt a csüggedés és az elkeseredés a lakosság sorai között. A különben halálig udvarhü 118 Báthory Zsigmond prágai sorsáról 1. Nagy L. A rossz hírű Báthoryak, 142. o. 119 A tizenötéves háború katonai eseményeire 1. Magyarország hadtörténete. Bp., I.k. IV. fejezetében vagy Nagv L o. Bocskai életére 1. MOL Eszterházy cs. lt. Rep. 77. fasc. B. no. 54 és fasc. E. No továbbá Veress I. k

118 STUDIA OPP1DORUM HAIDONICALIUM IV. Thurzó György alsó-magyarországi főkapitány is úgy látta 1602 végén, hogy a császáriaknak az hadakozáshoz is pénzek nincsen, népek elfogyott, elkedvetlenedett, elbetegesedett az pestis és egyéb betegségek miatt. Az úrfiak [t. i. a törökellenes harcra, Magyarországra jött előkelő külföldi önkéntesek] mind haza ménének A másik hírneves kortárs, az 1603 elején távollétében koholt indokok alapján fej- és jószágvesztésre ítélt Illésházy István is arról számol be följegyzésében, hogy a fizetetlen katonák a táborból a vármegyékre telepedtek be. szabadon dúlták, fosztottak, rontották az országot, sem nemesember háza, sem úré, kinek vára nem volt meg nem maradott, hanem mindent elraboltak. 121 A tiszántúli részeket is nagy rettenetesen elpusztították - olvashatjuk ecsedi Báthory István országbíró, a megrokkanásáig a török ellen küzdő oligarcha számos levelében. Nem nyújthatott szívderítőbb látványt Bocskai szűkebb pátriája, a Partium sem, amely régóta a hadak útjává vált. 122 Hazádnak szép vége,[végvára] mindenütt csonkán áll, Sereged szép száma fogy, romol, s szállton száll, Ínséged nő s árad, veled egy ágyban hál, Bő étkeid helyett rakódik apró tál. 120 Thurzó Gy. lev. II. k. 71. o. 121 MHHS VII. k A tizenötéves háború pusztításainak pontos feltérképezése máig hiányzik. Az egykorú forrásokból olyan kép tárul elénk, hogy óriási volt a veszteség mind életben, mind anyagiakban. Különösen a háború második felében, amikor mindkét fél fizetetlen katonái még ha nem akartak volna, akkor is rákényszerültek a legkönnyebben elérhető és legkiszolgáltatottabb termelő jobbágyok utolsó élelmiszertartalékainak az elvételére. Ezeknek azután a legyöngült szervezete könnyen vált a különféle járványok martalékává. 118

119 NAGY LÁSZLÓ: EGY SZABLYÁS MAGYAR ÚR GENFBEN MÉLYPONTON, KÉTSÉGEK KÖZT Így kesergett ezidötájt a magyar nemzetnek romlásán, fogyatkozásán a Balassi Bálint költői nyomdokain induló Rimay János, nyilvánvalóan nem is sejtvén, hogy nem sok idő multán közeli kapcsolatba kerül az ekkor még többnyire a szentjobbi várában hallgató Bocskai Istvánnal. 123 Ő azonban nem csupán hallgatott, de éberen figyelt és eszmét cserélt titkon a vele összekerülő magyarországi protestáns főurakkal és nemesekkel: többségükben a keletmagyarországiakkal. Arról, hogy név szerint pontosan kik is voltak ezek, nincsenek adataink, s csupán az 1604 októbere után történtekből következtethetünk személyükre. A legtekintélyesebb és leggazdagabb ember ezen a vidéken ecsedi Báthory István volt, Bocskainak szegről-végről rokona is, akinek a húga, a ma is világhírű 123 Echardt, 1955., 79.o. Rimay életéről újabban 1. Nagy László: Háború és politika Rimay János életében. Irodalomtörténet közlemények - továbbiakban ItK sz. 119

120 STUDIA OPP1DORUM HAIDONICALIUM IV. Erzsébet viszont egykori tanulószoba-társának, Nádasdy Ferenc nádorfinak volt a felesége. Az ecsedi oligarcha korának egyik fölöttébb érdekes egyénisége volt, akiben megfért egymással a ridegség és önfeláldozásra való hajlam, a fejedelemi pompakedvelés és patriarchális egyszerűség: a magas hivatali tisztségviselés és a Habsburg-ellenesség, a harcokban tanúsított bátorság és a politikában követett óvatosság. Habsburg-ellenessége az idegen zsoldosok rablásain túl a kormányzat erőszakos ellenreformációs intézkedései miatti felháborodásából táplálkozott. Ez utóbbit valójában a hadakozást segítő madridi udvar és a pápaság követelte meg Rudolftól, nem törődve azzal, hogy a több mint nyolcvan százalékban protestáns lakosságú, harcoló országban ilyen politika végzetes következményeket vonhat maga után! Az országbíró környezetében ismerhette meg Bocskai a különben buzgó katolikus, de vitéz katona Káthay Mihály kállói főkapitányt is, a humanista literátort, aki közeli rokonságban állt nemcsak az ecsedi oligarchával, de Felső-Magyarország egyik leggazdagabb birtokosával, a törökverő Homonnai Drugeth István fiával, Bálinttal. Protestáns sérelmek mellett a kincstár zsarolásai hangolhatták Homonnait is a Habsburg-ellenességre, akárcsak a szintén dúsgazdag Mágóchy Ferencet. Ezek az ifjú főurak buzgó hívei voltak ecsedi Báthory Istvánnak, s több száz fős magánbandériumokkal és erős várakkal rendelkezvén adott esetben komoly katonai erőt és bázist képviseltek. Bocskainak -Káthayn kívül - más felsőmagyarországi katonai parancsnokokkal is volt személyes kapcsolata. Így Rákóczi Zsigmonddal, a szikszói győzővel és a család hírneve és gazdagsága megalapítójával, vagy Nyáry Pállal a váradi főkapitányságban utódjával. Ezek különböző 120