TANULMÁNYI SEGÉDLET EURÓPA-JOG I. 2009/2010. tanév II. félév JOGÁSZ SZAK

Átírás

1 TANULMÁNYI SEGÉDLET EURÓPA-JOG I. 2009/2010. tanév II. félév JOGÁSZ SZAK JL8 (B3) JNASZ (kollokvium) ea. nélkül JNA (B3) ea. nélkül JLK - (B3) ea. nélkül JLS -(B3) ea. nélkül részére SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi jogi és Európa-jogi Tanszék

2 2 A TÁRGY ALAPADATAI Tárgyfelelıs tanszék: Oktatók neve: Elérhetıség: Tantárgyi kreditpontok és értékelés: Konzultációs lehetıség: SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi jogi és Európa-jogi Tanszék Prof. Dr. Blutman László Dr. Gombos Katalin, adjunktus Dr. Schiffner Imola, tanársegéd Dr. Váradi Szilvia, tanársegéd 6722 Szeged, Rákóczi tér 1., 617. iroda Tel/Fax: (62) nemzetk.eujog@juris.u-szeged.hu Oktatói fogadóóra: tanrendben meghirdetett idıpontokban B3 beszámoló, illetve kollokvium (JNASZ) - 2 kredit Az oktatók meghirdetett fogadóóráiban, illetve a konzultációs gyakorlatot felvevı hallgatóknak, a konzultációk idıpontjában. TÉMAKÖRÖK 1. Az Európai Unió jogának története és alapvonalai. A 2004-es bıvítés. 2. Az Európai Unió intézményrendszere. 3. Jogalkotás, döntéshozatal az Európai Unióban. 4. Uniós jogszabályok és egyéb jogi aktusok. 5. Az Európai Unió és a tagállamok belsı jogának egymáshoz való viszonya. 6. Az uniós bíráskodás és a bírósági eljárások. 7. Az alapjogok és általános jogelvek az Európai Unióban. 8. A tagállamok és az Unió szerveinek uniós jogon alapuló felelıssége KÖTELEZİ TANANYAG -- az elıadásokon elhangzottak -- Blutman L.: Az Európai Unió joga a gyakorlatban. HVG-ORAC, Budapest, (az egyes témaköröknél megjelölt részek) -- ezen tanulmányi segédlet és benne az alapító szerzıdések egyes fejezeteknél kiemelt részei (nem hivatalos szöveg)

3 3 A TÁRGY CÉLJA A tárgy célja, hogy a jog szemszögébıl általános szinten megismertesse a hallgatóval az Európai Unió mőködését, az Unió döntéshozatali rendszerét, az annak részét alkotó döntéshozatali eljárásokat, az uniós jogrendszer jellemzıit, általános elveit. A hallgató áttekintést kap arról, hogy az uniós jogi normák milyen formában jelenhetnek meg az Európai Unió jogrendszerében, milyen jogi jellemzıkkel rendelkeznek ezek a jogszabályok, milyen feltételekkel érvényesülnek, és mi egymáshoz való viszonyuk. A tananyag kiterjeszkedik az uniós bíráskodásra, az uniós bíróságok felépítésére, szervezetére, az általános eljárási szabályokra, valamint az uniós bíróságok elıtti eljárási formákra. Ugyancsak a tárgy célja, hogy jellemzı jogeseteken keresztül láttassa az uniós jogszabályok gyakorlati érvényesülését. MÓDSZERTANI JAVASLATOK EGYÉNI TANULÁSHOZ Az elıadások látogatása kiemelten javasolt! (Az elıadáson elhangzottak a kötelezı tananyag részét képezik, és számonkérhetıek.) Az egyéni tanulás során, a tematikának megfelelıen, sorban haladjon. A tanulás során az egyes fejezetekhez tartozó témakörök felcserélése nem ajánlott. Az egyes témaköröknél elıször a Tanulmányi segédlet megfelelı részének I-III. pontjait olvassa el, azonosítsa a kötelezı, írásos, vonatkozó tananyagrészt. Olvassa el és tanulja meg a könyvbıl az anyagot, az elıadáson elhangzott kiegészítéseket, és olvassa hozzá az alapító szerzıdések kiemelt rendelkezéseit a Tanulmányi segédlet -bıl. Az adott témakör elsajátítása után, a Tanulmányi segédlet megfelelı részének IV. pontjában ellenırizze tudását a gyakorló kérdések megválaszolásával, illetve - ahol vannak V. pontban külön kiemelt fogalmak -, ellenırizze azok ismeretét is. A könyv "Megjegyzések"-ben foglalt részei általában a tananyag részét képezik, amelyek nem, azokra a Tanulmányi segédlet külön felhívja a figyelmet az egyes témakörök III. pontjaiban. Az írásos anyagban számos jogeset szerepel. Ezek között sok olyan található a fıszövegben, melyben fontos jogtételeket fogalmazott meg az Európai Bíróság. Ugyanakkor sok olyan jogesetet tartalmaz a könyv, mely csak szemléltetı példa. Erre az egyes anyagrészeknél a Tanulmányi segédlet külön felhívja a figyelmet. A jogesetek feldolgozásánál, azonosítsa az egyes jogesetek által felvetett problémát, melyben a Bíróság állást foglal, és a megállapításoknak a lényegét (a leszőrt jogtételeket) jegyezze meg. A TANANYAG SZÁMONKÉRÉSE, ÉRTÉKELÉSE Beszámoló (B3 - az 1. oldalon megjelölt tagozatoknál). Az írásbeli beszámolók a vizsgaidıszakban lesznek, idıpontok az ETR-en közzétéve. Az írásbeli beszámoló idıtartama mintegy perc, a feladatlapon 6-9 rövidebb kérdés szerepel. Külön tételsor nincs. A beszámoló értékelése pontozással történik, minısítések: kiválóan megfelelt (5), megfelelt (3), nem felelt meg (1). A tananyag átfogóbb és mélyebb számonkérése, a tanév végén, alapvizsgán történik, az Európa-jog II. tárgyelemhez tartozó tudásanyaggal együtt.

4 4 Kollokvium (csak JNASZ tagozat). A kollokvium idıpontjait az általános szabályok szerint az ETR-ben hirdetjük meg. A kollokvium elsısorban írásban lesz, de a Tanszék fenntartja azt a lehetıséget, hogy szóbeli vizsganapokat is tart. Az írásbeli kollokvium a féléves tananyag átfogóbb és mélyebb számonkérését jelenti. A vizsga idıtartama mintegy perc. A feladatlap részét képezik az elızetes "beugró" kérdések, (öt db), melyek mindegyikének helyes megválaszolása feltétele a sikeres vizsgának. Külön tételsor nincs! Az elızetes, beugró kérdések köre a következı: (Európa-jog I. kollokviumhoz - JNASZ) 1. Mit jelent az elıfoglalás elve? 2. Mely szerzıdés és mikor hozta létre az Európai Gazdasági Közösséget? 3. Mit jelent a szubszidiaritás elve az uniós jogban? 4. Mikor keletkezett és mikor lépett hatályba a Nizzai Szerzıdés? 5. Sorolja fel a koppenhágai kritériumokat! 6. Hogyan zajlik a minısített többségi szavazás a Tanácsban? 7. Hol és mikor írták alá a Magyarország és az Európai Unió közötti csatlakozási szerzıdést? 8. Melyek az uniós jog elsıdleges forrásai? 9. Mikor fogadták el az Európai Unió Alapjogi Alapokmányát (Kartáját)? 10. Mi a luxemburgi kompromisszum lényege? 11. Hol van a Tanács székhelye? 12. Milyen alapon szervezıdnek a frakciók az Európai Parlamentben? 13. Mi az Európai Számvevıszék feladata? 14. Sorolja fel az uniós jog másodlagos forrásait! 15. Mikor keletkezett és mikor lépett hatályba az Egységes Európai Okmány? 16. Sorolja fel az Európai Unió tagállamait! 17. Mi a hozzájárulásos (jóváhagyási, egyetértési) eljárás? 18. Mely szerzıdés és mikor hozta létre az Európai Uniót? 19. Határolja el az uniós jog primer és szekunder forrásait! 20. Mi a különbség a rendelet és az irányelv között? 21. Milyen jogforrások kibocsátására jogosult az Európai Központi Bank? 22. Határozza meg a közvetlen hatály fogalmát! 23. Mit jelent a közvetlen alkalmazhatóság? 24. Mit jelent a vertikális közvetlen hatály? 25. Mit jelent a horizontális közvetlen hatály? 26. Hol van a Bizottság székhelye? 27. Mit jelent az uniós jog elsıdlegessége (szupremáciája)? 28. Mi a közvetett hatály? 29. Hol van az Európai Parlament székhelye? 30. Melyik törvény hirdette ki Magyarország társulási szerzıdését? 31. Melyik döntéshozatali eljárásban szerepel békéltetı (egyeztetı) bizottság, és mi a funkciója? 32. Hol van az Európai Központi Bank székhelye? 33. Hogyan szól a Schöppenstedt formula? 34. Mit jelent az effet utile elve? 35. Melyek az uniós intézmények tanácsadó, véleményezı szervei? 36. Milyen módon választják az Európai Parlament képviselıit? 37. Mi a Plaumann-teszt?

5 5 38. Hol van az uniós bíróságok székhelye? 39. Mi az európai ombudsman feladata? 40. Mi az Európai Tanács és kik a tagjai? 41. Mikor keletkezett és mikor lépett hatályba az Amszterdami Szerzıdés? 42. Határolja el egymástól az Európai Tanácsot és az Európa Tanácsot! 43. Mit jelent és mi a feladata a COREPER-nek? 44. Ki az advocat general (fıtanácsnok)? 45. Soroljon fel legalább 3 eljárási típust az Európai Unió Bírósága elıtt! 46. Ki kérhet elızetes döntést az Európai Unió Bíróságától? 47. Mely bíróságnak van elızetes döntéshozatali eljárás vonatkozásában elıterjesztési kötelezettsége? 48. Sorolja fel a döntéshozatali eljárásokat! 49. Mit jelent az "opt-out" formula? 50. Sorolja fel a semmissé nyilvánítási (megsemmisítési) eljárásban az érvénytelenség jogalapjait! 51. Az Európai Unió Alapjogi Alapokmánya (Kartája) a jogokat milyen címek alá csoportosítja? 52. Melyik szerzıdés, és mikor vezette be az uniós polgárság fogalmát? 53. Nevezze meg az uniós bíróságokat! 54. Mit jelent az acte clair doktrína? 55. Mit jelent az acte éclairé doktrína?

6 6 1. Az Európai Unió jogának története és alapvonalai. A 2004-es bıvítés I. A fejezet célja A fejezet célja, hogy a jog szemszögébıl megismertesse a hallgatókat az Európai Unió történetével, kitérjen a 2004-es bıvítésre, melynek során Magyarország az Unió tagjává vált. A jogi szempontú történeti áttekintéshez kapcsolva, a fejezet egyben belátást enged az uniós jog felépítésébe és szerkezetébe. II. Írásos tananyag - Blutman L.: Az Európai Unió joga a gyakorlatban. HVG-ORAC, Budapest, , o. - Az alapító szerzıdések alábbiakban kiemelt részei. az Európai Unió általános és specifikus céljai, az együttmőködés alapjai EUSZ (az Európai Unióról szóló szerzıdés - Maastricht 1992/1993) 1. cikk (az EUSZ korábbi 1. cikkének megfelelı rendelkezés) E szerzıdéssel a Magas Szerzıdı Felek egymás között létrehozzák az Európai Uniót (a továbbiakban: az Unió), amelyre közös célkitőzéseik elérése érdekében a tagállamok hatásköröket ruháznak. E szerzıdés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehetı legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehetı legközelebb esı szinten hozzák meg. Az Unió e szerzıdésen és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésen (a továbbiakban: a Szerzıdések) alapul. E két szerzıdés azonos jogi kötıerıvel bír. Az Unió az Európai Közösség helyébe lép és annak jogutódja. [...] 3. cikk (az EUSZ korábbi 2. cikkének megfelelı rendelkezés) (1) Az Unió célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének elımozdítása. (2) Az Unió egy belsı határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külsı határok ellenırzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bőnmegelızésre és bőnüldözésre vonatkozó megfelelı intézkedésekkel párosul. (3) Az Unió egy belsı piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlıdéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességő, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitőzı szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minıségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió elısegíti a tudományos és mőszaki haladást. Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és elımozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nık és férfiak közötti egyenlıséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét. Elımozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást. Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és

7 7 nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megırzését és további gyarapítását. (4) Az Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek fizetıeszköze az euro. (5) A világ többi részéhez főzıdı kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlıdéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához. (6) Az Unió e célkitőzéseket a megfelelı eszközökkel, a Szerzıdésekben ráruházott hatáskörök keretein belül valósítja meg. 4. cikk (1) Az 5. cikkel összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a Szerzıdések nem ruháztak az Unióra, a tagállamoknál marad. (2) Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerzıdések elıtti egyenlıségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvetı politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvetı állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad. (3) Az Unió és a tagállamok a lojális együttmőködés elvének megfelelıen kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerzıdésekbıl eredı feladatok végrehajtásában. A tagállamok a Szerzıdésekbıl, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseibıl eredı kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelı általános vagy különös intézkedéseket. A tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstıl, amely veszélyeztetheti az Unió célkitőzéseinek megvalósítását. [...] 47. cikk Az Unió jogi személy. EUMSZ (az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés --- eredeti formájában az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló szerzıdés Róma 1957/1958) 1. cikk (1) E szerzıdés szabályozza az Unió mőködését, valamint megállapítja az Unió hatásköreinek területeit, elhatárolását és a hatáskörök gyakorlásának részletes szabályait. (2) E szerzıdés és az Európai Unióról szóló szerzıdés alkotják az Unió alapját képezı szerzıdéseket. A Szerzıdések kifejezés e két, azonos jogi kötıerıvel bíró szerzıdésre utal. [...] 3. cikk (1) Az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a következı területeken: a) vámunió, b) a belsı piac mőködéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása, c) monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euro, d) a tengeri biológiai erıforrások megırzése a közös halászati politika keretében, e) közös kereskedelempolitika.

8 8 (2) Az Unió szintén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, ha annak megkötését valamely uniós jogalkotási aktus írja elı, vagy ha az hatásköreinek belsı gyakorlásához szükséges, illetve annyiban, amennyiben az a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja. 4. cikk (1) Az Unió a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik azokban az esetekben, ahol a Szerzıdések olyan hatáskört ruháznak rá, amely nem tartozik a 3. és 6. cikkben felsorolt területekhez. (2) Az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök a következı fı területeken alkalmazandók: a) belsı piac, b) a szociálpolitikának az e szerzıdésben meghatározott vonatkozásai, c) gazdasági, társadalmi és területi kohézió, d) mezıgazdaság és halászat, kivéve a tengeri biológiai erıforrások megırzését, e) környezetvédelem, f) fogyasztóvédelem, g) közlekedés, h) transzeurópai hálózatok, i) energiaügy, j) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, k) a közegészségügy terén jelentkezı közös biztonsági kockázatoknak az e szerzıdésben meghatározott vonatkozásai. (3) A kutatás, a technológiafejlesztés és az őrkutatás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére, így különösen programok kidolgozására és megvalósítására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában. (4) A fejlesztési együttmőködés és a humanitárius segítségnyújtás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére és közös politika folytatására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában. 5. cikk (1) A tagállamok az Unión belül összehangolják gazdaságpolitikájukat. Ennek érdekében a Tanács intézkedéseket, különösen az e politikára vonatkozó átfogó iránymutatásokat fogad el. Azon tagállamokra, amelyek pénzneme az euro, külön rendelkezések vonatkoznak. (2) Az Unió intézkedéseket hoz a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának összehangolása céljából, így különösen meghatározza az e politikákra vonatkozó iránymutatásokat. (3) Az Unió kezdeményezéseket tehet a tagállamok szociálpolitikájának összehangolása céljából. 6. cikk Az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítı intézkedések végrehajtására. Ezek az intézkedések európai szinten a következı területekre terjednek ki: a) az emberi egészség védelme és javítása, b) ipar, c) kultúra, d) idegenforgalom, e) oktatás, szakképzés, ifjúság és sport,

9 9 f) polgári védelem, g) igazgatási együttmőködés.. A megerısített együttmőködésre vonatkozó rendelkezések (korábbi szabályozás: az EUSZ korábbi 27a-27e., 40-40b. és cikkei, valamint az EKSZ korábbi 11. és 11a. cikkei) EUSZ 20. cikk (1) Azok a tagállamok, amelyek az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken egymás között megerısített együttmőködést kívánnak létrehozni, az e cikkben és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés cikkében megállapított korlátokon belül és szabályokkal összhangban igénybe vehetik az Unió intézményeit, és a Szerzıdések megfelelı rendelkezéseinek alkalmazásával gyakorolhatják ezeket a hatásköröket. A megerısített együttmőködés az Unió célkitőzései megvalósításának elımozdítására, érdekeinek védelmére és az integráció folyamatának megerısítésére irányul. Az ilyen együttmőködés az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 328. cikkével összhangban valamennyi tagállam számára bármikor nyitva áll. (2) Megerısített együttmőködésre felhatalmazást adó határozatot a Tanács végsı lehetıségként, akkor fogadhat el, ha megállapította, hogy az együttmőködés célkitőzései az Unió egésze által ésszerő határidın belül nem érhetık el, és ha abban legalább kilenc tagállam részt vesz. A Tanács az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 329. cikkében megállapított eljárás szerint határoz. (3) A Tanács tanácskozásain valamennyi tagállam részt vehet, de a szavazásban csak a Tanácsnak a megerısített együttmőködésben részt vevı tagállamokat képviselı tagjai vesznek részt. A szavazási szabályokat az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 330. cikke állapítja meg. (4) A megerısített együttmőködés keretében elfogadott jogi aktusok csak az abban részt vevı tagállamokat kötelezik. Az ilyen jogi aktusok nem részei az Unióhoz csatlakozni szándékozó országok által elfogadandó uniós vívmányoknak. EUMSz 326. cikk A megerısített együttmőködéseknek összeegyeztethetıeknek kell lenniük a Szerzıdésekkel és az Unió jogával. Az ilyen együttmőködés nem befolyásolhatja hátrányosan a belsı piacot, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót. Nem jelenthet megkülönböztetést vagy akadályt a tagállamok közötti kereskedelemben, és nem torzíthatja a tagállamok közötti versenyt. [...] 328. cikk (1) A megerısített együttmőködés annak létrehozásakor valamennyi tagállam számára nyitva áll, feltéve, hogy azok megfelelnek az együttmőködésre felhatalmazó határozatban megállapított részvételi feltételeknek. Az együttmőködés bármely késıbbi idıpontban is nyitva áll mindazon tagállamok számára, amelyek e feltételek mellett az annak keretében már elfogadott jogi aktusoknak is megfelelnek. A Bizottság és a megerısített együttmőködésben részt vevı tagállamok gondoskodnak annak elımozdításáról, hogy az együttmőködésben a lehetı legtöbb tagállam részt vegyen. [...] 329. cikk (1) Azoknak a tagállamoknak, amelyek egymás között megerısített együttmőködést kívánnak létrehozni a Szerzıdések alkalmazási körébe tartozó területek valamelyikén a kizárólagos

10 10 hatáskörök területe és a közös kül- és biztonságpolitika kivételével, kérelmet kell a Bizottság elé terjeszteniük, amelyben meghatározzák a javasolt megerısített együttmőködés hatókörét és célkitőzéseit. A Bizottság ilyen értelmő javaslatot terjeszthet a Tanács elé. Ha a Bizottság nem nyújt be javaslatot, az érintett tagállamokat tájékoztatja ennek okairól. Az elsı albekezdésben említett megerısített együttmőködés folytatására vonatkozó felhatalmazást a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követıen a Tanács adja meg. (2) Az egymás között a közös kül- és biztonságpolitika keretében megerısített együttmőködést létrehozni kívánó tagállamoknak kérelmüket a Tanácshoz kell benyújtaniuk. A kérelmet továbbítani kell az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjéhez, aki véleményt nyilvánít arról, hogy a tervezett megerısített együttmőködés összhangban van-e az Unió közös kül- és biztonságpolitikájával, valamint a Bizottsághoz, amely véleményt nyilvánít, különösen arról, hogy a javasolt megerısített együttmőködés összhangban van-e az Unió egyéb politikáival. A kérelmet tájékoztatásul az Európai Parlamentnek is meg kell küldeni. A megerısített együttmőködés folytatására vonatkozó felhatalmazást a Tanács egyhangúlag elfogadott határozatban adja meg. [...] 334. cikk A Tanács és a Bizottság biztosítja a megerısített együttmőködés keretében kifejtett tevékenységek közötti, valamint az ilyen tevékenységek és az Unió politikái közötti összhangot, és ennek érdekében együttmőködnek egymással.... a Szerzıdések hatályával kapcsolatos rendelkezések (a Szerzıdések - EUSz és EUMSz - módosítása) 48. cikk (az EUSz. korábbi 48. cikkének megfelelı rendelkezés) (1) A Szerzıdések a rendes felülvizsgálati eljárásnak megfelelıen módosíthatók. A Szerzıdések az egyszerősített felülvizsgálati eljárásnak megfelelıen is módosíthatók. Rendes felülvizsgálati eljárás (2) Bármely tagállam kormánya, az Európai Parlament vagy a Bizottság javaslatot nyújthat be a Tanácsnak a Szerzıdések módosítására. A javaslatok egyebek mellett irányulhatnak a Szerzıdések által az Unióra ruházott hatáskörök bıvítésére vagy szőkítésére. A javaslatot a Tanács továbbítja az Európai Tanácsnak, és arról értesíti a nemzeti parlamenteket. (3) Ha az Európai Tanács az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követıen, egyszerő többséggel a javasolt módosítások megvitatása mellett dönt, az Európai Tanács elnöke a nemzeti parlamenteknek, a tagállamok állam-, illetve kormányfıinek valamint az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak a képviselıibıl álló konventet hív össze. A monetáris területet érintı intézményi módosítások esetében az Európai Központi Bankkal is konzultálni kell. A konvent megvizsgálja a módosításokra vonatkozó javaslatokat és konszenzussal ajánlásokat fogad el a tagállamok kormányai képviselıinek (4) bekezdésben meghatározott konferenciája számára. Amennyiben a javasolt módosítások terjedelme nem indokolja, az Európai Tanács az Európai Parlament egyetértését követıen egyszerő többséggel a konvent összehívásának mellızésérıl dönthet. Ebben az esetben az Európai Tanács meghatározza egy, a tagállamok kormányai képviselıinek részvételével tartandó konferencia mandátumát.

11 11 (4) A tagállamok kormányai képviselıinek konferenciáját a Tanács elnöke hívja össze abból a célból, hogy közös megegyezéssel meghatározzák a Szerzıdések módosításait. A módosítások azt követıen lépnek hatályba, hogy azokat alkotmányos követelményeinek megfelelıen valamennyi tagállam megerısítette. (5) Ha a Szerzıdések módosításáról szóló bármely szerzıdés aláírásától számított két év elteltével az említett szerzıdést a tagállamok négyötöde már megerısítette, egy vagy több tagállam azonban a megerısítési folyamat során nehézségekkel szembesül, az ügyet az Európai Tanács elé kell utalni. Egyszerősített módosítási eljárások (6) Bármely tagállam kormánya, az Európai Parlament vagy a Bizottság javaslatokat nyújthat be az Európai Tanácsnak az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés harmadik részének az Unió belsı politikáira és tevékenységeire vonatkozó rendelkezései teljes vagy részleges felülvizsgálata érdekében. Az Európai Tanács az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés harmadik részében foglalt rendelkezéseket határozattal egészben vagy részben módosíthatja. Az Európai Tanács az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal, valamint a monetáris területet érintı intézményi módosítások esetében az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követıen, egyhangúlag határoz. Ez a határozat csak azt követıen lép hatályba, hogy a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelıen azt jóváhagyták. A második albekezdésben említett határozat a Szerzıdésekben az Unióra ruházott hatásköröket nem bıvítheti. (7) Amennyiben az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés vagy e szerzıdés V. címe egy meghatározott területen vagy esetben a Tanács számára egyhangú határozathozatalt ír elı, az Európai Tanács határozatban felhatalmazhatja a Tanácsot, hogy az adott területen vagy esetben minısített többséggel határozzon. Ez az albekezdés nem alkalmazható a katonai vagy védelmi vonatkozású döntések esetén. Amennyiben az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés úgy rendelkezik, hogy a Tanácsnak egyes jogalkotási aktusokat különleges jogalkotási eljárás keretében kell elfogadnia, az Európai Tanács határozatban úgy rendelkezhet, hogy az ilyen jogalkotási aktusok rendes jogalkotási eljárás keretében is elfogadhatók. Az Európai Tanácsnak az elsı és második albekezdés alapján tett minden kezdeményezésérıl értesítenie kell a nemzeti parlamenteket. Ha valamely nemzeti parlament az értesítés idıpontjától számított hat hónapon belül kifogást emel a javaslattal szemben, az elsı vagy második albekezdésben említett határozatot nem lehet elfogadni. Kifogás hiányában az Európai Tanács a határozatot elfogadhatja. Az elsı és második albekezdés szerinti határozatokat az Európai Tanács egyhangúlag, az Európai Parlamentnek a tagjai többségével elfogadott egyetértését követıen fogadja el. (csatlakozás - felvétel az Unióba) 49. cikk(az EUSz. korábbi 49. cikkének megfelelı rendelkezés) Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett. A kérelemrıl értesíteni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. A kérelmezı államnak a kérelmet a Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak abszolút többségével elfogadott egyetértését követıen arról tagjainak többségével határoz. Az Európai Tanács által megállapított feltételeket figyelembe kell venni. A felvétel feltételeit és az Unió alapját képezı szerzıdéseknek a felvétel miatt szükségessé váló kiigazításait a tagállamok és a felvételét kérı állam közötti megállapodás rendezi. Ezt a

12 12 megállapodást alkotmányos követelményeinek megfelelıen valamennyi szerzıdı államnak meg kell erısítenie. (a Szerzıdések felmondása - kilépés az Unióból) 50. cikk (1) Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból. (2) A kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövıbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illetı állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelıen kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minısített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követıen. (3) A kilépésrıl rendelkezı megállapodás hatálybalépésének idıpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstıl számított két év elteltével a Szerzıdések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidınek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz. (4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az Európai Tanácsnak, illetve a Tanácsnak a kilépı tagállamot képviselı tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács rá vonatkozó tanácskozásain és a rá vonatkozó határozatok meghozatalában nem vesz részt. A minısített többséget az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 238. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelıen kell meghatározni. (5) Amennyiben az az állam, amely kilépett az Unióból, késıbb újra felvételét kéri, kérelmére a 49. cikkben megállapított eljárást kell alkalmazni. [...] (területi hatály) 52. cikk (1) A Szerzıdéseket a [27 tagállamra] kell alkalmazni. (2) A Szerzıdések területi hatályát az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 355. cikke részletezi. EUMSz 355. cikk (az EKSz. korábbi 299. cikke (2) bekezdésének elsı albekezdésének és a (3)-(6) bekezdésének megfelelı rendelkezés) Az Európai Unióról szóló szerzıdésnek a Szerzıdések területi hatályáról szóló 52. cikke rendelkezései mellett az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni: (1) A Szerzıdések rendelkezéseit a 299. cikknek megfelelıen alkalmazni kell Guadeloupe-ra, Francia Guyanára, Martinique-re, Réunionra, Saint-Barthélemy-re, Saint-Martinre, valamint az Azoriszigetekre, Madeirára és a Kanári-szigetekre. (2) A II. mellékletben felsorolt tengerentúli országokra és területekre a negyedik részben a társulásra vonatkozóan meghatározott különleges szabályokat kell alkalmazni. A Szerzıdések nem alkalmazhatók azokra a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával különleges kapcsolatban álló tengerentúli országokra és területekre, amelyeket a fenti felsorolás nem tartalmaz. (3) A Szerzıdések rendelkezéseit alkalmazni kell azokra az európai területekre, amelyek külkapcsolataiért valamely tagállam felel. (4) A Szerzıdések rendelkezéseit az Åland-szigetekre az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeirıl szóló okmányhoz csatolt 2. jegyzıkönyvben foglalt rendelkezéseknek megfelelıen kell alkalmazni.

13 13 (5) Az Európai Unióról szóló szerzıdés 52. cikkétıl és e cikk (1) (4) bekezdésétıl eltérıen: a) a Szerzıdések nem alkalmazhatók a Feröer-szigetekre; b) a Szerzıdések az Egyesült Királyság ciprusi Akrotiri és Dhekelia felségterületeire csak annyiban alkalmazandók, amennyiben arra a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásának feltételeirıl szóló okmányhoz csatolt, Nagy- Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának ciprusi felségterületeirıl szóló jegyzıkönyvben megállapított szabályok alkalmazásának az említett jegyzıkönyvben foglaltaknak megfelelıen történı biztosítása érdekében szükség van; c) a Szerzıdések a Csatorna-szigetekre és a Man-szigetre csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben erre szükség van az új tagállamoknak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-közösséghez történı csatlakozásáról szóló, január 22-én aláírt szerzıdés e szigetekre vonatkozó szabályainak alkalmazása érdekében. (6) Az érintett tagállam kezdeményezésére az Európai Tanács az (1) és (2) bekezdésben említett valamely dán, francia vagy holland ország vagy terület Unióval kapcsolatos jogállását határozattal módosíthatja. Az Európai Tanács a Bizottsággal folytatott konzultációt követıen, egyhangúlag határoz. EUSz (idıbeli hatály) 53. cikk (az EUSz. korábbi 51. cikkének megfelelı rendelkezés) E szerzıdés határozatlan idıre jön létre. (a megerısítés/ratifikáció követelménye) 54. cikk (az EUSz. korábbi 52. cikkének megfelelı rendelkezés) (1) E szerzıdést a Magas Szerzıdı Felek alkotmányos követelményeiknek megfelelıen megerısítik. [...] (hiteles nyelvi változatok) 55. cikk (az EUSz. korábbi 53. cikkének megfelelı rendelkezés) (1) E szerzıdést, amely egyetlen eredeti példányban angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles, az Olasz Köztársaság Kormányának irattárában helyezik letétbe, amely minden további aláíró állam kormányának eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.... Csatlakozási Szerzıdés (Athén 2003/2004) (A Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy- Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai) és

14 14 a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló szerzıdés (A Szerzıdı Felek) EGYESÜLVE azon óhajukban, hogy az Európai Unió alapját képezı szerzıdések célkitőzéseinek megvalósítását továbbvigyék, AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy e szerzıdések szellemében a már létrehozott alapokon továbbvigyék az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatát, FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Európai Unióról szóló szerzıdés 49. cikke lehetıséget teremt az európai államoknak arra, hogy az Európai Unió tagjává váljanak, FIGYELEMBE VÉVE, hogy a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság tagként való felvételét kérte az Unióba, FIGYELEMBE VÉVE, hogy az Európai Unió Tanácsa a Bizottság véleményének és az Európai Parlament hozzájárulásának birtokában úgy nyilatkozott, hogy támogatja ezen államok felvételét, ÚGY HATÁROZTAK, hogy közös megegyezéssel megállapítják a felvétel feltételeit és az Európai Unió alapját képezı szerzıdéseken végrehajtandó kiigazításokat, és e célból meghatalmazottjaikként jelölték ki: AKIK kicserélve jó és kellı alakban talált meghatalmazásaikat, A KÖVETKEZİKBEN ÁLLAPODTAK MEG: 1. cikk (1) A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság az Európai Unió tagjává, egyúttal az Unió alapját képezı szerzıdéseknek, beleértve azok módosításait és kiegészítéseit, részes felévé válik. (2) A felvétel feltételeit és az Unió alapját képezı szerzıdéseknek a felvétellel együtt járó kiigazításait az e szerzıdéshez mellékelt okmány állapítja meg. Az okmány rendelkezései e szerzıdés szerves részét képezik. (3) A tagállamok jogaira és kötelezettségeire, valamint az Unió intézményeinek jog- és hatáskörére vonatkozó, az (1) bekezdésben említett szerzıdésekben foglalt rendelkezéseket e szerzıdésre is alkalmazni kell. 2. cikk (1) E szerzıdést a Magas Szerzıdı Felek alkotmányos követelményeiknek megfelelıen megerısítik. A megerısítı okiratokat az Olasz Köztársaság kormányánál legkésıbb április 30-ig letétbe helyezik. (2) E szerzıdés május 1-jén lép hatályba, feltéve, hogy addig az idıpontig valamennyi megerısítı okiratot letétbe helyezik. [ ] 3. cikk

15 15 E szerzıdést, amely egyetlen eredeti példányban angol, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven készült, és amelynek az e nyelveken készült szövegeinek mindegyike egyaránt hiteles, az Olasz Köztársaság Kormányának irattárában helyezik letétbe, amely minden további aláíró állam kormányának eljuttat egy-egy hitelesített másolatot. FENTIEK HITELÉÜL az alulírott meghatalmazottak aláírták ezt a szerzıdést.. III. Megjegyzések a tananyaghoz A könyvben hivatkozott szerzıdéses rendelkezések száma megváltozott!- L. a csatolt megfelelési táblázatot! A könyvben az 1.3 pont kimarad: az Unió céljaira l. az EUMSz 1-6. cikkeit! A könyv 1.4 pontjából továbbra is használandó az pont azzal, hogy közösségi jogszabályok és közösségi bíróságok helyett uniós jogszabályok és uniós bíróságok értendıek. A könyv 1.4 pontjából továbbra is használandó az pont azzal, hogy az az Európai Unió jogrendszerének jellemzıirıl szól. A könyv 1.4 pontjából továbbra is használandó az pont azzal, hogy az az uniós vívmányokról szól. A Megjegyzések (44. o.) értelemszerően használandó azzal, hogy a 3. pontja kimarad. A Megjegyzések (49. o.) 2. pontja kimarad. Az alapító szerzıdések hatályára - a könyv pontja helyett - l. fent az EUSz cikkeit. IV. Gyakorló kérdések 1. Mi az opt-out klauzula? 2. Mi a különbség a közösségi jog és az uniós jog között? 3. Írja körül, mik azok az uniós vívmányok! 4. Mi az ún. szupranacionális jog? 5. Azonosítsa az uniós jog három rétegét! 6. Milyen sajátos együttmőködési formát takar a megerısített együttmőködés intézménye? 7. Mi szolgált az Európai Gazdasági Közösség szervezeti modelljéül? 8. Hány állam írta alá 1957-ben az Európai Gazdasági Közösséget alapító Római Szerzıdést? 9. Melyik szerzıdés alapította az Európai Uniót? 10. Mi a Konvent? 11. Milyen nagy jelentıségő szerzıdést kötött egymással 1992-ben az Európai Közösség és az EFTA? 12. Az alapító szerzıdésekhez tartozik-e az Egységes Európai Okmány (1986)? V. Nota bene! Fontos fogalmak Európai Gazdasági Közösség (EGK), Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), Montánunió, EURATOM, Európai Gazdasági Térség, Európai Közösség (EK), Európai Unió (EU), EFTA, közösségi jog, Európa-jog, uniós jog, szupranacionális jog, uniós vívmányok, tagjelölt ország,

16 16 társulás, Európai megállapodások, koppenhágai kritériumok, luxemburgi kompromisszum, kormányközi konferencia, Európa Tanács, többsebességes Európa, megerısített együttmőködés, Konvent, szabadkereskedelmi övezet, vámunió, közös piac, belsı piac, uniós polgárság, derogáció, opt-out klauzula, Egységes Európai Okmány.

17 17 2. Az Európai Unió intézményrendszere I. A fejezet célja A fejezet célja, hogy megismertesse a hallgatót az Unió intézményeivel és egyes szerveivel, tekintettel azok felépítésére, feladataira és hatáskörére. Az anyagrész röviden áttekinti az Európai Tanács, a Tanács, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a Számvevıszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, az Európai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszere, valamint az Európai Beruházási Bank szervezeti kérdéseit. II. Írásos tananyag - Blutman L.: Az Európai Unió joga a gyakorlatban. HVG-ORAC, Budapest, , , 152. o. - Az alapító szerzıdések alábbiakban kiemelt részei Intézményi keretek (7 fı intézmény - tkp. fı szerv) EUSz 13. cikk (1) Az Unió saját intézményi kerettel rendelkezik, amelynek célja az Unió értékeinek érvényesítése, célkitőzéseinek elımozdítása, az Unió, valamint polgárai és a tagállamok érdekeinek szolgálata, továbbá az Unió politikái és intézkedései egységességének, eredményességének és folyamatosságának a biztosítása. Az Unió intézményei: az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Tanács, az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság), az Európai Unió Bírósága, az Európai Központi Bank, a Számvevıszék. (2 Az egyes intézmények a Szerzıdésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el. Az intézmények jóhiszemően és kölcsönösen együttmőködnek egymással. (3) Az Európai Központi Bankra és a Számvevıszékre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a többi intézményre vonatkozó részletes rendelkezéseket az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés állapítja meg. (4) Az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága segíti, tanácsadói minıségben.

18 18 Európai Tanács tagállamok állam- vagy kormányfıi + a Bizottság elnöke + Elnök Európai Parlament közvetlenül választott tagállami képviselık (max. 751 fı) EU Tanácsa (miniszteri szintő tagállami képviselık) Elnök* Ált. Ügyek Tanácsa európai ombudsman Bizottság 25 biztos + elnök és alelnök Biz. elnöke alelnöke KB fıképviselı Elnök* Külügyek Tanácsa Elnök + további formációk Elnökök* Gazdasági és Szoc. Bizottság (tanácsadó szerv) Régiók Bizottsága (tanácsadó szerv) (jogalkalmazás) Európai Unió Bírósága háromszintő ítélkezés (pénzügyi ellenırzés) Számvevıszék 27 fı pénzügyi ellenırzés (monetáris politika) Európai Központi Bank Központi Bankok Európai Rendszere Kormányzótanács Igazgatóság * a soros elnökséget betöltı ország képviselıje

19 19 1. Európai Tanács EUSz 15. cikk (1) Az Európai Tanács adja az Uniónak a fejlıdéséhez szükséges ösztönzést, és meghatározza annak általános politikai irányait és prioritásait. Az Európai Tanács nem lát el jogalkotási feladatokat. (2) Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfıibıl, valamint saját elnökébıl és a Bizottság elnökébıl áll. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıje. (3) Az Európai Tanács, elnökének összehívására, félévente kétszer ülésezik. Amikor a napirend úgy kívánja, tagjai úgy határozhatnak, hogy munkájukat tagonként egy miniszter, illetve a Bizottság elnökének esetében egy biztos segítse. Ha a helyzet úgy kívánja, az elnök az Európai Tanácsot rendkívüli ülésre hívja össze. (4) Ha a Szerzıdések eltérıen nem rendelkeznek, az Európai Tanács konszenzussal dönt. (5) Az Európai Tanács minısített többséggel, két és fél éves idıtartamra választja meg elnökét; az elnök megbízatása egy alkalommal megújítható. Akadályoztatás vagy súlyos hivatali mulasztás esetén az Európai Tanács az elnök megbízatását ugyanilyen eljárással megszüntetheti. (6) Az Európai Tanács elnöke: a) elnököl az Európai Tanács ülésein, és lendületet ad munkájának, b) a Bizottság elnökével együttmőködve és az Általános Ügyek Tanácsában folytatott munka alapján gondoskodik az Európai Tanács munkájának elıkészítésérıl és folyamatosságáról, c) erıfeszítéseket tesz az Európai Tanácson belüli kohézió és konszenzus megteremtésére, d) az Európai Tanács minden ülését követıen jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek. Az Európai Tanács elnöke a saját szintjén és e minıségében, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıje hatáskörének sérelme nélkül ellátja az Unió külsı képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben. Az Európai Tanács elnöke semmilyen nemzeti tisztséget nem tölthet be. [...] EUSz 18. cikk (1) Az Európai Tanács, minısített többséggel és a Bizottság elnökének egyetértésével, kinevezi az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjét. Megbízatását az Európai Tanács ugyanilyen eljárás keretében megszüntetheti. EUMSz 235. cikk (1) Szavazás esetén az Európai Tanács bármely tagja legfeljebb még egy másik tag képviseletében is eljárhat. Amikor az Európai Tanács minısített többséggel jár el, az Európai Unióról szóló szerzıdés 16. cikkének (4) bekezdését és e szerzıdés 238. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni. Amennyiben az Európai Tanács szavazással dönt, az Európai Tanács elnöke és a Bizottság elnöke nem szavaz. A jelen lévı vagy képviselt tagok tartózkodása nem akadálya az Európai Tanács egyhangúságot igénylı jogi aktusai elfogadásának. (2) Az Európai Parlament elnökét fel lehet hívni arra, hogy szólaljon fel az Európai Tanácsban. (3) Az Európai Tanács eljárási kérdésekben, valamint eljárási szabályzatának elfogadásakor egyszerő többséggel határoz. (4) Az Európai Tanács munkáját a Tanács Fıtitkársága segíti.

20 20 2. Tanács (az Európai Unió Tanácsa) EUSz 16. cikk (1) A Tanács, az Európai Parlamenttel közösen, ellátja a jogalkotási és költségvetési feladatokat. A Szerzıdésekben meghatározott feltételek szerint politikameghatározási és koordinatív feladatokat lát el. (2) A Tanács a tagállamok egy-egy olyan, miniszteri szintő képviselıjébıl áll, aki az általa képviselt tagállam kormánya nevében kötelezettséget vállalhat és szavazhat. (3) Ha a Szerzıdések eltérıen nem rendelkeznek, a Tanács minısített többséggel határoz. (4) november 1-jétıl a minısített többséghez a Tanács tagjai legalább 55 %-ának legalább tizenöt tag által leadott, egyben az Unió népességének legalább 65 %-át kitevı tagállamokat képviselı szavazata szükséges. A blokkoló kisebbségnek a Tanács legalább négy tagjából kell állnia, ennek hiányában a minısített többséget elértnek kell tekinteni. A minısített többségi szavazásra alkalmazandó egyéb szabályokat az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 238. cikkének (2) bekezdése állapítja meg. (5) A október 31-ig, valamint a november 1. és március 31. között alkalmazandó, a minısített többség meghatározására vonatkozó átmeneti rendelkezéseket az átmeneti rendelkezésekrıl szóló jegyzıkönyv állapítja meg. (6) A Tanács különbözı formációkban ülésezik, a formációk listájának elfogadására az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 236. cikkének megfelelıen kerül sor. Az Általános Ügyek Tanácsa gondoskodik a Tanács különbözı formációiban folyó munka összhangjáról. Az Általános Ügyek Tanácsa, az Európai Tanács elnökével és a Bizottsággal kapcsolatot tartva, gondoskodik az Európai Tanács üléseinek elıkészítésérıl és nyomon követésérıl. A Külügyek Tanácsa az Európai Tanács által meghatározott stratégiai iránymutatások alapján kidolgozza az Unió külsı tevékenységét, és gondoskodik tevékenységeinek összhangjáról. (7) A tagállamok kormányai állandó képviselıinek bizottsága felel a Tanács munkájának elıkészítéséért. (8) A Tanács ülései, amikor azokon jogalkotási aktus tervezetérıl tanácskoznak vagy szavaznak, nyilvánosak. Ennek érdekében a Tanács ülései két részre tagolódnak: egy uniós jogalkotási aktusokra vonatkozó döntéshozatallal foglalkozó és egy nem jogalkotási tevékenységgel foglalkozó részre. (9) A Tanács különbözı formációinak elnökségét, a Külügyek Tanácsának kivételével, a Tanácsban részt vevı tagállami képviselık látják el az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 236. cikkének meghatározott feltételeknek megfelelıen, egy egyenjogúságon alapuló rotációs rendszer szerint. EUMSz 238. cikk (az EKSz. korábbi 205. cikkének (1) és (2) bekezdésének megfelelı rendelkezés) (1) Az egyszerő többséget igénylı jogi aktusok elfogadásakor a Tanács tagjainak többségével jár el. (2) Az Európai Unióról szóló szerzıdés 16. cikke (4) bekezdésétıl eltérve november 1- jétıl, figyelemmel az átmeneti rendelkezésekrıl szóló jegyzıkönyvben megállapított rendelkezésekre, ha a Tanács nem a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének a javaslata alapján jár el, a minısített többséghez a Tanács tagjai legalább 72 %-ának egyben az Unió népességének legalább 65 %-át kitevı tagállamokat képviselı szavazata szükséges. (3) Figyelemmel az átmeneti rendelkezésekrıl szóló jegyzıkönyvben megállapított rendelkezésekre, november 1-jétıl azokban az esetekben, amikor a Szerzıdések

21 21 értelmében a Tanácsnak nem az összes tagja vesz részt a szavazásban, a minısített többséget a következıképpen kell meghatározni: a) A minısített többséghez a szavazásban részt vevı tagállamokat képviselı tanácsi tagok legalább 55 %-ának egyben az ezen államok népességének legalább 65 %-át kitevı tagállamokat képviselı szavazata szükséges. A blokkoló kisebbségnek legalább a Tanácsnak a részt vevı tagállamok népességének több mint 35 %-át képviselı tagjaiból és még egy tagból kell állnia; ennek hiányában a minısített többséget elértnek kell tekinteni. b) Az a) ponttól eltérve, ha a Tanács nem a Bizottságnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai fıképviselıjének a javaslata alapján jár el, a minısített többséghez a részt vevı tagállamokat képviselı tanácsi tagok legalább 72 %-ának egyben az ezen államok népességének legalább 65 %- át kitevı tagállamokat képviselı szavazata szükséges. (4) A jelen lévı vagy képviselt tagok tartózkodása nem akadálya a Tanács egyhangúságot igénylı jogi aktusai elfogadásának. (Tanács határozathozatala minısített többséggel ) A Lisszaboni Szerzıdéshez csatolt 36. jegyzıkönyv az átmeneti rendelkezésekrıl - 3. cikk (1) Az Európai Unióról szóló szerzıdés 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban az említett bekezdésben foglalt rendelkezések, valamint az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 238. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezések, amelyek az Európai Tanácsban és a Tanácsban a minısített többség meghatározására vonatkoznak, november 1-jén lépnek hatályba. (2) november 1. és március 31. között, amennyiben egy jogi aktust minısített többséggel kell elfogadni, a Tanács bármely tagja kérheti, hogy a jogi aktust a (3) bekezdésben meghatározott minısített többséggel fogadják el. Ebben az esetben a (3) és (4) bekezdést kell alkalmazni. (3) A következı rendelkezések az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 235. cikke (1) bekezdése második albekezdésének sérelme nélkül október 31-ig hatályban maradnak: Amennyiben az Európai Tanács, illetve a Tanács eljárásához minısített többség szükséges, tagjaik szavazatait a következıképpen kell súlyozni: Belgium 12 Bulgária 10 Cseh Köztársaság 12 Dánia 7 Németország 29 Észtország 4 Írország 7 Görögország 12 Spanyolország 27 Franciaország 29 Olaszország 29 Ciprus 4 Lettország 4 Litvánia 7 Luxemburg 4 Magyarország 12 Málta 3 Hollandia 13 Ausztria 10 Lengyelország 27 Portugália 12 Románia 14 Szlovénia 4 Szlovákia 7 Finnország 7 Svédország 10 Egyesült Királyság 29. A jogi aktusok elfogadásához a tagok többsége által leadott legalább 255 igen szavazat szükséges, ha azokat a Szerzıdések értelmében a Bizottság javaslata alapján kell elfogadni. Egyéb esetekben a jogi aktusok elfogadásához legalább a tagok kétharmada által leadott, legalább 255 igen szavazat szükséges. Ha az Európai Tanács vagy a Tanács valamely jogi aktusát minısített többséggel kell elfogadni, az Európai Tanács, illetve a Tanács bármely tagja kérheti annak megvizsgálását, hogy a minısített többséget adó tagállamok képviselik-e az Unió népességének legalább 62 %-át. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a jogi aktus nem kerül elfogadásra. (4) október 31-ig azokban az esetekben, amikor a Szerzıdések értelmében a Tanácsnak nem az összes tagja vesz részt a szavazásban, nevezetesen az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés 238. cikkének (3) bekezdésével összhangban meghatározott minısített többségre történı hivatkozás esetén, a minısített többséget a súlyozott szavazatok ugyanolyan