TRANZISZTOROS RÁDIÓT

Átírás

1

2 . IIAZMAN ISTV AN-KOV A.CS FERENC TRANZISZTOROS RÁDIÓT ÉPÍTÜNK r.m.cyar HONV!DELMI SPORTSZöVETStG 1961

3 ELOSZ(),,Tranzisztoros rádiót épftünk" Ez jeszava ma sok ezer rádióamatőrnek, aki feismerve az ú; erősítőeem számtaan eőnyét, a egkiönféébb franzisztoros kisrádiókat építik meg, fogakoznak, kíséreteznek franzisztoros kapcsoásokka. A kapcsoások rengetegében azonban nem könnyú eigazodni, és a kezdő rádióamatőr gyakran tanácstaanu á egy bonyoutabb tranzisztoros áramkör eőtt. Az új erősítőeem, a tranzisztor megismerésének útja nem ez. A egegyszerűbb áramkörtő fokozatosan, tervszerűen a egbonyoutabbakig - ez a tudás megszerzésének heyes módszere, mint azt annak idején az eső eektroncsöves kapcsoásokka kíséretező rádióam.atörök tették. Ezt a cét kívánja ez a kis füzet is szogáni, amey jó társ ehet ebbp-n a munkában. Segítségéve a kezdő amatót a egegyszerűbb áramkörbő kiinduva fokozatosan ismerheti meg a franzisztoros vevökészüékeket, hogy üy módon szerzett tudásáva, tapasztaatáva Jt.yugodtan kezdhessen neki a vaóf:>an bonyout, szuperrendszerű vevőkészüék építésének. Az utat tehát végig ke járni, s reméjük a könyvecske j6 segítség esz azok számára, akik franzisztoros ismereteik bővítésének ezt a t:aán assúbb, de sokka eredményesebb út;át váasztották. Budapest, m6jus hó. A szerzők. '

4 I. KRISTALYEGYENIRANYITOS VEVO A rádiótechnika rohamos fejödése könnyen azt a gondoatot >bn sztheti bennünk, hogy a egegyszerűbb, "ősrégi" rnódszer, a kr io;\yegyenirányítós véte és az ezze vaó fogakózás túhaadott, ft>h :-;h g<>s az égitestek közötti rádiózás korszakában. Tranzisztoros tu nmkörökke vaó ismerkedésünket mégis ezen egegyszerűbb kapcsn\ s megismeréséve -sőt megépítéséve - ke kezdenünk, egyri~' ' mert az áramkör tanumányozása kapcsán több aapvető proui.-mát tisztázhatunk, másrészt azért, mert a detektoros vevő burko formában - részeteiben vagy egészében - szinte minden bonyoj ut kapcsoásban megvan. Az áramkör feadata ~. " A ud.ektoros vevő ényegében egy átaakító, -8mey természetem-n minden erősítőeem nékü, a rádiófrekvenciás jeró a moduá6 hanhfn kvcnciút evúasztja. Mive a kapcsoás a bejövő jeet erősíteni n~m tudja, ezért csak oyan áomások vétee.. váik ehetövé, amt yek eég nagy térerősségge rendekeznek a v-éte heyén.. A dett k tm os vevő f'zért ebben a formá jában manapság nem hasznáatos, uzonban dc m oduátorként, mint a szuper~ék ényeges foko1atúva, gyakran taákozunk vee. Aapos megismerése már ezért is fontos. - A detektoros vevő tehát egy egyszerű átaakító: a jeforr~ - az antenna - rádiófrekvenciás ampitudómoduác. )eet száít, a fogyasztó - a fejhagató- pedig ha~?gfrekvenciás áramot igénye. Az átaakítást végző áramkörre szemben támasztott--követemények a következők: 1. Jó hatásfokka végezze e a rádiófrekvenciás je demoduáását. -- ' 2. Biztosítson megfeeő szeekci6t a venni nem-kívánt áuomá sok számára. _,. 3. Tegyen ehetővé optimáis tejesítmény-átvitet a generátor (antenna) és a fogyasztó (fejhagató} között. ""'- A fenti feadatokat többé-kevésbé tejesíti a ~táyegyenirinyftós kapcsoás. (. ábra.) \.\c:: A je az antennáró egy rezgőkörre kerü. ameyik a szeekciót biztosítja. A rezgőkör átaában fix induktivitássa rendekezik, a kapacitás pedig vagy szintén áandó értékű - iyenkor a rezr!őkör természetesen a h eyi adóra van hangova - vagf ~átoztathat6,....

5 L 1. 4b1'G: Kristátegteni7'ántftó veoo 7'a;za tehát egy forg6konderzátor. Utóbbi esetben a kondenzátor vátozta.. tásáva az egész középhuáanú sáv áthangoható. Szeektivitúi tuajdonságok Vizsgájuk meg közeebbrő, miyen szeekciót biztosít egyeten ~kör hasznáata. A rezgőkört saját veszteségein kivü nyiván a diódakör bemenő eenáása is csiapítja, a kor terhet jósága tehát kisebb esz a terheeten Qo értéknél Rezgőkörök átvitei görbéjét tünteti fe a 2. ábra, küönböző terhet Q,-k esetén. A rezonanciagörbének két jeemző adata van: sávszéesség és ~rezektivitás. A sávszéessé~et azon két frekvencia küönbsége adja t Q,., -JOkHz -20 '. '<. -10 )L o r JOkHz A{ J. 4fm: P47'huza,..aa f'fz{16köf' 7'e%01Uncf4Qörbije küumb6zc5 körfóságok esetén

6 meg, ameyeken a kör impendanciája a rezonanciaeenáás értékének 0,7-ed részére csökken e. A szeektivitás a ezokásos meghatározás szerint az a frekvencia, ameyen a köreenáás egy tizedére esik e. Látható a görbékbő, hogy kisebb Q t -j ű rezgőkör sávszéessége ugyan nagyobb - ez a han gminőség szempontjábó eőnyös - a szeektivitás viszont szintén nagy, ami igen kedvezőten, mert a vett áomáshoz köze fekvő adók is jeentkezni fognak a véteben. Küönösen keemeten ez akkor, ha a heyi adó frekvenciajához köze eső, kisebb erősségű (p küfödi) áomást kivánunk hagatni. Iyenkor a heyi adó, mive jee a másikná több nagyságrendde nagyobb, "beeszó" a vétebe, egyeten rezgőkör tehát a kívánt szúrést nem tudja biztosítam. Mint rezgőkör rezonanciagörbéibő is kitűnik, nagyobb jóság köröket akamazva, a szeektivitás javu. Ennek azonban határt szab egyrészt maga a megvaósítható terheeten körjóság (ez tekercskivitető függően vátozó, de túnagy érték nem érhető e), másrészt a diódakör terheő hatása ezt az értéket még tovább csökkenti. Vizsgájuk meg, miyen terheést képvise a diódakör. Fogjuk fe a diódakört úgy, mint egy egyszerű átaakítót, ameyi,k a rádiófrekvenciás (moduáatan) jebő egyenfeszütséget áít eő. A rádiófrekvenciás tejesítmény, ameyet a diódakör fevesz, az Rbe bemenőeená ásan jeenik meg, az egyentejesítmény pedig az Rm munkaeenááson. Ha a munkaeenáás eég nagy a dióda besó eenáásához képest ~ es a ~jövő je is vot nagyságrendű, akkor az átaakítás hatásfoka 100 /o-os.nak vehető, és az Rbe bemenóeenáás egyszerűen a két tejesítmény egyenőségébő számítható. A jeen esetben azonban más a heyzet. Egyrészt a bejóvó feszütség szintje kicsi (hiszen a je közvetenü az antennáró jön, nincs feerősítve), másrészt az Rm munkaeenáás értéke is kicsi, e dióda eenáásáva összemérhető. Az átaakítás hatásfoka így nem vehető 100 /o-osnak, és a számítás sem végezhető e iyen egyszerúen. A 3. ábrán germánium tűd iódás demoduátorkör bemenőeenáását áthatjuk a bejövő jeszínt függvényében, küönbözó Rm munkaeenáások meett.,.. Az ábrábó adott munkaeenáás és bej övő feszütség meett eovasható a bemenőeenáás értéke. Az így kapott eenáás fogja a kört terheni, ha a demoduátort közvetenü a rezgökör két végpontjára kötjük. Ataában a diódát nem magára a rezgőkörre; hanem az induktivitás vaamiyen megcsapoásár a kötjük. Ezze két eredményt érünk e. Az egyik az, hogy a diódakör kevésbé terhei be a rezgőkört, hiszen a transzformáció miatt az áttéte négyzetéve megnövekedett eenáás kapcsoódik párhuzamosan a rezgőkörrel Az eőzőekben a szeektivitásró emondottak értemében ez kedvező, hiszen a kör terhet jósága így a fetranszformáás miatt nagyobb. mint anékü enne. A másik hatás, hogy a rezgőkörart evő feszütség 8

7 11.,/!42] r 40 r-----,r---r ~ 1D ~~+~.:.:.::...---J 20 ~~~F:::::::3 " j----t!!!r.?l=~4~1tf?!.4---j ~~~--~----~--~L J~ int~ J 3. 4bra: DiódaköT bemenóeenáása küönbözö Rm munk4euenááso: meuett nem jut egészében a diódára, hanem etranszformáódik, így kisebb je kerü demoduáasra. Kérdés mármost az, hogyan váasszuk meg a megcsapoás mértékét ahhoz, hogy a kapcsoás ehetőeg minded szempontbó optimáisan működiék. Tejesítmény-iesztés A gyakoratban akkor járunk e heyesen, ha a két szempont, a szeektivitás és optimáis tejesítményátvite közi az utóbbit váasztjuk méretezés1 kiinduásként; a sávszéesség és szeektivitás értékei ugyanis nagymértékben amúgy sem vátoztathatók, és az optimáis tejesítményátvite meett másodiagos szerepüt van. A céunk tehát az áttétet úgy meghatározni, h ogy a diódára maximáis tejesítmény jusson. Fogjuk fe a probémát a következőképpen : egy generátor (antenna + rezgőkör) dogozik rá egy fogyasztóra (diódakör bemenőeenáása). A eegyszerűsített kapcsoási vázat a ~ ábrán átható. t.) ~ --:R.o t ~ 4. 41m1: A te1eitm:in11ieaztéa fetétee: genet'átoreuenázá.-a te1'hef. eenáás '

8 A generátor-eenáás (az antennát figyemen dvii hagyv.a) a rezgökör rezonancia-eeriáása, ameynek értéke -~ -- - Rp = 2n.f.I!..Qo Az ismert iesztési téte értemében akkor vehetünk ki a generátorbó maximáis tejesítményt, ha a generátor és a foiyasztó. eenáása megegyezik, vagyis Rp -= Rbe Mive ez a fetéte igy átaában nem tejesfthetó (hiszen a rezgőkör rezonancia-eenáása jóva nagyobb a diódakör bernenóe- enáásáná), ezért a diódát az induktivitás egy megcsapoására kötjük. Iymódon a fetransz.fonnát érték esz egyenő a rezonanciaeenáássa. vagyis 1 r 0 ) Rp = n Rbe 1 aho no a tejes, n, pedig a megcsapoás menetszáma. Ez az iesztés adja tehát tejesítmény szempontjábó az optimáis átvitet. Kérdés, hogyan aakunak a rezgökör szeekciós tuajdonságai? A rezgőkört egy éppen akkora eenáás terhei e, mint a saját veszteségébő adódó eenáás. A rezonancia-eenáás így a feere csökken (mive a kettő párhuzamooan kapcsoódik), és ezze a kör terhet jósága.is éppen fee esz a terheeten értéknek: Qt=~ 2 Látható, hogy a körjóság erosen ecsökken, a.szeektivitás 'QSSZ esz. Ha a menetszámok arányát oyannak váasztjuk meg, hogy a diódakör bete~:heése kisebbmértékü egyen, jobb esz a szeektivitás, viszont vaamive csökken a diódára jutó tejesítmény. Méretezés, kiviteezés Ezekután térjünk rá egy kristáy-egyenirányftós vevő gyakorati k1viteezésére. ~~ - A rezgőkör induktivitása egyen áandó (nem vátoztatható) értékű. Légmagos, porvasmagos, ferrites megodások egyaránt szóba jöhetnek, egegyszerubb a tekereset magára az antennaként szogáó ferritrúd ra fecsévé ni. Amennyiben a rezgökör.. ~angohat6. és a hangoó kapacitás maximáis értéke 500 pf, \ÍgYr' ~ középhuámú sáv véteéhez L -= 200ttH szükséges. Az I. tába tartamazza a eggyakrabban hasznát tekercsmegodások szi~~ menetszámát és megva!6sitható körjóságát..'' Hasznájuk a tábázatban megadott 160 ~!es ferrit-rudat, ameyen kb. Q 0 = 200-as kö1 jóságot tudunk megv8ósftani. A rezonancia-eenááb értéke ebben az esetben. 8 ' r -ic

9 L táb~t: Néhány középhuámú tekercs-kivitel Tekercs kivite Menetszám Eérhető kör- L: 200 ph hez jóság Qo. t2j to ferrit-rúd 115 mm hosszú. 48 ~ t5 x 0,05 i~, soros tekercseés 0 to-ferrit-rúd t 40 mm hosszú, 15 x 0,05 itze, soros tekercseés - 48 o 200 r;:, 8 bakeit test, M t-vas 0,15 mm Zs, tekercsho&sz 5 mm keresztek.er- uo DO > cse és, r;:, to bakeit-test M - vas 0,15 mm Zs, teke"cshossz 5 mm keresztte kercseés, -'... t2j 10 troitu-test, M U- vas 0,15 mm Zs, tekercshossz. 5 mm kereszte- too 70 kercseés ' R p= 2.n./. L.Q 0 = 6, ~.200 = i 30 k.q esz. Hogy a megcsapoás heyét meg tudjuk határozni, ismerni ke a diódakör bemenőeenáásá t, ehhez viszont a dióda munkae -~ n á~na~ ismerete szükséges. Képezze a munkaeenáást egy 4000 D.-os fejhagató, vagyis egyen Rm = 4 k [J, amit egy C = 50 nf -os kapacitássa bokkounk át. A 2. ábra aapján, fetéteezve, hogy a diódára jutó je néhány miivot, a diódakör bemenőeenáása kb. Rte = 30 k Q esz. A eágazás menetszámát a következöképpen számíthatjuk ki: ' \ :;. no j R 130 k.q ~. n1 -b V R:e kq - 2 vagyts Mive a k~rdéses ferrit-rudra középhuámon no = 48 menet szükséges, így ~ ;eágazás menetszáma n 1 = 24 esz.. A kristáy.egyenirányítós veyő egcé szerűbben germánium tűsdiódáva épíhetó meg, az MHS Rádi óamatőr Fűzete i 13. számáan mégadott bármey tipussa. Abban az esetben, ha a nagyobb érzékenység végett~~as-antennát kívánunk hasznáni, ugy készítsünk eágazásokat a te(ercsre, az antennát pedig kössük a egjobb vétet biztosíto megcsapoásra. t.

10 n. EGYFOKOZATú HANGEROS~ A KRISTALYEGYENIRANYTóS VEVOHÖZ Tranzisztor karakterisztikák A detektoros vevő egyik egnagyobb hibája, hogy nem eéggf érzékeny, s ezért többnyire csak a heyi adó vétee váik vee ehe. tővé. A gyengébb áomások véteére nem akamas, s ez természetes, h~n 5emmiyen erösitőeemet nem tartamaz. Jeentős mértékben megnövehetjük a kis vev6k~üék érzé. kenységét, ha egyeten tranzisztorbó áó erősítőfokozatta egészitjük ki; ez az erősítöfokozat-cészerűségi okokbó- egyen hangfrek venciás fo'kozat, tehát a már demoduét jeet eréi&ftse. Jymódon az erősítés közönséges hangfrekvenciás tranzisztorra megodható, nincs szükség drágább, manapság még nehezen hozzáférhető nagyfrekvenciás tranzisztorra. Nem árt, ha egy kicsit átaánosan megnézzük, mi a jatszódik Ie egy eektromos je erösítésekor. Az erősítőfokozatra vaamiyen vátótejesítményt adva - ez a vezérötejesitmény -, a fokozat kimenetén jóva nagyobb, feeró. sitett vátótejesítményként jeenik meg. A két tejesítmény küönbségét, mive az magátó nem keetkezhet, nyivan a teepfeszütség adja, egyentejesítmény formájában. Az erősítőeem tehát tuajdon képpen a teep egyenáramú tejesítményét aakítja át vátóáramú tejesitménnyé a vezérés hatására. Ebbő rögtön következik az is, hogy a fokozatbó maximáisan kivehető vátóáramú tejesitményt a teep feszütsége (pontosabban tejesítménye) határozza megt mint a későbbiekben ezt átni fogjuk. Az érzékenység növeése céjábó tehát a demoduát hangfrekvenciás ' feszütséget egy tranzisztorra erősítjük fe, és igy vezetjük a fejhagatóhoz. Vizsgájuk meg egy kissé részetesebben, hogyan jeemezhet6 a tranzisztor mint áramkör eem, vagyis hogyan kapcsoódik az áramkör többi részéhez, a feszütségek hatásáramiyen áramok fognak foyni az egyes eektródákon. Meg ke küönböztetni a tranzisztoroo erősítő bemenö odaátaho a vezérés történ ik - és a kimenő odat, aho a feerősített je megjeenik. A két oda között étesit kapcsoatot maga az erösités ténye, hogy az egyik odaon beadott je a másikor feerősítve jeenik meg. Ezekután vegyük sorra m indhárom tran ~sztor-tuajdonságot, a be- és kimenöodat, vaamint a kettót ~kapcsoó er&itési jeens~get. Födet emitteres kapcsoást véve aapu, a bázis esz (heyesebben a bázis-emitter kapocspár) érteemszerűen a bemenö oda, aho a vezér és történi'k, a kimenő oda pedig a koektoremitter kapocspár. A tranzisztor bemenö odaát vizsgáva tuajdonképpen arra vagyunk kíváncsiak, hogy vaamiyen U BE bázis-emitter feszütség 10

11 hatására miyen bázisáram fog foyni a tranzisztoron., A viszonyok a tranzisztor úgynevezett bemenőkarakterisztikájá1t. áthatók cs~ ábra). ~ IDO 50.J j ' o ~ O,f ""' y \)t'y J,'f j 0,2 -Ust[V] 5. ábra: TnnrzisztM bemen6karakterisztikája U ce ==- -4,5 V kouektorr teszütség meett A görbe tuajdonképpen egy dióda nyitóirányú karakterisztikája. Következik ez abbó is, hogy a trdnzisztor bázis-emitter köze tuajdonképpen egy nyitóirányba feszített févezető dióda. Mive a karakterisztika erős 'görbütséget mutat, nagy vezérőfe szütségek esetén - amikor a működés egy nagyobb görbeszakaszra terjed k1 - igen nagy torzítások épnek fe, hiszen tiszta szinuszos vezéröfeszt1tséget fetéteezve, a bázisáram erősen torzított esz. A tranzisztor bemenő odaa tehát egyérteműen ieemezhetö ezze a karakterisztikáva, ameyrő m inden U BB feszü~séghez tartozó bizisáram-érték eovasható. A tranzisztor kimenő odaát tekintve. fefogható úgy. mnt egy vátóáramú generátor (ameyik a feeu"ösftett áramot szogátatja), vaamint a generátor besöeenáása~ amit más szóva kimenőeenáásnak 1s nevezünjt (6. abra). Céunk ezen besőeenáás értékenek tanumányozása. J Végezzük e -.a következő kf~retet: adjunk a tranzisztor bazisára vaamiye Use feszütséget (kb. -0,15 V-ot). a koektorára 6. ábra: TranziBztot heyettesitése áramgenerátorra és kimenóeendásb41

12 ) pedig nagy negativ feszütséget. Vátoz~ ezután a koektor feszütségét, miközben a koektoráramot mérjük. Azt fogjuk tapasztani, hogy a feszütség vátoztatásáva a koektoráram aig vátozik, az áram tehát gyakoratiag nem függ a koektorfeszütségta Hasonó jeenséget észeünk pen tódák esetében,.aho a csó anódárama aig függ az anódfeszütségtől A tranzisztor karakterisztikája tehát (ameyik a kimenőfeszütség és a kimenőáram közti kapcaoarot adja meg) a pentódáéhoz hasonó, mint azt a 7. ábrán áthatju~ -k -I. [ma]i--4-.._.,_ _.",.."f!/-a ~~~~~-~~~~~~~uo -...",. ",.. ~ --' "" -1t IDO [ma] _ s 1/ sg,.. ---""", 5 z.r j 'D ID ~ o ~ 10 o Q ' tu-u., d JctfV}.,. t..tbra.: T1"anzisztor kimenóka1"ttkterisztikája födet emfttne kapcsoásban _. cibta: Koektorcir4m 11 Mm-em.itte,- feuüúég fügqvénvibn Végezetü nézzük meg, hogyan határozható meg a tranzisztor erősítése, ami a két oda között a kapcsoatot Iétr.ehozza. Az erősítés jeemzésére szogá az úgynevezett áramer5sítési tényezö, jeöése födet emitteres kapcsoásban "~"-A bázist ib vátóáramma vezéreve, a koektoron ennek a ts-szorosa fog küoyni. v~ ic= b.p... Az á1"amerösítési tényező tehát a két á1"am hdnyodosa, értéke a uokásos tranzisztorokná 30 és 150 között van. ' Térjünk most vissza egy pianatra a tranzisztor bemenő karakterisztikájához. A függöeges tengeyen a bázisáram', 'is szerepe. Ha minden bázisáram értékét megszorozzuk az árarrietősítési tényezö "{:s" értékéve, akkor egy oyan görbét kapunk, á'mey a bemenófeszütség és koektoráram között ad összefüggésf. ~. ábra). Ezze a két, ietöeg három karakterisztiká~a. 1. vaamint az áramerősítési tényezö ismeretében a tranziszto~ 'f~köröket már számítani tudjuk. Le s - ~ ~ 12.,

13 . Az airamkör múködése --~-. Ezen kitérő után, ameyben a tranzisztorra magáva ismerkedtünk meg, térjünk vissza vevökészüékünkhöz. A demoduát hangfrekvenciát tranzisztoros erősítőfokozatta erősítj ük fe, a 9. ábra -szerinti kapcsoásban, aho a fogyasztást képviseö Rt a fejhagató eenáása. Nézzük meg, hogyan is müködik tuajdonképpen az áramkör... S. áb1'4: Kristát~euuenirányit6s vevő egufokozatú t1'anzisztoros hangerösítőve A egszembetűnőbb az, hogy a tranzisztor bázisa egyenáramúag a diódán keresztü v::.n a före kapcsova. Vizsgájuk e.öször azt az esetet, amikor rádiófrekvenciás je nem érkezik az antennáró, a dióda tehát nem egyenirányít semmiyen jeet. Mive a dióda záróiránybán van eőfeszítve, (erre még részetesebben visszatérünk); a záróirányú dióda eenáása igen nagy, ezért tekintsük úgy, mintha a tranzisztor egyenárumúag szabadon enne hagyva (másszóva vegyük a dióda-eenáást végteen nagynak). Ebben az esetben a tranzisztor bázisárama zérus ke, hogy egyen. Határozzuk meg, miyen munkapontba á be a tranzisztor iyen esetben. A kimen().karakterisztikán átható, hogy a egasó koektoráram-görbe s = O, vag-.{is zérus bázisáramhoz tartozik, és ez fee meg a mi esetünknek. A tranzisztor koektoráramát úgy kapj uk meg, hogy a kirnenökarakterisztika s = O áramhoz tartozó görbéjé.bó1 az U CE koektorfeszütségné eovassuk a koektoráram érték ét. A 7. ábrábó áthatóan a koektoráram eovasott értéke p. UcE = - 2,5 V-ná Ie. G'; 100 p,a -esz. Ugyanakkor a bázison is feép egy kisértékű egyenfeszütség, ami kb. U BE = -50 m V -ra adódik. Ebbő is áható, hogy a demoduátor dióda eőfeszítése nagyfrekvenciás je néküi áapotban záróirányú, hiszen a dióda anódja, ameyik a bázisr:a van kötve, negatív feszütségen van. Ez az áapot jön tehát étre, ha a rezgökörön nincs nagyfrek venciás feszütség. Vizsgájuk meg, mi történik akkor, ha az antennáró je érkeei~ _és a dióda demoduáni kezd. A demoduwás eredményeképpen a dióda munkaeenáásán étrejön egyrészt; ~gy egyenfeszütség (a vivőhuám következtében); másrészt han~r~kvenciás feszütség, a moduációnak megfeeóen. A jeen esetben11. diódának küön munkaeenáása nincs, a munkaeenáást maia~ tranzisztor képezi, mégpedig az az eenáás, amit az emifter-baz1s'köz mutat, egyszóva a tranzisztor bemenóeen-,. áása. A heyzetet még tovább egyszerűsít i, hogy a munkaee:máás- 13

14 sa párhuzamosan kapcsoódó kondenzátorra sincsen szükség, mert magában a tranzisztorban jeenevő beső kapacitás éppen oyan ér.. tékű, hogy erre a céra megfee, a küső kapacitás tehát feeseges. A dióda múködése iymódon vátozatan, a tranzisztor bázisán a fentemitett egyen- és vátófeszütség éppúgy megjeenik. Miyen hatássa esz a két feszütség a tranzisztorra? Könnyen beátható, hogy a megjeenő egyenfeszütség a tran... zisztor munkapontját etoja. Mive a dióda poiritása oyan, hogy a nagyfrekvenciás je a katódjára kerü, ezért a negatív féperiódusokat engedi át, következésképp a bázison megjeenő egyenfeszütség is negatív esz. A bemenőkarakterisztika aapján, ha növekszik a bázis negatív eöfeszütsége, növekedni fog a bázisáram is. A bázisáramma viszont a koektoráram is meg fog nőni, mint az a kimenökarakterisztikábö átható. A bejövő nagyfrekvenciás je hatására ennéfogva a tranzisztor munkapontja etoódik, mégpedig úgy, hogy a tranzisztor kinyit, az áramok megnönek. Nézzük meg. mi történik abban az esetben, ha a nagyfrekven- -Ic (ma] s ;,5 o ~ ~ ~, ) - i..., J, J: Ii r -. r - -L-.,._ - ' ~ - ~--~ ~o-.- to. """: T1"tJnziroros fokozat erősítésének szemitetéae tn U B!-e k4-rakteriszttkán.,,.. 14

15 ciás je moduáva van, vagyi5 a bázic;on e16bb ern1ftett hangfrt-kvenciás je is feép. A bázisra kerüő vátófeszütség hang frekv~nciás ütemben vezéri a tranzisztort, a vezérés eredményeképpen a hangfrekvencia a koektoráram ingadozásában fog jeentkezni. A viszonyokat a 10. ábra tünteti fe. Látható, hogy ha a hangfrekvenciás feszütség nagy, vagyis a r ád iófrekvenciás je erősen ki van moduáva, akkor a görbüt karaktensztika miatt igen erős tor-~i.. tá.sok éphetnek fe. Az áramkör sajátossága, hogy az eőfeszítés és a vezérés együtt történik, m i ndkettőt a bejövő je végzi e. Mive a tranzisztor egyenárama az eőfeszítés függvénye, ezért az egész áramkör tejesitményfevéteét, fogyasztását is a bejövő je nagysága határozza meg. Kivehető tejesítmény A tranzisztor koektorárama, amey hangfrekvenciás ütemben vátozik, a fejhagatón, mint fogyasztán foyik át, és ott hahatóvá váik. Rajzojuk be a fejhagató R, eenáását a kimenökarakterisztikába, mint a tranzisztor munkaegyenesét (. ábra). A mmdenkori munkapont ezen az egyenesen fog vándorom, attó függően, hogy mekkora a bejövő rádiófrekvenciás je. Zérus rádiófrekvenciás feszütség esetén, vagyi.s zérus bázisáramma a munkapont egészen enn heyezkedik e, az ábrán Ma-e jeöve. Látszik az is. hoey a tranzisztorra kerüö egyenfeszütség majd nem egyenö magava a tápfeszütségge, Ur-e; attó csak azza a feszütségge tér e, amit a kis nyugami áram az Rt eenááson ej t..,.,. c{ma] t -. ",-...:11. """" ~ -- : i-- HO _pa -",- /20 -~ -r-,_. -- (}(},_ ' rrr <:; H. () r' o s " ~o ábra: A munkaegyenes és a munkapont eheyez kedése a kimenc5- karakterisztikán 15

16 .. rovekv5 jené megn6 a bázis-egyenáram, a munkapont fefeé vándoro, ugyanakkor a megnövekedett koektoráram II\~tt nagyobb feszütség esik a fejhagatóra, így a tranzisztorra ju~ koektorfeszütség kisebb esz. Kérdés, meddig vándorohat a munkapont fefeé a munkaegyenesen, másszóva mekkora bejövő jeet tud a kapcsoás még fedogozni? A határt nyiván a torzítás, ietőeg a kivehető tejesítmény fogja megszabni.. Tegyük fe, hogy a munkapont éppen a muhkaegyenes feez6- pontjára csúszott fe, amit az ábrán M2-ve jeötünk. Nézzük meg, mi történik, ha a moduációs százaék eéri a százszázaékot, vagyis a vivőhuám ampitudója ho kétszeresére, növekszik, ho megszűnit. Ha a vivőhuám ampitudója megkétszereződik, akkor az M3 pont, zérus ampitudó esetén pedig, mint már eőbb megáapítottuk, az M 1 pont adja meg a pianatnyi áram- és feszütségértéket. A. ábra fetünteti a koektor-vátófeszütség és vátóáram eheyezkedését a kimenőkarakterisztikán a kérdéses esetben. - Könnyen beátható, hogy a bejövő je további növeéséve a munkapont még fejebb csúszik. Ez az áapot azonban már nem megfeeő, hiszen 100 /o-os moduáció esetén a kapcsoás a je feső csúcsait (az M3 pontná) evágja, igy erös torzítás jön étre. A kijövő je szintje tehát gyakoratiag az Mz munka~ntban nyerhetö értékhez képest nem növehetó. Számítsuk ~ mekkora az a maxi-. máis tejesítmény, ameyik még a je vágása, vagyis erős torzitás nékü kivehető. Mint az eőzőekben áttuk,.a maximáis tejesítmény akkor vehető ki, ha a munkapcmt Mz heyére csúszik fe.. Az egy~rűség kedvéért téteezzük fe, hogy az M 1 és M3 ponto~ a. koprdinátatengeyeken fekszenek, vagyis a munkaegyenesnek a két tengey közé eső szakasza tejes egészében kihasznáható: Ez egyrészt azt jeenti, hogy az M3 ponthoz tartozó koetkorfeszüt_ség kicsi ur-hez viszonyítva, másrészt az Mt munkaponthoz tartom koektoráram kimi a maximáis, Imax-a jeöt ára,mhoz képest..;: A maximáisan kivehető vátótejesítmény értéke - tennészetesen 100 /o-os moduációt fetéteezve -.. :. P max - _ CSUCS u csuc 2 ' (;:; Mive a vátófeszütség csúcsértéke tejes kivezéréskor u,".u = = U r L2. hasonóan az áran1 csúcsérteke..,. J: if. ;)!. nua r: C8UCS = ~ ~ [~.!J..;. ~~.~ s_ :.~ ezért a maximáis tejesítmény, v _ max U-r -s9]..t P max- [<)i értékű esz ,

17 Számítsuk ki, mekkora esz Imax, vagyis az Ms munkaponthoz tartozó koektoráram. Imax értékét nyiván a terheőeenáás határozza meg, hiszen Ur feszütségértékb ő húzott munkaegyenes metszi ki. a koetoráram-tengeyen. Mive a munkaegyenes hajásszögét a terheóeenáás adja, írhatjuk. UT max=- Rt Beheyettesítve ezt az értéket P max képetébe, kapjuk a maximáisan k ivehető tejesítmény értékét j 2 P max= BRt A k i vehető tejesítmény tehát esődegesen a tápfeszütségtő függ, azza négyzetesen arányos. Függ ezenkívü a terheőeenáás üeen esetben a fejhagat ó- enáás) értékétő is, mégpedig ~gy, hogy kisebb ohm-számú fejhagatóva nagyobb tejesítményt képes a kapcsoás szogátatni. Számojuk ki, mekkora tejesítményt kapunk a 4000 {J -os fejhagatón, Ur = 3 V-os teep esetén:. 32 Pm"... = ~ 0,3mW ami egy fejhangatóhoz bőségesen eegendő. Taán szójunk néhány szót a r ró is, hogy miyen tranzisztortípusok feenek m~ erre a céra. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy rnindenfée "kis-tranzisztor", vagyis ameyiknek disszipációja 100 m W körü van, fehasznáható az egyfokozatú erősítő ben. Mive a tranzisztor erősítését (3 adja meg, ezért jó, ha magas!3-jú tranzisztorokat akamazunk, mert így a fokozat erősítése is nagy esz. Viszont a túmagas áramerősítési tényező kedvezőten abbó a szempontbó, hogy nagy esz a tranzisztor nyugami (vezérés néküi) árama, másszóva a M 1 munkaponthoz tartozó koekt oráram. Ezért a egcészerűbb közepes (3-jú tranzisztorokat fehasznáni, ameyek á~amerősítés i tényezője 30 és 60 között van. A kapcsoásban a P13-A, OC 1070, OC 1071, OC 1072 típusok egyaránt akamazhatók. Diódaként természetesen a detektoros rádióban akamazott típusok.hasznáhatók fe. A kis vevő készüék tejes kapcsoási rajza a 12. ábrán átható. A m intakészüék induktivitását ferrit-rúdra tekercsejük, ami a heyi adóhoz közeeső heyeken nagyantenna néküi vétet is ehetővé tesz. T~vc;> abb az adóktó természetesen jó magasantenna szükségés a vétehez, az antennát ezesetben a egjobb hangminőséget adó eágazásra kapcsojuk. 2 T ra nzsztoroa rác.ót épitunk

18 III. HANGSZÖRÚS VEGFOKOZAT Az eőző fejezetben ismertetett kis vevőkészüék egfőbb hiányos sága 1:12, hogy fejhagatóva működik. Ez egyrészt áandó kötött,. séget jeent a fejhagató vezetéke miatt, másrészt a műsort csak egy szeméy hagathatja. Ezenkivü a fejhagató hangvisszaadási tuajdonsága is eég rossz, küönooen méy hangoknál A rádióépítés következő épése az, hogy sok szempontbó eőnyteen fejhagató heyett vaamiyen hangszórót akamazunk. Ez természetesen az áramkör ényeges me gvátoztatásét "eenti, hiszen ' hangszóró eenáása ényegesen kisebb, ezenkívü jóva nagyobb tejesítményt kíván, mint a fejhagató, 12. á'bra.: Egy tra1!zisztoros vevőkészüék tejes kapcsaási rajza Tekintsük át röviden, miyen hangfrekvenciás tejesítményekre v~n.átaában szükség, és ez miyen áramkörijkke vaósítható meg.. Z~rt heyiségben, nagyobbmére tű h.angs2órót fetéteezve, ameynek hatásfoka eég jó, már 5-10 m\v hangfrekvenci~s tejesítmény jó\ évezhető. Kism éretű hangszórók átaakítási hatásfoka én~..:gesen r osszabb, ezekné m W az az érték, ami egy szob~ban meg.. fej_~ő hangerőt biztosít. Tegyük fe, hogy terv~zendö készüékünk hqrdozható kiviteű esz, és ezért kisméretű hangszóró keri beépít~sre. Figyeembevéve azt is, hogy a vevő szabadtérben is jó hangerőt szogátasson, vegyük fe a kimenőtejesítményt a szok~ P k; = 50 m W értekűre. 1\ egkézenfekvőbb nek átszik, hogy ezt a tejesítményt egyszerű "A"-osztáyú erősítövei áítsuk eő. Kérdés, miyen egyenáramú tejesítmény szükséges ahhoz, hogy a fokozat 50 m W hangfrekvenciás j~et szogátatni tudjon?. Mive a hangszorú igen kis eenáású, ezért vaamiyen módon ie.szteni ke a tranzisztorhoz. Az iesztést átaában transzformátorra végezzük e, ameyik maga is t ejesítményt emészt fe. A kimenő-transzformátor primérjébe vaójában nagyobb tejesítményt ke beadnunk: a tényegesen eadott hangszóró-tejesítmény és ' p'imérodaon fevett tejesítmény viszonya Y;tr, a transzform~tor 18

19 ijatásfoka. Ezt kb. YJtr = 80.o értékre ves,,..,\ "p' ie tőeg a méretezésné ennek m egvaósítására törekszü nk. Ismeretes, J:ogy "A"-osztáyú erősítök hatásfoka optimáis esetben YJo pt = 50 /u, vagyis a fevett egyent2je.sítm ény fee aaku csak át hasznos vátótejesítm énnyé, a másik fee hőveszteséggé vátozik. A két hatásfok aapján m á r m eg tudjuk határozni azt az egyenáramú tejesítményt, am it a v evőkészüék fevesz P ki = 50 mw tejesitmény esetén ' p egyen = _ P :_:;.: kt :::: 125 m W o 1Jt1 'Y]opt Attó függöen, hogy m iyen teepfeszütségge dogozunk, más és más esz a fevett áram. Ha a teepfeszütség Ur = 4,5 V, ;r{kor a teepbő fevett áram I -r = 28 ma, 9 V teepfeszütségné termésretesen a fee, tehát 14 ma áram szükséges a kívánt tejesítményhez. Ez tehát a k észü ék áandó fogyasztása, s áthatóan magas érték. K üönö..c;en soknak tűni k ez, ha arra gondou nk, hogy ez a fogyasztás függeten a müsortó, te hát műsorsz üne tben is nagy tejesítményt vesz fe a k apcsoás, ami nem gazdaságos. T ovábbi hátránya a z "A"- osztáyú üzemnek, hogy a kimenótra nszformátor egyenár amúag eő van mágnesezve, emiatt mérete nagy, a hatásfoka pedig kicsi. Ezek a hát rány ok indokoják azt, h ogy a végfokozatot másképpen próbájuk meg k iaakítani. A egcészerűbbnek az eenütemű.,b'' osztáyú végerösítő átszik. Nézzük meg, miyen eőnyöket, hátrányokat jeent a két tranzisztorbó áó, eenütemű erösítő akam azása. Mive az e rősítöfok ozat két tranzisztorra működik, ezért ez az,.a''-osztáyú k özönséges er6sítöh öz k épest egy további tranzisztort jeent. Ehhez a hátrányhoz járu m ég ~z is, hogy egy küön meghajtó transzform átor szükséges, h isze n a két végtranzisztor eenütemű vezérése c:;ak így vaósítható meg gazdasa gosan. Eze n hátrány ok meett az áramkör ényeges eőnyökke rende ~ezi k, a hatásfok. k ivehető tejesítm ény. torzítás tekintetében. A következők ben egy " B''-o.sztáyú, een ütem ű erösítő működését vizsgájuk meg. és azokat a szempontokat, ameyek aapján egy iyea végfokozat méretezése e végezhe tő. "B" -~sztáyú eenütemű végfokozat Az een ütem ű,.. B"-osztáyú végerősítök m űködésének könnyebb megér tése céjábó.vizsgájuk eőbb küön a z egy ik tranzisztort. Tegyük fe. hogy a franzisztor eőfesz ütsége (amit majd a késöbb ism ertetett m ódon áítunk be) oyan értékű, hogy a tranzisztor éppen ezárt áapotban van. Ez megfee annak a heyzetnek, amit az eőző fe_;ezetben az M t munka pontta jeemeztünk (. ábra). Mi történi:k akkor, ha a tranzi;,;ztor vezérést kap, a bázisára tehát vátófeszüt.wg 2*

20 ~- kerü. M i v~ a bázis egyenfeszütséget nem kap (szemben az eö~ö fejezetben emonciottakka), ezért a munkapont nem toódik e, hanem az M 1 pontban marad. Ebbő következik, hogy a vezérője negatív féperiódusaira a tranzisztor kinyit, és szabáyszerűen erösiti ezeket, a pozitív iéiperiódusok viszont még jobban ezárják a tranzisztor t, ezen idöszakban tehát a tranzisztor nem erősít. A kimeneten ennéfogva a szinuszjenek C'sak a féperiódusai jeennek meg, a tranzisztor mintegy egyenirányítja a jeet. Nem tisztáztuk ezideig, hogy m iyen eenááron jeenik meg a kimenőfeszütség, miyen terheés kapcsoódik a tranzisztor koek torára. Mive a kompett végerősí tőt kimenőtranszformátorra tervezzük meg, ezért a terheőeenáás értékét az szabja meg, hogy az iesztő transzformátor miyen m éctékben transzformája fe " a hangszóró eenáását. Magáró az iesztésrő és az áttéterő a k ésőb biekben még bőven esz szó, ezért csak annyit jegyzünk meg, h ogy a terheőeenáás ényegében egy áttrans.zformát (vátóáramú) eenáás. Térjünk v issza a.,b"-osztáyú üze m vizsgáatához. Láttuk azt, h ogy a tranzisztor csak a negatív f éhuámokat erősíti 1 egyenirányítja. a jeet. ami igen nagy torzitásokat eredmé:1yez. Igen nagy eőnye azonban a fok ozatnak, hof!y nyugami árama csekéy, és a tranzisztor tejesítményfevétee csak akkor nő meg, ha a bázist vezérés éri. A fogyasztás tehát arányos esz a bejövő jee, s egyben a kim enőfeszü t ségge, ietve tejesítménnye is, tt"jesen hasonóan az eőző fejezetben tárgyat erősí tőfokozathoz. Ez vaóban igen nagy eőnyt jeent, h iszen müsorszünetben a fogyasztás csekéy, így ehetövé váik a teep gazdaságos k ihasznáása. Kérdés, hogyan odható meg az, hogy ne csak féperiodusonként rnűködjön a tranzisztor, és ezáta az igen nagy torzítás ekerühető egyen. Eenütemű működés Magátó adódik a megodás: a kimenőjeben hiányzó féperiódusokat áítsu k eő egy másik tranzisztorra, ameyik éppen akkor erős í t, amikor az eőbbi ezárt áapotban van. Iyenkor ezen tranzisztor k imenetén éppen a hiányzó fészinusz fog megjeenni. A két tranzisztor vátakozó m űködése úgy ~ósítható meg, hogy a k ét bázist eenütemben vezérejük, vagyis, amikor az egyiket kinyitjuk, ugyanakkor még jobban ezárjuk a másik tranzisztort. A kimenő odaon tehát mindkét féperiódus meg fog jeenni, kérdés már csak az, hogyan ehet ezeket összeadni, heyesebben összeieszteni, h ogy ismét egy tejes szinuszgörbét kapjtink. Legegyszerűbb megodás az, ha oyan kimenő-transzformátort akamazunk, ameynek primérje két szimmetrikus tekercsfébó á (13. ábra). és a teepet a tekercs középeágazására kötjük. Vezéréskor ho az egyik, ho a másik fétekercsen jeenik meg a fészinu.sz aakú je. Mive1 azonban a két tekercs szeros csatoásban van, ezért úgy vehető, hogy az egész primertekercsen ' a tejes szinuszaakú 20 (

21 feszütség étrejön. A kimenó-transzformátor másik szerepe, hogy a hangszóró ki sértékű eenáását fetranszformája, erre tehát es)éij. ként is szükség van. 13. áb-ra: TranzisztOTos eenütemű végfokozat A 14. ábrán át hatjuk, hogy tevődik össze a tejes szinuszgörbe a két tranzisztor áta erősített féperiódusokból A 14/a. ábrán az egyes tranzisztorok koektorán foyó áramot küön-küön, egymás aá rajzova tüntetjük fe, a b) ábra a két je eredőjét mutatja, ami a k imenőtrans zformátor primértekercsén feép. Mieött az így kapott huámaak vizsgáatára rátérnénk, nézzük meg, hogyan ábrá-t zoható ez az eenütemű müködés a kimenö-karakterisztikákons örhpont 14. ábf'a: aj A két tranzi&ztor áta erősitett féperiódusok, b) A ~t je eredöje, ami a. primértekercsen feép. A 15. ábrán a kéte tranzisztor kimenő-karakterisztikáját rajzotuk fe oymódon. hogy az egyiket fordított heyzetben a másik aá heyeztük. Lényeges, hogy a két kara kterisztika Ur teepfeszütségértéke éppen egymásra_ essen; a két munkaegyenes így egybeesik, egyeten munka egyenesi képez. Számítsuk ki a 13. ábra jeöéseive, mekkora esz a kö:!ös munkaegyenes hajásszöge, vagyis a terhe().. eenáás... Mive fetéteezésüqk érte_mében a két tranzisztor egyszerre sohasem erősít, ezér t tpi;if.den időpianatban csak az egyik primér- /).) \ 21

22 ... ~. ' ~ r - _..._ "'-. \.. " y R; ',Ur -2Ur. " " ' ' " "', j'. S. ábra: Eenüterni "B''-osztá1/Ú végerósító összetett kimenökaraktetisztikája tekercsfé vesz részt aktivan a múködésben, ezért az áttétei arányt is erre a tekercsfére ke számoni. A müködés tehát úgy egyszerűsíthető e, m intha m indegyik tranzisztor küön egy R',=::f.R, értékű fetranszfonnát terheőeenáásra dogozna. Mive a két tekercsfé menetszáma egyaránt n 1, ezért a két munkaegyenes vaóban egy egyenesbe fog esni.,, Nézzük meg egyátaán mi érteme van annak, hogy a karakterísztikákat iymódon összetéve rajzotuk fe. Könnyen beátható, hogy ha a két bázist eenütemben vezérejük, a koektoráram és feszütség pianatnyi értékei a közös munkaegyenes mentén fognak vátozni. Megfigye~etó, hogy az áramot ho az egyik, ho a másik karakterisztkán óvashatjuk e, hiszen a két tranzisztor fevátva száítja az áramot. A másik érdekes doog, ami kiovasható az összetett karakterisztiká.bó, hogy a koektoron feépő pianatnyi feszütség értéke közeítöeg i'm11a- és 2.Ur között vátakozik. Az ábra aapján könnyen ~magyarázha tó ez a jeenség. Amikor az egyik;c.p. az asó tranzisztor. 22 Ic.

23 maximáisan ki van vezéreve, koektorán a feszütség köze zérusra esik e. Ez annyit jeent, hogy majdnem a tejes U r teepfeszütség jeen van ezen tranzisztorhoz tartozó fé-primértekercsen. Mive a csatoás a két fétekercs között szoros, ezért ez a fes züség a másik fétekeresbe is áttranszformáódik. Ha az asó tranzisztorná a fesziiség a teepfeszütségbő evonódott, érteemszerűen a feső tranzisztorná ez az átindukáódott feszütség ho zzáadódik a teephez, ebben az időpianatban tehát egy köze 2.Ur nagyságú feszütség ép fe a feső ~ranzisztor koektorán. Erre a megáapításra azért van szükség, mert a tranzisztor nem bír e bármekkora értékű koektorfeszütséget az átütés miatt. Az áramkör tervezéséné tehát ügyeni ke arra, hogy a maximáisan megengedhető koektorfeszütség, amit a kataógusbó ovashatunk ki vaamey tranzisztortípusra, nagyobb egyen, mint a teepfeszütség kétszerese, vagy másképp fe írva: Ur< Ucmeg 2 A kivehető tejesítmény Vi7.5gájuk meg, mekkora tejesítmény vehető ki az eenütemű "B"-oszta~ú végfokozatbó, továbbá hogyan váasszuk meg az áttranszformát terheóeenáás R' t értéké t. Éjünk ismét azza a fetéteezésse, hogy az I cmax koektoráramhoz tartozó feszütség zérus értékű (vagyis az M3 munkapont a tengeyen fekszik), vaamint az U r feszü tségű ponthoz tartozó koektoráram zérus értékű (másszóva az M, pont is a koordinátatengeyen van). Ebben az esetben a vátófeszütség csúcsértéke maximáis Itivezéréskor Ur, az áram csúcsértéke pedig I cnaax, igy a fokozatbó maximáisan kivehetó tejesítmény függést _ UT cmax P Jcj - 2 Ismét fehasznáva a munkaegyenes hajásszögébő adódó össze.. kapjuk a kivehetö tejesítményt v c - R,-- UT t - cmax A fenti össu-cüggésbő átható, hogy adott teepfeszütséget fetéteezve, a kiveheto tejesítmény a terheőeenáás értékéve fordítottan arányos. Ebba az következne, hogy n t értékét erosen e- ' 23

24 csökkentve, igen nagymértékben n6vehetó a kivett tejesítm~ny. Ez természetesen nincs fgy, mert a m aximáis tejesítményt további tényezök is korátozzák. Tejesen hasonóan a koektorfeszütséghez, aho egy bizonyos U eme g feszütség feett a tranzisztort nem vejtetjük igénybe, a koektoráram sem vehet fe túnagy értékeket. Tranzisztortípústó függöen egy bizonyos I cmer maximáisan megengedett koektoráramná nagyobb áramérték a tranzisztort tönkreteheti, ezért működés közben mindig ezen érték aatt ke maradni. Márpedig~, nagymértékű csökkentése épp azt eredményezné, hogy az áram csúcsértéke erősen megnövekedne, amí tehát a fenti megkötés miatt nem engedhető meg minden határon tú. Végü korá tozza a kivehető tejesítmény értékét a tranzisztorra megadott disszipációs tejesít m ény. Ahogy növejük a kivett tejesítményt, úgy nö természetesen a tranzisztoron hővé aakuó tejesítmény is. Mive ez egy bizonyos határon (kis tranzisztorokná kb. 150 mw) tú nem éphet, ezért a kivehető tejesítménynek ez is határt szab. A tervezés menete Az igen sok szempont kissé áttekinthetetenné teszi a végfokozat tervezését. K övessük végig ezért még egyszer a végerős ítő kiaakításának menetét, a gyakoratban eőforduó viszonyökat figye Lembevéve. Tegyük fe, hogy a készüéket müködtetó teep feszütsége adott. Erre egyeten kikötésünk az, hogy feszütsége kisebb egyen, mint a fehasznáni kívánt tranzisztorra megengedett maximáis koektorfeszütség fee. A szokásos teepfeszütségekné (6 v. 9 V) ez a fetéte m indig tejesü. A következő épés a terheö eenáás- R' t -meghatározása a kivánt kimenötejesí tménybö: R, - v~ t- 2. Pkt A terheö eenáást tehát nem "iesztjük" a tranzisztorhoz, rnint triódák esetében, hanem egyszerűen a kimen ő tej esítménybő határozzuk meg. Ezek után ke megvizsgánunk, hogy ezen terheőeenáás eseté'. nem épjük~ tú a megadott csúcsáram, ietőeg disszipáció értékét. Amennyiben iyen szempontbó a beáítás megfee, úgy a méretezés kész, már csak a k imen őtranszformátor áttéteét ke meghatározni az aábbi egyenetbő: n1 _ v -R=-:- ' t a n2 - Rt - Megj egyzendő, hogy a végtranzis~torok disszipációs tejesftménye némieg növehető, ha azokat hűtőfeü!etr~ heyezzük. Kis tran- 24

25 -; zisztorok szokásos hú tófeiete az úgynevezett "zászó", amey ~ kéy mértékben ugyan, de eösegíti a tranzisztoron hövé aakuó tejesítmény jobb evezetését. Egy ényeges körüményrő ezideig szándékosan hagattunk; arró ugyanis, hogy a 41b. ábrán átható je, amit a két féperiódus összerakása útján kapt unk, megehetösen torz. Ez.onnan adódik. hogy a kimenő-karakterisz ti ka az egészen kis koektoráramokná e t:jrzu; ezért a Itijövő je sem ideáis fészinuszgörbe aakú esz, hanem torzított. Az így kapott jeaak nyiván nem megfeeő, ezen tehát vaamiyen módon segíteni kel Lényeges javuás t kapunk, ha a két tranzisztort nem zárjuk e tejesen, vagyis a nyugami (vezérés néküi) áramot kicsit nagyobbra vesszük. Iymódon, bár közeedünk az "A"-osztáyú üzemhez, az áramkör ényegében "B"-osztáyú erő-,itö marad, viszont az átmenetekné jeentkező törés - ami k üönösen kis jeekné igen keemeten - szinte tejesen k i küszöböhető. A kis nyugami áram beáítását -, ameynek értéke tra nzisztoronként kb. 1-2 ma, - az e őfeszütségge végezhetjük e. Az eőfeszütc;ég eóáításáró a későbbiekben még részetesen szó esz, ezért ezze itt nem fogakozunk. Tranzisztorok összeváogatása Miután gondoskodtunk ar ró, hogy a két fészinusz között i atmenet törésmentes egyen, m ég gondoskodnunk ke arró is, hogy a két féperiódus tökéetesen egyforma egyen, vagyis a két tranzisztor egyformán erősítsen. Nyiván bármiyen két tranzisztort a kapcsoásba betéve, a két fé.szinusz nem esz egyenő nagyságú, a k i j övő je féodaas, torz esz. A dogon úgy segíthetünk, ha a végfokozatha két oyan tranzisztort ("tranzisztor-párt") teszünk. ameyn2k karakterisztikái eéggé' fedik egymást, erősítésü k tehát azonos. A kereskedeemben a végfokozatokba akamas tranzisztorok már eeve így "párosítva'' kerünek forgaomba, ezeket tehát eőbb megvzsgáják, ietőeg párosítják. A párosítás rendszerint úgy történik, hogy két oyan tranzisztort váogatnak össze, ameynek k imenő karakterisztikájában adott mun-kaegyenes mentén azonos bázisár ctm ér tékekhez azonos koektoráramok tartoznak. Kimenö-transzformátor méretezése A kimenő-transzformá tor méretezése ényegében a következő adatok meghatározását jeenti: induktit>itás, vaskeresztmetszet, menetszám, huzavastagság. Nézzük meg sorjában, miyen szempontok s'erint ke kiaakítani a transzformátör egyes jeemzöit. Miyen befoyása van az áramkör müködésére a k i menö-tran~z- 25

26 o Joekor uheéje R.' t 18. cibra: A kimenőtranszformátor áta képviset terheés a koektoron formátor induktivitása? Tudjuk azt, h ogy a tekercs vátóáramú eená11ása aránya& az induktivitásáva, szá mszerűen XL = 23f f. L Könnyen beátható, hogy a primér odaró nézve, az áttranszformát R' t eenáássa párhuzamosan jeen van a tekercs eenáása ia (16. ábra), aminek nagyságát a fenti képet adja meg. Az ideáis eset az vona, ha a tekercs iymódon számított eenáása jóva nagyobb enne az R' t eenáás értékéné, ez esetben ugyanis egyszerűen ehanyagohatnánk, és a hasznos terheóeenáást semmi nem söntöné. Ez nyiván akkor vaósuna meg, ha a tekercs induktivitását oyan nagyra készítenénk, hogy az eőbbi fetéte még a egkisebb frekvencián is (aho f minimáis) tejesüjön. Ehhez azonban igen nagyméretű transzformátorra enne szükség, ami egyéb szem pontokbó nem eőnyös. A gyakoratban tehát a kimenőtranszformátor induktivitásábó adódó eenáás (heyesebben impedancia) nem hanyagoható e, hanem párhuzamosan kapcsoódva a Jaasznos terheő eenáássa mindig jeen van. Ennek a következménye az esz, hogy az aacsony frekvenciák feé, aho az eenáás a egkisebb, egyre jobban fogja söntöni az R' t eenáást, a kijövő je tehát csökkenni fog. A kimenó-transzformátor primértekercsének induktivitását ezek ezerint az fogja meghatározni, hogy miyen aacsony frekvenciákat akarunk még a végerősítő fokozatta átvinni. Matematikaiag igazoható, hogy ha fa az az asó frekvencia, aho :1 kijövő je a közepes frekvendán mért értékének 0,7-ed részére csökken, akkor a kimenőtra~zfcrmátor p'imértekecsének induktivitását :z ~1»'=0,16 képet aapján számíthatjuk ki. Kérdés, mekkorá_ra váasszuk az asó frekvenciahatárt, fa-t. Hangminőség szempontjábó miné kisebbre!en ne cészerűbb vá~..sztani, azonban a kisméretű hangszórók, ameyeket átaában a tranzisztoros vevökhöz hasznáunk, a méyhangokat kisugározni nem tudják, így nem érdemes fa-va tú méyrc menni. A II. tábázat tartamazza, miyen asó frekvenciahatárt váasszunk küönböző hangszóró-típusok esetén. J R't fa ",_..

27 ~.,. a.. tábázat: Asó frekvenciabatár -- Hangszóró típus Asó határfrekvencia nagy hangsz. 100Hz Sonett 200 Hz bangszt'rótipusok esetén. Tünde 400 Hz ; Vaskeresztmetszet, rnenetszárn Ahhoz, hogy a menetszámoka t ki tudjuk számítani, a következő épés a ' vaskeresztmetszet meghatár ozása. Közismert, h ogy a vasmag ke-esztmetszetét az határozza meg, hogy mekkora tejesítményt visz át a transzformátor. A vasmagkeresztmetszet (q) kiszámítására szogáó közeí tö képet q =,5 VP pr (cm:!) aho P ", a transzformátor primérodaán evő tejesítmény. Ez a végfokozat kime n őtejesítm ényé né vaamive kisebb, mive a tr anszformátoron is feépnek veszteségek. Ha a k imenőtra nszformá tor hatásfokát eőre fevesszük 0,8 értéküre, akkor a primértejesítrné-ny a névegesné 25 / 0 -ka esz nagyobb; ezt az értéket a képetbe heyet-: tesítve a vasmagke resztmetszet már szám ítható. Ha megvan a vaskeresztmetszet, akkor tuaj donképpen már az egész vasrnag adott, h iszen a emezméret kiváasztását úgy végezzuk e, hogy a étrejövő vaskeresztmetszet ehetőeg négyzetaakú egyen. A következő épés kiszámítani azt, hogy az adott transzformátorvasra miyen menetszám szükséges a kívánt induktivitás, L", e1éréséhez. A me netszámot az fogja m eghatározni, hogy mekkor a a vas- mag úgynevezett induktivitási-tényezöje. Ez egy oyan, a vasanyagtó és geomet riai méretektö függö szám, amit megszorozva a -menetszám négyzetéve, a tekercs induktivitásátkapjuk meg. Ha az ~n., duktivitási-ténye7.öt AL-e jeöjük, akkor a fenti összefüagés képet formájában feirva L = AL.n:.:. Ahhoz tehát, hogy a menetsl.ámokat számoni tudjuk, s~emi' ke a vas i ndukt iv i fasi-tényezőjét. A egegyszerűbben úgy járunk. ~, ha bizonyos számú menetet a vas magra fecsévéve, megmér jük v.á- Iamiyen módon a tekercs nduktivitását. A menet.szám bó1 és a m ert induktivitásbó már megkaphatjuk a vasmag induktivitási-tény~z.ő:: iét a fenti összefüggés segítségéve!...

28 Induktivitást mérő müszer hiányában az aábbi, egyszerü módon mérhetjük meg egy tekercs induktivitását. Kapcsojunk sorba a mérendö tekerecse egy ismert értékű eenáást, a két szabad végre pedig adjunk rá néhány vot vátófes~ t.séget (p. háózati-50 peri~ dust), a 17. ábra szerint. Legyen a sorbakötött eenáás értéke jóva nagyobb, mint a tekercs eenáá sa az adott frekvencián, így a körben foyó áramot az eenáás fogja megszabni, vagyis írható, hogy. u t. = - R R=JJ ábra: Induktivitás mérése teszütségmérésre visszavezetve A tekercsben feépő U 2 feszütség egyenő esz az áram és a tekercs vátóáramú eenáásának szorzatáva : V 2 = i.2n.f L = U 1.2n.f b R aho az áram értékét is beheyettesítettük az eőző képetbö. Az egyenetet átrendezve kifejezhetjük a keresett induktivitás értékét ~ = R u 2 [ha U 2 <<U1] 2n.f u vagyis vátóáramú müszerre mérve az U t és U2 feszütségeket, az R, vaamint f ismeretében a tekercs induktivitása meghatározható. A probéma még az, hogyan váasszuk meg R értékét, hogy vaóban nagy eenáást képvisejen a tekercshez képest (hogy tejesüjön az u2 > u. fetéte.) Gyakorati útmutatásu szagájon a következő módszer. Csévéjünk fe az adott vasmagra pontosan 100 menetet. Az eőfordu ó vasmagokná ez akkora induktivitást jeent, hogy háózati 50 Hz-et hasznáva, a tekercs eenáása 10 ohm körü mozog. Váa sszuk az R eenáás értékét enné jóva nagyobbra, 330.ohm-ra. Ha most az eőbbi képetben az induktivitást a.. }~n~_tszámma és az induktivi- 28

29 tási tényezőve AL-tényezőre fejezzük ki, akkor ismét átrendezve a form uát, 'iz a következő összefüggést kapjuk AL = 100. u 2 p,h fmenet 2 u fetéteezve természetesen, hogy a m~rési ősszeáu ítá~b a n R = 330 ohin, f = so Hz, és a rrienetszám pontosan n = 100. Ha az akamazott U 1 feszütség néhány V (amit transzformátorró vehetünk e), akkor közönséges vátóáramú műsze rre mérhetjük a két feszütséget, a műszer az áramkört nem fogja terheni. A gyakoratban eőforduó kis k imenőtran szfo rmátorok m du ktivitásitényezöje AL = 5-10 t-lh/menet2 érték körü mozog. természetesen a vasanyagtó és a geometriai méretektö függően. Térjünk vissza k i tűzött feada tun khoz, a kime nő-tra nszfot mátor méretezéséhez. A k iváasztott vasmag AL-jét a fenti m ódszerre meghatározva, a primértekeres menetszáma a k övetkezőképpen számmitható (LPf': p.h-ben!) A primérmenetszámbó a szekunder már adódik, a korábbi összefüggés aapján n2 = Ezze tehát megvan a két tek~rcs menetszáma, nem biztos azonban, hogy a transzformátor vaóban megfee. Gondojunk ugyanis a következőre : a vátófeszütség a tekercsen áramot foyat keresztü, ez az áram.pedig a vasban mágneses indukciót hoz étre, jeöjü k B-ve. Ez az indukció egy bizonyos érték föé nem nőhet, a veszteségek és a tor zítások m iat t. Azt a maximáis indukció-értéket, Bmax-t, amit még megengedünk, küönböző vasanyagokra a III. tábázat tartamazza. n1 - a m. tábázat: Maximásan megengedhető mágneses indukci6 néhány vasanyagra. ' Vasanyag Si-vas Max. indukció B max 8000 gauss ~., --' PermaHoy-c 3000 gauss --~ Ferrit! ~ gauss y~ ~

30 Ha tehát már kiszámítottuk a vaskeresztmetazetet, menetszá.. 1ot és a primértekercsen feépő egnagyobb vátófeszütség effektív értéke U, akkor az indukciót az ismert képetbő számíthatjuk: u B = ,44 fa. n1q aho fa a egaacsonyabb átvitt frekvencia. Az igy kiszámított B-értéknek kisebbnek ke ennie, mint az adott vasra a III. tábázatban meradott B max érték. Amennyiben ez nem tejesü, úgy vátoztatni ke a transzformátor adatain, egcészerűbben úgy, hogy nagyobb vaskeresztmetszetet veszünk. TranszformBátor-veszteségek Hátra van még a huzavastagságok meghatározása. Ez azért ényeges, mive a huza egyenáramú eenáása (rézeenáása) tejesítményveszteséget okoz, tehát csökkenti a transzformátor hatásfokát. A kimenó-transzformátor tejes kapcsoási rajzát mutatja a 18. ábra, aho a tekercsek induktivitásáva sorba az egyenáramú eenáásokat is berajzotuk. Látható, hogy a szekunder-tpkeres rézeenáása r 2 sorbakapcsoódik a hasznos Rt hangszóró-eenáássa. Szokásos a szekunde'!;' t f, - If Rt 18. ábra: Kímenótranformó.tor te;es kapcao~ rajza, fetüntetve a rézveszteségeket u tekercs huzaátméröjét úgy megváasztani, hogy az r 2 eenáas a terheés tizedrésze egyen, vagyis Rt rj = - 10 Ez annyit jeent, hogy a szekunder-tekercsen a vátótejesítménynek éppen a /o-a vész e. Vizsgájuk a viszonyokat a primér odaró. Könnyen beátható. hogy ha a primér-tekercs rézeenáását az ' =r. r~ r 30

31 , összefüggés áa pján határozzuk m eg, akkor e z a primér- oida~on.! entkező R t erwöeenáásnak szintén egy t iz-..'xe esz, hi ;zen a terheöeuenáás ugyan iyen ar ány ban transzformáódik fe. A pn mér odaon tehát ismt't 10 o-os tejesítményveszteségge ke számonunk. A1 ö.c:;~z('s veszteség, ami a huza egyenáramú eenáása miatt feép, t~, tmi YJtr ~ 0,8-as transzformátor-hatásfoknak fe- ~ m~. A kimf"nd-truns7.formátoron természetesen ezen kivü m ác; vesztt.g{ gt k 1.~ ft.' pn k. Ezeket az úgynevezett,.va ve..;z es~g<:.>ket'' azonhun ft1tn1aban phunyagohatjuk és eegendő, ha csupán a tekerchek rct.e( núa'ava számounk. A transzformátorhoz fehasznát huzat ennek aapján úgy ke_ kiváasztani, h ogy a tejes huzab essz eenáása a fenti egyenetekne>k megfeeő egyen. Ha a tekercseési tér nagy, és így ehetőség nyíik vastagabb huza hasznáatára. akkor természetesen a veszteségek kisebbek, a hatásfok pedig jobb esz. A "B"-osztáyú üzemmód tárgyaasáná áttuk, hogy a két féperiódus összeiesztése törést eredmépyez akkor, ha a tranzisztorok nyugami árama zérus, vagy igen kicsi (14. b. ábra). Azt is megájap ítottuk, h0gy a z így keetkező torzítás ényegesen ec, ökkenthető azáta, ha az eőfeszütségge a tranzisztorok nyugami áramát vaam ive.nagyobb értéküre áítjuk be. "(:1zsgájuk meg, h ogyan áhítható eő ez az eőfeszü tség, és hogy történik az egész végfo!{ munkap<jntjának beáítása. Mive a tranzisztorok bázisára igen k is értékű negatív feszütségre van szükség (kb. 80 m V), a egegyszerűbb megodás az, hogy a negatív teepfeszütségbő eenáásosztóva áítjuk eő a szükséges eőfeszütsége t. Az iymódon eoszott feszütség igen kismértékü.!gy az osztó asó tagja kb ohm nagyságú, míg a feső néhány kohm ehet. Hogy a kívánt nyugami áramot beáíth assuk, vátoztatni ke tudnunk az osztó osztásarányát, és ezze a z eőfeszütsége t Ez úgy vaósítható meg, hogy az osztó feső tagját v átoztath atóra -Ur képezzük ki (úgynevezet t beáító potencióm éterre). A végfok ozat munkapontjána k beáítása a 19. ábrán átható. Az ábra megér téséhez szük séges a köve tkezőket tudni: a k apcsoási rajz csak egyenáramú szempontbó h'ycs, m crt a kimen{) transzformá tor pr imértekercsét rövidzáta hcye t.tesítettük. így érthet() az. h ogy a két tranziszto - egyemiramú ag - párhuzmno 1~ nbrn: A 1'éQ Fokoza.t nyugami - san kapcsoódik. ' áram-ának beáitása 31

32 Ugyanezt az egyszerűsítést vezettük be a bázisodaon, aho etekintettünk a két tranzisztor eenütemű vezérésétől Az eenütemű vezérest nyiván egy meghajtó transzformátor fogja végezni (a később iekben errő még részetesen esz szó), aminek most a szekundertekercsét rövidzárra heyettesítettük. Iymódon a két tranzisztor bázisa- egyenáramúag t er mészetesen- az eenáás-osztó osztáspontjára kerü. A beáítás mármost a követk ezőképpen történik: a két tranzisztor közös koektorágába egyenáramú műszert kapcsova, a beáító potendóméter segítségéve a műszeren 1-2 ma áitunk be. Közben természetesen vigyáznunk ke arra, hog'' a végfokozat vezér!és t ne kapjon, mert akkor az aapáram megnö. és a beáítás tejesen hamis esz. Iyen beáítás meett a "B"-osztáyú üzem majdnem kifogástaanu fog működn i, és kis jeekné sem esz tapasztaható a 14/b. ábrán átható törés a jeaakban. A rnost ismertetett módszer, ameye a tranzisztor e őfeszütségét áitjuk be, egnagyobb hibája, hogy hőmérséketfüggeten. Az egyszer beáított eőfeszüts ég a küsö hőmérsékettő függetenü mindig ugyanakkora értékű, ami igen hátrányos a következök miatt. Tudjuk azt, h ogy a tranzisztor, m int a févezetők átaában, erósen hőmérsék etfüggó. A hőfokfüggés egyik megnyivánuása az, hogy a bemenő-karak terisz ti ka etoódik, ugyanahhoz a bemenőfeszütséghez nagyobb hőm érséketen nagyobb bázisáram, és ezze együtt nagyobb koektoráram tartozik. Mive az eenáásosztó mindig ugyanakkora eőfeszütséget hoz étre, a koektoráram erősen vátozni fog a hőmérsékettel A 20. ábrán azt áthatjuk, hogyan keene az emitter- és bázis közti feszütséget (UBE) vátozt atni ahhoz, hogy a koektoráram minden h őmérséketen ugyanakkora maradjon. Az eenáás-osztó ebbő a szempontbó nyiván nem megfeeő, hiszen a eosztott feszütség mindig áandó. Hőfokfüggő-osztót készíthetunk oymódon, ha az osztó asó tagját oyan eembő képezzük ki, ameyik eenáását a hőmérsék e ttó függóen vátoztatja. A egakamasabb erre a céra a termisztor, me tő eg a févezető rétegd.iód~l tey kia akított bázisosztókat mutat a 21. ábra. cj&e{mv} f()() 'Jt\? -rr- ~~~ - ~ r---~"-1r-04)-v.. r- 1'- TemÍJtor -J() ( ZtJ JO 10 - r r-ej 20. ábra: A bemenőfeszü tség vátozása a h őmétséket függvénjiében, ha a koektoráramot áa ndó értéken akarjuk tartani 21. ábra: Hőmérséketfüggő bázisosztók; 'a) r étegdiódáva, b) termisztorra 32 (

33 ' Müködése a k öve tkező: növekvő hőmérséketné a k oektoráram ájandó eőfeszühség esetén m egnövekedne. Viszon t a hőfok növekedésének hatására a termiszt m (vagy dióda) eenáása ecsökken, így a z eőfeszütség is ecsökken, hiszen megvátozik a z osztásarány. Ez azt vonja m aga után, hogy ecsökkenti a koek toráramot, ami az eőzőek szer int nőni aka r. Iymódon sikerü eég jó s tabiizáini a koektoráram értékét és e zze együtt az egész végfokozat működését. A 21. ábrán a termisztorra pár h uzam osan egy e 1 enáást átu nk. Erre azért van szükség, m ert a termisztor igen erős h ő fo kfüggese miatt növekvő h őmérsék e t h atására gyorsabban csökkenne e az eőfeszütség, m in t arra szükség vona. Igy koektor á ram csökkenés jönne étre, ami szintén nem kedvező. A pá rhuzamos eenáás ezt szünteti meg oymódon, hogy eensúy ozza a term isztor tú erős höfokfüggését. A hőfok függő eemekke kiképzett bázisosztóva a végfokozat munkapontjának beáítása ugyanúgy történik, mint eenáásosztó esetén, vagyis a 19. ábra szerint. Eddig minden esetben fetéteeztük azt, h ogy a végfokozat Két tranzisztora e enütemű vezér]ést kap, de nem szót un k a rró, hogya n v aósítható meg ez az eenütemü vezérés. A egcé1szerübb mego-. dásnak kívánkozik a tra nszformátoros módszer, hiszen erre többnyire amúgyis szükseg van és a szekunderteke rcs m egosztása k üönösebb probém át nem jeent. Két szimmetrikus szekunder-tekercscse tehát a vezéréshe z szükséges ee nfázisú jeek eőáíth atók, és az á ttéte megfeeő méretezéséve a meghajtófokozat e rősí tése is jó kihasznáható esz. Vizsgájuk meg, miyen szempontok aapján ke a meghajtó-transzformátort mére tezni. Eőször is határozzuk meg, m iyen tejesítményt v isz á t a meghajtó-transzformátor, vagyis miyen vezérőtej esítményt igénye az eenütemű végfokozat A v égtranzisztor áta fevett bázisáram ciúcsértéke IBmax, ameynek ér téke a 15. ábr ábó ovasható e. A hoz-. zá tartozó U BEma x bem enőfeszü tség ér ték a b menö-karakterisztikábó adódik, a 22. ábr án fet ü nt<: tet m ód on. Az így k apott értéke k ke a bemenőtejesítmé ny az aább i m ódon számítható P be - _ smax UBEmax Ne zavarjon meg bennünke t az, hogy ezt a tejesftményt a két végtranzisztor együttesen veszi fe, m ive a z egyik p riódus az egyik, a másik p r iódus a másik tranzisztort nyitja ki; a ezárt tranzisztor természetesen n em vesz fe tejesít m ényt. Az eőbb kapott áram-, ietőeg feszütségérték ekbő a végtranzisztor áta kép viset bemenőeenáás is számítható közeítö módon A meghajtó transzformá tor m éretezése a következő szempontok szerint megy végbe. A vasker eszt m etsze t semm ikép ne egyen ki- 3 Tranzisztoros rád1öt éptúrm,

34 c UNmo t ~, 22. Ábra: A béftsfeszü.tség csúcsértékének megh4tározá4 o bemen6-.. karaktef"i8ztik4 aapján sebb anná, amennyit a meghajtó-tejesítmény Pie igénye. Az induktivitások kiszámítására vonatkozóan ugyanazt mondhatjuk, mint a kimenö-transzformátor esetében, azonban itt cészerűségi okokbó a szekunder(>idaon vizsgájuk a viszonyokat= az R be eenáás meett a szekundertekercs induktivitása egyen oyan értékű, hogy még az átvinni kívánt egaacsonyabb frekvencián se okozzon ényeges jecsökkenést. Az ott megadott képet segítségéve az induktivitás, és ebbő a két szekundertekercs menetszáma már számítható. A gyakoratban a vasmagot is a szükséges induktivitás aapján váasztjuk ki, az így kapott vaskeresztmetszet a meghajtó tejesítmény szempontjábó átaában megfee. A primértekeres menetszámát evieg úgy keene meghatározni, :hogy a transzformátor az R be eenáást iessze a megha]tótranzisz :. tor, kimenóáásához. Ez így átaában nem vaósítható meg, hiszen.igep nagy áttéte adódna, ami más szempontbó. kedvezőten. A gyakoratban úgy szoktunk ejárni, hogy a primértekercset oyan menetszámúra teke.rcsejük, amennyi a tekercstestre egyátaán ráfér, az így kapott, kb. 5 : + -es áttéte eég jó megodás.... A meghajtótanszformátor primertekercse a meghajtótranzisztor koektorkörébe kerü, de eképzehető oyan 'megodás is, amikor a 12. ábra kapcsoásá)an szerepö fejhagató 1,heyére kötjük be a transzformátort. Ebben az esetben a diódautárt következő hangfrekvenciás erösítö fogja a végfokozatot meghajtam. Az iymódon kapott.áramkör egnagyobb hátránya, hogy érzékenysége kicsiny, hiszen kevés. erősítés á rendekezésünkre. Hogy a végfokozat ki vezéréséhez. szükségés tejesítményt biztosítani tudjuk, a 'kapcsoást egy további hangfrekvenciás eőerösítőve egészítjük ki. Nr. eőerősítő és a meghajtófokozat részetes vizsgáatát. a következő fejezet tartamazza. 34 J N

35 IV. ELűEROSfTO ~S MEGHAJTO FOKOZAT Ha az eözöekben vázot kis készüékünk - amey dernoduátorbó, meghajtóbó és eenütemű végfokozatbó á - érzékenységét növeini kívánjuk, ennek egegyszerűbb módja az, hogy a hangfrekvenciás erősitést növejük meg egy további erösitöfokozatta. Vajon miyen határig cészerű megemeni az összerősítést, másszóva miyen hangfrekvenciás érzékenységig mehetünk e. A határt nyiván a termikus zajok fogják megszabni. Tú nagy hangfrekvenciás erősítés esetén ugyanis a diódában, vaamint az erősítő eső fokozatában keetkező zaj erős sustorgásként esz haható a hangszóróban, ami a vétet évezhetetenné teszi. Az összerősitést ezek szerint úgy ke megváasztanunk, hogy ez a zajtejesítmény a hangszórón eenyésző egyen a műsorhoz képest. A fenti szempontok aapján a meghajtó tranzisztor eé egy eőerösítőfokoza tot iktat.unk, és mint átni fogjuk, az így ki&akított erősíti),. noha jó érzékenységet biztosít, zaj szempontjábó is megfeeő esz ~ ~--- - ~- -ur EóeróJt'tÖ Tr..--~-... o---1~---+--~ ::E Heghajó~.Ti: 23. ábra: Kétfokozatú hangfrekvenciás erósíus Ta;za A kétfokozatú meghajtó rajzát a 23. ábrán áthatjuk, aho az eőerösítő bázisát kondenzátorra váasztottuk e egyenáramúag, a tranzisztor működése tehát etér a II. fejezetben ismertetett autómatikus-munkapontbeáító fokozat működésétő. Az így kapott ~ramkör a II. fejezetben ismertetett egytranzisttoros vevőkészü ék továbbfejesztésének ~ tekinthető, mert abban az esetben. ha a meghajtótranszormátor primértekercsének heyére a fejhagatót kötjük be, a készüék érzékenysége erősen. m~g fog nőni. A következök9en emon~ottak tehát erre a megodásra is vqn~tkoznak, az iymóc;on kiaakított kis készüékben viszont az eúenüt_emű végfokozatot.megtakarítottuk. - 1 Céunk termés~~esen az, hogy a végfokozat eé oyan kétfokozatú erősító t tervez~nk. a~ey i k jó érzékenységet és a végerősítő.számára megfeejö ~érötejesítm ~n.yt biztosít.

36 ...Nint a 23. ábrán átjuk, mindké tranzisztor födet emitteres.. apcsoásban müködik azért, hogy erős ités t jó k i tudjuk hasznáni. A tranzisztorok ér teemszerűen.. A"'-osztáyban müködnek, ezért az áramkör vizsgáa á t két épésben végezzük. Eőszö r azza fogako. zunk, miyen munkaponti jeemzőket áitunk be a tranzisztoron és h ogyan, továbbá miyen tényezöket ke a munkapont-beáító áram kör tervezésekor figyeembe venni. A második épésben az egyenáramúag már beáított tranzisztort vátóáramú szempontbó vizs,. gájuk meg, meghatározzuk az erősítését, ietőeg frekvenciaátviteét. Mive a két tranzisztor m üködése egymástó nem tér e sokban, ezért a munkapontbeáító áramkör tá rgyaásakor nem teszünk küönbséget, a kapott er~dmények mindkét fokozatra akamazhatók, Munkaponti adatok Mieött magára a munkapont beáításának ehetőségeire térnénk rá, döntsük e. egyátaán mit váasszunk m unkaponti jeemzönek. A küön böző tranzisztor-karak ter jsztik ákon ényegében n égy adat ovasható e, mégpedig a bázisáram, (I B), a bázis-emitter feszütség (UBE), a koektoráram (Ic), vaamin t a koektorfeszü tség (UcE). A négy adat között a karakterisztikák adják az összefüggést oyképpen. hogy a négy jeemző közi kettőt megváasztva a másik kettő k iadódik, a görbék bő eovasható. Kérdés. meyik két jeemzőt váasszuk munkaponti adatk ént, ameyeket beáítva a tra.nzisztoron, a másik kettő ö nműködően vaamiyen értéket fevesz. Láttuk azt, hogy a k1vezérehetős éget. a k i vehetőtejes ítményt a munkaegyene s, vaamint a munkapont heyzete határozza meg. Ezen okbó kifoyóag cészer ű függeten munkaponti adatnak a két kim enőod a i jeemzőt, a koektoráramot, és feszütséget, váasztani. Iymódon a bázisáram és feszütség fog kiadódni, núg abban az e&etben. ha p. a bemenő U BE feszütséget váasztottuk vona kiinduásként akkor a koek toráram ána be vaamiye:-t értékre, mégpedig tr,:mzisztortó függöen oyan szées határok közntt, ami eseteg igen kedvezőten m unkapontot eredményezne. A két, a.. k imenő-karakterisztika aapján egymástó eéggé függeten m unkaponti jeemző tehát a koéktoráram és a koektorfeszütség esz; céunk ezeket vaam Pven módon az eőre meghatározott értékre beáítan i. A gyakoratban azonban másképp jár unk e, amen nyiben ugyan a koektoráramot fogadjuk e munkaponti adatkét;it, m égsem ezt, hanem az emitterár amot áítjuk be kiván t ér téküre. A vaóságban a kettő között a küönooég eenyésző, mive az emitter árama a ko~ktorétó csak a bázisáram értékéve tér e. ez pedig (egaábbis jó tranzisztorokná) az eőbbi kettőhöz képest igc'y kisértékü. A tranzisztor on tehát az emitteráramot fogjuk beáítani. 36

37 Emitteráram beáítás A végfokozat vizsgáatakor már taákoztunk hőfokstabi munkapont-beáitó áramkörre : ez a 21. ábrán átható, bázisosztó azonban jeen esetben nem akamazható. Az osztó asó tagja ugyanis igen kis értékű eenáást képvise, ami, ha a bemenette párhuzamosan kapcsoódik, a vátóáramú jeet erősen esöntöi. A végfokozatná ez a probéma nem épett fe, mive a vezérés transzformátoron keresztü történt, a bázisosztó pedig a megh ajtótranszformátor középsó, vátóáramúag hideg pontjára vot kötve. A jeen esetben azonban a vezérés kondenzátoron át történik, a bázisosztó tehát közvetenü a bázisra kapcsoódik, az így fe épő sön töő hatás pedig a z erösitést tejesen erontja. Ezért azt a módszert akamazzuk. hogy az emitterkörbe egy RE eenáást iktatunk, a 24. ábra szerint. 24. dbta: A t1'anzisztor munkapontj ának beáftása stabiizá6 emittereenáás akamazásáva 25. ábta: A t1'anzisztoton f ouó á1'amok A bázis és a föd között feépő U BF feszütség két részbó 1)evc5- dik össze: egyrészt a tranzisztor U BE feszütsége, másrészt az a feszütség, amit az emitteráram ejt a Re ee nááson: UBF = DBe+!E RE Váasszuk meg az RE eenáást oyan nagyra, hogy a rajta esó feszütség sokka nagyobb egyen, m int az U B E feszütség, ekkor az utóbbi ehanyagoható, és irhatjuk, hogy UsF ~ JE RE Ez az összefüggés rendkívü fontos, mive azt mondja ki, hogy áandó UsF feszütség esetén (tehát, ha p. a hőmérsék et hatására 3'1

38 ..:. ' ák::ik\ az emiheráram is áandó m ar.nd, hiszen arány os vee. Mive az U J E bemenőfeszütség értéke átaáb3n 0,1-0,15 V közott vátozik, az emitter-en evő feszü.tséget (IB RE) váasszuk kb. -1 V értékűre, így a fenti ehanyagoás tejesen jogos, és az emitteráram áandó esz. Az emitteráram stabiizáásának ez tua jdonképpen a egegyszerűbb m ódja, áthatóan nem más, mint egyenáramú nega tiv \n~:~z:-cs~ toás. Ha tra van még, hogy;m tudjuk biztositani azt, h ogy UaF vaób2.n únndó!egyen. Látszóag a házi" feszütsége nem vátozik. mert az áandó értékű oszt ó áítja eő. A vaóságban az osztón át foyik a bázisáram is, ami a 25. ábra aapj:-n két részbő tevődik ÖS3ze: egyrészt az emitteráram 1-a-szorosábó, másrészt az úgynevezett koektorviss7. árambó, Icu-bó. Míg az eőzö tag áandó, mive az em1tteráram is az, a m f1sodi k ö.::c; ;:e t evő. a visszáram, erősen függ a h6mérsékettö ammt azt a 26. ábrán áthatj u k. 26. ábra: A t ran:ziszto1 visszárama, rn a h őmérsék et függvényében. A bázisáram tehát a visszáram hömérsék~etfü ggése következtében vátozni fog, ez esetijen pedig az osztó osztásaránya is meg fog vátozni. A dogon úgy segíthetü nk, ha magát az osztó áram-át jóva nagyobbra vesszük, mint a többetáramként jeent kező bázisáram, így ennek vátozús3 nem esz b~foyáss a az UaF feszütségre. A. nagy osztóáram vi-szont nzt eredményezi. hogy az R 1 és R 2 bázsosztó-eenáásokat kis értékűre ke váasztani, ekkor viszon t mmt parae eenáások a bemeneten. csökkentik a z. erősítést. Két eenkező hatást tapasztaunk tehát. A jó stabiitás érdekében az osztó eenáását kis értéküre ke váasztnm, az erősítés viszont miné nagyobb értékeket kíván. Nyiván mindkét fet~tet egyszerre kieégítem nem ehet, ezért kompromis.;zumra van st:ükség. A bázisosztót ennek aapján úgy szokás méret::- ni. hogy az asó tagja (R 2 ) néhá ny kohm nagyságú egyen. ami még nem tcrhei e erősei\ a bemenetet, viszont az emitteráram stabiizáásának szempqntjábó is megfee. Az osztó feső tagja (Rt), a teepfeszütség és az V BF feszütség ismeretében számítha tó. IS J

39 Egyen6ramúag csatot kétfokozatú erösítő Az emitteráram stabiizáásának fetétee, mnt az eőzőekben áttuk, az, hogy a tranzisztor bázisán áandó értékű U BP feszi;itség egyen. Azt ia megáapítottuk, hogy a bázisosztó oem mondható rninden szempontbó tökéetes megodásnak. Mive tervezendő }(észüékünkben két hangfrekvenciás erös ítőfokozat műk ö d i k egymás ut:in, fevető(ik a gondoat, nem ehetne-e a másodi'k tranzisztor stabiizáásához szü)c.séges bázisf~zütséget az eső fokozat koektoráró ~ venni oymódon, hogy a két tranzisztort egyenáramúag csatojuk. E7t a megodást tüntettük fe vázat0$<n a 27. ábrán. Nézzük meg, hogyan működik az áramkör, és miyen eőnyöket rejt magáb~n. -~ áb'ta: Kétfokozatú e'tősító.egyenáramú csatoásban Mive a két tranzisztor egyenáramúag nincs eváasztva, ezért a-z eső tranzisztor koektorfeszütsége azonos a második bázisán evő feszütségge, és értéke a következő módon számítható ki Uc.e1 = Ur- (e + s2) Re, aho az áramok jeepwse ~ ébrábó eovashat6. Az egyenet aapján a második tranzisztor beáítását az eső trapzis zt(>rra végezzü~ e: a koektor Aramát, et-t addig sza)áyozzvk (egyeőre ényegteen, hogyan), amíg a második fokozat a kivánt emitteráramra á be, amit egegyszer(íbben úgy ~enórizhetünk, hogy megmérjük ~~ erojt.. terén ev~ feszijtséget. Nézzik meg, miyen jó tuajdonságokka rendekezik a kapcsoás. Tegyük fe; hogy az eső tranzisztor emitter- (vagy ami köze ugyanaz, koektor-) árama stabiizáva van, a hómérsédet hatására tehát nem vátozik. Mive ez a koektorá,ram átaában jóva na.. gyobb, mint a második fokozat bázisárama, ezért a fenti egyenet értemében U CE 1, vagyis a második tranzisztor bázisán evő feszütség is áandó marad, ez a fokozat ennéfogva a hőmérséket s?empont.. jábó stabi esz. A feadatot tehát megodottuk, ugyanakkor pedig i bázisqsrt6t és a csatoó bokkot megtakarítottuk.

40 Az eőerósító fokozat stabiizáása Hátra van még az eső t~anziszt or munkapontj~nak beá\tása. Ezen tranzisztor emitterébe stabiizáó eenáást nem cészerű tenni, mert akkor UcF.J igen megnöne, amive viszont a második.tranzisztor emitterének feszütsége növekedne jóva a kívánt, kb. -1 V Az eső tranzisztor beáítását vaami más módon ke tehát megodani. Szokásos néha tranzisztor-fokozatokat úgy kiaakítani, hogy a bázist egy nagy eenaáson keresztü a negativ teeppontra kötik. Ez a megodás nyiván nem jó, mert a bázisáram h ő mérséketokozta vátozása erősen befoyásoja U BE értékét, hiszen megvátozik a soros eenááson eső feszütség. Mi ezt a megodást hasznájuk fe azza a küönbségge, hogy a soros R 8 eenáás másik végét nem a teeppontra, hanem egy oyan pontra kötjük, ameyiknek feszütsége vátozik a hömérsékette. de oymódon, hogy az eső tranzisztor munkapontjának megvátozását részben kiegyeníti, csökkenti. Erre a céra a egakamasabbnak átszik a második tranzisztor emitterén evő feszütség, UE2 A soros RB eenáást a 28. ábra aapján a következő egyenetbő számitbatjuk ki U.r.2 - U BE = IB t RB Vizsgájuk meg, vaóban krovezó-e ez a megodás a hóstabiitás ~ c~----~ue2 28. ábm: Az eőerősítök bázisáramának beáítása a második tranzisztor emitterfeszütségének segitségéve s.zempontjábó. Tegyük fe, hogy az esö tranzisztor koektorárama vaamiyen okbó k1foyóag megn őtt (p. a hőmérséket hatására). Ennek az esz a következménye, hogy ecsökken a koektorán evő feszütség, íetöeg a második tranzisztor bázisának feszütsége. Ennek eredményeképpen kisebb esz a második tranzisztor emitterárama és az emitterén evö feszütség is. Iymódon ecsökken az R 8 eenáásra jutó feszütség, kisebb esz a rajta átfoyó 1 81 bázisáram. ami viszont az eső tranzisztor koektoráramát csökkenti e. Mive kiinduásként azt tettük fe, hogy ugyanez a koektoráram megnő, átható. hogy az áramkör úgy működik,' hogy a beáott vátozást csökkenteni igyekszik, a stabiitást javítja. 40

41 A megtervezett erösítő Az emondottak aiapján megte~ezett kétfokozatú ~gyenáramúag csatot erösitó kapcsaási rajzát a 29. ábra tünteti fe. Az egyes,. ne :r vi9fo<ozo.t t!9. cibrcj: A k~tfokozatú hangfrekvencicis erósító tejes kapcsoeisi rcjjza., és bemétése eemek érték~i a rajzon áthatók, a fokozat végeges beáításához a következöket ce1szerü megjegyezni. A második. (meghajtó) tranzisztor emitteráramát váasszuk 0,5-1 ma értékű.te. Iyen munkapontban az eenütemű végfokozat ve-. zéréséhez szübéges tejesumény jó kivehető a tranzisztorbó Ha az elsó tranzisztor eniittet áramát IEJ = 0,5 ma-re váasztj u~ akkor 50-es áramerősítési tényezőt fetéteezve a bázisáram kb. 1 8 = 10 JJA esz. Mive a második tranzisztor emitterén evő feszütség kb. Ue2 = -1 V, ezértars báziseenáás közeftö értéke ;c..-~~ : R ~ 1 V 2ii! IOOk.Q B ~ pa A?. így kapott eenáás természetesen erősen közeitö jeegú, hiszen az ára$-!és- feszütségértékek is nagymértékben az egyes tranzisztorok áramerö.sftési tény~jétö függnek. Az áramkör végeges beáítása a következöképpen történik: a másocik tranzisztor emittérén mérve a feszütséget (ehetőeg nagy besöeenáású müszerre} az Rs eenáás vátoztatásáva kb. U22 = -1 V, feszütséget áítunk be. Az így emért kapcsoásban a tabbi feszütség már ön114ködöen beá, és az áramkör stabiizáás szempontjábó is megfeeő_ esz. 41

42 Vátóáramú viszonyo~ erösítés Idáig a kapceoást csak egyemiramú szempontbó vizsgátuk és azt tapasztatuk, hogy a~ áramkör tuajdonképpen egyenáramúag negatívan vissza van csatova. Vátóáramú szempontbó a visszacsatoás nem eőnyös, ezért a második tranzisztor emitterét eég nagy ér tékű kondenzátorra hidegitettük e. Visszacsatoás vátóáramú szempontbó nem évén, a két födet emitteres foko~t a 30. ábrán. 1~ ábra: Az ef'ósító vciziatos rajza. vátóáramú szempontbó átható áramkörre jeképezhető, aho fet éteeztük, hogy az Re eenáás jóva nagyobb, mint a meghajtó tranzisztor bemenő eenáása, tehát meette ehanyagoható. Mive mindkét fokozat úgy vehető, mnt ha a kimenete rövidzárban enne (vagyis midkettö terheése jóva kisebb, mint a kimenőeenáá&), ezért az erősítésük egyszerüen az áramerősítési tényez6- ve vehető figyeembe f c2 :.._ ibt ~ az r. aho ~~ és fi 2 az eső, ietőeg második tranzisztor áramerósitési tényezője emitterkapcsoásban. Ha mindkét tranzisztor áramerősítését átagosan it = (i 2 = 30 értékűre vesszük, akkor az összerooítés ic2 ~ 1.()00 ib esz. yen adatok meett az erós(tőt a végfokozat eé kapcsova, a bemenetrő kb. 2-3 mv hangfrekvenciás érzékenységet kapunk. Mive az érzékenység eég nagy, a zajszint határán van, ezért eőerösítőként cészerű kiszajú tranzisztort fehasznáni. Zajszempontbó a F3-B típusú tranzisztorok a egjobbak, ezek hiányában úgy járhatunk e, hogy kiséretieg áapítjuk meg, rpeyik tranzisztor hozza étre a kimeneten a egdsebb zajt, amit a egegyszerűbben füe eenörizhetünk. A hangszórón haható zaj egkeemetenebb része a magashangokon jeentkező sistergés. Ha a készüékben a magas hangokat e. vágjuk, a hangszín méyebb tónusú, keemesebb esz;-!gyanakkor a fenti zavaró sistergés erősen csökkenm fog. A magasfrekvenciák vá-

43 gása tehát fetéten cészera, amit a meghajtófokozat bázisa és knektora kt.zé kapcsot néhány nf -os kondenzátorra egyszerűen evege7.hetünk.. A transzformátorok és a kisméretű hangszóró m iatt gyakr~n e6á1 az az eset, hogy a méyhangok rosszu, erösen torzftva Jeentkeznek. Mive ezen a hibán a kis méretek miatt átaában segíteni nem tudunk, a egegyszerúbb, ha a méyhangok átviteét is erontjuk oymódon, hogy az eőerösítő bázisára menö csatoóbokk értékét kit~ebbre váasztjuk. Csekéy mértékű méyhangvágást kapunk. ami még aig megy a hangminöség rovására, viszont az igen torzftott méyhangokat megszünteti, ha a csatoóbokk értékét kb. 0.2 uf érték~ váasztjuk. Jó minőségű hangszóró esetén természetesen érdemes ezze az értékke jóva fejebb men ni. Ha a nagy ~jú tranzisztorokat hasznáunk fe az erooítőben, úgy az összerébftés is igen nagyra fog adódni, a készüék gerjedékeny es2. Ugyanez eőáhat akkor is, ha a teep beső eenáása najy, vagy a szűrő eektroitkondenzátor rossz. A gerjedékenységen egegyszerűbben úgy segíthetünk, hogy a meghajtó tranzisztor emittereenáását megosztva, kb. 150 ohm-ot nem hidaunk át kondenzátorra, a 31. ábra szerint. Iymódon negatív visszacsatoás jön étre, bemenóe amive az erősítő gerjedékenysége megszüntethetö. Végezetü megemítjük, hogy a kétfokozatú erösítő enáása közehtöeg az R be = ~ ~ 50!J összefüggés aapján számitható ki; f3 1 = 30-os tranzisztort hasznáva, a bemenőeenáás R be ~ 1500 g értékű esz. Megha;ó ranzi.szor -.. ~ hű r ~ f t J J ISO 81()!f. 41bra: b!j i (' er&ít6 gerjedékenységének megszintetése. vfuzeaat~,s n emittereenáás okamazásciva...

44 V. TRANZISZTOROS EGYENIRANYtTO-FOKOZATOK, REFLEXKAPCSOLAs.. Az eddigiekben a rádiófrekvenciás je demoduájását diódáva végeztük e. Femerü a k érdés, nem ehetséges-e az eektroics<?~ egy~nirányító kápcsoásokhoz hasonóan a tranzisz-tort is iymódon f~hasznáni. Vizsgájuk meg, mi az eektroncsöves, ietőeg ~!oros egyenirányítás aapja. ~. Tudjuk azt,.hogy egyenirányítás akkor jön étre, ha a rádióf~kvenciás je vaamiyen,;nem-ineáris" karakterisztikájú eemre jut. Iyenkor a karakterisztika görbütsége miatt megjeenik a nagyfrekvenciás je burkoó görbéjét képező hangfrekvencia is, és ezt kiváasztva a többi je közü, erősítjük tovább. Az is könnyen beátható, hogy a demoduáció függni fog a karakterisztika görbütségének mértékétö; a egtökéetesebb eredményt az adja, ha a karakterisztikában erős törés tapasztaható, mint p diódákná, aho zérus-feszütségné jön étre egy töréspont, hiszen negativ és pozitív feszütségekre a dióda egészen másképp visekedik. FJektroncsövek esetében a karakterisztikában két heyen átható a -LJ 111 1! IT' UJ h 32. cibra: Eektroncsöves e011enirán1/itó mtinkapont;á~k- ehe11ezkedéu a) anódkönt~ök-edeniránjiító, b) 4u.dtcmk4pcsQ(is.,setén i ~ oyan törés, a111i fehasznáható a demoduáás céjaira. Az egyik a c..coő ezárási p ontjában van: adott értékné negatívabb riesfeszütségekre a csó ezár, az anódáram ebben a szakaszban~- Ezt a jee~get hasznája fe az úgynevezett a.nódkönyök: :fgyenirányító, ameyné a múnkapontot (Ma-ct) a karakterisztika-.íezeri tö'réspont ~ára heyezve, a kapcsoás a negatív féperiódusokat -áthatóan evágja, a demoduáció iy módon átrejön. (32/a. ábra.) ;d rf A mási-k ehetőség ott k ínákozik, aho a rácsfeszütség negativbó p ozitívba megy át. Dyenkor a cső rács-katód közé, mint dióda kin~it, és rácsáram kezd foyni Láthatóan ~ a rácsárá~esf~tség karakterisztika M 2 pontjában evő töréspont (32/b. ábra' is akamas \

45 ' J demoduéásra, ezen az even működnek JcapcsoUi&ok. az eektroncsöves cudion- ' A tranzisztor-karakterisztikákat vizsgáva, azt tapasztajuk, hogy a bemenő-odai karakterisztikának a csövekétő vaó etérése foyt.\n ez a két ehetőség itt nem á fenn. A két töréspont tranzisztorok esetében ugyanis egybeesik, hiszen a bázisáram (ami a rácsáramnak fee meg) és a koektoráram (ami az anódáramnak fee meg) egye;zerre indu, azonos bázisfeszütségné Ez közvetenü beátható abbó is, hogy a k~t áram hányadosa közeítőeg ~, vagyis az áramer~ sítési tény~. ami áandó érték. Tranzisztorokná tehát csak egy oyan töréspontot taáunk, amit fehasznáhatunk a demoduáás céjaira: ez a 33. ábrán átható ~ 4br4: Tr4nzntoror egyenircínyfüb 4 ktn ttkterisztiktz. nös Q(Jrbütr~ \._ gének fehasznáástiva Ic-U se karakterisztika ' töréspontj a, heyesebben erősen görbüt szakasza. Ha a munkapontot ezen a szakaszon, pl a M3 pontban veszszük fe, a tranzisztor áthaü.)an a pozitív féperiódusokat evágja,. a negatív fé~riódusok viszont vezérik a tranzisztort, a koektoráramban tehát:..~ gyrészt maga a nagyfrekvencia, másrészt a burkoó. görbét, vagyis a moduációt képező hangfrekvencia is meg fog ]eenni. Mive je a bázisra kerü, ezért a jeet feerösitve vehetjük e a koektoron, -a tranzisztor tehát két feadatot át e egyszerre: demoduá és egyben erősít- Nem tiszt.áztuk még, pontosan ho vegyük fe a tranzisztor munkapontját, MB"'8t. Eméetieg vaaho az Use = 0-(-100) mv köz~~i tartpmáb~ban fevett munkapont adná a egjobb eredményt a torzt+.as, vabmint az erősítés szempontjából Gyakoratiag a egegye;zerúhb, ha ~ ~~h pontot a zérus bázis-emitter feszütségre áitjuk ~ ój!int azt~,3~. ábrán is fetüntettük. Ebben az esetben a tranztsztor nvugarni,e}éfeszítése zérus, tehát a bázis a bemenéten evő rezgőkör ir.dukti~n keresztü a födre köthető.

46 Az egyenirányító tejes kapcsoási rajzát a 34. ábra tünteti fe. A tranaisztoros egyenirányító is teceő hatássa van a ~ökörre, ezért ezt is a kör vaamiyen megcsapoására szokták kötni. Mive a kapcsoás mcködése fefogható úgy, mint egy bázis-emitter réteg.. dióda, ameyik egyenirányít, és az így demoduát jeet a tranzisztor egyben tovább erősíti, ezért a diódakör bemenő eenáhásáró emondottak (1. f~jezet) közeítöeg itt is érvényesek; a megcsapoás mértékének kiszámhasa tehát az ott megadott diagram aapján- közeitóeg- evégezhető. Láttuk azt, hogy a tranzisztor koektoráramában a nagyfrekvenciás je is megjeenik. Mive jeen esetben erre nincs szükség. ezért azt!egegys7.en:bben úgy szüntethetjük meg, hogy a koektort a 34. ábra szerint egy oyan értékű kapacitá&sa hidegítjük, e, ameyik 3'4. cibra: Tran.zisztoros egyenitányit6 kapcso6si rajza, zérus eőfeszítés es etén a nagyfrekvenciát esöntöi, hangfrekvencián viszont még nem okor ényeges jecsökkenést. Erre a céra kb nf értékű kendenzá tor fee meg, fetéteezve, hogy a koektoreenáás értéke a szo. kásos néhány koun.! Pozitív visszacsatoás., Az eddig tárgyat erősítőfokozatok kivéte nékü~ hangfrekvenciás sávban müködtek, tehát a már demoduát jee) erósítették. Ez azza magyarázható, hogy az erősítés így vaósítható meg egegyszerübben, hiszen a forgaomban evő, hozzáférhető tranzisztorok döntő többsége kisfrekvenciás, vagyis a megszokott formában nem akamas magasabb frekvenciák erősítésére.,.. A most tárgyat tra nzisztoros egyenirinyító-ka~ásná azonban megjegyeztük, hogy a bázisra jutó nagyfrekvenciúrjeet a tranzisztor feerősíti, és az megjeenik a koektoron. Ez az erosftés ugyan -

47 (mivé cés~rúen itt is hangfrekvenciás tranzisztort hasznáunk fe) igen kimi, iyen formában nem hasznáható fe, mégis módot nyújt arra, hogy a kapcsoás erősftését megnövejük. A ehetőséget erre a pozitiv visszacsatoás adja. Az a kis je, ami csekéy mértékben ugyan, de feert'ssftve a koektoron megjeenik, akamas arra. hogy vaamiyen m6don visszavezetve a bázisra. pozitív visszacsatoást hozzunk étre. A pozitívan viss2acsatot je, mint energia, pótoja a bázisban evő rezgökör saját veszteségeit, így annak hatáscis jósága (Qo) erősen megnó. Mive a rezgökörön a je a Qo-szorosára transzformáódik fe, ezért a je szintje a bázison meg fog növekedni. átszóag "er&ítés" jön étre.. - ~ IS. cbn: A ptkfttv msuacaatoá M(/J/ tzcibcu110zh4tó m.egoddaa:o a) torm forq6kondenzáuw1'a, b) pd1'huzamoa potencióméte1'1'e, c) soroa pottncfó.; mtet7'ez. ch,az eőbbi megodás küön visszacsatoóteke1'ca nékü t 7

48 A pozitív visszacsatoás négy küönbözö megodását a 35. Abra tünteti fe. Mind a négy kapcsoás tranzisztorának koe~torkörében me& taájuk az L, fojtótekercset. Erre szükség van, hiszen az e6:ő fejezetben emondottak szerint a hangfrekvencia meó a nagyfrekvenciás összetevöt egy kondenzátorra kiszürjük, hogy az ne kerüjön a következő hangfrekvenciás fokozat bemenetére, és igy ne okozzon túvezérést vagy egyéb zavart. Magát a koektort viszont nem hidegíthetjük e nagyfrekvenciéa S21e111pontbó, mert akkor nincs jeünk, amit visszavezethetnénk a bemenetre, hogyezzé vis::.--zacsatoást idézzünk eő. Ezt a nehézséget odja meg a fojtótekercs: mint munkaeenáás működik a rádiófrekvenciás je számára, nagy erósitést és így jó visszacsatoást tesz ehetövé; ugyanakkor nem zavarja a tranzisztor hangfrekvenciás müködését; a koektoreenáást pedig ugyanúgy, mint eőbb, nagyfrekvenciás szempontbó ehidegithetjük. A pozitív visszacsatoás természetesen nem ehet oyan mértékú, hogy a kapcsoás begerjedjen. A visszacsatoást ezért úgy ke megodani, hogy szabáyozható egyen, mindig be eh~n áitani egy oyan áapotot, amikor a visszacsatoás az "erosítést" erősen megnövei, de az áramkör még nem gerjed be. A 35/a.-:;ábrán a vis6z8- c:satoás mértéke a soros C., kondenzátorra szabáy~tó. A. b) és e) ábrák: szerinti kapa;oásban a visszacsatoást poten(fióméterre áithatjuk be; az eőbhin párhuzamosan, az utóbbin so~ potendóméter a kamazásáva. Mindhárom megodásban küön visszacsatoó tekereset hasznátunk A d) ábrán átható áramkörbe~ a rezgőkör egyik megcsapoasát födetük e, s ezáta a küön vi$i~_c$ato6 tekeju feesegessé vát. ReDex-fokout Az eőzóek ben ismertetett visszacsatot egyenirnyftó-ka~ásnak két igen nagy hibája van. Az egyik az, hogy ényeges "erösíté6", vagyis érzékenység-növekedés nem érhető e ve~ -'mert tú erös visszacsatoás esetén a kapcsoás instabiá váik, begerjed. A másik körümény, ami hátrányáu róható fe, hogy nagy rtít>duációs százaék esetén (vagyis nagy kivezéréskor), a torzításqjc jgen nagyok; ez egyébként az eektroncsöves egyenirányítókná is. megvan. Az érzékenység további növeésének útja az úgy;ri~vezett r.efezfqkozat akamazása, ameyné egyetien áramkörre a következ() feadatokat végezzük e: nagyjrekvenciás erösités (pomtiv visszacsatoássa), demoduáás, hangfrekvenciás erősít_és....~. A tranzisztorra tehát eöször a bejövő rádiófrek.v.enciát erós(t,.. jük fe, többnyire kismértékű pozitív visszacsatof,s~. segítségév~, majd m1nt hangfrekvenciás erősítót is feh~znájuk. A 1nagyfrekven :ci.ás jeet közben természetesen "demod~ni ke~ : mive 'ezt a.t17nz_isztorra evégezni nem tudi~k, -ez.t a közbeutta.tott diód

49 áramkör átja e. A demoduátoron eőáított hangfrekvenciás feszütséget ismét visszavezetjük a refex-kapcsoásban dogozó tranzisztor bázisára, 'igy annak erösitését kétszer hasznájuk ki. t,_ e.. 10 IOn q,=-100/c 100 n 36. 4brc: Refez 7 ~pcsods, kitdi6dás eazü.tsigkitszerez6 demoduátom A refex"kápcsoás rajzát a 36. ábra tünteti fe. Az eddigiek aapján az áramkör múködése könnyen megérthetó, figyeembevéve a következöket-i Takarjuk e egy pianatra a két diódábó áó demoduátorfokozatot. Az Igy kapott áramkor áthatóan nem más, mint egy pozi ~van vissza~átot nagyfrekvenciás erősítő, tejesen hasonóan a 35/ d. ábráhoi, :azza a küönbségge, hogy a tranzisztor csak er&it és nem dem~itá; a tran~isztor munkapontja ennéfogva másképp heyezkedik e, ezért van szükség az Rs báziseenáásra, amive a szokisos munkapontot áitjuk be, továbbá a csatoókondenzátorra, hogy a eváasszuk. A demoduátorfokozat ényegében két diódábó áó úgynevezett feuütségkéttzerezó-.kapcsoás, amit a 37. ibrán küön kirajzotunk. Ar. iramkör tjritködése a következöképpen érthető meg. Tegyük fe

50 c, 4 o--1r , "...~ TiunriJzor ~, 37. ábra: Két diódáva múködó feszüts~gkétszerező demoduátorkapcsoáa et&eóre, hogy a demoduátorra kerüő nagyfrekvenciás feszütség nincs moduáva, ampitudója tehát konstans, Uo értékít A nagyfrekvenciás je pozitiv féperiódusa csúcsértékre, vagyis U o feszütségre töti fe a C 1 kapacitást a D 1 diódán keresztü (ameyik iyenkor kinyit). A negativ ~éperiódus aatt a D 1 dióda nem vezet, e van zárva. Kinyit viszont a D2 dióda, és rajta keresztü fetötődik a C2 kapacitás. Mive a C1 kapacitáson már eeve U6 feszütség van jeen, ehhez a negatív féperiódus U o arnptitudója hozzáadódtk. így a Cz kapacitást 2Uo ampitudójú feszütség töti, ennek következtében a rajta megjeenő feszü~g is 2Uo esz. A kapcsoás tehát vaóban kétb-z.erezi a feszütséget, hiszen a C 2 kapacitás a tápáó jeforrás ampitudójának kétszeresére tötőd ik fe. A tnűködés ezek aapján könnyen megérhető. Abban az esetben, ha a nagyfrekvenciás je moduáva van, vagyis az Uo arnptitudó vátozik, úgy a C2 kondenzátoron evő 2Uo feszütség is vátozni fog hangfrekvenciás ütemben, a demoduát je a c2 kondenzátor kapcsairó evehető. A D 2 diódábó és a C2-R 2 -bő áó diódakör működése tuajdonképpen tejesen megegyezik a szokványos diódak.ap<sq(ssa, csupán az őt tápáó jeforrás ampitudóját a Dt dióda megkétszerezi, így kétszer akkora nagyfrekvenciát egyenirányít. A jeen esetben a C 2 és R 2 eemek küön a kapcsoásban nem szerepenek, a R 2 eenáást ugyanis a tranzisztor bemenőeenáása adja, a c2 kapacitást pedig tejesen hasonóan a tranzisztor bemenőkapacitása, vagyis az a kapacitás, ami a tranzisztor bázis- és emitterkapcsai között jeentkezik. r. A dernodutát hangfrekvencia a tranzisztor bázisáta kerü, a feerősitett jeet pedig a koektor-eenáásró vehetjük e. A koekto~enáás "meeg" végét rációfrek:venciás szempontbó itt is ehidegftettük, hogy a nagyfre kvenciás je a további han~frekvenc1ás fokozatok müködését ne zavarja. rt~ Refex-fokozat méretezése '..t "' Miután az áramkör működését nagyjábó tisztá?tok, vizsgájuk meg. muyen szempontokat ke a méretezés során fidet\;mbe venni.

51 Nézzük meg eőször is, hogyan áítjuk be egyenáramúag a fokozatot. A tranzisztor, mint a 38. ábrán áthatjuk, úgynevezett "önstabiizáó" kapcsoásban müködik. Ennek ényege az, hogy a soros Rs báziseenáás feső vége nem a teeppont ra, hanem a koektorra csatakozik. Az iy módon étrej övő negativ visszacsatoás k~0.5ma '~-f 38. ábra: Tranzi&Zt01' "ön.stabiizáó" k4pc1odaban vátóáramú szempontbó RB nagy értéke miatt ehanyagoható, egyenáramú szempontbó viszont igen kedvező, mert stabiizája a tranzisztor munkapontját. A stabiizáás a következőképpen megy végbe: növekvő koektoráram esetén a koektoron evő egyenfeszütség ecsökken; ezze ecsökken a Ra-re jutó feszütség, és a bázisáram értéke is. Ez azt vonja maga után, hogy "visszahúzza" a koektoráram növekedését, hátrátatja azt,. tehát növei a fokozat stabiitását. Ha a tra nzis%tor koektoráraraát kb. 0,5 ma-re, a koektorfeszütség értékét pedig -1 V-ra váasztjuk, akkor a báziseenáás értéke kb. RB = 100 kohm értékűre adódik, mint azt az ábrán is fetüntettük. Nem beszétünk még arró, hogyan határozható meg a jeen esetben a megcsapoás menetszáma, ahová a bázis csatakozik. Mive a refex-1:;apcsoá.s nem mint diódakör, hane m m int nagyfrekvenciás erösítő terhei a rezgökört, &.ért tuajdonképpen a tranzisztor nagyfrekvenc~án mért bemenőeená ását keene ismerni ahhoz, hogy az iesztés t számoni tudjuk.. A hangfrekvenciás tranzisztorok bemenőeenáása a.> középhuámú sávban igen vátozó, kb. néhány száz oun értékűnek vehető fe. Iyen kis eenáás iesztése a rezgökör rezonenciaeenáásához (ásd. fejezet) igen nagy áttétet eredményezne, ami- nem kedvező. Figyeembe ke venni viszont, hogy a pozitív visszacsatoás a viszonyokat megvátoztatja, hiszen csökkenti a rezgökör 11eszteségeit. Gyakoratiag a egk edvezöbb eredményt a 6 : 1 arányú áttéte adja, ami áthatóan jóva a várt iesztés aatt van. Végü határozzuk meg, miyen értékű fojtóteke~re. ietőeg ~rókonden~torra van szükség. A fojtó indudivitását az aapján váasztjuk ín~g. h ogy impedanciája eég nagy egyen nagyfrek-.~o>

52 -- venciás szempontbó {tehát középhuámon), hangfrekvencián viszont egyen rövidzárnak vehető. Ebbő a szempontbó a L, == 2-3 mh fojtótekera jó megfee; a egegyszerűbb erre a céra egy közöm;éges hosszúhuámú moduátor-tekercset fehasznáni. ~ fojtó és a koektoreenáás közis pontját nagyfrekvenciásan hidegftó kondenzátor értékét C = 10 nf-ra. váasztottuk; ez esetben ugyanis a magashangok evágása még nem küönösebben nagymértékű. A visszaesatoó-ánc értékei 10 pf és 0,47 Mohm, az utóbbi vátoztatható, ami ehetövé teszi a gerjedésmentes, jó érzékenységet biztosító pozitív visszacsatoás beáitását.. VI. TRANZISZTOROS VEVOK~ZOL!KEK TÖMBVÁZLATA Végigtekintve a tranzisztoros vevőkészüékek sokfée fajtáját, jogosan vetődik fe a kérdés, tuajdonképpen meyiket épitse meg az ovasó, meyik kis vevő feene meg számam\ egjobban. Pontosabben igy fogamazhatnánk ezt meg: sorra vettük ~zókat az építókockákat {áramköröket), amikbő ezek a vevőkészüékek ö.sszeáithatók; a kérdés az, miyen eemekböj és hogyan rakja össze u amatör az építeni kívánt készüéket. Erre szeretnék feeetet adni ebben a fejezetben, aho néhány vevőkészüék bokksémáját i.srne\ tetjük. Ewfooraú wó}ó Fejhag. \ ' 39. cíbnj: Ewtranzisztoros. fejhagatós 'e'v6készü~k ~ v " { Azok számára, akik csak a heyi adó msorát kivánják haptni és magas antennáva rendekeznek, a n. fejezet egy~tranzisztoros fejhagatós. Aramköre a egmegfeeőbb, ameynek 'vizatát a ai. ábra mutatja.. Akik nem eégednek meg a fejhagatós megodássa, eenütemú végfokozatta egészítsék ki a készüéket; ez esetbe9; f végfokozat meghajtótranszformátorának primértekercsét egysze~ a fejhagató heyére ke bekötni (40. ábra). ~-, Ha a heyi adó sem biztosit m~gfeeó. nagyságú j~et, vagy a magas antenna nem eég jó, akkor a vev6 érzékeny~i(e kicsi.esz. Ez eset~n az egy-tranzisztoros meghajtó fokozat heyft~ a IV. f~jezetben SmerteU!tt, és a 29. ábrán átható ~ kétfokoutú meghajtót épftsük meg; a készüék érzékenysége így jóva nagyqb esz. Azok számára, akik vevőkészüéküket hordozható kivite._ben

53 t}j v. ké fok t---t eró.ritó Eeniifemű t---t "é9{01c 40. ábra: Demoducit07'bó, meghajt6bó s eenütemű tjigfokozatbó áó ~evóké~ék kívánják megépíteni, a magasantennás megodások nyiván nem feenek meg. A ferrit-antenna azonban ényegesen kisebb bejövő feszütséget szogátat, ezért cészerubb a refex-fokozat akamazásáva a keő érzékenységet biztositani. A 41. ábrán átható fejha- 41. cíb1'a: Refez-kupcsoásbó és kétfokozatú e1'ősítőbő 4Uó fenit--antemuis '!: készüék c~. gatós készüék refiexkapcsoásbó, továbbú a fent emített kétfokozatú meghajtóbó á. Ezze a h~yi adó minden további nékü vehető; magasantennat akamazva f>t'dig (umit kb pf-da csatounk a rezgőkör azon v{-gt re, nhov1\ a pozitív visszacsatoást viszszük) néhány küfödi adó is w hctö esz. A fejhagatót i.~mn epni.tcmú végfoko?.attp. és hangszóróva heyettesítve kapjuk a 42..ibm.szcrinti vevökészüéket, ami érzé- :---t Refex :....._...,. kapcjo ás /wa ani,_. Ké{orozotú eró'sió tf2. óbro: A 41. QÖra szerfnti készüék eenütemű végfokozatta eá~oo kenységben azt nyújtja. amit egy iyen,,egyenes'' vevőtő egyátaán megkívánhatuntt...:a vevö tejes.kapcsoási rajza a 43. ábrán átható. Osszefogas*ént tehát azt mondhatjuk, hogy rendszeresen végigmenve a thzetünk áta ajánott úton, megépítve a vevőkészüékek egymásbó kifejesztett sorát a egegyeszerübbt ő fokozatosan a egutosóig, &ztírve a tapasztaatokat. nemcsak egy hasznáható vevők észüék bftfukába jutunk. hanem tudásunk is eéri majd azt a mértéket, amr ~~ komoy <t bb szupervevő megépítéséhez eegend é' esz. : ~ - Ennek ~nyébe n kívánunk sok sikert kezdő tranzisztoro1 cmatőreinknekfj - E.

54 ~ ~ J r ~... &~ ~ - ~ i c ~ o ~ It ~! ~._)O :-- ' t ~ ~ :- t-1 ~ - ' -- ~ t ft "' ft o, ii". ~- e ft s::: - 2 ~. ~ ~ ~ -. '9- o... ~ ~ ~ ~ ~ -- ca ~ ~ 0 t i:' t. ~ a-- ""' ~ ~ o M

55

56 . t J:. "',. r",~.ha... _,,; ~ ~ Cs JI (4 D1 45. tibra: A reje%-vev~ tez;es Jeapcsoási 1"4jZtJ T 1 MegM.ttótramztormdtor: M 20-as Permaoy C, A~ = 0,3 cm2 égrés nékü s m~. ~ ó,~. mm Cui me C!J 0,1 mm CuL me 0 0,1 mm CuL T 2 Kimen6tmnsztormátor: M 20-as Permaoy C, Av c: 0,3 cm2 égrés nékü f-.5 '70 me 0 0,3 mm CuL me f' o.us mm CuL a-a 3M me íz' 0,15 mm Cu. --. Ct c 2 Cg c 4 c~ c 6 c; Cs Cg Ct o L/ 5-10 pf 500 pf forgókond. nf 10 pf 100 pf 10 nf 25 i-lf 10 ~ 25 ~F so~ 2-3 mh R 1 0,47 Mohm potm. R2 100 kq R3 4,7 kq R4 1 kq R kq, R5 5,6 kq R7 1,5 kq Ra 1 kg R 9 4,7 kq R 10.2'O Q R t 1 NTC 270 gj25 termisztor Iny ~a ma az X jené mérhet6t

57 _) MAGYAR HONWDELMI SPORTSZÖVETS~G RADIOAMATOR FŰZETEI 27. SZAM Szerkeszti: KUN JOZSEF ),'.., Kad1a Maeyar Honvédemi Sportc;-?.1\VM!;t'!~ Rak óczi Kiddó Fe e óc;: K á d á r Aber fi3.ui4j - Zrinyi Nyomda, Budapes'

58 ... - To---, -+ \

59 TARTALOVIJEG YZEK I. K ristáyegyenirányítós vevő ~ II. Egyfokozatú han ge rös ítő a kristáyegy en ir~nyítós vevőhöz 10. Hangszórós végfokozat IV. Eííerősíö és meghajtó fokozat V. Tranzisztoros egyenin1nyító-fokozatok. rcfex-kapcsoá:s 44 VI. Tranzisztoros ven"i<:észü'kek tömb\ ázata ) -. :J ~

60 Ára: 4,80 Ft MIGYIR HOIVtDELMI. SPIRTSZÖYITStG.. RátWama~t üzdei A SOROZAT EDDIG MEGJELENTS ÁMAI:,. 1. sz. BANSZEGI: Hogyan ehetsz rádióamat6r? (3,60) 2. sz. F ÜVE SI : Eső rádió~ékem (3,60) 3. sz. STEFA f'..'ik : Tanujunk morzét! (3,60) 4. sz. LENGYEL: Rókavadászat rádióva (2,41ij H 5. sz. KUN : T eevizió távosági véte (3, 60) 6. sz. MAKAI: Amatör magn etofon három seb ességr., (3,60) 7. sz. HET~NYI: Teevfzió- és URH-antennák (3,60) ~- sz. F ÜVESI : 11:pftj0k eső hangszór;js rá diónkat (4,60) 9. GYURK OVICS: TeevíZió készüekek j avtás a. (.\T 301) (3,60). 10. sz. ZOLTAN : AmatO!r TV vevőkésztiékek (4,80) 11. sz. GYURKOVICS: TeeVizió k észüék ee javuása JI. (AT 501) (3,60) 12. sz. SOR.)i:G : Hat e ektronikus hangszer (3,60) 13. J.MAN-HRABAL: 1000 tranzisztor és dióda adatai I. (6,00) 14. sz. N- HRABAL: 1000 tranzisztor és dióda adataj. (7,20) 15. sz. HIDV~GI: Kezdó r ádióamatör adástechnikáj a (6,00) ANYJ: Hazai magnetofon készüékt:k (6.50) ~... 1' ~matöröknek (4,80) 20. sz. :RCZFALVI: Tf',IIP.n'"i711~ Ir.A~ft ez. ROSTAS: URH Tétetechnika amatöröknek 22. sz. ROST A S : URH vétetechnik "... a amatoroknek 11. (6,- ) 23 sz. GOND A StabWzátorok k. e e troncsóvej és tranzisztorra J (6,-) t sz. SZ"'PE..,. Ra'dió amatörok - matematika - Ja I (4,80-6,-) 26. sz. Hús z tranzisztoros kapesoás (3,60). 27. sz. H AZMAN- K OV A c s. Tr i anz sztoro!t rádiót épitünk (4,80) ELŐKÉSZÜLET BE N Amatőrantennák.. A füzetsorozat megjeent számai be KISZ radióamatör és ezenne szerezhetok a vagy p ostán megrende hető~ter botjab_an és a k önyvesbo Budapest, VI. Lenn-k:rt. az amatör bot eimén : '~ \ t