Szöllősi nagy érdeme a kollektívateremtés is. Maga mellé tudta állítani u- gyanis a város legjobb tanáregyéniségeit:

Átírás

1 Szöllősi Ferenc Az iskolák életében is vannak fénykorok. Olyan évtizedek, amelyekre később mérceként lehet tekinteni, olyan évtizedek, amelyekre minden akkori tanítvány büszkén hivatkozik, minden tanár pedig pályájának delelőjét látja bennük. A kolozsvári Unitárius Kollégium történetében ilyen negyedszázados időszak volt az a XX. század eleje, amikor Gál Kelemen kezébe összpontosult a vezetés, és megteremtette az egész Erdélyben mércének számító modern tanintézetet. A kollégium utódiskolájában, a Brassai Sámuel Líceumban és az egész városban ma már mindenki tudja, hogy a virágzás kora Szöllősi Ferenc igazgató nevéhez fűződik, az ő tizenhárom évi megbízatása idejéhez. Most, három évtizeddel a Szöllősikorszak lejárta után is az akkori hagyományokat folytatja, azokból merít erőt az önmegtartáshoz Kolozsvár fogalomszámba menő iskolája. Szöllősi Ferenc fiatalon, mindössze 31 évesen került a nagymúltú tanintézet élére. Addigi pályája a világváltozás után nem volt szokatlan: a tehetséges és jó származású fiatalok előtt gyorsan tárulkoztak az emelkedés kapui és lépcsőfokai. Bodonkúti földművescsaládban látta meg a napvilágot 1934 novemberében. Aztán az elvált édesanya, Deák Ilonka, a Dermata varrónője, magával hozta kisfiát a városba, és a Rudolf úti református elemibe íratta. Az eszmélkedő fiatalt az oktatói pályára a Farkas utcai katolikus tanintézet épületében működő Magyar Tanítóképző készítette fel ben három osztálynyi, öszszesen 107 fiatal indult el szerte 91

2 92 Erdélybe a magyar népet művelni és felemelni. Néhányan közülük kiemelkedtek, egyetemre jutottak. Így Szöllősi is a még éppen csak megerősödött Bolyai Egyetem történelem filozófia szakára iratkozhatott be, és ott négy év alatt megszerezte diplomáját, főleg az újkor történelmében szakosodva. A tanári pályát Tordán kezdte az ott akkor még létező, 3-as számú magyar középiskolában: három évig tanított történelmet, és a harmadik évben már az i- gazgatás is rá hárult. Nem tudott azonban lakáshoz jutni, úgyhogy 1959-ben Kolozsvárra jött az Einstein utcai Könnyűipari Iskolaközponthoz, ahol az oktatás mellett főleg az IMSZ-munkát kellett kezében tartania. Ő szervezte a kórust, a színjátszó és néptáncos csoportokat, az évi fesztiválokat egészen 1962-ig, amikor megszűnt a szakiskolák magyar tagozata. Kinevezték a Horea úti 10- es számú középiskolába a magyar tagozat aligazgatójának. Itt csak három évig tölthette be funkcióját, mert nagyobb feladatra találták méltónak: 1965 őszén áthelyezték az akkori Kolozsvár legnagyobb tanintézetének élére: a 7-es számú középiskolába, a Brassaiba. Nagy és felelősségteljes feladat volt az 1960-as évek közepén egy másfélezer fős diáksággal rendelkező iskolakombinátot kézbe venni. Volt itt teljes sor párhuzamos osztályokkal működő magyar nappali tagozat, négyelemis német tagozat, valamint román és magyar nyelvű esti tagozat. Körülbelül 80 tanerő és egy román, valamint egy magyar aligazgató munkáját kellett összefogni, összehangolni úgy, hogy reggeltől késő estig zavartalanul folyjék az oktatás. A városközpontban álló impozáns épület karbantartására is gondolni kellett. Ebben működött az unitárius egyházközpont, de itt tartották gyakran a megyei, városi tanügyi gyűléseket is. Szöllősi Ferenc rövid idő alatt belejött ebbe a munkába. Gyorsan átlátta a megoldandó feladatokat, célokat tűzött ki, kezébe vette a kezdeményezést. Ha kellett, bármilyen fórumon kiállt az iskoláért, úgyhogy rövidesen

3 kivívta a tanárok és diákok tiszteletét. Dörgő hangját csak ritkán kellett felemelnie, mert megjelenése önmagában rendet parancsolt. Az iskola színvonalának, versenyképességének állandó emelése mellett főleg a hagyományteremtésre, az iskolaszellem erősítésére fektette a súlyt. Az intézet egyik nagy fájdalma volt, hogy 1963-ban minden indoklás nélkül letiltották az 1957-ben elnyert Brassai Sámuel név használatát. Ő évről évre átiratok sorát intézte a felettes és pártszervekhez, amelyekben bizonygatta Brassai jelentőségét, kérte a név használatának engedélyezését. Kitartása meghozta a sikert: 1970-ben államtanácsi határozattal engedélyezték a név viselését. Ehhez az eseményhez fűződött a Brassai-hét meghirdetése: minden tanév végén egy hét alatt az iskola bemutatja tanításon kívüli tevékenységeit a szülőknek, a város közönségének. Ez az idén már 40. alkalommal megrendezett ünnepség-sorozat úttörő volt országos viszonylatban is. Manapság a legtöbb helyen iskolanapok formájában éltetik. Hasonlóan úttörő jellegű volt az 1971-ben először kiosztott Brassai-díj: egy V VIII. és egy IX XII. osztályos tanuló részesült a jelentős pénzösszegből tanulmányi eredményei és példaszerű magaviselete elismeréseként. A sportversenyek győzteseinek jutalmazására megteremtették a Brassai Kupát, amelyet azóta is kiosztanak. Az 1960-as évek végén lehetővé vált diáklapok szerkesztése, kiadása. Kolozsvárt ez az iskola e téren is élenjáró lett: 1967-ben Józsa György aligazgató szerkesztésében megindult a Fiatal Szívvel, amely 1979-ig évente kétszer jelent meg. A folyóirat (összesen) 20 száma magyar, román és német cikkeivel beszédes tükre egy hatalmas iskola belső életének. A diáklapot 1990-ben felújítottuk, de csak két száma jelenhetett meg a tanulók érdektelensége miatt. Szöllősi nagy érdeme a kollektívateremtés is. Maga mellé tudta állítani u- gyanis a város legjobb tanáregyéniségeit: 93

4 94 igazgató elődjét, Gáll Dénest, aki a KISZmunka irányítását vette át, későbbi utódját, Boda Károlyt, aki a pionírmunka lelke lett. Az idősebb nemzedéket képviselő Árkossy Sándorra az osztálynevelői munkaközösséget bízta: irányításával országos visszhangú osztályfőnöki órákat, országos és külföldi körutakat szerveztek. Tóth Károly orosztanár lett a néptánccsoport felelőse. Az ő előkészítése alapozta meg a Tolna Éva tanárnő vezetése alatt híressé vált Bogáncs Együttes megszületését. Ezek mellett az épület és felszerelése is állandóan foglalkoztatta. A meglévő fizikai és biológiai előadótermet felújították, és külön szaktantermet létesítettek a kémia és az idegen nyelvek oktatására, később a társadalomtudományok szükségleteire. Mikor kötelezővé vált a politechnikai oktatás, akkor az alagsorban műhelyeket alakítottak ki, a lányoknak kézimunkatermet. Sikerült az udvart leaszfaltoztatni és a homlokzatokat többször lefestetni. Ami mai szempontból nem elhanyagolható: végig jó viszonyt tudott fenntartani az unitárius egyházzal, az unitárius hagyományok egy részét visszacsempészte az állami iskola keretei közé ban a pártvezetés úgy határozott, hogy minden iskolában leváltják a nyolc évnél régebbi vezetőket. Így a Brassai teljes igazgatósága távozott. Szöllősi fenntartott katedráját foglalhatta el a 11-es és az Ady-Şincai líceumokban. Már egy év múlva a felettes szervek újra visszahelyezték a Brassaiba, de csak a katedrát fogadta el, a vezető funkciót elutasította ig folytatta itt tanári munkáját, eleinte inkább társadalomtudományokat, utóbb történelmet tanítva mind a nappali, mind pedig az esti tagozaton. Az 1989-es változás után is elhárította a közszándékkal felajánlott i- gazgatói tisztséget. Szöllősi Ferenc első házasságából egy fiú, a másodikból egy leány született. Az előbbi Londonban, az utóbbi Berlinben él és dolgozik. Feleségével, egykori kolléganőjével,

5 Cloos Katharina tanítónővel csendesen töltik nyugdíjas éveiket, és állandóan figyelik, hogy mi is történik a Brassaiban, hogyan fordul viszszájára sok szép álom, kerül veszélybe még a tanintézet léte is. Szöllősi még 1977-ben megszerezte az I. tanári fokozatot, a kollégák és tanítványok elismerése mellett megkapta az állami éltanár kitüntetést ben, majd a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség elismerő diplomáját az 1990-es években. Ma azt vallja: Egy nagyszerű, lelkiismeretes tanári kar tagja és vezetője lehettem. Ezért hálás vagyok a sorsnak. Csak dicséret és örök elismerés illeti azokat, akik velem együtt a Brassaiért éltek! Dr. Gaal György 95