KENÉZ HEKA ETELKA A FÉNY TÁNCA

Átírás

1 KENÉZ HEKA ETELKA A FÉNY TÁNCA

2 KENÉZ HEKA ETELKA A FÉNY TÁNCA részben saját illusztrációival Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 Előszó Kenéz Heka Etelka, immár harminchatodik, újabb verses kötetét lapozhatjuk. Nemcsak ebben kivételes ő, hanem abban is, hogy most is, hasonlóan eddigi köteteihez, a szeretet és jóság hangján szól Embertársaihoz, Olvasóihoz. Nem egyféle hang ez, hanem versei változatos témákat ölelnek fel. A keleti kultúrákkal átitatott filozofikus, ezoterikus hangtól kezdve a szerelmi lírán át, az elmúlásról, halálról és az élet örök titkairól, misztériumáról ír. Verseinek stílusát az archaikus gondolatszerkesztés, a szabadvers és az elegánsan elhelyezett bokorrímek teszik változatossá. E költészet középpontjában, mégis a Szerelem misztikája áll. A női lélek minden rezdülését ábrázolva szól egy olyan Szerelemről, amely teljes odaadást kíván, kompromisszumok nélküli és amelynek a halál sem vethet véget. Szinte sorsszerű, hogy ő maga is a Nemzetközi Szent György Lovagrend tagja. Már már a trubadúrok fin amor költészete és a középkori spirituálisok amor sanctus a tűnik elénk, ezúttal az Úrnő, trubadúr költőnő, szemszögéből égi szerelme örök tüzében. Könyveihez előszót barátai, alkotók, írók, költők, neves közéleti személyiségek írtak. Nemcsak e megtisztelő névsorhoz csatlakozva, hanem eddigi művészetpártoló, maecenas-i tevékenységedhez méltón, a klasszikusok hangján, alkaioszi versmértékkel köszöntelek újabb köteted megjelenése alkalmából: dr. Szabó Pál 3

4 A lelkek bástyája Kenéz Heka Etelkához Mesés időkből távoli ősöket sorolsz: görög vagy nílusi istenek nevét családnevedben őrzöd, újrateremted a tűnt aranykort Etelka, köztünk! Áldjuk a két kezed, szakácstudásod, ételeid sorát; saját, s a bécsi ízeiddel fűszerezed meg az életünket. Akit Te meghívsz, mint fejedelmi sarj, bejárja főztöd által a Földet is, csatáz a kés, kanál, a villa, cseng a pohár ital asztalodnál! El is felejti, kinti jaját-baját kizárja, ajtód várkapu; rózsaszín szobákon át a lelke éled, el sose menne, ha megtehetné. Tenálad él csak Múzsa, ha verseket megírsz kötetnyi szellemi étekül nekünk, s a túlvilági Férjnek égi szerelmed örök tüzében. Lovag, Nagyasszony! Lelked a bástyafok: ha kell, s ha szükség hív, adományozol; Veled, mögötted él a Város szíve dobogva, tiéddel: együtt! Szeged Hódmezővásárhely, XII. 5. dr. Szabó Pál, a Szegedi Írók Társasága alelnöke 4

5 II. előszó Vita az Úrral Óh Istenem, mit is köszönjek én ugyan meg tenéked: e félelemmel telített rövid, rejtélyes puszta létet? A fáradság terhének gyümölcsét apály és dagály közt, amit nyújt a rögös lét, vagy mert félelmet érzek egy mámorító csókért? S ha csillapítom testem hevét, már is vezekelni kell a bűnért Alattam imbolyog a Föld Fölöttem az ég titkot ölt Hát kitől kérdjem: hova is lesz az énem? Egy marok por lesz a testem Hova tűnik a bezárt egyéniségem? Istenem, az angyalaid hírnökül hozzám küldjed még mielőtt a testem a fekete földbe süllyed A gondolatvilág elpusztító tetteid megveti, s a világodat képzeletben meg fogja dönteni, de a Földnek zsarnokát, a halált egyáltalán nem érdekli, Lehet, hogy vágyát így éli ki. 5

6 Ős Athén Álltam az ős Athén dombján A fénysugár koszorúban lengett a hajad dús lombján Visszatükrözte benned az aurám Láttam az éjben a titkos Hold sugarán, mely a szívem táján a fényét szórta reám E sugár élt bennünk és szállt a hajad fényzuhatagán Ömlött reám, mint büszke fára a borostyán Ereink szálán bennünket összekötve a szerelem vérünk lázas folyamán. Mágia Olykor a csillagok szememben égnek, amikor reám lenéznek Érzem az isteni kábulatot Támadó erőt nyerek Reám hull az érzelem leple, s kapcsolatot hoz lelkembe A szeretet a fénnyel és szerelemmel bennem mágiával idézi fel. Tűz Ha jön a végórád Élő tűz jár majd át, s megvalósítja az Úr benned az égi fény tartalmát. 6

7 Szerelem Ó, mennyei napok Mikor én veled vagyok lelkem az ég tetején, arcom érinti misztikus fény A szerelem szava a mélységből jön föl Forrásvíz zúgása a hangja Mennyei dallama áraszt el zsongva Olyan bódító, mint egy ősi monda. Boldogság sziget Óh, mámoros érzelem kérlek el ne vessz! Szerelmi boldog kín tépj engem s epessz! Ilyenkor a lélek kincseket terem Óh szerelem, te vagy a titkos boldogság szigetem. Csillagfény Ha majd kondulnak a harangok fölöttem szerelmem szálljon el velem, múljak el elégedetten A csillagomban odafenn gyúljon ki a mély érzelmem, mely a szemet is vakítja Ilyen látvány legyen az égen! 7

8 Rózsa Piros rózsa, állj meg egy szóra Az elmúlásban remeg, hajlong az önárnyam Érzi, hogy jön rajozva felé a végső óra Olyan, mint a bánatos, fonnyadt rózsa szirma Elrabolja az idő a gyönyörű kéjt róla! Élet Olykor a szenvedés is édes Küzdeni a célért az akarat képes Harc, küzdelem, félelem Érzem, hogy élek, hisz szenvedek. Türelem A segítő szellemek már a prófétáknak is a homályos múltban segítettek Kapcsolatukkal a nagy mágusok gyógyítani tudtak! Szent jelek ezek, melyek benső látáson át mindig segítenek Ez a kapcsolat a mai napig nem szűnt meg Sorsom egy égi pecsét a homlokomon A bensőmben kiált egy hang Lehet jó vagy rossz a sors Ez egy szellemkód, egy titkos rang Ez a hang a tanítómesterem Haladj előre lassan Türelem, türelem! 8

9 Isten Fürkészem Isten gondolatát Elmélyülve az időtlen szentségben A természet feletti fizika tudománya lesz az érvényes filozófia, amely a lét titkait keresi Kutatja az igazságot, mely valaha értelmét vesztette A szellemi elborulás korába visszavezető útja csakis az elvont filozófia és a metafizika Csak ezek lehetnek az égi titkok kulcsai. Gondolat A gondolatom lát Feltámaszt bennem sok szép éjszakát Szép emlékeim tarka Reá a fény omolva A gondolat mindent bejárt Elhagyva szépet, csúnyát Elhagyva templomi homályt A lelkem mindenből kiszállt A fényre vágyva lelkem az ég fele szállt! 9

10 Isteni szerep A hegyen a szőlőkunyhók izzó naplementben ragyognak A lemenő Nap útján új élet gerjed Lehet, hogy most bókol az ég másik oldalának Bíbor gyönyör száll alá az ég alját elhagyván Ha lenne szárnyam mennék utána A bűvölet szememben felragyogna Játszhatnám isteni szerepet egy pillanatra. Álom A vész a légkörben árad Képekben az emberre támad Hideg szelet kavarnak az észak vihar fogak Délen a Nap tüzet rak A parazsak reánk hullanak Összehúzom magamat Itt van újra az alkonyat A lég lehűl, az eső szakad Az álom majd csak elragad. 10

11 Szentéj Reményem havas éje fagyos hideg hólepelben szent borzongást érzek Bennem a mécs világ ébred Lelkem fényt hint Az ész, a test már nem észleli a kínt! Kinn kesereg egy sirály Bent a szívem magára talál. Álom mese Hogy is fogjam föl Az életem csak egy álomkör Itt a Földet bejárom, de nem találom elveszett boldogságom Lehet, ha a Holdon lennék előbb reá akadnék Megkérem Istent, ha szabad Küldjön le az égből egy angyalt, aki engem karjaiban elringat Lehet, hogy küldött csak eltört a szárnya? Leesett a világon más tájra Hiába várom, nem találom a mentőangyalom Kísért a csalfa vonzalom Lelkem mélyét fölveri Szívem bánatát ajkam elkesergi. 11

12 Szálló lélek Az ember legszebb kincse a megfoghatatlan lelke, mely örökké száll a fenséges hatalmú égben Leolvasztja róla a hideg közönyt sorra Így már csak a szeretet lesz az ő földi lakója, melyet odaad másnak, az igaz érzelmű tisztaságnak Majd felröppen a mennyek kapujába s jelenti a hatalmas Úrnak, hogy a lelkek egymásba borultak Így örömfényt gyújt a csillagoknak! Az Úr Az Úr parancsa engem sokszor hajszol ha felragyog a fénye bennem tisztán olykor Gyúljatok fel bennem csodálatos eszmék, alkotni kívánok még! Áhítat A szeretet szomjam sose ki nem hűl Aura veszi fentről körül Szálljatok reám körbe éteri szellemek Az emberekben kihalt a szeretet Szeretettel telítve a lég Lelki áhítatra meddig várjak még? 12

13 Eszme Az eszme, ha hagyod s nem győzöd túlsúlyát le lehetséges, hogy a halálba is elkergetne Ha elérted célod, a ember nem is olyan boldog, m int hitte Ami tegnap lelkesített van úgy, hogy Isten csalfa játékának véled Olykor fegyverként hat a tudományod, de az égi szent pecsétet nem lehet sosem feltárnod Az Úr azt senkinek nem engedi Azt ő magának szenteli A te tudományod beissza a Föld Égi fényt magára sosem ölt. Szárny Szellemem felettem lebeg Az ősök nyomán gondolatom ott kesereg Bennem a lakó a szerelem Előttem a jövő, mely egy percnyit sem áll A jövő nem más mint halál, az örök álom zár Fölöttem a menny fénye A szentületnek fensége Alattam a katlantűz lángja a lábamba mar, pedig szárnyakat nem szerezhetek egyhamar. 13

14 Sóvárgás Sóvároghat a szerelmem Mit ér ez mind, hisz nem vagy a közelben itt A szerelmem hiába int Nem nyughat el sem reggel, sem nappalon, sem szomorú alkonyon, sem tengeri habokon, sem üde liliomon Hozzád sóvárogva száll, mint vízen a jajgató sirály Csak egy mozdulattal lennél bár közelebb, hogy a vigasztalan virrasztásaimban látnád a lelkemet a hervadt virágos kertemben ahol nyugtom nem lelem, s ahogy a szemem bogarából elköltözik a hajnal fénye a feledés honába, ahol ismeretlen a szerelem neve. Tenger Valaki nem rég a szívéhez szólított, fogta a kalapot, botot és elutazott Elment a tengerre, vagy számomra az örök valóság kertjébe. 14

15 Echó A neved a gondjaim nyugtatója A hangod kelleme beterít Szemednek fénye a sötét, viharos éjben reám szikrát vetít A bűntelen szerelem visszhangját hallom álmomban s virrasztásomban Szelíden száll láthatatlan hegy tövén morajló tenger peremén A szerelem echóját mindig hallom én. Éjhalál Ha becsukom a szemem olyan mint egy vak A halál felém vágtat Ha kinyitom a szemem az élet néz vissza rám A halál ilyenkor a szem sarkában vár Nyitom és csukom örökké a szemem Olyan mint a Nap és az éj folyam a kéklő égen a Nap ragyogását, a sötét éjnek halálát a szemeimen élem át! 15

16 Lelkem Keress utat a lelkemben, mint a vihar a tengeren Majd feltárul előtted életem És nézheted, mint egy összedőlt templomot, fügefákkal kerített égi tiszta fennsíkot Majd mormolhatsz értem sirató éneket Térdre borulnak majd előtted elavult pogány Istenek. Vár Tornyaival az ősi vár körül bástyázva ősidők óta áll Rajta az időt jelző óra nyoma Lelkem is oly bezárt volna? Már int felém a jelző óra Int felém az égi szóra Anyag közt szorongva porladozó csont dobozban, s benne az iránytű felmutat a csillagokba Lehet, hogy ő a csillagok Pályáinak térképe? Az égnek ő a Földdel a szerelmes levelezése? Az álmoskönyv valóra nem vált álma, s a Föld tervrajzának ő a találmánya. 16

17 Hajnal Óh, ha én szellő lehetnék, a te dús hajadra szállnék Simogatnám én álmodban, s a csodák szerelem sugallmában Az illatos éj boldogan fogad, s reggelre megvirrad majd benned a szerelem Meglásd én hajnali harmatod leszek, s a csillogásom majd átitatja üde szerelmedet. Emlék Olykor a szív megáll, mikor belőle a vér kifogyott Ritkán vagy velem Áldozatként megfagyok! Lelkem kiért is adom ki Gyümölcsöt nem terem bennem a remény Meghalni még korai Elapadnak a remények kútjai. 17

18 Emlék Mint zöldellő rét a Föld ölén úgy dédelgetlek én H elmész tőlem nem marad más, csak az emléked Azt el nem viheted Nem veheti tőlem senki el Ott él a gondolatomban S megmarad, ha téged nem is látva Lehet agyam gyötrő lázban Járhat bennem az őrület örvénytánca Csak ő ragadhatja el gondolatom Akkor már lelkileg hozzád nem tartozom. Szeretett férjemnek Temetőben láttam utoljára őt A dér virágot szőtt Télen virágban láttam a temetőt Lelkemen volt a márványkő súlya Azóta is egyfolytában a szívemet nyomja. 18

19 Szívem Olykor szívem hős Pedig hajlékában ott az ősz Az idő kerget, mint a csősz Felhők fogságában bolyongok ábrándosan Már nem vagyok ilyenkor a világon gondolatban. Tiszta érzelem Vérem az igaz érzelem megszenteli Így nem nehéz szenvedni A Nap mosolya beborítja felettem az eget A szerencse így csábosan integet Isten ujja int felém Mintha érteném, hogy a boldogságomban benne él a mennyei fény. Érzelmi kincs Fenséges érzelmek hajnalán a szerelem magas oromzatán a szív zsenge kincse felbuzog mint az arany, mely a mélyből elővillog Elénk tárul titkolt örömöknek áradása A homályt a boldogság átvilágítja. 19

20 Zsoltár Az Úr sugallata lelkemben éled Tisztító harangzúgásba lépek Fényt gyújt majd, hogy lássak a sötét benső éjszakának Csillagok szállnak, s visznek engem isteni szárnyak. Élet Élet és halálban lengő titokzatos életem különös végletek közt élem A mély forrást kutatom A természet képírásából tanulom. Szomorúság Bensőm méla szomorú Fejem fölött tündököl a csillagokból Isten fonta fénykoszorú Áldva legyen az ki fonta Mégis érzem könnyeim a csillagokban. 20

21 Üdvösség A világ megújulni és rothadni készül, s ahogy figyeled bele síródik a lélek Az élet lassan kihűl Kérdem szellemem, mit rejt nékem az ég üdvül? Istenek Én nem tudom az égbe nem hallatszik fel a sok millió ember nyögése? Kesergő kínok közt pusztul a csodás világ A gyötrődés eléri a mennyeknek falát! Rémes kísértetek őrjítő a fáradt kebelnek Sírnak bennünk az elavult Istenek! Hold Óh Uram, tűzben ég szavad A viharok közt panaszom visszhangzat Kereslek a sápadt Hold alatt! 21

22 A szeretet lángja Drágám, kérdem tőled tudod, hogy a túlsúlyban lévő szeretettől meggyógyulok? A tiszta szeretettől a fény erőre tör bennem Életem sugarat vet a jövőmre A világ és én benne a jelen pillanatban él, mely folyton múlik A múlt a tudat filmjének világa elszáll, csak káprázat, mely itt maradt a jövő a tudat szárnyalása. Ha az agy a pozitív dolgokra figyel mágnese mágikus feltöltődés Így nem veszhet sose el, mert mindennek fejlődnie kell Az életben így érheti Istent el Jóságos vagyok, így a szeretettől meggyógyulok! A jóság sugárzása Ha jóságos vagyok A jóságom máris gyarapodott Ha a lelki világ összefonódik az anyagival Az ember tudata, figyelme így szétszórt lenne Az önző törekvést a lélek nem szolgálja, s ha az ember nem cselekszik rosszat erős lesz, ettől nyeri a fenséget. 22

23 Szeretet szárnya a tudásban Ha a tudást szeretettel szerzet az nemessé teszi életed Nélküle durvává és nyerssé tesz A békesség a lélek jelenléte, mert világosság a lelki fénye! Felismeri az igaz szeretetet, mert nélküle eddig ínségben szenvedett! Alkonyati idill Az égre a Nap szövi a bűvös álmokat Piros leplet terít reá az alkonyat Az esti szellő simogatja az árnyas bokrokat Már elült a csend imája: Száll az áhítat a lombos fák alatt A napsugár utolsó szála az ég alján elmerül a haldoklásba Táncot jár a levél a szélben Egyedül marad lelkem a sötétségben. Hajnal Odakinn pirkad az ég A hajnal lovagja megfújja kürtjét A harmat megöntözi a virágot s a bokrokat Üdévé teszi a hajnali álmokat A szobába száll a friss illat Az ablakon benevet hozzám a Nap Körülöttem béke és áhítat A vágyaim az ég fele szállnak, s hallgatom a mennyei harangokat. 23

24 Lelki sugallat A gondolatom sugallja, hogy szívemet a boldogság rég cserbenhagyta Így hogy ragyogjon szemem fénye? Szívem mereng a sötétségbe Árnyak lengenek felém Szemem már rég nem ragyog Már énem félig tetszhalott Óh, a gondom te hessentsd szét Csak küldene már felém téged az ég! Mint amott túl a dombtetőn a szél szétfújja a felhők sötétlő bosszús árnyait Csak jönnél, hogy érezzem vonzalmad, amint belém hasít! Csillagjós Mint csillagjós örökké kutatom az eget A homályból felém évezredek derengenek Sugallatomban szállnak a hulló kométek Suhanásuk felém zenélnek Lassan tovaszállnak belőlem a sugallmak Tűzvészként jön fel a Nap Beragyogja az egész eget Lesöpri varázserejével a csillagsereget. 24

25 Ösvény Ösvényes utakon ábrándok közt járok Körülöttem szakadékos árkok Pedig az Őr utaim előttem jól kitaposta Fejem fölött az eget védőhálóval jól bevonta Az igazi útról már rég eltévedtem Védőhálóm nem látom az égen Letarolt tájakon járok réges-régen. Szem Szememben süpped átható szemed Védett hajlékot melletted mégsem érzek Imát vesztedért hát hogy emeljek? Szerelmed érzem testemben hál Tűzként perzsel, s mégis odébbáll. Idegen Idegen, óh, honnan ismerem? Ahogy így találkozik két szem hát nem lehet idegen Valahonnan ismerem. Ide csatolt hozzám az éterből egy láncszem, mely nem lazul meg sohasem. 25

26 Az éjjel Az éjjel szép álmom volt Előttem egy kristálytó volt Rajta tükör volt a Hold A felhők közt ide-oda bujdokolt Hajnalban zendült búgva a templomi harangszó Kora reggel hallani jó! Mozdulatlanságban vagyok Az éjjel még a Hold is elhagyott. Elmegyek Elmegyek az ég ösvényén Viszem magammal a bánatot Kihalt lelkekkel szárnyalok, de a lelkemben majd lángolok, hogy felismerve majd engem szivárványként az égen lássatok! Álom Elhagytak az igaz álmok Meztelen talppal parázson járok Perzsel a tüze a gondolatnak, hogy a szerelmi ábrándok bennem végül kialszanak. 26

27 Erdő Ha zúg az erdő száll a szellő Lehet, hogy te megérted, mert én üzenek néked Névnapodra Itt van újra a dicsőséges Szent László napja Ma úgy, mint mindig szerelmem feléd végtelen nagy áradat Mint a földdel az özönvíz eltemeti múltamat. Csalódás Nagy a csalódásom Megszokni nem tudom A sorstól nem ezt vártam Őszinteséget láttam Csalódásom fáj most nagyon Ha elfeledem majd egykoron Könnyítek a fájdalmamon. Könny Elhullajtott könnyeimből erőt merítek A csírái már élednek Lassan gyógyulnak a lelki sebek A szívből eltávolítja a hordalékos szemetet. 27

28 Szerelem A szerelem ágyán szívem lüktet árván ha szerelmem a halálán Megváltanám csókok árán! Szerelmemért könnyek a szívemből az érzelmet ontják Mint a halottját szerelmesemet a könnyeim locsolják. Csillagok Gondolataim az égen lengve Cipőim tőle csillagokkal megtelve Lelkem fénylik örömében, hisz örömöt kapott Így a pályán maradok, akár az égen a csillagok! A Hold Az éjben fejemre szórta sugarát a Hold Addig szórta míg szívem fel nem olvadott Kihűlt az egyedüllétben, megfagyott Néztem fel az égre, szemem könnyes volt Kigyúltak a csillagok, érezték, hogy velük maradok! 28

29 Kör Gondolatom körbe haladva Körbehordja a gömbölyű gondolatom magja Ha köröm le van írva, nincs hiba Megismétli naponta Forog a bolygó le-föl Minden beteljesülés egy kör, s a végső kör az égen engem üdvözöl. Világ Egy felgyorsuló, tüzelő világ bennem félelmet szít Ha nem vigyázok magamra megbetegít Nem félek a terjedő tűztől, pedig érzem már füstöl Felépítem lelki házamat E felgyorsuló létben nem jól érzem magamat! Uralom Ha bennem uralkodik a mélységes nyugalom Révedek, a lövést sem hallom Csakis a csöndet hallgatom Olykor kilesek a lelki ablakon Így a villámtól se félek, mert elértem a lelki jelenlétet! 29

30 Kétely Felébredtem, s dörög Valami bennem nyöszörög Ők az égi hírnökök? A sorsom kovácsolom Elszakad újra a fele úton Dörög, csattan az ég Tőletek várom sorsom jelét Oszlassátok el szívem kételyét! Fény Olykor belehasít a villám a lélek jelenlétbe Mily viharos is az élete! Belenézek a vihar szemébe, majd lassan lecsitul, pedig csapdos konokul Egyedül van a lelki rezgésem, pedig érzem nagyon kiható a lelki fényem, mégsem fogja föl senkise rezgésem. Csend Sokat köszönhetek a csendnek Az érzelmek ilyenkor szorosan körbekerítenek Ha bántalmak érik szívemet egyedül a csend segíthet. 30

31 Öröm AZ élet csupa változás Rombolás és megújulás A lélek nem figyel a változásokra, csak a sorstól szabott feladatra Érzi ha nem jó úton halad Lehetnek káprázatok Lehetnek pillanatnyi szikrák, de érzi a lelkem köre, hogy az ég öve nem fon körbe, s a szívnek rövid az öröme. Az ég A kéklő ég ismer engem ugyan úgy mint a halál, ki az alvilág kapujában ólálkodva reám vár A Hold testemmé válik A csillag fénye gondolatimban ott cikázik Hűséges szerelmem kikel majd az égi kertben, s mosolyt ültet a halál szemébe. Vár Az én váram, az én lelkem Boldogságom benne rejtem Az öröm mulandó, a boldogság örök Az életed nélküle a börtönöd. 31

32 Meleg Figyelem! Figyelem emberek! Állítsuk le a hűtőberendezéseket! A hűvös levegőt kínálja, s az ő melegét ontja a szférába A bolygótól jött az üzenet Állítsuk le a berendezéseket, melyek rombolják a Földet és az eget. Gondolatok Sokszor elvisznek messze a gondolatok, a csillagok pályáinak vezető útjai és a térképrajzok lehetnének a tengeri áramlatok? A tornyosuló habjaival az időt mérő kötőóra az örvények spiráltánca Elefántcsont iránytűnek tűnő örök földi és égi órája, mely jelzi a körforgást az égen, Földön sorra. Lélek Oly bánatos a lélek rejtelme, mint lőtt madár a levegőben megdermedt, bágyadt, erőtlen A lélekben fekete színek élnek hirtelen A földi arcnak ő a torzult égi mása Szent vadludaknak téli vonulása. 32

33 Bú Búnak országa itt tanyáz a keblem honába Hervadt őszi tájon nincs virág az ágon Elhagyott reményem már csak múló álom. Sóhaj Elindulnak útjukra a versek Valamennyi szívemben fájdalmas seb Olyan mint ősszel a rózsa, melynek szirmait lepi a rozsda Legbensőbb kincseim adom én tenéked Ily borús méla zenéket Óh, feléd minden rím hiába Minden vágyam részeg, kába Éltem, mint tömlöcben a rabnak Csak a fájó sóhajok maradnak. Csoda Felhők osonnak a szürkület fátylán Sirályok szállnak a kék tenger partján Feljön a holdfény, néz le a tenger közepén E szép látványon elcsodálkozom én. 33

34 A lelkek bástyája Archaikus köszöntő Német László, a könyvtár atyja Él a lelke a hallhatatlanba A könyvtárba ha belépek szellemi erőket érzek Minden író gondolata a könyv sorokban éled, áradnak felém a gondolat fények és körbe vesznek végleg A holtak szelleme bennem ébred Itt csendben él a szeretet forrása Itt tornyosul a bölcsesség vára Itt reá lelek a harmóniára, A könyvsorok fénylő lángja az elmém átvilágítja. A könyvtári írói kör vásárhelyi lelki tükör A könyvtárosok kedvessége Vásárhely kincse, éke Írók, költők nagy háza Szabó Éva koronázza A szavaid elrejted magadban A titkodat megfejtem szavakban Óh, a nagy nevű Német László könyvtára, már száz esztendeje a könyveknek vára. 34

35 Tavasz Az ember tavaszkor erőt merít a Napból Ha kisüt a Nap elbűvölőn reám hat Csupa fény lesz újra tavaszkor az ég A lábaim elé hull az istenség Együtt vagyunk, én és a fény Habszoljuk egymást Ez nem lehet szenvedély! Csak átszellemült agyamban, mint egy álom e csodás napvilágom. A Hold Az ősi vágy engem az ég fele többször kerget ha hallom a csalogányt, amint a fenségben tüntet Besüti a Hold a Földet Köldökzsinórja bennünk éled Lehet, hogy ú köti össze a Földet az éggel Arcára van írva a titkos égi jel Ő vigyáz ránk amíg a Nap fölkel. Haiku Ölelj meg kérlek! Nálam van a tört reményed egyenlő érzetével a kéjnek! 35

36 A Föld dala Végig jártam én az élet tengerén Sokszor süllyedt a lélekhajó velem Sokszor éreztem, hogy a szerelem mily bűvös, ringató, hogy a Földön élni jó Az érzelem sokszor szóval ki nem mondható A gyönyör bennünk felfakasztható Boldogságot áraszt belénk e színes földgolyó. Egyéniség Kérdem hova tűnik el a zárt egyéniségem Azt még nem tudta meg senki, hogy énje a túlvilágon meddig fog pihenni Istennek terve nem lehet az enyészet végleg! Vagy csak eszköz lehetek, s olykor kis örömet is szerezhetek? Utána egy marék porrá süllyedek? Az ember Az embernek a szerelem a legszebb fejedelmi éke, melytől kigyúl szívének tüze E gyönyör adománya a fenséges égnek Mélységes érzelmeim adom én tenéked! 36

37 Vágy Vágyam rohan a csodás kéj után, mely letépi arcomról a fejedelmi méltóságot amit a teremtő adott, ha ellenállok Így önmagamtól fájón rabolom szerelmes álmaimat Üde virágot Isten oltárára helyezve vérzik a szív érte hervadt csókok közt küzdve! Ajkam Az éjben szívem sóhajt hozzád Lelkem bő kincset ád Az ég mézédes gyümölcsöt rakott reád, melyet eltitkol a szád Szenvedélyes ajkam maga tépi szét a forró vágyak láncát. Aranybánya Az érzelem öröme ha egyszer reám száll belvilágomnak a bizalma összeáll Ki szerelmes az boldogságot ölel magára Így lesz lelke aranybánya Ez az Isten legszebb adománya. 37

38 Csermely Lágyan ringó bozótokban csermelyek lopakodnak vizük halkan csobog elözönlik a kristály habok a Nap csodás fénye a víz tükrében visszavetítve A szemnek e szűzies varázs a léleknek szentséges támadás. Ősi állapot A Föld burokkal véve mindenfele körbe Tengerekkel övezve, kibontakozva Az édesvizű nádasai már akkor zúgtak A szellő suhanásai megmaradtak tanúknak Forrás vize mélyből szökell föl A Nap az égen tündökölt fényével Hegyláncok ormai sütkéreztek csodálkozva a napon Sok barlang ásított a szirtfalon Örökölt volt a jókedv Hova tűntél ős édenkert? 38

39 Szellem élet Arra gondolok, hogy a szellemek és a lelkek a mennyből kitaszított, Földre tévedt, kóborló száműzöttek, vagy talán kaput tévesztett istenségek, kik leoldották magukról az eget és a légben lebegnek Fentről védik a földi embereket! Mágia Mágikus vágyak lángjai vesznek körbe A hő szerelem a szívet az égig vitte Az ilyen fény mily tüzes csoda Hullámzó égi hegyek ormáig hat a lángja A lelket égi fények övezik, mert az érzelem hatalma a mennybe visz. Fény Ahol a természet vesz körös-körül az Úr jelen van, mert benne vegyül A szellemem hozzám beszél Agyam földi jeleket fejt Gondolatomban sok titok él. Csendesítsd Istenem az elmém, árassz agyamra tudás fényt! 39

40 Sugár Az érzelem sugár a légbe száll fel, s az éned fogja fel Mily jó lenne érzem, mint illatos virág feslene létem ha szíved ösztönözné szenvedélyem, lelked lelkemhez tapadna a csillagösvényen, szerelmed követné szerelmem. Szeme A szeme nézése perzsel, s a szemem égőn fogja fel Szívemben védett hajlékot érzek, ha reá süppedőn nézek Tőle egyfolytában reszketek Ha elhagy, tudom szenvedek! Mélyülés A mélyülésünk vágya a titkos sötéten átlátva, s a tudatunk súgja, hogy az ős homályban enyém voltál régen Súgja nékem a szívverésem Látom az aurád Int felém a múltból Az égnek tengerében megjelensz vakítón a fényben Föléismeri ajkam az ajkad, mert a két szív elválva is együtt marad. 40

41 Emberek Emberek milliárdjai az életükért reszketnek, Kik velem együtt pusztulásra ítéltek A szenvedő hangok Istenhez hiába könyörögnek Így a dér virágot szőtt és szamártövis nőtt, Kakukkfüves temetők hegycsúcsokká nőnek. Virág A csodás, gyönyörű virág néz, figyel lenge ajkaival szárnyaló vágyaival a Napban kíván lobogni vele egyesüli, vele összeforrni A vágy elárasztja a szirmot, elrepül a légben, elmúl a Napban vele az egyesülésben, mint virágfantom úszik a fényben Elhaló szirmok úsznak a végső kéjben a gyönyörű virág temetésen. Gyémánt Gyémánt szerelem ölel körbe engem Szívemben ő az ékszerem Hervadt virág leng a lelkemen Gyülemlő könny a gyöngy szememben Kapaszkodom elkeseredetten a csenevész hitemben. 41

42 Boldogság Lehet nyitva vagy csukva a szemünk Így is érezzük, hogy a tér elválaszt Választ nem keresünk, csak beletörődünk De ha egyesül érzelmünk boldogok lehetünk. Érzelem Mily jó lenne megörvendeztetni nyugtalan szívemet Már attól tartok a csalódásoktól nem lehet Féltem benne a tüzet, hogy lángja ellobban és a hamuban lelem érzelmünket. Tánc Az ördög tánca folyton kitaszít a sárba Gondolatom fogoly, láncban az ő uralmában Körtáncos veszélye fenyeget Bomlasztja az erőmet Bíztatom szívemet, hogy kitartó legyek. 42

43 Dérvirág Ha boldog lennék suhannék az élet kemény göröngyén, mint égen a napsugár Óh, boldogság sodródj felém! Ne éljek a dérvirágnak hűvös mezején. Távirat Sétálok a Duna parton Gondolatom bennem hordom Beszélgetek a hullámokkal Sóhajaim szállnak a vízárral Lehet, hogy ő hallja s az égnek továbbítja Gyülemlenek a sóhajok Viszi a víz, mint nehéz csomagot Halkan gondolatom fölissza, s vele száll az árnyékom távirata. Szemek Emeld fel reám szemeid, had lássam őket bennem még virulni a szívnek is elkel Csak egyszer múlni, mielőtt szerelmünket látnánk rólunk lehullni, mielőtt éreznénk a könnyeket gurulni hagyd még egyszer szíved reám borulni! 43

44 Holnap Homályban, ködben, esőben vagy fénykörben a népek, emberek gondterhelten néznek Ide-oda hiába lépnek Elborul fejük fölött a Nap Fényt már többé nem hoz a holnap! Ravatal A szobámban virul sok-sok virág Mégis bennem lakozik a szomorúság Az asztalon égő gyertyák Körülöttem sötét a világ Valamikor úgy éreztem szívem egy nagy vigadó Sugallata azt súgja, hogy ő már ravatalozó. Méz Fut az idő a nyárban Forró heve száll a tájra A méh gyűjti a virág porát, hogy legyen néki az életen át Én nem gyűjthetem, csak beosztom, Mert a virág pora nékem csak csalétek maradt az ajkamon. 44

45 Hajnal Mint vízbe dobott kődarab elmerül a gondolat, hogy a szerelmed forrása enyémnek hiába hasonmása, lüktet a csobogása Ha veled vagyok a napok csupa dallamok, de ha elmész tőlem bennem harmatosak mindig a hajnalok. Szív Szívemben hittel, szerelemmel jegyezlek el Isten színe előtt, hogy meghallja mielőbb Hidd el, hiába világít agyunk egymás nélkül sötétben vagyunk Nélküled bennem a vágyak sírnak, a fény nem világítja be sötét utamat Nélküled kiég bennem a tűz, perjés hamuvá vál Eldobod a szívem, milyen kár! A szív Az ölelés a szív menhelye a szeretetben Hajnal fénye a szerelem reménye, pislákoló hitéből ébredezve. 45

46 Sóhaj Az élet nékem nem hoz már tavaszt Virág helyett bennem csak keresztet fakaszt Elszáradt csokrok, tövises bokrok tépik a szívem, hajam Bánat ül rajtam, mint kenyéren a héja Olyan ez, mint perzselt levelek szomorú martaléka. Föld alatt A víztócsában nézem magamat, figyelem arcomat A boldogság rég elkerülte házamat Körülvesz a hideg gondolat A bánatom majd elmúl egy nap a föld alatt. Az élet Az életed a mennyek uralmától úgy kapod Egy életen át hozod érte az áldozatot Majd egy napon, mint egy talált tárgyat, a teremtőnek visszaadod Kárpótlásul érte kapod a sok vezeklő bűntudatot. 46

47 Arctalan Olykor az arctalan tömegben találsz érzelmi hullámokat, s áraszt feléd vonzalmat Nem is ismered, s reá talál valakire a szemed Úgy érzed összekötnéd vele az életed! Áram Óh, sok-sok vágyódás Kitör benned szívem egy napon a parázs Hozzád járnak melegedni, hisz benned a forró áramlás. Üveghegy Óh, elprédált szép álmok Valaki hozzád álnok Letiporják érzelmedet Megfosztják a dicsőséged A bánataid az üveghegyek csúcsán lengenek. 47

48 Sas érzelem Sas madárként jöttél Felkaptál és vittél magasra szállva Becéztél aranyba öltöztetett szavakba Végül ledobtál az aljba Nem volt helyem a karmaidban! Ligetben Ligetben a fák alatt valaki csendben halad Figyelem kitől jön felém e csodás varázs Szeme fényt áraszt A sötétben világító lámpás A gondolatomnak is fényt ád Kincset tesz lelki számlámra Nagyvonalú a lelki adománya Bennem nő a fény Áruld el ki vagy, te csodás lelki jövevény! Körhinta Engem veled a Föld mély szabadsággal feltölt Bábu vagyok az élet színpadán Futok a boldogság után Kérlek fogd meg a kezem e földi körhintán! 48

49 Valaki Valaki rég a lelkemben földet ért Nem kellett erőfeszítés, mert az érzelme hozzám ért és érte semmit nem kért. Árnyék Árnyékodban én szívesen élnék Lombos árnyékodon fészket lelnék Nem keresed az élet szép oldalát Nem, csakis az árnyékát Mégis fölnézek reád, mert én vagyok benned a titkos árnyékvilág. Virág Ha az emberben meghal a fény mit ér a világ? Temeti saját magát, mert az ég fejére sarat dobált Nem terem már többé benne öröm virág. 49

50 Szerep Úgy érzem kint már számomra megszűnt a világ Emlékeim vetítik az életem műsorát Hallgatom a csendet, mely felidézi bennem az életkör szerepem. Hajnal Hajnali fény ráül a világra, mint az óriás sas a szikla ormára A fenyvesekről a harmat hull Levél, bokor, virág álmos szemmel bámul Álmodozó erdő s rét Édenkertté vál a környék. Az élet Ilyen az életkép Elmúlik a rossz, a szép Nem sírunk már senkiért A lélek az ujjat majd csak megszokja, hisz a szerelemnek is van éjszakája, a fának is korhad az ága, de új élet él a magzatába. 50

51 Tél Repülök a lelki szárnyon Ne fázzon a téli álmom A gondjaimat elringatom. Közöny Magamtól kérdem, meglopva miért élem örömöm s szenvedélyem, Árnyék mögöttem Alkonyat a közönyben A fellegek átöltöztek súlyos feketébe Lábam botladozik az élet rögökben Hulló eső közt könnyeim érzem Lüktet a szívem, amint darabokra tépem. Ősz Ősz borult a virágos fámra Hitemnek széttört az álma Csöppentett méreg lapul szívemen Fogadj be engem gondolat kertem lelki megnyugvásra, mert mint hajótörött ő olyan árva. 51

52 Csend Bennem a csend Isten hallgatása Vigyél el a tiszta valóságba Érjen bennem célba a fényem Ne öltözzön lelkem feketébe. Szemed A sötét éjben láttam magam a szemed fényében Az éj már messze járt A hajam kibontva, mint kísértet szállt. Lerázhatatlan reád a végtelen emlékezés, hogy velem vagy, velem Szívemben a kín földre lök, mint éles kés Nélküled nincsenek bennem fénysugarak Életem nélküled hitvesztett, hallgatag. Dráma Az élet drámájában, hogy is tudnék nevetni a játékban óh, érzelmi harcok! Én nem akarok mártír áldozat lenni Lelki börtönöm megszakad, mert érzelmed felém nem igaz tőről fakad, s a gyors hervadása bennem a szerelem halála. 52

53 Sötét A virágok is boldogok, s egymáshoz hűek Ők is élvezik szerelmünket A boldogságtól fénylenek Hogy viseljem el én egyedüllétemben a pusztító örök sötétet? A vér Szellemem, kérdem tőled: Életem még mit hoz, mit terem? A reggelem elvisz a fényben Sorsom jelét lesem az égi résen A mindenség ha bennem célba ér megfordul az árny a sötét ösvényén, megolvad álmomban a vér. Koszorú Legyek lehelet a láng falán Legyek sikoly lelked oldalán Szívemben gyülemlik a dúló kétség, a bánattól a hidegség Az életem félig eleven reám akasztott koszorú lesz az emlékem. 53

54 Eredet Írom papírra a múló napokat, gyötrődő mulandóságomat Emlékem gondolattárából kitörlöm a rossz emlékeket, szívemben csokorra szedem a virágkelyheket, lelkemben keresem hű égi eredetemet. Ifjúság Nem is tudom ki vagyok, mint a füst majd elszállok Az élet útja csak sanyargat Nem is számolom már a hátralevő napokat Nem siratom én az elszállt ifjúságomat! Sötét Asztalomon a gyertyák égnek A síri csendben szellemeket idéznek Lassan kialszanak, vége lesz a fénynek, behódoltak velem együtt az éj sötétjének. 54

55 Vágy Óh, az én vágyam nem fér el a szívem lüktető mellkasában A fa árnyékában nyugalom rejlik a szellő fuvalmában Jön a vihar Hozza a bánatot, szállnak a hulló virágok Magadat hiába áltatod! Magány Óh, magányom! Te vagy az én társaságom itt a nyugodt szobában Hidd el semmire nem vágyom! Csak ha a tükörbe nézek Látom bennem drága képedet Tudod te is, hogy hiányolja az érzelmem a távolléted. 55

56 Tenger Este van, nélküled zokog szomorú lelkem Örök idők óta lent vagy a tengeren Alkonyatban a víz sejtelem Ajkával csipkés habját csókolja Terhes gondolatom reád vetül a félhomályban. A Nap A lemenő napon is ott ül a hatalom Ő az égen a legnagyobb, fenséges birodalom A Nap mosolya ott ül szemeden, hajadon Én csak messziről láthatom Járod az utad távoli kétes tájakon Bennem készülődik a fájdalom. Szeretet Óh, hol lakozol igaz, tiszta szeretet Nélküled egyfolytában ínségben szenvedek Békesség legyen bennem, s a jelenlétemben Óh, istenségem, csakis te vagy lelki fényem! 56

57 A Hold A zöldülő fák lombján néznek a levelek unalmasan, lustán bólogatnak a faágak Érezni, nemsokára vége lesz a nyárnak És a titkos holdsugár majd a kopár fa tetején búsan sírdogál. Gyermekkor Óh, gyermekkori fehérre meszelt ház Álmomban reám mos is ő vigyáz Ő megmarad mindig fehéren a lelkemben Az ősök sírja közt repül az igaz szellemem Ilyenkor bennem égnek a fénylő tüzek s gondolatban ott lebegnek a gyermekkori virágos rétek. Fény A bánat ajkamat lezárta A napfény is elvész felhők fátyolába Érzelmem eltemetni bennem vágytam Nem tudok így élni lelki pusztulásban Óh, hol a vigasz, megváltó keresztem? Nélküled a fény kialszik bennem. 57

58 Virág Lehullott a virágnak szirma, mintha a lelkem is ővele sírna Kérlek moraj nélkül tündökölj szívem Ne omolj azonnal a bánat mélységébe Vigasztalj meg engem, mert a napfény elvész bennem. Rejtély Az egész világ körülötted csupa rejtjeles üzenetet sugároz a létben feléd, de ha felemelkedsz a metafizika szintjére csak onnan láthatod a fényszínekből szőtt képírást, s a tudatának értelmet ád. Titkok Én a tömeget megvetem A gondolatom kérem, lelki titkok csendjében vezessen Így szívem mélye hevül A csend az élet titka Az égbe vezető útnak is könnyből van a hídja Az élet rejtelmét ha kifürkészem sorra szívem örömre nyitja. 58

59 Tenger Előttem a tenger vize csobbanva éli álmát, mosolygó szilaj körtáncát Koccintás közben érzem én is a szívemben a csodás zendülő húrt, mely olykor titkon bennem kigyúlt A szemem kacagva sír, mert a lelkem tudja rég, hogy nincs reá ír. Halál Benső kiinduló fejlődéseddé teheted ha a magasság isteni derűje erősebb mágnes benned, mint a halál káprázata. Lovag Mosolyog kajánul reám a halál Lovagruhám már büszkén vár A fekete palástommal elszállok én az Istennek fényén Leoldom rólam a Föld köldökzsinorát, beszívom a csillagmezők üde harmatát. 59

60 Kertek Ódon kertek Titeket kereslek Bennetek lelem meg az üde, tiszta csendet A természet ölén emlékezem én a szépre és búra Finom sugallatai belebújik a sejtjeimbe nyomban, s visszaadja az ős hitem tiszta szabadságát A tudat alatt az erőm bölccsé, nemessé formálja át. Vihar A természet elszenvedett a süvítő viharban lassan megnyugodott a táj bánatos arca Szelídség száll a délutánra Amott a csúcson még lengenek bárányfellegek, de ők csak úgy maradtak itt, mint emlékezet. 60

61 Alkony Az alkonyatban merengek folyton, s az égbe rontok Tőle kérem számon boldogtalanságom, hogy miért számüldöztetett s csak annyi az örömöm mint tükrön a lehelet A sors miért emel reám szigorú kezet! Lélek Mily jó lenne rátalálni a fénysugárra, s elszállni rajta az ős hazába Kifejezést keres a lélek az égi igazságban, mert a Föld és ég között a helyét nem találja. Szerelem Árassz reám fényt, mely Isten arcáról szívedben összegyűl Ajkaim belőle mámort szül Mosolyod a Nap sugara, véremnek patakja Ha nem szeretnél sötét lenne bennem az élet hajnala s ráeszmélnék a Föld rideg valóságára. 61

62 Patak A hegytetőn fenn a magasban a patak suttog A völgybe szaladva eléri a rétet, és az erdőszélet Ábrándosan, félőn remegnek a falevelek Suttognak titokban, boldogan néznek a hömpölygő patakba. Természet Rózsás karú, fénylő, szép hajú Földet éltetető természet Te vagy az égnek csodás sarja Az emberi lelkekben szárnyaló Istenekhez vagy te hasonló. Az ég Az égből származó őserejű érzék, mely a lelket fájón hasítja szét Gondolatban álmodozom Átszaladok világokon Lángoló vágy tüzelhet bennem, de ha szólít magához az égből az Isten, leáll a szövőszékem. 62

63 Szerelmi láz A szerelem nem más, mint a lélekben a vágy, mely felajzó infúzió, s a vágyláz, a sok szívdobbanás váltja ki benned a szerelem hídján az érzelmi találkozást. Szerelmi bűv Az igaz szerelem lázas bűvölete az első látásra egyszerre hat két egyívású emberre Egymást megszeretni a pillanat műve, melyet az érzelmi szikrák egymásba pattintják. Boldogság A boldogság csöndet szül Vedd észre idegen vagy ismerős, amikor találkozol versemmel, mely lelkedbe csendet küld s a gondolataim meséljen nekik, szálljon körülöttünk, mert az ihlet csillaga kel fel bennem és ragyogni szeretne lelkemben és mindenkiben, mert a fénynek ez a természete. 63

64 Égi kör, mandala Az ember az életet éli nap mint nap A lelki gyér fényben ritkán ragadja meg a nagy ihletés égi fénye Ilyenkor Isten közelébe kerül, s az énje tükörképe hozzá bensőségesen fűz A lelkedből éled föl a mágikus kör A szankszkrit mandala az éltető energia isteni központja, mely szimbolizálja a teljességre törekvést A körben személyiségünk testet öltve, léleknek közölve, a világegyetem természetének vizsgálódása az énemben. Gondolat I. A hatalmas gondolat magának olyan erőt szabat, amely eddig agyamtól más célokra várta a parancsokat Így magának az erő Új mozgástörvényt teremtett Magában a gondolatommal, de ő maga nem hoz létre új erőt csakis az agyam parancsára. 64

65 Gondolat II. A mulandóság örökké zengi a maga rövid élet énekét és az első strófa hallatán az ember majd meg hal, a vágy repeszti szét, hogy mikor hallja már: a mulandóság mindörökre a számunkra véget ért. Életfilozófia Az örökkévalóság lehet nyitott, ha a benső vallomásom megveti a mulandót, mert nem újra akarok élni, hanem mindörökké A tisztességesen végzett feladat után így az örök élet bennem kacsingat Mi mérjük a mulandó idő elmúltát, de az időnélküliséget az emberek mérni nem tudják Amikor beáll a vég a Földön az intellektusban az időnélküliséggel elviselik egymást Nem jön létre szellemi hanyatlás. Bölcs Azt mondja egy bölcs szellem: halhatatlan lesz az a pillanat nekem, amelyben én az örök visszatérést megteremtetem és az ő kedvéért elviselem. 65

66 Buddha Ha egyszer már megtalálom az igaz utat, majd utána keresem misztikus gondolatomban az elveszített igaz arcomat Utána már nem panaszkodom, Mert az igaz úton megvilágosodom És az Úr is úgy akarja Buddhává válok! Vihar Zúgjatok őrjítő szelek Hasadjatok vörös hajnalok Lelkemet fogadjátok ott fenn, fényes csillagok. Lelki dal Daloljanak néked a madarak, melyeket a lelkemen melengettem sok-sok hosszú ordas éjszakán Óh, a kezem simogasson megóvván az ólálkodóktól a puszta országutakon tested, lelked az utca népe ne fosztogassa éhes tekintettel soha Elmondhatom néked, hogy költői énem már elárvult, mint a madár az erdő szélen a könnyes éj sötétjében. 66

67 Álom Szeretném ha becéznéd szeplőtlennek maradt üde álmom mielőtt a rohanó évek belepik teljesen arcom Olvasd hát le kérlek a homlokomról a magányt s róla hessintsd el tétovaság lomha árnyait érvvel s okos ésszel, mint ahogy a gondtalanság is az okosat keresi fel. Kikötő A kikötő az éjben álmodik A horgonyzott hajók álomban úsznak vizén a boldogságnak Az ég az árbocokra szivárványt húzna. Halottak Halottak hullanak ezrével szállva az örök valóságba Én vagyok az örök élő növés Én vagyok az örök élő esés Óh, az én jelentéktelen nyomom a világban ring folyton. 67

68 Körforgás A körforgásban én úgy érzem végtelen vagyok s a halál mégis többször is megalázott Kimondta a végzetemet Visszafordulnék majd a végső útról, de nem lehet Halálra ítéltek az istenek, s most ők a szenvedéseim úgy látszik arra használják, hogy befejezzék az egy Isten világát! Az ég alatt Egyedül vagyok a síkon az ég alatt Miért érzem százévesnek magamat? A hitetlenség megvakít Hiába a vágy nem vagy itt Lerázhatatlan rólam a szánalom, mikor a szemekben a megalázás fölényét látom. Lámpák Mintha súgnák a távolban égő lámpák: valaki még vár reád, ki új érzelmeket ád! 68

69 Ha nem leszek Az égbolt végtelen, de meg van nélkülem Én a haldokló szerelmed nélkül nem lehetek Csak a h olt szavak azok amik emlékezetesek A holt verseim élnek a szádon mint búzaszemek élednek fel újra ha benned őket élteted, s édes lesz az íze ha könnyeiddel kevered Elmúlás Ha elmúlok s elvisz a végtelen Gyötrő harangszó ne verjen Sírom mint trón, álljon a hegy tetején, hova nem ér fel bánatos sírás sem az üdvért fohász Tüskés bokor verje fel halmát Ő legyen az utolsó barát. Tengeri fény A fény hazája a tengeri déli égbolt oly nagy, hogy a Földdel szinte egybeforrt Sok-sok ciprus koronggal A találkozás velük olyan, mint a régi tornyokkal Lelkem közeledik a magányhoz A természet üde varázsához. 69

70 Kiáltás Óh; tudom teljesülésem Voltál már a homályos régben Megtelt szívvel írom neked a versem, s rád gondolok Az őszi éjben én nem fázok Szemeink egymásban égnek, mint élő lángok s tudom találkozásunk egy véres kiáltás lesz Elmúlik majd fénylő nappalunk Egymásnak e földi úton egy idő után már csak idegenek vagyunk Golgota Olykor az emberben a jajszó megszakad, mert a gondolatod azt súgja, elpusztítod magad Homályos börtönödben lázasan lüktet az érfalad Ne legyen öncsalás a patakzó sírás Az ember vérrögök és pocsolyák között keresi az Istent mindenek fölött Felzokog a nyomor, mely pusztítón kavarog Hiába a harangszó Hiába a panteon s az orgona Sírdogál a szellő, s száll ezredeken tova Fájdalmában elnémult a Golgota. 70

71 A Föld Már seholsem nyerünk békét e Földön Tovatűnik, kínlódva hullik az ember, vakon újra és újra, mint ahogy a víz is percről percre a mélybe hullva zuhanunk a rejtelmes mélységbe időről időre. Gondolatok Vágyó pillantásaim elvész örökké sorra, mint amikor pocsolyába hullik a Nap fénylő sugara Lelki világom az emberi gonoszság dönti romokba A gyűlölet ereje teszi az embert tönkre s egy nap ráeszmél, hogy egy lehetősége ha visszabújik az anyaföld méhébe. A virág Óh, mennyei szépek Szűz bimbók szunnyadva élnek Szemérem rejti őket Virágban nyíló szerelmüket Szemükben üdvösség ég Végtelen csönd fényderűség. 71

72 Iker Legyél ikermásom aggodalom nélkül, elválaszthatatlanul Az érzelmünk szerelmet szül Legyünk egyek vég nélkül Teljesen egymásba olvadva felébredés nélkül. Géniusz Óh, a fény útján jártok ti boldog géniuszok Lágy felhőn, illatos isteni szellőn becéz a teremtő sugárzó művész ujja idegeid bebalzsamozza a mennyei szent hárfa. Boldogság Est fele találtam a titkos boldogságra, amikor a fény leszálla, mert a boldogság a Föld és ég között van úton Keresi a fényes lelkeket szállásul A boldogság előtt minden fény lecsendesül s a szeretetben ő elmerül Óh, életem boldogságának délutánja Egykoron a szívem völgyébe leszálla Ittas gyönyört érezve, felszabadulva evezett a lelkem mennyei utakra Álmodozva, itt lenn a földi porba eltiporva! 72

73 Szerény szív I. Néz fel az égre a szem, a száj Ha az ember hitevesztett ide-oda ingadozik akár a szélben a réten a búzaszál Szerényen mérlegeli a benső érzelmeit s ez nyilvánul meg lépten-nyomon az életben Tiszta szívből szólok, s annak mutatom magam aki vagyok. Szerénység II. A szerénységben megszűnik az egoizmus s előlép az éntelen szerény égi mágikus aktus, mert megszűnt benne az egó önző uralma és kezd sugározni benne a rejtett atommag sugara. Így az ember, mint földi lény Kozmikus hatalmú Isten törvényében él. 73

74 Szerénység III. Az ember az égi csatát nem hallja, pedig őmiatta folyik a csata Szerénységét rég felszámolta Hiú lett az ember sorra Nagy benne a hatalom száma Nem működik a bensőjében az Istentől ajándékozott atomenergia magjának sugara, mert a világot és önmagát is becsapja. Szerénység IV. A szerény ember egy földi szent az ég sugallma súgja néki: kérlek maradj lent! A mágiád úgy is felcsap az Úrhoz, mint aranyos, fénylő madár szárnya s a szerénységed mindig fény marad, soha nem az ég árnya, s magasan fent lebeg! Ha lent találsz a Földön, mint hű, tiszta szolga szerénységet, az életedben mélységes értelmet. 74

75 Szerénység V. Ha fenn vagy a csúcson hallgatják a bölcs szavad, de légy szerény mindvégig, ne ünnepeltesd magad Mindig lépj hátra, a szív s lélek érzi, látja, hogy ott vagy lent, de nem megalázva, Isten szolgálatába. Szerénység és szeretet VI. Majd a szerénység meglásd egy napon téged magasan fölemel Tiéd lesz amit Isten oltárára leteszel Éntelenül, bő szeretettel a szív gazdagságából szólal meg a száj Imád meghallgatásra talál! Levélke anyámhoz Anyám, bocsásd meg ha valaha vétkeztem s az Úrnak nem engedelmeskedtem Zárd szívedbe e levelem A könnyeimmel pecsételtem. 75

76 Édesanyám Odakinn pirkad a derűs ég alja Ma van augusztus 20-a, szeretett édesanyám születésnapja Már gyermekkorom óta korhad a keresztfád Örök idők óta halovány nékem a te szépséges orcád Szomorúságomban sokszor fohászkodom hozzád. Minden évben ünnepel téged velem együtt e dicsőséges Magyarország Befogadott téged rég az égi nagy királyság, a csillagok milliárdjából álló, tiszta sugarú lélekbolygó, mert ő lett az én szeretteim fénylő lakosztálya A ti lelketek úszik együtt a mennyek országában Ti lettetek a titkot szövő lélek vágya és a bűvös álmaim álma. Tetszhalott Olykor a szomorúságtól a tudatomba beáll egy ernyedő tetszhalotti lét Átéli a lélek a sebesülését Csak a szív legmélyén maradnak meg a rejlő zsarátnokok, mint ahogy a kialvó parázs a hamu közt olykor a levegővel éledni szokott A szív hevesebben dobog újra mielőtt leáll a test életerejének kialvása. 76

77 Derű Amikor az ember magához őszinte, hű beáll a gyönyörű lelki derű, mert benne van az igaz való mértéktartás és a harmonikus élet folytatás, amely ne feledd, ez bölccsé tesz Viszont az ember lénye a mértéktelenséggel előbb-utóbb elvész, mert lelke a testének igaz árulójává lesz. A szó A szókimondás a tetteknek az árnya Hát kapjanak a szavaid a tettek erőszárnyára. Csillagok Az égnek a csillagképei az éjben bolyongó fáklyák s repülő lángok a tüzes fényű villámok Az égen rohamos zúgással fenyeget a vihar moraj, s az emberben is árad a zaj Olykor már a méz is fanyar Minden csupa lelki köd és borzalom Hol lakik a boldogság? Kérdem tőled égi hatalom. 77

78 Az álmok Ahogy a felkelő Nap elűzi a csillogó álmokat Ha felkel az ember, s az igaz tetteivel egybeolvad a fénnyel, s a csodás nap az agyban új eszméket forgat, mert megnöveli az erényt A bölcs eszmékre hat, mely az embernek fénylő égi fűszer adag Évezredeken át ugyan olyan maradt az égi, földi pálya ha az embereknek tiszta, hű marad a filozófiája. A lélek A lélek a legfinomabb atomrészecskéje az égnek, mely tűzkorongként ötlött, az emberbe beleköltözött Testetlen atom horog, mely a testben életet tart és mozog Már többé nyugton sosem hagy Egyesül vele az agy A lélek tüze maga az ész, s ha nagy a tűz, úgy lesz az ember lángész Gömbölyű a lélek, gömbölyű a tűz, mely bennem ég, gömbölyű az elme, s így bennem él az égből nyert kínos szent gyökér. 78

79 Gyönyör A csend nyújtja a gyönyört, ahogy magamban elmélkedek Harmónia uralkodik és benne a szeretet Így már engedelmeskedem Istennek Az engedelmesség kelti a legszebb érzelmeket. Lélek rokon Óh, lelki ismerősöm! Az érzelmeimről mesélnék sokat neked, Amelyek mint égen a csillag bennem úgy ragyognak fel, s a világ előtt néked ragyogni szeretne, ahogy az már a fénynek a természete. Gondolat Meg akarom tartani a jó gondolatokat, a fenséges lelki szeretet vallásokat Így fejem fölött a lég arany vízesés a Föld fölött s a tiszta ég között. 79

80 Önhatalom Felhatalmazást kaptam Istentől, hogy a természet törvényében reám hárul az érdekében megóvó szerepkör Ez az énem az önhatalmam, hogy vigyázzak a természetre, mint önmagamra Nyomor Az ember olykor elfutna a földi nyomortól A csillagok oly messzire vannak Benépesítené már a nép rég a égen a tejutat A mennyei utak nyitva vannak a gondolatainknak, s így az égi boldogságba belophatjuk magunkat E titkos lelki gyönyöröket kinek köszönhetjük meg: az égnek, vagy a virtuális Földnek? 80

81 Alkony Óh, életemnek estalkonya Egykoron a boldogságom hozzám az égből leszálla Lelkem kertjébe frissen beleplántálva a reménységeim lelkét gyönyörű hajnali fényét hogy életem végéig tiszta szívvel lássak, találjak magamnak társat Régóta szívemet nyomják a fekete gránit kövek s mostmár az alkotásim, amelyek hozzám hűek, szeretnek a verseim engem siratnak, a szerelembe szerelmesek a költeményeim Olyanok lettek nékem, mint jó anyának a gyermekek. Boldogság A boldogságom, látom elszökik karjaimból A sorsom vándor árnyéka lesz majd egykoron A leghosszabb égi nyugalom A megpróbáltatás ha kerget útjából ki nem térek a balsorsnak! Így tudom csak megismerni erőmet, mélységemet, a végén saját magamat A lélek bennem mit takargat? 81