Magyarországi madarak tolitetvei (Mallophaga). I.

Átírás

1 Parasit. Hung Magyarországi madarak tolitetvei (Mallophaga). I. Dr. RÉKÁSI József Altalános Gimnázium, Bácsalmás "Malloohaga of Birds in Hungary. I. " - Rékási, J. - Parasit. Hung The Mallophaga fauna of 239 bird specimens representing to 63 species collected in South Hungary (Bácsalmás and its environment - com. Bács) were investigated by the author in the years specimens of 42 bird species were infested by Mallophaga Mallophaga specimens representing to 57 species, 6 subspecies belonging to 32 genus and two families were determined. 15 species and 2 subspecies are new for the fauna of Hungary. The paper submits the intensity of the infections, and the sexual distribution of the Mallophaga specimens living on distinct body-surface of birds. Magyarország faunájából ezideig mintegy 220 tolltetü-fajt mutattak ki.ez hazánk Mallophaga-faunájának feltehetően csak egyharmada. Korábban POHGRÁCZ (1914), KOHAUT (1918), KOPEK (1928), BÁLÁT és BREIER (1955), BÁLÁT (1957), SASVÁRI-SCHÄFER (1963, 1964) közöltek faunisztikai adatokat. A többi európai állam Mallophaga-faunájávai számos dolgozat foglalkozik. Jugoszlávia (BRELIH és TOVORHIK, 1961, 1962, 1963, 1964), Csehszlovákia, Bulgária (BÁLÁT, 1955, 1958), Románia, (BECHET, I96I), Lengyelország (ZLOTORZYCKA, 1961), Hémet Demokratikus Köztársaság (EICHLER, 1954, KÉLER, I963 ), a Hémet Szövetségi Köztársaság (TIMMERMAHH, 1952, 1954), stb. faunalistái alapján hazánkban kb. 600 Mallophaga-faj előfordulásával számolhatunk.

2 Anvajî éa módszer E tanulmányban az I968 októbere és 1972 februárja közötti gyűjtéseim anyagának adatait kívánom közzétenni. Csak a lőhető madárfajokat, de legnagyobbrészt az elhullott (mérgezett) vagy a bácsalmási Gimnázium gyűjteményeben levő preparált madáregyedeket vizsgáltam meg. Az évnél korábbi adatok kitömött vadmadarakról származnak, amikor is ezen gazdaállatok begyűjtésének idejét adtam meg. A mallophagák nevezéktanánál a HOPKINS és CLAY: Checklist of Mallophaga (1952), a gazdaállatok rendszertanánál pedig KÉVE: Nomenciator avium Hungáriáé (i960) c. munkát vettem alapul. Amíg a közeljövőben várható revízió nem oldja meg a mallophagák rendszertani problémáit, helyesebbnek tartom azokhoz a kutatókhoz csatlakozni, akik a mallophagákat családon belül alfa-bétikus felsorolásban adják meg. A 70 %-oa alkoholban tárolt tolltetvekből a preparátumokat Savó BRELIH (Ljubljana) muzeológus kitűnő receptje szerint készítettük. BRELIH doktor a fajok meghatározásában is nagy segítségemre volt: a gazdag fajgyűjteményéből számomra átengedett példányok szolgáltak munkám során összehasonlító anyagként. Értékes segítségéért ezúton is hálás köszönetemet fejezem k i. 24 lelőhelyről előkerült 63 madárfaj 239 egyedének ektoparazitológiai vizsgálatát végeztem el. Ezek közül 42 madárfaj(66,6%) 113 egyede (55,6%) volt mallophagákkal fertőzött (1. táblázat). A következő 21 faj egyedein nem találtam tolltetveket: Podiceps ruficollis (1 egyed), P. nigricollis ( l ), Ixobrychus minutus (2), Anser fabalis ( l ), Perdix perdix (2), Porzana porzana ( l ), Strix aluco ( l ), Upupa epops ( l ), Coloeus monedula (2), Garrulus glandarius ( l ), Parus coeruleus ( l ), Panurus biarmicus ( l ),

3 1. táblázat A Mallophaga-hordozónak talált 42 vadon élő madárfaj 212 egyedének fertőzöttségére vonatkozó adatok Jelzések : 1.= Gazdafaj - 2.= Mallophagával fertőzött - 3.= Mallophagával nem fertőzött - 4.= Előkerült Mallophagák száma - 5 = 1 Mallophaga-faj/eset - 6.= 2 Mallophagafaj/eset -7,- 3 Mallophaga-faj/eset - 8.= 4 Mallophaga-f aj /eset Ardea purpurea L i Nycticorax nycticorax (L.) Ciconia ciconia (L.) Anas platyrhynchos L Accipiter nisus (L.) Buteo buteo (L.) Palco tinnunculus L Phasianus colchicus L Grus grus (L.) Gallinula chloropus (L.) Pulica atra L Numenius arquata (L.) Larus argentatus Pont Columba palumbus L Streptopelia turtur (L.) Streptopelia decaocto (Priv. ) Athene noctua (Scop.) Asio otus (L.) Caprimulgus europaeus L Merops apiaster L Coracias garrulus L Picus viridis L Galerida eristata (L.) Corvus cornix L Corvus cornix sardonius KI Corvus frugilegus L Pica pica CL.) Nucifraga caryocatactes(l. ) Parus maior L Troglodytes troglodytes(l. ) Turdus pilaris L Erithacus rubecula (L.) 2 - Phylloscopus trochilus (L. ) Phylloscopus sibilatrix (Becbts) Regulus regulus (L.) Muscicapa striata(pall.) Sturmis vulgaris L Passer domesticus (L.) Passer montanus (L.) Coccothraustes coccothr. (L,) Emberiza calandra L Emberiza schoeniclus L

4 Turdus philomelos Sylvia curruca Muscicapa hypoleuca Motacilla alba Laniua exübitor (D, (D, (D, (D, CD, L. collurio ( l ), Chloris chloris ( l ), Carduelis cannabina (3), Fringilla coelebs (2), összesen 27 madáregyed. A további 42 "Mallophaga-pozitív" madárfaj 212 egyedére vonatkozó fertőzöttségi adatokat az 1. táblázat tartalmazza. A vizsgálatok eredménye Vizsgálataim során 57 Mallophaga faj(ebből 6 alfaj) került elő, közülük 16 (2 alfaj) új a magyar faunában. Egy tolltetű fajt csak genusig sikerült meghatározni. Az 57 tolltetű faj 32 genusba tartozik. Munkám során összesen 2458 Mallophaga egyedet vizsgáltam meg. Ebből 606 hím (24,7 % ), 800 nőstény (32,6%) és IO52 lárva (42,6 %) volt. Négynél több Mallophaga fajt egyszer sem találtam egy gazdaegyeden. A legtöbb tolltetű (288!) egy vetési varjún (Corvus frugilegus) volt található. A tolltetűvel fertőzött madárfajok CICONIPORMES 1. A r d e a p u r p u r e a L. Egyetlen hím vörösgémet vizsgáltunk meg. A nyaki részéből 3 Ar deicola? leucoproctus (Nitzsch,1866) lárva került elő. Magyarország faunájára új faj. 2. N y c t i c o r a x n y c t i c o r a x L. Egyetlen tojó egyedben fordult elő a 6 o, 5 9 és 14 lárva Ardeicola goisagi Uchida, 1953, valamint az 1 $ és 1 lárva Ciconiphilus decimfasciatus (Boisduval-Lacordaire, 1835). Mind a 27 tolltetű a háti részről került elő. Ez utóbbi fajt hazánk területéről már a Eauna Regni Hungáriáé (továbbiakban: PRH) is említi.

5 3 C i c o n i a c i c o n i a (L.) Egyetlen kitömött á példány azárnyi részéről került elő a Colpocephalum zebra Burmeister, V, 4L Ä tolltetű^ valamint a Neophilopterus incompletus (Denny, 1842) 1 ê egyede. Mindkét fajt a PRH is említi. ANSERIPORMES 4- A n a s p l a t y r h y n c h o s L. Az egyik kitömött nőstényben 1 9 Anaticola crassicornis (Scopoli, 1763), a másik lőtt 9 egyedben a szárnyról 2 9 Trinoton querquedulae (L. 1758) egyedet gyűjtöttem. Mindkét faj korábban is ismert volt hazánk területén. FALCONIFORMES 5. A c c i p i t e r n i s u s (L.) Gyűjtésem során egy hím karvalyról, a nyaki részről került elő 1 6 Craspedorrhynchus nisi (Denny, 1842) tolltetű. A PRH is említi. 6. B u t e o b u t e o (L.) A strichnines mérgezés során elhullott (15, 1 9, 1 sex?) 3 egerészölyv-közül 2 egyed volt fertőzött. Az egyik példányból 2 ts, 3 9, 2L Craspedorrhynchus platystomus (Burmeister, 1838), a másikból 2 Ő, 3 9 Degeeriella fúlva (Giebel, 1874) került elő a faroktollakból. Amíg az első helyen leírt fajt eddig valamennyi kutató megtalálta, az utóbbi faj új Magyarország faunájában. 7. P a l c o t i n n u n c u l u s L. Két egyedben (lő, 19) fordult elő az 1 Ő, 4 9 Degeeriella rufa rufa (Burmeister, 1838) a f e j i részről, míg a 2 9 Menacanthus sp. a hátról való. Ä Továbbiakban a lárvák jelzésére az L-t használom.

6 GALLIFORMES 8. P h a s i a n u s c o l c h i c u s L. Az 5 $ fácánból két egyed volt fertőzött. Az lő Oxylipeurus meaopelioa colchicus Clay, 1938 a azárnytollakról került elő. Magyarorazág faunájára új faj. A 7 6 9, 1L Menacanthua ap.-t az egész testfelületről gyűjtöttem. GRUIPORMES 9 G r u s g r us (L.) l(sex?) mérgezésben elhullott egyed szárnyáról 1 ő Esthiopterum gruia (L. 1758) tolltetű került elő. Már KOHAUT kimutatta. Az irodalmi adatok szerint a darunak 4 tolltetű faja ismeretes, én csak 1 fajt találtam. 10. G a I l i n u l a c h l o r o p u s (L.) A két (sex?) egyed közül csak az egyikben találtam a dezerter 1 9 Cummingsiella ambigua (Burmeister, 1838) tolltetüt. Valószínűleg még a töméskor vándorolt át a vizityúkra. Típus gazdaállata: Capella gallinago. 11. P u l i c a a t r a L. Egy nőstény gazdaállat egész testfelületéről 253 mallophagát gyűjtöttem. A Fulicoffula lurida (Nitzsch, 1818) - 3 9, 3 L - a legkisebb egyedszámban; az Incidifrons fulicae (L., 1758) -lő, 39, 21 L- közepes fertőzöttséggel; a Rallicola fulicae (Denny, 1842) - 35 á, 64 9, 123 L - nagy egyedszámban került elő. A fenti 3 Mallophaga fajt már BÁLÁT is kimutatta. Irodalmi adatok szerint a szárcsán 6 tolltetű faj fordul elő. CHARADRIIPORMES 12. N u m e n i u s a r q u a t a (L.) Egyetlen nőstényen fordult elő 2 tolltetű f a j. Az irodalom 6 220

7 fajról tesz említést. A tolltetveket mind a nyaki részen találtam meg, közepes egyedszámban. A Cummingsiella ovális (Scopoli, 1763) - 15 á, 15 9, 9 L - Magyarország faunájára nézve új f a j. A Lunaceps numenii (Denny, 1842) - 2 á, 1 L, - már korábban is ismert volt hazánk területéről. 13«L a r u s a r g e n t a t u s Pont. Egyetlen elhullott (sex?) egyeden fordult elő a 2 tolltetű faj. A nyakról és fejről származnak. Quadraceps punctatus punctatus (Burmeister, 1838) - 2 á, 1 9, 1 I -, dezerter? Típus gazdaállat: L. ridibundus. A Saemundssonia lari (0. Pabricius, 1780) - 1 ö, a nyakról került elő. A fajt hazánkból a dankasirályból mutatták k i. C0LUMBIPORMES 14. C o l u m b a p a l u m b u s L. Egyetlen (sex?) örvös galambról került elő az 1 9 Campanulotes bidentatus bidentatus (Scopoli, 1763). BÁLÁT is kimutatta hazánkból. Az irodalom 3 fajt említ. 15. S t r e p t o p e l i a t u r t u r (L.) Az egy hím kacagógerle hasi tollairól került elő az 1 Ő, 3 9 Columbicola columbae bacillus (Giebel, 1866) tolltetű. A fajt hazánk területéről már a PRH is említi. 16. S t r e p t o p e l i a d e c a o c t o (Priv.) A megvizsgált 32 (17 <5, 13 9, 1 juv., 1 sex?) balkáni gerle közül 29 e^yed (90,6 %) volt fertőzött. Egy gazdaállatról maximum 87 tolltetűt gyűjtöttem. Egy gazdában átlag Mallophaga élősködött. Az egyetlen fiatal gerlén csak 1 tolltetű faj 2 egyedét találtam. I4 esetben a gazdaállaton egy, 15 esetben pedig két faj fordult elő (az irodalmi adatok szerint 4 faj fordul elő). A Coloceras sofioticus Eichler, esetben 75 egyeddel (24 ő, 22 9, 29 L) szerepelt, gyenge fertőzöttséget találtam. Magyarország faunájára új faj! Columbicola columbae bacillus (Giebel, 1866): 26 esetben 236 egyeddel (79 ő, 92 9,

8 65 L) szerepelt, általában közepes, egy esetben erős fertőzöttséget találtam. A tolltetveket legtöbbször (9-9 alkalommal) a szárnyakon és a melltollakon találtam. A Columbicola columbae bacillus alfaj, most került leírásra először hazánkból. Megállapítható, hogy nálunk a balkáni gerle gyakori élősködője. A lipeurus maculosus maculosus Clay, melynek típus gazdaállata a Phasianus colchicus - dezerter. Két esetben is megtaláltam a balkáni gerlén. Valószínű, hogy ezek a tolltetvek a szakszerűtlen tárolás miatt a balkáni gerlével egyszerre begyűjtött fácánról vándoroltak át a gerlékre, mire azok vizsgálatra kerültek. STRIGIPORMES 17. A t h e n e n o c t u a (Scop.) Az egyetlen (sex?) kitömött gazdaállatról 1L került elő, amely nehezen volt meghatározható. A Strigiphilus cursitans (Nitzsch, 1861) fajt már KOPEK (1928) is kimutatta. 18. A s i o o t u s (L.) Egyetlen (sex?) kitömött fülesbagolyról csak 1 9 Strigiphilus? barbatus (Osborn, 1902) került elő. A meghatározás bizonytalansága miatt nem vettem Magyarország faunájára nézve új fajnak. CAPRIMULG IPORMES 19. C a p r i m u l g u s e u r o p a e u s L. Egyetlen nőstény szárnyáról került elő az 1 6, 1 9 Mulcticola hypoleucos (Denny, 1842). Csak BÁLÁT mutatta ki korábban hazánk területéről. CORACIIPORMES 20. M e r o p s a p i a s t e r L. Egyetlen hím egyedben két tolltetű faj volt: Brueelia apiastri

9 (Denny,1842): 1 â, valamint a Meropoecus meropis (Denny, 1842): 1 o, 1 9 egyede, ez utóbbi 6 sérült (csak abdomen). 21. C o r a c i a s g a r r u l u s L. Egyetlen (sex?) kitömött egyedről származik az 1 ő, 2 $ Capraiella subcuspidata (Burmeister, 1838), amelyet már a PRH is említ. P I C I P O R M E S 22. P i c u s v i r i d i s L. Két hím egyedet vizsgáltam meg, s csak 1 esetben fordult elő a Picicola Candidus (Nitzsch, 1866) - 7 t$, 17 9, 22 L - egyedszámmal. Már KOPEK (1928) kimutatta hazánk területéről. PASSERIPORMES 23. G a l e r i d a e r i s t a t a (L.) A két S gazdaállat közül csak az egyikből került elő a 2 L: Philopterus alexanderkoenigi (Eichler, 1953), amely Magyarország faunájára új f a j. 24. C o r v u s c o r n i x (sardonius Kleinschmidt)* A bácsalmási Sóstóról gyűjtöttem, szeptember 19-én. Csak egyetlen $ Menacanthus sp. tolltetvet találtam a nyaki részen. Az irodalmi adatok szerint ebben a varjú alfajban csak egy toll - tetü-faj fordul elő: a Philopterus.ocellatus (Scopoli, 1763); a fenti Menacanthus sp.-nek tehát a varjú új gazdája. 25. C o r v u s f r u g i l e g u s L. A vizsgált 6 (3 o, 2 $, 1 pullus) egyed mind fertőzött volt Mallophaga-val. A fióka 9 m magas akácfán levő fészekből való. Ä Dr. KEVE volt szíves meghatározni ezt az alfajt, amelyet hazánkban közel fél évszázada nem észleltek.

10 Két esetben nagy egyedszámban találtam a tolltetveket. A mallophagák a f e j i, nyaki és hasi részről valók. A Lipeurus maculosus maculosus Clay, 1938, 1 9 egyede dezerter, típus gazdaállat: Phasianus colchicus (lásd a Streptopelia decaocto leírását!). Az irodalmi adatok szerint 4 tolltetű faj fordul elő, közülük 3 fajt megtaláltam, ebből kettő új hazánk faunájára nézve: Brueelia tasniemae Ansari, 1957: 4 esetben fordult elő; kétszer csak ez a faj volt a gazdaállaton, 1 esetben a hasi tollakról a petét is begyűjtöttem. 61 á, 85 9,.126 L fordult elő 4 egyednél. Magyarország faunájára nézve új f a j. Myrsidea ispstóma (Hitzsch, 1866): 3 esetben fordult elő: 28 ô, 26, 14 L -.Magyarország faunájára új f a j. Philopterus atratus Hitzsch, 1818: 2 esetben fordult elő: - 28 á, 35 9, 61 L -.Az aduitus és pullus egyedek fertőzöttsége között lényeges különbséget tapasztaltam. 26. P i c a p i c a (L.) 17 szarkát vizsgáltam meg, s 8 egyedben találtam tolltetűt. Három egyedben nagy számban fordult elő (95, 81, 69)- Az irodalmi adatok szerint a szarka 3 tolltetű-faj gazdája, ebből 2 fajt megtaláltam. Már korábban is ismert volt hazánk területén mindkét Mallophaga: Myrsidea picae (L., 1758): 2 esetben - 2 á, Valamennyi szárnyról való. Philopterus picae (Denny, 1842): Mind a 8 egyedben előfordult, nagy egyedszámban - 71 á, 76 9, 161 L - legtöbbször a nyaki részről gyűjtöttem, kétszer a szárnyról. 27. H ' u c i f r a g a c a r y o c a t a c t e s (L.) A fenyőszajkó gyűjtésem során csak egy esetben került elő. 254 tolltetűt gyűjtöttem az egész testfelületről: Brueelia olivacea (Burmeister, 1838) - 44 á, 75 9, 129 L - valamint gyenge fertőzöttséggel a Philopterus crassipes (Burmeister, 1838): - 3 o, Az irodalmi adatok szerint 4 faj fordul elő, de én csak 2 tolltetű-fajt találtam. Mindkét fajt hazánk területéről már a PRH is említi. 28. P a r u s m a i or L. Egyetlen elhullott hím széncinege nyaki részén találtam az 1 9

11 Menacanthus sinuatus (Burmeiater, 1838) tolltetvet, a másik két egyeden tolltetű nem volt. BÁLÁT ugyanezen fajt a Parus palustris gazdaállaton találta. 29. T r o g l o d y t e s t r o g l o d y t e s (L.) A vizsgált 3 egyed közül csak 1 volt fertőzött. Az 1 Î Penenirmus albiventria (Scopoli, 1763) a faroktollakról került elő. Már BÁLÁT ia kimutatta hazánk területéről. 30. T u r d u s p i l a r i a L. 11 fenyőrigót vizsgáltam meg, s 9 esetben - 3 hímen és 6 nőstényen - találtam tolltetvet. Három esetben észleltem erős fertőzöttséget (82, 78, 60 tolltetű). Az irodalmi adatok szerint a fenyőrigón öt faj él, ebből hármat találtam meg: Brueelia intermedia (Hitzsch, 1866): csak egy esetben - 14 ê, 11 9, 16 L - fordult elő. Magyarország faunájára új faj. Brueelia marginata (Burmeister, 1838): mind a 9 fenyőrigón megtaláltam: 62 Ő, 48 9, 28 L -. Mind a 138 egyedet a háti részről gyűjtöttem be. Ezt a fajt valamennyi kutató kimutatta már hazánkból. Menacanthus sp.: 1 esetben erős fertőzöttseggel: -6 6, 49, 62 L R e g u l u s r e g u l u s (L.) Egyetlen nőstény királykából, a háti részről 10,2 1 Philopterus reguli (Denny, 1842) került elő. Magyarország faunájára új faj. 32. M u s c i c a p a s t r i a t a (Pall.) 3 megvizsgált egyedből csak egy nőstény volt fertőzött. A nyaki tájékról 1 á Philopterus desertus Zlotorzycka, 1964=? fringilláé került elő. Uj faj Magyarország faunájában. 33. S t u r n u s v u l g a r i s L. A vizsgált 5 (2 o, 3 9) gazdaállat mindegyikén találtam toll tetvet. Az egyik 9 seregély volt az, amelyről 4 Mallophaga-faj került elő. A tolltetveket leginkább a háti és nyaki részen találtam. Az irodalmi adatok szerint 5 faj fordul elő,s én 4 fajt meg is találtam: A Brueelia nebulosa (Burmeister,1838): 5 eset-

12 ben fordult elő elég nagy egyedszámmal (18 á, 58 9, 17 L). Egy gazdaállatról maximum 36 egyed került elő. Ezt a fajt a PRH is említi. Menacanthus? mutabilis Blagoveshtchensky, 194-0: csak 1 esetben fordult elő. Magyarország faunájára új faj. Myrsidea cucullaris (Hitzsch,1818) 2 esetben fordult elő - 2 <3, 2 9, 2 L -. Hazánk területéről SASVÁRI-SCHÄFER (1964) mutatta k i. Sturnidoecus sturni (Schrank, 1776): 4 esetben fordult elő, két esetben magas egyedszámmal. Egyszer csak a lárváját találtam. Összesen: 20 á, 14 9, 36 L került elő. Ezt a fajt valamennyi kutató kimutatta hazánk területéről. 34. P a s s e r d o m e s t i c u s (L.) 60 házi verebet vizsgáltam meg, s 28 esetben - 18 á, 9 9, 1 juv. - (46,6 %) találtam tolltetvet. Egy gazdaállatról maximum 19 mallophagát gyűjtöttem. Egy gazdán átlag 3-4 tolltetű élősködött. Feji és nyaki részen 12 esetben, hátról 8, szárnyról 7 és hasi tollakról 1 esetben kerültek elő a tolltetvek. 26 e- setben a gazdaállaton csak 1, két esetben pedig 2 tolltetű-faj fordult elő. Korábban kimutattam, hogy a téli és tavaszi időszakban jobban fertőzöttek a házi verebek, mint nyáron vagy ősszel (RÉKÁSI, 1970). Egy későbbi, alapos vizsgálat döntheti el, hogy a populáció sűrűségének milyen szerepe van a fertőzésben. Az irodalmi adatok szerint 6 faj fordul elő, de én csak 3 fajt.találtam. Srueelia cyclothorax (Burmeister, 1838): 5 esetben 14 egyeddel(3 3, 6 9, 5 L) fordult elő. BÁLÁT csak a Passer montanus fajról mutatta ki hazánk területéről. Philopterus fringillae (Scopoli, 1772): 23 verében 87 egyed (27 á, 29 9, 31 L) élt. Egy verében maximálisan 19 példányt találtam. Ez a tolltetű-faj a házi veréb gyakori élősködője. Már BÁLÁT is ki mutatta hazánk területéről, Sturnidoecus ruficeps (Hitzsch, 1866): egy esetben fordult elő 1 9 egyed. A Passer domesticus fajról most került első ízben leírásra, BÁLÁT is a Passer montanus fajon találta meg. A verebek begyűjtését magam végeztem el, így a szakszerű izolálás az elejtés pillanatától garantált. 35- P a s s e r m o n t a n u s (L.) 18 mezei verebet vizsgáltam meg, s ebből tizenkettőn (5 á, 7 9) (66,6 %) találtam tolltetvet. Egy gazdaállatról maximum 26, 226

13 minimum 1 Mallophagát (átlag 11-12) gyűjtöttem. Legtöbbször a háti és nyaki részekről kerültek elő a tolltetvek. Az irodal mi adatok szerint 4 faj fordul elő, ebből 3 fajt meg is találtam. 3 esetben a gazdaállaton 1, hat esetben 2, három esetben 3 faj fordult elő: Brueelia cyclothorax (Burmeister, 1838): 8 mezei verében 46 egyed (12 <$, 19 9, 15 L) fordult elő. (13 volt a maximum.) Philopterus montani (Zlotorzycka, 1964): 6 esetben 24 egyeddel (5 á, 8 9, 11 L) fordult elő.egy gazdaállaton maximum 12 egyed volt található. Magyarország faunájára új f a j. Sturnidoecus ruficeps (Nitzsch, 1866): 10 esetben 66 egyeddel (11 á, 23 9, 32 L) fordult elő. Egy gazdaállaton maximum 17 e- gyed volt található. 36. C o c c o t h r a u s t e s c o c c o t h r a u s t e s (L.) Négy meggyvágóból 2 (19, 1 sex?) egyed volt fertőzött. 1 ő, 1 9, 1 L Brueelia juno (Giebel, 1874) került elő a szárnyakról. A kitömött példány Budapestről került a bácsalmási Gimnázium gyűjteményébe. Magyarország faunájára új f a j. 37. E m b e r i z a c a l a n d r a L. 1 cs gazdaállatról került begyűjtésre a háti részről a 3 L Philopterus? cumulatus Zlotorzycka, Magyarország faunájára új faj. 38. E m b e r i z a s c h o e n i c l u s L. Két vizsgált nádi sármányból 1 9 volt fertőzött Philopterus? residuus Zlotorzycka, 1964 =?citrinellae 1 <S egyeddel, amely a szárnyról került elő. Magyarország faunájára új faj. A madarakról előkerült tolltetvek felsorolása MALLOPHAGA, A m b l y c e r a MEHOPOHIDAE 1. Ciconiphilus decimfasciatus (Boisduval-Lacordaire, 1835).

14 Legends to figures - A képek jegyzéke 1. Brueelia intermedia (Nitzsch, 1866) 9 ex: Turdus pilaris 2. Brueelia intermedia (Nitzsch, 1866) S ex: Turdus pilaris 3. Brueelia juno (Giebel, 1874) 9 ex: Coccothraustes coccothraustes 4. Brueelia tasniemae Ansari, ex: Corvus frugilegus 5. Brueelia tasniemae Ansari, ex: Corvus frugilegus 6. Columbicola columbae bacillus (Giebel, 1866) 9 ex: Streptopelia decaocto 7. Columbicola columbae bacillus (Giebel, 1866) $ ex: Streptopelia decaocto 8. Cummingsiella ovalis (Scopoli, 1763) 9 ex: Numenius arquata 9. Cummingsiella ovalis (Scopoli, 1763) S ex: Numenius arquata 10. Degeeriella fulva (Giebel, 1874) 9 ex: Buteo buteo 11. Degeeriella fulva (Giebel, 1874) S ex: Buteo buteo 12. Menacanthus (mutabilis) 9 ex: Sturnus vulgaris 13. Myrsidea isostoma (Nitzsch) 9 ex: Corvus frugilegus 14. Myrsidea isostoma (Nitzsch) S ex: Corvus frugilegus 15. Oxylipeurus mesopelios colchicus Clay, 1938 S ex: Phasianus colchicus 16. Philopterus (desertus Zlotorzycka, 1964)=? fringillae 8 ex: Muscicapa striata 17. Philopterus reguli (Denny, 1842) 6 ex: Regulus regulus 18. Philopterus (residuus Zlotorzycka, 1964)=? citrinellae S ex: Emberiza schoeniclus (Potó: Kovács J.)

15

16

17 Gazdaállat (Host, Wirt)= továbbiakban: G: Nycticorax nycticorax - Mohács-sziget, Rihai halastó IX Colpocephalum zebra Burmeister, G: Ciconia ciconia - Bácsalmás VIII Menacanthus?mutabilis Blagoveshtchensky G: Sturmis vulgaris - Óalmás I I I Menacanthus sinuatus (Burmeister, 1838). G: Parus maior - Bácsalmás-Mosztonga X Menacanthus sp. G: Palco tinnunculus - Mátételke I. 16., Csikéria IX. 3.; - G: Phasianus colchicus - Bácsszöllős-Doboka X. 17.; - G:.Corvus cornix sardonius - Bácsalmás-Sóstó IX. 19»; - G: Turdus pilaris - Bácsalmás I I Myrsidea cucullaris (Nitzsch, 1818). G: Sturnus vulgaris - Óalmás III.16., - Bácsalmás IV Myrsidea isostoma (Nitzsch, 1866). G: Corvus frugilegus - Csikéria 1968.XI.8., - Bácsalmás 1968.XI.24., Myrsidea picae L G: Pica pica - Óalmás IV.28., Madaras V.IO. 9. Trinoton querquedulae (L., 1758). G: Anas platyrhynchos - Kunbaja IV. 21. MALLOPHAGA, I s c h n o c e r a PHIL OPT ERIDAE 10. Anaticola crassicornis (Scopoli, 1763). G: Anas platyrhynchos - Bácsalmás-Mosztonga I I I. 11. Ardeicola goisagi Uchida, 1953, G: Hycticorax nycticorax - Mohács-sziget, Rihai halastó IX Ardeicola? leucoproctus (Hitzsch, 1866). G: Ardea purpurea - Bácsalmás-Sóstó 1969 V «Brueelia apiastri (Denny, 1842). G: Merops apiaster - Jánoshalma V.29. aunára új fajok és alfajok g = Wirt, Host eue Arten und Unterarten für die Fauna Ungarns

18 14. Brueelia cyclothorax (Burmeister, 1838). G: Passer domesticus - Mátételke XI. 4., Bácsalmás I. 12., I I. 12., IX.17., Katymár, G: Passer montanus - Bácsalmás I I. 1., III.12., (2 esetben), IV. 18., IV.25., VII.7., Bácsszöllos III Brueelia intermedia (Nitzsch, 1866). G: Turdus pilaris - Bácsalmás Brueelia,juno (Giebel, 1874). G: Coccothraustes coccothraustes - Budapest I960. V. 20., Bácsalmás XII Brueelia marginata (Burmeister, 1838). G: Turdus pilaris - Bácsalmás , II.5», II.8., , , II.4., Bácsborsod , Katymár (2 esetben) 18. Brueelia nebulosa (Burmeister, 1838). G: Sturnus vulgaris - óalmás I I I. 16., Bácsalmás IV. 18., I I I. 6., IV. 19., Kunbaja IV Brueelia olivacea (Burmeister, 1838). G: Nucifraga caryocatactes - Katymár-Ólegyen X Brueelia tasniemae Ansari, G: Corvus frugilegus - Csikéria XI.8., Bácsalmás XI. 10., Katymár- Ólegyen V.20., Tataháza XI Campanulotes bidentatus bidentatus (Scopoli,1763). G: Columba palumbus - Bácsalmás X. 22. Capraiella subcuspidata (Burmeister, 1838). G: Coracias garrulus - Kunbaja I964. V Coloceras sofioticus Eichler, G: Streptopelia decaoto - Bácsalmás I968. XI.2., XI.29-, XII. 11., 1969.IV. 25., V. 15., (4 esetben!), V. l6., X. 14., IX. 10., XI.7., Katymár XI.7., Bácsszöllós, III.15., Katymár-Ólegyen V. 20., Mátételke X Columbicola columbae bacillus (Giebel, 1866). G: Streptopelia turtur - Bácsbokod, VI. 2. G: Streptopelia decaocto - Bácsalmás XI.2., XI.24., XI. 29. (2 esetben), XII.11., , IV.18., IV.25., V. I5. (4 esetben), V. 16. (4 esetben), 1971.IX.10. (3 e- setben), XI. 7"., , Katymár XI.7., Bács-

19 szöllos, I. 11., I I I. 15., Katymár-Ólegyen, V. 20., Madaras-Göbölyjárás X.3I. 25. Craspedorrhynchus nisi (Denny, 1842) - G: Accipiter nisua - Óalmáa 1969 I Craspedorrhynchus platyatomua (Burmeiater, 1838) - G: Buteo buteo; Bácsszö'llős X Cummingsiella ambigua (Burmeiater, 1838) - G: Gallinula chloropus dezerter! - Kunbaja I96I. IX. 6. Típus gazdaállata: Capella gallinago Cummingsiella ovalis (Scopoli,1763), G: Numenius arquata - Bácsborsod VII Degeeriella fulva (Giebel, 1874), G: Buteo buteo - Bácsalmás III Degeeriella rufa rufa (Burmeister, 1838). G: Falco tinnunculus - Csikéria IX Esthiopterum gruis (L., 1758), G: Grus grus - Tataháza, III Fulicoffula lurida (Hitzsch, 1818). G: Fulica atra - Madaras III Incidifrons fulicae (L., 1758), G : Fulica atra - Madaras III Lipeurus maculosus maculosus Clay, 1938, G: Streptopelia decaocto -dezerter! - Bácsalmás I968. XI. 24., XI. 29.,G: Corvus frugilegus -dezerter! - Bácsalmás XI.24. Típus gazdaállata: Phasianus colchicus. 35. Lunaceps numenii (Denny, 1842), G: Numenius arquata - Bácsborsod VII Meropoecus meropis (Denny, 1842), G: Merops apiaster - Jánoshalma V Mulcticola hypoleucos (Denny, 1842), G: Caprimulgus europaeus - Bácsbokod X Neophilopterus incompletus (Denny, 1842), G: Ciconia ciconia - Bácsalmás VIII Oxylipeurus mesopelios colchicus Clay, 1938, G: Phasianus colchicus - Óalmás X Penenirmus albiventris (Scopoli, 1763). G: Troglodytes troglodytes - Bácsalmás-Mosztonga X. 23.

20 + 41. Philopterus? alexanderkoenigi (Eichler, 1953), G: Galerida eristata - Bácsalmás Philopterus atratus Nitzsch, 1818, G: Corvus frugilegus - Csikéria XI.8., Katymár-Ólegyen 1969.V Philopterus crassipes (Burmeister, 1838), G: Nicufraga caryocatactes - Katymár-Ólegyen X Philopterus? cumulatus Zlotorzycka, 1964, G: Emberiza calandra - Bácsborsod «Philopterus? desertus Zlotorzycka, 1964, G: Muscicapa striata - Bácsalmás 1969«IX Philopterus fringillae (Scopoli, 1772), G: Passer domesticus - Mátételke XI. 4., Bácsalmás XI.9-, , I I. l., (4 esetben),iii.15. (3 esetben), I I I. 22., IV. 25., VII. 7., IX.17., XI. 1. (2 esetben), XI. 5«(2 esetben), Bácsalmás-Mosztonga, XII.2. (2 esetben), Kunbaja I I. 17. (2 esetben), Óalmás I I I Philopterus? montani Zlotorzycka, 1964, G: Passer montanus - Bácsalmás I I I. 13-, IV. 17., IV.25., V.22., XI.5., Bácsszöllos III Philopterus picae (Denny, 1842), G: Pica pica - Bácsalmás-Mosztonga IV. 13., Óalmás IV. 28., V.27., Bácsalmás-Sóstó V. 18., Madaras V. 26., V. 10., Katymár V.U., Bácsbokod Philopterus reguli (Denny, 1842), G: Regulus regulus - Bácsalmás IV Philopterus? residuus Zlotorzycka, 1964, G : Emberiza f 5 0 schoeniclus - Bácsalmás I I Picicola Candidus (Nitzsch, 1866). G: Picus viridis, - Bácsalmás I I I Quadraceps punctatus punctatus (Burmeister, 1838), F: Larus argentatus-dezerter! Típus gazdaállata: Larus r i d i - bundus. - Bácsalmás-Sóstó I969. XI Rallicola fulicae (Denny, 1842), G: Pulica atra - Madaras I I I Saemundssonia lari (0. Pabricius, 1780), G: Larus argentatus - Bácsalmás-Sóstó XI. 8.

21 55. Strigiphilus? barbatus (Oaborn, 1902), G: Asio ottia - Bácsalmás Strigiphilus? cursitans Nitzsch, I86I, G: Athene noctua - Bácsalmás Sturnidoecus ruficeps (Nitzsch, 1866), G: Passer domesticus - dezerter? - Bácsalmás-Mosztonga XII G: Passer montanus - Bácsalmás I I I. 12., I I I. 13. (2 esetben), IV.17., IV.18., IV.25., V.22., VII.7., XI.5-, Bácsszöllős.1969 I I I Sturnidoecus sturni (Schrank, 1776), G: Sturmis vulgaris - Óalmás I I I. 16., Bácsalmás 1969.IV.18., I I I. 6., Kunbaja IV.16. összefoglalás A hazai madarak tolltetveinek faunisztikai feldolgozásával foglalkozó cikksorozat I. része 12 rendbe tartozó 38 vadmadár-faj vizsgálatának eredményeit ismerteti. Ezeken a madárfajokon 2458 Mallophaga-egyed fordult elő, amelyeket 32 genusba, 57 fajba és 6 alfajba soroltam. Egy esetben csak genusig sikerült a paraziták meghatározása. A tolltetvek közül 16 fajt (2 alfajt) Magyarország faunájára nézve újnak kell tekintenünk. Legtöbbször a Brueelia és a Philopterus nem fajai fordultak elő. A legmagasabb Mallophaga faj szám a Sturnus vulgaris-on, a legmagasabb egyedszám a Corvus frugilegus gazdaállaton volt található. 63 vadmadár-faj 239 egyedének ektoparazitológiai vizsgálatát végeztem el. Ezek közül 42 madárfaj (66,6 %) 133 egyede (55,6%) volt mallophagákkal fertőzve. Még számos olyan vadmadár-faj él hazánkban, amelyekről természetvédelmi okok miatt nem tudtam tolltetveket gyűjteni. A fauna teljes feltárása érdekében hasznos és szükséges lenne a régebben gyűjtött és különböző gyűjteményekben őrzött madarak vizsgálata. Ezért tervezem - és egyúttal az illetékes intézetek támogatását kérem - a Madártani Intézet, a Természettudományi Múzeum, a Móra Ferenc Múzeum, a Tudományegyetemek és a Főiskolák Állattani Tanszékein megtalálható, hiteles lelőhelyi ada- 233

22 tokkal rendelkező bőrbetömött madáranyag átvizsgálását. Szeretném továbbá vizsgálataimat kiterjeszteni az Állatkert élő és elhullott madaraira. Munkám támogatásáért előre is köszönetet mondok. RÉKÁSI, J.: Die Federlinge (Mallophaga) von ungarischen Vögeln I. Aus Ungarn waren bisher nur 220 Mallophaga-Arten bekannt. Aufgrund der hier lebenden Vögelarten und in Kenntnis der Fauna der benachbarten Ländern kann auf das Dreifache der Arten gerechnet werden. Verfasser untersuchte in den Jahren im südlichen Teil des Landes (Bácsalmás, Kom. Bács-Kiskun und Umgebung) 239 Vögel die 63 Arten angehörten und fand auf 133 Exemplaren die 42 Arten angehörten Federlinge. Es konnten insgesamt 2458 Exemplare nachgewiesen werden die durch 57 Arten und 6 Unterarten vertreten waren und 32 Gattungen bzw. 2 Familien angehörten.ferner wird das Vorkommen der Tiere an der verschiedenen Körperteilen der Vögel angeführt u. zw. in quantitativer und geschlechtlicher Verteilung. Für die Fauna Ungarns sind folgende Arten bzw. Unterarten neu: Menacanthus mutabilis Blagoveshtchensky, 1940; Myrsidea isostoma (Nitzsch, 1866); Ardeicola leucoproctus (Nitzsch, 1866); Brueelia juno (Giebel, 1874)> B. tasniemae Ansari, 1957 ; B. intermedia (Nitzsch, 1866); Coloceras sofioticus Eichler, 1950; Columbicola columbae bacillus (Giebel, 1866); Commungsiella oval i s (Scopoli, 1763); Degeeriella fulva (Giebel, 1874); Oxylipeurus mesopelios colchicus Clay, 1938; Philopterus alexanderkoenigi (Eichler, 1953); P. cumulatus Zlotorzycka, 19 p 64 ; P. desertus Zlotorzycka, 1964 ; P. montani Zlotorzycka, 1964 ; P. residuus Zlotorzycka, Auf einem Wirtstier konnten 1-4 Mallophaga-Arten nachgewissen werden. Die meisten Federlings wurden auf einer Saatkrähe (288 Exemplare) angetroffen.

23 Irodalom BÁLÁT, F. - BREIER, Gy.: Beiträge zur Ektoparasitenfauna der Vögel in der Umgebung von Szentgál. - Acta Vet. Acad. Sei. Hung BALÁT, F.: Beiträge zur Mallophaga-Fauna der westlichen Teile Ungarns (Transdanubien). I. - Acta Vet. Acad. Sei. Hung BALÁT, F.: Prispevek k poznani vsenek bulharskych ptaku. - Práce, Brn. Zakl. CSAV, BALÁT, P.: Vsenky z Tatranského národního parku. - Zool. Entom. Listy, 4. (18) BECHET, I. : Mallophage din Republica Populara Romina. - Stud. Cere. Biol BLAGOVESCEHSKIJ, D. I. : Mallophaga Tadzikistana. - Parasit. Sbornik Akad. Hauk SSSR, BRELIH, S. - TOVORHIK, D.: Prispevek k poznavanju tekutov (Mallophaga) Jugoslavije. I. - Bioloski Vestnik BRELIH, S. - TOVORHIK, D.: Prispevek k poznavanju tekutov (Mallophaga) Jugoslavije I I. - Bioloski Vestnik BRELIH, S. - TOVORHIK, D.: Prispevek k poznavanju tekutov (Mallophaga) Jugoslavije I I I. - Bioloski Vestnik 11_ BRELIH, S. - TOVORHIK, D.: Prispevek k poznavanju tekutov (Mallophaga) Jugoslavije IV. - Bioloski Vestnik CLAY, T. - HOPKINS, G.H.E.: The early literature on Mallophaga (Part I I ). - Bull. Brit. Mus. Ent CLAY, T.: Revisions of Mallophaga genera. Degeeriella from the Falconiformes. - Bull. Brit. Mus. Ent

24 CSIKI, E.: A tetvek (Lause). - Rov. Lapok DUDICK, E.: Felhívás tolltetvek gyűjtésére (Aufruf zum Sammeln von Federläusen) - A Természet «1922. DUDICH, E.: Mallophaga. In: ÉHIK, Gy. - DUDICH, E.: A magyarországi emlősök és azok külső rovarélősködőinek határozó táblái Budapest EICHLER, W.: Parasiten. In: Handbuch der Deutschen Vogelkunde, 1-3. Leipzig EICHLER, W.: Deutsche Federlinge I. Genus Brüelia. - Nachrichten des Haturw. Museums der Stadt Aschaffenburg HOPKINS, G.H.E. - CLAY, T.: A check l i s t of the genera species of Mallophaga. - London, KOPKIHS, G. H. E. - CLAY, T.: Additions and corrections to the check l i s t of Mallophaga I I. - Ann. Mag. Hat. Hist. London KEVE, A.: Homenclator avium Hungáriáé Budapest. I960. KÉLER, S.: Die Tierwelt Mitteleuropas Leipzig KÉLER, S.: Bibliographie der Mallophagen. - Mitt. Zool. Mus. Berlin I960. KOHAUT, R.: Subordo Aptera. In: Fauna Regni Hungáriáé, KOPEK, I. : Adatok a háziállatok és a vadon élő állatok "Mallophaga" faunájának ismeretéhez. Állatorvosdoktori értekezés. Budapest KOTLÁN, S.: Über die Blutaufnahme als Nahrung bei den Mallophagen. - Zool. Anz KOTLÁN, S.: A tyúktetű (Die Hühnerlaus). - Zool. Lpk. 12.A PIOTROWSKI, F.: Lice (Phthiraptera) of Mammals in Hungary. - Parasit. Hung P0NGRÁCZ, S.: Magyarország Neuropteroidái. - Rovart. Lapok RÉKASI, J.: Adatok a vadon élő madarak Mallophaga-fertőzöttségéről. - Parasit. Hung

25 SÍÍGUY, E.: Insectes ectoparasites (Mallophages, Anoploures, Si- phonaptères). - Faune de France 43« SCI T ÄFER, L.: Angaben zur Mallophagen-Fauna Ungarns. - Rovart. Közi. Ser. Nov SCHAFER, L.: Mallophages de Hongrie et oiseaux parasités. - Soc. Hist. Hat. de Toulouse STEIHMANN, H.: Rovarok - Insecta. Általános bevezetés. Magyarország Állatvilága. 1_ , Akadémiai Kiadó. Budapest SZABÓ, I. : Gerincesfaunánk felkutatottságának helyzete. - Állatt. Közi. 5_3_ TIMMERMAHN, G.: Revision der bei Seeschwalben schmarotzenden Kletterfederlinge der Gattung Quadraceps (Clay und Menertzhagen). - Zool. Anz TIMMERMAHN, G.: Studies on Mallophaga from the collections of the British Museum (Nat. Hist.) London. - Ann. Mag. Nat. Hist. Ser ZLOTORZYCKA, J.: Mallophaga from birds associated with the water environment in Poland. - Acta zool. cracov. 6_ Érkezett: nov. 30. Dr. RÉKÁSI, J Bácsalmás Hősök tere 8. Hungary