A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM TARTALOM TECHNOLÓGIAI HIVATALÁNAK TUDOMÁNYOS KIADVÁNYA

Átírás

1 A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM TECHNOLÓGIAI HIVATALÁNAK TUDOMÁNYOS KIADVÁNYA 5. szám A Lektori Bizottság elnöke: Ráth Tamás Lektorálta: Dr. Janza Károly Dr. Turcsányi Károly Hajdú Ferenc mérnök õrnagy felelõs szerkesztõ A szerkesztõség postacíme: Budapest Pf. : Telefon: Felelõs kiadó: A HM TH fõigazgatója Budapest Postacím: Bp. Pf. : Telefon: FAX: Nyomdai elõkészítés, nyomás: Timp Kft. Budapest Felelõs vezetõ: Cseh Tibor ügyvezetõ igazgató Olvasószerkesztõ: Vermes Judit Mûszaki szerkesztõ: Odler Péter ISSN: A kiadvány megvásárolható vagy utánvéttel megrendelhetõ: STÚDIÓ KÖNYVESBOLT 1138 Budapest, Népfürdõ u. 15/D Telefon/fax: , TARTALOM Dr. Szenes Zoltán Haderõreform és a modernizáció 3 Dr. Lippényi Tivadar Stratégiai változások a hazai kutatás-fejlesztés rendszerében 6 Szergej Csemizov A NATO és az Orosz Föderáció kapcsolata 9 Sztanyiszlav Csemizov Az orosz hadiipar helye és szerepe a modern haderõ létrehozásában 12 Lax Tamás A védelmi ipar mint a gazdaság húzóágazata 14 Kovács Csaba A mobilitás biztosítása, a korszerû hazai jármûipar 16 Patric Steringer Korszerû álcázástechnika 19 Dr. Csocsán László Újgenerációs kézi hõkamera 22 Dr. Kende György Új haditechnikai képzési formák a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 24 Jobbágy Zoltán A hatás alapú hadviselés haditechnikai aspektusai 26 Jan Rylander A védelmi ipar és K + F lehetõségei, európai tapasztalatok 28 Hillary Davis Kooperációs lehetõségek az Europa MoU keretében 31 Mats Hansson A Gripen Magyarország program 33 Pierre Lagueux Védelmi ipar, kanadai aspektusok 35 Németh Viktor Földi légvédelmi eszközök fejlesztése a korszerû hadsereg szolgálatában 37 Szép Zoltán A Magyar Honvédség szárazföldi eszközeinek fejlesztési lehetõségei hazai bázison 41 Kovács Géza Péter A magyar védelmi ipar lehetõségei a védelmi felülvizsgálatot követõen 43 Szalay Miklós Korszerû harcvezetési eljárások 45 Haditechnikai Füzetek 1

2 Tisztelt Olvasónk! Ön egy régi hagyomány újjáéledésének elsõ példányát tartja kezében. A haditechnikai kutatás-fejlesztés intézményei a világon mindenhol már megalakulásuk pillanatában létrehozták a tudományos tájékoztatás kiadványait. Nem volt ez másképpen az Osztrák Magyar Monarchia Mûszaki és Adminisztratív Katonai Bizottsága esetében sem. saját tudományos tevékenysége eredményeit és egyéb hasznos ismereteket és tapasztalatokat idõszakosan publikálnia kell, hogy további katonai körök számára hozzáférhetõ legyen. Az önálló magyar haditechnikai kutatás-fejlesztés is létrehozta saját kiadványát. A Tájékoztató Kivonatok, belsõ borítón látható számai, már a rejtés idõszakában is a katonai mûszaki tudományok igen széles palettájáról próbálták tájékoztatni a szakma iránt érdeklõdõket. A második világháború után újjáalakult Haditechnikai Intézet május 16- án alapította meg a Haditechnikai Szemlét, mely Haditechnika néven ma is országos terjesztésû folyóirat. A Haditechnikai Füzetek alapítását éppen a Haditechnika többezres példányszáma és ismeretterjesztõ feladata generálta. Szükség van egy olyan tudományos kiadványra, amely a katonai felsõ vezetés, a katonai mûszaki tudományok mûvelõi és a védelmi ipar érintettjei számára nyújt információt a szakma kérdéseirõl. Megvallom, a Haditechnikai Füzetek négy sikeres, belsõ terjesztésû, nem hivatalos száma ad biztató alapot erre a lapalapítási kezdeményezésre. Tanulmányok készültek a pilóta nélküli felderítõ repülõeszközökrõl, a katonai rendeltetésû gépjármûvekrõl és vizsgálataikról, a korszerû tüzérségi tûzvezetõ rendszerekrõl és az egyéni sorozatlövõ fegyverek fejlesztési lehetõségeirõl. Így ez az elsõ megjelenés az 5-ös sorszámot viseli. E szám a 2003-as C+D kiállításon megrendezett Fejlettebb technológia, nagyobb biztonság címû konferencia elõadásainak teljes, szerkesztett anyagát teszi közzé. A HM Technológiai Hivatala által szervezett konferencia, témájában a védelmi ágazat minden szegmensébõl válogatva, a hazai és külföldi elõadók népes táborát felvonultatva, nagyszámú szakembert vonzott. Az érdeklõdés az ott elhangzottakkal kapcsolatban azóta sem csökkent, ezért, az eddigi tanulmányokkal szemben, a konferencia hivatalos kiadványával jelentkezünk elsõként. Remélem, ezzel a számmal és a késõbbi tanulmányokkal továbbra is ki tudjuk vívni a védelmi szektor érdeklõdését. Hajdú Ferenc 2 Haditechnikai Füzetek

3 Dr. Szenes Zoltán Haderõreform és a modernizáció A védelmi felülvizsgálat és a hadseregmodernizáció kérdéskörérõl szeretnék elõadni, ami természetesen csak egy vízió lehet mert fontos, hogy milyen irányba gondolkodik a Honvédelmi Minisztérium és a kormányzat. A kormány programjának egyik pontja, hogy modernizálni szeretné a hadsereget. Ennek négy eleme van. Az elsõ a védelmi felülvizsgálat, amely a hadsereg átalakítását célozza meg. A második az önkéntes haderõre történõ áttérés, tehát a sorállomány kivonása a hadseregbõl. A harmadik a költségvetés a növelése, amely 2006-ra eléri a GDP 1,81%-át. Ez csak a védelmi költségvetés honvédelmi része és nem tartalmazza a Határõrség támogatását. Ismert, hogy jövõ évben is nehéz költségvetésünk lesz, de a honvédelmi tárca a másfél évvel ezelõtt tervezett védelmi költségvetést megkapja. A parlamenti vita még most is folyik a költségvetésrõl. Ez nagyon fontos lehet a növekvõ források tekintetében. A negyedik elem a honvédelem jogszabályi környezetének a megváltoztatása, amely ma már a katonai erõ alkalmazását de minden más területet is akadályoz. Ez az a kormányzati csomag, amelynek a haderõ modernizációját kell szolgálnia. Ebben valamennyi elemnek megvan a gazdasági, védelmi szektori aspektusa. Még a jogszabályoknak is, például hogy áfamentesen lehessen pályázni, vagy részt venni a nagy nemzetközi tendereken. A megnövelt költségvetés önmagáért beszél, hiszen ha több pénzünk van, többet tudunk vásárolni. A hadsereg modernizációja fontos kérdés, de legalább annyira jelentõs az önkéntes haderõ is, hiszen azokat a feladatokat, amelyeket jelenleg a sorkatonák végeznek, a késõbbiekben privatizáljuk, outsourcing - oljuk, kiadjuk a közszférának. Ide elsõsorban az õrzésvédelmi kérdések tartoznak, illetve részben az élelmezési és bizonyos kiképzési jellegû feladatkörök is. A haderõreform központi magja természetesen a haderõ átalakítása. A haderõ-átalakítással kapcsolatos nemzetközi követelmények akár a NATO oldaláról, akár az EU oldaláról, akár a nemzetközi koalíciós mûveletek szempontjából általában négy nagy követelményrendszerbe csoportosíthatók: Mobilitás: mozgékonnyá kell tenni a haderõt. Telepíthetõség, amely feltétele a mobilitásnak. Fenntarthatóság, amely erõs logisztikai képességet követel, és hatékony mûködés, amely a mi szempontunkból elsõsorban a vezetés, a híradás, a kapcsolattartás kérdését öleli fel. A védelmi felülvizsgálat területén van két premissza, amely nagyon fontos, és meghatározza az egész haderõ átalakítását. Az egyik, hogy nincs katonai veszélyeztetettség, tehát a Magyar Honvédséget fokozatosan bõvülõ mértékben nemzetközi feladatokra is fel kell készíteni. Ez azt jelenti, hogy a mobilitás és a kommunikáció, tehát a nemzetközi környezetben való mûködés, valamint a fenntarthatóság és a telepíthetõség a Magyar Honvédség számára folyamatosan növekvõ követelmény, az öszszes napi teendõ mellett is. Erre egy példát említenék: Irak és az AN 26 típusú repülõgép példáját. Négy ilyen repülõgépünk van. Felújítottuk õket, jól mûködnek, de a heti szállítás sokkal nagyobb amortizációt jelent, mint amit korábban terveztünk. Vagy pl. Afganisztán esete: messze van, és egy másik országgal kell a szállításban együttmûködni ez esetben Németországgal és így tovább. Tehát a feladatrendszer fokozatos nemzetközivé válása napi kényszerítõ hatásokat jelent a követelmények teljesítése szempontjából. A másik premissza, hogy mivel NATO-tagok vagyunk, és 2004-ben csatlakozunk az EU-hoz is, részt veszünk e szövetségek biztonsági és védelem politikájában. Elfogadtuk az úgynevezett komplementer haderõ-fejlesztési elvet, vagyis Haditechnikai Füzetek 3

4 nem akarunk minden haderõnemet önállóan fejleszteni. Különösen azokon a területeken nem, amelyek rendkívül drágák, és egy ilyen kis országnak, mint Magyarország, minden szempontból nehéz lenne ezeket fenntartani. A nagy nemzetközi projektekben, amelyek NATO-s vagy EUs vezetésûek, részt veszünk. Ezeket a projekteket mi fel is vállaljuk, ami gyakran nem egyszerû. Ismét említenék egy példát november elején Kecskeméten voltunk az AWACS rendszerbe való bekapcsolódás magyar részvételérõl tárgyalni, amelyre vonatkozóan már régóta van szándéknyilatkozatunk. Az AWACS-tagság, nagyon lemeztelenítve, évente 800 millió forint kiadást jelentene. Tehát a nemzetközi projektekben való részvétel sem olcsó, de még mindig jobb megoldás, mint ha önállóan kellene feladatainkhoz a beszerzéseket megvalósítanunk, amit a védelmi költségvetés egyszerûen nem engedhet meg magának. Tehát nagyon fontos a két rendezõ elvnek a megértése. Egy másik jelentõs korábbi felismerés, melyet már a 2000-es stratégiai védelemi felülvizsgálat is megállapított, hogy a haderõt a költségvetéshez kell szabni. Tehát addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. A haderõ kisebb lesz, bár most nem volt létszámcsökkentési kényszer, tehát nem volt célul kitûzve a 45 ezer fõs létszám redukciója, mint 2000-ben, amikor 60 ezer fõrõl csökkenteni kellett a haderõt 45 ezer fõre. Ahhoz, hogy többletforrásokat szerezzünk a fejlesztéshez a növekvõ költségvetési hányadon kívül, amit a védelmi szféra megkap, további forrásokat kell felszabadítanunk. A haderõfenntartásra és -fejlesztésre 10 éves távlatban, 2003-as árakon, 4100 milliárd forintot terveztünk. Ebbõl kb. 850 milliárd forint jut a haditechnikai fejlesztésre, és kb. 740 milliárdot szánunk az infrastruktúrafejlesztésre. Ezek, magyar vonatkozásban, komoly fejlesztési források. A haderõreform legnagyobb nehézsége az, hogy a fejlesztési igények és a napi szükségletek állandóan, egy idõben jelentkeznek, tehát a hosszú távú racionális és a napi kényszerdöntések között nincs meg mindig az optimális összhang, amelynek pedig meg kellene lennie. A szárazföldi haderõnem vonatkozásban az átalakítás két könnyû lövészdandárt céloz meg. Az egyik dandár Tata- Szolnok bázison lesz, amely hosszú távon egy úgynevezett NATO ötödik cikkelyes dandár lesz. Tehát minden fegyverneme, szakcsapata, biztosító ereje meglesz ahhoz, hogy önállóan, magyar piros-fehér-zöld zászló alatt tevékenykedõ, külföldön alkalmazható dandár legyen. A másik dandárunk Debrecen és Hódmezõvásárhely bázissal, békefenntartó dandár lesz. Szervezeti felépítésében, technikai felszereltségében és minden más vonatkozásában csak azok az elemek lesznek meg a könnyû lövészzászlóaljakon kívül, amelyek feltétlenül szükségesek a külföldi mûködéshez. Ez nagy különbség. A védelmi felülvizsgálat elfogadta az 1600 fõs, egy idõben külföldön lévõ, békefenntartó, csapatállomásoztatási kötelezettséget. Jelenleg 1060 fõ körüli magyar katona van 14 országban, 24 misszióban. A védelmi felülvizsgálatnál, a szárazföldi haderõnél volt egy filozófiai váltás is, hiszen amikor elkészítettük a 10 éves elõforrástervet, rájöttünk arra, hogy a korábbi orosz technika modernizációja helyett inkább le kell cserélni a harci technikát, mert a fenntartása 10 éves távlatban drágább. A modernizációval együtt és különösen a hosszú, többtagozatos logisztikai javítási rendszere drágább, mintha újat vásárolnánk. Szintén fontos és elég radikális döntés volt, hogy valamennyi nehéz lánctalpas régi technikát kivonunk a rendszerbõl, amire az új koncepció alapján nincs szükség. Tehát a BMP-ket, a nehéz tüzérségi eszközöket és egy zászlóalj kivételével a harckocsikat is kivonjuk. Ebbõl adódik a következtetés, hogy a tatai dandárunkat újra kell fegyverezni. Olyan könnyû páncélos gépjármûvekkel, mint a Hamvee, a Dingó vagy a VLB típusok. Új tüzérségi eszközök is kellenek, könnyû hordozható tüzérségi eszközök, mint a 60 mm-es vagy 120 mm-es aknavetõ, 105 mm-es vontatott lövegek és természetesen gépjármûvek minden kategóriában, ami a mobilitáshoz szükséges, valamint híradó, informatikai eszközök, amelyek az interoperabilitást biztosítják. A C+D kiállításnak több szempontból van jelentõsége, de kiemelkedõen fontos az is, hogy az a kínálat, amit látunk, még befolyást gyakorolhat a most formálódó középtávú új beszerzési stratégiára ig a modernizációt visszafordíthatatlanná szeretnénk tenni. Ez a nagy projekteket jelenti, a Gripen-programot, a gépjármû- és a híradóprojektet. A jelenlegi a híradóprojekt, az összes URH-rádióeszközön kívül tervezünk egy új komplex híradórendszer-csomagot is, amely kb. 110 milliárd forint értékû. A modernizációhoz lehet sorolni a különbözõ úgynevezett nemzeti fejlesztési programokat, a ruházat, az egyéni felszerelés, a személyi fegyverzet megújítását stb. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nagyon fontos, hogy van a szárazföldi haderõ technikai fejlesztésében egy filozófiai váltás a kiinduló tézishez képest. Ez abban fogalmazható meg, hogy új, nyugati típusú technikákat veszünk. Azért beszélek középtávú beszerzési stratégiáról, mert a meglévõ technikai eszközrendszerünk, természetes amortizációja révén, 2008-ig kihullik a rendszerbõl. Nekünk új légvédelmi, új páncéltörõ és új tüzérségi képesség kell. Tehát egy sor új képességet kell építenünk, amiben mi a nyugati technológiára, illetve forrásokra próbálunk támaszkodni. Ezenkívül létezik specializáció is a védelmi felülvizsgálatban, a mûszaki specializáció. A szentesi mûszaki dandárunknál a technikai eszközparkot szintén jelentõs mértékben meg kell újítani, bár ez nem azonnali feladat. Ezenkívül feladatunk még a logisztika, a harci támogató biztosítás és egyéb kérdések is, beleértve a prágai követelmények kapcsán az ABV védelmet is. Egy teljesen új vegyivédelmi zászlóaljat szeretnénk 2006-ig felállítani, és ez is egy 20 milliárdos forintos projekt. Ez képezné nagy vonalakban a szárazföldi modernizáció lényegét. A légierõ fejlesztése relatíve egyszerûbb két oknál fogva is. Egyrészt, mert a légierõ modernizálása jobban NATO-vezérelt, hiszen részei vagyunk a NA- TO központosított légvédelemi rendszerének, másrészt a NATO jelentõs forrásokkal is 4 Haditechnikai Füzetek

5 részt vesz a modernizálásban, ami számunkra több mint 60 milliárd forintfejlesztést jelent, a három repülõtér és a háromdimenziós radarokat is ide értve. A légierõnél a modernizáció, különösen a repülõbázisok és a vezetésinformatika, a rádióelektronikai felderítés és a radarrendszer vonatkozásában eléggé jól vezérelt pályán fut. A korábbi kormány eldöntötte, hogy Gripen gépeket vásárolunk, terveink szerint 2009 májusára rendszerbe áll a Gripen század, és fokozatosan kivonjuk a MiG 29-eseket. Egyik századot már jövõre, a másikat pedig mikor a Gripenek elérik a mûködõképességet. A többi típusból is csak azok az eszközök maradnak meg, amelyek technikailag mûködõképesek lesznek abban az idõszakban. Ez azt jelenti, hogy a légierõnél levõ repülõeszközök száma felére fog csökkeni 2009-ig. Helikopterekbõl is minimális mennyiséget hagyunk meg, de azt modernizáljuk annyira, hogy a legszükségesebb követelményeket kielégítsék interoperabilitási szempontból lesz az az év, amikor a következõ nagy beszerzési ciklus és stratégia kezdõdik. A védelmi szektor szempontjából problémát jelent, hogyan priorizálunk, és a csomagszerzõdéseken belüli lehetõségeket hogyan használják ki a megrendeléseink. Ez nyilvánvalóan a védelmi ipar szempontjából nem jó. Nagyon fontos az, hogy nem ágazatonkénti fejlesztést szeretnénk végrehajtani, hanem valós katonai képességeket akarunk létrehozni. Lássunk egy példát. Mi kell egy gépesített lövészzászlóaljnak? Mi kell a szolnoki különleges mûveleti zászlóaljnak? Ezek is nagy beszerzéseket igényelnek, de nyilvánvaló, hogy pl. gépjármûszámban vagy másban limitálják a beszerzési lehetõséget, hiszen ágazati beszerzések vonatkozásában nem használjuk ki maximálisan lehetõségeinket. De másként nem tudunk elõrelépni. Hiába veszünk pl. egy zászlóaljnyi vegyivédelmi anyagot, és akkor elég jól állunk az egyéni vegyivédelmi felszerelések tekintetében, ha jön a komplex OPEVAL-ellenõrzés és kiderül, hogy az alegységnél X, Y, Z területen hatalmas hiányok mutatkoznak. Akkor egy ágazati fejlesztés ellenére nem megfogható, nem hadrafogható, nem mûködõképes a zászlóalj. Tehát a jövõben jobban akarunk priorizálni és fókuszálni a beszerzésekre, amelyek természetesen újabb nehézségeket vethetnek fel. Nem elhanyagolható a logisztikai rendszer átalakítása sem. Arról is végleges döntés született, hogy a logisztikai rendszerünk modernizációját üzleti alapon, egy korszerû, komplex informatikával ellátott, központi logisztikai bázis kialakításával kezdjük. Ez egy újszerû döntés, mivel ez a 3 P elv (Public Private Partnership) alapján, üzleti síkon alakítja át jelentõsen logisztikai rendszerünket. A másik tényezõ, amely megreformálhatja a központi ellátó üzemben tartó rendszereinket, különösen a javítási mûszaki területet, de az ellátást is, az új eszközök rendszerbe kerülése. Lehetséges, hogy az új eszközöknek teljesen más technikai kiszolgálási rendszert kell kialakítani, mint amivel most rendelkezünk, mert az alapvetõen önerõre épülõ. Minden szinten, minden tagozaton, a zászlóaljtól egészen a központi szintig rendelkezünk javító képességekkel. Ha a Rába javaslata vagy más gyártó javaslatok realizálódnak, ezt a közbülsõ javító-kiszolgáló rendszert meg tudjuk spórolni, és egy gyártó-csapat kapcsolatot tudunk kiépíteni. Ez nem olyan egyszerû, de tudunk rá példákat. Léteznek külföldi modellek, amelyek jól mûködnek még háborús körülmények között is. A logisztikai rendszer átalakítása követi a két haderõnemét, és 2006-ra szeretnénk megcélozni a központi logisztikai bázis kialakítását. Ez forradalmasítani fogja az egész logisztikai rendszerünket. Befejezésül még egy gondolat ig visszafordíthatatlanná szeretnénk tenni modernizációt, a nagy projekteknek, amelyek a hadsereg alapképességeit jelentik, szépen haladnunk kell elõre re szeretnénk, hogyha a hadsereg elérné a NATO-átlagszintet. Ekkor indulna a másik nagy fejlesztési rész, amely elsõsorban a szárazföldi technikának a kiváltását és az alap gépesített lövész, könnyû lövész képességeken túlmutató, úgynevezett fegyvernemi képességek létrehozását fogja megcélozni. Terveink szerint 2013-ra a haderõ teljesen professzionális lenne. Ezek a Magyar Honvédség modernizálásának stratégiai céljai. Közben nagyon sok nehézség adódhat. Különösen most akut probléma a nagy mennyiségû kivont régi technika, a sok tonna anyag megsemmisítése, tárolása, eladása. Nagyon sok problémája van a haderõfejlesztésnek, de a partnerség segítségével, amelyet a Honvédelmi Minisztérium tudatosan épít a Védelmi Szektorral különösen, ha a döntés-elõkészítés idõszakában az érintett vállalatok, vállalkozók a folyamatban jobban részt tudnak venni, segíteni tudják a döntésalkotási folyamatot, meg tudunk birkózni a nehézségekkel. Akkor a hadsereg valóban a katonai feladatokra tud majd koncentrálni. Haditechnikai Füzetek 5

6 Dr. Lippényi Tivadar Stratégiai változások a hazai kutatás-fejlesztés rendszerében Amikor Ráth ezredes úr felkért erre az elõadásra, örömmel vállaltam, mert úgy gondolom, hogy azok a változások, amelyek a kormány innovációs koncepciójában bekövetkeztek, feltétlenül hatással lesznek a haditechnikai fejlesztésekre is. Robert Solow Nobel-díjas közgazdász bebizonyította, hogy a gazdasági fejlõdést befolyásoló legfontosabb tényezõ nem a tõke, hanem a technológiai fejlõdés. Ezt a felismerést a fejlett világban tettek követték, és emiatt egyre több forrást szánnak a fejlesztésekre. Elég itt utalnom az EU liszszaboni csúcstalálkozóján elfogadott döntésre, amely szerint az uniós tagországokban 2010-re a GDP 3%-át kell innovációra, kutatásra, fejlesztésre fordítani. Nézzük meg, hogy állunk mi! Röviden: lemaradtunk, hiszen a GDP 1%-át költjük kutatás-fejlesztésre, és ennek a szerény 1%-nak a 2/3 része állami támogatás, 1/3-a pedig a vállalati ráfordítás. A fejlett világban ennek az aránynak pont a fordítottja tapasztalható. Másik lényeges elem, hogy nem épült ki az innováció intézményrendszere, illetve, ami volt, azt részben leépítettük. Elmaradt az innováció decentralizálása. Az innováció regionális intézményeit az Unió kiépítette. Mi ebben is nagyon elmaradtunk. A kutatás-fejlesztésnek keresleti piacot teremtettek. Mi maradtunk a kínálati piacnál. Nincs meg az összeköttetés a vállalkozói és a tudástermelõ szféra között, ami szükséges feltétele az eredményes tudásáramlásnak. Az EU rendszerben gondolkozik, hálózatokat épített, mi szektoriálisan, esetileg kezeltünk ügyeket. Fejlesztették a gazdasági, társadalmi tervezést, mi felszámoltuk ennek az állami intézményeit. A finanszírozás lehetõségei sem olyanok, mint amilyenek a fejlett országokban kívánatosak. Létezik ugyan egy kockázati tõke törvényünk, de ez egyelõre nem segíti a kutatás-fejlesztésben a privát tõkebefektetéseket. 6 Haditechnikai Füzetek

7 Mi tehát a teendõ? Hogyan számolhatjuk fel a lemaradásunkat? A kormány a nemzeti fejlesztési tervben fogalmazta meg a koncepcióváltás stratégiáját, és határozta meg az elvégzendõ feladatokat. Az alapvetõ cél, hogy jobban éljenek az emberek, javuljon az életminõségük. Ha azt vizsgáljuk, hogy mitõl fognak jobban élni, és mitõl javul az életminõségük, megoldásként mindenütt az innovációba ütközünk. Az innováció szükséges a versenyképesség javításához, ahhoz, hogy értékesebb munkát, nagyobb hozzáadott értéket tudjunk a vállalkozásokban elõállítani. A jól mûködõ vállalkozások jelentik a több munkahelyet és azt, hogy több ember magasabb jövedelemhez juthat. De innovatív hozzáállást igényel a környezettudatos fejlõdés, a fenntartható növekedés vállalása is. Lássuk, a nemzeti fejlesztési terv a következõ idõszakban mivel számol ig milliárd forint európai uniós forrás áll majd rendelkezésre, és ennek része a magyar társfinanszírozás is. Ez az összeg a rendelkezésre álló fejlesztési források 60%-a. Mik a terv specifikus céljai? Az elsõ cél: a gazdasági versenyképesség javítása. Ha ugyanis nem versenyképes a gazdaságunk, akkor kiszorulunk a piacokról, perifériára kerülünk. A második ilyen specifikus cél a humán erõforrások jobb kihasználása. A harmadik, hogy egészségesebb környezetünk legyen. Végül negyedik célunk, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a regionális fejlõdés, azaz ne folytatódjék az ország ketté vagy több felé szakadása. A célok elérését egy egészséges nemzeti innovációs rendszer segítheti. Az OECD ajánlásai alapján három lényeges elemet kell jól összekötni. Ezek a vállalkozói szféra, a tudományos szféra és a közvetítõ szféra. Ez utóbbit hídképzõ elemnek is nevezik. A hídképzõ intézmény feladata, hogy segítse egyfelõl a vállalkozásokat, másfelõl a tudásközpontokat információhoz és tõkéhez jutni. A jól mûködõ innovációs rendszer átgondolt innovációs stratégián alapul. A nemzeti innovációs stratégia legfontosabb eleme a tudásáramlás és az erõforrástranszfer harmonikus mûködésének kialakítása. Mi az állam szerepe a nemzeti innovációs rendszerben? Régóta húzódik vita arról, hogy kell-e támogatni az innovációt. Elegendõ-e a piacra bízni a dolgot, vagy kell valamiféle állami szerepvállalás? A kérdést nehéz elvi alapon eldönteni, egy dolog azonban biztos valamennyi fejlett ország nagyon komoly forrásokat fordít erre. Meggyõzõdésem, hogy nekünk is ezt az utat érdemes követni, de hogyan? A kellõen cinikus válasz, hogy versenysemlegesen. Tehát az innovációs feltételrendszert, a tudástranszfer infrastruktúráját kell állami eszközökkel segíteni. A kormányprogram ennek érdekében négy feladatot jelölt meg: innovációbarát szabályzási környezetet megteremtését, Magyarország mint kutatás-fejlesztési helyszín vonzóvá tételét, a szellemi tulajdon védelmének erõsítését és a kis- és középvállalkozások innovációs forrásainak bõvítését. Ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak, törvényi szabályozás szükséges. Az elmúlt év folyamán két törvény elõkészítése történt meg. Az egyikrõl 2003 novemberében szavaz az országgyûlés. Ez az innovációs alapról szóló törvény, amely kiszámítható hosszú távú finanszírozást kíván biztosítani, és a lisszaboni célkitûzést próbálja a maga eszközeivel segíteni. A másik az innovációról szóló törvény, amelynek a koncepcióját a kormány elfogadta, és tavasszal kerül az Országgyûlés elé. Az innovációs törvény koncepciója alapján megkezdõdött az innováció állami intézményrendszerének az átalakítása. Kormányhatározattal létrejött a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium, a miniszterelnök vezetésével mûködõ legfelsõ kormányzati tudomány-, technológia- és innovációpolitikai fórum. A kollégium tárgyalja meg a kormány számára készített ilyen tárgyú elõterjesztéseket, állást foglal az azokban felvetett kérdésekrõl, összehangolja a TTI-politikát érintõ feladatokat, megvitatja a kormányzati intézkedést igénylõ aktuális kérdéseket, és elõsegíti ezek megoldását. A kollégium által végzett állami feladatok ellátásának segítése érdekében tanácsadó, döntés-elõkészítõ, koordináló és értékelõ testületként a Kormány létrehozta a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testületet augusztus 13-án a kormány elfogadta az innovációs törvény koncepcióját, ennek alapján megkezdõdött a törvény kidolgozása. A kodifikációs szakaszban lévõ innovációs törvény alapvetõ célja, hogy fejlessze a magas hozzáadott értéket létrehozó, tudás alapú termelést és szolgáltatásokat, javítsa a magyar gazdaság versenyképességét, hozzájáruljon a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból egyaránt fenntartható fejlõdési pálya kialakításához, s közvetve a magyar lakosság életminõségének javításához. Ez elengedhetetlen feltétele az Európai Unión belüli felzárkózásnak. A törvényt februárban terjeszti be a kormány az Országgyûlésnek. Az innovációs alapról szóló törvény szerint 2004-tõl új forrás: a kutatási és technológiai innovációs alap segíti a gazdaság innovációs folyamatait. Az alap létrehozásával gyökeresen új helyzet áll elõ a kutatás-fejlesztés, az innováció állami támogatásában, mivel az e célra szolgáló központi források a következõ években a évi mértékhez képest jelentõsen bõvülnek, a vállalkozások K+F tevékenységének támogatása nõ. A hazai K+F ráfordítások növekedése egyidejûleg erõsíti a vállalkozások versenyképességét és a költségvetési, gazdálkodási rendszerben mûködõ, vala- Haditechnikai Füzetek 7

8 mint a nonprofit kutatóhelyek tevékenysége iránti piaci keresletet. Mindez azt is jelenti, hogy a kutatóhelyek kínálatát ösztönzõ, korábbi állami támogatási rendszer helyébe, az alap létrehozása révén, a keresletorientált modell lép. Az alap létrehozásával a régiók fejlõdését is ösztönözni kívánja a kormány, ezért az alap tárgyévi kiadási elõirányzatának 25%-át regionális innovációs célokra kell felhasználni. Ezen pénzeszközök pályázati úton és az alap jogcímeivel összhangban történõ felhasználására a Regionális Fejlesztési Tanácsok tesznek javaslatot, és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke útján terjesztik a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács elé. Az elkülönített állami pénzalap létrehozásának alapvetõ célja, hogy létrejöjjön egy biztos, kiszámítható központi forrás, amelynek nagysága nem függ a költségvetés mindenkori helyzetétõl, illetve az éves költségvetési alkuktól. Mindemellett 2004-tõl folyamatosan és növekvõ mértékben biztosítani kell a Nemzeti Fejlesztési Terv kutatást, fejlesztést és innovációt érintõ intézkedéseinek hazai társfinanszírozását is, és ugyancsak szükség van az utófinanszírozással megvalósuló külföldi kutatási támogatások fogadásához szükséges áthidaló pénzforrásra január 1-jén önálló intézményként jön létre a kutatás-fejlesztés ösztönzésével és hasznosításával kapcsolatos állami feladatok ellátására a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal. A hivatal a tudomány- és technológiapolitika önálló feladat- és országos hatáskörrel rendelkezõ szerve. Feladatai: Koordinálja a kormányzati innovációs feladatokat. Az innováció regionális rendszerének fejlesztése, felkészülés az EU-s strukturális alapok felhasználására. A K+F tevékenység hatásának követése és elemzése. (Stratégiai tervezés, hatáselemzés, innovációs adatbázisok kiépítése és kezelése.) Az innovációs szemlélet terjesztése, kommunikálása. Tudásbázis és üzleti szféra együttmûködésének erõsítése. A K+F nemzetközi kapcsolatainak kezelése és fejlesztése (EU 6. keretprogram, integráció). A Hivatal felügyeli majd az NFT Gazdasági Versenyképesség Operatív Programja egyik közremûködõ szervezeteként létrehozott Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Irodát, melynek feladatköre az Európai Regionális Fejlesztési Alap magyarországi innovációs forrásainak mûködtetése és az Innovációs Alap kezelése. Az Iroda 2004-tõl ügynökségként funkcionál, fokozatosan kiépíti a kutatás-fejlesztéssel és különösen a technológiai innovációval összefüggõ szolgáltató funkciókat (innovációs tanácsadás, információszolgáltatás stb.). A közhasznú szolgáltatásokon túl az iroda támogatja további elsõsorban regionális innovációs szolgáltató szervezetek mûködését, fejlõdését. E szolgáltatások célja az, hogy a vállalkozások nemzetközi versenyképessége javuljon azáltal, hogy befogadják és alkalmazzák az új tudást. Az így létrejövõ Nemzeti Innovációs Ügynökség legfontosabb feladata, a régiók szintjén szervezõdõ Regionális Innovációs Ügynökség konzorciumok ernyõszervezeteként, ezek mûködését segíteni, az országos koordinációt biztosítani. A változtatások eredménye az úgynevezett harmadik generációs innovációpolitika lesz. Ez azt is jelenti, hogy meggyorsíthatjuk a hatékony innovációs rendszer kiépülését, és ezzel a gazdaság fölzárkóztatásának folyamatát, hiszen egyszerre alulról és felülrõl is építkezünk. Mert ahogy Harry Lorain mondta: Egy gödör ásását leszámítva kevés olyan dolog van, amit csak felülrõl lehet elkezdeni. 8 Haditechnikai Füzetek

9 Szergej Csemizov A NATO és az Orosz Föderáció kapcsolata Mindenekelõtt szeretném köszönetemet kifejezni a konferencia szervezõinek azért, hogy delegációnkat meghívták. Ez a tanácskozás lehetõséget ad mindannyiunknak azoknak a gondolatoknak, nézeteknek, véleményeknek cseréjére, valamint azoknak a megoldatlan kérdéseknek a felvetésére, amelyek az országaink között fennálló haditechnikai együttmûködés során merülnek fel. Mielõtt elõadásomat elkezdeném, szeretném röviden ismertetni azt a szervezetet, amelyet itt most képviselek. A Roszoboronexport Egységes Szövetségi Állami Vállalatot (Federalnoje Goszudartszvennoje Unitarnoje Predprijatije) az Orosz Föderáció elnökének utasítására november 4-én hozták létre két cég, a Roszvooruzsenije és a Promexport egyesülése révén. Ezzel egyidejûleg az újonnan létrehozott vállalat egyben befogadója is lett az elõzõ idõszakban a Szovjetunióban és a majdani Oroszországban létezõ összes korábbi cégnek is. Ha a volumenrõl kellene beszélnem, egy adattal tudnám ezt jellemezni. A múlt évi eredmények alapján az éves exporteredmény elérte a 4 milliárd dollárt. Ezzel Oroszország az Amerikai Egyesült Államok után a világon a második helyen szerepel. Az utóbbi években a Roszoboronexport aktív intézkedéseket foganatosított a világ összes nemzetközi szervezetével a kölcsönösen elõnyös együttmûködés kialakítására, fejlesztésére. Rendezõdnek kapcsolataink a NATO intézményeivel, a szövetségesek anyagi-technikai ellátásáért felelõs szervezeteivel, az ENSZ Biztonsági Tanácsának Terrorelhárító Bizottságával. Érdeklõdéssel követjük az Európai Hadseregek és Stratégiai Kutatással foglalkozó Ügynökség (European Arms and Srategic Studies Agency) megalapítási folyamatát, számolva azzal a távlati elképzeléssel, hogy a jövõben az Európai Unió ezen új intézményével érdemleges együttmûködést hozzunk majd létre. Az ilyen együttmûködés kapcsán felmerülõ fokozott és kölcsönös egymás iránti figyelem tulajdonképpen objektív törvényszerûség. Mai, korszerû alapokon nyugvó kapcsolataink sajátos fejlesztése szükségszerûen igényli az együttmûködõ politikai struktúrák valós tartalommal történõ feltöltését. Ennek létrehozására a jelenlegi légkör széleskörû lehetõségeket kínál. Ismeretes, hogy több évtizeden keresztül a NATO és a VSZ hadiipari komplexumai között a két politikai rendszer egymással való szemben állása miatt leküzdhetetlen akadályok tornyosultak. Ennek eredményeként országainkban, mind a mûszaki-tudományos terület, mind az alkalmazott haditechnika, valamint maguk a hadiipari vállalatok is egymástól függetlenül fejlõdtek. A negatív hatások mellett pozitív irányba mutató törekvések is voltak a megfelelõ külföldi analóg típusok mûszaki paramétereit felülmúló hadiipari eszközök prototípusainak kifejlesztésére. Ennek következtében a mindkét oldal részérõl jelentkezõ mûszaki-tudományos, technológiai és termelési erõfeszítések a fegyverkezési hajsza maximális hatékonyságának biztosítására irányultak. Jelenleg az Oroszország és a NATO-tagországok között fennálló haditechnikai együttmûködés keretein belül egyre kedvezõbb politikai feltételek alakulnak ki a már létrehozott hadiipari potenciál integrálására. Az együttmûködés leginkább lehetséges távlati irányaivá válhatnak az államközi tervezés területei, a nem hadászati rendeltetésû rakétaelhárító védelmi rendszer, a katonai légi szállítás, a nagy pontosságú fegyverek, a távvezérelt fegyverek robottechnikai rendszerei és egyéb területek. Külön figyelmet érdemelnek az informatika és a számítástechnika alkalmazásával folyó fegyverkezés modernizációs tervei. Az országok közötti együttmûködés fontos irányvonalává válik az a haditechnikai együttmûködés, amely a nemzetközi terrorizmussal folytatott harc anyagi és mûszaki hátterét biztosítja. Ezt az együttmûködést az orosz fél sokkal tágabb távlatokban vizsgálja, mint egy egyszerû export-import ügylet, mert a soknemzetiségû terroristaelhárító egységek felszerelésén túlmenõen magában hordozza a fegyverek kutatási és fejlesztési igényét, valamint a fegyverek és a speciális hadieszközök gyártását is. Feltételezzük, hogy ezt a munkát a felderítési, irányítási és kommunikációs rendszerek, a mûszaki-anyagi eszközök, a harcképesség és harckészültség egységes minõsítésének megfelelõ csereszabatossággal kell végezni. Haditechnikai Füzetek 9

10 Oroszország hadiipari komplexumai egy sor olyan konkrét elõnnyel rendelkeznek, amelyek lehetõséget biztosítanak számukra, hogy integrálódjanak a világ hadiipari kapcsolatrendszerébe, ideértve elsõsorban az európai országokat. Mi úgy tekintjük, hogy az európai orosz hadiipari öszszefogás az Európa és az USA között történelmileg kialakult kapcsolatokat figyelembe véve nem válik akadályozó tényezõjévé ennek a transzatlanti együttmûködésnek, sõt, lehetséges, hogy annak hatékony kiegészítõelemét fogja képezni. Az orosz hadiipari komplexum vállalatai alvállalkozói minõségben erõsen érdekeltek a nemzetközi projektekben való részvételben, mivel rendelkeznek a fegyverrendszerek korszerûsítéséhez szükséges technológiával, amelyek a közép- és kelet-európai országok hadseregének nagy részében megmaradva az alapfegyverzet részét képezik. Természetesen felmerül a kérdés, hogyan lehet az együttmûködést megszervezni a nemzetbiztonság szempontjából ilyen érzékeny területen? Fontos, hogy biztosítsuk a hosszú lejáratú és egyenrangú jelleget. Optimális megoldásnak a hosszú lejáratú alapokra helyezett ipari kooperáció mutatkozik. Ez a folyamat eredményesen fejlõdik. Ebben az évben az EADS európai egyesülés, valamint a Roszoboronexport vállalat és a Gidromash Rt. részvételével megkezdõdtek az A400M típusú katonai szállító-repülõgép futómûjével kapcsolatosan kidolgozott tervek megvalósítási munkálatai. Aláírták a francia SAGEM céggel az együttmûködési megállapodást, amely a Mi 24 típusú helikopterek közösen végzett korszerûsítésére irányul. Ugyanígy megállapodási jegyzõkönyv született a brit BAE Systems céggel szintén a Mi 24- es, valamint a Mi 17-es helikoptertípusok korszerûsítésének területén folytatandó közös munkákra. A harci repülõgépek gyártásában élenjáró francia és orosz gyártó cégek (francia részrõl a Dassoult Aviation, részünkrõl a Szuhoj repülési holdingvállalat) 2003 októberében nyilatkozatot tettek egy közös munkacsoport létrehozására. A munkacsoport feladataként a repüléstechnikai eszközök, repülõgépek, valamint a pilóta nélküli repülõobjektumok új prototípusainak kifejlesztése területén folytatandó együttmûködés lehetõségeinek tanulmányozását jelölték meg. A francia és az orosz miniszterelnökök támogatásukról biztosították az 5. generációs harci repülõgép közös kifejlesztésére vonatkozó terveket. A francia SNEC- MA, a Roszoboronexport, a Szuhoj repülési holding, valamint a Szaturn Tudományos- Termelési Egyesülés szándéknyilatkozatot írtak alá, amely szerint közösen fejlesztenének ki egy új generációjú hajtómûvet pilóta által irányított és pilóta nélküli harci repülõgépek részére. A Roszoboronexport tevékenyen vesz részt az orosz hadiipari komplexum vállalatainak a nemzetközi kooperációba történõ bekapcsolódásában. Vállalataink az orosz külügyminisztérium és Oroszország, a NATO mellett mûködõ állandó képviseletének támogatásával egy sor találkozót és tárgyalást folytattak a szövetségesek képviselõivel. Ezeken a felek kifejezték kölcsönös érdekeltségüket a kapcsolatok fejlesztése és a haditechnikai együttmûködés rendezése terén. A jövõt illetõen meg kell teremtenünk a felek érdekeit jogilag védõ normatív alapokat. Többek között nagy jelentõséggel bír a bizalmas információk és a szellemi tulajdonjogok védelmére vonatkozó megállapodás. Ezeknek a kérdéseknek a kidolgozása nélkül távlati együttmûködés nem képzelhetõ el. A haditechnika területén folyó közös munka operativitásának és eredményességének fokozása érdekében a Roszoboronexport célszerûnek tartaná egy sor találkozó megszervezését Oroszország és a NATO szakértõi között, amelyeken a következõk szerepelhetnének feladatként: a haditechnikai együttmûködés irányvonalainak és közös programjának kidolgozása; közremûködés az Oroszország és a NATO közötti haditechnikai együttmûködés területén hozott hatékony döntések kompetens és tárgyilagos elfogadási eljárásainak kialakításában; a békefenntartó mûveletek és a nemzetközi terrorizmus ellen folyó harc anyagi és mûszaki biztosítása; ajánlások kidolgozása, amelyek elõsegítik az orosz vállalatok hatékony együttmûködését a haditechnikában vezetõ szereppel bíró nyugat-európai fegyver gyártókkal; munkakapcsolatok kialakítása és fejlesztése az érdekelt külföldi telephelyû orosz szervezetek között; a haditechnika területén folyó kutatások és tervezõi munkák támogatása innovációs projekteken keresztül; az együttmûködés különbözõ formáinak továbbfejlesztése; a hadiipari vállalatoknak az integráció és a kooperáció területén folytatott tevékenysége során szerzett nemzetközi tapasztalatainak tanulmányozása és alkalmazása. Oroszország és a NA- TO haditechnikai együttmûködésének keretén belül a részt vevõ felek szakértõi elõzetesen feldolgozhatnának egy-két jelentõsebb, sikerre esélyes tervet, és ajánlásokat tehetnének azok beindítására, illetve megvalósítására. Ilyen lehetne például az a közös program, amely több kelet- és közép-európai ország fegyverzetében megtalálható Mi 24 típusú helikopter korszerûsítését irányozza elõ. Ez egyben lehetõséget ad az olyan rendkívül fontos kérdések kidolgozására is, mint a kooperáció, az egyeztetés és a döntéshozatal gyakorlati megoldásai, valamint a kölcsönös érdekek tisztása. A témák elfogadása 10 Haditechnikai Füzetek

11 szabályozni kezdtük. Az orosz gyártmányú repülõgép- és helikopterállomány felújítására vonatkozó csomagtervajánlatunkat jelenleg a magyar fél értékeli. A két kormány a haditechnikai együttmûködésre vonatkozó megállapodást 2002 decemberében írta alá elején átadtuk a magyar légvédelem rendszerébe tartozó Mi 24 típusú helikopterek orosz változat szerinti korszerûsítési munkálataira vonatkozó ajánlatot. Az orosz fél ebben a kérdésben bármikor kész tárgyalásokat folytatni, beleértve azt az esetet is, ha a munkákat nyugati cég bevonásával szeretnék elvégezni. Nemrég készült el a Mi 17 típusú helikopterek szállítására és a velük kapcsolatos döntések meghozatala konszenzus útján történne a kezdeti szakaszban, amikor a véleményeltérés kockázati szintje még elég alacsony. Ilyen formában kívánjuk megvitatni azokat a lehetséges irányvonalakat, amelyek a közép- és kelet-európai országok többségében rendszerben álló orosz gyártmányú haditechnikai fegyverzet NATO-val közösen végzendõ korszerûsítési munkálatainak kidolgozását célozzák meg. A fegyverzet NATO-szabványoknak megfelelõ korszerûsítésének aktualitása minden fél számára elfogadott, ezért ebbe az irányba tett erõfeszítéseink jelentõs sikerekre adnak kilátást. Ez a program egyben próbakövét is képezheti a hadiipari komplexum vállalatai közötti kooperáció és integráció, ezen belül a fegyverzet új prototípusai kifejlesztésének. A Roszoboronexport az összes érdekelt orosz szervezet bevonásával készen áll ennek a munkának a megkezdésére. Itt tûnik helyénvalónak érinteni az orosz és szovjet gyártmányú haditechnika törvénytelen korszerûsítési munkáira vonatkozó problémákat is, melyek néhány nem orosz cég által tett ajánlat formájában jelentkeznek. Mi nem kételkedünk a megrendelõk partnerkiválasztási jogában. A helyzet azonban az, hogy az ilyen változatok esetében a korszerûsítési eljárás során a helikopterek, a harckocsik vagy akár a légvédelmi eszközök rendszerében végrehajtott változtatások a haditechnikai eszközök megbízhatósági és biztonságos üzemeltetési jellemzõinek csökkenéséhez vezetnek, ill. vészhelyzet, katasztrófa elõidézõi is lehetnek. Végeredményben nemcsak a technika és az emberek szenvednek el veszteséget, hanem az orosz fegyvergyártók is, mert a gyártói hírnevük csorbul. Jövõbeni vevõink nem fogják elemezni, hogy egy adott katasztrófa miért következett be. Számukra csak a tény létezik majd, hogy egy orosz gyártmányú helikopter vagy repülõgép lezuhant. Az pedig, hogy az esemény kiforratlan konstrukciós hiányosság vagy korszerûsítési munkák miatt következett be, már másodlagos körülmény. Nekünk, orosz exportõröknek, fejlesztõknek és gyártóknak nem áll szándékunkban felelõséget vállalni az olyan haditechnikai fegyverzetért, melynek korszerûsítését az orosz fejlesztõk elõírt rendben történõ bevonása nélkül végezték el. Most néhány szót szeretnék szólni az Oroszország és Magyarország közötti haditechnikai együttmûködésrõl. A Magyar Köztársaság részére között a szovjet államadóság részleges törlesztése terhére leszállított haditechnikai termékek volumene 1 milliárd dollár feletti öszszeget tesz ki. Amint lehetõvé vált, köszönhetõen az Orosz Föderáció és a Magyar Köztársaság kormányai által április 1-jén aláírt egyezménynek, a Szovjetunió és Magyarország között fennálló kölcsönös követeléseket vonatkozó mûszaki ajánlatunk is. A Magyar Köztársaság viszonylatában befejezés elõtt áll az a munka, amely a korábban átadott gyártási jogok alapján történõ hadi rendeltetésû termékgyártás rendezésére irányul. A Szovjetunió idején több mint 400 ilyen licenc került átadásra. Az ezek alapján történõ gyártást már majdnem mindegyik magyar vállalat leállította. Kivételt képez a Dunai Repülõgépgyár Rt., amely továbbra is érdekelt a repüléstechnikai eszközök javításában, ezért együttmûködési szerzõdést írt alá a Roszoboronexporttal. Tulajdonképpen ezt az üzemet bázisként használva tudnánk elvégezni az ajánlatunk tartalmát képezõ munkákat is, vagyis az általunk gyártott és a magyar rendszerben megtalálható repüléstechnikai eszközök korszerûsítését. Véleményem szerint a Magyar Köztársasággal fennálló haditechnikai együttmûködés legperspektivikusabb irányvonalait a következõkben lehetne megjelölni: Mi 17-es helikopterek szállítása; a Mi 8-as és Mi 17-es helikopterek, valamint a BTR 80 típusú páncélozott harci szállítójármûvek felújítása, effektív üzemidejének meghosszabbítása, illetve korszerûsítési munkáinak elvégzése; a Magyar Honvédség rendszerében maradó haditechnikai eszközök tartalék alkatrésszel és készletezési anyagokkal való ellátása; a Magyar Fegyveres Erõk állományából kivont fegyverzet hulladék anyagként való újrahasznosítása. Ez a rövid áttekintése a hadiipar területén folyó haditechnikai együttmûködésünknek a NATO-tagországokkal és az európai fegyvergyártókkal. A tevékenységünk minden irányvonalát távlatilag elõremutatónak ítéljük. Remélem, hogy ezt a nézõpontot osztják partnereink is! Haditechnikai Füzetek 11

12 Sztanyiszlav Csemizov Az orosz hadiipar helye és szerepe a modern haderõ létrehozásában A fegyverek világpiacát egy sor különbözõ tényezõ alakítja ma is. Ezek között döntõ az, hogy elég sok regionális és helyi feszültséggóc, valamint katonai válsághelyzet alakult ki, ami egyben magában hordozza az érintett államok igényét modern hadiipari termékek beszerzésére a nemzeti hadseregük és flottájuk felszerelése céljából. A világ vezetõ nagyhatalmai a nemzetbiztonságukat a katonai erõvel történõ elrettentés módszerére alapozzák. Ma az általános törekvés az ún. kontaktus nélküli háború viselésének képességére irányul. A légi megsemmisítõ eszközök az irányítási, felderítési, navigációs és nem utolsó sorban a távközlési rendszerekkel együtt bármely, napjainkban is reálisan lehetséges katonai konfliktusban a siker elérését garantáló erõ legfontosabb összetevõjévé váltak. A bevetett haderõk minden új fegyveres konfliktusban egyre szélesebb körben használják az informatika legújabb vívmányait. Ennek megfelelõen a katonai rendeltetésû termékek nemzetközi kiállításain az orosz és a külföldi kiállítók egyre gyakrabban mutatnak be és kínálnak eladásra olyan eszközöket, amelyek a szakértõk szavaival élve már az informatikai alapú háború, azaz az ötödik generációs háború fegyverei. A mai modern körülmények között kiemelt jelentõséget kell tulajdonítanunk a nemzetközi terrorizmus elleni harc területén folyó együttmûködésnek. Ma Oroszország a fegyverimportõröknek ajánlani tud minden olyan eszközt, amellyel bármely ország képes biztonságát és szuverenitását biztosítani. Ezek között elsõ helyet foglal el a világon mindenütt elismerést szerzett orosz repüléstechnika. Legismertebb képviselõi a Szu és MiG repülõgépek, amelyek a világ legmodernebb és legvásároltabb típusai. Ha az exportszerzõdések volumenét vizsgáljuk, a külföldi országokba leszállított Szu repülõgépek száma meghaladja a kétezret. Az Egyesülés évig terjedõ idõszakra becsült exportpotenciálja 17 milliárd dollárban fejezhetõ ki. Az orosz gyártmányú Ka 50 Fekete Cápa, Ka 52 Aligátor, valamint a Mi 28M jelû helikopterek, amelyek egyben kitûnõ ár-minõség aránnyal is jellemezhetõek, mind megfelelnek a mai korszerû követelményeknek. A konkurens típusok mellett tovább sorolhatjuk az orosz légvédelmi eszközöket is, amelyeket a TOR M1, S 300, IGLA stb. rendszerek képviselnek. A világon az utóbbi idõben történt események az európaiakat is rákényszerítik arra, hogy egyre körültekintõbben gondoskodjanak a saját égboltjuk biztonságáról. Részükrõl egyre fokozottabb érdeklõdés figyelhetõ meg az orosz légvédelmi eszközök, egyebek közt a GAMMA S1, K 102, GAM- MA DE, PROTIVNIK G típusú radarrendszerek és az automatizált irányító rendszerek iránt. A szállítási szerzõdések alapján megfigyelhetõ a kis és közepes hatósugarú légvédelmi rakétakilövõ komplexumok eladási volumeneinek növekedése. Az utóbbi idõben nagy kereslet jelentkezik a Föld felületének távvezérelt pásztázására (letapogatására) szolgáló kozmikus távközlési rendszerekre, valamint a mûholdas navigációra is. A szárazföldi haderõk felszereléséhez Oroszország a modern fegyverek és haditechnika széles választékát kínálja. Ezek közé tartozik a rakétalövedék kilövésére alkalmas T 90S harckocsi, a SMERCH nagy hatótávolságú, reaktív meghajtású sorozatvetõ, a BMP 3, ill. a távlati jövõben a BMP 3M páncélozott szállító harci jármû, az ARENA aktív védelmi rendszer, az ESKANDER harcászati-hadmûveleti rakétakomplexum, a VENA önjáró tüzérségi löveg, valamint a SPRUT SD önjáró páncéltörõ ágyú. A hadiflotta vonalán érdekelt potenciális vevõinknek nemcsak hajókat ajánlunk, hanem komplex szolgáltatást is nyújtunk. Ez tartalmazza a parti infrastruktúra kiépítését; felderítõ-, felismerõ- és célkijelölõ rendszereket; a flotta erõinek irányítását, de még a garanciaidõn túli szervizszolgáltatásokat is. Az orosz export külön kategóriáját képezik azok a rakétahordozó naszádok és fregattok, amelyek bármely típusú tengeri hadmûvelet során képesek felvenni a harcot a felszíni hajókkal, tengeralattjárókkal és légi eszközökkel. A hazai haditechnikai együttmûködés keretén belül egy új haditechnikai business jelenségének kialakulására figyelhetünk fel, amelynek sajátos jellemzõje a már ismert agresszivitás. Ez a korszerû pénzügyi készletek birtokában megalapozza a kockázatvállalási készséget, a befektetõi tõke bevonásának képességét és kialakítja a nemzetközi együttmûködést mind a Kelettel, mind a Nyugattal. A hazai hadiipari termékek kivitelének folyamatát elemezve rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy a világ fegyverkereskedelmének bonyolultságától függetlenül, az orosz fegyver- és haditechnikai export volumenében növekedési tendenciákat lehet észrevenni. Ennek megfelelõen, míg 1998-ban az orosz fegyverexport volumene 2,8 milliárd dollárt tett ki, ez az összeg 2000-ben már 3,6 milliárd dollár volt, és 2002-ben már elérte a 4,8 milliárd dollárt. A stockholmi Világkutató Nemzetközi Intézet adatai szerint az években a világ legnagyobb fegyverszállítója az USA volt nagyszámú vevõnek történõ fegyvereladásaival. Ugyanezen idõ alatt Oroszország a fegyverszállítások viszonylatában a második helyen állt, miközben a világ teljes fegyverkereskedelmi forgalmának volumenébõl 22,2%- kal részesedett. Az idõ múlásával jelentkezõ hatások egyre hatékonyabb lépéseket követelnek a haditechnikai fegyverzet korszerûsítése terén. Ennek következtében a fegyverkereskedelem világpiacán sok más fontos fejlõdési irányzat mellett észrevehetõ a másodlagos fegyverpiac növekedése. Ennek értéke az új fegyverszállításoknak csaknem egynegyedét teszi ki. Ez a következõkbõl adódik: a hi- 12 Haditechnikai Füzetek

13 tech technológiát igénylõ termeléshez szükséges gyártási technológia és a licencvásárlások részarányának növekedése, valamint a meglévõ fegyverek korszerûsítése iránti igény növekedése. Napjainkban a hadiipar számára, és ezen belül a haditechnikai eszközök mûszaki kiszolgálási szférájában is, fontos kihívást jelent a haditechnika minõségének biztosítása, valamint a mûszaki kiszolgálást lehetõvé tevõ logisztikai feladatok megoldása. Ugyanakkor felmerül egy nagyon fontos gyakorlati kérdés is, az, hogyan szervezhetõ meg a hadi rendeltetésû termékek elõállítási folyamatában azon hiányterületeknek a lefedését, amelyek a mûszaki-tudományos fejlõdésnek a termelést túlszárnyaló tempója következtében jelentkezni fognak, s amelyek kiküszöbölését a haderõ a távlati jövõben elõbb-utóbb megköveteli? Ezzel egyidejûleg felmerül egy másik gyakorlati kérdés: hogyan lehet biztosítani a hadipari komplexum stabil növekedési trendjét, a haditechnikai eszközök mûszaki kiszolgálását és szervizét is kötelezõen végzõ termelõi alap funkció mellett? Az állami költségvetés katonai kiadásainak jelentéktelen dinamikájú növekedési feltételei mellett pótlólagos pénzügyi dotáció nélkül a mai korszerû körülmények között ez nem lehetséges. Ez érthetõ is, hiszen pénzügyileg így már nem biztosítható az a komplex tevékenység, amely a mai modern követelményeknek megfelelõ és távlatilag versenyképes hadi rendeltetésû termékeket elõállítva megalapozhatná a fegyverkereskedelem világpiacára való kijutási törekvéseket. Napjainkban olyan helyzet alakult ki, amely már most elõrevetíti a tõkebefektetési irányok változásának lehetõségét a hadiipari komplexum hi-tech technológiát igénylõ területei felé. Az adott helyzetben az útkeresés egyik racionális megoldási irányát jelenthetné a szabad pénzügyi eszközök átirányítása a cél elérését jelentõ egyesülésekbe, vagyis a befektetési tõketartalékok bevitele a hadiipari komplexumba. Itt érdemes figyelembe venni azt, hogy a hadiipari vállalatok többsége a saját gazdasági fejlõdésének legmagasabb prioritású stratégiai irányvonalaként az exporttevékenységet választotta. A gazdaság szürke szektorát képezõ befektetési készletek átirányítása a hadiipari komplexumba már elõzetesen körvonalazódott, az exporttermékek volumenének növelési igényével és a szénhidrogén nyersanyagok nagymértékû feldolgozásával. A gáz- és kõolajipari vállalatok és a hadiipari komplexum elõbbi tevékenysége az Orosz Föderáció külkereskedelmében realizálódik oly módon, hogy az elõbbi az energia szektorban a nyersanyagexport infrastruktúráján keresztül, az utóbbi a hadiipari vállatoknál a haditechnikai együttmûködés rendszerén keresztül kapcsolódik egybe. Meghatározó az a tény, hogy nagyon sok gazdasági és ügyviteli mechanizmus, amelyeket mind a nyersanyag exportjára szakosodott cégek, mind a haditechnikai együttmûködés résztvevõi alkalmaznak, hasonló jelleget hordoz. A szállítási szerzõdésekhez korszerû formában kísérõként csatolt kompenzációs (offset) megállapodások egyesítik a haditechnikai eszközök exportját a nyersanyagexporttal foglalkozó vállalatok tevékenységével. A pénzügyi készletek áthelyezését elõsegítõ és megvalósító ügyviteli mechanizmus alapját a nyersanyagexportra szakosodott vállalatoknak, a hadiipari komplexum vállalatainak és a haditechnikai mûszaki kiszolgáló rendszer résztvevõinek közös tõkebefektetési és innovációs tevékenysége képezi. Ebben az esetben már lehetõség nyílik egy ún. integrált menedzsment kialakítására is, amely nemcsak a kapcsolatban részt vevõ alanyok érdekeinek egyesítését teszi lehetõvé, hanem biztosítja a megfelelõ szakemberek kiválasztási és elhelyezési kérdésének megoldását a lehetõ legjobb hatékonysági mutatók mellett. A világpiacon megfigyelhetõ tendenciák feltételezik a haditechnikai eszközök gyártása és a meglévõ fegyverzetek korszerûsítése piacán folyó együttmûködés kiszélesítésének szükségességét más országok irányába is. Az orosz védelmi ipari vállalatokat a haditechnikai együttmûködésben való részvételük szempontjából a következõ szerint lehet jellemezni: 1. Közös vállalatok alapítása a katonai rendeltetésû termékek hazai versenyképességének növelése érdekében vagy a fegyverkereskedelem világpiacának más régióiban. Ebbõl törvényszerûen adódik a következõ, megoldást igénylõ feladat: a hazai gyártású termék adaptációja az értékesítés feltételezett helyét jelentõ ország érvényben lévõ szabványai szerint. Napjainkban, a fegyverkereskedelem világpiacán többek között az egyik legperspektivikusabb szegmensnek továbbra is az orosz és szovjet gyártmányú fegyverek NATO-szabvány szerinti korszerûsítését lehet tekinteni. További szempontként sorolhatjuk fel még a külföldi marketingcégek tevékenységének bevonását a hazai gyártású katonai termékek világpiacra való kivitelének elõsegítésében, valamint a jobb minõséget ígérõ külföldi gyártmányú eszközök és anyagok alkalmazását. 2. Nemzetközi projektek közös teljesítése. Ilyen jellegû együttmûködés formájában folyik jelenleg a Mi 38 típusú helikopter fejlesztése, amelyet az EUROMIL orosz francia közös vállalat keretén belül végzünk. Kidolgozás alatt áll az orosz hadiipari vállalatok részvételének kérdése nagy nyugati repülõgép-fejlesztési tervekben, többek között az A400M és az A3XX terveiben. Ugyanígy folyamatban van a MiG AT típusú oktató-gyakorló repülõgép megvalósítási programja is. 3. Az informatikai jellegû technológia cseréjét az orosz hadiipari vállalatok innovációs aktivitása indokolja. Ennek köszönhetõen folyamatosan napirenden van a licencek, találmányok és más szellemi tulajdonjogok értékesítése a nyugati országokba. Az így megszerzett eszközök lehetõséget biztosítanak számunkra a termelés korszerûsítésére, a világpiacon is versenyképes új hadiipari termékek prototípusainak kifejlesztésére, valamint a távlatilag is perspektivikus fegyver- és haditechnikai prototípusok mûszaki-tudományos alapjainak létrehozására. A fentiekben felsorolt irányvonalakon kívül potenciálisan lehetséges még (azonban a gyakorlatban még nem valósult meg) az orosz hadiipari vállatok részvétele az európai folyamatokban külföldi hadiipari cégek részvénycsomagjainak felvásárlása révén. Bár ilyen típusú példából ez ideig kevés említhetõ, ez az irányvonal lehet a jövõben az egyik legfontosabb. A fentiek szerint kialakuló, hatalmas tõkével rendelkezõ holding típusú integrált óriásrendszerek elõbb vagy utóbb rákényszerülnek a külföldi hadiipari jellegû nagyvállalatok részvényeinek beszerzésével saját tõkéjük további növelésére. Ez további lehetõséget biztosít majd számukra a világpiacon elismert versenyképességük lényeges mértékû növelésére. Az integrációs folyamatok fejlõdése a haditechnikai együttmûködés keretein belül tevékenykedõ orosz vállalatok részvételével nagyban elõsegíti az orosz haditechnikai együttmûködés meghatározott liberalizációját is. Így ez tekinthetõ a kínálkozó módszerek egyik leghatékonyabb változatának, mellyel biztosítható az orosz hadiipari termékek kijuttatása a világpiacra. Mindez megvalósítható a hadiipari termékek elõállítási és értékesítési mûveleteinek egy rendszerbe történõ összevonásával, a piac folyamatosan változó követelményeihez rugalmasan alkalmazkodó politikával és a felhasználói keresletre ezzel egy idõben történõ célirányos ráhatásokkal. Haditechnikai Füzetek 13

14 Lax Tamás A védelmi ipar mint a gazdaság húzóágazata Bevezetésként hadd meséljem el, hogy többek között karórákat gyûjtök. Ezek egyike itt van a karomon. Ez az Omegának a Moonwatch gyártmánya, amely azért született meg, mert egyszer az Apollóval embereket akartak küldeni a Holdra, és szükség volt egy olyan karórára, amely képes ilyen lehetetlen körülmények között is mûködni. A rendkívüli igények teljesítése 6 éves fejlesztést, és 4 éves tesztelést követelt. Gyakorlatilag 12 éves fejlesztési folyamat kellett ahhoz, hogy a sok száz éves mechanikus karóra végül kibírja a 40 fokos hideget, majd közvetlenül utána a vízben való forralást, a napokon át folytatott folyamatos rázást, majd a kalapácsütéseket is. De kitették az órákat igen nagy gyorsulásnak és fékezésnek (g terhelésnek), vízáramnak, túlnyomásnak és légritka közegnek egyaránt. Bebizonyosodott, hogy készíthetõ olyan mechanikus szerkezet, amely a súlytalanság körülményei között is mûködik, és nemcsak, hogy mûködik, de a megkívánt navigációs pontosságot is képes biztosítani. Ez a karóra ma már boltban is kapható, és a gyûjtõk kedvenc csemegéje. Ha úgy tetszik, közkincs nem más, mint a védelmi ipar egyik kimagasló terméke. Ugyanis ez az a védelmi ipar, ez az a húzóágazat, mely mindig itt van a közelünkben, valamilyen hétköznapi termék képében, legyen az a teflonedény vagy mikrohullámú sütõ. Ha a világgazdaságot vizsgáljuk, akkor látható, hogy vannak hanyatló gazdaságok, de fejlõdõ gazdaságok is. Hogy egy gazdaság éppen emelkedik vagy hanyatlik, elsõsorban azon múlik, hogy van-e egy húzóágazat az adott ország gazdaságában. A probléma a következõ: megváltozott a húzóágazat fogalma. Eredetileg azokat az ágazatokat tekintettük annak, amelyek mint végtermékgyártók rendkívül sok beszállítónak, gyárnak, üzemnek, cégnek adtak munkát. Hosszú évtizedeken keresztül, a 20. század túlnyomó részében ezt legjobban az autóipar reprezentálta, hiszen ez volt az, amely a legnagyobb beszállítói kört a magáénak tudta, így húzóágazatként tudott tevékenykedni. Ezt a helyzetet az változtatta meg, hogy megjelent egy olyan húzóágazat, amelyik még több embernek, még több szolgáltatónak, még több személynek biztosított munkát, keresetet, biztonságot egészen a legutóbbi idõkig a turizmus volt ez a világ túlnyomó részén. A turizmus önmagában nem igényel nagy beruházásokat, viszont mérhetetlen tömegû embert tud eltartani. Ez Magyarországon felmérhetõ, ahová évente négyszer annyi turista érkezik, mint ahányan itt laknak. Ugyanakkor ez a folyamat tovább változott, és úgy tûnik, hogy az utóbbi években a húzóágazat szerepét átvette a védelmi ipar. Az átalakulás okait a következõkben szeretném feltárni. Az elsõ dolog, amelynek egy gazdaságba be kell áramlania ahhoz, hogy fejlõdõ, mûködõ pályára tudjon állni, az a pénz. A legnehezebb azt megérteni, hogy a Münchausenszindróma a gazdaságban sem mûködik. Utoljára Münchausen báró volt képes megoldani úgy a problémáját, hogy miután a lovával beleesett egy folyóba, saját hajánál fogva kihúzta magát belõle. A gazdaságot fejlõdõ pályára állítani, megítélésem szerint, csak és kizárólag külsõ források, méghozzá minél nagyobb források bevonásával lehet. Ezt az állítást egy egyszerû példával tudom igazolni. Egy parányi állam, Izrael gazdasága az elmúlt években nagyon nehéz helyzetbe került. Azt, hogy egy olyan új pályára tudott átállni, amelynek eredménye villámgyors gazdasági fellendülés volt, rendkívüli módon megnõtt hadiipari exportjának köszönhette. Mindezt pár adattal igazolom. A es évben a korábbi 3 milliárd dolláros védelmiexport-bevételt 9 milliárd dollárra sikerült feltornászni. Ennek közvetlen és közvetett hatása azonnal érzékelhetõvé vált. Három héttel ezelõtt egy statisztikát kaptam kézhez, amely azt mutatja, hogy a szállodák 70-75%- os telítettséggel üzemelnek, annak ellenére, hogy a turizmus igazából nem mûködik, mert az emberek félnek odautazni. Vagyis mi történik? A védelmi ipar képes anélkül, hogy különösebb átalakítások történnének, olyan új be- 14 Haditechnikai Füzetek

15 vételt, pénzt, tõkésíthetõ jövedelmet behozni egy nemzetgazdaságba, hogy az annak minden ágazatát képes magával húzni ennek a befolyt öszszegnek a következtében. Mi ebbõl az elsõ következtetés? Az, hogy a védelmi ipar exportorientált. A bevétel külföldrõl érkezik. A védelmi iparnak igen nagymértékben van szüksége referenciára, mellyel igazolja, hogy nemcsak az anyaország használja a termékeit, más országban is használják azokat, hogy export- és terjeszkedésorientált. A hazai felhasználás sajnos nem elég. A haderõ-átalakítás tehát világjelenség. A védelmi koncepciókat újra és újra átgondolják. Egy ország védelmi ipara nem csak a saját hadsereg ellátásából tartja el feltétlenül magát, mert a világnak mindig van olyan része, amely termékeit fölveszi, felveheti. A második következtetés, hogy leggyorsabban itt valósulhat meg a nemzetközi együttmûködés. Valaha Európában azt szoktuk meg, hogy nagy számban mûködtek az egymással konkuráló hadiipari vállalatok. Most viszont egyre több olyan közös európai fejlesztéssel lehet találkozni, mint az Eurofighter, az Eurocopter és más eszközök, eszközrendszerek. A harmadik következtetés az a fontos felismerés, hogy a védelmi ipar tulajdonképpen nem más, mint maga az innováció. Ennek igazolására megint egy egyszerû, személyes jellegû dolgot, tapasztalatot kívánok nagyon leegyszerûsítve elmondani. Amikor az édesapám 1908-ban megszületett, Budapesten a villanyvilágítás igencsak alacsony színvonalon állt. Azt hiszem, 5 vagy 7 autó volt az egész országban. A telefon létezésérõl sokan tudtak, de senki nem használta. A Wright fivérek már repültek, de szó nem volt arról, hogy a kísérletezõkön kívül más is repülhessen. Amikor apám az 1970-es évek legvégén meghalt, a lakásában már volt telefon, telefax, színes tévé stb. Tehát az élete során millió új eszköz született meg, és került alkalmazásra. Ha a saját életemet tekintem át, megállapíthatom, hogy bár nem vagyok fiatal, mégis minden olyan eszköz, amit ma használunk, már megvolt, amikor megszülettem. Lehet, hogy nem telefaxot használtunk, hanem telexet, de az autó, a tévé, a sugárhajtású repülõgép már létezett. Az, hogy ma már mobiltelefon is létezik, nem változtatja meg a tényt, hogy amikor születtem, már volt telefon. A világ átalakulásának folyamata megváltozott. Ha végignézik a védelmi ipar termékeit, azt fogják találni, hogy ezek az eszközök ma már rendkívül hosszú idõre készülnek. Ma már ott tartunk, hogy egy-egy hadiipari termék élettartama, mint vasdarab hogy csúnyán fogalmazzak olyan hosszú, mint egy ember élete, viszont amit ki lehet benne cserélni, amivel aztán tovább lehet üzemeltetni, az maga az innováció. A hadiipar lényege az, hogy anélkül, hogy a mérhetetlen nagy tömegû eszközöket újra kellene gyártani, új eredményt lehet produkálni, új értéket lehet létrehozni. Hatalmas gyárak és tõkeigényes nehézipar nélkül új értékért pénzt lehet a nemzetgazdaságba hozni, ahol ez a pénz fogyasztóerõvé válik, és megmozgatja a többi ágazatot is. Amiért ez a kiállítás, ez a konferencia anynyira fontos, az az, hogy mindenki megértse, hogy a védelmi iparra nem a Magyar Honvédségnek, nem a Magyar Légierõnek, hanem az országnak van szüksége, hogy olyan együttmûködésekbe kapcsolódjon bele, ahol a védelmi ipar fejlõdni tud, és ennek következtében a nemzetgazdaság megmozdul, és képes kitörni jelenlegi stagnáló állapotából. A védelmi ipar jellemzõi alapvetõen megváltoztak. Két dologra koncentrál most a modern hadviselés: a precizitásra és a felderítés-tüzelés közötti idõ lerövidítésére. Ez két rendkívül fontos pont. Mi még valamikor ifjú katona korunkban ismertük a dobtáras géppisztolyt, a PPS-t, amely 75 lövedéket tudott rendkívül rövid idõ alatt, de nagyon nagy szórásképpel kilõni. Akkor a lõszer olcsó volt, lehetett pazarolni. Mi történt azóta? A precíziós bombák, a precíziós lövedékek, rakéták korában a tûz kiváltásának és a találati pontosságnak kell azonnalinak, illetve tökéletesnek lennie. Nem egy esetben a lövedék drágább, mint annak a hordozója, elindítója vagy irányító rendszere. Ami elsõsorban megváltozott, az a pontosság, mivel hibázás esetén nincs esély egy második támadás lebonyolítására. A másik fontos tényezõ az idõ. Mindenki ismeri a hírekbõl a történetet, hogy felderítõi jelentés érkezett arról, hogy hol és melyik bunkerben tartózkodik Szaddam Husszein. A jelentés megérkezésétõl az amerikai elnök személyes jóváhagyásán keresztül a megfelelõ eszköz elindításáig 7 perc telt el, és ez bizony túl hosszú volt, hiszen ezalatt a célszemély eltûnt. Tovább kell tehát rövidíteni az idõt. Mi azt tanultuk a terroristák elleni háborúban, hogyha egyszer felderítettük, a terrorista melyik gépkocsiba ült be, akkor annyi idõ alatt kell megsemmisíteni, amennyi idõ alatt a gépkocsi 500 méteres távolságot megtesz. Különben ki fog szállni. Vagyis olyan technikát kell behozni a védelmi iparba, amely valóban hi-tech, de a civil ipar a hi-tech fejlesztését nem fizeti meg. Ha valahol nem áll rendelkezésre a védelmi ipar, akkor a technológiai húzóerõ sem tud létezni, hiszen nincs minek belépnie a civil szektorba. Gondoljunk most valami egész másra! Az AIDS nem hadiipari probléma. Egyelõre. De terjedése nemcsak egy betegség terjedését jelenti, hanem egy társadalmi problémát is. Amikor fiatalok voltunk, már föltalálták a fogamzásgátlót, de még nem volt ismert az AIDS. A nemi betegségeket már leküzdöttük, és a fiatalságnak nagyobb lett a szabadságfoka a szexuális életben. Az AIDS nemcsak azt jelenti, hogy megjelent egy betegség, hanem azt is, hogy korosztályok egészen másképpen reagálnak a szabadságkorlátozásukra. Egy olyan problémát emeltem ki, amely nem hadiipari probléma, de csak hadiipari gondolkodással lehetne megszüntetni, viszont a védelmi ipar nem érdekelt benne, ezért nem is oldották meg. A védelmi iparnak mint húzóágazatnak a jelentõsége éppen az, hogy ha jelen van egy ország életében, képes a társadalmi jelenségeket is rendkívül koncentráltan, innovatívan a védelmi ipar módszereivel megoldani. Haditechnikai Füzetek 15

16 Kovács Csaba A mobilitás biztosítása, a korszerû hazai jármûipar A Rábát 1896-ban alapították, tehát több mint 100 éves hagyománnyal rendelkezik. Már az I. világháború idején is szállítottunk a Magyar Honvédség számára különféle jármûveket, majd a II. világháború idején több mint ezer darab Botondot. A 60-as években készültek el a páncélozott szállító harcjármûvek, amelyekbõl talán még ma is van a hadsereg kötelékében egynéhány. A 90-es években fejlesztette ki a Rába a honvédség számára készített H sorozatát (innen a H jelzés). Ez egy terepjáró, összkerékhajtású tehergépkocsi-család. Ennek az aktuális, napjaink követelményeinek megfelelõ fejlesztését állítottuk ki most a Rába-standon. Azt szeretném ismertetni, hogy napjainkban hogyan épül fel a Rába, mik az elképzelései és a stratégiája. Hosszú fennállása alatt a Rába különféle periódusokon ment át. Volt már 25 ezer dolgozója is, napjainkban kb embert foglalkoztat. Három fõ stratégiai üzletága van. Az egyik a Futómû, amely a bevételünknek több mint a 60%-át biztosítja, és fõleg amerikai piacokra szállít. A másik a Jármûipari Alkatrészgyártó Kft., amely a Magyarországon mûködõ autóipari cégeknek szállít be különféle alkatrészeket, többek között a Suzukinak, illetve más nemzetközi vállalatoknak. A harmadik a Jármû Kft., amely a honvédségi gépjármûtender elnyerésével vált stratégiai jelentõségû üzletággá. Ezen tevékenységek kiszolgálására a Rába rendelkezik egy tesztközponttal is. Ez a próbapálya Gyõrtõl nem messze, Écsen található, és Közép-Európa egyik legnagyobb ilyen pályája. Természetesen némi modernizációra szorul. A gépjármûprogram a honvédség fejlesztésének egyik fõ projektje. A Rába a C, az ún. terepjáró kategóriát nyerte meg. Ezen belül öt osztályban szállít jármûveket a honvédség számára, a kisebb osztályokban pl. a Mercedesszel partnerségben az ún. G-Wagent és az Unimogot, amelyek a világpiacon már régóta gyártott és ismert termékek. A Rába hozzáadott értéke ezeken a területeken, hogy a Magyar Honvédség igényeit megismerve, a szükséges specialitásokat a jármûveken megjeleníti. A 3-as kategóriában a Rába H14-es, 5 tonna hasznos teherbírású gépjármûvet lehet megtekinteni a standunkon. A 4-es kategóriában szintén Rába H típussal pályáztunk. Ez egy nagyobb teherbírású gépjármû, melybõl már több példány áll alkalmazásban a Magyar Honvédség keretein belül. Az ötös osztályt egy nagy teherbírású nyerges vontató képviseli, melyet a MAN-nal partnerségében szállítunk a honvédség számára. Ezeknek a jármûveknek hadászati mobilitás szempontjából, tehát stratégiai követelmények szempontjából a vasúton, repülõgépen és hajón való szállíthatóság követelményeit ki kell elégíteniük és ki is elégítik. A taktikai vagy harcászati mobilitás követelményrendszerét a teljesség igénye nélkül mutatnám be, hiszen rendkívül hosszadalmas és sokrétû. Kiemelném az alacsony talajnyomásra, az akadályleküzdõ és a gázlóképességre vonatkozó követelményeket. Az alacsony talajnyomással kapcsolatban szeretném bemutatni a központi abroncsnyomást szabályzó rendszert, amelyet Rába-fejlesztésû futómûvel valósítottunk meg jármûvünkben. Tehát a futómûben lévõ rész a Rába Futómû Kft. által fejlesztett és az amerikai piacra is szállított típus, vagyis a világ más részein is alkalmazott rendszer. A fülkében látható elektromos rendszer a Dana cégnek, egy amerikai multivállalatnak a terméke. Magáról a rendszerrõl csak nagyon röviden: laza talajon a nyomásszabályzás rendkívül fontos, hogyha a jármû elakad, ki tudjon jönni, illetve a vontatási erõt tudjuk csökkenteni. Ezek a követelmények megjelentek a tenderben, és a megoldásokat a Jármû Kft. beépítette a H típusba, de a többi típusban is megtalálhatók. Egyéb speciális feltételek, mint pl. az önmentõ csörlõ, a kényszerfutó gyûrû (kerék- és hóláncsérülés esetére) szintén beépítésre kerültek. A H típuson egy MAN fülke található, amelyet kooperációban gyártunk, és a világpiacon ismert. Az ábrán látható a búvónyílás kialakítása géppuskafelszerelhetõséggel. A fülkében különféle tartóeszközök vannak, amelyeken a katonák egyéni fegyverüket elhelyezhetik. Ami az aktív és passzív védelmet illeti, ezek a jármûvek páncélozhatóak aknák és különféle lövedékek ellen. A felderítés elleni védelemmel kapcsolatban megemlíteném, hogy a festésük elnyeli a különféle sugárzások egy részét. A jármû ABV védelemmel is rendelkezik. Felülete könnyen tisztítható. A Rába termékcsalád tagjai: a H14 egy 4 4-es változat, az Euro 3 környezetvédelmi követelménynek megfelelõ. A H18, amibõl legtöbbet szállított eddig a Rába a honvédség számára, az a 6 6-os kategória, amely még terhelés szempontjából ugyan a 3-as osztálynak felel meg, de 3 tengelyes, így jobb a terepjáró képessége. A H25-ös család szintén 3 tengelyes, nagyobb teherbírású gépjármû. Régebben szállítottunk 8 8-as tehergépkocsikat is a hadsereg számára, ezeket most MAN-nal fogjuk kiváltani. A Rába azonkívül, hogy gépjármûveket szállít, különféle felépít- 16 Haditechnikai Füzetek

17 Haditechnikai Füzetek 17

18 A gépjármû-beszerzési programnak az egyik fontos eleme volt az úgynevezett bázisjármû. Ezt azzal az indokkal vette be a Beszerzési Hivatal a tenderbe, hogy erre majd a jövõben megfelelõ felépítmények készülnek. A felépítmények fejlesztési rendszere a késõbbiekben kerül kidolgozásra. A Rába szerint a felsorolt felépítmények fontosak: Vegyi védelmi felszerelések Híradó berendezések Egészségügyi felépítmények Víztisztító berendezések Vizes tartálykocsi Tûzoltó felépítmény Üzemanyag-szállító Cserélõ-rakodó berendezések Zárt felépítmények ményeket is készít a Magyar Honvédség számára: vizes tartálykocsit, üzemanyag-szállítót, tûzoltót, cserélõ-rakódó berendezést, darus kivitelt és egyéb zárt felépítményt is. A fejlesztések egyrészt a jármûben történtek, másrészt a felépítményeken. A világon már sok helyen alkalmaznak úgynevezett automata differenciál vezérlõ rendszert. Ezt partnerünkkel, a ZF-el közösen készítettük el. Ez a honvédség számára is szükséges fejlesztés. A vezetõ leterheltségének a csökkentése érdekében nagyon fontos lenne, hogy automata sebességváltóval ellátott jármûvek kerüljenek be a kötelékbe. A csere-felépítményes rendszer nem új a szakemberek számára. Elõnyei jelentõsek, hiszen kevesebb jármûvet kell alkalmazni. A teljesség igénye nélkül egy-két példa arra, hogyan lehetne a jármûveket különféle felépítményekkel ellátni: ilyen a rollkonténeres vagy a H keretes megoldás, egy H22-esen pedig látható a darus és horgos megoldás is. A védelmi felülvizsgálat elsõ szakasza lezárult. Az ipar egyfajta iránymutatást vár, hogy merre kíván a honvédség fejlõdni, hogy a fejlesztéseit ennek megfelelõen tudja koncentrálni. 18 Haditechnikai Füzetek

19 Patric Steringer Korszerû álcázástechnika Patrick Steringer vagyok a Saab Barracuda vállalattól, Svédországból. Válaszjel menedzsmenttel és alapvetõen az álcázáshoz kapcsolódó felszerelésekkel foglalkozunk. A Barracuda gyár Gamblebyben, Stockholmtól mintegy 300 km-re délre található a keleti parton. Gambleby 5000 fõs kisváros, ahol mi vagyunk a második legnagyobb munkáltató ben alapították. Jelenleg mi vagyunk az egyetlen vállalat a világon, amely kizárólag válaszjel menedzsmenttel foglalkozik. Természetesen van néhány versenytársunk, de az álcázás náluk csak melléküzletág. A SAAB AB 1999 óta tulajdonosa cégünknek. Az Egyesült Államokban tavaly sikerült egy társaságot felvásárolnunk, vannak leányvállalataink Ausztráliában, Kanadában, Indiában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Összességében (nem kizárólag a multispektrumos érzékelõk piacán, hiszen eredetileg PVC alapú hálókkal indultunk) az évek során 50 ország beszállítóivá váltunk. Saját belsõ kutatási és fejlesztési részlegünk van, aminek óriási a jelentõsége, hiszen ha piacvezetõ válaszjel menedzsment vállalatként helyt szeretnénk állni, feltétlenül szükségünk van jó szakemberekre. Különféle tudományágak (fizika, vegyészet stb.) doktori fokozattal rendelkezõ szakembereit alkalmazzuk, folyamatosan figyeljük a fejlõdést világszerte, és mindig igyekszünk a legkorszerûbb termékkel elõállni. Szorosan együttmûködünk más kutatás-fejlesztési intézményekkel. Erre szintén nagyon nagy szükség van, hiszen az álcázás csak egy kis szegmens a hadiiparon belül, amelyet ráadásul nem könynyû mérni. A hõérzékelés területén nincsenek ISO-szabványok vagy más mércéink az érzékelõk pontosságával kapcsolatban, így nem tehetünk mást: együtt kell dolgoznunk a többiekkel, hogy lássuk, jó irányban haladunk-e. Vállalatunk neve Barracuda (a barrakuda egy halfaj) furcsán csenghet az álcázás témakörében kezdeti tevékenységünk a halászhálógyártás magyarázza. Az álcázással akkor kezdett a cég foglalkozni, amikor PVC bevonatot tettünk a halászhálók hátoldalára. Ez volt az elsõ álcázott termékünk. Aztán jött az ultraviola álcázás. A radar-hõ álcázás, amely voltaképpen már multispektrum álcázás, és igazi áttörést jelentett, az 1990-es évek elejéhez kötõdik. Ezek a termékek folyamatosan, dinamikusan fejlõdnek. A Soltex, a személyi álcázás eszköze emberi felderítésre szolgál. Új termékünk a shadecam és a mobil óvóhelyek. Ebben az idõszakban több más tulajdonosunk is volt, akkor még voltak civil üzletágaink is, mint például a felfújható kupolák, amelyek felettébb nagy népszerûségnek örvendtek a hatvanas-hetvenes években. Az olajválság idején eladtuk ezt az üzletágat, ma már egy civil termékünk sincs. A válaszjel menedzsment 4 részbõl áll: az elsõ a stealth design (lopakodástervezés). Hogy jobban el tudják képzelni, mirõl is van szó, figyeljék meg az amerikai F117-es repülõt, amelynek mindene teljesen más: a szögei, az alakja Haditechnikai Füzetek 19

20 stb. Ez a radarjel-elnyelés, a szétszórás, a lopakodás technika. Ezenkívül vannak felületkezelési eljárásaink, hozzáadott anyagaink és a CCD (Camouflage, Concealment and Deception álcázás, rejtés és megtévesztés). Vállalunk tervezést mind a 4 területen, azaz részt tudunk venni a projektben, segítve a jármû gyártóját vagy szállítóját (például olyan kínos és állandóan problémát okozó kérdésekben, mint a gépjármû hõjele. Ugyanis, akármilyen jól is álcázzuk magát a jármûvet, valahol ki kell bocsátania az elhasznált üzemanyagot, és az bizony forró). Kezdetektõl a befejezésig végigkísérhetjük a gyártási folyamatot, segíthetjük a jármû szállítóját, hogy integrálja termékünket a jármû rendszerébe. Ugyanez vonatkozik a többi terméktípusra is, a felületkezelésre, a hozzáadott anyagokra és a CCD-re. Az érzekelés legalapvetõbb eszköze a szem, ezzel szerezzük meg az elsõ benyomásunkat a környezetünkrõl. Ezért az álcázásnak mutatósnak kell lennie. Aztán következik az UV-érzékelõ, amit a téli idõszakokban használnak, a hõérzékelõ, a majdnem infravörös érzékelõ és végül a radar. Ezeket akarjuk megtéveszteni, kijátszva a megfigyelést. Igyekszünk olyan terméket elõállítani, amely a teljes elektromágneses spektrumban megállja a helyét, az ultraibolyától a milliméter hullámhosszúságú radarig. Most következzenek a képek a multispektrális termékeink illusztrálására. Az elsõ két képen egy téli álcázás látható. Szemre teljesen egyformának tûnik mindkettõ. Hogyan magyarázzuk meg az ügyfeleinknek, a katonáknak, hogy mindkettõ teljesen egyformán fehérnek látszik, az egyik mégis sokkal drágább, mint a másik? A drágább termékben nem használtunk pigmenteket a színek keverésekor, amelyek visszavernék az UV-sugarakat, ezzel el is érkeztünk a lényeghez. Az ügyfélnek valóban jó termékeket kell eladnunk, és nem csak szemmel láthatóan jót. Hasonló a helyzet a majdnem infravörös esetében. A statikus álcázóhálóknál használatos színeknél minden pigmentet belekeverünk, hogy kövesse a klorofilgörbét, azaz ne lehessen kivenni NVG-vel (Night Vision Goggles éjjellátó látcsõ) vagy bármilyen hasonló mûszerrel. A hõvédelem a témája a következõ ábrának. Szerintünk a hõvédelem az egyik legfontosabb kérdés. A felsõ képen egy kis dzsip látszik, két katonával legfeljebb 300 méter távolságból már tökéletesen jól kivehetõk. Az alsó képen már nem látszik a jármû, remekül álcázták, de még mindig észlelhetõ a két katona. Követik õket, és látják, hogy idõnként eltûnnek valami mögött, majd felbukkannak a túloldalán. Akkor rájönnek, hogy ellenõrizni kell azt a valamit a kép közepén, mert valami nincs összhangban a környezetével, és már meg is találták a jármûvet. Tehát a személyes álcázás is rendkívül fontos. A személyzetet, a katonákat rendkívül költséges egyénenként minden egyes eszköz használatára betanítani, ezért különös gonddal kell álcáznunk õket. 20 Haditechnikai Füzetek