Befektetésvédelem, valamint a befektető és az állam közötti vitarendezés az európai uniós megállapodásokban

Átírás

1 Befektetésvédelem, valamint a befektető és az állam közötti vitarendezés az európai uniós megállapodásokban Összefoglaló Új fejezet a befektetések és a befektetésvédelem terén november A befektetésvédelmi rendelkezések, köztük a befektető és az állam közötti vitarendezés, a befektetések jelentős tényezőit képezik. E rendelkezések rendszerint jól alkalmazhatók. Ennek ellenére a rendszer fejlesztésre szorul. A főbb kérdések az államok szabályozási joga és a befektetők védelmének igénye közötti kedvezőbb egyensúly megteremtése, valamint a kifogástalan választottbírósági rendszer biztosítása például az átláthatóság, a választottbírók kinevezése és az eljárási költségek terén. A Lisszaboni Szerződés a befektetési megállapodásokat uniós hatáskörbe sorolta. Mindez egyedülálló alkalom arra, hogy a befektetésvédelmet, valamint a befektető és az állam közötti vitarendezést szabályozó rendelkezések tekintetében új menetrendet határozzunk meg. Mindez tükrözi az Európai Parlament április 6-án elfogadott, a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló állásfoglalásában kifejezésre juttatott nézeteit is. Annak érdekében, hogy változtasson a befektetésvédelmi rendszeren, az EU a választottbírósági rendszer eddigi működése során levont tanulságokra támaszkodhat, köztük a tagállamok meglévő 1400 befektetésvédelmi megállapodására. Globális gazdasági szerepének köszönhetően az EU kedvező helyzetben van ahhoz, hogy meggyőzze kereskedelmi partnereit az egyértelműbb és jobb normák szükségességéről. A folyamat motorját elsősorban harmadik országokkal folytatott kétoldalú tárgyalások képezik. Lehetőségünk nyílik arra is, hogy többoldalú kontextusban is fellépjünk, például az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) révén, melynek keretében olyan új átláthatósági szabályokat fektettünk le, amelyek alkalmazása túlmutat az EU saját befektetési megállapodásain.

2 Kiegyensúlyozott rendszer kétirányú megközelítés A Bizottság azon munkálkodik, hogy két területen valósítson meg előrelépést: 1) Egyértelműbb és jobb befektetésvédelmi szabályok: - Szabályozási jog: az uniós megállapodások a legitim közpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében megerősítik a felek szabályozási jogát; - Közvetett kisajátítás : a jövőbeli uniós megállapodások részletes rendelkezéseket állapítanak meg, amelyek iránymutatásként szolgálnak a választottbírók számára annak megítélésére, hogy egy adott kormányintézkedés közvetett kisajátításnak minősül-e. Különösen olyan esetekben, amikor az állam a közérdek védelmére megkülönböztetésmentesen lép fel, az állam szabályozási jogának előnyt kell élveznie az intézkedések érintett befektetőre gyakorolt gazdasági hatásával szemben. - Az igazságos és méltányos bánásmód normája, melyre a befektetők gyakran hivatkoznak, nem rendelkezik egyértelmű fogalommeghatározással. Emiatt a törvényszékek a fogalmat jelentős mozgástérrel értelmezhetik, ami a megítélések szerint túl tág, illetve túl korlátozott jogokat biztosít a befektetőknek. Az uniós megállapodásokban a normák pontosan megállapítják, hogy mely elemek tartoznak a hatáskörébe, és ezáltal melyek tiltottak. valamint 2) Hatékonyabban működő vitarendezési rendszer. Annak megakadályozása, hogy a befektetők többszörös és megalapozatlan követelésekkel lépjenek fel (az ügyet megalapozatlanul indító befektetőknek a jövőben minden perköltséget meg kell fizetniük, beleértve az állam költségeit is) Átláthatóbb választottbírósági rendszer kialakítása: egyes dokumentumokat nyilvánosságra hoznak, meghallgatási lehetőséget biztosítanak, és az érdekelt felek (pl. nem kormányzati szervezetek) beadványt nyújthatnak be Az összeférhetetlenség és a választottbírósági ítéletek következetessége (pl. a választottbírók számára kötelező érvényű magatartási kódex bevezetése révén) A felek számára biztosítékok bevezetése (ami lehetővé teszi, hogy az állam továbbra is ellenőrzése alatt tartsa a befektetésekkel kapcsolatos rendelkezések értelmezését) Page 2 of 12

3 Ezek a javító intézkedések azokra az aggodalmakra adnak választ, melyek értelmében a befektetésvédelmi szabályok kedvezőtlen hatással lehetnek az állam szabályozási jogát tekintve. Többek között azt hivatottak biztosítani, hogy a kormányzat legitim közpolitikai döntéseit ne lehessen sikeresen megtámadni. A Bizottság e javításokat már beemelte a Kanadával kötött szabadkereskedelmi megállapodásba, és más országokkal kötendő megállapodások tekintetében hasonló javításokról folytat vagy fog folytatni tárgyalásokat. I. Bevezetés Ez a tájékoztató bemutatja, hogy miért van szükség befektetésvédelmi rendelkezésekre, és értékeli a befektetésvédelem eddigi gyakorlata kapcsán levont tanulságokat. A dokumentum előterjeszti az uniós kereskedelmi megállapodásokban szereplő, illetve a jövőben beemelendő befektetési rendelkezések terén a Bizottság által tett konkrét fejlesztéseket. A befektetésvédelmi rendelkezések, köztük a befektető és az állam közötti vitarendezés, a befektetések jelentős tényezőit képezik. E rendelkezések rendszerint jól alkalmazhatók. Ennek ellenére a rendszer fejlesztésre szorul. A főbb kérdések az államok szabályozási joga és a befektetők védelmének igénye közötti kedvezőbb egyensúly megteremtése, valamint a kifogástalan választottbírósági rendszer biztosítása például az átláthatóság, a választottbírók kinevezése és az eljárási költségek terén. A Lisszaboni Szerződés a befektetési megállapodásokat uniós hatáskörbe sorolta. Idővel az a nyilvánvaló előny jelentkezik, hogy az uniós kereskedelmi és befektetési megállapodásokban mind a 28 tagállamra megegyező befektetésvédelmi szabályok vonatkoznak. Mindez egyúttal egyedülálló alkalom arra, hogy a befektetésvédelmet, valamint a befektető és az állam közötti vitarendezést szabályozó rendelkezések tekintetében új menetrendet határozzunk meg. A törekvés egyúttal tükrözi az Európai Parlament április 6-án elfogadott, a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló állásfoglalásában kifejezésre juttatott nézeteit is. Annak érdekében, hogy változtasson a befektetésvédelmi rendszeren, az EU értékeli a választottbírósági rendszer eddigi működése során levont tanulságokat. Globális gazdasági szerepének köszönhetően az EU kedvező helyzetben van ahhoz, hogy meggyőzze kereskedelmi partnereit a világosabb és jobb normák szükségességéről. A folyamat motorját elsősorban kétoldalú tárgyalások képezik. Lehetőségünk nyílik arra is, hogy többoldalú Page 3 of 12

4 kontextusban is fellépjünk, például az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) révén, melynek keretében az EU olyan új átláthatósági szabályokat léptetett sikeresen életbe, amelyek alkalmazása túlmutat az EU saját befektetési megállapodásain. 1. Miért szerepel a befektetésvédelem a kereskedelmi megállapodásokban? A befektetés a növekedés és a foglalkoztatás egyik alapvető tényezője. Ez fokozottan vonatkozik az Unióra, mivel gazdaságunkat nagyban meghatározza a kereskedelem és a befektetések iránti nyitottságunk. A befektetések kulcsszerepet játszanak a vállalkozások és munkahelyek létrahozásában és fenntartásában. A vállalkozások befektetések révén alakítják ki azokat a globális értékláncokat, amelyek egyre lényegesebb szerepet töltenek be a modern nemzetközi gazdaságban. Mindez a kereskedelmi lehetőségek mellett hozzáadott értéket, munkahelyeket és jövedelmet egyaránt teremt. Ezek alapján a kereskedelmi megállapodásoknak elő kell mozdítaniuk a befektetéseket, és a vállalkozások számára új lehetőségeket kell teremteniük a globális szintű befektetésekre. A külföldön befektető vállalkozások olyan nehézségekbe ütköznek, melyek több okra visszavezethetően nem minden esetben oldhatók meg a nemzeti jogrendszer révén. A nehézségek között szerepel a fogadó ország által folytatott ritka, ám drámai erőszakos kisajátítás, a hátrányos megkülönböztetés, a kártérítés nélküli kisajátítás, a működési engedély visszavonása, valamint a fogadó állam olyan jellegű visszaélései, mint az eljárási jogok hiányából adódó kivitelezhetetlen nemzetközi tőketranszferek. E kockázatok indokolják, hogy a befektetésvédelmi rendelkezések az as évek vége óta az uniós tagállamok által között mind az 1400 kétoldalú megállapodás szerves részét képezik. Az Európai Unió az Energia Charta Egyezmény szerződő fele, amely szintén tartalmaz befektetésvédelmet, valamint a befektető és az állam közötti vitarendezést szabályozó rendelkezéseket. Globális szinten a befektetésvédelmi rendelkezéseket tartalmazó, hatályos két- illetve többoldalú megállapodások száma meghaladja a 3400-at. Ezek garantálják a vállalkozások számára, hogy befektetéseik méltányos, valamint a hazai vállalkozásokkal egyenlő elbánásban részesülnek. A jogbiztonság és a kiszámíthatóság vállalkozások számára történő megteremtése révén a befektetésvédelem egyúttal világszerte olyan állami eszközként is szolgál, amely vonzza és fenntartja a közvetlen külföldi befektetést annak érdekében, hogy megerősítse a gazdaságot. 2. Mit biztosítanak a befektetésvédelmi rendelkezések? Page 4 of 12

5 Gyakorlatilag az összes szóban forgó megállapodás négy alapvető garanciát biztosít a külföldi befektetők számára: A hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmet (legnagyobb kedvezményes elbánás és nemzeti elbánás); Nem közpolitikai célú és nem méltányos kártérítés melletti kisajátítással szembeni védelmet; Igazságtalan és méltánytalan bánásmóddal (pl. a tisztességes eljárás megtagadása) szembeni védelmet; valamint A tőketranszfer lehetőségének védelmét. A befektetési megállapodások a befektető és az állam közötti vitarendezés rendszeréről, azaz az ISDS-rendszerről is rendelkeznek. Ez alapvető fontosságú a biztosított védelem hatékony érvényre juttatása szempontjából. A rendszer értelmében a befektető közvetlenül nemzetközi törvényszékhez fordulhat a fogadó ország hatóságaival szembeni jogorvoslati kérelmével. A befektető azonban csak abban az esetben léphet fel jogorvoslati kérelemmel, amennyiben bizonyítani tudja, hogy a megállapodás egyik rendelkezését (azaz a fenti négy alapvető garancia egyikét) megszegték. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy befektető jogorvoslati kérelemmel lép fel, mert egy állami szabályozásbeli módosítás következtében nyeresége csökkent (pl. szigorúbb szabályozást vezettek be egy élelmiszer-adalékanyag vonatkozásában), nem részesülhet kizárólag ezen az alapon kártérítésben. A befektetőnek igazolnia kell, hogy a befektetési rendelkezéseket nem tartották be (pl. hátrányos megkülönböztetés, az igazságszolgáltatás megtagadása, stb.). Az ISDS-mechanizmust elsősorban az indokolja, hogy a befektetési megállapodásoknak több országban a hazai bíróságokon nem lehet közvetlenül érvényt szerezni. Ezért amennyiben egy befektető hátrányos megkülönböztetésben részesül, vagy befektetését kisajátítás alá vonják, a befektetésvédelmi szabályokra hivatkozva nem fordulhat jogorvoslati kérelmével hazai bírósághoz. A befektető és az állam közötti vitarendezés segítségével a befektetők közvetlenül hivatkozhatnak azokra a szabályokra, amelyeket kifejezetten befektetésvédelmi céllal alkottak. Többek között az uniós befektetők veszik igénybe leggyakrabban a vitarendezési eljárásokat, és egyre több ügyben érintettek. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) friss adatai szerint a 2008 és 2012 között világszerte nyilvántartásba vett 214 ismert ISDS-ügyből az uniós befektetők az ügyek 53%-a esetében voltak érintettek (113 ügy), közülük Hollandia, Németország és az Egyesült Királyság befektetői folyamodtak leggyakrabban jogorvoslatért. Az uniós befektetők igen megnövekedett arányban veszik igénybe az ISDS-rendszert, ami a közelmúltban indított ügyek tükrében még inkább szembetűnő. A 2012-ben indított ügyek 60%-a esetében összesen 52 uniós befektető volt érintett, Page 5 of 12

6 ezzel szemben az egyesült államokbeli befektetők az arányból mindössze 7,7%-ot képviseltek. 3. A jelenlegi rendszer hiányosságai A választottbíróság elé kerülő ügyek száma csekély a napi szinten hozott, mind a fogadó ország, mind az ott befektető vállalkozások számára előnyöket biztosító több százezer döntéssel szemben, ugyanakkor néhány a közelmúltban zajlott ügy melynek kapcsán a befektető az állammal szemben lépett fel jogorvoslati kérelemmel komoly aggodalmakra ad okot. Ezek leglényegesebb eleme, hogy a jelenlegi befektetésvédelmi szabályok visszaélésre adhatnak okot, megakadályozva, hogy egyes országok legitim politikai döntéseket hozzanak. Közfigyelem övezi többek között a Vattenfall kontra Németország, valamint a Philip Morris kontra Ausztrália ügyeket. A svéd Vattenfall vállalat (az Energia Charta Egyezmény alapján) keresetet indított a német kormány ellen azt követően, hogy 2011-es döntésének megfelelően Németország felgyorsítja atomenergia-termelésének fokozatos leállítását. Az amerikai tulajdonú Philip Morris az ausztrál kormány ellen nyújtott be keresetet, amiért határozata értelmében közegészségügyi okokból tilos a cigarettásdobozokon márkanevet feltüntetni (a semleges csomagolásra vonatkozó intézkedés ). Az említett ügyekben még nem született döntés. A német kormány és a Vattenfall ezidáig nem hoztak nyilvánosságra az üggyel kapcsolatos dokumentumokat. A Philip Morris-ügy egyes dokumentumai már hozzáférhetőek. Lehetetlen megjósolni, hogy e két ügyben milyen döntés születik. Ugyanakkor világos, hogy szakpolitikai változtatásokat sem Németország, sem Ausztrália nem vezetett be a befektetők jogorvoslati kérelmeinek fényében, továbbá erre törvényszék sem kényszerítheti őket. A két ügy kapcsán jogosan merülnek fel aggodalmak, és ezekre választ kell adni. Szándékunk arról gondoskodni, hogy a törvényszékek a szabályokat azok eredeti rendeltetésének megfelelően értelmezzék. Egyes törvényszékek a rendelkezéseket úgy értelmezték, hogy megerősítették az állam közjó érdekében gyakorolt szabályozási jogát (lásd az 1. rovatot), melynek következtében az államot nem terhelte kártérítési kötelezettség, más törvényszékek azonban nem foglaltak kellően egyértelműen állást. 1. rovat: Kivonatok az ISDS-törvényszék állami szabályozási jog tekintetében hozott határozataiból Saluka Investments B.V. kontra Cseh Köztársaság (2006) A nemzetközi joggyakorlat szerint egy állam nem köteles külföldi befektetőnek kártérítést fizetni, amennyiben szabályozási jogkörének rendes gyakorlása során Page 6 of 12

7 megkülönböztetésmentesen jár el, és az általános közjó érdekében jóhiszemű rendelkezéseket fogad el. Methanex kontra Egyesült Államok (2005) Az általános nemzetközi joggyakorlat szerint a megkülönböztetésmentes, közcélt szolgáló, jogszerű eljárás keretében hatályba helyezett rendelkezések, amelyek hatással vannak többek között külföldi befektetőkre vagy befektetésekre, nem minősülnek kisajátítási vagy kártérítés alá vonandó intézkedésnek, amennyiben a szabályozó kormány nem vállal olyan konkrét kötelezettségeket a vélhetően befektetni kívánó külföldi befektetőkkel szemben, melyek értelmében a kormány tartózkodik a szóban forgó rendelkezés meghozatalától. Ugyanakkor lényeges szempont, hogy a befektető és az állam között zajló eljárásokban a választottbírók adott hatáskörön belül lépnek fel, és a szóban forgó befektetési megállapodásban rögzített különleges szabályokat kell alkalmazniuk. Ez azt vonja maga után, hogy a választottbírók döntéseinek minősége az általuk alkalmazott szabályok minőségét tükrözi. A nem egyértelmű szabályok természetszerűen különböző értelmezésekre adnak okot. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy: 1) a kereskedelmi megállapodásokban rögzített befektetésvédelmi szabályokat egyértelműen határozzák meg, és ne engedjenek teret különböző értelmezéseknek. Ez különösen lényeges az állam közpolitikai célkitűzések érdekében gyakorolt szabályozási joga esetében; valamint 2) a választottbírók egyértelmű, tisztességes eljárást és átláthatóságot biztosító eljárási rend szerint dolgozzanak. Egyes alapvető befektetésvédelmi rendelkezések nem kellően egyértelműek. Megfogalmazásuk miatt olyan vélemények láttak napvilágot, miszerint a szóban forgó rendelkezések hátráltatják az államok közérdekből történő szabályozási képességét. Például több hatályos befektetési megállapodás nem rögzíti az olyan alapvető normák pontos meghatározását és alkalmazási körét, mint a közvetett kisajátítás vagy az igazságos és méltányos bánásmód, noha a befektetők éppen e kérdések alapján keresnek leggyakrabban jogorvoslatot. A vitarendezés módja szintén eltéréseket mutat. A kétoldalú befektetési megállapodások többsége alapján az ügyrendezés zárt ajtók mögött történik, amennyiben a felek másként meg nem egyeznek. Néhány vállalkozás a szerencsében bízva megalapozatlanul indít igényérvényesítési eljárást. Az ilyen komolytalan kereseteket rendszerint elutasítják, ám idő- és pénzveszteséget jelentenek az érintett államnak, melyre ezen felül nyomás gyakorolható egyes szakpolitikai intézkedések bevezetése ellen. Annak ellenére, hogy a legtöbb Page 7 of 12

8 ilyen esetet elutasítják a választottbírók, a keresetek azt a látszatot keltik, hogy a rendszer a szabályozási jogra nézve veszélyt jelent. 4. Mit tesz az EU a befektetésvédelmi szabályok javítása érdekében? A Bizottság azon munkálkodik, hogy két területen valósítson meg előrelépést; ezek 1) az egyértelműbb és jobb befektetésvédelmi szabályok, valamint 2) a vitarendezési rendszer működésének javítása. Ezek a javító intézkedések azokra az aggodalmakra adnak választ, melyek szerint a befektetésvédelmi szabályok kedvezőtlen hatással lehetnek az állam szabályozási jogát tekintve. Többek között azt hivatottak biztosítani, hogy a vállalkozások ne léphessenek fel sikeres a közpolitikai indokkal bevezetett állami szabályozás ellen. 1. Egyértelműbb és jobb befektetésvédelmi szabályok Valamennyi uniós szabadkereskedelmi megállapodás alapelvként egyértelműen megerősíti a felek szabályozási, valamint legitim közpolitikai célkitűzések megvalósítására vonatkozó jogát, többek között szociális, környezetvédelmi, biztonságügyi, közegészségügyi és közbiztonsági területen, valamint a kulturális sokféleség előmozdítása és védelme terén. Ez az alapelv az uniós megállapodásokban szereplő befektetésvédelmi rendelkezések esetében is alkalmazandó lesz. Ezen felül az uniós kereskedelmi megállapodások alapvető befektetésvédelmi normáit részletesen és pontosan fogalmazzák meg, különös figyelemmel arra, hogy az állam szabályozási joga továbbra is fennálljon. Ebben az összefüggésben két alapvető rendelkezés pontosítására kerül sor: - A közvetett kisajátítás a befektetésvédelmi rendszer egyik legellentmondásosabb rendelkezése. Akkor beszélünk közvetett kisajátításról, amikor kormányintézkedések a kisajátításhoz hasonló hatást gyakorolják anélkül, hogy sor kerülne a tulajdon közvetlen kisajátítására (pl. üzem működtetéséhez szükséges engedély visszavonása). E rendelkezésre több befektető hivatkozott olyan esetekben, amikor kétségbe vonta a hatóságok által vegyipari termékre egészségügyi indokkal bevezetett tilalmat, vagy új, szigorúbb környezetvédelmi szabályozás bevezetésére került sor. A jövőbeli uniós megállapodások megelőzendő a rendszerrel való visszaélést részletes rendelkezéseket állapítanak meg, amelyek iránymutatásként szolgálnak a választottbírók számára annak megítélésére, hogy egy adott kormányintézkedés közvetett kisajátításnak minősül-e. Különösen olyan esetekben, amikor az állam a közérdek védelmére megkülönböztetésmentesen lép fel, az állam szabályozási jogának Page 8 of 12

9 előnyt kell élveznie az intézkedések érintett befektetőre gyakorolt gazdasági hatásával szemben. Ezek a szükséges pontosítások biztosítják, hogy a vállalkozások nem részesülhetnek kártérítésben pusztán azért, mert nyereségük egy közpolitikai célkitűzés érdekében hozott rendelkezés következtében csökkent. A Bizottság Kanadával és Szingapúrral folytatott tárgyalásai során e szempontot egyértelműen hangsúlyozó rendelkezésekben állapodott meg, és a jövőbeli megállapodásokat is ennek szellemében kötik. - Ezen felül a nemzetközi joggyakorlat az igazságos és méltányos bánásmód normáját melyre a befektetők gyakran hivatkoznak nem határozza meg egyértelműen. Emiatt a törvényszékek a fogalmat jelentős mozgástérrel értelmezhetik, ami a megítélések szerint túl tág, illetve túl korlátozott jogokat biztosít a befektetők számára. Az uniós megállapodásokban a normák pontosan megállapítják, hogy mely fellépések tiltottak. Ide tartoznak az olyan kérdések, mint az önkényesség, a méltánytalan bánásmód (kényszerítés vagy zaklatás) vagy a jogszerű eljárás alapelveinek figyelmen kívül hagyása. Az igazságos és méltányos bánásmód ezen elemeit a Kanadával és a Szingapúrral kötendő megállapodás szövege egyértelműen meghatározza, és a gyakorlatot a jövőbeli uniós megállapodások is követik. 2. A vitarendezési rendszer működésének javítása A többszörös és megalapozatlan befektetői jogorvoslati kérelmek megakadályozása Az EU olyan tilalmat vezet be, melynek értelmében nem lehet egyidőben két külön indított jogorvoslati kérelemmel két különböző törvényszékhez fordulni. A párhuzamos jogorvoslati igények elkerülése révén megelőzhető, hogy a befektetők javára kétszer szülessen ítélet, továbbá nem fordulhat elő az sem, hogy két törvényszék ugyanazon tényállás alapján eltérő határozatot hozzon. Annak érdekében, hogy gátat szabjon a komolytalan és megalapozatlan befektetői jogorvoslati kérelmeknek, az EU olyan rendelkezésekben állapodott meg, melyek lehetővé teszik, hogy egyrészt a törvényszékek az ilyen követeléseket gyorsan elutasítsák, másrészt a vesztes fél viselje a teljes perköltséget. A jelenlegi rendszer szerint egyes esetekben akkor is az államnak kell az adott esetben igen jelentős perköltségeket viselnie, ha megnyeri az ügyet. Visszatartó hatással bírhat a komolytalan ügyekre, hogy számára kedvezőtlen határozat esetén a befektetőnek kell viselnie valamennyi fél perköltségét. Átláthatóbb választottbírósági rendszer kialakítása Page 9 of 12

10 Az EU nemzetközi szinten is fokozott átláthatóságra törekszik. Vezető szerepet játszik az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságában (UNCITRAL), melynek tagjai szabályokat dolgoztak ki a nemzetközi befektetési eljárások átláthatóságára vonatkozóan. E szabályok garantálják, hogy a nemzetközi törvényszéki eljárások átláthatóak legyenek. A szabályok értelmében egyes dokumentumokat nyilvánosságra hoznak, meghallgatási lehetőséget biztosítanak, és az érdekelt felek (pl. nem kormányzati szervezetek) beadványt nyújthatnak be. Emellett az EU az említett UNCITRAL átláthatósági kötelezettségeket már beemelte a Kanadával kötendő megállapodásba, és egyéb megállapodásaiban is hasonló rendelkezésekre törekszik. Az összeférhetetlenség és a választottbírósági ítéletek következetessége Az EU magatartási kódexet vezetett be, mely konkrét és kötelező szabályokat állapít meg a választottbírók tekintetében. Az említett magatartási kódex a Kanadával kötendő megállapodás részét képezi, és az EU arra törekszik, hogy ezt a jövőbeli befektetési megállapodásokba is beemelje. A szóban forgó kötelezettségek kiterjednek az összeférhetetlenségre, csakúgy mint a választottbírók etikájának széles értelemben vett kérdéseire, pl. a bizonyos helyzetekben tanúsítandó magatartásukra. A Kanadával kötendő kereskedelmi megállapodásba az EU közös megegyezés alapján belefoglalta azon személyek listáját, akik bizonyos viták esetén választottbíróként léphetnek fel. E személyek kiválasztása szakértelmük alapján történik, és meg kell felelniük a magatartási kódexnek. Ezáltal kiküszöbölhető az egyéni érdekek kockázata. Az EU egyéb tárgyaló feleivel is hasonló listákat kíván létrehozni. A vitarendezési rendszer új elemeként az EU szándékában áll egy következetességet biztosító fellebbezési mechanizmus létrehozása, valamint a rendszer legitimitásának fokozása a kinevezések felülvizsgálat alá vonása révén. Biztosítékok bevezetése a felek számára A Kanadával kötendő megállapodásban a felek olyan záradékokat dolgoztak ki közösen, melyek értelmében az aláíró országok közös álláspontot alakíthatnak ki a megállapodás értelmezését illetően. E záradékok szerint a befektető székhely szerinti országa folyamatban lévő eljárásokban beadványt nyújthatna be. E további biztosítékok lehetővé teszik, hogy a felek befolyásolják az értelmezést, és javítsák a törvényszékek esetleges hibás értelmezéseit, mivel az államok hatással lesznek a befektetési rendelkezések értelmezésére. ***** Page 10 of 12

11 ISDS tények és számadatok * az UNCTAD által összeállított statisztikák alapján I. Az ISDS-rendelkezések alkalmazása Az összes 514 (ismert) ISDS-ügyből (lezárt és folyamatban lévő): - 24%-ot egyesült államokbeli befektetők kezdeményeztek (124 ügy) - 26%-ot európai uniós befektetők kezdeményeztek (minimum 132 ügy) Hollandia: 50 Egyesült Királyság: 30 Németország : 27 Franciaország: 7 Más EU-tagállamok: 18 Az utóbbi öt év ( ) számadatai erőteljes növekedést mutatnak az uniós befektetők által kezdeményezett ügyek tekintetében. Az említett időszakban világszerte nyilvántartásba vett 214 (ismert) ISDS-ügyből az uniós befektetők az ügyek 52%-a esetében voltak érintettek (113 ügy). A 113 ügy 27%- a EU-n belüli volt, ezeket kétoldalú befektetési megállapodások alapján (19 ügy), illetve az Energia Charta Egyezmény alapján (12 ügy) kezdeményezték. A közelmúltban indított ügyek tükrében szembetűnő, hogy az uniós befektetők fokozott arányban folyamodnak az ISDS-rendszerhez. A 2012-ben indított 52 új ügyből (ezek még folyamatban vannak): - uniós befektetők: az összes kezdeményezett ügy 60%-a (31 ügy) - egyesült államokbeli befektetők: 7,7% (4 ügy) - Oroszország: 5,8% (3 ügy) - Kanada: 3,8 % (2 ügy) - Más országok (Ausztrália, Egyiptom, Barbados, Kína, Törökország): 22,7 % (12 ügy) A leggyakrabban alkalmazott ISDS-eszközök: - NAFTA: 66 ügy (19 az egyesült Államok, 28 Kanada és 19 Mexikó ellen) (2010 végééig) Page 11 of 12

12 - Az Energia Charta Egyezmény: 37 ügy (2013 végéig) - Argentína Egyesült Államok kétoldalú befektetési megállapodás: 17 ügy (2012 végéig) - Kétoldalú befektetési megállapodások Argentínával, Venezuelával és Ecuadorral: 109 ügy (2012 végéig) Az Energia Charta Egyezmény vitarendezési rendelkezései alapján az uniós befektetők indították a legtöbb, az összes ügy közel 80%-ának megfelelő jogorvoslati ügyet, ami 2001 és 2013 között az összesen 37 ügyből 29-nek felel meg. Egyesült Királyság:5, Hollandia:5, Ciprus:5, Svédország:3, Lengyelország:2, Ausztria:2, Olaszország:1, Horvátország:1, Franciaország:1, Belgium:1, Görögország:1, Lettország:1, Cseh Köztársaság: Page 12 of 12