ÉR ZÉ KE LÉS PSZI CHO LÓ GIA A DI GI TÁ LIS MÉ DI Á RÓL

Átírás

1 ÉR ZÉ KE LÉS PSZI CHO LÓ GIA A DI GI TÁ LIS MÉ DI Á RÓL A Ma gyar Tu do mányos Akadémia né hány kutatócso portjá nak köz re mû kö dé sé vel, a Tu dás tár sada l om Ku ta tó központ s zervezésében ta nulm á ny kés zült a z in f or m á ci ós tá r sa da l om fej les z té si kérdéseirôl 1. A z MTA Ps zi cho l ó gi a i Ku ta tó in té zet ének mun ka tá r sa i a di gi tá l is te le ví zi ó zá s el terj e d é s é n e k, a h a s z n á l ók á t s zok ta tá s á n a k l e h e tô s é g e i t é s kor l á ta i t vi z s g á l tá k a fi gyel mi és észlelési folyamatok tükrében (az elkészült tanulmány kéziratban olvasható, a címe: Digitális te le ví zi ó zá s: figyelmi és észlelési jelenségek). 2 Dr. Czigler Istvánt, a kutatócsoport vezetôjét a viz s gá l at ered mé nye i r ôl kér de z tem. Mi volt a ku ta tás irá nyát meg ha tá ro zó alap kér dés? A fel ké rés lé nye ge az volt, hogy kö rül jár ja a szé les sá vú te le ví zi ó zás be ve ze té sé vel vagy el ter je désé vel eg yüt tjáró vál to zá sok ész le lé si és fi g yel mi kö vet kez mé nye it. A ku ta tó cso por t ér dek lô dé sé nek meg fe le lô en két prob lé ma kör t vizs gál tunk. A z eg yik az eg y kép er nyô több funk ció je len ség bi zo nyos jel leg ze tes sé ge it ve szi figyelembe, a másik pedig az új információközlésben egyre elterjedtebben ku ta tot t je len sé get, a különbözô szenzoros modalitású inge rek eg y ide jû je len lét ének ha tá sa it, az in for má ci ók in tegrációjának lehetôségét érinti. A z el s ô prob lé ma a zér t érdekes, mer t a z új technik ának kö s zön he tô en eg y s zer re kü lön b ö zô célokra lehet majd felhasználni ugyanazt a gépezetet. Ezek a különbözô felhasználások egyben kü lön bö zô igé nye ket is je len te nek, és kér dés az, hogy a fi g yel mi f o ly a ma tok, il let ve a z és z le lés szintjén ezek a különbözô igények nem okoznak-e majd kellemetlen jelenségeket. Vegyük például azt a két szélsôséges esetet, amikor valaki egy gépet személyi számítógépként használ, de ug y an e z a z al apk i építésû s zerkezet eg y há zimozi jel le g û f unk ci ó v al is ren del ke zik, v a g y is vizuális élményeket közvetít. A kérdés az, hogy nem vezet-e problémákhoz az az ellentmondás, ami a két funkció követelményei között található. Arra gondolok, hogy egyik esetben elônyös egy ki sebb kép er nyô, ami az em ber sze mé lyes te ré ben van (va la hogy az em ber nek az az ér zése, hogy egy számítógép használatakor a billentyûzet és a képernyô is hozzánk tartozik) az ilyen t í pu sú s zerkeze tek k ial ak ít ás akor tehát a z a cél, hog y e z t a kö zel s é get biz to sít s a. Mos t vi szony lag na gyobb kép er nyô ket hasz ná lunk, mint egy-két éve, de ezek nem túl na gyok, hi szen egy meglehetôsen közeli pozícióból is be kell tudnunk fogni a képernyô egészét. Ugyanakkor egyre fantasztikusabb méretû házimozik vannak, ami azt jelenti, hogy egyre nagyobbak a ve t í tô f e lü le tek, íg y a képernyôt eg yre mess zebb helye zzük, te hát ép p en eg y re in k ább k i tol juk eb bôl a sze mé lyes tér bôl. Az egyik kér dés, amit vizs gál tunk te hát az volt, hogy a hoz zánk kö ze li, sze mé lyes tér ben mu tatkozó fi g yel mi mûködések mennyire ug yanolyanok, mint eg y kül sô, na g yobb, de tá vo libb he lyen meg lé vô mû kö dések. A z észlelés kutatása konstans válto zók nak te kin ti, vag y ros szabb eset ben meg sem em lí ti a kép és a sze mély tá vol sá gát, ehe lyett a lá tó szög a lé nye ges. Mi vel van nak olyan 1 A kutatás az Antenna Hungária megrendelésére készült Digitális televíziózás kérdései a bölcsészeti tudományok s z e m s z ö g é b ôl p r og r a m ke r e té b e n z a j l ot t. 2 A ku ta tás ve ze tô je Dr. Czigler Ist ván, Dr. Ba lázs Lász ló és Dr. Hor váth Já nos volt. A ta nul mány meg je le né se a kö z e l j ö vô b e n a z A l k al m a z ot t P s z i c h o l ó g ia c í m û f o l y ó ir a t b a n v á r h a tó. 125

2 neu rop szi choló giai ada tok, ame lyek azt mu tat ják, hogy el ménk más ként ke ze li a tér kö ze li te rületein ta lál ha tó ( karnyújtásra lévô ), illetve a távoli tár g ya kat (ezek el éré sé hez eg y bo nyo lul tabb mozgássor szükséges), azt feltételeztük, hogy egy összetettebb fi gyel mi mû kö dést igény lô, bo - nyolultabb döntési folyamat esetén a retinális kép méretétôl függetlenül, lényeges szerepe lesz a képtôl/képernyôtôl való távolságnak. Leegyszerûsítve tehát arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon haté ko nyab ban tudjuk- e irányítani a fig yelmünket eg y kö ze li ese mény meg fi gye lé se ese tén. Ha a megfigyelési távolság befolyásolja a figyelmi teljesít ményt, ak kor ezt a té nye zôt fo ko zot tan fi gyelem be kell ven nünk vizuális munkakörnyezetünk kiala kí tá sa so rán. Az eredmények azt mutatták, hogy míg a látószögnek és a zavaró ingereknek erôteljes hatása van a fi gye lem re, ad dig a tá vol sá gi ha tás nem mérv adó. Esze rint egy köz vet le nül a szem elé he lyezett apró lejátszó (aminek segítségével például utazás közben is tévézhetünk) esetén ugyanolyan élmény ben le het részünk, mintha egy nagy kivetítôt néz nénk? Az élmény eltérô, de a fi gyel mi je len sé gek meg egyez nek. Ami a sze mély és a kép vi szo nyát il le ti, meg kell kü lön böz tet ni két dol got: az egyik a tárgy ob jek tív tá vol sá ga, a má sik pe dig a vir tuális távolság. Ebben az esetben a virtuális távolságról van szó, tehát ahogy az ember hiszi, hogy hasonlít egy nagy képernyôre. A vizsgálat módszere az volt, hogy két betût kellett figyelni a képernyô egy adott területén ( két f é l e b e t û l e h ete t t: S va gy H ), é s z avar ó i ng er e k j e l e n l ét éb e n m eg kel l e t t á l l a p í ta ni, h ogy a két fi gyelt be tû azo nos-e vagy sem. A be tûk min dig ugyan azon a he lyen je len tek meg, a né zô és a képernyô távolságát, a látószög mértékét és a zavaró ingerek természetét változtatták csak. Az ér de kel ne, hogy Ön sze rint egy ös sze tet tebb in ger (pél dá ul egy cse lek mény meg fi gye lé se) ese tén is ugyan ez az ered mény vár ha tó-e? Nem le het, hogy a fi gyelt te r ü let meg os z tá sá val vagy váltakozásával egy komplexebb helyzet jönne létre, melyben a képernyôtôl való távolságnak na gyobb sze rep jut? Ebbôl a szempontból a kísérleti eredmény nem triviális. Mi itt egy olyan módszert alkalmaztunk, ami a fi gyel mi te rület méretére volt kíváncsi. A téri figyelem legegyszerûbb modellje reflektorfényhez hasonlítja a fi gyel mi mû kö dést, ahol a lá tó tér azon ré sze, ami re a fi gye lem irá nyul, egy reflektor által meg vi lá gí tot t területre hasonlít, ami kiviláglik a sö tét kör nye zet bôl. Eb ben a viz s g á lat ban azt mér tük, hogy mek ko ra az a te rü let, amit a figyelem megvilágít, más szavakkal: mi a mértékegysége a megfigyelt terület nagyságának. Egy elég gé is mert, má sok ál tal is hasz nált mód szert al kal maz tunk. Mi azon ban nem csak azt néztük meg, hogy milyen a látószögfok hatása, hanem azt is, hogy ugyanakkora-e ez a látószögfokokban kifeje zet t reflektorfény, ha közel van, ha közepesen távol vagy ha még távolabb. Mint említettem, a látás ku ta tás ban a nag yságokat megkérdôjelez hetetlenül a lá tó szög eg y sé ge i ben (szög fok, szög perc) határozzák meg. A nagyságkonstancia törvényei értelmében a tárgyat azonos nagyságúnak észleljük, ha a tá vol ság nö vekedésével a retinális vetület kisebb lesz. 3 Minket az érdekelt, hogy a fi gyel mi fókusz esetén érvényesül-e a nagyságkonstancia. Ebben az esetben ez azt jelentené, hogy a fi gye lem esetén nem a látószögfok, hanem a tárgytól való távolság határozná meg a terület nagyságát. A kér dé sünk az volt tehát, hog y a látószögfokban kifeje zet t fi gyel mi reflektorfény méret változik-e a né zô kép er nyô tá vol ság gal. Azt az ered ményt kap tuk, hogy ez a mé ret min den tá vol ság ese tén ugyan ak ko ra lá tószögfokokban kife jezett, a távolságtól pe dig füg get len. Ez el sô pil la nat ban egy ál ta- 3 A lá tá s so rán a z ész le lés leg meg ha tá ro zóbb je len sé ge a kon stan ci a, ami eg y tár g yat a zo no sít ha tó vá tesz különbözô helyzetekben (ha mindig az éppen aktuális fi zi kai in for má ci ót ven nénk figyelembe, a tárgy aktuális megvilágítása, formai jegyei, mérete szinte azonosíthatatlanná tenné azt). A nagyságkonstancia azon az elven alapul, hogy egy tárgy méretének meghatározása esetén elménk figyelembe veszi a tárgy távolságát is, és ezt leszámítja a r e t i n á n m e g j e l e n ô ké p m é r e té b ôl. E n n e k kö s z ö n h e tô e n ug y a n a z t a t á r g y a t a tô l ün k v a l ó t á vol s á g tól f üg g ô e n nem lát juk na gyobb nak vagy ki sebb nek. (megj. R.A.) 126

3 lán nem meg le pô, de el kell gon dol kod ni raj ta, hogy tu laj don kép pen mit je lent, és ha meg gon dol juk, ez elég fu ra do log. Tud ni il lik ez azt je len ti, hogy en nek a fig yel mi fó kusz nak vag y reflektorfénynek nincs nagyságkon stan ciá ja. Ha pe dig nincs nagyságkon stan ciá ja, ez ar ra utal, hogy olyan met ri ká val, olyan méretekkel adható meg, ami retinális méret, és nem külvilági tárgyméret. Ha pedig ez így van, ak kor azt kell fel té te lez ni, hogy a fi gyel mi reflektorfény viszony lag ele mi ideg rend sze ri te rü le te ken szer ve zô dik, ahol a retina méretek és nem külvilági méretek szá mí ta nak. Ez pe dig, a kér dé sé re visszatér ve azt je len te né, hog y a feladat bonyolultsága valószínûleg nem be fo lyá sol ná a kép er nyô tôl va ló távolság hatását, vagyis, ekkor sem mûködne a nagyságkonstancia a fi g yel mi te rü let ese tén, hi szen en nek ki ala ku lá sa egészen elemi feldolgozási szinteken tör té nik. Biz to san az is ér de kes, hogy a figyelem fókusza hogyan vált, vagyis hogy egy magasabb szin tû irá nyí tás mi ként be fo lyá sol ja a mû kö dést? Ha úgy kép zel jük, hogy van egy fi gyel mi ab lak, ami nek a ve tü le tét/ helyzetét módosítani kell a figyelem irányának megfelelôen, akkor az a kérdés, hogy ho gyan mûködik a viss zac satolás, vagyis egy magasabb s zint rôl ho gyan le het egy ala c sony, pri mi tív szint mûködéseit befolyásol ni? A fi gye lem min den kép pen ilyen jel le gû, csak az a kér dés, hogy mi az, amit sza bá lyoz. A lá tó rendszer úg y mû kö dik, hog y az eg yes sejtek a látótér eg y bizo nyos te rü le té re ér zé ke nyek, ezt ne ve zik re cept ív me zô nek. Ha igaz, amit mond tam, ak kor az egy ki csit pon gyo la meg fo gal ma zás, hogy a té ri fi gye lem a lá tó tér valamelyik részén mûködik, mert a figyelem nem a látótér egy bizonyos részét, hanem a retinális vetület egy bizonyos részét befolyásolja. A kísérlet, amit mi végeztünk, olyan értelemben statikus volt, hogy egyetlenegy kép esetén nem kellett változnia a méretnek, vagy legalábbis az illetô egy kí sér le ti pró bán belül be tudta állítani a méretet. Tervez zük, hogy egy en nél va la mi vel di na mi kusabb hely ze tet is ki ala kí tunk majd, ahol a fig yelmi fókusz nag y sá ga is vál to zik a pró bá kon be lül, de érzésem szerint eb ben az eset ben is ugyan ezt az ered ményt fog juk kap ni. Va gyis va ló szí nû leg ta pasz tal juk majd ennek a rendszernek a befolyásolási hatá sát ab ban, hog y eg yes sej tek ak tí vabb ál la pot ba ke rül nek-e vagy sem, és amelyek aktív állapotba ke rül nek, azok nál lesz va la mi lyen preferenciális feldolgozás. Tehát ezeknek a sejteknek a receptív mezôje fog összekapcsolódni valamilyen magasabb szintû feldolgozással, amit figyelemnek lehet nevezni. De ezek a receptív mezôk retinális méretekben gondolkoznak. Tulajdonképpen én ezt az eredményt várom. Az be lát ha tó te hát, hogy egy figyelt terület meghatározásakor a tárgytól való távolságnak nincs hatása, de vajon az emlékezet során megjelenhet-e egy ilyen különbség? A emlékezet esetén, pláne a hosszú távú emlékezetben, tehát amikor egy idô után visszaemlékszem va la mi re, már se matizált reprezentációk jelennek meg. E zek pe dig azér t se ma ti zál tak, mer t vannak benne kanonikus formák. Ehhez hozzátartozik a kanonikus méret is. Ha például elképzelünk egy te le font, ak kor azt ti pi kus mé re tû nek kép zel jük el, de azt is el tud juk kép zel ni, hogy mi lyen távolságra van tôlünk. Tudomásom szerint azt viszont még nem vizsgálták, hogy van-e az elképzelt te le fon nak ti pi kus távolság a. A z t kimutatták, hog y általában há rom ne g yed pro filból képzeljük el a te le font, de hogy ha be csu kom a sze mem és a lel ki sze me im elôt t meg je le nik egy te le fon, ak kor mi lyen mes sze van, az t nem tudom. Valószínûleg lényeges, hog y mi lyen inst ruk ci ót adok, il let ve az is, hogy ez mennyire kapcsolódik valami akcióhoz. Egy csészét az ember olyannak képzel, hogy fel tud ja ven ni, egy televí ziót olyan távolságban, ahonnan nézni szok ta. A második vizsgálat a digitális televíziózás egy másik aspektusát érinti. Arra voltak kíváncsiak, hogy va jon kön nyeb ben dolgozzuk-e fel az információt, ha egy szer re több csa tor nán, több fé le ér zékleti modalitásban jelenik meg. A vizsgálat alapja a McGurk-hatás. Ez azt a jelenséget írja le, amikor látunk valakit egy szótagot kimondani (vagyis a szájmozgását), és közben halljuk is a kimondott szótagot, de a két csatornán érkezô információ nem felel meg egymásnak. Ilyenkor azonban nem az egyik vagy másik szótagot észleljük, hanem egy (köztes) harmadikat. Önök arra voltak kíváncsiak, hogy mi tör té nik ak kor, ha a hal lott szó le írt vál to za tát lát juk köz ben. Az agyi elekt ro mos mû kö dés 127

4 elemzésének módszerét alkalmazták, mivel az is érdekes lehet, hogy maga a folyamat hogyan zajlik, va gyis ho gyan in teg rá ló dik egyet len él mén nyé a kü lön bö zô ér zék le ti mo da li tá sú in for má ció. A fej fe lü le té rôl el ve ze tett elekt ró dák az in ger idôi meg je le né sé hez kap cso ló dó agyi ese mé nye ket rög zí tik, így egy idôi felbontását kapjuk meg az agyi történéseknek. Vizsgálatukban szintén kétféle szótagot hasz nál tak, és há rom helyzetet hasonlítottak össze: egy vi zu á lis, egy akusz ti kus és egy mind két modali tást be mu ta tó helyzetet. Azt vizsgálták, hogy vajon az egy szer re két csa tor nán is meg je le nô in ger feldolgozása vajon gyorsabb-e. Igen érdekes az eredmény, miszerint ez a redundancia nem mutatkozik a fel dol go zá si se bességben. Az ese mény hez kötött agyi po ten ci á lok vizs gá la tá ból az is ki de rül, hogy a feldolgozás kezdeti szakaszaiban a vizuális és akusztikus feldolgozás párhuzamos. Itt az az ér de kes, hogy egy fel nôtt em ber, aki hoz zá szo kott az ol va sás hoz ez egy alap té tel automatikusan dolgozza fel ezeket a szavakat. A klasszikus kísérletek 4 azon ala pul nak, hogy ez egy au to ma ti kus mû ve let, va gyis ha az em ber lát egy le írt szót, an nak nem le het a je len té sét nem fel dol goz ni. Bár mind ket tô au to ma ti kus, de más kap cso lat ban van a hang és a száj moz gás, amivel ezt elôállítjuk, mint a látott szó és annak jelentése. Ugyanis nincs organikus kapcsolat az íráskép és a jelentés között. Ennek szerintem az a tanulsága, hogy talán mindenképpen elônye a többféle érzékleti modalitást tartalmazó helyzetnek a legalább egyik csatornára érvényes odafi gye lés, mely nek kö vet kez té ben az ot ta ni in for má ció is job ban meg ma rad. E z eg y le he tô ség, igen. Fôként, hog yha nag yon sok in ger van, ak kor za va ró in ge rek je len het nek meg a lá tás és a hal lás so rán is. Ha két csa tor na van, és az egyik na gyon za va ros, ak kor a má sik megmarad ez kétségtelen. Ez tényleg sokszor megfigyelhetô például a feliratos fil mek ese tén is. A kutatás témájával kapcsolatban az érdekelne még, mennyire érzi, hogy egy kísérleti ps zi cho l ó gu s (a ki mondjuk a z ember i és zleléssel, figyelemmel foglalkozik) újat tud mondani a mindennapi embereknek? Nekem az a tapasztalatom ezzel kapcsolatban, hogy az emberek a pszichológiával meglehetô sen ha di lá bon állnak. Ha c s ak a z értelmiséget is néz zük, meg le he tô sen hi á nyos is me re te ik van nak : né hány f os zlány a ps zichoanalízisrôl és pár s zo ci ál ps zi cho ló g i ai fo g a lom. Íg y ál ta lá ban még azt sem tud ják, hogy mit ér de mes kér dez ni egy pszi cho ló gus tól. Egy job ban hasz nált ter mé s zet t u do mánny al k apc s ol atb an, de má s t árs a da lom t u do mány ok k al k ap c s o l at b an is, a z em be rek nek van valamilyen ált alános tudásuk, hog y mi a z, ami re eg y s z ak em ber fe lel ni tud, és mi az, amire nem. Ez a pszichológiában egyáltalán nincs meg. Ez egyszerûen azt jelenti, hogy nincsenek reális elvárások a pszichológia lehetôségeirôl. Nem le het, hogy ez valójában a z t jelenti, mi rontunk el va la mit, va gyis a ps zi cho ló gu sok ar ra a szintre jutottak, hogy nem mondják el, mivel is foglalkoznak igazán? Nekem az a benyomásom, hogy a pszichológusok nagyon sokszor meglehetôsen rossz partnerek, mert gyak ran túl zot tan kész sé ge sek a vá lasz adás ban még ak kor is, ha nem tud nak töb bet mon da ni, mint eg y ér tel mes laikus. Én általában az t tapasztalom, hog y nem vi lá go sak a meg nyil vá nu lá sok, nem egy ér tel mû ek a ha tá rok ab ban, hogy mi re tud a mai pszi cho ló gia vá la szol ni és mi re nem. A fô prob lé má nak azt tar tom, ha va la ki nem mond ja meg nyíl tan, hogy nem tud az adott kér dés re vá laszolni. Persze sokszor a kérdésfeltevéssel is baj van. Például olyan globális kérdéseket tesznek fel, melyekre nem is lehet válaszolni. Ráadásul a pszichológiában használt szavak sokfélét jelentenek. 4 Mint ami lyen a Stroop-hatás is. Stroop 1935-ös vizs gá la ta alap ján el ne ve zett je len ség. A vizs gá lat so rán a személyek színek neveit látták, amelyek különbözô színnel voltak írva. A feladat a szavak színeinek megnevezése volt. A teljesítményt igen lelassítja, ha egymásnak ellentmondó információ jelenik meg, vagyis egy színnév nem azzal a színnel van írva, amit jelöl. Ebbôl arra lehet következtetni, hogy a személyek automatikusan feldolgoz ták a szavak jelentését, holott a figyelmük nem arra irányult. (megj. R.A.) 128

5 A figyelemre visszatérve: William James azt írja klasszikus könyvében, hogy mindenki tudja, mi az a fi g ye lem, ám az is kiderül, hog y rákérdezni c sak jól megha tá ro zot t sa já tos sá g a i ra le het. Eg y mai pszichológus számára, aki a figyelemmel foglalkozik, ennek a fogalomnak hatalmas a terjedelme, és szá mos olyan dol got je lent, ami tá vol áll a szó min den na pi je len té sé tôl. És ha va la mi olyas mit kérdeznek, hogy például milyen embernek jobb a fi gyel me, mint egy má sik em ber nek, ak kor a pszichológus kétségbe esik, mert erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Ilyenkor kezdi el magyarázni, hogy a fi gye lem ezt is je len ti, azt is je len ti, és aki kér de zi, és öt per ce van az egész be szél ge tés re, szin tén két ség be esik, hogy már megint nem tu dott meg sem mit. Ötö lés-ha to lás nak tû nik az egész. Pe dig a fi g ye lem a pszichológia eg yszerûbb területei közé tar to zik. Ahol az em be rek is me re tei valamivel mélyebbek, a kérdések nem szoktak ennyire általánosak lenni. Egy orvostól ma már nem kérdezik meg, hogy a hasfájás mitôl van. Ennél speciálisabb kérdéseket szoktak feltenni. (A beszélgetés során felmerülô kérdések könnyebb megértéséhez segítséget nyújt: Czigler I. (2000) Percepció és fi gye lem. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó.) CZIGLER ISTVÁN 1946-ban született Budapesten ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett BTK-TTK pszi choló gia (klinikus) biológia szakon diplomát óta a pszichológiai tudomány kandidátusa, 1994-tôl a pszi choló giai tudomány doktora ben habilitált az ELTEn óta dolgozik Intézetében, 2000 óta az Intézet igazgatója. Tanított az Eötvös Loránd Tudo mány egyetem Kísérleti Pszichológia Tanszékén, 1997-tôl a Debreceni Egyetem Általános Tan székén, tanszékvezetô docens, ill. egyetemi tanár (1998-tól) között a Magyar Tár sa ság elnöke, 2001-tôl a Magyar Akkreditációs Bizott ság Szakbizottságának a tagja. A Pszi cho lógia szerkesztôbizottsági elnöke, a Journal of Psycho physiology társszerkesztôje. Az Európai Kognitív Pszi cho lógiai Társaság, a Kognitív Idegtudományi Társa ság és a Nemzetköti Alkalmazott Társaság tagja 129