V. téma. A normák és a jogi norma. A természetjogi és jogpozitivista felfogás

Átírás

1 V. téma A normák és a jogi norma A természetjogi és jogpozitivista felfogás 1. A normák és a jogi norma 1.1. A normák szerepe, sajátosságai, típusai - társadalom, emberi közösség (még annak legkisebb egysége a család) nem létezhet NORMÁK NÉLKÜL (példák!) ennek oka: az emberi magatartások, megnyilvánulások egy része gyengíti az együttélés feltételeit (lopás), ezért ezeket a többség elutasítja, abnormálissá nyilvánítja, így teremtve meg a közösség fennmaradásának feltételeit, vagyis a normális élet kereteit - a normák fontosabb sajátosságai: a) a többség pozitív tartalmú akarata a jövőre, b) nyelvi-gondolati képződmények, c) általános érvényűek, a többségre vonatkoznak, d) emberi magatartást fejeznek ki, e) hosszú időre születnek és ismétlődően hatnak, f) be nem tartása a többség rosszallását váltja ki, g) hipotetikus szerkezetűek (ha tűz van, akkor hívni kell a tűzoltókat; ha elöljáróval találkozik a beosztott, akkor előre kell tisztelegni neki) - a normák típusai: erkölcsi, vallási, politikai, szakmai, jogi közös funkciók: konfliktusmegoldó, regulatív, integratív. Konfliktusmegoldó: mert az eltérő normát követők közül a nem helyes magatartásúak számára zsinórmérték adásával megteremti a helyes magatartás követésének lehetőségét, így a konfliktus elkerülésének teret ad. Regulatív: mert szabályoz, az emberi közösséget rendező hatást vált ki. Integratív: mert a többség akaratát egyesíti, összevonja, a hasonlóan gondolkodókat összeköti.

2 2 A normák között a jogi norma a meghatározó, amely gyakran olyan normát fogalmaz meg, amit megtalálhatunk az erkölcsi, vallási (egyéb) szabályok között is. Pl.: az ölést egyaránt tiltják ezek a szabályok A jogi norma fogalma - általánosan kötelező magatartási szabályok és ehhez kapcsolódó egyéb előírások összessége, - melyeket az állam erre felhatalmazott szervei hoznak létre, - érvényesülésüket az állam biztosítja, szükség esetén legitim kényszerrel. Magyarázat: - a jog általános érvénye: azt jelenti, hogy a jog az adott állami berendezkedésben, a társadalom égészében átfogó jelleggel kötelező. NEM! a jogi normák címzettjeinek az általánosságát jelenti, vagyis nem minden egyes jogi norma mindenkire nézve egyformán kötelező, hiszen pl.: a menedékjog magyar állampolgárra eleve nem lehet kötelező, mivel magyar állampolgár Magyarországon nem lehet menekült. Vagy például a társasági adó fizetésének kötelezettsége csak a cégekre, a társaságokra lehet kötelező, a természetes személyekre nem. - az általánosan kötelező magyarországi szabályokhoz esetenként kapcsolódnak, egyéb előírások, amelyek nem emberi magatartásra vonatkoznak, de szorosan kötődnek azokhoz főleg jogi tartalmú - elvek és célok - ezek az előírások! pl.: 1. Alaptörvény c) cikk (1) bekezdése: A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. 2. Ket. 3. (1) bekezdése: A közigazgatási hatósági eljárásban a hivatalból való eljárás elve érvényesül évi V. tv. (új Ptk.) 1:1 : E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait. 4. Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdése: Nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott céllal lehet átruházni. A fenti példák alapvetően tehát nem tartalmaznak konkrét emberi magatartásra utaló elvont előírást, ugyanakkor jogi erejűek, mint látható valamennyi egy adott törvény része. A jog azonban jellemzően nem célokból, elvekből, hanem pontos és emberi magatartásra vonatkozó előírásokból áll. - a jogot, az állam jogalkotásra felruházott szervei hozzák létre: erről a következőkben bőségesen lesz szó, most csak annyit, hogy ezt a kérdést is a jog szabályozza, általában a legmagasabb szinten. Nálunk az Alaptörvény konkrétan hét (kivételesen nyolc) jogalkotó szervnek ad jogalkotói jogkört, illetve rendkívüli jogrend (pl.: hadi állapot, rendkívüli állapot) esetén még kettőnek.

3 3 Sajátossága ennek a kérdésnek, hogy a hét (nyolc) jogalkotói szerv közhatalma nem egyenlő erősségű. - a jog érvényesülését az állam biztosítja: ez a fogalmi elem azt jelenti, hogy NEM jelenti a jog érvényesülését feltétlenül a kényszer faktor bekapcsolódása. Vagyis a jog gyakran kényszer nélkül érvényesül: pl.: 1. Alaptörvény Alapvetés A) cikk: Hazánk neve Magyarország I) cikk (3) bekezdése: Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével évi LXXVII. tv. a felnőttképzésről 5. (1) bekezdése: A hatóság elektronikus nyilvántartást vezet az engedéllyel rendelkező intézményekről évi XXXIV. tv. a rendőrségről 4. (1) A rendőrség állami, fegyveres rendvédelmi szerv. Az idézett jogszabályi helyek arra mutatnak rá, hogy a jogszabály kényszer nélkül érvényesül - a Magyarország elnevezés használatában, - a Himnuszunk használatának esetében stb. Ugyanakkor a jog számos más esetben CSAK kényszerrel érvényesülhet: pl.: - a évi C. törvény a BTK-ról, vagy - a évi II. törvény a szabálysértésekről zömében olyan szabályokat tartalmaznak, amelyek megsértését szankcionálja pl. szabadságvesztéssel és ha ennek önként nem tesz az érintett eleget, akkor fizikai kényszerrel az állam fellép. Vagy hasonlóan legitim kényszert alkalmaz a jogellenes tüntetés felszámolására, az adósság önkéntes nem visszafizetésénél és még sok más esetben A jog jellemzői a) a jog szemantikai (jelentéstani) többértelműsége: a köznapi és a tudományos megközelítésben két értelemben használjuk 1: tárgyi jogi és 2: alanyi jogi értelemben tárgyi jog: a jogszabályokat jelöli, más szóval ez a tételes, írott jog vagy pozitív jog. alanyi jog: az egyes személyhez fűződő jogot jelöli, azt hogy kinek mihez van joga. A kettő viszonyában a tárgyi jog az elsődleges! b) objektív társadalmi szükséglet: ez azt jelenti, hogy:

4 4 - a primitív, ősi társadalmak differenciálódásával és az osztálytársadalmak kialakulásával együtt járt számos társadalmi konfliktus, érdekkülönbség, amelyeket SZABÁLYOZNI kellett ahhoz, hogy a társadalom tovább fejlődhessen. Vagyis a szabályozás, a jogi szabályozás az állam fennmaradásánál túl a továbbfejlődését garantálta pl.: - a föld és más tulajdonviszonyokban, ezek szabályozásával - a katonai szolgálat normáival - az adószabályokkal, stb. - a jognak ezt a társadalmi szerepét nevezzük a jog társadalmi rendeltetésének c) a jogtörténeti kategória vagyis a történeti fejlődés során, az állam kialakulásával jött létre, vele együtt változik - kezdetben a büntető szabályok túlsúlya volt a jellemző - majd az állam fejlődésével együtt egyre bonyolultabb és sokrétűbb lett, - a kegyetlen talio (Hammurapi Kr.e körüli szemet-szemért, fogat-fogért szentesített normája) szabályok a modern jogból eltűntek, vagyis a jog humanizálódott fejlődése során d) a jog a többi társadalmi normákkal kölcsönhatásban érvényesül - főleg az erkölcsi normák hatnak a jogra pl.: azzal hogy a joggal azonos magatartásokat írhatnak elő vagy rosszalnak (tiltanak) e) a jog érvényessége: ez azt jelenti, hogy: - a jogot meghatározott körben kötelezően be kell tartani, adott körülmények között mindenkire érvényes betartandó előírást tartalmaz, - ez a norma érvényes mindenki előtt, az emberek elfogadják és betartják, a német sollen szóval kifejezve azt mondják: legyen, nem vitatják a jogi normát - az érvényesség fenti megközelítése jogfilozófiai, a későbbiekben más értelemben a hatály kapcsán kitérünk még erre a kérdésre f) a jog általánossága: ez azt jelenti, hogy - a jog SOHA sem szólhat egy konkrét ember egy konkrét magatartásáról - ellenben általános, absztrakt előírás, így mindenkihez intézett normát tartalmaz g) a jog ismételtsége: azt jelenti, hogy - a jogi normát ismétlődően, minden adott esetben be kell tartani, pl.: mindig be kell tartani a sebességkorlátozást; soha sem szabad erős felindultságban ölni; mindig be kell fizetni az adót

5 5 h) a jog szankcionáltsági jellemzője - nem minden jogi norma nélkülözhetetlen eleme, - de számos jogi norma szükségszerű velejárója pl.: s évi C. törvény a BTK-ról szól 33. (2) bekezdése: Mellékbüntetés a közügyektől eltiltás Nem tartalmaz jogszabályként szankciót, pedig a büntető, vagyis a legfőbb szankcionáló törvényről van szó. Az idézett jogszabályi hely logikailag nem is tartalmazhat szankciót, hiszen ő maga egy szankciófajta! Hasonló a BTK. 34. paragrafusa: A szabadságvesztés: határozott ideig vagy életfogytig tart. Számos hasonló esettel találkozhatunk. (Lásd előző Alaptörvényi példákat!) DE a BTK XIII. fejezetétől kezdődően ( Az emberiség elleni bűncselekmények ) NINCS szankció nélküli jogi szabályozás! És más jogterületen is hasonló a szankció alkalmazásának technikája. Találkozhatunk szankcióval a közigazgatási anyagi és eljárási jogban, a polgári anyagi és eljárási jogban, stb. i) a jog hipotetikus szerkezete: azt jelenti, hogy - a jog gyakran a jövőt szabályozza, egy jövőbeni szituációra ír elő valamely emberi magatartást és ehhez a ha akkor technikát alkalmazza - ha a feltételek beállnak, akkor ezt és ezt kell tenni - ehhez társulhat még mint előbb láttuk nem mindig : ha nem teszed, akkor beáll a jogkövetkezmény j) kölcsönössége a jognak: azt jelenti, hogy - főleg a polgári jogban, de más normákban is gyakran érvényesül a jogok, kötelezettségek oda-vissza hatása - ami az egyik oldalon jog, az a másik oldalon kötelezettség és fordítva pl.: adásvétel: joga a vevőnek a megvett dolgot tulajdonolni, de kötelessége az árát kifizetni, joga az eladónak a vételárat megtartani, kötelessége az árut átadni 2. A természetjogi és a jogpozitivista felfogás A jog elméleti magyarázatáról van szó, kétféle szemléletmódról, amelyek számos ponton egymáshoz képest kibékíthetetlen téziseket vallanak.

6 A természetjogi iskola - Tartalma: - a jog olyan elvek összessége, amely - a természetből, - a józan észből, - vagy az Istentől erednek, - elismeri, elfogadja az írott jogot, de felette állónak tekinti a fenti három forrásból származó normákat, azok magasabb rangúak, mert igazságosabbak, erkölcsösebbek és örök elveket tartalmaznak - a jog kettősségét vallja, mert betartandó a hatályos jog, az ember által megfogalmazott jog, DE mellette és FELETTE érvényesülnie kell a természetjognak korszakai: - i.e. V. századtól a XIX. század közepéig uralkodó felfogásként érvényesült, ezen belüli - korai (H.Grotius) - naturalista (XV.-XVII. század; Hobbes, Spinoza, Locke, Rousseau, Montesquieu) - racionalista vagy protestáns (XVI. századtól; Puffendorf, Wilff) - észjog (XVIII.-XIX. század; Fichte, Hegel) A természetjogi felfogásból kiemeljük Thomas Hobbest: a felvilágosodás kiválósága (is) a jogot a korai természetjogi irányzattal szemben már nem az Istentől vagy a természettől származtatta, hanem a józan észből vezette le. Többen, így Hobbes ( ) is az ember eredeti, természetes állapotából kiindulva kidolgozták a társadalmi szerződés elméletét, Hobbes szerint az ember természeti állapotából fakadóan önző, vad és rosszindulatú, mindenki harcol mindenkivel, ember embernek farkasa (bellum omnium contra omnes, homo homini lupus est), ezért ha békét akarnak, akkor egymással szerződést kell kötniük. Ebben lemondanak az önbíráskodási jogukról az uralkodó javára, aki viszont cserébe békét biztosít. Mindenkinek meg kell elégednie annyi szabadsággal, amelyet másoknak is engedélyez, ez a polgári jogi egyenlőség kezdeti gondolata A jogpozitivista gondolkodás Tartalma: - az idealista természetjogi felfogáshoz képest materialista, amely szerint az írott jog fölött nem áll semmilyen más eszme - a XIX. századtól beszélhetünk jogpozitivistáról - a jogpozitív jog nem értékminőségektől függ, kizárja a jogtudományból a természetjogot - legjelentősebb képviselői:

7 7 - John Austin ( ) - Hans Kelsen ( ) - Joseph Raz (1939-) - Émile Durkheim ( ) - a jog az, amit a jogalkotásra feljogosított szervek által hozott szabályként a hatalom elfogad