Az önkiszolgáló raktározás és a széfszolgáltatás elhatárolása

Átírás

1 Az önkiszolgáló raktározás és a széfszolgáltatás elhatárolása A Kérelmező állásfoglalás iránti kérelmet (Kérelem) nyújtott be a Magyar Nemzeti Bankhoz (székhely: 1054 Budapest, Szabadság tér 9.) (MNB) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló évi CCXXXVII. törvény (Hpt.) 6. (1) bekezdés 79. és 102. pontjainak értelmezésével kapcsolatban. I. TÉNYÁLLÁS A Kérelmező tanácsadási tevékenységet végző gazdasági társaság. A Kérelmező potenciális ügyfele önkiszolgáló raktározást tervez kisméretű, rugalmas belső kialakítású raktárhelyiségek kialakításával, ehhez kapcsolódó folyamatos (0-24 óra) távfelügyeleti és élőerős őrzéssel, amely raktárhelyiségeket harmadik személyek, bérlők részére kíván bérbe adni azzal, hogy a bérlők rendelkeznek kizárólag kulccsal a bérelt raktárhelyiségekhez, és e kulcs felhasználásával maguk helyezik el a raktárhelyiségekben tárolt ingóságaikat, maguk nyitják és zárják raktárhelyiségeiket. A raktárhelyiségekben tűzvédelmi, környezetvédelmi, közbiztonsági, terrorizmus megelőzését szolgáló korlátozások alá eső (ún. tiltott) dolgokon kívül bármilyen ingóság tárolható. II. A JOGKÉRDÉS A Kérelmező potenciális ügyfele által tervezett önkiszolgáló raktározás (e céljára történő bérbeadás) a Hpt. 6. (1) bekezdés 79. pontja szerinti letéti szolgáltatásnak (pénzletétkezelésnek), illetve a 6. (1) bekezdés 102. pontja szerinti széfszolgáltatásnak, és ekként a Hpt. 3. (1) bekezdés j) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatásnak minősüle? III. A KÉRELMEZŐ ÁLLÁSPONTJA Az önkiszolgáló raktározás a bérbeadás speciális, nemzetközi ingatlanpiacon széles körben ismert, magyar ingatlanpiacon még érdemben el nem terjedt válfaja, ami magánszemélyek illetve vállalkozások részére ingóságok (tipikusan bútorok, csak időszakosan használt és saját tárolókapacitás hiányában saját ingatlanban nem tárolható dolgok) időleges tárolására nyújt lehetőséget. Az önkiszolgáló raktározás keretében az ügyfelek kizárólagos hozzáférése (kizárólagos kulccsal rendelkezése), bérbeadó őrzési szolgáltatása felveti a letéti, illetve széfszolgáltatás hatálya alá sorolás lehetőségét. A Kérelmező álláspontja szerint az önkiszolgáló raktározás nem sorolható a letéti szolgáltatás alá, mivel a letéti szolgáltatás tárgya mindig pénzösszeg szolgáltatást nyújtó által vezetett letéti számlán történő elhelyezése és kezelése, azaz fogalmi eleme, hogy pénzösszeg kezelésére terjed ki, ennek helye pedig letéti számla. Így nem pénz, mint dolog kezelése, hanem letéti számla vezetése és annak egyenleg-követelése (azon elhelyezett pénzösszeg) kezelése történik. Az önkiszolgáló raktározás esetében semmilyen számlavezetés, -fenntartás és azon egyenlegként elhelyezendő pénzösszeg kezelése nem történik, így a letéti szolgáltatás Hpt. szerinti fogalmi elemei a Kérelmező álláspontja szerint egyértelműen hiányoznak. Logikai lehetőségként felmerülhet készpénz, illetve pénzkövetelést megtestesítő értékpapírok, mint fizikai dolgok raktárhelyiségben történő elhelyezése (figyelemmel arra is, hogy a raktárhelyiségekhez kulccsal a bérlő fér hozzá, és maga végzi a raktározott (tárolt) ingóságok elhelyezését és eltávolítását), azonban az önkiszolgáló raktározás jó piaci gyakorlatában a készpénz és értékpapírok mindig el nem helyezhető (tiltott) dolgot képeznek, így fizikai értelemben vett pénzösszeg (készpénz) elhelyezése sem merül fel. A Kérelmező álláspontja szerint a széfszolgáltatás jellegadó jellemzője a széfhelyiség és abban széfrekeszek (széfek), mint magas biztonsági követelményeknek megfelelő, célzottan értékmegőrző eszközök kialakítása és ezek felhasználásával történő kifejezett és önálló tevékenységként végzett értékmegőrző szolgáltatás (eképpen elhatárolhatóan a szállodák, fürdőhelyek, egyéb hasonló vállalkozások járulékos, saját főtevékenységhez kiegészítő jelleggel kapcsolódó értékmegőrző helyiségeinek fenntartásától). A Kérelmező álláspontja szerint az önkiszolgáló raktározás esetében a kifejezett értékmegőrző helyiség és eszköz, mint kvalifikált és magas biztonságú, kifejezett megkülönböztetett értékkel bíró dolgok őrzését szolgáló biztonsági eszköz kialakítása és erre alapított kvalifikált értékmegőrző tevékenység hiányzik a széfszolgáltatás fogalmi elemei között. A Hpt. 6. (1) bekezdés 102. pontja ugyanis nem egyszerűen az őrzött helyiség fenntartását, ügyfelek saját elhelyezési és eltávolítási tevékenységét teszi a széfszolgáltatás fogalmi elemeivé, hanem ezen túl az őrzött helyiségben széf 1013 Budapest, Krisztina krt. 39. Levelezési cím: 1534 Budapest BKKP Postafiók: 777. Telefon: +36 (1) , Fax: +36 (1) Kérjük, válaszában hivatkozzon iktatószámunkra.

2 rendelkezésre bocsátását, aminek útján a széfet, mint kvalifikált értékmegőrző eszközt teszi a széfszolgáltatás jellegadó és kiemelt minősítő elemévé. A Hpt. a széfet külön nem definiálja, azonban az általános gyakorlat és erre alapítottan a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint ez az őrzött széfhelyiségben kialakított széfrekesz értendő alatta, ami megfelel a fentiekben részletezett kvalifikált, célzottan magas értékkel bíró dolgok elhelyezését célzó értékmegőrző eszköznek. Az önkiszolgáló raktározás célja azonban nem kvalifikált értékmegőrzés, hanem tipikusan saját ingatlanban tipikus mértékű saját tárolókapacitás mellett nehezen vagy okszerűtlenül tárolható, azonban kiemelt értékkel nem (vagy nem szükségképpen) bíró, tiltott tárgyakon kívül nem megkülönböztetett dolgok tárolásának lehetővé tétele. Az önkiszolgáló raktár bérbeadója általános raktározásra kívánja raktárhelyiségeit hasznosítani, azok abban különböznek a raktárpiac más termékeitől, hogy általános lakossági használatra is alkalmas, kifejezetten kisméretű raktárhelyiségeket (akár egy tipikus társasházi tárolónak megfelelő vagy annál kisebb raktárrészt is) bérelhetővé tesznek, és ezzel hozzájárulnak máshol ki nem elégíthető lakossági (kisvállalkozási) tárolási igények kiszolgálásához. Az önkiszolgáló raktározás tárgya így nem széf (és nem is céloz meg a széf fogalma alá eső kvalifikált tárolási eszköz kialakítását), hanem méretében egyedi (kifejezetten kisméretű), egyebekben más raktárként funkcionáló bérleménytől nem különböző raktár(rész). Az őrzési tevékenység az őrzött raktárak általános gyakorlatát meg nem haladó távfelügyeleti, illetve élőerős objektumőrzés, ami a teljes raktárkomplexum őrzését, és nem az egyedi raktárrészek egyediesített őrzését jelenti, eltérve ebben is a széf (széfterem) egyedi és kvalifikált őrzésétől. IV. AZ MNB ÁLLÁSPONTJA Mindenekelőtt felhívom a figyelmet, hogy állásfoglalás kiadására jellemzően jogszabályi rendelkezések értelmezése, vagy keretjellegű normatív rendelkezések tartalommal való feltöltése vonatkozásában kerül sor. Az MNB célja az állásfoglalások kiadásával az, hogy jogi normák által nem szabályozott kérdésekben, vagy többféleképpen értelmezhető, adott esetben egymásnak ellentmondó jogi szabályozás esetén saját álláspontját ismertesse az állásfoglalást kérő személy részére annak érdekében, hogy ezen állásfoglalást kérő személy az MNB nem kötelező erejű állásfoglalása ismeretében kialakíthassa saját jogi álláspontját. Az MNB kizárólag konkrét jogkérdésben foglal állást, nincs hatásköre egyéb szabályzatok, szerződések, termékek, üzleti megoldások, folyamatok jogi megfelelőségének előzetes, általános vizsgálatára és jogi állásfoglalás keretén belül egyedi üzleti konstrukciók vagy szerződések jóváhagyására. Az MNB állásfoglalása orientáló jellegű iránymutatás, mely egy esetleges jogvita esetén a bíróságot semmilyen formában nem köti. Ezért az állásfoglalás kiadása nem mentesíti az adott állásfoglalást kérő személyt saját jogi álláspontja kialakításának szükségessége és az ezért fennálló felelősség alól. Bármely tevékenység, üzleti döntés, jogügylet, üzleti modell stb. megkezdésének, elhatározásának, végrehajtásának az MNB állásfoglalásától való függővé tétele kizárólag az állásfoglalást kérő személy felelőssége. Az állásfoglalás tartalmából vagy kiadásának időtartamából eredő következményekért az MNB-t felelősség nem terheli. Az MNB a kérdés eldöntése céljából a következőket vizsgálta Irányadó jogszabályi rendelkezések A Hpt. 6. (1) bekezdés 79. pontja szerint letéti szolgáltatás (pénzletétkezelés): pénzösszegek az ügyfél megbízásából, elkülönített letéti számlán kamatra vagy kamat nélkül történő elhelyezése és kezelése, jogszabályban rögzített feltételek szerint. A Hpt. 6. (1) bekezdés 102. pontja szerint széfszolgáltatás: az ügyféllel kötött megállapodás alapján, az ügyfél számára - állandóan őrzött - helyiségben széf rendelkezésre bocsátása, melybe értékeit az ügyfél maga helyezi el és veszi ki. A Hpt. 3. (1) bekezdés j) pontja szerint pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, devizában vagy valutában: letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás. 2/6

3 A Hpt. 3. (3) bekezdése alapján, ha törvény másként nem rendelkezik, kizárólag a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró MNB-nek az e törvény alapján kiadott engedélyével végezhető az (1) és (2) bekezdésben meghatározott pénzügyi szolgáltatás, valamint kiegészítő pénzügyi szolgáltatás. A letéti szolgáltatás (pénzletétkezelés) és a széfszolgáltatás meghatározásában nem szerepel fogalmi elemként, azonban lényeges szempont, hogy a letéti szolgáltatás (pénzletétkezelés), illetve a széfszolgáltatás pénzügyi szolgáltatás végzésére a Hpt. 7. (2) bekezdése értelmében kizárólag pénzügyi intézmény azaz hitelintézet és pénzügyi vállalkozás kaphat engedélyt az MNB-től. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének a pénzügyi szervezetek működésének biztonsági feltételeiről szóló 10/2001. számú ajánlása (Ajánlás) a széfszolgáltatásra irányadó további követelményeket tartalmaz. A fogalmi elemek részletes vizsgálatának megkezdése előtt fontos megemlíteni, hogy az üzletszerűség megvalósulásának vizsgálatára jelen állásfoglalás nem kíván kitérni, tekintettel arra, hogy az üzletszerűség fennállása a Kérelemben foglaltak alapján egyértelműen vélelmezhető A letéti szolgáltatás (pénzletétkezelés) fogalmi elemeinek vizsgálata Az MNB rendelkezésére bocsátott információk alapján az önkiszolgáló raktározás esetében semmilyen számlavezetés, -fenntartás és azon egyenlegként elhelyezendő pénzösszeg kezelése nem történik. A Kérelemben foglaltak szerint logikai lehetőségként felmerülhet készpénz, illetve pénzkövetelést megtestesítő értékpapírok, mint fizikai dolgok raktárhelyiségben történő elhelyezése, azonban az önkiszolgáló raktározás jó piaci gyakorlatában a készpénz és értékpapírok mindig el nem helyezhető (tiltott) dolgot képeznek, így fizikai értelemben vett pénzösszeg (készpénz) elhelyezése sem merül fel. A letéti szolgáltatás (pénzletétkezelés) Hpt. szerinti definíciójának azonban nélkülözhetetlen fogalmi eleme az elkülönített letéti számla vezetése és az átvett pénzösszegek azon való elhelyezése. A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy nem állnak fenn a Hpt. szerinti letéti szolgáltatás (pénzletétkezelés) kötelező tartalmi elemei, így az önkiszolgáló raktározási tevékenység nagy valószínűséggel nem tekinthető a Hptben foglalt letéti szolgáltatásnak A széfszolgáltatás fogalmának vizsgálata Tekintettel arra, hogy az önkiszolgáló raktározás nagymértékű hasonlóságot mutat a széfszolgáltatás pénzügyi szolgáltatással, a jogkérdés eldöntése a széfszolgáltatás fogalmi elemeinek részletesebb vizsgálatát igényli. A Hpt. 6. (1) bekezdés 102. pontja szerint a széfszolgáltatás fogalmának elemei (jellemzői) az alábbiak: - ügyféllel kötött megállapodás, - állandóan őrzött helyiség, - a széf rendelkezésre bocsátása, - az értékek ügyfél általi elhelyezése, illetve kivétele. A jellemzők mindegyikének folyamatosan teljesülnie kell a széfszolgáltatás, mint pénzügyi szolgáltatás végzése során. A feltételeknek való folyamatos megfelelést az MNB hatáskörében eljárva ellenőrzi. Valamely tevékenység akkor minősül széfszolgáltatásnak, ha vonatkozásában teljesülnek azon a Hpt.-ben foglalt előírások, amelyeket a pénzügyi intézmények által nyújtott szolgáltatások vonatkozásában a jogalkotó komplex rendszerben meghatározott. A fent említett követelményrendszerből az MNB az alábbi elemekkel kapcsolatosan tartja szükségesnek, hogy azokra az állásfoglalás-kérés megválaszolásaként kitérjen Az ügyféllel kötött megállapodás szükségessége A Hpt. 6. (1) bekezdés 102. pontja foglalt meghatározás szerint a széfszolgáltatás fogalmi eleme az ügyféllel kötött megállapodás. Ennek értelmében a széfszolgáltatásra engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmény csak az ügyféllel kötött megállapodás alapján nyújthatja e szolgáltatást. A Kérelemben nincs információ arról, hogy az 3/6

4 önkiszolgáló raktározás, mint szolgáltatás vonatkozásában a szolgáltató miként köt megállapodást az ügyféllel. Azonban a szolgáltatás, mint gazdasági tevékenység esetében életszerűnek fogadható el, hogy az önkiszolgáló raktározást, mint szolgáltatást nyújtó és az ügyfél között legalább ráutaló magatartással történő szerződéskötés valósulna meg a szolgáltatás igénybevétele érdekében A széf rendelkezésre bocsátása A Hpt. szerint a széfszolgáltatás lényeges ismérve a széf rendelkezésre bocsátása. A jogszabály megfogalmazása közvetetten utal az értéktároló eszköz tulajdonjogi helyzetére. Abból, hogy a széfszolgáltatást nyújtónak kell a széfet rendelkezésre bocsátani, okszerűen következik, hogy az említett széfen nem az ügyfél tulajdonában álló értéktároló eszköz értendő. Ennél pontosabb előírást azonban a jogszabály és az Ajánlás sem tartalmaz sem a széf fogalmára, sem a rendelkezésre bocsátásra vonatkozóan. Az Ajánlás tartalmaz nem kötelező erejű iránymutatást arról, hogy a széfszolgáltatás nyújtásához milyen széf használható. A Kérelem ugyan raktárhelyiségnek, nem pedig széfnek nevezi azokat a tároló egységeket, amelyek felett az ügyfelek rendelkezési jogot kapnak, azonban nyilvánvalóan nem az elnevezés, hanem a valós tartalom, jellemzők alapján kell megállapítani, hogy az említett tároló egység melyik típusba sorolható. Jelen pontnál azonban fontos megjegyezni, hogy nincs éles határvonal, elhatárolás a fent említett két típus között, tehát a kérdés eldöntése az összes körülmény figyelembevételével, esetről esetre lehetséges. A Kérelmező álláspontja szerint a széf kvalifikált, célzottan magas értékkel bíró dolgok elhelyezését célzó értékmegőrző eszköz, ezzel szemben az önkiszolgáló raktározás célja nem a kvalifikált értékmegőrzés. Az önkiszolgáló raktár bérbeadója általános raktározásra kívánja raktárhelyiségeit hasznosítani, azok abban különböznek a raktárpiac más termékeitől, hogy általános lakossági használatra is alkalmas, kifejezetten kisméretű raktárhelyiségeket (akár egy tipikus társasházi tárolónak megfelelő vagy annál kisebb raktárrészt is) bérelhetővé tesznek, és ezzel hozzájárulnak máshol ki nem elégíthető lakossági (kisvállalkozási) tárolási igények kiszolgálásához. Azonban a kisméretű raktárhelyiségek felépítéséről, falak vastagságáról, a rajtuk lévő zárszerkezet esetleges speciális jellegéről, egyéb részletes jellemzőkről a Kérelemben nem esett szó. Az Ajánlás szerint a pénzügyi intézmény széfet pénzügyi szolgáltatásként csak trezorhelyiségben, vagy széfdepozitokkal bélelt, megfelelő minősítésű páncélszekrény alkalmazásával, az erre a célra elkülönített helyiségben működtet. A széf szó önmagában is magában foglal bizonyos biztonsági kritériumokat, szemben a raktározással. Tehát a széf és a raktár szavak általános jelentésbeli különbséget hordoznak magukban. A széf esetében nyilvánvaló többletkövetelmények teljesülése szükséges, melyek egyértelműen kizárják, hogy bármely tároló egység széfnek minősülhessen. A Kérelmező által rendelkezésre bocsátott információk alapján feltételezhető, hogy az önkiszolgáló raktározás esetében nem valósulnak meg azok a szigorú követelmények, melyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az adott tároló egységek széfnek minősülnének. Azonban ha a tároló egységek védelme a jövőben esetlegesen növelésre kerülne, a biztonsági előírások szigorítására, az informatikai védelem erősítésére kerülne sor, ebben az esetben nem zárható ki, hogy a tároló egységek a jövőben széfnek minősüljenek A helyiség állandó őrizete Az állandó őrizet mibenlétét sem határozza meg jogszabály. A biztonsági szint megfelelőségével, illetve a széfet tároló helyiség állandó őrizetével kapcsolatosan az Ajánlás tartalmaz irányadó előírásokat. Ezen előírások az Ajánlás jellegéből fakadóan nem kötelező érvényűek, azonban az MNB az engedélyezés és az ellenőrzés során is ezek figyelembevételével jár el. Az Ajánlás előírásokat tartalmaz többek között a biztonsági tevékenység végzésének személyi, tárgyi, szabályozási és anyagi feltételeire vonatkozóan, továbbá arra vonatkozóan, hogy az értéktárgyak biztonságát szolgáló megoldásoknak (pl. huszonnégy órás őrszolgálat; trezorhelyiség vagy széfdepozitokkal bélelt, megfelelő minősítésű, elektronikus jelzőrendszerbe bekötött páncélszekrények használata, mechanikai-fizikai védelem, elektronikai védelem, távfelügyelet, vagyonvédelmi biztosítás) összességében arányban kell állnia a felmerülő biztonsági kockázatokkal. Tekintettel arra, hogy az állandó 24 órás őrizet valóban megvalósul, viszont az magára a teljes raktárkomplexumra terjed ki, továbbá a széfszolgáltatásnál az állandó őrzés mellett erősen javasolt fokozott 4/6

5 biztonsággal kapcsolatos kritériumok sem valósulnak meg, e pontnál sem állapíthatók meg egyértelműen a széfszolgáltatásra utaló speciális jellemzők. A széfszolgáltatás megvalósulásának vizsgálatánál lényeges szempont továbbá az is, hogy a széf rendelkezésre bocsátása az állandóan őrzött helyiségben kell, hogy történjen. Az említett követelményt egyébként a széfszolgáltatás és a raktározás elhatárolásakor szűkítően kell értelmezni. Ez a feltétel jelen esetben a rendelkezésre bocsátott adatok alapján szintén nem valósul meg Az értékek ügyfél általi elhelyezése, illetve kivétele Az MNB álláspontja szerint a széfszolgáltatás végzése során a pénzügyi intézmény tevékenysége kizárólag a széf rendelkezésre bocsátását és a passzív őrzési tevékenységet foglalja magában. A széfben elhelyezett dolog kezelését elhelyezését és kivételét az ügyfélnek kell végeznie, nem pedig a pénzügyi intézménynek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lenne szükség arra, vagy kizárt lenne, hogy a széfszolgáltatás nyújtása során a pénzügyi intézmény alkalmazottja (megbízottja) közreműködjön abban, hogy az ügyfél maga helyezhesse el, illetve vegye ki értéktárgyait a széfből. A széfszolgáltatásra vonatkozó fokozott biztonsági követelményeknek való megfelelés kötelezettsége olyan fokú közreműködést tesz szükségessé, amely nem lépi túl az Ajánlásnak megfelelő biztonsági szint biztosításával járó határokat (pl. a széfet csak az ügyfélnél és a pénzügyi intézménynél levő egy-egy kulccsal együttesen lehet kinyitni), vagyis nem válik az ügyfél által végzendő kezelés szerves részévé. A Kérelem alapján a bérlők rendelkeznek kizárólag kulccsal a bérelt raktárhelyiségekhez, és e kulcs felhasználásával maguk helyezik el a raktárhelyiségekben tárolt ingóságaikat, maguk nyitják és zárják raktárhelyiségeiket. Ez a fogalmi elem tehát egyértelműen megvalósul az önkiszolgáló raktározás esetében is A széfszolgáltatás és az egyéb, értéktárgyak megőrzésére irányuló tevékenységek elhatárolása Mind az értékmegőrző szolgáltatás (köznapi szóhasználattal: értékmegőrző, széf ), mind a Hpt.-ben meghatározott letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás értékek megőrzésére irányuló tevékenység. A szállodák, fürdők, kávéházak, éttermek, múzeumok, színházak, pályaudvarok és hasonló vállalatok, továbbá a ruhatárat üzemben tartók értékmegőrző szolgáltatása vonatkozásában a Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (Ptk.) 6:369. -ában foglalt polgári jogi jogviszonyra, a letéti szerződésre és annak speciális nemeire vonatkozó szabályok irányadóak (Értékmegőrző Szolgáltatás). Főbb jellemzői szerint az Értékmegőrző Szolgáltatás valamely szolgáltató üzleti tevékenységének végzését segítő, járulékos jellegű, a fő szolgáltatást igénybevevő ügyfélnél található, azonban a szolgáltatás igénybevételéhez nem szükséges, illetve a kényelmes igénybevételt zavaró jellemzően nem nagy értékű hétköznapi használati tárgyak vagy értéktárgyak elhelyezését elősegítő szolgáltatás, amelynek kizárólagos rendeltetése, hogy igénybevételével az ügyfél arra az időre elhelyezze használati- vagy értéktárgyát, amíg nincs abban a helyzetben, hogy őrzését saját maga elláthassa, jellemzően a fő szolgáltatás igénybevétele miatt. Az Értékmegőrző Szolgáltatás igénybevételével elhelyezett értékek őrizete különböző formákban valósul meg (pl. ruhatáros, biztonsági őr, távfelügyelet). Az ügyfél egyes esetekben alkalmazott közreműködésével, más esetekben kizárólag saját maga helyezi el és veszi ki a tárgyakat. A zárható rekeszekkel működő Értékmegőrző Szolgáltatásra (pl. öltözőszekrény, csomagmegőrző) is jellemző, hogy az elhelyezett tárgyak nem nagy értékéhez igazodó, egyszerűbb biztonsági megoldásokat alkalmaz. A Hpt.-ben szabályozott széfszolgáltatás egyéb jellemzőire tekintettel különbözik a közértelemben vett Értékmegőrző Szolgáltatásoktól, speciális, pénzügyi ágazatban nyújtott szolgáltatásnak minősül. Az MNB általános álláspontja szerint az Értékmegőrző Szolgáltatás és a széfszolgáltatás közötti különbséget elsősorban az alábbi két jellemző teszi. Az Értékmegőrző Szolgáltatás természeténél fogva valamilyen főtevékenység végzését segítő, járulékos jellegű szolgáltatás, ezzel szemben a széfszolgáltatás az üzleti tevékenység szerves részét képező, fő szolgáltatás. Az Értékmegőrző Szolgáltatás rendeltetésénél fogva egyszerűbb biztonsági megoldásokat alkalmaz, ezzel szemben a széfszolgáltatás esetében fokozott biztonsági követelmények érvényesülnek. 5/6

6 Amennyiben megállapítható lenne, hogy az önkiszolgáló raktár bérbeadója nem nyújt olyan egyéb szolgáltatást, amelyhez az önkiszolgáló raktározás járulékosan kapcsolódik, e tevékenység végzése főtevékenységnek minősülne, ezáltal a széfszolgáltatás megvalósulása lenne valószínűbb. A rendelkezésre bocsátott adatok alapján nem derül ki egyértelműen, hogy fő- vagy mellékszolgáltatásról van szó, így az eszerinti elhatárolás a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetséges Összegzés A Kérelemben foglaltak alapján az önkiszolgáló raktározás az MNB rendelkezésére bocsátott adatok alapján feltehetőleg nem minősül a Hpt. szerinti letéti szolgáltatásnak, illetve széfszolgáltatásnak, ezáltal pénzügyi szolgáltatásnak sem, ugyanis ezek megállapításához a Hpt.-ben rögzített fogalmi elemek együttes fennállása szükséges. Azonban szeretném felhívni figyelmet arra, amennyiben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem a Hpt. szerinti letéti szolgáltatást, illetve széfszolgáltatást kívánják nyújtani, az önkiszolgáló raktározási tevékenységet végző cég által nyújtott szolgáltatásra vonatkozó, ügyfeleket célzó hirdetések sem sugallhatják azt, hogy az önkiszolgáló raktározás szolgáltatás a széfszolgáltatással egyenértékű védelmet nyújt, annak megfelelő biztonsági rendszerrel van felszerelve, stb., ugyanis ebben az esetben az MNB ismételten vizsgálhatja az említett tevékenységek megvalósulását. *** Felhívom a figyelmet továbbá arra, hogy az MNB véleményét kizárólag a Kérelmező által rendelkezésre bocsátott információk alapján alakította ki. Az abban foglalt egyedi jogértelmezés csak a Kérelmező által előadott tényállásra vonatkozik. Az MNB véleménye nem tekinthető kötelező erejű állásfoglalásnak, a benne foglaltaknak más hatóságra, illetve a bíróságra nézve nincs kötelező tartalma augusztus 6/6