SZAB.qxd :37 Page 331

Átírás

1 SZAB.qxd :37 Page 331 Natura Somogyiensis Kaposvár, 2007 Adatok a Dunántúli-dombság nagylepke faunájához (Lepidoptera: Macrolepidoptera) SZABÓ GERGELY H-7400 Kaposvár, Streith Miklós u.6., Hungary, laiho@fre .hu SZABÓ, G.: Contribution to the knowledge of Macrolepidoptera fauna of the Transdanubian hills (SW- Hungary) (Lepidoptera: Macrolepidoptera). Abstract: Faunistic data of Lepidoptera collected between 2003 and 2007 are given. The majority of the distribution data come from Zselic Hills and Mecsek Mountains. Several rare (or migratory) and endangered species (eg. Acherontia atropos, Iolana iolas, Neptis rivularis, Lopinga achine, Rileyana fovea, Mormo maura) are listed and completed with zoogeographical and ecological comments. 22 species (eg. Proserpinus proserpina, Zerynthia polyxena, Parnassius mnemosyne, Lycaena dispar rutilus, Maculinea alcon, Maculinea nausithous, Euphydryas maturna) are protected by Hungarian laws with national or even international nature conservational importance. Keywords: Lepidoptera, faunistical data, vulnerable species, nature conservation, Hungary Bevezetés A Dunántúli-dombság magasabb részét alkotó két nagyobb kistájegység: a Mecsekhegység és a Zselic lepkefaunája országos viszonylatban is feltártnak mondható, az eredményekrõl a területre vonatkozó nagyszámú cikk tudósít. A 19. század végén és 20. század elsõ felében végzett, jórészt (amatõr) magángyûjtések eredményeit (KOVÁCS 1953, 1956) publikálta. Az ezt követõ évtizedekben intenzív és alapos kutatómunka indult meg, az ebbõl származó rendkívül sok adatot pedig - a korábbiakkal egybevetve - foglalták össze (BALOGH 1978, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1994, FAZEKAS 2006) óta végzek személyes gyûjtéseket a zselici dombokon és a Mecsek-hegység több pontján. Nappali gyûjtéseimet a megszokott módon, lepkehálós egyeléses módszerrel és megfigyelésekkel végeztem, míg az éjszakai fajok begyûjtéséhez 160 W-os kevert fényû (HMLI) izzót használtam, ezt hordozható generátorról üzemeltettem. Egy-két adatot a lakóhelyem közelében csak idõszakosan használt fénycsapda szolgáltatott, amely ugyanilyen típusú égõvel volt felszerelve. Az alábbiakban jellegzetes és/vagy a térségre nézve ritka fajok újabb elõfordulási adatait adom meg, egyes esetekben röviden hazai elterjedtségükrõl, ökológiájukról is szólva, illetve a természetvédelmi szempontból jelentõs fajok (hatályos) természetvédelmi státuszát is megemlítem. A fajlista összeállításához VARGA et al. (2004) munkáját vettem alapul.

2 SZAB.qxd :37 Page NATURA SOMOGYIENSIS A fajok jegyzéke Acherontia atropos (Linnaeus, 1758) - Szántód: belterület, Ritka vándor, amely szórványosan jelentkezik a Dél-Dunántúlon (UHERKOVICH 1976, 1978b, 1979, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1994, 1998, SÁFIÁN és MALGAY 2004). Egyedszáma alacsony, általában csak egyes példányai kerülnek elõ. Tápnövényei burgonyafélék, ezért burgonya-ültetvények közelében nagyobb számban is felléphet (pl.: Zalai-dombság). Védett faj, pénzben kifejezett értéke: Ft. Proserpinus proserpina (Pallas, 1772) - Bõszénfa: Kecskehát, ; Szenna: Dennai-erdõ, Meleg- és nedvességigényes (VARGA 1990), fõleg patak menti magaskórósokra jellemzõ faj, ahol tápnövényei füzike (Epilobium) fajok, esetleg a tájidegen ligetszépe (Oenothera biennis) nõ. A Zselic sûrû vízhálózata révén sok a számára alkalmas élõhely, amelyet az inváziós aranyvesszõ (Solidago) veszélyeztet. Natura 2000 faj, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) maximális programjába ajánlott, védett faj. A pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Hyles livornica (Esper, 1779) - Kaposvár: fénycsapda A Mediterráneumban honos vándorfaj, kedvezõ idõjárású években magasabb egyedszámot is elérhet. A 2003-as év ugyanezen idõszakában több példánya került elõ a Dráva-mentén is (SÁFIÁN és MALGAY 2004). Hyles galii (Rottemburg, 1775) - Kaposvár: belterület, Régebben az egész országban elterjedt volt (KOVÁCS 1953, 1956), napjainkban viszont jelentõsen megritkult. Az utóbbi 4 évtizedben a Dél-Dunántúlon csak a Mecsekbõl (FAZEKAS 2006) és Külsõ-Somogyból (leg.: Ábrahám) kerültek elõ példányai. Kaposvár környékén utoljára Nattán Miklós gyûjtötte (ÁBRAHÁM 1990). Valószínûleg erõsen visszaszorulóban lévõ faj, ezért természetvédelmi szempontból mindenképpen nagyobb figyelmet érdemel. Megfigyelhetõ, hogy egyes hegyvidéki irtásréteken (Erdély), ahol egyik tápnövénye, a Chamaenerion angustifolium tömegesen virít, gyakori is lehet. Zerynthia polyxena (Denis & Schiffermüller, 1775) - Pécs: Makár-hegy, , Pécs: Bálics, (hernyók) - Pontomediterrán faunaelemünk, magyarországi populációi peremhelyzetûek. Magyarország keleti felén sokkal gyakoribb, mint a nyugati országrészben. Pécs belterületén élõ populációi másodlagos élõhelyeken fordulnak elõ, ahol egyetlen tápnövénye, a farkasalma (Aristolochia clematitis) szõlõskertek szélein, utak és dûlõk mentén található gyomtársulásokban néhol tömeges. Az utóbbi három évben ezekrõl a helyekrõl eltûnt, újabb egyedeit nem sikerült megfigyelni, amelyben közrejátszhat, hogy az utak menti "gyomtalanítás"-t rendszeresen május-június fordulóján végzik. Komló térségébõl - valószínûleg hasonló okok miatt - az utóbbi 50 évben eltûnt (FAZEKAS 2004). Sérülékenysége egyrészt monofágiájában rejlik, másrészrõl élõhelyeit nem hagyja el, sztenotópikus faj. Az összes veszélyeztetettségi listán (Vörös könyv, Corine, BK, Natura 2000) szereplõ, NBmR monitorozandó faj, védett, a pénzben kifejezett értéke: Ft. Parnassius mnemosyne (Linnaeus, 1758) - Kaposvár: Töröcske, , Gálosfa: Surján-patak, , Kaposfüred: Deseda-tó, , Mecsek: Misina, , , Bõszénfa: Ropoly-puszta, , , Szenna: Dennai-erdõ, , , Szentbalázs: Tanka-rét, , Bõszénfa: Farkaslaki-erdõ, A Zselicben a tarvágásos erdõirtások sok élõhelyét felszámolták, de a számára alkalmas helyeken még mindenütt elõfordul. Populációi tér- és idõbeli fluktuációt mutatnak (ÁBRAHÁM 2005), ezt állományainak felmérésekor fontos figyelembe venni. Natura 2000, a Berni Egyezmény és a Corine listáin is szereplõ, potenciálisan veszélyeztetett, védett fajunk. A pénzben kifejezett értéke: Ft.

3 SZAB.qxd :37 Page 333 SZABÓ G.: ADATOK A DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG NAGYLEPKE FAUNÁJÁHOZ 333 Colias erate (Esper, 1805) - Mecsek (Pécs): Kozári kõfejtõ, Sztyeppfaj, amely kelet felõl érkezve az elmúlt évtizedekben kolonizálta hazánkat, és ma már az egész országban szétterjedt. Elsõ dunántúli példányát a Tapolcai-medencében (DIETZEL 1991) fogta, majd elõkerült a Béda-Karapancsa TK-ból (UHERKOVICH és ÁBRAHÁM 1992) és Boronka-melléki TK-ból (ÁBRAHÁM 1992a) is. FAZEKAS (2004) Magyarhertelendrõl közli. Több külsõ-somogyi gyûjtõhelye is ismert (leg.: Ábrahám). Megjelenése valószínûbb a kissé szárazabb, nyílt füves területeken, újabb mecseki példánya is a hegység tetõrégiójának egy beerdõsületlen, északkelet felé nyitott pontjáról került elõ. Tápnövény-preferenciája terjeszkedésében nem szab gátat, hiszen lucernaféléket fogyaszt, de más Fabaceae fajokat is elfogad (TOLMAN & LEWINGTON 1998). Hazánkban két- vagy három nemzedéke fejlõdik ki évente. Lycaena dispar rutilus (Werneburg, 1864) - Kaposvár: Töröcske, , Abaliget Bükkösdi-víz , Lipótfa: Kuckósarok, , , Kaposhomok, , Hajmás: Ivánka-puszta, , Bõszénfa: Falurét, , Magyaregregy: Egregyi-völgy, , Sántos: Fürteleki-erdõ, , Hetvehely: Sás-völgy, , Pécs: Tettye, , Mecsekfalu, A Dunántúli-dombság nedvesebb erdõszegélyein és láprétjein elterjedt és általában gyakori, populációi stabilnak tûnnek. Natura 2000, a Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer programjában is szereplõ, kiemelt jelentõségû faj, védett, a pénzben kifejezett értéke: Ft. Lycaena thersamon (Esper, 1784) - Bõszénfa: Ropoly-puszta, , Zselickislak: Pölöskei-rét, Lejtõ- és löszsztyepekhez kötõdõ faj, amely régen országosan elterjedt volt (KOVÁCS 1953, 1956). A Zselicbõl régi adataival rendelkezünk Kaposvár környékérõl (ÁBRAHÁM 1990, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1994). Az utóbbi évtizedekben több más hasonló ökológiai igényû fajhoz hasonlóan (pl.: Ocnogyna parasita, Periphanes delphinii) erõsen megritkult, errõl több faunamunkában is beszámolnak (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2000, FAZEKAS 2006). BÁLINT (1994) szerint populációi fluktuálnak. Fokozott természetvédelmi figyelemre szorul. Védett faj, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Maculinea alcon (Denis & Schiffermüller, 1775) - Lipótfa: Kuckósarok, , Bõszénfa: Kecskehát, , Hosszúhetény: Völgyi-rétek, Nagy areájú, Észak-Spanyolországtól az Altáj-hegységig elterjedt, (boreo)montán faj, de mindenütt lokális. A Dunántúli-dombságon a szárazréti ökotípusa repül, itt irtásokban, kevésbé bolygatott legelõkön és kaszálóréteken (Arrhenatheretalia) még nem ritka. Korábban a Mecsekbõl és a Zselicbõl is csak kevés adata volt, ma már lényegesen több lelõhelyét ismerjük. Nemrégiben találták meg Gödrén (leg.: Telek) és Gyûrûfûn (leg.: Ábrahám). A Keleti-Mecsek több pontjáról is elõkerült (FAZEKAS 2004). A többi Maculinea fajhoz hasonlóan myrmecofil fejlõdésû, tápnövényéhez, a Gentiana cruciata fajhoz erõsen kötõdik. Védett, a Berni Egyezményben és a Corine listán is szerepel, újabb populációinak feltérképezése és megfigyelése aktuális feladat. A pénzben kifejezett értéke Ft. Maculinea arion (Linnaeus, 1758) - Lipótfa: Kuckósarok, Csaknem egész Európában elterjedt, euroszibériai faunaelem. Van adata a Mecsekbõl (FAZEKAS 2006) és Külsõ-Somogyból (Zamárdi, leg.: Ábrahám), de a Zselicben eddig ismeretlen volt. Kedveli a száraz, füves területeket, de erdei irtásréteken is megjelenhet (TOLMAN & LEWINGTON 1998). Zselici elõkerülése is ilyen jellegû élõhelyeken várható (pl.: szárazabb dombtetõk), hernyójának tápnövénye a kakukkfû (Thymus sp.). A faj taxonómiai helyzetérõl DIETZEL (1990) közöl tanulmányt. A Berni Egyezmény listáján szereplõ, Natura 2000, védett faj, a pénzben kifejezett értéke: Ft.

4 SZAB.qxd :37 Page NATURA SOMOGYIENSIS Maculinea nausithous (Bergstrasser, 1779) - Kaposfõ: Kapos-mente, Nyugat-Palearktikus, lápréti faj. A Kapos-völgyében egykor gazdag populációi tenyészhettek, de ma már élõhelyeinek többsége elpusztult vagy jelentõsen átalakult. Ez az élõhelye is egy rendkívül kis töredéke a folyót egykor végigkísérõ vérfüves lápréteknek. A Dél-Dunántúlon több gazdag populációja él védett területen (ÁBRAHÁM 1992a, ÁBRA- HÁM és UHERKOVICH 1998, ÁBRAHÁM 2003). A hozzá nagyon hasonló élõhelyigényû és ökológiájú Maculinea teleius fajjal együtt szerepel a Corine, BK, Natura 2000 listáin, a Nemzeti-Biodiverzitás-monitorozó Rendszer optimális programjába ajánlja. Védett, a pénzben kifejezett értéke: Ft. Iolana iolas (Ochsenheimer, 1816) - Pécs: Tettye, , , , Elsõsorban karsztbokor erdõkre jellemzõ quercetális faunaelem. Tettyei populációja ma is erõs, annak ellenére, hogy élõhelyének jelentõs részét korábban befenyvesítették (UHERKOVICH 1978a). Tápnövénye, a Colutea arborescens a hegység több pontján (pl.: Dömörkapu környéke) a szukcesszió áldozatává vált, így itt populációi eltûntek. Azonban az is megfigyelhetõ, hogy a hõ- és napfényigényes Colutea cserjék nyitottabb sziklagyepfoltokon gyorsan megtelepszenek és rendkívül gyorsan fejlõdnek. Aktuálisan veszélyeztetett, védett faj, a pénzben kifejezett értéke: Ft. Polyommatus daphnis (Denis & Schiffermüller, 1775) - Hosszúhetény: Völgyi-rétek, , Bõszénfa: Ropoly-puszta, Pontomediterrán faj, amely meszes talajon, sziklagyepekben fordul elõ. A fenti példányai ennek ellenére hegyvidéki jellegû patakvölgyekbõl, fûzligetek mellõl kerültek elõ, ilyen típusú élõhelyeken meglehetõsen ritka. Libythea celtis (Laicharting, 1782) - Pécs: Botanikus-kert, , Sántos: Fürteleki-erdõ, A Mediterráneumban elterjedt faj szórványosan hazánk egész területén elõfordul, adatainak többsége a Dunántúlról származik (KOVÁCS 1953, 1956). Parkokban és sétányok mentén is meghonosodhat, ahol tápnövényét, a Celtis occidentalis fajt ültetik. Tenyésztési kísérletek szerint hernyója Ulmus fajok leveleit is fogyasztja (TOLMAN & LEWINGTON 1998). Kora tavasszal meleg, délies lejtõk karsztbokor erdeiben (Budai-hegység, Pilis, Mecsek, Villányi-hegység) általában közepesen gyakori. Védett faj, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Apatura iris (Linnaeus, 1758) - Szenna: Dennai-erdõ, , Cserénfa: Iravölgy, , Sántos: Fürteleki-erdõ, A Zselicben igen ritka, csak egyes példányai kerülnek elõ. Populációit erõsen veszélyezteti az intenzív erdõhasználat, az utóbbi évek egyre sûrûbbé váló tarvágásai élõhelyeit teljesen felszabdalják. Védett faj, a pénzben kifejezett értéke: Ft. Neptis rivularis (Scopoli, 1763) - Pécs: Tettye, , , , Pécs(Mecsek): Misina, , Pécs: Dömörkapu, , A Mecsekben az Északi-középhegységhez hasonlóan (pl.: Bükk-Tar-kõ) sziklai cserjésekhez kötõdõ ökotípusa él. Élõhelyei (Helleboro odori-spiraeetum mediae) gerincéleken, sziklaletöréseken erõsen fragmentált, kis foltokban találhatók, ezért veszélyeztetettségük fennáll (Tubes!). A lepke is nagyon lokális, hiszen tápnövény-specialistaként erõsen kötõdik ezekhez a helyekhez. Egyes, kóborló példányaival csak ritkán találkozhatunk a hegység más pontjain, néha parkokban, sétányok mentén is megtelepszik, ahol egyéb gyöngyvesszõ fajokat (Spiraea vanhouttei) sövényként ültetnek (Pécs, Budapest). Védett faj, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Limenitis reducta (Staudinger, 1901) - Pécs: Tettye, , A Mecsekben lokális és egyedszáma is alacsony, annak ellenére, hogy a faj tápnövénye (Lonicera caprifolium) a hegység központi vonulatának délies lejtõin elterjedt. A Villányi-hegységben már lényegesen gyakoribb. Védett, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft.

5 SZAB.qxd :37 Page 335 SZABÓ G.: ADATOK A DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG NAGYLEPKE FAUNÁJÁHOZ 335 Melitaea britomartis (Assmann, 1847) - Kaposvár: Kányavár, , Szenna: Dennai-erdõ, , Pécs: Misina, A Melitaea genusz egyes más fajaihoz való nagyfokú hasonlósága miatt elkülönítése nem egyszerû feladat, a fajcsoport körüli morfológiai, taxonómiai problémákkal ISSEKUTZ és KOVÁCS (1954) foglalkozik. A száraz dombtetõket nem kedveli, és inkább a mezofil erdõszéleken, nedvesebb völgytalpakon fordul elõ. Évente egy nemzedéke fejlõdik ki. Euphydryas maturna (Linnaeus, 1758) - Gálosfa: Surján-patak, , Kaposfüred: Deseda-tó, , Bõszénfa : Ropoly-puszta, , Szenna: Dennai-erdõ, , Szentbalázs: Tanka-rét, , Gorica: Sormás-patak, Euroszibériai elterjedésû, keményfás ligeterdeinkre jellemzõ faj. Több nyugat-európai országból eltûnt vagy kipusztult, és ez a tendencia mutatkozik több hazai populációján is (VARGA 1990). Sérülékenysége speciális élõhely-igényében és összetett fejlõdésmenetében rejlik. A Zselicben a számára alkalmas élõhelyeken elõfordul, de egyedszáma alacsony. A Corine és Berni Egyezmény listáin szereplõ, Natura 2000, védett faj, a pénzben kifejezett értéke: Ft. Nymphalis antiopa (Linnaeus, 1758) - Zselickislak: Pölöskei-rét, , Orfû : Szuadó, , Szenna: Dennai-erdõ, , , Visnyeszéplak(Visnye): Vitorág-puszta, , Cserénfa: Ira-völgy, , Bõszénfa : Farkaslaki-erdõ, Mikroklimatikus és ökológiai igényei nem állnak messze az Apatura iris igényeitõl, ezért a fajt veszélyeztetõ tényezõk is hasonlóak. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) optimális programjába ajánlott, védett faj, a pénzben kifejezett értéke: Ft. Boloria selene (Denis & Schiffermüller, 1775) - Bõszénfa: Ropoly-puszta, , Szenna: Dennai-erdõ, , A Zselicben szórványos és ritka, eddig összesen 3 lelõhelyét ismerjük (ÁBRAHÁM 1992b, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1994). Rajzási idejében élõhelyén (erdei tisztások, vágásterületek) magasabb egyedszámot is elérhet. Védett faj, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Boloria euphrosyne (Linnaeus, 1758) - Abaliget Bükkösdi-víz, Az elõzõ fajnál elterjedttebb, de azzal gyakran megegyezõ habitatokban elõforduló, mezofil faj, jobb repülõ lévén élõhelyeitõl távolabb is megjelenhet. Állománya (a B. selene fajhoz hasonlóan) országos szinten csökkenést mutat, védett, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Pyronia tithonus (Linnaeus, 1767) - Cserkút, , Népes populációja él a Mecsek nyugati részén savanyú talajú száraz tölgyeseiben. Lopinga achine (Scopoli, 1763) - Pécs (Mecsek): Kis-Tubes, Az egész Palearktikum lomberdõzónájában megtalálható, széles elterjedésû faj. Hazánkban erõsebb populációi csak az északkeleti régióból (GYULAI 1977) és a Dél-Dunántúlról (UHERKOVICH 1971, 1975, 1976, 1981b) ismertek. Rendelkezünk régi adatával Pécs környékérõl (KOVÁCS 1953), de a Mecsekrõl készült összefoglaló faunamunkákban ez már nem szerepel (BALOGH 1978, FAZEKAS 2006). A nedvesebb, sûrû aljnövényzetû erdõket kedvelõ, silvicol faj, tápnövényei fûfélék (GOZMÁNY 1968). A fenti példány a hegység központi részének tetõrégiójából (Aconito anthorae - Fraxinetum orni) került elõ. Újabb felbukkanása az ilyen és ehhez hasonló társulásokban várható, ahol (egyik) lehetséges tápnövénye, az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) az erdõk gyepszintjében tömeges. Védett faj, a pénzben kifejezett értéke: Ft. Hipparchia semele (Linnaeus, 1758) - Szenna:Dennai-erdõ, Sztyepp faj, amely a Zselic párásabb erdeiben igen ritka, itt valószínûleg csak idõszakosan tud megtelepedni. Perconia strigillaria (Hübner, 1787) - Szenna: Bagoly-völgy, , , Pécs(Mecsek): Kis-Tubes, , Bõszénfa: Kecskehát, , Cserkút, , Kõvágótõttõs-Golgota, Holomediterrán faj, amely

6 SZAB.qxd :37 Page NATURA SOMOGYIENSIS délkelet és délnyugat felõl érte el hazánkat (GYULAI et al. 1974), elsõ hazai példányai az 50-es években kerültek elõ. Ma már meghonosodott a Dunántúl több pontján és az ország északkeleti részén is. A Dunántúli-dombságról sok lelõhelyét ismerjük, és helyenként egyedszáma is magas (UHERKOVICH 1980a, 1981c, 1982, 1983, 1984a, 1987, ÁB- RAHÁM és UHERKOVICH 1994). Irodalmi adatok szerint (VOJNITS 1980) tápnövényei: Sarothamnus scoparius, Senecio, Calluna és Erica fajok, de valószínûleg más növényeken is él. Egynemzedékes (május-június), rajzási ideje mindössze egy jó hétig tart. Védett faj, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Furcula bicuspis (Borkhausen, 1790) - Lipótfa: Kuckósarok, A Zselic több pontjáról és Belsõ-Somogyból is ismert faj, itt élõhelyei nagyobb égeresekben találhatók. Elterjedését és ökológiáját (UHERKOVICH 1978c, 1984b) részletesen leírta. Védett, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Aedia leucomelas (Linnaeus, 1758) - Kaposhomok, Elsõ hazai példányait a századforduló környékén fogták a Villányi-hegységben (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2000), majd adatai sokasodtak, jelezték a Dél-Dunántúl több pontjáról és az Alföldrõl is (SZABÓKY et al. 2001), a Dráva mentén is rendszeresen elõkerül (SÁFIÁN és MALGAY 2004). Lelõhelyi és fenológiai adatai arra utalnak, hogy hazánkban fõként Dél-Magyarország egyes területein állandó populációi élnek. Catephia alchymista (Denis & Schiffermüller, 1775) Kaposvár: fénycsapda, Szárazabb tölgyeseinkre jellemzõ faj, egyedszáma mindenütt alacsony. Dysgonia algira (Linnaeus, 1767) Kaposvár: belterület, , Cserkút, , Pécs(Mecsek): Dömörkapu, Elterjedési adatai szerint a Dunántúlon gyakoribb (KOVÁCS 1953, 1956). UHERKOVICH (1979) szerint belsõ vándor, amely a Dél-Dunántúl szigethegységeiben (Mecsek, Villány-hgys.) honos. Kétnemzedékes, példányai az ország egész területén felbukkanhatnak május-augusztus hónapokban. Prodotis stolida (Fabricius, 1775) - Pécs (Mecsek): Dömörkapu, A Paleotrópikus régióban elterjedt faj, amely hazánkat vándorlásai során éri el, de az elõzõ fajnál lényegesen ritkább. A korábbi munkák mindössze öt lelõhelyét említik (KO- VÁCS 1953, 1956, GOZMÁNY 1970). A Mecsekbõl ez az elsõ adata, tehát a hegység faunájára nézve új faj. Az elõkerült példány frissességébõl ítélve, nem zárható ki, hogy itt fejlõdött nemzedékrõl van szó. Diachrysia chryson (Esper, 1789) - Szenna: Dennai-erdõ, Altoherbosa típusú élõhelyekhez kötõdõ, korábban ritkának tartott faj, amely a Zselicben is számos helyrõl elõkerült, itt elterjedt és gyakori (UHERKOVICH 1978d, 1981c, 1982, 1983, ÁBRA- HÁM 1992b, ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 1994). Lamprosticta culta (Denis & Schiffermüller, 1775) - Kaposhomok, , , Cserkút, Észak-Spanyolországtól Kurdisztánig húzódik areája, élõhelyei fõként meszes alapkõzetû, szubmediterrán bokorerdõk, tápnövényei elsõsorban a kökény és galagonya (RONKAY és RONKAY 2006). A Dél-Dunántúlon szórványos, adatainak többsége a Mecsekbõl (BALOGH 1978, UHERKOVICH 1987, FAZEKAS 2006) és a Villányi-hegységbõl (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2000) származik. A Zselicnek csak a szárazabb dombjain (tetõrégiókban) fordulhat elõ, eddig két lelõhelye volt ismert: Kaposvár (leg. Nattán, ÁBRAHÁM 1990) és Vásárosbéc (UHERKOVICH 1981a). Rileyana fovea (Treitschke, 1825) - Pécs (Mecsek): Dömörkapu, Pontomediterrán faj, karsztbokor erdeink és szubmediterrán molyhos tölgyeseink karakterfaja (VARGA 1964, RONKAY és RONKAY 2006). Legnagyobb populációi a Középhegységben, azon belül is a Balaton-felvidéken találhatók (ÁBRAHÁM 2000). A Mecsekben több mint 100 évvel ezelõtt Viertl Adalbert gyûjtötte utoljára ("Pécs", FAZEKAS 2006). A Villányi-hegység kutatása során nem került elõ (ÁBRAHÁM és UHERKOVICH 2000). Adatai alapján rajzásának csúcsát október közepe táján éri él, november elején már csak nõs-

7 SZAB.qxd :37 Page 337 SZABÓ G.: ADATOK A DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG NAGYLEPKE FAUNÁJÁHOZ 337 tény egyedei repülnek. Populációira jellemzõ, hogy alacsony egyedszámúak és egymástól izoláltak, ezért aktuálisan veszélyeztetett, védett faj, a pénzben kifejezett értéke: 2000 Ft. Dryobotodes monochroma (Esper, 1790) - Pécs (Mecsek): Misina, Nagyobb areájú, holomediterrán faj, a Kárpátoktól északra már nem fordul elõ (RONKAY és RONKAY 2006). Pubescentális elem, élõhelyigényei az elõzõ fajhoz hasonlóak, de elterjedési adatai alapján annál kevésbé lokális (KOVÁCS 1953, 1956). Ismert mecseki lelõhelyei még: "Pécs" (leg. Viertl), Kárász, Püspökszentlászló (FAZEKAS 2006). Mormo maura (Linnaeus, 1758) - Bõszénfa: Ropoly-puszta, Euroszibériai elterjedésû faj, amely hazánkban a Dél- és Nyugat-Dunántúlról és a Középhegység néhány pontjáról ismert (KOVÁCS 1953, 1956, JABLONKAY , UHERKOVICH 1980b, BUSCHMANN 1981, RONKAY és SZABÓKY 1981). Kaposváron Nattán Miklós gyûjtötte az 50-es években (ÁBRAHÁM 1990). Az utóbbi évtizedekben mindössze két helyrõl került elõ a Dunántúli-dombságon: Palé (UHERKOVICH 1983), és Zobákpuszta (FAZEKAS 2004). Ritkaságának fõ oka fénykerülõ volta, ugyanis fényforrások felé kevésbé közeledik, csalétkezéssel viszont eredményesen gyûjthetõ. Élõhelyei hûvös, nedves láperdõk és hegyvidéki patakvölgyek. Fûz- és éger-fajokon kívül lágyszárúakat (Lamium, Rumex, Taraxacum) is fogyaszt (KOCH 1958). Irodalom ÁBRAHÁM L. 1990: Nattán Miklós nagylepke gyûjteménye (Lepidoptera) a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34: ÁBRAHÁM L. 1992a: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet nagylepke faunájának természetvédelmi értékelése I. (Lepidoptera). - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7: ÁBRAHÁM L.1992b: A Zselic Tájvédelmi Körzet Macrolepidoptera faunájának ismeretéhez (Lepidoptera). - Somogyi Múzeumok Közleményei 9: ÁBRAHÁM L. 2000: Balatonhenye és környékének bagolylepkéi (Lepidoptera: Noctuidae). - Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyensis 16: ÁBRAHÁM L. 2003: A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület nagylepke (Lepidoptera) faunájának vizsgálata. - Natura Somogyiensis 5: ÁBRAHÁM L. 2005: Biomonitoring of the butterfly fauna in the Drava region (Lepidoptera: Diurna) - Natura Somogyiensis 7: ÁBRAHÁM L., UHERKOVICH Á. 1994: A Zselic nagylepkéi (Lepidoptera) I. Bevezetés és faunisztikai alapvetés. - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38: ÁBRAHÁM L., UHERKOVICH Á. 1998: A Dráva mente nagylepke faunája és jellegzetes élohelyei (Lepidoptera). - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9: ÁBRAHÁM L., UHERKOVICH Á. 2000: A nagylepke (Lepidoptera) fauna kutatásának eddigi eredményei a Villányi-hegységben. - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10: BÁLINT ZS. 1994: Magyarország nappali lepkéi a természetvédelem tükrében (Lepidoptera: Rhopalocera) - Somogyi Múzeumok Közleményei 10: BALOGH I. 1978: A Mecsek hegység lepkefaunája (Lepidoptera). - Folia entomologica hungarica 31(2): BUSCHMANN F. 1981: Adatok a Mátra hegység nagylepkefaunájának ismeretéhez - Folia Historico-naturales Musei Matrensis 7: DIETZEL GY. 1990: Taxonómiai vizsgálatok a Bakony Maculinea arion populációin. A Maculinea arion annarion ssp. nova elõfordulása a Bakonyban. - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 9: p. DIETZEL GY. 1991: Új nappali lepkefaj a Bakonyban Colias erate (ESPER, 1804), Adatok és megfigyelések a Colias erate bakonyi terjeszkedésérõl. - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 10: p. FAZEKAS I. 2004: A komlói térség Macrolepidoptera faunájának katalógusa (Lepidoptera) (Catalogue of Macrolepidoptera fauna from Komló area, South-Hungary.) - Folia comloensis 13: FAZEKAS I. 2006: A Mecsek nagylepke faunája (Lepidoptera: Macrolepidoptera) - Folia comloensis 15: GOZMÁNY L. 1968: Nappali lepkék - Diurna. - Magyarország Állatvilága XVI. kötet 13: GOZMÁNY L. 1970: Bagolylepkék I - Noctuidae I. - Magyarország Állatvilága XVI. kötet 11:

8 SZAB.qxd :37 Page NATURA SOMOGYIENSIS GYULAI P. 1977: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökológiai - állatföldrajzi vizsgálata II. - Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16: GYULAI P., UHERKOVICH Á., VARGA Z. 1974: Újabb adatok a magyarországi nagylepkék elterjedéséhez I. (Lepidoptera). - Folia entomologica hungarica 27 (2): ISSEKUTZ L. & KOVÁCS L. 1954: A Melitaea-nem athalia csoportja, különös tekintettel a M. britomartisra - Folia entomologica hungarica 7: JABLONKAY J : Újabb adatok a Mátra hegység lepkefaunájához (Lepidoptera). - Folia Historico-naturales Musei Matrensis 5: KOCH M. 1958: Wir bestimmen Schmetterlinge. Band 3 - Eulen - Neumann Verlag pp KOVÁCS L. 1953: A magyarországi nagylepkék és elterjedésük. - Folia entomologica hungarica 6: KOVÁCS L. 1956: A magyarországi nagylepkék és elterjedésük II. - Folia entomologica hungarica 9: RONKAY G., RONKAY L. 2006: A magyarországi csuklyás-, szegfû- és földibaglyok atlasza. - Natura Somogyiensis pp. RONKAY, L., SZABÓKY, CS. 1981: Data to the knowledge of the lepidopterous fauna of the Zemplén Mts. - Folia entomologica hungarica 42 (34): SÁFIÁN SZ., MALGAY V. 2004: Újabb elõfordulási adatok Somogy megye nagylepke fauna ismeretéhez (Lepidoptera: Macrolepidoptera). - Somogyi Múzeumok Közleményei 16: SZABÓKY CS., UHERKOVICH Á., ÁBRAHÁM L. 2001: Az Aedia leucomelas (Linnaeus, 1751) elõfordulása Magyarországon (Lepidoptera: Noctuidae). - Folia entomologica hungarica 62: TOLMAN, T. & LEWINGTON, R. 1998: Die Tagfalter Europas und Nordwestafrikas - Fransk-Kosmos Verlags- GmbH and Co. pp UHERKOVICH Á. 1971: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez I. Sellye környékének nappali lepkéi. - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 13 (1968): UHERKOVICH Á.1975: Adatok a Dráva-sík nagylepkefaunájának ismeretéhez (Macrolepidoptera). - Savaria, Vas Megyei Múzeumok Értesítõje 5-6 ( ): UHERKOVICH Á. 1976: Adatok a Dél-Dunántúl nagylepkefaunájához (Macrolepidoptera). - Folia entomologica hungarica 29: UHERKOVICH Á. 1978a: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez VIII. Mecseki karsztbokorerdõk nagylepkéi. - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977): UHERKOVICH Á.1978b: Komlósd környékének nagylepkefaunája (Macrolepidoptera). - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977): UHERKOVICH Á. 1978c: A nyíren élõ nagylepkék magyarországi elterjedése, ökológiája és fenológiája (Lepidoptera). - Acta Biologica Debrecina 15: UHERKOVICH Á. 1978d: Belsõ-Somogy és a Zselic határvidékének lepidopterológiai viszonyai (Lepidoptera). - Somogyi Múzeumok Közleményei 3: UHERKOVICH Á. 1979: Vándorlepke-megfigyelések a Dél-Dunántúlon, (Lepidoptera). - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978): UHERKOVICH Á. 1980a: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez X. Egy mecseki cseres-tölgyes nagylepkéi (Lepidoptera). - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979): UHERKOVICH Á.1980b: Az Alpokalja nagylepkéinek (Macrolepidoptera) faunisztikai alapvetése. (Nyugat-Magyarország nagylepkefaunája II.). - Savaria, Vas Megyei Múzeumok Értesítõje 9-10 ( ): UHERKOVICH Á. 1981a: A Zselic nagylepkefaunája I. Vásárosbéc környéke (Lepidoptera). - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980): UHERKOVICH Á. 1981b: Data to the Macrolepidoptera Fauna of South Transdanubia (Lepidoptera), II. - Folia entomologica hungarica 42 (34): UHERKOVICH Á. 1981c: A Zselici tájvédelmi körzet nagylepkefaunája (Lepidoptera). A Zselic nagylepkefaunája III. - Somogyi Múzeumok Közleményei 3: UHERKOVICH Á. 1982: A Zselic nagylepkefaunája II. Délkelet-Zselic (Lepidoptera). - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981): UHERKOVICH Á. 1983: A Zselic nagylepkefaunája IV. Kelet-Zselic: Palé környéke (Lepidoptera). - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1982): UHERKOVICH Á. 1984a: A mecseki Nagy-mély-völgy nagylepkefaunája és a Délnyugat-Dunántúl bükkön élõ faunaelemei (Lepidoptera). - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983): UHERKOVICH, Á. 1984b: Lepidoptera on birch and alder in South and West Transdanubia, Hungary. - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983): UHERKOVICH Á. 1987: További lepkészeti adatok a Nyugati-Mecsekbõl (Lepidoptera). - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( ):

9 SZAB.qxd :37 Page 339 SZABÓ G.: ADATOK A DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG NAGYLEPKE FAUNÁJÁHOZ 339 UHERKOVICH Á., ÁBRAHÁM L. 1992: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet nagylepkefaunája. - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6: VARGA Z. 1964: Magyarország állatföldrajzi beosztása a nagylepkefauna komponensei alapján - Folia entomologica hungarica 17: VARGA Z. 1990: Lepkék (Lepidoptera) rendje - in: Rakonczay Z. (szerk.): Vörös Könyv, A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok.- Akadémiai kiadó, Budapest pp.: VARGA Z., RONKAY L., BÁLINT ZS., LÁSZLÓ M. GY., PEREGOVITS L. 2004: A magyar állatvilág fajjegyzéke: Nagylepkék - Macrolepidoptera - Magyar Természettudományi Múzeum pp VOJNITS A, 1980: Araszolólepkék I. - Geometridae I. - Magyarország Állatvilága XVI. kötet 14:

10 SZAB.qxd :37 Page 340