ÚJ MEGOLDÁSOK AZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁSBAN I. A SZÓBELISÉG HÁTTÉRBE SZORULÁSA? 1. Visszatekintés

Átírás

1 ÚJ MEGOLDÁSOK AZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁSBAN I. A SZÓBELISÉG HÁTTÉRBE SZORULÁSA? 1. Visszatekintés 1.1. A szóbeliség mint szimbólum - a kontinentális Európában a polgári perek a középkor folyamán egyre erőteljesebben írásbelivé váltak: a jus commune: 1) írásbeli elemek dominanciája, 2) az ítélkező testület és a felek, tanúk, helyek, dolgok közötti közvetlen kapcsolat csökkentése, 3) kötött bizonyítási rendszer, 4) felszabdalt, felaprózott eljárás, 5) az eljárások túlzott elhúzódása (Cappelletti és Garth, 1987) - jus communéval való szakítás jelszavává és szimbólumává vált a szóbeliség, mely összetapadva más eljárási alapelvekkel egyben fejezte ki a korábbi joggal és gyakorlattal való szakítási szándékot [1) szóbeli elemek erősítése, 2) közvetlen és személyes kapcsolat az ítélkező testület és a felek, tanúk, stb. között, 3) szabad bizonyítási rendszer, szabad (kritikus) bírói mérlegelés, 4) az eljárás koncentrálása egyetlen, jól előkészített (fő)tárgyalásra, mely egymáshoz közeli időpontban tartott ülésekből is állhatott, 5) gyors lebonyolítás]. - a szerzők annak függvényében, hogy az egyes államok joga milyen messzire jutott a szóbeliség megvalósításában a korábbi jus communetól, három csoportot alakítottak ki: még mindig nagyon hasonlít az eljárás az írásbeli perre (pl. latin amerikai országok) kicsit távolabb került (pl. Franciao, Olaszo.) az írásbeliségtől, mint az előző csoport, de még mindig fontos (pl. a szóbeli vita nem terjed ki a bizonyításra), az eljárások elhúzódóak a szóbeli és írásbeli elemek előnyösebb kombinálása (Németország, skandináv államok) - szóbeliség különböző fajtái ismeretesek: o a szó szoros értelmében vett tiszta szóbeli per nem létezik, valamilyen szinten az írásbeliség mindig szerephez jut. Az igazi kérdés ezért a szóbeliség és az írásbeliség aránya. o ehhez képest lehet beszélni (pl. Magyary szerint) tisztán szóbeli (másoknál ez kötelező szóbeliség) perről, aminek a lényege az, hogy a felek meghallgatása csak szóban történik. Írásbeli perben pedig csak írásban. o a vegyes rendszerek a jellemzőek, a szóbeliség és írásbeliség aránya időről időre változott, miként térben is (országonként is eltérő): a szóbeliség lehet megengedő (fakultatív), vagyis a bírónak, illetve a feleknek lehetőségük van eldönteni, hogy szóban vagy írásban folyjon az eljárás. Vagy lehet kiegészítő, amikor a szóbeli és írásbeli előadások együtt teszik ki a per anyagát. 1

2 - a szóbeliség nemzetközi egyezményekben, egyes országokban alkotmány által védett alapjoggá vált a nyilvános tárgyaláshoz való jog elismerése révén: pl. Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk 1. bekezdés, az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966. december 16.) 14. cikk, Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek Szóbeliség a modern magyar perjogban - hazánkban is teret hódított az írásbeliség, de nem halt ki teljesen a szóbeli per sem, ugyanakkor csak a 19. század második felében, a kiegyezést követően nyerhettek teret az írásbeli perrel szembeni reformtörekvések; - az évi sommás eljárásról szóló törvény már a szóbeliség, a közvetlenség és a nyilvánosság elvein nyugodott, bevezette a szabad bírói mérlegelést, melyet kiterjesztette a rendes eljárásokra is; - ez utóbbiakban azonban csak az évi polgári perrendtartás honosította meg (újra) az említett három alapelvet, melyek igen szorosan kötődnek egymáshoz - Magyaryt és Plószt olvasva a szóbeliség a felek meghallgatására (és nem a bizonyításra, ez utóbbi tekintetében inkább a közvetlenség elve kap szerepet, mely ugyanakkor szorosan összefügg a szóbeliséggel) fókuszáló kérdés: a felek egymás jelenlétében a bíró előtt adják elő kérelmeiket, nyilatkozataikat, stb. Plósz a következőképpen ragadta meg a szóbeliség lényegét: - a szocialista perjogban a szóbeliség felerősödött, melynek oka nemcsak az objektív igazság kiderítésére való törekvés, de a laikus bírák, magasabb arányban való részvétele és a jogi képviselet visszaszorítása is indokolhatott. A pervezetés pedig túlnőtt a felek rendelkezési jogán is. Talán innen: a túlhajtott bírói pervezetésből, a rendelkezési jog megnyirbálásából és a régi jogirodalom feledésbe merítéséből fakadhat az anyagi pervezetéssel szembeni jelenlegi tanácstalanság (mi is ez?), vagy inkább bizalmatlanság. - megmaradt a szóbeliségnek az a mai tankönyvekben is fellelhető felfogása, mely áthatotta már az évi Pp.-t is, és ami jellemezte és jellemzi az 1952-es Pp.-t, miszerint a bírósági döntés alapjául csak a tárgyaláson szóban előadott vagy ismertetett anyag szolgálhat. A mai könyvek is azt képviselik, hogy a Pp. a kötelező szóbeliség elvét követi. (Szabó 33. o.) 2. Szóbeliség a Javaslatban - a Pp. javaslatban sem a keresetlevél, sem az írásbeli ellenkérelem, sem az esetleges további perfelvételi iratváltások nem előkészítő iratok már, melyek nem kötik a feleket. A szóbeliség nálunk eddig ismert és követett formája egy új irányba fejlődik tovább: jelentősen megnő az írásbeliség szerepe, ezzel pedig az új Pp. a fakultatív és a kiegészítő szóbeliség talajára lép. A munkabizottsági javaslat az írásbeliség ilyen módon való növelését nem támogatta, úgy foglalt állást, hogy tárgyalás nélkül nem lehet perfelvételt lezárni. Az írásbeli iratváltás megőrizte volna az előkészítő szerepet, fennmaradt volna a tiszta vagy kötelező szóbeliség. A késedelem ebben a szakaszban költségspecializációval lett volna szankcionálható. 2

3 3. Tendenciák - az írásbeliség jelentőségének ilyen növekedése, különösen az előkészítő szakaszban nem egyedülálló: más országok jogában is megfigyelhető ez a tendencia [pl. a német jogban, egy német professzor (Dieter Leipold) tollából származó állítás szerint szemben a korábbi felfogással, ahol a szóbeliség dogmatikai kérdés volt, vagyis csak a szóbeli tárgyalás keretében előadott nyilatkozatai a feleknek voltak érvényesek addig ma már célszerűségi kérdéssé vált] - emellett a keresetlevél kötelező tartalmi elemeivel kapcsolatos felfogás visszatükrözi az állam gondolkozását arról, mennyiben akarja ilyen jellegű formális szabályokkal könnyíteni vagy épp nehezíteni a felek dolgát: minél alacsonyabbak az elvárások, annál egyszerűbb a bírósághoz fordulás. A kontinentális államokban inkább a magas követelmények jellemzőek. 4. A szóbeliség persze nem csodaszer, kritikusai is akadnak Természetesen a szóbeli kommunikációnak is megvannak a maga gyenge pontjai, különösen a meglepetésszerű kérelmek, indítványok, előadások, melyre a másik fél nem volt felkészülve, s emiatt a tárgyalás elhalasztása szükséges, s ez elhúzza az eljárást. Emellett a szóbeliség bizonyos tekintetben nem tekinthető olcsó megoldásnak, hisz a felek és jogi képviselőik bíróság előtti megjelenése költségekkel, kiadásokkal, esetleg veszteséggel jár. Ezeket szintén korlátok közé kell szorítani. II. A FŐ TÁRGYALÁSI RENDSZER MEGHONOSÍTÁSA? 1. Tendenciák - összehasonlító munkákból kitűnően (Anna Nylund) manapság a fő tárgyalási rendszer tekinthető olyan modellnek, amit több ország a magáévá tett/tesz. Ennek egyik megtestesítője a kontinentális országokban az 1976-ban módosított német ZPO, míg a common law országokban a Woolf reformot (1998) követő angol szabályozás. Egyes állítások szerint ezáltal (is) közelített egymáshoz a kétféle eljárási modell. - eszerint az eljárás három szakaszra osztható: o perindítási vagy állítási szak: rövid, írásbeli, a keresetlevél benyújtásából, kézbesítéséből és az írásbeli ellenkérelemből áll. Célja az ügy beazonosítása, a keresetlevél visszautasítása alaki okok miatt o előkészítés: előkészítő szakasz célja az alkalmazandó jog, az alapul szolgáló tények és a rendelkezésre álló bizonyítékok tisztázása, főként írásbeli, de emellett vagy helyett lehet szóbeli is, ennek során a bíró aktív szerepet kap; a felek elállhatnak egyes kérelmektől, visszavonhatnak nyilatkozatokat, módosíthatják kérelmeiket, végeredményben pedig annak megállapításához 3

4 vezet, amiről ha jól látom Plósz is beszélt: annak a pár vitapontnak a beazonosítása, amin a jogvita megfordul, mindez koncentrációt idéz elő a fő tárgyalás vonatkozásában, és a jogi és ténybeli nyilatkozatok a releváns elemekre koncentrálnak o fő tárgyalás: lehetőleg egy tárgyalási napra koncentrálódik vagy egymást követően tartott tárgyalási napokra, csak a fő tárgyaláson előterjesztett anyag vehető figyelembe az ítélet meghozatalakor, fő feladat a bizonyítás és utána a döntés - a rendszer kényes és egyben elengedhetetlen eleme a bíróság diszkrecionális jogköre, mely képes biztosítani a rugalmasságot, az ügyre szabott permenetet. Persze itt is van két végpont: a diszkrecionális jogkör teljessége és a teljes hiánya. Az előbbinél fennáll a veszélye annak, hogy azzal a bírák visszaélnek, következetlen, kiszámíthatatlan módon élnek vele. Az utóbbinál pedig merevek lesznek az eljárások. Egyúttal az is fontos, hogy a felek a per menetének tervezésében, ütemezésében szerepet kapjanak, az ne kizárólag a bíró joga és kötelezettsége legyen. - a rendszerben fontos szerepet játszanak a preklúziós szabályok. Egyben a rendszer legnehezebb kérdése is: ha a preklúziós szabályok túl szigorúak vagy túl koraiak, akkor a felek túlterhelik az eljárás elejét, ami közelíthet az eventualitáshoz, és nehezebb a jogvita lényegének beazonosítása. Ha azonban a preklúziós szabályok túl enyhék vagy lazán alkalmazottak, az a koncentráció ellen hat. 2. A Javaslat megoldása Úgy tűnik, a Javaslat ezt a fő tárgyalási rendszert hazánkban is igyekszik meghonosítani: - a három említett szakasz jól elkülöníthető - az előkészítés módja elsődlegesen a bíró döntésén múlik, a felek szerepe kisebb - a korábbi minisztériumi tervezetek nagyon szigorú preklúziós szabályokat fektettek le (fokról fokra, az írásbeli előkészítés fordulóiban és ehhez képest még a perfelvételi tárgyaláson is), ezeket én a javaslatban már nem láttam. A perfelvételi szakban a késedelmes előterjesztésért pénzbírság jár. Az érdemi tárgyalási szakban a módosítás és új elemek beemelése szigorú feltételekhez (önhiba hiányához, határidőhöz, formához, hatáskörhöz és illetékességhez, konnexitáshoz) kötött, hogy mégis mindez miként működik majd, az alapvetően a bírói gyakorlat függvénye lesz. III. JOGCÍMHEZ KÖTÖTTSÉG BEVEZETÉSE 1. Tendenciák - több országban még mindig követett a da mihi factum, dabo tibi jus elv, ez érvényesül nem teljesen letisztult és következetes bírói gyakorlat szerint nálunk is - egyre több országban követelik meg a jogi képviselővel eljáró felektől azt is, hogy jogi érveiket előadják 4

5 - a European Law Institute (ELI) és az UNODROIT közös kutatási projektje keretében születő európai polgári eljárásjogi elvek abba az irányba mozdultak el, hogy az egyes államok jogában még ismert da mihi factum, dabo tibi jus elvet hátra kell hagyni, és helyette meg kell követelni a felektől, hogy előadják jogi érveiket, jogi vitájukat, méghozzá megfelelő részletességgel. Mindez abba a koncepcióba illeszkedik, hogy a felek és a bíróság közös felelősséget viselnek a jogviták tisztességes, hatékony és gyors eljárásban történő rendezésében. A feleknek a jogi érveiket már az eljárás kezdeti szakaszában elő kell terjeszteniük. Jogi képviselő eljárása elején ennek elmulasztása a keresetlevél vagy más beadvány visszautasításához vezethet. Mindez nem akadálya annak, hogy a bíró hivatalból megfontolás tárgyává tegyen jogkérdéseket, ha ez a helyes (igazságos) döntéshozatalhoz szükséges. A bíró tehát olyan jogi érvekre is építkezhet, amelyekre a felek nem hivatkoztak. Ez a iura novit curia elvből fakad. A bíró az ítéletében ugyanakkor csak akkor hivatkozhat valamely szabályra vagy elvre, ha a feleknek ésszerű lehetőségük volt arra, hogy ezzel összefüggésben meghallgassák őket. Vagyis a helyes döntés érdekében a bíró hivatalból is figyelembe vehet jogkérdéseket, jogi érveket, de e tekintetben a feleket meg kell hallgatnia. 2. A Javaslat iránya - az új Pp. javaslat egyértelműen túllép a da mihi factum, dabo tibi jus elven, de az említett projekt keretében megfogalmazott elképzeléseken is, mellyel érvényre kívánja juttatni a rendelkezési elv erősítését, a jogi képviselők felelősségének növelését és elejét kívánja venni a meglepetés-ítéleteknek: o a keresetlevélben egyértelmű jogállítást kell tenni (vagy számszerű vagy szövegszerű hivatkozással a jogalapra), ha a fél jogi képviselővel jár el. Ezen túl pedig jogi érvelést is tartalmaznia a keresetlevélnek: a jogállítás, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés jogi levezetése. Ha a járásbírósági eljárásban a félnek nincs jogi képviselője, akkor ez nem elvárás. o A kereset megváltoztatásának minősül, ha ezek bármelyikét a felperes megváltoztatja. o Mindez ugyanígy igaz az alperesnél, még az érdemi védekezése tekintetben is, nemcsak a viszontkeresetnél és a beszámításnál. o A bíróság a jogállításhoz és a védekezéshez kötve van o A jogi képviselő nélkül eljáró félnél szintén érvényesül a joghoz kötöttség, gyakorlatra vár, miként. A munkabizottsági javaslat elvetette annak megkövetelését, hogy a jogállítás formális módon történjen meg, elegendő, ha az a releváns tények állítása és a kérelem alapján egyértelműen meghatározható. Következetlen kereset esetén a bírónak anyagi pervezetéssel szükséges közrehatnia abban, hogy a kereset következetessé váljon. Ha mégis következetlen marad, akkor a keresetet el kell utasítani. 5

6 3. Az anyagi pervezetés jelentősége - az anyagi pervezetés nem új jogintézmény. Ezt pl. már az évi Pp. is ismerte: lásd az évi Pp.224. és át: - jelenleg is van olyan rendelkezése a Pp.-nek, ami megfeleltethető az anyagi pervezetésnek: 3. (3) bekezdése alapján adandó tájékoztatás ebbe a körbe tartozik - a javaslatban van egy általánosabb feljogosítása és kötelezése a bírónak, hogy közrehasson annak érdekében, hogy a fél a nyilatkozatát teljes körűen előadja, illetve a hibákat kijavítsa, ha a perfelvételi nyilatkozat hiányos, nem kellően részletezett vagy ellentmondó. E felhatalmazás bírói gyakorlatán múlik majd alapvetően, milyen arcot ölt ez az intézmény. 6