AZ ÓKORI EGYIPTOM MÁSODIK ÁTMENETI KORA (Manethón adatainak rekonstrukciója) Írta: Dr. Pásztor József

Átírás

1 1 AZ ÓKORI EGYIPTOM MÁSODIK ÁTMENETI KORA (Manethón adatainak rekonstrukciója) Írta: Dr. Pásztor József

2 2 BEVEZETÉS Tisztában vagyok azzal, hogy a címben felvázolt téma talán keveseket érdekel. Egy történeti részproblémát összefoglalni és ismertetni nem könnyű vállalkozás. Különösen nem, ha mindenki számára érthető formába kívánatos önteni. Így nem tehetek mást, mint hogy amúgy fontos részeredmények ismertetésétől, a metodikai kérdések nagyobbik felének bővebb érintésétől, a források részletes és pontos dokumentálásától, a különböző megközelítések és eredmények teljességre törekvő bemutatásától eltekintek. Így sem ígérhetek könnyű és élvezetes olvasmányt. Egyiptom több mint 5000 éve az írás létrejöttével a történelmi korba lépett. Ezért lehetséges itt az általánosságokon túl valódi történelemről beszélni. Ha a mikor kérdésére nem adunk választ, akkor egy ilyen történelem megírásakor csupán a sötétben tapogatódzhatunk. Az egymás utániság azonban nem jelent okvetlenül ok- és okozati összefüggést, de az eseménytörténelem mégis valamiféle történelmi vázat nyújt, melyet meg lehet tölteni a tényleges történelmi adatokkal és folyamatokkal. Az időpontok meghatározásánál azonban rendkívüli óvatosság szükséges, ugyanis a történelmi kronológia korántsem egységes. A többtucatnyira becsülhető közülük igen neves szerzőnél az Újbirodalom korában (XVIII XX. dinasztia), kb. Kr. e Kr. e között, az eltérés egy-két évtized. Az első két fáraó-dinasztia korában a különbségek már elérhetik a 200 évet is. Oka az, hogy gyakran adatok hiányában csak becslésekre lehet hagyatkozni. Ami biztos, hogy Kr. e ben történt az asszír betörés, hódítási kísérlet, innentől már csupán 1 1 év lehet vitás. Egyiptom történeti szempontból két részre oszlik: Felső-Egyiptom, Memphisztől (Kairótól) közvetlenül délre, az első kataraktáig (Elephantiné szigete, Asszuán). A másik Alsó-Egyiptom. A hagyomány szerint Felső- Egyiptom harcos királyai hódították meg a tőlük északra fekvő, a mezőgazdaságot és állattenyésztést először felmutató Alsó-Egyiptomot (Memphisztől, egészen a Földközi-tengerig). Itt van a legtermékenyebb terület, a Nílus-delta. E vidék, Egyiptom történelmének váza a Kr. e. 3. századi Manethón, egyiptomi paptörténetíró által megalkotott Kr. e. 13. századig visszamenő forrásokra alapozott uralkodói dinasztia-beosztás, melyet kis módosításokkal ma is használunk. A nagy korszakokat sorolom fel: Elő-dinasztikus kor (0. dinasztia Felső-Egyiptomban és, az egyesítés előtti Alsó-Egyiptom királyainak periódusa).

3 3 Korai dinasztikus periódus (I. és II. dinasztia, Manethón szerint az Abüdosztól közvetlenül északra fekvő Thiszből, vagy más néven Thiniszből. Óbirodalom (III., IV. dinasztia Memphiszből és az V. dinasztia Manethón szerint Elephantinéből valamint a VI. dinasztia ismét Memphiszből). Első átmeneti kor (zűrzavarosnak tűnő időszak, a VII. és VIII. Memphiszi dinasztia, IX és X. Hérakleopoliszi dinasztia, Fajúmtól valamivel délre és a XI. Thébai dinasztia korának első fele). Középbirodalom (XI. Thébai dinasztia újraegyesítés utáni második fele, majd a XII. dinasztia). Második átmeneti kor (a fokozatos gyengülés, majd az ázsiai eredetű hükszosz fáraók kora (XIII. Dioszpoliszi [Thébai]-, XIV. Xoiszi [Delta vidék]-, XV. Nagy hükszosz [Avariszi]-, XVI. Kis hükszosz [Thébai + Hükszosz]-, XVII. Thébai dinasztia. Újbirodalom, mely a XVII. dinasztiából ered (XVIII.- XIX. és XX. Thébai dinasztia). Harmadik átmeneti kor (XXI. Taniszi-, XXII. Bubasztiszi [Líbiai]-, XXIII. Leontopoliszi [Líbiai]-, XXIV. Szaiszi dinasztia). Későkor (XXV. Étióp vagy Núbiai-, XXVI. Szaiszi-, XXVII. Első perzsa-, XXVIII. Szaiszi-, XXIX. Mendeszi-, XXX. Szebennütoszi-, XXXI. Második perzsa dinasztia). Görög-római korszak, majd az iszlám-arab Egyiptom, egészen napjainkig. E rövid bevezető után, megpróbálok majd a Második átmeneti kor kronológiájában a dolgok lényege felé haladni, elnézést kérve az olvasótól, ha az ismertetés túlságosan tömörnek bizonyulna. FELHASZNÁLHATÓ AUTOCHTÓN (HELYI) FORRÁSOKRÓL Egyiptom történetére számos forrást kell és lehet igénybe venni. A történetírás nem nélkülözheti a különböző időpontokból származó királylistákat (Kr. e. II. ezredből az ún. Karnaki-, Abüdoszi-, Torinói Királylista), az egyéb ilyen listát is tartalmazó évkönyvszerű táblát (ún. Szakkarai Tábla, ugyancsak a Kr. e. II. ezredből), a kőbe vésett évkönyveket (ún. Palermói- és Dél-Szakkarai Kő, a

4 4 Kr. e. III. évezredből), de nem kihagyva a Kr. e. 3. századi egyiptomi történetíró, Manethón görögül írt Aigüptiaka c. hatalmas történeti munkájának fennmaradt töredékeit sem. E töredékeket a későbbi szerzők kivonatai őrizték meg, de sajnálatosan a sokszoros áttétel miatt és az átértelmezés etnikai és vallási indíttatású okokból bekövetkezetten romlott anyagából nehézkes kihámozni a valós adatokat. Ami felületes áttekintése után is világos: olyan, akkor még saját korában még hiteles forrásokat közvetített, mint a szintén sajnálatosan súlyosan sérült és darabokra hullott papiruszon megőrzött Torinói Királylista. Több helyen egyeznek az időadatok, már a papiruszon megjelenik a dinasztia-beosztás előképe, melyet Manethón nyomán ma is alkalmazunk. Manethón legfőbb forrásai: Josephus Flavius (Kr. u ), Sextus Julius Africanus (III. század), Euszebiosz ( ), a Szóthisz könyv, Szünkellosz (IX. század). Hasznos lehet az Excerpta Latina Barbari (főleg Julius Africanus nyomán), a Bádeni Papirusz és még néhány igencsak áttételes forrás. Rendelkezésünkre áll még számos papirusz, templomi felirat, feliratos sztélé, sírfelirat, grafiti. Ezek gyakran megjelölik, hogy az egyes fáraók melyik uralkodási évére vonatkoznak, közlik a naptári dátumot, az adott holdfázist is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a régészet fontosságát, valamint a csillagászati jellegű feljegyzések modern ismereteink alapján történő felhasználásának lehetőségét és jelentőségét. És végül, de nem utolsó sorban meg kell kísérelni az abszolút kormeghatározás fizikai, atomfizikai módszerének és matematikai apparátusa eredményeinek értékelését. A legfontosabb átfogó jellegű forrásokról melyeket már említettünk röviden: 1. A Palermói Kő az I V. dinasztiát tartalmazó töredékes évkönyv. A VI. dinasztiabeli Noferirkaré-Kakai bazalt sztéléjén olvasható, egyben felsorolja a dinasztiák kora előtti, nem feltétlenül mitikus uralkodókat, egészen Hórusz istenkirályig. 2. A Dél-Szakkarai Kő a VI. dinasztia ugyancsak töredékes évkönyve. Anheneszpepi királyné szarkofágfedőjére vésték. 3. A Karnaki Királylista III. Thotmesz korában készült, az Ah-Menu Csarnok délnyugati sarkában található. 61 fáraót sorol fel, Sznofrutól (IV. dinasztia első uralkodója) egészen a XVIII. Dinasztiáig, de a sorrend meglehetősen rendszertelennek tűnik, egyes nevek olvashatatlanok, csupán 48 azonosítható, egy pedig nincs kartusba írva. Olyan neveket is tartalmaz az Első- és Második átmeneti korból, melyek egyes királylistákról hiányoznak, de máshonnan adatoltak.

5 5 4. Az Abüdoszi Királylista I. Szeti halotti templomának falain található, fia, II. Ramszesz készíttette. 76 fáraónevet sorol fel, de kihagyja a VI. dinasztia utolsó uralkodóját, Nitókrisz (Szobeknoferuré) fáraónőt helyén talán Menkarét vésték fel nehezen azonosítható a VII. dinasztia (talán 4 5 fáraó), majd név következik, biztosan kihagyja a Herakleopoliszi IX. és X. dinasztiát. Hiányzik a teljes Második átmeneti kor. A XVIII. Dinasztiának Aton-vallást követő fáraói és Hóremheb elődje, Ay kimarad, de ugyanígy jár még Hatsepszut fáraónő is. Mindaz a név, mindaz a fáraó, aki és ami törvénytelennek számított, meg nem történtnek lett minősítve. 5. A Torinói Királylista más néven Torinói Királyi Kánon, azaz Királytükör egy II. Ramszesz korabeli hieratikus papiruszon található. A szállítás, kibontás és minősíthetetlen, szakszerűtlen kezelés miatt darabokra hullott, teljesen rekonstruálni mindmáig lehetetlen (számítógéppel próbálkoznak). Tartalma meglehetősen teljes, egészen a XVIII. Dinasztiáig. I. oszlop: ősi Egyiptom istenei. II. oszlop: halotti szellemek és mitikus királyok, I II. dinasztia. III. oszlop: II V. dinasztia. IV. oszlop: VI VIII. és IX X. dinasztia. V. oszlop: XI XII. dinasztia. VI. oszlop: XII XIII. dinasztia. VII. oszlop: XIII. dinasztia folytatása. VIII. oszlop: XIII XIV. dinasztia. IX. oszlop: XIV. dinasztia. X. oszlop: XIV XV. Dinasztia. XI. oszlop: XVI XVII. dinasztia. Összegzés az V. dinasztia végén (a szám elveszett). Összegzés a VI VII/VIII (?). dinasztia végén (181 év, 6 hónap és 3 nap), majd a következő sorban az I VII/VIII. összesítése (955 év, 10 nap). A IX X.dinasztia végénél: 18 király (évszám elveszett). A XI. dinasztiánál (végén): 6 király; 143 év. Ugyancsak a végén, a XII. dinasztiánál: 8 király; 213 év, 1 hónap, 17 nap. A XIV. dinasztia után összegzés (elveszett), a XV. Dinasztia után: 6 király ( hekasvt = hükszosz király), 100 (+X) év. Eredetileg 108 év volt olvasható. Vélhetően a XVII. dinasztia végén: csak 5 király (az uralkodási évek elvesztek). Beilleszthetetlen töredékek közül, összegzésként: 1000 év; egyéb számok és tartamok: 3, 733, 10, 3, 10 hó?, 7 nap, 9 nap, 23, 20, 2, 1, 27, 11; névtöredékek, stb 6. A Szakkarai Tábla II. Ramszesz uralkodását közvetlenül követi, Tdzsenri (vagy Tdzsuenroi) sírjában található, aki (II.) Ramszesz Fő Felolvasó Papja és az Összes Királyi Építmény Munkálatainak Felügyelője címet viselte. A felirat 58 fáraónevet listáz Anedzsibtől és Kától (I. dinasztia), egészen II. Ramszesszel bezárólag. Kihagyja az Első átmeneti kort, de előtte megnevezi Nitokriszt, Szobeknoferu néven. Kimarad a teljes Második átmeneti kor és az Amarna-kor. Hatsepszut itt sem szerepel, de a sorrend korrektnek látszik (szemben a Karnaki Királylistával).

6 6 7. MANETHÓN A legterjedelmesebb és részben legrészletesebb forrás Manethón munkája. Könyvét összekötik I. Ptolemaiosz Szotér (Kr. e. 323 Kr. e. 283) és II. Ptolemaiosz Philadelphosz (Kr. e ) uralkodási idejével. A Hibeh Papiruszra való tekintettel (Kr. e. 241/0) van olyan vélemény, hogy működése mégis III. Ptolemaiosz Euergetész (Kr. e. 246 Kr. e. 222) korára helyezhető. Az Aigüptiákán kívül valószínűsíthetően még írt 7 könyvet, felölelve az egyiptomi kultúra és vallás csaknem egészét. Valószínűleg a héliopoliszi Ré (napisten) főpapja volt (Szünkellosz szerint) és egyben elismert szaktekintélye a Szerápisz-kultusznak (Szerápisz = Oszirisz + Ápisz). A ránk maradt fragmentumok a könyv szerkezeti vázának helyreállítását lehetővé teszik, de a számadatokkal probléma van, általában túlságosan nagyok. Ennek okai: a fáraók társuralkodási idejétől, azaz az átfedéstől eltekint (?), mechanikusan összegzi az egyes előző dinasztiák uralkodási idejét (olykor többszörösen?), többször az uralkodási évek helyett a betöltött életkort tüntetheti fel (?). A Torinói Királylista maradványain is olvashatóak itt-ott nagy számok, de van, hogy mellette: életkora (X) év, de éppen az uralkodási tartam hiányzik. És vannak hiányos és egyben igen rejtélyes részek. Az is látszik, hogy főleg a keresztény auktorok forrásfeldolgozása következtében egyfajta Világkronológia rajzolódik ki, asztrológiai felfogással elegyítve. Az Aigüptiaka tartalmát csak vázlatosan említem. A) I. Dinasztia és összegzése (7 8 fáraó), 252/253/258/263 év. (Az első szám Euszebiosz, a második Africanus, a többi egyéb variációk. B) II. Dinasztia (9 fáraó), 297/302 év; az I II. Dinasztia együttvéve 549/555 év. C) III. Dinasztia (9 uralkodó), 197/198/214 év; az I III. Dinasztia együtt 747/769 év. D) IV. Dinasztia (8 fáraó), 277/448 év; I IV. Dinasztia 1046/1195 év. E) V. Dinasztia (9 király), 218/248 év; I V. Dinasztia 1294/1295 év. F) VI. Dinasztia (6 fáraó), 202/203 év; I VI. Dinasztia 1497/1498 év. G) VII. Dinasztia (70 vagy 5 király), 70 vagy 75 nap (?). H) VIII. Dinasztia (27 vagy 5 fáraó), 146/100 év; I VIII. Dinasztia 1598/1639 év. I) IX. Dinasztia (19 vagy 4 király), 409/100 év. J) X. Dinasztia (19 fáraó), 185 év.

7 7 K) XI. Dinasztia (16+1 király), év; I-XI. Dinasztia (192 fáraó), 2300 év 70 nap. Itt van az I. könyv vége (Barbarus), összesen 2100 év. L) Következik a XII. Dinasztia (7 fáraó), 160/182 év, de Euszebiosz mégis 245 évet összegez. M) XIII. Dinasztia (60 király), 453/153 év; XIV. Dinasztia (76 fáraó), 484/184 év. N) XV. dinasztia (6 király), 259 év, 10 hónap/284 év, Euszebiosznál 250 év; XVI. Dinasztia (32 vagy 5 fáraó), 511/518 év, Euszebiosznál 190 év; XVII. Dinasztia (43 vagy 4 király), 151/103 év. O) A XVIII. Dinasztiától (12 /14 uralkodó), [209/222/246/270 év], majd még 2/5 fáraó, leírt összegzés: 262/3; 348/393 év. XIX. Dinasztia (6/7 fáraó), összegzés 194/209 év. A II. könyv vége: 2121 év, 92 uralkodóval. P) Folytatása következik: XX. Dinasztia (12 uralkodó), 135/172/178 év. XXI. Dinasztia (7 király), 130 év; XXII. Dinasztia (5/9 fáraó), 49/120 év. XXIII. Dinasztia (3/4 uralkodó), 44/89 év; XXIV. Dinasztia (1 fáraó), 44 év. XXV. Dinasztia (3 uralkodó), 40/44 év; XXVI. Dinasztia (8/9 király), 150 év és 6 hónap/163/167 év. Q) A XXVII. Dinasztia az első perzsa uralom (8 király), 120 év és 4 hónap vagy 124 év és 4 hó. A XXVIII. Dinasztia 1 szaiszi fáraó, 6 évig; XXIX. Dinasztia Mendész 4 fáraója, 20 év-, vagy 21 év 4 hónapig; XXX. Dinasztia Szebennütoszból (ahonnan Manethón is származik), 3 fáraó, 20/38 év; XXXI. Dinasztia a második perzsa uralom (3 király), 9/16 év. Itt zárul Manethón III. könyve, összesen 1050 évnyi tartalommal. Látszólag az anyag bőséges, és ebből talán egészen jó időrendet lehetne felállítani. A XIX. és XX. században egyéb adatokat és lehetőségeket is bevonva Eduard Meyer az első fáraó, Menész trónraléptét Kr. e re, James Henry Breasted Kr. e ra, Georg Steindorff Kr. e ra helyezte. Ne említsük meg a legkorábbi próbálkozásokat, akik (pl. Champolion, akinek köszönhető a hieroglifák megfejtése) Manethónra egyedül alapozva akár Kr. e től kísérelték meg ezen időpontot rögzíteni? Champolion: Kr. e (1814), Henne: Kr. e (1845), Böckh: Kr. e (1845), Lepsius: Kr. e (1857), Unger: Kr. e (1867), Brugsch: Kr. e (1877), Sethe: Kr. e (1905), Petrie: Kr. e (1911), Borchardt Kr. e (1917). Ezek csak példák, de a sort bőségesen lehetne folytatni. A mai helyzetben a legvalószínűbb időpont Kr. e ± 50, de a határt Kr. e ± 100 időhatárig lehetséges kitolni. Ma is vannak, akik egyedül a feljegyzéseket elegendőnek tartják ahhoz, hogy pontos kronológiát hozzanak

8 8 létre. A nehézség alapvető oka azonban nemcsak a feljegyzések pontatlanságában, tudatosan félrevezető voltában keresendő, és kisebb hiányaiban van, hanem egész korszakok időben szinte datálatlanok. Nincs eredeti, közvetlenül felhasználható adat sem arra, hogy meddig tartott az Első Átmeneti Kor, milyen hosszú volt a Második Átmeneti Kor. Ennek a hiánynak kiküszöbölésére egyéb lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Tudom, hogy a hagyományos kronológia olyan előrehaladott formában van, hogy csupán kevés módosítás lehetséges, de szeretném Manethón adatait is helyesen értelmezni. Igazából csak a Második Átmeneti korral kívánok foglalkozni. Előre bocsátom: a naptári dátumok attól függenek, hogy melyik kronológiai rendszert használjuk, pontosabban, hogy mikor is kezdődött az Újbirodalom kora, vagyis a XVIII. dinasztia: Kr. e (Rolf Krauss), 1550 (K. A. Kitchen, I. Shaw), 1570, 1580 (utolsó a legkorábbi becslések egyike, de a 14 C alapú kronológia ismét ide tendál)? AZ EGYIPTOMI SZÓTHISZ ÉS HOLDNAPTÁR A felemlített kronológiai hiátusokat már a XIX XX. évszázad fordulóján a csillagászati- és naptárfeljegyzések alapján megkísérelték eltüntetni. Az asztronómia azóta sokat fejlődött, ezért kritika nélkül nem lehet elfogadni az akkori megoldásokat. A múltba visszafelé vezető utat többé egyszerű számításokkal nem lehet megoldani, az ilyen eredmények csak tájékoztató jellegűek lehetnek. Ma már számítógépes szoftverek állnak rendelkezésre különböző színvonalon. Néhány kardinális, abszolút időpont meghatározása teszi lehetővé a kronológiai rend megvalósítását, úgyszólván az idősor rögzítését, kicövekelését, stabillá tételét. Itt azonban még bevallhatóan még nem tartunk, a vita nem jutott nyugvópontra. Az egyiptomiak 365 napos, ún. Szóthisz, (Szopdet, azaz Szíriusz) polgári évet, a csillag látszólagos égi járásán alapuló polgári naptárat használtak, a Hold-járású naptáruk mellett. A Szíriusz sajátossága, hogy Egyiptomban Elephantiné szigeténél (Asszuán) 55 napig nem látható, Mephisznél (Kairó) pedig 70 napig. Ezt sajátos égi pályája okozza. Már korán észrevették, hogy évente a Szíriusz ún. heliakus kelte azaz a napkeltét közvetlenül megelőző feltűnése és az életet adó Nílus évenkénti áradásának kezdete az első kataraktánál, Elephantinénél közel egybeesik. Ez az Ókorban a Gergely-naptár szerint július között volt észlelhető. Már Kr. e tájban Dzser fáraó

9 9 ezt tudta, mert sírjánál, Abüdoszban olyan elefántcsont táblácskát találtak, melynek feliratán Szopdet istennő látható, ülő tehén alakjában, szarvai között Shu levegő istenség szimbólumával, kitöltött körrel, mint az azon-évi Szíriusz megtestesülése. Olvasata: Szopdet, az újév kezdete. E naptár különlegessége, hogy a 365,25 napos Julián-naptárhoz képest 4 évenként 1 napot siet és 1461 év alatt csak 1460 Julián év telik el. Elvileg tehát 4 évenkét az újév napja 1-1 napot hátrál a Szothisz év napjain. Vagyis ez a Szóthisz ciklus, ahol 1460 Julián év (365,25 nap) egyenlő 1461 Szóthisz (polgári, 365 napos) évvel. A történelem folyamán minden próbálkozás ellenére a 0,25 napot (4 év alatt 1 nap), nem korrigálták. A Szóthisz év tulajdonképpen csillagév, azaz sziderikus év, melynek hossza 365, nap, így hosszabb a Julián évnél. De mivel a Szóthisz (Szíriusz) égi járása szöget zár be a látszólagos nappálya síkjával (ekliptika), ezért a kétfajta év közötti egyezés csak Elephantiné szélességi körénél közel igaz, tőle északabbra ez az év kissé hosszabbodik. Ha a valódi tropikus évet vesszük alapul (melyet ma használunk), akkor a helyzet még bonyolultabbá válik. A napév hossza jelenleg 365, nap, de a Föld tengelykörüli forgása folyamatosan, bár alig észrevehetően és szabálytalanul lassul. Így a múltban a napév napokban számolva valamivel hosszabb volt. A helyzetet tovább színesíti, hogy a tavaszi napéjegyenlőség égi pontja a földtengely pörgettyűszerű, kettős kúppalástot leíró és kerületén sem egyenletes, hullámos, égi-mechanikai tényezők miatti elmozdulása folytán év alatt végighalad az állatövi jegyeken. Ez a precesszió jelensége, melyet a múltbéli égi megfigyelések megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha ez nem lenne elég: a Szíriusznak is van sajátmozgása, éve volt legközelebb a Naprendszerhez. A megfigyelést az is zavarja, hogy a napkelte időpontjának is változásai vannak. A Szíriusz megfigyelésének lehetősége a megfigyelési pont szélességi körétől, a tengerszint feletti magasságától, a meteorológiai viszonyoktól is függ. Elephantinétől Memphiszig 6 7 nap telik el, mire látótérbe kerül. Ez években, ha pl. Alexandriától indulunk ki Elephantinéig, 32 éves bizonytalanságot eredményez. A valódi Szóthisz év és a ciklus hossza a történelem folyamán változott, ezért az 1 napnyi változást eredményező évek száma is változó. A Szóthisz év használata valójában az idők homályába vész. Feltehető, hogy kezdetben holdjárású naptáruk volt, s csak később tértek át a Szóthiszhoz közelítő naptári számításra. Úgy tűnik, hogy kezdetben a 354 napos holdnaptárt 360 napnyi tartam váltotta fel, ami 6 nappal több. De e szám ugyanakkor 5 nappal kevesebb, mint 365. Vannak, voltak, akik a bűvös 360 -

10 10 ot és a 360 napot valamiféle számelméleti bravúr következményének tartják, de van egyszerű magyarázat is. A tropikus (nap-) év hossza 365, nap, a szinodikus (azonos fázistól azonos fázisig tartó) holdévé 354, nap. A kettő középarányosa, átlaga 359,8 (kerekítve 360). Így már a korai Mezopotámiában és Egyiptomban is ismerhették mind a napév, mind a holdév hosszát, ebből alakult ki a 360-as szám, praktikus okokból. Az egyiptomiak viszont észrevették a csillagév előnyeit, mely jobban közelített a napévhez. Feltételezik, hogy e váltás a VI. dinasztiabeli II. Pepi idején történt, Kr. e körül. Ennek ellentmond, hogy Manethón fennmaradt gyér feljegyzései között, mai vélemény szerint Kr. e körül (Kr. e. 2700±50?), már a II. dinasztia 7. fáraójánál, Nepherkherésznél (Nubnofer, Neferkaré, Neferkaszokar?), előfordul: A Nílus 11 napig mézzel vegyült ezt Julius Africanus és Euszebiosz egyházatya egyaránt idézi. Ez az időszak lehet az első dinasztikus ciklus kezdete, mintegy a Nílus aranykora, a tejjel, mézzel folyó Kánaán egyik emanációja. A naptár végül is kialakult formája 12 db. 30 napos hónapból és 5 pótnapból (epagomen) állt. Három évszakot tartottak számon (egyenként 4 hónapból állót): Akhet (tél, áradás periódusa, július 19 november 15.), Peret (tavasz, november15 március 15.), Semu (nyár, március 15 július 19.). 1. Akhet hónapjai: Thot, Paophi, Athür, Khoiak. 2. Peret hónapjai: Tübi, Mekhür, Phamenoth, Pharmuthi. 3. Semu hónapjai: Pakhonsz, Paüni, Epiphi, Meszore. 4. Az 5 pótnap, számfeletti nap az istenek számára szentelt ünnepnap volt. Ezek sorrendben: 1. Oszirisz (az égben az Orion övének istene), 2. Hórusz, 3. Széth, 4. Iszisz (egyben a Nílus istennője, azonos a Szóthisszal), 5. Nephthüsz. A hónapokat a későbbiekben csak számmal jelölték, akárcsak a napokat (különösen a XVIII. Dinasztiától). Elsősorban vallási-, szertartási-, ünnepi célokra tovább használták a holdnaptárt is. A lunáris évben 12 hónap felváltva 29- és 30 napos volt öt éven keresztül. A hatodik évben az utolsó két hónap együtt 60 napot tett ki, hogy kiegyenlítsék a kialakult holdfázis különbséget. A holdév ugyanis nem 354 napos, hanem valójában 354, napos, a szinodikus holdhónap 29,5 napnál hosszabb, vagyis 29, nap. A Carlsberg Papirusz leírja a lunáris és szóthikus kalendárium egyeztetését is. Így 25 éves ciklus alakul ki, ebből 16 év szokványos, 9 ún. nagy év, amely 12 hónapos helyett 13 hónapos. Ennek következtében 25 évenként a Szóthisz év kezdete és a holdév kezdete egybeesik. 20 ilyen ciklus adta ki az 500 éves Főnix ciklust. 500 valódi, Elephantinénél megfigyelt Szóthisz év = 515 szinodikus holdév. E ciklus az első átmeneti korból már biztosan ismert Benuiu néven ( a Főnix megjött ). De

11 11 30 Szóthisz év = 371 szinodikus holdhónap, másfél nap hiánnyal, és 401 sziderikus (azonos állócsillagtól azonos csillagig tartó) hónap = ugyancsak 30 Szóthisz év, fél nap többlettel. A 30 éves ciklusról először I. Pepi alatt történik említés (Kr. e körül), az ünnep neve Hib-Széth, azaz Széth ünnepe. Volt 25 éves tiszta holdciklusuk is, ahol 11- és 14 éven belül 1-2 nappal korábban és későbben van azonos holdfázis. Ellentétes lunáris fázis fordul elő 7- és 18 évvel korábban, vagy később. Ha azonban az első és utolsó negyedet favorizálták, akkor a feliratok dátumai 9- vagy 16 évvel korábban, vagy később voltak helyesek. AZ EGYIPTOMI HAGYOMÁNYOS KRONOLÓGIA SAROKKÖVEIBŐL A klasszikus szerzők feljegyzései, és a korabeli feliratok helyes értelmezése teszi lehetővé e fontos építmény fáradságos felhúzását. Kutatók, szerzők egész generációi munkálkodtak rajta. A cél kifejtése olykor nem tud sorrendben haladni, mivel olykor kitérőket kell tenni, annak kimutatására, hogy egy-egy megállapítás, eredmény milyen további következményekkel jár. Nem tetszeleghetünk abban a pózban, hogy ismerjük, és birtokában vagyunk a bölcsek kövének, hiszen egy-egy újabb felismerés túlhaladottá tehet egyes momentumokat. 1. Kr. e. 1506/3, Elephantiné megfigyelési hely. I. Amenhotepről írja az Ebers Papirusz: Őfelsége a fáraó, Felső- és Alsó Egyiptom uralkodójának 9. évében, Dzseszerka-re örökké éljen, az újév ünnepe a harmadik nyári hónap 9. napján lesz. Ebből következik, hogy I. Amenhotep Kr. e. 1514/1 Kr. e. 1493/0 között uralkodhatott. I. Jahmesz a XVIII. dinasztia első uralkodója 22 uralkodási éve adatolt, Manethón 25 évet ad neki. Így számára a Kr. e. 1539/6 Kr. e. 1514/1 közötti uralkodás tételezhető fel. A magasabb időpontot fogadja el Rolf Krauss. Az egyiptológusok többsége a Kr. e től számol. Az előtte regnáló ázsiai eredetű hükszoszokat akik a Torinói Királylista szerint 108 évig uralkodtak, Manethón szerint pedig (Euszebiosz közvetítésével) 103 évig, Jahmesz uralkodásának 17. és 22. éve között győzte le, bevette Avariszt (Tell el-dab c a), és Saruhent (a mai Gázai-övezetben). A két adat különbözősége abból eredhet, hogy még öt évig tartották magukat a hükszoszok Kánaánban és Jahmesz csak 3 évig tartó ostrommal tudta bevenni a mai Gázához közeli Saruhen erődvárosát (Ibana fia, Jahmesz hajóskapitány önéletleírása sírfelirat).

12 12 A hükszosz-korban volt egy helyi uralkodó Thébában, akit jelenleg a XVI. dinasztiához sorolnak, mégpedig a Thot (Dzsehuti) után következő második uralkodó, Szehemré-Szeuszertawy-Szobekhotep ban találták meg sztéléjét Karnakban, a harmadik pülon töredékei között: Az élő Ré fia, Szobekhotep, a nagy Hápi kedveltje, kinek örök élet adatott. 4. év, Semu, az öt év feletti nap az említett isten előtt, aki örökké él. A király menete a templom oszlopcsarnokába, hogy láthassa az áradást. Akkor jött, amikor a templom oszlopcsarnokát elöntötte a víz. Akkor belegázolt Annyit tudunk, hogy összesen 16 évig uralkodott, valamikor a hükszosz hatalomátvétel után. Normális esetben ha helyesen számoltuk volna a Szóthisz-ciklusok szerinti naptár napjait akkor vagy nappal előbb kellett volna jönni az áradásnak, így kétségessé válna a Szóthisz szerinti számítás. Vajon volt-e és hány naptárreform? Egyről kimutatható, hogy volt, egy a Kr. e. III. évezredben kétséges. Manethónnál is ilyen reformkísérletről vehetünk tudomást. A 49. töredékben (egy Platón kommentárban) azt mondja, hogy az első hükszosz fáraó, Szaitész 12 órát adott hozzá a hónaphoz, így 30 napossá tette és hozzáadott 6 napot az évhez, hogy 365 napot tartalmazzon. Csakhogy: éppen ilyen volt a Szóthisz év (a 6 nap elírás)! A Szóthisz Könyv az utolsónak listázott Aszeth fáraóhoz fűzi: E király hozzáadott 5 közbeiktatott napot az évhez Talán egészen másról volt szó a reform kapcsán? Az évkezdetet mindig nagyjából a Szóthisz Elephantinénél történő heliakus keltéhez igazították? Hiszen Szobekhotep az év utolsó napján gázolt a folyóba, az áradás Thébától délre már elindult. Akárhogy is volt, e reformot a XVIII. Dinasztiától visszaigazították volna! 2. Kr. e. 1434/1, Elephantiné. a nyári harmadik hónap 28. napja. Ezen a napon következik be a Szopdet heliakus kelte. E naptárkő III. Thotmesz korából származik, Elephantinénél található, de nincs rajta az uralkodási év számozása. Ebből azonban kiszámítható, hogy I. Amenhotep dátumától év telt el. III. Thotmesz trónralépte holddátumokkal pontosítható. Feljegyzés van arra, hogy két egymástól 22 hónapra levő újhold közötti távolság egymást követő két évben volt, ezek: 23. év, első nyári hónap 20. napja és a 24. év második téli hónap, 30. napja. Ebből adódik: Kr. e és Kr. e Uralkodása: Kr. e Kr. e Manethón e fáraó uralma alatt jelzi a Deukalión özönvizet. Lehetséges, hogy ez az odavetett megjegyzés összefüggésbe hozható Szantorini bronzkori, katasztrofális globális jelenségeket okozó erupciójával, kalderaképződésével?

13 13 3. Kr. e A Leideni Papiruszon II. Ramszesz, a XIX. dinasztia harmadik uralkodója, uralmának 52. évére keltezett. Több hónapos megfigyelési ciklusokban feljegyezték a holdnaptár szerinti 29 és 30 napos hónapokat, melyek az újhold megfigyelései közötti időtől függenek. A lehetséges időpontok közül: Kr. e. 1278, 1253, I. Ramszesz trónralépte és II. Ramszesz között eltelt időt nem számítva, a XVIII. Dinasztia uralma évig tartott. Ezért is csupán az utolsó érték jöhet szóba = Kr. e Így II. Ramszesz Kr. e ig uralkodott. Ezt még az is megerősíti, hogy utódáról, Merneptahról egy későn bekövetkezett áradásról egy felirat a következőket mondja: Első év, Ahet 3. hónapja, 3. nap: ezen a napon (Hathür 3.) érte el a Víz a legnagyobb áradatot. A számítógép szerint Kr. e ban a Szíriusz heliakus kelte Fajjúmnál Thot 21-én volt, mely július 7.-nek felel meg. E szerint az áradás 42 napot késett. Ez talán rehabilitálná a már említett Szobekhotep kései áradását is? A monszun esőzések ingadozásai komoly zavarokat okozhatnak a Nílus vízgyűjtő területén. Szerencsétlen időszakokról Egyiptomban a Középbirodalom korából és valószínűleg az Első Átmeneti Korból is tudunk. Ramszeszről szólva még egy fontos kronológiai adalék: uralkodásának harmadik évtizedében emeltette az ún. 400 éves Sztélét, melyet később Taniszba szállítottak át, legkésőbb Kr. e tájban, amikor a Nílus keleti ága irányt változtatott és Per Ramszesz (Tell el Dab c a) elnéptelenedett, a főváros kényszerűségből átköltözött. E sztélé azt állítja, hogy 400 éve uralkodik Széth isten, aki apjának és nagyapjának felmenője volt: Őfelsége megparancsolta egy hatalmas gránitsztélé felállítását [ ] hogy megörökítse az atyáinak atyja nevét (Széth isten), valamint a király Menmaatré, azaz Ré Fiának nevét: Széthi Mern Ptah [ ], Alsó- és Felső Egyiptom királyának 400. évében, a harmadik évszak, 4. hónap, 4. napján: Széth-az-Erőben-hatalmas, Ré fia, az ő szeretettje [ ] ezért mindörökké létezik. (Ahmed Osman: Idegen a királyok völgyében. Gold Book Kft Fordította: Kozsup István ) Ebből, kiszámolható, hogy az időpont Kr. e körüli. Ez a XIII. dinasztia végének és a XIV. dinasztia kezdetének időszaka lehet, amikor Avarisz városa székhellyé vált, s istene az ázsiai és egyiptomi elemekből kialakult Széth lett. Avarisz pedig a hükszoszok kora után Perunoferré, majd még később Per Ramszeszé épült át, de istene változatlanul Széth maradt. I. Ramszesz még Hóremheb alatt épp e város parancsnoka volt, s később is a fáraók egyik székhelye lett. A XIX. dinasztiával kapcsolatosan még egy fontosnak látszó megjegyzés. Manethón a Trójai háborút az utolsó uralkodó, Tauszert fáraónő korára helyezi:

14 14 Thuórisz, aki Homérosznál a Polübész nevet viseli, Alkandra férje, akinek idején Tróját elfoglalták. 7 évig (uralkodott). (Manethón, Aegyptiaca. ed. Waddell, Fr. 55.) Figyelemre méltó, hogy még Manethón korában is mennyire illegitimnek tartották a fáraónők uralmát, ezért tehát férfiasították őket. Az Egyiptomban Manethón, vagy kivonatolói által szinkronizált időpont a hagyományos kronológia szerint Kr. e Kr. e. 1190, de talán Manethón hozzászámította korán elhúnyt férje, Merneptah Sziptah uralkodási éveit is, ezek: Kr. e Kr. e Tulajdonképpen beteg férje régense volt mindvégig. A háború időpontja Hérodotoszhoz mérten kései, de a Pároszi Márványhoz (Kr. e. 1219/8 Kr. e. 1209/8) és a Kr. e. 3. századi nagyjából Manethón kortársa Eratoszhenész adatához képest (Kr. e Kr. e. 1183) nem nagy az eltérés, utóbbival tulajdonképpen azonos. Célszerű egyik lehetőségként egyelőre Rolf Krauss adott sávon belüli időrendjét elfogadva I. Jahmesz (Ahmósze) uralkodásának kezdetét Kr. e re helyezve, Memphisz elestét Kr. e ra és Saruhen bevételét Kr. e ra tenni. Így Memphisz megszállása uralmának 17. évében, Saruhen bevétele uralkodói 22. évében történhetett. Heraldikai alapon Egyiptom egyesítése I. Jahmesz 18. és 22. uralkodási éve között történhetett (I. Shaw: Az ókori Egyiptom története, Gold Book kft. 2000, 226. o.), vagy Egyiptom teljes elfoglalása a 17. vagy 18. éve után történt (ugyanott. 136.o.) Ez összhangban áll a régészeti bizonyítékokkal. Ebből az következik, hogy annak idején a nagy hükszosz fáraók uralmának kezdete Avarisz központtal Kr. e körül lehetett ( = 1626; = 1526). A MÁSODIK ÁTMENETI KOR KRONOLÓGIAI VÁZA A hükszosz fáraók pontos azonosítása és uralkodási tartamuk a hiányos- és a részben zavaros, romlott adatok miatt nehézségbe ütközik. Először azokat az adatokat sorolom fel, melyeknél a hükszosznak megfelelő egyiptomi HqAxAswt, azaz a sivatagi földek/idegen országok uralkodói megnevezés előfordul. Csak szkarabeuszokon: Anat-Her, Aper-Anat (Uszer-Anat), Szamukenu vagy Szemqen (talán azonos a következővel). Nem csak szkarabeuszokon: Szamuqenu vagy Szemqen vagy Szark [Szalk]=Sarek vagy Szelek Szekaenré (Jakobaam?, talán Szalitisz, Szaitész); Sesi (Maaibré, Bnón?); Jakub-Har Meriweszerré (Pahnan, Apahnan?); Hian Szuszerenré (Jannasz); Apopi Nebkepsré-Aaqenenré-Heka Kutwart Aaweszerré

15 15 (Apophisz); Hamudi (Asszisz, Arkhlesz, Aszeth). A zárójelben a Manethóntól eredeztetett nevek szerepelnek. Időadatai kevés kivételtől eltekintve használhatatlanok, mivel közvetítői reménytelenül eltorzították. Csak a Torinói Királylista és a Rhind Matematikai Papirusz adatait tudjuk teljességgel értékelni. A királylista X. oszlop, 14. sor 2 x 3-as számjegyet nyújt, név nélkül (valószínűleg a szám máshová tartozik, mivel ezen a helyen fejlécnek kellene állnia, vagy esetleg a jelzett fáraók számát adja meg). A 15. sornál 2 x 8 és 2 x 3, a 16. sor elveszett, a 17. sornál 40 év, a 18. sor elveszett, a 19. sor szintén elveszett, a 20. sor jól olvashatóan xamdwj, azaz Hamudi. Az uralkodási év elveszett. A 21. sor, összegzés: 6 [királya az] idegen országoknak, akik X évig uralkodtak [nsj.wt]xas.t6ir.n=snrnp.t100. Eredetileg 108-as számot tudtak még olvasni. A már említett első közelítésben a hükszoszok uralmának kezdete Kr. e előtt 103 évvel volt (Euszebiosz), vagyis Kr. e ban. Manethón az első uralkodónak 19 évet ad, ez hihető. Hamudinak a Rhind Papirusz és Ibana fia Jahmesz hajóskapitány sírfelirata adatai szerint legalább 14 év jut, ugyanennyit ad Euszebiosz is az utolsó fáraójuknak. A Szóthisz könyv az utolsó hükszosz királynak, Aszethnek itt 20 évnyi uralmát jelzi, tehát nagyot nem tévedünk, ha 19/20. év itt is lehetséges. A Torinói Királylista 40- es száma csak Apophiszra (I. és II. Apopi) illik, mivel a matematikai papiruszon Apopi 33. éve szerepel. Ebből az alábbi lista állítható össze: 1. Szaitesz-Szalitisz (Sarek-Szelek) Kr. e. ~ Bnón (Sesi Maaibré?) * 3. Apahnan (Jakubhar-Jakobner) * 4. Jannasz (Hian) *, a 3 fáraó együtt Kr. e. ~ Apophisz (Apopi) Kr. e. ~ Aszeth-Asszisz-Arkhlesz (Hamudi) Kr. e. ~ A *-gal jelölt nevek Euszebiosznál nem szerepelnek, de egyedül csak ő ismeri és még az örmény fordítás a hükszoszok uralmának tényleges tartamát. Azonban a XVI. dinasztiánál listázza itt 4 fáraójukat, 103 éves (örmény fordítási változatban: 104 év) uralommal. A többi auktor csak a XV. Dinasztiát sorolja a hüszoszokhoz, a modern beosztás is ezt tekinti irányadónak. Ehhez járul még 5 év, ami a végső győzelem bekövetkeztéhez kellett. Mindez igaz, ha Hamudi és I. Jahmesz egyszerre kezdett uralkodni. Feltételezhető azonban 1-2 évnyi különbség kettejük között, ennyivel később kezdet uralkodni egyikük: Hamudinál ez valószínűbb. Így lehet majd teljes az összhang a Torinói Királylistával, mint később ezt látni fogjuk.

16 16 Most a Második Átmeneti Kor szerkezetét veszem górcső alá. Manethónnál a közvetítőinél komoly kronológiai zavar mutatkozik, melynek megoldására már sok kísérlet történt. De csak abból tudok kiindulni, hogy egyszerre, párhuzamosan több dinasztia uralkodhatott. A XIII. dinasztiát 153 év hosszúnak írja Manethón (bár tollhiba miatt a Manethón interpretációkban gyakori a 100-as szám felcserélése 400-ra 453 évet ad Africanus és Euszebiosz, de Barbarus 153-at) és Dioszpoliszi dinasztiának nevezi. Dioszpolisz azonos Thébával. 60 fáraót ír, listázás nélkül, de a Torinói Királylistában 47 név sorolható ide (VI. oszlop, sor; VII. oszlop, sor). Uralmuk tehát Kr. e Kr. e ig tarthatott. A XIV. dinasztiát Manethón Xoiszi dinasztiának nevezi. Xoisz város a Nílus deltájában. 76 fáraót sorol ide, 184 éves uralommal. Mivel ez lehetetlen, ezért ez dinasztiák összegzése lehet csupán: a XIII.-hoz a XIV.-et hozzáadták a kivonatolók. Így = 31 év. Ez ugyan rövidnek látszik, de gondoljunk arra, hogy a jelzett urakodók nagy többsége csupán magas tisztségviselő lehetett, csak a kor végén lettek tényleges uralkodók. A többiek a XIII. dinasztia elején magas állásúak lehettek, de nem kizárt a szövegbe fiktív nevek bekerülése sem. Ha tehát a hükszoszok elé helyezzük őket, akkor = Kr. e Ez pedig csaknem azonos a II. Ramszesznél kiszámolt azon időponttal, melyre a 400 éves Sztélé utal, mint Széth isten uralmának kezdetére Per Ramszeszben (Tell el-dab c a). A Torinói Királylista 70 nevet tartalmaz (VIII. oszlop, sor; IX. oszlop, sor; X. oszlop, sor). E kor tehát Kr. e Kr. e ig tartható számon. A XV. Dinasztiát úgy tűnik már tisztáztam. A XVI. dinasztiánál ismét zavar van, ugyanis Euszebiosz Thébához sorolja, 190 évvel, de a többi auktor kis hükszosz dinasztáról beszél. Utóbbiak közül Africanus 32 királyról emlékezik meg, összesen 518 éves uralommal. Ezen 518 év nem más, mint a Josephus Flaviusnál a XV. Dinasztia kapcsán leírt 259 év kétszerese, vagyis értéktelen, de a kivonatoló módszerére árulkodó adat. A 32 király magyarázatra szorul. A Torinói Királylista X. oszlop, és XI. oszlop, 1-9. valamint XI. oszlop elkülönítetten szereplő sorai összesen 32 nevet tartalmaznak, melyek nagy része máshonnan is adatolható. E királyok a hükszoszok vazallusai. Első csoport a Sínai-félszigetre vonatkozhat, a második csoport Thébára, a harmadik talán Abüdoszra. Az utolsó 16-ot K. B. S. Ryholt Abüdoszi dinasztiaként határozta meg 1997-ben. Az időpont meghatározására segítségül lehet hívni Euszebiosz 190 évét és ugyancsak Euszebiosz 103 évét, mely utóbbit a XVII dinasztiánál a hükszosz

17 17 uralkodók számára nyújtott. A kettő különbsége 87 év. Ebből: = Vagyis e dinasztia Kr. e Kr. e ig létezhetett. A XVII. dinasztia készítette elő a talajt a hükszoszok uralmának megdöntéséhez. Euszebiosz ugyan itt a hükszoszokat szerepelteti, de Africanus mégis Thébai- és Hükszosz dinasztiáról ír, 43 fáraóval és 151 éves uralommal. A 43 fáraó szintén megfejthető: A XVI. dinasztiánál leírt 32 uralkodó és a Torinói Királylista XI. oszlop, sorának összege (5 fáraó). Utóbbinál a 15. sor meg is erősíti: 5 király (a folytatás elveszett). Ők lehetnek a XVII. dinasztia (Africanus) listázott fáraói. A feliratok alapján talán 9 fáraóról beszélhetnénk, de az uralkodók szokása volt, hogy különleges alkalmak után megváltoztatták nevüket, így elképzelhető, hogy a 9 tulajdonképpen valójában öt fáraót jelent. Lehetett nem kanonizált uralkodó is a régészeti leletekben felfedezettek közül. Még idejön a 6 nagy hükszosz fáraó, így: = 43! Az uralkodásuk idejét is ki lehet számolni. Africanus 151 évéből le kell vonni Euszebiosz (XVII. Din.) 103 évét, valamint I. Jahmesz 17 uralkodási évét (ennyi idő telt el Avarisz bevételéig, a 17. évig). Azt már feltettem, hogy Rolf Krauss nyomán I. Jahmesz Kr. e ben lépett trónra. Vagyis: = 31. Így az időintervallum Kr. e Kr. e Az nem lehet véletlen, hogy a királylistájában Africanus I. Jahmeszt csak Amósz néven szerepelteti, de uralkodási évet nem ad hozzá, mintegy hallgatólagosan a XVII. dinasztiához sorolja. Lehetséges, hogy anyja, Jahhotep régensként helyette uralkodott 1-2 évig. Tudjuk, hogy a XVII. Dinasztia visszahódította Aszjúttól Beni Hasszán felé észak felé haladva a XVI. Dinasztia által birtokolt területet (vazallus, ún. kis hükszoszok területe). Utolsó uralkodója, Kamósze fáraó már Memhisznél, és Avarisznál harcolt. Módosítani lehetséges a XV. Dinasztiát bemutatott táblázatot, hozzátéve, hogy Apopinak csak a 33. éve adatolt, ez utolsó éve is lehet és utána következett Hamudi (más elnevezés: II. Apophisz). Így több idő jut 3 fáraóra (Bnón, Apahnan, Jannasz). URALKODÓ NEVE URALKODÁS TARTAMA?? Szaitész-Szalitisz, (Sarek-Szelek) Kr. e Bnón (Sesi Maaibré?) Kr. e Apahnan (Jakubhar-Jakobner) Jannasz (Hian) előző 2-vel együtt Kr. e Apóphisz (Apopi) Kr. e Aszeth-Asszisz-Arkhlész (Hamudi) Kr. e (1523) 1518 Összesen 6 hükszosz fáraó 108 év

18 18 A Kr. e es XVIII. Dinasztiakezdet ad a legjobb fedést a történelmi adatokkal (pl. 400 éves sztélé ). Helyette a Kr. e (+11 év), a Kr. e ( év), a Kr. e (összesen: + 41 év) se zárható ki minden jelzett adatban. Az utolsóként felvázolható lehetőség közelít azokhoz a radiokarbon meghatározásokhoz, melyek Théra bronzkori kitörésének és kollapszusának időpontjául mutatkoznak (~Kr. e ). Kr. e es XVIII. Dinasztia kiindulópont esetén pedig a hükszoszok hatalomátvétele (Kr. e. 1626) lehetne egy más esemény az egész északi féltekét érintő, Egyiptomban kedvezőtlen hatású pár éves éghajlatváltozás következménye ha elfogadjuk a C 14 Kr. e (1628) körüli adatait. Tutimaiosz. Uralkodása alatt, nem tudom, mi módon, ránk viharzott az isten, és váratlanul kelet felől ismeretlen fajtájú emberek nagy bátorságra kapván, országunk ellen hadba indultak, és harc nélkül egyetlen rohammal könnyedén elfoglalták (Manethón, Aegiptiaca, ed. Waddell, Fr. 42. Fordította: Hahn István) * * * FÜGGELÉK A Második Átmeneti kor kronológiai verifikálásához azonban szükséges, hogy objektív csillagászati adatot, s más dokumentumot is bevonjunk a Középbirodalom korából, hogy se egybecsúszás, se időszakadék ne következzen be. Szerencsére van két ilyen szinte perdöntő adat, bár ez is vitatéma tárgya lehet. 1. Kr. e. 1853/50., Fajjúm mint megfigyelési pont. Az ún. Al-Lahún Papirusz szövegéből: Tudnotok kell, hogy a Szopdet heliakus kelte a 8. hónap 16-án lesz, és ezt kihirdeti Szekem-Uzertezen város és a Hegy Anúbiszának főpapja. Másik inneni töredék: [ ] fáraó 7. évében lesz a Szopdet heliakus kelte A környezet ismeretében a szóban lévő fáraó a XII. dinasziabeli III. Szenuszert (Szenuszret-Szeszósztrisz) lehet. Az adódó uralkodás az adott intervallumban Kr. e. 1859/8-tól Kr. e. 1830/27-ig, amennyiben igaz a Torinói királylista 30 éves uralkodási tartama. Miután majdnem biztosan uralma után az adott dinasztia még 52 évig uralkodott, a dinasztia vége Kr. e. 1778/75. Manethón azon adatát felhasználva, hogy a következő, XIII. dinasztia 153 évig uralkodott (Barbarus féle változat, Africanusnál és Euszebiosznál romlott, toll- és olvasathibás 453 év) a dinasztia vége Kr. e. 1625/22. Ez egy évvel későbbi csak az általam számított Kr. e nál. Egy éves számítási eltérés megengedhető. Célszerű Rolf Krauss adott sávon belüli magasabb időrendjét elfogadva I. Jahmesz (Ahmósze) uralkodásának kezdetét Kr. e re helyezve,

19 19 Memphisz elestét Kr. e. 1523/22-re és Saruhen bevételét Kr. e. 1518/17- re tenni. Így Memphisz megszállása uralmának 17/18. évében, Saruhen bevétele uralkodói 22/23. évében történhetett. Ez is már említetten teljes összhangban áll a régészeti bizonyítékokkal. Ebből az következik, hogy annak idején a nagy hükszosz fáraók uralmának kezdete Avarisz központtal Kr. e ban lehetett. A XII. dinasztiában szokás volt, hogy a fáraó idejekorán öccsét, ill. kijelölt utódát maga mellé vette társuralkodóként. Ezért ellentmondásos adatok állnak rendelkezésünkre. A legmagasabb, sztéléken jelölt uralkodási évek (összesen 208 év), a listázott fáraók uralkodási évei és a listák összegzése sincs összhangban. Az egyes uralkodók tekintetében a hiányos időadatokat felmutató Torinói Királylista összegzése 213 év (VI. oszlop, 3. sor), Africanus = 176 évet ad (Fr. 34), Euszebiosz = 198 évet (Fr. 35). Euszebiosz még összegez is: 245 év! Luft Ulrich a 198 évet vette irányadónak, mások a 176 évet favorizálják. Általában itt az Euszebiosz féle alacsonyabb verzió (198 év) megbízhatóbbnak tűnik. Josephus Flavius viszont érthetően nem foglalkozik a XV. dinasztia előtti időszakkal. A bizonytalanságok miatt itt inkább becslésekre tudunk csak hagyatkozni. Összességben 200 éves becslést veszek alapul, s az egyes uralkodók regnálási dátumainak közepét kerekítem az évtizedek közepére, elejére-végére. Úgy vélem, hogy egyelőre minden próbálkozás, mely pontos naptári dátumot kíván megadni, minden megbízható alapot nélkülöz a 0.-tól a XVIII. Dinasztiáig. A radiokarbon időmeghatározások is csupán konfidencia intervallumokban értelmezhetőek (σ, SD). Az egyes uralkodókat csak felsoroljuk, vélhető uralkodási éveik tartamával együtt, feltéve, hogy a dinasztia kb. Kr. e és 1780 között uralkodott. A dátumok a fentiek szerint értendőek a felsorolt fáraókra vonatkoztatva: NÉV URALKODÁS HOSSZA (ÉV) Szehetibré Amenemhat I. 30 (sztélén) 1965 Kheperkaré Szenuszret I. 44 (sztélén) 1930 Nebkauré Amenemhat II. 35 (sztélén) 1890 Kakheperuré Szenuszret II. 9 (Torinói lista) 1865 Khakauré Szenuszret III. 30 (Torinói lista) 1845 Nimaatré Amenemhat III. 40 (Torinói lista) 1810 Maakheruré Amenemhat IV. 9 (Torinói lista) 1790 Szobekkaré Szobekneferu 3 (Torinói lista) >1780 TARTAM NAPTÁRI KÖZEPE (Kr. e.) Látható, hogy a Fajjumban talált papirusz (Al-Lahún) csillagászati megjegyzése valóban III. Szenuszert (Szenuszret) korából származhat, dátuma a becslésemet

20 20 majdnem naptári pontosságúvá teszi. Ebből következően megpróbálok a Torinói Királylista Királytükör Királyi Kánon adataiból használható listát összeállítani a XIII. Dinasztia vonatkozásában is. Csak néhány fontosabbnak látszó fáraót említek, mely a datálási rendszerhez szükséges. Ezek is becslések, hozzátéve, hogy több helyütt tartam-átlagolásra kényszerülök, mert a Torinói királylista számadatai módfelett hiányosak, vagy félremagyarázhatóak. Itt is csak az évtizedek közepét írom le az uralkodási tartam középdátumára utalva. OSZLOP, SOR NÉV URALKODÁS HOSSZA (ÉV) VI, 5 Szobekhotep I. 2 + (3 hó) 1775 VI, 6 Amenemhat V VI, 11 Szemenkharé 4? 1760 VI, 18 Amenemhat VII VI, 20 Khendzser 4 + (3 hó) 1745 VI, 21 Imiremsau < VI, 23 Széth? ~ 1720 VI, 24 Szobekhotep III. 1 + (1 hó) ~ 1720 VI, 25 Neferhotep I (1 hó) 1715 VI, 27 Szobekhotep IV.? 1710 (Khaneferré) VII, 1 Szobekhotep V. 4 + (3 hó) 1705 VII, 2 Ibiau (Iaib) 10 + (9 hó) 1700 VII, 3 Merneferré Ai 23 + (8 hó) 1685 VII, 4 Szobekhotep VI. 2 + (2 hó) 1670 VII, 5 Szankhenré Szeuadzstu 3 + (2 hó) 1670 VII, 6 Neferhotep II. (Ined) VII, 7 Hori 5 + (8 hó) 1665 VII, 8 Szobekhotep VII 2 + (4 hó) 1660 VII, 13 Dzsedneferré? 1650 Dudimosze VII, 23 Merkaré? 1630 TARTAM NAPTÁRI KÖZEPE (Kr. e.) A VII. oszlop 13. sorában szereplő Dudimosze sem időrendi, sem nyelvészeti szempontból se lehet azonos a Manethónnál szereplő Tutimaiosz fáraóval, akinek idejében a hükszoszok rátörtek Egyiptomra. Inkább Dzsehuti féle egyiptomi elnevezésre lehet gondolni. Ilyen van is, aki nem más, mint a 3 évig regnáló Szekhemrészementaui Dzsehuti, a XVI. Dinasztia valószínűleg első uralkodója (XI. oszlop, 1. sor). A fenti táblázatot egy régészeti összefüggés is támogatja:

21 21 2. Kr. e Kr. e (?). Van egy hasznosítható adat: az ókori Büblosz területén végzett ásatások mészkőhengerre vésett reliefet hoztak napfényre, melynek felirata azt igazolja, hogy Jantin-Ammu helybéli király és I. Neferhotep, a XIII. dinasztia első harmada vége táján uralkodó fáraó, egy időben voltak hatalmon. Ezt kiegészíti a mai szíriai, egykori Mari romvárosában talált ékírásos tábla, melyből kiderül, hogy Zimrilím király akit Hammurápi taszított le a trónról és a bübloszi király szintén kortársak voltak. Az ún. alacsony mezopotámiai időrendet véve alapul, e feltétel teljesíthető. Hammurápi uralkodása Kr. e Kr. e. 1686, Zimrilimé Kr. e Kr. e Neferhotep 11 év 6 hónapig uralkodott, becslés szerint Kr. e és Kr. e között, így nincs akadálya annak, hogy Jantin Ammu uralkodását valamikor Kr. e és Kr. e közé helyezzük. A XIII. Dinasztiára Manethón 60 fáraót jelez, de a Torinói Királylista csak 46-ot listáz. A részben időben vele párhuzamos XIV. dinasztiánál már kisebb az eltérés: Manethón 76-ot említ, a Torinói Királylista 70-et listáz. Sajnos, legtöbbjük ismeretlen, s a nekik juttatható teljes időtartam csupán 31 év. Ízelítőül: OSZLOP, SOR NÉV URALKODÁS HOSSZA (ÉV) VIII, 1. Neheszi 3? 1655 VIII, 6. Szeuadzskaré ? VIII, 13 Heribré 2? 1645? X, 11 Khut..hemet? 1630? TARTAM NAPTÁRI KÖZEPE (Kr. e.) Ezek közül Neheszi neve ismert a Deltavidékről. A XV. Dinasztiát már tárgyaltam. A vele párhuzamos XVI. és az előbbit közvetlenül követő XVII. Dinasztiáról már a kronológiai rendszer szempontjából nem tudok lényegeset mondani. Úgy vélem e rendszer zárt, s nagyban megerősíti Manethón rendszerét és kronológiáját azt rekonstruálva s egyben rámutathatok arra, hogy a Torinói Királylista egyik kései változatát is felhasználhatta művében. * * *

22 22 Irodalom: 01. Colin Renfrew Paul Bahn: Régészet (Osiris Kiadó, Budapest; 1999.) 02. C. W. Ceram: A régészet regénye (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1965.) 03. David M. Rohl: Az elveszett Testamentum (Gold Book Kft; 2002.) 04. David M. Rohl: Avarisz urai (Gold Book Kft; 2007.) 05. David M. Rohl: Fáraók és királyok (Gold Book Kft.; 1995.) 06. Egon Friedel: Az ókori kultúra története, I. rész (N - Press Kiadó, Budapest; 2003.) 07. Heribert Illig Franz Löhner: A Kheopsz piramis (Allprint Kiadó, Budapest; 2003) 08. Ian Shaw: Az ókori Egyiptom története (Gold Book Kft; 2000.) 09. J. Baines J. Malek: Az ókori Egyiptom atlasza (Helikon Kiadó, Budapest; 1992.) 10. John M. Roberts: Képes világtörténelem, I. kötet (Officina Nova Könyvek, Magyar Könyvklub és Saxum Kft., Budapest; 1999.) 11. (Kákosy László Varga Edith: Egy évezred a Nílus völgyében (Gondolat Kiadó, Budapest; 1970.) 12. Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris Kiadó, Budapest; 1998.) 13. Kent R. Weeks: Luxor és a Királyok Völgye (Geographica Kiadó, Budapest; 2006.) 14. Képes Világtörténet (Geographia Kiadó, a National Geographic Society magyarországi kiadója, Budapest; 2007.) 15. K. Michałowski: Piramisok (Corvina Kiadó, Budapest; 1973.) 16. Larousse Enciklopédia, Memo (Larousse Akadámiai Kiadó, Budapest; 1995.) 17. Mahler Ede: Ókori Egyiptom (Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest; 1909.) 18. Naptártörténeti kislexikon (Fiesta Saxum Kft., Szekszárd; 1999.) 19. Nicholas Postgate: Az első birodalmak (Helikon Kiadó, Budapest; 1985.) 20. Reader s Digest Válogatás: Világtörténelmi enciklopédia (Reader Digest Kiadó Kft., Budapest; 2000) 21. Rosalie David: Élet az ókori Egyiptomban (Gold Book Kft.; 2003.) 22. Steffen Wenig: A nő az ókori Egyiptomban (Corvina Kiadó, Budapest; 1967.) 23. Természettudományi kisenciklopédia (Gondolat Könyvkiadó, Budapest; 1975) 24. Világtörténeti enciklopédia, I. kötet (Kossuth Könyvkiadó, Budapest; 1984.) 25. Vojtech Zamarovský: A felséges piramisok (Madách Kiadó, Bratislava; 1981.) 26. Waddell, W. G. [William Gillan]: Manetho with an English translation (London, W. Heinemann; 1940.) 27. Wolfgang Tarnowski: Múmiák (Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest; 1991.) Web: