Vinnai Edina A JEGYZŐKÖNYVEZÉS GYAKORLATA EGY EMPIRIKUS VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN

Átírás

1 Vinnai Edina A JEGYZŐKÖNYVEZÉS GYAKORLATA EGY EMPIRIKUS VIZSGÁLAT TÜKRÉBEN A tanulmányban egy FKFP kutatás 1 keretében gyűjtött empirikus adatok alapján mutatom be, hogy a gyakorlatban hogyan zajlanak a rendőrségi kihallgatások, milyen szociológiai és nyelvészeti jellemzőkkel bír a büntetőeljárás egyik legfontosabb eseménye. Az adatgyűjtés során 2000 és 2003 között a rendőrséggel kötött együttműködési megállapodás alapján hangfelvételeket készítettünk gyanúsítotti és tanúkihallgatásokról, valamint szembesítésekről, melynek eredményeként 14 órányi hanganyag készült (további 4 órányi felvételt pedig bírósági tárgyalásokon rögzítettünk). Ezen hangfelvételek alapján fogalmazok meg néhány megállapítást és problémát a rendőrségi jegyzőkönyvezés gyakorlatával kapcsolatban A figyelmeztetések közlése A büntetőeljárásban kiemelt jelentősége van a figyelmeztetések és tájékoztatások közlésének, amit a büntetőeljárásról szóló törvény (továbbiakban: Be.) 3 a hatóságok (a kihallgatást végző rendőr és a tárgyalást vezető bíró) feladataként ír elő, 4 azzal a súlyos következménnyel nyomatékot adva az előírás betartásának, hogy annak elmulasztása, továbbá a közlés elhangzásának jegyzőkönyvben történő rögzítésének hiánya esetén az adott vallomás bizonyítékként nem értékelhető az eljárásban. Nem elegendő tehát az, hogy valóban elhangozzanak a kihallgatáson ezek az információk, hanem ennek és a kihallgatott személy válaszának a jegyzőkönyvben is nyoma kell hogy legyen. A vallomások jegyzőkönyvezésére vonatkozó szabályokat a Be. különböző fejezeteiben találhatjuk: először a VII. fejezetben általános jelleggel rögzíti a bizonyításnak az eljárás valamennyi szakaszában érvényesülő, statikus szabályait, majd a IX. fejezet a nyomozásra, a XI. fejezet pedig a bírósági szakaszra A tanulmány közzététele a TÁMOP-4.2.2/B-10/ jelű projekt részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1 FKFP 0653/2000. számú pályázat ( Nyelvhasználat a jogi eljárásban. Nyelvi átfordítás és ténykonstitúció a jogi tényállás megállapításának folyamatában. ) 2 A jelen tanulmányban csupán két jelenség részletesebb elemzésére szorítkozom, a további elemzést lásd: Vinnai E.: A diskurzus kötött rendje. Kihallgatás és jegyzőkönyvezés a magyar büntetőeljárásban. In: Szabó M. (szerk.): Nyelvében a jog. Nyelvhasználat a jogi eljárásban. [Prudentia Iuris 28.] Miskolc, Bíbor Kiadó, o. 3 Az adatgyűjtés még a régi Be. hatálya alatt történt, az elemzésben azonban az új, július 1-jén hatályba lépett évi XIX. törvény rendelkezéseire hivatkozom két okból is: egyrészt a jegyzőkönyvezés gyakorlatát illetően nem történt jelentős változás a szabályozásban, másrészt egy későbbi kutatás esetén megkönnyíti az adatok összehasonlítását, ha már ennek a kutatásnak az eredményeit is az új Be. szabályai alapján elemzem. 4 Be. 62. A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény elvégzése előtt a cselekménnyel érintett személyt a jogairól tájékoztatja, és a kötelezettségeire figyelmezteti. Ilyen általános jellegű elvárás a régi törvényben még nem szerepelt, ott csupán lehetőséget biztosított a törvény a terhelt és a sértett számára (azaz a nem sértetti szerepben megjelent tanúnak nem!), hogy büntetőeljárási jogairól és kötelezettségeiről a hatóságtól felvilágosítást kérjen. [Régi Be. 44. (5) bek. és 53. (2) c) pont] 1

2 irányadó speciális, dinamikus szabályokat tartalmazza, további részletszabályokat pedig két miniszteri rendeletben valamint a bírósági ügyviteli szabályzatban találhatunk még. 5 Mind a rendőrségi, mind a bírósági szakaszban tett vallomások esetében figyelmeztetni kell a tanút az abszolút (egyáltalán nem hallgatható ki titoktartási kötelezettsége, testi vagy szellemi állapota miatt) és relatív mentességi okokra (megtagadhatja a vallomástételt), 6 továbbá a hamis tanúzás következményeire, 7 a jegyzőkönyvben pedig a tanú ezekre adott válaszát is rögzíteni kell. 8 A terheltet pedig arra kell figyelmeztetni, hogy nem köteles vallomást tenni, vagy azt bármikor megtagadhatja, de amit elmond, az bizonyítékként felhasználható az eljárásban, továbbá itt is előírja a törvény, hogy a terhelt figyelmeztetésre adott válaszát is jegyzőkönyvbe kell foglalni, ennek hiányában ugyanis a vallomása nem vehető figyelembe a bizonyítás során. 9 Ez a veszély azonban a rendőrségi gyakorlatban nem áll fenn: a belső (intranet) rendőrségi program, a robotzsaru jelentősen megkönnyíti a nyomozók munkáját azzal, hogy az adott eljárási cselekménynek megfelelő, előre megszerkesztett nyomtatványok állnak rendelkezésre, melyek eleve tartalmazzák a tanúra vagy gyanúsítottra vonatkozó, kötelezően közlendő figyelmeztetéseket, amiből a kihallgatást vezető tiszt kiválasztja az adott helyzetben relevánsat. Így még véletlenül sem felejtheti el közölni ezeket, ráadásul a kinyomtatott példányon is előre megjelölt helyen kell külön aláírnia a vallomást tevőnek a figyelmeztetést tartalmazó részt. Már a nyomozásra vonatkozó speciális szabályok között találhatjuk azt az előírást, hogy a gyanúsítottal a kihallgatás elején közölni kell a gyanúsítás lényegét az erre vonatkozó jogszabályok megjelölésével. A BM-IM rendelet ezt annyiban pontosítja, hogy a bizonyítékok ismertetése nélkül közölni kell a gyanúsítottal a terhére rótt bűncselekményt megvalósító magatartásának lényegét, és a Btk. szerinti minősítését. Ugyancsak a kihallgatás előtt kell figyelmeztetni a gyanúsítottat arra, hogy védőt választhat, illetve védő kirendelését kérheti. Ha az eljárásban védő részvétele kötelező (ezeket az eseteket az eljárási törvény pontosan meghatározza, pl. ha a gyanúsítottat fogva tartják, ha fiatalkorú stb.), akkor a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, akkor a rendőrség rendel ki védőt számára. Ha a gyanúsított rögtön 5 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól (a továbbiakban: BM-IM rend.); 14/2003. (VI. 19.) IM rendelet a bírósági eljárásban az eljárási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítéséről (a továbbiakban: IM rend.); 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet a bírósági ügyvitel szabályairól (a továbbiakban: Büsz.) 6 Be Be. 82. (2) A tanút a kihallgatása elején a mentességi okokra és a jogaira figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe (3) ( ) Ha a tanú vallomástételének nincs akadálya, figyelmeztetni kell arra, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá arra, hogy a hamis tanúzást a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. 8 A régi Be. alapján még nem kellett szó szerint jegyzőkönyvezni a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát. Mivel azonban a jegyzőkönyvek továbbra sem kérdés-felelet formában rögzítik az elhangzott diskurzust, ezért jelenleg is az a gyakorlat él, amit a kutatásban rögzített hangfelvételeken megfigyelhetünk, miszerint a megértette-e a figyelmeztetést? kérdésre adott igen vagy meg válaszok megértettem a figyelmeztetést formában kerülnek a jegyzőkönyvbe (2) A terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Figyelmeztetni kell arra is, hogy amit mond, illetve rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. 2

3 a figyelmeztetés elhangzása után kijelenti, hogy sem most, sem később nem kíván védőt megbízni, a kihallgatást végző nyomozó azonnal védőt rendel ki. A kihallgatás jegyzőkönyvezésére vonatkozó formai szabály, hogy a gyanúsított vallomását egyes szám első személyben fogalmazva, a gyanúsított jelenlétében kell jegyzőkönyvbe foglalni. Ez az előírás nyilvánvalóan a tanú kihallgatására is vonatkozik, de külön nem szerepel a szabályok között. A kutatásban rögzített tanúkihallgatások hangfelvételein azt tapasztalhatjuk, hogy a nyomozók a mentességi okok közül csupán azt a két relatív akadályt szokták megemlíteni, hogy megtagadhatja a vallomástételt a terhelt hozzátartozójaként, vagy ha vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Ez feltehetően abból adódik, hogy az üggyel kapcsolatos korábbi információk alapján a nyomozó számára már nyilvánvaló lehet, hogy például a titoktartási kötelezettség, vagy a fogyatékos állapot nem áll fenn az adott személy vonatkozásában, ezért az ezekre való figyelmeztetés szükségtelen. A gyanúsítotti kihallgatásokon pedig azt tapasztalhatjuk, hogy valamennyi, a törvényben előírt figyelmeztetést közlik a nyomozók. Az is nyilvánvalóvá válik azonban a felvételekből, hogy a kihallgatást végző rendőrök nagyon különböző módokon és stílusban tesznek eleget a figyelmeztetések közlésére irányuló kötelességüknek, és gyakran előfordul, hogy bár valóban elhangzik a törvényben előírt tájékoztatás, figyelmeztetés, a közlés módja formálissá teszi azt, így nem tölti be valódi funkcióját. Ezt az állítást természetesen nehéz bizonyítani, és csupán a hangfelvételek meghallgatásával lehet alátámasztani. Ha azonban a jövőben lehetőség lesz a kutatás folytatására, akkor az amerikai szakirodalomból ismert tesztelés módszerével igazolni (avagy cáfolni) lehetne ezt a megállapítást. 10 Ennek lényege az lenne, hogy ugyanazt a szöveget (jelen esetben a tanúra vagy gyanúsítottra vonatkozó tájékoztatás, figyelmeztetés szövegét) többféle stílusban elmondva (pl. hadarva, kizárólag a törvény szövegére szorítkozva; lassan, érthetően, de ugyancsak a törvény szövegét megismételve; illetve a törvény szövegét kissé átfogalmazva, nem jogi terminusokkal kiegészítve közérthetően megfogalmazva) magnóra rögzítenénk, amit aztán laikusokkal meghallgattatnánk, és ezt követően kérdésekre válaszolva tesztelnénk, hogy mennyire értették meg az elhangzott szöveget és annak lényegét, tartalmát. 2. A kérdés-felelet-gépelés jegyzőkönyvezési technika nehézségei és következményei A nemzetközi jog és nyelv szakirodalomban vannak hagyományai a rendőrségen alkalmazott jegyzőkönyvezési módszerek kutatásának és kritikus értékelésének mind az Egyesült Államokban, mind Európában. Hollandiában Martha L. Komter foglalkozik immáron két évtizede a rendőrségi jegyzőkönyvezés kutatásával, 11 és megállapításai sok esetben a magyar gyakorlatra is vonatkoztathatóak. Ilyen például az a megfigyelése, hogy a nyomozó saját szavaival, a jogi szempontoknak alárendelve, egyes szám első személyben rögzíti a jegyzőkönyvben az elhangzottakat, melynek eredményeként a köznapi nyelv és a jogi szaknyelv furcsa keveréke, egy ún. hibrid nyelvi stílus alakul ki, ami természetszerűleg 10 John Conley és William O Barr a hetvenes években az észak-karolinai bíróságokon végzett kutatásaikban alkalmazták a tesztelés módszerét a különféle nyelvhasználati stílusok által a hallgatóságban kiváltott eltérő hatások bemutatására. Lásd: Conley, J. O Barr, W.: Rules versus Relationships: The Ethnography of Legal Discourse. University of Chicago Press, Összegzését magyarul lásd: Vinnai E.: A bírósági nyelvhasználat kutatása az angolszász jogrendszerben. In: Doktoranduszok Fóruma október 30. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának szekciókiadványa. Miskolc, 2001, o. 11 Komter, M. L.: Dilemmas in the courtroom. A Study of Trials of Violent Crime in the Netherlands. Mahway, New Jersey London, Lawrence Erlbaum,

4 torzításokat eredményez a laikus narratívában. 12 Emellett a jegyzőkönyvből az sem derül ki, hogy pontosan mi is hangzott el a kihallgatott személy és a nyomozó között, és hogyan zajlott az egész kihallgatás (például milyen kérdéseket és milyen sorrendben tett fel a nyomozó, ennek során felmerülhetett-e a befolyásolás veszélye stb.). Azt is megállapítja Komter, hogy a nyomozónak egyszerre két, egymásnak sok szempontból ellentmondó elvárásnak kell megfelelnie: egyrészt hatékonyan le kell folytatnia a kihallgatást, de egyidejűleg az egész párbeszédet írásban is rögzítenie kell, így ami jó technika vagy taktika lenne a kihallgatás szempontjából, az nem kedvez a jegyzőkönyvezésnek, és fordítva. Ebből a kettős feladatból alakult ki a gyakorlatban az a jegyzőkönyvezési módszer, hogy a nyomozó feltesz egy kérdést a kihallgatott személynek, aki erre válaszol, de a történetmesélését minduntalan félbeszakítja a nyomozó, hogy (rövidítve és átfogalmazva, de egyes szám első személyben, mintha a kihallgatott személy saját szavai lennének) legépelje, ami elhangzott. Ezt nevezi Komter a kérdés-felelet-gépelés módszernek, ami a magyar rendőrségi gyakorlatban is létező és alkalmazott technika. Magyarországon ez a jegyzőkönyvezési metódus némiképp módosulva ugyan a bírósági tárgyalásokon is működik, ahol a kérdés-felelet-diktálás volt megfigyelhető a kutatás idején, amikor a bíró a közte és a kihallgatott személy közt lezajlott, gyakran hosszú percekig tartó párbeszédet végül ugyancsak a saját szavaival, átfogalmazva, egyes szám első személyben diktálta magnóra. Ez a gyakorlat némiképp módosult 2004 óta, amikortól külön jegyzőkönyvvezető látja el ezt a feladatot, de a magnóra diktálást sok bíró még mindig alkalmazza. A kérdés-felelet-gépelés jegyzőkönyvezési technika tehát Magyarországon is nagyon hasonló módon működik, mint Hollandiában. A kutatásban gyűjtött hanganyagok alapján pedig az is feltérképezhető, hogy milyen módszereket választanak a magyar nyomozók annak érdekében, hogy egyszerre tudjanak megfelelni a kihallgatás és a jegyzőkönyvezés feladatának. A felvételeken a következő három megoldással találkozhatunk: 1. A laikus által elmondottakat a nyomozó összefoglalja, átfogalmazza olyan formában, ahogyan azt jegyzőkönyvezni szeretné, majd megerősítést kér a kihallgatottól ( igaz?, ugye? ), és ha megkapja, legépeli az általa megfogalmazott mondato(ka)t. 2. A nyomozó gépelés közben félhangosan olvassa, amit éppen a számítógépen rögzít, így a laikus közbeszólhat, korrigálhatja a leírt mondatokat. 3. A már begépelt szöveget utólag felolvassa, és ehhez fűzi a következő kérdést. A kihallgatott személynek minden esetben lehetősége van tehát közbeszólni, javítani mindazt, amit a nyomozó a jegyzőkönyvben rögzít, de erre a felvételek tanúsága szerint legalábbis ritkán kerül sor. Az Egyesült Államokból, ahol már több évtizedes hagyománya van a jog és nyelv kapcsolódási pontjait vizsgáló jog és nyelv irányzatnak, most csupán Roger Shuy néhány megállapítását idézem fel, 13 melyek egytől-egyig a magyar gyakorlatra vonatkoztatva is megállják a helyüket: a laikus narratív elbeszélését a rendőr úgy foglalja a jegyzőkönyvbe, hogy azt további részletekkel egészíti ki, melyek valójában el sem hangzottak a laikus szájából; a szóbeli közlések homályosságát a rendőr igyekszik eloszlatni az írott szövegben; a laikus egyszerű tő- és töredékes mondatai bővített, összetett mondatokká válnak a jegyzőkönyvben; a laikus nyelvezete legalább egy regiszterrel feljebb, középosztálybeli szintre emelkedik; 12 Komter M. L.: Rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvek összeállítása Hollandiában. In: Szabó M. (szerk.): Nyelvében a jog. Nyelvhasználat a jogi eljárásban. [Prudentia Iuris 28.] Miskolc, Bíbor Kiadó, o. 13 Shuy, R. W.: The Language of Confession, Interrogation, and Deception. London: Sage,

5 a bíróság az írott jegyzőkönyvekben szereplő, a rendőrtisztek által megfogalmazott mondatokat teljes egészében a tanúnak tulajdonítja. A kihallgatás során zajló kommunikációt úgy is jellemezhetjük tehát, mint folyamatos intralingvális (nyelven belüli) fordítások sorozatát, ahol a laikus saját szavaival (laikus kódon) előadott története egy másik nyelven (jogi kódon) kerül rögzítésre, ami jelentős változtatásokkal, torzítással jár. Ezzel az a legfőbb probléma, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvek tartalmát, azaz az egyik legfontosabb bizonyítékot az eljárás későbbi szakaszaiban mindenki az eredeti laikus narratíva adekvát megfelelőjének, azzal egyenértékűnek tekinti, holott valójában nem az. Ez az egyik oka annak (és ezt a hangfelvételek is alátámasztják), hogy a laikusok a bírósági tárgyaláson felolvasott vagy ismertetett rendőrségi jegyzőkönyvből gyakran nem ismerik fel a korábban a rendőrségen tett vallomásukat. A következő táblázat azt szemlélteti, hogy szélsőséges esetben milyen hatalmas különbség lehet aközött, amit a laikus elmond a kihallgatáson, és ami a jegyzőkönyvbe kerül. Az eset azért szélsőséges, mert a kihallgatott személy erősen dadogott, így az átlagosnál is kevesebbet és alacsonyabb regiszterben beszélt, a nyomozó viszont az eset előzményeiből már tudta, hogyan zajlottak az események, és így ki tudta egészíteni az elhangzott töredékes mondatokat. 5

6 Intralingvális átfordítás laikus kódról jogi kódra Gyanúsított vallomása Jegyzőkönyv Hát hát hogy, hát hogy Amikor Sz-nével vitatkoztunk, ő Meglöktem, mert hát mer neki akart akart a fiamnak menni. menni a fiamnak. Hát ö hát ö hát hát hát hát hát Én a fiam védelmére keltem. Meeglöktem. Nem ütöttem meg, tehát nem Semmi nem volt. bántalmaztam, sem ököllel nem ütöttem,sem nem rugdostam. (Bólintás kérdésre.) Egy alkalommal löktem neki a falhoz. Nekiesett a falnak o-olyan részeg volt Ekkor ő nekiesett a falnak. Eléggé ittas is volt. Föl-földre, a földre esett és Amikor vitatkozni kezdtünk, nem Nem. láttam Sz-nén sérülést, és amikor Hát ö. felállt a földről Nem láttam végképp rajta. Nem láttam rajta, hogy hogy hát hogy hát mert izé a lépcsőházban is olyan világítás van, hogy ne-nem lehet jóformán lá-látni. A-akkor. akkor sem, sőt nem is vérzett. Akkor sem. Nem vérzett. Hát, hát én, hát, hát mit mondjak? E-ez Pár pillanat alatt történt. egy pár pillanat volt, amikor ez megtörtént mi be is me-ment Én nem foglalkoztam v-vele. Én nem foglalkoztam vele, talán meg sem vártam, amíg feláll a földről, hanem bementünk a lakásba. Igen. Én, én n-nem, hát én nem hallottam, csa-csak any-annyit hogy izé átkozódott úgy hogy hát mondta, hogy a büdös kurva anyádat meg hát na olyan Én akkor sem, később sem hallottam, hogy fájlalta volna valamilyét, csak iszonyúan átkozódott, szitkozódott. 6

7 Azon túl, hogy a kérdés-felelet-gépelés jegyzőkönyvezési technika jelentősen torzítja a laikus narrációt, további problémákat is magában rejt. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy nagymértékben akadályozza a laikusnak azt a lehetőségét, hogy vallomását összefüggően, megszakítás nélkül adja elő. Pedig pszichológiai vizsgálatok már hosszú ideje azt mutatják, hogy egy elbeszélőtől akkor várhatjuk az emlékek legteljesebb és legpontosabb felidézését, ha először hagyják szabadon beszélni, majd ezt követően tesznek fel kérdéseket a homályos vagy ellentmondó részletekre vonatkozóan. Egy múltbeli eseményre vonatkozó szabadon előadott visszaemlékezés, elbeszélés tehát sokkal pontosabb és hitelesebb, míg a kérdésekre adott válaszokban lényegesen több a téves információ, még akkor is, ha a kérdező nem akarja szándékosan befolyásolni a válaszadót. 14 A régi Be. mind a tanú, mind a terhelt vonatkozásában ennek megfelelően szabályozta a kihallgatás menetét, 15 az új Be. viszont a tanú esetében ezzel ellentétesen, de legalábbis félreérthetően fogalmaz. 16 Ennek ellenére feltételezhető, hogy a gyakorlatban továbbra is az a megoldás működik, amit a felvételek szerint még a régi Be. hatálya alatt követtek a nyomozók. A gyakorlatban (a hangfelvételeken) azt tapasztaljuk, hogy az egész kihallgatás a jegyzőkönyvezésnek van alárendelve, így a laikusoknak egyáltalán nincs lehetőségük arra, hogy először összefüggően, az általuk lényegesnek tekintett részleteket kiemelve, saját szavaikkal végigmondjak mindazt, ami szerintük fontos volt az események során. Ehelyett néhány mondat után a nyomozó félbeszakítja őket, hogy le tudja gépelni az elhangzottakat, majd jó esetben újra felkínálja a lehetőséget az összefüggő narrációra, amit aztán ismét kénytelen lesz félbeszakítani a jegyzőkönyvezés miatt. A törvény nem írja elő a szó szerinti jegyzőkönyvezést, és erre feltehetően nincs is szükség az esetek többségében, de az összefüggő előadásra sincs lehetőség, mivel a nyomozók, bármilyen rutinosak is legyenek, nem tudják egyidejűleg vezetni a kihallgatást és gépelni a jegyzőkönyvet, hanem újra és újra kénytelenek megszakítani a történet folyamatos előadását. A következő részletben arra láthatunk példát, hogy a kihallgatás oly mértékben a jegyzőkönyvezésnek van alárendelve, hogy a gyanúsított szinte diktálja a vallomását. A felvétel szembesítésen készült, ahol a feleknek elvileg egymással kellene vitázniuk, ütköztetniük az egymásnak ellentmondó állításaikat, hogy kialakuljon egy olyan feszültség, ami arra készteti a hamis információkat közlő felet, hogy a szituáció hatására megváltoztassa álláspontját, és bevallja az igazat. Olyan körülmények között azonban, amit az a helyzet teremt, hogy az elhangzó információkat egyidejűleg írásba is kell foglalni, erre egyáltalán nem nyílik mód. Ehelyett a felek az esetek többségében a nyomozóhoz és nem egymáshoz beszélnek. A jel arra utal, hogy a beszélő a beszéd végén fennhagyja a hangsúlyt, jelezve, hogy amint lehet, folytatni kívánja a mondatot. Ez bizonyítja, hogy a gyanúsított a rendőr külön kérése nélkül olyan tempóban fogalmazza meg a mondanivalóját, hogy az le tudja gépelni, ennek érdekében akár a mondat közepén is félbeszakítja mondandóját. (13. és 14. sor) Felismeri ugyanis ennek a beszédhelyzetnek a furcsaságát, miszerint nem csak az a fontos, amit elmond, hanem azt rögzíteni is kell a vallomással egyidejűleg. Az is nagyon érdekes, hogy még a személyes névmásokat is helyesen használja a tanú (egyes szám második személyben, mintha a másik tanúhoz beszélne, holott valójában a nyomozóhoz intézi szavait), úgy, ahogy annak a jegyzőkönyvbe kell kerülnie. 14 Kertész I.: A kihallgatási taktika lélektani alapjai. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Régi Be. 64. (1) A tanúnak módot kell adni arra, hogy vallomását összefüggően adhassa elő. Ezután a tanúhoz kérdések intézhetők ( ). 87. (4) A terheltnek módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadhassa. Ezután kérdések intézhetők hozzá ( ). 16 Be. 88. (1) A kihallgatása során a tanú a hozzá intézett kérdésekre válaszol, de arra is módot kell neki adni, hogy a vallomását összefüggően előadja; ( ). 7

8 Szembesítés csalás ügyben 17 1 K: K. úr, az előbb elhangzottak így voltak, nem így voltak? 2 G: Hát részben, részbe volt csak így (7 sec, K. gépel) 3 K: Igen, mert? 4 G: Mert hát a J. az részbe hallomásra és mondás alapján tett tanúvallomást (9 5 sec, K. gépel) 6 K: Igen 7 G: A H.J. faszáll fabefaszállítóval kapcsolatosan. A fát nem nekem szállította (3 8 sec) [hanem] 9 K: (lassan olvassa félhangosan, amit gépel) [tóval] kapcsolatosan fát nem nekem 10 szállította hanem 11 G: hanem L. és társa bt-nek (4 sec, K. gépel) 12 K: Igen 13 G: Ezt tudom igazolni az általad (5 sec, K. gépel) köbözés átvétellel, saját kezű 14 köbözés átvétellel 15 K: (lassan olvassa félhangosan, amit gépel) az általad átvett köbözés átvétellel, 16 igen 17 G: és az teljes mértékig ki lett fizetve, én fizettem ki (10 sec, K. gépel) Már ebből a rövid elemzésből is érzékelhető, hogy mennyi és milyen komoly nehézségekkel és problémákkal terhelt a büntetőeljárásban a vallomások jegyzőkönyvezésének gyakorlata és azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, hogy ez más országok eljárásaira is igaz. Fontos felhívni a jogalkalmazásban tevékenykedők figyelmét arra, hogy egy nyelvi szempontból problémás eljárás jogi szempontból is aggályokat vethet fel, és tudatosítani kell, hogy ez egy bizonyos mérték után a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét vonhatja maga után. Oda kell tehát figyelni arra, hogy mi és milyen formában, stílusban kerül a rendőrségi, majd a bírósági jegyzőkönyvekbe, és sokkal nagyobb körültekintéssel lenne szükséges a vallomásokat írásban rögzíteni. THE PRACTICE OF RECORDING TESTIMONIES IN THE LIGHT OF AN EMPIRICAL RESEARCH Similarly to the outcomes of previous research projects in the United States and in the Netherlands, and according to the observations of the first empirical law and language research in Hungary, we may conclude that the practice of recording police interrogations is highly problematic. In this paper two conclusions are formulated. Firstly, the way of communication of warnings and information by police officers makes it formal and futil, therefore these warnings are inadequate to fulfill their original goal. Secondly, the so-called question-answer-typing method of recording testimonies impedes laymen to tell their own stories in a way they wish, because the whole interrogation is subordinated to the task of recording, what causes huge distortions in the original lay narrative. 17 Alkalmazott jelzések: G gyanúsított K kihallgató tiszt [ ] párhuzamosan elhangzó, egymást fedő közlések ( ) megjegyzések dőlt a jegyzőkönyvbe kerülő szöveg, amit gépelés közben a nyomozó hangosan mond 8