szinte minden részletre kiterjedő terv megszűnik és helyébe a közgazdasági eszközök

Átírás

1 szinte minden részletre kiterjedő terv megszűnik és helyébe a közgazdasági eszközök alkalmazása lép. Szakembereink látókörének más tekintetben is kell szélesednie. Érdeklődésének ki kell terjednie az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás, az egészségvédelem és a turizmus összefüggéseire is. Vagyis meg kell szüntetni azt a szemléletet, hogy az erdő valamiféle fagyár. A mai korban a városi ember a gépek, az autók milliói, a rohanó élet ellenhatásaként vágyódik a természet, a folyók, a hegyek és elsősorban az erdők után. Ezt az igényt is ki kell elégítenünk. A magyar erdészek sok országban megfordulnak, sokat látnak és tapasztalnak. Látják, hogy sok tőkés országban jó, korszerű gépeket alkalmaznak az erdőgazdálkodásban. De látják, hogy milyen sok nehézséget okoz ezekben az országokban a.sokmilliónyi paraszti erdőtulajdon, a kis erdőbirtokosok érdekeinek összehangolása, vagyis a társadalmi viszonyok. Nálunk a társadalmi viszonyok a világon a legfejlettebbek. És ez óriási előnyt jelent az erdőgazdálkodásban is. Ezt az előnyt még jobban kell tudni felhasználni a még fejlettebb technikával és szervezettséggel együtt, s akkor óriási eredményeket lehet elérni. Tisztelt ünnepi Közgyűlés! Elvtársaim! Láthatjuk, hogy az erdészekre igen nagy és bonyolult tennivalók várnak. Arra kell törekedniök, hogy a gondjaikra bízott erdővagyonnal a lakosság minél többirányú anyagi és kulturális igényeit, szükségleteit kielégítsék. A helyesen alkalmazott, többoldalú hasznosítás, a korszerű gazdálkodás követelményei az erdészek látókörét szélesítik és lehetővé teszik, hogy munkájuk fokozott mértékben járuljon hozzá az ország jólétének emeléséhez. Nem kétséges, hogy a 100 éves Erdészeti Egyesület segíteni fog ebben az erdészeknek és amikor ezt fogja tenni, új, nagyszerű szakaszt nyit e nagymúltú Egyesület történetében. ERDŐMŰVELÉSI SZAKÜLÉS Dr. Majer Antal a korszerű erdőművelési irányzatokról tartott az erdőművelési szakülésen vitaindító előadást. Rámutatott arra, hogy a technika rohamos fejlődésével és a fa felhasználásának általános, egyes választékoknak pedig rendkívüli fokozódásával az erdőművelésben is új irányzatokat kell követnünk. De ezt köve teli az erdő közjóléti szerepének egyre nagyobb jelentősége is. Ennek a folyamatnak következményeként napjainkban mindjobban elkülönül a természetszerű ós az ültetvényszerű erdőgazdálkodás aszerint, hogy a természet erőit, vagy a technika eszközeit használja fel az erdész a fatermesztésben. Szélsőséges esetben, a természet egyeduralmának érvényrejutásakor alakul ki az őserdő, viszont a fagyárban technikai úton állítanánk elő fát. A szélsőségek között gazdasági céljainknak megfelelően rendezzük erdőgazdálkodásunkat a gazdasági erdőkben (1. táblázat). Ha a gazdasági erdőben a természet erőit használjuk fel legnagyobb mértékben gazdasági céljaink elérésére, természetes erdőről beszélünk. Itt az erdő az őshonos fafajokból újul fel, magas korig tartjuk fenn a faállományokat és zárt állásban vastag törzsű fákat nevelünk bennük. Természetszerű az erdőgazdálkodásunk, ha a felújítást mesterségesen, de nagyrészt őshonos fafajokkal végezzük. Ha nem őshonos a faállomány, ültetvényszerű, vagy kultúrerdőről van szó. A technika eszközeinek teljes mértékű felhasználása, talajművelés, öntözés, trágyázás, egyklónú fa alkalmazása esetén beszélünk faültetvényről.

2 Természet: Őserdő (-Vadon) Erdő-féleségek Gazdasági erdő (Erdő) 1. táblázat Technika: ( Fagyár) 1. Természetes e. -Származék e. (-Véd e.) Mesterséges e. f 4- 'ü. 2. 1'er-mészét- 3. Ültetvény- 4. Faültetvény szerű e. szerű e. (-Védelmi e.) A fa felhasználása tekintetében nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte tapasztalható a fűrész- és lemezipari rönk, a minőségi, vastag méretű anyag iránti kereslet, de fokozatosan, 4 5-szörös mértékben növekszik a jövőben a vékony választékok, a rostfa, papírfa felhasználása. A minőségi rönk a természetes és a természetszerű erdőgazdálkodástól várható, a vékony iparifa választékokat pedig nagyrészt ültetvényszerű erdőkben, vagy faültetvényekben kell nagy tömegben termeszteni. Ezzel a szétválasztással alakul ki az erdőművelés naturalisztikus és mechanisztikus irányzata. Hazánkban a hegy- és dombvidéki bükkös, gyertyános-tölgyes és tölgyes erdőkben, erdőterületünknek mintegy 40%-án lesz a jövőben is természetes erdőművelés. A mesterségesen telepített, de őshonos fafajokból álló természetszerű erdőket is a naturalisztikus irányzathoz sorolja. Ezek kb. 20%-ot képviselnek erdeinkből. A mesterséges erdő mechanisztikus fatermesztő üzem, nagyrészt idegen fafajjal telepített erdőben, rövid vágáskorral, nagy tömegű vékony választékkal és tarvágásos kitermeléssel. Ide erdeinknek mintegy 30%-a fog tartozni, főleg síkvidéki fenyvesek, akácosok és nyárasok. A fennmaradó erdőterületből mintegy 5 8%-on várható az ültetvényes fatermeisztés meghonosodása. Igazi plantage, amelyen trágyázást és öntözést is végeznek, még alig található. Rövid vágásfordulóra tervezett egyklónú nemesnyár ültetvény már van és ez fog a jövőben egyre jobban elterjedni. Még 2 5%-ot tesznek ki a védelmi és egyéb rendeltetésű erdők. A fafaj megválasztással, az erdőfelújítással és az erdőtelepítéssel a következő előadásokban foglalkoztak. Itt még az állománynevelés irányzatairól kell tárgyalni. A nevelési módokat ugyancsak külön választjuk aszerint, hogy természetes, természetszerű, ültetvényszerű erdőben vagy faültetvényben kell azokat végezni. Az áttekintést a 2. táblázat könnyíti meg. A természetes erdőkben a természetes szelekciót kell követni s így alsó gyérítésekkel csak az elszáradt és elszáradó egyedeket vágjuk ki. A legtöbb gyérítési eljárás a természetszerű nevelővágásokhoz tartozik. Célja a minőségi rönktermesztés segítése a sűrű záródásban tartott faállományokban. A korai tisztításokkal el kell távolítani a főfaj növekedését gátló sarjakat, böhöncöket, gyomfákat. Sűrűségi korban mellőzhető a tisztítás, ha van sok javafa. A rudaskorban már erőteljesebb a belenyúlás, kiválasztják a javafákat, illetőleg értékfákat s ezek növekedésének előmozdítására minden szintből, a felső szintből is kitermelik a növekedésü-

3 Állosnánynevclési rendszerek jellemzői 2. táblázat Erdőféleség Természetes erdő Természetszerű erdő "Ültetvényszerű erdő Faültetvény Fatermesztési cél: vastag minőségi vastag minőségi vastag + vékony minőség + mennyiség vékony mennyiség A beavatkozás elegyes sűrű heterogén lassan növő (vad) elegyes sűrű negatív pozitív tömegkiválasztás heterogén (félvad) elegyetlen átmeneti gyorsan növő homogén (gazd. fajta) elegyetlen (egy klónú) ritka pozitív tömegkiválasztás (már nemesített faj-. tát ültet 1) 1. Csemete ápolás. újulatápolás telepítésápolás telepítésápolás ápolás gyomtala nítás sarj-böhönc eltávolítás (ritkítás nines!) rudaskorhan erős-értékfák javára ritkítás kezdettől fogva erős-legnagyobb növedékhordozók javára ritkításra nincs szükség! Belenyúlás helye.. alsószintű felsőszintű alsószintű ket zavaró fákat. Ilyen állománynevelést általában az elegyes, jól differenciálódó, heterogén, vad populációkban végeznek. Az ültetvényszerű erdőnevelést a gyors növekedésű, fényigényes, azonos kultúrfaf ajú és egykorú, homogén állományokban alkalmazzák. Itt a legértékesebb egyed kiemelkedő növekedésű, mégis hátráltatja a szoros állás, ezért erősebb belenyúlással ritkább hálózatot kell biztosítani. A telepítéseket akár talaj műveléssel, akár vegyszeresen meg kell védeni a gyomosodástól. A ritka hálózatú telepítésekben a tisztításra általában nincs szükség, nem elég ritka telepítés esetében a hálózatot szükségszerűen többször is lazítani kell. Minthogy a legnagyobb fatermést a legerősebb fák adják, ezért általában alsószintű, erős gyérítéseket kell végezni. A faültetvényekben az egyklónú fajtákat tág hálózatban telepítik és rövid vágáskorral nevelik, ezért itt sem tisztításra, sem gyérítésre nincs szükség, inkább ápolásjellegű munka: talajművelés, trágyázás, öntözés, nyesés, kártevők elleni vegyszeres védekezés stb. folyik. Mindig gondos mérlegelés alapján kell eldönteni a természeti adottságok és a gazdaságpolitikai irányelvek figyelembevételével, hogy a természetszerű vagy ültetvényszerű erdőgazdálkodást kell-e választani adott esetben ahhoz, hogy a jövő értékes erdei kialakíthatók legyenek. Az erdőművelési eljárásokat a hazai erdőművelési kutatásban elért eredményekre kell alapozni a termőhelyfeltárástól a tipológián és a fafaj megválasztáson át a nemesítésig. A következőkben a fa termesztésben legfontosabb főfafajaink korszerű termesztéséről hangzottak el előadások. Dr. Keresztesi Béla Az akáctermesztés jövő irányelvei Magyarországon" című előadásában az akácot, mint az ültetvényszerű erdőgazdálkodás tipikus fafaját mutatta be. Rámutatott, hogy a homoki tájakon általában elterjedőben van a fejlett agrotechnikára alapozott debreceni akácgazdálkodás. A fakitermelést koncentrált nagytarvágásokban tuskóirtásos döntéssel hajtják végre, utána a talajt dészki vágóéllel felszerelt mélyforgató ekével cm mélyen felszántják, szük-

4 ség esetén zöldtrágyázást alkalmaznak, majd négyzetes ültetéssel hajtják végre az erdősítést, és záródásig keresztbe-hosszába gépi ápolást alkalmaznak. A tarvágásos ültetvénygazdálkodás e szépen kialakított eljárásához modern gáplánc áll rendelkezésre (T-100-M-es lánctalpas traktor, K-l-A és TK-1 tuskókiemelő, PPU- 50A-s ültetvényeke, ERTI egy- és kétsoros csemeteültető gép, UE-28-as traktor, tárcsás kultivátorok). Az akácosok újabban előtérbe került elegyítésével kapcsolatban felhívta a figyelmet a bajai erdőgazdaság gyakorlatára, ahol az akác sarjújulatokat nemesnyárral elegyítik sikerrel. A kituskózott vágásterületen 10 m^es paszta után mélyforgató ekével két barázdát vettetnek, a barázdába válogatott nyárcsemetéket helyeznek, s ezeket újabb három barázda vettetésével takarják be. Így az akác sarjújulatokba nemesnyár sorokat elegyítenek, s ezeket a sorokat ápolják és a tisztítások alkalmával előnyben részesítik. Az erdősítés így harmadába-felébe kerül annak, amibe a teljes talajforgatás után végzett csemeteültetés kerülne. Megsokszorozódik az erdősítési kapacitás, aminek következtében a felújítás a kitermelés évében eszközölhető. A bajai erdőgazdaság két homoki erdészetében ez a jó erdész-közgazdász szemléletet tükröző felújítási módszer ma már általános gyakorlat. Aláhúzta az akácnemesítés jelentőségét, ismertette a gazdasági szempontból legjelentősebbnek ígérkező, szabadföldi szelektálás eredményeként elkülönített árbocakác-jellegű fajtákat, javasolta ezekből a fenyőfélékhez hasonlóan magtermesztő ültetvények létesítését, a vegetatív jellegű fajtáknak pedig gyökérdugványokkal való elszaporítását. Az akácosok felújítása, átalakítása és nevelése során a nem kívánatos sarjak, faegyedek irtására a vegyszerek kiterjedtebb alkalmazását ajánlotta. Erre a célra legjobban megfelel a Tormona-100 sziszbemikus vegyszer, amelyet felhasználás előtt 3 : 97 arányban gázolajjal kevernek. Az így elkészített keverékkel a faállomány kitermelése után bekenik a tuskókat, vagy lepermetezik a már felverődött nem kívánatos sarjakat. Tisztításkor az eltávolítandó fácskák törzsét kenik be a talajtól 50 cm magasságig cseppfolyósra. A vegyszeres kezeléssel a mechanikai irtással szemben mintegy 55 65% költség- és 90% munkamegtakarítás érhető el. Az akácállományok alatt felverődő veszedelmes gyomnövények közül a Calaraagrostis epigeios (Roth) Simazinos és Dowponos kezeléssel, az Asclepias syriaca (L.) Tormona-80-nal irtható. Ismertette dr. Lengyel Pál kísérleteit az akác papíripari hasznosítására vonatkozóan. A kísérletek jelenlegi állása szerint megállapítható, hogy a különböző akácfajták cellulóztartalma 46 51% között mozog, ami a nálunk termesztett nyarak értékével 53,3 ± 2,8% összehasonlítva nem lényegesen kisebb. A kémiai öszszetételben kedvezőtlen azonban az akácok nagy alkohol-benzol extrakttartalma, ami egyes esetekben a 8%-ot is megközelíti. Ez a magas extrakttartalom csak a szulfátos feltárás alkalmazását teszi lehetővé. A begyűjtött minták egy részéből éppen a fenti megállapítások értelmében szulfátos főzések is készültek és az ilyen cellulózokból laboratóriumi körülmények között előállított papírok minősége kb. a tölgyfából gyártottéval egyenértékű. Dr. Babos Imre a nyárfajta-megválasztási kísérletek 5 éves eredményeiről szólt. Az üzemi méretű fajtaösszehasonlító kísérleti telepítések még csak 3 4 évesek, de már most megállapítható, hogy az egyes erdőgazdasági tájakon belül is eltérhet a különböző nyárfajták növekedése, tehát minden telepítés előtt szükséges a termőhelyfeltárás. Ezek a kísérleti telepítések is azt mutatják, hogy egyelőre majdnem mindenütt az I 214-es nyár növekedése a legjobb. Utána a hollandnyár következik. Az óriásnyár a szélsőséges termőhelyeken is megállja a helyét, míg a korainyár. a legalább időszakosan talajvízhatású termőhelyeken érzi jól magát.

5 Dr. Kopecky Ferenc Nyárfagyűjteményeink első eredményeinek kiértékelése" címen a nyárfatermesztésre legalkalmasabb táj csoportokban ben telepített nyárfajgyűjtemények első eredményeit ismertette. 10 X 10 m-es, mezőgazdasági köz'besművelésre alkalmas tág hálózatban telepítették azzal a céllal, hogy kiválasszák a hazai termőhelyek ökológiai feltételeinek leginkább megfelelő, betegségeknek ellenálló fajtákat. A 7 8 éves populétumok növekedési és fatermési adatai a fajhibrideknek és az új gazdasági fajtáknak a szülőfajokkal szemben való fölényét mutatják. Minden populétumban igen jól növekszik a P X euramericana cv. 'I 214'. Vida László előadása szerint a nyárfatermesztés gazdaságosságát a Tisza és a Maros folyók hullámterének Csongrád megyei szakaszán 45 kísérleti terület adatai mutatják. Itt már 17 éves állományok is vannak. Ezek közül az óriás-,.a korai- és a fehérnyárakból származó adatok szerint a legtöbb fatömegét és a legnagyobb értéket is az óriásnyártól kapjuk ezen a termőhelyen. Az I 214-esből csak 8 éves állomány van, és eddig úgy látszik, hogy a legjobb 4 termőhelyi osztályon az óriásnyárnál is gazdaságosabban termeszthető. A hullámtéri területeken nem biztonságos a mezőgazdasági művelés között 6 ízben volt itt vízelöntés. Egy májusban, egy júniusban. Itta legjobb termőhelyeken, az I VI. termőhelyi osztályokon a mezőgazdasági termelés gazdaságosságát jóval meghaladja a nyárfatermesztés hozadéka. Egyedül Csongrád megyében mintegy 3000 ha hullámtéri terület van, ahol a nyárfa termesztés gazdaságosabb volna, mint a mezőgazdálkodás. Dr. Járó Zoltán a lucfenyő termesztésének lehetőségeire mutatott rá előadásában. Még a gyorsannövők között említjük, de az előzőkkel szemben hegy- és domvidéki nagy termőképességű termőhelyeink hasznosításának fokozására használhatjuk fel az eddiginél jelentősen nagyobb mértékben a luc-, a duglasz-, a vörös- és a simafenyőt. Hazai viszonyaink között a talaj káros elsavanyodásától, leromlásától nem kell tartanunk, a terméketlen avarhalmozódást agrotechnikával, vagy trágyázással szüntethetjük meg. A termőhely klímaadottságait klímajelző fafajokkal értékeljük (bükk, gyertyán, kt tölgy, illetve cser.) A lucot bükk-klímába telepíthetjük, gyertyánklímába csak rövid vágáskorral. A többi három a bükk- és gyertyánklímában egyaránt jól érzi magát. A luc az agyagosabb, a többi a homokosabb talajokat kedveli. Sekély termőrétegű talajokon és gyertyános klímában csak rövid vágásfordulóban kezelhetjük ezeket a fenyőket. Hazánkban a jelenleginél és a tervezettnél sokkal nagyobb területeken kedvezőek a termőhelyi adottságok a gyorsannövő fenyők számára és ezek egyúttal a legkeresettebb faanyagot adják akár vékony méretben rostosításra, papírgyártásra, akár fűrészrönk alakjában. Dr. Borsos Zoltán: Célállományok megválasztásának kérdései, különös tekintettel a tölgyesekre" című előadásában arra a főkérdésre ad választ, hogy a gyakorlati szakemberek a tölgyesekben, gyertyános-tölgyesekben és cseres-tölgyesekben (továbbiakban tölgyesek) folyó gazdálkodást 1. a természetes erdőművelésre, 2. mesterséges erdőművelésre, 3. ültetvényes fatermesztésre alapozzák-e a jövőben. Bizonyítja, hogy a természetes erdőművelés fogalmát ki kell terjeszteni mindazokra az eljárásokra, amelyek alkalmazásával a természetes, vagy származékerdőket természetes körülmények biztosítása mellett lehet nevelni és felújítani. A mesterséges erdőművelés tárgyalása során ismerteti azokat az eljárásokat, melyek bevezetésével meghatározott adottságú tölgyesek a természetes erdőművelés útjára téríthetők. Foglalkozik a kultúrerdőkben elérhető nagyobb faterméssel és a subklimax stádium kialakulásával. Tárgyalja az átmeneti társulásokat, és a váltógazdálkodás

6 bevezetéséire tesz javaslatot. Meghatározza azt a termőhelyet, amelyen a tölgyet nem szabad fenntartani, mert ültetvényes fatermesztés szempontjából a nemesnyár követeli magának. Dr. Birck Oszkár A bükkösök állományszerkezeti kérdéseit" ismertette. A Fekete Zoltán professzor által szerkesztett bükk fatermési táblához kitűzött próbaterületek újraf elvétele, termőhelyfelvétellel egybekötve, valamint az újonnan létesített hosszúlejáratú több parcellás kísérleti sorok állományai további lehetőséget adnak a bükkösök fateirmőképességéneik és gazdaságos nevelésének vizsgálatára. A fatermési táblánál alapul vett magassági szórásmező további szűkítésére van lehetőség a gyengébb termőhelyek számának csökkentésével, mert azokba már csak véderdő jellegűek kerülnek. Átdolgozást igényel a középkorúnál fiatalabb állományok magassági növekedésmenete, mert ezek termőhelyileg nem indokolható alacsony fatermési osztályba esnek. A próbaterületeken talált körlapösszeg értékeik rámutatnak arra, hogy a fatermési táblát ilyen vonatkozásban bizonyos óvatosság jellemzi. A próbaterületek törzsszámaiban mutatkozó nagyarányú szórás rámutat, hogy a bükkállományok záródási viszonyszáma nem jellemző. A bükk koronafejlesztő képessége kitűnő és hamar záródik az állomány. A készletállapot összefüggésben van a növedékkel és a törzsszámmal. A fatömeg átlagtörzs, illetve annak méretei jellemzőek a fatömegre és az értékhozamra. A tisztításoknál és nevelővágásoknál tehát törekedni kell, hogy azonos minőségi viszonyok mellett, bizonyos készlethatárok betartásával az átlagtörzsméretek erősbödjenek. Ezért a felső, majd a középső szintből el kell távolítani a sarj, böhönc és kedvezőtlen koronaméretű egyedeket, hogy a növedékfokozó gyérítés során nagyszámú javafákból álló állományban kedvezhessünk a véghasználati korig fenntartandó faegyedeknek. A hazaiakon felül három külföldi előadás is elhangzott az erdőművelési osztályon. Ezek közül D. V. Vorobjev professzor előadását lapunk októberi számában teljes terjedelemben megtaláljuk. Rajta kívül még Heinrich Lindner, a potsdami állami erdőgazdasági üzem igazgatója beszélt a nyárfaterrnesztés helyzetéről a Német Demokratikus Köztársaságban. Náluk kedvezőtlenebbek a nyárfatermesztés adottságai, mint Magyarországon, mondotta. Mégis termesztik a nyarakat, mert az iparnak szüksége van nagy tömegű nyár faanyagra. A nyárfa termesztést országosan az erdészet irányítja, még az erdőn kívül is. Voltak kezdeti kudarcaik, de már tudományos alapon meghatározták V legkedvezőbben termeszthető 14 nyárfajtát. Ujabban lyukfúrógép segítségével nagyméretű ültetési anyaggal is telepítenek nyárasokat. Általában magas a nyártermesztés gépesítési foka és az ágnyesés kivételével megoldottnak is mondható. Végül még Prof. Marin D. Marinoff, a bolgár Erdészeti Kutató intézet igazgatója ismertette az erdőhozadék fokozásának főbb irányelveit a Bolgár Népköztársaságban. Bulgáriának jóval nagyobb az erdősültsége és több erdeje van mint Magyarországnak, de az évi átlagnövedék alacsonyabb, 1,94 m 3 /ha. A vágható fatömeg nem fedezi a szükségletet. Ezért növelniük kell.a fatermést. Az erdőterületet nem növelhetik, sőt még mindig át kell adni területeket a mezőgazdaságnak. Elsősorban a fafaj összetételen kívánnak változtatni, a gyorsan növő fafajok térfoglalását növelni, rontott erdőket átalakítani s az iparifa-kihozatalt fokozni. Ez utóbbi még csak 50%-os. A faipar termelését a vékonyabb választékok rostosítasával kívánják fejleszteni, Holdampf Gyula az Erdőművelési Szakosztály vezetője