KENÉZ HEKA ETELKA költô

Átírás

1 KENÉZ HEKA ETELKA költô Ének az éghez

2 KENÉZ HEKA ETELKA költô Ének az éghez Felelôs kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezôvásárhely ISBN:

3 Ének az éghez Óh a rendnek Uram te vagy az égi atyja A Földön sok embernek nagy a hatalma. Az élet a világon szomorú szimfónia Óh Atyám, nékem sugalmaid csodaszerek Én is csillag vagyok Ezt súgják a falevelek. Óh Te nagy természet, bennem lélegzik Istenem az üzeneted! Bennem hevül magas rezgésed! Nem tudom, hogy a titkaid között ki vagyok, álmodok egy szép, nagyszerû álmot. Álmodom talán a vágyott boldogságot. Atyám legyél mindenkitôl féltett, s áldott. Látogasd meg egyszer a világot! Néped egyfolytában keresi a nyomod. Ima az éghez Mindent áthat Istenem a fény! mely egy a mindennel egy a mindenséggel áradj hozzám, a lélekhez kötô járatokon a vérben felhevít a gondolat Atyám lépkedek a suhanó nap alatt! Áldozom Istennek áldozom keletnek Koszorút fonok gondolatomból hajába a Nap istennek! S boldogan hömpölygök a nap fényében s véremet ringatja a lég csendes zenéje eggyé válok a természettel a mindenség lelkével s feltárulkozik benne a tudat felnövése, Fény a tudás birodalma gondolataim hajtja a fény magja, ez a bölcs tudat jussa. 3

4 Jézus az úr bajnoka Óh, drága Jézusunk, légy az égtôl, Földtôl áldott Váltsd meg a szeretetettel a világot! Tudásodban a fényt, a becsületet hordod. A sötétbôl a te világodba szökni próbálok. Óh Atyám fia, te szeretetre nevelô, fénybeszélô Benned szent Jézusunk árad, Isten oltalma fényesen jön elô a titkok igaz dala. Óh a te törvényed bennem ring fény terjedelme a Földön kering. Óh, hódítsd meg a Földet Urunk, Jézusunk. Óh hódítsd meg az embert! Igazság nélkül élni nem tudunk! Töröld el a rosszat, a sötét lelket! Hozd el a földi, az égi vallás kegyeletet! Óh jöjj, segíts rajtunk, tegyél csodát. A tenger vizén menj újra gyalog át! Sirályok is a nevedrôl énekelnek égi ódát. Legyen itt a Földön béke,úgy mint a magasztos Úrnál odaát! Vágyad áradásával vezesd a Földön a fényt, a békét! Óh Jézus urunk a Földön réges rég boldogtalanok az emberi ajkak, elôre ballag, s hallgat. Zúg a szél is veszetten balladákat. Emeld fel hozzád a lelküket óh drága Jézusunk, ne nézd tovább a keservünk! Óh jöjj vissza egy szóra, legyél a világnak uralkodója. 4

5 Titkok Lelkem ôserejét összefonták égi erôágak Óh, ostromló lázas titkok álarcban tart hódító síkod gyönyöröd, véremben Táncol az érben fergetegem Óh, égi lázas hit lelkemben fényt hint Ha nem figyelek reád Tüzes égi labirint Lelkemben kialszik a szerelmetes Teremtó hit! Óh fényáradat, áradj csak összeölelkeznek majd bennünk a fényszálak s levetítik belôlünk a szeretetet a Napnak s a fényt visszaküldi pillanat alatt s a fejembôl visszaárad, s uram atyám fele nálam Így leszünk mi nálam s fele nálad egyek ketten az égi világnak. Szép kelet Óh, szép kelet, miként a Nap jön föl. Emlékeim láncolatot tör, s látom a múltat, a feljövô keleti napot, miként vonul pogányaként nyugatnak. Lópatáira a fény dalos szikrát vetett, s az idô lézersugarát a világba zárta Keletnek, ahol a bölcsek születnek, s mégis megtör a fény Kelet és Nyugat között, különváló hatósávjában. Óh Kelet, te drága szerény, te fehér tiszta csönd, te égre vetülô erény. Óh, itt zenél a fény A tönkre nem törött. Nyugat kiírt a lelkébôl minden égi szépet, reményt. Ô csak tör vakon s gyötör. Olyan a földrész ha nézek szerte szét, akár az ember, egymásnak ellenség. Az ember szelleme kiközösíti az anyaföld határának szellemét. 5

6 Varázs Óh lelkem hald a szót mely meg-megtölt élettel Halljad a hangot a csillogót mely elûzi az éjszakát léptével Hatalom, a bölcsesség mely hittel elôtör a sok titok benned lát s legyôzi majd a halált! S hallod majd a gyönyörökbe fûzött Izis Oziris áriáját s a tiszta lelke az éjben a kék selyem ég tetején repülnek csendben s a fényük boldogan tündököl elôtted a villámmag fénylô tüze fénylik a mi lelkünkben kivetíti reánk a titkok arculatát! Fölismeri az ég lélek atommagját. Este Eltûnnek a napsugarak a természet erejei lassan csillapodnak, s lassan elülnek a madarak. A világosság szellemébe minden napnak estejére véget ér a küldetése. A Föld pihen a sötétségben az idô rabsága kötelékében, Ember legyen békés az álmod majd elnyered a bölcsességhez a kulcsot. Az élet legnagyobb fénye a lélek hatalom szerzése. Hidd el ember, a bölcsesség kötetlen ô tárulkozó, birtoklod vele az ismeretlent. Eggyé válsz majd a fénnyel, lelked nem találkozik már a sötéttel, a titkok mélyére ember, merülj mélyen el, a végtelen tudás óceánja benned lakozik ember! Keresd, ébreszd fel, vele egy leszel. 6

7 Mágnes vonzalom Vágy a szívben váj, a visszhangja suhanása varázs vonzásával a szívben leszáll. Óh aranykor, te szereteted utánad áhítoznak az emberek. Még sok milliárd nép kesereg az idô is elfáradt üzeni, az isteneknek! Óh természet úrnôje állj a ragyogó Nap elé aranyesôben szentelôdj a hatalmas úrnak küszöbén Termékenység tiszta álma hulljon a földre, suhanó égi aranyos szárnya fényesedjen az emberek gondolata. Az égi istenek az emberekre rég álmodott aranyport hintsenek, hogy boldogok legyenek a földi emberek, az égi lelkek. Megközelíthetetlen távolság visszatérte Gondolataim óh hangtalan más világrészt keres A megközelíthetetlen távolság értelemnek is járhatatlan Óh mélységes szentély ajtaja tárulj fel! Ôsz hajamra a Nap ha felkel aranyhomokot leheljen. Óh isteni áldott hajnali aranyszínû Nap súlyos vasszínû évek az idô szárnyán elsuhantak fénylô szent sugarak szentelôdjetek az aranykornak a természetben röpköd az ô lelke érzi mily áhított az ô szerelmetes visszatérte, most már az elérhetô 7

8 Csillag parázs Óh, üzenem veletek csillag parazsak az égnek tisztán feláldozom magamat. Tüzet a lelkemben naponta gyújtok. Gondolatim parazsa átjárja a szívem. Szeretetnek trónfosztása sose érjen. Óh, szent kábulat! Az ég tükrénél áldozom az Úrnak. Áramlásom te is látod Uram benned érzem a kiterjedô napvilágot. Mily gyönyörû e fennkölt fény! Nálad érzem magam én. Az ég tetején mennyei dallam áraszt el halkan, áraszt el zsongva, mint valami ôsi monda! Fény Óh, jöjj fényes világosság, megvetem a sötétnek örök zavargását. Bölcs szava, ember észlelj! Lélek békéje lépj fel! csapjon ki lángod, a sötétet ûzd el! Ó lélek, te vagy az észen túli eszmélet. Te gyújtod néki a tüzet Pattanj elô, mint a nyúl, s a tudat tisztán megnyilvánul. A forgatagba már én sosem hullok Kínt sem érzek. Vágytól égve az égnek élek. 8

9 Bölcsek szava Óh ember, halld az Bölcsek rejtélye az univerzum el nem évülô rejtélyt sugalló kikristályosodott nagy bölcsek szavát szeretet isten családfája... Gondolatuk gyökere Óh, nagy bölcsek árnya más síkokba belelôve, beleszôve tüskébôl is kihajt a bölcs tudása Haladtak az ég fele elôre mert a tudás más síkon éled. Atlantiszi Tóth istenség A hajnalcsillagba réved, Az elsôknek jeles eleje s a hajnali nap fényének Heraklész Herkules gyermekeként éltek. a Föld hôs bölcse Ti bölcsek, tudástok Az égben látó Buddha az emberekhez Konfucius Kína a Földre vetül, téved, bölcsek ura, hogy valaki meghallja ki az útjukat foglalta. az igaz bölcsességet, Zaratusztra ékes követôje mely szabaddá teszi Medek kolostora az emberiséget Káldeusok csillagjósa uralni az idôt és a titkát. Nimód három bölcs Ismerd meg szíved név egy személyben és a lélek lángját Orion a csillagköre, majd befogad egy szebb világ! csillagok jósa A világ legnagyobb Bölcsek szava, ô a Gilgames, eposza Itt maradt az örök echója. a csillagvadász Nimród világ urban Bölcs szellemek égi kolostorok urainak földi találkozója a csillagok körébôl inkarnálódott szellemtörzsnek Földre kiterjedô titkot hordozó családfája 9

10 Istenem Reggel ha felébredek reám borul a harmat könnye Feljön a csodás Nap az ôs szellem aranykoronája áradása fon körbe. Hûséges biztonsága szeretetét reám bocsájtja. Bennünk a fény magját lángjából szétszórja. Az ôs szellem szeretet megnyugvása a szent tûznek alapjában óh érzem heve kiapadhatatlan. Óh, mily szép is a napkelte suttogása Dalra fakasztja az embert a fénylô Napnak szárnya. Boldog leszek tôle én mily szép is a reggeli csend Földre az Atya nagy úr! mindenkinek fényével üzen. Óh semmi nesz, halkan zenél a kék-fehér ég, selyem szatén a fénykötélen lengek én s ott érzem magam Isten tenyerén. Mágia köre Fekete mágia köre Téged gyász vesz körbe az égrôl letörölnéd rég a csillagokat a lángtalan nehéz földbe. Titeket kábít a fény sokszor Te hamis prédikátor a fénytôl elvon a sötét kor Nincs az Úr elôtt biztonságot Halál fekete a te áradásod. Sötét lázadban, te is tudod az erényt eldobod! Sejtelmekhez vonzódó múlt idôkben átélt agyrém Te agy az agyban gyúrt fehérnek Törvénytelen fekete mása Te szellemednek óh a fény, az igazság korláta! Visszafordulni nem lehet? Nem tudod elérni az eget. Te törvényed az aljba süllyedt Ha bántod az árva védtelent abban leled élvezeted. Alapforrásod elveszítetted óh, te beteg agyrémület. 10

11 Emese álma Az égbôl eredt a dicsô anyánk álma. isten szelleme Turul madár alakjában. Hajnal csillag szerelmet szôtt a telihold képében, s forrás fakadt Emese anyánk méhében s ágyékából dicsôséges királyok származnak. Óh, a fennkölt érzelmet vélte Isten kitüntetésének. Fiát Álmosnak nevezte Az igében Isten szent neve. Óh! Az úr a mag ura. Óh! magyar fejedelmek imádták Istent. Minden magyar fénymagból lett szent! A magyar mágusok Táltosok, igricek, látnokok hírnevük a világot szélrózsaként bejárta Óh! Emese, magyarok anyja, Nemzetünk ivadéka földünk az Isten nevébôl lett Pannónia a bán fia = Nap fia a magyar Pannon fia, nábob. Sodródó csillagok Óh Uram sétálok a kertben sodródó csillagok közt félhomályban estefele. Áthatják szívemet a csillagok ezer egy fénye szívem közéjük taszítom az ég tengerébe. Jó lenne egy új szívvel élni fekete felhôbôl fényt bontani Tombol a villám az égen utat szabdal a csillagok szívében. Óh! Áthatja a vibráló szívem Óh! csillagfény ár, te égi virágos fesztivál! 11

12 Atlantisz Elsodorta Atlantiszt a titkos veszedelem világa Óh drága anyaföld, voltál te paradicsom, szépséges édenkert Utána kígyófészek lett földi szellemek halálos árnya reá szállott a szép világra Kultúrákat rombolt és ma is rombolja. Volt itt tündérország fején ékes korona! Istentôl megáldva a mai világ alapja visszavezet Atlantiszra Szíriusz fejedelmi földjére mu-um-omra, Ataiszra sumér Egyiptom, India Atya földre sok-sok szigetvilág Indián kultúrák eltûntek, elveszett a nyoma Óh, ez lett Isten alkonya Etruszk, görög, Róma, mind a fekete szellemvilág áldozata. A sötétek elítélték a világot hanyatlásra Virágzik a világ újra Istenem, a sötét szellem ahogy tudja, most is borogatja. A híresség jussát a sötét árny keze könnyözönbe folytja. Régi országoknak vérkeringése szárnyra kap majd a mesés világ meséjében. Óh és hon, légy békés ravatal Bábeli nyelvzavar jön hamar mielôtt hazámból valaki elzavar országom elfogy hamar. Nem lesz helyed a hazámban ravatal! Fekete erô szûnj meg hamar! Isten is így akarja, a bölcsek nevében tûnj el veszedelem, sötét erô az életbôl tûnj el! 12

13 Az ég rejtelme A tudatom látja a csillogó eget Látja rajt az ezüst kristály tengert, csillag városok utcáit, arany rezgô fák leveleit Óriás gyémánt barlangok sorakoznak Arany ruhában nyüzsög sok-sok angyal alak Lehet, hogy ôseim és szerelmem a csillag utcákban laknak, s lakosztályukon szín arany az ablak Megidézte az eget bennem, s nagyon jólesett nékem kirándulni a titkos ég ölében. Égi katedrál Az ég katedrál Nagy hatalma Egyszer talán Majd meghalja A lélek járás kórusa Az égre figyel. Elcsukló hangon Az Úrhoz énekel. Tûzgyújtó a szívnek. Hatalmas üzenet A harangzúgás A földrôl az Istennek. Szûzi áldás A költészet olyan, mint a szûzi gyermek. Tiszta hitû békéje ô a szeretetnek! Az égben vezet az ô útja, Csillagokból szôtt az ô szent nyoma. Óh, a lélek szeretet után folyton sír Toll nélkül verset az égnek ír. Óh, naprendszer, Te vagy az egyetlen tiszta kör. Lelkem elôtted halomra dôl. Óh, te vagy a csöndbôl áradó Égi szent tükör. 13

14 Sötét szellemek élete Sajnálni való a te sötét lelked Isten vagy te, azt képzeled? Ha eltávozol a Földrôl Nem leszel te árva sírodon ott lesz naponta a fény tánca a te mágiád idézett játéka a sötétségtôl odalent majd reszketésed fél. Életedben sötétben éltél a föld alá besüt a fény a félelmed majd átalakítja szeretetté, majd a föld pora felel reája, te voltál a valóságban a valótlan gonosz mása, az ördög mûvei mása. Óh, uram fényessé változtasd ôt át záporozz reá szeretet eszenciát! Védjed meg tôle örökre az ember fiát évezredek óta a világnak népét teszik tönkre Legyen a tiszta népé az univerzum a világ végre legyen boldog, legyen békességben, a fekete erôk szálljanak a fényességben. Kudarcot ártó sötét zavargok ellenére. 14

15 Prédikátorok verse Legyen ez a prédikátorok verse! Száguldjon szét a világba szerte Hirdesse mindenhol a fényt Az égben lakozik a törvény Földi törvényben törvénytelen is lakozik. Ember a lelked titkos tava Az erkölcs kulcsa, mely az Atyához köt tisztán nincs bilincsek közt. Ne feledd a becsület ereje a fénynek derûje. Ezt hirdeti az Isten az égi bölcsek s földi bölcsek lelki óriás könyve. Ez a prédikátor könyvének örömkönnyes verse. Az égi szellemvilág kivetülése. Ôbelôle van a halál Tanuld meg a rendet Erkölcsöt, erényt, igazságot, becsületet Óh bölcsek bölcse az ô nevükben szólok én Ha így cselekedsz eljön érted az igaz fény használd az igét igazin a szót, légy szerény, alázatos. Az idô kulcsa Az idô kulcsa bennem éled, a tudás elôtár ami eddig révedt. Óh! Szóból lesz az élet! A szellem forrása föltárja a titkos, rejtett ôsiséget, s szívemben tüzet rak! Úgy érzem angyalnak születtem. Lelkemnek kinôtt a szárnya. Az idô a földön pompámat megalázza A bölcs embernek szárnya, oda repül ahova Isten akarja. 15

16 Téli éden Téli édenkert. A Hold álmában réved s táncot lejt! Erdôn, bokrok alja téged búsan magába rejt. Óh Hold, a mezôd a bûverôd. Óh, te szépséges ámor Imád téged Úr és pásztor. Óh havas ég alja, a tavaszt majd a Hold szerelmével az égre csalja. Bûvereje az Isten hatalma. Óh te drága látókör véghatára. Zord évszakok, fagyos rög között fényre várva! halhatatlan kéj erôt szül szívben, hitben a villanása. Arcok a napfényben Rezdül az idôm a Föld ölében az ôs erô méri léptem a múló idejében. Óh Istenem! Lábam az ösvényen nem sarjad, elmarad elveszítem, arcomat. Elme se moccan. A szívbôl a fény utoljára elvillan! Átszenderül az igaz tiszta lét kristályfolyamatban. Óh ha tiszta a lélek aranyzúgású lesz a bölcsességed! 16

17 Irígység Büszke irigy, a rossz cselekvés, sötét szándék alattomos ne légy soha! Ilyet a sötét szellem uralja s eljön érte a halál a sötét ura. Aki fényben él az már a Földre vissza sohase tér, mert a fényben a helye. Rendbôl születik a fény magja. A tiszta ember érzi, tudja. A sötétbôl születik a fekete mágia sûrû magja, az éj sötét halál az ura. Ilyen ember ôt szolgálja. Atyám Isten Atyám Istenem! Az idô ragályos sötét fogaskerekén járok Fénysugarad nyújt áldást osztó boldogságot. Azt sugallja lelkemnek egy ôs bölcs hangja A nagy bölcsességek legôsibb törvény atya hangja Nézz fel az égre Te szép Isten gyermeke az emberek faja a legszebb e világon Tökéletesedjél a szívben, repülj a tiszta lélek szárnyán. Legyek az átlagnál több, hogy elérjem a szellem szintnek magas lényét. A Föld így magához nem köt Óh magas bölcsek óh tûzben égek Tôletek útmutatást kérek Óh, így mondá a bölcs, ki egyszer Földön, egyszer égben van. Figyelj: a fénynek hangja van, mert tudd: ôs fénybôl születik a rend Az ige az ó: a fényt kibocsátó rend, maga a szó. Szóból lesz az élet. Szóból lesz a mindenség, a létezô a káosz a rendetlenséggel ami jár. 17

18 A titkok A teremtô lelke Tele van titkokkal Óh, a nagysága a szívben könnyeket csal Óh lélek szép álma. Te vagy az élet forrása. Az igazságot titkos égi korlát eltakarja. Bölcs ember az ki kutatja. Bensô tükör A bölcsek bûvkörében folyton lobogok! A hú bensô tükröm nékem amit bennem hordok! Bennem szentté vált fehér mágikus gondolatok! cseppfolyós formába öntött ôsi bölcsességek Fejedelmi fénylô Isten hitnek sarjadása. Feltárul bennem a csodás mûvészettel ötvözött valóság. A fenség a mûnek hôse ôs eposza, óh élô szobrot emel bennem az ôs bölcs írások, rezgô magja visszavezet engem a lelkem arany rezgô száma az Úr elôtt áldoz leborulva. 18

19 Sötét gondolatú szellem világ meddig uralja még a teremtô Úrnak világát! Ezredeken át Lehanyatló magas virágzó kultúrákat tett tönkre a sötét erô uralma Atlantisz Áramlásuk a Föld tengelyét is kizökkentette. Atlantisz aljában oda veszett egy óriás égi? földi? kultúra Népe szétszéledt a szélrózsa irányában, menekült ahová szárnya vitte. Bölcsek Bölcseletek Ti áhítatra szomjazó igazság látnokok magasztos gondolatotok áldást, kincseket ígér a fény szellemeiteknek már lesz elfogytok árnyatok nincs nektek az élet tüzes vándor erejû képlet Emlékem himnuszát Az égen titkon kíséritek Hajszálerek is követik a fényt boldogságból fakad az igazi érzékelés és megalapozott a szerény önbecsülés. Tûzjel varázsa a világ ködében az ô fénymagja szívem szítja mágikus erôk lengjék szellemem át! Az Úr rezgô erôi magasan hatnak rá Lelkem szinte lát s nem érzi sosem a lapályt! 19

20 Bölcselet Nem aludtam el talán éjfél lehetett bejött a lelkemnek ajtaján hozzám a szeretet! Óh a vágyott szeretet a mélységében föléledt, s tiszta hívôvé tett! Tudatom csendje a titkoknak magas sejtelme! Bölcsesség Óh Uram, hozzád szóljon fenségedben az én szavam A földi lejárt idô ôszi dallam, Legyen az élet itt már az égbôl leszállt igaz arany! Itt a Földön ne érezzem magam már többé hontalannak Ne sirassam apámat, anyámat, a magasztos teremtô atyámat. Bölcs A vágyakozástól mentes embernek szerelme a néma csend, a némaság beszél, olyan mint egy égi szent! Bölcs Szabadulj a sötéttôl keresd azt az utat ahol a fény útja jön. Tekinteted vesd a kozmoszra ki a fényt küldi, s lehozza. Bölcselet A beszéd zaja elfáraszt Figyeled, hogy értsd, halld, s mégis keveset ad! Óh te gyönyörûséges melynek tiszta méhe a csendnek remény a hit végtelen szeretete! Ôk azok kik bölcsességre tanítják az ember bölcs tanait, s ha figyeled mily szépet mond a csend: fényesíti magát legyôzi a szavak igáját. 20

21 Örökös veszély A vérben lakik az erôsség s mégis érzem a bizonytalanság örökös veszélyét. Érzem a halotti csendnek végtelenségét, a lét óceán árnyékán, bizonytalan a rezgésszám. Örvénybe sodorja a gondolatot. A fény bennem elbujdosott! A zavargó nyugtalanba sok-sok társa a magánya a szívet elringatja az est imája. Figyel az Úr álarcában mintha neki is valami fájna a Földnek levele, virága reá hullik a világ hervadásra. Bölcselet A Föld élte világát az igaz tisztaságban születése gyönyörû csodás szép fénykorában Pályáján fut a Nap Ó áldott napsugarak! Hordják magukban a mérges árnyakat! Ember, mit tettél a szépséges Földdel! Szívemben bánat tölt el visszaéltél az isteni fénnyel! Az ég néma boltozatát belepi a borongós homály. Bölcs Csillagok háború zajában ne üljön el az égi szó örvényes utakat folyton járom hol van a mennyei ajtó? Szívemben az Úr boldogsága tárul az eremen keresztül a szép érzelem költészetet szül. 21

22 Bölcselet Lejárt a vaskorszak Követi az aranykorszak Rezgô ösztönét fölemeli a fénylô Nap benne nyíló szeretet elfeledteti az aranykor a fájó tudatában a bûnét a vaskorszaknak. Bölcsesség Uram! Vízió képben látom az orcád. Lelkemnek üdvös láng, izzó szellemi pánt Te vagy a tûzvarázs Te vagy a vízió képben a léleknek forrászuhataga Az édeni fák ôsi lombjai még felénk intenek Föld lakói együtt lehettek Emberek és kis istenek! Bölcsesség Ma éjjel elhagyott az álom Szomorú lelkem mereng a sápadt szép csillagokon. Kezem a rózsafüzéren jár, ujjam két égi gyertyaszál Ha kialszik bennem a fény Néma sikoltás leszek az ég ölén Világok omlása lesz bennem a mély rejtély. Bölcs Az igaz ember a legbensôbb titkot igaznak véli, ôrzi, s megveti a felszínes dolgot a szív igaz tüzével, mi nem látható. Túl van a szemnek világán de az igazság nagy titka éber a mulandóságból az örök élethez ér el. 22

23 Bölcselet A Nap a kozmosz mosolya minden reggel útra kel Behinti fénnyel a csendet. Uram, a bánatban a te neved fénye drága szent béke! Élj bennem szebbnél szebben égi költészeten lebegjen a csillagos égen a bolygók figyeljék a szent szeretet erényét Óh leigázó nyugalom csak a csöndet hallgatom bennem az Úr van hatalmon ha magamat uralom. Bölcsek Szólj hozzám Hajnalok szárnyán Istenem az égbôl! Fehér hattyúként Az angyalok körébôl mesélj hogy mi vagyok és ki a létóceánban! Csak te tudod uram, Törékeny a tudás úgy érzem bennem rejlik az ég áradás. Bölcsesség Óh ember legyél Isten templomának lakója Keresd, hogy az ôs kötôdés útjára lépess a sötét lélek fátylát segít, hogy levesd ô napként vezet. Légy a fény edénye légy a nap ágya engedd be testedbe a lelked házába. Emeld fel tekinteted a kozmoszjárásokra Irányítsd figyelmed a Nap járására. Bölcs Lelked hasonmása Ne essék egy fájó valóságba Hogy jogom van a törvényed tudására mielôtt még elmegyek atyám Tehozzád, elszámolásra. 23

24 Bölcs Fényed ember a nagy fény az öröm tudata ömlik beléd a testeden áthatol! A sötétség elvándorol belôled. Az erkölcs és a karma Az életben mindig voltak halált osztó, nagy hatalmak Krisztus vére, s szelleme megindította újra az anyagban elakadt emberiséget. A reinkarnáció fontos emberi érdek. Jézus urunk kiszabadította az anyag fogságából a lelket, s az emberi szellemet. Kérdem énem tôled Ha megsértem én a saját erkölcsömet az Istennel való lelki kötôdésemet. Nem tudja feldolgozni a lelkiismeret, s ha ítélkezek önmagam felett Halálos is lehet az ítélet! Hálaadó ige Uram ha elmegyek egy ismeretlen világba, mágneses erôdnek égre, Földre van mindig befolyása. Tudom én már rég Te adod a számba a bölcs igét. Óh, szép szavakat szeretnék én a lelkembe tenni had adjak versemmel, számmal néked aranyat. Néked köszönöm a sok ihletet a Nap alatt! Bölcsesség Óh, segíts nékem okos bölcselet sóhajomtól összerezzenek. Tiszta vallásom forrása a titkos lelki gyökerek. 24

25 Ásványok háborúja A Földet befedik kiszáradt kemény rögök a földön ordít az újszülött! Ásványok háborúja Véres a föld, ô az ember romja Armagedon a jövô háborúja Az égnek mércéje az igazságod! Ember döntô kényszerben állapotod. Erény, erkölcs semmi más bizakodás, így lesz áldás, magasztos titkos élet a léleknek szenvedô szomjúhozás, s majd rájössz vakon élve Istentôl oltalmat kapsz cserébe. Nem leszel már a tér építés rabja, nem fog rajtad a rossz élet szellemi erjedt kínos harca. Csillag erôd fénypályája isteni erôben él törekvô, tiszta. Nem mindegy hogy ôrlôdik vagy ôrködik az erény sugallat! Rájössz, hogy az erkölcs oldja gondjaidat Ha szomjúhozod az Isten szeretetet, Bûvkörétôl áldást nyerek, s úgy érzem amerre járok mellettem az Úr lépked Óh Isten fia vigyen téged hozzá a te bölcsességed. 25

26 Égi eposz (Atya ôs igéje) Milyen szép is a kihunyó sápadt alázatos este olyan, mint a szép csend benne Nyugovóra térô istennô lenne a fák fölött, az ég alján könnyesen remegne óh! Hozzám az utolsó fénye. Lassú álmokat szô gondolat... Az ég törvénye óh az alkonyat! Hogy betakarja ô a házakat, s hajlik a lélek tükre a holdsugaras éji tóra s álomba ringatja a Földet az alkony leszálló csókja. Óh halálos éjben odafenn a bolygók halkan suttognak a világ decemberében ma úgy tûnik meghal a Nap. Óh ti csúf láthatatlan kezek a fagyos éjben hordozzátok égi álmok közt az én lelkemet! Óh vízió suhanj mindig hozzám a víz tükrében a titkos éjben lássam bûvös orcám. a bölcs csillagok fagyos árnyán! Ôszinteség Az ember ha Istenhez hazatér Óh, én Istenem benned a bizalom amire vágyok, ha nem sikerül segíts kibontani lelkem csíráiból útnak indultam lerombolták bizalmam hiába bíztam. Reményem csakis Istenem benned van Titokzat Rejtelmes élet titokzatos örök létet a hitemben éreztet számolom a perceket, számolom az éveket Tanulom a bölcseleteket a titkok sokaságát fejtem, s a rejtelmeket táplálják az élethitemet! 26

27 Eposz Mintha álmomban Istent láttam volna Álom emlékeim hûk álomhegedûk. Szólt a bûvös kürt! Nagy lázas csillagok végsô merülésük Bennem mindegyikük fénypontokat gyûjt. lelki fénypontot gyûjt a suhanására. Álomban ringok Istenem hozzád suttogok Égi az óda, égi biztatás Költeményem a szabadságot szórja Átszellemült halál, tiszta a gondolat, folyékony láva Óh Uram, átszenderül égi tisztasága a szeretetem lángja bele ég az égi kristályosodásba Halhatatlan a szabadsága nincsen a Földön hasonmása. Cél Kergetlek visznek a sötét fellegek! Remény érzi elôttem lebeg Óh Atyám, óhajom, hogy is szelídítsem meg mikor látom elôttem lebeg Az erô szembe kinevet Óh légy bölcs, súgja egy égi lehelet Ô majd segít neked ô lesz a hatalmas fegyvered. Filozófia Légy bár magadhoz Ember ôszinte a lelked legyen ellenôrizve, ha beszélsz használd a szellemi gondolatodat ne azért használj szavakat, hogy elrejtsd gondolatodat! Az utcán járunk álarcot hordunk, ha megszokjuk az álarcot magunk elôtt is álarcban leszünk, megszokjuk és álarcban szenvedünk. Ha szeretünk mindenkit az álarc nem kell nekünk. 27

28 Bölcselet Keresem az Úr szavát mielôtt eloszlik a világ. Óh Atyám sikereket hiába kergetek nem segít más csak a szeretet! Óh kegyes szeretet ne oszolj fel kisírom a szememet! Szeretet nélkül elmúlik az akarat kialszik nélküle a tûz, a halálba ûz. Égi jelek Az Úr szeretô sugara él bennünk senkise hallja ha lüktet a szívünk rejtelmet szô körülöttünk Töltsd fel szíved szeretettel az Úr éteri fényével a bölcsességnek tudom a szerénység az alapja Az égtôl szerzi, kapja abból összegyûl soha-soha ki nem hûl. Bölcsesség Atyám, fordulok jobbra fordulok balra mehetek a világban bárhova Ringatlak atyám a gondolataimban. Lelkem bujdos a valótlan valóságban, ringat a Föld engem lágyan ringat a szél Atyám, velem vagy tudom a szívem gyökerén. 28

29 Igazság szikra Bölcselet Mikor lesz már vége Itt a Földön végre a rossz szellemek üzérkedô kedvtelésébe Nincs igazság szikra a lelkük gyökerében öröm eszméje fekete másikról jön a rossz sötét szellem cselekvése, belebújt az ördög jelmezébe Az ilyen szellem ébrenléte Az isteni mag sarja népe Kígyóvá vált az édenben, óh sötét erôk züllött réme árad, sarjad az enyészetben, s forr a bosszú, a gyöngyözô vérben Óh fekete szellem. Te a fényben Éhen pusztulsz a világegyetemében. Az isteni erô lángja ott lobog a lélek igazában Benned az igazság éhen halt játszod a fekete mágnes uralmat! Isten tiszta magját Árnyék ember rég bemocskoltad. A megszületés ágya a fény élete hangján énekel Az Úr mezôin a fény uralkodik a sötétség fátylán is áthat lángnyelveivel a véges mélyén van a rés. Ott találod a végtelent Elveszetten a világtól és élénken. Bölcs Ember tudd meg Te vagy minden dolognak vége Ennek tudása rég elveszett a sötét hatalmak. 29

30 Világuralom Fekete szellem oltárt imádod Isten szerepét játszod! Világuralomra törsz Nincs róla tudomásod Zsákutcába jutottál, te is tudod Összekuszálódott az égi szülôvilágod. Borús, sötét az álmod. isten nélkül viaskodsz fél a romboló magányod Atyád elôtt elrejtette fényed Lejár az idôd, a fekete vas kora éget Furcsa az élet! Fellép az enyészet Viaskodik Istennel a fekete szellemképed Lejár az aranykorban a Te ôsidô óta tett ostromló kegyetlenséged. Bölcselet hangja A bölcsesség megigéz az ég tükör fénye megszentelés valódi lélek járás, s a szellem a titkai közt jár-kel, fordul nevetve minden válasz óh, Isten el van rejtve! Az ember megfejteni kényszerül a sok titkot Azért van elrejtve, hogy atyai fenséges szellemed a titkokat megfejtse sorra. Ez Isten elôtt az elsô helyen áll a mély tudás tüze Óh, a fényes áradás gyújtja lángra a tudat lélek járását. Ez a bölcsek kulcsa a titkok vezetô útja. Az égi katedrálnak rejtôzô óriás hatalma a titok segít, ez az elrejtett hit benne rejlik a szellem sugalma. Ô az elrejtett titkos ég, a szeretet sejtelmes útja. Atyai fenséges szellemed titkok mélységes magja. 30

31 Reggeli és esti ima Adj Uram erôt, egészséget, hittet, reményt, szeretetet, harmóniát, boldogságot, békességet! A szívemben másokhoz kedvességet! Magas rezgésszámú jó energiát Vedd le rólam a rossz gondolatok árnyát! Legyen a szívemben másokhoz jóság s vetüljön az égre a tiszta érzelmem hozzád. Ne érezzem kérlek sosem a rossz szellem világ lobogó haragját! Ne vetüljön mérgük reám azoknak kik magukban hordják! Küldj erényt, bölcsességet, erkölcsöt, tisztaságot, becsületet! Szívemnek, lelkemnek küldj Uram tisztító tüzet! Kérlek vigyázz reám, hogy a cselekedetem ne menjen át, a rossz, a korlátlan, szabálytalan határon. Ezt sugallja nékem a lelki tartományom Kérlek Atyám ebben segíts nekem, mindenáron. 31

32 Keleti ének Keleten hajnalban feljön a Nap s kiömlik egy perc alatt a piros fénye csorog a Földre s árad az égrôl a földre, a tengerre a Földet átjárja forró áradása s délre bejárja a világot a melegsége, s korbácsol olyakor az égi tüze, érzed a kínt Isten hangja lehet ami ég a napba Rejtelme varázsa tölti föl s minden reggel szétválasztja az eget a földtôl s eped vágyva a föld és ég köztük ég a melegség Titokzatos lét hitemben érezteti a bizonytalanság életét hôs tüze a fénylô hieroglifa. Tenger Afrodité kagyló házak fényállománya gyöngy tavak bûvkörének királyleánya Atlantiszi Isztri követi a teli hold hármas árnyát vággyal öleli a Hold szíve mágikus vonzereje tapadását a szelleme lengi át árnyával hát ural követô Hold királynô hatalmát olykor a Hold varázsa éled, mindenkit éltet fénymagja szítja az árnyéka beissza Atlantiszi Istri, Hármas Hold istenség a titkok nyitója mélységbôl föléledt sejtelme szítja, fölissza reája csillagok pillantása különös varázsában s az egész élet rezdül a teliholdon áthat keresztül. 32

33 A Hold A telihold szeme az éjben lámpa fényt szûr éjféltájban álmod száll, s bejön a lelked ajtaján Hívô érzelme föléleszt a mélységbôl s veled eggyé vál s néked álmodban prófétál, hogy a csillagok bíbor színt szônek felöltônek a Holdon a titkos szél sodorja az éji zenélô kotta hangja szent égi szimfónia! Ô az ôszi dallam hatalma. A Hold királynôk óriásra nônek színes ruhákat öltenek színpompában az Úr birtokán szüretelnek s vége lesz havonta a szép bálnak a Hold királynôk fogynak, fáznak a Hold úgy száll, mint gyászos tövismadár az ágra Engem elvisz magával a titkos világába. Daliás idôk Szálljatok vissza a házamba, óh, ide hetedhét országból királyi sasok hozzátok vissza ide a hitet, a becsületet, s az igazságot óh, lelkem, te vagy az én vezetô istenségem. Te vagy aki vigyáz reám aki engem megért. Te vagy a gondolat Te vagy bennem a ész Te vagy a nagy szívsebész Feltárod te a veszélyt benned az ô túlérzékeny vándorló sebét! A világban te látod a sok kísértô összeütközést Óh, összegezzem már bennem a fény sugarát, amit Isten küld, ád! Lehet, hogy babért aratna benne homály, sosem lakna a zöld ág is benne kihajtana. Óh, bolondos eszem hát miért nem teszem lehet, hogy megváltozna a gondolatom s az életem! Behunyom a szemem Istenem hozzám ér, a sötéttôl sem fél a halál. 33

34 Gondolat vándorlás Óh, sokszor a gondolatom össze van kuszálva lelkem köröz közte, mint a sas a szikla ormán midôn végre leszáll minden földi törvényt a lélek lassan megutál. Óh, vándor szívem, mint a szellô, miként a felhôk közt lebben s járok köztük a ködös ököruszályban s hallgatom a lelkem tája mit sugall néki. Az úr a rezdülô központjában Óh fellegek tûnjetek el az ég kékjérôl hanyatt-homlok ne sötétedj fenn. Óh csillagok fénye az éjben virágozzanak. Óh Nap mily különös, furcsa elzár elôlem egy nap Az Isten teremtô kulcsa a szívek elpusztulnak a föld alatt magányukban. De a lélek dallama száll az égen, s a hazatértét üdvözli a fényes égen a Nap csókja. Illat Ha ki nem mondom nevét illata bennem míg élek megmarad a szó kincs, hevesebb mint a gondolat! Isten is hallgat, a bölcs mereng az ôs fa alatt Hangja halk marad Óh, a bölcs figyel szavára a hallgatás a nagy titkok kapuja Ajtóját nyitja a bölcs legkisebb kulcsa. Tûzjel Óh Istenem Tûzjelként jelensz meg bennem. A csillagokból érkezel a varázsod a Napból éltet! A fénymag szítja bennem a létet A te bûvköröd Atyám a szívemben ég és Föld szeretet küszöbe lett. 34

35 Szív ünnepe Óh, Istenem, mily jó lenne bennem a háborgást egyszer megnyugtatni. Legyen a szív ünnepe Uram hozzád hûnek maradni Egyszer még jó lenne megélni, hogy a fényem ragyogjon a tiszta égi boldogságtól, szellememnek ôszinteség lenne az áthatottságtól. A szakadék ne legyen Atyám az életben a napi kopott társaságom. Igazságról beszélek én tenéked, igazságra vágyom a tiszta szeretet, a lélek meleg óhaja. Óh, égi ôszinteség, harmónia hol lelem a társaságod? Csakis az ég karja ki a szeretetet szívem hozzám csatolja a kék remény, az ég tengerén, a virágos fény bennem magamnak igazságot. Uram A Föld élte világát Teremtésekor Uram a nagy tisztaságban s születése dicsôséges fénykorában! A lelkem naponta Atyám tisztító tüzet a szívbe rak s a virágos fák alatt hozzád Atyám elszalad Lehetek bárhol ha veled vagyok szívem nagyon gazdag s a gondolatom építi Uram állandóan a hidat, s a gonosz szellem a mély szakadék bennünket mégis az úton elválaszthat Kérlek fogd meg a kezemet a Nap szárnyai az utamon pihennek. 35

36 Tudás Óh tudás mi is voltál te, semmi más titkos fakadás! Elrejtett mélységben ülsz! Ha nem keresünk teljesen lezuhansz s elmerülsz! Óh, a titok hatalomhoz vezet sötét síkja neheze járó, merülô ösvények! Óh ember A szabad utat keresem, hogy a Napba emelkedjek! Szellem vagy te, szellem Bénító erô réteg A test a ruhád, Nem kellesz te a jövônek! a lélek a minden, Elmerülsz a múltba haladj át a sötétben Nem tartod az én s villanjon meg bölcsességed lelkemet egyensúlyban. a fényben. Óh, alacsonyan élô csillagok ti sosem látjátok a Napot. Talán a Nap méhének érzitek a túlsó parti bölcs tüzét, hogy érezzétek az égi sötét árnyon az élet parázs melegét, s hogy érezzétek az ég Föld Isten kozmisztikát, hogy tudjátok mindenség válaszát, miként hanyatlanak a rezgés energiák. 36

37 Székhely Magyarország székhelye a földi bolygó szíve, útnak ered a Föld összes szelleme. Magyarországon van a Föld istene. Szíve, csakrája a világ összes embere, faja, fája, virága, bokra Innen kapja az élethez a szellem tudata áramlata, amely tartja. A lélek, a fény, a csillagkapu emelkedik a végtelenségbôl belénk! Világít a varázs, a Föld Isten arcán figyel. Gyógyítsuk meg! Ereje gyenge, sápadt, halvány Szép Magyarország, jöhet harc, tûz, vulkán sorra nem leszel sohasem csonka. Innen indul ki a szellemi erô a Pilisi hegység óriás szív végtelen, hatalmas tornya Ô látja el szellemmel a világot. Nem lehet elpusztítani sohasem Magyarországot, amíg a világ él, legyen áldott. Az elhagyott nép Óh szegény nép! Mily nehéz is a Föld hátán a lét. Valakik elvitték korán a gyermeknek szép üde álmát, kétségbe esett galamb sírásán él a Földön a nép. Óh mily jó lenne az életben érezni még a bölcs béke szirmán a szellô fuvalmának titkos, szûzi édességét. 37

38 Tudás Óh, tudás mi is voltál te, semmi más titok fakadás! Elrejtett mélységben ülsz! Ha nem keresünk teljesen lezuhansz s elmerülsz! Óh, a titok hatalomhoz vezet sötét síkon nehezen járó, merülô ösvények! A szabad utat keresem, hogy a Napba emelkedjek! Bénító erô réteg Nem kellesz te a jövônek! Elmerülsz a múltba Nem tartod az én lelkemet egyensúlyban. Óh, alacsonyan élô csillagok ti sosem látjátok a Napot Talán a Nap méhének érzitek a túlsó parti bölcs tüzét, hogy érezzétek az égi sötét árnyon az élet parázs melegét, s hogy érezzétek az ég Föld Isten kozmosz titkát, hogy tudjátok mindenség válaszát, miként hanyatlanak a rezgés Istenem Óh, Istenem Te lelki doktorom Rohangálok a szép világban, mint vajúdó asszony! Felettem átölel az Úr, míg panaszom átölel naponta hûn! A föld simogatja talpam Rejtelmet szô gondolatom, s ajkam Talán szívemnek ellensége vagyok szívem hangosan dobog Ünnepelnek körülöttem Istenem, sokan szinte kárhozottan. A verseim szállnak a légben, ôrült sok parázzsal megtelik tôlük a lég minden pillanatban. 38

39 Nem látok Óh Istenem Nézek és nem látok Ne zárd el elôlem kérlek a világosságot! Lelkem bûvös csendet szül, szellemem Uram, hozzád menekül! Egyre lejjebb s lejjebb kúszik a bûvös Hold. Árnyától a Göncölszekér sötét dolmányt hord. Titkos lángerô óh, hangod hallom miként hozzám szól! Óh, Istenem fordul a Föld az ég besötétedett s érzem nálam maradt a fényed! Óh, sötétben meggyújtod Uram te a világot Akit te szeretsz tudom, az áldott! Behunyom szemem s veled utazom Istenem az égi szekéren s újra átélem a születésem a folyton újuló erényben. Hold Ember, kövesd a titkos Holdat Leveteti rólad a lézersugara hidd el, leveteti rólad a rosszat. Ô vigyáz a természetre a Hold királynôje, hogy az ember ne vigye az enyészetbe! Ô adja vissza a csillagok rajának könnyes szemébe az új fényt, amikor megtelik a gyönyörû Hold, Ki vigyáz égi föld állományra, bolygók, tenger aljára ô az ki visszaszerzi ha kell a Földnek az aranya mindennemû ásványa állományát, a fekete gyémánt, a vas az olaj, a tenger sok gyöngye. Óh, a Hold királynônek Ízisz könnye, Istár tornya a Hold korongja Vénusz szép álma, vigyáz a Hold kristály tava állományára. 39

40 Vihar Üvölt a vihar Olyan, mint a halál sóhaj! Hangja élet hôn sírt kitáró hegytetôn. Száll az avar a délceg szél kavar elapadtak a fényforrások az égen szememmel ások Gondolatom éber, találkozom sok hullott levéllel. Óh, a legszebb percek feledésbe esnek. Óh versek, harcolok ha kell az idô sírjában értetek a végzetnek! Óh Istenem, tudom elveszek nem adom magam a reménytelen végzetnek imát rebegek Fénylô erôt adnak a szívemnek az erô visszatükröz benned Atyám engemet s a legszebb percek a versek, dalok, ódák, énekek szentek tiszta siratása halott mondatok közt nônek a szívemben temetônek! Fiastyúk Az égen álmodik a Fiastyúk A Földre vihar sújt égi jelekrôl kígyó emberekrôl szomorúan dalolnak a fehér hattyúk. A csillagkörben bejelentik új csillag születik Megváltja a bûntôl az emberek szívét Kígyótojás az ôskortól él a cserje alatt Felzeng a tölgyfa, s a vízi óriás hang s ömlik bele a kínzó vágya néki a kígyó bûne a legszebb álma föld színén mindig él! Találkozom vele a tükör mélyén Túléli a csillagok szép fényes életét Figyel a tengervíz ostroma tombol Az orkánok istene dalol Kínzó vágyait kiéli a kígyó tengeren, égen, Földön bárhol! 40

41 Folyam A vízfolyam ring, mesél boldogan, mélysége hallgat ô bölcs, magába zárja a titkokat ha elapad nem kér segélyt medrét ássa bensôséges sugallata a tiszta folyama. Amott beborul az ég s nézem a víznek titokzatos színét sötét, semmit nem látsz csak a szürkéskék árnyékát, s olykor egy-egy csillanást A halak suhannak a mély vízen át! Ilyen a szív is Kitárul olykor mélysége megállsz elôtte szédülve s imádkozol, hogy ne ess bele a szerelembe Fényvilágra gyújtotta lent valaki a szív mélyét Nincs sehol vége Olyan, mint a vízfolyam Elér folyva a tengerekbe Gyôzni tud az emberi álom Gyôzni tud a vízfolyás a mélységes áron Gyôzni tud az ember olimposzi csatákon. Szeretet Ostromolt szeretet mélységbôl föléled, keresi a végtelenségben a mély hitem. A szeretet irgalom felavatott a lelkemben. Nélküled Uram, üres az élet Velem lélegzik egyszerre a fény rezgése Ne játssz a vésszel, alázuhansz, s a gyász emészt el. 41

42 Fény mag Istenem! Telítsd meg fénnyel a holt anyagot Tûzd ki Uram a Napot, hogy szórja szét bennem a fénymagot Jöjj fel ötágú csillag, a mélyre ható kapcsolat! Tisztító harang isteni visszhang Pusztában száll a hang! Óh, hang hallom Istentôl született Ige igézô glagol vallásom! Az idôtlen tiszta gyökerét titkát magamban hordom A szellem mélységes forrását a természet nyílt könyvébôl tanulom! Égi jelek titka csak a csend ami tudja Planétok különös háborúja légy szövetségesem a Napban s a csillagokban, hogy megismerjem szellemünk titkát égen, földön a világban, égi jelekben, mely felvan írva Isten könyvében hieroglifákban. A hit Tudom a csillagaim mindig védenek, erôt szítanak, de mindig a legfontosabb a hit Nélküle a reménység is megvakít! Isten akkor nyújtja felém a kezét ha a hitnek reményét, az erkölcs erényét önmagamban levô fénnyel összekötöm Isten akkor nyújtja felém a kezét ha felébredek a való önmagamban Az ôs emberi erejû lelket hasítja a hit szét Az Isten akkor szeret, ha perjés hamu lészek. 42

43 Kéreg Óh, fehér nyírfa kérge a szívem bánat érte Elrejtek szép gondolatokat szívem szent mélyére Óh, mily szépek a gondolatok szívemben, sejtjeimben fáj, éget! Miért nincs ezer és ezer színû szónak kincse? Az Úr rejtekében a, lelkem mélyében ki bele lát, ki vissza tudja adni a csodás szép gondolatok hangját, arcát, nevét Sok ezer szó néki nem elég, mert a gondolat, emlékezô atya, atomjának magja magában hordja. A szó szava, ezer színe nem ér el oda, óh Istenem véste az ô szelleme ölelése a gondolatot, fénnyel becézve név nélkül, dallamban, napsütéses tavaszban Óh, halálos méreg, ha nem mondom ki igében, szóban nevét nem éget, fényre gyújtja a szív mélyét A szó szava elszáll, a gondolat tovább, mit szellemem táplál, virágos lepke és száll a harang virágos virág harang csupa illat, ragyogó szín és hang. Az idô Ember, tudd hogy az úr az idô messzesége a végtelen is megváltozik Hallgasd a bölcsesség szava azt súgja a mindenség a mindenségbôl való a mindenség ô maga Halld a bölcsességet, a hangot amely a múltról szól ott rejtôzik a körülvevô ködben elveszetten. 43

44 Kincs Léted Az Úr a legnagyobb kincs Te majd újjá tudsz éleszteni Nem láttam még sohasem ha a szívbôl vált ki Olyan mint aki nincs, az igaz fényed, s mégis olyan, mintha a gondolat mag lenne néki ezer arca, a szeretet mag kit elrejtek élve a szívem mélyére, E kettô a letéted, ki mindig velem van építi hited s a léted. kit viszek mint meleg kenyeret Az Isten áldása és mégsem méreg ki körbefon, lesz eredményed. a millió sejtjeimben éget. Ha bajban vagyok nyújtja a kezét velem van szárnyaló dalban Velem van óriás zivatarban. Óh, a szív felém mily gyengéd! Szívemre dôl és kedves, csöndes, hogy ledôljek nekem házat keres, szemem ha keresi az égen a úton az Úr odafenn a csillagok közt kutat! Óh, Istenem, a sors tövig tépett a dac a szemben keményen éget, sápadt arcú ôsz varázsa belehal hamarosan a hervadásba! Óh, Uram nézem az avart komoly bölcsessége megragadt elûzte az ôsz a haldokló nyarat, s utána ô is belehalt A természet nagy erénye, nem ismeri a bajt az embernek bölcsességet nyújt a száraz levél, tapasztalatot ad. 44

45 Isten merengése Forrásvíz vagy te szent az égnek remegô ölében ôszinteséged elér a zúgó tölgyfák szent ligetében! Óh, az élet csupa titok A Föld Nélküled Istenem elpusztulok Ôs szereplések, Óh, a Föld egy napon madárszökellések a központom Repülni vágyom Uram Ô lesz a halálos érted, hogy el ne veszítselek csigaház otthonom Elástam kincseimet Isten hadd, hogy az égi szenteknek! ne legyen álom Bennük örömöt leljenek! Legyek a napfény Angyalok, ti kedvesek, szépek lelkem sugározzon, üdvötökért ha kell, elégek. a fénye legyen néked áldott Föléled a mélységbôl Járja be eget földet tudatom csendje, Felveszi a hullám kapcsolatok magasló sejtelme telített üzenete reám terül a kettétört Tele van titkokkal az ô jele. gondolatok könnycseppje. Ó, nem félek az érzelmem magja a tudat mélységébôl feléled Óh, Istenem szemed figyel, lát, szívem lengi át! Elôtérbe helyezi magát bennem a földi hontalanság Állok a téren, tûzjelként érkeztem Lehet körülöttem szikla, hegy, sivatag énem elôtérbe helyezi Istenem hatalmad. 45

46 Mi is lehetnék? Arany ország kincse a lélek arany tükre Lángfal az idô merengés, minden perce. Kiszáradt fejfák, melyek összeérnek az ôszben, ôszi szerelem lombhullás sír a leveleken. Óh, siralom temetô hegy orom! A Nap ég uralkodik a csúcson fény, rezgô délibáb mi más, temetés árulás valaki, a sorban álruhás, mosoly szellô, szép sziget. Lehetnék bár liget! Csillagvirág a honon, vagy szélvész a Balatonon Bûvkör a szent éjben Istennek óriás pontja a végsô üdvében segély szárny, érzelem! Égi titkok üzenete az erô nagy szeretete, az oltár eszme lánghullám fényessége. Köd találkozás az ôszben Hit, erô, remény, szeretet Küzdés végsô pontja. Rejtély Falevélre írt vers rejtély kapocsa, sivár elmúlás te vagy a világuralom központja. A Hold a remény pontja, a küzdés úti áldozata. Szerelem hang vészüzenete, a lélek templom vándorcsillaga. Hold a tenger hídja a lélek egyedüllét feltörô vágya Lelkem fogja a Paradicsom emléke, boldogsága Boldogságfelhôk és a szívben vigasztalan esô Szélkirály a tengeri költô Ária éneklô évszakok gyásza, egymást temetik sötét és színes ruhákban. Ôszi est a csendben Költô szíve zengzeménye A tó emléke, a csillagok bánata, harangok mágiája, ôszinteség ünnepe, a szeretet fáklya. 46

47 Cseresznyevirág mosolya Óh, Istenem Adjál erô, egészséget hozzád hûnek, becsületesnek tudjak mindig maradni. Bennem a háborgást tudjam fénnyel megnyugtatni, benned hûen kitartani. Áthasson az égi fény, az erény s a harmónia áramlik a légben, mint szökôár úgy morajlik felém a mágnese fátylat borít! istenem, lebénít a hô melege, hova tûnik lelkem ereje? Hova lovagolsz erkölcs, kin a szívem szárnyain lelkem indulata akarta átölelni a mennyei kéj szépségét és vele akartam ringani, álmodozni, semmivé válni, a csillagot vágyón átölelni. Istenem, s közben a vándor képed feljött bennem Fénylett az arcod a Nap égô melegében és Föld vándora voltál, mint a futó felhôár, mely hajamhoz lebben, száll e hûvös világot a gyönyörû tûzben rezdülésében a képed. Elszállt az ég a varázskörében Megfordulok Istenem, követem a nyomod bennem marad mozdulatod és az eltávolodó arcod A csendben hulló esôcseppben bújt s a szívemben szózataim. Szétgurult az álomkép a szívben hazatér és lát, s az emléked Uram, nevet reám, min tavaszban a fehér cseresznyevirág. 47

48 Óriás erô Láthatatlan óriás a természet ereje Berobban a tavasz esôvel, villámmal, dörögve. A tengerparton a házak a víz tetején szivárvány színében repdesve álmodoznak. Ember, a szellemed titka mint a tenger magja uralja az örvények láncolata. Lelkünknek sokszor tetszik ha érvényesül és vidít ha nem vigyázunk a terv széthullik! Óh, hitem legyél mindig velem Legyél szeretetem s álomképem! Óh segíts Isten, te óriás védelem, hogy merész tervem, álmom, erôm, központ fényével befejezzem! A tudás varázsa Isteni örökség Óh Istenem, fájlalom micsoda bûn, ha benned nem bízom Az elme világa ne vigye a szívet fénye apadására, az alkony ôt sötéten szövi át! A szellemed mélyére vessen Isten izzó törvénye a gondolatod összekuszált szálat. A becsületed apadása nem fog törni lapályra Istenhez kötôdik szelleme tiszta világa a lélek fürdôk rezgô, magas fénye, így lát! Másik síkra átvált az áramlása jár, tiszta erômûvé vál. A tudás varázslat, nem egyéb, mint törvény. Benned rejlô erô, mely tudást ad, s a törvényt követi ha hagyod, akár a csillagok! 48

49 Rejtély Legbelül magamban tervek s álmok égnek, s a gondolatomban virágokat viszek élve a lelkem mélyére! Óh, világok omlása te vagy legnagyobb rejtélye! Óh, Isten az embereket hiába hívom olvasni verseim a fehér papíron, az ég kékjén a tûzi szirmon mindenkinek írom lázas elmúlásban égnek, reszket az érzelmük, szépek, tiszták, fehérek az embereknek ôk nem kellenek. Óh Istenem, tetôled segélyre vár Óh versek, hogy szeretlek titeket s az élet mégis mily sivár Versem, dalom éjjel-nappal hallom Igaz szeretetem, igaz központom Óh erély, te égi jelvényünk hamisságban élünk, az igaz szeretetet nem ismerjük Óh verseim, elmúlásnak a hamisság zaklatott félelemmel jár Hulló lombja virágokban széthullt hulla Óh Isten, versem írom, olyanok mint letépett virágszirom a síron. Epedés Istenem, szívem ünnepel ha reád lel. Mily jó téged tudni, akarni, hozzád hûnek lenni és maradni, benned kitartani a lelki háborgást Bennem veled szeretetben megnyugtatni, s ha én boldog vagyok a szív mélyen áthatott Harc, küzdelem ha velem vagy Istenem Szellem azt súgja ne nézzem a háborút! 49

50 A technika a világot meghódította,uralja. Súgják a néma ablakok a Földön nincs is már éjszaka. Ennyi fény, az ember szinte lázban él, s mégis szakadék van a fáradt bensôm terén. A szív boldog volt, míg volt szeretet, s lehetett bármily szegény az eltûnt harmónia idején, rohan az ember elôre, mint egy ôrült nagyszülei idejérôl, akar a lelke képeket vetíteni és kiürült a világa. A csillagokat óhajtja szeretni, az égen magához ölelni! Jobbra-balra néz, tekint az éj kellemére tömjént hint! A földi kéj szeszélye ringatja s nem érzi az ember a kínt. Aranyat, ezüstöt hiába hint Roskadozó hatalma rég már az égbe ér, s mégis meghalt bennünk a remény! Szeretet Meghalt az Istenhez kötôdô remény! Isten arca ember gyôzelme nélkül is dicsôül, szikrát vet, ragyog! Szemének tüze felgyújtja a világot. A szeretet szerény, bennünk oldott, áldott Az ember kevély, s nem veszi észre mily sötét bélyeg lett a hûtlensége! Becsületed, erényed eltûnt a végtelenben. Kozmosz Lefátyolozott titkok töltik ki fényükkel a csillagos kozmosz teret Óh, a bölcs a rabságból vágyik a szabadságra Óh, ember emeld fel a lelkedben a hôt Ne legyen az éj árnyában a halálos lidérc temetôd. A csend által tartsd meg magadban az erôt! 50

51 Fényláz Óh Isten, szent ôsi, szeretô emlékezet Tudom itt jársz Látom jóságos kezed Hajnalodik, fölébredek, s a köd, a pára lassan fölszáll, lassan távolodik, s a völgyön tûnôn végig remeg, mint az emberben a haldokló erek Az ég kékje alatt s felett s ide-oda terelgeti ôt a felhô s az ûr, s mégis megmarad pára alakban neki örökségül A lelkem is az ûrben így lebeg Az angyalok reá ismernek Megpillantanak, próbára tesznek Szenvedéseimben dédelgetnek Különös láz reám száll egy fényes égi pillantás! Távolban csillogó menny nagyon-nagyon dobog a szívem! Magához csalogat végképpen Az álmok boldoggá tesznek, ahogy érzem, gondolom álmodom Így van ez a bûvös szívben isten szeretetére szomjazom s ô meghallja hívásom Az ég és a Föld maga a hit, értünk forog, értünk világít Az erény, a becsület a Napot magában hordja Születésük világát az emberek magukban hordják Hívd a bölcsességet, Tiszta orcáját, tisztító tûz pályáját a bûntudata Pályája után fut minden égi, földi sorsa ez elvisz téged ha engeded pályája a fénysorompóra. 51

52 Látomás Óh Isten az életharc égô Nap melegben mégis a szívemben fogansz! Vándor szellô arcomhoz lebben rejtélyed bennem keresem Mágus fehér szellemi légnyomás titkos szent kertek Itt barackvirágot szedek égi templomba viszek belôle Ligetek szentéje titkaiban hallgatom a csendben, mit sugall Isten. Szent dicsôült arc Néz le az Úr a Földre, a porba a titkot magában hordja Lelked árnya a sötét éjben ül fenn a híres Göncölszekéren Óh lelki világ, érzelem csald ki mélységedbôl kérem éltetô lüktetésem versekben. Vérem reszketése ihlete nélkül az alagútban érzem rezdülése elvetülni kénytelen. Bûvös ige Óh Istenem, reggel van Ténytôl hasad az ég Töltsd fel Uram fénnyel mélységemnek üregét Fénylô koronád hatalma, szeretet tüze epedve borítja Óh, mélységes forrás utat szerez bennem törj fel szeretet, s csörgedezz költôi tiszta érzelme bennem lebegjen. 52