TANÁRI KERESZTÚT. I. Állomás: Jézust halálra ítélik. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Átírás

1 TANÁRI KERESZTÚT I. Állomás: Jézust halálra ítélik Nemcsak a halált vállalta értünk, hanem az elítéltetést is. A főpap istenkáromlónak mondja. A nép, amelyből származott, megtagadja, és a gyilkos Barabbást választja helyette. A római helytartó mossa a kezét, de politikai meggondolásból mégis kimondja rá a halálos ítéletet. Ő ártatlanságának tudatában szótlanul áll bírái előtt. Nem sértődött, nem burkolózik gőgbe. A tömeg kiáltozásából, Kaiafás és Pilátus szavából az Atya akaratát igyekszik kiolvasni. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ő áll előttem mindenkiben, akit ártatlanul elítélnek az emberek. És én próbálok-e függetlenedni az emberek véleményétől, ha mások megítéléséről esik szó? És próbálom-e a rám bízottakat (pl. a diákokat), és ugyanígy a velem dolgozókat (pl. a kollégáimat) minden nap az újrakezdés lehetőségével szemlélni? Viszont igyekszem-e sértődés nélkül, szelíden fogadni, ha engem bírálnak? Keresem-e az ügyetlen, vagy bár igaztalan emberi szóban az Atya útmutatását? Gyakran elítélünk másokat, hogy nyugodtabb legyen az életünk. Vagy a fáradtság, fásultság miatt épp a hallgatásba menekülünk, ahelyett, hogy küzdenénk az adott helyzetben felismert igazságért. Kérünk, Urunk, adj erőt, hogy bírálatainkat minél jobban a te tanításodhoz igazítsuk, a te nézőpontodat érvényesítsük és ne a miénket. Add meg a kegyelmet, hogy a minket ért bírálatokból mindig tanulhassunk és fejlődhessünk! II. Állomás: Jézus vállára veszi a keresztet III. Állomás: Jézus először esik el a kereszt súlya alatt Egy pillanatnyi koncentráció hiány, egy pillanatnyi megingás és máris a földre esik. Nem kíméli az Atyai kéz. Az emberfia valóságosan, ütésektől, sebektől, zúzódásoktól szenved. A vállán bizonytalanul csúszkál a kereszt terhe, néha kibillenti egyensúlyából az egyre fáradó Istenembert. Most először nem tudja megtalálni egyensúlyát. Elesik, térdre. Arcát még védeni tudja, nem ér a porba. Nem káromkodik, nem panaszkodik. Imádkozik keresztútján is üldözőiért. De fel tud-e kelni. Ki segít? Jézus az Atyában bízik. Kis pihenés térdre esve, majd új erővel nekivág. Példája azt tanítja, nem az a fontos, hogy hányszor estünk el, hányszor rogytunk térdre bűneink miatt, hanem, hogy tudtunk-e felkelni, bátrak voltunk-e továbbindulni. Jézus segíts, hogy én se adjam fel!

2 IV. Állomás: Jézus édesanyjával találkozik RÓNAY GYÖRGY: Mária éneke Isten várakozása! Világ várakozása! De megpróbálod szívemet! Azt hiszitek, nem látom, mit kell elviselnem? Választottságom mérhetetlen árát, barlangszobám falán az eljövendő szenvedések árnyait, keresztutam tizennégy állomását? Azt hiszitek, nem érzem halott Fiam fejének súlyát az ölemben, s haldoklását, a bűnök vas szögével átverve, a bűnök tövisével koronázva szívemben az Idők Végezetéig a ti vétketekért? Ó, hiszen könnyű volna vaktában felelni: Íme az Úr szolgáló lánya - könnyű volna meghajolni egy ismeretlen sors előtt! De tudva sorsomat, érezve ártatlan szívemben máris azt a hét tőrt, s méhemben mégis megfoganni Fiam örök agóniáját: miféle nász ez, Istenem, miféle nász, miféle anyaság? s mért éppen engem választottál irgalmasságod oszlopául? Mért éppen nekem adtad ezt a két szemet, látni világunk mérhetetlen szenvedését? Mért éppen nekem ezt a szívet, hogy csordultig megteljék szánalommal értük, kik mint a fázó kisdedek, vacogva megváltásukért zokognak? Hogy pattanásig teljék szeretettel, s élni se tudjak már, ha nem édesanyádul? Jól van. Hát legyen, ahogy akarod. V. Állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel, ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. A hétköznapok szürke ismeretlenségéből egy durva katonai kényszer körülményei tették

3 a gondviselő akaratából világhírűvé. Újabb találkozás a keresztúton. Hatalmi kényszer, majd Jézus szemének szelíd kényszere, s a feléje kinyújtott kezének segélykérő gesztusa megmozdítja Simont, aki most már nemes szívéből fakadó együttérzésből a kereszt alá görnyeszti vállát. A teher alatt nő naggyá a nemes lélek. Tégy minket Uram, cirenei Simonoddá a ránk nehezedő feladatokban, s téged lássunk minden rászoruló embertársunkban! VI. Állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak Amikor a saját magunk által választott, vagy a ránk mért keresztet hordozzuk, bízhatunk benne, hogy lesz, aki észreveszi szenvedésünket és segít nekünk. Valaki, aki a keresztet nem tudja helyettünk hordozni, de egy jó szóval, egy mosollyal, egy gesztussal segít a nehézségeket elviselni. A tudat, hogy verejtékezésünket mások is átérzik, erőt ad. Az egymás felé fordulás, a bíztató tekintet, a másikért mondott ima Veronika kendője. Van a tantestületben Veronika, vannak közöttünk Veronikák, akik nem akarnak előlépni és melldöngető segítővé válni, hanem csendben nyújtanak támaszt. Legyünk egymás Veronikái, akik észrevesszük a másik gondjait, kínlódását, és merjünk észrevétlenül, kis dolgokkal segíteni. A jelentéktelen segítség olykor a legtöbb, amit adhatunk. - Add, hogy érzékenyek legyünk mások nehézségeire, vegyük észre a homlokán gyöngyöző verejtéket. - Tudjunk észrevétlenül kilépni a tömegből, titokban segíteni, kendőt nyújtani, azután ugyanolyan észrevétlenül visszaolvadni a tömegbe. - Add, hogy tantestületünk olyan tömeg lehessen, amelyről tanártársainkkal együtt bizton tudhatjuk, hogy Veronikákból verbuválódott. VII. állomás: JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL Mert szent kereszted által megváltottad a világot Másodszor is megtapasztalja a szenvedéssel és a kereszt terhével kínlódó Mester, hogy mit jelent a föld porába zuhanni. Ismét elviselni az önkiüresítés legmélyebb szféráit. Ismét szembesülni azzal a ténnyel, hogy onnan lentről felnézve mit jelent könyörületért kiáltani. Az erő a gyöngeségben nyilvánul meg igazán. Onnan, a föld porából nem hangzik közhelyszerűen a szeretet hirdetése A mi bűneink miatt kellett ennyit szenvedned, Urunk. Bűneinkbe újra és újra visszaesünk. Te adsz erőt újra felállni, és életünk keresztjét tovább hordozni. Add, hogy tanítványaink nevelésében is - amely később hoz gyümölcsöt -, mindig a kitartó szeretet vezessen minket!

4 Add, hogy tanítványaink nevelésében is - amely később hoz gyümölcsöt -, mindig a kitartó szeretet vezessen minket! Nyújtsd felénk segítő kezedet a sikertelenség és a kudarcok idején, amikor az önsajnálat súlya a mélybe húz! Szereteted végső győzelme emeljen fel minket, hogy ránk bízott hivatásunkhoz hűségesek maradjunk! Könyörülj rajtunk VIII. állomás: JÉZUS VIGASZTALJA A SIRÁNKOZÓ ASSZONYOKAT Mert szent kereszted által megváltottad a világot A jeruzsálemi asszonyok részvéttel fordulnak a Mester felé. Ő nem utasítja el, nem feddi meg őket. Elfogadja az együttérzés megnyilvánulását, de a figyelmet az asszonyok számára lényegesebb valóságra irányítja: a bűnbánatra. Nem szabad Jézus áldozathozatalánál csak a szenvedést önmagában szemlélni, hanem meg kell látni annak üdvösséget ajándékozó jellegét is Mi az azonosság a Jézus sirató asszonyok és közöttünk? Mi pedagógusok is érzékenyek vagyunk, részvéttel fordulunk mások - a szülők, gyerekek - problémái, szenvedései felé. De ez kevés. Egyrészt: Jézus arra intett: kevés az együttérzés, a siránkozás. Több kell: minden lehetségest - tőlünk telhetőt megtenni a szenvedések enyhítése, a gondok megoldása érdekében. Másrészt: Jézus tanítása alapján legyünk képesek arra, hogy a szenvedést ne csak önmagában nézzük, hanem próbáljuk megtalálni annak üdvösséget ajándékozó jellegét is. Esetünkben, ha nehéz pedagógiai helyzettel találkozunk, akkor azt ne csapásnak érezzük, hanem nemes, lélekerősítő feladatnak. Urunk, taníts meg bennünket halálunk pillanatáig kereszténynek maradni! Ments meg minket a földi kínok szolgaságának a lelkületétől! Add, hogy a legteljesebb nyomorúságunk közepette is szabad maradjon a szívünk szolgálatodra! IX. Állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt URUNK! Szüleink, testvéreink és embertársaink megtanítottak arra, hogy ha elesünk, álljunk talpra, és kezdjük újra. De vajon akkor is képesek vagyunk-e megtenni ezt, ha tudjuk, hogy az út vége látszólag a pusztulásba visz? Képesek vagyunk-e hinni a halál utáni újrakezdésben? Urunk, Tőled kaptuk a feltámadás reményét, és a hitet abban, hogy bűneink bocsánatot nyerhetnek. Segíts mindannyiunkat, hogy ez vezessen bennünket földi életünkben, amikor túl nehéznek érezzük a keresztet, amelyet hordozni engedsz, és legszívesebben ledobnánk a vállunkról.

5 X Állomás: Jézust megfosztják ruháitól. Jézusról letépik ruháját, erőszakkal lemeztelenítik, megszégyenítik. Köntöse játék tárgya lesz, amit adhatnak, vehetnek. Meg akarták szégyeníteni. Emberi méltóságát semmibe veszik. Nem csak a ruhátlanság meztelensége szégyeníthet meg, de a szóbeszéd, a rágalmak, a pletyka, amikor illetéktelenek előtt fedünk fel másokat, teregetjük ki életük részleteit. Hát még, ha nem is igaz, amit terjesztünk, gyerekről, szülőről, kollégánkról, bárkiről. Szidjuk a médiát, mely gátlástalanul mocskol, mit sem törődve mások becsületével, akár a frissen megválasztott pápáról is órákon belül. Mennyiben tudunk mi más lenni? Mennyire más lenne a világ, ha egymásról nem a leplet akarnánk lerántani, hanem a jót feltételezni! Segíts, Uram, hogy tudjuk tisztelni mindenki intimszféráját, és védjük becsületét. XI. Állomás: Jézust keresztre feszítik A keresztre feszítés Jézus szenvedésének legkegyetlenebb pillanata. Letépik ruháját véres sebekkel borított testéről. Kegyetlenséggel szétfeszítik testét, kezét-lábát szögekkel átverve a fához verik, ahhoz rögzítik. A kivégzőeszközt a földről felemelik, földbe állítják: ezzel a megfeszített szenvedése tovább fokozódik. A fizikai kín mellett mérhetetlen a lélek és a szellem szenvedése is, ami éppúgy keresztre feszíttetett, mint a test. A gúnyolódó tömeg lármája felett Jézus lelkében csönd van. Nincs lázadás, nincs háborgás, nincs visszakiabálás. Ebben a belső, megfeszített csöndben teljes akaratú önátadással fordul mennyei Atyjához, a halálba merülő agonizálás ellenére az Örök Szeretethez. Az Atya áldássá, a kegyelem forrásává tette a kereszt áldozatát. Jézus irántunk való szeretete viszonzásra szólít bennünket. Ő kéri: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. (Mt 16,24) Jézus Krisztus, most eléd hozzuk mindannyiunk közös hivatását, a pedagógusi munkát. Nem könnyű a ránk bízottakat vezetni, feléd irányítani. A krisztusi emberré nevelés sokszor a téged el nem fogadó világgal ellentétes lépéseket kíván tőlünk. Nap mint nap érezhetjük személyes hivatásbeli keresztjeinket, néha magát a keresztre feszítettséget is. Kérünk, adj erőt, türelmet, állhatatosságot elhivatottságból vállalt feladatainkhoz! Növeld bennünk a reményt, hogy keresztény nevelői odaadottságunk jó gyümölcsöt fog teremni! XII. állomás: JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN

6 XIII. állomás: JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL Látszólag kudarcra ítéltetett a küldetés. Látszólag az Ellenség és az elenségek győztek felette. Ilyen helyzetben Isten rendelésében hinni és élni a remény ajándékával, ez az igazi próbatétel. A Szent Szűz lelke mélyébe rejtve őrzi ezeket az ajándékokat, hogy a feltámadás fényében ragyogjanak majd fel. - Krisztus nem csak meg halt a kereszten, de megmutatta a Feltámadás felé vezető utat is. - Teste élőbb volt, mint valaha... Bizalommal öleli át az őt leemelők vállát - Naponta keresztre feszíttetünk, és naponta megpihenünk az irgalom karjaiban, hogy másnap legyen erőnk keresztre feszíttetni magunkat - Ki az Irgalom...? Isten Lelke a gyermekekben, a kollégákban? Ki hajol hozzánk szeretettel, hogy leemeljen? Maga a Szeretet Kudarc volt-e a küldetés...? Nem! Szabadság! "Négykézláb másztam s álló Istenem nem emelt fel..." írta József Attila. Azért, hogy erejével magam emelkedhessek fel, a kézfogásnál erősebb kötelékkel, a HŰSÉG kötelékével Add, hogy a hűség tüzének lángja soha ne aludjék ki bennünk XIV. állomás: JÉZUS HOLTTESTÉT SÍRBA TESZIK A várakozás csendje itt sem üres semmittevés idejét jelenti. A jelentős események a történelemben mindig csendben történtek és történnek meg. A titok a rejtettségből majd hatalmas erővel tör elő. Mindent meg fog változtatni, mindent felül fog írni. a megígért feltámadás biztos, csalhatatlan valóság lesz életünkben Sokszor kell temetnünk: halottainkat, megszűnő emberi kapcsolatainkat, közösségeket, amelyeket el kell hagynunk. Ez rendkívül fájdalmas, mert gyásszal jár. De szükség van rá, hiszen csak így válunk képessé arra, hogy szertettel fogadjuk az újonnan megismert embereket. Tanári munkánkban is ezt éljük meg, amikor elbúcsúzunk diákoktól, akiket tanítottunk és szerettünk Hivatásunkban azonban a föltámadást is minden nap megtapasztaljuk. Meg is kell tapasztalnunk! Minden reggel "fel kell támadnunk" fáradtságunkból, újra kell kezdenünk. A munkánkban oly gyakori konfliktusok is folyamatosan efelé vezetnek minket: "fel kell támadnunk" a diákokkal való kapcsolatunkban. Új esélyt kell adnunk nekik és magunknak egyaránt. A szeretet által újjáépíteni a megromlott emberi viszonyokat, erőt merítve a Krisztusba vetett hitből.

7 XV. állomás: JÉZUS HARMADNAPRA FELTÁMAD HALOTTAIBÓL "A te feltámadásodat, Krisztus üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyekben, méltass minket is a földön, hogy tiszta szívvel dicsőítsünk téged." A húsvéti körmenetben közvetlenül éjfél előtt énekeljük ezt a tropáriont, amely összecseng a húsvéti kánon első ódájával: "Tisztítsuk meg érzékeinket, és lássuk meg Krisztust, aki a Feltámadás fényében tündököl." Hogyan lehetséges érzékeinket, szívünket, lelkünket, elménket megtisztítani, hogy megláthassuk a Feltámadás fényét, és elmondhassuk: "Most minden megtelt világossággal: az ég és a föld és az alvilág, ünnepelje hát az egész teremtés Krisztus feltámadását, amelyben megerősíttetett." Az ég és a föld és az alvilág: "amint a mennyben, úgy a földön is". Lukács evangéliumának 17. részében szintén azt olvashatjuk, hogy az Isten országa nem egy tőlünk időben és térben elválasztott világ: "Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy ímé amott van: mert ímé, az Isten országa tibennetek van." Érzékeink megtisztításához legjobb eszközünk a szent negyven nap böjtje, de hogyan tisztíthatjuk meg szívünket, lelkünket? A szív tisztaságának legfőbb akadálya Sienai Szent Katalin szerint az önszeretet: "lelki vakságunkat az önszeretet felhője és önakaratunk okozza". A tiszta szív, tiszta lélek, tiszta tudat nem cipel magával mázsás súlyokat: sérelmeket, sértettséget, félelmeket, megítélést, rosszallást, problémákat, véleményeket. Nem a tegnap virágait, holdját, csillagait, napját hegyeit, embereit látja, hanem Isten jelenlétét mindenütt és mindenkor, minden emberben, minden pillanatban. Ahogy Pál apostol mondja: "Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik... jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: mert őbenne élünk mozgunk vagyunk." Hallod a szél zúgásában, érzed a hidegben a bőrödön, meglátod-e a szembejövő emberben? Érzed az örömöt? Le tudod-e tenni minden pillanatban ezt az örömöt, hogy ha Isten úgy akarja, felvedd a keresztet, felvedd a szenvedést? Minden pillanat friss és új, akár örömöt, akár szenvedést hoz. Minden pillanatot úgy élni meg, olyan intenzíven, mint legelsőt és legutolsót, s akkor nem marad más, csak a végtelen hála. Kosztolányi már súlyos betegen, nem sokkal halála előtt írta egyik legnagyobb versét, a Szeptemberi áhítatot: Jaj, minden oly szép, még a csúnya is, a fájdalom, a koldusgúnya is, jaj hadd mutassam e kis templomot, mely déli tűzben csöndesen lobog. A halál közelében nincs különbség szép és csúnya, jó és rossz között, az ember egyként fogad mindent Istentől, egyként hálás mindenért. Ez a jó és a rossz tudása előtti állapot, maga a paradicsomi lét A húsvéti kánonban ez így hangzik: "Tegnap Veled együtt eltemetkeztem óh Krisztus, ma Veled, a feltámadottal együtt feltámadok." Eltemetni, ami a tegnapé, és minden pillanatot Isten jelenlétében, teljes intenzitással élni meg. Ez a tűz, ez az intenzív lobogás, ez a hála, ez a szeretet: AMOR SANCTUS. Minden pillanatban, minden pillanatban. Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek miképpen kezdetben vala, MOST, és mindenkor és mindörökkön örökké. Amen.