Magyar orvostörténeti vonatkozású kéziratok a bécsi Nemzeti Könyvtárban

Átírás

1 Magyar orvostörténeti vonatkozású kéziratok a bécsi Nemzeti Könyvtárban Az osztrák Nemzeti Könyvtár három nagy kötetben most adta ki új kéziratkatalógusát (Katalog der abendländischen Handschriften der Österreichischen Nationalbibliothek. Series nova" (Neuerwerbungen). Von Otto Mazal, Franz Unterkircher. Wien, , Prachner). A katalógus az újabb" szerzeményeket, vagyis az előző nyomtatott katalógus óta a könyvtárba került műveket írja le. Ez azt jelenti, hogy csaknem száz év alatt gyűjtött anyagot tár fel, mert az 1870 óta beszerzett kéziratokat ismerteti. A katalógus a hasonló művek szokásainak megfelelően igen gondosan írja le az egyes kéziratokat: közli a szerző nevét, a mű címét, a keletkezés helyét és idejét, a terjedelmet, a megállapítható tulajdonosokat, az érdekesebb bejegyzéseket stb. A katalógus átnézése során számos olyan művet is találtunk, amelyek a magyar orvostörténeti kutatást is érdekelhetik, s ezeket a katalógus leírásai alapján ismertetjük. A magyar orvostörténeti vonatkozású kéziratok első csoportjába hazai ásvány- és gyógyvizekkel foglalkozó műveket sorolhatunk. Ezek mind Tognio Lajos hagyatékából kerültek az osztrák Nemzeti Könyvtárba. Tognio Lajos ( ) a pesti egyetemen 1824-től haláláig az általános kór- és gyógytan tanára volt. Idegen létére szemben állt a reformkor, a szabadságharc és az elnyomatás időszakának a nemzeti törekvé-

2 sei vel. Jelentős érdemeket szerzett azzal, hogy Kitaibel és Schuster után a hazai gyógyvizek tudományos feltárását és a gyógyításba való hatékonyabb bekapcsolását szorgalmazta. Tudományos munkássága is elsősorban erre terjedt ki. Maga 519 ásványvizet elemzett, de kevés megértésre talált, nagyobb műve életében nem is jelent meg. Vizsgálatairól azonban feljegyzéseket készített, összeállította a magyarországi gyógyvizek jegyzékét stb. Ezek a kéziratai halála után a bécsi Nemzeti Könyvtárba kerültek, s ott már korábban feldolgozták őket, ezért a most megjelent katalógusban már nem szerepelnek. A magyar orvostörténészek figyelmét Dániel Elemér már 1938-ban felhívta rájuk (Tognio Lajos, Orv. Hetil p.). ő le is írta az általa megtalált 31 kéziratot, s azokat egy kivételével Tognio tollából származottaknak mondta. A leírások között azonban már az első ( Hydrogaphica Hungarica"!) azt a gyanút kelti, hogy itt nemcsak Tognio saját művei szerepelnek, hanem Kitaibel Páléi (és esetleg Schuster Jánoséi) is, hiszen Hydrographica Hungária címmel rendezte sajtó alá és adta ki 1829-ben Schuster János Kitaibelmk a gyógyvízkutatásokkal foglalkozó feljegyzéseit. A Tognio-kéziratok között találunk még 6 olyan művet, amelyek címűk alapján Kitaibel soproni, bánáti, beregi, nagyváradi, máramarosi útijegyzeteit, illetve Kitaibel levelezését tartalmazzák. Ezeket Tognio valószínűleg az eredetiből kivonatolta és foglalta össze, erre utal a többnyire latin címekben szereplő excerpta... collecta a F. L. de T." kitétel., A bécsi Nemzeti Könyvtár most megjelent kéziratkatalógusában a Dániel Elemér által már leírt 31 műhöz további hat kéziratot találunk, amelyek ugyancsak Tognio hagyatékából kerültek Bécsbe. Ezek közül egy sem Tognio saját műve. Az egyiken (és ez éppen egy Kitaibelkéziratl) egy feljegyzés elárulja, hogy az 1835-ben Schuster János ajándékaként került Tognio birtokába. Schuster 183ß-ban halt meg. Elképzelhető tehát, hogy miután Kitaibel művét 1829-ben már kiadta, a nála levő Kitaibeí-kéziratokat és egy-két más gyógyvíz-tárgyú művet Tognionak ajándékozta. A hat említett kézirat a következő: Kitaibel Pál: Relatio super itinere, quod a. c fine rerum naturalium inquirendarum susceptum et peractum est. A 22 nagyméretű levélből álló sajátkezű kéziratot Kitaibel 1802, december 31-én keltezte. Ez a kézirat került Schuster ajándékaként 1835-ben Tognio birtokába. (Könyvtári jelzete: Ser. n. 3.) Persa István : Dissertatio de thermis Budensibus. A 23 levélből álló latin nyelvű kézirat a katalógus szerint 1800 körül készült. Ez a kormegállapítás talán téves, mert Persa István a XVIII. század közepén volt pesti városi orvos. (Jelzete : Ser. n. 2.) Vüsztinger, Joseph : Statistische Beschreibung des Palityer Sees und seiner anliegenden Gegend. A palicsi tóval foglalkozó kézitat 8 levél terjedelmű, és 1820-ban készült Theresienstadtban. Tognio birtokában egy másolat volt, amelyet azonban az eredetivel egybevetettek. Vüsztin-

3 ger mérnök és építési felügyelő volt Theresienstadtban, Csehországban (a város mai neve: Terezin) ben elkészítette Székesfehérvár térképét is, amelyet Pesten Trentsenszky József metszett kőre. (Jelzete: Ser. n. 5.) Patkovich József: Schriften über die Heilquellen von Harkány in Ungarn. A 139 levélből álló kézirat nem egységes mű, hanem 1824 és 1830 között készült, többnyire német, kisebb részben latin feljegyzések gyűjteménye. A harkányi fürdő és a víz gyógyhatásának a leírásán kívül tartalmaz jegyzékeket a fürdővendégekről 1826-ból, 1827-ből és 1828-ból, továbbá kórtörténeteteket, végül egy javaslatot tervrajzzal a fürdőterület parkosítására. Patkovich József pécsi városi főorvos ban német nyelven, 1846-ban pedig magyarul is kiadta Harkányban szerzett tapasztalatait (A harkányi hévvíz gyógyereje. Pest, p.), s még 1851-ben a Zeitschrift für Natur- und Heilkunde című folyóiratba is írt a harkányi fürdőről. A bécsi kézirat mindezekhez a munkáihoz készült feljegyzéseit tartalmazza. (Jelzete: Ser. n. 1.) Berks, Peter Maria Edler von : Ansichten über die Mineralquellen bei Walpo, Slavonien, Gespannschaft Weröcze, Freyherrlich Hilleprand v. Prandauische Herrschaft. Besuch derselben am 1. und 2. August A 12 levél terjedelmű német kézirat 1835-ben Pécsett készült. Berks kerületi bányaigazgató és m. kir. földmérő volt. (Jelzete: Ser. n. 7.) Saárosy József: Heilversuche mit Czigelka's jodhaltigem Wasser. Vorgetragen in der Vereins-Versammlung am 11. März. A 8 levél terjedelmű kézirat valószínűleg a Budapesti Kir. Orvosegyesületben tartott előadás fogalmazványa, hiszen az egyesületnek Saárosy eperjesi főorvos vidéki lévén levelező tagja volt. A kéziratkatalógus szerint valószínűleg 1844-ben készülhetett, mert a kéziraton szereplő feljegyzés szerint Tognio szept. 13-án dr. Török" jóvoltából jutott hozzá. (Ez a Török minden bizonnyal az a Török József pesti, majd 1847-től debreceni orvos, s egyúttal főiskolai kémia tanár, aki a Magyar Tudós Társaság 1845-ben a hazai ásványvizek összefoglaló ismertetésére kiírt 50 arany pályadíjat elnyerte, s művében (A két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei. Pest, 1848.) foglalkozik a czigelkai savanyúvízzel is.) Saárosy az Orvosi Tárban két ízben is közölt cikket a czigelkai gyógyvízről ( Szepesmegyei Czigelka nevű ásványvíz ismertetése" 1842, Gyógykísérletek a czigelkai iblanytaralmú ásványvízzel" 1844), majd önálló füzetet is szentelt ennek a kérdésnek (Czigelka ásványos vize természettani és orvosi tekintetben. Eperjes, 1846). (Jelzete: Ser. n. 4.) A bécsi Nemzeti Könyvtárban található magyar orvostörténeti vonatkozású kéziratok második csoportját a soproni ispotály éves elszámolásai alkotják. Pállá Ákos nemrég ismertette a soproni ispotály évi elszámolását (Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica sz p.). A bécsi kéziratgyűjteményben négy kötetben 10 év elszámolásai találhatók meg. Ezek a következők:

4 Ser, n, 33, kötet 1564: Wolfgang Frankh: Verordneten Spittlmaisters allhie zu Ödenburg Raittung de anno Mit Bestätigung von der Hand des Stadtschreibers Michael Wierdt vom 14. Februar (69 levél) 1593: Spitalsrechnung von Ödenburg für das Jahr 1593 ("28 levél) 1621: Gregor Rupold: Raittung... was er wegen gemainer Statt Spitalls empfangen und wiederumb aussgeben hatt de anno 162.1, Mit Bestätigung von der Hand des Stadtschreibers Erhard Artner vom 21. April 1623 (54 levél) 1634: Martin Poch (a címben: Boch): Raittung... was er wegen gemainer Statt Spitall empfangen und wiederumb aussgeben hat de anno Mit Bestätigung von der Hand des Stadtschreibers Johann Andre Preineng vom 14. April 1636 (71 Ser. n. 11. kötet 1642: Matthias Vogler: Raittung Spittal Ampt zue Oedenburg betreffend de Anno Beglaubigung durch den Stadtschreiber Johann Christoph Mezger vom 9. März 1643 ( : Michael Kling: Raittung... was er wegen gemainer Statt Burg[er]-Spittall in allem empfangen und wiederumben aussgegeben hatt. Anno 1660 ( : Martin Csemy: Raittung... was derselbe wegen gemeiner Statt Burger-Spittal in allen Empfangen und wider aussgeben hat. De anno 1680 ( : Georg Kersnarich: Raittung... was derselbe wegen gemainer Stadt Bürger Spital in allem Empfangen und wiederumb aussgeben hat. De Anno 1686 (39 Ser. n. 13, kötet 1700: Georg Kräner: Spitals- und Lazarettsrechnung vom Jahr 1700 (126 Ser. n. 10, kötet 1738: Sámuel Danapff: Lazareth-Rechnung pro Anno 1738 (111 A négy kötetet 1874-ben más soproni levéltári kötetekkel együtt Max Goldschmidttól vásárolta a bécsi Nemzeti Könyvtár. A fenti két kéziratcsoporton kívül a magyar orvostörténészek érdeklődésére is számot tarthat Hugo Blotius császári könyvtáros két levélfogalmazványa, amelyek Dudith Andráshoz íródtak: az első február

5 12-én kelt (jelzete: Ser. n f. 41r-42v), a másik keltezetlen (jelzete: Ser. n f. 252r-v), valamint ugyancsak Blotius egy levele Purkircher Györgyhöz, a híres pozsonyi humanista orvos-botanikushoz aug. 28-ról (jelzete: Ser. n f. 200v 201r). Ugyancsak igen érdekes lehet az a kis kézirat, amely Josef von Sartorinak a XVIII. és XIX. százzá történetére vonatkozó 106 kötetnyi iratgyűjteményében maradt fenn. A 4 lapos kézirat nov. 19-én Bécsben kelt, címe a következő: Aufsatz wass nachfolgenden nach Hungarn neu aufgenohmenen Medicináé Doctoribus undt Chirurgis zur monatlich Besoldung aussgeworfen undt was darauf angeschafft undt bezahlet worden." (Jelzete: Ser. n f. 55r-56v.) Dörnyei Sándor (Budapest)