A M.-Tátra vonzó területe okozta, hogy flóráját oly sokan kutatták s kutatják most is, s amely kutatásnak eredménye az a

Átírás

1 271 Bryologiai adatok a Magas-Tatra Flórájához. Közli : Györffy István (Makó. I. közlemény. (I ábrával A M.-Tátra vonzó területe okozta, hogy flóráját oly sokan kutatták s kutatják most is, s amely kutatásnak eredménye az a sok megjelent munka, amely e vidék növényvilágára vonatkozik. Mohaflórájával is számosán 1 foglalkoztak bár akiknek futólagos megemlítése is igen sok idt igényelne s akik közül különösen nagy érdemeket szerzett magának Chalubinski lengyel professor két érdemes munkájával 2 mégis általános áttekintést nyújtó, munka mindezideig nincs. 3 Általános áttekintést nyújtó munkát csakis akkor várhatunk, amikor az egész terület, annak minden egyes része szorgosan át lesz kutatva, ami ez id szerint még nem mondható. Sok munka vár még itt a bryologusra. A M.-Tátra mohflorájához szolgáltat adatokat alanti közleményem, melynek folytatását fogják képezni a késbb e folyóiratban, esetleg más botanikai lapban közreadandó dolgozataim. Úgy hiszem, hiábavaló munkát nem fogok végezni, ha e tervem megvalósításába fogva sorozatokban fogom közleni évrlévre történ megfigyeléseimet. flí * f* ^ Physcomitrella pátens (Hedw. Br. & Sch. Bryol. eur. I. t. 3. (1849. A Physcomitrellaceae cleistocarpus családba 4 illetleg a természetes rendszer szerint a Funariaceak : III. Funarieae csoportjába 5, tartozó Physcomitrella patens-t 6 hazánknak nem éppen nagyon ismert mohái közé soroljuk. Általában az alacsonyabban fekv helyeken, az alföldi részeken terem. Legmagasabban fekv termhelye, ahol Molendo gyjtötte, 350 m. t. sz. f. m.-ban : Bayreuth (Bajorország, G. Roth szerint pedig «nicht iiber 350 m.» 7 Hazánk északi részébl Hazslinszky 8 nem ismerte, nem gyjtötte a M.-Tátra környékén sem Limpricht, sem Chalubinski 9. Csak a fbbeket említve : Chalubinski, Czerkawski, Fritze, Hazslinszky, Krupa, Limpricht, Zobarzewski, Rehmann, Wahlenberg etc. 3 Grimmieae Tatrenses. Tab. I XVIII. Varsaviae, Enumeratio muscorum frondosorum Tatrensium etc. Warszawiae, s F. Pax. Grundztige dér Pflanzenverbreitung in den Karpatben. Leipzig, Limpricht : Laubmoose I. Bnd., pp , G. Roth : Die europáischen Laubmoose I. Bnd. pp Engler-Prantl : Die nattirl. Pflanzenfamilien. I. T. 3. Abt Lief. p syn. Phascum pátens Hedw, Aphanorrhegma pátens Lindb c. p Hazslinszky F. : A magyar birodalom mohflórája. Budapest, p. 79. muscorum 9 Enumeratio frondosorum Tatrensium etc. Warszava p. 4.

2 4 Biodiversity Heritage Library, A M.-Tátra környékén, Szepesbéla határán a «Griindchen» nev részen a «Rohrwiesen»-ek felé, útszéli árokban találtam több Physcomitrella patens-i, ugyanazon mohok társaságában, mint amilyenben Déván, a Cserna-patak partján Péterfi M. i. t. barátommal tett együttes kirándulásunkon ez idén (1905, VII/4. gyjtöttem, t. i. Physcomitrium pyriforme, Pottia s Pleuridium subidatum-mai együtt. A M.-Tátra környékén való elfordulása már azért is igen figyelemre méltó, mert e termhely eddig ismert elterjedési régiójának fels határánál jóval magasabban fekszik, t. i. 650 m. t. sz. m.-ban van (Katonai térkép, Z. 9. c. XXIII szerint.! Pleuridium subulatum (Huds. Rabenh. 10 Halaványzöld, el nem ágazó szárán a levelek alul kisebbek, a felül lev nagyobbak üstökszerleg csoportosulva betakarják, közrefogják a kurta sétán ül capsulát. Levelei mereven felfelé állnak, kissé teknsen görbültek s visszahajolt szélek. Széles alapból fokozatosan, lassan keskenyedik a csúcs felé a lamina. Példáimra Limpricht, 11 G. Roth 12 Hazslixszky 13 leírása mind, ráillik, G. Roth habitusrajzának 1 is teljesen megfelel. Azonban példányaimnak levélkeresztmetszeti szerkezete a diagnosisokkal nem egyezik' meg. A leírások szerint a lamina a levélere mellett kétréteg, a margó felé pedig helyenként kétréteg ; «Deuter»-eket all és felül s oldalt stereoma sarló veszi körül, zárja be. 15 A gyjtöttem példák leveleibl s pedig lehetleg különböz magasságban készítettem keresztmetszeteket, amelyek eltér viszonyokat tüntetnek fel, mint aminket fentebb említett szerzk munkái említenek. A levél (1. az ábrát bármely magasságának k. m.-én mindig egyréteg laminát látunk : a levéllemez sejtjei kördedek, elég vastagfalúak. Vagy mind egyenl nagyságúak, vagy a szélek felé kisebbek és kisebbek lesznek, így pld. közel a levéleredési pontoknak k. m.-i képén, amelyet az üstöklevelekbl készítettünk (1. az 1. ábrát, amely esetben a levél ere a lehet legegyszerbb viszonyokat tünteti fel, t. i. mindössze csak három sejt alkotja, két nagyobb felül (az 1. ábrán, 1 s a fonák felé egy kisebb sejt. Hogy ily kevés sejt alkotja a levél erét a levél tapadási pontjához közel es részeken, annak okát abban találjuk, hogy az üstöklevele k srn helyezkednek egymás mellé ; a száron lev levelek, mivel ritkábban is állnak, de meg kisebbek is, keske- 10 syn. Phascum subidatum Huds. Limpricht 1. c. I. Bnd. p ! G. Roth 1. c. I. Bnd. pp Hazsunszky 1. c. p. 82. I. Bnd., Taf. VI. Fig. 8, 8d. 15 Limpr. I. Bnd. p Fig. 79.

3 273 nyebbek is, levélerük is majdnem egyformán duzzad ki a fonák felé, amit az ábrákra vetett futólagos pillantás is rögtön mutat. A valamivel kisebb szárleveleknél hasonlóképpen egyréteg levéllemezt látunk (1. 2., 3., 4. az ábrán, de ezekre jellemz, hogy a levél széle visszagörbült, míg az üstökleveleknél nem! továbbá, 1. Pleuridium subulatum üstöklevele alsó részébl készített k. m. 1 = levélér, 2 - lamina. Querschnitt vöm unteren Teil eines Scbopfblattes. 1 = Blattnerv, 2 = Blattspreite u. a. szárlevél k. m.-ek; bekunkorodott szél, fonák felé kidomborodó levélerü, egyréteg lamina. Querschnitt dér Stengelblátter ; mit zurückgerolltein Rand und eínem gégén die Unterseite gewölbteu Blattnerv versehenen, einschichtigen Lamina. hogy a szegélysejtek (Randzellen egyenl nag 3r ságúak s alakúak a levéllemez többi sejtjeivel. A szárlevél alsó részébl vett (a 2. ábrán k. m.-en a levélere csak 5 sejtbl áll, a levél színe felé két, a fonák felé es oldalon három különben egyenl alkotású sejtbl. Itt még a

4 ! Biodiversity Heritage Library, levélere homogeneus! A fonákon lev sejtek száma még inkább szaporodva, mindinkább kidomborodik a levélere a fonák felé (1. a 3. ábrán, úgy hogy végre egészen kidomborodik (1. az ábrán 4.. Ilyen jól fejlett levélérnél (1. a 4. ábrán a levél erét alul egysoros parenehymaticus sejtréteg, felül pedig a «Ieuter»-ek határolják. A levélér legnagyobb részét stereoma alkotja, mely apró polygonalis, vastagfalú, szklumen, sárgásbarna háncssejtekbl áll. De a stereoma köteg csak egy nyalábot alkot; két egy alul (fonákon s felül (színen lev stereoma köteget nem 16 látunk soha Gyjtöttem Szepesbéla környékén a «Rohrwiesen» felé egyik útszéli árok árnyékos helyén, Physcomitrium pyriforme-vé\ együtt (1905, VI 1/4.. Leucobryum glaucum (L. Schimp. 17 A Leueobryaeeáknak négy genusa 18 mind a tropikus vidékek lakója. Európában s így hazánkban is csak a különben fajokban igen gazdag (121 speciese van! Leucobry um-nemzetség fordul el egyetlenegy fajjal a Leuc. glaucum-mai 19 képviselve, amely Európának nem is endemikus mohája. 20 Eme mohának levele kis chlorocystáit mindkét oldalon, mivel hatalmas, nagy, levegvel telt azért fehér szín! leukocysták borítják, sápadttá, fehérré teszik s tzeg-mohára emlékeztet színt s kinézést kölcsönöznek, így összecserélnünk más mohával lehetetlen. Legtöbbnyire sterilis, de ha fertilis, tömegesen produkál sporogoniumot. Az alacsonyabb fekvés helyeket inkább kedvelve, Leucobryum glaucum-ot a Magas-Tátra környékén nem sok helyrl ismerünk. Hazslinszky 21 a Fehér tónál (Weisser See és a Kopaszoros (Kopa-Pass-ban, Limpricht Podspady mellett, Chalubinski 22 a M.-Tátra galicziai oldalán gyjtött sterilis példányokat. Leucobryum glaucum terem Fókusz (Tátra-Rákos = Rox határán a «Birkelchen» nev réten ; de itt is csak sterilis példákat gyjtöttem (1905, VII/25.. Physcomitrium pyriforme (L. 23 Brid. Bryol. univ. II. p (1827. Chalubinsky egy helyen gyjtötte, t. i. Zakopane-n, 24 tehát nem a magyar részen. 16 Limpr.. c. I. Bnd. p Fig. 79. W. Ph. Schimper : Corollarium bryologiae europaeae etc. Stuttgartiae p Ochrobryum, ie syn. Schistomitrium, Bryum glaucum L. Cladopodmithus és Leucobryum. Leucobryum vulgare Hampe. 20 Engl.-Prantl. : Die natürlichen Pfianzenfaniilien etc. I. T. 3. Abt Lief. p Z1 Hazslinszky 1. c. p a Chalubinsky Emim. p syn. Bryum pyriforme L. 34 Enum. p. 78.

5 275 Nem gyjtötte Röll sem. 36 Chalubinski ama megjegyezésének : «Unica vice et nonnisi parce inveni circa domum, cujus possessor per totum annum Cracoviam profiéi scitur. Nonne sporulae fortuito cum curru aut equis e planitiebus translatae» ellentmond újabbi lelhelye, ahol igen nagy tömegben s nagy kiterjedésben vegetál e különben másutt közönséges moha. Gyjtöttem Szepesbéla környékén a «Rohrwiesen» felé viv dül-út nedves, tzeges talajú árkában (1905, VI/1.. Buxbaumia indusiata Brid. Halaványzöld, fesledez indusiumáról könnyen felismerhet eme elég ritka kis saprophyticus mohát Chalubinski Enum.-jában 26 csak egy, a Limpricht ismertette termelhelyrl közli. Nem gyjtötte e vidéken J. Roll sem.* 7 Magam a Buxbaumia indusiata-nak több termhelyét közöltem e lapokban. 28 Eddigi ismeretünk bvítésére szolgáljanak még a következ adataim. Buxbaumia indusiata- 1 gyjtöttem a Stierberg (Koszar-Wielki és Stösschen (Pryzlop kesmarski közti «Tscheckengnind» völgyben 23 a «Liebseifen» patakon 30 keresztül dlt korhadt, pudvás jegenyefenyn (1905, VII/11.. Gyjtöttem még azonkívül több példát : Zsdjár határán a Prizlop vízválasztó hágón, a «Dluhe» oldalán 1080 m. t. sz. f. m.-ban korhadt Abies excelsa DC.-n. (1905, VII/21.. Továbbá a «Kobili Vrch»-en a «Faixblösse» felé néz oldalán (1905, VII/28.. Buxbaumia aphylla L. Ezt a barnás-zöld szín, felül lapos, szélén barnás-piros vastagodással szegélyezett sporogoniummal. fel nem fesledez indusiummal ellátott kis mohot a M.-Tátrából senki sem, így T Chalubinski sem közli. 31 Eddig, magam is csak egy helyen gyjtöttem pár szálat, t. i. a «késmárki itató» környékén lev «Tiefergrund»-on félig luimusos, tzeges, agyagos talajon (1905, VII/10.. 2S Dr. -Julius Roll: «Beitrage zr Laubmoos- und Toi'fmoosflora dér Hohen Tatra». Hedwigia Bnd. XLIB. H c. p Hedwigia Bnd. XLIII. Heft. 2. pp. 1:^ Botanikai Lipok III. évf sz. és u. o. IV. évf. völgy nevét Hazslfnszky csakis írhatta, hogy amint legújabban felvett pp. Magyar j E (1903} ( nem tudta, igy egyik Racomitrium «im schlechten Grunde» terem! (Lásd Chalubinski. Grimmieae Tatranses. Varsaviae. 1882, p so Liebsei/'en s nem Liebsei/en, a M.-Tátráról katonai térkép jelöli. (Detail-Karte des Tatra Gebietes. 1 : 25,000 in 2 Blattéra, Reproduktion dér Neuaufnahme v. Jahre Horausgeg. v. k. u. k. milit.-geogr. Institute zu Wien.. sl Enum. p

6 István Biodiversity Heritage Library, Myurella julacea (Yill.. Bryol. eur. 32 Sterilis példányokat gyjtöttem a Stirnberg 2 «Faixblösse» részén, a «Nessel ígrat blösse» tetrészén átviv «Zur Quelle» nev út mentén mészsziklán (1905, VII/28. Bryologische Beitráge zr Flóra dér Von : Gyrffy (Makó. I. Mitteilung. (Mit 1 Abbildung. Hohen Tátra. Ikren landschaftlicken Reizen verdankt es die Hbe Tátra, dass ikre Flóra bereits so viele Forscker angezogen katte und auek jetzt nock anziekt; die Resultate dieser Forsckungen sind jene zaklreicken Werke, die sick auf die Vegetation dieses Gebietes bezieken. Auek mit ikrer Moosflora liaben sick viele 1 befasst, so dass auek nur die kurze Erwahnung dieser Forscker selír viel Raum in Anspruck nekmen würde ; unter den Bryologen dürfte Prof. Chalubinski mit seinen zwei wertvollen Werken 2 dér verdienstvollste sein, trotzdem aber gibt es bis jetzt noch keinwerk, welekes die ganze Moosflora dieses Gebirges zusammenfasst. 3 Fin solckes Werk kimen wir erst dann erwarten, wenn das ganze Gebiet in seinen einzelnen Teilen gründlick durckforsckt sein wird, was sick jetzt noek niekt sagen lásst. Die Bryologen werden kiér nock viel Arbeit habén. Meine folgende Mitteilung soll ein Beitrag zr Laubmoosflora dér Hben Tátra bilden. In ikren Fortsetzungen beabsichtige ick in Zukunft meine alljahrlichen Beobacktnngen mitzuteilen. Physcomitrella pátens (Hedw. Bk. & Sch. Bryol. eur (1849. Die in die cleistocarpen Familie dér 1 lujscomitrellaceae, 4 das 32 syn. Hypnurn julaceum Vii.lars. 3S Helyesebb neve (Dr. Eljasz-Radzikowski s «Bogiad na Tatryw : «Stierberg» - ((Bujaczy \Vierch». magyarul Bikahegy, mert sok szarvasmarhát legeltettek rajta, s ebbl ferdítették el a Stirnberg nevet, s így egész hibásan aztán némelyek Homloktetö-nek fordítják (Term. tud Közi XXXIV. 1' ftizet p. 38s, Magyar Botanikai Lapok III. évf p. 25.; a tótok «Bujaczy W.»-nek hívják mai napig is (ZipserBote XXXVI. Jahrg. No. 2. [1$98.] «Meine Sehlussbemet kungen zu den «Tatra-Panoramen<> von Fr. Dénfs; nevezik még «Hohe Au»-nak ; továbbá «Koszar WielkB (Chalubinski Enum p Az elébb idézett katonai térképen szintén hibásan «Hohen Au» van! Chalubinski, Czerkawski, Fritze, Hazslinszky, Krupa, Limpricht, Lobarzewski, Rehmann. Wahlenberg ete. 2 Grimmieae Tatrenses. Tab. I XVIII. Varsaviae Enumeratio must orum frondosorum Tatrensium etc.varszaviae s F. Pax : Grundzíige dér Ptianzenverbreitung in den Karpatken. Leipzig Limpricht: Laubmoose I. Bd. pp , G. Roth : Laubinoose I. Bd. pp Die europáischen

7 27 / keisst nach dem natürlichen System in die III. Funarieae- Gruppé dér Funariaceae 6 gehörende Physcomitretta pátens 6 ist ein nicht káuíiges Moos Ungarns. Es wáchst hauptsáchlich in dér Ebene. Sein höchster Standort, wo es Molendo sammelte, ist 350 M. ii. d. M. : Bayreuth (in Bayern und nack G. Roth 7 «nickt über 350 M.» Hazslinszky 8 fiikrt es aus Ober-Ungarn nickt an, in dér Um- gebung dér Hben Tátra hat es weder Limpricht, noch Chalubinski 9 gesammelt. In dér Umgebung dér Hókén Tátra bei Szepesbéla im «Griindcken» fand ich neben den auf die «Rokrwiesen» fülirenden Weg im Graben mekrere Rasen dér Physcomitrella pátens in Gesellsckaft derselben Moose, wie iek sie keuer (1905, 4/VII. bei Déva am Ufer dér «Cserna» mit meinem Freund M. Péterfi gefunden habé, námlich mit Physcomitrium pyriforme, Pottia. Pleur ictium subulaium. Dieser Standort ist schon deshalb erwáhnenswert, weil er die obere Grenze ikrer Verbreitungsregion weit überschreitet, 14 er liegt námlich 650 M. ü. d. M.! (Militáriscke Specialkarte IX. Zone,! 23. col. nack Aufnahme Pleuridium subulatum (Huds. Rabenh. 10 Auf seinem lichtgrünen, nickt verzweigten Stengel befinden sick untén kleinere, oben grössere Bliitter, letztere sind zu einem Sckopfe zusammengedrángt und bedecken, umfassen die auf kurzer Séta sitzende Kapsel. Die Blattéi- ragén steif empor, sind ein wenig gekrümmt und ikre Rander zuriickgebogen. Die Blattspreite schmálert sick von ikrer Basis an gégén die Spitze allmáhlick. Die Beschreibung Limpricht s, 11 Roth s 12 und Hazslinszky s 13 stimmen mit meinen Exemplaren bis auf die Struktur des Blattquerscknittes überein, ebenso das Habitusbild von Roth. Nack den Beschreibungen ist námlich die Blattspreite neben ikren Blattnerv zweisckicktig, gégén den Rand stellenweise zweischicktig; die «Deuter»-en sind oben, untén und an den Seiten mit einer Stereomsichel umgeben. 16 Ich habé mekrere Querscknitte von den gesammelten Exemplaren womöglieh in versckiedener Höhe angefertigt und habé an 5 Englf.r-Prantl : Die nattirl. Pfianzenfamilien. I. T. 3. Abt Lief. p syn. Phascum pátens Hedwig, Aplianorrhegma pátens Lindrkrg. 1. c. p s 9 Hazslinszky: Die Moosfiora von Ungarn. Budapest p. 79. Enumeratio must orum frondosorum Tatrensium ete. Varszava p syn. Phascum subulatum Huds. a Limrrichi' 1. c. I. tíd. p G. Roth 1. e. I. Bd. pp Hazslinszky 1. c. p. 82. I. Bd. Tat. VI. Fig. 8., 8d Limpr. I. Bd. p Fig

8 ;. Biodiversity Heritage Library, ihnen Yerhiiltnisse gefunden, die, mit denen, welche obige Autoren in ihren Werken erwahnen, nicht übereinstimmen. Dér in jeder Höhe des Blattes (s. Abbild. 1 ausgeführte Querschnitt zeigt immer eme einschichtige Lamina: die Zellen dér Blattspreite sind kreisförmig; ziemlich dickwandig; entweder sind sie gleicli gross, oder gégén den Rand immer kleiner, so z. B. an dem nake zum Blattursprung gelegenen Querschnitte, den icb an den Schopfbláttern ausgefiihrt habé (s. Abb. Fig. 1; in diesem Falle zeigt dér Blattnerv die denkbar einfachste Structur, er besteht niimlich nur aus 3 Zellen, aus 2 grösseren oben (Abbild. Fig. 1. x und einer kleineren Zelle gégén die Blattnnterseite. Dass dér Blattnerv an diesen, in dér Nahe dér Insertion gelegenen Stellen aus so wenig Zellen besteht, ist die Folge dessen, dass sich die Schopfblatter dicht aneinander reihen ; die am Stengel befindliehen Blattéi* stehen lockerer, sind auch kleiner und schmáler, so wölbt sich auch ihr Blattnerv so ziemlich gleichförmig gégén die Unterseite, wie mán es auch bei fliichtigem Blick auf die Figuren ersehen kaim. Bei den etwas kleineren Stengelbliittern seben wir gleichfalls eine einschichtige Blattspreite (s. Abb. Fig. 2 4, doch ist es fiir diese charakteristiseh, dass dér liláitrand zurückgebogen ist, was bei den Schopfbláttern nicht dér Fali ist! Ferner, dass die Randzellen eben so gross und von solcher Form sind. wie die iibrigen Zellen dér Blattspreite. Am Querschnitt vöm unteren Teil des Stengelblattes (s. Abb. Fig. 2 besteht dér Blattnerv nur aus 5 Zellen, gégén die Blattoberseite aus zwei, übrigens gleich construirten Zellen. Hier ist dér Blattnerv noeh homogén. Wie sich die Zahl dér gégén die Blattunterseite gelegenen Zellen vermehrt, so wölbt sich dér Blattnerv immer mehr gégén die Unterseite (s. Abb. Fig. 3, so dass er zuletzt ganz gewölbt ist (Fig. 4. Bei so einem gut entwiekelten Blattnerv bildet die untere Grenze eine eim*eihige Parenchymzellschiclite, die obere die s. g. «Deuter»-en. Den grössten Teil des Blattnerves bildet das Stereomblindel, welches aus kleinen potygonalen, dickwandigen, englumigen, gelblichbraunen Bastzellen besteht. Doch bildet das Stereom nur einen Bündél wir finden niemals zwei Stereombiindel (eines auf dér unteren, und eines auf dér Oberseite. 16 Gesammelt habé ich es in dér Umgebung von Szepesbéla gégén die «Rohrwiesen», an einer schattigen Stelle des neben den Weg gelegenen Grabens, mit Physcomitrium pyriforme (1905 4/ VII.. Leucobryum glaucum (L. Schimp Limpr. 1. c. Bd. p Fig V. Ph. Schimper : Corollarium bryologiae europaeae etc. Stuttgai tiae* p. 19.

9 279 Die 4 Gattungen 18 dér Leucobryaceae sind allé Bewohner dér Tropen. In Európa, so auch in Ungarn, kommt aus dér zwar sehr artenreichen (121 Sp.! Gattung Leucobryum nur eine Art: Leucobryum glaucum 19 vor, welches übrigens in Európa nicht endemisch ist. 20 Die kleinen Cblorocysten seines Blattes sind auf beiden Seiten von machtigen, mit Luft erfiillten Leukocysten bedeckt, welche es blass, weiss erscheinen lassen, dadurch erhált das-moos eine an Torfmoose erinnernde Farbe, schon durch diese ist es mit keinem anderen Moose zu verwechseln. Mán findet es meistens steril, wenn es jedoch fertil ist, erzeugt es Sporogone in Massen. Es liebt mehr die Niederungen und ist in dér Umgebung dér Hben Tátra nur von wenig Orten bekannt. Hazslinszky 21 sammelte es beim «Weisften See>> und auf d. «Köpa Pass» ; Limpricht bei Podspady Chalubinski 22, an dér galizisehen Seite dér Hben Tátra in sterilen Exemplaren. Leucobryum glaucum kommt in dér Umgebung von Rokusz (Tátra-Rákos. Rox auf dér Wiese «Birkelehen» vor; doeh aueb hier sammelte ich nur sterilé Exemplare (1905, 25/VII;. Physcomitrium pyriforme (L. 23 ; Brid. Brvol. univ. II. p. 815 (1827. Chalubinski fand es nur an einer Stelle, námlich in Zakopane, 2i alsó nicbt in Ungarn. Aucb J. Röi.l 25 sammelte es nicbt. Dér Bemerkung von Chalubinski (siehe den ungariscben Text p. 78. widerspricbt sein neuerer Fundort, wo dieses sonst so gemeine Moos háufig und massenbaft vegetiert. leli sammelte es bei Szepesbéla neben dem auf die «Robrwiesen» fübrenden Weg, in einem feucbten torfigen Graben (1905, 1/VI.. Buxbaumia indusiata Brid. Dieses kleine, durcb sein lichtgrünes zerfetztes Indusium leiclit kenntlicbe, ziemlicb seltene, saprophytische Moos teilt Chalubinski in seiner Enumeratio 26 nur von einem dem iibrigens sebon von Limpricht erwabnten Standort mit. J. Roll fand es nicht. 27 ls Ochrobryum, Schistomitrium, und I9 syn. Bryum glaucum L, Cladopodanthus Leucobryum. Leucobryum vulgare Hampe. Engler-Prantl : Die natürlichen Ptlanzenfamilien ete. I. T. 3. Abt. i Lief. p ai Hazslinszky 1. c p * Chalubinski Enmn. p. 29. as syn. Bryum pyriforme L. 24 Enum. p Dr. Julius Roll: «Beitráge zr Laulmioos- und Torfmoosflora dér Hohen Tátra». Hedwigia. Bd. XLIIf. H ; 1. c. p Hedwigia Bd. XLIII. Heft 2, pp

10 280 2 Ich habé in dieser Zeitschrift schon mehrere Standorte von *5 Buxbaumia indusiata mitgeteilt. Zr Erweiterung unserer bisherigen Kenntnisse über seine Verbreitung mögen noeh folgende Daten beitragen. leli sammelte es noch in dem zwisehen dem Stierberg und dem Stössehen gelegenen Tale 29 «Tscheckengrund» auf einer, über dem Liebseifen 30 gelegenen, faulen, morsehen Fichte (1905, 11/ VII.. Mehrere Exemplare sammelte ich noch ausserdem : bei Zsdjár auf dér Wasserscheide Prizlop an dér Lehne des «Dluhe», 1080 M. hocli ii d. M. auf einer morsehen Fichte (1905, 21 /VII.. Ferner auf dér gégén die Faixblösse liegenden Seit.e des «Kobili Vrch» (1905, 28/VII.. Buxbaumia aphylla L. Dieses kleine Moos mit dem bráunlichgrünen, oben Aachen, mit rötlichbraunem Wulste versehenen Sporogon, dessen Indusium niemals zerfetzt ist, hat aus dér Hohen Tátra noch niemand, auch Chalubixski nicht mitgeteilt. 31 Bis jetzt habé auch ich nur auf einer Stelle wenige Exemplare gesammelt, namlich in dér Umgebung dér «Késmárker Tranke» im «Tiefengrund» auf halb humösem, torflglehmigen Bódén (1905, 10/VII.. Myurella julacea (Vill. Bryol. eur. 32 Sterilé Exemplare sammelte ich auf Kalkfelsen dér Faixblösse des Stierberges neben dem Weg, welcher ober dér «Nessel- (gratblösse» «Zur Quelle» führt (1905, 28/VII.. Apró közlemények. Kleine Mitteilungen Sphyridium byssoides (L. Th. Fr. (S. carneum Fik.* A Lecideaceák Baeomyeeae Diese kleine Flechte gehört subfamiliájába tartozó eme apró in die Subfam. Baeomyeeae dér kis zuzmót agyagos, iszapos, Fám. Lecideaceae, welche in elég nedves talajon salicetum árnyában Mahó közelében «Lele», auf dér s. g. dér Gegend von Mahó gégén «Tömpös»- 28 Ungarische Botanische Blátter 111. Jahrg. (1903 Nr und ebenda IV. Jahrg. (1904 pp Den Namen dieses Tales kannte Hazslinszky nicht, nur so konnte er bei einern Racomitrium schreiben. dass es óim schlechten Grunde vorkomme! (Siehe Chalubinski: Grimmieae Tatrenses, Varsaviae 1882, p «Liebseifen» und nicht «Liebseiten», vvie es auf dér neuesten Gén. Stabskarte dér Hohen Tátra steht (Detailkarte des Tátra-Gebietes. 1 : 25,000 in 2 Blattéra, Reprodnction dér Neuaufnahme v. Jahre Herausg. v. k. u. k. milit-geogr. Institute zu Wien. 31 Enum. p S2 syn. Ilypnum julaceum Villars. * P. Sydow: Die Flec.bten Deutschlands. Berlin 1887, p. 184.