JUBILEUMI KÖTET. Mit rejt Somogyország földje? A régészeti gyűjtemény kialakulása. A leletgyűjtés korszaka

Átírás

1 JUBILEUMI KÖTET Mit rejt Somogyország földje? A régészeti gyűjtemény kialakulása A leletgyűjtés korszaka A Somogymegyei Múzeum Egyesület, két év előkészület után, 1909-ben alakult meg és alapította meg Somogy megye máig meglévő régészeti gyűjteményét. Természetesen a régészeti tárgyak megőrzése korábban is felkeltette a kultúra iránt érdeklődők figyelmét. A gyűjtésben a megye iskolái jártak az élen. Az óta működő Csurgói Főgimnázium rendszeresen 1883-től kezdte meg a régiségek gyűjtését. Négy évvel később, Kalocsay Endre vezetésével, rendszerezett, katalogizált gyűjtemény alakult ki. A kaposvári Állami Főgimnáziumban szinte egy időben indult meg az ilyen irányú tevékenység tól Melhárd Gyula személyében a gyűjteménynek avatott vezetője lett. A barcsi, lengyeltóti és az akkor még Somogy megyéhez tartozó szigetvári polgári iskolákban is megindult a gyűjtés. Az iskolák a tanulók és gyűjteményvezetők által megszerzett emlékek mellett adományokat is befogadtak. Magánkezdeményezés is működött, a legismertebb közülük Darnay Kálmáné, Ő elsősorban Somogy, Zala és Veszprém megye területét kutatta, később Sümegen múzeumot is létrehozott ben alakult meg a Somogy Megyei Régészeti és Történeti Társulat, melynek lelke Melhárd Gyula volt. Az ő szerkesztésében látott napvilágot a Társulat évkönyve, mely első ízben adott összefoglalót a megye régészeti helyzetéről. Amikor azonban elhagyta a megyét, a Társulat feloszlott (1894). A gyűjtemény a kaposvári főgimnáziumba került. Ebből a korszakból őrződött meg többek között a híres rinyaszentkirályi bronz kincslelet, benne az első európai lábvérttel A Kohlbach Bertalan által gondozott tárgyak alapozták meg a Somogymegyei Múzeum Egyesület 1909-ban létrehozott gyűjteményét. Az egyesület 1914-ben Gönczi Ferencet alelnökké, majd egy évvel később ügyvezető igazgatóvá nevezte ki. Gönczi Ferenc egészen haláláig, 1948-ig volt Somogy megye múltjának gondnoka. Személyesen vezette a gyűjtéseket és már korán szembe kellett nézni az örvendetesen gyarapodó anyag elhelyezésének problémájával is. Gönczi Ferenc szerezte meg a gyűjtemény számára a balatonendrédi és csomai újkőkori edényeket, a somogyacsai, mécsesként használható négyfülű bronzkori díszedényt, a lengyeltóti bronzkorvégi sírleleteket. Az ő munkájának köszönhető, hogy a kiemelkedően szép, Mosdósról és Buzsákról származó római leletek fennmaradtak. Végleges elhelyezésre nem volt lehetőség, a gyűjteménynek többször költöznie kellett ban, az egyik ideiglenes őrzési helyet kirabolták, mintegy 500 pengő értékű kárt okozva ban a megyeház hátsó épületének 9 szobáját és 2 folyosóját kapta meg az Egyesület ben sikerült az első állandó kiállítást létrehozni ban az egyesületi gyűjteményt közgyűjteménnyé nyilvánították. A már megfelelőnek mondható körülmények között Gönczi Ferenc vezetésével kiteljesíthették az emlékek nyilvántartását. A mai napig használható rajzos leírókartonok segí- A rinyaszetnkirályi kincslelet első közlése a 19. század végéről Rézkori és újkőkori csiszolt kőbalták a múzeum régi gyűjteményében A magyaregresi római fogadalmi ólomtábla mitológiai ábrázolással Tárgyleíró karton 1930-ból, Gönczi Ferenc rajzával a vörsi őskori edényekről 15

2 100 ÉVES A MÚZEUM Vonaldíszes edény a balatonendrédi sírból A lengyeli kultúra bütyökdíszes edénye Csomáról Mécsesként használt mészbetétes díszedény Somogyacsáról A lengyeltóti sírok edényei tettek az esetlegesen elkeveredő régészeti tárgyak azonosítását. Gönczi Ferenc, aki elsősorban néprajzkutató volt, örömmel vette, hogy a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége, 1938-ban, sürgős javaslatot tett régész-muzeológus kinevezésére. Somogyba, azonban a csekély javadalmazás miatt nem volt jelentkező. Az első somogyi ásatások beindítása, megszervezése így szintén Gönczi Ferencre hárult, aki kapcsolatot tartott a kor kutatóival. A Kaposvár-Ólaki-dűlőben előkerült leletek korát Móra Ferenc határozta meg. A Somogymegyei Múzeum Egyesület már 1913-ban kezdeményezte egy önálló, múzeum, könyvár, kiállítóhely (akkori szóhasználattal Kultúrpalota) létrehozását, de ez nem valósült meg. Kaposvár városa, kezdeti húzódozások után, telket ajánlott fel az intézménynek. Egyre több önkéntes támogató jelentkezett, 1925-ből koronás felajánlásról is tudunk. Elkészültek a tervek, 1933-ban az összegyűlt alaptőke értéke elérte a pengőt, de ez kevés volt a végleges elhatározás meghozásához. A tortúrának a 2. világháború kitörése vetett véget, ekkor már a gyűjtemény menekítése volt az elsődleges cél. Németh Péter Gergely Római üvegkancsó Buzsákról Nyéllyukas kőbalták 16

3 JUBILEUMI KÖTET Az első ásatások Somogy megyében A régészeti leletek gyűjtésének elsődleges, komplex formája az ásatás. A leletösszefüggések, rétegtani elhelyezkedések vizsgálata fontos információkat ad és ebben az esetben a régészeti tárgyak a saját értékükön, szépségükön túl történelmi értékkel is rendelkeznek. Az első régészeti kutatásra az 1820-as években került sor Somogyváron. A Somogy Megyei Régészeti és Történeti Társulat Somogyjádon, Marcaliban és Somogyszentpálon végzett kisebb feltárást. A Somogymegyei Múzeum Egyesület 1928-ban, immár szakember közreműködésével, Somogyacsán végzett feltárást. Az avar temető leletmentése tekinthető az első Somogy megyei, hivatalos feltárásnak. A leletanyag, néhány tárgy kivételével, a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Szintén ebben az évben, kisebb (2 napos) ásatás volt Ordacsehiben. Ugyancsak 1928-ban kezdődtek meg a feltárások Laczkó Dezső vezetésével Ságváron, a Likas-dombon. Az előkerült, különleges leletek indokolták azt, hogy később több ízben, újabb feltárások történtek itt. Az őskőkori, Gravetti kultúrába sorolt telep ezer éve létesült és az egykori rénszarvasvadászok két kunyhója is előkerült. A kör alakú. 3 méter átmérőjű építményekhez sekély gödröt mélyítettek a talajba, a tetőzetet cölöpök tartották, és vélhetően állatbőrökkel fedték le. Az állatcsontok egy részéből eszközöket is készítettek. A korábban főnöki jelvénynek (ún. kommandóbot) tartott hosszú, átfúrt agancsszárat ma már szintén az eszközök körébe sorolják. A ságvári darab feszítőeszköz lehetett. Kőszerszámok (vakarók, véső, tompított hátú hegyek) is előkerültek. A kisméretű eszközök különlegessége az, hogy kavicsból készültek, ezeket ságvári típusnak keresztelték el a későbbi kutatók. A Likas-dombi ásatások leletanyagának kis része került Kaposvárra. Pattintott kőeszköz és az eszközgyártás maradéka a ságvári őskőkori telepről Illatszertartó üvegedény Üvegkancsó és üvegpalack a ságvári római temetőből Ságvár nemcsak az őskőkori leletekről lett ismert, hanem a falu alatt lévő római kori erődítményről és a Jaba-patak túloldalán létesült, nagy kiterjedésű temetőről is. Ezeket az ásatásokat is a Somogymegyei Múzeum Egyesület kezdeményezte és akárcsak Likas-dombi feltárások esetében, itt is hosszú kutatások indultak. Ságvár (római nevén Tricciana) erődje trapéz alakú, a legnagyobb fal hossza csaknem 300 méter hosszú. A több mint 2 méter vastag falakat kerek tornyok is erősítették. Két kapuval rendelkezett, a déli a több helyen megfigyelt Triccina-Sopianae (a mai Pécs) út kezdetét jelentette. Az északkeleti sarokban palota-szerű, mozaikkal és falfestéssel dísztett épület volt. Több nagyméretű tároló építmény (horreum) is előkerült. A ságvári katonai objektum, akárcsak a keszthelyi, a környei és a Dombóváralsóhetényi, a belső erődökhöz tartozott és az utánpótlás biztosítására szolgált. Az estleges támadás időben történő észlelésére őrtornyot emeltek a közeli Tömlöchegyen. Ugyanitt találjuk az egyik leggazdagabb késő császárkori temetőt is. Öszszesen 342 sír került elő, ezzel a legnagyobb pannoniai temető lett. A földbe ásott A késő római katonai viselet fontos darabja a hagymafejes fibula 17

4 100 ÉVES A MÚZEUM Szobortöredék a ságvári erődből Gönczi Ferenc a ságvári ásatáson Kékpettyes üvegpohár a temetőből Katonai bronz díszöv állatfejdíszes csatja és veretei temetkezések mellett több kőből álló sír (szarkofág) is volt, ezek közül kettő ma a Somogy Megyei Levéltár bejáratánál tekinthető meg. Előfordulnak téglából építettek sírok is. A házformára épített sírforma néhány alkotóelme különleges. Egy téglán két stilizált emberi alak látszik, egy másikon ókeresztény felírat maradt meg. Egy másik tégla az aquincumi (Budapest-Óbuda) csapategység bélyegzőjét őrizte meg. A változatos formájú, részben mázas kerámiaedények mellett a szövéshez használatos orsógombok is felbukkannak a sírokban. Üvegedények tekintetében is nagy a formagazdagság. Poharak, tálak, korsók mellett számos illatszeres üvegedény is előfordul. Több sír edénye díszített, a 242. sír poharának peremén görög nyelvű feliratot találunk. Üvegpaszta gyöngyök, bronzszegecsekkel megerősített csontkarperecek, vaskések és vastárgyak mellett a bronzból készült használati tárgyak és ékszerek is nagy változatosságot mutatnak. Gyűrűk, csatok, övveretek, fülbevalók, karperecek mellett több hagymafejes ruhakapcsoló tű (fibula) is megtalálható a temetőben. A kezdetben katonai, majd polgári viseletben is gyakran előforduló fibulák változatos díszítésűek, némelyiken figurális ábrázolás és Krisztus-monogram is feltűnik. Néhány fibulán megmaradt az aranyozás is. Különleges leletek közé tartoznak a ládikaveretek. A fontos tárgyak vagy éppenséggel női piperekészlet tárolására szolgáló, fémpántokkal megerősített kis faedényeken figurális díszítés is előfordul, ennek egyik példánya került elő Ságváron. Szintén egyedi tárgy a 280. sír bronzkörzője. A temető leletei azt mutatják, hogy az elhunytak egy része már keresztény vallású volt, ezt megerősítette a temetőkápolna alapjainak előkerülése is. A két oldalapszisos, kisméretű (9,75 5,75 méter) kápolnát a feltárás után visszatemették. Szintén a föld alatt vannak az erőd maradványai is. Az erőd feltárásakor előkerült leletek döntő részét és a temető leggazdagabb sírleleteit a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, kisebb része került a kaposvári Múzeumba. Németh Péter Gergely 18

5 JUBILEUMI KÖTET A régészeti gyűjtemény a II. világháború után ( ) A világháborús események sok kárt okoztak Somogyban is. Csaknem teljesen elpusztult a csurgói gyűjtemény. A kárfelmérések, rendezések után indult meg a múzeológiai élet. A szerény költségvetésű intézmény régészeti feladatait csak kisebb leletmentések elvégzése jelentette. Ebben az időszakban Pusztai Rezső a megye első régészeként dolgozott a Rippl-Rónai Múzeumban. Ő azonosította a máig egyetlen középső kőkori (mezolit) lelőhelyet Kaposhomokon, s vette át a múzeum gyűjteményébe a győri múzeumtól a nagyon jelentős balatonkiliti bronz kincslelet. Tovább folytatódott az útépítés miatt veszélyeztetett Kaposvár-Ólaki-dűlő őskori telep feltárása. Hasonló korú telep leletmentése történt Somogyszilben. Somogyhárságyon középkori temető kisebb része került napvilágra. A kaposvári vár maradványai a Nostra építése miatt került veszélybe, a Parádi Nándor vezett kisebb leletmentés során is jelentős leletek kerültek felszínre. Karperec, tokosbalta, lándzsák a balatonkiliti későbronzkori leletből Sújtásos fibula Hács-Béndekpuszta népvándorlás kori temető között, többszöri leletmentés során 29 sírt sikerült megmenteni. Béndekpusztától nyugatra, földkitermeléssel és jelenkori építkezésekkel bolygatott területen kb. a temető felét lehetett feltárni. Korabeli rablások is előfordultak. A megmaradt leletanyag így is különleges darabokat tartalmaz. Gazdag díszítésű ezüst- és arany ékszerek, jellegzetes formájáról a Béndekpusztai típusként emlegetett fibulák mellett borostyángomb és számos csontfésű is előkerült. Egyedi tárgya a temetőnek a feliratos csontlap, melyen a Vulfia által lefordított gót Biblia részlete szerepel. Az előkerült gót felirat ellenére, a többi leletanyag alapján lehet, hogy egy másik germán népesség, a szvébek temetője volt Hácson. A temetőt az 5. század közepétől a 6. század elejéig használták. Németh Péter Gergely Csontfésűk a hácsi temetőből Germán ezüstfibulák 19

6 100 ÉVES A MÚZEUM Régészet a Megyei Múzeumban A megyei múzeumi szervezet első két évtizede ( ) Segesdi rézkori kulacs-alakú agyagedény 1961-ben jött létre a megyei szervezet Somogy Megyei Múzeumok néven. Ebben az évben kezdte meg Draveczky Balázs régész a szolgálatát Somogyban. Az időszakot a leletmentések megnövekvő száma jellemezte. Külső szakemberek bevonásával, szó szerint éjt nappallá téve zajlott a munka és 1973 között 35 régészeti feltárás volt Somogyban. Draveczky Balázs munkássága megalapozta a somogyi őskorkutatást, kisebb tanulmányokban és egy külön kötetben mutatta be a legszebb és legfontosabb, többnyire új leleteket. Alapvetően új eredmények születtek a jutai, andocsi és zalai újkőkori és rézkori ásatásokon. A segesdi agyagkulacs ma is egyedülálló tárgy. A kéthelyi későbronzkori edénydepó egy eddig ismeretlen időszakot segítette megvilágítani. Ő gyűjtötte össze a pamuki későbronzkori kincslelet darabjait. Hasonlóan fontosak a karádi koravaskori sírleletek. A megye régészetének kutatásáról számos tanulmány készült, két kötet dolgozza fel az adattárat és a régészeti gyűjteményt. Az ötvöskónyi reneszánsz várkastély romjai 2007-ben Római bronz tripusz edénytartó háromláb díszítménye Sántosról Két nagyobb kutatási program indult el. A kaposzentjakabi apátság feltárása ben a helyreállítással zárult le között került sor az ötvöskónyi reneszánsz várkastély kutatására ban Bakay Kornél személyében régész került a múzeumi szervezet élére. Az időszakot a kötelező leletmentések ellátásán túl a szisztematikus feltárások megindítása jellemezte A legnagyobb kutatási terület, ahová a kaposvári múzeum fő ereje összpontosult, a somogyvári bencés apátság ásatása volt, Bakay Kornél irányításával ban útjára indult a Somogyi Múzeumok Közleményei sorozat. Egy évvel később kísérlet történt a dél-dunántúli megyék régészeti kutatásainak összehangolására. Megindult a somogyi régészeti topográfia előkészítése is, ennek részeként a gyűjtemény rendezése, részletes felmérése is megtörtént. Honti Szilvia Törökkori bronzkancsó a kaposvári várból Mázas dísztál és maszkos kályhacsempe a kaposvári török várból 20

7 JUBILEUMI KÖTET Andocs avar temetők és a középső rézkor felderítése Az 1960-as évek kutatásai fontos régészeti eredményeket hoztak Andocson. A faluban késő bronzkori, míg Nagytoldipusztán és az Újhalastónál. a középső rézkori Balaton-Lasinja és a késő rézkori Badeni kultúra változatos kerámiaanyaga összefüggő (ház-szerű) gödörrendszerekből és tárolóvermekből került elő, több csontból készült nyílhegyet is találtak. Andocs nem csak az őskori leleteiről vált ismertté, hanem az avar temetőkről is. Még a 19. században került elő 10 bolygatott avar sír Németsűrűn között a Kossuth (régi nevén Temető) utcában és környékén, valamint ettől a temetőtől északra, egy km-re, halastó építéskor kerültek elő sírok. A leletmentéseket és feltárásokat Garam Éva és Draveczky Balázs vezette. A leletmentések nehéz körülményeit jellemzi, hogy az utóbbi temető első 25 sírját két éjszaka során kellett megmenteni, összesen 27 sír került elő. A Temető utcai temetőhöz 149 sír és számos szórványlelet tartozott. A feltárt sírok közel fele bolygatott volt, a korabeli rablások általában a sírba tétel után néhány évvel történtek. Az egyik sírban talált vasásó talán az egykori sírrabló eszköze lehetett. Egy lovas temetkezést sikerült feltárni. Számos esetben szerepelt tyúktojás mellékletként, az egyik sírban nagyméretű lúdtojás is volt. A férfiakat övvel helyezték a sírba, fegyvereikkel (kard, lándzsahegy és nyílhegyek) együtt. A németsűrűi és az újhalastói temetkezésekre a 7. század elején került sor. Felhagyásuk után létesült a harmadik, legnagyobb temető, melyet a 9. század elejéig használtak. Középső rézkori csőtalpas tál Somogyszil római temető 1964 és 1968 között, 148 síros késő római kori temető leletmentését végezte el Draveczky Balázs Somogyszilben. Akárcsak Ságváron, nem a teljes temető feltárása valósult meg, a későbbiek folyamán többször kerültek elő még sírok. A somogyszili temető nem katonai létesítmény mellé települt, hanem egy nagyobb telephez és egy, az 1980-as években megtalált, római birtokközponthoz (villa rustica) tartozott. Emiatt, bár a két temető leletanyaga hasonló, a szomogyszili kevésbé gazdag. Érdekes módon a kerámiaedények, még a mázas edények esetében is, a somogyszili tárgyak változatosabb formákat mutatnak. viszont jóval kevesebb és kevésbé változatos formájú üvegedényt ismerünk a szili temetőből. Azonban többféle fibula volt itt, és nagyobb a vastárgyak aránya is. Merice magasfülű pohár a későrézkori telepről Mázas edények a temetőből Kések, kézi guzsalyok (szövés-fonáshoz használt eszközök) mellett csipesz, olló is előfordul a sírokban. Bár ez a temető, mellékleteit nézve, valóban nem olyan gazdag, mint a ságvári, innen is ismert egy különleges darab. Az 52. sír bronzdísze Medúza-főt ábrázol. A görög mitológiából ismert motívumnak bajelhárító szerepe volt. A somogyszili temető az egykor Somogy megyéhez, ma már Tolnához tartozó alsóhetényi erőd közelében található, a két helyet összekötő római kori út közelében. Ezen a római úton kerülhetett ide az a Duna túloldaláról betörő barbár szarmata harcos is, akit itt temettek Somogyszilben, a Kálváriadombon. A lovassír emlékeit a Magyar Nemzeti Múzeum, míg a szili római temető teljes anyagát a Rippl-Rónai Múzeum őrzi. Németh Péter Gergely Rátétdíszes mázas korsó 21

8 100 ÉVES A MÚZEUM Kaposvár-Kaposzentjakab bencés apátság Palmettadíszes pillérfő Románkori oszloplábazat A Zselic északi végén, a Kapos-folyóra néző domboldalt koronázza az apátság romja. Kaposszentjakab egykor Zselicszentjakab néven önálló település volt, ma már a megyeszékhelyhez tartozik. Az apátságnak helyet adó domb, kiváló földrajzi helyzete miatt már az őskorban is lakott volt. Habár többszörös átiratban, de mégis fennmaradt alapítólevének tanúsága szerint, 1061-ben Atha (Ottó) ispán alapította a bencés apátságot, Szent Jakab apostol tiszteletére. A felszentelésen részt vett a dalmáciai hadjáratból visszatérő Salamon király és Géza herceg is. A jó földrajzi fekvés okozta a monostor pusztulását, a törökkorban ugyanis végvárrá alakították át. Az enyészet azonban lassú volt, egy évi feljegyzés szerint a templom északi falán még láthatók voltak a freskók. A rommá váló épületek feltárására között került sor, Nagy Emese vezetésével. A domb északi részén kisméretű kápolna állt, ettől délre volt a templom, valamint a hozzá csatlakozó, központi udvaros, kerengős kolostor. A régészeti munka megkezdéskor a templom falai mintegy 2 méter magasságban még álltak, a kolostor rosszabb állapotú volt, helyenként az alapfalak is elpusztultak. A feltárás során bebizonyosodott, hogy először a templom épült meg. Az eredetileg román stílusú épület, a század fordulóján, gótikus elemekkel bővült. A kolostor átépítésére 1387 után került sor. Falait több ízben meg kellett erősíteni a meredek domboldal miatt. Az épületegyüttest a törökkorban kívülről fallal vették körül. Előkerültek a végvári élet emlékei, fegyverek, lószerszámok is. A kolostorban talált leleteken kívül a gazdagon faragott kövek voltak az ásatások legfontosabb leletei, többet még eredeti helyzetben találtak meg. A kolostorhoz tartozó és az egykori falusi temetőt csak részben lehetett kutatni, keresztek, olvasók, hajkarikák, csatok, gombok, gyűrűk és érmék kerültek elő a sírokból. A kaposzentjakabi apátság műemléki helyreállítása is sor került. Ma már felújítva, kulturális programokkal várják a látogatókat, a gyönyörű környezetben lévő, könnyen megközelíthető apátsághoz. A kaposszentjakabi bencés apátság romjai Balatonszéplak: az első jelentős bronzkori temető Kacsa-alakú csörgőedény Az 1975-ben homokbányászás során előkerült temető mentését Bándi Gábor végezte. A nagykiterjedésű temető egy részét a bánya már tönkretette, így csak a helyüket térképezhette fel a régész. Így is a teljesen feltárt mintegy 20 középső bronzkori sír akkoriban a Balaton környék egyik legjelentősebb, hitelesen feltárt temetőrészletének számított. Különösen fontosak a feltárás közben tett megfigyelések. A sírok mind hamvasztásos rítusúak, azaz az elhunytat máglyán elégették, és a hamvakat összegyűjtve tették a sírba. Az egyik esetben az ovális sírgödörben a hamvak hosszúkás kupacban találhatók, és erre állították vagy fektették a sírmellékletnek szánt kisebb edényeket, s egy nagy edény töredékeivel fedték le a sírt. A másik esetben nagyobb edénybe fazékba vagy díszes urnába helyezték a hamvakat és ebbe illetve e mellé helyeztek további edényeket. Az előbbit nevezzük szórthamvasztásos rítusnak, az utóbbi az urnás rítusú sír. A középső bronzkori kul- 22

9 JUBILEUMI KÖTET túra, mely a temetőt használta, gazdagon díszített edényeiről kapta a nevét: Mészbetétes kerámia kultúrája, s a Dunántúlon az őskor legszebb edényeit készítette, az egyetlen olyan kerámiát, amely még kereskedelmi árucikk is volt. Halottait gazdagon ellátta edénymelléklettel, leggyakrabban a mindennapi életben használt formák kicsinyített másával, de néhány edénytípus mintha kifejezetten sírkerámia lenne, csak sírokban találjuk meg. Itt, Széplakon, a szórthamvasztásos rítusú sírok a gazdagabbak edénymellékletekben. Az egyik sírba az urna mellé egy madáralakú csörgőedényt tettek. A területet későbbi korokban is használták temetkezés céljára: Két későbronzkori, az urnamezős kultúra időszakába tartozó urnasír is előkekerült. Ritkasága miatt különösen jelentős a koravaskor, a Hallstatt kultúra végéről származó két sír: Az egyik egy urnasír, egyetlen edénnyel, a másik egy eredetileg halom alá temetett szórthamvasztásos rítusú sír. Ez utóbbinál a halom meglétére már csak a sír szerkezete utal. A sírban a máglyán a halottal együtt megégett bronzés csontkarpereceket, orsógombokat, edényeket talált a régész. Mészbetétes díszű síredények Honti Szilvia A szőlősgyöröki bronzedényes római sír 1977 decemberében római sír került elő a falu határában lévő homokbányában. Wollák Katalin gyűjtötte össze a tárgyakat és a munkások elmondása alapján rekonstruálta a sírban való elhelyezkedésüket is. A D É tájolású sírban egy kb éves férfi nyugodott. Az embertani vizsgálatok megállapították, hogy Becherew-kórban szenvedett, mely a gerincoszlopot támadja meg. A sírmellékletek zöme a lábánál volt. A bal kézfejnél üvegedény volt, melynek csak egy kis darabja maradt meg. A koponya bal oldalánál 3 bronztárgy volt, töredékes tű, olló és tál. A tű a viselet része lehetett. Az olló a késő vaskori kelták találmánya, formája sokáig fennmaradt, birkanyíró olllóként mi is ismerjük, csak a középkorban váltják fel a ma is használt két részből készült ollók. A sárkányfej díszítésű fogantyúval rendelkező tálban megőrződött szervesanyag maradvány elemzése alapján az edényben törölköző (latinul mantela) volt. A korábban csak ábrázolások alapján feltételezett, sírban való elhelyezésének ez volt az első régészeti bizonyítéka. Bronzkancsó amorett-ábrázolással Itáliai eredetű merítőkanál, szűrő és serpenyő A sír többi bronzedénye egy nagyon gazdag ivó- és evőkészletet alkotnak. Bor keverésére szolgált a fogantyúján női fejjel díszített veder, míg a kiöntésére kancsó, melyet egy párducon lovagló amorett alakja díszít. A készletet merítőkanalak és szűrők egészítik ki. Két darabon mesterjegy is van, akárcsak a korongosnyelű serpenyők egyikén, így megtudhatjuk, L. Ansius Diodorus capuai mester készítette. A 10. bronzedény egy nyeles csésze, fogantyúja kutyafejben végződik. Pannonia provincia bronzedényben leggazdagabb sírjának tárgyait Dél-Itáliában és Galliában készítették a Kr. u. 1. század végén és a 2. század elején. A sírban talált olló a férfi kelta származására utal, ez alapján a kivételesen gazdag sírban egy római fennhatóság alatt élő bennszülött előkelő, a Balatontól délre lévő herciuniates törzs vezetője nyugodott. A szőlősgyöröki bányában, a későbbi leletmentések során, újabb római kori sírok nem kerültek elő, de számos, hasonló korú települési objektumot (árkokat, tárológödröket, gödörházakat) sikerült megmenteni. Németh Péter Gergely Bor keverésére használt díszes veder 23

10 100 ÉVES A MÚZEUM Lengyeltóti hun fejedelmi sír Különleges formájú ezüst zablapálcák 1976-ban a város belterületén, a Gyógyszertárnál, földmunka során, szétdúlt, nagyméretű, mély sír kerül elő. A koporsóban lévő, háton fekvő férfi csontváza mellett, igen gazdag tárgyak maradtak meg. A hun előkelőt vaskardjával együtt temették el. A kétélű, keresztvassal ellátott kard függesztő szíjához aranycsat tartozott. A fegyveröv része volt egy poncolt díszítésű ezüstcsat, aranyozott csatszorítóval, ezüst szíjkapcsoló szegek és ezüst szíjvégek. A főszíjról lecsüngő mellékszíjnak kis ezüst csatja és karikája volt. Eredeti helyzetben, a bal lábfejnél csizmaszíjcsat volt, a jobb oldali párja is előkerült. A sírhoz tartozó arany bokacsatok, fekete üvegpaszta berakással készültek. A koponya jobb oldala mellett állt a besimított fenyőágmintás kerámiakorsó, mely késő római kori bronzedényt másol. A csontváznál mintegy 20 cm-rel magasabban került elő, ezért eredetileg a koporsóra tették. Valószínűleg mellé volt téve egy kékpettyes üvegpohár is, melynek csak töredéke maradt meg. A sírban lócsontok nem voltak, a sírhoz mégis vaszabla tartozott, 2 ezüst pálcarúddal, valamint előkerültek a kantár aranyozott ezüstgombjai is. Ezért a lengyeltóti sír jelképes lovas temetkezés volt. A Kr. u. 5. századi sírban gazdag hun, vagy a hun törzsszövetségbe tartozó (esetleg alán) vezető nyugodott. Arany cipőcsatok Arany- és aranyozott ezüstcsat Kaposvár középkori templom és temető Félhold-alakú csüngődísz a temető korai szakaszából Rezgőtűk csüngős hajtűk a temető fiatalabb időszakából 1977-ben, a Kaposvárt Dombóvárral összekötő 61-es számú út építésekor, középkori templom, temető és két kemence került elő. A leletmentést Bárdos Edith és Mesterházy Károly (Magyar Nemzeti Múzeum) vezette. A kemencék feltárását Albeker Mária (Műszaki Múzeum) végezte. Az út melletti löszdomb legmagasabb pontján, állt a K-Ny-i tájolású templom, pontos kiterjedését nem lehetett meghatározni. Az épület alatt, egy korábbi, 12 m hosszú, szögletes záródású szentéllyel rendelkező templom nyomai kerültek elő. Ez a korábbi épület a tatárjárás után pusztult el. A két templom díszítését a leletmentésen előkerült faragott kövek és freskódarabok jelzik. A későbbi templomot felhagyták, szerepét valószínűleg a Kapos-folyó túloldalán lévő Kaposszentjakab vette át, az elhagyott egyházi épület helyére is temetkeztek. A leletmentés során 694 sírt sikerült megmenteni, kb. a temető felét. A temető kerítőárka nem került elő. A középkori templom körüli temetőknél az épület környéke (cinterem) szent terület, ezért a sírok itt összpontosulnak. A szúk hely miatt a sírokat egymásra ásták. A temetőn belül, ahol még volt elég hely, a sírokat sorba rendezték és ezeken belül az összetartozó, családi sírok elkülönülnek. A korai sírokban ( század) csak S-végű hajkarika fordul elő mellékletként, a későbbi ( század), immáron koporsós temetkezésekben, a hajkarikák mellett csüngődísz, párta, hajtű, gyöngy, karperec, gyűrű, ruhakapocs, fülesgomb, bronz- és vascsat is található. Nagy számú érme is előkerült, ezek a 11. század 2. felétől a 17. század közepéig keltezik a temetőt. Kiemelkedő lelet egy ezüstkereszt. A 424. sírban, a csontok között vas nyílhegy volt, ez okozhatta a gyermek halálát. A 149. sírban egy szülés közben meghalt nő nyugodott. Medencéjénél előkerültek e magzat csontjai. A nő lábához edényt, lábfeje alá sarlót tettek, ezek a pogány, bajelhárító rítus továbbéléséről tanúskodnak. A koporsós temetkezések mellett, részleges, vagy teljes téglasírok is előfordulnak. A temető melletti településnek csak két kemencéje maradt meg, a többi az útépítés során elpusztult. A 61-es úti falu esetleg az egykori Keszi településsel azonosítható. Németh Péter Gergely 24

11 JUBILEUMI KÖTET Somogyvár bencés apátság A Szent László király által 1091-ben alapított bencés apátságot a Szentháromság, Szent Péter, Szent Pál és Szent Egyed tiszteletére szentelték fel. A történeti Magyarország, tatárjárás előtti, 80 Szent Benedek-rendi monostora közül ez volt a legnagyobb. Somogyvár monostora ma már Történelmi Emlékhely. A kolostor kerengője A kutatások már a 19. században megkezdődtek. A falu birtokosa, a Széchenyi család megbízásából, Mátray Gábor ( ) 1817-ben kezdte meg a forrásadatok összegyűjtését. A későbbiek folyamán részt vett a romterület megtisztításában, illetve elkezdte az első feltárásokat. Halála után, 1895-ben, Gerecze Péter végzett kisebb, 11 napos, ásatást. Ezt követően ben indultak újra az ásatások, Bakay Kornél vezetésével és a mai napig is tartanak. A település északi szélén, a 170 méter magas Kupavár, kedvező fekvése miatt már őskorban is lakott volt. Az egyik bronzkori kultúra (Somogyvár-Vinkovci) névadó helye. A bronzkori telepet és temetőt már az őskorban földsáncok védték a déli és nyugati, nehezen védhető oldalról. Az őskor legvégéről, a kelta korból, csak a szórványleletek kerültek elő, az időszak temetője a Kupavártól keletre található. Szintén csak szórványleletek vannak a római korból. A Kupavárhoz közel, a pamuki határban viszont nagykiterjedésű római telep, halomsírok és villagazdaság került lelő, utóbbi mellett kora népvándorlás kori temetőt is ismerünk. A somogyvári Kupavárban egyetlen avar szíjvég látott napvilágot, a korszak temetői a környéken megtalálhatóak. A kiváló földrajzi környezet és stratégiai fekvés miatt az első somogyi ispáni központ itt létesült. A bronzkori földsáncokat is felhasználva, faerődítést (ún. vörös sánc) emeltek, majd kőből és téglából, habarcsba ágyazott, alapozás nélküli várfalat építettek. A védművet később többször is megerősítették. Az ispáni vár belsejében, még a 11. században épült fel az első keresztelő és temető kápolna. A körülötte lévő temetkezések a 16. századig folytatódtak. A világi központ épületei még nem kerültek elő, csak kemencék, elképzelhető, hogy faépültek voltak a várfalon belül. László király ( ) Koppány ősének tiszteletére, ezen a helyen kívánt nyugodni, ezért rendelte el itt a templom építését. A lovagkirályt július 29-én bekövetkezett halála után már az új templom fogadta be ban földi maradványait Nagyváradra szállították június 27-én, III. Béla követelő kívánságára, III. Ince pápa, szentté avatta Lászlót. Már a somogyvári sírnál számos csoda történt és ez folytatódott Nagyváradon is. A sírnak helyet adó templom méltó volt a nagy királyhoz. Alapító oklevele a párizsi nemzeti könyvtárban maradt meg. Helyét az esztergomi érsek vagy a veszprémi püspök jelölte ki. A hat pillérpárral három hajóra osztott, nyugati oldalán két tornyos templom hossza 57 méter, szélessége 25,2 méter. Alapozása a déli oldalon halgerinc formájában lerakott bazaltkövekből, az északi oldalon szabálytan kövekből állt. A falköpenyt faragott homokkő és tégla alkotja, a köztes részt habarcsba ágyazott kő- és téglatöredékek töltik ki. A templom északi része, beleértve a félköríves főszentélyt is, téglából épült. A falakat külső és belső falpillérek erősítették. A templomnak altemploma nem volt. Címert tartó herold alakja, bronz kisplasztika 25