Köleséri Sámuel tudományos levelezése ( )

Átírás

1

2 Köleséri Sámuel tudományos levelezése ( )

3 Kölesériana 1.

4 JAKÓ ZSIGOND Köleséri Sámuel tudományos levelezése ( ) Kolozsvár, 2012

5 A kötet megjelenését a támogatta Szerkesztette: Font Zsuzsa A latin szöveget gondozta, a regesztákat írta: agyar László András Lektorálta: Keserű Bálint Kiadja az rdélyi úzeum-gyesület Felelős kiadó: Biró Annamária Korrektúra:. Kovács mma Tördelés: Virág Péter Készült a Gloria Nyomdában Felelős vezető: Nagy Péter Jakó Zsigmond örököse, 2012 A borítón levő kép Köleséri Sámuel Auraria Romano-Dacica (1717) című művének címlapján szereplő metszet. Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României JAKÓ, ZSIGOND Köleséri Sámuel tudományos levelezése ( ) / Jakó Zsigmond ; ed.: Font Zsuzsa, agyar László András. Cluj-Napoca : Societatea uzeului Ardelean, 2012 Index ISBN I. Font, Zsuzsa (ed.) II. agyar, László András (ed.)

6 TARTALO lőszó...9 Források és irodalom...13 A szövegközlésben használt forrásmegjelölések...13 A lelőhelyek jegyzéke...14 Irodalomjegyzék...15 Köleséri Sámuel tudományos levelezése ( ) Constantin Brâncoveanuhoz, Szeben, szeptember Constantin Brâncoveanuhoz, Szeben, szeptember Constantin Brâncoveanuhoz, Szeben, december vége Christoph Voigttól, Szeben, szeptember 21. után és október 5. előtt Constantin Brâncoveanuhoz, Szeben, 1713 vége Constantin Brâncoveanuhoz, Szeben, február március Savoyai Jenőhöz, december vége Johann Burckhard enckenhez, Szeben, március Johann Kanoldhoz, Beszterce, január Nicolae avrocordattól, Bukarest, január ihail Şendótól, Gyulafehérvár, június Johann Jacob Scheuchzertől, Zürich, július Johann Jakob Scheuchzerhez, Szeben, november Johann Jakob Scheuchzertől, Zürich, december Pieter Burmanhoz, Szeben, január Jakob Burkhard enckenhez, Kolozsvár, április Johann Jakob Scheuchzerhez, Kolozsvár, augusztus Friedrich Wilhelm Sommersbergtől, Boroszló, 1721 nyarán Johann Jakob Scheuchzerhez, Szeben, december Károlyi Sándorhoz, Szeben, január Bél átyástól, Pozsony, január Friedrich Wilhelm Sommersbergtől, Boroszló, 1722 elején Johann Kanoldhoz, Szeben, augusztus Károlyi Sándorhoz, Szeben, szeptember Johann Jakob Scheuchzerhez, Szeben, április ihail Şendótól, ünchen, május ihail Şendótól, Augsburg, június ihail Şendótól, Hamburg?, június ihail Şendótól, Augsburg, július ihail Şendótól, Augsburg, július ihail Şendótól, Augsburg, július ihail Şendótól, Augsburg, augusztus ihail Şendótól, Itália, szeptember ihail Şendótól, Itália, szeptember ihail Şendótól, Velence, október Johann Jakob Scheuchzerhez, Szeben, október ihail Şendótól, Velence, október

7 38. ihail Şendótól, Velence, november Károlyi Sándorhoz, Kolozsvár, november ihail Şendótól, Velence, november Johann Jakob Scheuchzerhez, Kolozsvár, december ihail Şendótól, Velence, december Johann Burkhard enckenhez, 1723 december vége ihail Şendótól, Bologna, február ichael Gottlieb Hanschhoz, Szeben, június ihail Şendótól, Amszterdam, június Nicolae avrocordathoz, 1724 nyarán Johann Lutschhoz, 1724 közepén artin Friedrich Leonhardhoz, 1724 nyarán ihail Şendótól, Amszterdam, július ichael Gottlieb Hanschhoz, Szeben, augusztus ihail Şendóhoz, Szeben, augusztus Stephan Berglerhez, Kolozsvár, szeptember Johann Jakob Scheuchzerhez, Kolozsvár, szeptember Johann Burkhard enckenhez, 1724 szeptember október Grigore Vlastóhoz, október Nicolae de Portához, október 10. körül ihail Şendótól, Szentpétervár, október Lorenz Weidenfelderhez, Drassó, október ichael Gottlieb Hanschhoz, Szeben, október Frankenianus [?] báróhoz, Drassó, október ihail Şendótól, Szentpétervár, október Johann Jakob Scheuchzerhez, november december Luigi Ferdinando arsiglitól, 1724 vége 1725 eleje Gyalogi Jánostól, Székelyudvarhely, 1724 vége 1725 eleje ihail Şendótól, Szentpétervár, január Philipp Hecquet-hez, Kolozsvár, január ihail Şendóhoz, január Ismeretlen [boroszlói?] könyvkiadóhoz, Kolozsvár, február ihail Şendótól, Szentpétervár, május Lázár Jánostól, Bécs, június Lázár Jánostól, Bécs, június Lázár Jánoshoz, Drassó, június ichael Gottlieb Hanschhoz, Drassó, június Johann Jakob Scheuchzerhez, Szeben, június Hans Sloane-hoz, Szeben, június Lázár Jánoshoz, Szeben, június ihail Şendóhoz, június Girolamo Albrizzihez, július Lázár Jánostól, Bécs, július Lázár Jánostól, Bécs, július Andreas Czekelihez, július 27. előtt Lázár Jánoshoz, Szeben, július ihail Şendótól, Szentpétervár, július Johann Lutschhoz, 1725 júliusában Ioan Patachihoz, 1725 júliusában A bukaresti vajdai udvarba bejáratos, ismeretlen személyhez, 1725 júliusában

8 88. ihail Şendóhoz, Szeben, augusztus Nicolae avrocordathoz, Szeben, augusztus A havasalföldi vajdai udvar orvosaihoz, augusztus 6. előtt Lázár Jánoshoz, Szeben, augusztus Lázár Jánostól, Bécs, augusztus Lucas Schröckhöz, 1725 augusztusában Lázár Jánostól, Bécs, szeptember Lázár Jánoshoz, szeptember Lázár Jánostól, Bécs, szeptember Lázár Jánoshoz, Kolozsvár, szeptember Lázár Jánostól, Bécs, szeptember Lázár Jánostól, Bécs, október Lázár Jánoshoz, október Lázár Jánostól, Bécs, október ihail Şendótól, Szentpétervár, október Jacopo Facciolatihoz, Kolozsvár, október november Johann Burkhard enckenhez, 1725 vége 1726 eleje ihail Şendótól, február ihail Şendótól, Szentpétervár, április ihail Şendótól, Szentpétervár, szeptember Johann Jakob Scheuchzerhez, Bécs, február Johann Jakob Scheuchzerhez, Bécs, április Johann Jakob Scheuchzerhez, Bécs, május Jóny Jánoshoz, Kolozsvár, 1729 december vége Huszti Andráshoz, Kolozsvár, március Appendix App. 1. Ismeretlen [Köleséri Sámuelhez?], április App. 2. August Hermann Franckéhoz, Szeben, május App. 3. Lorenz Weidenfelderhez, Kolozsvár, március App. 4. Friedrich Wilhelm Sommersbergtől, App. 5. Lorenz Weidenfelderhez, Szeben, március App. 6. Lorenz Weidenfelderhez, Drassó, augusztus App. 7. Lorenz Weidenfelderhez, Szeben, március App. 8. Lorenz Weidenfelderhez, Drassó, augusztus App. 9. ichael Gottlieb Hanschhoz, Szeben, augusztus App. 10. ichael Gottlieb Hanschhoz, Szeben, október App. 11. Jacopo Facciolatihoz, Bécs, január App. 12. Hans Sloane-hoz, Bécs, május App. 13. Gerhard Cornelius Drieschtől, Pozsony, január App. 14. Johann Peter Ludewighoz, Szeben, március utatók Tárgymutató Helynévmutató Személynévmutató Köleséri Sámuel és Jakó Zsigmond által összegyűjtött levelezése (Font Zsuzsa) Corespondenţa știinţifică a lui Sámuel Köleséri, (Rezumat) Sámuel Köleséris wissenschaftliche Korrespondenz, (Zusammenfassung)

9 8

10 LŐSZÓ Köleséri Sámuel élete, munkássága és a felvilágosodás erdélyi meggyökerezése bemutatására indít zárt sorozatot ezzel a levelezéskötettel az rdélyi úzeum-gyesület. A Kölesériana következő kötetének tervezzük az erdélyi polihisztor könyvtárjegyzékének kritikai igényű újrakiadását kiegészítve a szétszóródott gyűjtemény fellelhető példányainak adataival, possessorbejegyzésekkel. A valláskritikai és természetfilozófiai írásokból készült válogatás nemcsak önálló műveket, hanem kiadványai előszavaként megjelenő értekezéseket is tartalmazna a latin szövegek regesztáival vagy fordítással. Életrajzi dokumentumok és az életmű, a tudományos teljesítmény s a kapcsolatok értékelése megjelentetését is tervezzük. * Köleséri Sámuel ( ) partiumi református papcsaládból indulva a lelkészi pálya helyett az orvosit választotta. Szebeni letelepedése és temészettudományi érdeklődése sajátos pályát futtatott be vele. Katonai orvos, az erdélyi ércbányák felügyelője, majd guberniumi titkár, végül tanácsos lett. Nyomtatásban Hollandiában megjelent számos egyetemi disputációja, disszertációi, itthon írt művei köztük az Auraria Romano-Dacica (1717) és külföldi tudományos folyóiratokban megjelent közleményei már a XVIII. század végén felhívták munkásságára a történeti kutatás figyelmét. Köleséri hirtelen halt meg, örökös megnevezése nélkül, több írása fő történeti és országismereti műve is kéziratban maradt; közülük a legtöbb elveszett vagy lappang. Bibliográfusai ezeket még ismerték: Weszprémi István (1774), Johann Seivert (1785), Joseph Trausch ( ) olyan adatokat, dokumentumokat tettek közzé, amelyek a szebeni értelmiségi kiterjedt európai tudományos kapcsolatait már reálisan mutatták be. Jakó Zsigmond az 1950-es években kezdett foglalkozni Köleséri tudós leveleinek összegyűjtésével. A kiváló professzor és tudományszervező, medievista létére, rdély aranykorának irodalma és művelődése ügyében is maradandót alkotott. Tótfalusivagy Rettegi-könyve és számos tanulmánya mellett a korai újkorra vonatkozó kutatásai közül az, amit Kölesériről s az ő ürügyén rdély és a Havasalföld történetéről, geológiájáról, paleontológiájáról s az ottani szellemi élet modernizációjáról és általában az erdélyi Frühaufklärungról kinyomozott mindez hatékony inspirálója több generáció és több szakterület elkötelezett kutatóinak. A XVIII XIX. századi nagy korpuszok lettek a Jakó-gyűjtemény alapjai. indenekelőtt az általa Köleséri leveleskönyve másolatának nevezett kézirat, amit Kolozsváron az rdélyi Nemzeti úzeum Levéltárában, a kolozsvári református kollégium kéziratgyűjteményében fedezett fel (később az Akadémia történeti levéltára őrizte, ma pedig a Kolozsvári Nemzeti Levéltárban van, 890. sz. fond, nr. 75). Az ben írt levelek lelhetők fel itt. Jakó elnevezése találó, bizonyosan Köleséri tudatosan 9

11 összerendezett fogalmazványait másolták még a XVIII. században a gyűjtőkötetbe. Lorenz Weidenfeldertől koncepciózusan a Şendo-levelek másolatát kapjuk ben, de ez a kortárs megőrzött néhányat Köleséri hozzá írt leveleiből is. A brassói Trausch-gyűjtemény két, hasonlóképpen XVIII. századi másolatkötete tartalmaz Köleséri leveleket ez egyébként kevésbé szisztematikus válogatásnak látszik. Hasonló ehhez a szebeni Zimmermann-gyűjtemény is. a ismeretlen számunkra a Lázár János bécsi leveleskönyvének nevezett, egykor Kolozsváron lévő gyűjtemény. 1 A különböző családi levéltárakból és a British Library-ből származó néhány autográf mellett a zürichi Zentralbibliothek Scheuchzer-hagyatékából került elő legtöbb saját kezű Köleséri-levél. Feltűnő, hogy mely évekből származnak a több forrásban is megőrződött levelek: közt kelt a mostani gyűjtemény száznál több darabja. z is figyelmeztethet arra, hogy már Köleséri, aztán a XVIII XIX. századi másolók, gyűjtők válogattak; végül Jakó Zsigmond is logikusnak tartotta ezt, s követte is. A tudományos kérdésekkel, könyvekkel, könyvkiadással foglalkozó, ill. a tudományos kapcsolatokat demonstráló leveleket vette fel. De még ebből se mindent! Amire bizonyság, hogy a Károlyi Sándorhoz írt Kölesériánák beemelésekor három levél közlésére szorítkozik, pedig még fél tucatból fontosnak tart bőven idézni. A Lorenz Weidenfelderhez írt levelek egy részét is végül csak utólag javasolta a gyűjteményhez csatolni. érlegelt abból a szempontból is, hogy néhány, Kölesérinek írt, tanulmány méretű, néha nyomtatásban is megjelent levelet csak adataival és regesztájával szerepeltet, a szövegközlést mellőzte (pl. Şendo két munkáját: a 11. és a 105. sorszámon, a Brâncoveanuhoz írtak is többnyire csak a kapcsolat létét demonstrálják; szövegüket okkal hagyta el: alig kapcsolódnak a kötet tárgyához). A kéziratok azonosítását, mai őrzőhelyük, jelzetük megállapítását nehezítette, hogy Jakó az 1950-es, 60-as években dolgozott a szebeni, brassói és kolozsvári gyűjteményekben, s ezek helye, elnevezése, jelzete néhány esetben többször is változott. Jakó forrásmegnevezéseit: Köleséri leveleskönyvének másolata, Lázár János bécsi leveleskönyve, Trausch-gyűjtemény, Weidenfelder-hagyaték, Zimmermann-gyűj temény (ezek gyakran a kutatás idején használt kézirattári elnevezések is) meghagytuk a szövegközlésben. ai őrzőhelyük, pontos jelzetük külön listában található a kötet elején. A kiadvány a Jakó Zsigmond által elképzelt rendben kerül kiadásra. A levelek rendezését, jegyzetelését cédulái és közlése szerint 1962-ben fejezte be (a levélgyűjte- 1 Lázár János irodalmi igényű leveleinek négy korpusza ismert: kettő a kolozsvári gyetemi Könyvtárban, egy-egy az TA Könyvtárában és az OSZK-ban. isszilis leveleinek három gyűjteményéről tudunk: arosvásárhelyen a Teleki Bolyai Könyvtárban, a kolozsvári Akadémiai könyvtárban és a kolozsvári Nemzeti levéltárban (az itteni a Köleséri leveleskönyvének folytatásaként lemásolt Lázár-levelek). Köleséri és Lázár is megőrzött leveleket a másiktól, ezek között azonban nincs átfedés. A Lázár János bécsi leveleskönyvének nevezett kézirat egyik ismert kézirattal sem azonos, darabjai egyik ismert gyűjteményben sincsenek. Ld. Földesi Ferenc, Hitvita és költészet barátok között. Lázár János és Bíró István S. J. levelezése. agyarországi tudósok levelezése. Tanulmányok. Szerk. Szelestei N. László. Bp., itt: 48. Földesi Ferenc kiegészítette ezt október 25-én Szegeden tartott előadásában. Földesi és Fejér Tamás is kutatott Kolozsváron a gyalakuti Lázár család levéltárában is. 10

12 ményt először bemutató legtöbb nagy tanulmánya ben jelent meg). 2 A rendezett korpusz 112 levelet tartalmaz. zeket időrendbe sorolva, jegyzetekkel, adta át a szegedi régi magyar irodalom tanszéknek kiadásra a további kutatás, kiegészítés, szakirodalmi frissítés kérésével. A levelekhez rövid, a levél tárgyát megjelölő regesztákat csatolt, ezek rögtön a fejléc után következnek. Hogy a korszakkal foglalkozók s az érdeklődők minél többen tudják hasznosítani az értékes, információban gazdag szövegeket részletes regesztákat írt agyar László András; ez áll a második helyen kurzívval. Igyekeztünk ahol ez szükségesnek látszott Jakó jegyzeteit újabb szakirodalommal kiegészíteni. Azokban az esetekben, ahol a jegyzetben kiegészítésként nem egyszerűen lexikális vagy bibliográfiai adat, hanem vélemény, értékelés szerepel, ott világossá tettük, mi az ő álláspontja (J. Zs.), és a jegyzetíró (F. Zs., ill.. L. A.) is jelölte magát. Appendix csatlakozik a 112 levélhez. Az ide került tizennégy tétel közül néhány Jakó késői felfedezése, a többi a sajtó alá rendezők hozzáadása a gyűjteményhez. A szövegközlésről A latin nyelvű levelek átírásakor Jakó Zsigmond a modern kritikai szövegkiadás elfogadott elveit követte, s kiadásunkban mi is ezeket tartottuk szem előtt. Az ellenőrzés és az újak átírása alkalmával igyekeztünk az eredeti helyesírást, szóalakokat és szövegképet megőrizni. Jakó a könnyebb olvashatóság érdekében mai központozási jelekkel látta el e leveleket, és csupán a tulajdonneveket, illetve megszólítás esetén a személyes névmásokat írta nagy betűvel. Az egyértelmű rövidítéseket jelölés nélkül oldotta fel. zeket az elveket mi is igyekeztünk következetesen alkalmazni. A szövegközlés munkáját nehezítette, hogy többnyire másolatok maradtak fenn; zömük mégse bizonyult problematikusnak. Az eredeti olvasatok korrekcióit nem emeltük ki. A szövegközlésben alkalmazott jelölések: ( ) a kézirat saját zárójele, [ ] között a sajtó alá rendező kiegészítése. A kétséges olvasatokat [?], az olvashatatlan szavakat pedig [?] jellel jelöltük. A levél írója/másolója vagy a sajtó alá rendező által kihagyott részt vagy _ jelzi. A Lorenz Weidenfelder által másolt levelekhez fűzött megjegyzéseket * jelöli. * Jakó Klára bocsátott rendelkezésünkre digitális másolatban (elkészítésében Dáné Veronka segítette) édesapja hagyatékából olyan dokumentumokat és cédulaanyagot, amit fölhasználhattunk a jegyzetek kiegészítésében. Innen tudjuk, hogy magyarországi barátok különösen gyakran Benda Kálmán hozzájárultak egy-egy probléma megoldásához, szakirodalom beszerzéséhez. Keserű Bálint az 1960-as évektől követte a kézirat sorsát. Kolozsvári kollégák, mint Bodor András, külföldi szakemberek, mint a Bernben élő Deér Józsefné Alföldi mma, az amerikai Keith Hitchins szintén segítették munkáját. A sajtó alá rendezés utolsó szakaszában pótolhatatlan, gyors segítséget nyújtottak a mutatók ellenőrzésében, kiegészítésében, korrigálásában szegedi munkatársak: Ke- 2 Ld. az irodalomjegyzékben. 11

13 serű Gizella, Latzkovits iklós, ándity Zorán. A források és gyűjtemények azonosításában, fotómásolatok beszerzésében, a romániai, főleg a román nyelvű szakirodalom referálásában Fejér Tamás segítsége volt nélkülözhetetlen. rdélyi, magyarországi, bécsi barátaink és kollégáink tucatja segítette munkánkat. Bujtás László Zsigmond, V. csedy Judit, Földesi Ferenc, Hoffmann Gizella, onok István, Seres István, Szelestei Nagy László több probléma megoldásához járult hozzá. Köszönet illeti a megjelölt gyűjteményeket is, külön kiemelve a kolozsvári Nemzeti Levéltárat, az Akadémiai Könyvtárat, a Széchényi Könyvtár, a budapesti Akadémiai Könyvtár és a zürichi Zentral bibliothek kézirattárát, melyeknek munkatársai készségesen és önzetlenül álltak rendelkezésünkre. A kötet gondos előállításáért köszönetet mondunk kolozsvári kollégáinknak:. Kovács mmának a korrigálásért, a nyomdai előkészítésért Virág Péternek, a türelemért, a hatékony segítségért Biró Annamária kiadói szerkesztőnek. A szerk. 12

14 FORRÁSOK ÉS IRODALO A szövegközlésben használt forrásmegjelölések AHG Honterus egyházközség levéltára/archiv der Honterusgemeinde (korábban: Archiv der Schwarzen Kirche), Brassó/Braşov Bolyai tudományos könyvtár A arosvásárhelyi Református Kollégium könyvtára, Teleki Bolyai Könyvtár/Biblioteca Teleki Bolyai, arosvásárhely/târgu ureş Brukenthal Könyvtár Biblioteca Brukenthal, Szeben/Sibiu NLt rdélyi Nemzeti úzeum Levéltára (a KvNLt és a KvAKt őrizetében) Gyalakuti Lázár család levéltára Az NLt-nak a KvNLt-ban őrzött anyagában. Fond 254. Károlyi család levéltára OL P 398 Károlyi család nemzetségi levéltára, issiles Köleséri leveleskönyvének másolata Az NLt-nak a KvNLt-ban őrzött anyagában. Fond 890. A Kolozsvári Református Kollégium gyűjteménye/colecţia Colegiului Reformat din Cluj, Nr. 75. Copia unei scurte istorii a Transilvaniei, ode, memorii, scrisori dintre anii , sec. XIX. A kézirat lap- és foliószámozást is tartalmaz; Jakó Zsigmond a lapszámozást követi, emellett [ ]-ben jelöltük a jelenleg érvényes levélszámozást is. KvAKt Akadémiai Könyvtár, Kolozsvár/Biblioteca Academiei Române Filiala Cluj- Napoca KvNLt Nemzeti Levéltár Kolozs egyei Igazgatósága, Kolozsvár/Direcţia Judeţeană Cluj a Arhivelor Nationale, Cluj-Napoca Lázár János bécsi leveleskönyve Kolozsvár, ismeretlen helyen OL agyar Országos Levéltár, Budapest TA Könyvtára agyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest OSZK Országos Széchényi Könyvtár, Budapest Scheuchzer-hagyaték Zentralbibliothek Zürich, Scheuchzer-Nachlass SzNLt Nemzeti Levéltár Szeben egyei Igazgatósága, Szeben/Direcţia Judeţeană Sibiu a Arhivelor Naţionale, Sibiu Trausch-gyűjtemény AHG Weidenfelder-hagyaték/iscellanea Brukenthal Könyvtár, s tom. II. p : pistolae variae ichaeli Schendo de Wanderbeck, az egyes levelek I-től XXII-ig számozottak. Továbbá p. 282b 285a: Köleséri levelei Lorenz Weidenfelderhez. Weidenfelder iscellanea Brukenthal Könyvtár, s Wesselényi család zsibói levéltára Az NLt-nak a KvNLt-ban őrzött anyagában. Fond 250. Zimmermann-gyűjtemény SzNLt, Brukenthal-gyűjtemény/Colecţia Brukenthal, BB. Nr (korábban: Brukenthal Könyvtár, Zimmermann-gyűjtemény, 70/80.). A levelek folyamatos számozottak. 13

15 A lelőhelyek jegyzéke Berlin: Staatsbibliothek Preussischer Kulturbesitz App. 2 Brassó/Braşov: Archiv der Honterusgemeinde Trausch-gyűjtemény 1, 3, 5, 6, 16, 17, 18, 22, 26, 32, 38, 46, 50, 58, 63, 64, 65, 76, 111 Budapest OL: P 398. Károlyi család nemzetségi levéltára, issiles 20, 24, 39 TA Könyvtára: Cornides-gyűjtemény App. 4 OSZK App. 13 Bukarest/Bucureşti: Román Akadémia Könyvtára/Biblioteca Academiei Române 2 Kolozsvár/Cluj-Napoca Nemzeti Levéltár Kolozs egyei Igazgatósága, Kolozsvár/Direcţia Judeţeană Cluj a Arhivelor Naţionale, Cluj-Napoca Fond 250. Wesselényi család zsibói levéltára/fond familial Wesselényi de Jibou 21, 62, 66, 107 Fond 254. Gyalakuti Lázár család levéltára/fond familial Lazar de Fântânele App. 1 Fond 890. A Kolozsvári Református Kollégium gyűjteménye/colecţia Colegiului Reformat din Cluj, Nr. 75. (Köleséri leveleskönyvének másolata) 43, 45, 47, 48, 49, 51, 52, 53, 54, 55, 57, 59, 60, 61, 67, 68, 69, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 82, 83, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 93, 95, 97, 100, 103 Ismeretlen helyen Lázár János bécsi leveleskönyve 71, 72, 80, 92, 94, 96, 98, 99, 101 Leiden: Universiteitsbibliotheek 15 London: British Library 76, App. 12 arosvásárhely/târgu ureş: Teleki Bolyai Könyvtár/Biblioteca Teleki Bolyai 10, 100 Szeben/Sibiu Nemzeti Levéltár Szeben egyei Igazgatósága, Szeben/Direcţia Judeţeană Sibiu a Arhivelor Naţionale, Sibiu: Colecţia Brukenthal, BB. nr (Zimmermann-gyűjtemény) 1, 3, 5, 6, 7, 17, 18, 22, 63, 64, 65, 111 Brukenthal Könyvtár/Biblioteca Brukenthal s. 652, tom. II. Weidenfelder-hagyaték/iscellanea 11, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 37, 38, 40, 42, 44, 46, 50, 58, 70, 102, App. 3, App. 5, App. 6, App. 7, App. 8 s. 654, Weidenfelder iscellanea 4 Zürich: Zentralbibliothek, Scheuchzer-Nachlass 12, 13, 14, 17, 19, 25, 36, 41, 54, 75, 108, 109, 110 Korabeli nyomtatványokban 8, 9, 11, 84, 105, 112, App. 9, App. 10, App. 11, App

16 Irodalomjegyzék Rövidítve idézett művek: ADB Liliencron, Rochus von Wegele, Franz Xaver, Allgemeine deutsche Biographie IAA Inscriptiones Alborum Amicorum. Hungarica albumbejegyzések internetes adatbázisa. Latzkovits iklós irányításával ( ItK Irodalomtörténeti Közlemények K. S. könyvhagyatéka Bertók Lajos, Ifjabb Köleséri Sámuel könyvhagyatéka. (Könyv és Könyvtár. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyve) Debrecen, Ksz agyar Könyvszemle NDB Neue Deutsche Biographie RK Szabó Károly, Régi magyar könyvtár. Bp., I III. kötet VerArchiv Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde Ábel Jenő okos Gyula, agyarországi tanulók külföldön. Bp., Adelung, Johann Christoph, Fortsetzung und rgänzungen zu Chr. G. Jöchers Allgemeinen Gelehrten-Lexicon. Leipzig, Albrich, Karl, Geschichte des ev. Gymnasiums A. B. in Hermannstadt. Gymn.-Programm, 1895/96. Alexandrescu, Vlad, Autour de la carte de la oldavie par Démétre Cantemir. Revue des Études Sud-st uropéennes, Bucarest, XLIX (2011), Amaldi, aria milia, La Transilvania attraverso i documenti del Conte L. F. arsili. Roma, Apor Péter, Synopsis mutationum. (onumenta Hungariae Historica. Scriptores, XI) Pest, Bakács István, A sómonopólium agyarországon III. Károly korában. Századok, LXVII (1933) Barth Dezső, Gróf Lázár János élete és művei. Bp., Bartl, Gerda, Biographisches Lexikon zur Geschichte Südosteuropas. ünchen, Bél átyás levelezése. Kiad. Szelestei Nagy László. (agyarországi tudósok levelezése, III) Bp., Beliczay Jónás, arsigli élete és munkái. (Értekezések a történelmi tudományok köréből, IX/9) Bp., Benda Kálmán, Ráday Pál iratai. Bp., Berkeszi István, A gróf Haller fiúk iskoláztatása. Századok, Bianu, Ion Hodoş, Nerva, Bibliografia românească veche, Tom. II. Bucureşti, Bielz, Julius, Porträtkatalog der siebenbürger Sachsen. VerArchiv Repertorium der diplomatischen Vertreter aller Länder seit dem Westfälischen Frieden Hrsg. Ludwig Bittner. II. Bd.: Zürich, Bónis György, A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában (Systematica Commissio). Bp., Buday Árpád, Római felirattan. Kolozsvár, Büchner, Andreas, Academiae Sacri Imperii Naturae Curiosorum historia. Halae, Călători străini despre Ţările Române. Tom. IX. d. aria Holban.. Alexandrescu Dersca Bulgaru Paul Cernovodeanu. Bucureşti,

17 Cantemir, Dimitrie, Descrierea oldovei. Traducere după originalul latin de Gheorghe Guţu. Introducere de aria Holban. Bucureşti, Clarorum Germanorum Hungarorumque ad Jacopum Facciolatum epistolae. Venetiis Czegei Vass György és Vass László naplói (onumenta Hungariae Historica. Scriptores, XXXV) Bp., Dicţionarul literaturii române de la origini pînâ la Bucureşti, Die atrikel der Universität Basel. Hrsg. Hans Georg Wackernagel. Bd. 4: 1666/ /26. Basel, 1962 Éble Gábor, Károlyi Ferenc gróf és kora, Bp., csedy Judit, V., Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek: Bp., nciclopedia Italiana di scienze, lettere ed arti. Roma, I XXXV. ngel, Johann Christian, Geschichte des Ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. Geschichte der oldau und Wallachei. Halle, Th. 4. pigrafi romane di Transilvania raccolte da Giuseppe Ariosti e postillate da Scipione affei. A cura di Gian Paolo archi e Jozsef Pal. Verona Szeged, rdős Károly, Károlyi Gáspár bibliafordításának törzskönyve. Károlyi-emlékkönyv. Szerk. Vasady Béla. Bp., sze Tamás, Kuruc vitézek folyamodványai, Bp., Feldzüge des Prinzen ugen von Savoyen. Wien, kötet. Felmer, artin, Primae lineae Transylvaniae historiam referentes et illustrantes. Cibinii, Ferenczi iklós, Hadadi Br. Wesselényi István élete és naplója. Kolozsvár, Feyl, Ottmar, Deutsche und europäische Bildungskräfte der Universität Jena. Wissenschaftliche Zeitschrift der Friedrich Schiller-Universität Jena. Gesellschafts- und Sprachwissenschaftliche Reihe, 1956/1957. Feyl, Ottmar, Die führende Stellung der Ungarländer in der internationalen Geistesgeschichte der Universität Jena. Wissenschaftliche Zeitschrift der Friedrich Schiller-Universität Jena. Gesellschafts- und Sprachwissenschaftliche Reihe, 1953/1954. Feyl, Ottmar, xkurse zur Geschichte der südosteuropäischen Beziehungen der Universität Jena. Wissenschaftliche Zeitschrift der Friedrich Schiller-Universität Jena. Gesellschafts- und Sprachwissenschaftliche Reihe, 1954/1955. Font Zsuzsa, rdélyiek Halle és a radikális pietizmus vonzásában. Szeged, Font Zsuzsa, Köleséri Sámuel és a német tudós világ. agyarországi tudósok levelezése. Tanulmányok. Szerk. Szelestei N. László. Bp., Géresi Kálmán, A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Bp., V. Geschichte des Pietismus. I. Hg. artin Brecht. Göttingen, Gianola, Alberto, L. F. arsili e la Transilvania. emoria intorno a Luigi F. arsili. Bologna, (agyar fordítása: rdélyi úzeum, 1931.) Giurescu, Constantin C., aterial pentru istoria Olteniei supt austriaci. Vol. I Bucureşti, Giurescu, Constantin Dobrescu, Nicolae, Documente şi regeste privitoare la Constantin Brîncoveanu. Bucureşti, Gombocz ndre, A Kir. agyar Természettudományi Társulat története Bp., Gomoiu, Victor, Repertoriul medicilor, farmaciştilor, veterinarilor din ţinuturile româneşti. Bucureşti, Gömöri György (Cambridge), Ifj. Köleséri Sámuel levelei Sir Hans Sloanehoz. Ksz, Götten, Gabriel Wilhelm, Das jetzt-lebende Gelehrte uropa. Zelle, Theil III. Gróf Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. Kiad. Szalay László. (agyar történelmi emlékek, 4 5) Pest,

18 La grande encyclopédie, inventaire raisonné des sciences, des lettres, et des arts. d. H. Lamirault, Paris, Haan Lajos, Bél átyás. (Értekezések a történeti tudományok köréből, VIII/8.) Bp., Halevy, aier A. Secăşanu, Corneliu, edaliile lui Constantin Brîncoveanu şi gravorul lor. Studii şi cercetări de numismatică, Hanou, A. J., Periodieken, aanwezig in tss-catalogus UBA, uitgegeven in Nederland/België, tot en met Amsterdam, Heckenast Gusztáv észáros Kálmán, Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Bp., Herepei János, Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I. Szeged, Hermányi Dienes József, Nagyenyedi Demokritus. Bp., Herrmann, George ichael Gottlieb von, Das alte und neue Kronstadt. Hermannstadt, Hurmuzaki, udoxiu, Documente privitoare la istoria românilor. Bucureşti, VI. Hurmuzaki, udoxiu, Documente privitoare la istoria românilor. Bucureşti, IX/1 Huszár Lajos, A régi magyar emlékérmek katalógusa a legrégibb időktől 1850-ig. 1. [rész]. Történeti érmek. 6. rdély: Bp., Huszár Lajos, Le maître des médailles de Constantin Brîncoveanu. Archivum uropae Centro- Orientalis, Iorga, Nicolae, Despre Cantacuzini. Bucureşti, Iorga, Nicolae, Genealogia Cantacuzinilor. Bucureşti, Iorga, Nicolae, anuscripte din bibliotecile străine. Corespondenţa lui arsigli cu stolnicul Cantacuzino. (Analele Academiei Române. emoriile Secţiunii Istorice. ser. II. tom. XXI.) Bucuresti, Iorga, Nicolae, Scrisori de familie ale vechilor Brîncoveni. (Analele Academiei Române. emoriile Secţiunii Istorice, ser. III. tom. XVI) Bucureşti, Jacubenz, Paul, Die Cis-Alutanische Walachei unter kaiserlicher Verwaltung, itteilungen des k. u. k. Kriegsarchivs. Wien, Jakab lek, A Pragmatica Sanctio története rdélyben. Századok, Jakab lek, II. Apafi ihályné Bethlen Kata hagyatéka. Századok Jakó Zsigmond, A XVIII. század eleji román művelődési élet és a korai német felvilágosodás kapcsolatai Köleséri Sámuel levelezésének tükrében. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 13 (1969) = Uő., Társadalom, egyház, művelődés. Bp., Jakó Zsigmond, Beiträge zu den Beziehungen des rumänischen kulturellen Lebens mit der deutschen Frühaufklärung. Revue Roumaine d'histoire, Jakó Zsigmond, rdély és a Corvina. Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok rdély történelméhez. Bukarest, Jakó Zsigmond, Istoria poporului român şi istoriografia uropei Centrale din epoca luminilor. In honorem Paul Cernovodeanu. d. Violeta Barbu. Bucureşti, Jakó Zsigmond, Köleséri Sámuel ( ) havasalföldei bibliofil és tudományos kapcsolatai. Könyvtári Szemle, 12 (1968). Nr Jakó Zsigmond, Legăturile bibliofile şi ştiinţifice cu untenia ale lui Samuil Köleséri ( ). Revista bibliotecilor, XXII (1969). Nr Jakó Zsigmond, Legăturile bibliofile şi ştiinţifice cu Ţara Românească ale lui Köleséri Sámuel. Philobiblon transilvan. Cu o introducere de prof. dr. Virgil Cândea. Bucureşti, Jekeli, Hermann, Bischof Lukas Graffius im Kampfe mit dem Pietismus. Beiträge zur Geschichte der ev. Kirche A. B. in Siebenbürgen. Bischof D. Friedrich Teutsch... zum 70. Geburtstage. Hermannstadt, Jekeli, Hermann, Quellen zur Geschichte des Pietismus in Siebenbürgen. ediasch,

19 Jiga, C. T., Patru scrisori ale d-rului Samoil Köleseri către Constantin Brîncoveanu. Anuarul Institutului de istorie din Cluj, Jöcher, Christian Gottlieb, Allgemeines Gelehrten-Lexicon. Leipzig, kötet. Kázmér iklós, Carpathian minerals in the eigtheenth-century Woodwardian Collection at Cambridge. Journal of the Collections, 10. nr. 2 (1998). Kázmér iklós, Köleséri Sámuelnek szóló ajánlás J. J. Scheuchzer svájci orvos könyvében. Ksz, Koncz József, A marosvásárhelyi evang. reform. kollégium története. arosvásárhely, Kónyi ária, Az évi rendszeres bizottság javaslatai. Systema politico-oeconomicomilitare. (A Bécsi agyar Történeti Intézet évkönyve, II) Bp., Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. Kovásznai Sándor, Lázár János rövid életrajza. Az ész igaz útján. Bukarest, Köblös Zoltán, Adatok a borbereki Alvinczi család történetéhez. Genealógiai Füzetek, VI Kővári László, rdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, Kővári László, rdély történelme. Pest, Kurz, Anton, Zur Geschichte des Hermannstädter Gymnasiums im Jahre Kurz s agazin I. (84). Kutschera, Rolf, Guvernatorii Transilvaniei Sibiu, Lecca, Octav-George, Familiile boiereşti române. Bucureşti, Lemny, Stefan, Cantemireştii. Aventura europeană a unei familii princiare din secolul al XVIIIlea. Bucureşti, Lö ffler, Karl Joachim Kirchner; Wilhelm Olbrich, Lexikon des gesamten Buchwesens. Leipzig, Lukinich Imre, A bethleni gróf Bethlen család története. Bp., Lukinich Imre, A szatmári béke története és okmánytára. (Fontes Historiae Hungaricae Aevi Recentioris) Bp., Zemplén Jolán, A magyarországi fizika története 1711-ig. Bp., agyar László András, ichael Schendo levele Köleséri Sámuelhez az orosz tudomány helyzetéről 1727-ből. Cito pede labitur aetas. Tanulmányok Kapronczay Károly 70. születésnapjára. Bp., álnási Ödön, Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora. Kalocsa, arinescu, aria C., Umanistul Ştefan Bergler ( ). Viaţa şi activitatea sa. Revista istorică română. XI XII ( ). Bucureşti, arinescu-himu, aria, Un elenist braşovean la începutul veacului al XVIII-lea. Studii clasice 2. Bucureşti, arsigli, Luigi Ferdinando, Danubius Pannonico-ysicus, tom. I. Deák Antal András, A Duna fölfedezése. Bp., eusel, Johann Georg, Lexikon der vom Jahr 1750 bis 1800 verstorbenen teutschen Schriftsteller. Leipzig, Netoliczka, Oskar, J. F. Trauschs Handschriften-Katalog, Kronstadt, Ostrogorsky, Georg, Geschichte des byzantinischen Staates. (Byzantinisches Handbuch im Rahmen des Handbuchs der Altertumswissenschaft I. Teil, II. Bd.) ünchen, Pall, Francisc, Date noi despre istoria Bucureştilor la mijlocul sec. al XVIII-lea. Kézirat Panaitescu, Petre P., Dimitrie Cantemir. Viaţa şi opera. Bucureşti, Pankratova, A.., A Szovjeunió története. Bp., Pápay József, A magyar nyelvhasonlítás története. (A magyar nyelvtudomány kézikönyve) Bp., Papp Júlia, Weidenfelder Lőrinc két levele erdélyi régiségekről 1754-ből. Ksz, (116) Pataki Jenő, Köleséri uram házasságai. Pásztortűz,

20 Peregrinuslevelek Szerk. Hoffmann Gizella. (Adattár XVI XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 6) Szeged, Poggendorff, Johann C., Biographisch-literarisches Handwörterbuch zur Geschichte der exacten Wissenschaften. Leipzig, kötet. Pokoly József, Az erdélyi református egyház története. Bp., Pray Georgius, Specimen hierarchiae Hungaricae. Posonii Cassoviae, Repertorium der diplomatischen Vertreter aller Länder seit dem Westfälischen Frieden Hrsg. Ludwig Bittner. II. Bd.: der Zürich, Rosetti, Radu R., Familia Rosetti. Bucureşti, Samarian, Pompei Gh., edicina şi farmacia în trecutul românesc Călăraşi Ialomiţa, Sebestyén Gyula, A magyar rovásírás hiteles emlékei. Bp., Seivert, Johann, Nachrichten von siebenbürgischen Gelehrten. Pozsony, Sinkovics István, sterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága. (A bécsi agyar Történetkutató Intézet Évkönyve, VII) Bp., Steiger, Rudolf, Verzeichnis des wissenschaftlichen Nachlasses von Johann Jakob Scheuchzer ( ). Zürich, Szabó iklós Szögi László, rdélyi peregrinusok. arosvásárhely, Szelestei N. László, Bél átyás kéziratos hagyatékának katalógusa. Bp., Szelestei Nagy László, Bél átyás Újtestamentom-kiadásáról. Gesta typographorum. Bp., Szelestei Nagy László, Gerhard Cornelius Driesch, Bél átyás és sterházy Imre prímás. agyarországi tudósok levelezése. Tanulmányok. Szerk. Szelestei N. László. Bp., Szent-Iványi Béla, A pietizmus agyarországon. Századok, Szinnyei József, agyar írók élete és munkái. Bp., kötet. Takáts Sándor, Szalai Barkóczy Krisztina, Bp., Tarnai Andor, Fischer Dániel és az első hazai folyóirat terve. Ksz, Teutsch, Friedrich, Geschichte der ev. Kirche in Siebenbürgen. Hermannstadt, I II. The Record of the Royal Society of London. London, Thieme, W. Becker, F. Vollmer, H., Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. Leipzig, kötet. Trausch, Joseph, Schriftsteller-Lexikon oder biographisch-literärische Denk-Blätter der Siebenbürger Deutschen. Kronstadt, I III. Trócsányi Zsolt, Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat rdélyben Bp., Vasilescu, Al. A., Friedrich Schwanz Hauptmann, autorul unei descrieri despre Oltenia. Arhivele Olteniei, IV/1925. Vasilescu, Al. A., Oltenia sub austriaci Bucureşti, Vékony László, gy olasz polihisztor a Kárpát-medencében. arsigli élete, munkássága és iratai Veress, Andrei, Vechi istorici unguri şi saşi despre istoria românilor: scrisori inedite dintre (emoriile Secţiunii Literare. ser. III, tom. IV.) Bucureşti, Veress ndre, A bolognai arsigli-iratok magyar vonatkozásai. Ksz, 1892/3. Vörös Imre, Ifj. Köleséri Sámuel levele Scheuchzer zürichi professzorhoz. ItK, Weszprémi István, Succinta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia agyarország és rdély orvosainak rövid életrajza. Bp., Winter, duard, Zur Geschichte der deutsch russischen Wissenschaftsbeziehungen im 18. Jahrhundert. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, Wurzbach, Constant von, Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterrich. Wien,

21

22 KÖLSÉRI SÁUL TUDOÁNYOS LVLZÉS ( )

23 22

24 Köleséri Sámuel Constantin Brâncoveanuhoz Szeben, szeptember Tőle 1 való visszatérése után tájékoztatja a gubernális királyi deputatio megszervezéséről, a kuruc háború állásáról, lengyelországi eseményekről. Lelőhely: Zimmermann-gyűjteményben Nr. I. alatt található XVIII. századi másolat, latin nyelvű. Két másolata található a Brassóban őrzött Trausch-gyűjteményben is. Oskar Netoliczka, J. F. Trauschs Handschriften-Katalog. Kronstadt, I. 30, 41, nr AHG, IV. F1 Tf. 11. és nr. 603/1. IV. F1. Tf. 21. p Közölve: (téves keltezéssel és hibás olvasatokkal) C. T. Jiga, Patru scrisori ale d-rului Samoil Köleseri către Constantin Brîncoveanu. (Anuarul Institutului de istorie din Cluj, I II., ) Keltezésére vonatkozóan ld. Rolf Kutschera, Guvernatorii Transilvaniei Sibiu, ; Kővári László, rdély történelme. Pest, VI. 83. Ferenczi iklós, Hadadi Br. Wesselényi István élete és naplója. Kolozsvár, Köleséri Sámuel Constantin Brâncoveanuhoz Szeben, szeptember Könyveket közvetít Németországból. A patikadobozt készítteti. Ha római feliratos köveket találnak, közölje vele, mert Havasalföldéről is szándékozik írni a román nép dicsőségére szolgáló munkát. A patikadoboz ügyében Ongjest ötvöst sürgeti, a problémát a doboz szabálytalansága okozza. A könyveket Németországból kell meghozatnia. Pufendorf műveit már megrendelte, Schrevelius könyvéhez kevés reménye van, görög latin szövegű Bibliából is csak az Újszövetség kapható. Szívesen menne vele udvarába, Brâncovanba. Ha akár ottan, akár pedig a Dunától északra eső területen feliratos római köveket találnának, közölje vele. Celsissime princeps, domine, domine mihi gratiosissime! Gratiosas Celsitudinis Vestrae humillime accepi. Si is essem, qui, seculi genium secutus, praesentibus solum afficerer virtutesque ac vitia pari passu pensarem 1 Constantin Brâncoveanu ( ) Havasalföld fejedelme volt 1688 és 1714 között. Kölesérivel való kapcsolatáról ezek a levelek az első bizonyságok. Köleséri nem csupán politikai hírek közvetítésével, hanem németországi kapcsolatait felhasználva könyvek, patikadoboz stb. beszerzésével is szolgálatára volt. Viszonzást tudományos érdeklődésének, Dácia múltjának feltárásához a római emlékek összegyűjtésében is várt. Jakó említi Kölesérinek között havasalföldi útjain szerzett tapasztalatait leíró kéziratát. Jakó Zsigmond, Legăturile bibliofile şi ştiinţifice cu untenia ale lui Samuil Köleséri ( ). Revista bibliotecilor, XXII (1969). Nr

25 neglectum officii, sed ne tunc quidem oblivionem calidorum adhuc meritorum imputari mihi posse vel exinde securus sum, quod veram et constantem gratitudinem interna animi occupare, in externis tum maxime, cum necessitas exegerit, se exarare certo sciam. Celsitudinis Vestrae gratiosam et longe aestimatissimam memoriam autem tam profunde ac intime infixam mihi esse, ut nec temporis quod una aetas fert, multo minus paucarum septimanarum intercapedine, nec alterius cuiuslibet excogitabilis impedimenti adminiculo obliterari facile possit. Cistulam apothecariam, prout inaequalitas vitrorum permisit, iam equidem paratam esse, sed nondum externe exornatam, neque pixides stannei addi potuerunt propter informem, si additae fuissent, figuram; prout itaque est, statim ac accepero, impleri faciam et quantocyus transmittam. In libris difficultas maior est: illi enim debent ex Germania transcribi ac, ad commoditates attendendo, cum tempore adduci, neque terminare licet, quonam tempore compos quispiam ledi possit. Sic iam Puffendorffi opera perscripta sunt; dum advenerint, transmittere non intermittam. De Schrevelo 2 parvam spem habeo; ita de Bibliis integris, graece et latine, Novum enim Testamentum graeco-latinum in 12-mo prostat, 3 sed Vetus, quod sciam, non. Aurifabrum Ongjest licet continuo admonuerim, paratam tamen argenteriam nondum obtinui; urgebo porro et sollicitabo diligenter. Brancovani itineris comes esse iucundum ac omnino volupe mihi fuisset, quod, dum in persona non licet, votis exsequor. Si casu quo vel in Brancovan vel in locis cisdanubianis lapides aliqui latinis sive romanis characteribus notati occurrerent, dignabitur Celsitudo Vestra per aliquam characterisari facere, ut ex Valachia etiam aliquid eruere valeam, quod pro gloria gentis sit, enixe rogo, Qui cum constanti devotionis meae contestatione ac perpetuae felicitatis voto sum et maneo Celsitudinis Vestrae humillimus ac devinctissimus servus Samuel Köleserius a Kereser m. p. Cibinii, 12 Sept Lelőhelye: latin nyelvű eredetije a Román Akadémia Könyvtárában (Bukarest). A levél eredetije ma [1962] nem található a Román Akadémia Könyvtárában. Közölve: N. Iorga, Scrisori de familie ale vechilor Brâncoveni. (emoriile secţiunii istorice, ser. III. tom. XVI. Bucureşti, ) Iorga feltételezi, hogy a levél Constantin Stolnic Cantacuzinóhoz szólt volna. 2 Cornelius Schrevelius, görög nyelvű Iliász és Odisszea (1656) kiadása lehet. 3 Ludolff kiadásában 1710-ben Halléban az Újtestamentum újgörög fordítása jelent meg. 24

26 Köleséri Sámuel Constantin Brâncoveanuhoz Szeben, december vége 3. Tájékoztatja az országgyűlésen a gubernátori méltóságra, a tanácsosi helyekre történt jelölések felől, és az új esztendőre jókívánságait küldi. Lelőhely: Zimmermann-gyűjteményben, Nr. III. alatt található latin nyelvű másolat. levélnek két másolata Brassóban, a Trausch-gyűjteményben: Oskar Netoliczka, i. m., I. 30, 41. (nr AHG, IV. F1. Tf. 11.), (nr. 603/2. IV. F1. Tf. 21. p. 2 4.). Közölve: C. T. Jiga, i. m., 377. Keltezésére vonatkozóan ld. Kutschera, i. m., Ferenczi, i. m., George ichael Gottlieb v. Herrmann, Das alte und neue Kronstadt. Hermannstadt 1883, I., Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, XXVIII (1898), 111. Christoph Voigt Köleséri Sámuelhez Szeben, szeptember 21. után és október 5. előtt Szebenből való kiűzetésekor búcsút vesz tőle mint pártfogójától. 4. ngedve a körülmények kényszerítő erejének, azt tervezi, hogy még ma este, illetve holnap dél tájban elutazik a postakocsival. Igen nagy örömmel búcsúzna el személyesen is a címzettől, de nem tudja, ez lehetséges-e. Hatszáz katona vár távozásukra, akik dologházzal és börtönnel fenyegették meg őket, ha nem mennek el. A bajok közepette hűséges és állhatatos barátként ismerte meg a címzettet, aki elcsodálkozna, ha látná mindazt a szenvedést, amiben részük van. Olyan útlevelet kaptak, hogy nem tudja, ér-e egyáltalán valamit, vagy csak bajt hoz rájuk. zt az országot mindenki elhagyja, aki igaz vallását gyakorolni akarja. zért nem késhet Isten büntetése. Ő is szívesen hagy itt mindent, kivéve a barátait. egismétli vágyát, hogy személyesen búcsúzzon el tőle, akit legjobb barátai között tartott számon. Csillaggal jelölve a másoló, Weidenfelder jegyzetei következnek. Amicissime omnium! Cedo in omnibus libenter durioribus, iisque immeritis decretis, et vel hodie circa vesperam, vel cras mediante posta discessurus sum. Lubentissime tibi manus, ut debeo, exoscularer, vale Tibi ex animo dicturus; sed utrum fieri possit, nescio. Hoc scias, vel sexcentos milites hic expectare discessum nostrum, nec illos fore prius abituros, quam nos discesserimus.* Durissima ergastula, obscurissimos carceres, extremae vitae pericula nobis minitantur, nisi citius abeamus. rgo cras summo mane certissime discedo.** e totum Tibi debeo, et plane non vererer etiam mortem pro Tibi subire, nam Te cognovi in summis calamitatibus fidum et constantem amicum. Te vero, vir 25

27 coniunctissime, trado gratiae divinae, haec Te regat, doceat, dirigat, moderetur, beet, et tandem ad aeternitates illas beatas ducat securissime. iusmodi passum accepimus, ut nesciam, utrum iter propositum sine summo periculo emensuri simus, nec ne? iraberis ad summam usque aegritudinem, si formulam passus*** aliunde cognosces. Huic provinciae valedicat quilibet, qui deo et proximo sincere cupit servire. 4 Judicia divina non possunt non horrenda expectari. Quid dicam recognoscas, apud animum revolvas, et si veniant judicia divina, recolas et venerare ceterum in omnibus judicia divina. Vale in domino. orior fidus tuus. Si Te adhuc semel possem videre et praesens gratias agere, mihi certe gratum foret. Omnia mea relinquo cum gaudio, sed amicos non sine dolore. Tu certe unus ex principibus amicorum meorum. *Collegam et comitem itineris habuit, cognomine Habermann, conrectorem olim Gymnasii Cibiniensis industrissimum, mox pastorem in Polleben, in islebischen, qui saepe Halae Saxonum me praeceptorem in Orphanotrophaeo Classis IV. latinae iunxit, [?] quod ibidem degere licuit. **discessit hora matutina fere ortana, desiderium nostrum, nobis discipulis, in platea hic dicta circumstantibus et moerentibus. tc. ***Illustrissimus Wopser, Commendans Claudiopolitanus, alium et meliorem impertivit passum humanissimeque Voigtium Profess. et. Johannem Baptistam Habermannum tractavit, deditque etiam litteras commendatiores ad inister. Caesareor. Viennenses amicos suos, in praedictorum exulans [?] favorem, aegre ferens (referente nobis peregrinantibus Viennae ipso nostro Vogtio) se non penitius cognovisse Voigtium et Habermannum, alioquin facturum fuisse apud generalem Commendantem Steinvillium, ne Cibinio tam infami, ac incondito modo discederent, sed porro officiis suis fungerentur. Sic ipse Wopser vir candidissimus discessionis istius duumviratus optimi Clero vangelico Transilvanico eiusque ordinis architectis ac primipilantibus [?] (suppressis nominibus) nuntiavit. tc. tc. O tempora o mores! Lelőhely: Weidenfelder iscellanea, tom. IV. s b 31a. oldalakon található XVIII. századi másolat. Közölve: (kisebb hibákkal és kihagyásokkal): Hermann Jekeli, Quellen zur Geschichte des Pietismus in Siebenbürgen. ediasch, A keltezésre vonatkozóan ld. Jekeli, i. m., Friedrich Teutsch, Geschichte der ev. Kirche in Siebenbürgen. Hermannstadt, 1922, Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, XVI (1881), 619. Voigtot Johann Habermann nevű társával együtt Andreas Teutsch szász comes, a pietista irányzat nagy pártfogója hívta be Halléból az 1711-ben újjászervezett szebeni gimnáziumba professzornak. A pietista szellemben tanító két külföldi tanár azonban kihívta maga ellen a szász lutheránus ortodoxia ellenszenvét. Bár az szept. 21-én összeült egyházi bíróság tisztázta a vádak alól, Lukas Graffius szász püspök, Steinville gróf katonai főparancsnok segítségével, erőszakosan eltávolította őket rdélyből (Karl Albrich, Geschichte des ev. Gymnasiums A.B. in Hermannstadt. Gymn.-Programm 1895/ H. Jekeli, Bischof Lukas Graffius im Kampfe mit dem Pietismus (Fr. Teutsch Festschrift). Hermannstadt, 1922., zt a mondatot nagyobb betűvel írja! 26

28 224. Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, IX (1886), Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde XVI (1881), Anton Kurz, Zur Geschichte des Hermannstädter Gymnasiums im Jahre Kurz s agazin I. (84), ). Voigt ügyében, mely hamarosan az egész hallei irányzat sérelmévé dagadt, Leibniz közbenjárására, május 5-én Frigyes Vilmos porosz király is interveniált VI. Károly császárnál (Jekeli, Quellen, ). A pietista eszmék terjesztése érdekében Voigt könyvkereskedést is felállított, mely az első állandó jellegű könyvüzletnek tekinthető rdélyben (Szent-Iványi Béla, A pietizmus agyarországon. Századok, ). Köleséri Sámuel Constantin Brâncoveanuhoz Szeben, 1713 vége 5. Az Olt áradása miatt csak nehezen tudott hazajönni. Közli, hogy az országgyűlés Savoyai Jenő herceg érkezéséig eloszlott, (a vajdával rokonságban álló) Kálnoky Ádám gróf elesett a kancellárságtól és tartományi főbiztosságtól. Lelőhely: Zimmermann-gyűjtemény, Nr. III. alatt található latin nyelvű XVIII. századi másolat. Két másolata a Trausch-gyűjteményben szintén megtalálható: O. Netoliczka, i. m., I. 30, 41. (nr AHG, IV. F1. Tf. 11., nr. 603/3. IV. F1. Tf. 21/II. p. 4.) Közölve: (téves keltezéssel és olvasási hibákkal) C. T. Jiga, i. m., Keltezése a kancellárság betöltésének (Székely oklevéltár VII. 195.) és Jenő herceg rdélybe készülésének időpontja (C. Giurescu N. Dobrescu, Documente şi regeste privitoare la Constantin Brîncoveanu. Bucureşti, ) alapján történt. Köleséri Sámuel Constantin Brâncoveanuhoz Szeben, február március 6. Fogarasföldi birtokai adómentességét és fémlemezek készítését illető kérésében eljár, az ezekre küldött pénzt megkapta. Közölve (téves keltezéssel és hibás olvasatokkal) a Zimmermann-gyűjteményben Nr. IV. alatt található, latin nyelvű, XVIII. századi másolatból: C. T. Jiga, i. m., 377. levélnek két másik másolata a Brassóban őrzött Trausch-gyűjteményben szintén megtalálható: O. Netoliczka, i. m., I. 30, 41. (nr AHG, IV. F1. Tf. 11.), (nr. 603/4. IV. F1. Tf. 21/II. p. 5.) Keltezésére vonatkozóan ld. Giurescu Dobrescu, i. m., , 257,

29 7. Köleséri Sámuel Savoyai Jenőhöz december vége Újévi jókívánságait, Auraria Romano-Dacica című könyvét küldi. Cserébe csak annyit kér, hogy a herceg mindig kliensei közt tartsa számon. Serenissime Princeps ac Domine Domine Benignissime! Vota pro salute Serenitatis Vestrae imo a Christiano Orbe, a fideli Transsilvania suscepta, inque Serenitatis publicae privataeque nostrae salutis spes unice posita est, non solum concivitatis, sed et privatae demississimae venerationis jure et ego solvere, ac fausti, felicis ac victoriis in Oriente et Occidente cumulandis fortunatissimi tam auspiciorum, quam totius decursus novi anni devotissima apprecatione supplex solvere, et ad pedes gratiosissimos Serenitatis Vestrae, una cum humillima libelli mei de Auraria Romano-Dacica Augustissimae aiestati sacrata, oblatione deponere praesumo. Benignissimam Serenitatis Vestrae erga fideles famuli sui intentiones clementiam principalem exoraturus, ut inter perpetuos clientes numerari merear, unice peropto. Serenitatis Vestrae humillimus ac devotissimus famulus. Lelőhely: A Zimmermann-gyűjtemény, Nr. V. alatt található XVIII. századi másolatban. Két másolata a Trausch-gyűjteményben található (O. Netolicka, i. m., I. 30 (426. sz.), 41 (603. sz.). AHG, IV. F.1., T.f. 11, Nr. 18d. IV. F.1., T.f. 21, II, Nr. 1. A keltezés azon az alapon történt, hogy az Auraria előszavának bizonysága szerint 1717 tavaszán került ki a nyomdából. Kölesérinek Jenő herceggel való korai kapcsolatára adatokat ismerünk a kolozsvári gyetemi Könyvtár s sz. kéziratából. Köleséri Sámuel Johann Burckhard enckenhez Szeben, március rdély római kori aranytermelésének mennyiségéről közölt megállapításait védelmezi a Hollandiában megjelent ellenvéleménnyel szemben március 16-án barátjához írott levelének kivonata. A Diarium Belgicum névvel megjelölt holland folyóirat, a Republyk der Geleerden évi március áprilisi szekciójában megjelent bírálatát a Nova Litteraria néven nevezett Neue Zeitungenben németül olvasta az évi 39. számban. Azt írják, hogy az erdélyi aranybányákból aligha áshattak ki annyi aranyat a rómaiak, amennyit az Auraria Romano-Dacica szerzője vagyis ő feltételez. Igen fájt neki, hogy túlzással vádolták, pedig mindent saját tapasztalatából és biztos forrásokból merített. aga nem látta a Diariumot, de az Acta ruditorum Lipsiensia 1718-as számának 56. oldalán azt olvasta, 28

30 hogy őszerinte évente száz centenariusnyi aranyat vittek rdélyből Rómába. S ezt vette át rá hivatkozva az 1718-as kiadású Topoghraphia agni Regni Hungariae is. Ő azonban abból indult ki az Aurariában, hogy fél év alatt húszezer aranymosó, egységnyi munkát végezve 54 centenárius és néhány libra aranyat termel (télen ugyanis nincs aranymosás, ezért sem a kitermelési idő, sem a kitermelés mennyisége nem lehet több). Ráadásul, aki ért az aranymosáshoz, az tudja, mennyire bizonytalan a termelés. Hiszen, ha valahol nem járnak sikerrel, az aranymosók egyszerűen máshová vonulnak. Hogy az általa megállapított szám valószínűbb legyen, két rész aranyhoz egy rész ezüstöt kell hozzáadni. Ha pedig valaki az egykori és a mai aranytermelést kívánja összehasonlítani, az Pliniusnak a dáciaiakhoz igen hasonló dalmáciai aranybányákról írott beszámolóját olvassa el, amelyből kiderül, hogy a rómaiak az elképzelhetőnél sokkal több aranyat tudtak kitermelni. Hiszen mindenki tudja, hogy a világ elöregszik, és ezért manapság már egyre szegényesebbek a források. A Diarium Belgicum nem veszi figyelembe azt az érvét sem, amelyet Leibniz alapján az aranycsinálók által előállított arany értéktelenségével kapcsolatban említ. Szerinte ugyanis azért fölösleges aranycsinálással foglalkozni, mert a dolgok értékét sokféle tényező szabja meg (kereskedelem, szükség, beléfektetett munka, költség, ritkaság, használhatóság), ám a belső értéknek valójában nincs ehhez köze. De ha az uralkodó ki is nevezhet valamilyen közkeletű anyagot pénzzé, vajon a nehezen hozzáférhető és ritka fém nem marad-e továbbra is értékesebb? Ha tehát nagy mennyiségben tudnák előállítani az aranyat, akkor az arany nyilván értékét vesztené. zért is ostobaság aranycsinálással foglalkozni az alkimistáknak, akiknek a fújtatóik több aranytól, mint széltől duzzadoznak. Cibinio e Transylvania. xcerptum ex litteris S[ámuel] K[öleséri] d[e] K[ereseer] ad amicum d[e] XVI artii a[nno] DCCXVIII datis. In Novis Litterariis, Germanico idiomate, 5 d[ie] XIIII artii a[nno] DCCXVIII sub No. XXXIX editis, nuper admodum legere mihi contigit: collectoribus Diarii Belgici, quod Reipublicae ruditorum titulo prostat, 6 sectione ad artium et Aprilem anni praenotati spectante, credibile haud videri, tantas divitias ex aurariis Transylvanicis per Romanos erutas esse, quantas autor Aurariae Romano-Dacicae 7 persuadere nititur. Hoc stimulo motus, excussi contenta libri, nec parum dolui, nimietatis suspicionem incurrisse vel minimum eorum, quae ibidem tanta fide recensentur, ut, nisi infallibilibus documentis, certisque relationibus et propria autopsia constarent, recensita nollem. Diarium Belgicum nondum vidi. At in Actis 5 A Johann Burkhard encken/encke ( ) által 1715-ben alapított Neue Zeitungen von gelehrten Sachen című lipcsei folyóiratról van szó. bben 1718 márciusában a XXIII. számban (p. 182.) ismertették röviden Köleséri Aurariáját. Ugyanitt 1718 májusában a XXXIX. számban (p ) röviden referálják az amszterdami holland folyóiratban megjelent véleményt. 6 A Johan Ruyter által 1710-ben alapított és 1774-ig fennálló, előbb Republyk der geleerden, of Kort begryp van uropa s letternieuws, majd 1718-tól Republyk der geleerden, of Boekzaal van uropa címen megjelenő amszterdami folyóirat. (A. J. Hanou, Periodieken, aanwezig in tss-catalogus UBA, uitgegeven in Nederland/België, tot en met Amsterdam, ) nnek március áprilisi száma (p ) ismerteti és bírálja Köleséri könyvét. (mlíti a nyomtatott levelet: Trausch, Schriftsteller- Lexikon, II nr. 13.) 7 Kölesérinek az előző esztendőben Szebenben megjelent ilyen című főműve. 29

31 ruditorum Lipsiensium 8 anni DCCXVIII. pag. 53. lin. 32. quod sequitur, oculis obvenit: Quotannis plus quam centum centenarios auri, ex locis videlicet ibidem notatis in aerarium Romanum translatos fuisse, ex supposito viginti millium metallariorum labore, aliisque circumstantiis etc. t forte huic relationi debetur quod in Topographia magni regni Hungariae, Sacratissimae Caesareae Regiaeque Catholicae aiestati dicata, Viennae Austriae anno DCCXVIII impressa, 9 pag eadem verba, sub nomine meo allegata, compareant. eminisse autem oportebat, in Aurariae Romano-Dacicae cap. I. pag. 41. formandi calculi causa, dimidium anni h.e. 26. septimanas pro labore lotorio; auri fossorum viginti millia, quorum unusquisque singulis septimanis, singulorum pisetorum demenso, operas lotorias exercuit, et inde quinquaginta quattuor centenarios et aliquot libras auri provenisse, pro hypothesi assumi. Nemini quippe ignotum esse potest, loturam auri, ingruente hyeme, nullam exerceri. Sola aestas huic labori dicata est, quae, cum impluvia est, sterilior; contra, imbribus frequentibus humectata, locupletior invenitur. Proinde nec numerum hebdomadarum, quibus labor lotorius annuatim continuatur, neque numerum proventus duplicandum venire. Si quis metalla tractavit, vel loca natalia metallorum perlustravit, non potuit non experiri, eventualem esse metallicum proventum et positiva certitudine destitui. Auri tamen liberi ratio certior est, et nisi labor indicium dederit, neglecto effoeto sabulo, ad certiora transfertur. Calculus a me positus credibilior apparebit consideranti, summae istius duas partes auro, tertiam argento dandam esse. Si quis vel praesentem auri proventum cum eo, qui curantibus principibus priorum temporum fuit, conferre voluerit, et consulari viro Plinio, Dalmaticis fodinis, quibus Dacicae non erant absimiles, testimonium perhibenti, fidem dederit, locaque aurifere Daciae Romanae oculis usurpaverit proventum auri Dacicum maiorem fuisse sub industria Romana, quam unquam sperari possit, facile sibi persuaderi patietur. Senescere cuncta cum aetate mundi, quotidiana docet experientia, et tellurem cum sua panspermia sterilescere magis, quo ad finem, quem fide credimus, plus devergent tempora. Vilitas auri, ex facili et cuivis obvia transmutatione, si diis placet, oriunda, contra Chrysopoeiae 10 utilitatem, ex sententia Leibnitzii 11 a me allagata, parvi momenti argumentum esse censetur in Diario Belgico supra citato. At cum promiscuam illam aurifactionem ne quidem in beatissimo millenario cuiquam sperare liceat, vilitatem nemo metuat oportet, et speratis ex aurifactione thesauris sedulo incumbat, qui volet. Pretium rebus populorum commercia, quottidiana necessitas, labor, impensae, raritas, necessitas vel aptitudo ad usus, et affectio aestimantis statuit; intrinsecum 8 A címzett apja, Otto encken professzor által 1682-ben megindított első német tudományos folyóirat, melyet 1707-től kezdve Johann Burkhard encken szerkesztett. Vö. Lexikon des gesamten Buchwesens. Leipzig, I Szerzője ichael Bonbardi ( ), a linzi jezsuita kollégium rektora. (Életrajza: Christian Gottlieb Jöcher, Allgemeines Gelehrten-Lexicon. Leipzig, I. Rochus von Liliencron Franz Xaver Wegele, Allgemeine deutsche Biographie.) 10 Alkímia, aranycsinálás. 11 Gottfried Wilhelm Leibniznek ( ), a nagy filozófusnak ezzel kapcsolatos véleményét lásd Köleséri, Auraria, cap. V

32 nullum est. Proinde, etiamsi Imperans extrinsecum valorem monetae imponat, an materia pedibus calcanda, facile parabilis, cuivis obvia et communis, uti supponendum est, facta elevatum valorem supra alia metalla, quae rariora forent, et difficilius eruenda, constanter retineret, juxta deteriorem in dies saeculi genium [?] aurificibus, quorum folles plus auro, quam vento turgent, decidendum relinquo. Lelőhely: gyidejűleg nyomtatásban közzétett levélrészlet: Nova litteraria eruditorum in gratiam divulgata (Auctore Io. Gottlieb Krausio.). Lipsiae, A Neue Zeitungen von gelehrten Sachen folyóirat supplementuma. mlíti: Johann Seivert, Nachrichten von siebenbürgischen Gelehrten. Pozsony, Nr. 13. ill. Joseph Trausch, Schriftsteller-Lexikon oder biographisch-literärische Denk-Blätter der Siebenbürger Deutschen. Kronstadt, II számon Köleséri művei között. A címzett személyének meghatározása azon az alapon történt, hogy Köleséri e folyóirattal encken útján tartott kapcsolatot. Ld. még a 16. levelet. Köleséri Sámuel Johann Kanoldhoz Beszterce, január 10. Tájékoztatja az évi erdélyi pestissel kapcsolatos megfigyeléseiről. 9. Az rdélyben már másodszor pusztító pestis februárban úgy visszavonult, hogy a hathétnyi karanténidő lejártával végre megnyithatták a forgalmat, az emberek hazamehettek elhagyott házaikba, és mindenki már csak avval foglalkozott, hogy hogyan élje túl a korábbihoz hasonlóan várható éhínséget. Ám mikor a téli napéjegyenlőség beköszöntött, újra kitört Vladenben, Fogarasban és Brassóban a járvány, amely egész Brassóban, a Barcaságban és a szomszédos Székelyföldön, illetve Háromszéken annyi ezer embert pusztított el, amennyit sem háború, sem járvány annyit soha. ivel pedig nem tartották be a vesztegzár-intézkedéseket, hamarosan Csík, Udvarhely és aros székekre is átterjedt a ragály. Az 1719-es tavaszi napéjegyenlőségkor pedig elérve csúcsát, a máramarosi Beszterce kivételével az egész Fejedelemségben és minden városban dühöngött, még nyár végére sem hagyva alább. A Fejedelemségnek ezt a felét vesztegzárral teljesen elrekesztették, betiltottak minden vásárt és gyülekezést őszétől november 20-áig a hivatalos és pontos nyilvántartás szerint a halottak száma meghaladta a százezret. Ha azonban majd alábbhagy a járvány, ez a szám biztosan nő még. A baj azonban nem járt egyedül, noha a termés rendkívül gazdagnak ígérkezett, végül az aszály és a sok eső súlyos éhínséghez vezetett amelynek okairól Köleséri igen részletesen ír. A nagy nyomorúság elvette az emberek életkedvét, már a jövő évi terméssel sem törődtek, lelkileg is öszszeomlottak. Hogy mindez még hogyan súlyosbította tovább a járványra való hajlandóságot, azt most nem részletezi. Ráadásul a nemrégen lezajlott háború is hozzájárult a bajokhoz moldáviai, havasalföldi, örmény és rác kóborlók, fosztogatók törtek ugyanis az országba, akik a Barcaságban, Háromszéken és Csíkban okoztak bajokat. A kiéhezett lakosok, mikor végre hazatérhettek a háború miatt elhagyott otthonaikba, magukkal hurcolták a járványt is. Olyan nagy volt az éhínség, hogy az élelemkeresők az utcán estek össze. ások gyilkoltak az ennivalóért. Szokatlan bogyókat, növényeket ettek, és ilyesmikből sütöttek kenyeret. Az elhullott állatok teteméért is folyt a küzdelem. 31

33 indenki tudja, még az egyszerűbb emberek is, hogy az érintkezés, a levegővétel, a víz, a ruhák, az edények, szerszámok és a félelem egyaránt terjeszti a kórt. zért egyelőre az elkülönítésen kívül nincs a járványra más orvosság. Az állam (a Császári-királyi Dicasterium) törvényekkel, rendeletekkel próbálta lehetőség szerint akadályozni a járványt. Aki pedig nem tartotta be e rendeleteket, az életével lakolt. A babonákat lehetetlen kiirtani. A kolozsváriak például nem egyeztek bele a házak lezárásába és a betegek elkülönítésébe, a lazaretumok állításába, illetve a holtak ceremóniamentes eltemetésébe. Sokakat kimenekítettek a rokonaik, ha megfertőződtek. miatt új rendelkezéseket kellett hozni s két nyelven közzétenni. Köztudomású, hogy a ruhák is okai lehetnek a járványnak. Szebenbe például egy öt mérföldről szállított gyapjúbála hozta a járványt. ásutt a víz, amelyben a gyapjút mosták, volt a kórhordozó: 24 óra alatt 140 ember halálát okozta. Itt ír Köleséri a betegséggel kapcsolatos vámpírhiedelmekről is: gy elhunyt fiú a helybéliek szerint 14 napon belül 11 embert vitt magával a halálba a háza népéből, fojtogatva, elemésztve őket. ikor a falu vezetőinek döntése alapján a hulláját kiásták, épnek találták, ezért máglyán elégették. Persze a pestisnek ettől sem lett vége, hanem még további 50 ember meghalt. Az előrejelzések megbízhatatlanok voltak, ám a betegségnek ugyanúgy voltak fokozatai, mint a heveny lázak esetében. A gyógyitalok, ha nem rettegtek tőlük, hasznosaknak bizonyultak. A bubókra helyezett varangyosbéka vagy az élve kettévágott galamb is sok esetben jót tett. A helyes karanténidőnek Köleséri tapasztalata szerint nem hat hétnek, hanem három hónapnak kellene lennie. Több országban eredménnyel használták a kínakéreg porát, a kinint is. Ám ilyenkor nem a láz, hanem a mellékhatások miatt panaszkodtak a betegek, ráadásul a századik dózis is alig használt. A skorbut is gyakori mellékbetegség volt a járvány idején, bár egyesek azt állítják, hogy agyarországon nincs skorbut. Hogy mi a helyzet agyarországgal, azt Köleséri nem tudja, de rdélyben igenis pusztít a skorbut, különösen az itt állomásozó katonák közt járványos módon is és olyan súlyos formában, mint a tengerparton. Ami az időjárást illeti, csak három légköri jelenséget említ. Az első az április 7-i vihar, a másik az október 4-i, a völgyekben hullámzó légmozgás és égiháború, amelynek lármája messzire hangzott, a harmadik pedig a december 23-i vöröses fényű égköri jelenség volt, amely csak hajnalra tűnt el. zt az egész Fejedelemségben látták, agyarországon pedig Trencsén megyében figyeltek meg hasonlót. zt Köleséri részletesen leírja, majd megjegyzi, hogy a légköri jelenségek, az időjárás és a járványok összefüggéseiről hamarosan megjelenő, az erdélyi járványokat től 1720-ig összefoglaló művében (Historia pidemiae Transilvanicae ab anno 1710 ad annum 1720) majd bővebben ír. A levél keltezése is ekkori (Beszterce, január 10.). Samuelis Koleseri de Keres-er epistola ad amicum, 12 de statu Transylvaniae epidemico, anno DCXIX. 12 Az orvos végzettségű Johann Kanold ( ) a boroszlói Sammlung von Natur- und edizin nevű, között kiadott folyóirat egyik szerkesztője (ADB XV ). A medicinában G.. Stahl (Halléban professzora) követője maradt mindvégig. Gyakorlati munkája középpontjába a járványok, főleg a pestis elleni küzdelem került az évi németországi csapástól fogva. Több sorozatot adott ki a járványok megfigyelése során tapasztaltakról; a német nyelvűek meg is jelentek, a legnagyobb szabású gyűjtemény, amit haláláig bővített, kézirat maradt ( Annales de ortu, progressu et exitu magnae hominum pestilentiae ab anno 1701 ). Lehetséges, hogy ebbe a gyűjteménybe Köleséri más beszámolói is bekerültek. 32

34 Usque adeo cessaverat principatum Transylvaniae altera vice depascens pestis in mense Februario, cumprimis proximante aequinoctio verno anni 1718., ut expletis a cessatione, seu immunitatis, seu securitatis quarantanae vulgo dictae sex hebdomadibus, commercia seclusis civitatibus, oppidis et pagis libera pronunciarentur, civesque relictas domos urbanas impune repeterent, et quotusquisque praevisa omnium victualium caristia, quomodo in vertentem annum evaderet, id solummodo cogitaret. At intrante altero ejusdem anni autumnali aequinoctio, ex minimis fors reliquiis, exilique fomite gliscens in pago Uladen inter Fogarasinum et Coronam propemodum sub alpibus sito, civibus Coronensibus hospitii causa divertentibus impacta, in exitiale incendium rursus erupit, quod paulo post civitatem Coronensem, districtum Bartzensem vulgo Burtzenland, necnon conterminam sedem Siculicalem, a tribus sedibus vulgo Haromszek appellatam, tot millium excidio depavit, ut majorem stragem bello vel morbo in istis districtibus editam esse haud ulla memoria constet. A plaga hac Transylvaniae orientali, servata locorum et districtuum contiguitate, praegressis tamen ubique incautis vel temerariis communicationibus, conterminos districtus Siculicales Csik, Udvarhelly, nec non a aros dictum sensim invasit; sub aequinoctium autem vernum anni plenis viribus invalescens, ita se diffudit, et ex improviso quasi passim propagata est, ut nullus principatus districtus, nullae civitates (excepto solo Bistritio ad alpes Polono oldavicas in extremo principatus versus aramaros sito, quo et supremum dicasterium ad curanda principis et principatus negotia ineunte Augusto se recepit), nec oppida inclinante aestate ab infectione libera manserint, dimidia eaque potior principatus pars, interdictis ubique omnibus commerciis, nundinis et congregationibus frequentioribus seclusa fuerit, tanta internecione, ut multis pagis desolationis speciem prae se ferentibus ab autumno anni 1718 ad 20 Novembris anni 1719 positiva peste mortuorum numerum centum millia tabulae publicae ad dicasterium supremum relatae fidenter referant. Desinente autem, uti spes est, contagii virulentia, ubi liber ad occlusa loca accessus patuerit, ineundus sublatorum calculus certior numerum dabit multo ampliorem. Nulla calamitas sine pedissequis, una alterius nutrix est. Quam laete quippe incolis apparuit ineuntis hujus anni verna facies, tam funesta extitit adultae aestatis vicissitudo. Nunquam plus luxuriavit in producendis graminibus, ut et omni frumenti genere terra nec agri culti aeque ac inculti aemulatione quadam faecundiores extrusere segetes, etiam anni praeteriti siccitate suffocatas, quasi sterilitatem lugentis anni duplici agricolis mercede compensare conaretur praesentis anni ubertas. Verum delapsi copiosi imbres et intermixtus solis ardor, sperata faecunditate frustravit agricolam; desideratam enim humectationem exsucca licet et ad siccitatem profunde quasi coementata prioris anni impluvio aestu terra, nimiam jam fastidivit et cum putrescentia productorum dum absorbere nequiret, rursus eructavit. Ingenti difficultate et majoribus quam ante hac expensis, dimidiae etiam pro labore cedendae partis licitatione demessae. Segetes germinarunt ex acervis, potiorque tam aestivalium, quam autumnalium frugum pars ob adversitatem imbrium continuis decem diebus durantium, nec non locorum nova ob infectionem pestilentialem occlusione putruit in campis, in agrorum jugera foecundanda fimi instar, plus, quam in usus vitae convertenda, multa messore destituta, in sequentem annum ambigua spe lusit 33

35 satorem. t quae in horrea invecta sunt, ex uredine aestiva et culmorum decussione maturitatem non assecuta, vix ex quinis acervis unam famelico agricolae largiuntur seminis metretam. Consenuit pingue gramen, antequam favore caeli falcaretur et in campis tempestuosis imbribus oppressum computruit, ut definire ambiguum sit, an ex siccitate prioris anni, vel humiditate hujus majus verendum sit detrimentum, jacturae, quam sequentis anni oeconomia facile passura est, praeludio futurum. Plebs ideo tot casibus circum venta, ceu ad praesentiam irati et in arenam descendentis numinis, labantibus genubus, projectis manibus stetit attonita, laborem omnem fastidivit, agriculturae sequentis anni primitias neglexit, novissimam horam in momento praestolata. An inimica humano generi et institutis naturae contraria hujus anni constitutio recrudescenti et majori strage, quam prioribus recursibus, grassanti pestilentiali contagio fomites subdiderit et virtus exasperaverit, nunc non determino: At ad dispersam propagationem, immemorialem anni 1718 siccitatem secutamque omnis generis frumentorum, fructuum et leguminum caristiam plurimum contribuisse in propatulo est. Nuperi enim belli difficultatibus, (quas confine hosticum per copiosiorem militiam, cumprimis vagam illam et normae militari regulisque subjici nesciam nationalem dictam, ex oldavis, Valachis, Armenis, Rascianis conflatam, qua infessi erant districtus Bartzensis, Haromszekensis et Csikiensis causavit) vix defuncti incolae, omnibus victus mediis exhausti, impellente fame, quaerendi victus causa, domo profugerunt et quo quisque se contulit, pestis in sinu gestatae semina itu et reditu dispersit, quae passim excludi tandem depraehensa sunt. Tanta certe invaluerat famis atrocitas, ut per vicos et domos panem quaeritantes ex inedia emaciati collaberentur ulti in ferociam acti obvios adorirentur, caedibusque obtinendi panis incitamento grassarentur. Insolita radicum, seminum, baccarum, corticum, palearum panici, strobilorum saracenici edulia quamdiu inventa vices panis suppleverunt. De cadaveribus pecorum inter famelicos certatum est, quorum plurima, ex inedia collapsa, reliqua arborum foliis et rusticarum casarum tegminibus pasta, nec communi victui nec labori apta vernum tempus aegre attigerunt. Pestilantialitatis hujus propagationem, per contiguas communicationes, mediantibus halitu transpirationis effluviis, contactu vestimentorum, stragulorum et suppellectilium usu factam esse, si terrorem non excludas non cultioribus solum eruditis, sed et rudibus incultisque rusticis notius jam est, quam notissimum. t cum praeter tempestivam societatum, frequentis cohabitationis, locorumque in quibus pestilentiale semen exclusum est, dissolutionem, seclusionem et evitationem tardumque reditum, humana ratio universaliora, nondum invenit remedia. Interdictis Caesareo-Regiis et inisterialibus supremi Dicasterii Caesareo-Regii saepius repetitis vices eorum supplentibus, communi malo quantum possibile fuit, providenter consultam, cautumque est. Luerunt poenas sui excidio religiosae incredulitatis, qui has rationales cautelas non observarunt et promiscuam cohabitationem cum infectis, officia defunctis praestari solita negligi vetarunt. Pristina praejudicia, quibus innutrimur, religiosa opinione caementata, hominum animis expungere laboriosum, saepe impossibile est: adeo ut vi externa conservationem privatam publicae salutis causa ex authoritate supereminenti tueri saepe necesse sit. Gravissime ferebant cives Claudiopolitani sibi 34

36 praescribi occlusiones domorum, expositiones aegrotorum ad separata loca, vulgo Lazareta et mortuorum ex peste humationes per vespillones ad hoc officii genus ordinatos, sine religiosis et civicis ceremoniarum cohonestationibus. Quorum etiam nonnulli honestae conditionis cives, ex praeconcepto terrore pestis symptomatibus accersitis, subito sublati sunt, multis imbelli cumprimis sexu, etiam ad tumultuationes pronis. Quibus deliniendis et ad salutaria magis consilia disponendis communicata sunt onita Antiloemica, 13 quae hic vides (vide infra Class. VI. Artic. III.) necessitate quidem exigente, eo nihilominus effectum, ut dum typis mandata ejusdem magistratus duplici idiomate in omnium manibus versarentur et dispositionibus supremi dicasterii obsequio faciliores se praeberent cives et ubi antehac millenos promiscua mixtione auorum amitterent, vix ducentos in et extra urbem reali peste mortuorum nunc numerarent. Per vestimenta ab infectis reliqua pestem communicari in propatulo est. Per lanam a textore Cibiniensi ex infecto antehac pago ac domo Cibinio quinque milliaribus distante illatam, Cibinium irrepsisse, mortuis primum inferentibus et qui operas ex ea exercuerunt, eorumque post proximis. Sed ardua magis videtur esse fides invecti contagii in pagum Brasso, Comitatus Albensis, in quo per canaliculum decurrentis aquae ad molendinum lotae erant vestes, in vicino pago, ex infecta domo emptae; a loco loturae justa distantia lavabantur et aliae, sed propriae rusticanae vestes ab alia et ambae infectae quinque funeribus intra 24 horas certitudinem contagii invexerunt, quod deinceps sublatis plus minus 140 personis in vicinis et cognatorum dominus desaeviit, coeteris, qui extra pagum sese receperunt, salvis. Notabile et hoc est, juvenem rusticam ligonem mutuo datum ex infecta domo referentem peste corripi, tractis post se intra 14 dies undecim ex eadem domo personis, quae cum durante morbo, a mortua se angi, mandi et strangulari quererentur, re ad priores pagi delata, prout gens superstitiosa et suspicax ad credulitatem prona est, exhumandum cadaver statuitur, exhumatum non modo vivido, nec quicquam putrescere incipiente vultu, sed et infantem (gravida enim partui vicina fuisse perhibetur) enixum invenitur et post ex suspicione magiae comburitur; nihilominus pestis non cessavit, priusquam promiscua helluatione commixtorum quingentos e medio tolleret. 14 Infida in hoc malo fuerunt praesagia, gradus tamen aeque ac in febribus acutis observare licuit. Liquores medicati subacidi et pulveres, ubi terror abfuit, non nisi utilitate adhibiti. Bufones in proeminentibus bubonibus centenis exemplis, ut et columbae vivae discissae frequenter effectum salutarem sortiti. A cessatione pestis Quarantanae vulgo dictae loco, non sex septimanae, sed tria novilunia meo suasu purificationi datae siquidem semen hinc inde residuum post septimanas a cessatione, ex improviso ignis instar cineribus tecti, subinde remicantis 13 Köleséri e munkájának teljes címe: onita Anti-Loimica, occasione pestis anno 1719 Claudiopoli recrudescentis et passim per principatum Transylvaniae grassantis, ex amore boni publici communicata. Claudiopoli, A vámpírhitről bővebben: Köleséri Sámuel, Pestis Dacicae anni DCCIX. scrutinium et cura. Cibinii,

37 sine ulteriori contagio excludi, et unum alterumve infelici, mitioribus quidem symptomatibus feralibus tamen observatum et malum circa novilunia per crebriores mortes invalescere deprehensum est. Praeter pestilentialis contagii virulentiam per utramque Valachiam, tam Turcicam, quam Austriacam, necnon Transilvaniam epidemice grassatae, inordinatae febrium intermittentium invasiones gravissimis symptomatibus, cum extrema virium prostratione ubique se exserentes. In quarum cura hoc merito notari potest edicos Chin-chinarios multis quidem felicis eventus pollicitationibus suum Chin china 15 in pulvere adhibuisse, sed plerumque infelicissime, ut non plus de febre, quam de istius pulveris adversis effectibus conqueri aegrotos so lene fuerit, et vix centesimo toties repetiti pulveris haustus satis fecerit. Scorbutus etiam frequenter sexui cumprimis foemineo incommodare deprehensus est, licet quidam Hungariae medici persuadere nitantur, inter Hungaros nullum audiri scorbutum. Quid in Hungaria fiat, plus ipsis credo innotuisse: at de Transilvania meae ut minus credatur autopsiae quam aliorum opinioni vet conjecturae, nemo aequum esse censebit. Imo vero et frequentissime, quin et in stationarias aliquando centurias militum pestis instar grassatum fuisse, tam acriter, ac in locis maritimis et nunc cum iisdem, tamque gravibus symptomatibus, ut et affectos tempestivae curae negligentes cito peremerit, non in uno et individuo, sed pluribus id subjectis proprio etiam meo infortunio expertus sum. Praeter insuetas anni tempestates caloris et frigoris miras vicissitudines, quas alii quibus plus otii suppetit observatas dabunt, tria solummodo atmosphaerae phaenomena nunc memorabo. Primum est, quod contigit d. 7. Aprilis Tonabat coelum gravibus fragoribus, tota die fulgurabat indesinenter, caeterum per aestatem rarissima tonitrua audita. Alterum d. 4. Octobris ejusdem anni undulans per valles aeris motus et a montibus reverberata quassatio sonum a tormenti majoris ictu concitatum aemulata per distantissima ab invicem loca aequaliter audita et vicinitatis ratione nunc in his, nunc in illis fortalitiis tormentorum explosionibus festivitatum celebrationi tributa. Tertium d. 23. Decembris hora noctis tertia apparuit phaenomenon arcuatum a plaga australi surgens versus borealem, cum rubedine, sed illuminata stellis per eandem transparentibus, qua nocturnis incendiis coelum obduci solemne est, sensim protensum, donec arcui albo coerulei coloris ex borea surgenti occurreret, simulque aurora imminente ambo evanescerent. 16 Visum est hoc phaenomenon per totum principatum, et ubique a grandi pagorum vel silvarum incendio ortum sumere judicatum est. In Hungaria visum Trenschinio sic refertur: Nocte illa quae vigiliam Nativitatis Domini praecesserat, adeo coelum erat clarum, ut ne quidem exigua nubecula faciem Firmamenti obscuraret, dum subito circa vigiliam noctis secundam portentosa columna sub stella polari apparuisset, opinari quis potuisset, arcum coeli s(eu) iridem exortum fuisse, nisi elevatio recta et quidem perpendicularis usque ad ipsam summitatem extitisset, ipseque color ater flammeus 15 A kínafa kérgéből előállított kininporról van szó. 16 Az 1713-ban Havasalföldén, Boza város közelében észlelt nagyméretű meteorhullás érdekes leírását nyújtja Köleséri Constantin Brâncoveanu vajdától szerzett értesülések alapján az Aurariában (cap. V. 21.). 36

38 omnem dubitationem exeruisset. Deinde circa noctis vigiliam tertiam, illa pars coeli, quam occasus supremae aestatis occupare solet rutilatione ad instar fulguris illustrata est, videre enim erat fel Firmamentum ipsum ardere, vel sanguini innatare, nec satis, sed jam in altum, jam in latum, portentum tale se dilatare coepit, cum tanta vehementia, ut intra 12 minuta circiter tota illa pars coeli, ab occasu incipiendo et septentrionem includendo, nil nisi mera flamma extitisset, formidabilior tamen eo semper magis evadebat, quo frequentiores columnae vel rectius dicendo ingentes scopae rutilationem tandem perturbassent, aliaeque atro, aliae rubro colore deterrime nos terruissent. Quid de aere et atmosphera rationabiliter tenendum, et an fomes mali ex meteoris petendus, ut et caetera, quae de pestilentialitatis causis, propagandi modis, augmento, statu, declinatione et terminatione, nec non variis casibus, phaenomenis, tam antecedentibus, quam consequentibus dicenda hic forent, reservantur ad Historiam pidemiae Transilvanicae decennalis, ab anno videlicet 1710 ad annum 1720 proxime edendam. 17 Dabam Bistricii Transilvanorum, die 10 Januarii Lelőhely: gyidejűleg nyomtatásban közzétett levélrészlet: Sammlung von Natur- u. edizinwie auch hierzu gehörigen Kunst- und Literatur-Geschichten. (Leipzig Budissin, 1721.) évi decemberi számában (Class. II. pag , ). A címzett személyének megállapításához a levél tartalma, Kanold érdeklődési köre és a folyóirat szerkesztésében elfoglalt központi szerepe szolgált alapul. 10. Nicolae avrocordat Köleséri Sámuelhez Bukarest, január 18. Görög nyelvű új kiadványából tiszteletpéldányt küld. A szerző, avrocordat fejedelem, Kölesérinek mint erdélyi kormányzósági titkárnak küldi görög nyelvű könyvét, amelyet rdélyben írt, ám itt Bukarestben nyomatott ki. avrocordat vajda várja a címzett tudós véleményét, hogy vajon alkalmas-e műve arra, hogy egy művelt elmét gyönyörködtessen. Celsissimus Princeps, 18 autor huius libri, misit Bukuresto Samueli Köleséri, secretario guberniali Transsilvanico, cum annexa epistola huius tenoris: Ut amicitia 17 Köleséri e munkájának elkészültéről nincs tudomásunk. 18 Az egyik legjelentősebb fanarióta családból származik, török portai szolgálatban is állt. A művelt, iskolázott, sok nyelvet beszélő Nicolae avrocordat ( ) megszakításokkal többször oldva, majd Havasalföld fejedelme. avrocordatot a Bukarestet rajtaütéssel elfoglaló császári csapatok november 14-én elfogták és Szebenbe vitték. Itt élt fogolyként márciusáig. Köleséri ekkor került vele közelebbi ismeretségbe. Ld. Jakó, A XVIII. század eleji román művelődési élet,

39 et existimatio mea, quam erga honoratam ipsius foveo personam clarius pateat, mitto Illustrissimae Dominationi Vestrae libellum a me in Transsilvania compositum, hic autem de facto typis mandatum: pergratum expectans responsum, quo acceptus fuerit, et utrum eruditam mentem delectare valeat. Bukuresti, die 18 Januarii, styli Novi, Illustrissimae Dominationi Vestrae ad officia paratissimus Joannes Nicolaus aurocordatus de Scarlatti Lelőhely: Köleséri saját kezű bejegyzése avrocordat ΠΕΡΙ ΚΑΘΗΚΟΝΤΩΝ ΒΙΒΛΟΣ című 1719-ben Bukarestben megjelent munkájának (Bianu-Hodoş, Bibliografia românească veche , II nr. 178.) a marosvásárhelyi Bolyai tudományos könyvtárban 582. szám alatt őrzött példányában. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Gyulafehérvár, június Beszámol a Steinville generális, császári főparancsnok olténiai szemleútja során látott régiségekről, ásványokról, bányákról, gyógyvizekről, a tartomány természeti viszonyairól. Lelőhelye: 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. I. bben a keltezés: pridie Kalendas Julii, míg a nyomtatványokban: postridie Kalendas Julii. Közölve: Şendo 19 levélformában írt értekezése nyomtatásban megjelent Galleria di inerva riaperta c. velencei folyóirat évfolyamában; Köleséri, Auraria Romano-Dacica című könyvének Seivert-féle kiadása (Posonii Cassoviae, 1780.) függelékeként: Historico physico topographica Valachiae Austriacae subterraneae descriptio címmel. Vö. Johann Christian ngel, Geschichte des Ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. Geschichte der oldau und Walachey. Halle, IV/ A Seifert-féle kiadás alapján készült román fordítást az elején kisebb kihagyásokkal ld.: Călători străini despre Ţările Romăne. Vol. IX. Red. aria Holban,.. Alexandrescu-Dersca Bulgaru, Paul Cernovodeanu. Bucureşti, ihail Şendo van der Bech vagy Vanderbeck (1690 k. 1736), macedóniai görög, Paduában szerzett filozófia és orvosi doktorátust 1709-ben. Az 1710-es években császári katonaorvos, 1718-as olténiai utazását a pestis miatt megszakította, Steinville-nek, az erdélyi császári haderő főparancsnokának orvosa lett, Kölesérivel való ismeretsége ekkorról származik. A bukaresti udvarba került ezután, Nicolae avrocordat udvari orvosa lett, 1721-ben kegyvesztetté vált. kkor Bécsbe szökött, majd több évi vándorlás után (erről részletesen tájékoztatnak a továbbiakban közölt Şendo-levelek) 1724-ben Szentpétervárra érkezett. A pétervári városi kórház, majd az orosz flotta kórházának orvosa, 1727-től Rigában és Kronstadtban dolgozott. Udvari intrikák következtében Szibériába száműzték, onnan megszabadulva, 1736-ban Szentpéterváron halt meg. Életrajzát újabban ld.: agyar László András, ichael Schendo levele Köleséri Sámuelhez az orosz tudomány helyzetéről 1727-ből. In Cito pede labitur aetas Tanulmányok Kapronczay Károly 70. születésnapjára. Bp., Két művének román fordítását és a rá vonatkozó szakirodalom felsorolását ld. Călători străini. vol. IX. Bucureşti,

40 12. Johann Jacob Scheuchzer Köleséri Sámuelhez Zürich, július 28. rdélyi anyagot kér a kövületekről tervezett többnyelvű lexikona és természettudományi bibliográfiája számára. A zürichi tudóst Köleséri világhíre és Pápai ajánlása vezette arra, hogy hozzá forduljon. ár majd 25 éve foglalkozik egy többnyelvű ásványlexikon tervével, amelyet most készül kinyomtatni. bben nemcsak a nevekről, hanem rendszertanról és a különféle szerzők által használt szimbólumokról, jelekről is szó lesz. Arra kéri Kölesérit, hogy a magyarországi és erdélyi anyaggal egészítse ki munkáját. zen kívül kiadott már egy bibliográfiát is a világ összes természettudományi szerzőjéről, ám a magyarok és erdélyiek ebből is hiányoznak. Szüksége lenne a teljes könyvcímekre, akár latinul, akár pedig nemzeti nyelven, valamint a kiadási adatokra is. Cserébe ő is megírja, amit Köleséri kér. Köleséri válaszát legalkalmasabban Bécsen át küldheti az erdélyi rezidens útján.. Samuel Köleseri de Keres éér, D. ed. a Hermanstadt en Transylvanie. Ducit me, vel trahit fama tua per orbem parsa ad Te. 20 Non mirare, Vir Optime, si ex remotissima terra limina tua salutem animum addit insignis tua humanitas, a praestantissimo domino Papay 21 mihi commendata eruditioni profunda et experientia probatissima juncta. Versor praeter alia studia inde a 5 et quod excedit annorum lustris in Lexico fossilium polyglotto, 22 ad prelum nunc parato, in quo comparebunt non dumtaxat nomina, sed genera, species, specierum, generumve ex variis authoribus synonyma, characteres; et maximopere desiderarem abs Te, ut et pro Tua et nationis gloria communicares mihi fossilium quorumvis mineralium, lapidum, metallorum, salium, sulphurum tum Hungarica, tum Transylvanica pro insigni et raro operis mei tum ornamento, tum augmento. 20 Johann Jakob Scheuchzer ( ) svájci természettudós, orvos, matematikus. Altdorfi és utrechti tanulmányok után szülővárosában, Zürichben tanított, sokat publikált (ADB XXXIV ). nchiridion athematicum kézikönyvét Köleséri kiadta rdélyben is 1723-ban. Scheuchzer ősmaradvány-gyűjteményt hozott létre, ami máig hozzáférhető, éppúgy, mint külföldi rokonérdekeltségű kollégáival folytatott levelezése. Főműve, a Herbarium diluvianum (1709) a világ első paleobotanikai kézikönyvének számít; ennek 1723-as második kiadásában 14 metszetet híres tudósoknak és patrónusoknak ajánlott: Newton, Woodward, Boerhaave mellett Kölesérinek (ld. Kázmér iklós, Köleséri Sámuelnek szóló ajánlás J. J. Scheuchzer svájci orvos könyvében. Ksz, ). 21 Pápai Páriz Imre ( ), Pápai Páriz Ferenc középső fia, enyedi tanulmányok után Leidenben, Bázelben tanult, ben Zürichben volt után az enyedi kollégiumban lett a görög nyelv és a logika tanára. Peregrinuslevelek Szerk. Hoffmann Gizella. Szeged, , 405 és passim. (Adattár XVI XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 6.) 22 ár 1719-ben bejelentett, de soha meg nem jelent munkája. Ld. Rudolf Steiger, Verzeichnis des wissenschaftlichen Nachlasses von Johann Jakob Scheuchzer ( ). Zürich, (Nr. 72), 17 (Nr. 125, 126). 39

41 didi praeter alia Bibliothecam Scriptorum Historiae Naturalis 23 quarumcunque regionum, sed deest mihi et hac in parte notitia scriptorum, qui rem historicam naturalem vestrarum regionum tractaverint; quorum titulos integros, sive vernaculo vestro idiomate, sive Latino, una cum locis impressionis, abs Te efflagito promptissimus ad reciproca alia quavis officia, quae quidem abs me desiderare possis. Responsum, quo me dignaberis, commodissime forte per Viennam ad me mitti poterit per manus Illustrissimi [nomine] Transylvanici Residentis. 24 Vale his, Vir xcellentissime, et conatibus meis fave. Tiguri Helvetiorum, 28 Julii Lelőhelye: Saját kezű eredeti, egy ív két oldalán; Scheuchzer-hagyaték, levélmásolati könyv. Zentralbibliothek Zürich, s. H. 150c. S Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Szeben, november 16. Tudományos kiadványai közül eddig is többet ismert és sokra értékelte azokat. A munkáihoz kért erdélyi adatokat igyekszik elküldeni, jóllehet itt a természettudományos kutatásokkal őrajta kívül alig foglalkoznak. Beszámol tervezett munkáiról. egkapta Scheuchzer levelét, ismeri jól nagy tudományát, különösen földtani kutatásait. Pliniushoz hasonlítja őt. Német nyelvű fizikáját nemrégen kapta meg egy barátjától. zt, ha fiatalabb lenne, éppoly szívesen fordítaná latinra nemzete számára, mint Scheuchzer a Woodward-féle Geographiát. Irigyli az Alpokban tett kutatóútjai és a többnyelvű lexikon miatt is, ám itt urópa szögletében nem volt módja túl sok mindent megtudni e tárgyban. égis szeretné, ha segíthetne, részint, hogy előmozdíthassa munkáját, részint, hogy kivívja háláját, részint pedig azért, hogy a magyarság dicsőségére a magyar nomenclaturával is kiegészíthesse e művet. Ám fél, nehogy kudarcot valljon, hiszen a magyar nép mindig inkább mezőgazdasággal volt elfoglalva, nem bányászattal, ezért a magyar terminológia hiányos. Ami van, azt azonban leírja majd. A hazai ásványtani irodalom szegény, nem tud még külföldi íróról sem, aki alaposan írt volna e tárgyról. Szégyelli bevallani, de e tekintetben ő az első. gy etallurgia Romano-Dacica című művet tervezett is, de annyira lefoglalták a hivatalos ügyek, hogy csak az Auraria Romano- Dacica című, hevenyészve kiadott munkájára tellett idejéből. Felhívja figyelmét a Historia metallorum című részre, amelyet, ha Isten is megsegíti, jelenleg írt Descriptio Hunno-Daciae és Romano-Dacia és Augusto-Dacia című munkáival együtt kiadandó művébe foglalja majd. További kérésekre buzdítja Scheuchzert. 23 Bibliotheca Scriptorum Historiae Naturali omnium Terrae Regionum inservientium, 1716-ban jelent meg először. 24 Simon Bausner ( ) Bartholomaeus B. superintendens fia ben a szebeni tanács jegyzője, 1711-től taxator az erdélyi udvari kancellárián, majd erdélyi rezidens Bécsben ben nemességet szerzett tól szász comes. Életrajza: VerArchiv 1883 (XVII),

42 Praenobilis ac xcellentissime Domine Professor! Redditae mihi sunt Literae Tuae 28 va Julii Tiguro Helvetiorum ad me exaratae. Quam gratae eae mihi acciderint, vel inde Tibi persuasum velim, quod officiis meis quantuliscunque sat pensare, aut grates Tibi primum compellanti reddere, non valere, me existimem. Innotuit mihi quoque insignis Tuae eruditionis claritas, indefessus in scrutandis naturae arcanis labor, sagax aulae subterraneae rimandae tam quae crassus terrae cortex oculis nostris subduxit, quam quae pedibus manibusque licet obvia attentionem paucorum meruerunt, eruendi et eviscerandi tantum studium, quantum a non uno Pliniorum sera expetet posteritas. Physicam Tuam 25 idiomate Germanico luci datam, nuper admodum ab Amico mihi oblatam accepi; quam si magis juvenilibus annis videre contigisset, pari voluptate, quam Tu Wodwardianam 26 Geographiam Telluris Physicam 27 orbi literato Germanico, genti nostrae Latina civitate donare non dubitassem. Itinera alpensia, 28 aliaque boni publici causa suscepta conamina, cumprimis Lexici polyglotti 29 struendi intentio, movent mihi salivam; sed uti exulantibus a negotiosa hominum societate, paucarum rerum contingit notitia, pari propemodum ratione in extremo hoc uropae angulo, quos adhuc amor literarum perstringit ab orbis eruditi commerciis districtis, paucorum curis perfrui, contingit. Optarem equidem maximopere desiderio Tuo satisfactum tam laboris tui promovendi causa, quam gratitudinis reciprocae impulsu, qui pro gloria gentis nostrae nomenclaturis idiomaticis [?] locupletandum Lexicon Polyglotton, amicissime velis. At vereor, ne ornamenti quidpiam, utilitatis vero tantillum, tanti laboris aedificio collaturus prorsus deficiam. Gens nostra a prima origine ad hac usque tempora Cereris et Bachi muneribus intenta, nec profundiora terrae rimari ad [?]ta ex adstricta idiomatis indole, deficit in nomenclaturis nativa significatione exprimendis, et ut plurimum adscititiis utitur. Curabo tamen ut quae nativae sunt, quam citissime, habeas. Scriptorum de rebus naturalibus cumprimis fossilibus huius Provinciae tantam deprehendo inopiam, ut ne unicum quidem ex indigenis, rem ab ovo pertractasse sciam. Primum me esse inter omnes huiates non sine verecundia fateri cogor, qui de re etallica Transilvanica sub titulo etallurgia Romano Dacica, aliquando molitus 25 A mű pontos címe: Physica oder Natur-Wissenschaft. Zürich, I II. (Több újabb kiadása is megjelent.) 26 John Woodward ( ) természettudós, a Gresham College professzora, fossziliák neves szakértője, gyűjtője és feldolgozója, a földtörténet fantasztikus elméleteinek kritikusa. 27 Célzás arra, hogy Scheuchzer John Woodward, An essay towards a natural history of the earth (London, 1695.) című munkáját latinra fordította és Specimen geographiae physicae (Tiguri, 1704.) címmel újból kiadta. 28 Scheuchzer elsőnek végzett rendszeres természettudományos vizsgálatokat a svájci Alpokban. kutatóútjairól készített beszámolói (Helveticus sive itinera Alpina tria. London, I III. és Leiden, I IV.) nagy érdeklődést keltettek, és kedvezően befolyásolták a magas hegységek tudományos vizsgálatának módszereit. 29 Vö. az előző levéllel. 41

43 sum. Sed haec ex post civilibus negotiis distenti intentio hactenus caruit effectu, solaque Auraria Romano Dacica 30 celeri manu Typothetae data, lucem vidit, quam nunc antequam altera vice ornatior prodiet. Tibi observantiae ergo submitto. Historiam etallorum, mineralium lapidum, aliarumque rerum memorabilium, quarum parvula haec provincia ferax est, in Descriptione Hunno-Daciae, quam sub manu primo, una cum Romano-Dacia et Augusto-Dacia, si Deus volet viresque ac otium suppetent genuine contexere et propriae meae experientiae adminiculo cuncta roborata publico dare in animo est. Interea si quid in rem Tuam erit, jube, nec mihi gentique favore desinas, qui sum in constanti virtutum tuarum aestimio Clarissimi Nominis Tui assiduus cultor Samuel Köleseri de Keres-er Cibinii Transilvanorum, die 16 Novembris Lelőhelye: Saját kezű eredeti, egy ív két oldalán; Scheuchzer-hagyaték, Zentralbibliothek Zürich, s. H S Johann Jakob Scheuchzer Köleséri Sámuelhez Zürich, december 22. Könyvajándékát több kiadványának megküldésével viszonozza, tervezett lexikona részére kövületek erdélyi elnevezéseit, muzeális gyűjteménye számára pedig erdélyi ásványok, őslénytani leletek megszerzését kéri. Legközelebbi alkalommal erdélyi kereskedők útján elküldi neki Piscium querelas et vindicias, Specimen lithographiae Helveticae, a Loimographia assiliensis, a Bibliotheca Historiae Naturalis, Woodward Ideája, és a useum diluvianum ( A halak panaszai és védelme, A svájci kőnyomatok kistükre, arseilles-i pestis, a Természettudományi Könyvtár, Woodward elmélete, Az özönvízkori múzeum ) című munkáit. Ha tetszenek neki, küld mást is. Ha bármilyen fölösleges ásványt, ásatag dolgot, fémet, töredéket tudna adni cserébe, örülne neki. Pápai számára bármit kérhet tőle.. Samuel Köleseri de Keres eer, secretario guberniali Transilvaniae. Opportune ades [?], Illustrissime Köleseri, et praestitis et promissis. Auraria Dacica 31 dono [?] quia authorem habet [?] promissis etallurgia Romano- 30 Köleséri 1717-ben, Szebenben kiadott, legismertebb munkájáról van szó. egjegyzendő, hogy az itt vázolt nagyszabású tervből, mely Kölesérit hosszú időn át foglalkoztatta, egyedül csak ez a rész készült el, és jelent meg nyomtatásban. 31 Scheuchzernek elküldött 1717-es kiadványa. Vö. az november 16-i levéllel (13.). 42

44 Dacica, Hunno-Dacia, Romano-Dacia, Augusto-Dacia 32 operibus sane insignibus, quibus immortales Tibi non apud Dacos solos, sed toto orbe literato mereberis et obtinebis [?] laudes. Quapropter Te etiam atque etiam pro meo erga Historiam Naturalem 33 [?] et tuas in specie merita affectu rog[?] volo et [?] ut labores tam utiles, addo, tuos [?] necessarios quantocyus publico impertiri digneris. Promissa nomina fossilium quorumcunque Transylvanica, vel Dacica Lexico 34 meo et ornamento et auxilio, imo et communicatione futura. Proxima occasione per mercatores nostrates Viennam pro Te mittam Piscium querelas et vindicias, Specimen lithographiae Helveticae, Λοιμογραφία assiliensem, Bibliothecam Historiae Naturalis, Woodwardi Ideam, useum diluvianum; 35 quae si placuisse video, sequentur alia, sed quantulacunque in obsequii mei et amoris erga Te mei, imo erga me Tui monumentis. Quod si forte obvia sint [?] et superflua Tran sylvaniae vestrae fossilia, seu metallica, seu mineralia, seu fragmenta [?] diluviana, eorum [?] communicatione ingentes apud me inibis [?] gratias useo meo pondus [?] additurus [?] et ornamentum. Ceterum disponere poteris [?] nob. dn. Papai de meis qualibuscunque officiis. His vale. 22 Decembris Lelőhelye: Saját kezű fogalmazványa, Scheuchzer-hagyaték, Levélmásolati könyv. Zentralbibliothek Zürich, s. H. 150c. S Köleséri Sámuel Pieter Burmanhoz Szeben, január Örvend, hogy az Auraria c. munkája megnyerte tetszését. Gyulafehérváron előkerült feliratos kővel kapcsolatosan kéri ki véleményét. A megküldött Auraria Romano-Dacica csak bevezetés a dáciai római régiségekről tervezett nagyobb művéhez. Szívesen foglalkozik a földből előkerülő feliratokkal és pénzekkel. Újabban is (Gyulafehérváron) egy görög és egy latin feliratos, alakokkal ékes kő került napfényre, amelyeket azonban a segédkönyvek hiányában itt nehéz megfelelően értelmezni, talán Hekatéval kapcsola- 32 Köleséri tervezett munkái, amelyeket az november 16-i levelében (13.) említ. 33 Scheuchzer július 28-i levelében (12.) is említett mű július 28-i levelében (12.) említett tervezett munkája. 35 Scheuchzer itt említett munkáinak teljes címe a következő: Piscium querelae et vindiciae. Tiguri, 1708.; Specimen lithographiae Helveticae curiosae. Tiguri, 1702.; Λοιμογραφία assiliensis: die in arseille und Provence eingerissene Pest-Seuche. Tiguri, 1720.; Bibliotheca scriptorum historiae naturalis omnium terrae regionum inservientium. Tiguri, 1716.; edicinae et morborum status ; praemittitur Idea naturae et structurae humanae autore J. Woodwardo (translatore J. J. Scheuchzer. Tiguri, 1720.). Az eredeti címe: The state of physick and diseases. London, 1718.; useum diluvianum, quod possidet J. J. Scheuchzer. Tiguri,

45 tos. (A feliratot közli.) Gruterus-Graevius munkája és könyvtárának egyéb régészeti vonatkozású darabjai nem elegendők a Hekaté-probléma megoldásához. A Quintilianus- és Petroniuskiadást szeretné megszerezni. Amplissimo Viro Petro Burmanno 36 Literatori Summo in Batavia S. P. D. Samuel Köleserius a Keres er. d. VIII. Apr. anni praeteriti ad me exaratas, 20ma hujus mensis et anni singulari voluptate accepi, legi et relegi. Optarem, ingenio Tuo, Auraria mea Romano Dacica vel tantillum satisfactum esse. Opusculum quidem tumultuaria opera in lucem protrusum est; index tamen antiquitatis Romanae in Dacia nostra, et majoris operae, si Deus vitam et vires largitur occupationesque publicae quibus totum implicor, siverint, prodromus. Pretium equidem his literis hic nullum, me tamen delectant, et tam Inscriptionum quam Numismatum his in terris quotidie erutorum congestio, parcit oculos et animum. Dum hoc scribo obvenit Inscriptio Graeca ex Ruderibus Apulensibus hujus moduli: ΓΕΡΟΝΕ ΕΙΣ ΑΘΙΝΑΣ ΟΜΟΙΩΣ ΒΛΕΠΙΣ ΤΑΥΤΑ Sub hac Inscriptione alabastro incisa, decumbit ad latus sinistrum vir pede dextro nudus, cubito innixus. In sinu jacet mulier stolata, pomum manu sinistra tenens: ad latera lecti utriusque delphini erectis caudis. Jovem ac venerem esse opinatus sum ex Symbolis, sed venerem eccur Hecatenam? Curiositatem vel dubium auxit nova Inscriptio Romana, non longe ab hac eruta, se lacunosa: D.D.O. HCATNI PATRS X DI A RA POSIRVNT C CAST PVIC DV TRINARI TITAN RVF PAO S.LVT SV ILTS LG XII. In Gruteriano-Graevianis 37 praeter Hecaten mulieris nomen et Hecataeum nil deprehendo, nec in aliis antiquariis, quos curta supellex Literaria suggerit. Labor in 36 Burman ( ) az utrechti egyetemen majd Leidenben a klasszika-filológia termékeny kutatója és kiadója. 37 Jan Gruterus, Inscriptiones antiquae totius orbis romani ex recensione et annotationibus Johannis Georgii Graevii. Amstelodami, c. műről van szó, mely megvolt Köleséri könyvtárában (Bertók Lajos, Ifjabb Köleséri Sámuel könyvhagyatéka. Debrecen, zután: K. S. könyvhagyatéka.) 44

46 similibus vetustatis vestigiis legendis, hic taediosior ex defectu subsidiorum. Aliquid de Thessauro Numismatum Ogselii, quem hic quaero, tenendum? Insignia Genii Tui Literarii documenta, amorem Tuum incenderunt, Petronium 38 et Quintilianum Tuos quantocyus afferi mihi percupio. Si quid delectamenti pro literis Tuis hic adesse Tibique impertiri posse cognoscerem, haberes me ad obsequia In Romano Dacia mea, plura videbis, quae hactenus nec lucem viderunt, vel multa vitiose credita sunt. Vale vir ruditissime et iis qui Te e lonquinquo amant, fave. Cibini Transylvanorum d. XXI. Januarij Lelőhelye: Leiden, Universiteitsbibliotheek, S. BUR. Q. 24. ásolatai: Weidenfelder iscellanea, s tom. II. 285b 286a.; Budapesti gyetemi Könyvtár, agyar tudóslevelek hollandiai levéltárak anyagából. XVII XVIII. század. iklós Ödön gyűjtése. G 845/ sz. levél. Közölve: (az eredeti őrzőhelyének megnevezése nélkül, 1720-as dátummal) Joseph Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II és Johann Seivert, Nachrichten von siebenbürgischen Gelehrten. Pozsony, Köleséri Sámuel Jakob Burkhard enckenhez Kolozsvár, április 3. Ismerteti a gyulafehérvári vár építése során előkerült római régiségeket. encken olyannyira lekötelezte őt, hogy attól tart, nem képes viszonozni szívességeit. Nemrégen kapta meg a Nova Litteraria német és latin köteteit. ost éppen azt várja türelmetlenül, hogy az Acta Lipsiensia supplementumköteteit és az általános mutató három kötetét, néhány egyéb kiadvánnyal együtt az itteni kereskedők útján megkaphassa végre. Nemrég történt, hogy a mostani Károlyvár, vagyis Gyulafehérvár erődítési és árkolási munkálatai közben számos római leletre bukkantak, az egykori itáliai kolónia bizonyítékaira. indez Károly császárnak, a rómaiak méltó utódjának köszönhető. Két-három orgüányi föld megmozgatása után nemcsak feliratos kövek kerültek elő, hanem domborművek is, háromféle fémből készült érmek, egy nimfaszobor, és császári viseletű ősszobrok, fej nélkül, föld alatti vízvezetékek, fürdők, sírok, templommaradványok, vallási ábrázolások és egyebek. iközben ezeket szemlélgette, különösen megragadta Hekaté két fekvő, női és férfialakkal kiegészített alabástromszobra, amely mellett görög felirat volt olvasható. ajd váratlanul egy másik követ is talált Hekaténak állították az atyák tiszteletből felirattal. rről egy Lipsius által közölt szöveg jutott az eszébe, amely a kétnemű istenségekről szólt. Hekatéről értekezik és arról, hogy mit jelenthet a szobor. egjegyzi, hogy Jupitert Dáciában többféle néven is tisztelték. rre három feliratszöveget is idéz, amelyek szintén rdélyből kerültek elő. Szerinte a Jupiter- és Juno-tisztelet alapja a rómaiak bányászati érdeklődése lehetett, ám emiatt került elő errefelé Hekaté alakja is. 38 Petronius Satyriconjának Burman által gondozott kiadását (Traiecti ad Rhenum, 1709) sikerült is megszereznie (K. S. könyvhagyatéka, 253.) 45

47 (Hekaté néhol Juno egyik megjelenési formája.) De majd erről ígéri a Dacia Romana és a Hunno-Dacia című műveiben ír még bővebben is. avrocordat vajdának A kötelességekről szóló görög könyve Stephan Bergler által írott ismertetése nagyon tetszett, és megígérte, hogy latinul is kiadatja. Pro luculentissimis officiis, quibus non merentem, tibi plurimum devinxisti, vereor, ne dignas rependere queam grates: interea totum me in aere tuo esse, lubens gratusque profiteor. Accepi Nova Litteraria, tum germanica, 39 tum latina. Nunc supplementa mensium, nec non volumina III indicis generalis Actorum Lipsiensium, 40 una cum nonnullis aliis per huiates mercatores adferenda, avide exspecto, studia vestra et assidui labores merito admirationi sunt. 41 Nuper admodum, ubi vallum fortalitii Carolinensis, quod antea Alba Julia, Weissenburg dictum, erigeretur et fossis circumductis terra verteretur, detecta sunt non pauca vetustatis Romanae rudera. Insignia certe magnificentiae coloniae Apulensis documenta, quae a mille annis sepulta jacuerunt, ut nomen Romanum e ruinis et mortibus resurgeret, ac sub auspiciis Augusti Caesaris, cuius vires Romanae potentiae aemulas uterque experitur orbis, duplicata maiestatis gloria imposito Carolinae titulo renovatae, perpetuitati dicaret, in tantilla terrae parte, eruta sunt palis et ligonibus fossorum; et quid non acinacibus tot fortium virorum, qui sub signis Carolinis merent, ignotorum non fundorum sed provinciarum accessionis sperare licebit? Hic, 42 inquam, sub binis trinisque terrae incubantis orgyis evoluti sunt non tantum quadrati, parallelogrammei, grandiores lateres, legionum et officiis praefectorum nominibus, sed et quadrati lapides, figuris ac inscriptionibus hactenus ignotis insigniti; gemmae item affabre caelatae, annuli, icunculae deorum dearumque, numi e triplici metallo diversi moduli; statuae, inter quas una Nympharum, altera procera, habitu imperatorio, nisi quod capite carens, quisnam esset, dignosci non potuit; aquaeductus subterranei; urnae sepulchrales; balnea, aedium sacrarum bases, columnae et nonnulla religionis simulacra. Haec subinde lustranti, memorabile mihi occurrit simulacrum Hecatenae e marmore alabastrino bipedali sculptum. 43 Iacent hic juxta se mutuo supra lectum Romano more stratum, binae effigies; una viri barbati sagati, pede dextro pulvinari nixi; in gremio huius altera, mulieris stolatae, dextro itidem cubito pulvinari nixae manu sinistra pomum tenentis. Lectum superne et inferne delphini erecti caudis ornant, latus vero parietinum inscriptio Graeca in hunc modum: 39 nnek címe: Neue Zeitungen von gelehrten Sachen (Leipzig). 40 A lipcsei Acta eruditorumra gondol. 41 A levélnek ezt a részét csupán Trausch közlése tartotta fenn (i. m., II ). A következő bekezdéstől fogva, amelyet viszont csak a Nova litteraria ( ) szintén kivonatos közléséből ismerünk, a levelet ez utóbbi helyről adjuk, minthogy ez a bővebb és pontosabb szövegű. 42 Innen kezdődően kisebb kihagyásokkal a szöveg Trauschnál szintén megtalálható (i. m., II ). 43 lelettel kapcsolatosan Köleséri Pieter Burmanhoz fordult. Ld. az január 21-i levelet (15.). 46

48 ΓΕΡΟΝΕ ΕΙΣ ΑΘΙΝΑΣ ΟΜΟΙΩΣ ΒΛΕΠΙΣ ΤΑΥΤΑ Paulo post ex insperato obvenit oculis alius lapis quadratus, in quo, sine lacuntis, literis claris 44 expressum fuit: HCATNI PATRS X D /id est: ex devotione/ ARA POSVRUNT &. Cum haec utrinque contemplarer occurrit mihi illud Lipsianum in Fragmento Senecae: 45 Quidam vero mixto sensu diversis corporibus, induunt; Numina vocant: ixto sensu inquit Lipsius quasi ex mare et femina compositi quidam divi, ut Hermathenae Hermeracles etc. Patrum Hecatenorum sacrum hic ministerium fuisse, templumque, cuius curae praefuerunt, erectum; in hoc aram positam et supra aram statuam hanc marmoream Hecatenes locatam, combinatae, quae hic adsunt, oculatae circumstantiae clarissime evincunt; ideoque uti olim aedem, in qua statua ercurii et inervae locata erat, Hermathenan, ita hanc, eandem ob conjunctionis rationem, Hecathenan dictam esse. Hecates nomine triplices virtutes exprimere voluisse gentilium superstitionem, et illarum intuitu tres deas appellasse, et vulgo notum. Symbola delphini et pomi in posteriores non quadrant. Iovem sub variis titulis in Dacia cultum esse a Romanis, diversae ostendunt inscriptiones. Non longe a memorato lapide effossae sunt columnarum bases quattuor cum inscriptionibus: IOVI OPT. AX. SOLI INVICTO, INVICTO ITRA, IOVI ATRNO &. Item aliae combinatae: IOVI RGI IVNONI RGINA, DO DAQ. PATRIA &. quo et lapidis inscriptio in Auraria Romano-Dacica allegata IOVI INVNTORI, DITI PATRI, TRRA ATRI &. alludit. Forte non fallar, cum Romanorum prima cura fuerit labor metallicus, eiusdemque sedula continuatione proventuum, e divite terrae Dacicae penu eruendorum, avida consecutio, metallis foecundam huius terrae impraegnationem Solis et Lunae efficaci in haec inferiora cooperationi adscribentes Iovem et Iunonem, deum videlicet deamque omnium potentiarum et virtutum, cumprimis amatae huius utilitatis (quo nomine Iuno Chaldaeis etiam philosophis Hecate dicta) sub simulacro Hecathenae Romanos in Dacia coluisse. Cur autem patres Hecateni in memorata inscriptione consequenter DVTRINARI indigitentur, quidve significatum velit, fateor mihi nondum satisfecisse. Sed de his et pluribus aliis nondum, quantum mihi constat, notis in Dacia Romana, quam cum Hunno-Dacia 46 molior, uberius. Perplacuit 47 celsissimo principi aurocordato recensio libri Graeco idiomate de officiis scripti, 48 promittitque eundem latino idiomate luci publicae, ut eruditorum 44 Trauschnál nyilvánvalóan hibásan: uncialibus. 45 Justus Lipsius ( ) németalföldi filológus, Opera Senecae philosophi (1605) vagy Animadversiones in Senecae tragedias (1588) című munkájára gondolhat. 46 Köleséri e terveinek bővebb kifejtését ld. a Burmanhoz szóló levélben is. 47 zt a bekezdést, valamint a címzett nevét, ismét csak Trausch (298.) őrizte meg. 48 Nicolae avrocordat vajda ΠΕΡΙ ΚΑΘΗΚΟΝΤΩΝ ΒΙΒΛΟΣ (Bukarest, 1719.) című művéről van szó (Ion Bianu Nerva Hodoş, Bibliografia românească veche. Bucureşti, II nr. 178.), amely 47

49 limam subeat, brevi daturum. Interea, vir illustris, plurimum vale, ut par meritis felicitas Tibi obtingat. Iterum vale, tui nominis assiduo cultori fave, vestrorumque laborum notitia sitim e longinquo releva. Dabam 49 Claudiopoli Transilvanorum, die 3 Aprilis Lelőhely: gyidejűleg nyomtatásban közzétett levélrészlet: Nova litteraria eruditorum in gratiam divulgata. Lipsiae, XVIII. századi egyszerű másolata: Trauschgyűjtemény (Netoliczka, i. m., I. 42. nr. 603/20. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). Bizonyára ennek alapján, egyes részleteket kivonatosan közöl: Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II egtalálható Seivertnél is (Nachrichten von siebenbürgischen Gelehrten. Pozsony, ) A címzett nevét Seivert, Trausch és Netoliczka idézett helye alapján határoztuk meg. Köleséri beszámolója nagy érdeklődést váltott ki a szakkörökben. J. B. F. Altdorfból július 10-én keltezett, ezzel kapcsolatos levelét a Nova litteraria már következő számában leközölte ( ). bben a levélíró hosszan értekezik a Decebal kincseinek elrejtésére és Traianus által történt felfedezésére vonatkozó források helyes értelmezéséről. Szerinte a Köleséri által ismertetett két fekvő alakot ábrázoló szobrot e kincs megtalálásának emlékére állították a rómaiak. Kifogásolja, hogy Köleséri Aurariájában nem adott hitelt ezeknek a forrásoknak. ihail Şendo versei közt is van, ami e felfedezés alkalmából készült (ld. a 46. levelet). A gyulafehérvári régiségek külföldi ismertetésére: Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II nr Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Kolozsvár, augusztus 10. lragadtatását fejezi ki megküldött munkái felett. Beszámol rdélyben talált őslénytani leletekről. Jelzi a kívánt ásványtani elnevezések jegyzékének összeállítását. atematikai műveket kér. Az elmúlt napokban kapta meg Scheuchzer munkáit, amelyeket többször is elolvasott. ind az Alpokban tett útjának leírásából, mind a lipcsei lapban megjelent írásából látja nagy szorgalmát és tehetségét. ár korábban is tudta, hogy a múzsák és a Khariszok Svájcban lakoznak: Scheuchzer azonban mindenkit felülmúl és a külföldieknek is ösztönző például szolgál. Liber de officiis címmel 1722-ben Lipcsében latinul is megjelent. Úgy látszik, hogy a könyv itt említett ismertetésének ügyét Köleséri intézte. Az ismertetés az Acta eruditorum oldalain jelent meg. Szerzője a Román Akadémia kolozsvári könyvtára I. sz. részlegében [római katolikus Lyceumkönyvtár] őrzött példányban olvasható egykorú kéziratos bejegyzése bizonysága szerint a brassói származású kitűnő hellenista, Stephan Bergler volt. Jakó Zsigmond, Köleséri Sámuel ( ) havasalföldei bibliofil és tudományos kapcsolatai. Könyvtári Szemle, 12 (1968). Nr A keltezés csupán a Nova litterariában (pag. 100.) olvasható. 48

50 A Woodward-féle Orvostan nagyon tetszik neki, tehetséges ember, gyakorlata nem a képzeleten, hanem a ráción és a tapasztalaton alapul. Stílusa is jó. A Hollander-féle éremtani gyűjtemény is kiváló rendszerű: csodálkozik, hogy a néhai Hollanderről, aki itt néhány esztendőn át régi érmek és fémek után kutatott, rdélyben nem tudnak semmit. A svájci kuriozitásokat és a useum diluvianum töredékeit Dacia mediterranea-ja alapján bőven ki lehetne egészíteni, ha Scheuchzer géniusza idejönne és elvégezné e munkát. Neki azonban sem szabadideje, sem elegendő tudása nincs ehhez. égis reméli, hogy a Romano-Daciát követő művében tud valami újdonságot írni rdély természettudományos vonatkozásairól is. Szó lesz például a gyergyói hegyekben megkövesedett, tojásain kotló tyúkról, amelyet egy sóbányában leltek, kagylókról, rovátkolt és csavart mintájú kagylóhéjakról és hasonlókról is. Különféle alakú kőérmékről, amelyek sok helyütt hevernek errefelé. A sóbányák aknáiban képződött nyolcvan orgüa nagyságú sóoszlopokról. Nemrég nem messze Szebentől egy barátja kőbányájában megszenesedett és kőbe fúródott faágat találtak. egkövesedett faágakat és faleveleket is leltek a gyógyi fürdők környékén. sők és vízömlések által kivetett ammonitamaradványok, hatalmas állatállkapcsok, fogak és csontok is lelhetők itt a barlangokban, és még sok minden, amit a tudatlan helybéliek semmibe se vesznek. Rengeteg az ásványtartalmú gyógyforrás is. Az ásvány- és fosszília lexikont is szívesen kiegészítené a helyi terminusokkal, ha a helyi nyelv szűkös szókincse és az itteniek kulturálatlansága miatt a legtöbb ásvány errefelé nem lenne névtelen. Amennyire tudta, összeszedte a magyar terminológiát és a Woodward-féle rendszer szerint mutatózta. Két kis tanulmányt küld viszonzásképpen. A Scheuchzer-féle kiadó által megjelentetett szerzők jegyzékéből látja, hogy Scheuchzer Fizikája második, illusztrált kiadása is elkészült, de vajon miért németül és nem a nemzetközi tudományos nyelven, latinul jelent meg? iért irigyli művét a többségtől? Ha számít valamit barátságuk, arra kéri, hogy minél előbb juttassa el Bécsbe a matematika orvosi és teológiai hasznáról szóló előadásait és matematikai kézikönyvét. Az árukat megfizeti majd kollégája és barátja, Alvinczi Sámuel. Praenobilis ac Amplissime Domine! Proxime elapsis diebus accepi Vienna, amoenissima late patentis Scheuchzeriani ingenii documenta, quae ut legi ac relegi; et cum itineribus Tuis Alpinis 50 ex Anglia eodem fere tempore allatis, nec non moliminibus, de quibus e Novis Litterariis Lipsiensibus 51 edoceor, contuli: perspicax ingenium, memoriam plusquam humanam, ad omnia promptam et sibi praesentem, impigrum studium, ardui multique laboris, qui non unius aetatem occuparet, infractam patientiam, vidi, nec mirari desino. usas et Charites in Helvetia sedes fixisse, iam pridem novi; plus nunc confirmor, ubi et Scheuchzerum non solum Patriae decori natum esse, eiusque emolumentis in tot studiorum generibus indefesso conatu incumbere; sed et exteris praelucere, ac ut quisque sua ornare satagat, stimuli loco esse, tot argumentis cum voluptate experior. Hocque nomine Tibi Patriaeque florentissimae applaudo, ac ut conatus Tuos Numen porro fortunet, opto. 50 Ld. az július 28-ai levelet (12.), az itt említett alpesi utazásokat és az ezt leíró művet. 51 A Neue Zeitungen von gelehrten Sachen folyóiratnak között Nova literaria eruditorum in gratiam divulgata címmel kiadott latin nyelvű változatáról van szó, mellyel Köleséri kapcsolatban állott. 49

51 Voodwardiana edicina 52 mihi summopere placet, acre est hominis ingenium, praxis non imaginaria, sed ratione et experientiae nixa. Floridus translatoris stylus commendat opus. Thesaurus numismaticus Hollanderianus, 53 eleganter digestus. iror nullum exstare vestigium optimi Viri edici quondam Hollanderi, 54 qui, nescio quo fato, aliquot annis et Numismata antiqua, et etalla hic scrutatus elegantis ingenii exile quaesivit theatrum, corporis vero emaciati ignobile reliquit mausolaeum. Curiosa Helvetiae, 55 nec non usei Diluviani 56 fragmenta e Dacia nostra editerranea, insigniter locupletari posse, si vel unicus oculus Scheuchzerianus hic esset; vel genius huc transmearet, non dubito. ihi quidem nec otium, nec studium succollandis Scheuchzerianis laboribus suppetere; spero tamen in opere meo, quod post Romano-Daciam sequitur, nonnulla, historiam naturalem Transsilvaniae seu Hunno-Daciae sequitur, nonnulla historiam naturalem Transsilvaniae seu Hunno- Daciae illustrantia, suggesturum, nec trita, neque injucunda. 57 emorabuntur v. c. Gallina ovis incubans petraefacta in ontanis Gyergyaiensibus Siculiae inventa, lepus agrestis totus salso-petreus in fodina salis inventus; conchilia, cochleae striatae turbinatae, chamae pyramides etc., Numi lapidei diversae formae et figurae per longos tractus sparsi. Trabes in puteis salinariis octuaginta orgyarum ex parietibus vivi salis excisae. Nuper in lapicidina amici non procul Cibinio ramus virgulti corylini instar, in carbonem conversus, lapidem vivum perforans inventus. Arborum rami, folia, circa thermas Gyogyienses petrificata. Imbribus et eluvionibus detecta Cornua Ammonis, grandes animalium maxillae, dentes et ossa pariter in speluncis insolitae magnitudinis. t quae non alia subinde obvia naturae portenta, ab ignaris nihili aestimata? Aquas soterias minerales Thermo-Acrene mea Dacica 58 proxime dabit. Lexicon Tuum polyglotton 59 quod de fossilibus et mineralibus paras, lubens nomenclaturis Hungaricis ornarem, si constricta Linguae indoles et culturae gentis neglectus ab usu communi remotiora, ut et illorum plurima innominata esse voluisset. Tentavi, quae potui genuina et intelligibili nomenclatura, juxta Voodvardianum in annexo classium indice notavi. 52 Vö. az december 2-ai levéllel (19.). 53 Scheuchzer, Thesaurus numismatum antiquorum Hollanderianus (Tiguri, 1717.) című munkájáról van szó. 54 Tobias Holländer ( ) schaffhauseni polgármester jelentős numizmatikai gyűjtemény birtokosa, melyet Scheuchzer dolgozott fel előbb említett munkájában. 55 Scheuchzer, Specimen lithographiae Helveticae curiosae, quo lapides ex figuratis Helveticis describuntur (Tiguri, 1702.) című munkájára céloz. Az innen kezdődő bekezdést közli Trausch (i. m., II. 294). 56 Scheuchzer, useum diluvianum (Tiguri, 1716.) című munkájára, illetve magára a nemzetközi hírnévnek örvendő természettudományi gyűjteményére utal. 57 Köleséri e terveire és könyvére vonatkozóan lásd az július 28-án írt levelet (12.). 58 Köleséri e tervezett, de nyomtatásban talán soha meg nem jelentetett munkájával kapcsolatosan lásd Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II. 293.; Weszprémi István, Succinta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia agyarország és rdély orvosainak rövid életrajza. Budapest, Vö. az július 28-án írt levélben említett tervével (12.). 50

52 itto binas tractatulas, 60 tuis studiis ac laboribus non quidem compares, amoris tamen mei reciprocas testes. syllabo scriptorum a Scheuchzeris editorum 61 video Physicam Tuam 62 altera editione experimentis et figuris locupletiorem prodiisse, sed cur Linguam patriam ita amas, ut a solis Idiomatis peritis et non ab omnibus, qui universalem Literatorum Linguam callent, aeque amari velis? Cur opus physicum experimentis tuis nobilitatum et recentibus aliorum locupletatum paucis das, pluribus invides? Ignosces, velim, libertati benevolentis et bene precantis. Si quid apud Te valet amicus in amorem Tui raptus, fac ut sciam Praelectiones de usu atheseos in edicina, Theologia, item nchiridion athematicum, 63 num Viennam quantocius transponi possint? Pretia xsolvet Amicus et Collega meus dominus Allvinzi. 64 Gratus cuncta recolam, qui in sincera addictione me subscribo virtutum tuarum ac nominis tui merito clarissimi. Admiratorem et perpetuum Cultorem S. Köleseri Claudiopoli Transilvanor[um] die 10. Aug Lelőhely: Saját kezű eredeti, kettéhajtott fél ív négy oldalán, Scheuchzer-hagyaték, Zentralbibliothek Zürich, s. H S XVIII. századi hibás másolatok: Zimmermanngyűjtemény, Nr. X.; Trausch-hagyaték, Brassó. (Vö. Netoliczka, i. m., I. 42. (nr. 603/10. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ) Közölve: Az őslénytani leletekkel kapcsolatos részlet (több durva hibával) megjelent: Joseph Trausch, Schriftsteller-Lexikon oder biographisch-literärische Denk-Blätter der Siebenbürger Deutschen. Kronstadt, II Hihetőleg Scrutinium et cura pestis Dacicae (Cibinii, 1709.) és onita anti-loimica, occasione pestis anni 1719 recrudescentis (Claudiopoli, 1719) című munkáit küldhette el. 61 A Relatio eorum, quae hactenus elaboravit Acarnan című kéziratos összeállításáról lehet szó. (Vö. Steiger, i. m., 46.) 62 Vö. Physica oder Natur-Wissenschaft. Zürich, I II. című művét Köleséri megszerezte, ld. az november 16-i levelet (13.). 63 munkák teljes címe: De matheseos usu in theologia. Amstelodami De usu matheseos in medicina. Basileae nchiridion mathematicum. Tigurii, Borbereki Alvinczi Sámuel (+1734) rdélynek a Habsburg uralom alá kerülése idején fontos szerepet játszó A. Péter ítélőmester fia től fogva az erdélyi udvari kancellária referendariusa majd tanácsosa Bécsben. Köleséri jó barátja és nyugati levelezésének, könyvbeszerzéseinek egyik közvetítője. Ld. Köblös Zoltán, Adatok a borbereki Alvinczi család történetéhez. Genealógiai Füzetek VI. (1908),

53 Friedrich Wilhelm Sommersberg 65 Köleséri Sámuelhez Boroszló, 1721 nyarán A római kori Dáciáról és a románok történetéről tervezett munkájához adatokat kér. 18. Nem érdekből, hanem tudásszomjból próbálja feltárni mindazt, ami a dáciai régiségekkel, illetve a román nép dicsőségével kapcsolatban összegyűjthető. Addig folytatja munkáját, amíg el nem éri célját. ivel ebben a témában Köleséri a legfőbb szakértő, neki teszi föl kérdéseit: Hol húzódtak a római hatalom határai Sarmatia és a kozákföld irányában? oldvában és Havasalföldön állt-e Zernestis és a Traianus-hidat őrző erődön kívül más római erősség? ilyen hegyekben kezdtek a rómaiak bányászni? A Dunán volt-e több híd, vagy csak az, amelyet Hadrianus leromboltatott? ilyen érmek és mely császárok képmásai fordulnak itt elő a leggyakrabban? züst vagy arany akad-e több? A dákok milyen nép, azonosak-e a getákkal? i volt a nyelvük? A dákok teljesen eltűntek-e vagy sem? A mai erdélyi románok a dákok leszármazottai-e vagy más eredetűek-e, s milyenek? Vajon a visszavonult és oesiában új Dáciát teremtő rómaiak leszármazottai lehetnek-e a románok? gyesülhettek-e a dákok és a románok egy nemzetté? Havasalföld kronológiája megállapítható-e más kronológiák alapján? A román nyelvben a latinon kívül melyik elem játszik a legnagyobb szerepet? Ha a románok római eredetűek, vajon Flaccusról, a római helytartóról kaphatták-e a nevüket? A románok az olasz, francia, spanyol, portugál és részben az angol nyelvvel való rokonságuk miatt nevezhetők-e hasonló eredetű népnek, mint az iméntiek? Hiszen a latin nyelvnek csak ezeknél a népeknél van biztos nyoma. P. P. Non temeraria meritorum meorum arrogantia, quae nulla profiteor, neque negotioso rerum ad me non pertinentium studio, sed amicorum sciendi cupidorum aviditas explendae cura ductus, quidquid de antiquitatibus Romano-Dacicis 66 invenire ac praesentare potuero, quidquid pro nationis Vallachicae gloria eruere valuero, hoc mihi operis imponi passus sum; hunc laborem, hanc occupationem, donec scopum consequar, continuare decrevi. Quia vero nullum plus desiderio meo satisfacere posse, neminemque pro gratioso iam experto in me affectu magis velle, quam Vestram xcellentiam, mihi persuadere audeo; ideo summam votorum meorum aperio et sequentium notitiam mea forte certiorem et clariorem dari peropto. 1 mo Potentiae Romanae versus Sarmatiam et Cosakiam, ubi terminus, in quo loco colonia extrema, vel municipium fuerit; et an aliae in oldavia et Vallachia praeter Zernestensem 67 et Pontis Traiani custodem, 68 coloniae fixae fuerint? 65 Friedrich Wilhelm von Sommersberg ( ), boroszlói polgármester, történész, a Sammlung Silesiacarum rerum scriptores (Leipzig, , Bde 3.) című gyűjteményes munka és a Nova litte raria kiadója. Neve Sommer vagy Sommer von Sommersberg alakban is előfordul. ADB XXX Utalás arra, hogy Sommersberg Dacia antiqua című munkájának tervét már bejelentette a Nova litterariában ( ). Ld. még az App. 4. számú levelet. 67 Köleséri a mai Cerneţi-cel (raion. Turnu Severin) azonosítja (Auraria, cap. I.. 29.). 68 Luigi Ferdinando arsigli a mai Turnu Severinbe helyezi (Danubius Pannonico-ysicus. Hagae, II ). 52

54 2 do. An rudera antiquae metallurgiae Romanae in montibus, et in quibus deprehendantur? 3 tio. An pons per Danubium unus tantum erectus sit; vel postquam Hadrianus pontem a Traiano erectum ob metum barbarorum septentrionalium deiecit, in eodem vel in alio loco reaedificatus iterum est? 4 to. Qualianam numismata et quorum imperatorum at plurimum hic reperiantur? An aurea plus, quam argentea; vel argentea plus quam aurea? 5 to. Daci quis populis; an cum Getis idem; vel distinctus; et quaenam lingua pristina Dacorum? 6 to. An totus et populus Dacicus deletus; vel, si non, ubinam reliquiae? 7 mo. Vallachi hodie totam Daciam antiquam Romanam inhabitantes an reliquiae Dacorum, vel distinctus olim populus, et cuius originis? 8 vo. An Romani, postquam tam ob potentes barbarorum incursiones, quam intestines tumultus Dacias teneri non posse viderent, dum omnes nationis Romanae cives in oesiam Trans-Danubianam revocarint, et ibi novam Daciam erexerint; tam numerosam coloniam, prouti sunt Vallachi, ab omni memoria in tota Dacia Romana habi tantes, ex hostibus, quos amplius debellare non sperabant, post se reliquisse dici possint? 9 no. An non Vallachi cum antiquis Dacis in unum corpus et unam nationem transiverunt? 10 mo. An Vallachiae series chronologica cum aliqua gestorum historia haberi possit? 11 mo. Lingua Vallachica, praeter Romanam, cuiusnam linguae maiorem habet mixturam? 12 mo Si Vallachi sunt originis Romanae, utrum a Flacco ysiae Trans-Danubianae praefecto, qui temporibus Augusti praefecturam tenuit, denominati? 13 mo. An Vallachi cum Italis, Gallis, Hispanis, Portugallis, et ex parte Anglis, 69 ob linguae aliqualem similitudinem, eiusdem originis populus dici possint? Linguae enim Romanae tantum in his sunt certa vestigia. Summa redundabit in me Vestrae xcellentiae gratia, si audaciae meae ignoscens, gratiosam de his informationem largiri non dedignabitur; quod uti spero, ita cum perpetua recognitione me esse ostendam xcellentiae Vestrae humillimum et addictissimum servum. Lelőhely: Keltezetlen, címzetlen és aláírás nélküli XVIII. századi egyszerű másolata: Zimmermann-gyűjtemény, Nr. XII.; Trausch-gyűjtemény (Netoliczka, i. m., I. 29, 42. nr AHG, IV. F1. Tf. 11. és nr. 603/12, 21. IV. F1. Tf. 21/II. p , ). Közölve: Jakó Zsigmond, Istoria poporului român şi istoriografia uropei Centrale din epoca luminilor. In honorem Paul Cernovodeanu. d. Violeta Barbu. Bucureşti, Írójának meghatározása Netoliczka id. helyei segítségével, keltezése pedig az App. 4. és a 22. levéllel való tartalmi egybevetés alapján történt. 69 Úgy látszik, hogy Sommersbergnek ez a megjegyzése is tovább érlelte Kölesériben a román és a walesi nyelv közötti hasonlóság ötletét, mely egy többnyelvű iatyánk-kiadás nyomán merülhetett fel benne. Vö. 75. és a 76. levéllel. 53

55 19. Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Szeben, december 2. Közli a marseille-i pestist tárgyaló munkájával kapcsolatos véleményét. rdélyi ásványok küldését ígéri. Kéri Compendium mathematicum című munkájának elküldését. Híreket közöl Schwantz és eyer nevű, Olténiában állomásozó közös ismerősükről. Olvasta a marseille-i pestisről szóló beszámolót: bár a franciák találékonyak és tehetségesek, nem értek el sokkal többet a pestis ellen, mint az erdélyiek. Szkeptikus a felhasznált gyógyszerekkel kapcsolatban is. Ha több ideje lenne, a dáciai pestisről szóló beszámolóját kiegészíthetné az azóta bekövetkezett két járvány tapasztalataival, de a közügyek lefoglalják. Amit Scheuchzer kér, azt majd legközelebb megírja, és alkalmasabb időben küld majd néhány erdélyi ásványt is. A Scheuchzer által kiadott könyvek jegyzékében látta, hogy megjelent a atematikai Compendium, mivel Bécsben nem kapható, kéri, Alvinczi útján küldje el neki (ő majd ki is fizeti). A Woodward-féle orvostant már korábban látta, és nagyon tetszett neki. Schwantz kapitány, aki jártas a matézisban, különösen az architektonikában, már második éve a havasalföldi Cis-Olténia földrajzi leírásával foglakozik: egy kötetbe gyűjti a vonatkozó térképeket és pontos kiadásban adja közre. Nemrégen megismerkedett egy svájcival, Hans Reinhardt eyerrel, Scheuchzer ismerősével, aki Schwantzcal nincs túl jóban. egpróbálta kibékíteni őket. Praenobilis ac Celeberrime Vir! 6-ta Septembris amicissime ad me datas recte accepi quo plus Tua lego et relego, industriam Tuam plus miror, nec credas me assentiri res in ore et manibus omnium est. Historiam, curam et considerationes in Pestem assiliensem 70 vidi, sed et ingenia licet acuta, licet inventiosa Gallorum, non secus ac nostra superare et naturam et remedia pestilentialis contagii. Quae in ipsa peste valent, palpabilia sunt, de internis specificis quis fidem faciet. Quantitas contagii irruentis et vires luctantis mensurae sunt et indices salutaris vel adversi eventus. Si tantillum mihi otii superesset, quae scripsi fere ad calamum de Peste Dacica, 71 ampliri, illustrari, deduci et locupletari possent ex variis observationibus binis post vicibus subsecuta pestis invasione collectis. Sed metuo, ne intentioni assequendae obstet occupatio publica. Quae desideras proxima vice communicabo, curabo etiam ut opportuniore occasione nonnulla minerarum Transilvanicarum transponi possint. 70 Célzás Scheuchzer Λοιμογραφία assiliensis (Tiguri, 1720.) című önálló munkájára, illetve ugyanezzel kapcsolatosan franciából fordított Beschreibung der provenzalischen Pest (Zürich, 1721.) és Von der marsillianischen Pest-Seuch (Zürich, 1721.) című kiadványaira. 71 A munka teljes címe: Scrutinium et cura pestis Dacicae (Cibinii, 1709.) 54

56 In cathalogo Librorum a Te editorum, video Compendium athematicum 72 exstare, quod cum Viennae haberi non possit, nisi Tibi nimis importunus essem, optarem mihi transponi medio domini Referendarii Alvinczi, erga fidelem pretii solutionem. Woodvardiana edicina 73 elegans est et tersa translata jam antea venerat ob oculos, et me plurimum delectat. Dominus Capitaneus Schwantz 74 Vir rarae activitatis et eruditionis in Re athematica, cumprimis Architectonica, nunc occupatur in Valachiae Cis-Alutanae 72 nchiridion athematicum (Tiguri, 1714.) című kiadványáról van szó, amit Köleséri 1723-ban rdélyben kiadott. Ld. ehhez az április 8-án írt Köleséri-levelet (25.). 73 Vö. az előző levéllel. 74 Friedrich Schwantz von Springfels mérnökkari kapitány a császári hadseregben. II. Rákóczi Ferenc támogatásával a jénai egyetemen tanult a híres rhard Weigel professzor ( ) keze alatt, aki a modern matematikai gondolkozás úttörője volt Jénában. ngel, i. m., IV/1. 43.; Othmar Feyl, Deutsche und europäische Bildungskräfte der Universität Jena von Weigel bis Wolff ( ). Wissenschaftliche Zeitschrift der Fr. Schiller-Universität Jena, Gesellschafts- und Sprachwissenschaftliche Reihe Kitűnő matematikus és építész, de a régészet iránt szintén érdeklődik (C. C. Giurescu, aterial pentru istoria Olteniei supt austriaci. Bucureşti, I. 115, 155.). zen az érdeklődésén alapul Kölesérivel való barátsága. A Cozia közelében általa felfedezett római útmaradványokkal bizonyította be a kockázattól félő felettesei előtt, hogy az Olt partján a Vöröstoronyi-szoroson keresztül érdemes utat építeni (Giurescu, i. m., I. 115, 155.; ngel, i. m., IV/2. 7.; Al. Vasilescu, Oltenia sub austriaci Bucureşti, ). A Kárpátok két oldala közötti közlekedés megjavítását célzó tervei kivitelezését telén az Olt hajózhatóvá tételével kezdte el (Giurescu, i. m., I , 106, 112, 114.). A következő tavasszal látott hozzá az útépítéshez, és három esztendei kemény munkával elkészítette az annak idején sokaktól csodált sziklába robbantott műutat, a Via Carolinát, mely a római idők óta biztosította az év minden szakában a tengelyen való zavartalan közlekedést Olténia és rdély között. (Vasilescu, i. m., 74. Giurescu, i. m., I., 173. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde VII. (1866), 294, 303.) nagy eseményt Köleséri által szövegezett márványtáblával örökítették meg, emléket állítva ezzel Schwantz kitartó fáradozásának és tehetségének (Vasilescu, i. m., 75. artin Felmer, Primae lineae Transylvaniae historiam referentes et illustrantes. Cibinii, ). A császár e nehéz technikai feladat megoldásáért Schwantzot nemességgel és a teljesítményére utaló Springfels előnévvel tüntette ki. Schwantz később is éveken át dolgozott Olténiában. Így neki köszönhető Olténia első feltérképezése (Giurescu, i. m., I. 115, 155.). térképét, melynek négy lapra rajzolt eredetijét a bécsi Kriegsarchiv őrzi, Johann Seivert 1780-ban közzétette Köleséri Aurariája új kiadásának mellékleteként. (Jacubenz, Die Cis- Alutanische Walachei unter kaiserlicher Verwaltung itteilungen des k. u. k. Kriegsarchivs, Wien, Bd. XII. 211.) A térképhez csatlakozó érdekes országleírást pedig (mely párhuzamosan készülhetett Şendo 11. sz. alatt felvett leírásával) udoxiu Hurmuzaki adta ki (Documente privitoare la istoria românilor. Bucureşti, IX/ Vö. Al. Vasilescu, Friedrich Schwanz Hauptmann, autorul unei descrieri despre Oltenia. Arhivele Olteniei IV/ ). A szöveg német nyelvű kéziratával összevetett román fordítását ld.: Călători străini vol. IX. Bucureşti, Olténiai munkásságáról különben maga Schwanz így számol be Köleséri bátorítására Scheuchzerhez január 22-én Câineniből keltezett levelében: stehe hier in Wallachej als Commendant von Strasburch, einer von mir angelegten Gräntz-Festung hart an den Alth-Flusz, zu der ich durch die Gebürge zwischen Siebenbürgen und Wallachej, den Alpen und Carpatisch gleich, einen Weg, den Keyszer Trajanus schon angehebet, aber von den ungeheuren Höhen erstaunet und abgelassen, von 12 Stunden lang durchgebrochen welchem ermangelt unseren Wallachisch Theil in Postirung [?] zunehmen. Nun aber mit Beschreibung einer appe darvon, juxta longitudinem et latitudinem, bescheftiget und von Hoff ernstlich beschleuniget bin, je ehe, je beszer damit zu enden. Hoffe auch diesen Zweg [!] nde September zuerreichen, nachdem aber darmit zubedienen, wenn solche Ihr. ajestät übergeben und die rlaubnusz habe solche stichen zulassen; sodann hoffe diesen Ruhm: dasz niemand dergleichen Carthen, sonderlich von dieser Provintz gesehen. (Scheuchzer-hagyaték, Zürich.) 55

57 Geographica descriptione, absolvitque opus cui altero jam anno insudat et nunc chartas in unum corpus colligit, dabitque accuratissimum. Ante aliquot dum haec scriberem dies, mittit mihi honoratissimas causa ipsius ad me datas, eyerus, 75 quem jam nunc credo concivem vestrum esse, et cum tantum talemque interpretem nactus sit faciam ut intelligat, Nomen Scheuchtzerianum quanti apud me pretii, quantique studii sit ut eidem gratis officiis placere queam. xprobrat quidem eyerus nonnulla a me in offensam ipsius forte dicta vel scripta esse Schwantzio cum quo inimicitias fovet: Sed fallitur, nec enim quid hominis esset tunc noram. Foret equidem conducibilius utrinque, si inutiles rixae, nunquam intercessissent, vel amicabiliter in tardum foret complanarentur. Fateor pro Schwantzio itidem peregrino me officia Amici praestitisse; sed sine iniuria eyeri; et si eyerus me audiret, non male sibi consuleret et dum bene ipsi cedet, reddat non mihi sed Scheuchtzero grates. Vale vir amantissime, Deus Tibi novum annum fortunet! Aestimatissimi Tui Nominis syncere deditissimus cultor, S[amuel] Köleseri m. p. Cibinii, die 2. Decembris Lelőhely: Saját kezű eredeti, kettéhajtott fél ív négy oldalán: Scheuchzer-hagyaték, Zentralbibliothek Zürich, s. H S Köleséri Sámuel Károlyi Sándorhoz Szeben, január 16. Köszöni a tervezett történelmi munkájához ígért lengyel forrásmunkát. éltóságos Groff Ur Generalis! 20. xcellentiad 20 és 27 Decembris Oltzwarol költ uri leveleit vettem nagy becsülettel és kötelességgel; hozzám valo gratiosa propensioját nem ujj, hanem régi kötelességemnek ezen ujj esztendőben több és kedvessebb szolgálatokban való meg mutathatásával demerealni tartom kiváltképpen való szerencsémnek lenni. 75 Hans Reinhardt eyer kalandorszellemű zürichi kereskedő, az Olténiában állomásozó császári hadsereg gazdasági tisztje. iután Bécsben katolizált, az özvegy császárnő gyóntatója segítségével kineveztette magát Schwanz mellé pénztárosnak. bben a minőségében is hűtlenül sáfárkodott, áskálódott Schwanz ellen, és már a törökökhöz készült átszökni, amikor üzelmeit leleplezték, és őt magát letartóztatták. (Vö. Schwanz és Scheuchzer levélváltásait a zürichi Scheuchzer-hagyatékban.) 56

58 Itt Szebenben pro 19-na Februarii ország gyűlése leszen, in ajo pedig octavalis terminus; ehez képest tudhat xcellentiad de restantibus negotiis dispositiot praevie tenni. inthogy a mint xcellentiad irni méltóztatik ujjobban ad Religiosam illam Commissionem 76 Posonban kelletik mennie, mellynek adgya Isten ollyan végét, ut pro maiestate, religioni Principis summus constet honor, tolleratis autem pro tranquillitate publica sua securitas. Bánom ugyan hogy xcellentiadnak az én literaria curiositasom némelly lengyel authorok hozatása iránt alkalmatlan bajt szerzett, mellyet alig praesagialtam; mindazonáltal Rasinskii 77 Historiam Poloniae et [agni] D[ucatus] Litv[aniae] ha meg hozták, örömmel értem. Vagyon kezem alatt való munkám, mellyet ha elkészithetnék a sok foglalatosság között, talám lenne mind ennek a hazának mit köszönni, mind idegeneknek ollyat látni, a mineműt még nem láttak. rre ugyan a szomszéd országok dolgainak tudása is igen szükséges, a magunkét pedig akar melly Novellakbol író authornál jobban tudom. Offertum Ortelii 78 alázatosan meg szolgálom. Bethlen Farkas Historiaját pedig leg első alkalmatossággal xcellentiadnak az én Aurariammal edgyütt, hogy éltóságos Cancellarius és más úri rendeknek tanquam patriota kedveskedni xcellentiad kimenetelével lehessen, elküldöm. Isten oltalmában xcellentiadat ajálván, maradok xcellentiad alázatos szolgája. Szeben, die 16 Januarii Kölesery Samuel Lelőhely: Saját kezű eredeti, kettéhajtott fél ív két oldalán: Károlyi család levéltára. issiles. Nr Köleséri 1713-ban, Károlyi Sándorné gyógykezelése révén került kapcsolatba a kuruc háború utáni évtizedek e tekintélyes államférfiával. (Takáts Sándor, Szalai Barkóczy Krisztina, Bp., ) Levelezésre azonban közöttük csak 1717-től kezdve került sor, amikor is Károlyi a gubernium támogatását kérte az általa a szatmári békekötéskor (1711) az erdélyi rendeknek kölcsönzött összeg visszafizettetéséhez. Köleséri legmesszebbmenően szol- 76 Az évi magyarországi országgyűlés által a szükséges reformok előkészítése végett kiküldött rendi bizottságról van szó. (Gróf Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. agyar történelmi emlékek IV V. Pest, I ) 77 Bizonyára Gabryel Rzączyński ( 1737) jezsuita Historia naturalis curiosa regni Poloniae et magni ducatus Lituaniae annexarumque provinciarum in tractatus XX. divisa (Sandomiriae, 1721.) című munkájára lehetett szüksége Kölesérinek tervezett országleírásához. (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 156.) 78 Hihetőleg Hieronimus (Oertl) Ortelius ( ) augsburgi származású historikusnak a török harcokkal kapcsolatos egykorú újságanyagot feldolgozó, gazdagon illusztrált Chronologie oder historische Beschreibung aller Kriegs-mpörungen, Belagerungen und Schlacten so in Hungarn und Siebenbürgen mit den Türckern von 1395 geschehen (1616) című művéről van szó, melyet artin eyer 1665-ig tovább folytatott (Ortelius redivivus et continuatus, Frankfurt/. 1665). Lehetséges azonban, hogy Abraham Ortelius ( ) valamelyik kartográfiai munkáját igyekezett megszerezni. zekből ugyanis több szerepel Köleséri könyvtárának jegyzékében (K. S. könyvhagyatéka, 178, 180.). Életrajzaik: ADB XXIV ; Jöcher, i. m., III

59 gálatára állott az udvarnál befolyásos nagyúrnak, talán abban a reményben is, hogy ezt az ismeretséget hivatali és társadalmi emelkedésére irányuló terveiben jól felhasználhatja. Bizonyára saját rangemelésének lehetőségeit igyekezett kitapogatni, amikor azt kérte Károlyitól, hogy méltóztassék gratiose informáltatni, hogy ha agyarországi embernek, non obstante habitatione et functione in Transilvania, Diplomaja pro Baronatu a agyarországi Cancellarian expedialtathatik-e, etiam non Catholico. (Károlyi család levéltára. issiles, július 7.) 79 Sokáig hivatalos hangú levelezésükben 1721-től kezdve tűnnek fel az irodalmi és tudományos témák, a magát Kolozsváron Kölesérivel gyógykezeltető Károlyiné közvetítésével (Takáts, i. m., ). Levelezésüknek ebben az új szakaszában vált aztán Károlyi Sándor Köleséri tudományos hírnevének egyik legfőbb terjesztőjévé a magyarországi arisztokrácia körében. Az első mozzanatot ebben a tekintetben az jelentette, hogy az élénk szellemi érdeklődésű Károlyinéval folytatott beszélgetései nyomán és az ő biztatására Köleséri az Auraria című munkáját május 15-én elküldte Károlyi Sándornak, a következő sorok kíséretében: Unalmas occupatioi között xcellentiadnak pro aliquali diversione küldöm alázatossan egy itt kibocsátott munkámat pro gloria Principis et Gentis nostrae; következnek, ha Isten éltet mások is, mellyeket is az ő idejében xcellentiadnak recommendalni el nem mulasztom (Károlyi család levéltára issiles). könyvet Károlyi megmutatta gr. Koháry István 80 országbírónak, akinek szintén megnyerte tetszését (uo. Köleséri Sámuel Károlyi Sándornak, Kolozsvár, június 5.). ttől kezdve Köleséri más tudománypártoló előkelőségekhez is Károlyi útján juttatta el munkáit. Így például szintén az Aurariát gr. rdődy Gábor 81 egri püspökhöz és a magyarországi kancellárhoz 82 (uo. Köleséri Sámuel Károlyi Sándornak, Szeben, február 26.) július 26-án maga mulatságára néhai éltóságos Generalis Virmond 83 halála alkalmatosságával maga életében kívánt és irt munkáját küldi el Károlyinak (uo.) január 8-án pedig azt jelzi Károlyinak, hogy korán elhunyt vejének, gróf Haller Gábor- 79 Károlyi válasza ekkor még nem lehetett biztató. Így Köleséri a bécsi udvarban befolyásos, többnyire katolikus személyekkel (sterházy Imre kancellár, Koháry István országbíró, rdődy Gábor egri püspök, az erdélyi katonai főparancsnokok) való kapcsolatainak tervszerű kiépítése után, egy évtized múlva folyamadott báróságért. Kérvényét melyben 36 esztendei közszolgálatára, az erdélyi bányaügy újjászervezése és a Pragmatica Sanctio erdélyi elfogadtatása körüli érdemeire, valamint irodalmi-tudományos tevékenységére hivatkozva kérte a rangemelést december 29-én referálták a császárnak (OL, rdélyi udvari kancellária lt. 226/1729.). Kérését bizonyára azért utasították el, mert nem volt hajlandó katolizálni, mint az ugyanakkor bárósított Pongrácz György kancelláriai tanácsos. 80 Koháry István, a török elleni harcokban kitűnt hadvezér és költő ( ), a katolikus iskolázás és a tudományok bőkezű pártolója a bécsi udvarban befolyásos személyiség volt. Köleséri ezért is igyekezett a kedvében járni. 81 Irodalmi érdeklődésű főpap ( ), Koháryhoz hasonlóan Károlyi rokoni-baráti köréhez tartozott. 82 Illésházy iklós gróf ( ), írói hajlamú aulikus főúr viselte a magyar kancellárságot. 83 Damian Hugo von Virmondt gróf tábornokot, aki korábban konstantinápolyi császári követ volt, június 14-én nevezték ki rdély és Olténia katonai főparancsnokává. Itt Köleséri volt az orvosa április 20-án halt meg. (Vasilescu, i. m., 118, 128.). Köleséri itt említett munkájának címe: Proteus febrilis novissima Virmondtiana affligens. Cibinii,

60 nak 84 írt volt egy nevezetes Poeta e Societate Jesu valami legiakat 85 még életében, mellyeket annectaltatván másokhoz ugyan azon ember nekem igen kedves legiaihoz, ki nyomtattattam; ezen okon xcellentiadnak is, a mint ki jöttek, alázatosan praesentalni merészlem. (Uo.) Károlyi Sándor és befolyásos ismeretségi köre bizalmának megnyerését illetően azonban, e figyelmességek mellett, főként Károlyinénak köszönhetett sokat Köleséri. Őt ugyanis szellemes modorával, műveltségével és ügyes kezelésével nemcsak teljesen meghódította, hanem tudományos terveinek lelkes támogatójává avatta. Amikor Károlyiné meghallotta Köleséritől, hogy egy nagyobb történelmi munkán dolgozik, melyre az udvartól is megbízást kapott, a Lengyelországból szükséges könyvek megszerzésével sietett segítségére. (Takáts, i. m., ) Az itt közölt levélben szereplő könyvekről Köleséri augusztus 2-án tesz először említést, majd pedig február 26-án jelzi, hogy a három könyvet, be jövén az Ur Haller Gábor Uram ide Szebenbe, meg adta, én is háládatossággal elvettem, és xcelletiadnak érettem tett mind fáratságát, mind költségét alázatosan meg szolgálom. Az ígért Bethlen Farkas csonka historiáját 86 leg első alkalmatossággal reménlem ki küldhetem. Ha az enyim is elkészülhet, merek vele udvarolni xcellentiadnak. (Uo.) Bél átyás Köleséri Sámuelhez Pozsony, január A dáciai régiségekről tervezett munkája befejezésére biztatja. Ha erre elegendő idővel nem rendelkezne, kéri, hogy anyaggyűjtését engedje át a Notitia harmadik köteteként való közlésre. A magyar rovásírás kutatásáról és a Nicolae avrocordat havasalföldi vajda részére keresett könyvek ára felől tájékoztatja. lnézését kéri, hogy mostanáig nem tudott válaszolni a levelére otthoni gondjai és közfeladatai akadályozták ebben. Gratulál a dák régiségekről (Dacia antiqua) szóló könyvéhez, amelyet nem ismer, de nagyon vár, bár tudja, milyen elfoglalt. Ha nem lenne ideje a befejezésére, küldje el azt, ami kész belőle, a jegyzetekkel együtt neki, és ő majd kiadja. Írja meg, mit szól ehhez az ajánlathoz. Bizonyára tudja már Teleki ihály gróftól, hogy mit kellett a császárnál hallgatnia a műve miatt. De most már hamarosan befejezi. Négy könyvből áll majd a mű, az első a szkíta, a máso- 84 Haller Gábor gróf (cc ) a szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc seregében harcolt, majd az erdélyi tábla ülnöke ben vette feleségül Károlyi Sándor Klára nevű leányát. A tudományok iránti érdeklődése, átlagon felüli műveltsége és könyvgyűjtő szenvedélye hozta közelebbi kapcsolatba Kölesérivel. (Berkeszi István, A gróf Haller fiúk iskoláztatása. Századok, ; Éble Gábor, Károlyi Ferenc gróf és kora, Bp., ) 85 Gyalogi János ( ) Theophili Romano-Catholici Hungari in Psalmos elegiae XII. Tyrnaviae, című, Kölesérinek dedikált kötetre céloz, melynek lapján olvashatók a Hallerhez írt latin versek. Gyalogi verseskötetét Kölesérinek ajánlotta, ld. a 65. levelet. 86 Bethlen Farkas ( ) krónikáját testvére, B. lek szándékozott kinyomtatni a keresdi várban ebből a célból létesített nyomdájában. Thököly évi támadásáig azonban a könyv lapja készült el. inthogy a nyomda és a kinyomtatott ívek jórésze elpusztult, e könyv már a 18. század elején is ritkaságnak számított. (Lukinich Imre, A bethleni gróf Bethlen család története, Bp., ) 59

61 dik a hun, a harmadik az avar, a negyedik pedig a magyar régiségekről szól. z utóbbi hat részből áll majd: történeti, földrajzi, politikai, fizikai, diplomatikai és genealógiai-heraldikai részekből. hhez fűzné hozzá a Köleséri-féle Dáciáról szóló anyagot, amivel biztos Kölesérinek is dicsőséget szerezne. A Szkítiában talált feliratok ügyében már sokan kutatnak, de Köleséri is biztosan ismeri a szöveget, hiszen kiadták. Sommersberg is szeretné, ha Dacia antiquáját kiadnák. Hamarosan megkapja a Corpus Byzantinum 32 kötetét, amelyet egy mecénása vásárolt számára 600 forintért. nnek anyagával is kiegészíti majd művét. Ha avrocordat, Havasalföld hercege szeretne egy ottomán éremtant, itt éppen kapható, mégpedig jól jegyzetelve. Kéri, hogy Köleséri válaszoljon javaslatára. Illustri 87 Viro Samueli Köleséri de Keresér S. P. D. atthias Bel. Dolet mihi, quod ab excusatione debeam exordiri epistolam, quam a gratiarum actione debueram. Nimirum, accepi tuas et eas quidem geminas, ea mente, quam facile existimabis apud hominem virtutis atque doctrinae ingenuum aestimatorem: nequivi tamen respondere hucusque, nunc calamitate domestica, nunc iterum publici muneris rationibus impeditus. Peto igitur abs te, velis pro tua singulari comitate, hanc meam moram sicuti habere excusatam, ita penitus tibi de me persuadere, non commissurum in posterum, ut ad Tuas non illico respondeam. Tibi ne vero an orbi erudito gratuler potius, quod Daciam Vestram is illustratum, nescio. Ad te certe magnus inde laudis cumulus redibit, orbi autem nemo satisfacere potest exquisitius, quam tu, antiquitatum Dacicarum sicuti gnarissiumus, ita scrutator curatissimus. Facile autem credo, angustiora esse otii, quod tibi a publicarum rerum procuratione superest, tempora, quam ut elaborandi operi, uno operatu tenere intentus esse possis. Interim, per ego te usas communes, perque orbis litterati decus oro atque obtestor, ne adfectum opus prorsus e manibus Tibi excuti patiaris; saltem, si ei ornando et perpoliendo haud suffeceris, meo illud operi coniunctum velis. Parce Illustris Domine! immodica forte petenti; dicam planius, quid velim. Si inquam tempus te, quippe arduis rebus districtum, defecerit, ne consummare possis opus preclarum, fac collectanea tua et apparatum universum mecum communices, ut tertium operis mei tomum queat constituere. Universum illud, quod ad honestum institutum tuum cumulasti, quodque ad opus meum consummatius reddendum, contuleris, immortali tuae laudi sacro sanctum dedicabo faciamque, ut tametsi praeconio meo longe sis maiori, intelligat tamen cana posteritas, quantus elegantioris litteraturae mysta iuxta et patronus fuerit Köleserius. De hac ergo honestissima petitione mea quid sentias, pro tua humanitate, fac me quam primum certiorem et nisi tibi grave sit, fac, Illustris Domine, avari quidem, sed ingenui tamen voti compotem. Ceteroquin, quae operis mei caussa apud Augustum Caesarem delatus pati habuerim necessum, credo Illustrissimus Comes Teleky te docuit. 88 Iam res in vado 87 Fenn, a levél jobb felső szélén Köleséri kezével: Allatae die 29 Jan Célzás arra, hogy Bélt ellenségei azzal vádolták be, miszerint a Notitiához végzett vidéki tudományos anyaggyűjtése külföldi hatalmak érdekeit szolgálja. A tudóst azonban Pálffy iklós nádor védel- 60

62 est et urgeor a primoribus aulae, quibus se probavit propositum meum, ut pergam in consummandis operis. o fine hoc adhuc anno Prodromus 89 operis universi, charta augusta, regalem vocant, prodibit. Absolvetur is duobus tomis, puta Antiquae et Novae Hungariae. Ille libris constabit IV, quorum I. Scythicus, II. Hunniacus, III. Avaricus, IV. Hungaricus audiet. Hic libris VI absolvendus, quorum I. Historicus, II. Geographicus, III. Politicus, IV. Physicus, V. Diplomaticus, VI. denique Genealogico- Heraldicus inscribetur, quo quidem ordine si vestra Dacia disposita accederet, ne illud ad immortalem nominis tui famam, aeternis inscribendam fastis, pertineret. Ad litteras in antiqua Scythia 90 repertas, quod attinet, iam multa de iis moliri accipio eruditos: non committam, ut abs te ignorentur, cum publicam adspexeriat [?] lucem. Cl[arissimus] Sommerus urget Daciam suam antiquam 91 brevi luci exponendam publicae. Si bene, nobis proderit, sin minus, meliora dabimus. Corpus Byzantinum 92 XXXII tomis constans atque pretio fl. 600 a non nemine in meos usus emptum in dies exspecto. Perreptabo illud, ut illustrior evadat Hungaria. Heus, Domine Illustris, si Princeps Valachiae 93 Otto ma nicum numarium exquisitum habere volet, heic [!] venale prostat, magno instructum apparatu. Sed finio procacem epistolam, T que etiam atque etiam rogito, ut quomodo eam acceperis, me quam primum doceas. Vale Posonii, d. 22. Januarii. Lelőhelye: redetije kettéhajtott fél ív négy oldalán a Wesselényi család zsibói levéltárában, a missilisek között. Közölve: Jakó Zsigmond, Istoria poporului român şi istoriografia uropei Centrale din epoca luminilor. In honorem Paul Cernovodeanu. d. Violeta Barbu. Bucureşti, Köleséri itt említett és egyelőre ismeretlen két levelében bizonyára lehetett valamelyes utalás az együttműködésre. Bél Notitiájának tervezetében (Hungariae antiquae et novae prodromus. Norimbergae, ) határozottan azt állítja, hogy Köleséri Dacia antiqua című munkájának átengedését megígérte. A boroszlói természettudósok baráti köréhez tartozó Johann Christian Kundmann nyomán Weszprémi is úgy tudta (Succinta medicorum mébe vette, és nagy munkájához megszerezte a bécsi udvar támogatását. Vö. Haan Lajos, Bél átyás. (Értekezések a történeti tudományok köréből, VIII/8.), Bp., Pontos címe: Hungariae antiquae et novae prodromus. Norimbergae, Bélt már 1713 óta foglalkoztatta a magyar rovásírás problémája. Tanulmányainak eredményeit De vetere literatura Hunno-Scythica exercitatio (Lipsiae, 1718.) című munkájában tette közzé. Éppen Prodromusából tudjuk, hogy a tanulmánya nyomán támadt nemzetközi érdeklődés kielégítésére Notitiája függelékeként külön tanulmányban kívánt ezzel a kérdéssel újból foglalkozni (Haan, i. m., 38.; Sebestyén Gyula, A magyar rovásírás hiteles emlékei. Bp., ). 91 Friedrich Wilhelm Sommersbergről van szó, az ő készülő munkájára gondol, ld. az App. 4. és a 18. levelet. 92 A bizánci történetírók első rendszeres gyűjteményének, az 1645-ben megindított ún. párizsi Corpusnak a megszerzéséről van szó. Vö. Georg Ostrogorsky, Geschichte des byzantinischen Staates (Byzantinisches Handbuch im Rahmen des Handbuchs der Altertumswissenschaft I. Teil, II. Bd.) ünchen, Nicolae avrocordat havasalföldi vajdának könyvtára gyarapításában Köleséri közvetítésével Bél is segítségére volt. 61

63 Hungariae et Transsilvaniae biographia agyarország és rdély orvosainak rövid életrajza. Bp., ), hogy Köleséri e munkája kéziratát előbb Sommersbergnek küldte el, és az ettől került Bélhez. Az általunk most közzétett levelek nem teszik valószínűvé, hogy Köleséri határozott ígéretet tett volna munkájának, a Notitia egyik köteteként való kiadására. Bél azonban még évek múlva is igyekezett közbenjárók útján rávenni Kölesérit 94 anyagának átengedésére (ld. a Lázár János október 5-én írt levele [100.] függelékeként közölt Bél-levelet). redetileg ugyanis Notitiájában rdéllyel szintén foglalkozni kívánt, amint ezt Teleki ihályhoz Kővár hosszúfaluba küldött egyidejű levele is bizonyítja. levélnek nyilvánvalóan csak egyik célja volt a Teleki család által neveltetett Köleséri befolyásoltatása. Bél sorai azt is elárulják, hogy adatgyűjtését szerette volna rdélyre vonatkozóan szintén kiépíteni. Illustrissime Comes, Domine Gratiosissime! Pudet me tam diu siluisse, sed coegit tamen necessitas. Accedit praestolatum me fuisse ablegatum Inclyti districtus Kövariensis, qui tamen, utut hic fuisse perhibeatur, me, forte quia Graecus erat, non salutavit. Ago vero iterum iterumque Illustrissimae Dignitati Vestrae gratias, quas possum maximas, quod propensi in me animi documenta pergat edere. Si quid enim est, litteralia profecto sunt documenta, quae me summopere delectarent, quaeque Illustrissima D[ominatio] Vestra liberali manu se mecum communicatura promisit. Historiam igitur Ferdinandi I et Johannis I, Isabellae et Johannis Sigismundi filii, Stephani Botskay et Rudolphi Imperatoris, Gabrielis Bathori et Imperatoris eiusdem, Gabrielis Bethlen et Ferdinandi II. et reliqua si Illustrissima D[ominatio] V[estra] mecum dignaretur communicare, inter immortalia de meo opere merita id quidem referrerem, maxime quod illorum temporum Historiae vehementer sunt foedatae a scriptoribus adfectibus abreptis. Quantum ad Ammanuensem adtinet. Latinae et Germanicae linguae gnarum, omnem hactenus movi lapidem, sed difficulte se resolvunt istius modi iuvenes, ut advocatos, quorum se lateri semel applicuerunt, deserant. Non tamen despero, quia proxime de aliquo possim prospicere; in primis si Illustrissima D[ominatio] V[est]ra significare mihi dignaretur, quid ei solvere voluerit et quae sint futurae muneris sui partes. Librorum specificatorum pretia brevi me obtenturum spero, quae transmittere haud intermittam. Sed Rutkay Hist[oriam] Croatiae haberi nequit. e interim extraneorum virorum Doctorum nonnemo, qui familiarum Silesiae descriptiones Genealogicas edit, enixissime rogavit, ut de familiae Bathorianae Genealogia sibi providerem; quippe quum et ea possiderit aliquando ducatum Oppelensem in Silesia. Humillime igitur peto Illustrissimam D[ominationem] V[est]ram, ut dignaretur eam mihi exmittere, quo desiderio viri illius honesto queam satisfacere. Perillustris Dominus Kölesery iam iteratis vicibus ad me scripsit, cui hodierna die respondeo, rogoque eum, ut collectanea sua, quae de Dacia habet, ad meum opus transferre dignetur. Qua in resi Illustrissima Dignitas V[est]ra meas preces sua cohortatione voluerit comitari, tam mihi accideret gratum quam quod gratissimum. His me Illustrissimae D[ominationis] V[est]rae commendans, maneo eiusdem Illustrissimae D[ominationis] V[est]rae Domini mihi Gratiosissimi observatissimus atthias Bel mp. Posonii d. 22. Jan. 94 Személyes találkozásuk dokumentuma Bél album amicorumában található Köleséri-bejegyzés Bécsben november 28-án. Vö. Szelestei N. László, Bél átyás kéziratos hagyatékának katalógusa. Bp., Nr. 694/4. Bél átyás albumának Köleséri-bejegyzésére ld.: Inscriptiones Alborum Amicorum, Rekord: ( 62

64 Kívül: onsieur onsieur ichael le Comte de Szék, mon grand Signeur, present à Hoszszufalua p. Cassau, Nagybánya. Lelőhelye: Saját kezű eredeti, kettéhajtott fél ív négy oldalán: Wesselényi család zsibói levéltára, issiles. Friedrich Wilhelm Sommersberg Köleséri Sámuelhez Boroszló, 1722 elején 22. Felhívja, hogy közösen írják meg Dácia ókori történetét. Híreket közöl Dimitrie Cantemir és saját maga készülő munkáiról. Köszöni előző év végi baráti levelét és biztatását. lnézését kéri, hogy ismét kéréssel fordul hozzá. Tudja, hogy milyen kiváló anyagot tartalmaz a Romano-, Hunno- és Augusto-Dacia, és hogy Kölesérinél senki ezt jobban meg nem csinálhatta volna. Ő maga csupán az itt-ott elszórt adatokat szerette volna összegyűjteni, s ahogy azt már korábban részletesebben is elmondta, érmek és szövegek alapján ezekkel kívánta kiegészíteni saját Dáciáját, amely a kezdetektől beszéli el a dák nép történetét. Pontosan megegyező tehát kettejük célja, vagyis helyesebb lenne egyesíteni erőiket és egyetlen közös művet alkotni. Kéri, hogy Köleséri fontolja meg ajánlatát. Közös művüket két folio kötetben nyomathatnák ki, és a Dacicarum Antiquitatum Thesaurus (Dák régiségek kincsestára) címet adhatnák neki. Az első kötet Kölesérié lehetne, a másik az ő anyagát tartalmazná. A holland kiadóval is beszélne, aki, mihelyt ők megállapodnának, előfizetőket gyűjtene és pénzt szerezne a kiadáshoz. ajd küldi az illető levelét is. gy párizsi barátját pedig megkérné, hogy a Journal des Savants-ban írjon recenziót a könyvről. ás lapokban is reklámozná a kiadványt. Nagyon reméli, hogy Köleséri tetszését elnyeri ez a terv. Év elején Dimitrie Cantemir, száműzött moldvai fejedelem írt barátjának, Bressler boroszlói szenátornak arról, hogy saját művét még nem fejezte be. Köszönetet mond, hogy Opitz Sarmatiájából egy kivonatot küldött neki. Tevékenységéről is röviden beszámol. hónap végén megjelenik a Vannianum regnum, kiegészítve a Boroszló történetére vonatkozó anyagokkal, illetve Stenus Bregensis keresztes lovagrendi krónikaíró sziléziai krónikájával, amely először jelenik meg nyomtatásban. Anyagot kér Köleséritől egy római történeti témával kapcsolatban is. P. P. Delicias meas, jure voco, litteras amicissimas sub finem anni praeterlapsi ad me scriptas, quibus de prolixa voluntate meritis meis sane maiori, quaerentem certiorem reddis, currenti calcaria addis et circulum, quem coepi, absolvendum esse suades. Gratulor mihi de tua gratia collecta, beatumque mihi diem esse affirmo, quo primum Tibi innotescere licuit. Habet haec amicitia, ut longo locorum intervallo disiunctos optimo foedere misceat; neque difficile est praefixum negotii cuiusdam scopum obtinere, si semel haec animos intraverit et in una eademque vota conjunxerit. Dabis enim veniam, xcellentissime Köleséri, ut plus abs Te petiturus, oblata tua fide utar, inque Dacia antiqua restituenda occupatus, sententiam meam curatius 63

65 edam, quam hactenus Te latere debere nascentis amicitiae suasit verecundia. Nunc ea opus haud amplius esse credam, cum litteris tuis satis explicatum fuisse arbitror, neque lemma displicuisse, quod de volumine meo transmiseram. Atque ut ea, quae volvo et revolvo, cognoscas, cum serena fronte confidam, ipse, Illustris Domine, uti cognovi, monumenta egregia collegisti, quae Romano-Hunno et Augusto-Daciam conficient, idque Te melius efficere quisquam haud valet in regione ipsa constituto, affluentique omnium rerum apparatu instructo. ihi ea colligere animus fuit, quae hactenus quasi dispersa hinc et inde latebant, sua tamen se vetustate commendant, et Daciae antiquae res illustrare possunt, quibus meam Daciam (qua fata provinciae a prima gentis origine optimorum auctorum et nummorum fide exposui) immo tabulam geographicam, ea, qua fieri potest, industria confectam addere libet, ut nuper curatius disserui. Itaque ad unum scopum Daciae illustrandae tendimus, neque quis quid alteri praeripere poterit, dum monumenta ipsa abs Te, a me vero collectionem antiquitatum Dacicarum exspectent rerum illarum cupidi. Interim mecum reputabam, satiusne sit vires conjungere et uno potius, quam diviso conatu provinciae egregiae nomen restituere; cuius sententiae meae plures causae quae sint, ipse, Humanissime Köleséri, perspicuas, cum de communi emolumento promovendo agi cogitabis. Si arridet consilium en qua forte methodo satis votis nostris faciendum. Opus nostrum II volumina in folio contineat, cui titulum: Dacicarum Antiquitatum Thesaurum dabimus. Primum volumen tuo labori et numerosae nominis tui gloriae sacrum sit. Alterum mea qualiacunque collecta et colligenda sistat. De bibliopola Batavo statim ero sollicitus, qui more subscriptionis nostrae tempestate recepto nomina nobis et sumptui omnia sufficientia colligat, eiusque litteras in originali, quamprimum inter nos constat, transmittam. Amico Parisiensi injungam, quod Annalibus ruditorum, quos Journal des Szavans [!] vocant, 95 amica recensione opus inserat. Auctorum Litterarum Novorum 96 amicum amicissimum certiorem huius negotii reddam, ut denuo illis, qui vel nummorum, vel observationum copiam facere velint, moneat terminum praefixum esse anni sequentis nundinas Lipsienses autumnales. Si epistolam dedicatoriam addere libet, ea Augusto nostro sacra esto. Sed in his omnibus, quid corrigere aut addere velis proxime tuo indicabis, qui de Te bene mereri, nisi cum vita desinet, vel si haud arridet sententia, meam tamen integritatem aequi bonique consules, precor, qua peccare, quam mea, quae volvo, diutius te latere malui. Anno inchoante Demetrius Cantemirius oldaviae Princeps exul 97 ad amicum 95 Helyesen: Journal des Savants. urópa első tudományos folyóirata, melyet 1665-ben alapították a tudományos eredmények ismertetésére. Hetenként jelent meg Párizsban. Vö. Lexikon des gesamten Buchwesens. Leipzig, II Hihetőleg a lipcsei Nova litteraria vagy Neue Zeitungen von gelehrten Sachen című folyóiratra gondol. 97 Dimitrie Cantemir ( ) oldva fejedelmének fia, aki tizenöt éves korától 1710-ig túszként, majd oldvában uralkodó bátyja képviselőjeként Konstantinápolyban élt. A XVIII. század elejé- 64

66 mihi Bresslerum reipublicae nostrae Vratislaviensis senatorem 98 litteras dedit, quibus, ut ipse legi, confitetur Daciam suam opus adhuc inperfectum 99 plus otii, quam fruatur, poscere; et grates agit, quod idem sibi summaria capitum ex libris Sarmaticarum Opitii 100 transmiserit. Affectat iam Princeps hic dignitatem principis S[acri] R[omani] I[mperii] cum vero id Russorum imperatorem aegre laturum praesentiat, per modum insertionis, uti vocant, quasi iam Leopoldus [agnus?] concesserit, eam a Carolo nostro impetrare mavult. Vannianum Regnum mense hoc absoluto, prelo exibit, inde tuum sit, addita lemmata historica ad ducatum et urbem Vratislaviensem pertinentia et chronicon Silesiae Steni Bregensis, Cruciferorum Ordinis sacerdotis, nunc primum ex manuscripto editum. 101 De XXX tyrannis, qui Gallieno 102 rerum potiunte, imperium omne dilacerabant, si quaedam mecum conferre volueris, in sinu gaudebo. Nuper Flavium. Claudium nek legjelentősebb román írója és tudósa, több keleti nyelv mellett az európai nyelveket is ismerte ben oldva trónjára került, de az orosz cárral való szövetsége és a törököktől elszenvedett veresége miatt a következő évtől emigrációba kényszerült. Harkovban, oszkvában, Szentpéterváron élt. Jelentős tudományos és tudományszervező munkássága Oroszországban bontakozott ki. A berlini és a pétervári akadémia tagja, ez utóbbi szervezője, elnöke. Életrajzát, műveit röviden ld.: Dicţionarul literaturii române de la origini pînâ la Bucureşti, I Ferdinand Ludwig von Bressler und Aschenburg ( ) boroszlói császári tanácsos, történész, Budde tanítványa és történelmi lexikonának munkatársa. Főként a genealógiát művelte. Szilézia történetének forrásait szándékozott kiadni. Lehetséges, hogy Sommersberg tőle örökölte Szilézia történetére vonatkozó anyagának egy részét. Életrajza: Jöcher, i. m., I Dimitrie Cantemir, Dacia vetus et nova című, ma ismeretlen művéről van szó. nnek kéziratát 1726-ban Cantemir fiánál, Antiochnál a geográfus Delisle Péterváron még tanulmányozta. (P. P. Panaitescu, Dimitrie Cantemir. Viaţa şi opere. Bucureşti, ) Ugyanekkor ihail Şendo kezében is járhatott ez a kézirat. Vö. ihail Şendo Köleséri Sámuelnek szeptember 25-én írt levelét (107.). (J. Zs.) A román történetírásban Panaitescu és Jakó véleményével (A 18. század eleji román művelődés és a korai német felvilágosodás kapcsolatai Köleséri Sámuel levelezésének tükrében, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények ill. uő., Beiträge zu den Beziehungen des rumänischen kulturellen Lebens mit der deutschen Frühaufklärung. Revue Roumaine d'histoire ) ellentétben az a nézet az elterjedtebb, hogy Dacia vetus et nova, De Dacia vagy Dacia címek alatt voltaképpen Cantemirnek a Hronicul vechimei a romano-moldo-vlahilor című, félben maradt, román nyelvű munkája értendő, ld. pl. Dimitrie Cantemir, Descrierea oldovei. Traducere după originalul latin de Gh. Guţu. Introducere de aria Holban. București, ; Stefan Lemny, Cantemireştii. Aventura europeană a unei familii princiare din secolul al XVIII-lea. Bucureşti, , 118. zzel szemben Alexandrescu új forrásokat is bevonva azon az állásponton van, hogy a Dacia vetus et nova Cantemirnek a térségre vonatkozó, még nem kész írásai összességét jelenti, amelyeknek összerendezését a berlini akadémia kérte tőle, és amely munkát aztán Şendónak kellett volna befejeznie. Vlad Alexandrescu, Autour de la carte de la oldavie par Démétre Cantemir. Revue des Études Sud-st uropéennes, Bucarest, XLIX (2011) 1 4, , itt: (F. Zs.) 100 artin Opitznak ( ) a lengyel király udvari történetírójaként között készített és a kelet-európai történet szempontjából hasznos munkája. Címe: Variarum lectionum liber, in quo praecipue Sarmatica (1637). 101 Pontos címe: Regnum Vannianum, antiquam Silesiam complectens, cum lemmatibus historicis de ducatu et urbe Vratislaviae. Accessit Steni Bregensis descriptio Silesiae, imprimis Vratislaviae. Vratislaviae, Publius Licinius Gallienus római császár (i. sz ) ellen a lázongó légiók harminc ellencsászárt kiáltottak ki. 65

67 Aug[ustum] 103 reperire licuit, de quo apud Trebellium Pollionem 104 aliosque historicos altum silentium. Sed pluribus detinere Te nolo. Hinc divinis excubiis commendatum valere jubeo, ut faveas, precor Illustris ac xcellentissimi Tui Nominis obsequissimo cultori. Lelőhelye: Keltezetlen, címzetlen és aláírás nélküli, XVIII. századi egyszerű másolata: Zimmermann-gyűjtemény, Nr. XIII. és Trausch-gyűjtemény (Netoliczka, i. m., I. 42. nr. 603/13. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). Közölve: Jakó Zsigmond, Istoria poporului român şi istoriografia uropei Centrale din epoca luminilor. In honorem Paul Cernovodeanu. d. Violeta Barbu. Bucureşti, Írójának meghatározása Netoliczka, i. m., I nr segítségével történt. Keltezése viszont Som mersbergnek itt említett új kiadványai és az azokról készített ismertetések megjelenési időpontja, valamint az május 7-én elhunyt Bresslernek élőként való említése alapján történt. Vö. Acta eruditorum Köleséri Sámuel Johann Kanoldhoz Szeben, augusztus Beszámol az erdélyi időjárásról és közli a pestisnek az időjárással való összefüggéseire vonatkozó megfigyeléseit. Gratulál Kanold évkönyveihez, amelyeket egyelőre nem tud érdemben kiegészíteni. Reméli, hogy folytatása lesz Kanold művének a jövőben is, amelyet igen hasznosnak tart, s ezt filozófiai érvekkel is indokolja. Az utóbbi időben rdélyben kedvezőtlen az időjárás. gymást váltogatja a nagy meleg és hideg, a váratlan vihar és a járvány. árciusban nagy hőség támadt, ami jó terméssel kecsegtetett, de áprilisban a termés elfagyott, azután aszály következett, majd júniusban viharos idő, júliusban pedig igazi ítéletidő, mindent tönkretett a vihar, fákat csavart ki, tetőket vitt el. Beszámol a betegségekről: himlő, bárányhimlő, dizentéria pusztított városon és falun, de ezúttal ez utóbbit nem lehetett szokásos módon a gyümölcsök számlájára írni, hiszen alig volt termés, hanem a beszívott levegő volt a járványok oka. Csodálkozik, hogy az utolérhetetlen Leibniz azt írta Rémond apátnak, hogy csak az embereken múlik, hogy a három fő bajtól, a háborútól, a járványtól és az éhségtől megszabaduljanak. Hiszen a járvány oka ismeretlen, így hát gyógyszerét sem ismerhetjük. indeddig a járványügyi irodalom semmire sem jutott az okmagyarázat tekintetében. Franciaország is hiába fordította minden katonai és egyéb erejét a járványok megakadályozására, mégsem ment vele semmire. Szerinte ő helyesen írta a Scrutinium et cura pestis Dacicae-ban, hogy a járvány úgy működik, mint a villám és mennydörgés, olyan megfoghatatlan. A kórokozók pedig olyan aprók, hogy bármi szétszórhatja őket. Vagyis a belégzett levegő útján is terjedhet a kór, akár az illat. nnek bizonyítéka az is, hogy a járvány mindig csak szél- 103 Helyesen: arcus Aurelius Claudius Gothicus a Gallienussal szemben kikiáltott ellencsászárok egyike (i. sz ). 104 Római történetíró. Több császár életrajzát megírta i. sz. 300 körül. zek a Scriptores historiae Augustae gyűjteményben maradtak fenn. 66

68 iránnyal terjed, északra és délre sosem. Konstantinápolyból is ezért terjed mindig urópa és nem Afrika vagy Ázsia felé. Járvány ellen valóban a legjobb védekezés a helyek és személyek elkülönítése. Ám ez sem lehet tökéletes módszer, hiszen a levegőben terjedő kórt ez sem akadályozza túlságosan, amint a francia példa is mutatja. Az orvosok is hiába burkolóztak arseille-ben bőr védőruhába, ugyanúgy megfertőződtek és valamennyien ugyanúgy meghaltak. zután egy karteziánus meteorológiai elméletet fejt ki, a járványok és az időjárás összefüggésével kapcsolatban, ezt követően pedig geológiai vízmozgásokról értekezik. P. T. Annalium tuorum, impigro labore coaugmentatorum, tabulis, quod non pagellas multiplicatas illinat, sed appensis quasi memorabilium amalgamatis (?) ornatas commendet, paucum est et forte nihil, quod a nobis pro nunc conferri possit. Gratulor impense operis coepti felici continuationi, et cum apparentias diurnas, menstruas et annuas atmosphaerae, sollicita non minus, quam exquisita opera signare Te non pigeat, spes affulget, (quam, utinam plus otii esset, ut promovere possem) venturam post nos posteritatem, suis tempestatum vicissitudinibus, cum annalibus tuis in calculum ductis et collatis, systema meteoricum, ad vitae utilitatem aeque construere in animum induci passuram, ac grammaticam ex loquendi formulis aliaque scientiarum ac artium compendia ex quotidiano praxeos usu nata, literaturae studium efformavit. Sic enim scientias nostras et rerum cognitionem a posteriori provehi, mortalitatis nostrae fert conditio, usque dum desinamus in hoc, quod omnium primum est, moriendi necessitatem. Si leges, quas in creatione sapientissimus legislator creatorum finxit ordini, juxta quas bona perfectaque et non in vanum producta esse dici merentur, mutari, suspendi vel abrogari animadvertimus; causas modeste rimari mechanicas quidem, sed et morales, ob quas sententiam latam esse scimus vanitati cuncta, quae circa, supra et infra nos sunt, a vindice Deo subjici, tam utile, quam necessarium esse videtur. Transylvania, quae mihi proxima est, a pluribus retro annis redditam esse atmosphaeram inimicam sibi, miratur, stupet, ad inversas anni tempestates ac frustrata sudoris mercede, luget proventuum terrae insolitam catastrophen. Alternant frigus et calor, siccitas, imbres, venti, procellae, turbineas, morbi insolito dramate, praevisione improvisa et tempore non tempore. voluta hyeme, mensis artius subito calore aperuit viscera terrae, quae, gravida ubere fructu, semina protrusere et praemature laetos fecere agros, altas spes de locupleti anni proventu agricolae pollicitos; mox versatilis Aprilis germinantes bulbos, gemmas et flores subito gelu adussit, decussit et arefecit. Renovavit natura conatum altera vice, et quod reliquum erat protrusit, pari eventu, tertiumque repetiit fors eo nisu, ut effoeta deinceps et sterilis maneat. Caeterum siccitas impluvia per plures septimanas pascua et pabulum pecoribus subtraxit. Supervenere ingenti procella excussi hydroboli mense Junio, cumprimis ad initium Julii, quasi armamentarium meteoricum omnis generis effundere conaretur globorum differentias juxta diversa instrumentorum diametra, exilis, medii et gravis ponderis ac molis, impetuoso afflatu aedificiorum tecta decussa, arbores annosae evultae, et 67

69 quicquid obvium ipsis etiam in declivibus, nil juvante montium antemuralibus, sensit vim procellae incredibili objectorum jactura. Venit procellosus hic aeris motus ab Austro, et duas provinciae transversim septentrionem versus decurrit plagas, et agrorum, vinearum, sylvarumque proventus attrivit. orborum variolaceorum, purpureorum secuta sunt stigmata, post dysenterica profluvia, quibus passim inundantur oppida et pagi. Quae quidem prouti prioribus temporibus, fructibus horaeis, quorum nunc magna est penuria, adscribi non possunt; ideo causa aliunde sed non longe, ab aura scilicet quam inspiramus, ut opinor, petenda. Quales nam morborum similium effectrices in aura sint particulae, licet a priori determinari non possit, sed neque diffiteri licet, circumstantiarum et phaenomenorum intuitu, esse inimicas systemati humidorum nostri corporis. axime equidem me mirari subit, viro supra invidiam posito, illustri Leibnitzio, excidisse, quod et a Tubingensibus in Diatriba Academica sub censuram vocari video, ad Abbatem Remondum 105 ita scripsisse: siquidem vellent homines, possent sese praestare liberos a tribus illis maximi momenti flagellis: Bello, Peste ac Fame; et his quidem duobus posterioribus quemlibet terrarum dominum, modo velit rem serio agere, sufficere posse. Si causa pestis, summi in epidemiis gradus mali, et origo a priori cognita esset, tunc equidem de remediis, quorum virtus in externis solummodo occupatur, securius loqui liceret. Sed vertant se in gyros, cudant, dolent systemata uti velint Loimographi; quis hactenus brabeum reportavit? Gallia, si quae unquam provincia, omnes vires impendit, nervos intendit, ut hoc tam felicium in experimentis ingeniorum [?] potiretur; armatas opposuit pyxides, integros exercitus praevertendo huic malo admovit, sed tot urbium, oppidorum, pagorum et tractuum integrorum lugubri strage elusa est. e nec poenitet, nec pudet in Scrutinio et cura pestis Dacicae anni 1709 et scripsisse, pestilentialem operationem non esse dissimilem actioni fulgurum, tonitruum et fragorum in liquida, quae momento ita corrumpuntur, emasculantur, et effoeta redduntur, ut nulla arte restitui possint. t materiam pestis, licet minimae molis, ita dilatari posse, sicut micam pulveris pyrii accensam et expandi in millena corpora sicut fragrantes aeque odorum particulas vel olida miasmata. Quis autem haec sine vehiculo aeris concipiet? Quis mihi negabit, propagationem pestis ductu ipsius aeris ex una provincia in alteram transferri, ad quem motum telluris et circa tellurem atmosphaerae varium, contribuere? Qui serio et ex fundamento rem pensare sciet, haud insiciabitur. Quare ab oriente occidentem versus serpens non aeque ad septentrionem et meridiem se distendit? Si communicationi corporum tribuas, quare Constantinapoli v.c. in uropaeum transfertur, et non in Africanum vel Asiaticum, cum uno eodemque tempore ad diversas has oras exeant commerciorum causa advenae? Fatebor lubens corpora jam infecta et rationabiliter prohiberi, et, ne ab iis inficiamur, caveri ac declinari posse. 105 Nicolas François Rémond francia platonikus filozófus, az orléans-i herceg tanácsosa. Leibnizcel való levélváltása az 1710-es évekből ismert. 106 Köleséri e munkája Szebenben jelent meg 1709-ben. 68

70 t hanc ob causam nullum potentius remedium ad pestem avertendam inventum esse seclusionibus locorum et corporum infectorum. Sed an ipsa pestis terminos, licet ab armatis medicis custoditos, transgredi queat? interrogetur Gallia, et respondebit: Ita ontis Pessulani edici coriaceis induti vestibus se tutos ab infectione reddere voluerunt: bene, ut opinioni crebrosae satisfacerent; sed quo eventu? prociderunt et corio intecto, quasi magico artificio illatis bubonibus, extincti sunt fere omnes. Dum attentius considero profundas et longe extensas exundationes istas maris Germanici, quibus tot florentes provinciarum tractus immersi fuerunt, et post secutam impluviae aestatis immemorialem siccitatem, de provincia in provinciam serietim progressam, fateor mihi incidisse cogitationem, excussa e visceribus terrae majore, quam maris alvei continere potuerunt, aquae subterraneae VII. partem terrae, unde excussa est, quodammodo exinanitam esse, proinde ad corticem, ad atmosphaeram solito minorem generandis aqueis meteoris protrusisse copiam, unde exsuccam, nec vaporibus perviam, neque ab illis tectam, a solis radiis plus exaruisse. Huic contemplationi ansam dat systema telluris a Cartesio hypothetice, sed certe eleganter conceptum. Nec hac occasione id indictum praeterire volo, me adduci non potuisse, ut de origine fontium Gallis plerumque omnibus, naturae scrutatoribus, assensum dare possem, statuentibus, fontium et fluviorum originem rori nocturno et pluviis deberi. Augeri fateor, plenioribusque alveis decurrere, quin imo novos fontes erumpere imbribus copiosis decidentibus, et terram mergentibus. t si omnes eorum hypotheses, experimenta ipse pro veris arriperem, confectariis assentirer, superesset mihi scrupulus. Undenam peterem in profundissimis puteis metallicis, in viscera altissimorum montium protensis cuniculis, tantam saepe aquarum ex improviso erumpentium scaturiginem, quae mergi et exhauriri arte humana non potest? Quis mihi ostendet fissuras de cacuminibus montium aquas haurientes, et tectum fodinarum, quod saepe solidum est, perforantes? Quis in latere horizontaliter, vel ab, imo ceu per venas seu tubulos artificiales erumpentis aquae ductus vel delapsus? Sic thermae Gyogienses tota aestate impluvia nullam aquae calidae penuriam passae sunt; per meatus quippe ordinarios aeque ac nunc profluxit aqua, nullo ex siccitate universali accepto detrimento; quod omni exceptione majori argumento inservit, fontes et fluvios internae origini et pulsioni plus debere, quam pluviali. Sed hae sunt cogitationes proletariae. Tu his meliora et solidiora. Accipe nunc Proteum Febrilem, 107 quem et vivens aeger, et post ejus obitum vidua descriptum voluit. Vale et me ama, Vir aestumatissime, Tibi tuisque conatibus ac studiis devinctissimum Cibinii, die 20 Augusti S. Koeleseri mpp. 107 Proteus febrilis novissima Virmondtiana adfligens. Cibinii,

71 Lelőhelye: gyidejűleg nyomtatásban közzétett levélrészlet: Sammlung von Natur und edizin (Leipzig rfurt) évi augusztusi számában (Class. IV. pag ). A címzett személyére vonatkozóan lásd a 9. levelet. Köleséri Sámuel Károlyi Sándorhoz Szeben, szeptember 4. Az úgynevezett rendszeres bizottságok munkássága és reformtervei felől érdeklődik. éltóságos Groff Ur Generalis! 24. xcellentiad 10 ma Augusti Posonbol gratiose irt Levelét, Kis arjai 108 Uram Levelével edgyütt, 3 tia praesentis vettem alázatossan. Csekély személlyemhez mentül nagyobb bizodalommal valo demissioját tapasztalom xcellentiadnak, annál nagyobb kötelességgel demerealni és parancsolattya szerint mindenekben kedvét tenni tellyes tehetségemmel igyekezem. Nagy Consolatiojara lenne mind két hazabeli szegénységnek, ha a meg indított dolog kivánt végét elérhetné. Nincs más fundus, mellyből mindennapi szükségre fen forogható pénzbeli hasznot várhatna magának, se jobb mediumot a közönséges contributiok könnyebb, esztendőnként valo administratiojára és hordozhatására nem gondolhatni a sóbeli quaestus vagy arendationál. Az előbbeni Regia Deputatio 109 a hazában valo sóbeli szabad quaestust alázatossan sollicitalta volt, a mostani Regium Gubernium pedig a Palatinale Sóbeli Commercium 110 alkalmatosságával rdélynek igértetett minden só után valo 15 garast. De mind két rendbeli Instantia eddig in suspenso maradott. Ha mind hasznot, mind kárt mértékre kellene vetni, praeponderalna a patrioták kívánsága. És ha szinte a Cameralis Cassaban minden esztendőben egy aranyni summa be nem menne is, ugyan csak nem másuva, hanem Felséges Urunk élő Aerariumaban, az az a szegénység kezében volna. 108 Talán azonos személy azzal a Kismarjai (arjai) Alberttel, aki dési kamaraispán, majd 1707-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem máramarosi vicepraefectusa volt. (Géresi Kálmán, A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. Bp., V. 751.) bben az időben Károlyi Sándor bizalmi embere. Ő intézi az erdélyi rendeknek a szatmári békével kapcsolatos adóssága behajtását. Életrajzát ld. még: Heckenast Gusztáv, Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Kieg. észáros Kálmán. Budapest, (História Könyvtár Kronológiák, adattárak 8.) A Bánffy György gubernátor halála (1708. november 15.) után rdély kormányzására augusztus 10-én kinevezett és a gubernium megszervezéséig (1715) működő királyi bizottságra gondol. Vö. Kutschera, i. m., ; Ferenczi, i. m., Az 1694-ben alakult, rövid életű Societas Transylvanico-Palatinalisra céloz. Vö. Sinkovics István, sterházy Pál nádor és az erdélyiek kereskedelmi társasága. (A bécsi agyar Történetkutató Intézet Évkönyve VII.) Bp., ; Bakács István, A sómonopólium agyarországon III. Károly korában. Századok, LXVII

72 Kis arjai Uram hozzám akart jőni, de minthogy a Commendans Generalis xcellentiaja jövetele bizontalan, 111 magam pedig óránként várom éltóságos Gubernator xcellentiaja 112 parancsolattyát, hova kellessék mennem, azért helyet és napot nem terminalhattam, félvén attól, hogy meszsze fárad haszontalan; ha pedig Colosvárra kelletik mennem, ott közel érjük egymást. In antecessu igenis szükség a Regium Guberniumnak írni, mert az udvari rdélyi Cancellaria is addig semmit sem munkálkodhatik, mig innen a dolog fel nem adatik, se az in privato irt olly foganatos nem lesz, mint a publicumot requiralo. ihelyen Kis arjai Urammal szemben leszek, bővön mindenekről tudósitom xcellentiadat. A melly írásomat éltóságos Judex Curiae xcellentiaja 113 méltóztatott kezében venni és olvasni, meg mutattya, az eleven holtat is miképpen lehessen érzékenységben tartani; annál inkább hitelessé teszi azt, hogy ha esztendőre nézve nem is, de erőben és jó vigorban öreg legényből iffjat lehet tenni és úgy conservalni, hogy ez elmondathassék: st mens semper sana in sano corpore. Olly elméjebeli vigorat sajditom ö xcellentiajanak, melly testnek erejével is secundaltatik és bonis omnium votis mint Haza olly nagy oszlopának ad vitae longaevitatem segíttetik, melly is sok edica Receptanál hasznossabb. nnek én is szívessen subscribalok és alázatossan kívánom. A Juridicum Systema, melly most készittetik, 114 a Quadripartitumbol melly első Ferdinand boldog emlékezetű császár és király idejében a haza nagy értelmű törvénytudó tagjai által írattatott és eddig csak in anuscripto latitalt contrahaltatik-e, vagy a Verboczi Tripartituma ujjabb articulusokkal augealodik és adatik ki, ha bátorkodni merek, xcellentiadat kérem alázatossan, bár csak mellette levő emberei által informatiot adatni méltóztassék. Ajálván Isten oltalmában xcellentiadat, álhatatos engedelmességgel maradok xcellentiad alázatos szolgája Kölesery Sámuel Szeben 4 ta Septembris Lothar Joseph Dominik von Königsegg und Rothenfels gróf császári tábornokot ( ) Virmondt tábornok április 20-i halála után nevezték ki rdély és Olténia katonai főparancsnokává (Vasilescu, i. m., 126.). A császári diplomáciában is fontos szerepet játszó, későbben pedig a Hofkriegsrat elnökévé lett tábornok 1725 nyaráig teljesített itt szolgálatot. Itt-tartózkodása idején szoros ismeretségbe került Kölesérivel, tisztelője és munkáinak lelkes pártolója lett. Köleséri, Summarium Philosophiae excellentissimo nomini Königseggiano dicatum. Claudiopoli, és Axiomata iuris naturae de officiis justi, honesti et decori, cum introductione paraenetica. Cibinii, című munkáit ajánlotta neki. Életrajza: ADB XVI ; Constant von Wurzbach, Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterrich. Wien, XII Kornis Zsigmond gróf ( ) az erdélyi rendek akarata ellenére, a bécsi udvar bizalmi embereként került a gubernátori méltóságra, melyet a rekatolizáció egyik kíméletlen eszközeként között viselt. Életrajza: Kutschera, i. m Koháry István grófról van szó. 114 Az előbbi munka Axiomata juris naturae de officiis justi, honesti et decori, cum introductione paraenetica. Cibinii, címmel megjelent, a második azonban kéziratban maradt (Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II nr. 1., 300. nr. 11.). 71

73 Lelőhely: Saját kezű eredeti, kettőbe hajtott fél ív három oldalán: Ká rolyi család levéltára, issiles, Nr Kölesérinek, mint guberniumi titkárnak, az erdélyi jog- és igazságszolgáltatás gyakorlati és elméleti kérdéseivel egyaránt foglalkoznia kellett. Érthető tehát, hogy elméleti munkássága érdekében is közelről érdekelték az évi magyarországi országgyűlés által kiküldött úgynevezett rendszeres bizottságokban készülő reformjavaslatok (Vö. Kónyi ária, Az évi rendszeres bizottság javaslatai. Systema politico-oeconomico-militare. A bécsi magyar történeti intézet évkönyve II. Budapest, ). inthogy Károlyi a bizottság egyik legtevékenyebb tagja volt, Köleséri érthető módon őt ostromolta a számára fontos részletekért, és ugyancsak őt igyekezett véleménynyilvánításaival befolyásolni. Így pl. az itt közölt levélben a parasztság adóterheinek könnyítése szempontjából nagyfontosságú sókereskedelem kérdésében, melyet a bizottság is sokat vitatott (Kónyi, i. m., 171, 176.; Gróf Károlyi Sándor, Önéletírása és naplójegyzetei. agyar történelmi emlékek IV. Pest, I ). Kölesérinek e levelekben érintett jogtudományi munkássága részint az rdélyben is esedékes reformokat, részint pedig saját guberniumi tanácsosságát lehetett hivatott előkészíteni. Az itt közölt levél vezeti be azoknak a sorát, amelyekben Köleséri a reformjavaslatok szövegének közlését kéri Károlyitól. Így november 22-én: xcellentiad kiváltképpen valo gratiajanak fogom ismerni, ha a Juridicum Systemat leiratni s velem közleni méltóztatik. zalatt én is egy kis munkát tartok készen sub titulo: Axiomata Juris Naturae et Gentium de Officiis. ásikat is készitem sub titulo: Bellum forense, seu processus Juris Civilis Hungarico- Transylvanici. (Károlyi család levéltára issiles.) április 27-én már az előbb említett egyik munkájának megjelenésével sürgeti a másolatot: gy kis sebben valo munkácskám jött eminap itt ki: Axiomata Juris Naturae de Officiis justi honesti et decori; jollehet nem érdemes, mindazonáltal az én xcellentiadhoz valo szives kötelességem nem engedte elmulatnom, hogy xcellentiadnak velle ne udvarollyak. (Uo.) július 9-én még mindig nem ismeri a javaslatokat, és így ír Károlyinak: Alázatosan kérem xcellentiadat, méltóztassék a Törvényes Systemanak állapottyáról, helyben hagyattatásáról és ki adattatásáról bizonyos notitiat és egy becsületes ember által communicatiot tétetni; s kivált ha a juridicus eddig usualt processusokban van-e változás, vagy csak a régi formában maradott. ivel egy kis munka van kezem alatt de Processu forensi Juris Consuetudinarii Regni Hungariae cum differentia Juris Transilvanici, mellyet addig ki nem adhatok, mig aszt nem értem. (Uo.) kkorára végre eldőlt az országgyűlésen a bizottsági javaslatok körüli hosszas huzavona, és Köleséri is hozzájuthatott szövegükhöz (Kónyi, i. m., ) december 16-án Károlyihoz intézett levelének abból a megjegyzéséből, hogy in processus seu Systematis Juridici projecto loco mendationis Legum illustratio vagy explicatio illik inkább, látszik, hogy ekkor már ismerte a javaslatok teljes szövegét. Az új bírósági szervezetet és eljárásjogot szabályozó Systema Juridicum körüli egy évtizeden át folyó rendi küzdelem részleteire vonatkozóan ld. Bónis György A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában (Systematica Commissio). Budapest, Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Szeben, április 8. nchiridion mathematicum című munkájának erdélyi kiadásához kéri a táblázatok rézlemezeit. Könyvújdonságok felől érdeklődik.

74 Köszöni Scheuchzer írásait, háláját és csodálatát a atematikai kézikönyv előszavában is kifejezi majd, reméli nem méltatlan a viszontmegbecsülésre. Két írással fogja viszonozni a kapott segítséget, amelyeket egy barátja juttat majd el Bécsen át ingyen. ár rég kiadta volna az erdélyi viszonyokhoz igazított nchiridiont, ha nem tartotta volna föl egy évig a táblázat (ti. az illusztrációk) készítése. zért kéri, a tábla eredeti rézmátrixát a nyomtatáshoz minél előbb juttassa el hozzá Bécsen át egy ismerőse útján. A költségeket Bécsen át meg fogja téríteni, mert e nélkül nem tudja kiadni a könyvet. Neki köszönheti, hogy megkapta Jób Szent fizikáját, csakhogy az betűnél lévő lap hiányos: ha ezt pótolni lehetne, az nagyot emelne e példány értékén. Tudassa vele, hogy anget Bibliothecae edica, Pharmaceutica, Chymica et Chirurgica ( Orvosi Könyvtára, Gyógyszerészete és Sebészete ) második kiadásban hol és hány kötetben jelent meg. Anatómiája már megvan, ezek is kellenének neki. Vir Nobilissime atque xcellentissime! Locupletatam esse supellectilem meam Librariam amoenissimis Tuis Scriptis, quae quotidie in oculis fero, manibus prenso, non solum gratus agnosco; sed et amorem meum erga Te Studiaque Tua, plus in dies crescere, testibus tam hisce, quam praefatione nchiridio Tuo athemathico, 115 praemissa, lubens et amicissime, significo. Optarem Te propiore frui, vel distantia non prohibente, uberiora reciproci affectus et aestimii quod in Te foveo, exhibere potuisse, aut deinceps, prouti dignus es, argumenta dare posse. In literis quid a nobis ardui expectes? quid a sterili usarum exilio compti et exsaciati? Fama vestra e longinquo recreamur, vestris studiis incalescimus. Binis scriptis nihilominus hac vice reciprocare volui; quae amicus Vienna 116 uti spero absque expensis ut ad Te perveniant, curabit. nchiridion 117 Tuum athematicum usui Transilvanorum accomodatum, quod non aegre feres, diu jam publicassem, ni Tabulae expectatio, in alterum annum prohibuisset, e adhuc ne in vanum. Proinde si quid apud Te valeo, cum Tabulae Tuae cupreae proculdubio ad manus sint, si desiderata exempla imprimerentur et occasione Nundinali Viennensi ad aliquem e vestris transmissae, huc quantocyus transponerentur, Libellus sine defectu majori cum utili prodiret. Omnes expensas restituam, et cui libuerit in commissis d[?] Viennae eidem exsolvi jubebo. Fac, num fieri queat sine Tua molestia, ut brevi sint[?], si enim cum Tabulis non licebit, absque illis avide expectantibus distribui, sinam. Tui beneficii est, quod Jobi Physicam Sacram 118 possideam, at cum elegantiis, ut meretur, compingendum dedi, defectum unius plagulae tertii Alphabeti, Lit. ee, in eadem deprehendi; quae si suppleri posset, completi operis pretium augeret, uti Tua omnia apud me pretiosissima apud me sunt. 115 Ld. a Scheuchzernek december 2-án írt Köleséri-levelet (19.). 116 Hihetőleg az rdélyből ekkor kiutasított Şendóról van szó (Giurescu, i. m., I ) Vö május 24-én írt levelével (26.). 117 A Köleséri által gondozott kiadás teljes címe: nchiridion mathematicum Scheuchzerianum, Protographiam universae atheseos complectens. Claudiopoli, Scheuchzer művének pontos címe: Jobi physica sacra, oder Hiobs Natur-Wissenschaft verglichen mit der heutigen. Zürich,

75 Optarem etiam nosse, num Bibliothecae edica, Pharmaceutica, Chymica et Chirurgica angeti, 119 altera cura lucem viderint, ubi et quot tomis? Anatomicam cum jam habeam, neque hae laboriosi viri scripta deesse mihi paterer. Haud grave sit, vir optime, si quid apud Vos in re quacunque (nil enim nisi solidi et exasciati a Vobis polliceor) prodiit, notitiam praebere, qui dum vixero Tuo inhaerens amori, maneo aestimatissimi Tui Nominis cultor assiduus, S[amuel] Köleseri mp. Cibinii, die 8 Aprilis Lelőhely: Saját kezű eredeti, kettőbe hajtott fél ív három oldalán: Scheuchzer-hagyaték, Zentralbibliothek Zürich, s. H S ihail Şendo Köleséri Sámuelhez ünchen, május iután Bécsben elrendezte anyagi ügyeit, folytatta útját és eljutott ünchenig. Közli saját magára írt epigrammáit. ost, hogy szerencsésen megmenekült az egyiptomi-dák fogságból, bár az Ígéret földjére el nem jutott, reméli, hogy nem kell azért a sivatagban bolyongania. Van nála elég manna és arany, ami mindenütt hasznos ellátmány. Akinek pénze van, biztos széllel hajózik, a szerencsét kívánsága szerint irányítja mondja az itt idézett vers. Összes, Bécsben elhelyezett pénzét a bankból azért vette föl, hogy biztonságban tudja, mert összegyűjtése közben egyszer már nagyon becsapta egy erdélyi álbarátja, aki erdélyi késedelmeinek is oka volt. Útja lassú, de szerencsés volt. Nagyra becsüli Köleséri barátságát, és szeretne vele levelezésben maradni. indezt ünchenben írja, ahol egy gróf barátja elintézi, hogy iksa választófejedelem elé kerülhessen. Húsvétig szeretne maradni, hogy részt vehessen a körmeneten. Aztán Augsburgba megy tovább. A müncheni újságban olvasta, hogy három említetlen nevű ember kezére került az összes erdélyi bánya három évre, minden jövedelmével együtt. Kéri Kölesérit, hogy ha erről tud valamit, írja meg. lküldi néhány önmagáról írott epigrammáját, amelyek közül talán egyiket majd a nyomtatott arcképe alá is odaíratja. A meglehetősen öntelt epigrammák részben üldöztetéseit éneklik meg. onsieur tres-cher aistre et Ami! gressus ex captivitate Dacici Aegypti, 120 licet promissum fortunae terram tarde vel nunquam attingerem; me nihilominus in hac culta et vasta uropae amplitudine 119 Jean Jacques anget ( ) genfi orvos, a porosz király főorvosa, több kitűnő orvosi mű szerzője (Acta ruditorum ). Köleséri könyvtárában az itt kérdezett művek közül a Bibliotheca chyrurgica (Genevae, I II.) című szerepel (K. S. könyvhagyatéka, 111.). 120 Célzás arra, hogy Şendót rdélybe menekülése után, N. avrocordat vajda követelésére, őrizetben tartották, majd pedig kiutasították a Habsburg-birodalom egész területéről. (C. C. Giurescu, 74

76 Israeliticum desertum non experturum fore, certo certius confido. Bonam enim mannae, in aureis, trochiscatae provisionem mecum circumfero, quae ubique pro viatico abunde sufficiet: Quisquis habet nummos, secura navigat aura, Fortunamque suo temperat arbitrio clausum possidet arca Jovem. 121 Quorsum haec tendant exordia, Illustritas Vestra percipiet certior praesentibus facta, me omnem reliquam pecuniam Viennae depositam ex Banco eo intuitu levasse, ne calumniatores et malevoli aliquando haberent in ea [?] unde vel absentem vel remotissimum laedere possent. In ea tamen convasanda et colligenda non parum remansi defraudatus ab aliquo juxta saeculi morem perverso et ficto amico, qui et praecipuae meae in Transsilvania detentionis sive retardationis causa extitit. Tantum enim abfuit, ut pro me tunc absente sollicitaverit, ut per epistolas spem fecerat, quin et abusus praejudicali illo Novalium articulo, me removendum inculcabat, ne meo adventu eiusdem in aliquali meae pecuniae administratione perpetratas fraudes detegerem. Inde facillime arguere poterit, quantum urgear, ad notam publicam honoris recuperationem accelerandam, quam tacito et cautissimo modo in effectum de die in diem, quasi aliud agere videar, deducam. Plurima auxi, multa immutavi, et futurum spero, ut in ea nihil ultra efficacius desiderari possit. Iter meum licet tardiusculum ob plures oppido dies Viennae insumptos, felicissimum fuit; et salutem, quam semper vegetam et prosperam in itinere conservavi. Illustritati Vestrae cordicitus auspicor, ut ipsius saltem per epistolas perenni consortio diu frui possem; in eisdem verum solamen ubique agniturus, quia talem genuinum ac probum fautorem et amicum non mea sors prospera, quod facillimum, sed meae ipsae calamitates et adversa tempora compararunt. Scribo praesentem onaci Bavariae, quia, cum per aliquem comitem, antiquum meum patronum, occasio fuerit facta, ut ad osculum serenissimi lectoris aximiliani 122 manus admitterer gratiosissime, intendo usque ad proximum corporis Christi festum remorari, ut solennem processionem sua pompa nisi quem ac commendabilem spectare valeam. Dein Augustam, quae decem tantum milliaribus hinc distat, movebo. Retardet igitur responsum quousque septimana futura, meas Augusta dandas epistolas secundas percipiat; tunc enim significabo ad quem sint dirigenda. Legeram in Novalibus hic onachii impressis, tres personas, quorum nomina reticentur, obtinuisse a Caesare omnes Transsylvanicas fodinas cum pacto easdem intra tres annos ad statum floridissimum evehendi. Si in hac meteria aliquid positivi sciverit, non gravetur communicare. aterial pentru istoria Olteniei supt austriaci. Bucureşti, Vol. I , ) 121 Petronius, Satyricon, A török elleni felszabadító hadjáratokból ismeretes aximilian manuel bajor választófejedelemről ( ) van szó. 75

77 Distractionis causa et implendi folii gratia aliquot carmina a vestro Alethophilo 123 in itinere pro distractione ruminata participabo, quorum unum vel alterum forsan eligam, si meam effigiem excudendam curavero. xpecto desuper ipsius judicium. Dum interim absque ceremoniis aut fuco ulli sincere permaneo Illustritatis Vestrae, onachii Bavariae, 24 ay. Votre tres-humble serviteur Le Docteur Vanderbeck. 124 N. 1. Vanderbeck est hic, semper peregrinus in orbe, Qui nulla longas novit in urbe moras. Figeret hunc uni tandem si Juppiter urbi, ajor in urbe foret, qui minor orbe fuit. N. 2. Graecia me Schendum, Vanderbeck Aula vocavit, Neutra licet studiis vel semel aequa meis. Damnarunt sortem semper peragrantis amici: Alterius non est, qui suus esse potest. N. 3. Si pro fronte foret potius fas sistere mentem, Orbis prodigium diceret ingenium. Quicquid in amissis quaerit nova Graecia usis, In se hic collectum Pansophus unus habet. N. 4. Graecia docta olim genetrix foecunda Sophorum, Quid longo sterilis tempore spreta jaces? Singula dumque Sophos viderunt secula septem, Unum inter septem secula pande virum. Vix ea fatus eram; Vanderbeck illa retorsit Unus pro septem sat mihi solus erit. N. 5. Arte achaonia celebrem, vel Pallade satum, Cui novit paucos fabula graeca pares, Quem sibi non studiis peragratus vindicat orbis, Quaesitum doctis principibusque viris, 123 Şendo görögös neve. Alethophilus igazságszerető. 124 Şendo nemesi neve, melyet VI. Károly császártól nyert lovagi címmel együtt kapott (ngel, i. m., IV/I ). 76

78 Ingenio, linguis, usis et Apollone clarum Hac parva, lector, cernis in effigie. Quod potens placebit, et elegantius videbitur, adaequato tempore, significabit. Interim valeat. Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készített egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték No. II. XVIII. századi egyszerű másolata, hibás keltezéssel: Trausch-gyűjtemény, Netoliczka, i. m., I. 43. (nr. 603/28. AHG, IV. F1. Tf. 21/II.). ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Augsburg, június Közli új címét és beszámol a bajor választófejedelem udvarában való fogadtatásáról, valamint a meglátogatott könyvkereskedések anyagáról. Ahogy korábban írta, Augsburgba érkezett. Overbeck nevű postamester nincs itt, az Hamburgban tevékenykedik, csak egy alsóbb rangú postás, Oberberg nevezetű. De végül is beajánlották a helyi főpostamesternek, akitől megkapta a leveleit. A közvetítő de Puch augsburgi postavezető lesz. Beszámol a bajor udvarban tett látogatásáról. Nemcsak keleti ruhájával, hanem tudós, kémiai tárgyú társalgásával is sikert aratott. egmutatták neki a természettudományos gyűjteményt és az egyéb látványosságokat, a gyógyszertárat, a könyvtárat, stb. A helyi könyvesbolt teli van német könyvekkel, König Regnum Animale, Vegetabile et inerale ( Állat-Növény- és Ásványtanán ) kötetein kívül semmi más természettudományos munka nincs itt. egszerezte König tanulmányát 12 krajcárért az impotenciáról, amit, majd ha lehet, átküld. Reméli, hogy Nürnbergben lesz majd elég neki való könyv. A levelét Alethophilusként (Igazságszeretőként) írja alá. Kéri Kölesérit, hogy ha valamit tud Albrizziről, írja meg. onsieur et tres-cher aistre Sicuti in primis onachio Bavariae datis monueram, hac septimana Augustam Vindelicorum, augustissimam plane urbem, vastissimam et cultissimam tandem perveni. Dominus Overbeck quem postarum magistrum Augustae dixerat, est postarum magister Hamburgensis; sed hic tantum aliquis secundarius postarum officialis reperitur nomine Oberbergh. Quomodocunque sit, ego fui commendatus supremo harum postarum directori, viro plane suavi et honesto, qui et officiosissime indulsit epistolas ad me scribendas sub eiusdem nomine includi. Placebit ergo optatissimos suos characteres mihi dirigere sub nota epigraphi: A onsieur onsieur Le Docteur Vanderbeck. Includendo novo tegmine: A. onsieur de Puch surintendent de postes d'auguste. Par Vienne a Augsburg. 77

79 De reliquo satis exprimere non valeo, quibus et quantis hominibus et gratiis fuerim cumulatus a serenissimis lectore 125 et lectrice Bavariae. 126 Sufficiat dicere me aulico carpento et aulicis livreis, quamdiu permansi, decoratum et lautissime instructa aulica mensa exceptum quam splendide; quod datum sciat non solum vestibus orientalibus, quibus ibi usus fueram, quam aliquot cum Serenitate sua habitis discursibus chymicis, quibus cum ultramodum delectetur, mire ipsi complacui. Gazophylacium, antiquarium, cimellium et alia quaecunque [?] ergemata sive artis, sive naturae miracula meis oculis patuere. Horti, suburbana deliciarum aulicarum palatia, aulica apotheca et bibliotheca, laboratorium non fuerunt excepta. Uno verbo, nihil desiderari potuit, quod meam curiositatem effugere potuisset. Bibliotheca seu bibliopolia per urbem germanicis typis sunt infarctata, nec praeter Könighium de Regno Animali, Vegetabili et inerali 127 qui ibi venalis prostat, nil dignius memini. ius dissertationem de impotentia virili pro duodecim crucigeris, quam ipsi adaequato tempore transmittendam reservo. De cetero me sufficiens litterarium pabulum hic Noribergae reperturum confido. Itaque me futuris epistolis reservo; dum interim ipsius mandata et responsorias praestolans, solitorum obsequiorum constantia, permaneo Illustritatis Vestrae Votre tres obéissant serviteur Alethophilus. Augusthae Vindelicorum, 2 Junii P. S. Si aliquid de Albrizzii 128 typographi adventu interim rescivit, non gravetur communicare. Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készített egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. III. 125 aximilian manuel bajor választófejedelem. 126 Az előbbi felesége, Sobieski János lengyel király leánya: Kunigunda. 127 manuel König ( ) bázeli orvos- és fizikaprofesszor Regnum animale (Coloniae, 1698.), Regnum minerale (Basileae, 1703.), Regnum vegetabile (Basileae, 1708.) című, nagy népszerűségnek örvendő műveiről van szó (vö. K. S. könyvhagyatéka, 114.). Életrajz: Jöcher, i. m., II Girolamo Albrizzi jó nevű velencei nyomdász és könyvkiadó. Alapítója a négyszáz tagot számláló Albrizziana Societas irodalmi tudós társaságnak, melynek segítségével 1696-tól kiadta Itália első irodalmi folyóiratát, a Galleria de inervát. Életrajza: Lexikon des gesamten Buchwesens. Leipzig, I. 33. A Galleriában jelent meg 1724-ben Şendónak Olténiáról készült leírása is (kéziratához ld. a 11. levelet, június 30-án, nyomtatásáról és megjelenéséről a 38. levelet november 6-án, ill. a 40. levelet november 20-án). Köleséri is kívánt publikálni Albrizzinél (csillagászati tárgyú művéről ld. a 62. levelet október 31-én, a 79. levelet július 6-án művei visszakéréséről). 78

80 28. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Hamburg?, június 28. Tolmácsolja Oberberg köszönetét a küldött ásványokért és beszámol a keresett könyvekről. ivel nem kapott még választ, nem küldi egyelőre az anyagot. Oberberg meglátogatta őt és üdvözli Kölesérit, köszöni az antimont és a többi ásványt. Szeretné viszonozni, s nyugodtan küldhetők a levelek eztán az ő, ahogy De Puch főpostamester címére is, majd továbbítja őket. llátogatott a helyi nyilvános és magánkönyvtárakba (könyvárusokhoz) is, teli vannak érdekes kéziratokkal. Látott egy londoni kiadású arcus Aurelius foliót is. Kapható itt a iatyánk száz nyelven, 12 íven. Nagyon olcsón vásárolt itt értékes érméket is. A kapható könyvek listáját is küldi mellékelten. onsieur et tres-cher aistre Cum nullam hactenus perceperim ad meas responsoriam, notae rei transmissionem distuli, facturus quamprimum suos characteres desideratissimos percepero. Videbit me vestrae doctrinae uberrimum testimonium publico exhibuisse, et quanta tantum virum existimatione prosequar abinde ex eodem cognoscet. Dominus Oberberg Te humanissime salutat, qui me hisce diebus salutavit, et in mea residentia invisere non piguit. Recordatur adhuc se vobis non parum teneri tum propter antimonium transmissum, tum propter reliqua mineralia. Vellet libentissime reservire, et rogavit, ut epistolae sub eius nomine dirigerentur. Adeoque in posterum ad libitum faciat, et vel ad notum de Püch, postarum superintendentem, vel ad Oberbergium, postarum officialem, dirigat; uterque enim honestissimus est et officiosissimo cultu me ambo prosequuntur. Visitavi publicas bibliothecas, nec non privatas eruditorum, manuscriptis, rarissimis editionibus elegantissimis refertas. arci Antonini opera ad se ipsum Londini impressa, et quidem in folio vidi. 129 ditionem Oxoniensem in 8-vo quisque hic locorum ignorat. Pater noster etc. 130 in centum linguis in duodecim foliis venale hic extat. Numismata rarissima levissimo ultra fidem pretio nudius tertius coemi. Annexam librorum venalium schedam transmitto, plura sequentibus reservans. Illustrissimae Vestrae Dominationis sincerus 28 Junii. Alethophilus. Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. V. A levél keltezési helyére vonatkozóan lásd az július 5-i levelet. 129 arcus Aurelius Antonius római császár ( ) nagy népszerűségnek örvendő műve sztoikus szellemű, évi londoni kiadása megvolt Köleséri könyvtárában (K. S. könyvhagyatéka, 148.). 130 Kölesérinek e kiadványra nyelvösszehasonlítási célból volt szüksége. Vö. a 33., 34., 35., 76. sz. levéllel. 79

81 29. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Augsburg, július 5. Jelzi N. avrocordat vajda elleni védekező irata megjelenését és könyvújdonságokról tájékoztatja. A Kolozsvárott június 16-án keltezett két levelet megkapta. Jelen soraihoz csatolja azt a szöveget, amelyben Kölesérit magasztalja valaki. Az elmúlt héten Ruesch hadügyi titkárnak írt ügyében, s azt is megírta, hogy ha válaszol majd neki, Köleséri közvetítésével küldje a levelet. A könyvét, amelyet igen szépen kötöttek be, majd küldi, Oberbergnek nagyon tetszett, állandóan erről beszélget vele. A választó is megajándékozta őt. Nem csoda, ha sokan nagy reményeket fűznek ügyéhez. Lucas Schröckkel nemrégen vitát folytattak Chrysippusról, vagyis Kölesériről. ellékeli az itt kapható könyvek listáját (ez is olvasható a szöveg végén). Kérdi, hogy a gyulafehérvári olasz gyógyszerész elutazott-e Itáliába, és hogy Ariosti gróf elvitte-e a köveket Bécsbe. onsieur et tres-cher aistre Sub 16 Junii Claudiopoli exaratas ad meas primas et secundas responsorias rite percepi. Gaudeo ex corde ipsum bene valere. Praesentibus folium illud accludo, in quo honorabilis mentio fit non solum ab ipso editorum operum, sed illorum quoque, quae mox edenda eruditus orbis mirabitur. lapsa hebdomada transmisi domino secretario bellico de Ruesch 131 folium aliud, in quo eiusdem memoriam honorabiliter recolligeram, ut agnosceret me non praesentem adulari, sed absentem gratum esse et apparere velle. idem epistolas dedi signatas Hamburgi, scripsique si aliquid scribendum mihi vellet, ut Illustritatae Vestrae dirigeret, a quo dein ulterius recepturus ero. Libellum integrum egregie compactum, 132 si arridebit, per postam transmittam; praecipue cum dominus Oberbergh se officiosissime exhibuerit, ipsum non modo summopere aestimans, sed et me continuis colloquiis colens; Serenissimus enim 131 artin Franz Ruesch, hosszabb időn át az erdélyi főhadparancsnokságon fogalmazó, majd pedig titkár (aulico-bellicus secretarius). Ilyen minőségében fontos szerepet játszott az olténiai ügyek intézésében is. Şendo úgy látszik részben neki is köszönhette, hogy kiszabadult a N. avrocordat vádjai miatt elszenvedett fogságból (Giurescu, i. m., I. 501, 654.; Vasilescu, i. m., 123.; ngel, i. m., IV/2. 15.; Giurescu Dobrescu, i. m., 298.; Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 18. [XVII.], 352.). 132 Şendo mpirica illustris per septem nobilissima euporistica familiaria remedia ad totidem gravissimos et frequentiores morbos profligandos auctore ichaele Schendo R.C.S. quite van de Bech Philosophiae et edicinae Doctore. Addita auctoris apologia adversus auro Cordati sycophantias par le Docteur Conrad du Schebben (Augsburg, 1723) című, részben álnéven megjelentetett munkájáról van szó. munka röpiratszerű második részében Şendo részletesen ismerteti N. avrocordat vajdával való kapcsolatát, és tisztázni igyekszik magát az ellene felhozott vádak alól. Ugyanekkor kíméletlen támadást intéz a vajda irodalmi hírnevének lerontására. Az Apologiából terjedelmes és érdekes részletet közöl ngel, i. m., IV/ Román fordítása: Călători străini vol. IX

82 lector 133 suas gratias etiam hinc traduxit, et mihi aliud carpentum remisit, quo in hac mea uterer mansione; unde nil mirabitur, si ex hac externa apparentia multi illaqueati me omni officiorum genere hic locorum prosequantur. Cum domino Luca Schröckio 134 verba facientes nuper de Chrysippo, 135 meritis Chrysamnis 136 abunde litavimus. Pro implenda charta aliqua hic venalia adjungo et maneo Illustritatis Alethophylus 137 Vestrae Augustae Vindelicorum, 5. Julii Cohausen 138 Dissertatio satyrico-physico-medicinali-moralis de pica nasi, Amstelodami. 2. Alpini 139 de praesagienda vita et morte aegrotantium, in 4-to, Lugduni. 3. Amyraldi 140 de iure naturae quod connubia dirigit Disquisitiones VI, in 8-vo. 4. Verdries 141 Commentatio de aequilibrio mentis et corporis, in 8-vo, Giessae. 5. Leibnitzii Collectanea, 142 in 8-vo, Hannoverae. 6. De ontfaucon Paleographia graeca, folio, Paris Aurelii Antonini 144 Betrachtungen über sichselber, aus dem Griechischen übersetzt durch Johann Adolph Hoffmann, in 8-vo, Hamburg, Vitrarii 145 Institutiones juris publici selectae, in 8-vo, Lugduni Batavorum. 133 aximilian manuel, bajor választófejedelem. 134 Lucas Schröck ( ) császári udvari orvos, az Academia Caesareo-Leopoldina Carolina Naturae Curiosorum elnöke 1693-tól. Kölesérit az ő idejében választották az Akadémia tagjává. Részletes életrajza: Acta physico-medica Academiae Naturae Curiosorum, III. Norimbergae, 1733, App Köleséri akadémikus neve (Vö. Acta physico-medica Academiae Naturae Curiosorum. Norimbergae, nr. 337.). Khrüszosz (gör.) arany szóból, mert a tagságát az Aurariáért kapta. 136 Köleséri görögös neve. 137 Şendo görögös neve. 138 Johann Heinrich Cohausen ( ) jónevű német orvos szatirikus-polémikus szépirodalmi és népszerűsítő munkákat is írt. Életrajza: ADB IV Prospero Alpino ( ) orvos, a botanika professzora a padovai egyetemen; orvostörténész, leghíresebb műve éppen az itt említett és először 1601-ben, Frankfurtban kiadott könyv volt. Életrajza: nciclopedia Italiana (1929), II oyse Amyraut ( ) francia protestáns teológus munkájáról van szó. A predestinációról írott munkái szereztek neki nagy hírnevet. Életrajza: nciclopedia Italiana (1929), III. 62.; Jöcher, i. m., I Johann elchior Verdries ( ) orvos és természettudós, előbb a fizika, majd pedig az orvostudományok professzora a giesseni egyetemen. Életrajza: ADB XXXIX Teljes címe: Collectanea etymologica (1717). Vö. K. S. könyvhagyatéka, Bernard de ontfaucon ( ) maurinus bencés szerzetes ezzel az 1708-ban megjelent művével lett a paleográfia megalapítója. Életrajza: Lexikon des gesamten Buchwesens. Leipzig, II A híres munka megvolt Köleséri könyvtárában (K. S. könyvhagyatéka, 231.). 144 Ld. az előző levélben. 145 Philipp Reinhard Vitriarius ( ), híres és a Habsburg-birodalom vezetőrétege által különösen sokra becsült jogászprofesszor a leideni egyetemen. Életrajza: ADB XL. 82. Itt említett munkájának teljes címe: Institutiones juris publici Romano-Germanici selectae. Lugduni Batavorum (először 1686-ban). (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 77.) 81

83 9. iusdem Institutiones juris gentium, ibidem, in 8-vo Loeberi 147 Historia inflammationis ex principiis anatomiae et mechanicae deducta, in 4-to, Halae, Loescheri 148 de corporis humani palingenesia, in 4-to, Vittebergae, Vercelloni 149 de pudendorum morbis et lue a tetriblion, Lugduni Batavorum, in 8-vo, Newtonii philosophiae naturalis principia mathematica, in 4-to, Amstelodami, Philosophia pragmatica, methodo apodictica, ut quoad eius, mathematica conscripta, in 8-vo. Lipsiae, Schomeri 151 de Jesuitis non recipiendis, in 4-to, Vittebergae, Cupio informari, utrum Apothecarius Italus Carolinensis abiverit Italiam et comes Ariostus 152 lapides Viennam transtulerit? Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. VI. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Augsburg, július A könyvek és folyóiratok beszerzőjéül Oberberg postatitkárt ajánlja. N. avrocordat vajda ellen írt röpiratából, melyet Párizsba is eljuttatott, küld két példányt. 146 Teljes címe: Institutiones juris naturae et gentium. Lugduni Batavorum, (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 145.) 147 Valentin Loeber ( ), orvos, epigrammista. Főként latin verseiről ismert. Életrajza: ADB XIX ; Jöcher, i. m., II artin Gotthelf Loescher ( 1735), orvos, a természettudományok rendes és az orvostudományok rendkívüli professzora a wittenbergi egyetemen. Életrajza: Jöcher, i. m., II Vö. Tarnai Andor, Fischer Dániel és az első hazai folyóirat terve. agyar Könyvszemle, (LXXII.) Jacobus Vercellonus Pedemontanus nevű olasz filozófiai és orvosdoktor a szerző. Vö. Acta eruditorum Andreas Rüdiger ( ) műve: Andreæ Ridigeri, Phil. t ed. Philosophia pragmatica, methodo apodictica, et qvoad ejus licuit, mathematica, conscripta. Lipsiæ, Justus Christoph Schomer ( ), filológiával is foglalkozó lutheránus teológus. Életrajza: ADB XXXII Gróf Ariosti József császári kapitány a gyulafehérvári vár építése során előkerült 56 feliratos római kőről beszámolt Scipione affeinek. affei Apostolo Zeno udvari történész segítségével elérte, hogy VI. Károly császár elrendelje e kövek Bécsbe szállítását. A kövekkel megterhelt egyik hajó azonban Szegednél elsüllyedt. Szerencsére Ariosti a feliratokat már korábban lejegyezte Inscrizioni antiche della Transilvania című munkájában (Buday Árpád, Római felirattan. Kolozsvár, ; agyar Könyvszemle, ; legújabban: pigrafi romane di Transilvania raccolte da Giuseppe Ariosti e postillate da Scipione affei, a cura di Gian Paolo archi e Jozsef Pal. Verona Szeged,

84 Nürnbergbe visszatérve megkapta a második levelet. Köleséri kérdésére, hogy kinek az útján szerezhetné be a könyveket, azt írja, hogy Oberberg hajlandó bármit a legkisebb költségen beszerezni. Hajlandó azokat a német lapokat és azokat az irodalmi újságokat is elküldeni, amelyeket rdélyben olvasnak. Az újságok olcsók: Oberberg hajlandó az ő számára is beszerezni a francia újságokat is. Vagyis Oberberg nevén lehet ezután levelezni vele. Két hét múlva ünchenbe utazik az ünnepségekre. A következő postával küldi műve két példányát, az egyik francia módra lesz kötve Köleséri számára, a másik pergamenbe, amit, kéri, Köleséri adjon át a hadügyi titkár úrnak, mert róla is szó esik benne. Párizsba is küld Apológiájából. onsieur et tres-cher aistre Redux Norimberga accepi epistolam sub No. 2. signatam; ex eadem percepi ipsum appetere acquisitionem medii oportuni pro transmissione librorum. a propter praesentibus insinuandum duxi, vix ullum honestiorem virum et ad ista capacem reperiri magis, quam dominum Oberbergh, postarum secretarium, qui et se paratum exhibet minimis et levissimis expensis, quaecunque arridebunt, Viennam transmittere ad apothecarium castrensem, 153 dummodo dignetur mandare. Idem se exhibet ad transmittenda Novalia illa germanica, cum annexis Litterariis novalibus, 154 quibus in Dacia delectabamur, praecipue crassa illa arleburgi Carmina 155 perlegentes. Novalia illa levissimo sunt pretio, et facile poterit convenire per me, si placebit a propter cum virum ingenuum in pluribus noverem istum dominum Oberberg, statui eundem meum correspondentem etiam facere, et Gallica Novalia 156 ceteraque mihi necessaria, ubicunque adero, procurare. Itaque in posterum epistolas meas ad eundem dirigere sub hoc tegmine: A r. de Oberberg, secretaire de postes a Augspurg. Post duas enim septimanas hinc onacum movebo, cum a Serenissimo 157 ad aliquam distractionem inviter, praecipue cum nundinae sint ibi brevi futurae; ibi ergo duabus vel tribus hebdomadis immorabor, et antequam discedam, quorsum, significabo. Sequenti ordinario transmittam, per postam, duo exemplaria noti operis; 158 unum gallice compactum pro sua persona, alterum in membrana, quod placebit meo nomine extradare domino secretario bellico, 159 cum honorabilis de eodem mentio facta in eodem fuerit. Dignetur ergo tempestive significare, in quibus, antequam remotior reddar, gratificari possem, quia optarem opere, non verbis obsequiorum meorum puritatem contestari. Aliquot exemplaria neo-impressi opusculi, erga 153 Köleséri egyik bécsi megbízottja, ld. még a következő levelet (31.). 154 Hihetőleg a Neue Zeitungen von gelehrten Sachen című lipcsei folyóiratról és ennek Nova litteraria eruditorum in gratiam divulgata című mellékletéről van szó. 155 Talán Henricus de arleburg, XV. században élt vikárius és író verseire céloz (Vö. Jöcher, i. m., 1507.). 156 Bizonyára a Journal des Savants című párizsi folyóiratra gondol. 157 aximilian mmanuel bajor választó. 158 Şendo Apologia adversus aurocordati sycophantias (Augsburg, 1723) című röpiratáról van szó. Ld. az előző levélben. 159 artin Franz Ruesch, ld. az előző levélben. 83

85 totidem gallica diversi ingenii opuscula permutata Parisios usque transmisi, nec deero idem facere erga Belgium et ultra montes, ut non modo mea Apologia, sed et tuum nomen ulterius volet ac innotescat. Quamprimum quietem obtinuero aliquam, rebus maioris momenti insudabo, meque Tui nominis et virtutum memorem sacre promitto. Ita Deus Te incolumem ac sospitem servet ac perennet, quemadmodum immutabilis semper ero. 18 Julii Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. IV. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Augsburg, július Újabb példányokat küld a N. avrocordat vajda ellen írt röpiratából. Tárgyalt Köleséri arcképének rézbe metszése felől. eghívást kapott a Dimitrie Cantemir elnöklete alatt szerveződő pétervári Akadémiára. egkapta Köleséri hármas számú levelét is. Új címzést kér a továbbiakban. Az augsburgi de Pagen útján elküldte az ígért köteteket a szebeni postamesternek. A köteteket az ismert háromszoros pecséttel zárta le. a járt a metszőnél, aki a Köleséri-portrét készíti, és aki megígérte, hogy az Aurariában található képnél százszor jobbat készít, sőt, több száz másolatot is ad az eredeti mellett, csupán kb. 10 forintért. Küldje el tehát Köleséri a róla készült festményt, szerinte azt, amelyiken kék ruhában látható, mert az a legélethűbb. zen kívül küldjön egyet az Aurariában nyomtatott képekből is, és küldje el a képfeliratot is Rolandus vagy Schwantz urak vagy más németül tudó emberek által, akik majd korrigálni tudják a nyomtatványt. ünchenben ő is kinyomatja majd a saját képmását. Köleséri ne feledje megadni a képnagyságot sem. Oberbergnek küldjön mindent, aki intézkedik majd az ő távollétében is. A költségeket majd ő megtéríti Oberbergnek vagy a bécsi tábori patikus útján. Oberberg szerint minden héten megy egy hajó egyenest Bécsbe innét, vagyis mindent olcsón le lehet küldeni Bécsbe. A császár állítólag Prágában telel a savanyúvizek és a jó levegő miatt. A török kibékült az oroszokkal. Nemzetközi politikai ügyekről is beszámol. A pápa sürgeti a naptárreformot. A Pétervárott alapított Akadémia, amelynek elnöke Cantemir herceg, napról napra gyarapszik. Két megtisztelő meghívólevelet is írtak neki Pétervárról. onsieur et tres-cher aistre Accepi rite epistolam signatam No. 3. Dignabitur vero in posterum epistolam ad me directam sub sequenti epigraphe includere: A onsieur r. de Oberberg, secretaire des postes à Augsbourg, pour rendre A onsieur de Pagen à Augsbourg. Ille enim ulterius diriget.

86 Per eundem hodie expedivi libros notos, 160 quos ad Vestram Illustritatem sonantes inclusit et commendavit propria manu ad magistrum postarum Cibiniensem. In interiori nucleo libros triplici ipsi noto sigillo sigillavi. De cetero cum domino Oberberg hodie ivi ad celebriorem hisce oris chalcographum, qui Aurariae adnexam effigiem 161 conspiciens promisit se centies meliorem ac pulchriorem facturum, et quidem in maiori ovali et novis adiectis carminibus, itidem aliquot centenas copias praeter originale cuprum ministraturum; et quoad pretium ad decem circiter florenos convenit. Petitantem antiquam aggrediatur opus, pro primo ut ipsius picturam 162 huc transmittat, et quidem, me opinante, illam parvam in coeruleis vestibus, quam ipsi similiorem judicavimus. Dein mittat insuper unam ex illis impressis effigiebus ad Aurariam Dacicam et addat per dominum Rolandum 163 aut dominum Svantium, 164 aut quemcunque alium intelligentem aliquas ani m- adversiones germanico idiomate, videlicet circa quam faciei partem anim advertandum sit, ut errores praecessi corrigi possent. De nitiditate effigiei nil prorsus dubitet, quin iste insignis artifex in uropa 165 vix habet parem. eam effigiem redux onaco curabo forsan incidi. Non obliviscatur ad libitum determinare effigiei suae circumferentiam et magnitudinem. ittat etiam carmina 166 et expediat domino Oberberg. Ille curabit statim fieri; et ego, si in hisce vicinis eo usque adero, non 160 Apologia adversus aurocordati sycophantias, ld. az előző két levélben. 161 Kölesérinek az Auraria Romano-Dacica (Szeben, 1717.) című könyvében megjelent rézmetszetű arcképét A. H. monogramú szebeni vésnök készítette. inthogy Köleséri hosszabb ideig az erdélyi pénzverde élén állott, e vésnök is ennek az intézménynek az alkalmazottai között keresendő. Talán épp annak a Carl Josef Hoffmannak a rokoni körében, akivel Köleséri a C. Brâncoveanu vajda számára veretett emlékérmek kliséjét is vésette (Lajos Huszár, Le maître des médailles de Constantin Brîncoveanu. Archivum uropae Centro-Orientalis III., ;. A. Halevy C. Secăşanu, edaliile lui Constantin Brîncoveanu şi gravorul lor. Studii şi cercetări de numismatică I., metszet reprodukciója: Pataki Jenő, Köleséri uram házasságai. Pásztortűz, 1925.). egjegyzendő, hogy Köleséri eme arcképének ismeretes egy Bécsben, lias Schaffhauser ( ) császári udvari rézmetsző által készített változata is (W. Thieme F. Becker H. Vollmer, Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. Leipzig, XXIX. 562.). nnek eredeti rézkliséjét 1891-től fogva a brassói volt Honterus-gimnázium könyvtára őrizte (Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde XIV ). z a változat az előbbi metszet felhasználásával készülhetett, és azonos lehet azzal az arcképpel, mely Kölesériről az Acta eruditorum évfolyamában jelent meg (Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II. 287.). Köleséri rézmetszetű arcképeinek jegyzékét és leírását lásd Julius Bielz, Porträtkatalog der siebenbürger Sachsen. VerArchiv XLIX Hihetőleg Kölesérinek ez a kisméretű arcképe került be a XVIII. század végén az enyedi kollégium múzeumába (vö. Szilády Áron, Bethlen kollégiuma és a természettudományok. Nagyenyed, ). A Köleséri halála után felvett leltárak tanúsítják, hogy lakásán nagyobb méretű arcképei is voltak. 163 Feld-Kriegskonzipist az erdélyi főhadparancsnokságnál ben Nicolae de Porta helyére őt nevezték ki titkárnak az olténiai császári adminisztrációhoz. zt a hivatalát még 1733-ban is viselte. (Giurescu, i. m., I. 640.; Vasilescu, i. m., 148.) 164 Friedrich Schwantz, mint az december 2-án írt levélben (19.). 165 Johann Heinrich Störklin ( ), korának egyik legjelentősebb német rézmetszője készítette el Köleséri itt említett újabb arcképét (Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II. 287.; Thieme Becker Vollmer, i. m., XXXII ). 166 Köleséri Hecathene seu descriptio et explicatio critica omnium lapidum Dacicorum című régészetiepigráfiai művével és Descriptio Romano-Daciae, Descriptio Hunno-Daciae valamint Descriptio Augusto- Daciae címen tervezett nagy történelmi trilógiájával kapcsolatosan Şendo által írt epigrammákról lehet szó (Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II ; ngel, i. m., IV/2. 14.). zek valóban meg is jelentek a 85

87 praeter ibo personalem assistentiam impendere. xpensas (si placebit) ego refundam domino Oberberg aut per apothecarium castrensem Viennensem. 167 De transmissione rerum et librorum monuit dominus Oberberg qualibet septimana ex hac urbe directe usque Viennam discedere cymbam quamdam; adeoque omnia, quae arridebunt, Viennam levissimis expensis transmitti posse, ad quemcunque nobis designabit. Dignetur ergo positive significare. Reddet me quamprimum certiorem de librorum extraditione, ut quietus mihi sit inde futurus animus. Imperator dicitur hyematurus in Bohemia, cum ipsi tam usus acidularum, quam aer Bohemicus valde conducat. Turca cum oscovitis reconciliatus est, et mutuis vicissim missis pretiosis muneribus invicem placati sunt. Pax Cambridigensis mense Augusti bene cessura videtur; cum jam Aula Imperialis cesserit ducatus Florentiae et Parmae infanti Hispanorum. Cardinalis de Bois 168 primus minister Gallicus graviter infirmatur. Pontifex reformationem Kalendarii viriliter urget. Universitas Petroburgi 169 creata praeside oldavico principe Kantamirio 170 de die in diem incrementa capesuit. t Alethophilo Tuo ad eandem alliciendo binis honorificentissimis epistolis studuerunt. Adaequato tempore plura Tibi de hoc argumento notificanda reservo, dum interim maneo animitus et cordicitus immutabilis Tuus Alethophylus Σεβαστυ, Julii Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. VII. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Augsburg, augusztus Kéri az N. avrocordat vajda ellen írt röpirata megérkezésének nyugtázását. Felhívja figyelmét Leibniznek az erdélyi szászok eredetével kapcsolatos megállapításaira. Politikai híreket közöl. Reméli, minden küldeményét megkapta. Van-e valamire még szüksége? Ő maga Oberberg és de Pagen útján Itáliában is megkapja a leveleit, mert most oda tart. Olvasta-e a iscellanea Galleria di inerva című velencei folyóirat évi folyamában (vö. Neue Zeitungen von gelehrten Sachen ). 167 Ld. az július 18-i levelet. 168 Guillaume Dubois ( ) francia kardinális, miniszter; életrajza: La grande encyclopédie. Paris, é. n. XIV A pétervári Akadémiára gondol. 170 Életére és az Akadémia szervezése körüli szerepére vonatkozóan lásd P. P. Panaitescu, Dimitrie Cantemir. Viaţa şi opera. Bucureşti, Szebasztopolisz: Augusta, azaz Augsburg görög neve. 86

88 Leibniziana című érdekes könyvet? Az 50. és 84. oldalon az erdélyi szászokról és eredetükről van szó. Kérdi, hogy egy Antonius pis nevű vörös hajú olasz, aki Königsegg asszony franciatanára volt még rdélyben, ott van-e vagy avrocordat szolgálatába szegődött megint? Északon háború fenyeget az oroszok részéről. De Perzsiában és a Kaszpi-tengernél is harcok készülnek. Lehet, hogy a török is beszáll a háborúba, hogy visszaszerezze Azovot. A cárevics állítólag idén Franciaországba és Itáliába utazik nagy kísérettel, ahol a császár elsőszülött lányával akarják összeadni. De szerinte inkább a másodszülött lányról lehet szó. onsieur et tres-cher Ami Non vereor, quin omnes epistolas meas rite perceperit, nec non transmissos per dominum Oberberg libros, commendatos ab ipso postarum magistro Claudiopolitano. Quapropter perceptis hisce significare dignetur, utrum juxta ordinem numerorum omnes novas epistolas perceperit, et anne aliqua desideretur? pistolam ergo, ut monui in ultimis, dirigat: A onsieur r. Oberberg pour rendre a onsieur de Pagen. Ille enim Italiam ad me transmittet; etenim futura hebdomada "Italiam fato repetam Laviniaque arva". Nescio utrum curiosum libellum perlegerit iscellanea Leibnitziana. 172 In illo, pag. 50. et 84., curiosa de Saxonibus Transsilvanicis legi, necnon de eorum origine. Significet, ille Italus nomine Antonius pis, 173 crine ruber, qui lingua gallica herulam Koeniggseckianam 174 instruebat, adhuc sit in Daciis, vel ad aur[ocordati] servitia iterum avocatus fuerit. De cetero bellum imminens in partibus Noeticis suspicantur, cum oschus classem maritimam instructissimam cum triginta hominum millibus ad expeditionem aliquam suscipiendam parasse, et personaliter dirigere velle dicatur. In Persia itidem acquisitiones suas sustentaturum, et montanas maris Caspii finitimas partes sibi comparaturum, pro maiori tutamine scribunt; eoque fine ingentem tum annonae, tum bellicae supellectilis rem contulisse. Plurimi quidem spargunt incertam vocem, ac si Turca bellum oscho declarasset, eundemque cum 50 hominum millibus Assoft 175 velle recuperare, venditant; sed parum videtur probabile, post post mutua super harum potentiarum munera, quibus se invicem honorarent, rupturam aliquam evenire posse. Czarovizius, seu czari nepos, hoc automno dicitur pomposo apparatu et comitatu peregrinaturus; in Gallia diu mansurus, et per Italiam caesaream aulam aditurus, ubi nuptiae eiusdem cum maiori Augustissimi Regnantis filia sollicitantur. Sed ego verosimilius credo cum secundo genita. 172 Teljes címe: Otium Hannoveranum, sive iscellanea. Lipsiae, (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 297.) 173 lőbb az olténiai császári adminisztráció alkalmazottja, majd N. avrocordat vajda nagyobbik fiának nevelője (ngel, i. m., IV/2. 15.). Irodalmi tevékenységet is folytatott. gyebek mellett román szótárt szándékozott szerkeszteni (ld október 27-én írt levelét (102). setleg neki tulajdonítható az az erősen hízelgő hangú leírás N. avrocordat uralmáról és érdemeiről, amely a XVIII. század végén Cornides Dániel könyvtárában volt (ngel, i. m., IV/ ). 174 aria Teresia von Lannoy grófnő. 175 Azov 87

89 Haec interim raptim communico, sperans ex Italia uberiora mei obsequii testimonia exhiberi posse. Quibus immutabilis permaneo Augustae, 3 Augusti. Tuus Alethophylus Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. VIII. XVIII. századi egyszerű másolata: Trausch-gyűjtemény (Netoliczka, i. m., I nr. 603/27. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Itália, szeptember N. avrocordat vajda ellen írt röpirata külföldön nagy visszhangra talált. Több dolgozatát közölni kívánja Albrizzi folyóiratában. Beszámol a megvételre keresett könyvekről. a kapta meg 3., 6., 7., és 8. számú levelét. A 4. és az 5. tehát elveszett. Ha Oberberg útján küldi, ez nem fordulhat elő. Az Albrizzi-féle folyóiratot olvassa, megjelölte benne azokat a részeket, amelyek Kölesérire és Dáciára vonatkoznak. Írt Oberbergnek, hogy küldesse el a iatyánk-kiadást az Illustrium et clarorum hominum capita nitidissime gemmis insculpta (Istenek és híres emberek fejei) című művel együtt Kölesérinek. egírja az Orbis Gothicus árát is. Schröcknek Köleséri küldjön ajándékba hiúzprémet, hogy augsburgi módra télikabátot csináltathasson belőle. rdélyben ez olcsó, csak két arany, Németországban viszont nagyon drága és ritka. Ruesch feleségének szüléséről kérdi. A könyvét mindenki olvassa és keresi, miután reklámoztatta az irodalmi lapokban. indenütt nagy a sikere. Állítólag Clericus belebetegedett az olvasásába. A többit majd később. onsieur et tres-cher aistre Accipio hodie tuas aestimatissimas sub Nro. 3, 6, 7, 8. Unde patet illam, quam sub Nro. 5. direxisti, amissam fuisse, sicuti et quartam. Quod tamen vix amplius in futurum eveniet, cum per dominum Oberberg easdem diriges, per quem mihi plurimis titulis obstrictissimum secure semper percipiam. Idem praestolatur imaginem tuam 176 et sedulam navaturum operam pollicetur, ut ad suam plenariam satisfactionem opus succedat. go modo occupor in exornandis Albrizziani Novalibus, 177 quae brevi in uno volumine reimprimet summo pontifici dicata, notis meis et animadversionibus illustrata, praecipue circa ea, quae tuum illustre nomen, vel Daciam attingunt; quin spero Te vel hoc titulo experturum, qualem in me amicum possideas. xperiens me 176 Köleséri arcképéről ld. az július 22-i levélben (31.). 177 A Girolamo Albrizzi által kiadott Galleria de inerva című velencei folyóiratra gondol. 88

90 tuum nomen aeque ac meum in hoc Diario tueri, et licet per anonymum animadvertet Italia, quanti sint Koeleseriana pendenda. Scripsi Oberbergo, ut a quodam meo noto typographo accipiat unum exemplar Orationis Dominicae, 178 et Tibi cum capitibus deorum et virorum illustrium 179 transmittat. Circa Vitriarium et Vercellonum faciam dispositionem, ut brevi habere possis? Sicuti et pretium Orbis Gottinei 180 communicabo. Schröckio poteris mittere in munus duas pelles lyncis, Germanice Luchs Palken, ut hyemalem manicam, more augustano parare possit. Scio gratissimas futuras, quia licet in Dacia duobus aureis venales prostent, in Germania sunt rarioris pretii et aestimationis. Quamprimum illas Viennam remittes, facile erit per Regensburger Post, Ratisbonensem Nuntium erga aliquot crucigerorum expensas ad Oberbergium dirigere, qui fideliter Schröckio extradet. Nil mihi significas de partu vel proximo, vel transacto dominae Rueschianae. Liber, qui praefationem continet 181 avide ab omnibus legitur ac expetitur, postquam in Novellis litterariis diversarum nationum mea industria insertus fuit. Participa, si primus ille gratiosus, quem ad thermas es comitatus illam perlegerit, et quid senserit. Professores Germani, Romani, Patavini, Bononienses uno ore fassi sunt, vix unquam aliquid simile Apologeticum nobiliori atque acriori insimul stilo prodiisse. Scriptum est mihi Clericum 182 (cui exemplar transmisi) ex lectione aegrotasse, imo plurimi illum denatum dicunt, de quo rumore expectanda est confirmatio. Reliqua reservo in posterum. x Italia, 5 Septembris Tuus Conradus 183 Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XI. 178 A iatyánk többnyelvű szövegére Kölesérinek nyelvhasonlítási célokból volt szüksége. lsősorban a tanguz írás felől Theophil Siegfrid Bayerrel folytatott vitájához (Suppl. Act. rud. IX. [1725.] ), valamint a román és a walesi nyelv egybevetése végett igyekezett Köleséri ezt az összehasonlító anyagot megszerezni magának. Vö. 75., 76. levél. 179 Johann artin bermayer gazdag nürnbergi kereskedő és műgyűjtő, Capita deorum et illustrium hominum pacis et belli artibus clarissimorum, nec non hieroglyphica, abraxea et amuleta quaedam, in gemmis antiqua partim, partim recenti manu affabre incisa (Frankfurt Leipzig, 1721.) című metszetgyűjtemény megvásárlásáról van szó. 180 athäus Praetorius ( 1707) poroszországi teológus, a lengyel király udvari történészének Orbis Gothicus id est historica narratio omnium fere Gothici nominis populorum origines etc. exhibens (1688) című terjedelmes művéről van szó. egjegyzendő, hogy Praetorius a lengyeleket a gótok utódainak tekintette, és ezért a munkája lényegében Észak-urópa történetét nyújtja (vö. K. S. könyvhagyatéka, 206.). Életrajz: ADB XXVI N. avrocordat elleni Apológiájára céloz. 182 Johannes Clericus/le Clerc ( ) sociniánus eszméket valló amszterdami egyháztörténész és filológus professzor. N. avrocordattal összeköttetésben állva, hetenként megjelenő lapjában helyet adott a Şendo elleni vádaknak. zért Şendo Apologiájában élesen megtámadta Clericust, és azzal vádolta, hogy avrocordattól pénzt kapott a hamis vádak leközléséért. (ngel, i. m., IV/ ) Életrajza: Jöcher, i. m., I Utalás az Apologiája fiktív szerzőjére ezt a könyvét ugyanis Doctor Conrad du Schebben néven adta ki Londonban. 89

91 34. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Itália, szeptember 18. Olténiáról készített leírását és egyéb munkáit Albrizzi folyóiratában szándékozik közzétenni. Beszámol a kért könyvek megvásárlásáról. Az arcképére vésendő verses feliratokat közli kiválasztás végett. egkapta Köleséri 10. számú levelét és örömmel hallja, hogy az övéi is mind megérkeztek. z a levél a harmadik, amit Itáliából ír. Köleséri arcképével minden rendben, Oberberg intézkedik. Küld három négysoros verset, ha tetszik Kölesérinek, a képe mellé írathatja bármelyiket. Azokat a szövegeit is felhasználhatja, amelyeket rdélyben hagyott, nem szeretné, ha a kép csupaszon maradna. A műveit leginkább az Albrizzi-féle lapban közölné szívesen. A Historico-Physico- Typhographica Valachiae Avstriacae Svb terraneae Descripto tanulmányát, amelyet levélalakban küldött egykor Kölesérinek, szeretné elsősorban kijavíttatni és kiadatni. Oberberg írja, hogy a tábori patikus útján elküldte Kölesérinek a iatyánk-kiadást és bermayer Capita deorum et illustrium hominum című művét. Utriarius Természetjoga (Institutiones iuris naturae et gentium) és Praetorius Orbis Gothicusa olcsón kapható, ezért megkérte Oberberget, hogy vegyen belőlük, és hogy az ő költségére fizesse ki, valahányszor Köleséri költségére nem lehetséges. (Az ilyen emberek ugyanis nemigen szeretik, ha sokáig tartoznak nekik.) Oberbergnek egy olyan, a feleségének ajándékozott török kendővel is megköszönheti fáradságát, amilyen Bukarestben 4 tallérért kapható, így akár egész évre le lesz tudva a dolog. Az illető igen kiváló ember, ritkaság az ilyen. Oberberg nemrégen egyébként egy új könyvet küldött neki kétforintos áron edicina metallorum ( Fém-orvoslás ) címmel, ám csalódnia kellett, mert mikor beleolvasott, kiderült, hogy csak egy alkimista könyvről van szó. zután a képhez szánt versek következnek. onsieur et tres-cher aistre Nro. 10. Tuas accepi, gratulorque ex meis novem ex Germania transmissis nullum periisse, dum ex tuis aliquas desidero, uti praecedentibus significavi. Haec est in ordine tertia, quam ex Italia Tibi transmitto. ffigiem tuam 184 expectat Oberberg facturus officium boni viri ad tuum beneplacitum. Hic adnecto tria diversae indolis tetrasticha, quae per otium usa suggestit, eo fine, ut si aliquid ex illis Tibi arrideret, effigiei tuae apponere possis. uta, carpe, et connecte, et ex illis, quae in Dacia reliqui, sejunge et aliquid, centonatum saltem, suppone. Nollem enim tanti viri effigiem vacuam, quilibet vel minimus Germanus civis hodierno seculo epigraphem affectat. Si transmittes carmina, quae Tibi ac Hecathenae tuae, triplicique Daciae feci 185 (neque enim eorundem amplius memini) imprimi curabo in Diariis litterariis 184 Ld. először az július 22-i levélben (31.). 185 Az július 22-i levélben is említi, hogy verseket küld. Köleséri Hecathene seu descriptio et explicatio critica omnium lapidum Dacicorum című régészeti-epigráfiai művével és Descriptio Romano- Daciae, Descriptio Hunno-Daciae, valamint Descriptio Augusto-Daciae címen tervezett nagy történelmi trilógiájával kapcsolatosan Şendo által írt epigrammákról lehet szó. (Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II. 90

92 Albritzianis. 186 Hac occasione poteris etiam communicare inscriptionem Viae Arxaviensis, 187 ut pateat publico. Nudius tertius occasione data aliquid de tuo Febrili protheo, 188 honorabili Tui facta mentione iisdem typis tetigi. In iisdem mentio fit mpiricae illustris. 189 Dissertationem seu magis Descriptionem Valachiae subterraneae sub forma epistolari ad te datam olim, modo politam ac plane renovatam, elegantiorique stylo exornatam sub tuis auspiciis imprimi curo. 190 Oberbergus significavit transmisisse elapsa hebdomada ad castrensem apothecarium 191 bermayeri Capita deorum et virorum illustrium, nec non Pater noster in centum linguis, 192 me committente. Cum vero bibliopola meus Augustanus significaverit Vitriarii Institutiones iuris naturae et gentium, editionis ultimae cum additione Halae impressa prostare pro crucigeris 40, Praetorii Orbis Gothicus in folio pro florenis 2 et crucigeris 40, bermayeri Thesaurus gemmarum affabre sculptarum, quo continentur varii dei deaeque, 193 quae gemmis sunt impressae, in folio, pro florenis 3, attenta pretiorum levitate ec exspensarum facilitate, scripsi heri Augustam Oberbergio, ut illico emat, et ad Te remittat refusurus pecunias ex meo, quoties Te committente, Viennae non prompta esset refusio. Isti enim homines non libenter proprias pecunias diu exponunt, quia eisdem indigent ad circulandum. Tu poteris ; ngel, i. m., IV/2. 14.) zek a versek valóban meg is jelentek a Galleria di inerva című velencei folyóirat évi folyamában (vö. Neue Zeitungen von gelehrten Sachen ). 186 Vö szeptember 5-i levéllel. 187 A Vöröstoronyi-szoroson átvezető útnak VI. Károly császárról való elnevezése (Via Carolina) éppúgy Köleséri gondolata volt, mint ahogyan ő a szerzője az ott elhelyezett emléktábla szövegének is. feliratot először Şendo tette közzé az Albrizzi-féle Galleria di inerva évi folyamában. Részletesen foglalkozott vele, bizonyára Köleséri közlése alapján, a Neue Zeitungen von gelehrten Sachen (1724. pag. 3 4.) is. A sokat emlegetett feliratot mások mellett közölte még: artin Felmer Primae lineae agni Principatus Transilvaniae historiam illustrantes. Cibinii, és Vasilescu (i. m., 75.). A vöröstoronyi új utat Via Arxaviensis néven is emlegették a XVIII. század húszas-harmincas éveiben. nevét a Câineni falu közelében a szoros védelmére szintén Friedrich Schwantz kapitány által emelt erődítményről (Arxavia) nyerte. Ugyenezt a római romok felhasználásával között épített várat, a német nyelvű források Strassburgnak is nevezik (Vasilescu, i. m., 75, 91, , , 151.; Hurmuzaki, i. m., IX/ ). 188 Köleséri műve 1722-ban jelent meg Szebenben. 189 Vsz. Şendo mpirica illustris. c. műve, ami tartalmazza a avrocordat ellen írt Apologiát is (ld. a 29. levélben). 190 Şendo Köleséri Auraria Romano-Dacica című könyvéhez később kiegészítést írt Olténia geológiájáról és bányáiról, 1720-ban levéformában küldte el Kölesérinek (11.): Valachiae Cis-Alutanae subterraneae descriptio. Posonii Cassoviae, (a szöveg értelemszerűen az 1717-es első kiadásban még nem szerepel). A tanulmány itáliai kinyomtatásáról Șendo november 6-án írt levelében adott hírt (38.). Ld. még: agyar László András, ichael Schendo levele Köleséri Sámuelhez az orosz tudomány helyzetéről 1727-ből. Cito pede labitur aetas Tanulmányok Kapronczay Károly 70. születésnapjára. Bp lőször ld. az július 18-i levélben (30.). 192 Ld. a 28, 33, 35. sz. levelet. 193 Johann artin bermayer gyűjtéséből Jacob Bayer által sajtó alá rendezett Gemmarum affabre sculptarum thesaurus (Noribergae, 1720.) című gazdagon illusztrált régészeti-művészeti munka megvásárlásáról van szó. (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 185.) mű kiegészítő része bermeyer fentebb említett Capita deorum et illustrium hominum című könyvének. 91

93 Oberbergo aliquando gratificari cum aliquo strophilolo Turcici operis (qualia apud mercatores Graecos Bukorestinos pro 4 Thaleris venalia sunt) pro eiusdem uxore; et sic per annum integrum eiusdem opera uti poteris; quia vere ingenuum agnovi, et in commissionibus maiorum expensarum eiusdem ministerio usus realem ac purum inveni, quod in hac seculi carie inter miracula ferme computandum. Idem Oberbergus heri mihi transmisit librum quendam novum, nuper impressum, intitulatum: edicina metallorum, 194 pro 2 florenorum pretio, quem expetierem, titulo solo deceptus; reperi enim hodie cum moerore esse librum alchimisticum. * Quisquis in hac pictor spectabit imagine vultus Si, quibus est radiis, mens decorata, sciet; Diceret eximiis virtutum dotibus actum, Hoc tantum sophiam nidificasse domo. * Ista Keleserii facies est picta tabella; Qua possit pingi mens ratione, rogas? Pinge virum meritis ornantem grandibus Hunnos [?], Agnoscetque suas Dacia delicias. * Asclepios, Phoebus, usae, Pallasque, Themisque, Pingi ore unius dum voluere viri: Quaeque suum novit clara hac sub imagine vultum xteriora patent, interiora latent Septembris 1723, ex Italia. Pinxit amica manus tui Alethophyli. Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XIV. 194 Lacinius, edicina metallorum, das ist gründliche Wissenschafft, die geringen etalle zu reinigen und zu verbessern. Nebst einer Vorrede, ob man die Kunst Gold zu machen aus Büchern erlernen könne, an das Licht gestellt. Leipzig, A három felirat közül Köleséri ezt a szöveget vésette a Störcklinnel készíttetett rézmetszetű arcképe alá. 92

94 35. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Velence, október 3. Küldi a kért könyveket és erdélyi újságokat vár. Augusztus 20-i itáliai levelére, amely már a negyedik volt, nem kapott választ. Tudja, hogy Oberberg mindig híven továbbítja a leveleket, ezért nagyon aggódik már Köleséri miatt. i az oka a hallgatásnak? Oberberg már egy hete elküldte Bécsbe bermayer Capita deorum et illustrium hominum c. munkáját, ennek tartalmát ismerteti. Az öt kötet 5 tallérba vagy hét és fél rajnai forintba került. A száznyelvű iatyánk-kiadás 24 krajcár volt, ezt is elküldte. De emellett egy jobb, amszterdami kiadást is rendelt. indezt Köleséri időben megkapja majd, egy, a nyelvek eredetéről szóló, gyűjteményes munkával együtt. lküldte a Vitriariust is Bécsbe, 40 krajcárba került, és Praetorius Orbis Gothicusát, amely 2 forint 40 krajcárba került. Kéri Kölesérit, hogy Oberberg feleségének mindenképpen küldje el a török kendőt, mert ő már ígéretet tett rá Köleséri nevében. Várja válaszát és az erdélyi híreket. onsieur et tres-cher Ami Augusti vigesima primam ex Italia ad Te transmisi, et iam praesens in ordine est quarta, et tamen necdum ullum responsum obtinui. Significavi, ut epistolae ad me transmittendae ad Oberbergum constanter dirigantur; unde mille tuo silentio anxietates mihi paris. Fac ergo, ut tuarum dilationum motiva mihi innotescant. Significavit Oberbergius, Viennam iam ante hebdomadam transmisisse Capita deorum et virorum illustrium bermayeri; cum vero author hoc opus nequaquam separatum divendat, et cum cetera opera non tanti sint pretii, transmisit opus completum. In primo volumine thesaurum gemmarum affabre sculptarum. In secundo effigies imperatorum a Iulio Caesare ad Carolum VI. In tertio effigies regum Franciae a Pharamundo usque ad Ludovicum XV. In quarto icones ducum Venetorum ad haec usque tempora. In quinto capita deorum illustrium. Quinque haec volumina figurata pro thaleris 5, seu pro Rhenensibus septem et medio. isit insuper Pater noster in centum linguis 196 pro crucigeris 24. Sed scribit, non esse illud Pater noster adeo celebre, sed scripsisse Amstelodamum, ut ipsi transmittant. Oratio Dominica in diversas omnium terrae gentium linguas versa, et propriis cuiusque linguae characteribus expressa, unacum dissertationibus nonnullis curiosis de linguarum origine, variisque ipsarum permutationibus, Amstelodami pretium erit trium Rhenensium cum medio. Itaque opportuno tempore obtinebis. Vitriarium pariter transmisit Viennam pro crucigeris 40. Praetorii Orbis Gothicus pro flor. 2 et crucig. 40. Obsecro Te, ut strophiolo Turcico pro eiusdem uxore ipsius labores compenses. go tuo nomine illud promisi, ut diligentem et fidam tui gratia 196 Ld. a 28, 33, 34. levelet. 93

95 navet operam. Sic non erit opus ullo alio hostio. Valorem librorum fac ut per apothecarium 197 prompte percipiat. xpectans interim tua pretiosa responsa ac communicationem Dacicorum novalium, solita perennium obsequiorum contestatione permaneo Tuus Alethophylus Venetiis, 3 Octobris Lelőhelye: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XII. 36. Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Szeben, október 20. Bejelenti az nchiridion mathematicum erdélyi kiadásának megjelenését, könyvek felől érdeklődik. Értesíti, hogy megjelent a matematikai kézikönyve rdélyben. A táblát viszont, amelyet az előbbi levelében említett, még mindig nem sikerült elkészíttetni. Pápai Imre útján szeretett volna ezt-azt küldeni, de Pápainak gondjai támadtak, magának pedig ideje nem volt semmire. A anget-könyvről még mindig nem tud semmit, vajon megjelent-e már a második kiadása. Nemrég látta, hogy Bénédict Pictet genfi teológus francia latin nyelvű teológiai munkái is megjelentek, amelyeket nagyon nagyra tart. Kéri, hogy írjon. Vir Amplissime! ense Aprilis per Amicum ad Te promotas fors intercidisse ut suspicor, silentium Tuum monere videtur. At amicitiae aestimiique quo Te semper in oculis fero, ut memineris, non possum non significare: nchiridion 198 Tuum typis nostris jam lucem vidisse. Tabulam quidem de qua scripseram, hactenus expectavit publicatio, sed lassata spes tarditate responsi, nonnulla, ut desiderantibus distribuerentur, commisere [?] debuit. Sperabam certiorem transponendi nonnulla occasionem me nacturum per dominum mericum Papai, 199 sed et ille a fortuna destitutus, ego occupationibus publicis distractus, sola bona vota mihi reliqua fieri, video. De libris angettianis nullam adhuc habeo notitiam an altera vice Bibliothecae ipsius viderint lucem, quid ut certo a Tua humanitate cognoscam summopere peto. 197 lőször ld. az július 18-i levélben (30.). 198 nchiridion Scheuchzerianum mathematicum. Claudiopoli Köleséri előszavával jelent meg. Ld. még április 8-án kelt levelét (25.). 199 Pápai Páriz Imre újbóli svájci tanulmányútra számított. iután ettől elesett, kárpótolták az enyedi kollégiumhoz való kinevezéssel. 94

96 Nuper admodum inciderunt oculis meis libri summi Theologi Genevensis Benedicti Picteti, 200 partim Gallica, partim Latina lingua scripti; inter hos Theologia Christiana et Praestantia Religionis Christianae, 201 quibus nil tersius, nihil clarius. Quid porro moliaris, Vir Amicissime, ne Te pigeat significare, ut Te in tuis frui ac Tecum amiciari liceat. Vale vir xemie et Te amantem redama Tibi devinctissimum Cibinii, die 20 Octobris S[amuelem] Köleseri Lelőhely: Saját kezű eredeti, kettőbe hajtott fél ív két oldalán: Scheuchzer-hagyaték, Zentralbibliothek Zürich, s. H S ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Velence, október 23. Kéri mielőbbi válaszát, különösen az arcképével kapcsolatosan írt disztichonok felől. 37. Aggódik, mert öt levelére sem kapott választ. Hogy tetszettek a disztichonjai? Ha megsértődött volna valamiért, adja a tudtára Oberberg útján. Nagyon rosszul esik neki Köleséri hallgatása. onsieur et tres-cher aistre Gravibus diversae indolis cogitationibus angor, dum per tantum spatium me tuis citra spem t[?]andatum responsoriis indoleo. x quo in Italiam appuli, quinque ad te sonantes constanti et indefesso calamo exaravi, et quidem aliquas distichis tuae imagini sacratis sudatisque juxta ingenii modulum refertas, 202 quibus te approbationis calculum non absque aliqua aequitatis specie collaturum speraveram. Si nostrae Tibi posthac molestae futurae sint, fac ut per aliquot tuas lineolas quanto ocyus scire possem, vel datis ad Oberbergium epistolis significari cura. go enim tantam me opinionem de Te fovere Tibi sancte testor, ut non citra aliquam gravem rationem Te silentio obstrictum mihi semper suasurus sim. Ne graveris igitur ex harum dubitationum ac suspitionum labyrintho tuum infelicem Theseum educere, qui nihilo tamen minus ad cineres usque (instar 200 Bénédict Pictet ( ) hírneves kálvinista teológus, a genfi egyetem rektora. Az ortodox teológiától eltávolodó munkái, melyeket rdélyben is újra kiadtak, a XVIII. század folyamán nagy hatást gyakoroltak az itteni református papságra. 201 Az említett munkák címe: Theologia Christiana. Genevae, (Köleséri könyvtárában az évi leideni kiadás is megvan. K. S. könyvhagyatéka, 43.) Dissertationum theologicarum de religionis Christianae praestantia ac divinitate decas. Genevae, szeptember 18-i levelében (34.) említett versekről van szó. 95

97 Harpocrati 203 sacra facientium) doloroso licet, sed necessario silentio Te ubique colere prosequetur. Venetiis, 23 Octobris. Tuus Alethophylus Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XIII. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Velence, november Arcképének készítését megsürgette az augsburgi mesternél. Sajtó alá adta egyebek mellett Olténiáról készített történeti természeti leírását. Köleséri Itáliába küldött első és második válaszlevelét szeptember 25. és október 6. keltezéssel Oberberg útján rendben megkapta, ezért nagyon megkönnyebbült. Az arcképet megsürgette. ár nyomdában van a Descriptio topographico historica Valachiae Austriacae subterraneae, amelyet a legközelebbi postával küld. Az irodalmi folyóirat első kötete is megjelenik, amelyhez számos új jegyzetet írt. Igyekszik a folyóiratban a jezsuiták által nemrég felfedezett föld alatti építményekről is írni. Kiadatja továbbá az ember nemzéséről szóló anatómiai-orvosi értekezését is, amelyet a prágai egyetemen védett meg. Vigyáz magára, a karnevál idején például írja tréfásan mindig álruhában jár. Hamarosan a Kaszpi-tengerhez hajózik, mert az északi udvarban fekszenek jövendő boldogulásának alapjai. onsieur et tres-cher Ami Primas et secundas tuas ad meas Italicas, responsorias videlicet sub 25. Septembris et 6 Octobris, rite per Oberbergum percepi; ex quibus haud fari possum satis, quantum fuerim recreatus, dum ex tuo silentio diutino animum plane despondebam. ffigiem ut perquam optime et ad amussim perficiat, Oberbergo iterum inculcavi; nec vereor, quin ex voto cessura sit. Dissertatio seu maius Descriptio topographico historica Valachiae Austriacae subterraneae 204 actu est sub praelo, et sequenti ordinario tua insignita titulo ad Te veniet. Volumen primum reimprimitur, Novalium scilicet litteratorum, 205 ubi plurima curiosa de Dacia a me in notis adiecta cum voluptate perleges. Articulum de subterraneis nuper detectis Jesuitarum aedificiis futuris Novalibus inseri operam 203 gyiptomban a gyermek Hórusz alakjában tisztelt felkelő nap- és csendistenség, ujját az ajkára tévő gyermekként ábrázolták. 204 Ld. az szeptember 18-i levélben (34.) a mű kinyomtatásáról szóló tervét. 205 Albrizzi Galleria di inerva című velencei folyóiratára gondol. 96

98 dabo, ubi et eruditorum judicium parumper remorandum insinuabo, quousque oraculum tuum in Hecathena 206 consulendi facultas per publicum typum orbi litterario concedatur. Qua occasione epigramma meum de Hecathena locum habebit, necnon inscriptio viae Arxaviensis. 207 Imprimam pariter Theses meas Anatomico-edicas de generatione hominis, quas sub auspiciis Caroli VI. propugnavi, pro aggregatione ad Collegium Pragense; 208 cum illae Geneatrophiae Historiam solidiori mechanica philosophia [?] contineant, universim hic expetuntur ab Italis, qui in studio philosophico plane caecutiunt. Alethophylus tuus sat caute incedit, dum occasione Bachanaliorum semper larvatus, adeoque ignotus ubique spatiatur. His elapsis ad are Caspium navigabit, cum in ea hyberborea aula jacta jam sint solida diebus hisve fortunae futurae fundamenta. 209 Plura in posterum. Vale et diu vale. Venetiis, 6. Novembris. Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készített egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. IX. XVIII. századi egyszerű másolata: Trausch-gyűjtemény (Netoliczka, i. m., I. 42. nr. 603/24. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). Köleséri Sámuel Károlyi Sándorhoz Kolozsvár, november A szatmári békekötésre vonatkozó iratok kézhezvételét nyugtázza, valamint gratulál tábornoki és titkos tanácsosi kinevezéséhez. xcellentissime ac Illustrissime Domine Domine Comes, quitatus Generalis! Domine mihi gratiosissime! xcellentiad hármas characterének Felséges Urunktol lett kegyelmes resolutioját nagy örömmel értvén, kötelességemnek tartottam xcellentiadnak és xcellentiadban a Haza közönséges Consolatiojának alázatossan aggratulálni, szivessen kivánván 206 Vö. az szeptember 18-i levéllel (34.). 207 Vö. az szeptember 18-i levéllel (34.). 208 Şendo Velencéből való távozása után Albrizzi e dolgozatot nem tette közzé (vö. az október 31-i levelet [62.]). Nincs tudomásunk róla, hogy Şendónak e fiatalkori munkája valahol is megjelent volna nyomtatásban. 209 Célzás a pétervári cári udvarba történt meghívására. 97

99 xcellentiad életének számos esztendőkre valo terjedését és virágzó méltoságos uri állapottyának in generationes állando fen állását. 210 Nem tudom miképpen köszönnyem, annál inkább valaha szolgálhassam meg xcellentiad illy bizodalommal valo condescensioját az két rendbeli Actak velem valo közlésében. ost érkezvén csak ide a Terminusra, mingyárást kezemhez vettem Gentsi 211 Uram jó dispositiojaból azon két csomó uj autorokat, tartom is inter arcana, incumbálok a mint az idöm engedi olvasásokban. Látom a dolgoknak fontos és rendes folytatását és de pede in pedem lett tractaltatasat. inthogy pedig xcellentiad gratiajaval viszsza élni nem akarok, kivánnám alázatossan érteni, meddig lehet nállam tartani, mert xcellentiad engedelme nélkül se tartóztatni, se tartani (jóllehet olly méltó és fáratságos munkáknak csak szemlélése is időt kiván és érdemel), annális inkább csak legkissebbik részét is le iratni nem merészlem, bizony nem is cselekeszem. Azért várok xcellentiad parancsolattyától és valamikorra méltóztatik parancsolni, ollyan integritassal és sollicitudoval, amint az én kezemhez jött, mind a két fasciculust alázatos engedelmességgel restituálni cum omni securitate el nem mulatom. Az Articulusok az eddig valo usus szerint reménlem ki nyomtattatnak, a Systema állapottya is ha determinaltatott 212 és ő Felségétől ratificaltatott, talán ki adattatnak, és nem maradnak csak írásban, mint a Ferdinandus császár idejebeli Quadripartitum. i itt octavalis Terminust tartunk, e következendő Januariusnak tizedik napján, úgy hiszem, Szebenben a Diaetalis Gyűlés be fog állani. Gratioso xcellentiae Vestrae patrocinio me demisse commendans, debita veneratione maneo xcellentiae Vestrae humillimus ac devinctissimus servus S. Köleseri Claudiopoli, die 11 Novembris Lelőhely: Saját kezű eredeti, kettőbe hajtott fél ív három oldalán: Ká rolyi család levéltára, issiles, Nr Köleséri, Károlyiné évi kolozsvári tartózkodása idején, többször érdeklődött a szatmári békekötés részletei felől (Takáts, i. m., 265.). Bizonyára Károlyiné bírta rá férjét, hogy a békekötéssel kapcsolatos bizalmas iratait bocsássa Köleséri rendelkezésére, tekintettel ennek a közelmúlt történetének megírására vonatkozó terveire. Károlyinak valóban fontos érdekei fűződtek ahhoz, hogy szerepe irodalmi méltatásra és tudományos igazolásra találjon. a már nem állapítható meg, hogy a legnagyobb diszkrécióval kezelt leírás a Pulay János által össze- 210 Károlyi Sándort szeptember 12-én titkos tanácsosnak, október 4-én lovassági tábornoknak, majd pedig a felállítandó Helytartótanács alelnökének nevezték ki a Pragmatica Sanctio elfogadtatása és a rendi reformbizottságokban való tevékenysége jutalmául. (Wurzbach, i. m., XI. 1 2.) 211 Gencsy György Ilosván (Selymesilosva: Szilágyság) élő nemesről, Károlyi hívéről van szó, aki fontos beosztású vármegyei tisztviselő lehetett, és ekkoriban is kapcsolatban állt Károlyival. (Seres István szíves közlése.) 212 Az évi országgyűlés által létrehozott rendszeres bizottságok hosszasan tárgyaltak erről. Ld. a 24. levél jegyzeteit és Jakó összefoglalását. 98

100 állított Szatmári békesség című iratgyűjtemény (Károlyi Sándor, Önéletírása és naplójegyzetei, agyar történelmi emlékek V., Pest, II. 185.) vagy pedig egy időközben elkallódott ismeretlen munka volt-e. (Seres István az utóbbit tartja valószínűnek, s szerinte az alább idézett levélrészletek közül az 1726 előttről datáltak sem a szatmári béke irataira utalnak.) Itt közölt levelén kívül Köleséri november 27-én újból nyugtatta az aggódó Károlyit az iratok sértetlen megérkezéséről: Amint mászszor is meg irtam, az Actakat jol el vettem, a mint az időm itt engedte, minden nap percurralom. ivel pedig xcellentiadnak felmenetele ugy kivánnya, hogy mentől hamarébb ki küldessenek, olyan alkalmatosságot keresek, mellyel cum omni securitate kár nélkül transponaltathassanak. (Károlyi család levéltára, issiles.) Rövidesen azt közölte Károlyival, hogy a két rendbeli Actakat minden fogyatkozás nélkül kezében attam Jasztroszki 213 Uramnak (Uo., december 16.). Az iratok azonban ekkor talán Haller Gábor hirtelen halála következtében nem kerülhettek vissza Károlyihoz, mert Köleséri szeptember 17-én így ír: éltóságos Campi-areschallus Groff Pálffi János xcellentiájával 214 peragaltatott Szathmári Transactionak leirását jol emlékezem reá, hogy xcellentiad méltóztatott volt velem közleni. elyről nem merem positive irni, ha nállam maradott-e, vagy néhai éltóságos Groff Haller Gábor Urnak viszsza adtam. Kérem azért alázatossan xcellentiadat, ne tulajdonicsa háládatlanságnak, ha mig Szebenben viszsza megyek, xcellentiad parancsolattyára való engedelmességem halad. (Uo.) inthogy ezután több szó nem esik levelezésükben ezekről az iratokról, úgy látszik, végül is visszajutottak Károlyihoz. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Velence, november Rézmetszetű arcképe hamarosan elkészül. Olténiáról készített munkája első példányait útnak indította. Albrizzi föladta postán a Valachiae subterraneae descriptiót, ha kell még néhány példány belőle, rendelkezésére áll. onsieur et tres cher Ami. Accepi tuas Nro. 3. signatas. Hinc raptim respondeo Oberbergium accepisse strophiolum et prolixis obstricti animi contestationibus declarare quantum Chrysippo teneatur, et quam sincere et fideliter in omnibus respondere velit, quae ipsi ab eodem mandabuntur. Jam actu strenuam navat operam in cudenda effigie, 215 quam et mihi illico corrigendam, vel approbandam transmissurum promittit. 213 Reszegei Jasztrabszky János Szatmár vm. perceptora, nótáriusa, majd alispánja. Károlyi Sándor bizalmi embere, pénzügyeinek főintézője. (Károlyi Sándor önéletírása, I. 203, 230, 233, 355, 357.; Éble, i. m., 165, 312.) 214 Pálffy János a magyarországi császári csapatok főparancsnoka ( ), majd nádor. int a szatmári béke létrehozója, a bécsi udvar bizalmi embere. Életrajza: Szinnyei, i. m., X ; Wurzbach, i. m., XXI Ld. először az július 22-i levelet (31.). 99

101 Transacta posta, missa est ad Vos ab Albrizio Valachiae subterraneae descriptio; 216 et si aliquot exemplaria placebunt, erunt ad obsequia. Hisce raptim, me reservans opportuniori temporis favori, prolixius reliqua significare. Vale et Te cordicitus amantem redamare perge. Tuum Alethophylum Venetiis, 20. Novembris, Lelőhelye: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XXII. 41. Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Kolozsvár, december 10. A küldött könyveket köszöni és az nchiridion mathemathicum erdélyi kiadása felől tájékoztatja. Szól arsiglivel való ismeretségéről. Igen megkönnyebbült, mikor szeptember 25-én egy csomagban megkapta Scheuchzer levelét, a Herbarium Diluvianumot, a atematikai kézikönyv három példányát és a lapot, ami hiányzott Scheuchzer korábban küldött könyvéből. A velencei futárnál volt sokáig a csomag, de végre megérkezett. Hálálkodik Scheuchzer küldeménye miatt, dicséri munkáit. arsigli korábbi, a karlócai béke után összeállított leírásait érdemes lenne kiadatni, mert szerinte igen értékes munka. Beszél a arsiglivel kapcsolatos pletykákról. Scheuchzer atematikai kézikönyvének erdélyi kiadásában meg kellett változtatni ezt-azt, ami csak a kálvinistákra vonatkozott, reméli, nem sértődik meg emiatt. Az erdélyi ásványokat mihelyt tudja, küldi. Vir Amplissime ac Celeberrime! Spe fere excideram, dum amantissimae tuae 1ma aji exaratae, una cum fasciculo ligamentis soluto, in quo Herbarium Diluvianum, 217 tria nchiridii athematici 218 exemplaria et folium, quod a Jobo tuo defuerat, 219 demum 25ta 9bris inopinanti adferuntur. Portitor Viennensis, apud quem fasciculus nemine repetente fors diu haesit, occurrenti Transilvano solutum prius sigilli munimine, ut ad me deferret, ipse tradidit. gi certe viro illi gratias quas meruit. Tibi vero, vir aestumatissime quantas 216 Ld. az szeptember 18-i levélben (34.) a mű kinyomtatásáról szóló tervét. 217 Herbarium diluvianum collectum a Johanne Jacobo Scheuchzer (Tiguri, 1709.) című munkájának újabb (Lugduni Batavorum, 1723.) kiadásáról lehet szó. bben a kiadásban található a Kölesérinek szóló ajánlás is. Ld. Kázmér, i. m. 218 Scheuchzer nchiridion mathematicum (Tigurii, 1714) című művéről van szó. nnek erdélyi kiadásáról ld. az április 8-i (25.) és az október 20-i levelet (36.). 219 Jobi Physica Sacra, Oder Hiobs Natur-Wißenschafft, vergliechen it der Heutigen. Zürich, Köleséri április 8-i levelében (25.) nyugtázta a megkapott művet. 100

102 possum ago, agamque jugiter maximas, tam quod Herbario tuo Diluviano, opere multi laboris et industriae nitidissime impresso, donaveris; quam quod mei affectusque tui in me perennem memoriam, Amicorum Tuorum numero adscriptam volueris. Debitorem me agnosco, ut gratum experiens, curabo studiosissime Opera Tua, cariora mihi sunt, quam ut de pretiis librariis liciter, Tu autem mihi longe carissimus et aestumatissimus. orantur desideria mea distantia et difficultates transponendi. Non tamen prius conquiescet cuncta tua habendi cupiditas, quam per vias et occasiones tentatas desiderata sequatur possessio. Labores tui stimulo quidem et ingenuos invenirent sequaces; sed no[bis?] adminicula et laborum pretia desunt. Tuum exemplar vix aliquem assecuturum, sperari potest. n[im?] aliquid meis interspersum ex quibus vestigia Tu[a?] legisse cognosces. Conatuum arsiglianorum 220 nonnullam jam pridem consecutus sum notitiam propioremque per literas, quas dum conclusa pace Carolovicensi Caesareae ditionis terminos designaret, cum odem commutaveram de variis historiae naturalis partibus in Commentarios redigendis nactus; id mihi persuasi: opus illud Danubianum 221 dictum viri mixta fata 222 experti literato orbi summe acceptum fore. cce invisa fa[ta?]. Dum, ut scribis, imprimendo tot annorum labore conscripto operi, typos Hollandorum quaerit, ad ahumedanos transiisse, non sine gravi censura per rumores publicos lacessitur. Tecum conversatur et de naturae iraculis consultat; eodem tempore apud ahumedanos in Christianorum capita consilia cudere [?]. Pontificis autoritate revocandus, scribitur! Fors non peccat in Christianos, non in Literas, qui peccavit in bello. In nchiridio tuo athematico in usus Transilvanorum 223 edito nonnulla mutanda fuerunt, quae ad solos Helvetos spectabant. Quod haud aegre Te laturum confido. Tua sunt omnia. Tibi debetur laboris merces. ineralia Transilvanica prima qua 220 Luigi Ferdinando arsigli gróf ( ) polihisztor, a bolognai Akadémia alapítója, 1681-től kezdve katonai mérnökként a császári hadseregben szolgált. A török elleni felszabadító hadjáratok idején, valamint az új határvonal megvonása során között hosszabb időt töltött rdélyben, melynek történetére, természeti és néprajzi, nyelvi, művelődési viszonyaira vonatkozóan értékes anyagot gyűjtött össze. (N. Iorga, anuscripte din bibliotecile străine. Corespondenţa lui arsigli cu stolnicul Cantacuzino. Analele al Acad. Rom. em. Secţ. Ist. Ser. II. Tom. XXI ; Veress ndre, A bolognai arsigli-iratok magyar vonatkozásai. agyar Könyvszemle, 1892/3. (U. F. I.), ; Alberto Gianola, L. F. arsili e la Transilvania. emoria intorno a Luigi F. arsili. Bologna, (agyar fordítása: rdélyi úzeum, (XXXVI.), ); aria milia Amaldi, La Transilvania attraverso i documenti del Conte L. F. arsili. Roma, Életrajza: nciclopedia Italiana (1934), XXII ; Beliczay Jónás, arsigli élete és munkái. Értekezések a történelmi tudományok köréből, IX/9. Budapest, Vékony László, gy olasz polihisztor a Kárpát-medencében. arsigli élete, munkássága és iratai Különlenyomat a Hungarológiai Közleményekből. 221 arsigli, Danubius Pannonico-ysicus (Hagae, 1726.) című, hatkötetes fő műve a Dunatáj nagyszabású természeti és történeti leírását nyújtja, természet után készített gazdag képanyag kíséretében. Ld. még a későbbi arsigli levélben (64.). 222 Célzás arra, hogy arsiglit Breisach várának feladásáért 1703-ban katonai rangjától megfosztották és elbocsátották a császári hadseregből. (Beliczay, i. m., 61, ) 223 rdélyi kiadása: nchiridion mathematicum Scheuchzerianum, Protographiam universae atheseos complectens. Claudiopoli, Ld. az április 8-i levelet (25.). 101

103 possum occasione Tibi transmittam. Si per rationes publicas licebit fors Tibi propior futurus. Vale vir amplissime et Rei Literariae Patriaeque ornamento incolumis longissime vive. Clarissimi tui nominis assiduus cultor S[amuel] Köleserius mp. Dabam Claudiopoli, die 10bris 1723 Lelőhely: Saját kezű eredeti, kettőbe hajtott fél ív három oldalán: Scheuchzer-hagyaték, Zentralbibliothek Zürich, s. H S ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Velence, december Kéri, jelezze Olténiáról készített munkája megérkezését. Konstantinápolyból N. avrocordat vajda esetleges eltávolításával kapcsolatos híresztelések érkeztek Velencébe. Arcképe rövidesen elkészül. onsieur et tres-cher aistre Quantum me in Germania tuarum epistolarum nectare recreasti, tantundem in Italia diuturno silentio me maceras; praecipue vero cum duplex tibi suppetat modo occasio epistolas transmittendi, Oberbergio videlicet, aut Albrizzio 224 acclusas. ensis est, ex quo Valachiae Descriptionem, 225 Tuo nomini inscriptam, ad Te dedimus, nec tamen adventus conscios nos voluisti. Quid ergo de tua correspondentia mihi sperandum manebit, ubi longiori terrarum tractu, diu meditatum, brevique suscipiendum iter 226 nos distrahet, si in hac respectivicinitate me plane destituis. Fac ergo, ut redeunte anno novo, cuius initium et progressum faustissimis conditionibus Tibi auspicor consociatum, pristinam tuam renoves sedulitatem, cuius fructus in epistolis tantum delibare valeo. Deinceps vero non deero, Te de suscipiendo itinere, ac modo fovendi litterarii commercii certiorem reddere. Si quae Dacica communicanda habes novalia, grata erunt, imo gratissima. pistolae Bizantinae huc nuper allatae de Valachico onocrotalo 227 removendo plurimum obmurmurant, et hoc ut adimpleatur scriptura. 224 Ld. az november 20-i levelet (40.) Albrizzi küldeményéről. 225 Descriptio topographico historica Valachiae Austriacae subterraneae című munkája kinyomtatását az november 6-i levelében jelentette be (38.). 226 Célzás Oroszországba tervezett útjára. Ld. az november 6-i levelet (38.). 227 N. avrocordat vajdára céloz. Vö február 29-i levelet (44.). 102

104 Tuam effigiem 228 affabre et ad amassem elaboratam futura hebdomada mihi sperandam facit Oberbergus. Quibus tibi omnia fausta ac felicia cordicitus apprecans, me solito tuo amori et candori fervidissime commendo. Venetiis, 26 Decembris Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. X. 43. Köleséri Sámuel Johann Burkhard enckenhez december vége Köszöni Bél átyás Prodromusának és folyóiratai új számának elküldését. Közli az erdélyi történeti források kiadására és a Pragmatica Sanctio emlékét megörökítő éremre vonatkozó tervét. entegetőzik késedelme miatt, majd megköszöni Bél átyás Prodromus Hungariae antiquae et novae című könyvének elküldését. Kéri írja meg, hogy Christophorus Parschitius encken könyvtárában található műveit ki akarja-e adatni? egkérdi azt is, hogy Rerum Transilvani carum scriptoresének kiadásához tud-e találni jó minőségű nyomdát és hozzáértő korrektort. Nem szeretne a császári udvar engedélye nélkül semmit kiadni, ezért lehet, hogy várniuk kell a kiadással. Köszöni a havasalföldi hírekről és eseményekről tájékoztató küldeményt, várja a többit, hogy az elmúlt esztendei kötet teljes legyen. Vir Illustris ac Amplissime Domine! Accusarem me ipse tarditatis, non vero neglectus officii, quo me tibi devinctissimum esse probe scis; ego vero palam profiteor, ni apud tuam uti mihi polliceri praesumo aequanimitatem causas ab incumbentibus negotiis et ex improviso elabentibus, quibus hinc annue utimur occasionibus constare, exculpationisque non quaesitae locum haud aegre largiri confiderem. Ita enim est, nec [?] deinceps me illis adstringam, quae saepe studiose nobis subtrahuntur. Acceperam tuae munificentiae Prodromum Belianum Historiae Hungaricae antiquae et novae, 229 egissemque pridem gratias ni in ambiguo fuissem, num et iudicium, quod de eo statuerem annectendum foret. Tempus consilium vocare malui, 228 Ld. először az július 22-i levélben (34. levél). 229 Bél átyás ( ) fő művének (Notitia Hungariae novae historico-geographica. Viennae, ) tervezetét Hungariae antiquae et novae prodromus (Nürnberg, 1723.) cím alatt adta ki. Kölesérit egészen közelről érdekelte Bélnek ez az ő terveivel teljesen rokon vállalkozása (ld. az január 22-i levelet [21.]). A Prodromust az Acta eruditorumban ( ) a Román Akadémia kolozsvári könyvtára I. sz. részlegének példányában olvasható egykorú kéziratos bejegyzés bizonysága szerint maga encken ismertette, esetleg éppen Köleséri véleményének kikérése után. 103

105 percandum laborioso molimini ratus, qui actorum consignatoribus assentiri, vel etiam plura notare debuissem, quae fors corpus voluminis expediet. Hoc tamen, vir illustris, a te scire expeto, num S. Christophori Parschity, 230 quae in locupletissima tua bibliotheca tenes lucem ut videant aliquando indulgebis? Alterum. Num et Rerum Transilvanicarum scriptoribus edendis typos elegantes et correctorem non proletarium apud vestras sperare liceret? ssent enim S. nonnulla, quae teneris [?] blattis ultra relinqui piaculo proximum. Cum vero absque praescitu ac annuentia Augustae Aulae quidpiam in re historica edere nolim, multo minus auctor esse ubi licentiam factam iam apud serenissimum principem ugenium 231 insinuatione consecutus fuero pluribus, rem tibi detegam et numismatis, quod in memoriam successionis haereditariae in Transsilvania edendum esse typum iam misissem, 232 ni a comitiis, quae indultu Caesaris brevi futura sperantur, publicatio suspendenda fuisset. Pro fasciculo actorum et novorum 233 pridie ex Valachia mihi allato devinctissimas repeto[?] grates, expectans residua, quae proxime elapsi anni compleant volumen. Deus tibi, vir illustris ac amplissime, novum annum fortunet, te regi, patriae, Academiae, bonis literis mihique diutissime incolumem servet. Vale vir illustris a tibi multis nominibus devinctissimo S[amuele] K[öleséri] Lelőhely: Keltezetlen és címzetlen, XVIII. századi egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [35b 36a] A címzett személyének megállapítását az tette lehetővé, hogy Bél Prodromusának egyik ismertetője kitér Parschitius itt említett kéziratára, amely akkor encken könyvtárában volt (Neue Zeitungen von gelehrten Sachen ). A levél keltezését viszont a rövidesen (1724. január 10-én) összeülő erdélyi országgyűlésre és az új esztendőre való utalás segítségével tisztáztuk. (Vö. Jakab lek, A Pragmatica Sanctio története rdélyben. Századok, ) 230 Parschitius Kristóf ( ) rózsahegyi származású polihisztor paptanár. A protestánsok üldözése elől menekült külföldre, és sokáig élt Lipcsében. Életrajza: Szinnyei, i. m., X Itt említett kézirata agyarország történetét és topográfiáját tárgyalta és encken szándékozott közzétenni (Neue Zeitungen von gelehrten Sachen ). Kéziratai legalábbis részben az esztergomi érsekség könyvtárába kerültek (Levéltári Híradó, sz. 107.). 231 Savoyai Jenő herceg, Köleséri nagy pártfogója. Vö. az december végi levéllel (7. sz.). 232 Köleséri, aki maga is fontos szerepet játszott a Habsburgok nőági örökösödését kimondó erdélyi törvény megformulázásánál (Jakab, i. m., Századok, , 315.) saját becsületét öregbítendő a bécsi udvarban, emlékérmet tervezett a nagy esemény megörökítésére (Kemény József-gyűjtemény az NLt-nak a Kolozsvári Akadémiai Könyvtárban őrzött anyagában, iscellanea tom. XX. Varia nr. 8.). Az emlékéremmel, felirataival és ábrázolásának szimbolikájával részletesen foglalkozik hihetőleg Köleséri közlései alapján a Neue Zeitungen von gelehrten Sachen ( ). Az emlékérem képét ld.: Huszár Lajos, A régi magyar emlékérmek katalógusa a legrégibb időktől 1850-ig. 1. [rész]. Történeti érmek. 6. rdély: Budapest, Nr A encken által szerkesztett Acta eruditorum és Nova litteraria, esetleg a fentebb említett Neue Zeitungen című lipcsei folyóiratról van szó. 104

106 44. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Bologna, február 29. Jelzi, hogy hajóval indul Hollandián át Szentpétervárra. Közli néhány erdélyi ismerősére írt epigrammáját. Néhány napig Bolognában maradt a karnevál miatt. Albrizzi útján megkapta Köleséri levelét, Lincerus küldeményének kíséretében. gy-két hónapig Köleséri ne írjon neki, amíg nem tudatja Oberberggel az új tartózkodási helyét. Holnap ugyanis Firenzébe, onnan Genovába utazik, ahonnét Angliába megy tovább hajóval Gibraltáron, Lisszabonon és Amszterdamon át. Hollandiában igyekszik kinyomtatni az epigrammáit. ddig nagy tetszést arattak, hiszen igen egzotikusak, mert a két Dáciával így nevezi rdélyt és Olténiát kapcsolatosak. Owen epigrammáihoz hasonlítják őket. Itt 12 epigrammájának szövege következik, némelyik az 1. és a 7. Kölesérivel kapcsolatos, de a többi is erdélyi vonatkozású. Amantissimo Crysandro Crysippophylus. 234 Degens per aliquot dierum spatium Bononiae ad evitandas intercapedines, quae Venetiis occasione Bachanaliorum larvata libertas nectere potuisset (scis enim omnia tentandi capacem Onocrotalem cornupetam bovino capite instemmate superbientem) 235 per Albritzium accipio tuas brevissimas, quibus Lincerus amicus noster suae benevolentiae pignus scripto tenus comprobatum adiecerat. His vero significo, ut per unum alterumve mensem gratissimum calamum tuum suspendere non graveris, quo usque per Oberbergum non significavero meae stationis punctum. Cras enim Florentiam, inde Liburnum ac Genuam maritimas urbes movebo, ubi Anglicam scansurus navem, transfretato Gaditano passu, Ulyssoponem, inde Amstelodanum invisere intendo. Lugduni Batavorum Hermannum Boerhave 236 alloquar, et de Crysippo 237 tantae Academiae digno germine cum praecipuis verba miscebo; inde Haga Comitum perlustrata, Amstelodamo iterum versus Dantiscum, Regiomontem, Rigam, Reval et tandem Petropolim vela movebo. Non mireris tantarum ambagum aut discriminum; mihi enim expensarum compendia quaerenti non nisi per ardua eluctandum restat. Habebis ubique talem, qualem semper promisi esse, fuisse, fore. Hoc comprobabo, cum apud Belgas libros sex epigrammatum imprimi curabo; quandoquidem otium Italicum et tuus erga mea qualiacunque carmina plausus 234 Köleséri, illetve Şendo baráti körben használt görögös irodalmi neve. 235 avrocordat, ld. az december 26-i levelet (42.). 236 Boerhave a leideni egyetem európai hírű orvos botanikus professzora ( ), sok erdélyi medikusnak tanára. Köleséri könyvtárában egész sor munka hirdette kettőjük régi ismerettségét (K. S. könyvhagyatéka, 90, 93, 96, , 104, , 110, 116, 132, 172.). Életrajza: Jöcher, i. m., I Köleséri görögös alakú tudós neve. 105

107 ansam fecit. Curiosissima erunt, et ferme omnia argumentum ex utraque Dacia 238 sortiantur, facile deducere poteris quid libertas poetica et gratus erga amicos animus mihi suggesserit. Invenient alii succharum, alii colocynthidem, nec desunt aculei et salia, quae carminibus animam impertiri aliunde solent. Quicunque legit, valde probavit et Oweni 239 stilum sapere ad amassem censuit, digna, quibus publica lux minime differatur. ovebo hisce paucis salivam. 1. In effigiem Koeleserianam Centum fama tubis conata aequare canendo Insignem usis consiliaque virum; Projecit, nos ansa tubas animare: minorem Ne vocem meritis aera canora durent. Inde mihi: quid stulte putas attollere plectro Quem nequit ipsa suis fama referre tubis. 2. In auditorem Transylvaniae Baum 240 Quattuor in Bibliis nunquam saturanda legebam, Sed postquam te Baum consulo, quinque scio: Sunt illa Infernus, vulvae os, terra arida et ignis, Auditorem addo his, cui data nulla satis. 3. In initio libri Celsa cothurnatis poteram contexere verbis Atque Sophocleo Syrmati digna dare: Inflatane tuba poteram celebrare Pelasgos, Iratos quoties sustinuere deos. Romanosne patres, sacrataque moenia artis Quaeve sago fuerant, aut numeranda toga. Lectorum vero tunc maxima turba deesset: Quid promam? Nugas, ludicra, quisque leget. 238 A két Dacia alatt Şendo Olténiát és rdélyt érti. két tartományt egységnek tekinti. 239 John Owen (Audoinus ) walesi származású angol epigrammaköltő. Nagy hatású és rendkívül sikeres, összesen 12 könyvből álló latin nyelvű epigrammagyűjteménye 1606 és 1613 között jelent meg Londonban. 240 Az erdélyi császári hadbíróság (generalis auditoratus) főhadnagyi rangban lévő tagja, akit Şendo avrocordattal való ügyével kapcsolatosan rendkívül meggyűlölt (Feldzüge des Prinzen ugen von Savoyen. Wien, I , ). Ld. még a 68. levelet. 106

108 4. In medicum Gorgiam 241 aut metro, aut mero indulgentem Olim clamanti Plutarchum reddidit cho (Ut Graji memorant) e latebris Sophiam. At mihi clamanti Te Gorgi reddidit cho, Rupibus e vacuis, quid stimulata? erum. 5. De auditore Transylvaniae Ni decrevisset Dacos punire, voracem Te Baum non posset hic tolerare deus. 6. In Gorgiam medicum et poetam Te medico asserimus longe praestare poetam, Cur? Homini vitam* protrahis atque ademis. (* prima enim syllaba vitae a poetis protrahitur, quae a medico imperito abbreviatur) 7. Ad famigeratissimum Koeleserium O Tu curarum solamen dulce mearum, Cuius praesidio mens mea fulta viget. Tu morum exemplar, centrum virtutis, et altis Dotibus eximius, sed comitate magis. Tu fidus veri custos, et amator honesti, Tu typus ingenuae verus amicitiae. 241 Valentinus Gorgius (Gorgias), az erdélyi és olténiai császári főhadparancsnokság, Köleséri baráti köréhez tartozó, kelet-poroszországi származású jónevű orvosa. rdélyi szolgálata idején irodalompártolásával és költői tevékenységével hívta fel magára a figyelmet. (Vö. Johannes Gyalogi, Opus epigrammaticum Valentini Gorgii, Generalatus medici, amici ac deinde ecaenatis mei optimi. Claudiopoli, 1728.; Daciae spes et deliciae. Tyrnaviae, 1730.) Később Bécsben, majd Heidelbergben működött, de fenntartotta kapcsolatát Kölesérivel és többi erdélyi tudós barátaival (Trausch, Schriftsteller- Lexikon, II. 284.). Köleséri halotti búcsúztatójának (Lessus funebris. Cibinii, 1733.) és az olténiai Arxavia (Câineni) vár feliratának ő a szerzője (Veszprémi, i. m., ; Vasilescu, i. m., 122.). 107

109 8. In maritum leonorae 242 Intrepido Atridae inventa est pro virgine cerva; Inventa est at tibi pro virgine vacca fuit. 9. In foeminam Saxonicam, prostituentem filiam uni tribuno militum pro pallio pelliceo (Kürschen) ad morem gentis Hybernum frigus cum velles vincere, nata Pellice, fecisti pallia pellicea. 10. In Lutschianam, 243 olim Germanarum mentularum voraginem Bina, itaquit Lutschin, quid prodest membra dedisse Naturam nobis? Unica mentula si est. 11. In Germanum, pro cunno Saxonico ad incitus redactum Quam pretiosa fores si tota, o candida, emenda? Nam tanti mihi stat pars minima una tui. 12. In cornutum dilatum O felix cornu! Quo cornu-copia venit! tc. * runt omnia notis illustrata, nec deerunt seria et argumenti gravioris, inter quae fulgebit domus amici nostri communis, de quo in epigrammate concludo: Sit laus, laudari non potuisse satis. Tempus non suppetit prolixiori calamo Te distrahendi: excipe ergo haec paucula, interim aequi bonique facienda, cum veniant a tali, qui Tibi sincerus notus amicitia. 29. Februarii, quae est ultima Bachanaliorum, Bononiae, Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XV. 242 Ismeretlen személy Şendo szebeni társasági köréből. 243 Az ilyen nevű előkelő szebeni patríciuscsalád pontosabban nem ismeretes valamelyik tagjáról vagy annak feleségéről van szó. Vö. VerArchiv XVII. (1883),

110 45. Köleséri Sámuel ichael Gottlieb Hanschhoz Szeben, június 8. Küldeményét továbbította Konstantinápolyba. Könyvek beszerzését kéri. Április 22-i és 29-i és május 16-i levelére már válaszolt volna, ha nem keresett volna ürügyet egy hosszabb levél megírására. Küldeményét Konstantinápolyba a császári megbízott figyelmébe ajánlották. Az, ha még életben van, akkor értesülni fog a küldemény sorsáról. Christian Wolffról akinek egyébként még ma ír egy válaszlevelet semmit sem tud. Örül az phemerides számainak, jóllehet, azok tartalmát már közölték két lipcsei folyóiratban. A Hecquet-féle Hippokratész-kötet 12. kiadását talán Frankfurtban meg tudja szerezni. Ugyanazon az úton küld Hoffmann-nak egy könyvet, amelynek az árát először ki akarja fizettetni vele. Várja a választ Bilfinger és Wolff műveit illetően. Hanschio, 244 Francofurtum. Vir illustris ac amplissime! Ad trinas de datis 22 et 29 Aprilis, nec non 16 aji observantissime acceptas jam respondissem, ni responsum tuum ansam uberiori scriptioni, ut sperabam, daturum expectassem. Interea de acclusis Constantinopolino dirigendis securum te esse volo. Commendati sunt fasciculi ad Caesareum Residentem promotori. Si vir talis ibi et in vivis fuerit, notitiam translatarum habebis. De Wolffio 245 nil habeo, hodie tamen eidem scribo, occasionem respondendi nactus ad praevias ipsius. Gallicae pheme- 244 ichael Gottlieb Hansch ( ) lipcsei teológiai és filozófiai tanulmányai után doktori fokozatot szerzett Rostockban, ben tanított Lipcsében, ezután egyetemi katedrára nem lépett, független értelmiségiként élt. Danzigban megszerezte a Kepler-kéziratokat egy összkiadás reményében, de csak egy kötetet sikerült kiadnia (pistolae ad Joannem Kepplerum mathematicum caesareum scriptae Lipsiae). A III. Károly császárnak ajánlott kötet jutalmaként császári tanácsosnak nevezték ki. unkássága fő irányát a wolffi és leibnizi filozófia népszerűsítése és védelme jelentettte. indkét filozófussal személyes kapcsolatban volt, Leibnizcel való levelezése már az 1730-as évektől nyomtatásban is megjelent (Johann Georg eusel, Lexikon der vom Jahr 1750 bis 1800 verstorbenen teutschen Schriftsteller. Leipzig, , V ). Kölesérivel való levelezésük ből maradt fenn. Személyes találkozásról nem tudunk, viszont Hansch az 1710-es években gyakran, 1727-től folyamatosan Bécsben élt. Köleséri 1728 november végén bizonyosan volt Bécsben, ld. Bél átyás albumába tett bejegyzését (ld. a 21. levél jegyzeteiben), ill tavaszán, majd 1729 tavaszán is innen keltezi leveleit (108, 109, 110.). Hansch Pozsonyban június 4-én jegyzett be Bél albumába. Szelestei N. László, Bél átyás kéziratos hagyatékának katalógusa. Bp., Nr. 649/27. A bejegyzés szövege: IAA, Rekord: Hanschról röviden magyarul: Font Zsuzsa, Köleséri Sámuel és a német tudós világ. agyarországi tudósok levelezése. Tanulmányok. Szerk. Szelestei N. László. Bp., Christian Wolff ( ) a németországi felvilágosodás egyik nagyhatású előkészítője ben, Leibniz ajánlása alapján, elnyerte a hallei egyetem matematikai tanszékét, s filozófiai előadásokat is tartott. Racionalista és szabad szellemű tanításait azonban pietista kollégái ateizmusnak minősítették, és 1723-ban I. Frigyes Vilmos porosz királlyal katedrájától megfoszttatták és kiűzették az országból. Az ekkor már európai hírű professzor arburgba tette át működése színhelyét. Innen hívták vissza ben Halléba, miután Leibniz eszméit értékesítő gondolatai diadalmaskodtak a német egyetemeken. Tanításai nagy hatást gyakoroltak az erdélyi felvilágosodás kialakulására, aminek legkorábbi bizonysága 109

111 rides ruditorum 246 ingratae non sunt, licet earum contenta in actis Lipsiensibus novisque Literariis 247 inveniantur. Hyppocratis Aphorismos in usum artis et corporis mechanici curationem 248 ab Hecqueto 249 demonstratos et in 12mo editos fors Francofurti habere liceret. adem via ad dominum Hoffmannum 250 dirigendus liber foret, significato prius pretio, quod prius, quam liber advenerit, jam transponetur. Quoad Bülffingeriana 251 et Wolffiana responsum praestolor. Vale vir amplissime, tuique nominis cultori assidue fave, reciprocis officiis devinctissimo Cibinii, die 8 Junii S[amueli] K[öleséri] Lelőhely: XVIII. századi egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 59. [30a]. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Amszterdam, június Beszámol tengeri útjának élményeiről és közli további útirányát. Személyéhez intézett verssel köszöni meg Kölesérinek, hogy erdélyi tartózkodása idején segítette verselési készsége fejlesztésében. Az epigrammával induló levelet Amszterdamból keltezi, június 29-én, ahová háromhavi hajóút után érkezett. Közben érintették Spanyolország és Franciaország partvidékét is, pl. arseille-t, Toulouse-t és sok egyéb várost is. Átkeltek a Gibraltári-szoroson, amelyet most az angolok birtokolnak, majd Lisszabonba értek, ahol sokat időzött, mert bámulatos hely. Innét Angliába utaztak, végül Rotterdamon át Amszterdamba értek, túlélve a szokásos veszélyeket. Viharba nem kerültek, igaz, a tenger néha háborgott. A Baleárok környékén hatalmas tengeri teknősöket lá- Köleséri levelei (52, 60, 68., és az itteni mellett főleg a 74.), s legkésőbb 1724-ben levelező kapcsolatban állottak. Életrajza: ADB XLIV Bizonyára a Journal des Savants című folyóiratra gondol, melynek éppen ezek az évfolyamai voltak meg Köleséri könyvtárában. (K. S. könyvhagyatéka, 302.) 247 Az Acta eruditorum és a Nova litteraria című folyóiratra céloz. 248 A mű teljes címe: Hypocratis aphorismi ad mentem ipsius artis usum et corporis mechanismi rationem expositi. Parisiis, (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 96.) 249 Philippus Hecquet ( ) filozófiai magiszter és orvosdoktor, között a párizsi orvosi fakultás dékánja. Széles körű szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Életrajza: Jöcher, i. m., II Hihetőleg Köleséri bécsi megbízottja. 251 Georg Bernhard Bilfinger (Bülfinger) ( ) Chr. Wolff hallei tanítványa, 1721-től a filozófia és matematika professzora a tübingeni egyetemen, között a szentpétervári Akadémián a logika és a metafizika tanára. Az új intézmény szervezésében fontos szerepet játszott (duard Winter, Zur Geschichte der deutsch-russischen Wissenschaftsbeziehungen im 18. Jahrhundert Zeitschrift für Geschichtswissenschaft VIII. [1960] 846.). Életrajza: ADB II

112 tott, amelyekből ettek is. Látott delfineket, bálnákat, sőt egy napfogyatkozást is május 22-én. Látott Lisszabonban egy frissen Amerikából hozott gyógynövényt (gentiana Indicát), amelyről részletesen beszámol. Két hónapot szeretne Németalföldön tölteni, Hágába, Utrechtbe és Leidenbe szeretne utazni, ahol Köleséri is tanult egykor. Különösen Herman Boerhaavéval szeretne találkozni. Innét Hamburgon át a Balti-tengerre és a Finn-öbölbe kíván továbbhajózni, amelynek szegletében áll Szentpétervár. Sőt talán a Kaszpi-tengerhez és Perzsiába is el sikerül jutnia. Kéri, írja meg, ha időközben rdélyben vagy Olténiában (a két Dáciában) valami fontosabb dolog történt volna. ielőtt hajóra szállt volna Genovában, az angolok meggyőzték, hogy biztosítsa magát és vagyonát. Az Angol Kereskedelmi Társaságnál meg is tette ezt. Ha vele bármi történik, ők mindent kifizetnek majd. Kéri Kölesérit, hogy ha vele bármi baj lenne, Oberberggel együtt gondoskodjék a szellemi hagyatékáról. Végül feliratban és versben dicséri Kölesérit, és saját költészetéről ír, mint még tengeribetegség közben is alkalmazott vigaszáról, köszöni Kölesérinek, hogy segítette költészetének kibontakoztatásában. Lisszabonban szerződtetett egy színes szolgát, aki nagyon mulattatja. Kérdi, mi a helyzet rdélyben, s üdvözli a Ruesch családot. Amantissime Chrysamnis 252 Quam legis, ex illa Tibi epistola mittitur urbe, Quam colit in Batavo foedere Belga caput. Amstelodamo enim scribimus ad nostrum praedilectum Chrysandrum, 253 sub 29. Junii, qua et hic ex Italico maritimo trimestri itinere appulimus. Si quidem cum maritimas Galliarum ac Hispaniarum celebriores oras percursorie lustraverimus, assiliam videlicet, Thoulosam, Barcinonam, Valentiam, Granatam, superato Herculeo seu Gaditano freto (Gibraltar Anglis adhuc possidentibus vulgo audit), dein ultra Calpen et Abylam Oceanum Athlanticum ingressos Ulyssopona ad Tagi fauces collocata, vasta illa Lusitaniae metropolis, in sui admirationem nos diu detinuit; quousque illum terrae apicem, qui ante novum detectum orbem Finis terrae nuncupabatur, praeterlapsi, in Anglia finitimos portus decem milliaribus Londino distantes, navi Anglica delati, tandem Roterdamo et hinc Amstelodamum pervenimus, feliciter exanthlatis iis omnibus, qua laboribus, qua periculis, quae secum vehere solent diuturnae ac peregrinae transfretationes. Denique enim viri prudentis sit, se facilem semper praebere fatis, Fata quae sibi concreditos custodiunt, viam quoque inveniunt. iraberis profecto nos ultra mille Germanica emenses milliaria, nullis piratarum molestis occursibus infestatos, aut adversis ventorum tempestatumque vicissitudinibus obnoxios extitisse; quin [?] frequentes pelagi malacias ac inopportunas tranquillitates contigisse, ut quia citius iter nostrum absolverimus haud semel obstiterint. Testudines marinas monstruosae molis, ter centum saepe pondo librantes prope insulas Balearias placidi maris superfecie innatantes solo manuum adminiculo saepius capere licuit, quae dum optimi ac largi perhibentur esse nutrimenti, de more 252 Köleséri írói neve. 253 Köleséri írói neve. 111

113 nautico conditae, mensas nostras gratissimo auxerunt. Quid referam Delphinorum, Balaenarum ac immanium ceterum agmina, jucundum nobis spectaculum suis rapidis ac vagis undulationibus hinc inde exhibentia? Solarem 22-a aji secutam eclypsim nobis medio in oceano constitutis per horae spatium commode ac insigniter spectabilem, solari disco, ultra undecim digitos observato? atque alia huiusce census quam plurima, quae pagellae unius angustiae Tibi exhibent recensenda. Illud verum tamen nequaquam duximus reticendum, nobis in Lusitania instructissimas exoticorum [?] perlustrantibus inter reliqua radicem flavam geniculatam, variis nodulis ac cingulis affabre calamistratam instar hypecachuanae exhibitam, quae noviter ex America adducta Gentiana Indica audit seplasiariis. Tantae ea est amaritudinis, ut gentiana cujas fel ipsum, centaurum aut colocynthis huic comparata jure meritoque dulcissima nuncupari possent. t cum adeo eximia amaritia prae omnibus polleat, mira ipsius medio in chronicis prostari posse authores sumus. Redigemus quam primum eam convenienti solvere in egregii usus essentiam et essentiam amaram Vanderbeckianam haud spernendam, prima stationis opportunitate constituturos confidimus. Hic enim in Belgio per duos circiter menses immorari constituimus, ubi data occasione Hagam Comitum, Ultrajectum et Lugdunum, ex cuius foecundo ubere Chrysippos 254 adeo salubre scientiarum lac suxit, adire mens est, cumque celebrioribus illius illustris Academiae proceribus erudita verba miscere; praecipue vero cum Hermanno Boerhave, insigni huiusce seculi, medicorum ornamento. Dein vero Oceano Germanico nos iterum concredere praesens fatorum nostrarum conditio urget; inde Hamburgo per Balticum ad sinum Finicum navigare, in cuius extremitate sita est Petropolis, quam votis modo petimus; forsan et Caspias et Hircano-Persas, adaequato tempore, cum classe Russica triumphante invisere nequaquam recusaturi. Interim frequentes tuas, quo prolixiores eo gratiores ad Oberbergum dirigendas anxio pectore praestolamur. Scribe, si quid relatu dignum hoc quadrimestri nostri silentii spatio in alterutra Dacia contigerit, et me Tibi ad cineres usque sincere addictum socias. Aliunde Liburni antequam navem conscendissem, cum mercatores Angli suasissent, ut in Banco Assecurationis ergo Anglico meam substantiam conscriberem, et duobus florenis pro singulis centenis persolutis, me adversus quemcunque sinistrum casus eventum praemunirem. Futurum enim, ut naufragio aut captivitate secuta erga illud levo anticipate numeratum interesse, totius substantiae conscriptae pretium, vel superstiti mihi, ubicumque terrarum degerem, a ercatorum Anglorum Societate, vel me una pereunte, illi, quem ego nuncupative substituissem, fideliter persolveretur. Cum vero comperissem, morem hunc per longam aetatem sancte receptum et a cautioribus semper observatum fuisse, nostraeque peregrinationis socios huius modi cautelam juris vel calamitatis solatium nequaquam negligere, facilis animi, et Te Chrysippe, una cum nostro Oberbergio substitui, ratus quascunque leves licet mei naufragii reliquias, nullis aliis, quam vestris amicis manibus 254 Köleséri írói neve. 112

114 concredendas; qua de re authenticum in archivo publico ad rei memoriam perstat instrumentum. Volui haec per transennam recensere, ut vel ex hoc iudicente agnoscas, quanti apud me sis. Quod autem nusquam sim sine Te, habes hic adnexum sequens mediis mihi natum in undis: Ad famigeratissimum Koeleserium Hecathenam Dacicam, 255 ac alia vestusta Romano-Daciae marmora, suis eruditis animadversionibus illustrantem, hexastichon alluserem, ad illud servatoris dictum: tsi homines silebunt, lapides isti loquentur: Debueras Hunnis, qui Te genuere, Camoenas Has, quarum ad Dacos transvehis omne decus. Tot, tantisque Tuis titulis dum Dacia fulget, Quod de Te semper grata loquatur habet. Si tamen auctoris calamo decorata taceret, armora, quae nomen grande loquantur, erunt. Si frequenter, apposita crambe, nauseam cieo, frequentique carmine molestus sum, incusa Te ipsum, qui stertentem diu, ac penitus torpentem in Dacia usam exsuscitasti, et ex ligno ercurium, nil minus scilicet cogitantem, poetam fecisti; adde quod exile nostrum laudando metrum, currenti stimulos addidisti, et quemadmodum Leibnizius se per otium Hannoveranum 256 aliquando poetam factum fatetur, me quoque per otium Dacicum talem effectum lubens confiteor; praecipue vero, ut qualitercunque evincerem [?] [ac]haonem vestrum castrensem, plus Bachico furore percitum, quam vestro ductum poetico, non totam, ut sibi petulanter. [?] dicitur Hypo[cratis?] lympham exhausisse, sed et dignum quandoque, ut aiunt, in meis carminibus patella operculum reperisse. Lepidissimum itineris socium possideo, elegantioribus scilicet colorum variegatum pigmentis, et supra fidem jocosum cercopithicum Ulyssopona mihi in munus oblatum, qui vel ipsi Heraclito 257 altos extorqueret cachinos. Quam vellem libenter cum ipso Tuas rurales in Drasschau delicias augere! Sed ista sunt tantum inania de praesenti desideria: per quem enim, qualiter et quomodo? animatas difficilis adeo vecturae merces transmittere? Ad vos, inquam in ultima ferme Thule constitutos, et ab omni humano (cultiori scilicet ac litterario) commercio per tot montium series ac sylvarum ambages quodam modo seperatos. Significa interim mihi, an vester Dacicus Cercopithecus, lapidum nempe collector rudis transvector Ardelio 258 [!] apud aulam 255 A Hekatét ábrázoló római leletről ld. a 15, 16. levelet. Talán a 31. levélben is ezt a verset említi. 256 Leibniz 1676-tól kezdve a hannoveri hercegi udvar könyvtárosaként folytatta irodalmi munkásságát. Şendo itt egyben Leibnitz Otium Hannoveranum, sive miscellanea (Lipsiae, 1718.) című kötetére is céloz. (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 297.) 257 Pesszimista világszemléletéről ismert efezusi görög filozófus az i. e. 500 körüli időből. 258 A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Ardelio. A helyesbítésre vonatkozóan lásd az július 5-i levelet (29.). 113

115 quid promeruerit? De cetero praedilectam Ruyschianam domum totam quantam Speciose et officiose per Te, mi amantissime, meo nomine salutatam cordicitus opto. Scite etenim longa quamvis regione remotus Absens, vos animo semper adesse meo. Ita candide testatus ac pollicitus Alethophylus vester, quod verum amicum sonat. Amstelodami, 29. Junii Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XVI. XVIII. századi, egyszerű, keltezetlen másolata: Trausch-gyűjtemény (Netoliczka, i. m., I. 43. nr. 603/29. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). 47. Köleséri Sámuel Nicolae avrocordathoz 1724 nyarán egköszöni az ajándékba küldött aranyórát és könyvújdonságok felől tájékoztatja. Köszöni a fejedelmi levelet az aranyórával együtt ég nem kapta meg Harduin Pliniuskommentárjait, amelyet Párizsból vár (magas áron). ihelyt megérkezik, értesíti a vajdát, és ha kéri, azonnal továbbküldi neki. Principi Valachiae. Celsissime Princeps ac Domine Domine mihi Gratiosissime! Accepi gratiosissimas Celsitudinis Vestrae una cum horologio aureo munifica liberalitate mihi transmisso, quod uti principalis in me gratiae nobile testimonium demisse revereor: ita cum motu indicis ad fidelia et digne merendi obsequia me stimulari agnoscam jugiter, curaboque omni studio, ut si munificentiae non paria, integerrimi tamen animi exhibeam indicia in perpetua gratitudine. Harduini 259 Commentationes in Plinium 260 cum rectissimae editionis sint anni videlicet proxime elapsi in III voluminibus in folio nondum accepi, excessiva pretia Lipsiensium fastidiens Parisiis expecto et statim ac appulerint Celsitudini Vestrae notificabo, ac si Celsitudo Vestra jusserit, illico transmittam. Caetera absunt. 259 Jean (Hardouin) Harduin ( ), francia jezsuita filológus és régiségbúvár. Több nagy tudományos vita központjában álló személy. Itt említett fényűző kiállítású Plinius-kiadványa, mely az évi első kiadás jelentősen bővített változata, egyike fő műveinek. Életrajza: Jöcher, i. m., II A kiadvány teljes címe: C. Plinii Secundi Historiae naturalis libri XXXVII. illustrati a Johanne Harduino S. J. Parisiis, (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 152.) 114

116 Lelőhely: XVIII. századi egyszerű, keltezetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 59. [30a 30b]. A keltezéshez a levélben említett Plinius-kiadás megjelenési ideje, illetve a szövegnek a leveleskönyv időrendjében elfoglalt helye szolgált alapul. Köleséri Sámuel Johann Lutschhoz 1724 közepén Tájékoztassa a jénai tudományos élet újdonságairól és a Wolff körüli vitáról. 48. Értesült már azon vitákról, melyek az igen tudós férfiú számára akire méltán büszke egész Germánia kellemetlenséget okoztak. És amennyire az általa olvasott írásaiból megértette, a hallei egyetemnek az ő eltávolítása cseppet sem szolgált a javára, ezzel szemben úgy véli, hogy a marburginak az ő tiszteletteljes befogadása igencsak javára vált, mely egyetem, ahogy eddig tudós orvosaival, Doläusszal és Waldschmidttel büszkélkedhetett, ezután a filozófus és matematikus Christian Wolff-fal is büszkélkedhet majd. Csodálkozik, hogy a tudomány művelése terén oly komoly érdemeket szerzett, oly sok tanulmánya okán híressé vált Buddeus professzor beleavatkozott ebbe a Wolff-fal való dicstelen küzdelembe. Bárcsak sose jelent volna meg Wolff filozófiáját illető bírálata, illetve Wolff erre írott válasza. De talán megváltoztatja véleményét, ha elolvassa a Buddeus védelmében megjelent legújabb dolgozatokat, melyeket megígért neki; szívesen tanulna belőlük. Semmi mást nem kér tőle, mint azt, hogy ha történik valami érdekes dolog, amíg a külföldi tudományosság világában forgolódik, értesítse róla szorgalmasan, a költségek miatt pedig ne aggódjon, azokat ő megtéríti. Domino Johanni Lutsch, 261 Jenam. Amantissime Lutsch! Uti tuarum rerum satagenter sollicitus eram, opportune adferuntur, quas Jena ad me dare voluisti. Gratae eae mihi fuerunt et tanto gratiores, quod in iis memoriam mei in te affectus recolas licentiamque petas ea, quae in re literaria occurrunt nova, ut mecum communices. Si me nosti tibi benevolendi studium non ignoras et nescire non potes, me nulla re delectari magis quam notitia rerum, quae in orbe literato eveniunt et in dies in lucem producuntur. Controversiarum, quae consummatissimi ingenii viro, quem Germania tanquam delicias suas merito aestimet, negotium facesserunt, non sum ignarus. 262 t quantam eiusdem e scriptis quae oculis volvo notitiam hausi Academiae Halensi minus 261 Szeben vidéki szász diák március 31-én iratkozott be a jénai egyetemre és a tanév nyári felében tartózkodott Jénaban. (Ábel Jenő okos Gyula, agyarországi tanulók külföldön. Bp., I. 43.; VerArchiv XII. [1875.] 324.) Életrajza: VerArchiv XVII. (1883.) Célzás a Wolff elleni pietista támadásokra. 115

117 prospere, relegatione, arpurgiensi vero honorifica introductione optime consultum iudico, 263 quae uti floruit medicis Dolaeo 264 et Valschmidio, 265 florebit certe philosopho et mathematico Christiano Wolffio. 266 iror professorem Buddaeum 267 tot meritis in rem literariam gravem, tot scriptis illustrem in ingloriam istam arenam cum Wolffio condescendisse. Optassem eiusdem animadversiones in philosophiam Wolffianam et vicissim Wolffii notas ad easdem lucem nunquam vidisse. A sententiam mutabo visis scriptis recentioribus pro Buddaeo, quarum videndi copiam mihi polliceris, lubens earum lectione experiar. Nil plus, amicissime Lutsch, a te praetendo, quam ut si quid deinceps occurret nostra curiositate digni quamdiu inter literas exteras versaberis, significabis frequentius partemque feceris absque rerum tuarum dispendio, expensas omnes compensaturo. Vale. Deus studia tua auctibus et bonos conatus felici successu fortunet Lelőhely: Keltezetlen XVIII. századi egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 65. [33a]. A keltezés meghatározásához Lutsch jénai tanulmányainak időpontja, valamint Hanschhoz írott június 8-i levéllel (45.) való tartalmi egybevetés szolgált alapul. 263 Wolffnak Halléból való eltávolítására és arburgba kerülésére céloz. 264 Johann Doläus ( ), a hesseni udvar híres orvosa, több enciklopédikus mű szerzője. Életrajza: ADB V Johann Jakob Waldschmidt ( ) a fizika és az orvostudomány tanára a marburgi egyetemen 1674-től. Filozófiailag alaposan képzett, kartézianus beállítottságú kutató, gazdag irodalmi munkássággal. Életrajza: ADB XL Ld. először a Hanschnak szóló levélben, június 8-án (45.). 267 Johann Franz Buddeus (Budde) ( ) a teológia professzora 1705-től a jénai egyetemen. Tanításai, melyek különösen Orosz-, Svéd-, agyarországon és rdélyben örvendtek nagy népszerűségnek, átmenetet alkotnak a protestáns ortodoxia és a pietizmus között. Budde egyben a felvilágosodott filozófia első úttörője a kelet-európai s különösen erdélyi diákok által tömegesen látogatott jénai egyetemen. inthogy a görögkeleti ortodoxia és a protestantizmus közötti unió gondolatát melengette, melegen érdeklődött a kelet-európai népek kérdései iránt. bből az érdeklődésből született meg a jénai egyetem teológiai fakultásán a német orientalisztika és szlavisztika. Szoros kapcsolatot tartott fenn a pétervári Akadémiával és Dimitrie, illetve Antioh Cantemir körével. A német tudományosságnak a román nép iránti érdeklődését szintén Budde keltette fel. Román vonatkozásban főinformátora az erdélyi származású artin Schmeizel ( ) volt. Allgemeines Historisches Lexikon (Leipzig, 1709) című nagy tekintélyű kiadványában Schmeizellel külön fejezeteket íratott oldva és Havasalföld történetéről. A halleieknek Wolff-fal való vitájában Budde inkább személyi ellentétek miatt vett részt az antiwolffianusok oldalán. vita azonban nem érintette a korai felvilágosodáshoz való viszonyát. (Vö. Ottmar Feyl, Die führende Stellung der Ungarländer in der internationalen Geistesgeschichte der Universität Jena. Wissenschaftliche Zeitschrift der Friedrich Schiller-Universität Jena. Gesell schafts- u. Sprach wissen schaft liche Reihe 1953/ ; Uő. xkurse zur Geschichte der südosteuropäischen Beziehungen der Universität Jena. Uo. 1954/ ; Uő. Deutsche und europäische Bildungskräfte der Universität Jena. Uo. 1956/ ). Életrajza: ADB III

118 49. Köleséri Sámuel artin Friedrich Leonhardhoz 1724 nyarán Örvend, hogy a tübingeni egyetemre iratkozott be. Köszönti professzorait és kéri, küldje meg neki az egyetemen megjelenő tudományos dolgozatokat. Örül, hogy Tübingenben minden rendben, és reméli, hogy szellemiekben gazdagodva tér meg onnét. Nem véletlenül ajánlotta Tübingent, ahol Pfaff és Bilfinger tanít. Camerarius mind a bölcsészetben, mind az orvoslásban az egyik első Némethonban. A legjobban tette tehát, hogy odautazott. Kéri, hogy ha valami érdekesség megjelenik az egyetemen, küldje meg neki. Domino Leonhardo, 268 Tübingam. Recordatio mei, cuius fidem fecere tuae Tübinga ad me datae, tanto mihi accidit gratior, quanto maius pretium honestis moribus in gratitudine statuere soleo. Volupe mihi est intellexisse te Tübingam ad bonarum et pacificarum literarum officinam incolumem appulisse. Id tibi apprecor, ut iisdem probe imbutus, imo onustus inde discedas, facile tandem discreturus quantum distent aera lupinis. ihi enim non inaniter persuasi omnigenae eruditionis literas sedem Tübingae sibi fixisse. Cui lucem vividiorem quis afferat Pfafio 269 theologo in Germania sine pari. Bülfinger elegantis ingenii vir quantum in subtili philosophia claret, tanto nomen Academiae reddit illustrius. Camerarius 270 in combinata philosophiae et medicinae sapientia uti primas in Germania tenet, ita et hoc nomine Academiam illustrat. Quae iure consultis, humaniorumque literarum interpretibus de palma merito cum aliis disputat. Proinde non video te melius facere potuisse, quam nobili huic Academiae nomen dedisse. Nilque mihi gratius accidet, quam dignum te societate hac civem intellexisse. Optatam mihi navabis operam, si viros praememoratos, quos e scriptis ipsorum nosse mihi honori duco, luculentissima salute, nomine meo impertitus fueris ac collectas lucubrationes Academicas eorundem per vices transmiseris. Quas quasi iam viderem a tua qua erga me officiorum promptitudine ferens humanitate mihi polliceor et cum compensatione expensarum obligatum me reddi agnosco, mansurus tibi tuisque deditissimus S[amuel] K[öleséri] 268 artin Friedrich Leonhard ( ) előkelő szebeni szász ifjú, 1724-ben volt a tübingeni egyetem hallgatója. Életrajza: VerArchiv XVII. (1883.) A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Tipafio. Bizonyossággal állítható, hogy Christoph atthäus Pfaff (Pfafius) ( ) tübingeni professzorról, a XVII. század egyik legtudósabb és legtekintélyesebb német protestáns teológusáról van szó. Pfaff, akinek bámulatosan gazdag irodalmi munkásságából Köleséri könyvtárában is sok minden megtalálható volt, a pietisták és a felvilágosodás hívei között közvetíteni igyekezett. Teológiai munkásságának meghatárózó eleme a két protestáns felekezet a lutheránus és református unióján való munkálkodás. Életrajza: ADB XXV lias Camerarius ( ), híres német orvosdinasztia tagja, professzor a tübingeni egyetem orvosi fakultásán. Rendkívül konzervatív szellem. Nagy tekintélyét inkább családja hírnevének, mint saját tudományos teljesítményeinek köszönhette. Életrajza: ADB III

119 Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, keltezetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [33a 33b]. A levél keltezése Leonhard tübingeni tanulmányainak időpontja alapján történt. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Amszterdam, július Tervezett útjától tanácsa ellenére sem áll el. Ha számítását Oroszországban nem találná meg, továbbutazik a Távol-Keletre. Kifejti életfelfogását. Németalföldről ír. Oberberg hibájából a később írott levelét kapta meg Köleséri előbb, de sebaj. ost kapta meg Oberberg útján Köleséri áprilisi levelét, amelyben megpróbálta lebeszélni az útjáról, de már későn. Nagy reményt fűz a barbár földhöz, ott fejlődhet ki igazán műveltsége. Ha Oroszország nem válik be, majd tovább utazik Perzsiába, Indiába, Kínába is. Kozmopolitának vallja magát, akinek az egész Föld a hazája; ha valahol rosszul érzi magát, továbbköltözik. Hollandiában és Angliában szűk neki a hely, tágabb térre vágyik. Fiatalsága is ezt követeli meg. Oberberg egész a Kaukázusig el tudja neki juttatni a leveleit. Amantissime Chrysamnis Amstelodami, 28. Julii rrore Oberbergii factum est hoc [Hy]steron proteron, et loco primae hic adnexae, secunda forsitan 21 Julii ad Te per eundem transmissa pervenit, et sic absque ulla exantlati itineris notitia jejunam epistolam accepisti. Nil tamen intererit, dummodo hac vice ad tuas manus feliciter praesens pertingat. Accepi hodie per Oberbergum tuam mense Aprilis ad me exaratam, in qua suscipiendum iter dissuades; sed iam jacta est alea, 271 nec licet revocare pedem: Quo fata ducunt. Parendum est temporibus. Spero enim me in barbara terra humaniorem experturum fortunam, postquam in humaniori ac cultiori barbaram perpessus sim. Si aura Russica non faveret, victoriarum ac commercii opportunitas late patentem Persiam, ogolum, Sinenses, Indos mihi exhibet, apud quos mihi valere ac vivere doctus, meorum annorum numerum explicam. Cosmopolita sum, universum terrarum orbem, unam tantum reputo urbem, in qua si ad unam oram, incommodam stationem experior, ad alteram, quae negotiorum meorum systemati apprime conducat, conversus tam diu quiescere valeam, donec reparatis viribus aliarum vicissitudinum, ferendis oneribus par esse possem. Inter Batavos et Anglos, angustis nimium cancellis, philosophorum coarctantur desideria; mea late patentes terminos 271 bekezdést kivonatosan közli Pray az Auraria Romano-Dacica évi kiadásához írt előszavában. 118

120 exigunt, in quibus et varietas delectat et orexim exacuat novitas. Dandum est aliquid adhuc aetati, dandum juvenilibus annis. Theodori 272 vero nihil intererit lumine, an sublimi putrescat? Oberbergius epistolas tuas etiam ad Caucasum usque secure dirigendas, dum pollicetur, adimplebit. Vale, mi amantissime, ac diu vale. x Batavis. Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XVII. XVIII. századi egyszerű másolata: Trausch-gyűjtemény (Netoliczka, i. m., I. 43. nr. 603/30. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). 51. Köleséri Sámuel ichael Gottlieb Hanschhoz Szeben, augusztus 10. Továbbítja Caragea doktor Konstantinápolyból küldött válaszát, és sajnálkozását fejezi ki a halleiek által Christian Wolff ellen indított támadások miatt. A küldönc nemcsak a Konstantinápolyba küldött leveleket továbbítja, hanem Caragea doktor onnan küldött német nyelvű válaszát is. Sajnálkozását fejezi ki a hallei és franekeri professzorok, Buddeus és Andala által a Christian Wolff ellen indított támadások miatt. Jobban szolgált volna, ha Wolff a etafizikát latinul írta volna, akinek egyébként esetleges marburgi vagy pétervári távozása nemcsak Halle, hanem egész Németország kárára lesz. Vir Praenobilis ac Amplissime! manente iam pridem sperato ad priores meas responso, nil est quod nunc monendum obveniat. Opportune ad urbem rure reduci nunciat amicus literas Constantinopolim transmissas non appulisse solum, verum et Doctori Caraggia 273 rite traditas esse prout ex annexo literarum Constantinopolitarum apographo certitudinem ipse cognosces. Germanico idiomate erant. 272 Szókratésszel egyidőben élt szofista görög filozófus. 273 Gheorghe Caragea marele postelnic/főkamarás ( 1720) Scarlat vagy Zaharia nevű fiáról lehet szó. indketten a leideni orvosi iskolában tanultak. Scarlatról ismeretes, hogy 1728-ban ihail Racoviţa moldvai vajda orvosa volt. A törökökkel való bizalmas kapcsolatából, illetve abból, hogy fia: Iordache (Gheorghe) Konstantinápolyban orvoskodott, feltételezhető, miszerint Leidenből visszatérve Scarlat Caragea szintén Konstantinápolyban kezdte pályáját. (Vö. Pompei Gh. Samarian, edicina şi farmacia în trecutul românesc Călăraşi Ialomiţa, é. n., I ; V. Gomoiu, Repertoriul medicilor, farmaciştilor, veterinarilor din ţinuturile româneşti. Bucureşti, ) 119

121 ultam iam acquisivi notitiam controversiarum, quas Halenses, 274 Budeus et Andala 275 Franequeranus philosopho et mathematico arpurgensi Christiani Wolffio, nulli in Germania secundo et moverunt et pertinaciter ex deductis se auctore consequentiis tueri nituntur. Si Wolffius sua cogitata etaphysica 276 non populari, sed universali eruditorum lingua luci dedisset, optime fecisset. Sunt tamen, qui noscant, quantum distent aera lupinis. Ditabit se arpurgum damno Halensi et fors Petroburgum 277 totius Germaniae! Postquam consederit invidia et zelus deferbuerit, pudebit factum fuisse, quod vitandum erat. Vale interim vir amplissime et me tuo redamantis amore beare non cessa amplissimi tui nominis studiosissimum Cibinii, die 10 August S[amuelem] Köleseri de Köleser Lelőhely: XVIII. századi egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag Köleséri Sámuel ihail Şendóhoz Szeben, augusztus Örvend, hogy Ryuschius professzorral megismerkedett. Úgy értesült, hogy Christian Wolffot meghívták a pétervári Akadémia elnökéül. Óvakodjék az rdélyből Amszterdamba utazó két görögtől. Olténiáról közölt leírását a folyóiratok mindenfelé ismertetik. Utalva előző levelére, kedves kozmopolitának szólítja Şendót. Nagy örömmel olvasta második amszterdami levelét, nagy dolog, hogy Ruyschiust láthatta, és hogy Ruyschius is megismerkedhetett az ő munkáival. lismerően nyilatkozik Nagy Péter cárról. Wolffot, akit a halleiek ateizmussal vádolnak, állítólag Szentpétervárra akarják csábítani az Akadémia igazgatójának. A cár ugyanis nem törődik a teológusok véleményével, csak a tudomány szempontjaival. Wolff jelenleg arburgban vendégeskedik az őrgrófnál. Gratulál barátja szövegéhez, nem kételkedik benne, hogy igazat írt, és hogy Ruyschius joggal bízta meg az ajánlás megírásával. Üdvözli őt a Ruesch család és Colmannus. ost utazott rdélyből Amszterdamba négy görög ember, akikkel jobb lesz 274 Ld. a Hanschnak június 8-án (45.) és a Lutschnak 1724 közepén (48.) írt leveleket. Hallei részről Joachim Lange volt a Wolff elleni viták fő alakja. Az elkeseredett vita lényegére és mozzanataira vonatkozóan ADB XLIV , újabban röviden: Geschichte des Pietismus. I. Hg. artin Brecht. Göttingen, Ruardus Andala ( ), kartéziánus beállítottságú holland teológus, 1701-től kezdve a filozófia professzora a franekeri egyetemen. Életrajza: Jöcher, i. m., I A mű teljes címe (egyik későbbi kiadásban): etaphysik, oder vernünftige Gedanken von der Gott, der Welt und der Seele des enschen, auch allen Dingen überhaupt. Halle u. Frankfurt, I II. 277 Célzás arra, hogy Christian Wolff több ízben (1715, 1720, 1725) meghívást kapott Nagy Péter cártól. Oroszországi népszerűségére jellemző, hogy bár a meghívást nem fogadta el a cárnő ben a szentpétervári Akadémián tiszteleti helyet és évi javadalmazást biztosított számára. (Neue Zeitungen von gelehrten Sachen, ; ADB XLIV. 14.) 120

122 vigyáznia. Az Albrizzi által kinyomtatott, Olténiáról szóló levelét most ismertették a Diariumokban. Érme elkészült, ha minden jól megy, küldi majd, ha nem is az érmet, de a képét. Amantissime Cosmopolita! Accipio desideratissimas tuas Amstelodamo secundas, lego eas summa cum voluptate, sed tertias Lugduno dandas maiori aviditate praestolor. Ruyschium 278 Amstelodami vidisse est curiosa quaevis in compendio offendisse, sed et Ruyschio te vidisse et tua opera uti potuisse habet Ruyschius quo sibi gratuletur. Czarus 279 superat fidem historicam, acta tamen ipsius, quae in oculis omnium sunt manibus contrectantur et curiosorum crumenas cum fuga vacui implent magnitudinem ultra Ludovicanam 280 ostendunt. t Disputationem Theologicam Academicam iam osenae prodiisse vidi, et Wolffium mathematicum et philosophum in Germania nulli secundum, Hala relegatum, Petroburgum honorificis non solum, sed et pinguibus conditionibus pro directore Academiae Scientiarum evocari, legi. 281 Quem Halenses atheismo accusant. Hunc czarus amplecti caepit, virum supra laudem solis theologis exosum, mundo scientifico utilem et acceptum, ideo et Landgraffio Hassiaco 282 gratissimum, arpurgi post relictam Halam cum applausu et concursu bonis studiis in favore principis vacantem. Laudes essentiae Wanderbeckianae legi, quas nescio, an mihi solum blandior, ita concepisti, ut quasi de verbo ad verbum mihi excidisse, jurarem. 283 Nec nimium te dixisse, quod tam eleganter scripsisti facile credo, nec se fefellisse Ruyschium, ubi onus dedicatoriae scribendae tibi imposuit et tua humanitate impetravit. 284 Florent literae, ubi iusto veniunt pretio, sed et principes perenniter florebunt, se ex aequo literas premant. Vae! literis in ingrata tellure! x tam larga catalogorum silva cede arborem delectam, mitte eam etiam adverso Rheno, fors incidet in Danubium et impinget in Oberbergium, quare et amo et amabo fidum et constantem, promptum ac facilem. Binas meas Amstelodamum directas iam te accepisse suppono. Rueschiana 285 domus te salutat et Colmannus. 286 Ille te monet, ut tibi caute prospicias; quattuor originis Graecae nunc Amstelodamum discesserunt, qui et quales tu videbis, tute tibi 278 Fredericus Ruyschius ( ) az anatómia és a botanika professzora Amszterdamban, több kitűnő anatómiai mű szerzője. Életrajza: Jöcher, i. m., III Nagy Péter cárról ( ) van szó. 280 Hihetőleg XIV. Lajos francia királyra ( ) céloz. 281 Ld. az előző levelet (51.). 282 Károly, hessen-kasseli őrgróf. 283 Valószínűleg az február 29-i levelében (44.) közölt epigrammákra gondol. 284 Célzás arra, hogy Ruyschius a cárnak szánt műve ajánlását Şendóval íratta meg (1724. október 31. [62.]). Talán ugyanő közvetítette azt is, hogy a cári udvari könyvtár számára megvásárolják Ruyschius természet- és orvostudományi gyűjteményét. (Acta Physico-medica Academiae Caesareae Leopoldino- Carolinae Naturae Curiosorum. Appendix. Norimbergae, ) 285 A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Ruyschiana. Nyilvánvalóan Ruesch szebeni secretarius bellicus házáról van szó, ahová Şendo is bejáratos lehetett. 286 Szebeni család, Köleséri és Şendo barátai közül. 121

123 cave! 287 pistola tua ab Albrichio impressa in Diariis passim recensetur. 288 eum etiam nummisma iam e sculptoris manu liberatum est, cras ibit ad censuram, unde, si salvum remeabit, mittam ad te, si non corpus, umbram. 289 Vale iterumque vale et tui Crysamnis saepe memor, nunquam immemor laetus et incolumis vive. Die 11 Augusti V. I. b. Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [30b 31a]. 53. Köleséri Sámuel Stephan Berglerhez Kolozsvár, szeptember 10. Felvilágosítást kér egy görög nyelvű felirat olvasása és értelmezése felől. Sajnálatát fejezi ki, hogy személyesen nem ismerhették egymást. Azért fordul hozzá, mert közismert görög nyelvben való jártassága. Régi görög feliratra bukkant egy márványon. egkérdi, Bergler szerint valódi görög és tényleg régi-e a felirat. Hiányzik valami a szövegből? i lehet az egyik szó latin fordítása? Ha válaszol kérdéseire, majd megpróbálja valahogy viszonozni a szívességet. Domino Bergler. 290 Praeclarissime ac Doctissime Domine agister! ruditionis tuae nec vana neque dubia fama iam pridem te mihi notum quidem fecit, sed quod propius intimiusve te novisse nequirem, dolui saepe. Non male idcirco interpretaberis, si te per literas compellem, tuaeque eruditionis claritate perfundi cupiam. Judicium, quod qui Graecas literas penitius norunt, mirantur, approbant et nemo non laudat, expecto. Occurrit mihi inter curiosa priscae antiquitatis inscriptio 287 Şendo már Velencében is tartott attól, hogy N. avrocordat vajda embereket bérelt fel ellene. Vö. az február 29. levelet (44.). 288 Olténia leírására gondol: Descriptio Valachiae subterraneae Vö. az november 20-i levelet (40.). 289 A Pragmatica Sanctio elfogadása emlékére veretett éremre céloz. Ld. az december 26-i levelet (43.). 290 A brassói származású kitűnő hellenista, Stephan Bergler ( ) külföldi tanulmányai után Lipcsében és Amszterdamban híres kiadóknál klasszikusok kiadásával foglalkozott től Bukarestben, a avrocordatok udvarában nevelői és könyvtárosi állása volt, filológusként is tovább dolgozott. aria arinescu-himu, Un elenist braşovean la începutul veacului al XVIII-lea. Studii clasice 2. Bu cureşti, 1960, C. arinescu, Umanistul Ştefan Bergler ( ). Viaţa şi activitatea sa. Revista istorică română. XI XII ( ), Berglerre vonatkozóan ld. az április 3-i levél jegyzeteit (16.). 122

124 sequens 291 his propemodum characteribus marmori incisa _ 292, quam an genuine hellenicam et characteres antiquos esse agnoscas? An lacunam aliquam, vel minus grammaticum quid, aut ellipticum in his deprehendas? An in voce _ 293 legendum esse putes et quo sensu latine exprimendum absque ulla coarctione styli, vocum vel sensus censeas? Haec sunt, quae hac vice a te quaero tuique compellandi et mentem tuam de iis experiendi stimuli sunt. Si me tui responsi feceris participem, erit quo mihi satisfactum, tibi vero reciprocis officiis acceptum ferendum sentiam. Id a tua humanitate propediem prestolor, mansurus tibi tuisque studiis addictissimus Claudiopoli, die 10 Septembris S[amuel] K[öleséri] Lelőhely: XVIII. századi egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 61. [31a 31b]. 54. Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Kolozsvár, szeptember 12. Gratulál fiának a Royal Society tagjai közé történt beválasztásához. Tájékoztatja a Schwantz kapitány ellen hamisan vádaskodó eyer bebörtönzéséről. egkapta augusztus 14-i levelét, örül, hogy kigyógyult betegségéből, vigyázzon magára, nehogy visszatérjen a kórság. Gratulál ahhoz, hogy Scheuchzer fiát felvették az angol Royal Society-be, amint azt egy katalógusban olvasta. Nagyszerű, ha egy fiú méltó az apjához. eyerről jót szeretett volna írni, de a sorsa balul alakult. Néhány hónapja katonai börtönben ül. Hamis vád alapján ugyanis császári főhadsegéd aláírásával elítélték, és Szebenben dobpergés mellett ki is hirdették az ítéletet, hogy mivel Friedrich Schwantz mérnökkapitányt tudatosan megkárosította a hóhér az általa adott hamis nyugtákat és elismervényeket tépje szét és tapossa meg, ezenfölül pedig Schwantz kapitánynak kétezer rhénusi forint kártérítést is kell fizetnie. Teljesen magára van most hagyatva, ha pedig nem fizet, várfogságra vetik Gyulafehérváron. Igen szánakozik sorsán. Perillustris ac Amplissime Domine! 14 ta Augusti datas, amantissimas Tuas, recte accepi, gratae eae sunt, hoc quam maxime nomine, quod post afflictam valetudinem, te pristinae sanitati restitutum nuntient. Prospice tibi, vir aestumatissime, ne recurrat malum, grave est et tales viscerum insarctus pertinaces. Deus Te publico, Tuisque diutissime incolumem servet. 291 Hihetőleg a Gyulafehérváron előkerült feliratos kőről van szó. Ld. a 15. és 16. levélben. 292 A másolatban a görög szöveg nincs beírva. 293 A másolatban a görög szöveg nincs beírva. 123

125 Gratulor Tibi de tali gnato, qui annorum moras antegressa virtute patrissat. Vidi nuper filium Tuum Catalogo embrorum Societatis Regiae Anglicanae insertum; 294 adscriptum Patribus non sine applausu legi. Felix pater, qui et post mortem vivit in Filio, et per Filium in recenti eaque aestumatissima meritorum memoria, in qua anteactorum laborum fruitur praemio. De eyero 295 laeta peroptarem nuntiare, at (si sine colore rem uti est scribere jubes), fata ipsius aspera sunt. Ab aliquot mensibus in carcere militari haeret. Criminis falsi convictus est, sententia a Supremo Armorum Caesaris Praefecto ratihabita et subscripta, militari ritu cum sonitu tympanorum publicata Cibinii, falsa instrumenta apochae sita [?] et attestata, quae confecerat, et quibus sciens volensque contra Architectum Capitaneum Friedricum Schwantz usus est, per Carnificem discerpta et pedibus conculcata; ad pendendos denique pro damnis et iniuriis Capitaneo Schwantz 296 illatis, bis mille R[henenses] florenos condemnatus est. isera eius conditio, qui a Patronis imo ip[sis]met forte, ut ajunt, instigatoribus desertus est, et si solvendo non fuerit, ad labores fortalitii Carolinensis relegabitur. Iam duplicem jacturam fecit, aegre resarciendam. Deus meliora! Parce mihi vir optime, ingenue scribenti, non absque compassione, si non ipsius, certe suorum. Vale iterum atque iterum et me porro ama, Tuum totum et omnem Claudiopoli, die 12 Septembris S[amuelem] Köleseri unera Transilvanica praesto sunt, expectant opportunam occasionem, ego a publicis infinitum distractus monitore egeo. Adsciscam Dominum mericum Pápai, quem nuper ad Lectoris in Collegio nyediensi munus, non parvo labore juvi, ut occasionibus invigilet, saltem me moneat. Lelőhely: Saját kezű eredeti, kettőbe hajtott fél ív három oldalán: Scheuchzer-hagyaték, Zentralbibliothek Zürich, s. H S Csonka és hibás szövege: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 62. [31b]. 55. Köleséri Sámuel Johann Burkhard enckenhez szeptember október egküldi neki a Pragmatica Sanctio erdélyi elfogadásának emlékére vert érmet. 294 Scheuchzer kisebbik fiáról, Johann Kaspar Scheuchzer ( ) orvosról van szó, aki 1722 óta Londonban élt. (Steiger, i. m., 67.) Feltehetőleg ő volt az egyik közvetlen mozgatója annak, hogy Kölesérit szintén beválasszák a Royal Society tagjai közé. 295 Ld. az szeptember 2-i levélben (19.). 296 Uo. 124

126 Kérdi, megkapta-e az erdélyi érmet. Várja méltányos ítéletét. Kéri, hogy jó szívvel emlékezzék meg róla, s továbbra is tartsa meg eddigi jóindulatában, és küldje meg neki az 1724-es lapszámot. Domino anzenio. 297 Vir Illustris! Num se tibi praesentet Numisma Transsilvanicum; assuetum cultis et politis in re tenui placidum expectet iudicium, qui te colit et memoriam tui intra thesauros suos auro cariores reconditam jugiter recolit. In parvo parve, in sterilitate et micae panis bene meminisse, vel mereri optasse sat pro decoro. Ad priores meas tuam mihi voluntatem significasse memineris. Ac tua, qua me hactenus complexus es benevolentia Literaria 298 anni 1724 suppleri haud gravatim velis. Tibi devinctissimus S[amuel] K[öleséri] Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, keltezetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [37a 37b]. A levél keltezése azon az alapon történt, hogy az említett emlékérem kliséje 1724 augusztusának elején készült el. Köleséri Sámuel Grigore Vlastóhoz október 10. Peres ügyében szívesen közbenjár. 56. Augusztus 10-én Craiovában keltezett levelét csak most kapta meg. Ráadásul Kolozsvárott közügyek foglalták le, ezért is késett a válasszal. További programja csak a következő napokban derül ki, amikor Szebenbe megy. zért egyelőre nem nyilvánít véleményt a Baum hadnagyhoz írott levélről, amelynek másolatát megkapta. Furcsának találja az egész ügyet. Kéri azonban, hogy az ügy semmi esetre se lépje túl a jó érzés és a jog határait. 297 A címzett neve a bizonyára hevenyészett eredeti fogalmazványról készült XVIII. századi másolatban eltorzult. Helyes olvasata: enkenio kell legyen. Nemcsak azért, mert anzenius nevű személynek nem sikerült nyomára akadnunk, hanem mert Köleséri erről az emlékéremről már korábban is írt enckennek. Ld december végi levelét (43.). encken Köleséri itt kifejezett kívánságának megfelelően valóban közölt az éremről bő ismertetést az általa szerkesztett Neue Zeitungen von gelehrten Sachen című folyóiratban ( ) s talán ennek latin nyelvű változatában, a Nova litterariában is. 298 encken előbb említett folyóirataira gondolhat. 125

127 Domino Gregorio Ulasto Octobris Illustrissime Domine! Domine mihi colendissime! 10 Augusti Krajova ad me datae tardiuscule ad manus meas pervenerunt, non minus tamen gratae eae extiterunt, quam persona eiusdem omnis amore et existimatione dignissima. Ad quas licet labores publici, quibus binis integris mensibus Claudiopoli distentus fui responsum hocce tardarunt, feci tamen interea temporis, quod erat observantiae meae, datis quibus competebat pro aequitate informationibus et stimulis, ad favorabilem causae sat clarae decisionem. Quae ad secuta et qualiter formata sit, cognoscam proximis diebus, ubi Cibinium pervenero. Propterea iudicium meum de contextu litterarum ad dominum Generalis Auditoriatus Leidtinantium Baum 300 datarum, quarum copiam mihi transmittere placuit, tamdiu suspendere cogor. iror tamen iuramentum calumniae per procuratorem in animam actricis deponendum hic offerri, quod meo videre locum neutiquam habet, si praemissa actionis rite observentur. Precor interea, ut lis pro honore familiae et iustitiae dictamine terminetur, ac parti iniuratae ex asse satisfiat. Si qua in re porro valuero ad grata quaeque officia lubens offerro, ut certo semper intelligat me esse et manere Illustrissimae Dominationis Vestrae. Lelőhely: XVIII. századi, keltezetlen, egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata. pag. 64. [32b]. 299 Grigore Vlasto Serdarul görög származású olténiai bojár, főbb tisztségek betöltője a havasalföldi vajdai udvarban. Közéleti pályafutását és politikai állásfoglalását az határozta meg, hogy felesége Gheorghe Cantacuzino, a későbbi olténiai bán nővére volt. Nicolae avrocordat trónra kerülése (1716) után ő is Brassóba menekült ben egyik titkára a havasalföldi menekült bojárok által Gheorge Cantacuzino érdekében Bécsbe küldött delegációnak. int a Cantacuzino-ház bizalmas embere kezdettől fogva részt vesz Olténiának Gheorghe Cantacuzino bán oldalán kialakított kormányában szeptemberében az olténiai császári adminisztráció nagy tanácsosainak egyikéül választják. Tagja maradt tanácsosi rangban az 1726-ban megszervezett császári adminisztrációnak. egbízható, becsületes embernek, az olténiai adminisztráció egyik tartóoszlopának tekintették. Hű szolgálatai jutalmául az osztrákok bárói rangra emelték. Életére és közéleti pályájára nagyon sok adat található. C. C. Giurescu, aterial pentru istoria Olteniei supt austriaci. Bucureşti, Vol. I (különösen 189, , 633, 669.) és Al. Vasilescu, Oltenia sub austriaci Bucureşti, , 88 89, 96, 109, 116, 130, 149, 157. Octav-George Lecca, Familiile boiereşti române. Bucureşti, Vö. az február 29- én kelt levéllel (44.). 300 Az erdélyi osztrák hadbíróság tagja, Şendo gyűlölt ellenfele. Ld. az február 29-i levél (44.) epigrammái közt. Vlastónak a Cantacuzinókkal folytatott itt említett örökösödési perére vonatkozóan ld. az január 26-án írt levelet (68.). 126

128 57. Köleséri Sámuel Nicolae de Portához október 10. körül Ne vegye túlságosan szívére a rajta esett sérelmet. Sajnálattal és megértéssel olvasta levelét, amelyben Operman részéről szenvedett sérelméről számol be. Különféle bölcsességekkel igyekszik megvigasztalni. Tartson ki, és nyugodjék meg. Domino Carolo Deporta. 301 Perillustris ac Generose Domine! Condolenter legi literas quibus iniuriatum se esse ab Opermano 302 conqueritur et cum ipsius causa mea officia interposuissem, speciem iniuriarum pluribus intellexi. Si solus esset, qui iniuriis premitur aegrius fors accideret iniuriarum sensatio, sed quis est tam felix in publico versatus, ut aemulos evitare queat, quos tamen nemo facilius eluserit quam praesidio bonae conscientiae fretus contemnat et non intelligat. In isto mari turbido et inquieto vitet scopulos et vada, nec se facile e navicula sua elidi patiatur. Qui Chrysostomum 303 audit, summo ecclesiae doctori ut obtemperet Christianitatis suadebunt regulae. go hoc unum superaddo, semper prae oculis tenendum: Durate et vosmet rebus servate secundis. De me vero id sibi persuasum habeat, quod sim jugiter Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, keltezetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 64. [32b] 301 A címzett keresztneve a másolatban eltorzult. inden kétséget kizáróan Nicolae de Porta ( 1732), az olténiai császári adminisztráció befolyásos titkára a címzett. Chios szigetéről való tanult görög, aki Konstantinápolyba majd moldvai szolgálat után a havasalföldi vajdai udvarba került mint kancelláriai titkár. Bizalmas értesülések közlésével már 1705 előtt olyan értékes szolgálatokat tett az rdélyben berendezkedő Habsburgoknak, hogy Lipót császár udvari familiariusi címet adományozott neki. Kétkulacsos, kapzsi és intrikus embernek festik le, aki saját urait is elárulja. Azt rebesgették róla, hogy közreműködött Constantin Brâncoveanu megbuktatásában, és ő írta volna azt a koholt levelet is, amely Ștefan Cantacuzino vesztét okozta. Szemére vetették, hogy Bukarestben a kurucok ágense volt, hogy titkos kapcsolatot tartott fenn Nicolae avrocordat vajdával azután is, hogy 1717-ben a császár olténiai román szekretáriusnak nevezte ki. Bármennyi is lett légyen igaz a vádakból, 1717 után az osztrákok leghűségesebb kiszolgálója marad Olténiában. Jobb érvényesülése érdekében katolizált is ben az olténiai adminisztráció tanácsosává nevezték ki, de a titkári teendőket továbbra is ő intézte. Tehetséges, tanult, de tipikus levantei értelmiségi figura, akit főként kapzsisága miatt az olténiaiak nem kedveltek. zért is költözött át Szebenbe, amikor 1731-ben, magas korára hivatkozva, nyugdíjazását kérte. Életére és közéleti szereplésére sok adat található. Ld. C. C. Giurescu, i. m., , , , 601, , és Vasilescu, i. m., 26, 69, 104, 129, 134, 148, 150. Giurescu által közölt írásai román fordítását kommentárral ld.: Călători străini, vol. IX. Bucureşti, A császári adminisztráció vagy hadsereg előttünk ismeretlen tagja lehet. 303 Aranyszájú Szent János konstantinápolyi pátriárka, egyházatya ( ). 127

129 A keltezés hozzávetőleges meghatározása a fogalmazványnak a leveleskönyv időrendjében elfoglalt helye, és azon az alapon történt, hogy Köleséri 1724 őszén tartózkodott huzamosabb ideig Kolozsvárott (53., 54. levél). Nem valószínű, hogy de Porta itt említett ügye azonos lenne C. Giurescu által közölt (i. m., I ) évi ügyével. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Szentpétervár, október 15. Beszámol útja utolsó szakaszáról, és közli az épülő új fővárosban szerzett első élményeit. 58. ár a kilencedik levelet kellene kapnia Kölesérinek. Beszámol arról, hogy búcsút mondva Németalföldnek, Koppenhágán át ahol nyolc napot töltött a Balti-tengerre hajózott. Sok orosz hadihajóval találkoztak, amelyeken várakozáson felül szívélyesen fogadták, majd három hét múlva Pétervárra értek. l van bűvölve az ifjú várostól, amely sokban felülmúlja urópa régi városait. Számtalan ember dolgozik az építkezéseken, mindenféle nyelvű és fajtájú. De erről majd később bővebben is ír. Ritkábban fog írni, mert mind az érkező, mind a küldött levelek egy aranyba kerülnek, amitől elment a levelezőkedve. ajd tavasszal, ha beindul a hajóforgalom, minden olcsóbb lesz. Köleséri írjon csak neki Oberberg útján továbbra is, legföljebb később kapja meg. Rueschékat üdvözli. Amantissime Chrysamnis! Si quas ex quadruplicatis per Oberbergum e Foederato Belgio ad Te datas rite perceperis, haud Tibi profecto nonum ex iis locis epistolas accipisse, quae olim ipsemet studiorum causa oculata fide lustrasti; sed quod praesentes, quas ad Te Petroburgo quoque exarandas amicitiae nostrae leges, vel fata voluere, primas modo ex hisce Hiperboreis oris, per totam aetatis tuae seriem contingere pro certo teneam, non absque aliquo philosophiae hilaritatis sensu, excipiendas fore conjicio. Valedicentes itaque Belgio, bonis tempestatibus, melioribusque ventis maria sulcantes, Haffniam, Daniae metropolim (vulgo Copenhagen) octo dierum hospites jucunde satis detinuisse; dein maritimis aliquot ad sinistram Baltici sociorum perlustratis urbibus, agni Russorum Imperatoris 304 navali numerosissimae classi obviam factos, in eaque a supremo Archithalasso ultra fidem gratiose susceptos post vagas trium hebdomadarum velitationes metropolim hanc feliciter appulisse scias. Quam nascentemne an adolescentem urbem appellaverim? Si eam opportunitate situs, fluviorum irrigantium commoditate, amplitudine loci, propugnaculorum structura, aedificiorum nobilitate, uno verbo arte et natura invicem decertantibus, maturas iam et a plurium seculorum laboribus sua incrementa mutuantes aliquot praecipuas uropae urbes, ipsa hac in infantia superare dixero, sane nihil veritati 304 Nagy Péter cár. 128

130 detraxerim. Immensus operantium numerus, indefessa artificium sollicitudo et assiduus exterorum confluxus eam in dies ampliari ac sub oculis crescere cogit, in qua cum idiomatis ac religionis cuiuscunque gentes facile sit reperire, vasti istius imperii emporium jure meritoque suo tempore audiet. Sed de hisve in posterum copiosius, ubi aliquot hebdomadarum incola curiosos pedes paululum fatigavero. De cetero epistolas a me haud ita frequentes praestolaberis: cum enim singulae, tam missivae quam adventitiae (mediae quantumvis paginae) aureum unum communiter pendant, abrumpitur exteris quaelibet ferme per postam scribendi libido. Ineunte tantum modo vere ac per reliquam [?] decursum nascitur ampla nobis scribendi occasio: si quidem crebra tunc diebus singulis navigia suppetant, quae in Belgium tranantia, literarum fasciculos omni politico immunes gravamine transferant. Per Oberbergum igitur easdem totiens quotiens accipies, et ad eundem pariter responsorias de more diriges, quas ille dein facile Amstelodamum per postam, ego vero inde per mare, incerto licet ac longiore tramite accipiam. Dilectissimam mihi bene faventem Rueschianam 305 domum animitus et cordicitus salutatam expeto. Te vero, mi amantissime, diu sospitem in mei calami animique solatium serva, prospereque perennis procede (licet rumpantur Ilia cedro) et mei aliquando memineris, qui sum Tibi in observantia et amore constantissimus Petroburgi, 15 Octobris Alethophylus Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XVIII. XVIII. századi egyszerű másolata: Trausch-gyűjtemény (Netoliczka, i. m., I. 43. nr. 603/31. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). 59. Köleséri Sámuel Lorenz Weidenfelderhez Drassó, október 16. Köszöni történelmi tanulmányai iránti érdeklődését és kéri, hogy a feliratanyagban kutasson a dákok ősvallását illetően. Köszöni immár negyedik levelét, a segítségét és kitartó kutatásait nagyon hasznosnak ítéli. Bárminek örülne, amit a pogány dákok szokásaival és kultuszával kapcsolatban talál, akár ábrázolás, akár felirat. Ő maga nagyon elfoglalt, csak néha képes a tudománnyal foglalkozni. Ha bármire szüksége lenne, írja meg. 305 A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Ruyeschianam. 129

131 Reverende ac Doctissime Weidenfelder! 306 Quartas a te Claudiopoli ea, qua caeteras omnes benevoli affectus reciprocatione accepi literas; nec aliter possum, quam ut humanitatem tuam, qua mei memoriam studiumque in me amicum frequentius recolis, in condigna existimatione teneam. Tua mihi studia uti nota sunt, non in alium curarum literariarum partem melius contulisse, nec alium aptius stimulare potuisse videor, quam te, qui nec peregrinus in iis es, neque more patrio ulteriorem culturam fastidis. xplebis desideriorum meorum partem, si quicquid obvenerit, de cultu gentili Dacico scrutaberis sedulo, et me genuine sive sit in simulacris, sive inscriptionibus, vel etiam in caelaturis, aut minus, informabis. 307 Obrutus licet plus aequo publicis negotiis sim, nec nisi carptim amata occupatione perfruar, non tamen me aliquid publico dare posse despero, quod oculos et animum lectoris pascat. Antiquarium erit, sed et solidioris scientiae specimen. Literae tuae nunquam non mihi gratissimae advolabunt ubicumque locorum sim. t si quid in rem tuam a me exputare poteris significa, invenies me semper tibi addictissimum S[amuelem] K[öleséri] Drasso, die 16 Octobris Lelőhely: XVIII. századi egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 63. [32a]. Ld. még: Weidenfelder-hagyaték/iscellanea s tom. II. 285a. 60. Köleséri Sámuel ichael Gottlieb Hanschhoz Szeben, október 19. A Wolff és Budde közötti vita legfrissebb anyagát és egyéb könyvújdonságok elküldését kéri. Szeptember 12-i leveléből kiderül, hogy a könykereskedők azokat a könyveket, amelyek nincsenek meg nekik, egyszerűen kihagyják a katalógusaikból. Hecquet-et és egyéb szerzőket pl. hiába 306 Lorenz Weidenfelder ( ) a pietizmussal rokonszenvező szász evangélikus lelkész. Tanulmányait Leidenben, Utrechtben, Wittenbergben, Halléban és Jénában folytatta, történeti érdeklődése tehát jórészt a Kölesérit is formáló hatások alatt alakult. Lelkészi és tanári pályáját Szászsebesen (ühlbach) kezdte. levél kelte idején kerülhetett onorára lelkésznek. Itt lelkesen gyűjtötte a római régiségeket, s ezzel elősegítette Köleséri kutatásait. unkakörülményei azonban csak azután javultak meg, hogy a Szeben szomszédságában levő Kisdisznód parókiájára került ban a szebeni káptalan historiográfusának választották. Történeti vonatkozású adatgyűjtése jelenleg a Brukenthal úzeum Könyvtárában található. Kölesérinek Şendóval való levelezését jórészt az ő másolatai tartották fenn. (Trausch, Schriftsteller-Lexicon, III ; Századok, ; VerArch 1884 (XIX). 19.) 307 Weidenfelder értékes gyűjteményt hozott össze az erdélyi régiségekből, és maga is foglalkozott epigráfiával. (Vö. Trausch, Schriftsteller-Lexikon, III ) 130

132 kereste a frankfurti könyvkatalógusban, akik közül néhányat Párizsból küldenek meg. A Buddeus és Wolff közötti vita legfrissebb anyagát már megszerezte. Az utóbbinak Lange ellen írott Commentatióját és a marburgiak Apologeticusát szintén megkapta; a teológusok ellen készült többi vitairatát pedig várja. Az Apologeticus egyébként nagyon tetszett neki; de az lenne a tanácsos, ha Wolff latinul is kiadná a Philosophiát, ahogy azt ígérte, és ahogy azt a helyzet meg is követeli. Várja Bilfinger Philosophia sinicáját és a Theodicaeát remélhetőleg latin fordításban. Jó lenne, ha ezeket a könyveket a bécsi vásáron is megkapná. Konstantinápolyi barátjuk hallgatását nem tudja mire vélni, mert a posta megbízható. Praenobilis ac Amplissime Domine! x iis, quas 12 Septembris ad me dare placuit, animadverti catalogos bibliopolarum ornari plerumque librorum titulis, quibus tabernae isporum carent. Hecquetum et alios catalogorum ductu Francofurti frustra quesitos, quaeram alibi. Nunc et nonnulla volumina Parisiis adferentur. t Buddaei in Wolffii Philosophiam et Wolffii in Buddaeum Animadversiones iam habeo. 308 Huius pariter Commentationem et arpurgense Apologeticum 309 contra Langium 310 nuper accepi. Reliqua, quae inter ipsum et theologos notarum controversiarum argumenta exhibent, propediem adventura expecto. Optime consuluisse invidiam Halensem Academiae arupurgensi! sed et Wolffium integritati suae et nominis perpetuitati optime consulturum editione Philosophiae suae idiomate Latino, quam in Praelectionibus suis 311 pridem promisit, iam enim ut fidem liberet rem ipsam postulare. Sic transferet laturos, nec spes me fallet brevi datura, ut ornatu eruditionis Wolffianae se vestiant peregrini, locupletent longe dissiti. 308 Az említett munkák teljes címe: Bedenken über die Wolffische Philosophie. Frankfurt, 1723.; Anmerkungen über Herrn D. Buddeus Bedenken von der Wolffischer Philosophie ; Beweiss dass das Budaeische Bedenken noch feststehen. Jena, 1724.; Nöthige Zugabe zu den Anmerkungen über Herrn D. Buddeus Bedenken von der Wolffischen Philosophie auf Veranlassung der Buddischen Antwort. Frankfurt a.., (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 134.) 309 Az említett munkák teljes címe: onitum ad commentationem istam, quo nonnulla sublimia etaphysicae ac Theologiae naturalis capita illustrantur. Halae agdeburgicae, (ismertetése: Acta eruditorum ); Herrn Joachim Langens Anmerkungen über Herrn Chr. Wolffens ethaphysica nebst gedachten Herrn Wolffens Antwort. Cassel, (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 172.) 310 Johann Joachim Lange ( ) pietista teológus, Francke lelkes híve, 1709 óta a teológia professzora a hallei egyetemen. A Chr. Wolff eltávolításáért folytatott harc legfőbb vezetője. gyaránt harcolt a protestáns ortodoxia és a felvilágosodás ellen. Életrajza: Jöcher, i. m., II Köleséri itt, hihetőleg, odesta disquisitio novi philosophiae systematis és Placidae vindiciae modestae disquisitionis című röpirataival kiváltott vitára gondol. 311 Célzás Ratio praelectionum Wolffianarum in mathesin et philosophiam universam (Halle, 1720) című munkájára, melyben előadásainak és tervezett filozófiai összefoglalásának módszerét részletesen felvázolta. munka végleges szövege latinul jóval később jelent meg a következő című kötetekben: Philosophia rationalis sive logica. (1728); Philosophia prima, sive onthologia. (1736); Philosophia practica universalis (1738). 131

133 Bülfingeri elegantis ingenii viri bina scripta de harmonia praestabilita et permissione mali brevi aderunt. 312 Sed Philosophiam Sinicam et Theodicaeam latino idiomate habere percupio. 313 Si ad nundinas Viennenses ibidem a Francofurtano vel Norimbergensi haberi possent, opportune foret. Quod amicus Constantinopoli 314 nihil respondeat, negligentiae eius non promotioni, quae certa et fida foret, tribuendum. His me amicissime commendans cum omnigenae prosperitatis voto sum amplissimo nomini tuo devinctissimus S[amuel] K[öleséri] Cibinii, die 19 Octobris Lelőhely: XVIII. századi egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [33b 34a]. A címzett személyének megállapítása a Konstantinápolyra való utalás alapján történt. Ld. az június 4-i levelet (45.) és az augusztus 10-it (51.). 61. Köleséri Sámuel Frankenianus [?] báróhoz Drassó, október 20. Köszöni a levelét és leányát [?] igyekszik meggyógyítani. Igen örült a báró Kolozsvárra küldött levelének, megtiszteltetés, hogy méltányolja munkásságát. egpróbálja majd bizonyítani, hogy méltó erre, elsősorban, ha gondoskodik róla, hogy kegyelmes parancsnok asszonya ne csalódjék benne. Lehet, hogy kisebb a tudománya az elvártnál, de megkísérli meggyógyítani a báró leányát, és annyit törődik majd vele, amennyire csak idejéből futja. Nemcsak orvosa, hanem bizalmasa és tanácsadója is lesz egyben. A levelet a Gubernium titkáraként írja alá. Illustrissime Domine Baro! Domine mihi colendissime! Quam gratae mihi fuerint honoratissimae Tuae sub proximis comitiis Claudiopolitanis mihi redditae, verbis haud satis expressero. Non tam quod nonnulla mea 312 Az említett munkák teljes címe: Harmonia corporis et animi humani ex mente Leibnitzii. Tübingae, (ism. Acta eruditorum ); De harmonia praestabilita. Francofurti et Lipsiae, (ism. Acta erud ); De origine et permissione mali commentatio philosophica. Francofurti et Lipsiae, 1724 (ism. Acta eruditorum ). Vö. K. S. könyvhagyatéka, Hihetőleg Bilfinger Specimen doctrinae veterum Sinarum moralis et politicae excerptum e libellis Sinicae gentis classicis, Confucii sive dicta, sive facta complexis (Francofurti a.., 1724.) című munkájára gondol. (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 149.) Lehetséges azonban, hogy Chr. Wolff De Sinarum philosophia practica (1721) című prorektori búcsúbeszédéről, mely a pietisták és Lange nyílt támadását kiváltotta, másrészt pedig Leibniz Tentamina theodicae (1719) című művéről van szó. 314 Caragea doktor. 132

134 merita ab xcellentissima Commendatrice 315 suggesta ansam dedisse memorent, quae tamen non perexigui solatii argumento sunt, sed quod a Te viro in luce aularum versante publicis occupationibus districto, hominem Tibi ignotum, sed meritorum tuorum iam pridem gnarum dare volueris. Faxo deinceps, ut sub titulo Illustris Tui Nominis veneratoris Tibi optime cognitus esse queam. Id primo experimento probaturus, quali loco posita sit fidei quam in me locasti memoria sollicite curaturus, ut gratiosae meae Commendatrici per jussa tua exequenda ex asse fiat satis. inus licet in me invenire scientiae verear, quam ut expectationi ex aequo satisfactum sperare praesumam; tantum tamen integritatis erit ut fideli studium in consolationem Illustrissimae filiae, quae haud inutiliter nec minus prospere relictis aliis medicationum formulis meo usa consilio animo et corpore valentior est, convertatur; continuaturus quantum curae et occupationes publicae succesivi temporis concesserint, ut non medici solum, sed et consultoris fidam, amicam experiatur operam. In prima felicitatis meae parte positurus id a Te meminisse, ut agnoscas fideli experimento esse in his partibus Franzeniani nominis aestumatorem assiduum Tibi tuisque, Illistrissime Domine, amni officio deditissimum S[amuelem] K[öleséri] Guber[nii] intim[um] secret[arium] Princip[atus] Transsilvaniae In villa Drassaiensi, die 20 Octobris, anno Lelőhely: XVIII. századi egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 67. [34a]. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Szentpétervár, október Beszámol a Nagy Péter cártól nyert audenciájáról, alkalmaztatásáról és a cári udvari könyvtárban látott érdekességekről. Albrizzi által nem közölt kéziratát juttassa el hozzá, hogy az itteni Akadémiánál megjelentethesse. z már a második pétervári levele, már amennyiben Köleséri megkapja. mlékszik-e Köleséri, kérdi, hogy Ruyschius megbízta őt avval, hogy utolsó műveihez a cárnak szóló ajánlást írjon, amely a könyvvel együtt nyomtatásban is megjelent. zt most elhozta ajándékba néhány természettudományi érdekességgel együtt, amelyeknek a cár nagy kedvelője. nnek köszönhetően a cár audiencián fogadta, és azonnal orvosává tette, sőt az új Akadémia tagjai közé is felvéteti. Az udvarból az udvari könyvtárba vezették, ahol meglepően sok a ritkaság, köztük egy olyan, II. 315 Gróf Lothar Königsegg tábornok, rdély és Olténia katonai parancsnokának feleségére, aria Teresia Gräfin von Lannoyra céloz. 133

135 századi vangélium (egy apokrif részlettel), amit hamisítványnak tartanak egyesek. Vannak itt olyan könyvek is, amelyek esetleg érdeklik Kölesérit: Alfonsus Ciacconiustól Historia utriusque belli Dacici ( A két dák háború története ) Traianus oszlopának ábrázolásai alapján, amelyet Rómában 1576-ban adtak ki; Ambrosius orales De Trajani Pontis inscriptione ( Traianus hídjának feliratáról ); egy 1593-as Dáciai felirattan; Joannes Goropius Becanus Hieroglyphicája; Aurelius Haurech De cognominibus Deorum Gentilium ( A pogány istenek neveiről ) című műve és Petrus Jacobus ontefalchius hasonló tárgyú könyve. Albrizzi őszintétlenül állítja, hogy Itáliában nincs joga kiadni Köleséri De undi et Astrorum Systemate című csillagászati művét és az ő anatómiai munkáját, amelyet egykor visszakönyörgött tőle. Nem tudja, miben sántikál az olasz valójában. Sajnálja, hogy nem tartott meg e művéből egy példányt. Csak nehogy valami aljasságon törje a fejét. Ha van Kölesérinek valami erdélyi híre, kéri, írja meg neki, még akkor is, ha nem is látszik lényegesnek. Csak most értesült Golescu haláláról, Rossetti karrierjéről, Schwantz hazatéréséről és állítólagos oroszországi megbízásáról, illetve Kálnoki hazatéréséről. Ha meg tudja szerezni Albrizzitől a kéziratát, küldje el neki Oberbergen keresztül. Ha bármilyen helybeli tudományos írást talál, ami érdekes, cserébe elküldi. Üdvözli Rueschékat, nem felejti szíves segítségüket. Amicorum optime Chrysamnis! n Tibi secundae Petroburgi exaratae, quae obliquo ac fluxuoso itinere ad Te pervenient: siquidem Amstelodamum primo per mare, inde in Germaniam ad Oberbergum deductas, ad Te secure dirigenda spero. Te mearum breviter Fortunarum participem praesentibus volo. Scias ergo, ut ex Belgio scripseram, me contracta cum celebri Anatomico Ruyschio 316 amicitia, ejusdem postremis operibus Augustissimo Nostro Autocratori consecratis dedicatoriam epistolam composuisse; quam et impressam una cum libro Authoris nomine Suae ajestati demississime obtuli; nec defui aliquot rariora ex naturalibus cimmelia hinc inde collecta (quibus Sua ajestas summopere delectatur) obferre. Itaque Scias ad clementissimum colloquium in aulam nuper admissum, non solum a tanto onarchia gratiosissime exceptum, sed et ad medica Imperii servitia munificentissime susceptum, spe insuper facta me in neoinstituta Academia honorabiliter occupandum. Ab Aula ad Bibliothecam Regiam deductus, miratus sum tam brevi tempore tantam litterariam opulentiam, non solum cujuscumque generis rarioribus manuscriptis codicibus refertam, (inter quos librum vangeliorum secundi a Christi nato saeculi, in quo vangelium de muliere in adulterio deprehensa et coram Christo adducta reperibile non est, ideoque a pluribus Criticis censetur suppositum) sed et rarissimis in quacumque materia Typis exornatum. Inter quae cum aliqua invenerim, quae ad rem Tuam illustrandam facere possunt, et quae Tuam forsitan notitiam effugiunt: certiorem facere haud incongruum duxi ut Tibi aliquando procurare possis. Videlicet: 316 Célzás arra, hogy Ruyschius a cárnak szánt műve ajánlását Şendóval íratta meg (1724. október 15. [58.]). 134

136 Alfonsi Ciacconii 317 Hispani, Romani Pontificis Poenitentiarii, Historia utriusque belli Dacici a Trajano Caesare gesti, ex simulachris quae in ejusdem columna Romae visuntur, cum vindiciis Historiae, fabulam alii vocant, de Anima Trajani etc. Romae apud Franciscum Zannetum, 1576, folio. Ambrosii orales Cordubensis 318 de Trajani Pontis inscriptione una cum Lucii Andreae Resendii 319 pistola de eodem argumento. xtant in Tomo II. Hispaniae Illustratae pag Analecta lapidum vetustorum et nonnullarum in Dacia antiquitatum. Patavii, 1593, in Hermathena Hieroglyphica Joannis Goropii Becani. 321 Antverpiae 1580, apud Plantinum in folio. Aurelii Haurechii 322 de cognominibus Deorum Gentilium libri tres. Lovanii, 1569, in 8. Petri Jacobi ontefaletii 323 de cognominibus Deorum. Perusiae, in 4o, Haec sunt, Vir Amicissime, quae raptim decerpere potui, plurima in posterum Tuae benevolentiae ac eruditioni reservans. Albritzius mala fide mercatur: siquidem non solum se excusat, sibi nequaquam in Italia permissum Tuas speciosissimas de undi et Astrorum Systemate iuxta incomparabilis Cartesii mentem editationes 324 edere; sed et quoddam anatomicum a me Compendium et publico plausu dignum, laboriose in normam quamdam mechanicam reductum, quod sub impressionis spe in suo usaeo, multis precibus obtinuit; modo sibi nescio quem medicum subfuratum blaterat. Displicet mihi, quod nullum aliud exemplar penes me reservaverim et vereor ne hoc meo spolio cornicula aliqua aesopica laureolam quaerat. De caetero ne sis mecum obsecro parcus cum aliquibus Daciae utriusque indifferentibus Novalibus. Quis crederet me in adeo dissita Regionum parte collocatum, diebus hisce vix adventantem rescivisse Golesculi 325 mortem, licet successorem ejus ignorem; 317 Alfonso (Chacon) Ciacconius ( ) spanyol dominikánus, a történelem és a régészet művelője. Életrajza: Jöcher, i. m., I Ambrosius orales Cordubensis ( ), spanyol pap, II. Fülöp Károly udvari történésze. Ilyen minőségben alapos kutatásokat folytathatott a spanyol könyv- és levéltárakban. Gazdag történetírói munkásságot fejtett ki. Életrajza: Jöcher, i. m., III Andreas de Resende ( ) portugál kanonok, költő és régiségbúvár. Itt említett munkája 1600-ban Kölnben jelent meg. Életrajza: Jöcher, i. m., III Szerzője az erdélyi Szamosközy István ( 1612). 321 Joannes Goropius Becanus ( ), holland orvos és filológus, II. Lajos magyar király özvegyének udvari orvosa. Itt említett könyve főművének tekinthető. Életrajza: Jöcher, i. m., II Julianus Aurelius Haurech, XVI. századi hennegaui jogász és régiségbúvár. Életrajza: Jöcher, i. m., II Petrus Jacobus ontefalchius (ontefaletti), XV XVI. század fordulóján élt olasz kutató. Életrajza: Jöcher, i. m., III Köleséri e munkájának megjelenéséről nem tudunk. Ld. még a 79. és a 88. levelet. 325 Radu Golescu spătar/fegyverhordozó, munteniai származású bojár. Az osztrákbarát olténiai bojárság egyik vezetője már 1711-től ban Olténia első politikai és bírói vezetője az osztrák megszállás idején, majd tanácsos a császári adminisztrációnál. ár 1722-ben betegeskedő öregember. (Vasilescu, i. m., 129, 137.; Octav-George Lecca, Familiile boiereşti române. Bucureşti, ) 135

137 Rosseti 326 [!] in agnum Spatharum elevationem Svantzii recessum in patriam et abdicationem servitii Germanici, qui et dicitur huc adventurus; Kalnochianae ad Costini 327 amplexus reditum. Si anuscripti ad Albritzium transmissi copia tibi suppetet, mittas ad Oberbergum; ab eodem ubi accepero academicis Typis hic terrarum imprimi curabo, ad nominis Tui incrementum; vel quodcumque aliud opusculum, ut illo ansam mihi subministres Te in Regiae Academiae album associandi. go amici partes non negligo neque negligam ut Tuae multijugae eruditionis Gloriam abuccinem [?] augeamque. Charissimos Rueschianos perhumaniter salutatos opto, vix enim de Dacia meminisse possum, quin eorum humanitatis et erga me hospitalitatis officia exhibita grato non prosequar animo. Valete. A Vestro Alethophylo Petroburgi ultima Octobris Lelőhely: Saját kezű eredetije, kettőbe hajtott fél ív négy oldalán: Wesselényi család zsibói levéltára, issiles. 63. Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez november december rdélyben előkerült őslénytani leletekről értesíti és eyer sorsáról tájékoztatja. Október 12-i zürichi levelét megkapta. Nemrég néhány ásványt küldött. iközben ezeket írja, hoztak neki egy erdélyi folyóból kihalászott 17 libra súlyú, szarvval ékes, megkövesedett koponyát. Furcsa állat, szarvasszerű, de elefántagyar formán meggörbült fogakkal. Leírja az állat méreteit. Ha Scheuchzer fia a Koemius-féle gyűjtemény leírását már közölte, és bizonyította tudományos alkalmasságát, a Kempius-féle gyűjteményben biztos még gazdagabb anyagot találna. eyer még mindig a katonai börtönben raboskodik, képtelen kifizetni a kártérítést, amelyre ítélték, de a becsülete meghurcolása ennél is jobban bántja. Igen sajnálná, ha méltó lenne erre, de a családját, az igazat megvallva, sokkal jobban sajnálja. Isten irgalmazzon neki. 326 Nicolae Rosetti (cc ) Constantin Brâncoveanu vajda veje, Ion avrocordat vajda vel paharnicja/főpohárnoka és diplomáciai munkatársa, később marele spătar/főfegyvernök a munténiai udvarban, 1730 előtt grófságot kapott az osztrákoktól (Vasilescu, i. m., 69, 88.; Giurescu, i. m., I , 81.; Giurescu Dobrescu, i. m., , ). Irodalmi tevékenységet is kifejtett: összeállította N. avrocordat vajda genealógiáját. Katolizált és egyik vezető alakja volt a munténiai katolikusoknak (R. Rosetti, Familia Rosetti. Bucureşti, I ; Hurmuzaki, Documente, VI. 603, ; Francisc Pall, Date noi despre istoria Bucureştilor la mijlocul sec. al XVIII-lea. Kézirat.). 327 Gr. Kálnoki Ádám ( 1719) özvegyéről, a Constantin Brâncoveanu vajdával is rokonságban álló aria amucca della Torre nevű olasz eredetű grófnőről van szó, aki másodszor Constantin Costin păharniculhoz/pohárnokhoz ment férjhez. kkor első házasságából született gyermekeivel együtt unténiába költözött vissza. Az ő kisebbik fia az a Kálnoki József gróf, aki Constantin avrocordat udvarában egy ideig ceremóniamesteri szerepkört töltött be. (N. Iorga, Genealogia Cantacuzinilor. Bucureşti, ; Kővári László, rdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, ; Fr. Pall, i. m.) 136

138 Praenobilis ac Amplissime Domine! Decima secunda Octobris Tiguri allatas opportune accepi. Utinam in effectu praestare possem, quod propensa in Te voluntas debiti [?] necessitudo sponte exigit. isi nuper nonnulla mineralia et occasionem Viennae res deinceps deponendi certam obtuleris, utar ea. Dum 328 haec scribo, adferuntur mihi e fluvio Transsilvanico extracta cornua cum cranio pendentia 17 libras Viennenses, animalis certe peregrini, in lapidem mutata. Cranium cervino maius, jugulum longius, cornua lata, alaria referentia. Sed quod me plus ambiguum reddit, dens est incurvus, elephanti similis, cum lato alveo et longitudine unius spithamae viri adulti, dentis longitudo 4 est spithamarum, diameter maximae crassitiei 3 1/2 pollicis. Quomodo haec et in quonam genere animalis combinabilia sint, fateor me ignorare. Dens et cornua in uno fluvii alveo inventa simul. Si quando egregium juvenilis aetatis specimen, descriptio amplissimi cimeliarii Koamiani [?] 329 filii tui studio prodiret, testimonio exstanti probaret, se mature patrissare et curiosos sibi devinciret, fors Kempiano 330 museo locupletiore sacro pascendos. eyerus 331 haeret in carcere militari, haerebitque donec expensas, ad quas restituendas condemnatus est, non solverit; quod ab ipso aegre sperari potest, sed jactura honoris gravior. Dolerem de ipso, si dignus esset; doleo honestae familiae labem. Deus ipsi parcat et ad saniora reducat. Vale, vir aestumatissime, gentis tuae decus, optimarum litterarum solatium, et me porro redama. Lelőhelye: Hibás XVIII. századi másolat: Zimmermann-gyűjtemény, Nr. XI.; Trauschgyűjtemény (Netoliczka, i. m., I. 42. nr. 603/11. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). Közölve: Az őslénytani vonatkozású részlet: Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II bekezdést közölte Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II A név hihetőleg eltorzult a másolatban. Bizonyára valamilyen angliai muzeális gyűjteményről van szó. 330 John Kemp ( ) gyűjteményéről van szó, leírása: Robert Ainsworth, onumenta Vetustatis Kempiana, x vetustis scriptoribus illustrata, eosque vicissim illustrantia; In duas Partes divisa: Quarum altera umias, Simulacra, Statuas, Signa, Lares, Inscriptiones, Vasa, Lucernas, Amuleta, Lapides, Gemmas, Annulos, Fibulas, cum aliis veterum Reliquiis; Altera Nummos, materia modoque diversos, continet. Londini, A mű megvan Köleséri könyvtárában (K. S. könyvhagyatéka), A másolatban hibásan: egerus. Hans Reinhard eyer elítéléséről ld. az szeptember 12-i levelet (54.). 137

139 64. Luigi Ferdinando arsigli 332 Köleséri Sámuelhez 1724 vége 1725 eleje A Duna mentéről készülő nagy munkájához adatokat kér az erdélyi ásványokról és bányákról. Természettudományos, különösen a föld alatti dolgokra vonatkozó érdeklődése oka a levelének. ár sok mindene van agyar- és Csehországból, ám még egyebekre is vágyik. A következők a kérdései: erre húzódik a fémsáv rdélyben, és milyen az állapota? A környező talajban milyen fémek találhatók? ilyen egyéb érdekességek akadnak benne? inden bányában más színű, keménységű a talaj; mi jellemző az itteni talajra, milyen növényzet veszi körül a bányákat? A sóbányákról is tett a hadjáratok közben megfigyeléseket. Az erdélyi sóbányák jellemzői is érdeklik, és azt is megfigyelte, hogy két vonalat követnek. Igaz-e ez? Ám bármit, amit az erdélyi ásványokról, fémekről Köleséri tud, szívesen venne. ost ez a kutatása minden vigasza annyi hányattatás után. Ha majd hamarost rdélybe utazik, feltétlenül megkeresi Kölesérit is és elbeszélget vele. ég számtalan kérdése lenne. Reméli, engedélyezik neki, hogy a császár kívánsága szerint bejárja az erdélyi bányákat. Látogatásakor majd hoz a Dunáról szóló művéből, amelyet az angol Királyi Társaságnak, majd a császárnak ajánlott, és amelyet kinyomtatott már, ám még nem tett közzé, mert még várja hozzá a császári engedélyt. De ennek kivonatát majd mindenképpen átadja. Alig várja találkozásukat és beszélgetésüket. Curiositas nostra circa res naturales et potissimum montium viscera ac penetralia, quod ruditae Suae Dominationi hisce lineolis molestus sim, in causa est. ulta iam habemus e Bohemia et Hungaria collecta, sed multo plura sitiuntur adhuc. Nemo autem nostro desiderio satisfacere melius potest, quam Sua Dominatio rudita Itaque brevissimis ita illud aperiam. Primo tanquam profilo videre vellemus, in quam plagam se vertat linea metallica, et quo in statu eadem sit? Deinde an circumjacens terra alia mineralia possideat; quomodo terra lapidesque sint constituti; an arena madefacta sit, aut arida; num alia curiosa, cuiusquis generis etiam sint, ibi reperiantur? In omnibus fodinis, sive de auro, argento, mercurio, cinnabari etc. diversitates sunt considerandae ratione coloris, duritiei et aliarum qualitatum, praesertim gravitatis. Imo in superficie montium quoque soli frugalitas aut sterilitas et quidquid alius tum quoad plantas, flores arboresque acciderit, in considerationem ducenda. Quod fodinas salium attinet, in expeditionibus nostris militaribus quasi furtim quaedam observavimus. 333 Sed hoc non sufficit nobis, accurationem huius rei maiorem requirentibus. Igitur ratione ponderis, saporis, duritiei, madoris vel siccitatis minoris aut maioris, prout vel in, vel extra fodenis existit, salis instituendum examen 332 arsigliről általában ld. a 41. levelet és jegyzeteit. 333 Célzás arsigli erdélyi katonai szolgálatára. 138

140 est, neque hoc praetereundum, an omnes fodinae per totam Transsilvaniam duas lineas conservent, prout nos ex statione illarum judicamus. Denique de his aequo ac de omnibus mineralibus aliis et metallis frustulum aliquid considerabile desideramus, praecipue salis, oculum in medio continentis. Haec nobis solatio erunt, post tot tantasque curas; hoc delectamento laetabimur quando post breve tempus ingrediemur Transsilvaniam; 334 et hac occasione ruditam Suam Dominationem videndi et alloquendi copia fiet, eousque plures adhuc quaestiones reservaturus; si quidem Illustrissimus Comes 335 fodinas illustrare permiserit nobis et diligentia Dominationis Suae ruditae cum desiderio nostro et curiositate consenserit, eodem facto et Augustissimi nostri Imperatoris voto satisfactura. Sub adventum nostrum communicabimus ruditae Suae Dominationi Prodromum 336 operi nostri Danubialis, mente quidem prius Societati Anglicanae, reipsa vero nunc Sacratissimae nostrae aiestati dicati, qui impressus quidem, sed nondum publicatus est, quia clementissimum praedictae aiestatis Augustae expectabimus assensum; 337 ex eius lectione compendiose et ipsius operis dispositiones et notitiam, quam iam tum habemus de metallis et mineralibus, Sua rudita Dominatio percipere poterit. go interim et ipsam Suam ruditam Dominationem mox videndi et curiositatem meam contentandi laetissima spe repletus, permaneo Dominationis Suae ruditiae addictus. Lelőhely: Keltezetlen, címzetlen és aláírás nélküli, XVIII. századi, egyszerű másolata: Zimmermann-gyűjtemény, Nr. XXII.; Trausch-gyűjtemény (Netoliczka, i. m., I. 42. nr. 603/22. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). Írójának meghatározása a Prodromus operis Danubialis említése alapján történt. Keltezéséhez viszont az nyújtott támaszpontot, hogy arsigli 1722 őszén utazott Angliába, majd Hollandiába, ahol munkájához sikerült kiadót találni, és 1724 végén tért vissza Itáliába (Vö. Beliczay, i. m., ). inthogy műve 1726-ban már megjelent, az újabb erdélyi kutatóút terve fordulóján merülhetett fel benne. levelét mindenesetre december 10. után írta. kkor kelt soraiban ugyanis Köleséri (41. levél) még nem tesz említést újabb levélváltásukról. 334 Újabb erdélyi útjára bizonyára azért nem kerülhetett sor, mert a bécsi udvar szemében még mindig megbélyegzett embernek számított. Ld. a 41. sz. levelet. 335 Talán gr. Königsegg erdélyi főparancsnokra vagy pedig a Hofkammer elnökére céloz. 336 arsigli könyvének tervét már 1700-ban közzétette Prodromus operis Danubialis címmel, de maga a mű csak negyedszázaddal később jelent meg fényűzően illusztrált hatalmas kötetekben (Danubius Pannonico-ysicus. Hagae Amstelodami, I VI.). Az első kötet hasonmás kiadását kísérő tanulmánnyal ld. Danubius Pannonico-ysicus, tom. I. Deák Antal András, A Duna fölfedezése. Bp., A mű előszavából félreérthetetlenül kiderül, hogy VI. Károly császár nem vállalta el az osztrák hadseregben viselt rangjától megfosztott szerző munkájának patronálását. 139

141 65. Gyalogi János Köleséri Sámuelhez Székelyudvarhely, 1724 vége 1725 eleje Új verseskötetét neki ajánlja. Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű másolata: Zimmermann-gyűjtemény, Nr. XXV.; (Netoliczka, i. m., I. 42. nr. 603/25. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). Közölve a Trausch-gyűjteményből: Batthyaneum I. (1911) Keltezése azon az alapon történt, hogy Gyalogi 1724-ben volt Székelyudvarhelyen a jezsuita rendház főnöke, és 1725-ben Nagyszombatba távozott (Szinnyei, i. m., IV. 2.), ahol verseskötete Theophili Romano-Catholici Hungari in Psalmos elegiae XII címmel, valóban Kölesérinek ajánlva, és hihetőleg az ő költségén még 1726-ban megjelent. (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 24.) ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Szentpétervár, január Öt esztendőre katonaorvosi szolgálatot vállalt a cári hadseregben. Szabadkozik, hogy keveset ír, de nagyon drága a levelezés, és amúgy sem igen kap választ a leveleire. Öt évre elszerződött a hadsereghez orvosnak évi 1500 rajnai forint fizetésért. A flotta szárazföldi orvosa, és a tábori kórházat is ő vezeti, 16 segédsebésszel a keze alatt, ahol 2000 beteget kell ellátnia naponta. Igen elfoglalt, de jobb így, biztonságban. ost nem ír többet, mindenkit üdvözöl. Amantissime Chrysamnis. Ne mireris me tam Laconica charta Te invisere: auro hic terrarum penduntur epistolae; cui pro amicis minime hactenus peperci, sed cum epistolae meae faciant iter corvi Noetici, et nunquam redeant cum responsione, compedium calamo quaerere statui, ut si et praesentis jactura contigerit, non multum marsupio detractum sentiam. Jam ex transactis abunde certiorem te feci, nos mille et quingentorum Rhenensium salario, pro quinquennali servitio, ad hujus onarchiae obsequia, annuatim conductos fuisse. Officium occupo medici terrestris classis, et in Xenodochio sive Nosocomio Castrensi ultra bis mille infirmos, una cum sexdecim mihi adjectis chirurgis, tractandos quotidie habeo. Jam nosces exinde arguesque facile innumeras et laboriosas nostras occupationes. Verum tamen melius sic: procul enim a Jove, procul a Fulmine. Non deero prolixo et diffusiori calamo te provocare, cum primum novero, unam ex tot susceptis diversimode viis pro stabilienda cum Oberbergo nostro

142 correspondentia, felicem et tutam directionem nactam fuisse. Tu interim nos ama, et amicos nostri memores prosperae valetudinis nuncio solare ac reminiscere saepius Petersbourg, 12 Januarii Tui Alethophili Kívül: A onsieur de Kolőseri, Secretaire de la Principautè de Transilvanie à Hermenstatt. Lelőhely: Saját kezű eredetije, negyed ív féloldalán, kívül gyűrűpecséttel: Wesselényi család zsibói levéltára, issiles. 67. Köleséri Sámuel Philipp Hecquet-hez Kolozsvár, január 16. Hippokratész aforizmáit tartalmazó kiadványát várja, és egyházi régiségekkel kapcsolatos feliratokat kér. Küldi rézmetszetű arcképét. A múlt év december 16-i levelére válaszol: kifejezi háláját és szabadkozik kevés ideje miatt. Csak annak örül, hogy láthatja barátai sikereit. Neki csak az phemeridesben közölt cikkekre futja. Alig várja, hogy megkaphassa Hecquet nemrég megjelent Hippokratész thicus-edicusát, amely a hippokratészi aforizmákon alapul. Kéri, ha feliratokra bukkan, azokat betű- és íráshíven másolja és küldje el számára. Különösen a római vallástörténet érdekli. ellékelten küldi Németországban frissen készített rézmetszetes képét. Praenobilis ac Amplissime Domine Decembris anni proxime elapsi ad me datae tanto mihi exstitere gratiores quanto sublimiori loco bonarum literarum amatores, fautores viri denique ingenui digni a me semper habiti sunt. Amplector te ex iis et cum iis, vir aestumatissime, ac pro benevola animi tui erga me significatione in aere tuo gratus tamen semper ero jugiterque contendam, ut deinceps chartam mei caussa non frustra nec invanum illinisse agnoscas. Is equidem non sum, a quo aliquid tuae expectationi, multominus encomiis, quibus me operare voluisti, par dignumque manare posse praesumam. Hoc unicum pensabis te mihi non ignotum fuisse, nunc solummodo a literis, ab integritate, ab ingenuitate redamatum, deinceps vero in perpetua existimatione studosissima officiorum reciprocatione oculis et animo praesentem fore. Non diffiteor me a publicis districtum crebras amatorum studiorum, quibus impensae horulae pro 338 Philippus Hecquet ( ) filozófiai magiszter és orvosdoktor, között a párizsi orvosi fakultás dékánja. Széles körű szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Életrajza: Jöcher, i. m., II mlítve a 45. és 60. levélben is. 141

143 furto reputandae, reprehensiones sentire, sed cum a vitae sit conditio, ut pedem vix amplius retrahere queam, nec amicis, nec literis horas suffaratas deesse sino. Benefecisse adhuc mihi pro solatio est, literarum incrementa et amicorum conatus vidisse pro delectamento. Ni tempus deficeret etiam monumenta post me relicturo edico Phisicis phemeridibus, 339 quas per septennium collegisse propediem publicandis, et honori tuo consules et omnium conatibus, qui rationem cum experimentis combinatam saluti publicae substernunt. Volupe erit Hypocrate tuo thico-edico perfrui, qui Aphorismos Hypocratis ad mentem ipsius artis usum ex cordico Gallo expositos et novissime luci publicae datos 340 in momenta praestolor. rit vadimonium amoris in me tui. t in liberali tuae humanitatis oblatione abuterer, id enixe omni studio a te contenderem, ut inscriptiones quotquot earum ligones vel aratra detexisse deprehenderis, eo linearum, literarumque et lacunarum ordine quo jacent exscribere et meum communicare haud gravatim velis; erit proculdubio aliquid, quod in rem meam futurum suspicor, qui curiosae antiquitatis specimen proxime dare stimulatus si non pertractus cogor. Concernet potissimum sacra Romanorum. Nunc repeto tibique amplissime reddo vota amicissime, quibus me cumulasti, fortunet tibi Deus annum iam currentem, corporis et animi vires tibi largiatur ad explendas publicae salutis amicorumque in te positas spes! Accludo effigiem ab amicis in Germania nunc idmodum mihi transmissam, 341 quae si ab authographo abludat, non tamen ab animo eius erga te propensissimo abludent vota, quorum silens effigies vadimonium sistet. Vale et me porro ama, sciasque esse aestimatissimi tui nominis assiduum cultorem S[amuelem] K[öleséri] Claudiopoli, 16 Junii, Lelőhely: XVIII. századi egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [35a 35b]. A címzett személyének megállapítása Hippokratész aforizmáinak itt említett kiadása segítségével történt. nnek szerzője ugyanis Hecquet volt. Vö. még a 45. levéllel. 339 Az Academia Naturae Curiosorum között phemerides címmel megjelent folyóiratára céloz, melyben ő is több ízben közölt orvosi és természettudományi megfigyeléseket. A folyóirat azonban 1724-ben nem a régi címmel, hanem Acta Physico-edica elnevezés alatt indult meg újból. 340 A munka teljes címe: Hypocratis aphorismi ad mentem ipsius artis usum et corporis mechanismi rationem expositi. Parisiis, (K. S. könyvhagyatéka, 96.) Beszerzésére vonatkozóan lásd még a 45. levelet. 341 Ld. a 31. levelet. 342 A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Junii áll. Az új esztendei jókívánságokat tartalmazó szövegrész világosan mutatja, hogy a levél januárban kelt. 142

144 68. Köleséri Sámuel ihail Şendóhoz január 26. Oroszországba érkezéséről szóló levelét megkapta. Számoljon be az ottani tudományos élet híreiről. Gyűjtsön adatokat a magyarok északi rokonairól. Tudósítja az erdélyi és olténiai barátaival kapcsolatos újságok felől. Gratulál előmeneteléhez és az Anatomia publicához írt előszavához. i a helyzet Péterváron? i a helyzet a tudománnyal, a tudósokkal, akiknek sorába vétetett a korábban hallei matematikus és filozófus Christian Wolff, akit Halléból a felingerelt teológusok távolítottak el. Jelenleg arburgban professzor, új, nap mint nap megjelenő publikációit gyönyörűséggel olvassa. Buzdítja, hogy minél többet próbáljon megtudni az északi népekről, hogy a hun szkíta eredet kérdését tisztázni lehessen. inden efféle információt szívesen fogadna. Nem tudja, miért nem ír neki semmit Albrizzi. rdélyi ismerősökről szóló hírekkel látja el barátját. Amantissime Cosmopolita! Tandem Te melioribus fatis superesse, et a meridie ad occidentem et ab occidente ad septemtrionem feliciter appulisse, ibidemque honoribus ac gratiis aiestatis plus quam Alexandrinae perfici ex tuis 7 Decembris Petropoli datis tanto pleniori gaudio intelligo, quanto maiori in ambiguitate tui causa ego et Oberbergius versabamur. Sollicitabat nostrum desiderium adventum tuarum, quae opportunae dum adsunt, merito Tibi nobisque gratulor, saepius sciscitatus est optimus iste et ingenuus Augustanus, an aliquid de Te scirem? Nihil praeter et post discessum Amstelodamo me scisse respondi, imo ne quidem causam tam praecipitis discessus, qui adhuc Lugduno Batavorum nonnulla a Te expectabam. x his nunc intelligo Te in salvo esse et muneri applicitum tuis meritis ornatissimo plusque in dies ornando, nec enim dubito quin praeludia in Anatomia publica 343 ad vota omnium tuaeque laudis et aestimii incrementum cesserint. Quis rerum status Petropoli? quis literaturae?, quis eruditorum, in quorum seriem, si non praesidium, cooptandus erat Christianus Wolffius 344 mathemathicus et philosophus antea Halensis, inde instigantibus theologis relegatus. Nunc arpurgensis professor[is] multa quotidie in novis publicis insignia, ardua, incredibilia cum voluptate lego. Tu praesens Antoptes explicabis, quantum licet et expedit; hoc quam maxime a Te flagito, ut omnem adhibeas operam cognoscendis literarum Borealium incolis, moribus et historiis, ut tandem certiora magis cunarum et infantiae Hunno- Scytharium accipere liceat documenta, antiqua, praesentia, illorum aeque ac horum combinando eruere, plus quam quod hactenus scriptis proditum est. Subaudio 343 A Şendo által Ruyschius anatómiájához írt, Nagy Péter cárhoz szóló ajánlásra céloz. Ld. az 58. és a 62. levelet. 344 Wolffra vonatkozóan ld. még a 45. és a 48. levelet. 143

145 prodiisse terrarum istarum, tam quae Imperio oschovitico parent, quam etiam vicinarum nobis hactenus incognitarum, easque per captivos Svecos editos esse. 345 Otiosus grata haec nobis exhibes negotia Albritzius factus est Nigritius nil ab ipso vel meorum ipsi transmissorum, vel ipsius amplius accipio. 346 Cur? ignoro. Laborem uti voluit parato aere solvi, quem nondum vidi, nec an manum admoverit scio? Rueschiani 347 omnes et Kolmanniani optime valent. Ruschiana parturiens post binos menses enixura filiam, ut praesagit, priori non absimilem. Generalis Baro Geyer 348 hemiplegia heri tactus suffocationi proximus jacet aegerrime. go valeo, Koczius, 349 hemicranus, Gorgius 350 moribus antiquis. Tui et ego Te salvere cupimus et ex animo volumus. Vale. Annus qui Te auspicato dedit viventem, concedat perpetuo florentem. Sorbani Cantacuzini vidua 351 ab intestato mortua est, reliquit lites post se inter filium et filiolam, 352 Gregorii Vlasto 353 conjugem diu ferventes, nunc, ut fertur, per auditorem Baumium 354 terminatas. A Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [34b 35a] A közelebbi keltezés a 72. levélben olvasható hivatkozás alapján történt. 345 Hihetőleg Philip Johann (Tabbert von) Strahlenberg svéd katonatiszt közléseiről szerzett Köleséri tudomást. Strahlenberg között hadifogolyként Szibériában élt, és tanulmányozta az ottani finnugor népek életét. Kiszabadulása utáni tudományos közléseivel nagy lendületet adott mind a finnugor nyelvészetnek, mind pedig annak a Leibniz nyomán kibontakozó felismerésnek, hogy a magyar nyelv szintén finnugor eredetű. (Pápay József, A magyar nyelvhasonlítás története. A magyar nyelvtudomány kézikönyve, I/3. Bp., ) Strahlenberg munkássága iránti érdeklődésének kétségtelen jele, hogy Das Nord und Östliche Theil von uropa und Asia (Stockholm, 1730.) című főművét Köleséri megszerezte könyvtára számára (K. S. könyvhagyatéka, 179.). 346 Kézirataik kiadásának halogatására céloz. Ld. a 62. levelet. 347 A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Ruschiani. Ld. a 29. levelet. 348 A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Geger. Hihetőleg Ferdinand Leopold Geyer báróról van szó, aki 1718-tól fogva a korábban Wallisról elnevezett és rdélyben, illetve Olténiában állomásozó császári gyalogezred tulajdonosa. inthogy 1725-ben az ezred új tulajdonost kapott, Geyer itt említett betegségében bizonyára meghalt. (Feldzüge des Prinzen ugen von Savoyen. Wien, XVII. 187, 292. XX. Beilage 22. a.) 349 Kócsi Sámuel ( 1730) orvosdoktor, Szeben város fizikusa 1704-től, Köleséri és Şendo baráti körének tagja (VerArchiv XVII. [1883.] 427, 462.). Halálának téves dátuma: VerArchiv VII. (1866). 288, 290.). 350 Valentinus Gorgias, ld. a 44. levélben (1724. február 29.) a 4. epigrammát. 351 Şerban Cantacuzino vajda ( ) özvegye, aria 1723-ban halt meg Szebenben. (N. Iorga, Genealogia Cantacuzinilor. Bucureşti, ) 352 Gheorghe Cantacuzino olténiai bánról és az elhunyt fejedelemasszony kisebbik leányáról, Bălaşa Cantacuzinóról, Grigore Vlasto feleségéről van szó. 353 A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Vasto. 354 Ld. a 44. levelet, a 2. epigrammát. 144

146 Köleséri Sámuel ismeretlen [boroszlói?] könyvkiadóhoz Kolozsvár, február H. Boerhaave műveinek új kiadását kéri. Az Újtestamentum tervezett magyar nyelvű új kiadásával kapcsolatosan utasításokat küld. Február közepén megkapta a küldeményét, köszöni, hogy mindenféle érdekes könyvet vásárol folyamatosan számára, már szinte fél, hogy terhére van. égis kéri, hogy Boerhaave legújabb könyvét, a legjobb holland kiadásban és francia kötésben vegye meg, és küldje el neki minél előbb. ajd minden korábbi kiadása megvan. Az Újtestamentum magyar nyelvű kiadásával kapcsolatban kéri, hogy nagyon ügyeljenek, hogy az általa küldendő alapszöveget pontosan nyomtassák, és hogy a korrektor magyar anyanyelvű, ne pedig magyarországi német vagy szláv, hanem olyan ember legyen, aki tisztában van a magyar helyesírással és nyelvtannal. A Nürnbergben kiadott négynyelvű szótár magyar része ugyanis hemzseg a hibáktól, hasonló a helyzet a Bél átyás által kiadott Cellarius-művel. A magyar nyelv ugyan barbár, ám igen kifinomult, bonyolult, és csak az anyatejjel együtt sajátítható el. A korrektor különösen vigyázzon a szóelválasztásra és a szavak különírására. A betűminták, amelyeket kapott, szépek és elegánsak, ám az ö és ü betűk hiányoznak néhány kettőshangzóval és ékezetes betűvel együtt. A könyv küllemét a nyomdászra bízza, fő, hogy könnyen kezelhető legyen, és hogy a papírja jó legyen. A címlappal kapcsolatban tétovázik, miként legyen. Húsvétig küld 100 tallért, a többit később. Praenobilis ac Aestimatissime Vir! 12 a ante Calendas Februarias, quas ad me dare voluisti, ipsis Nonis eiusdem mensis rite recteque accepi. Uberrimam propensi animi tui declarationem singulari voluptate expertus, prolixas reddo grates pro amico officio in coemendis subinde libris, quorum copiam curiositas mea et delectatio, quam ex iis solis haurire consuevi, sollicitat liberaliter mihi rursus oblato. ultis equidem tibi, quem scio solidioribus otiis deditum oneri esse caverem. Verum eam non sat fidam, nec perinde aeque gratam ut plurimum contingat bibliopolarum in iis transmittendis operam, amici, quorum fides certa ex notitia rei librariae probata est, e longinquo fatigandi sunt. Tuae igitur humanitatis promptitudine fretus, si quid apud te valeo, ut Hermanni Boerhave 355 operum recentissimas, easque optimas Hollandicas editione accurata Gallico ritu (uti fuere nuper transpositi) compactas studiose tempestive procurare velis, et cum annexis aliis proxima adveniente occasione transmittere amantissime rogo. Habeo priores fere horum opusculorum editiones, sed ultmas nunc expeto, quod non nisi tua opera fieri posse mihi persuadeo, qui prioribus editionibus toties onustus sum. Quoad compendiarium Novi Testamenti idiomate hungarico, quam moliris editionem, 356 inhaereo prioribus monitis et serio observandum suadeo, ut iuxta 355 Vö. az február 29-i levéllel (44.). 356 Kölesérinek e soraiból és Lázár Jánossal ugyanebben az esztendőben váltott több leveléből kétségtelenül megállapítható, hogy Köleséri 1725-ben [ismét] foglalkozott az Újtestamentum kiadásának gondolatával. Tehát minden jel szerint Kölesérinek kell tulajdonítani azt az évi boroszlói (esetleg 145

147 prototypum infallibiliter a me transmittendum fiat impressio, nec minus ut imprimendi correctio committatur non Germano vel Sclavo-Hungaris, verum idiomatis Hungarici a nativitate gnaris, geniique et scriptionis Hungarico Orthographicae ex asse callentibus Hungaris, sine quorum opera labor erit irritus et impensae inutiles. Lexicon quadrilingue Norimbergae impressum 357 quoad Hungarismum infinitis scatet mendis, pariter etiam liber memorialis Cellarii a Belio ibidem editus 358 a puritate linguae Hungaricae saepe multumque abludit. Barbara licet sit lingua, delicata tamen est, et non nisi a lacte materno domabilis. Curabit itaque corrector, ne syllabae vel voces distinctae combinentur, aut combinandae segregentur. Caetera prototypus exemplar in integrum dirigat, hoc addito ut idem corrector loca parallela citata conferre, et si fors sphalma irreperit, emendare norit. Typi, quorum specimen attulisti, elegantes sunt, et conspicui, nec exiles, neque nimis magni operi appropriati et in oculos sine noxa et taedio incidentes, supplendi autem erunt literis ö, ü, nonnullis combinatis consonantibus v, c, s, z, et accenduandis vocalibus. Forma libri exactissimo tuo iudicio committenda, et ne vel crassam nimis, vel curtam, consequenter inamoenam acquirat molem et faciem, evadatque vel propterea intractabilis; hodiernus in edendis nitor cavebit; consequenter et chartam meliorem eamque potissimum scriptoriam esse oportet. Sic nec typorum elegantia deformabitur. Titulus una cum figura, quae prototypi est praefigendus erit; an locus et annus impressionis? de hoc ambigo, tuoque iudicio committendum puto; specimen aliquod si prius transmitteretur, quae monenda restarent, tunc commodius suppeditabuntur. Ad nundinas Paschales opera nostrorum centum talleros transponam, reliquum ad sequentes autumnales. Hoc unicum a pietate tua mihi polliceor semper et ubique amszterdami) kiadást, amelynek sem kiadóját, sem nyomdászát nem ismerték eddig. (rdős Károly, Károlyi Gáspár bibliafordításának törzskönyve. Károlyi emlékkönyv. Bp., , ). Bármiként is álljon a [két] kiadás ügye, mindenesetre jellemző, hogy Köleséri könyvtárában még 1745-ben is 170 darab volt a magyar nyelvű Újtestamentumból (K. S. könyvhagyatéka, ). (J. Zs.) A Jakó Zsigmond által mondottakat az újabb könyvészeti kutatások megerősítik: létezik egy évi impresszumot viselő Újszövetség (Petrik VII. 75.), ami nem magyarországi nyomtatvány, betűi megegyeznek a magát amszterdaminak nevező 1700-as (RK I. 549) Bibliáéval. Nyomtatási helye nem ismert (ld. V. csedy Judit, Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek: Budapest, ), de valószínűleg nem amszterdami, hanem mint Jakó is föltételezi boroszlói (esetleg lipcsei?) kiadás. z lehetett a Köleséri könyvtárában lévő 170 darab is. (A fönti Jakó-jegyzetben az ismét és a két szót zárójelek közé tettük, mert megcáfoltnak tekinthető az a Weszprémi óta (i. m., ) elterjedt nézet, hogy Köleséri már 1717-ben Lipcsében (kiadási hely és év feltüntetése nélkül) Wesselényi Istvánné költségén állítólag Bél átyás közreműködésével kiadta az Újtestamentumot magyarul. Újabb vizsgálatok szerint az 1717-es kiadás nem létezett; a visszadatált 1727-es editió címlapja metszetén lévő S. K. betűk (amit a metsző névjegyének tartanak) hozzájárultak ahhoz a vélekedéshez, hogy ezt az Újszövetség-kiadást Köleséri nevéhez kössék. (Ld. Szelestei Nagy László, Bél átyás Újtestamentom-kiadásáról. Gesta typographorum. Szerk. P. Vásárhelyi Judit. Bp ) (F. Zs.) 357 Szenci olnár Albert ( ) Dictionarium latino hungaricum (Nürnberg, 1604) című és 1621-ben Heidelbergben görög résszel kiegészített szótárának Christophorus Beer által némettel is megpótolt évi kiadásáról van szó. 358 Christophorus Cellarius ( ) hallei egyetemi tanár Latinitatis probatae et exercitae liber memorialis Bél átyás-féle kiadásáról (Nürnberg, 1719) van szó. 146

148 in toto hoc negotio nomini meo silentio parsum iri. Caeterum me scias esse piarum tuarum intentionum fidum aestimatorem et sincerum cultorem. Claudiopoli, 25. Februarii, anno Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [36b 37a]. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Szentpétervár, május Újból beszámol alkalmaztatásáról és Nagy Péter cár haláláról. lsorolja az elhunyt uralkodónak birodalma fejlesztése érdekében szerzett rendkívüli érdemeit. Örvend, hogy végre levelet kapott Köleséritől, de ezek szerint ők, Oberberggel nem kapták meg korábbi leveleit. zért elismétli, amit előző levelében írt az alkalmaztatásáról. Itt már 600 rubel fizetésről és szolgálati lakásról ír. Jól megy a sora. Kesereg, hogy legszebb éveit Dáciában pazarolta el, és ha Köleséri nem lett volna, teljesen hiába fecsérelte volna el őket. ost négy évre szerződött, aztán majd meglátja, hová megy tovább. Kínába szeretne utazni, de barátai azt tanácsolták, várjon evvel, mert most nem alkalmas a dolog. Váratlanul meghalt a cár, így elodázódott az Akadémia alapítása is, de a cárnő támogatásáról biztosította őket. A már utazásra készülő professzorok (Hoffmann, Heister, Wolff és a többiek) ezért most várhatnak. Nagy veszteség a cár halála, a továbbiakban az ő tevékenységét, reformjait és hódításait méltatja hosszadalmasan, minden téren hozott valami újat. Külön méltatja Pétervár alapítását. Ír álruhában, a nép közt tett útjairól és utazásairól, tanulmányairól is. Amicorum optime, Chrysamnis. Diuturno litterarum tuarum maceratum jejunio jucundissimae tuae responsoriae 26 Januarii exaratae mirum quantum refecerunt. x iisdem facile conjicere licuit, quod plurimae tam ad Te, quam ad Oberbergum Petropoli datae nullatenus pertigerent. Qua de re cautior posthac operam dabo, ne expectationem meam fallere possent. Quod ergo in prioribus notum Tibi feceram, 359 hoc Tibi repetere praesentibus teneor; me videlicet ad huiusce imperii servitia susceptum tanquam Suae aiestatis exercituum medicum, et actualiter in Generali Nosocomii Petroburgensis Inspectione ac directione occupatum, cum annuo sexcentorum aureorum rublonum stipendio, praeter quartirii immunitatem, aliaque huiusce concomitantia in urbe proceribus tam togatis, quam sagatis referta. x quibus uberrime deducere potes nervum rerum 359 A levélnek ezt a bekezdését kivonatosan közli Pray az Auraria Romano-Dacica évi kiadásához írt előszavában. 147

149 gerendarum pecuniam nobis de die in diem germinare, quae longis itineribus ac dispendiis emaciati marsupii tabem prompte amovere possit. Hinc floridissimum meae juventutis tempus, in utraque Dacia effluxum, nisi ex ea calamitate nata mihi occasio fuisset, tuo erudito ac ingenio consortio amicabiliter perfrui. Contraxi ad quadriennium, quo effluxo spatio, libera mihi et perampla facultas vel alio transmigrandi, vel novis conditionibus ulterius paciscendi. Occassio nuper se exhibuerat cum ablegatione magna ad Sinensem aulam penetrandi; sed amicorum ac fautorum calvae licet quaedam rationes eo deduxerunt, ut tale desiderium explendi ansam aliis temporibus reservarem. Inopinatum nostri monarchae fatum, qui sub aulicorum medicorum cura nuper decessit, Academiae neo-stabiliendae rudimenta aliquatenus distulit; cum imperialis reginae 360 munificentia, cuius dextrae clavum imperii, quem agnus Petrus tanta cum gentium admiratione tenuit, tractandum commisit, et eam foveret, colere prosequi, omnimode velle gratiosissime declaraverit. Quem in finem itineri accinctos professores, ex variis academiis accersitos praestolamur, inter quos celebres Hoffmannum, 361 Heisterum, 362 Herrmannum, 363 de L'Isle, 364 Wolffium, 365 aliosque primi subsellii eruditos. Irreparabilis jactura et ingens, vixque sanabile vulnus Russiae, bonisque omnibus inflictum per acerbum fatum, tanti regis ac principis sine exemplo, imo regibus aliis exemplo a Deo dati, calamum nostrum diebus anteactis occupavit, cum emblematicis coenotaphii historiolis, explanationes quaedam latinae raptim extorquerentur; 366 ex quibus tanti herois vitam compendiose colligere liceret; cum uno ore omnes fateantur cum elegia et maximis et optimis principibus sigillatim tributa in se unum contulisse, seque ipsum iam pridem consecrasse vivum atque immortalem reddidisse. Depraedicant enim hoc fasti et pervagata in omnes oras de rebus illis domi forisque 360 I. Katalin cárnő ( ) maga is hozzájárult az új Akadémia megszilárdulásához azzal, hogy fenntartotta Nagy Péternek a külföldi tudósokhoz intézett meghívásait. Vö. Neue Zeitungen von gelehrten Sachen , Friedrich Hoffmann ( ) orvosprofesszor a hallei egyetemen. Hatalmas irodalmi munkásságával nagy hatást gyakorolt a XVIII. századi orvostudomány fejlődésére. Köleséri könyvtárában is több műve megvolt (K. S. könyvhagyatéka, 200, 204, 213, 274.). Életrajza: ADB XII Különös gondja volt erdélyi hallgatóira (Peregrinuslevelek i. m. passim). 362 Lorenz Heister ( ) az anatómia és sebészet professzora az altdorfi egyetemen, kora legnagyobb német sebésze. Ruyschnak, a Şendo leveleiben is többször említett híres amszterdami anatómusnak a neveltje. Paduai tanárkodása idején Şendót is tanította. (Acta physico-medica Academiae Naturae Curiosorum. I. App. Norimbergae, ) A csábító cári meghívást nem fogadta el. Életrajza: ADB XI Jacob Hermann ( ), svájci matematikus, Jacob Bernoulli tanítványa. lőbb a paduai, majd a frankfurti egyetemen professzorkodott. A pétervári Akadémián között működött a felsőbb matematika tanáraként. Életrajza: ADB XII ; J. C. Poggendorff, Biographisch-literarisches Handwörterbuch zur Geschichte der exacten Wissenschaften. Leipzig, I Joseph Nicolas Delisle ( ) francia csillagász és geográfus, 1714-től a francia Akadémia tagja. Ő szervezte meg a pétervári csillagászati obszervatóriumot között vezette ezt az intézményt. Életrajza: Poggendorf, i. m., I Christian Wollfról van szó. 366 Praesens Russiae litterariae status címen 1727-ben közzétett irodalmi levelére céloz. Vö. az június 29-i (46.), július 31-i levelet (84.). 148

150 gestis fama nunquam intermoritura. Quod scilicet emendatis provinciarum rectoribus, judicibus, dinastis et publicanis, tenuiores a potentiorum injuriis vindicavit, et, novis legibus latis, litigiosas ambages foro submovit. Voluptates, luxum, impietatem, superstitionem, desidiam, ignorantiam, hydros et monstra hostibus et inimicis formidolosiora, peccati illecebris sublatis, modesta morum censura sanctionibus pragmaticis et laboribus plusquam herculeis domuit, prostravit; socios et amicos aerario, copiis, consiliis et fortuna sua adjuvet. Septemdecim proeliis et obsidionibus, vitae suae ac sanitati vix parcens, et quasi prodigus, cominus cum hoste collatis signis, imperatoris et militis munia obeundo, invictus praefuit. Classem Ruthenicam primus in paludem aeotidem et in pontum uxinum induxit. Suecis ter in Livonia profligatis, Petropolim in fundo aedibus atque incolis vacuo condidit, arcemque ad ostium maris Baltici extruxit. Sarmatiae jura tutatus, regi Augusto 367 Saxoniae novem-viro regnum adservit. Saepius in quattuor maribus: Glaciali, Caspio, Nigro, Baltico virtutem et gloriam nauticam, qua Russia carebat, tot novibus et myoparonibus captis, peperit. Jugria, Carelia, Livonia, sthonia retentis, tertiumque Janis templo in Russia clauso, felici tale, maiores omnes, multosque alios reges superavit. are Balticum cum Caspio ac ponto uxino, vastissimo terrae tractu perfosso, navigabili commercio commiscere instituit, opere vere basilico ad finem fere perducto. 368 Aquas acidulas, thermas, metallifodinas antea absconditas in terris suae ditionis aperuit, detexit. Fortunam ipsam virtute vicit; Laetitiae et hilaritati publicae, proprioque curarum levimento, naumachias, ignes artificiales, ludos bellicos, atque theatrales, ultra centum epulis saliari sumptu quotannis extructis, circulos aperuit, aliaque innoxia oblectamenta indulgens concessit. Indutus tot coronis navalibus, civicis, obsidionalibus, castrensibus, triumphalibus, pace bellique mirificus, maiorum gloriam illustrando fere obscuravit tales posterio tradituras, quae incrementa capere vix posse videatur. Patriae, exercituum, et bonarum artium pater urbes ludis litterariis, pinacothecis, collegiis, praetoriis, Academiis, stientiarum artibus exoticis, opificiis ante ignotis, fines munimetis, provincias incolis et coloniis, copias nova disciplina, itinera et vias publicas anfractibus requistitis mercuriis, thermis et diversoriis instruxit, excoluit ac libertate commeandi, peregrinandique concessa cum remotissibus gentibus commercia et amicitias dilatavit. Inter alias urbes a se conditas regiam suam a divo Petro dicatam moeniis, pomoeriis, basilicis, turribus, curiis, hortis amoenitatum compendiis, xystis, portu, classibus, Pharis, Nosocomiis, armamentariis instrumento bellico et navali refertis, aliisque cum in hostium terrorem, tum ad suorum commodum et securitatem Daedaleis operibus adeo evexit, ut corona urbium Russiae, artium officina, ac celebre emporium evaserit. 367 rős Ágost szász választófejedelem ( ) Szobieszki János utódaként a lengyel trónt is megszerezte, között azonban elveszítette. Végül is az évi béketárgyalások során, Nagy Péter támogatásával sikerült a svédekkel is elismertetnie a lengyel koronához való jogát. 368 A Volga és a Balti-tenger közötti közvetlen vízi utat Nagy Péter cár a visnyevolocki csatorna segítségével teremtette meg. z a Volga egyik mellékfolyóját, a Tvercát, kötötte össze az Ilmeny-tóba ömlő szta folyóval. Az itt említett befejezetlen munkálatok a Ladoga-csatornával kapcsolatosak. (A.. Pankratova, A Szovjet-Unió története. Bp II ) 149

151 Sic semper Augustus imperium tam recuperatis injuria temporum avulsis, quam fortissimis populis in ditionem suam redactis, aliisque accessionibus ampliavit. Dissimulata maiestate et purpura tecta, plurimas gentes lustravit, quo leges, scientias, artes, modum vivendi, bellandique emendatiorem in terras suae ditionis induceret, neque ea suis praeciperet, quae ipse ignoraret. artis, Neptuni, Vulcani, ercurii ac Palladis utiliores, nec principibus indecoras artes, contubernales suas ad amussim didicit, quas suo exemplo et praeceptis doceret. Tiricinio militiae terrestris et navalis posito, stipendia per omnes gradus meruit. Legibus etsi solutus, dictis tamen praefectorum, militaribusque sanctionibus et muniis pro ratione officii, quod in exercitu sibi imponi voluit, sponte se submisit. Prudenter momenta rerum expendere, futura prospicere, recta consilia capere, atque exequi strenue nil procrastinando doctus, omni tempori serviendo, ut ei omne tempus serviret, impetravit etc. Reliqua paginae angustia omittere obligat. Vale cum amicis meique non obliviscere. Petropoli, 12 aji, Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XIX. Lázár János Köleséri Sámuelhez Bécs, június 6. Értesíti a keresett könyvek áráról. 71. egkapta Köleséri május 25-i, Kolozsvárról keltezett levelét, sajnos a pénzt még nem. Tájékoztatja egyes könyvek áráról. A Latin Biblia 4 forint. Talált egy Biblia-konkordanciát is latin, illetve német nyelven 1527-ből, illetve 1530-ból, 4 forintért meg tudja szerezni őket. A császár még Laxenburgban van. ihelyt talál valamit, informálja Kölesérit. Illustrissime Domine etc. De dato 25 praeteriti mensis ay Claudiopoli ad me 369 dignatas Illustritatis Vestrae accepi humillime et paene quod non simul cum pecuniam acciperem contigit 369 Lázár János ( ) Köleséri második feleségének, Bethlen Juditnak a fia. Tizenhat éves koráig az enyedi kollégium tanulója, majd guberniumi hivatalnoki gyakorlatot folytat. A főkormányszék és az országgyűlés megbízásából 1725-ben utazott először Bécsbe az Apafi-hagyaték ügyében. (II. Apafi ihály felesége, Bethlen Kata, Lázár 1720-ban meghalt anyjának testvére volt.) Lázár 1727-től a marburgi egyetem hallgatója, Christian Wolff tanítványa, majd néhány német nyelvű művének fordítója. A később jelentős erdélyi politikus és író noha Kölesérivel, mostohaapjával való kapcsolata nem volt felhőtlen 150

152 tabescens desiderio. xosculor paterna Illustritatis Vestrae et monita et placita unde faelicem me sentio, cuius curam etiam post tentatas morbo vires valere apud Illustritatem Vestram colligo, equidem illo loco, quo erga debitos sui cultores provida maiorum cura ponenda est 370 Biblia latina vulgatae editionis in 4-to maiori, chartae nitidae et typis eminentibus hic venduntur fl. 6, quae etiam Illustritati Vestrae humillime indicare volui. Inveni praeterea duas Concordantias Bibliorum, alteras Latinas, alias Germanicas, has in folio Pauli Crelly 371 Francofurti recensas anno 1527, illas Argentorati anno 1530 typis antiquis et ferme ad Germanicos accedentibus in 4-to, et, quia sunt libri hic vetiti, maiores tribus, minores quattuor florenis spero me consequi posse. An Illustritati Vestrae placeant de his et aliis etiam si quos Illustritas Vestra mei medio habere vellet, Illustritatis placita humillime expecto. Caesar adhuc Laxemburgi. Si quae occurrent, informare Illustritatem Vestram officii mei est perpetui debiti humillima observantia manere Illustritati Vestrae servum humillimum J[ohannem] L[ázár] [Viennae], de 6 Juny [1725]. Lelőhely: Saját kezű eredeti fogalmazványa: Lázár János bécsi leveleskönyve, pag Lázár János Köleséri Sámuelhez Bécs, június űveiből küldjön tiszteletpéldányt sterházy Imre kancellár részére. ikor tegnap sterházy Imre kancellárnál, a veszprémi püspöknél járt hivatalos ügyben, a kancellár kért tőle a legutóbbi rdélyre vonatkozó irodalomból. ivel az erdélyiek tunyasága miatt ilyesmivel aligha dicsekedhetett, az Aurariát tudta csak megnevezni. Kéri, küldjön Köleséri egy példányt belőle. A követ (Königsegg) most indul Spanyolországba. A császár márciusban fürdőzni megy Favoritenhofba, majd ariazellbe utazik. külföldi tanulmányai helyének kiválasztásában bizonyosan az ő hatását fedezhetjük fel, bár ebből az időből való leveleik tudományos kérdésekről nem szólnak. Életéről ld.: Kovásznai Sándor, Lázár János rövid életrajza. Az ész igaz útján. Kiad. Kocziány László. Bukarest, 1979, ill. Barth Dezső, Gróf Lázár János élete és művei. Budapest, A kézirat kihagyott következő 36 sora az Apafi-hagyaték ügyével foglalkozik. 371 Paul Crell ( ) teológia professzor a wittenbergi egyetemen. Közvetítő álláspontot foglalt el a elanchthon és Flacius közötti vitában, a szakramentáriusok ellenfele. Itt említett Opus concordantiarum című művének megjelenési éve téves e levélben. Életrajza: Jöcher, i. m., I ; ADB IV

153 Illustrissimo Domino S[amueli] Köleséri. Die 16 Juny. Illustrissime Domine, Domine mihi etc. Cum pridie apud xcellentissimum Dominum mericum szterházi, 372 regni Hungariae cancellarium et episcopum Wesztpremiensem [!] fuissem in officiis, quaesivit serius de literatura Transsylvanica et libris proxime editis; quia vero per otia Transsylvanorum his gloriari non licuit, Aurariam 373 Illustritatis Vestrae, quantum infirmitatis meae erat de tanto opere disserere, nominavi. Quapropter praesentes Illustritati Vestrae transcribo, ut si quem modum in transponendo vel unico exemplari cum annexis Juris axiomatibus 374 Illustritas Vestra invenerit, faciat, quia et inieci spem aliquam qua his potiri possit, acceptam omnino quasi cum gaudio, nec spero inutilem fore operis aestimatorem virum tam singularis ingenii et quod rarum summa comitate. xcellentissimus noster legatus 375 ibit in Hispaniam, noster vicissim, uti fertur, futurus. Sua aiestas proximo die artis in Favoritam 376 veniet usura acidulis et statim ad Cellas arianas motura, sine mora tamen et consiliis hic interea vigentibus. Quae dies pariet perscribere Illustritati Vestrae tam scio mei esse muneris quam sum in constanti obesquio Illustritatis Vestrae servus humillimus et cliens J[ohannes] L[ázár] Lelőhely: Saját kezű eredeti fogalmazványa: Lázár János bécsi leveleskönyve, pag Köleséri Sámuel Lázár Jánoshoz Drassó, június Fáradozzék tovább a keresett könyvek megszerzésén. Keressen kapcsolatot az angol és holland követség prédikátoraival is könyvek megszerzése céljából. 372 Gróf sterházy Imre ( ) a korszak egyik legaulikusabb és legaktívabb politikus főpapja, aki a Pragmatica Sanctio horvát- és magyarországi elfogadtatása körül játszott szerepével megszerezte magának a bécsi udvar legteljesebb bizalmát, 1723-ban elnyerte a veszprémi püspökséget és a magyar kancellárságot, 1725-ben pedig az esztergomi érsekséget. (álnási Ödön, Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora. Kalocsa, ) A tudományok és művészetek iránt érdeklődő aulikus barokk főpap prototípusa. Életrajza: Wurzbach, i. m., III Köleséri Auraria Romano-Dacica (Cibinii, 1717) című munkájára gondol. 374 Köleséri e munkájának teljes címe: Axiomata juris naturae de officiis iusti, honesti et decori, cum introductione paraenetica. (Cibinii, 1723.) Ismertetése: Acta eruditorum Gróf Königsegg erdélyi katonai főparancsnokra céloz, akit 1725 tavaszán a adridba küldendő császári követség vezetésével bíztak meg. 376 Favoritenhof, Bécs melletti császári nyári kastély. 152

154 Június hatodikán megjött a gyógyi fürdőből, de nem javult az állapota. Olvasta a levelét. gy fogadó alapításával kapcsolatban ad tanácsot. Köszöni könyvvásárlási fáradozásait. A bambergi Bibliára igényt tartana, de a párizsi kiadás vagy az Újtestamentum Quesnell jegyzeteivel ellátott kiadása is kellene neki. A konkordanciák nem érik meg a fáradságot, mert itt is gyakran kaphatók. Kutasson a gazdagabb könyvárusoknál, és közölje vele az árakat. Kaurman hoz néhány könyvet. Nem kell sietni, meg kell gondolni az árakat. Érdekelné az anglikán egyházi liturgia latinul és a hasonló irodalom. Ha bármire bukkan, értesítse. i Amantissime! 6 ta praesentis datas redux ex balneo Gyogyensi, cuius usum non in prosperum sentio, accepi, legi easdem non absque voluptate, cumprimis ubi Te arcanae iniquitatis propria experientia duce, detecta eludere, caute et prudenter videam didicisse 377 Diverticulum, quod in penultimis Te facturum memoras, utile omnino Tibi fore, sed rebus prius ad statum aliquem deductis, quod tamen ante adventum Vichterianum 378 vix fiet, censeo. De modo et termino cum tempore opportuno opinionem meam habebis. Grata mihi oblata opera in emendandis, qui me soli delectant, libris. Biblia Bambergensia, 379 si charta et typis iisque majusculis se commendarent, non quidem ingrata forent; sed expecto editionem Parisianam in folio cum commentatione celebris praesulis Duhamel, 380 uti et Novum Testamentum cum notis Quesnelly. 381 Concordantiae tanti non sunt, ut vecturam mereantur, cum et hic saepe prostent. Pro specificatis laborem ut impendas peramanter contendo. Quaeras modo bibliopolas locupletiores advenas et scrutare editiones probatas, in quibus omnia selecta pretia signabis et mature nunciabis. Dominus Kaurman 382 nonnullos secum adferet. go vero mature signata pretia transponam, ne promptitudo Tibi fraudi sit. Concionatorum 377 A kéziratból kihagyott 17 sor az Apafi-hagyaték ügyével kapcsolatos. 378 Johann Ignaz Viechter báró a bécsi Hofkammer tanácsosa és erdélyi főigazgatója 1723 óta. Őt bízták meg, hogy Königsegg főparancsnokkal egyetértésben készítsen javaslatokat Olténia igazgatásának reformálására. (Vasi lescu, i. m., ; Giurescu, i. m., I ; Giurescu Dobrescu, i. m., ) Amikor pedig II. Apafi ihály özvegye január 2-án Bécsben közvetlen örökösök nélkül elhalt, a Hofkammer szintén Viechtert bízta meg az rdélyben lévő Apafi-vagyon felleltároztatásával és a királyi kincstár számára való lefoglalásával. (Jakab lek, II. Apafi ihályné Bethlen Kata hagyatéka. Századok ) Az ő Bécsbe való visszaérkezése előtt Lázár János nem remélhette, hogy az elhalt fejedelemasszony nőági örököseinek az Apafi-vagyonból való részesítését az udvarnál elintézheti. 379 Valószínűleg a bambergi püspök, arquard Sebastian Schenk von Stauffenberg ( ) által kiadott Bibliáról van szó: Biblia Sacra. Vulgatae ditionis Domini D. arquardi Sebastiani Imperialis cclesiae Bambergensis piscopi Authoritate (Norimbergae 1693). 380 Jean Baptiste du Hamel ( ), filozófiával és matematikával foglalkozó francia klerikus, között a francia Akadémia titkára és történetének első megírója. Itt említett munkája: Biblia sacra vulgatae editionis cum notis. (K. S. könyvhagyatéka, 22.) Életrajza: Jöcher, i. m., II Paschasius Quesnel ( ), francia teológus, a jezsuiták üldözésének áldozata. Reflexions morales sur le nouveau testament című munkáját XI. Kelemen pápa 1713-ban kiadott Unigenitus kezdetű bullájával elítélte. Életrajza: Jöcher, i. m., III Szebeni postamester. Feleségét Köleséri fogadott leányának tekintette. (Teleki család kendilónai levéltára az NLt-nak a KvNLt-ban őrzött anyagában, Acta Kölesériana-csomó, 1741.) 153

155 legationis Anglicae et Hollandicae 383 notitiam prudenter per Te fieri optarem, simulque sciscitari, num lyturgiae ecclesiae Anglicanae 384 idiomata latino sub moderno rege impressae editionis, aut id genus librorum copiam fieri liceret sperare. De his et quae pedibus manibusque occurrunt, oculisque obvia sunt, et iam personalibus fidam eamque liberam per Te notitiam praestolabor. Nunc fessa manus indefesse Te amantis signat subscribitque nomen S[amuel] Köleseri Drasso, die 18 Juny Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [43b-44b]. 74. Köleséri Sámuel ichael Gottlieb Hanschhoz Drassó, június 19. Neki ajánlott kéziratos filozófiai munkáját köszöni és közli véleményét további tudományos terveivel kapcsolatosan. Hiába várja konstantinápolyi barátja levelét, így nem tudja válaszához csatolni. Nemsokára Szebenbe utazik, ott majd kideríti, hol késik a levél. Nem érti a német könyvkiadók tudatlanságát, akik képtelenek megkülönböztetni az értékeset az értéktelentől. Dicséri Hansch Theologia Christianáját, szerinte remek iskolai kézikönyv lenne, méltatja a Prudentia politicát is. Csodálkozik, hogy a kiváló és egész Némethonban híres Bilffinger is a könyvkiadókra panaszkodik, akiket csak a haszon érdekel. Nem mindőjük ilyen azonban, hiszen az augsburgi könyvkiadó által kiadott Doctrina de ideis is bizonyítja, hogy akadnak kivételek, akik semmivel sem rosszabbak, mint a hollandok vagy az angolok. Kéri, hogy nevében üdvözölje Wolffot és mondja meg neki, milyen sokra tartja írásait. indezeket a gyógyfürdőből írta, ahol váratlanul megromlott egészségét próbálta néhány napig helyreállítani. Birtokára hazatérve kapta meg legújabb, május 29-én írott levelét, együtt a leibnizi filozófiából válogatott Theoremata etaphysicával, amiért rendkívül hálás. Többször is elolvasta, és reméli, nem marad sokáig kéziratban. egjegyzi még, hogy a lebnizni wolffi filozófiához írott Responsoriae, bár nem oldja meg a problémákat, szintén igen fontos mű. 383 A 92. levélben megnevezett Simon Grynaeus ( ) bázeli tanulmányok után a bécsi angol követ fiának nevelője, majd között holland követségi prédikátor. Die atrikel der Universität Basel. Hrsg. Hans Georg Wackernagel. Bd. 4: 1666/ /26. Basel, Nr Lázár itt említi először, de őt említi a következő levelekben is: július 7. (80.), július 18. (81.), július 27. (83.). Azonosításában Bujtás László Zsigmond volt segítségünkre. (F. Zs.) 384 Ld. a 81., 83. levelet. 154

156 Domino Han[s]chio. Perillustris ac Amantissime Domine! Ad penultimas 17 Aprilis datas responsurum me sperabam unacum diu desiderato amici Constantinopolitani, ad quem fida manu, praescripta cum cautela, tradendas tuas direxi, responso meis accludendo, sed hactenus cassa spe, licet de secura translatione tuarum nulla dubitationis suspitio intercedere possit. Proxime tamen Cibinium perventurus certo me intellecturum confido, quonam in loco res tardantis in responso amici positae sint. iror summopere bibliopolarum et thypothecarum, quorum numero gravari videtur uropa, eam esse penuriam, ut vix in tot metropolibus inveniantur, qui pretia imprimendorum agnoscant et utilia ab inutilibus, quos legisse est tempus melioribus sacrum perdidisse, e bibliothecis et aromatariorum tabernas damnendas discernere queant operamque iis impendere velint. Apodixis tua theologiae Christianae, 385 cuius specimen mihi videre contigit, tam clara, perspicua, captuique scholarum adeo accomodata est, ut quibus attentionem fatigare piget, commodius vix inveniant manuale, dignum opus, quod nitidioribus typis et typothetica calligraphica exscribatur. Ingenii tui ordinem mire amantis et memoriae viridae uti et caetera alia scripta nobile testimonium cuius et specimen poeseos tuae Germaniae in paucis pagellis multa concinne contentis, quod non sine voluptate repetita viri perlege tibique eo nomine grates rependo debitas documentum praebet. De Prudentia Politica in genere et Germania in specie, 386 quod moliris et ferme iam ad umbilicum perduxisti, iudicium nunc suspendere cogor quo magis arduum vastique recessus opus esse censeo hodiernam statuum arcanam intra simplices sincerae prudentiae cancellos coarctare politicorumque quotidianas excentricitates ab occasionibus non praevisis genitas ad centrum regulae reducere. Demiror etiam Bülffingerum de librariis conqueri, cuius scriptis ingeniosissimis et florido stylo exaratis Germania merito gratuletur et pauca paria ostendet. Apparet librarios vestates soli praesenti lucro inhiare et ignorantiam suam auro argentoque tectam malle. Nolim tamen de omnibus id dictum esse, cum librariorum Augustanorum sedulitate nitidissime edita doctrina de ideis 387 exemptos nonnullos jubeat Hollandorum vel Anglorum nitori nihil cedentes. Inviderem tibi Christiani Wolffii sine mepte mihi pollicerer humanitate insalutatum meo nomine haud relictum, simulque quanti apud me sit Wolffius 388 et quantae existimationis solida eius scripta benevole memoratum iri. 385 Hansch többször is nyilatkozott erről a munkájáról, megjelenéséről azonban nem tudunk. indenesetre még 1732-ben is tervként beszél e dolgozat kiadásáról. (Johann Christoph Adelung, Fortsetzung und rgänzungen zu Chr. G. Jöchers Allgemeinen Gelehrten-Lexico. Leipzig, II ) 386 zek a tervek sem valósulhattak meg. Legalábbis nem szerepelnek Hansch műveinek legteljesebb felsorolásában sem. (Adelung, i. m., II ) 387 Hihetőleg Johann Jakob Brucker, Historia philosophica doctrinae de ideis (Augustae Vindelicorum, 1723) című munkájára céloz, mely saját könyvtárában is megvolt. (K. S. könyvhagyatéka, 134.) 388 Köleséri Wolffnak írandó levelét a 45. levélben említi (ichael Gottlieb Hanschhoz, június 8-án). 155

157 Dum has libens ad te scriberem ex salutaribus thermis, quibus valetudinis nimis nuper ex improviso afflictu curandae causa plusculos dies insumpseram ad praedium meum redux, novissimas 29 aji ad me datas, una cum Theorematibus etaphisicis ex Philosophia Leibnitziana selectis, 389 quibus quod me beare mihique dicatas esse volueris pro pignore amoris tui, quem elogio, quod opusculo praemisisti, luculenter testaris, reciprocae gratitudinis significatione accipio. Volvo eadem et revolvo pluribusque indiciis confirmor de perspicaci ingenii tui actuositate, nec patiar ut felices isti conatus ut manuscripto diu lateant, mansuris chartis merito commendandi publico vel ideo communicandi, ut appareat, quae sit vis clarorum et continuato nexu e se mutuo fluentium conceptuum, et quae demonstrationum ad veritates eruendas ac stabilendas evidentia. Adjungam fors ad calcem Responsorias Philosophematis Leibnitziano Wolffianis, si non lucem affusuras, saltem caliginem haud inducturas. 390 Te interea plurimum valere jubeo, publico bonisque literis incolumem diutissime superesse percupio, qui sum amplissimi tui nominis deditissimus cultor Drasso, die 19 Junii S[amuel] K[öleséri] Lelőhely: XVIII. századi egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [48a 49a]. 75. Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Szeben, június 20. rdélyi anyagot küld természettudományi múzeuma részére. Bátorítása alapján Angliában fog érdeklődni a román és a walesi nyelv közötti hasonlóságok kérdésében. Várja bejelentett svájci története megjelenését. Értesült róla, hogy Scheuchzer megkapta fémküldeményét, és elhelyezte múzeumában. Küld még mást is, és küldene többet is, ha nem lenne elfoglalt, és nem kellene állandóan utazgatnia. ájus 20-án az átutazó Schwantz kapitánynak átadott egynéhány libra súlyú sógemmát, amelyet Bécsen át továbbküldenek majd. Az ásatag maradványok küldése elég nehézkes ügy, mert törékenyek, de ha mégis szükség van rájuk, küld ilyesmit is. ágikus hatásúnak tartott kőérméket vagy kőszerű érmeket is küld, ezekből rengeteg található a Kolozsvártól Nagyváradig vezető út mentén. Köszöni, hogy Scheuchzer bátorította arra, hogy Sloane-nek írjon, kíváncsi ugyanis, mi a véleménye arról, hogy a walesiek és a románok eredete és nyelve talán hasonló lehet. Avval, amit Sloane válaszol, kiegészítheti majd Dacia antiquáját. Kérdi, hogy a Woodward-féle Geográfia, 389 A később Köleséri által kinyomtatott munka címe: Theoremata metaphysica ex philosophia Leibnitziana selecta de proprietatibus entis finiti et infiniti mundique existentis perfectione. Lipsiae, (K. S. könyvhagyatéka, 141, 171.) Nyomtatásáról ld. a 78., a Lipcsében készülő kötetről a 82. levelet. 390 Úgy látszik, hogy Köleséri később letett arról, hogy saját szövegét is hozzáfűzze Hansch munkájához. 156

158 amelyet Scheuchzer fordított le, valóban újra megjelenik-e. Látta, hogy egy Bernat Helvetus (valószínűleg ál) néven író szerző kedvezően írt a lapjában Scheuchzer Svájci történeté -ről. Nagy feladat, aligha lesz rá elegendő egy emberöltő, ám sok sikert kíván hozzá, s reméli, hamarosan elkészül. indenesetre a fia méltó folytatója lenne művének. Praenobilis ac xcellentissimi Domine. Accepisse Te, Vir aestimatissime, minutias nostras etallicas, easdemque in locupletissimo Tuo Naturalium useo 391 loculum occupasse ex ultimis Tuis laetus lubensque intelligo. Viam jam inventam prement, sequenturque alia, et jam pridem majoribus frustis commendasset promtitudo, si me non totum occupassent Publica et peregrinum domi fecissent. Vigesima aji transeunti Capitaneo Schwantzio tradidi pellucidum sal gemmae aliquot librarum, Vienna Tibi transponendum. Fossilium transpositionem in parvis frustis fors inutilem, in maioribus vero distantia loci difficilem reddit. Faciam tamen lubens, modo curiositati Tui satisfaciam. Numismata lapidea, vel potius Numismata aemulantium lapidum aliquot minora ineris addidi, quae per miraculum facta fuisse, et hosti insequenti morae causa projecta communis fabella est. Tanta figuratiorum horum Lapidum diversae magnitudinis post Claudiopolim Transsilvaniae, via qua itur, agno-varadinum in Hungariam ad bina fere milliaria invenitur copia, ut si virtute novae cuiusdam Alchymiae, Lapides isti in ateriam transmutarentur, onetae, cuius praeferunt figuram, Regum aequarent Thesauros, fornicibusque conservandis non unius prout Darii Thesauri in ontanis prope ad haec loca sitis, vel etiam Trajani in Hunyadiensibus occultar[i] 392 a nugatoribus perhibentur sed justum montem aequantibus recep[ta]- culis indigerent. Audaculum me fecisti qui Virum in beatitudinibus Angelicis, in ipsoque ontis Apollinei vertice viventem, ut compellarem animasti. 393 Tentabo tamen hoc iter tanto lubentius, quo prima compellatione in re obscura et a nemine hactenus vel mota multo minus cognita erudiendum me sperem. Origo Gentis et Linguae incolarum Valliae in Anglia materies est, cognata nostrorum Valachorum origini et linguae. Hae ubi in apricum venerint Illustris Sloanii 394 fida informatione jucundo spectaculo nex 391 Scheuchzer december 22-én írt levelében (14.) kér először ásványokat, kövületeket. Köleséri november december környékén írt levelében (63.) szól az elküldött ásványokról. 392 A fotómásolaton a nem látszó sorvégeket, az így csonka szavakat javítottuk. Scheuchzer Louis Bourguet-nek írt levelében idézi Köleséri leveléből a Tanta figurationem mondattól a bekezdés végéig tartó részt saját álláspontja megerősítésére, arra, hogy a fosszíliák az özönvíz előtti időből származnak. Bourguet aztán Scheuchzer levelét, benne a szó szerint citált Köleséri-sorokat Lettres Philosophiques sur la formation des sels et des crystaux című könyvének (Amszterdam 1729) előszavában kinyomtatta. Ld. Vörös Imre, Ifj. Köleséri Sámuel levele Scheuchzer zürichi professzorhoz. ItK 1983, (F. Zs.) 393 Célzás Sir Hans Sloane-ra, akit Scheuchzer bátorítása nyomán utóbb Köleséri valóban felkeresett levelével ebben a kérdésben. Ld. a következő levelet (76.). 394 Hans Sloane ( ) orvos, fizikus, ekkor a Royal Society titkára majd elnöke. A ő gyűjteményeiből alakult meg később a British useum. A kapcsolatképzésből is látszik, hogy Köleséri ekkor már készítgette bejutását a társaság tagjai közé október 16-án választották a Royal Society tagjává, ld. The Record of the Royal Society of London. 3. ed. London,

159 exteris ingrato illustrabitur Dacia mea antiqua. 395 Quocunque Officii genere ad facultates meas extendente uti volet grata reciprocatione promptum paratumque experturi. Fac sciam, Vir amicissime, num Geographia Physica Woudwardiana Te interprete altera vice et quidem ad mentem Autoris variata prodierit. Video sic scriptorem Bernatem Helvetum 396 in seinen Neu-Zeittungen auß der Gelehrten Welt Historiae Tuae Helveticae 397 dignam fecisse mentionem. Ardui certe operis, cui vix unius hominis aetas suffecerit. Quod si perficere Tibi dabitur, fors alios labores, quos a Tuis humeris expectat literatus orbis in succrescentes Filii Tui 398 vires conjeceris? Sic equidem credo vivet Pater in Filio, et Filius longa serie Scheuchzerianum nomen florentem reddet memoriamque praeferet. Post saturam senectutem hanc Tibi consolationem ex animo vovet. Scheucheriano Clarissimo Nomini devinctissimus, deditissimus Cibinii Transilvaniae die 20. Junii S[amuel] Koleserius a Keres-er Lelőhely: Nem Köleséri kezével írt eredetije, kettőbe hajtott fél ív három oldalán: Scheuchzerhagyaték. Zentralbibliothek Zürich, s. H S Csonka és hibás szövege: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [37b 38a]. Köleséri Sámuel Hans Sloane-hoz Szeben, június Scheuchzer biztatására felvilágosításokat kér a walesi nyelv felől a román nép és nyelv eredetével kapcsolatos kutatásaihoz. Nemzetközi híre miatt fordul hozzá. Scheuchzerre hivatkozik, az ő biztatásával magyarázza, hogy ismeretlenül írni merészelt neki. Sajnos már nem tud elég jól angolul, és az angol tudományos irodalomban sem eléggé tájékozott, de irigylésre méltónak tartja, amit a folyóiratok útján megtudott az ottani tudományos életről. Hivatkozik Sloane Jamaica-természetrajzára és Pembroke-i Numophylacumra, amelyeket nagyra becsül. zután azt kérdi, mi tudható a walesi- 395 A munkatervére vonatkozóan ld. a Bél átyás által január 22-én írt levelet (21.) és von Sommersberg 1722 elején írt levelét (22.). 396 Az itt említett valószínűleg álnéven író szerző Johann Jakob Breitinger ( ), a Neue Zeitungen aus der gelehrten Welt kiadója lehetett. 397 Bericht über die Historia Helvetiae című beszámoló a Neue Zeitungen aus der gelehrten Welt (Zürich, 1724, 1725.) című folyóiratban terjedelmes (29 kéziratos kötet!), de a cenzúra miatt végül is meg nem jelent műről. Vö. Steiger, i. m., 12, Johann Kaspar Scheuchzer (ld. az szeptember 12-i (54.) levelet). 158

160 ek eredetéről, nyelvéről, mi maradt e nyelvből. gy Londonban 1700-ban kiadott könyv keltette föl érdeklődését, amelyben a iatyánk walesiül is olvasható volt. A walesi imádság ugyanis nagyon hasonlított a románra, teljesen megértette ezek alapján. De vajon a szöveg autentikus walesi-e? Avval, amit válaszként Sloane ír, kiegészíti majd könyvét. Kér egy walesi Újtestamentumot is. Vir Illustris, 399 iraberis forte, hominem Tibi ignotum quidnam moverit, ut e remotissimis oris Angliae tamen Tuae, cujus aliquando sesquiannii 400 accola fui, non sine voluptate grateque memorem, Tuas interpellare curas. Claritas eruditionis Tuae et diffusa rerum naturalium scientiae existimatio mare, quo continetur patria, quam ornas, diu transgressa penetravit ad ultimam literati orbis Thulen, 401 meque inter caeteros in Tui venerationem non invitum excivit. Si ausus hicce culpam meretur, eam in se sumet, suamque esse agnoscet vir ingenuus Helvetorum non solum suorum, verum literati orbis Societatumque Scientiarum praeclarum decus Johannes Jacobus Scheuchzerus, 402 cujus praeconio non solum allectus, sed et humanitatis Tuae, Tibi a gente et litteris nativae securus redditus has, quibus et cultus Tui et cupiditatis, quae me licet a publicis negotiis districtissimum erga litteras meliores tenet, cum consolatione reddundans, darem testimonium moverunt. xaruit quidem apud me usus linguae vestrae et distantia loci, quae nos distinguit, ut et commoditatum difficultas quid litterata Anglia agat, me notitia destituat, ut ne quidem Acta Societatis Regiae 403 quousque profecta sint, et an in latinum idioma translata, multominus (ni paucissimos excipiam) privatorum sagacitate, in scientia rerum naturalium ac antiquvariae quousque promota, scire datum sit. Salivam quidem subinde movent, quae ex phemeridibus novisque litterariis ad me perveniunt, sed famem sitimque per ea impleri spes nulla. Caetera praetereo. Historiam tamen naturalem insulae Jamaicae Te Auctore contextam, 404 et Pembrochiam Numophylacei 399 Köleséri leveleskönyvének másolatában hibásan: Illustri viro Hanschlane Hans Sloane-ról ld. az előző levelet (75.). 400 Köleséri egyetemi tanulmányai idején, 1683 nyarán indult Angliába. rről már Weszprémi is tudott (i. m., ). levél szerint másfél évet töltött ott. Gömöri György idézi Johannes Brauniusnak 1683 júliusában írt levelét, amelyben említi, hogy tíz hónapot tölthet Londonban, németalföldi doktorátusa megszerzéséig kíván ott maradni. Gömöri feltételezi, hogy a másfél évet két részletben töltötte kint (Ifj. Köleséri Sámuel levelei Sir Hans Sloane-hoz. Ksz, ). (F. Zs.) 401 Célzás arra, hogy az ókoriak az Atlanti-óceánban lévő Thule (ma Shetland) szigetet a világ egyik végének tartották. 402 Köleséri levele Scheuchzer közvetítésével (aki 1703 óta a Royal Society tagja) jutott el a címzetthez. Ld. a 75. levelet. Vö. még: Gömöri, i. m., A Royal Society folyóirata, a Philosophical Transactions évi számai voltak meg Köleséri könyvtárában Acta Philosophica Societatis Regiae in Anglia címen (K. S. könyvhagyatéka), Sloane, A voyage to the islands adera, Barbados, Nievis, St. Christoffers and Jamaica with the natural history (London, 1707, 1725.) című kétkötetes munkájára céloz, melyet az Acta eruditorumból ( ) ismerhetett. lképzelhető a korábbi művének ismerete is: Catalogus plantarum quae in insula Jamaica sponte proveniunt Londini,

161 descriptionem 405 ita in oculis habeo, ut vel solis dum adhuc vivo, perfrui posse avide anhelem, simulque scire, in quonam nunc labore, Te musae Tuae detineant. Si importunitati meae veniam dederis, a Tua, Vir illustris, humanitate precibus contendo, ut quod maxime Tu potes, fidam mihi dederis explanationem, quaenam gentis Valliam vestram incolentis origo? Qui progressus? Quae lingua antiqua, et in quantum illa ab antiquo idiomate hodie descivit? Appetitum haec plenius scisse cievit liber Londini anno 1700 impressus sub titulo Oratio Dominica Πολύγλωττος πολύμορφος, 406 quem dum volverem, incidi in Orationem Dominicam, duarum gentium, a se mutuo distantissimarum, lingua iisdem communi imo eadem familiari descriptam. iratus sum oldavorum et Valachorum linguae adeo cognatam esse, ut dum Vallicam legerem, ab illis suam esse adferentibus, intelligerem. 407 Quis mihi scrupulum hujus rei eximet, an vera sit illa Valliae vestrae dialectus, quam autor praefati libri testimonio allegatorum locorum unde Orationem isthanc exscripsit sub titulo linguae Vallicae recensuit, vel si novum Testamentum Londini lingua Vallica impressum transponi Viennam posset, majoris fidei et plenioris certitudinis argumento foret. Ingenti beneficio cumulatum me sentiam si Tua fida ac genuina informatione nixus, Valachorum origines pro complemento Daciae nostrae antiquae, 408 quam sub manibus teneo ex collatione desiderata illustrare valuero. Reciprocis officiis pro viribus facultatum mearum adjussa Tua promptum paratumve me Tibi offero, ac quantocjus ut responso Tuo me digneris, enixe contendo, qui omnem Tibi incolumitatem ac boni publici litterarumque caussa indevexas aetatis vires apprecor. Vale Vir Illustris, viveque Deo, Regi, Regno, bonisque Litteris et me honori, Tuo assurgentem redama Illustris Tui Nominis Cibinii Transilvaniae 20 Junij 1725 assiduum cultorem Samuelem Koleseri de Keres-er Gubernialem intimum Secretarium Principatus Transilvaniae Lelőhely: British Library, Sloane 4050/ v. zt a szöveget közöljük Latzkovits iklós átírásában. XVIII. századi, keltezetlen és hibás egyszerű másolatai Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [38a-38b]. Trausch-gyűjtemény (Netoliczka, i. m., I. 42. nr. 603/19. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p ). 405 Hihetőleg Pembroke grófjainak, esetleg a cambridgei egyetemen 1347 óta működő Pembroke kollégiumnak a régiség-numizmatikai gyűjteményéről készített leírást Sloane. 406 Az Oratio Dominica polyglottos, polymorphos először 1700-ban jelent meg, több kiadása is ismert. 407 Sloane töredékes válaszlevél-tervezetében arról szól, hogy a walesi nép eredete nem ismert ugyan, de a nyelv sok európai nyelvhez hasonlóan a keltából származhat, és az óspanyollal, a skóttal meg a cornwalli tájnyelvvel mutat hasonlóságot. Gömöri, i. m., Köleséri e munkájának tervére vonatkozóan ld. a Bél átyás által január 22-én írt levelet (21.) és Sommersberg 1722 elején írt levelét (22.). 160

162 Közölve (sok hibával): John Woodwardhoz címzett levélként: Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II és Seivert, Nachrichten von siebenbürgischen Gelehrten. Pozsony, A román és a walesi nyelv hasonlóságáról szóló részlet: ngel, i. m., IV/I Az eredetiről: Gömöri György (Cambridge), Ifj. Köleséri Sámuel levelei Sir Hans Sloanehoz, Ksz 1989, A címzett személye körüli tévedés Johann Seivertnek Cornides Dániel számára 1782 folyamán tett közlései nyomán a XVIII. század vége óta meggyökeresedett az irodalomban. (Veress Andrei, Vechi istorici unguri şi saşi despre istoria românilor. em. Sect. Lit. Acad. Rom. ser. III. tom. IV. nr. 3. Bucureşti, ) hiba helyesbítéséhez biztos támpontot nyújtott a szövegben szereplő, egyébként azonban szintén torzult címzés, másrészt pedig az, hogy a levélben említett könyvek szerzője Sloane. 409 Természetesen abból, hogy eddig Kölesérinek egyetlenegy Woodwardhoz intézett levele sem került még elő, 410 egyáltalában nem következik, hogy ugyanebben a tárgyban tényleg nem váltottak levelet. Kölesérinek ugyanis ekkor érdekében állott, hogy a Royal Societybe való bejutása előkészítéséhez kiépítse angliai kapcsolatait. Woodwarddal szintén Scheuchzer hozhatta őt össze. Köleséri Sámuel Lázár Jánoshoz Szeben, június Küldi kiadványait sterházy kancellár részére. Tájékoztatást kér a könyvújdonságok felől. Rossz sejtelmei vannak a főparancsnok távozása miatt. i Amantissime! 16 ta praesentis datae tanto acceptiores fuere, quanto ex iis edoceor uberius Te moram Viennensem non male impendere. Quod apud xcellentissimum Cancellarium Hungariae, 411 virum de doctrina, moderatione, aequitate ab omnibus bonis commen datissimum, Hungariae verum decus et columen Te insinuaveris, non melius facere potuisti. Iam diu dignissimum illum praesulem in corde et oculis fero. Ut Te vadimonio liberem, mitto desideratos libellos 412 nomine meo cum demissa veneratione et respectus mei commendatione praesentandos, opportunissima hac 409 Jakó Zsigmond nagy biztonsággal javította a szöveg egyéb hibáit is. Az eredeti birtokában azonban lemondtunk az általa emendált, de több helyen is hiányos másolatok közreadásáról. (F. Zs.) 410 A levelezési kapcsolatok mellett újabban figyelem irányult a woodward-i gyűjtemény hungaricumaira és transylvanicumaira. Kázmér iklós (Carpathian minerals in the eigtheenth-century Woodwardian Collection at Cambridge. Journal of the Collections, 10. nr. 2 (1998) ) összefoglalja, hogy Woodward két leletet kapott direkt Köleséritől és három-három jutott el hozzá Scheuchzer és korábban, 1702-ben dmund Chishull révén. (F. Zs.) 411 sterházy Imre. 412 Ld. az június 16-án írt levelet (72.). 161

163 occassione. Brevi sequentur alia, si modo deus vitam et sanitatem, quae nunc valde tenuis est, largiri dignabitur. Infelix Transsilvania! cui majores adhuc impendere fatalitates vel ex discessu optimi Generalis 413 hariolari licet. Ad ultimas meas, cupio de libris informari. Pretia notificanda solventur Viennae. xpecto indesinenter tuas ephemerides literarias, et me Tibi optime cupientem constanter addico S[amuel] Köleseri Cibinii, 26 Juny Lelőhely: XVIII. századi egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 80. [44b]. Köleséri Sámuel ihail Şendóhoz június Nagy Péter cár művelődési érdemeit méltatja. Kínába utazásának gondolatát nem helyesli. Tervezett újabb kiadványai felől tájékoztatja. Ismételten kéri, hogy gyűjtse az északi népekre vonatkozó adatokat. Sokáig sem ő, sem Oberberg nem tudta, mi lehet Şendóval, de most megkönnyebbülten kapta meg barátja május 12-i levelét. Gratulál neki állásához, sikereihez. Sajnálja Péter cár halálát, mert nagy hasznára lett volna még országának. Az Akadémia is sokat köszönhetett volna neki. ost azonban, hogy a cár elhunyt, a sok híresség aligha utazik ki Pétervárra. Nem tartja jó ötletnek a kínai utat; eleget utazgatott már Şendo, most már nyugodjék meg. Ő maga igen belefáradt a munkába, az egészsége sem jó, ezért szűkíti terveit. Nemrég távozott el a kiváló Königsegg főparancsnok Spanyolországba béketárgyalásokat folytatni, sokat vesztett vele személyesen Köleséri is, kérdés, ki lesz az utóda. ost épp a könyvtára áttelepítésével van elfoglalva és a Theoremata metaphysica kinyomtatásával, kiegészítve egy Chrysippus Chrysamnenus álnevű szerző vitairatával, amelyet a Leibniz Wolff-féle tanokról írt, amelyről manapság Németországban annyit vitáznak. Nemrég Irodalmi finomságok címmel megjelent egy kuriozitásgyűjtemény, amelyben ismertetik az mpyrica illustrist és az Apologiát is. Utóiratként megjegyzi, hogy miközben mindezeket betegen írta, megérkezett Şendo október 13-i és 15-i levele is, amelyekre majd később válaszol. A pétervári könyvtárban látott könyveket ő is ismeri. Ciacconiusnak a dák háborúról szóló könyve nagyon ritka, és Itálián kívül alig fordul elő. Kéri, hogy Şendo informálja az északi és tatár népekről, a magyarok eredetével kapcsolatban mi lelhető föl arrafelé. 413 Königsegg. 162

164 Domino Vanderbech, 29. Junii Amantissime Petropolita! Diu est quod incerti rerum tuarum solliciti de Te ingenuus Oberbergius me, ego Oberbergium de Te interrogamus, cum sub mutua hac sciscitatione gratissima mihi advolat 12 aji exarata tua epistola, quae me in tantum exhilaravit in quantum amicorum grata et ingrata communia esse didici. Gratulatus Tibi sum de honesta statione, nec macro laboris praemio, tanto quidem magis, quominus mortem summi monarchae 414 res vestras, ordinatasque salutares eiusdem dispositiones non mutata facie, nec interrupto cursu promovendas notificare volueris. Si fata diutius indefessum monarcham rebus humanis cum primis Russicis inter esse sivissent, praeter alia grandia molimina, quae futura aetas ab uno homine brevis aetatis peracta fuisse vix credet, Academiam etiam scientiarum ad maximam gentis culturam et barbariei limam ad statum illum pervenire potuisse, quem bonae literae non nisi aecenatibus et quiete fultae pertingere solent. Nunc vero eliso a gubernaculo summo nauclero, vix crederem celebres Hoffmannum 415 Halensem, medicorum Germaniae principem iam aetate gravem, Christianum Wolffium 416 philosophum et mathematicum pariter in Germania nemini parem, nunc arpurgensis Academiae summum ornamentum, ut et Heisterum 417 anatomicum, pariter inter primos suae nationis, relictis patriis focis aurae Boreali sese commissuros, fors fumum patriae luculento igne alieno hoc maxime tempore praelaturos. t num aviditatem tuam plura videndi quinquennium continere potuit? Qui perlatus ad Russos iam Chinenses meditans oras. Quando tandem explebis cupiditatem tuam? Postquam vidisti Orientem, assequutus Occidentem, peragrata Septemtrione dum calore eridiano Te refocillare tentas, quo tandem? Alium certe orbem quaeres, ingenuum tuum plus ultra appetens sauciaturum. Nullus equidem labor Te delassat, ni cum tempore, quo senescunt omnia mundana, senescat et vigor animi floridus, componatque ad hyemem aetatis paucis contentam. Id mihi unice volupe est, quod Te vivere belle vatere [!], et mei semper memorem esse sciam. go vero laboribus fessus, et afflicta subinde valetudine fatigatus nidum compono ac vela contraho. Amisimus incomparabilem nostrum Generalem Commandantem, 418 qui jussu Augustissimi Caesaris summus legatus ad Iberos proficiscitur pacis signatae caduceator. An quis et quando successor declarabitur a tempore expectendum. go multum in eo amisi, sed et patria jacturam sentiet. Nostri, tuique, qui de Te bene, valent omnes et resalutant. Nunc in mutando hospitio et translocatione supellectilis librariae in pristinum Bani hospitium 414 Nagy Péter cár haláláról (1725. január 28.) van szó. Ld. még a május 12-i levelet. 415 Vö. az május 12-i levéllel (70.). 416 Vö. az május 12-i levéllel. 417 Vö. az május 12-i levéllel. 418 Königsegg erdélyi főparancsnokra céloz. Vö szeptember 4-i levéllel (24.). 163

165 occupor. 419 Simul etiam in recudendis Theorematibus metaphisicis ex philosophia Leibnitziana selectis, 420 mihi Francofurti dicatis, quibus annectitur epistola Chrisippi Chrysamnensis 421 de Dogmatibus metaphisicis Leibnitziano-Wolffianis, 422 super quibus digladiuntur hodie in Germania sapientes et scioli. Prodierunt nuper sub titulo Amoenitatum Literariarum multa curiosa, 423 in quibus mphyrica Illustris cum Apologia, 424 sub titulo Librorum suppressorum recensetur, Inscriptiones Cenotaphii, quarum partem communicas, tam elegantes sunt, tam latine, ut nihil latinius, nec magis expressivum Laconice licet, 425 maximarum tamen rerum Quid apud Vos porro agatur, et qui valeas, si feceris ut sciam, jucunda me delectatione perfundes semper Tibi deditissimum S[amuelem] K[öleséri] P. s. Dum has valetudinarius adhuc signatas volo, adveniunt ultima Octobris, item 15 eiusdem, ut et 12 fundatae, ad quas proxime respondebo. Libri in Bibliotheca Petropolitana visi noti quidem mihi sunt, sed cumprimis Ciacconius [!] de Bello Dacico valde rarus, nec facile extra Italiam invenibilis. De gentibus Boreis aliisque Tartaricis ad vestigia Hungarica inde originem habentibus si quid literis proditum, vel notitita hauriendum, fac omni cura aliquid certi ut mihi perscribas. Lelőhely: XVIII. századi egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [38b 39b]. 79. Köleséri Sámuel Girolamo Albrizzihez július 6. Kéri, küldje vissza értekezésének kéziratát. Segítségét ígéri kiadványainak rdélyben való értékesítéséhez. 419 Gheorghe Cantacuzino ( 1739), Şerban Cantacuzino vajda fia, 1718-tól 1726-ig báni címmel szinte fejedelmi jogkörrel vezette az osztrák megszállás alatti Olténia igazgatását. (Vasilescu, i. m., ) Életrajza: N. Iorga, Genealogia Cantacuzinilor. Bucureşti, Idem, Despre Cantacuzini. Bucureşti, CXLVIII CLI. 420 ichael Hansch Kölesérinek ajánlott munkájáról van szó. Kéziratáról ld. az június 19-i levelet (74.), kinyomtatásáról pl. az Andreas Czekelinek írottat (82.). 421 Köleséri két álnevéből képzett új szerzői név. 422 Köleséri e tervezett munkájához hasonló cím fordul elő az június 19-i levélben (74.). 423 Johann Georg Schelhorn ( ) egyháztörténész Amoenitates literariae című tizenegy kötetes munkájának 1724-ben, Ulmban, a szerző megnevezése nélkül kiadott első kötetére céloz. Vö. ADB XXX Şendónak N. avrocordat vajda ellen írt röpiratára gondol. Ld. a 30. és a 32. levélben. 425 Hihetőleg az február 29-i (44.) vagy az június 29-i levélben (46.) közölt epigrammákra céloz. 164

166 lőző két leveléből nyilván Albrizzi már jól tudja, mik a szándékai. Gratulál Albrizzi irodalmi tevékenységéhez és a tudós társasághoz, amelynek elnöke lett. Kéri, hogy a nála lévő tanulmányait küldje vissza, mert egyedüli példányok. Szeretné megkapni őket, mert fiatalságára emlékeztetik. Küldjék el őket árton János útján. Kéri, hogy Albrizzi azonnal írjon neki, ha árton átvette a tanulmányokat, nehogy úgy elvesszenek, mint az a bizonyos 12 forint. Várja Albrizzi emberét az erdélyi tárgyú eladó könyvekkel, és segíti majd őt, ahogy tudja. Látja, hogy Padovában szép tudományos könyveket adnak ki. lőbb azonban tegyenek kísérletet kisebb munkákkal, nehogy az illetőt nagy kötetekkel terheljék hiába, hiszen errefelé kevés a pénz és kevesen vesznek könyvet. Königsegg főparancsnok öt hete Bécsbe utazott mint a béketárgyalások spanyolországi követe. egtartotta azonban magának korábbi tisztségeit, és reméli, hamarosan visszatér. Şendo Pétervárott él, orosz szolgálatban. A két csomagot, amelyet a ferencesek vittek Albrizzinek, már korábban meg kellett volna kapnia. 6 Julii Domino Albritzio, Venetias. x binis meis, quibus ad amicas eiusdem 9. Calendis artiis huius anni ad me dari placitas uberius respondi, intellexisse non dubito, quae sit mea mens ad contenta earundem notificata. Repeto et nunc peramicam gratulationem de felici successu intentionis rei litterariae ampliandae causa in erudita sua peregrinatione susceptae. Gratulor de societate erudita, 426 eiusdemque praesidi ad eandem exornandam prospera quaeque ac fausta apprecor. eas dissertationes, 427 quae apud Te sunt, ne Tibi vel Societati tuae negotium facessent, ut mihi per praesentium exhibitorem restituere velis, enixe rogo. Unicum illud est, quod superest exemplar. Nollem illo carere, et per hoc ut iuvenilia illa interciderent. Qui ad manus sumet est mandatarius huiatis negotiatoris Johannes árton apellatus. Sumam pro augmento bene volentiae, si mihi illico rescripseris, utrum dictus Johannes árton 428 et quando in suas sumpserit manus; metuo enim ne et hic erretur, prouti in transpositione 12 florenorum perditiorum, vel nescio ubi delitescentium. xpecto hominem tuum cum libris venalibus pro hac patria aptis et hominum generi et genio convenientibus, facileque distrahendis. Assistam eidem omni quo potero, et fas erit meliori modo. 429 Patavinos video elegantes in humanioribus litteris imprimere libros. Fac primum tentamen, nec grandioribus voluminibus hominem tuum onerabis, quae forte ob summam hic pecuniae penuriam emptores non invenirent. xcellentissimus noster Generalis Commandans Comes a Königsegg ante quinque septi manas Viennam profectus ab Augustissimo destinatus est legatus ad regem 426 Az Albrizzi által alapított és 400 tagot számláló Albrizziana Societa tudós társaságra céloz. 427 Köleséri Theses philosophicae című kartéziánus szellemű munkájáról van szó, de lehet, hogy más, az október 31-én írt (62.) levélben említettekről is. Ld. még az augusztus 3-i levelet (88.). 428 Hihetőleg kolozsvári kereskedő. 429 A Köleséri könyvhagyatékában feltűnően nagy számban előforduló kötetlen többes példányok és e levél azt sejtetik, hogy a nagy könyvgyűjtő a vele szorosabb kapcsolatban álló külföldi kiadók és könyvkereskedők érdekében bizományos szolgálatokat is vállalt. 165

167 Hispaniarum rectificandae pacis nuper partae nuncius; retinebit tamen sibi Transsilvaniae et Valachiae Cis-Alutanae Praefecturam peracta legatione tam honorifica, tam ardua, et tanto ministro congrua, ad nos iterum (quod faxit Deus) rediturus. Dominus Schendo Von der Bech vivit Petropoli in servitiis Russicis. Duas tuas cistulas, quas reverendi Patres Franciscani Tibi transmisisse referunt, iam pridem accepisse non dubito. Vale et memoriam nostri Tibi commendatam habe. Lelőhely: XVIII. századi egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [39b 40a]. Lázár János Köleséri Sámuelhez Bécs, július A kért könyveket megvásárolja és könyvtárához méltó módon bekötteti. Kiadványaiból küldjön tiszteletpéldányt az angol és a holland követség prédikátorainak megnyerésére. Kaurman útján megkapta levelét, és örül, hogy jót tett neki a fürdő, és hogy a levelek is segítettek rokonain, akik miatt a múltkor magyarul panaszkodott. A mellékelt levélen felsorolt kódexekért bejárja majd a könyvkereskedőket, és serényen kutatja őket. Jövő vasárnap a holland és az angol prédikátorral is összejön és átadja Köleséri kérését; küldjön neki példányokat a könyvéből, hogy lekenyerezhesse őket. sterházy Imre kancellár figyelmét Köleséri iránti tiszteletből hívta föl az Aurariára, nem egyéb meggondolásokból. A bambergi Bibliából magának vett egy példányt, de szívesen kölcsönadja. a látta, hogy megjelent az új spanyol szövetségről szóló tanulmány. Ha kívánja Köleséri, elküldi. Három-négy oldal kvartban. Illustrissimo Domino Sam[ueli] Köleseri. Die 7 July. Illustrissime Domine, Domine mihi etc. 18 praeteriti ex Drasso dignatas Illustritatis Vestrae per dominum Kaurman accepi quo decuit obsequio dupliciter laetissimas, nam et gratulor maxime, quod thermas in valetudinem Illustritatis Vestrae salubres cessisse intelligam, et ipsae litterae non nihil juvant, quod proximis meis quibus hungarice Illustritati Vestrae lamentatus sum tam opportune subvenerint. Pro signatis in acclusa chartula codicibus percurram bibliopolas quoscunque frugi cognovero, nec emendis ut et in formam culturae librorum Illustritatis Vestrae compingendis et ornandis deero, vel patiar ut in his studia mea magis quam in caeteris Illustritatis Vestrae mandatis audiendis torpescant. Conveniam proximo die dominico

168 etiam concionatorem Hollandicum 430 et experiar in illo quae Illustritas Vestra desiderat, ubi hunc familiarem effec [?] huius medio cedet Anglus in eandem consuetudinem; et si ex libellis 431 Illustritatis Vestrae uno et altero potirer, perducerem illos his commode et convincerem quid ex foetu de leone judicarent. Quod et nupera ab Illustritate Vestra in rationem xcellentissimi domini cancellarii merici szterhazi petii, cui spem et gratam quidem illi de Auraria 432 inieceram. Haec autem cum ratione me nec procaciter, sed in existimationem Illustritatis Vestrae quam ubique veneror me facturum Illustritas Vestra certo credat, quantum vires ingenii sufficient et habitus conatibus suppetet 433 Bibliorum Bambergensium 434 pro me emi exemplar unum, Illustritatis Vestrae tamen usibus, si placuerit, sacratum. Hodie vidi tractatum modernae confoederationis Hispanicae in typis. Si jusserit Illustritas Vestra, transmittam; trium vel quattuor plagarum in quarto; et quadruplianziam nuperrimam inter Caesarem, Anglum, Gallum, Hispanum 435 J[ohannes] L[ázár] Lelőhely: Saját kezű, eredeti fogalmazványa: Lázár János bécsi leveleskönyve, pag Lázár János Köleséri Sámuelhez Bécs, július Hasslinger alezredes közvetítésével megkapta Köleséri június 26-án Szebenből keltezett levelét a könyvajándékkal együtt. A kiadványaiból sterházy kancellárnak szánt tiszteletpéldányokat átadta, aki azonnal átolvasta őket. A kancellár kéri, hogy Köleséri adjon tanácsot neki a köszvényével kapcsolatban. Küld könyvkereskedői katalógusokat és könyveket, felhívja egy Tibullus és egy Statius kiadásra is Köleséri figyelmét. A holland követség prédikátorától próbált egy anglikán liturgiát szerezni, de nincs latin nyelvű, megígérte azonban, hogy utánanéz, és ha mást nem sikerül, egy angol vagy francia példányt szerez. A holland követség prédikátorával Köleséri vegye fel levélben a kapcsolatot. Illustrissimo Domino Samueli Köleseri. Die 18 July. 430 Simon Grynaeus. 431 Ld június 18-i levelet (73.). 432 Köleséri 1717-ben megjelent fő művéről van szó. 433 Az eredetiből kihagyott következő 48 sor az Apafi-örökséggel kapcsolatos. 434 Ld. az1725. június 6-i levelet (71.) és az június 18-i levelet (73.). 435 Az eredetiből kihagyott következő 11 sor udvariassági formulát tartalmaz. 167

169 Posteriores Illustritatis Vestrae 26 praeteriti mensis Juny Cibinio datas per Illustrissimum dominum Vice Colonellum a Hasslinger 436 cum donaria librorum sarcinula accepi humillime. Praesentavi eandem pridie quam illi gratam fuisse noverit Illustritas Vestra vel hinc, quod tum demum vacuas libris illis manus habuerit, dum pervolutis singulis, non praefationes modo oppido perlegisset, sed et (Aurariae 437 praeprimis) summaria indagato capitum ordine, et quod statim subsequutum est laudata digestione percurrisset. Retulit tandem pro acceptis gratias, et dum Protheum 438 secum expenderet, rogavit pro salutaribus Illustritatis Vestrae consiliis, quibus podagrae suae, qua saepius torquetur, mederetur et ut Illustritati Vestrae perscriberem me iterato obtestatus est. Habet Illustritas Vestra virum 439 quem nunquam ignotus compellabit, nec quo pretio compellantis virtus habenda sit ignarum. x libris, quorum nomina in nuperrimis Illustritas Vestra signavit, quos et quanti emi, annexa chartula deferet; habeo comparatos cultu iam quo Illustritas Vestra praecepit investitos penes me, et discessu domini Kaurman, si acceptarerit, devehendos. ittam per eundem nonnullos librorum catalogos, qui in instructiori bibliopolio venales extant. Sunt ibidem ubi hii veneunt, elegantissima Staty 440 et Tibulli exemplaria in quarto, editionis Hollandicae, cum notis et scholiis variorum et omnium ferme eruditorum, et in ingressu variis figuris aeneis illustrata, senis florenis; sed quae pretio maiora existimo. Si jusserit Illustritas Vestra, acquiram hos etiam. Quaesivi etiam a concionatore Hollandico 441 lyturgiam Anglicanam, 442 sed idiomate Latino an expressa sit illi non constat; spopondit equidem indagaturum se, et mihi etiam copiam facturum; Gallice et Anglice editae haberi possunt. Si Illustritas Vestra concionatore illo correspondere voluerit, dignetur illi scribere, iam enim perduxi illum, ut sciat cuius utatur consuetudine, feci illi etiam spem de operibus Illustritatis Vestrae, et ne audaciam hanc meam Illustritas Vestra mihi improbet, demisse obsecro. Negotia nostra adventus domini Baronis a Vichter moratur. His me in omnibus gratiae Illustritatis Vestrae commendans, persevero esse Illustritatis Vestrae servus humillimus J[ohannes] L[ázár] Lelőhely: Saját kezű eredeti fogalmazványa: Lázár János bécsi leveleskönyve, pag A báró Hasslingen (Haslinger) osztrák katonatiszti család rdélyben szolgáló valamelyik fiatalabb tagja. A család más idősebb tagjai is állomásoztak itt korábban. (Vö. Feldzüge des Prinzen ugen von Savoyen. Register-Band. Wien, ) 437 Köleséri 1717-ben megjelent fő műve. 438 Köleséri Proteus febrilis című 1722-es műve. 439 Gróf sterházy Imre kancellárra céloz. 440 Statius Publius Papinianus (i. sz ) rögtönzésszerű alkalmi költeményei alapján felkapott római költő. (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 246.) 441 Simon Grynaeus. 442 Ld. 73. és a 83. levelet. 168

170 82. Köleséri Sámuel Andreas Czekelihez július 27. előtt Kéri, hogy a Hansch által neki ajánlott dolgozatot nyomtassa ott ki. Lipcsei útjához szerencsét kíván és reméli, hogy sikerrel fog járni. Néhány fontos megbízást mivel a címzett Szebenből hirtelen utazott el most írásban közöl vele. A Hansch által neki (Kölesérinek) ajánlott dolgozatot, a Theoremata metaphysicát a lehető legszebb betűkkel nyomassa ki nyolcadrét formában, levélpapíron, új betűkkel. Ügyelni kell arra, hogy a nyomdász a legpontosabban kövesse a kézirat szövegét. Széles margót hagyjanak kézzel írott széljegyzetei számára, a korrektúrázást a legpontosabban végezzék. Vigyázzon arra, hogy csak annyi ívet nyomtassanak, amennyit szépen meg is tudnak csinálni: a példányszámot is ő határozza meg. A legcélszerűbb lenne, ha az íveket egyenként elküldené neki, amelyeket aztán ő fűzethetne össze. i amantissime Czekeli! 443 Prospere Te pervenisse Lipsiam, voti ut mei compos reddar, tanto suspicabor libentius, quanto Tibi Tuisque gratulari luculentius peropto, nihilque magis laetitia perfundet quam rebus bene gestis si incolumem Te vivere intellexero. Repentinus tuus Cibinio discessus eriouit mihi tempus de nonnullis Te monendi. Primum nunc est, in quo operam tuam fidam postulo. Fac ut quantocius annexa haec Theoremata etaphisica 444 quam elegantissime typis imprimantur. Forma sit octipartita, quae vulgo in octavo dicitur, charta scriptoria, typi recentiores, nec attriti. Curandumque ut typotheta servet accurate typorum differentias in manuscripto obvias. argo sit larga propter marginalia typi ciceroniano gradu, ut vocantur, maiores. Verbo: nitide et cuncta ad calligraphiam typotheticam aptata. Correctio accuratissima, ne vel in minimo maxime in demonstrationum allegatis irrepat error. Nex curandum quot plagulas elegans impressio occupet. xemplarium numerum Tibi committo determinandum. Optimum foret impressas plagulas singillatim prius huc transmittere, fors et ego epistolam adderem ad calcem annectendam. Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, keltezetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 81. [41a] A keltezés az július 27-i (83.) és augusztus 8-i levéllel (92.) való tartalmi összevetés alapján történt. 443 A szebeni patrícius Andreas Czekelius de Rosenfeld (szül. 1706) ichael Czekelius guberniumi tanácsos fia szeptember 17-én iratkozott be a lipcsei egyetemen. (VerArchiv 1872 [X], 402.) Később a szász hivatalnokarisztokrácia tagja Szebenben. Életrajza: VerArchiv 1883 (XVII), Ld. az augusztus 3-i levelet (88.). 169

171 83. Köleséri Sámuel Lázár Jánoshoz Szeben, július 27. Könyveket rendel, és erdélyi híreket közöl. Tájékoztatást kér a holland követség prédikátorának személye felől. Örömmel vette a kért könyvek tárgyában írott levelet. Huet kiadása jó neki. Facciolati szónoklatainak Lipcsében 1725-ben megjelent egy kiadása, de olaszul jobban szeretné megkapni. ivel a többi könyv nem kapható, nem köti már őket az ígéret. Johann Zahn Speculumát ismeri, de túl drága, nem éri meg az árát. Breviarium Romanumot itt kapott, igaz elég hibásat. Örül, hogy Hasslinger báró, alezredes útján megérkezett a könyve, s hogy Lázárnak is tetszett. Ha tudná, hogy a köszvénye milyen jellegű és milyen a testi állapota, tanácsot tudna adni neki. A német nyelvű anglikán liturgiát nemrégen kapta meg. A kommentált Statiusnak is örülne. A holland lelkésszel szívesen levelezne, csak tudná, kicsoda, miféle és mi a neve. A Czekeli András által közvetített hírek alapján Lázár tudhatja, hogy Viechter báró elmegy innét, aminek örül. Viechter báró egyébként a legfelsőbb kamara megbízásából a guberniumi pecséteket fel kívánta törni, de csak a püspök és az ő jelenlétében tehette volna ezt, így végül is nem törték föl őket. Amíg tart a katonai parancsnokság interregnuma, nagyon óvatosnak kell lenni. A Gubernium Kolozsvárott augusztus 20-án ül össze, és amint pletykálják, november 2-ára tűzik ki az octavalis terminust. Korda hirtelen halála bizonyára nagy felfordulással jár majd. A könyvek árát minél előbb átküldi. Utóirat: Lakást kellett változtatnia, a Heltana utcába, a bán házába költözött. Nővére, Bernáth özvegye, időközben elhunyt. Viechter báró, amint írta, felesége betegsége miatt jövő héten eltávozik. i Amantissime! 18. praesentis datas opportune accipio, operam mei causa in comparandis desideratis a me libris locatum gratus agnosco; perplacet editio Huetii, 445 quam serius e cathalogo observavi. Sic et recentior Facciolati 446 Orationum de optimis studiis editio, cum accessionibus, curante. Sigismundo Jacobo Apino, vo, Lipsiae 1725 exstet, quam Italico mallem. Cum caeteri non prostent, non est cur ulterius nos mora promissa distineat. Johannis Zahn 448 Specula mihi nota est, sed pretium grande, 445 Pierre Daniel Huet ( ) híres francia jezsuita, a francia trónörökös nevelője, 1674 óta a francia Akadémia tagja. Szövegkritikai munkássága jelentős. Köleséri hihetőleg Von der Schwachheit und Unvollkommenheit des menschlichen Verstandes in rkandtnüsse der Wahrheit (Frankfurt/a.., 1724.) című művének beszerzésére gondolhatott. (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 139.) 446 Jacopo Facciolati ( ), a padovai szeminárium rektora Orationes X de optimis studiis (Lipsiae, 1725.) című könyvének megvásárlásáról van szó, a kiadója Apinus volt. (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 256.) 447 Sigismund Jacob Apin ( ) nagy irodalmi munkássággal rendelkező nürnbergi tanár. Életrajza: Jöcher, i. m., I Johann Zahn matematikus és optikus Oculus artificialis teledioptricus (Würzburg, 1685, Nürnberg, 1704.) című művére, illetve műszerére célozhat. Vö. Jöcher, IV

172 valorem intrinsecum non aequat. Breviarium Romanum hic accepi, licet non absque errore. Advenisse per Vice-Colonellum Baronem Hasslinger meorum fasciculum gratulor; plus vero eundem et traditum viro illi 449 inter Hungaros sine pari, nec eidem displicuisse. Si scirem morbi podagrici assultus quales sunt et constitutionem temperamentumque corporis, fors darem consilium non ingratum, nec effectu vanum. Lyturgiam Anglicanam 450 lingua Germanica proxime accepi. Statium cum notis lubens amplectar. Cum concionatore Hollandico 451 lubens literas commutabo, modo indoles, studia et nomen ad notitiam perveniant. x novissimis meis per Andream Czekelium transmissis intellexisti dominum Baronem Vichter movisse, cuius adventus sollicitationis vestrae promovebit eventum. NB. dominus Baro Vichter mandato excelsae Camerae voluit sigilla guberniala tolli; sed cum episcopus noster 452 et ego ordinati ad hoc ut sola instrumenta publica, quae correspondentias principis concernerent, coram nobis ad manus sumeret, hic non contentus omnes cistas 453 suo arbitrio subjici praetendens, renuimus et re infecta, manentibus intactis sigillis gubernialibus, discessimus. In omnes casus ante vigilantes esse oportet, in hoc enim interregno Praefecturae militaris, 454 quid non fiet, ubi et Gubernium suis fulcris destituitur. Gubernium 20 Augusti conveniet Claudiopoli, et, uti rumor est, terminus octavalis ad 2-dum Novembris indicendus erit. Repentiam mortem domini Korda 455 in dissona familia quales sequentur discordiae et exorbitantiae facile praevidebis. Pecuniam pro libris expensam curabo quantocyus ut habeas; quam commode ante tres dies transposuissem! Nunc cura, ut valeas et ad meliora tempora Te benecultum conservare, adnitare, qui id Tibi peroptet, manet Tibi addictissimus S[amuel] Köleseri (P. S.) Antiquum meum hospitium permutare debui, et in plateam Heltanam, domumque quam Banus 456 incolebat (cogita quanta cum molestia) migrare. ea soror vidua Bernathiana 457 ad meliora transivit, vel potius mihi praeivit, mundanis vicissitudinibus et ingratis laboribus fasso. Dominus Baro Vichter, uti scripseram, 449 Gr. sterházy Imre kancellárra céloz. 450 Ld. a 73. és a 81. levelet. 451 Simon Grynaeus. 452 Hihetőleg Antalfi János erdélyi katolikus püspökre ( ) céloz. 453 Az Apafi-család levéltára körüli huzavonára lásd Jakab, i. m., Századok XVII. (1883) Gróf Königsegg erdélyi főparancsnok 1725 májusának végén fejezte be működését. (Távozása először említve: július 6-án, 79. levél.) Utóda, Franz Paul de Tige báró tábornok viszont ténylegesen csak ennek az évnek az őszén vette át a főparancsnokságot. (Vasilescu, i. m., 134.) 455 Korda Zsigmond udvarhelyszéki főkirálybíróról van szó. (Apor Péter, Synopsis mutationum. onumenta Hungariae Historica Scriptores, XI. Pest, ) 456 Gheorghe Cantacuzino olténiai bánról van szó. 457 Testvére, özv. Bernáth Jánosné, Köleséri Zsuzsanna (OSzK s. fol. lat a.). 171

173 morbo coniugis detentus movebit sequenti septimana, tardatum hoc iter, voles taedii, sumptuumque causa. Cibinii, 27 Julii Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [45a 45b] ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Szentpétervár, július Beszámol az oroszországi művelődési és tudományos életben Nagy Péter cár intézkedései nyomán végbement fejlődésről. Lelőhely: Nyomtatásban megjelent Praesens Russiae litterariae status címmel: Acta physicomedica Academiae Caesareae Leopoldino-Carolinae Naturae Curiosorum. (Norimbergae, 1727), vol. I. App Köleséri Sámuel Johann Lutschhoz 1725 júliusában Könyvújdonságok beszerzését kéri. 85. Korábban bővebben írt, ez csak figyelmeztetés: legutóbb az Acta edica Berolinensia 2. dekádjának 2. kötete hiányzott, és helyette az első kötet volt kétszer bekötve. Kéri a pótlást. A Bilffinger filozófiájának magyarázatát, a búcsúszónoklattal együtt, valamint Thümmignek a Wolff filozófiájáról szóló könyvét mindenképpen küldje meg neki. A költségeket megtéríti. Ha betegeskedne amint beszélik Czekelius majd helyettesíti. Lutsch édesanyja nagybeteg, nincs remény a felépülésére. Lectissime Lutsch! 458 Nuper ad Te prolixius scripsi, nunc solummodo moneo Actorum edicorum Berolinensium 459 decadis 2-dae volumen 2-dum in nuperi exemplari deesse et loco 458 Ld. a 48. sz. levelet. Lutsch azonban ekkor már Lipcsében tanult, különben Czekelius nem lehetett volna segítségére a könyvek beszerzésében. 459 Vö. K. S. könyvhagyatéka,

174 eius volumen primum in duplo errore biblipolae irrepsisse, quod omnino nunc suppleri peto. Sic ne spe excidam, fac ut Dilucidationes Philosophicae 460 Bülffingeri, cum adiecta oratione valedictoria, quam habuit de reductione philosophiae, item Tymmingii 461 Institutiones Philosophiae Wolffianae 462 certo hac occasione ad me perveniant. Quicquid expenderis restituendum scias. Si Tibi vel otium vel valetudo firma (prout rumor fert) defuerint, fac noster Czekelius ut suppleat vires tuas. ater tua aegerrime decumbit, nulla convalescentiae spe. Vale, deus Tibi adsit, et bonas intentiones secundet, a Tibi addictissimus S[amuel] K[öleseri] Lelőhely: XVIII. századi egyszerű, keltezetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [49a 49b] Keltezésének megállapítása az említett könyvek megjelenési éve, illetve a 82. számú levéllel való tartalmi egybevetés alapján történt. Köleséri Sámuel Ioan Patachihoz 1725 júliusában 86. Kéri, hogy a Fogarason fogva tartott drassói pópának, Wlassiának, bocsásson meg és engedje őt szabadon. Nem tudja pontosan, mit követett el, de azt tudja, hogy a tévelygőket és a bűnösöket nem hagyja el Krisztus, márpedig tévedni emberi dolog. Reverendissimo Valachorum piscopo. 463 x importunis sollicitationibus subditorum Drassaiensium meum antiquum popam Wlassia Fagarasini in aresto detineri intelligo. Quid autem deliquerit mihi necdum constat, sed cum scirem nec Christum Dominum errantes vel delinquentes deseri voluisse, errare autem humanum esse, proinde Reverendissimum ac Illustrissimum Dominum piscopum antiquum meum patronum, quem aesti- 460 A mű címe: Dilucidationes philosophicae de deo, anima humana, mundo et generalioribus rerum affectionibus. Tubingae, Hosszú időn át ez volt a Wolff-féle filozófia legjobb tankönyve, melyet különösen Franciaországban kedveltek nagyon. 461 Ludwig Philipp Thümmig ( ) Christian Wolff kedvenc tanítványa és munkatársa ben Wolff támogatásával elnyerte a hallei egyetem filozófiai katedráját ban a pietisták mesterével, Wolff-fal együtt őt is eltávolították Halléból. kkor Kasselben lett a filozófia tanára. Itt említett munkája Wolff filozófiai rendszerének kétkötetes egyetemi kompendiuma. Életrajza: ADB XXXVIII A mű teljes címe: Institutiones philosophicae Wolfianae in usus Academicos adornatae. Francofurti Lipsiae, Ismertetése: Acta erud A nemesi származású Joan Patachi 1713-tól 1728-ig erdélyi unitus püspök. Trócsányi Zsolt, Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat rdélyben Bp

175 matissime semper colui, et constanti eiusdem benevolentiae securitate frui praesumo, praedicti popae Wlassia causa crebra sollicitatione permotus interpellare, ac ut pristinae libertati restituatur quam maxime intuitu senilis eiusdem aetatis officiosissime rogare hisce volui. Non dubitans de favorabili Titul. Domini piscopi annuentia optatam petiti mei ratihabitationem expecto divinaeque commendans tutelae jugi veneratione maneo. Lelőhely: XVIII. századi egyszerű, keltezetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 80 [40b]. Keltezése a leveleskönyvben elfoglalt helye, illetve a szomszédos darabok dátuma alapján történt. Köleséri Sámuel a bukaresti vajdai udvarba bejáratos ismeretlen személyhez 1725 júliusában Tudja meg, hogy Stephan Bergler tényleg válaszolt-e levelére, vagy még várjon a válaszra. Spectabilis Domine! 87. An sola expectatio mihi spem fecerit, vel etiam res sese ita habuerit? Obversatur mihi rumore quodam ad me delatum esse D[ominum] Berglerum 464 ad repetitas meas litteras responsum expectatum non tantum dare voluisse, sed etiam ipso actu dedisse et per negotiatorem huc expedivisse. Dubius sum an revera ita sit. Nullas enim hactenus vidi litteras, nec facile crederem aliquem in re litteraria, quae ipsa sibi praemium est, compellanti se obvium dare velle, neque adeo Suffenum me esse, qui pridem non didicerim, non respondisse, responsi loco habendum esse. Cupio nihilominus amicissime informari, quid huius rei sit? et responsum si hactenus emansit, an ultra expectandum nec ne? Quod cum ab antiqua sua amicitia mihi confidenter polliceor, reciproca officiorum meorum addictione perseveranter sum Tit. Dominationis Vestrae sincerus amicus S[amuel] K[öleséri] Lelőhely: XVIII. századi egyszerű, keltezetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 79. [40a]. A keltezéshez a szövegnek a leveleskönyvben elfoglalt helyét is figyelembe vettük. 464 Stephan Bergler ( ), a brassói származású filológus, egyetemi tanulmányai után Bukarestben avro cordat könyvtárosa ekkor. Ld. a 16. és az 53. levelet (1724. szeptember 10.). 174

176 88. Köleséri Sámuel ihail Şendóhoz Szeben, augusztus 3. A szentpétervári Akadémia szervezésével kapcsolatos új hírek közlését és a magyarokkal rokon oroszországi népekre vonatkozó adatok gyűjtését kéri. Tervezett új kiadványairól, valamint Abrizzi magatartása felől tájékoztatja. Şendót kedves pétervári -ként szólítja meg. Kíváncsi, ki az, aki végül is elment Pétervárra a német tudósok közül. Állítólag Bilfinger elhagyta Tübingent, amit nagyon fájlal. Albrizzi nagy kiadási lázban ég, megkapta az első kötetet, amelyben Şendo verse is olvasható. rősen dolgozik a Dacián, hogy minél előbb kiadhassa bár rövidített formában, elsősorban az érdektelenség miatt. Saját eddig kiadatlan filozófiai tételeit, amelyekben az ég eredetét a descartes-i elvek szerint geometriai módon vezette le, nemrég kérte vissza Albrizzitől, de hiába. A etafizikai traktátust a végesről és a végtelenről szintén nagyon szeretné kiadatni, de minek, hiszen errefelé szinte senki nem értené. egismétli kérését, hogy ha valamit Şendo találna a magyarok eredetével kapcsolatban, írja meg. Amantissime Petropolita! eas 28 Juny datas ad Te pervenisse uti mihi gratulabor, ita quid rerum apud Vos agatur. t cum e tuis nuper acceperim incrementum Academiae scientiarum Petropoli erigendae, an evocati celebres in Germania viri, et qui num eo transmigrarint, scire vicissim percupio. Inter caeteros Bülfingerum 465 Tübingensem amoenissimi ingenii verum, philosophum sublimem eo discessurum fama fert; quem tamen erudito nostro orbe eripi et e theatro doctrinae suae, et meritis extendendis capaciore ad angustias devolvi, non possum non dolere. Albritzius totus est in edendis literariis, quorum tomus I. ad me iam pervenit; in quo Carmine tuo in Hecathenam R[omano] Dacicam fuso 466 mire stimulor, ut opus in lucem protrudam, licet angustiori forma, quam olim angustiorem mihi proposueram, maxime ob ingratos obices literatis intentionibus taedium et languorem patriae genio inducere consuetos. Theses meas Philosophicas, 467 in quibus coelorum origines geometrica methodo juxta principia Carthesiana et proprietates luminis demonstrantur nondum adhuc, ut sperabatur, recusas repetii nuper ab Albritzio, 465 Vö június 8. Lásd még Neue Zeitungen von gelehrten Sachen , A Galleria di inerva évi kötetében jelent meg Şendónak Köleséri Hecathena Romano- Dacica címmel tervezett régészeti munkájáról írt verse. 467 ásutt hasonló tárgyú (De undi et Astrorum Systemate iuxta incomparabilis Cartesii mentem editationes ) dolgozatát említi október 31-én (62.). Theses Philosophicae-t említ csak az július 6-án (79.) írt levélben. Azok és az itteni értekezéscímek és -tárgyak, amik ügyében Albrizzit ostromolja, emlékeztetnek Köleséri 1680-as években megvédett disszertációi tárgyára, talán ezek átdolgozásáról lehet szó, s ezért hivatkozik itt és később is (az App. 9. levélben) karteziánus érdeklődésére kora ifjúságában. Csak két egyetemi disszertációt említsünk 1681-ből: De lumine (RK III ), De systemate mundi. Disp. inaug. (RK III ) 175

177 nullo hactenus subsequuto responso. Theoremata metaphisica de proprietatibus ntis infiniti et finiti, mundique existentis perfectionem methodo geometrica demonstrata, mihi dicata ut typum subeant peraegre cupio, 468 paucos qui intelligant hic inventura. Repeto desideria mea et quae ad originem gentis Hungaricae e Schythia natae illustrandam per modernos locorum, ex quibus in has terras excita fuit, incolas erui possit, accuratiorem a Te expecto notitiam, quam dare laethiferas [!] amicissime a Te contendo. 469 Vale florenter incolumis et fac ut longe distantem corpore animo praesentem in literis frequentius contueri liceat. P. S. Quam artem cupri albi in argentum commutandi onachii edocueris, ego nescio, communis tamen fama fert. Cibinii, 3 Augusti Lelőhely: XVIII. századi egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [40b 41a]. 89. Köleséri Sámuel Nicolae avrocordathoz Szeben, augusztus 6. Külföldi könyvújdonságot és erdélyi emlékérmet küld. Kéri, hogy a Konstantinápolyban szokásos himlőoltási mód közlését sürgesse meg udvari orvosainál. A gyógyi fürdőből megtérve egy sor könyvet kapott Németországból. Köztük egy érdekes kínai erkölcstant, amelyet egy erdélyi emlékéremmel együtt elküld avrocordatnak. Kéri, sürgesse meg orvosait, hogy mielőbb adjanak választ a kérdéseire a konstantinápolyi himlőoltási móddal kapcsolatban. Celsissime Princeps ac Domine Domine mihi Gratiosissime! x thermis Gyogyensibus oeconomiae curandae causa huc divertens accepi varios e Germania, uti soleo, libros, inter caeteros tractatum hunc curiosum De Doctrina Sinarum orali; 470 quem dum Celsitudini Vestrae submisso obsequio destinavi, et 468 A Theoremata metaphysica de proprietatibus entis infiniti et finiti című munka Hansch Kölesérinek kéziratban elküldött és neki ajánlott értekezése. 469 Ld. az január 26-i levelet (68.). 470 Hihetőleg Bilfinger Specimen doctrinae veterum Sinarum moralis et politicae excerptum e libellis Sinicae gentis classicis, Confucii sive dicta, sive facta complexis (Francofurti a.., 1724.) című munkájára 176

178 nunc una cum numismate memoriali Transsilvanico 471 Celsitudini Vestrae demississime praesento. Ita hisce Celsitudinem Vestram omnigenae prosperitatis ac incolumitatis voto memori gratitudinis assiduae cultu revereor, me perpetuis gratiis porro commendans, ut hac vice gratiosissime indulgeat Celsitudo Vestra dominorum medicorum ad latas Celsitudinis Vestrae existentium de danda quantocius genuina informatione, prout requisiti a me sunt, 472 ratione inoculationis variolarum Constantinopoli exerceri perhibitae responsum humillime peto, obsequiosissime mansurus Celsitudinis Vestrae humillimus servus S[amuel] K[öleséri] Cibinii 6 Augusti Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [41b-42a]. Köleséri Sámuel a havasalföldi vajdai udvar orvosaihoz augusztus 6. előtt 90. A himlőjárványról készülő munkájához közöljék vele a törököknél szokásos oltási módot. A himlőoltás kérdése régóta foglalkoztatja a tudósokat, hiszen eddig nem találtak föl ellene biztos gyógyszert. indenki tudja, hogy a törököknél létezik himlőoltás, különösen az angolok bíznak benne, még a királyi házban is kísérleteztek vele, s bizonyított módszernek vélik. A franciáknál, noha rengeteg embert vesztenek a himlő miatt, kételkednek a módszerben. A németek viszont teljesen elvetik. Saját nézeteit nemsokára Samaritanus című könyvében közzéteszi. nnek érdekében kéri a vajda orvosainak véleményét, hiszen ők jobban ismerik e keleti gyógyeljárást. lőször is: milyen körülmények közt és módon megy végbe az oltás? indkét nemnél alkalmazható-e? elyik testrészen, milyen eredménnyel alkalmazható? A törökök honnét vették e módszert? ilyen a mortalitása és ad-e védettséget? elyik évszakban és mikor kell oltani? inden egyéb információnak örülne. Praenobiles, xperientissimi ac Doctissimi Domini! Domini mihi honorandissimi! Diu equidem fatigat ingenia cultiorum omnis nationis medicorum variolarum epidemicarum cura; adeo ut non invento remedio malo isti epidemico pestis instar cum ingenti edita strage saevienti appropriato ab exteris petantur subsidia domesticis gondol. (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 149.) Lehetséges azonban, hogy Chr. Wolff híres, De Sinarum philosophia practica (1721) című prorektori búcsúbeszédéről van szó. 471 Talán a Pragmatica Sanctio-éremről lehet szó. Ld. az december 26-i levelet (43.), ill. az augusztus 11-it (52.). 472 Ld. a következő, 90. levelet és jegyzeteit. 177

179 anteponenda, in usum fide exoticorum tamdiu tracta, quamdiu eventus spem vel eluserit, vel salutarem reddiderit. Inoculatio variolarum omnem curae paginam apud Turcas absolvere communis fama perhibet. Angli plurimum eidem confidunt et experimentis etiam in domo regia tentatur probatum remedium esse volunt. 473 Gallis postquam multa millia variolis infectorum irrito omni conatu medico et amisissent et in dies amitterent, fides adhuc dubia; Germanis prorsus omnem denegantibus. 474 go vero quid de inoculatione sentiendum sit, vel maxime his in oris in Samaritano meo proxime typis dando 475 opinionem meam communicaturus; praeterire non potit [?], quin Vos, Viri honoratissimi, humanissime interpellarem, vestramque sollicitarem operam (quibus tota quanta curae orientalis ratio proximius nota est, quam aliis longe isthinc dissitis) spe fretus haud dubia voti me compotem Vestra humanitate reddi, ubi publici salus pro scopo est. Cum primis vero quibusnam circumstantiis inoculatio fiat; an indiscriminatim in omni aetate et sexu?; an quanam corporis parte, quali eventu et unde nam haec variolas curandi methodus ad Turcas pervenerit?; denique an plures, qui hac cura usi sunt, evaserint, vel redeuntibus subinde variolis e medio sublati?; quo potissimum anni tempore, quibusve circumstantiis? informari percupio. Quicquid praeterea ad hanc rem pertinere dignaveritis ut genuinam mihi largiri velitis historiam reciproco officiorum meorum vadimonio amicissime contendo maneoque S[amuel] K[öleséri] [Cibinii 6 August. 1725] Lelőhely: XVIII. századi egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [41a 41b] A címzettek és a keltezés meghatározása a 88. sz. levéllel való tartalmi összefüggés alapján történt. 473 Noha a himlőoltás különféle formáit már egyes pásztornépek is alkalmazták, az embergyógyászatban a XIX. sz. harmadik harmadáig csupán a valódi (fekete) himlő (variola vera) elleni oltás bizonyult igazán sikeresnek. Kínától Indián át Kis-Ázsiáig a X XI. sz. óta alkalmazott eljárás során az alanyokat himlős bőrkiütés hólyagjaiból származó nyirokkal szándékosan megfertőzték, abban bízva, hogy az így keletkező kis himlő átvészelése védettséget nyújt a járvány nagy himlője ellen. nnek az eljárásnak a neve a varioláció (a himlő latin variola nevéből). A Konstantinápolyban látott módszerrel a brit követ felesége, Lady ary Wortley ontagu ( ) március 18-án beoltatta a fiát, majd Angliába hazatérve intenzív kampányba kezdett a varioláció elterjesztése érdekében. Az első két tömeges himlőoltást urópában Robert Sutton angol sebész ( ) vezetésével 1753-ban Angliában, majd II. Katalin orvosa, Thomas Dimsdale ( ) irányításával 1768-ban Oroszországban végezték. A himlőoltásnak ezt a veszélyes, gyakran halált okozó módszerét váltotta fel az dward Jenner ( ) angol orvos által bevezetett vakcinálás, amely a tehén (latinul: vacca) tőgyén található, az emberen csak enyhe tüneteket okozó tehénhimlő nyirkának a karon ejtett, apró sebbe való bevitelével történt. (. L. A.) 474 Köleséri e megállapításai, bizonyára a Dissertationes in novam, tutam ac utilem methodum inoculationis seu transplantationis variolarum (Lugduni Batavorum, 1722.) című gyűjteményes munkára céloznak. bben megtalálható Jacobus a Castro londoni orvosnak az angol király által jóváhagyott módszere és Antoine le Duc értekezése a bizánci oltási módról. Ismertetése: Acta erud (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 129.) 475 Köleséri e tervezett munkája, minden valószínűség szerint, nem jelent meg nyomtatásban. Ld. még az 1725 augusztusában Lucas Schröcknek írt levelet (93.). 178

180 91. Köleséri Sámuel Lázár Jánoshoz Szeben, augusztus 7. Vallási meggondolásokból sem javasolja, hogy részt vegyen a Spanyolországba induló követségben. Inkább a német egyetemi városokat látogassa meg. Ne utazzon Spanyolországba, rövidesen úgyis vissza kell jönnie Bécsből. Addig inkább nézze meg, mi újság Prágában, Lipcsében, Berlinben, Halléban, Regensburgban, Frankfurtban, Augsburgban és Nürnbergben. Kapható-e Bécsben Georg rnst Stahl gyógyszertana? i Amantissime! De intentionibus tuis consilio et opere secundandis prout non aliter ac de meis et pro meis animum adverto: ita quid de Iberico itinere 476 censui Tibi genuine paucis perscripsi. Omnino religio sola obicem ponit et quae legatus 477 pro sua summe verecunda modestia dixit, vera sunt, et praesentis rerum status arcanum continent. Nescis quam rigida sit Iberorum superstitio et per inquisitiones tribunal, quam severa in omnes, qui sacrorum diversorum suspicionem incurrerint, animadversio. Tu vero si in solida hac sententia perseveraveris, Scyllam vitaturus Charybdim incides; in exemplo Christi, magistri nostri, edoctus mundana despexeris, fidelemque discipulum Te ostenderis. Iam brevi redeundum erit Vienna. Octavalis enim terminus mense Novembri maxime causarum fiscalium curandorum ergo celebrabitur. Resolutionesque Aulae ad hoc tendunt. Interim suaderem Pragam, Lipsiam, Berolinum, Halam, inde Ratisbonam, Francofurtum, Augustam, Norimbergam percurreres, ac licet brevi tempore, quid hinc inde agatur circumspiceres. Deus cuncta dirigat ad perpetuam animi quietem et futura rerum tuarum emolumenta. Ita volo et percupio. Tibi deditissimus S[amuel] K[öleseri] Cibinii, die 7 Augusti (P. S.) Pharmacia Stahliana ad ductum Chymiae dogmaticae et experimentalis cum Norimberae in 4-to prodierit, 478 fors Viennae haberi poterit. Significabis antea an tempus est pecuniam transmittendi. Lelőhely: XVIII. századi, egyszerű, címzetlen másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 91. [46a]. 476 Ld. az július 6-i levelet (79.), Königsegg követségét. 477 Königsegg tábornokra céloz. Ld. az előző jegyzetet. 478 Georg rnst Stahl ( ) hallei orvosprofesszornak Fundamenta chymiae dogmaticae et experimentalis (Nürnberg, 1723.) könyvére gondol. Életrajza: Jöcher, i. m., IV ; Poggendorff, i. m., II

181 92. Lázár János Köleséri Sámuelhez Bécs, augusztus 8. Beszámol az Apafi-hagyaték ügyének állásáról és a holland követség prédikátoráról. A kért könyvek egy részét útnak indította. A Spanyolországba induló követségből protestáns vallása miatt kihagyták. A Czekeli útján Szebenből küldött két levelet megkapta, reméli, ez volt az összes. Viechter báró kamarai tanácsos érkezéséről már beszámolt. ost kérvényezik az Apafi-hagyaték ingóságainak jegyzékét, választ még nem kaptak. A kért könyveket Pongrácz György viszi, egyben egy francia liturgiát is az angol követségi prédikátortól ajándékba. A holland prédikátor, Grynaeus, Bázelből jött, előbb az angol követnél volt, de mivel nem tudott jól franciául, átment a hollandhoz. Sokat segített már a diákoknak meg a könyvek beszerzésében is. Vigasztalja nővére elvesztése miatt. Illustrissimo Domino Samueli Köleseri. Die 8 Augusti. Illustrissime Domine, Domine mihi humillime Colendissime! Binas Illustritatis Vestrae per dominum Czekelium et alteras subsequenti die 27 praeteriti Cibinio datas accepi humillime; nec spero aliquas deviasse, aut devenisse in manus alienas; quia ad meas gratiosa Illustritatis Vestrae responsa semper adhuc obtinui; nisi forte praeter haec paterna sua monita etiam non compellanti Illustritas Vestra fuisset dignata. Superioribus meis, quas ad ostia Illustritatis Vestrae iam pervenisse credo, tractatam non expectato domini consiliarii cameratici B[aronis] a Vichter adventu commissionem Illustritati Vestrae scripseram, instamus proxime pro regestis seu inventariis litterarum et rerum mobilium porrecto ad areschallatum libello, 479 quantum audio commissione votis favente, siquidem instantia a areschallatu Camerae et commissioni communicari, quin Suae aiestati insinuari debuit. Nondum tamen resolutio ad nos pervenit, neque interea terminus octidui, de quo superioribus meis memini, tanquam contra agere non valentes curret, sed a die obtrutionis requisitorum demum supputandus veniet 480 Incommoda ex mutato hospitio 481 et tralatis rebus quanta Illustritati Vestrae evenerint concipio, praesertim cum et libros hospitari opportuit: mihi contrario hic evenit, quod permanere hic debeam; qui si mutarem, quas modo aedium patior molestias, ferrem maiores famae, ficta in juventutem culpa, quae absque hoc multum laeditur salacioris linguae aculeis. 479 Vö július 27. (83.). 480 Az eredetiből kihagyott következő 29 sor az Apafi-ingóságok sorsával foglalkozik. 481 Vö július 27. (83.). 180

182 Libros Illustritatis Vestrae dominus Pongrácz 482 secum portat, qui 6-ta praesentis secundo Danubio se movit, per quem etiam Lyturgiam sed Gallicam mitto a concionatore Anglo gratis oblatam. Statio emendo non deero. Concionatoris Hollandici nomen a Grinriszen, 483 patria Basilaeensis, quem legatus Anglus 484 primum pro aula sua arcessit, sed cum laboriosum illi esset lingua Gallica in concionibus uti, isto primum anno se ad Hollandum 485 transtulit. Academicis nostris multum cum legato subvenit, quorum detenti hic libri identidem illorum ope relaxantur. Itineris Iberiaci 486 media [?] religio tentata spem praeclusit; heri xcellentissimus Legatus, 487 dum instarem denuo, excusavit se et religionem conatibus obesse palam dixit. famulitio etiam proprio acatholicos nuper recensuit. Pluribus curas Illustritatis Vestrae turbare desino, et post ereptam sororem solatium et vitam incolumem in meorum progressuum subsidium precatus, devinctissimo obsequio maneo Illustritatis Vestrae servus humillimus J[ohannes] L[ázár] Lelőhely: Saját kezű eredeti fogalmazványa: Lázár János bécsi leveleskönyve, pag Köleséri Sámuel Lucas Schröckhöz 1725 augusztusában 93. A Gensel-féle hagyaték ügyében eljár. Beszámol saját tudományos terveiről. Levelét Oberberg útján megkapta. Érdeklődni próbált a soproniaknál, miért késlekedik a Gensel-hagyaték kamata. Örül, hogy rövidesen megjelenik a társaság folyóiratának újabb kötete. Samaritanus c. munkáját hamarosan küldi. 482 Szentmiklósi és óvári Pongrácz György II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a fejedelmi kancellária szekretáriusa, az erdélyi ügyek referense. (Benda Kálmán, Ráday Pál iratai. Budapest, 1961., II. 14.) Részt vett a szatmári békét előkészítő tárgyalásokon, és az erdélyi rendek részéről aláírta a békeokmányt (Lukinich Imre, A szatmári béke története és okmánytára. Fontes Historiae Hungaricae Aevi Recentioris. Budapest, ) ban a református rendek jelöltjeként elnyerte az erdélyi udvari kancellária egyik tanácsosságát, de a bárói cím fejében 1730-ban katolizált (Pokoly József, Az erdélyi református egyház története. Budapest, III. 77.; Apor, i. m., 301.) ban az újjászervezett erdélyi királyi tábla elnöke, guberniumi tanácsos. aga is könyvgyűjtő ember. Könyvtárának superexlibrises darabjaiból a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár többet őriz. Életrajza: sze Tamás, Kuruc vitézek folyamodványai Budapest, (Czegei Vass György és Vass László naplói. on. Hung. Hist. Script. Bp., XXXV. 590.) 483 A holland követségi prédikátort, Simon Grynaeust a 73. levélben említi először, életrajzi adatait ld. ott. 484 François-Louis de Pesme de Saint-Saphorin között bécsi angol követ. Repertorium der diplomatischen Vertreter aller Länder seit dem Westfälischen Frieden Hrsg. Ludwig Bittner. II. Bd.: Zürich, A bécsi holland követ között Jacob Jan Hamel Bruyninx volt. Uo., Ld. az előző levelet. 487 Gróf Königsegg tábornokra céloz. Ld. az július 6-i levelet (79.). 181

183 agnifice ac xcelsissime Domine! axima voluptate perfusus sum acceptis honoratissimis Tuis per amicissimum ac vere ingenuum virum Oberbergium ad me promotis. Negotiorum publicorum moles me quidem ab eo officio, quod Tibi summopere debeo, distinet. Inclyti tamen nominis Tui memoria cum perpetua veneratione coniuncta animo meo insidet. Id maxime curaturus, ut obsequium gratitudinis Tibi Inclytaeque Societati 488 testatum reddere queam. Quidnam moretur usum fructum legati Genzeliani 489 per amicos huiates curiose sciscitari volui. Nondum quidem intimiorem rei notitiam a parte Soproniensium consequutus sum, quem ubi (ut in horas spero) realiter assequar, et modum viamque fors breviorem suggerere mei debiti esse existimabo. phemeridum novum tomum colligi proxime edendum 490 et gratulor et pro honore tam praesidis, 491 quam Inclytae Societatis cum selectu ut proxime lucem videant amicissime peropto suadeoque. Nec deero, si quid ad manum erit communicare Samaritaneum meum de variolis morbillis purpura; urticaria, miliaria rheumatismo per totam provinciam epidemiecis; nec non de rysipelate amicum consilium rogatu publico brevibus chartis fors proxime luci exponam. 492 Lelőhely: XVIII. századi, keltezetlen és címzetlen, egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag. 83. [42a]. A címzett megállapítása a Gensel-féle hagyatékra, a keltezés pedig Köleséri Samaritaneus című munkájára való utalás, valamint a leveleskönyvben elfoglalt helye alapján történt. 488 Az Academia Caesarea-Leopoldino-Carolina Naturae Curiosorumról van szó, melynek 1719 óta Köleséri is tagja volt. A német nyelvterületnek ez a fontos tudományos intézménye 1652-ben alakult, és Lipót császár 1687-ben emelte birodalmi akadémia rangjára (Andreas Büchner, Academiae Sacri Imperii Naturae Curiosorum historia. Halae, 1755.; Gombocz ndre, A Kir. agyar Természettudományi Társulat története Budapest, ). Kiváltsága értelmében ez az Akadémia doktori címet is adományozhatott. 489 Johann Adam Genselius (1677cc 1720) soproni orvos 1712 óta tagja, 1719-ben alelnöke az előbb említett birodalmi Akadémiának. Bizonyára neki is része lehetett abban, hogy Kölesérit is beválasztották az Akadémia tagjai közé. (Tarnai Andor, Fischer Dániel és az első hazai folyóirat terve, Ksz, ) Halálakor hatezer forintot hagyott az Akadémiának, hogy könyvtárat építhessenek. Az alapítványt azonban az Akadémia csak hosszú pereskedés után tudta az örökösöktől megszerezni. Életrajza: Academiae Naturae Curiosorum phemerides. Cent. IX X. (1722), ; Weszprémi, i. m., Az Akadémia folyóirata az közötti szünetelés után többé nem phemerides, hanem Acta physico-medica címmel jelent meg újból. 491 Az Akadémia elnöke ekkor Lucas Schröck ( ), akit éppen ezért kell e levél címzettjének tekintenünk. 492 Köleséri itt említett munkáinak nyomtatásban való megjelenésére vonatkozó adatok nem ismeretesek. Ld. még az augusztus 6. előttre datált levelet (90.). 182

184 94. Lázár János Köleséri Sámuelhez Bécs, szeptember 1. Köszöni a spanyolországi útitervével kapcsolatos atyai tanácsait. Közli az udvari élet híreit és Stahl könyvének árát. Köszöni Szebenből küldött tanácsait. Stahl gyógyszertana egy forintba kerül. Leopoldina főhercegnő 4-én indul Belgiumba. Königsegg tábornok 20-a körül megy el. A spanyol követ már bevonult. A császárné születésnapját operával ünnepelték. Illustrissimo Domino Samueli Köleseri. Die 1 Septembris. Illustrissime Domine, Domine mihi etc. 7 praeteriti Cibinio exaratas Illustritatis Vestrae humillime accepii consilia Illustritatis Vestrae quid mecum vel a teneris effecerint, sentio nunc magis, dum maturius cum aetate judicium infantem memoriam recolit. Ita proxime itineris Iberiaci incommoda proponentis Illustritatis Vestrae quoties vel litteras relego, vel animum ab iis iam avocatum ad priora reflecto, exosculor sincera paterni affectus oracula, quae tam sancte praedixerant ventura ea, quorum aspera ubi semel stadium occupassem non currare tardum erat, nec nisi fallaci cespitatione, vel vitae periculo emetiri poterant 493 Pharmacia Stahliana floreno in exemplari venit; acquiram si Illustritas Vestra jusserit, pretium reliquorum intra mensem me hic ostendet, vel etiam aliquantum ultra. Archiducissa Leopoldina 4-ta hinc movebit in Belgium Hispanicum. Generalis noster 494 circa 20. Legati Hispanici solemnis ingressus 23 praeteriti habitus est. 28. natali Augustissimae Imperatricis, opera seu comaedia in horto Caesareo producta. His me ulteriori Illustritatis Vestrae favori commendans, permaneo Illustritati Vestrae servus humillimus J[ohannes] L[ázár] Lelőhely: Saját kezű, eredeti fogalmazványa: Lázár János bécsi leveleskönyve, pag A kéziratból kihagyott következő 9 sor az Apafi-hagyatékkal kapcsolatos. 494 Gróf Königsegg tábornokra céloz. 183

185 95. Köleséri Sámuel Lázár Jánoshoz szeptember 12. A küldött könyvek még nem érkeztek meg. A holland követség prédikátorának segítségével szerezzen híreket a baseli egyetemen folyó kutatásokról és hozassa meg Angliából Prat latin nyelvtanát. Keressen számára könyvkötő díszeket és betűket. Válaszát az késleltette, hogy Szebenből Kolozsvárra kellett utaznia. Nagyon megviselte a költözködés. Pongrácz a könyvekkel még nem érkezett meg. Üdvözli Grynaeus holland követségi prédikátort. Segítségével szerezzen híreket a bázeli egyetemen folyó kutatásokról, és hozassa meg Angliából Samuel Prat latin nyelvtanát. arescotti könyvét is kéri. Keressen számára könyvkötődíszeket és betűket. Gyulay Ferenc tábornok állítólag házat vesz Szebenben. i Amantissime! 8 va Augusti ad me datas tardius accepi absens Cibinio et tardius respondeo itineratione distentus exprimi conspectus negotiis congregationis nostrae Clau diopolitanae occupatus 495 Ut mutatio domicilii mihi fuit oneri! Sic Tibi mansionem in uno eodemque, ut suppono, taedio esse non miror, qui Te longius abfuisse optassem fauces tamen, ut in necessitate virtus primus seneat ad meliora tempora se conservaturus. Libros per dominum Pongrácz amoenes dimissos nondum accepi, nec de allatoris adventu quidpiam novi. Concionatori Hollandico domino a Grineisz plurimam a me salutem dicam rogo. De statu Academiae Basiliensis et viris ibidem florentibus notitiam ab ipso habuisse percuperem, et an ipsi de scriptis ibidem editis in quocunque scientiarum genere copia vel facultas suppetat curandi scire. Post hac lubenter eidem rescribam, ubi facilem invenero si forte Grammaticam latinam in usum principis juventutis Britannicae autore Samuele Prat, 496 Londini anno 1724 impressum habere liceret, eius causa compellare eundem nomine meo velis. Nec [?]scat ultra sciscitari apud bibliopolas tam extraneos, quam urbicolas Viennenses de tractatu Caesaris arschotti 497 de variolis Bononiae impresso anno 1723, in 4-to. Gratum admodum mihi foret apud cupri typorum incisores perquirere duo genera characterum, majorum scilicet et mediocrum, nec non formae figurarum compacturae librorum imprimendorum, an prompta haberi possint, et quo pretio. Indigerem illis summopere, et ad primam acceptam notitiam perferri juberem. Haec sunt, quibus Te rursus onero, et cum diuturna mansione vestra Viennae haud fiet, ut vel saltem oculatus testis, quid hac de re sit referas, peramanter rogo. Iberiaca 495 A kéziratból kihagyott következő 9 sor az Apafi-hagyatékkal kapcsolatos. 496 Samuel Prat teológiai professzor ( ) a rochesteri katedrális dékánja, ilyen című nyelvkönyve 1722-ben jelent meg Londonban. Ismertetése: Acta eruditorum Caesar arescotti, De variolis tractatus (Bononiae, 1723) című műve. 184

186 experientia temporaria est, et bullae similis, aeternae mansionis jactura haud comparanda, et contra majores ictus fractus obfirmandum. Hic volitat rumor dominum Comitem Generalem Gyulai 498 domum Cibinii mercari velle, ac ideo possessori dominus [domus?] Viennae plurimum patrocinari, sed num non irrito conatu tempus dabit Vale, deus res tuas felici successu fortunet. Lelőhely: XVIII. századi, keltezetlen és címzetlen, rendkívül hibás, egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [47a 47b]. Keltezése a 98. sz. levélben olvasható hivatkozás alapján történt. Lázár János Köleséri Sámuelhez Bécs, szeptember Értesíti sterházy Imre kancellár esztergomi érsekké történt kinevezéséről. Udvari híreket közöl. Tájékoztatja könyvküldeménye útnak indításáról. Az elhunyt Christian August von Sachsen-Zeitz helyett sterházy Imre eddigi kancellár lett esztergomi érsek. Helyére sterházy és Wenzel von Sinzendorff udvari kancellár javaslatára Acsádi Ádámot nevezték ki alkancellárnak és veszprémi püspöknek. A pálosoktól induló sterházy állítólag a bíborosi kalapra is esélyes. Facciolati és Stahl kémiáját személyesen viszi neki. Az idő múlik, a császár Bécsújhelyre, a kamarai elnök pedig arienzellbe ment, az ő visszajövetelükre vár. A Pongráczcal küldött könyveknek már meg kellett érkezniük. Illustrissimo domino S[amueli] Köleseri. Die 15 Septembris. Illustrissime Domine, Domine etc. Nova, quae tempus elabsis [!] diebus tulit, Illustritati Vestrae praesentibus perscribo; si tamen nova dicenda sunt, quae forte aliorum solertia iam delata, ego, cui elapsa Posta non licuit, nunc demum repeto: xcellentissimus nuper Cancellarius mericus szterhazi a Sua aiestate in locum defuncti Principis Cardinalis a Saxenheit 499 muneri Archi-piscopatus Strigoniensis suffectus est, Princeps eo titulo Imperialis et Primas regni Hungariae; sic cum nonnullorum petitio regiam scanderet, cubantem 498 Gróf Gyulay Ferenc ( ) tábornok, 1700-tól fogva a róla elnevezett császári gyalogezred tulajdonosa, nőágon szintén az Apafiak egyik örököse (Történelmi Tár ). Életrajza (sok hibával!): Szinnyei, i. m., IV Christian August Sachsen-Zeitz herceg, a császári család rokona, esztergomi érsek 1707-től augusztus 22-én bekövetkezett haláláig. (Pray Georgius, Specimen hierarchiae Hungaricae. Posonii Cassoviae, I ; Bónis György, A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában. Budapest, ) 185

187 illum et nodatum podagra in lecto excepit Clementia, et rogatus quem illo honore dignum judicet, non rogante digna visa est Caesarea munificentia. Gratulari nondum potui, quia ad aegrotantem accessus erat difficilis, sed iam, uti accepi, brevi convalituro mea nuncupabo vota gratulatoria. In illius locum Acsadi 500 quidam clericus, homo sorte, uti audio, communi (quem equidem non vidi) procancellarius et episcopus Veszprimiensis declaratus, commendantibus illum can cellario aulae a Sinzendorff 501 et merico isto, qui dum Veszprimium mutavit Strigonio, mutabit, uti creditur, pullatas etiam vestes purpura et ex ordine Pauli remitae 502 ibit ad dignitatem cardinalatus pater purpuratus. Facciolatum et Stahlianam Chymiam ista hora a compactore recepi, uvidos adhuc utrosque florenis tribus, si reditus noster maturari poterit, ipse Illustritati Vestrae deferam. Tempus in dies trahitur; elapsa hebdomada quovis die commissionem xcel lentissimus Dominus Cancellarius promittebat, nec instituta est; interea Caesar Neostadtium ipse sequutus est Camerae Praeses ad Cellas arianas se movit. Nos expectatio tenet, dum illorum reditu aliquid moliamur. Priores libros per dominum Pongracz misi, quem hactenus appulisse credo. go me ulteriori favori et gratiae Illustritatis Vestrae commendans, aeternum maneo Illustritatis Vestrae servus humillimus J[ohannes] L[ázár]. Lelőhely: Saját kezű, eredeti fogalmazványa: Lázár János bécsi leveleskönyve, pag Köleséri Sámuel Lázár Jánoshoz Kolozsvár, szeptember Stahl munkáját és a könyvkötődíszeket, betűket vásárolja meg. Stahl munkáját vegye meg. A könyvkötődíszeket és betűket azonban csak akkor, ha beszélt Polster átyás kolozsvári kereskedővel. 6 aranyat küld. i Amantissime! Laetor de foenore quod sincera intentio mea intellecta et ipso eventu pollire [?] pressa reportat. aximum certe operae pretium tulit, qui non aerem, sed aures easque 500 Acsádi Ádám között volt veszprémi püspök (Pray, i. m., I. 307.; Bónis, i. m., 129.). 501 Philipp Ludwig Wenzel von Sinzendorf gróf ( ) a császári Akadémia protektora től és udvari kancellár ben ő iktatta be az újonnan megszervezett magyar helytartótanácsot. Életrajza: Wurzbach, i. m., XXXV sterházy Imre eredetileg a pálos rend tagja volt. 186

188 patulas et dicto obedientes feriit ac invenit. Ubi echo articulatum vocis somnum repetit, vox bis audita et loquentem et intelligentem recreat. Sic omnia mea directa sunt, ut plus semper intelligas Tibi me semper ex asse et ex animo consuluisse 503 Stahlii Pharmaciam si mercaberis, rem mihi gratam feceris. Da alphabeto et figuris compactoriis si cum hujate mercatore, cui pariter earum causa scripsi vicino meo Claudiopolitano Polster 504 locutus fueris, ut scopum assequar, effeceris. Hac occasione dubia sex aureos mitto brevi et plures. Interim cura ut valeas et quamdiu aberis, si quae obvenient perscribas, coram pro directione eventura. Vale, a Tibi deditissimo Claudiopoli, die 18. Septembris S[amule] Köleseri Lelőhely: XVIII. századi, címzetlen, egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [46a 46b]. Lázár János Köleséri Sámuelhez Bécs, szeptember 26. Beszámol a Bécsben található könyvkötődíszekről és betűkről, mintákat küld belőlük. 98. Kolozsvárról írt levelét megkapta. A felsorolt könyveket a holland prédikátor útján beszerzi. Részletesen beszámol a Bécsben található könyvkötődíszekről és a leopoldstadti öntőműhely betűiről, mintákat küld belőlük. Gyulay szebeni tervein nem csodálkozik. arescotti könyvére és Prat nyelvtanára gondja lesz. Illustrissimo Domino Sam[ueli] Köleseri. Die 26 Septembris. Percepi 21 praesentis quas inter publica confluxus Claudiopolitani privatos affectus sui testes Illustritati Vestrae 12 eiusdem dare placuit qua soleo reverentia. In quae Illustritas Vestra humillimis meis obsequiis uti voluit, tantum abest ut ea onerum mihi possint esse molestiae, ut otii potius (quae pauca absque hoc extraneis hic subductu sumptu suppetunt) vices suppleant. Inquiram diligentissime et innotatos libros per concionatorem, quem quaesitum iam in hospitio non offendi; et scrutatus sum typorum qualitates ac pretia, quorum 503 A kéziratból kihagyott következő 16 sor az Apafi-örökséggel, Königsegg és sterházy kancellár értékelésével kapcsolatos. 504 A Bécsben gyakran megforduló Polster átyás kolozsvári nagykereskedőről van szó. Samuel Schwarz Teleki Ádámhoz április 18-án írt levelében említi atthias Polster kolozsvári kereskedőt, aki Bécsbe jár (Kolozsvár, Teleki család kendilónai levéltára, missiles). 187

189 etiam specimina in acclusis Illustritati Vestrae misi; quae impressa sunt formae, sunt characterum, qui in officina fusoria hic in civitate Leopoldina prostant, tantarum specierum, quantae in excuso illo specimine maiores vel minores litterae leguntur. Typographis tamen magis quam compactoribus accomodatos hos ex consideratione materiae censeo, quicquid artifices in contrarium dixerint, et ad se compactores etiam concurrere venditent. Cum enim typi hi non nisi ex materia illa stanni plumbi et eiusmodi conflata conficiantur, durabiles non sunt; deperdunt enim attritu ex figura sua et novissimi etiam vel modica pressione dissiliunt. Seligat tamen Illustritas Vestra ex iis et quantae magnitudinis habere voluerit, acquiram a compactoribus, e quibus unum conveni iam et inveni typos aeneos varios, ad usum artis manubrio impactos, quorum etiam duplices figuras annexa chartula Illustritati Vestrae monstrabit. Horum maiorum pretia alphabeti unius duobus et medio talleris, mediocrium florenis totidem, minuto semper uti litterae decrescunt pretio, taxant quidem illi; sed haec venditoris solum sic constituta arbitrio, emptoris vero depretianda adhuc. Si his vel maioribus vel minoribus Illustritas Vestra indiget, mensuram solum dare placeat et emam illi proportionatos. Viliores sunt quos superius notavi plumbei illi, maximiorum enim alphabetum unum duobus florenis, et sic consequenter leviori semper pretio vaeneunt, ut pro minoribus grossos etiam numerare liceat. xpecto in hac ulterius jussa illustritatis Vestrae cum facillima obsequendi promptitudine 505 go continuabo iter meum per praecipua Hungariae loca; comes qua venit ibit. Sub illo tempore suprema Illustritatis Vestrae quae hic mecum agere velit jussa expecto. Quod nominatus G. G. 506 domum Cibinii somniet tam facile credo; quam leviter ferri illum in obvia quaeque expertus sum; cur vel Graeculi sermo somniorum causat phantasmata ipse aliter non novi quicquam, nec vel ab ipso, vel per alios de his me audivisse memini. areschettus 507 et Grammatica curae mihi erunt, qui me totum obsequiis Illustritatis Vestrae deditum in gratiam eiusdem commendo, mansurus dum vixero Illustritatis Vestrae servus humillimus J[ohannes] L[ázár] Lelőhely: Saját kezű, eredeti fogalmazványa: Lázár János bécsi leveleskönyve, pag Lázár János Köleséri Sámuelhez Bécs, október Beszámol a császárnak történt bemutattatásáról, a kért könyvkötődíszek és betűk öntéséről. 505 Az eredetiből kihagyott következő 52 sor az Apafi-hagyaték ügyével foglalkozik. 506 Feloldása: Generalis Gyulay. Ld. a szeptember 12-i levelet (95). 507 Caesar arescotti, mint a 95. levélben. 188

190 A betűkről korábban bőven írt, Stahl könyvét Polsterre bízta. Königsegg tábornok következő hétfőn útnak indul. A császár születésnapján nagy vendégség volt, maga a császár megkérdezte Gyulay gróf által, hogy kicsoda ő, és hogy gróf vagy báró. ire Gyulay elmondta neki, hogy a családja grófi család, de ő maga nem visel ilyen címet. zután zenét hallgattak, majd vacsora következett. Ha a hónap végéig pénzt nem kap a családjától, elmegy innét, s mindent itt hagy. Illustrissimo Domino Samueli Köleseri. Die 3 mensis Octobris. Percepi 18 elapsi Claudiopoli datas Illustritatis Vestrae cum acclusis aureis, eiusdem 28, humillima gratiarum actione 508 De characterum statu nuperis Illustritati Vestrae fuse scripsi, eodem die Stahlium domino Polster devehendum concredidi. xcellentissimus Legatus a Königsegg proximo die Lunae iter capiet. Pridie natali Augustissimi frequens ad regiam concursus, accessi ego quoque et sub mensa (patietur Illustritas Vestra me tantillum gloriari) adstantem me Sua aiestas per unum ex ephebis a Comite Generali Gyulai quaeri curavit quisnam sim?, et postquam nominasset, secundo iterum an Comes vel Baro sim?; cui Generalis retulit reliquos omnes familiae huius esse comites, me autem permansisse in statu priori. adem vespera habita est serenata cum cantibus et musicis; qua finita Sua aiestas ad coenam cum vidua imperatrice Amalia 509 et archi-ducissis propriis ac Leopoldina simul accubuit. go si a familia nummos non accepero, sub fine istius mensis movebo, rebus hic qualitercunque relictis. Interea non feram, ut me officio et obsequiis Illustritas Vestra deesse sentiat, qui semper et maneo Illustritatis Vestrae servus humillimus J[ohannes] L[ázár] Lelőhely: Saját kezű eredeti fogalmazványa: Lázár János bécsi leveleskönyve, pag Köleséri Sámuel Lázár Jánoshoz október Közli, hogy melyik könyvkötő betűkészletet választotta ki megvásárlásra. Hazajövet Pozsonyban keresse fel Bél átyást. egérti indokait a hazatérésre, de lelkére köti, hogy feltétlenül hozza magával a megfelelő, könyvkötéshez való betűkészletet. Könyvkötőtől és ne nyomdásztól kérjen erre vonatkozóan ta- 508 Az eredetiből kihagyott következő 34 sor részint az Apafi-hagyaték ügyével, részint az erdélyi viszonyokkal foglalkozik. 509 Wilhelmine Amalia braunschweigi hercegnő ( ), I. József császár felesége volt. 189

191 nácsot. eghatározza, milyen típusú betűket hozzon. Látogassa meg Pozsonyban Bél átyást, és adja át neki üdvözletét. Klára grófnét is üdvözölje a nevében. Szerencsés utat kíván neki. Utóiratként megjegyzi, hogy ők pedig 10-én indulnak vissza a csikorgó présekhez. i Amantissime! 26. Septembris ad me datas ut accipio, promptitudinem tuam in exequendis quorum causa compellaris pluribus liberis lubensque experior. Viennae iam valedicturo Viennam ultimas nunc do, et ne absque duplici alphabeto compactorio, uti recte mones, aereo Buchbinder Alphabeth, non autem typothetico et cum manubrio literas combinante redeas peramanter rogo. 510 Consulandus hic compactor non typotheta. specimine characterum capitalium ultima et penultima species desiderantur, nec majores neque minores. Civitates Hungariae principes ut videas Posonii magnates e consilio regio, 511 et e doctis amicissimum mihi atthiam Belium, 512 cui et salutem a me prolixissimam impertiaris suadeo et percupio. Deus Te ducat prospere et quam fortunatissime. Dominae Comitissae Clarae 513 reciprocam salutem cum multa cultus significatione deferes. Vale iterum et Deus Tibi ubique comes et dux rerumque arbiter adsit. Vale, a Tibi addictissimo S[amuel] Köleseri (P. S.) Nos hic 10-ma praesentis solvemus a portu ad stridentia torcularia regressuri. 5. Octobris Lelőhely: XVIII. századi címzetlen, egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [46b 47a]. Bél felhasználta Lázár Jánosnak itt tervbe vett látogatását arra, hogy újból megkísérelje rábírni Kölesérit, rdélyre vonatkozóan gyűjtött anyagával működjék közre nagy munkájában. A Kaposi Sámuel-féle anyaggyűjtés iránti érdeklődése is azt mutatja, akkor még mindig remélte, hogy a Notitiában rdély történeti, természeti és államtudományi leírására szintén kiterjeszkedhet. Lázár János alábbi beszámolója azonban sejteti, hogy a nevelt fiú közbenjárása sem vezetett Kölesérinél több eredményre, mint egykori patrónusáé. (Ld. Bél átyás január 22-i levelét [21.] és annak függelékét.) Az alábbi érdekes levél fogalmazványa megtalálható Lázár Jánosnak a marosvásárhelyi Bolyai Könyvtárban (Okmánytár, 61. X. jelzet alatt) őrzött iratai között, valamint a Köleséri leveleskönyvének folytatásaként lemásolt Lázár-levelek között (pag [74a 74b]). 510 Ld. a 98. levelet. 511 Az ekkor megszervezett királyi helytartótanácsra gondol. 512 Bél átyás ( ), a híres polihisztor a Notitia Hungariae novae historico-geographicae című főművének terve és ennek anyaggyűjtése során kerülhetett Kölesérivel kapcsolatba. Ld. a 21. levelet január 22-én. 513 Hihetőleg br. Alvinczi Gáborné, Gyulay Klára grófnőről, Lázár János rokonáról van szó. (Vö. Hazánk, 1886 (VI). 406.) 190

192 Lázár Jánosnak a Bélnél tett látogatás során felvetődött kérdésekről, valamint a Notitia végleges alakulása szempontjából sem közömbös, eredménytelen közbenjárásáról tájékoztató levele így hangzik: Admodum Reverende ac Clarissime Domine mihi observandissime! Tardiores hae fateor ad Vestram Claritatem quam postulabat notitia illa, quae in prima consuetudine statim, non amica solum affabilitate inchoata, sed et donaria libellorum tessera devincte a parte quidem mea vim necessitudinis obtinuit, culpanda tamen certe non oblivo quae nunquam in Tui memoriam dominabitur, sed continuae meae inquietudines, ut cui vix triduum in bonis meis a quo redux sum, negotiis implicito hospitari datum est. aturius tamen de commissis sollicitus, mox ut Claudiopolim attigi, detuli tuum, Clarissime, de manuscriptis nuntium titulato domino Köleseri annexiis iis, quas ex Te percepi rationibus, sed resolvit vix quam dubie, ut incertum sit, an prius ea tecum communia esse velit quam in opera sua referat, quae nunc dein Hunno-Dacia 514 fabricat. Sed nihil ambigo, quin Tibi, Clarissime, patentior sit, et hactenus perscripserit ea, quae mihi subticuit. Antiquitates clarissimi Kapossii 515 indagari me nondum potui, curae tamen mihi erit, ut hoc quoque vadimonio me liberem, et quid de iis sperari possit significem. Nunc fausta adventantium festorum auspicia cum salutari decursu et fortunato plurium recursu ex animo cupiens persevero, qui esse desidero Clarissimae Dominationis Vestrae obligatissimus servus Johannes Lazar de Gyalakuta Bacza, die 13 Aprilis Lázár János Köleséri Sámuelhez Bécs, október Küldi a holland követségi prédikátor útján szerzett bázeli tudományos híreket. A könyvkötődíszeket és betűket maga viszi haza. Apafiné ingóságait hamarosan elárverezik. Küldi a bázeli tudományos híreket. A kívánt formájú és számú betűkészletet, amelynek megszerzésével még Kolozsváron megbízta, magával fogja vinni; jóllehet kételkedik ügyeik sikeres elintézésében, mégis biztos abban, hogy a pénzt mihamarabb megkapja. Október 25-ére tűzték ki ugyanis Apafiné ingóságainak árverését. Reméli, hogy betartják a törvényben előírt formát, a törvénytelenség látszatát is elkerülve. 514 Köleséri e tervezett munkájával kapcsolatosan ld. először a 21. levelet. 515 Kaposi Juhász Sámuel ( ) a gyulafehérvári kollégium Angliában és Németalföldön nevelkedett, nagy tudású professzora, a természettudományos nevelés egyik erdélyi úttörője, kitűnő orientalista. (Vö.. Zemplén Jolán, A magyarországi fizika története 1711-ig. Budapest, ) Történetkutatással is foglalkozott. Szétkallódott könyvtárának maradványai részint a Román Akadémia kolozsvári könyvtárában, részint pedig a marosvásárhelyi Bolyai Tudományos Könyvtárban találhatók. Életrajza: Koncz József, A marosvásárhelyi evang. reform. kollégium története. arosvásárhely,

193 Illustrissimo Domino Samueli Köleseri. Die 17 Octobris. Illustrissime Domine, Domine mihi etc. Quam de litteratis et litteratura Academiae Basiliensis notitiam in nuperis Illustritas Vestra habere voluit, acclusae concionatoris Hollandici, 516 quas mihi sponte obtulit, credo ubertim dabunt. Typos illa quantitate et forma, quam in ultimis Claudiopoli exaratis Illustritas Vestra praefixit, mecum deferam, qui licet animum de evantu rerum nostrarum suspensum habeam; certum tamen capiendi hinc quantocius reditus. Statuto enim iam ad 25 praesentis die, quo mobilia principissae publice plus offerenti vaenalia exponentur, interea sententiam qualemcunque nos obtenturos spero; si non alia causa, ad fingendam saltem judicii formam, ne parte altera inaudita ius alteri dictum esse videatur. Antequam moveam, non cessabo litteris, ut ad extremum, quo colore causa fucata fuerit, Illustritati Vestrae nosse liceat. Interea foelicia cuncta precatus, commendat se in paterni Illustritatis Vestrae affectus gratiam et praesidium Illustritatis Vestrae servus humillimus J[ohannes] L[ázár] Lelőhely: Saját kezű, eredeti fogalmazványa: Lázár János bécsi leveleskönyve, pag ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Szentpétervár, október Az oroszországi művelődési és tudományos viszonyokról levél alakjában készített beszámolóját az őt is tagjai közé hívó Academia Naturae Curiosorum kívánja kiadni. A magyar és finn nyelv egyezéseiből szójegyzéket állított össze. Érdeklődik erdélyi ismerősei és Szebenben hagyott könyvei felől. Néhány havi hallgatás után megkapta Köleséri júniusi és augusztusi leveleit, szomorú, hogy sok, Oberbergnek küldött levele elveszett. Bilfinger, Hermann, Bernoulli és más tudósok már megérkeztek Pétervárra, akikkel gyakran folytat tudós beszélgetéseket. Jól ismerik Kölesérit és Şendo is sokat emlegeti nekik őt. Forma szerint Kölesérinek ajánlva megírta egy cikkben az orosz kultúra jelenlegi helyzetét, reméli, örömet szerez majd vele Kölesérinek, ha az írás megjelenik valamelyik német lapban. Jablonski megígérte, hogy az Acta Berolinensiában közli majd a beszámolót, pedig ő inkább Lucas Schröcknek szánta, mivel kínai anyagról is szó van benne és egy olyan, a vörös bezoárdkőhöz hasonló anyagról, a Tan-Zueról, amelyről először Köleséri írt a Pestis Dacica Simon Grynaeus a bázeli egyetemen tanult és tanított. 192

194 ban. Sok az irigye. Lehet, hogy jövőre a Kaszpi-tengerhez kell utaznia, de megpróbál ez alól kibújni. Köleséri kérése szerint kutatott az északi népekről szóló irodalomban a magyar nyomok után, és sok érdekességet talált, amiket, majd ha lesz ideje rá, közzé is tesz. A finnek ugyanis, akik itt ugyanúgy a szolgák szerepét töltik be, mint a szászoknál a románok, igen hasonló nyelvet beszélnek, mint a magyarok. egkért egy tanult embert (egy gyógyszerészt), hogy a magyarokkal közös szavakat írja össze egy kislexikonba, aki ígéretet is tett erre. Hallott Königsegg távozásáról, de nem tudja, vitt-e magával valakit rdélyből is. A szász főjegyzőtől, Vettétől kérdezze meg Köleséri, hogy a letétbe helyezett könyvei megvannak-e még. Antonius pis átkelt-e az Olton, vagy Craiovában írja román szótárát? Kócsi mire ment a vegyészetben? i van Woldékkal és Kálnokiékkal? i Rueschékkal és Colomannékkal? indenkit üdvözöl, a leveleket a szokott módon, Oberberg útján kéri. Amantissime Chrysippe. Post aliquot mensium silentium duplices tuas sub 29. Junii et 3. Augusti datas rite percipio, quae licet valde me exhilararent, aliquatenus etiam antristarunt, cum ex iisdem conjecerim reliquas ad Te datas, una cum plurimis aliis ad Oberbergum exaratis infeliciter periisse. Taxent maliores superi, ut occasionem securiorem epistolas transmittendi nanciscar, sic jacturam hanc in posterum cum foenore compensabo. Habemus hic Bülffingerum, Herrmannum, Bernoullios, 517 alios eruditos, quibus litterarios sermones frequenter commiscemus. os tuae famae plenos (quum de Te tuisque operibus bene sentiant) exactius informavi; utque antiquam cordis mei erga merita tua propensionem testatam denuo facerem, Praesentem Russiae litterariae statum a me diebus hisce, quo elegantius potui, descriptum ad Te inscripsi tamquam avidum aliquid certi de nostro in re litteraria statu penitius noscendi. Spero Tibi gratissimum futurum, ubi illud opusculum, in eruditis Germaniae collectaneis impressum, cum decora tui nominis ac eruditionis mentione videbis. Jablonskius 518 illud nuper Berolinensibus ruditorum Collectaneis inserendum a me sollicitavit, cum tamen Lucae Schröckio (qui aggregationem nostri in naturae curiosorum ordinem, per epistolam, paucis abhinc diebus pollicitus est) potius reservaverim, ut et curiosa plurima exotici argumenti circa quasdam Sinensium praeparationes, praecipue vero circa terram illam Bezoardico-diaphoreticam rubram Tan-Zue 517 A híres bázeli tudóscsalád Niclaus és Daniel nevű tagjára, Johann Bernoulli fiaira céloz. Niclaus B. ( ) matematikus, az integrál- és differenciálszámítás területén dolgozott, zseniális öccse, Daniel B. ( ) viszont a hidrodinamika megalapítója. inthogy a két testvér együtt szándékozott folytatni kutatásait, a cár mindkettőjüket meghívta a pétervári Akadémiára. Életrajz: ADB II Johann Theodor Jablonski ( ), Johann Amos Comenius unokája, a kuruc felkelés diplomáciáját lelkesen támogató Daniel rnst J., a porosz udvar prédikátorának bátyja, 1700-tól az akkor szerveződő berlini Tudós Társaság titkára, folyóiratának szerkesztője (Benda, i. m., I , II. 56.). Több történeti munka és egy lexikon szerzője. Életrajza: ADB XIII

195 dictam, 519 de qua Tu primus, quem sciam, in scrutinio Dacicae pestis 520 aliquid publico insinuasti. vasi 521 diebus hisce ex honesta quadam vexatione, quae ad Sinenses cum nostro ablegato transmigrare sollicitabar. Videlicet, promoveatur ut amoveatur sentiebant, qui praxim meam Petropolitanam felicissimam et foecundissimam haud aequis oculis respiciunt. Disces sit ergo legatio uno tantum chirurgo contenta, cum ego absolute recalcitraverim. Vereor tamen, ne futuro anno ad Caspios excurrere per aliquot menses obliger, licet omnem lapidem moveam, ut hanc etiam intercapedinem evitare possim. De Borealibus gentibus ad vestigia Hungarica investiganda sollicitus sum, ut Tibi morem geram, quo in argumento plurima curiosissima colligere licuit, quae, facta otii occasione, digeram, et Tibi ac publico communicabo. Gentes enim Finnicae, quibus hic (tanquam Valachis Saxones) ad domestica servitia utimur, linguam loquuntur, quae non valde ab hodierna Hungarica abludit. Rogavi doctum virum, ut omnia ea vocabula, quae cum Hungaris penitus communia habent, in aliquod parvae molis Lexicon colligat, qui et promisit, ut paticus medico suo satis faciat. Generalem Commendantem, 522 patronum tuum solidissimum, ad Iberos discessisse ex novalibus jam dudum scio; an vero secum aliquos ex nobis notis in Dacia abduxerit, e tuis non intelligo. Per Vette protonotarium Saxonicum 523 facile rescire poteris, an libri a nobis in domo civica Cibiniensi depositi adhuc ibidem perstent; [?] per infructiferae arboris rabulissimos aliquid evenire [?] veno datum [?] fuerit, quod significare non gravaberis. Antonius pis 524 transnatavitne Alutam? An vero Valachicum Lexicon Krajovae componit? Profecitne quid in re chymica tardigradus noster Kotzius? 525, aut lapidum vetustorum transportatione Ariostus? 526 Quid Woldiani et Kalnokiani? 527 Fac aliquid volante calamo delibes [?]. Rueschianos 528 omnes et Colmannianos per Te perquam officiose salutatos opto, et Te pancratice valere aveo, ut nidum potius in sinu alicuius prudentis consortii quaeras, quam vela 519 Şendo e közlése megjelent az Acta physico-medica Academiae Naturae Curiosorum (Norimbergae, 1727.). App Részletes ismertetését ld.: agyar László András, ichael Schendo levele Köleséri Sámuelhez az orosz tudomány helyzetéről, 1727-ből. Cito pede labitur aetas Tanulmányok Kapronczay Károly 70. születésnapjára. Bp., Köleséri 1709-ben megjelent műve. 521 zt és a következő bekezdést kivonatosan közli Pray az Auraria Romano-Dacica évi kiadásának előszavában. részleteket Pray Johann Seivert leveléből vette (Veress Andrei, Vechi istorici unguri şi saşi despre istoria românilor. em. Secţ. Lit. Acad. Rom. Ser. III. tom. IV. No. 3. Bucureşti, ). 522 Königseggre utal. 523 Johann Georg Vette ( ) orvosdoktor, előkelő szebeni polgár és városi tisztviselő ban választották meg Provinzialnotarnak. Életrajza: VerArchiv, XVII (1883) Ld. az augusztus 3-án írt levelet (32). 525 Ld. az január 20-án írt levelet (68.). 526 Ld. a 29. levelet (1723. július 5-én) és a 107. levelet (1726. szeptember 25-én). 527 Hihetőleg gr. Kálnoki Ádám Havasalföldön és Olténiában élő gyermekeire, elsősorban K. Józsefre gondolhat. 528 A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Ruyschianos 194

196 contrahenda mediteris. Responsum tuum, de more, per Oberbergium praestolor, ad quem itidem exemplaria superattacta, pro Te destinata deferri studebo. Vale, redamantem ama, et ex tua memoria ostende porro me nequaquam excidisse. Tuus Alethophylus Petroburgi, 27, Octobris (NB. in sigillo exsculpta haec verba fuerunt: Quo fata ducunt.) Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XX Köleséri Sámuel Jacopo Facciolatihoz Kolozsvár, október november Új könyvéhez gratulál. gy barátjától megkapta a címzett legújabb könyvét, amelyhez gratulál. Nagy örömére és gyönyörűségére szolgált olvasása, amit csak egy tudatlan barbár nem tud értékelni. Különösen Ciceróéhoz hasonló stílusa tetszett. Reverende ac Celeberrime Domine! Diu desideratas xercitationes tuas Patavinas 529 dum ad publica principatus negotia ab officio evocatus novissime itineri me accingerem, ab amico qui editionem in Germania curavit auspicato accepi, laetabarque de adventitio comite, cuius mutua confabulatione levarem itineris taedia; nec me delusit spes. Statim enim ac legere aggrederer volveremque instanter tanta voluptate perfusus sum, ut vehiculatio amoenior, vel quae incommoda itineris plus deliniret viamque breviorem redderet mihi obtigerit nulla styli venustas; ponderatae res et ad sine ceram aequitatem in [Cometis?] composita eruditio, quem non delectarent, nisi qui barbarus est et ignavus, cui bonae litterae nullam salivam movent, neque gustum cient. Te legisse mihi pro beneficio est et gratias pro ego egisse debiti mei. Tui vero meriti ab homine longe quidem a Te dissito, sed Te in tuis dignissimo pretio aestimante recepisse. Qui cum plura similia, si quibus litteratum orbem donasti, videre gestiat, de praesentibus lubens meritoque statuit Romanae loquentiae Antistitem Tullium Ciceronem Tusculana sua Patavio commutasse et omnibus universis absolutissimum scholarcham 529 A mű teljes címe: xercitationes in. T. Ciceronis Orationes II pro P. Quinctio et pro Sex. Roscio Amerino. Patavii,

197 dignissimumque studiorum praefectum, quem bonae litterae ament Facciolatum esse. Vale Vir Celeberrime. usis tuis Patavinis et nobis omnibus ad Tui [?] tum excitos et fors importune Te compellantem aequo animo fer. Iterum vale. Claudiopoli, Lelőhely: XVIII. századi, címzetlen, egyszerű másolata: Köleséri leveleskönyvének másolata, pag [47b 48a]. A címzett személyének meghatározása a szövegben előforduló könyvcím és név ill. a 96. sz. levéllel való összevetés alapján történt Köleséri Sámuel Johann Burkhard enckenhez 1725 vége 1726 eleje Közli Theophil Siegfrid Bayernek a tangut írásról kifejtett véleményével kapcsolatos észrevételeit. Bár a tangut írás ügyében nem akar állást foglalni, az a véleménye, hogy az eddig lejegyzett és kiadott szövegeket más följegyzésekkel is össze kell hasonlítani/ki kell egészíteni. Több nyelvet kell annak ismernie, aki ezt a munkát megcsinálja. A szkíta népek leszármazottainál máig élő szokás és ezt megerősíthetik a tatár fogságból visszatérők is, hogy menleveleket és egyéb írásos feljegyzéseket gondosan megőriznek. Éppen ezért ő is mindent, amit fontosnak tartott az írásmód vizsgálatának szempontjából, összegyűjtött azoktól a népektől, akik a kínaiak szomszédságában laknak, vagy rokonságban állnak velük. Használják az ö-t és az ü-t, ahogy a tatárok és más keleti népek vagy ahogy a magyarok annak idején. A számok írásmódjáról készített feljegyzést még nem küldte el, ezért azt magyar átírásban küldi. x praenobilissimi Samuelis Koleseri de Keres-er litteris excerpta, de his quae Cl. T. S. Bayerus in epistola Actorum ruditorum Suppl. T. IX. Sectioni I. p. 20. inserta, de Alphebeto Tangutano, ab ipso communicato, monuit. Literaturae Tangutanae censor vel defensor esse non possum, hoc tamen bona fide asserere, omnia ex autographo rite descripta esse, optandumque foret, qui curiosis itinerariis delectantur, ut integrum manuscriptum luci datum, cum et recens sit, cum aliis illarum partium notitiis conferre possent. Qui illud scripto commisit, et autopta fuit, et interpretem plurimarum linguarum penes se habuit, nec in relationibus suis dubia aut falsa per ignorantiam psuisse censendus est. Reprehendi video, quae de compactione librorum manuscriptorum memorat: at ex reliquiis Scythicis adhuc hodie apud plebeios mos iste superest, et qui e captivitate Tartatorum redeunt, inter asserculos literas, ut vocant salvi conductus, et quae praeter has documenta vel memorabilia scripta habent, conservare studiose assolent. Quoad scribendi modum, exemplum prostat in manuscripto, et quantam notitiam consequi potui, qui propiores

198 Chinensibus, eorundem etiam scribendi modum observant. xpungit lit. ö et ü, quibus tamen nil frequentius apud Tartaros et reliquos Orientales: apud Hungaros maxime antiquos frequentissimae, adeo ut quae hodie per e pronuntiantur, ipsis fuerit ö. Numeros numerorumque figuras nuper, prout recordor, non addideram, nunc itaque sequuntur una cum idiotismo Hungarico adiacente: Lelőhely: gyidejűleg nyomtatásban közzétett és hasonmásokkal kísért részlet: Acta eruditorum vita azzal kezdődött, hogy Köleséri április 29-én Szebenből kelt levelében encken tudomására hozta egy birtokában lévő kéziratban található 30 írásjel hasonmását, és közölte a tatárok írásával kapcsolatos néhány értesülését. encken e kérdésekkel kapcsolatosan kikérte Bayer véleményét, aki január 4-én Königsbergből kelt válaszában (Suppl. Act. erud. IX ) nyilatkozott a Köleséri levelében foglaltakról. Bayer levelét encken kéziratban közölte Kölesérivel. rre válasz Kölesérinek ez a levele. ihail Şendo Köleséri Sámuelhez február Értesíti az Academia Naturae Curiosorumba történt felvételéről és a porosz Tudós Társaságba való beválasztásának reményéről. Lelőhely: Szövegrészlet Köleséri Auraria Romano-Dacicajának évi kiadásához a Pray által írt előszóban. A levél nem szerepel a Weidenfelder-féle másolatok között. Tehát hihetőleg az 1780 körül Johann Seivertnél található Köleséri-levelek között lehetett ez is (Vö. Veress, i. m., ). Praynál a keltezés éve hibásan A helyesbítés azon az alapon történt, hogy Sendót az Akadémiába 1725 legvégén vették fel. (Acta physico-medica Academiae Naturae Curiosorum Norimbergae, 1727 elején lévő tagnévsorában a 385. sorszám alatt szerepel.) ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Szentpétervár, április Újból értesíti az Academia Naturae Curiosorum tagjai közé történt felvételéről és sajtó alatt lévő dolgozatairól. Hansch Kölesérinek ajánlott munkája itt figyelmet keltett. rdélyi ismerősei felől érdeklődik. Legutóbbi levelében írta, hogy Critodemus néven Schröck felvette őt, Şendót a Leopoldina Akadémia tagjai közé, amiről oklevelet is kapott. Küld Schröcknek két nagyon érdekes beszámolót olyan egzotikus szerekről, amelyekről Potrugáliában hallott, és a keserű orvosságok hatásáról a 197

199 krónikus betegségekre, illetve a tanzuknak nevezett kínai szerről. indezek az phemeridesben jelennek majd meg hamarosan. indegyik cikkében emlegeti majd Kölesérit. Üzent Oberbergnek, hogy az oroszországi művelődés állapotáról szóló művéből a megjelenése után azonnal küldjön Kölesérinek. Oberberg nemrégen küldte meg neki Hansch tanácsos Theoremata című művét, amelyet Kölesérinek ajánlott, s amely nagy sikert aratott Pétervárott. Rabutin, a császári követ is jó szívvel emlékezik Kölesérire. Az udvar a jövő hónapban Livóniába költözik, Rigába. Sajnálja, hogy olyan ritkán válthatnak levelet. rdélyi ismerőseit, Rueschékat, Kolomannékat emlegeti. rdély főparancsnoksága marad-e Königseggé vagy másé lesz? Gratulál Schwantz kitüntetéséhez. Bárcsak Köleséri érdemeit is elismernék egyszer a császári udvarban! A cári történész, Zeno írt Heräus haláláról. Írja meg Köleséri, hogy mivel foglalkozik, hogy hírét kelthesse. rrefelé igen nagy becsben tartják és sokan érdeklődnek iránta. Amantissimo suo Chrysippo Critodemus salutem. Postremis Tibi significavi me Critodemi agnomine insignitum naturae curiosorum albo a nostro Schroekio adscriptum et academico diplomate donatum. idem praesenti nuntio per Oberbergum extradendas epistolares duas dissertationes transmitto valde curiosas, de quibusdam poli [?] exoticis, in Lusitania mihi communicatis, de remediorum amarorum in chronicis praestantia, ac de Terra Bezorardico-Sinica Tanzuk dicta, quas phemeridibus Naturae Curiosorum brevi imprimendis insertas cum voluptate perleges; 530 in ambabus occasionem nactus, cum tui celeberrimi nominis mentionem faciendi, cum vix crediderim quid exsaciatum magis e calamo nostro hactenus prodiisse. Quando ad manus tuas pervenient, Tu eris competens et solidus judex Aliunde ad Oberbergum scripsi, ut statum litterarium praesentis Russiae 531 quam primum ex praelo liberatus fuerit, ad Te transmittat, cum sciam Te nostris laboribus ex animi propensione delectari. Oberbergus ad me misit nuper consiliarii Hanscii Theoremata philosophica, illustri tuo nomini inscripta, quae academicorum nostrorum manibus non sine plausu et nominis tui cultu adhuc teruntur. xcellentissimus caesareus ablegatus ad hanc aulam, comes Rabutinus, 532 Koeleseriani nominis adhuc recordatus et gratam hanc tui litterarii meriti memoriam mecum recolit. Aula nostra futuro mense Livoniam movebit, videlicet Rigam, cuius itineris me quoque comitem futurum spero. De cetero calami tui nobiscum Te valde parcum esse jure conqueror, cum vix unam, alteramve intra semestre spatium epistolam obtinuerim; neque patrocinatur Tibi parsimonia nostra, cum non adeo aequa mihi ac Tibi scribendi ad Oberbergum facilitas ex voto contingat. Sanctionem [?] Tibi testari possum, quod ex duabus aut tribus aliquando Petropoli Augustam transmissis vix 530 Az Academia Naturae Curiosorum között phemerides címmel megjelent folyóiratára céloz, melyben ő is több ízben közölt orvosi és természettudományi megfigyeléseket. A folyóirat azonban 1724-ben nem a régi címmel, hanem Acta Physico-edica elnevezés alatt indult meg újból. 531 Şendo közleménye az Acta physico-medica Academiae Naturae Curiosorum (Norimbergae, 1727.). App Ld október 27-én írt levelét (102.). 532 Amadeus Rabutin gróf 1725 végétől 1727 közepéig volt a Habsburg monarchia szentpétervári követe. ( (F. Zs.) 198

200 una, alterave tuto pervinerit. Augustanae vero omnes, absque ullis ambagibus, nos nunquam fallunt. Illustrem Rueschianam 533 domum bene et feliciter valere auspicor, Kolmannianos pancrative. Optaverim scire, quis Gayerianum 534 Rechimen [Regimen?] obtinuerit. Aliunde gratissimus nobis nuntius retulit St. Amourianum 535 [?] eximio patrono nostro, principi Veneceslao Lichtensteinio, 536 cum quo Bononiae conveneram, cessisse. Praefectura Dacica estne Hispanico legato 537 redituro reservata, an alteri destinata? Swantzium 538 adamantino torque exornatum gratulatus sum. Utinam et Chrysippi merita, detracto invidorum glaucomate, in Caesaris Augustissimi conspectum semel pervenierent! Defuncto Herrhoeo, 539 scribit ad me amicus, caesareus historiographus Zeno, 540 se in triginta mille numismatum caesareanorum in seriem redigendarum compilatione 533 A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Ruyschianam. 534 A közlés alapjául szolgáló másolatban hibásan: Gayerianum ban az rdélyben és Olténiában állomásozó Wallis-gyalogezredet új tulajdonosáról és parancsnokáról, Ferdinand Leopold Geyer báróról nevezték el ben pedig hihetőleg Geyer halála miatt rasmus Starhemberg gróf lett az ezred új parancsnoka és névadója. 535 A St. Amour-ról elnevezett császári dragonyosezredet 1725-ben Wenzel Liechtenstein herceg kapta meg. gyidejűleg azonban el is vezényelték ezt az alakulatot rdélyből. (Feldzüge des Prinzen ugen von Savoyen, XIX. 14.) 536 Joseph Wenzel Lorenz Liechtenstein herceg ( ), az osztrák tüzérség későbbi főparancsnoka és újjászervezője, között rdélyben állomásozott. Életrajza: ADB XVIII Itt kötött vele barátságot Köleséri. Ő hívta fel Köleséri figyelmét a Tibullus és Catullus költeményeit tartalmazó Corvin-kódexre, amely az Apafi-könyvtár elárverezésekor bukkant fel, és amit Köleséri az első vásárlótól, Nádudvari Sámueltől szerzett meg. (Hermányi Dienes József, Nagyenyedi Demokritus. Budapest, ) Liechtenstein hercegnek ajánlotta a kódex alapján készített Tibullus Corvinianus seu Albii Tibulli triumviri poetices, quae supersunt (Claudiopoli, 1727) című kiadványát. A kódexet később Savoyai Jenőnek ajándékozta. Jelenleg a bécsi Nationalbibliothek őrzi. Ld. még az App. 11. levelet. Jakó Zsigmond, rdély és a Corvina. Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok rdély történelméhez. Bukarest, , itt: Königseggre utal. 538 Ld. az december 2-án írt levelet és jegyzeteit (19.). kitüntetést Schwantz Olténia feltérképezéséért kapta. A hazai kartográfia múltjának e fontos eseményéről így számol be Schwantz december 13-án Bécsből Scheuchzerhez intézett levelében: eine in Arbeith gehabte Landt-Charte von der Oesterreichische Vallachej habe nunmehro zu nde gebracht, auch Ihr. ajestät dem Keyser übergeben, welcher mich zum Zeichen des Vergnügens mit dero Portrait mit Diamant besetzt und 4000 fl. wert allergnädigst beschenket; habe den Befehl bekommen die Arbeith zu continuiren und von Siebenbürgen eine dergleichen zumachen, wohin nach 2 o[der] 3 Wochen Zeith von hier wiederumb zurückgehen und meine Arbeith continuiren werde; habe Hoffnung Permission zuerhalten solche in Cupfer ausgehen zulassen, von solcher werde die hre haben mit ein xemplar von denen rsteren Ihnen bedienen zu können. (Scheuchzer-hagyaték, Zürich.) 539 Carl Gustav Heräus ( ), költő és numizmatikus, 1709-től Antiquitäten-Inspector a bécsi udvarban. Feladata volt az ünnepélyes alkalmakra verseket, feliratokat szövegezni és emlékérmeket tervezni. bben a tekintetben Kölesérinek is mintaképül szolgált. VI. Károly császár történetét emlékérmek alapján szándékozott megírni. Életrajza: Adelung-Jöcher, i. m., II ; ADB XII Apostolo Zeno ( ) velencei olasz tudós és író, Giornale dei letterari d'italia folyóirat és az Accademia degli animosi egyik alapítója, között előbb császári költő, majd pedig udvari historikus Bécsben. Az ő közbenjárására érte el Scipione affei, hogy VI. Károly császár elrendelje a Gyulafehérváron előkerült római kövek Bécsbe szállítását (Vö. agyar Könyvszemle, ). Életrajza: nciclopedia Italiana (1937), XXXV

201 actu versari. Refer, si quid typo brevi moliris, ut academicis nostris, aliisque Borealibus eruditis anticipative salivam moveam. Crede mihi heic terrarum (me authore et praetore) Te multos nominis tui aestimatores habere, qui omnes id unum mecum vovent, ut diu incolumis, rei et publicae et litterariae interesse possis. Petropoli, 25. Aprilis, Vale, amicorum amicissime. Lelőhely: Az eredetiről 1749-ben készült egyszerű másolata: Weidenfelder-hagyaték, No. XXI. A keltezés éve e másolatban hibásan, A helyesbítés azon az alapon történt, hogy Şendót csak 1725 legvégén vették fel az Akadémia tagjai közé. Ld. az előző levelet ihail Şendo Köleséri Sámuelhez Szentpétervár, szeptember 25. Dimitrie Cantemir Nova et antiqua Dacia című kéziratához kapcsolódó tanulmányában tisztázta Ovidius száműzetésének helyét. L. Schröckhöz küldött dolgozatai sajtó alatt vannak.. Hansch eljuttatta egyik kiadványát. Az ígért finn szójegyzék összeállítása késik. Küldjön itteni közlésre kéziratokat. Augusztus 5-i levelét Livóniából Novgorodba, az invalidusok vizsgálata ügyében utazva kapta meg, nagy örömére. Korábban Livóniában a hadsereggel tartott, majd pedig Pétervárra ment telelni. De nem feledkezett meg a finn magyar szótárról. Ígéri, hogy elkészíti és gazdag anyag lesz benne. A Kölesérinek ajánlott dolgozata megjelent Németországban: Köleséri előbb kap majd belőle, mint ő maga. A császári követ hivatalosan is szeretné üdvözletét küldeni Kölesérinek: az ő kérésére írt Şendo egy disszertációt Ovidius száműzetésének helyéről, amelyet szintén Kölesérinek ajánlott, és amely hamarost megjelenik. A traktátus alapjául Cantemir egy művét vette; a berlini Akadémia is biztatta, amelynek szintén hamarost tagja lehet. zt a tanulmányt ismerteti hosszasan. Rabutin számára is írt egy dicsőítő epigrammát. Oberberg eléggé megvágta a levelezése miatt, 93 forintot fizetett neki, igaz szívesen tette, bár igencsak hiányzik neki ez a pénz. Üdvözli Liechtenstein herceget és az erdélyi ismerősöket, akiknek egészségére többször ittak Rabutinnál, mégpedig jó magyar borokat. Az itteni akadémikusok nagyra tartják Kölesérit, képét csókolgatják, és alig várják újabb műveit, akár itteni kiadásra is. Cáfolja meg remek stílusával a francia kritikusokat, akik nemrégen egy, a hunokról író újabb magyar szerző latinságát fokhagyma és hagymaszagúnak bélyegezték. Critodemus Chrysippo suo S. D. 541 Ad Petropolitanas penultimas responsoriae Tuae sub Augusti 5a exaratae ex Livonia Novogorodiam ad medicum officialium invalidorum et bello ineptorum 541 A levél élén jobb felől, Köleséri kezével: Alatae die 2 Decembris

202 examen ex Consilii Bellici decreto properantem ipso me in itinere iucundius oblectant. Neque enim (si postremas meas fide itidem percepisti) latere Te potest, me in Livoniam, optimam exercitus Russici partem per aestiva secutum, reducem nuper ad hyberna Petropolitana cum classiariorum praecipuis destinari. Interruptam exinde studiorum nostrorum seriem, vel me silente, facilius argues, genuinamque attinges rationem Vocabularii 542 hactenus retardari. Verum tamen brevi fidem datam solvam et uberiori vocum proventu moram hanc ad palatum me pensaturum confido. Dissertationem Tuo nomini inscriptam, necnon novissimas argumenti exoticomedici Tibi significatas praelum Noricum elapso mense noster Schraeckius nunciavit, quas ad Te citius Augustano curante, quam ad authorem suum perventurus itineris distantia ac expensarum compendia sat mihi suadent. Literarum ac literatorum delitium xcellentimus legatus noster Caesareus 543 Te officiose salutatum vult, ad cujus nutum, calamum diebus hisce occupavi, Dissertationem de vero exilii Ovidiani loco sive de genuina maris Ovidii sub Augusto exulantis sede conscribendo; 544 quam eximio ejusdem nomini inscriptam, dignam ut brevi lucem aspiciat, literati nostri unanimiter censuere. Vides ergo me in eo argumenti genere vel invitum versari, in quo prorsus peregrinus vocari merear, extra oleas et ultra crepidas evagando. Occasionem huic materiae tractandae notae meae atque scholia in Novo-Antiquam oldavici decessi Principis Cantemirii Daciam in haeredum principum gratiam nuper suscepta praebuere; praeprimis cum Regia Borussica Berolinensium Academia (quae me in societatem suam adsciscendi spem fecit) stimulum currenti addendo quodammodo impulerit. Defunctum itaque in plurimis hallucinari deprehendit, tum vero enormiter in statuendo genuino Ovidiani exilii loco. Qua in re cum solida quae adduxeram Antiquitatis et Ovidianorum Operum momenta plausum nostrorum meruerint; haud ingloriam collocaturum operam blandiri mihi sum passus, si diffusiori stylo rem ipsam sceorsim adorirer. ulta mihi ad hanc rem lectione opus fuit, et cum authorum penu neutiquam laborarem illud improbo labore ac pertinaci sedulitate evicisse spero, quod assensum Tuum, ubi illa studia, quae Tibi genuine mecum harum arbitro prae caeteris arrisere, me quoque ex parte feliciter attigisse, cum voluptate compereris. Legato nostro Rabutiniano Praefecturam Daciae sequenti disticho ominatus sum: Pacasti Prussos: junxisti Foedere Russos: Dacia pro meritis Te modo sola manet. Oberbergus noster marsupium meum diebus hisce haud parum emaciavit, per postam videlicet mihi in munus transmittendo Hanschii 545 de calendario Gregoriano 542 Ld levelet. 543 Amadeus Rabutin. 544 Şendo De Tomis, Ovidii exilio, schediasma ad illustrissimum comitem Rabutinum, Caesaris Augusti in aula Petripolitana legatum című, 1727-ben Lipcsében megjelent dolgozatáról van szó. Vö. Neue Zeitungen von gelehrten Sachen, Cantemir kéziratához ld. a 22. levél jegyzeteit. 545 Hansch Kepler iránti érdeklődése még mindig élt, noha az összkiadás tervét nem tudta megvalósítani. 201

203 Kaeplerianum manuscriptum in folio Augustae ipso curante recenter editum; 546 pro cujus postariis expensis nonaginta tres florenos exsolvere coactus sum; nec rem iniquo animo ex amici officioso forsan errore exortam tulissem, nisi sequenti posta reliquam libri istius a me nunquam expetiti aut somniati partem se transmissurum per epistolam monuisset, pro qua centeni itidem floreni erunt circiter adolendi. Damnum hoc verum tamen in authorem redundabit, cum quottam hanc male collocatae pecuniae ex honorario quodam a me ipsi alias destinato castrandam jure meritoque decreverim. Celsissimum Principem Lichtenstainium quem praesentem Viennae primo, Bononiae mox veneratus sum, quemadmodum absentem debita veterum obsequiorum meorum renovatione revereor, ita Vobis in Dacia degentibus caelitus inopino datum invideo. Ruischianos 547 et Kolmannianos chara amicitiae nostrae Dacicae pignora bene et belle Te nuncio valere cordicitus gratulor, pro quorum et reliquorum omnium bene nobis affectorum salute in Rabutiniana splendidissima mensa Hungaricos crateres haud semel libavimus. Academici nostri nomen Tuum suspiciunt et Augustanam effigiem 548 a me ipsis distributam exosculantur, omnesque una mecum curiosum aliquem studiorum Tuorum novissimorum foetum avide praestolantur. Fac ergo vota nostra justissima ne diu torquendo fallas; scimus enim Te neque argumenti dignitate nec amoeno erudite scribendi genere laborare; ubi recentioris conterranei Tui de rebus Hunnorum scriptoris Latinitatem allium ac cepe olere nasuti quidam Gali nuperrime in criticis animadversere. 549 Vale interim duo sospes, nec calamo Tuo adeo parce nobiscum utaris; erit benevolentiae Tuae perenne pignus, epistolarum frequentia amicum vincere, quam ab eo vinci, qui inter ipsa silentia nulli in Te redamando cedere ubique candidus gloriatur. Septembris 25a Lelőhely: Saját kezű eredetije, kettőbe hajtott fél ív négy oldalán: Wesselényi család zsibói levéltára, issiles Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Bécs, február 3. Levelét megkapta és jelzi, hogy új munkájára előfizetett. 546 A szóban forgó kiadvány teljes címe: Johannis Kepleri liber singularis de Calendario Gregoriano. Regensburg, Helyesen: Rueschianos. 548 Augsburgban készült arcképéről ld. a 31. levelet és jegyzeteit. 549 Talán az erdélyi Huszti András ( ) Commentarii de rebus Hunnorum c. munkájáról van szó. (. L. A.) 202

204 Sok tennivalója és egészségi állapota miatt hallgatott ilyen sokáig. Nem fért Scheuchzer újabb munkáihoz, csak elvétve, későn jutott hozzá némelyikhez, mikor már összecsomagolt az útra. Új munkáira azonban előfizetett. Celeberrime Scheuchzere! Altissimo quasi somno delibutus tandem expergiscor. Somnum voco et somni ludibria totum illud tempus, quod hic partim negotiis districtus, partim valetudine adversa diutissime tentus ac propemodum oppressus extra domum et amata studia transegi. Amantissimae tuae literae, antiquae quidem, sed his recentiores non accepi, casu mihi occurrunt, et quidem hora quasi antelucana [?] dum in eo sum, ut rebus convasatis itineri me accingam. Quibus monitus, nolui ut nescias me specimen primum L figurarum Operis Biblici 550 hic accepisse, pro succedentibus praenumerando disposuisse, licet absoluti operis colophonem ut consequar polliceri mihi vix ausim. Caeteroquin opus illustre, multi laboris et patientiae erit. Precor interim Tibi vires indevexas, ut quae meditaris ad vota perficias et literatum orbem nominis tui gloria impleas, quae in seram transeat posteritatem. Deus Te Tuaque fortunet. Vale. A celeberrimi nominis tui assiduo et amantissimo cultore Viennae, die 3 Februarii S[amuele] Köleserio a Keres-er mp. Lelőhely: Saját kezű eredetije, kettőbe hajtott fél ív két oldalán: Scheuchzer-hagyaték. Zentralbibliothek Zürich, s. H S Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Bécs, április 18. Új kiadványaihoz gratulál és javasolja, hogy természettudományi művét latinul is adassa ki. Néhány napja átutazott itt egy Kasza nevű erdélyi diák, aki néhány évig Scheuchzer tanítványa volt, s aki igen magasztalta őt. Köleséri értesült Scheuchzer Fizikájának harmadik kiadásáról, amihez gratulál. Az első kiadás legkedvesebb könyvei egyike volt, de a második is megvan neki. Nem hinné, hogy akadna Scheuchzerhez fogható tudós. Ám vajon milyen nyelven adja ki ezúttal 550 Scheuchzer művének címe: Specimen operis biblicophysici ad xod. XXV Tiguri, Köleséri bécsi útját ebben és a következő esztendőben a guberniumi tanácsosság megszerzéséért indított akciója tette szükségessé. (Vö. Trausch, Schriftstellerlexikon, II. 281.; Apor, Synopsis mutationum. on. Hung. Hist. Script. XI. Pest, ) Köleséri Károlyi Sándorhoz január 8-án írt leveléből tudjuk, hogy akkor készült Bécsbe. Útjára azonban ekkor aligha kerülhetett sor, mert nem kapott utazási engedélyt (Károlyi család levéltára, issiles). 203

205 a művét? Érdemes lenne latinul, hiszen a Woodward-féle fordításból látszik, milyen remek latinista Scheuchzer. Ha nincs ideje a fordításra, akad, aki elkészíti: ott van Angliából frissen hazatért fia. Ő maga a Fizika rövidített változatát mindenesetre kiadja latinul rdélyben, ahogy a atematikai kézikönyvét is (igaz, ábrák nélkül) kiadta. Illusztrált könyveiből már három rész megvan, most várja a negyediket, ha megéri. Celeberrime Scheuchzere! Transivit hic ante paucos dies studiosus Transilvanus Kasza, 552 in gremio vestro aliquot annis nutritus, a quo multa Tui eaque aestimatissima mentione facta, dum didicissem Physicam tuam 553 jam tertium prelo subjectam propediem lucem visuram esse, multis nominibus Tibi gratulabor, mihique plurimum eo quod opus physicum, suo merito dignissimum, cuius prima editio inter cariora mea erat, et nunc secundam etiam meae librariae supellectili adjeceram, brevi oculis manibusque prensare liceret; et hoc tanto avidius, quanto Te Tuaque suo semper pretio aestimare et plura huic vel antea omissa, vel etiam recentiora Anglorum, Gallorum, Italorum, nec non longa praxi exercitatissimi Tui ingenii inventa accedere, nullus dubitarem. At anxiam spem, quam pridem foveo, nondum lassatam, multominus curatam hariolor. Ignarus num Germanica vel Latina lingua hac vice prodire in lucem voles, opus praeter Teutones nec aliis nationibus invidiendum, qui Woodwardiana tam eleganter et tam feliciter Romana donaveris veste. Si Te pluribus districtum hunc laborem impendisse taedeat, adest, uti audio, ex Anglia redux clarissimus, ingenio [ac?] experientia optimi patris non degener filius, 554 in quo non solum pater perenniter vivat, sed et merita virtutesque Scheuchzerorum novis augmentis ornet ac in posteros documento futura provehat ex animo opto, huius opera quid facilius, quam translationem fieri potuisse? go nucleum Physices tuae Latina civitate donatum Transilvanis manducandum dabo, 555 prouti nchiridion athematicum, 556 cum defectu licet figurarum, utriusque. Bibliorum tuorum figuratorum 557 tres jam partes habeo, prae numerando quartam nunc, post, reliquas, si tamdiu vixero, ad finem usque expectabo. Carebis proculdubio figuras, quas imaginatio vel superstitio invexit, cumprimis quoad spiritus seu bonos, seu malos juxta pristinum morem Tuis intexere. 552 Bizonyosan az a feltorjai Kasza Kelemen, aki enyedi tanulmányok után 1726 nyarán indult Bázelbe. Két esztendei peregrinációja során szokatlanul sok, több mint kétszáz, részint több kötetes munkát vásárolt össze könyvtára számára többek közt Zürichben (Herepei János, Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I. Szeged, ). 553 Physica oder Natur-Wissenschafft című művének harmadik kiadása 1729-ben, Zürichben jelent meg. 554 Célzás Scheuchzer Londonban élő kisebbik fiára, Johann Casparra. 555 Scheuchzer Physica c. művének erdélyi kiadásáról nem tudunk. 556 Köleséri kiadása nchiridion Scheuchzerianum mathematicum címen Kolozsváron jelent meg 1723-ban. A kiadás technikai nehézségeiről ld. a 25. levelet. 557 Ld. az előző levelet. 204

206 Vale, vir aestumatissime, incolumis diuque superstes viro, Tuis bonis literis, mihique Te Tuaque ex asse colenti et redamanti; libertati tamen meae ignosce [?] qui sum nomini Scheuchzeriano deditissimo S[amueli] Köleserio a Keres er Consiliario Guberniali Transilvanico Viennae, 18 Aprilis Lelőhely: Saját kezű eredetije, kettőbe hajtott fél ív két oldalán: Scheuchzer-hagyaték. Zentralbibliothek Zürich, s. H S Köleséri Sámuel Johann Jakob Scheuchzerhez Bécs, május 25. A Küküllő medréből előkerült őslénytani leleteket és aranyhomokot küld gyűjteménye részére. Alig várja, hogy végre hazatérjen és újra dolgozhasson. Izgatottan várja a Fizika negyedik kötetét is. Küld egy rdélyben talált megkövesedett fogat, amely egy hatalmas koponya alsó részéből került elő. gy folyómederben, amelyet az itteniek Tyarnavának neveznek, találtak egy ép jávorszarvas-koponyát, agancsával és fogaival együtt. lküldenek egy rinocéroszfogat is, amelyet szintén itt találtak. Celeberrime Scheuchzere! Jam peractis rebus, 558 Augustissimo nostro, proceribusque primariis vale dicto, itineri Transilvanico me accingo, ut tandem amaeniori quiete publicis privatisque, cumprimis et cara mihi supellectile literaria perfruar. Opportune allatam Physices tuae Biblicae 559 partem quartam hodie accepi et ad sequentem, demensum praenumeravi. Utinam vitae mihi supersit tantillum et completum videre contingat opus! Cum nihil mihi nunc ad manus sit, mitto Tibi dentem petrefactum, qui una cum ingentis circumferentiae cranii rotundi parte postica nuper in Transilvania erutus est. 560 Alibi, in alveo fluvioli, Dacico antiquo idiomate Tyarnava dicti, cornua alcis 558 Köleséri ekkor intézte el bécsi összeköttetései segítségével, hogy a rendek szokásos jelölése nélkül, különleges császári kegyből, rendkívüli érdemeire való tekintettel, őt iktassák be június 22-én a szászságot képviselő elhunyt Conrad Sámuel helyére (akit 1727-től már helyettesített) valóságos guberniumi tanácsosnak. (Vö. Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II. 281.; Apor, Synopsis mutationum. on. Hung. Hist. Script. XI. Pest, ) 559 Ld. a 108. levelet. 560 leletek onorán, illetve Kisselyken kerültek elő, és Lorenz Weidenfelder közvetítésével jutottak Kölesérihez (Trausch, i. m., III. 481.), ld. még: Papp Júlia, Weidenfelder Lőrinc két levele erdélyi régiségekről 1754-ből. KSz 2000 (116.),

207 una cum integro cranio cum dentibus silicis adinstar petrificata, nec non dens Rhinocerotis inventa sunt et mihi missae. itto etiam tantillum auri liberi, ex sabulo simplici lotura segregati, nec ignem, nec experti. Vale, vir aestumatissime, deo, patriae, bonis literis et amicis, inter quos sum Tibi Tuisque jugi observantia deditissimus S[amuel] Köleséri Consiliarius Gubernii Transilvanici Viennae, die 25 aji Lelőhely: Saját kezű eredetije, kettőbe hajtott fél ív két oldalán: Scheuchzer-gyűjtemény. Zentralbibliothek Zürich, s. H S Köleséri Sámuel Jóny Jánoshoz Kolozsvár, december vége 111. Jogtörténeti munkája elküldését köszöni. Tájékoztatja az erdélyi igazságszolgáltatás megjobbítását célzó munkálatokról és különböző jogi forrásmunkák felől. Történeti-jogi értekezését a hun-magyarok eredetéről és történetéről Samuel Schvarz, a helyi gyógyszerész útján megkapta. Annál is inkább örült, mert mikor Bécsben járt, Bél átyástól már hallott tehetségéről. Bárcsak közelebb lennének egymáshoz és segíthetnék egymást a munkában! ikor Bécsben járt, többször is fel kívánta keresni, de sosem ért rá. A helyi törvényhozást lefoglalja a jog kiigazítása, amelyet még a Guberniumnak is jóvá kell hagynia. Az erdélyi jog alapja Werbőczi Tripartituma, ezt egészítették ki a különféle fejedelmek törvénycikkelyei és rendeletei, amelyek Approbata és Compilata néven vannak egybegyűjtve. ost éppen a császári leirat alapján ezeket kell összeigazítani. Az első, egyházjogi részben sok mindent meg kívánnának változtatni, amin a katolikus egyház viszont nem kíván módosítani. gy, a polgári jog alapjairól szóló művet szeretne kiadni, hogy eligazítsa a jogilag képzetlen fiatalokat a jogi kérdésekben, már ha ideje és a lőcsei nyomda lehetőséget ad rá. Csodálkozik, hogy a agyar Jog Quadripartituma olyan ritkaság, hogy Jóny nem is látta még. Neki van egy példánya, remek, korabeli kéziratos jegyzetekkel. És van egy másik Kolozsvárt nyomtatott könyve is, amely 200 év határozatait tartalmazza András királytól kezdve. És megvan neki a Szász Törvénykönyv is. Nyilván látta már a szebeni, Reissner kommentárjaival kiegészített kiadást. Vajon sikerül-e rendszerezni a agyar Jog institutioit? Sokat vár tőle. Tájékoztassa további munkáiról, örül mindennek, amit tőle kap. 206

208 Perillustris ac Amplissime Domine! Commentationem tuam historico-juridicam de origine et progressu juris Hunno- Hungarici 561 tua liberalitate tradidit mihi peregregius Samuel Schvarz, 562 qui huiati apothecae singulari laude praeest; quam uti amantissime accepi, ita iam, dum Viennae essem, ex communicatione viri de patria et de bonis litteris optime meriti atthiae Belii 563 tuae insignis eruditionis et optimae indolis contemplatus sum simulacra. Optarem Tibi et propiorem esse et tua amoena studia nostris succollare potuisse. t sic quidem Vienna redux, non una vice Te compellare animus fuit, at negotiis publicis distinctus vel mihimet ipsi nullus sum et amicis, quibus deberem, paucus. Nostra quoque dicasteria iam ab anno, et quod excurrit, fatigantur ab opere correctionis remoratae justitiae, cui consummando restat ultima manus Gubernii. 564 Legum equidem nostrarum et constitutionum fundamentum est decretum Tripartitum Verbőtzianum, cui accessere sub Principibus variis occasionibus conditae articulares constitutiones sub titulo Approbatarum et Compilatarum consarcinatae. In quibus pro praesenti statu multa emendabuntur et ad mentem Rescriptorum Caesareorum conformabuntur. Quoad partem primam, quae cclesiastica occupat, clerus cum Statu Catholico multa mutari urget, quae et catholici ab arbitrio Principis pendere volentes intacta relinqui, nec se in religiosa immiscere mallent. 565 t ego lementa Jurisprudentiae Civilis 566 ignarae juventuti nostrae, et inter rabulas leguleiorum, ne quidem terminorum technicorum auditui assuetae, in minori eaque quartali forma in lucem dare cogitaram, si tempus et nitor caracterum Leutschovianorum 567 animum volenti adderet. Quadripartitum Juris Hungarici 568 opus miror in tanta raritate esse, ut ne videre quidem Tibi contigerit. Habeo ego exemplar non ultimae notae et quidem eo tempore, 561 Jóny könyvének teljes címe: Commentatio historico-juridica de origine et progressu juris Hunno- Hungarici. Leutschoviae, (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 69.) 562 Szepességi származású orvos ( ), Bél átyás és Gensel Ádám tehetséges tanítványa. Tanulmányainak Németországban történt befejezése után 1729-ben Kolozsváron telepedett le, és városi gyógyszerészként tekintélyes polgár, messze földön ismert tudós férfiú lett belőle. Életrajzát a Román Akadémia kolozsvári könyvtárában (a református kollégium anyagában) őrzött halotti kartája tartalmazza. 563 Köleséri évtizedes kapcsolata Béllel nem szakadt meg azután sem, hogy a Notitiában való együttműködésükre nem került sor. Ld. a 21. levél jegyzeteit, ill. a 100. levél függelékét. 564 A bécsi udvar a magyarországihoz hasonló újításokat szorgalmazott rdélyben is. Vö. Jakab lek, A Pragmatica Sanctio története rdélyben. Századok A tervezett újításokat a katolikus egyház a reformáció idején elveszített uralkodó helyzetének viszszaszerzésére és a reá sérelmes törvénycikkek eltöröltetésére igyekezett felhasználni. (Pokoly, i. m., III ) 566 Ha e tervezett munka nem azonosítható Kölesérinek a marosvásárhelyi Teleki könyvtárban őrzött Compendium juris Transsylvanici (1729) című kéziratával, akkor bizonyára nem készült el. Kiadására nem került sor. (Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II. 292, 294.) 567 Jóny könyve is a lőcsei nyomdában jelent meg. 568 Werbőczy Hármaskönyvének közötti átdolgozása, amely azonban sohasem emelkedett törvényerőre, és nem került annak idején kiadásra. Kéziratos másolatai szintén ritkaságnak számítottak már a XVIII. század elején is. 207

209 quo confectum est, optima manu descriptum. st et alius ad manus, Claudiopoli impressus liber, 569 continens decisiones ducentorum fere annorum a tempore Andreae regis per ferrum candens Varadini terminatas. Statuta municipalia Saxonum Te vidisse credo, et quidem una cum commentario nobilis domini de Berger, sub nomine Reissneri Cibiniensis. 570 Quid de Institutionibus Juris Hungarici 571 tua opera in formam systematicam reducendis sperare fas est? Vales mihi ingenio, experientia et industria. Plus a Te mihi polliceor et expecto plurimum, quam a Dobneris 572 Semproniensibus. t quid porro agas, si quo apud Te pretio sum, fac ut sciam, intelliges mihi gratissimum fore, quidquid a Te venerit. Vale, ineuntem annum Deus Tibi fortunet. Lelőhely: XVIII. századi keltezetlen és címzetlen egyszerű másolata: Zimmermanngyűjtemény, Nr. VIII.; Trausch-gyűjtemény. (Netoliczka, i. m., I. 42. nr. 603/8. AHG, IV. F1. Tf. 21/II. p. 8-9.) Néhány sort közöl belőle: Trausch, Schriftsteller-Lexikon, II A címzett személyét az első sorokban említett könyvcím segítségével sikerült megállapítani. nnek szerzője ugyanis Jóny János jogtudós. könyv megjelenése (1727), az igazságszolgáltatás, valamint az erdélyi törvénykönyv megjobbítása végett 1727-ben elkezdett munkálatok és a katolikus rendek ezzel kapcsolatos törekvéseinek emlegetése szolgáltatja a terminus post quemet. (Vö. Pokoly, i. m., III ) A Jóny szűkebb pátriájából való Schwarz Sámuelnek kolozsvári gyógyszerészként való szerepeltetése, Köleséri Bécsből való hazatérésének és az új esztendőnek említése viszont a közelebbi datálást is lehetővé teszi. Schwarz ugyanis 1729-ben került Kolozsvárra, éppen Köleséri és Bél átyás támogatásával. iután Köleséri május 25. utáni napokban indult haza Bécsből, és válaszának hosszas késése miatt mentegetőzik, illetve boldog új esztendőt kíván, e levél megírását 1729 decemberének végére kell tenni. 569 Teljes címe: Ritus explorandae veritatis. Colosuari, A kolozsvári könyvnyomtatás első terméke. Újból kiadta talán éppen mert Köleséri felhívta rá a figyelmet Bél átyás. (Adparatus ad historiam Hungariae. Posonii, ) 570 A szebeni Georg Reussnernek ( 1703) a wittenbergi egyetem 1695-ben, Johann Heinrich von Berger fejedelmi tanácsos elnöklete alatt megvédett értekezésére, illetve ennek második kiadására céloz. A munka teljes címe: Georgii Reusneri Cibiniensis Transylvani Commentatio succinta ad jus statutarium Saxonum in Transylvania una cum textu locis debitis inserto. Witenbergae, Vö. Trausch, Schriftsteller- Lexikon, III Az évi országgyűlésen kiküldött bizottság először ezt a címet szándékozott adni a feudális magyar jog tervezett új rendszerezésének. (Bónis, i. m., 75, 99.) Úgy látszik, hogy miután e terv zátonyra futott, az új rendszerezést Jóny óhajtotta tudományos kísérletként elvégezni. 572 Dobner Ferdinánd (cc ) soproni polgármesterről, valamint jogtudományi munkássággal is rendelkező két fiáról: Sebestyén Ferdinándról (szül. 1685) és Ábrahám gyedről (szül. 1693) van szó. Hármójuk közül legjelentősebb a Halléban nevelkedett D. Sebestyén Ferdinánd munkássága. Érdeklődése, melyet Francke pietista köre alakított, közel áll a Kölesériéhez. lismert régiségbúvár, aki a császár támogatását is elnyerte a magyarországi szellemi életről, szokásokról, erkölcsökről az államismereti iskola módszerével tervezett történelmi leírásához. (Századok, ) Életrajza: Szinnyei, i. m., II. 915.; Gulyás, i. m., V

210 Köleséri Sámuel Huszti Andráshoz Kolozsvár, március Heinecciusnál folytatott jogi tanulmányai hasznára lesznek az országnak. Biztosítja támogatásáról. Február 11-i levelét megkapta. Heinecciusnál folytatott jogi tanulmányai hasznára lesznek ennek a tudást kevésre becsülő országnak. Heinecciusnál kiválóbb tanárt nem is találhatott volna. A természetjog jelentőségéről értekezik, amely szerinte azért is fontos, mert általa kiküszöbölhető a tévhit, hogy csak az lehet híve a hatalomnak, aki azonos vallású vele. Huszti szándékát és törekvéseit dicséretre méltónak találja, már csak azért is, mert az általa elvállalt munkáért nyilván kevés elismerést kap majd. Clarissime Domine Huszti 11-ma Februarii, Francofurto ad Oderam quas ad me dedisti, gratissimas vel inde cognosces, si animum meum bonarum litterarum cultum et amorem insedisse tibi persuasum habueris: prouti nec alio fundamento cogitata tuae fidentius mihi pendere voluisse videris. t dolorem summopere, si minor spe tua grati animi sensu forem, vel ab illo quo collocasti gradu, praeter propriam verecundiam, levi de causa deturbari paterer. Honesta sunt quae mihi scripsisti. Intentia suo merito, quae potest intelligi, laude digna. Optanda in hac gente, in qua litterarum pretia parva et rara; et ab ingenue quolibet in tantum promovenda, in quantum amor Patriae, salutis eiusdem cura, charitatum maxima. Hocce studiorum genus, cui te impigro studio dicasti, adeo se commendat, ut nil huic Patriae necessarium magis esse videatur, quam veris Juris Naturae principiis juventutem imbuisse; semina altes actura radices, et cum tempore adolescentiae, sapidissimos editura fructus, in omnem posteritatem proficuos, non poenitendo foenore, sata reliquisse. Genuina Juris Naturae scientiae, communis illa religio et universalis est, quae tot separatos in sacris coetus in unum colligere sola apta est, ut mutuae tranquillitatis, socialis ameris, recta deinde imperandi et parendi constet ratio. Sic enim evellitur hostilis illa, quae credulis imponitur opinio, imperantem fidere non posse subditis, nisi eundem in sacris cum imperante sensum tenentibus. Doctrinas, quarum prospectum in tuis mihi exhibes, multi quidem facio et feci semper, sed in Te quam maximi, eo quod totum Te informandum tradideris disciplinae Heineccii, 573 viri in tantum laudendi, in quantum intelligi Virtus potest; vel supra laudem et invidiem posita eruditio. Non ego a rumore, sed ex ungue leonem, ex tersissimis et apodeictice scriptis in Institutiones Iustinianeas, Pandectas, 573 Johann Gottlieb (Heinecke) Heineccius ( ), a hallei ( , ), franekeri ( ) és frankfurti egyetem ( ) híres jogászprofesszora, a század legjelentősebb német jogtudósa. unkái egészen a XIX. század elejéig nagy hatást gyakoroltak szerzőjük alapos történelmi és filozófiai képzettsége folytán. Életrajza: ADB XI ; Jöcher, i. m., II

211 Antiquitates Juris, et novissime Francofurti editis primae Philosophiae Lineamentis. 574 Cultior eius stylus ornatum addit et legentes dulcedine capit. 575 Non potuisti ducem Tibi eligere meliorem, nec in omni parte horum studiorum consummatiorem magistrum. Nec me fallit opinio, Heineccius usarum Brandenburgicarum decus est et columen. Felicem adeo existimo Te, quod facilita te, liberalique animo ipsius Tu dignus inventus sis. Sed cum sciam, vota licet optima, adminiculis destituta, cassa et fere inania esse; ideo, quae in rem tuam profutura praevideo, agam fideliter cum nostris proceribus, et Te consilio ac ope iuvisse, spei de Te conceptae, erit mihi pro premio et laboris uberrima mercede. sto bono animo. Deus adorit bonis consiliis et Te felici successu fortunabit. Vale et luculentissimam salutem viris praeclarissimis, Heineccio tuo, Dithmaro 576 et Goelichio, 577 nomine meo impertias velim, Tibique persuadeas, me esse studiis conatibusque tuis addictissimum. Samuel Köleseri de Keres er consiliarius Gubernii Transsilvanici Claudiopoli, 31 artii Lelőhely: Nyomtatásban megjelent: Huszti, Origo, incrementum et facies hodierna trium in Transilvania illustrium gymnasiorum reformatorum (Francofurti ad Viadrum, 1731.) Itt említett munkáinak teljes címe: lementa juris civilis secundum ordinem Institutionum. Giessae, 1727.; lementa juris civilis secundum ordinem Pandectarum. Amstelodami, 1728.; Syntagma antiquitatum jurisprudentiam illustrantium. Argentorati, 1724.; lementa philosophiae rationalis et moralis. Francofurti ad oenum, (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 70, 88, 139.) 575 Célzás Heineccius Fundamenta stili cultioris (Halle, 1720.) című munkájára. (Vö. K. S. könyvhagyatéka, 253.) 576 Justus Christoph Dithmar ( ) jogász és közigazgatási közgazdasági szakember. Az odera-frankfurti egyetemen előbb a történelem, később a természet- és nemzetközi jog, 1727-től fogva pedig a Camaeralwissenschaft első német professzora től kezdve több kiadásban megjelent inleitung in die ökonomische Polizey- und Cameralwissenschaft című tankönyvével, valamint Oekonomische Fama (1729) című könyvészeti folyóiratával nagy hatást gyakorolt e gyakorlati célokat követő, és a XVIII. században annyira divatos tudományszak rendszerének kialakítására. Életrajza: ADB V Andreas Ottomar Goelicke ( ) orvosprofesszor előbb a hallei, majd pedig a frankfurti egyetemen. Terjedelmes irodalmi munkásságában nagy teret foglal el az orvostörténet. Életrajza: ADB IX ; Jöcher, i. m., II

212 APPNDIX Ismeretlen [Köleséri Sámuelhez?] április 10. App. 1. A tréfás hangú levélben Leumas néven ír Chrysophilusnak (Aranyszeretőnek) nevezett barátjának. egköszöni hasonlóan tréfás, április 6-i levelét, majd egy szójátékkal arcus Aurelius sírversepigrammájára utalva egy kollégiumi métajáték eseményeiről számol be, ahol a kollégium praesese járt elöl jó példával. zután dán barátjuk balesetét írja le, s hogy miképpen próbált segíteni rajta. Leumas 1 Chrysophilo suo salutem d[icit]. Jucundissimas tuas sexta Aprilis datas cum singulari uti animi recreatione: ita amoris tui exosculatione accepi; mihi nihil amabilius literis tuis, quas semper avide expecto, et quidem tales, quales maxime opto. Lectissima, bellula, animula, dabit jocos, quales? diu desideratos, in forma probasti me. Post lautam caenam non est bronchos trahere lepidulis, sed post amaenas basiationes, jungere equos currui, caetera quis nescit. Praeses istius Collegii praeit exemplo uno ictu oculi, una collimatione, tangit metam, sed an metae metas, nescio, sciet ille et sentiet; gratulabitur sibi et plaudet, nec celabit. Noster etiam Danicus Comes tetigit prope ora metam et ad veram metae mensuram exiliit dolorosus globulus. Sed tristis fuit iste tactus, nec ad modum Galli gallinacei, quia pallidulus et exsanguis fugit in urbem, consilii inops, quid faceret quaerit, feci misericordiam, arestatui comitatus sum, feci alibi pro ipso, rem explicui, nunc facite vos pro vestris juribus. go autem, charissime Chrysophile, sum et moriar Tuus Leumas m. p. Die 10 Aprilis Lelőhely: gykorú másolat, negyed ív fél oldalán a gyalakuti Lázár család levéltára misszilisei között. 1 Jakó Zsigmond pótlásai közt szerepelt a levél gépirata, jegyzetet nem készített hozzá. Nem tudjuk, ki lehet a levélíró; esetleg Köleséri mostohafiát feltételezhetjük. Ld. a következő levelet. 211

213 App. 2. Köleséri Sámuel August Hermann Franckéhoz Szeben, május 25. Ők is értesültek arról, hogy Francke olyan új oktatási módot dolgozott ki, amellyel a fiatalságot eredményesen képes tanítani és nevelni. ivel a hét éve húzódó háború miatt ilyen nevelést rdélyben a fiatalok nem kaphatnak, a levél átadóját, akit fiaként szeret, Francke figyelmébe ajánlja. Kéri, hogy tegyen vele, amit jónak lát. A tudományokban és mindabban, amit a hatodik osztályban megkaphat, műveljék ki. Kéri, hogy úgy tanítsák az erdélyi diákokat, hogy ezután vágyjanak arra, amitől addig viszolyogtak. utassák meg nekik az utat, amelyen a politika és a vallás terén is magasra juthatnak. Ő nemcsak méltányolja, hanem jutalmazza is majd munkájukat. gyelőre egy erdélyi ásványt küld, amelyben szemcsés aranyér látható, s ha érdeklik őket az efféle dolgok, küld majd továbbiakat is. Admodum reverende xcellentissime ac Celleberrime D. Professor 2 Domine mihi Colendissime. Spiritui veritatis assvetis auribus grata et inter nos tandem percrebuit fama Hallenses Juventuti a teneris informandae eum invenisse modum, qui mores emolliret, sedatioribus imbueret conceptibus et in compendio traderet, cum dispendio antehac in vanum sperata. Ut hocce neglecto apud nos ob calamitosum quod in septennium jam extenditur bellum, juventutis seculo parto vel maxime Te auctore commodo, et nos dissiti licet elonginquo feriamur non nisi debitis ut opinor, qua spe fretus, mitto ad pedes tuos presentium latorem quem filij loco amo 3 Tuoque vir xcellentissime recommendatum volo ac opto. Fac cum eo quod vis. In re literaria et quicquid in sexta qua selecta Classis audit offertur, erudire ipsum non gravemini. Salivam movebitis Transylvanis ut appetent, 4 qua hactenus fastidiverunt. Ostendetis viam quam ad culturae tamen politia quam cclesia perveniri possit culmen. t me habebitis ut aestimatorem: ita impensi laboris haud ingratum remuneratorem. 2 August Hermann Francke ( ) a hallei pietizmus alapító személyisége, lelkész, az egyetem teológiaprofesszora és a Franckesche Stiftungen nevű árvaház és iskolák intézményének megalkotója. A középfokú iskolák között a paedagogium regium a tehetős polgárság és nemesség gyermekeinek iskolája volt. Tantervében a túlzott szigorral párosuló vallásos nevelés mellett kísérletet tett arra, hogy a praktikus tudományok felé is hajlítsa a klasszikus nyelvekre alapuló urópában általánosnak mondható középfokú oktatást: történelem, politika, modern nyelvek, zene, bizonyos mesterségek alapelemei is szerepeltek az iskola tantervében. Geschichte des Pietismus, Köleséri Sámuel mostohafiáról van szó. A gyermek feltehetően szász felesége, Asnatha eder második házasságából származott, és Köleséri nevét viselte. A hallei paedagogium regiumba augusztus 1-jén vették fel, ekkor éves lehetett. Tanulmányait az egyetemen folytatta; beiratkozását nem tartalmazza az egyetemi matrikula, de 1712-ben írt disszertációját ismerjük: Samuel Köleséri, Dissertatio juridica de expensis litis, actori a reo subministrandis. Praes. Jac. Fried. Ludovici (Petrik II. 479). További adatunk nincs a legifjabb Kölesériről, valószínűleg ezután nemsokára meghalt. Font Zsuzsa, i. m., 41, 138, 147, 165, z időben már a paedagogium regiumnak is volt néhány erdélyi hallgatója féltucatnyi magyarországi mellett. Az egyetem mindhárom fakultásán pedig sok erdélyi diák tanult. Ld. Font, i. m.,

214 ineralium Transylvanorum una cum auro virgineo granulato mitto specimen. 5 Si ingrata curiositati vestrae similia non fore, subolfecero pluribus adesse non intermittam. Divinam benedictionem vestris conatibus apprecans sum et constanter maneo xcellentissimi vestris Nominis Cultor perpetuus Samuel Köleserj de Keres er S. C. Regiaeque ajestatis Rei etallicae et onetariae per Transylvanum Supr. Inspector. mp. Cibinii 25. maj Lelőhely: Berlin, Staatsbibliothek Preussischer Kulturbesitz, Francke-Nachlass, Kaps. 27. fasc. 27. Nr. 21. Közölve: Font Zsuzsa, rdélyiek Halle és a radikális pietizmus vonzásában. Szeged, App. 3. Köleséri Sámuel Lorenz Weidenfelderhez Kolozsvár, március 25. Weidenfelder november 11-i küldeménye nagy örömöt szerzett, annál is inkább, mert Hoffmann műveit is tartalmazta. ddig igen fájlalta, hogy nem ismerhette Weidenfeldernek ezeket a munkáit, amelyek műve kiegészítéséhez kellettek számára. Hoffmanntól már sok mindene megvan, de azon igyekszik, hogy lehetőleg mindent megszerezzen tőle. Kéri, hogy ha lehet, Weidenfelder küldje el neki Hoffmann műveinek teljes jegyzékét. Azt is kéri, hogy ha nem esik nehezére, gyakrabban írjon, s azt is írja meg, hová címezze a leveleket. Praestantissimo ac Doctissimo Domino Laurentio Weidenfelder Transilvano Halae agdeburg. Praestantissime ac Doctissime Domine! Gratae mihi fuere, quas 11-ma Novembris anni proxime elapsi ad me dare voluistis et tanto quidem gratiores, quod Hoffmannianas 6 perquam gratissimas iisdem accluseris. Priores tuas, de quibus meministi sciscitati licet [?] sedulo fuerim, hactenus tamen videre non contigit, quod tanto plus doleo quo rationes Tuas, quibus symbolum meum addere volupe foret, ignorare debeam. Interea fiduciam, quam in me, de litteris bene mereri cupido posuisti repetata compellatione renovabis. Id certe experieris me Tibi Tuisque conatibus, bene velle, bene precari. Hoffmanniana varia varia[!] jam habeo: delecto scriptis excellentissimi autoris plurimum, ut omnia habeam, studiose 5 Köleséri bizonyosan tudott az intézmény büszkeségéről, a Naturalienkammerről, s oda szánta az ajándékot. 6 Bizonyosan a hallei orvosprofesszor, Friedrich Hoffmann, ld. a 70. levélben. 213

215 curabo. Fac modo pro Tua humanitate ut omnium, quae typis dedit, catalogus ad me veniat; et nisi Tibi nimium grave sit, saepius ad me scribas, quemve titulum responsoriae meae ferent securitatis causa rescribas. Vale plurimum iterumque salve a Tibi additissimo S. Köleseri secretario guberniali mp. Clausenburg, die 25 artii Lelőhely: Weidenfelder iscellanea, s 652. tom. II. Nr b. App. 4. Friedrich Wilhelm Sommersberg Köleséri Sámuelhez 1721 Kölesérit egész urópa ismeri, s Sommer is mindent megtenne, hogy barátjának mondhassa magát. Amennyire tudott, eleget tett hát Köleséri kérésének, és hogy kedvében járjon, megírta Kanoldnak, hogy mit állított össze eddig a dáciai régiségekről. Ám kötelességének érzi, hogy Kölesérinek is részletesen beszámoljon munkája állásáról. Az a szándéka tehát, hogy összeállítja azokat a szerzőket és műveket, amelyek a dáciai régiségekről szólnak, akár kiadták őket, akár nem, majd a maga munkájával egészíti ki az anyagot. zután részletesen közli munkája felosztását és fejezetcímeit. egjegyzi, hogy a művet Károly császárnak kívánja ajánlani. A bibliográfiai rész pontos tartalmát egyelőre még nem tudja közölni, ám felsorolja azokat a munkákat, amelyeket biztosan belefoglal majd a művébe, amelynek 1723-ban, a lipcsei vásárra kell legkésőbb megjelennie. indaddig azonban munkájában barátai segítségére szorul, leginkább Kölesériére, ezért támogatását kéri. unkájával nem a dicsőségszerzés, hanem csakis az volt a célja, hogy vagy levegye Köleséri válláról e mű terhét, vagy kiegészítse a magáéval Köleséri munkáját, mert az ő barátsága a legtöbb, amire vágyhat. Beszerzi számára a Regnum Vannianumnak a lipcsei vásárra majd megjelenő példányát. Frid. Wilhelmi Sommeri, Vratislaviensis, Duci Würtembergico-Olsnensi in Regimine Consiliarii, ad Samuelem Köleséri Litterae: Dum Nominis Tui, Vir xcellentissime, famam colo, quae non angustis se Transylvaniae Pannonicaeque finibus circumscribi passa, omnem hactenus ruditorum Orbem pervolavit, et πάντα λίθον κινεω 7, ut inter eos, qui se Tuos esse affirmant, me quoque locum habere scias; non hinc fato xperientissimus Kanoldus, ut de iis, quae de Dacia antiqua composuerim, ad eum Te iubente perscribam, poscit. Omnibus certe incessi laetitiis, ansam nactus, gratiam Tuam aucupandi, hinc, quantum potui, xperientissimi Kanoldi votis satisfeci. Officii tamen esse ratus, ut meis Litteris sententiam hanc Tibi, xcellentissime Domine, curatius exponam. 7 És minden követ megmozgatok (gör.) 214

216 Itaque instituti mei rationem hanc esse confiteor, ut in vnum Corpus Scriptores Dissertationesque, quibus Daciae Antiquitates illustrantur, editas ineditasque redigam, meam qualemcunque Daciam iis adjungens. Huius si conceptum poscis, Amicum non lateat (sin Tua amicitia dignum iudicas, qui toto animo eam occupare studet) haec eius esse Capita. DACIA ANTIQVA Sectio I. Dacia ante Augustum. Capitulum 1. Γεογραφια veteris Daciae. 2. Urbes, Fluvii & Saltus Dacorum. 3. Gentes Dacorum. 4. ores, Sacra et Arma Dacorum. 5. Dacia ante Alexandrum agnum. 6. Philippi et Alexandri expeditio in Triballos 7. Sarmis Rex ex nummo 8. Daci in bello ithridatico. 9. Daci in bellis civilibus. 10. Cotis Daciae Rex. 11. Augusti in Daciam expeditio. 12. De exilio et tumulo Ovidii. 13. Ara Dianae Tauricae. Sectio II. Dacia antiqua ab Augusto ad Traianum. Capitulum 1. Dacia ab Augusto ad Domitianum usque. 2. Domitianus contra Dacos. 3. Decebalus Daciae Rex. Sectio III. Traianus Dacicus. Capitulum 1. Prior eius in Daciam expeditio. 2. altera [eius in Daciam expeditio] 3. Pons Traiani. 4. Columna Traiani. 5. onumenta alia: Coloniae, Aquae ductus. 6. Inscriptiones ob hanc victoriam factae. 7. Nummi ob Daciam subactam cusi. Sectio IV. Fata Daciae ad destructum usque Orientis Imperium. Capitulum 1. Fata Daciae a Traiano ad Gallianum usque. 2. [Fata Daciae] inter migrationes gentium. 215

217 t hucusque confectum opus est, cui pauca desunt ordine historico iungenda, votis domum pro salute Caroli Augusti Victoris finiendum. Dissertationum Scriptorum, quibus volumen constabit, numerum rectum dare nondum possum. Iam II. congessi, ex quibus sunt: Zamosii Analecta Antiquitatum Dacicarum, 8 ex editione Patavina, cum notis; Opitii Sarmaticarum Liber, 9 cum notis anuscriptis; Inscriptiones Gruterii 10 emendatae; Alphonsi Ciacconii 11 Historia utriusque belli Dacici; Gebaueri 12 de nummis et gemmis in Transilvania inventis Dissertatio; Trilleri, 13 Theol. Doctoris de re herbaria veterum Dacorum, Liber singularis; Schurtzfleischii de Transilvania Lemmata 14 &c. Neque desunt, qui prelo subjiciendum Volumen petunt, sed terminum lucem publicam aspiciendi, in nundinas vernales Anni DCCXXIII, si Deus T[er] O[ptimus] [aximus] vitam concesserit, prorogaui, interea cum amicis de iis sollicitus, quae amplitudinem conatui meo possint adferre. Praeterea Tibi, Vir xcellentissime, in votis esse perspexi, ut vel Te onere levarem, vel in sustinendo eo adjuvarem; Amici pietas est, prolixam eandemque Tibi quoque voluntatem afferre, cum laudum gloriam Tua amicitia maiorem me comparare posse nescire profitear. Dabis ergo, quam eligere sententiam velis. Testatum certe apud animum Tuum relinquam, me ex asse tuum esse. Pluribus Te detinere nolo, non ingratum Tibi fore persuasus, quod hac via ad mentis meae rationem explicandam ingressus sim. Opportunam certe nunquam rem dari patiar, bene de favore Tuo merendi. Ut sollicitudini meae (quae, an aequi bonique epistolam levem consulas, me tenet) subveniant Litterae, multis sane nominibus exoptandae, est, quod spero et rogo. Reddam de regno Vanniano 15 (quod male inter Tibiscum, arisiumque triangulari terra circumscripsit Ortelius 16 ) librum singularem, ante nundinas adhuc vernales Lipsiae exprimendum, omnemque operam, curam in id locabo, ut tuo tibi favore dignus esse videar. 8 Szamosközy István ( ) műve (Analecta lapidum vetustorum, et nonnullarum in Dacia antiquitatum. Patavii, 1593.) odern kiadását ld.: Analecta lapidum vetustorum et nonnullarum in Dacia antiquitatum. [Patavii], 1593, [d. facs.]; Inscriptiones Romanae in lapidibus antiquis Albae Iuliae et circa locorum d. ihály Balázs, István onok, ihai Bărbulescu, András Kovács. Szeged, artin Opitz, Variarum lectionum liber, in quo praecipue Sarmatica (1637). Ld. a 22. levelet. 10 Jan Gruterus, Inscriptiones antiquae totius orbis romani ex recensione et annotationibus Johannis Georgii Graevii. Amstelodami, Ld. a 15. levelet. 11 Ld. a 62. levélben. 12 Georg Christian Gebauer ( ) boroszlói származású történész a lipcsei, majd a göttingeni egyetemen. Életrajza: ADB VIII Talán Daniel Wilhelm Triller ( ), költő, filológus, orvos (ADB XXXVIII ) Jakó Zsigmond a XVI. századi Valentin Trillerrel azonosította (Jakó, Istoria poporului român, 194.). 14 Konrad Samuel Schurzfleisch ( ) polihisztor, a wittenbergi, majd a hallei egyetem történészprofesszora. Ld. ADB XXXIII Történeti érdeklődése kiterjedt Közép-urópára is, személyes szakmai kapcsolatok is kötötték ide. Ld. pl. Georgius Reissenfelsnek Szebenbe írt levelét 1697-ben, Cornides Dániel másolatában. TA Könyvtára, Annotationes et fragmenta historica. s. Tört. 4 r v. 15 Sommersberg 1722-ben megjelent műve. Ld. a 22. levélben. 16 Ld. a 20. levelet. 216

218 Vale fautor perillustris ac excellentissime meque tibi commendatum habe. 17 Lelőhely: Budapest TA Könyvtára, Cornides Dániel, Annotationes et fragmenta historica. s. Tört. 4 r r 16v. Közölve: Jakó Zsigmond, Istoria poporului român şi istoriografia uropei Centrale din epoca luminilor. In honorem Paul Cernovodeanu. d. Violeta Barbu. Bucureşti, App. 5. Köleséri Sámuel levele Lorenz Weidenfelderhez Szeben, március 4. Köszöni Weidenfeldernek a római lovas képét, amelyet elküldött neki, szeretné viszonozni majd kedvességét, s reméli, hogy bármit lel a jövőben, értesíti. Utána Weidenfelder megjegyzése olvasható a szerinte kétség kívül erdélyi eredetű domborműről, amelyről a kép készült. Reverendo ruditissimo, devotissimo Laurentio Weidenfelder, domini illenbachensi mihi honorandissimo üllenbachi Vir ruditissime, Pro transmisso simulacro quitis 18 Romani* meorum litteris subnexa Inscriptione Romana prolixas refero grates. Quo major in similibus delectatio eo reciprocandae benevolentiae majus me tenebit studium. xpectabo tuae mei recordationis argumenta, speroque siquidem deinceps oculis obvenerit me participem fieri, qui in deditissima addictione permaneo. paratissimus servus S. Köleseri Cibinii d. 4. artii A.1722 *Sine phippia pensili [?] tamen ex utroque citare argumenta more vetustissimo, ut [?] quamvis tantae occasione, in acie et fuga defluere ex equis ad terram sine ullo detrimento possent. Repertus mihi hic lapis Romanus (amicus Ferd. Spilhammer mihi congessit et cart. quidem elegantissimae caelaturae) uhlenbachii in museo quodam pervetustissimo trit. advectus haud dubie olim Alba Julia seu Apulo hodie Carolina. tc. tc. L.W. Lelőhely: Weidenfelder iscellanea, s 652. tom. II. Nr a. 17 Cornides Dániel megjegyzése: xscripsi Cibinii, d. 7. aii 1775 ex apographo perquam mendoso. 18 Aranka György idézi magyar fordításban Weidenfelder két 1754-es levelét, egyikben megemlékezik Weidenfelder egy egyarasznyi márványtáblán ábrázolt római lovas képéről. nnél ugyan nem, de egy Szászsebesről származó falban talált római kőről megemlíti, hogy Kölesérinek adta. Ld. Papp Júlia, Weidenfelder Lőrinc két levele erdélyi régiségekről 1754-ből. Ksz 2000 (116)

219 App. 6. Köleséri Sámuel Lorenz Weidenfelderhez Drassó, augusztus 7. Gyógyvizektől nedvesen és gyógyultan kapta meg levelét, amennyire erejéből telik, mindent megtesz majd, hogy viszonozza. Szászsebesről anélkül kellett távoznia, hogy elköszönhetett volna Weidenfeldertől, de nem feledi kedvességét. Ha nem szólítanák hivatali kötelességei Gyulafehérvárra, több időt töltött volna vele. Reverendo ac doctissimo domino Laurentio Weidenfelder Diacono ullenbacensi, mihi observandissimo ullenbach Vir Reverende ac doctissime! Prolixissimo affectu (quem favere, ut revera mereris, non prius desinam, quam revera pensaveris me amantem redamare et intellexeris bonis litteris onusto ad digniora praemia consequenda, pro virium robore, humeros succollasse) madentes Tuas a salutaribus aquis madens recte accepi, pluribusque iisdem recreatus sum. Discessi illebachio quidem Te insalutato, sed tui haud immemori animo. An valeas et qui sciscitanti non excidit intellectum dare, me dolere elegantes Tuas litteras ullenbachii barbarizare. t nisi negotia, qua publici causa fieri experieris, me Carolinam traxissent, Te solo ut perfruerer, e balneo reducem ullenbachium longiori, quam in discessu mora detinuisset. Protinus iidcirco Tibi remitto, sed febrilem, quem cum cogerit, persuasius habens velim, quod mihi semper commisi [similis?] Tuus, Tibi Tuisque litteris addictissimus Köleserius Drasso, d. 7. Aug. A Lelőhely: Weidenfelder iscellanea, s 652. tom. II. Nr b. App. 7. Köleséri Sámuel Lorenz Weidenfelderhez Szeben, március 13. Nagyon örült tudós sorainak, amellyel régi vágyának tett eleget, illetve a gyulafehérvári kő alapos leírásának is, amelyet ő ugyan már megkapott és megvizsgált, ám nem haszontalan, ha többen is leírják ugyanazt, hogy így javíthassák egymás tévedését. gy eltérő olvasatot javasol. Ha Steinville tábornok gyűjteményének minden darabja ilyen jól fel lenne dolgozva, nem kellene Hecatenájával annyit vesződnie. Kéri, hogy a továbbiakban is, ha bármi információja lenne régiségekről, írja meg. A sírfelirat írója bajkeverő: holtakról vagy jót, vagy semmit. Szívből kívánja, hogy Weidenfeldert nevezzék ki az új iskola vezetőjének. 218

220 Reverendo ac Doctissimo domino Laurentio Weidenfelder Diacono et Scholarchae ullenbacensi mihi observandissimo üllenbach Gratissimae fuerunt et litterae Tuae humanissimae, quibus desideriis meis satisfacere voluisse significas et curate descripta lapidis Caroliensis 19 descriptio, quae quidem a me iam visa et acccepta est; juvat tamen a pluribus similia describi ut absentione quae uni sunt alterius industria illustrentur. In linea antepenultima loco F RATR scribendum sic PATR. Utinamvero recusae luculenter alias coadcervatae Generalis Stenvilli essent in salvo; non esset tantis laboris Hecathena mea* Id porro a Te plurimum contendo, ut et deinceps., quidquid auribus, quid quid oculis in re antiquaria obvenerit, mei causa advertas. pitaphii scriptor (opificus) calumniator est. Quid iuvat mortuos mordere? x voto cessit, quod Tui Te novellae scholae arbitrum et praesidem fecerint. Hoc Regio ceterisque exordine. ecclesiastico svasi, si persuaserim mihi Tibique gratulor. Vale et elegantissimas litteras a squallore Transylvano libera. Tibi addictissimus S. Köleseri mp. Cibinii, die 13 artii *Quid hoc sonet intelliges ex litteris ad clarissimum olim Petrum Burmannum prof. Leidensem Holland. datis et positis. 20 Lelőhely: Weidenfelder iscellanea, s 652. tom. II. Nr a. Idézi: Trausch, Schriftsteller- Lexikon, II App. 8. Köleséri Sámuel Lorenz Weidenfelderhez Drassó, augusztus 9. gy betegséget elemez és részletes tanácsokat ad a gyógyszeres és a dietetikus kezelésre nézve egyaránt. A levél aljára írott későbbi megjegyzésben Weidenfelder sajnálkozik, hogy levelezésüknek hirtelen véget vetett a kiváló tudós halála. Reverendissimo devotissimo Domino Laurentio Weidenfelder diacono illenbachensi mihi observantissimo üllenbachii 19 A Burmannak és enkennek írt levelekben ismertetett, Hekatét ábrázoló kőről van szó (15, 16. levél), ill. Köleséri tervezett munkájáról, a dáciai feliratos emlékek összegyűjtéséről és bemutatásáról. 20 Weidenfelder a Burmannak írt levélre utal (15.), ami fennmaradt az ő másolatában is. 219

221 Reverende et Doctissime Domine, orbus trioli [?] 21 qui gravis admodum est, (et tempore decurrit, quo sive ad mortem sive ad vitam iam determinabitur) tractandus fuisset instar epidemiorum, uti et revera dysenteria possit pidemica. Floccos tegere mali con[?] digitos et nares scalpere, vermiculosi, si tormina saucia intestina indicant. Somnus supervenitur sine febri, spes aliquid pollicitur. t medicina suo tempore violet. Clysteres extante vivis floribus Chamomillae decocti fercui [?] sunt. xterne fomenta ex herbis recentibus amaricantibus et emollientibus carminativis valide applicanda abdomini: interea theriacalia et absorbentia. Hoc erit contractans dysenteriae minantis, ventilato per suffitus aere conficiendi putredinoso miasmate infecto et inficientis. Dies adent [?] ope. Vale et salve millies ab addictissimo S. Köleseri Drasso d. 9. Aug. A Weidenfelder megjegyzése körül: Commercii uberioris nostri litterarii occasionem abrupit mors inopina Viri haud scio an suae nationis maioris [?] litteraturaeque promovendae valde pretiosi et amicitiae colendae existimandae omnium mortalium captissimi. Requiescat in Pace! Lelőhely: Weidenfelder iscellanea, s 652. tom. II. Nr b. Idézi: Trausch, Schriftsteller- Lexikon, II App. 9. Köleséri Sámuel ichel Gottlieb Hanschhoz Szeben, augusztus 20. Jó lenne, ha a Theoremata methapysicához, amelyet most készít kiadásra Köleséri, egy, a lélek és a test egységéről és harmóniájáról és a harmonia praestabilitáról szóló geometrikus módon írt elmélkedést is hozzá lehetne illeszteni. Ha azonban Hanschnak ennek megírására nincs ideje, legalább ahhoz adja beleegyezését, hogy ugyanerről a tárgyról szóló elmélkedésével kiegészíthesse a művet, mivel meggyőződése, hogy ezt a kérdést nem lehet világosabban kifejteni, mint ahogy Leibniz tette. Bár ő kora ifjúságától sokat foglalkozott Descartes-tal, úgy gondolja, hogy Leibniz ezt a kérdést sokkal kielégítőbben oldotta meg, mint a kartéziánusok. zért csodálkozik, hogy Leibnizt miért vádolják e tekintetben ateizmussal és miért nem méltányolják. Igaz, semmi új nincs a nap alatt: ha egy igazság újdonság, mindig kevesen fogadják el először, és sokan támadják, csak azért, mert eltér a megszokottól. 21 Talán a tiroli betegség (orbus terioli) nevű kiütéses tífusszerű kórról van szó. 220

222 Si theorematibus metaphysicis, 22 quae, ad exemplar tuum invariatum nitide & accurate descripta, ad praelum paro, elegantioribus literis et charta mox imprimenda, quae ad harmoniam praestabilitam quoad unionem animae & corporis attinent, methodo geometrica 23 addi potuissent, optandum id omnino neque inutile fuisset. Quod si id a te sperare non liceat, haud aegre feres, meditationem tuam de eadem materia, Ideae Boni Disputatoris annexam, theorematibus iterum annecti. diffiteri non possum, unionem animae cum corpore & quicquid ad illam spectat, nec deo dignius nec philosopho convenientius explicari vel proximius concipi posse, quam more isto Leibnitiano, mihique videri, licet a puero Philosophiae Cartesianae totus innutritus sim, multo pluribus Cartesianam unionem difficultatibus, ipsis Cartesianis dogmatibus contradicentibus, implexam esse, quam Leibnitianam per harmoniam praestabilitam. t vel ex hoc solo, satis mirari nequeo, qui doctrina tam elegans, deo & rerum essentiis consona in se ipsa, consequentiarum, nondum combinabilium, nexu in dubium vocetur, & cur inventores minus theologice poenis praemientur, ac publice Atheismi criminis insimulentur. Sed nil novi, veritates, nondum inventas, ubi pullulare inceperunt, raro & a quam paucis fotas esse: attentio quippe in hominibus non solum desideratur, sed & ut judicium, re, ad mentem inventoris nondum cognita, suspendere velint, vix & a paucis impetrari potest, quin potius ad haeretificandum proclivi pronoque impetu ruunt, si quae ab opinionum, quibus quotaequisque imbutus est, etiam si meliora occurrant, systematibus tantillum recedant Lelőhely: Godefridi Guilielmi Leibnitii Principia philosophiae more geometrico demonstrata. d.. G. Hansch. Frankfurt/. Leipzig, 1728, Praefatio: )( )( 2b 3a. App. 10. Köleséri Sámuel ichel Gottlieb Hanschhoz Szeben, október 10. Hasznos és kellemes olvasmány volna, ha ezeket az elméleteket egy, a test és a lélek egységéről szóló geometrikus formájú elmélkedéssel lehetne kiegészíteni. ivel azonban ez csak kívánatos, 22 A ichael Gottlieb Hansch, Theoremata metaphysica című munkája nyomtatásáról ld. az július végén Andreas Czekelinek írt levelet (82.). 23 A korábbiakban a Köleséri által írandó függelék a következő tárgymegjelöléssel szerepel: Responsoriae Philosophematis Leibnitziano Wolffianis (74. levél), másutt De dogmatibus metaphisicis Leibnitziano-Wolffianis (78. levél). Végül a mű a Hansch által írt, itt kért toldalékkal jelent meg, ez a oldalon található: accedit ejusdem auctoris editatio philosophica de unione mentis et corporis secundum principia Leibnitiana. Ld. még a következő levelet. A könyvtárkatalógusok vagy hely nélkül, esetleg Augsburg vagy Frankfurt am ain kiadóhellyel veszik fel a nyomtatványt. A Czekelinek írt levél (82.) felveti a Lipcsében történt nyomtatást is, noha Hansch a Principia előszavában augsburginak mondja. Nyilvánvaló, hogy Köleséri nemcsak anyagilag járult hozzá e leibniziánus értekezés elkészültéhez, hanem gondolati inspirációval is szolgált. A Theoremata még egyszer megjelent Hansch Godefridi Guilelmi Leibnitii Principia philosophiae (Francofurti et Lipsiae, 1728.) c. kiadványa függelékeként, amelynek előszavából az itt közölt levélrészletek is ismertek. 221

223 ám Hansch nagy elfoglaltsága miatt elérhetetlen cél, legalább annyit kér tőle, hogy ama elmélkedést csak vázlatosan, függelékként közölje. Semmit nem kívánna inkább, mint hogy Lebnizt sikerüljön végre megszabadítani a tévelygés gyanújától, és nagyszerű tanának hitele helyreálljon. Idővel úgyis sikerül meggyőzni majd az ellene hadakozókat. Jucundissimum, fuisset non minus, quam utilissimum, editationem de Unione mentis & corporis, in formam geometricae demonstrationis redactam, Theorematibus hisce addi. 24 Quod cum optare quidem, sed obtinere per occupationes tuas hac vice non licet, dabis tamen meo desiderio tantum, ut illa ipsa meditatio, quasi secundis curis, adnectatur. 25 Nil mihi magis cordi erit, quam a suspicione illusionis liberari Leibnitium, & doctrinam illam, altioribus ingeniis dignam, suae fidei & evidentiae restitui. t de tempore foret eos, qui hoc argumento militant, realiter convicisse Lelőhely: Godefridi Guilielmi Leibnitii Principia philosophiae more geometrico demonstrata. d.. G. Hansch. Frankfurt/. Leipzig, 1728, Praefatio: )( )( 3a 3b. App. 11. Köleséri Sámuel Jacopo Facciolatihoz Bécs, január 26. Facciolati hírneve napról napra növekszik, ő maga szónoklatainak kötetét nagy élvezettel forgatja, s egyre inkább szeretné őt személyesen is megismerni. Gyönyörűséggel olvasta Apostolo Zenónál Facciolati Achillesét is. Tisztelete jeleként megküldi neki egy Corvin-kódex alapján készített Tibullus-kiadványát. Önmagát az irodalmi közösségen kívül tengődő dáknak nevezi. Illustri viro Jacobo Facciolato 26 S.P.D. Samuel Roloserius [!] a Keres er, Consiliarius et Secretarius Caesareus in Transilvania. x prioribus meis, quas Relii [!] Posoniensis 27 literis comites dederam, quanti te, tuaque habeam haud obscure pernosse potuisti, vir eruditissime. Crescit autem in dies Dominis tui veneratio; augetur limatissimi tui ingenii foetuum avidites, proximior cognitio, plus ac plus videndi iisdemque perfruendi desiderium, tanto quidem magis, quo saepius, quod et fit saepissime, tuarum orationum revolvo fascilulum. Certior indidem opinione, quam ingenuus de tuis sensus elicit, me non falli: omnia eruditionis, 24 Ld. az előző levelet. 25 Végül valóban vázlatos összefoglalást írt Hansch, ld. az előző levél jegyzeteit. 26 Jacopo Facciolati ( ) a padovai egyetem professzora, filológus. 27 Faccolatinak írt levelében Bél átyás július 31-én ad információt Kölesériről, feltehetően egy hozzá intézett kérdésre. Bél átyás levelezése. S. a. r. Szelestei N. László. Budapest (agyarországi tudósok levelezése, III), levél. 222

224 qua hominem in litteris principem decet, te esse promum eondum: scientiarumque doctrinas ex seque apud te sedem fixisse. Non absque voluptate, apud amicissimum virum Apostolum Zeno, novissimum tuum Achillem 28 videre contigit, quem dum legerem non solum ab consecti styli elagantiam ac niterem, verum, et quam maxime ex acuminibus philosophicia, quibus, antiqua novis conciane misces; invincibile vinci posse constendis, et absque offensa foedere jungis, miratus sum. Nihil quod te tuisque studiis dignum sit a nobis expectabis: animi tamen in tui cultum surgentis indicem, accipe Tibullum Corvinianum 29 a me protrusum: nec porro aegre laturus, quod et Dacus extra litteratorum Societatem degens, tibi tuisque opplaudat teque jugiter colat. Vale vir illustria, Vive diu incolumis, litteratumque orbem nomina tui litteratissimi gloria imple. Dabam Viennae 26 Januar 1726 Közölve: Clarorum Germanorum Hungarorumque ad Jacopum Facciolatum epistolae. Venetiis Köleséri Sámuel Hans Sloane-hoz Bécs, május 29. App. 12. Bécsből írja Sloane-nak ezt a levelet. Sloane neve és tudománya messze földön híres, és sokak nagy örömére szolgál, hogy a Királyi Orvostársaságnak és a Tudós Társaságnak egyaránt elnöke lett. Fájlalják ugyan elődje, Newton halálát, ám gyászukat enyhíti, hogy Sloane lett az utód, hiszen nem csupán a walesi herceg, Britannia urai, meg a britek tisztelik, hanem a legtávolabbi földek lakói is nagyra tartják őt. Hosszan magasztalja és hízeleg neki. Hálás neki a walesi Bibliáért, amelyet munkáival együtt küldött neki, és egyáltalán azért, hogy szóba állott vele. ár rég viszonozta volna kedvességét, ha súlyos betegségei nem akadályozták volna ebben. ost azonban végre, a császár kegyéből és Jenő herceg támogatásával, visszatérhet övéihez és pótolhatja 28 De Achille (Patavii, 1727) című poémájáról van szó. 29 A Tibullus, Catullus és Propertius verseit tartalmazó hártyakódex Apafi ihály fejedelem birtokába jutott. Az egykori fejedelmi könyvtár február 6-án került kalapács alá Szebenben. Itt vásárolhatta hat rajnai forinton Nádudvari Sámuel enyedi diák. A kódexre Joseph Wenzel Liechtenstein herceg figyelt fel elsőnek. A XVIII. századi források többsége szerint Köleséri Sámuelt kérte meg, hogy e ritkaságot bármi áron szerezze meg neki. Köleséri állítólag kényszerítette Nádudvarit, hogy mondjon le értékes szerzeményéről, amelyet aztán saját ajándékaként a hercegnek adott. De arról is van híradás, hogy egyidejűleg 100 tallért adott érte Nádudvarinak. Köleséri e kézirat alapján készített Tibullus Corvinianus e codice atthiae Corvini regis Hungariae (Claudiopoli, 1727) kiadványát Liechtenstein hercegnek ajánlotta ugyan, de az eredeti kódexszel a kézirat utolsó lapja versójára írt feljegyzésének bizonysága szerint Savoyai Jenőnek kedveskedett 1729 körül. Bizonyára azért, hogy biztosítsa maga számára jóindulatát a bárói cím elnyerésére indított akciójához. Jakó Zsigmond, rdély és a Corvina. Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok rdély történelméhez. Bukarest, , itt: Ld. még a 106. levelet. 223

225 elmaradásait. inden jót kíván Sloane-nak és a briteknek. Bár még nem tagja a Társaságnak, szeretné, ha Sloane elnöksége alatt a tagja lehetne, hogy a maga szerény módján hozzájárulhasson a közös munkához. Küld Sloane-nak egy erdélyi, tiszta aranyércet, amelyet a legfelsőbb földrétegből frissen ástak ki. Vir Illustris ac xcellentissime, Virtutis Tuae meritorumque famam intra Continentem Britanniae se continere non sinit salutis publicae privataeque emolumentum, incrementi scientiarum ad usus vitae directarum ad illos quoque, qui longe a vobis diserti sunt, sub Tuo praesidio perventurae utilitatis fiducia; quin mare plenis velis transvectam amplecterentur exteri, nec vulgari solatio perfusi, de duplici quo dignissimus es, Collegii videlicet edicorum 30 inclytaeque Scientiarum Societatis Praesidii munere, Tibi, suisque gratularentur. xhibuisti, ut caetera laudis meriti jure in Te redundantis momenta praeteream, indolis Tuae Societatisque, cui praees, characterem, ex quo noscaris etiam ab ignotissimis, in oratione qua serenissimum ac legitimum Walliae Principem, Regnorum agnae Britanniae haeredem, Tuo, Tuorumque nomine compellasti. Dolebit quidem illustris Newtoni, 31 antecessentis Tui obitum litteratus orbis, at non lugebit diu, cum ex utilitate pensaverit gloriam litteratae Britanniae revixisse in Sloanio, successoremque decus esse gentis ac defuncti praesidis experimento prensabit. Propterea amaris a majestatibus Britannorum; carus es indigenis; amandus ac venerandus ab exteris, qui Tuo ut assurgeant honori, non deerunt officiis, nec honesta lassabuntur aemulatione. go quidem tanti non sum, ut a me honori Tuo quidpiam accedat; raucus tamen praeco et inter suaves, sonorosque sonos aliquando interstrepit, nihilominus de contiguo praesidii munere e longinquo Tibi gratulor, vitam opto incolumem, genti, et societati gloriosam; exteris e luce tua illustrandis proficuam. Plura jam pridem ad te dedissem posteaquam ad honoratissimas tuas, quibus unacum Walliae vestrae Bibliis 32 me beasti, et accessum ad Te aperuisti, debito grati animi obsequio, responderam, ni graves morbi et negotia diutius, ac ultra quam sperassem, ab intentione mea me elisissent; nunc jam recuperata valetudine caesaris benignitate et immortali gloria dignissimi primi ministri ugenii Principis patrocinio fretus, redeo ad meos; unde, pratermissa supplebo, vicesque, Deo vitam et vires largiente agam, genti Britannae, Tibi Societatique Scientiarum deditissimi. Licet eo numero, quo plures exteri gaudent, comprehensus non sim; opto tamen Te praeside adnumerari eorum catalogo, 33 qui illustrem praesidem in inclyta Societate non minus quam Societatem in praeside jugi cultu et aestimio prosequuntur, institutique conatibus si non digna, saltem non ingrata conferendo, se succollare nituntur imparibus licet humeris. Vale, Vir Illustris, et specimen auri Transilvanici liberi, apyri, 30 Sloane 1719-től a Royal College of Physicians elnöke volt. 31 Isaac Newton 1703-tól haláláig, 1727-ig volt a Royal Society elnöke, őt követte Sloane. 32 A walesi Bibliát 1725-ös levelében kérte (76.). 33 Kölesérit október 16-án választották a Royal Society tagjává, ld. The Record of the Royal Society of London. 3. ed. London,

226 e primo post terrae corticem strato, simplici rudique lotura eruti, accipe. Vale iterum, et fortunatis laboribus diu vive, redama Illustri Nomini Tuo deditissimum in Vienna, d. 20. aji 1729 S. Koleserium a Keres-er Consiliarium Regiminis Caesareo Regii in Princip. Transylvaniae Lelőhely: British Library, Sloane 3984/ v. Közöljük Latzkovits iklós átírásában. Korábbi közlés: Gömöri György (Cambridge), Ifj. Köleséri Sámuel levelei Sir Hans Sloane-hoz. Ksz 1989, App. 13. Gerhard Cornelius Driesch Köleséri Sámuelhez Pozsony, január 21. Driesch már Virmondt kinevezése óta tervezte, hogy közelebbről is megismerkedik Kölesérivel, most pedig végre alkalom kínálkozik erre. A pozsonyi Orsolya-apácák ugyanis tavasszal át szeretnének költözni rdélybe. hat esztendeje tervezett célra van 20 ezer rajnai forintjuk, amelyet időközben szinte a felével megnöveltek. zt 500 forintnyi éves császári hozzájárulás is kiegészíti, amelyet alapítójuk, a császár utasítására az erdélyi tartományi pénztár folyósít majd nekik. Rendház céljára Szebenben patrónusa, az esztergomi érsek által rájuk testált házat kapnák az egykor Szebenből elűzött domonkosok templomával együtt, de ezt az épületet az érkezésükig rendbe kellene tenni. Kéri Kölesérit, ha ismer valamilyen asszonyt, aki ezt a munkát elvállalja, vagy az apácák pénzén felfogadna erre a munkára valakit, tegye meg, igen lekötelezné az apácákat, sőt az esztergomi érseket is. Ha cserébe bármiben tud segíteni, írja meg. Az utóiratban megemlíti, hogy Weigandt, akivel Bécsben sokat beszéltek Kölesériről, jól van és békében él. Hansch, a Kepler-kutató pedig Windischgraetzhez került, hogy a család történetét megírja. Bél átyás is üdvözli. Kéri, hogy küldje el levelezési címét. Az övé a mellékelt lapon olvasható. (z a lap hiányzik.) Illustri atque omni Scientiarum, et virtutum genere. Decoratissimo Viro Samueli Koloserio a Keres er Gerardus Cornelius Drieschius 34 s. p. d. 34 Gerhard Cornelius Driesch (1686 k k.) polgári származású birodalmi német, 1719-től Virmondt tábornok titkára volt, elkísérte Konstantinápolyba, majd halála után, 1722-től Bécsben próbálkozott könyvtárosi, preceptori állással től sterházy Imre esztergomi érsek titkára Pozsonyban májusától császári tanácsos. Ura halála (1745) után is agyarországon maradt, szepesi kanonok testvére, Ludovicus Franciscius közelében élt. Éremgyűjtő szenvedélyénél csak levelezőkedve volt nagyobb, két kiadott levelezéskötete mellett megőrizte sok száz füzetnyi fogalmazványát is. Ld. Szelestei Nagy László, Gerhard Cornelius Driesch, Bél átyás és sterházy Imre prímás. agyarországi tudósok levelezése. Tanulmányok. Szerk. Szelestei N. László. Bp.,

227 Iam diu est Vir Literatissime, quod ego tui propius cognoscendi magno sane desiderio exarsi, cujus eruditionis multis antea acceperam ab hoc fere tempore, quo isto provinciae vestrae gubernandae praepositus erat F. R. Comes Virmondtius, 35 cujus praeclaram memoriam apud bonos nunquam intermorituram puto. Quam diu nequicquam alias occasionem quesivi, ea nunc sese mihi offert plane insperata minime de eadem amplius cogitanti. Virgines a D. Ursula nuncupata, hic intra Pisonium degentes parant coloniam sacram in istam Transilvaniam Vestram deducere vere ineunte. 36 Ad hoc, ut optime nosti, parata a sex, et pluribus annis habent nummum, quos florenos Rhenani nostri vocant, millia XX. quae fructus modo suos per hocce omne tempus tulerunt, sic ut necesse sit, eam summam interea prope auctam dimidio fuisse. Accedunt D. istiusmodi nummi, quos annuatim Augustus Noster, veluti primus earundem conditor et institutor in illis oris, istic iisdem persolvi ab aerario provinciae curabit. odo in eo laborant suis uti domum habeant tantisper usibus accommodatam, quo ad usque instaurata ea fuerit, quae Principis beneficio illis cessit Cibinii una cum templo, quod Patres a D. Dominico nomen etiamnum ferentes inde expulsi, quondam obtinebant. Tu, Vir Praestantissime, Quod si, qui cognita ibidem habes omnia suggerere istiusmodi aliquam, aut locare etiam ipsarum aere haud recusares, multis per hoc non modo ipsas, sed et Celsissimum Principem meum Pontificem Strigoniensem meque tibi nominibus devincies, qui totus tuus esse iam pridem, ac semper optavi. Siquid vicissim noris in quo meis tibi prodesse studiis, atque officiis possim, aut hic aut alibi, pari si placet, libertate impera. Vale diu recte, tibique certo persuasum habe, qui raram istam eruditionem ac virtutem tuam plus colat, et veneretur, quam ego et colo, et veneror, esse neminem. Dabam Pisonii Quadorum 12. Kal. Februas P. S. Weigantius 37 noster, quicum multus mihi nuper Viennae de te sermo fuit benevalet et otio suo fruitur, ut solet vel potius, ut potest; Hanschium, quem tibi arbitror non ignotum, Keplerianarum lucubrationum olim restauratorem, ad Windischgratzium 38 cito fuisse translatum, ut historiam, et documenta nobilissima hujus gentis excutiat. Belius 39 te persalutat. Iterato, et saepius vale. 35 Damian Hugo von Virmondt tábornok konstantinápolyi császári követ volt, majd június 14- én kinevezték rdély és Olténia katonai főparancsnokává. Itt Köleséri volt az orvosa április 20-án halt meg (ld. a 20. levél jegyzeteit). 36 A XVI. században alakult Orsolya-rendnek (orsolyiták) az első rendháza Pozsonyban jött létre 1676-ban. Szebeni letelepedésükről, az átadott domonkos templomról Driesch információi helytállóak. A rend szebeni iskoláját 1733-ban nyitotta meg. agyar Katolikus Lexikon. Bp., X. 37 lőfordulhat, hogy a 1770-től pesti könyvkereskedő, Johann ichael Weingand felmenői valamelyikéről van szó. 38 ichael Gottlieb Hansch, Köleséri tudós levelezőtársa (adatai a 45. levélnél) ben dolgozott Leopold Victorin Windischgräz megbízásából a család történetén. A két foliokötet kéziratnak Codex diplomaticus Win dischgraetzianus címet adta, és mellékelt hozzá családfát is. Ld. Gabriel Wilhelm Götten, Das jetzt-lebende Gelehrte uropa. Zelle, Theil III Driesch, noha Béllel egy városban élt, több tucat levelet írt hozzá, albumába is bejegyzett Hanschsal egy napon, június 4-én. Ld. Szelestei Nagy, Bél átyás kéziratos, 649/28. IAA, rekord: Kölesérivel való ismeretségét valószínűleg e két személy valamelyikének köszönheti. 226

228 P. S. 2 dum Literarum ad te alias dandarum inscriptionem ut ad me mittas rogo; meam habes inadjecta pagina. Nunc tertium, et semper vale Lelőhely: OSZK s. Oct. Lat. 681/4. f. 50. App. 14. Köleséri Sámuel Johann Peter Ludewighoz 40 Szeben, március 29. A prológus és az epilógus nélkül küldi a Daciát és egy erdélyi jogász ritka művét. ellékeli a legutóbbi három magyar országgyűlés cikkelyeit is. ás, Ludewig számára érdekes dolgokat rossz egészségi állapota és ellenségei zaklatása miatt nem tudott küldeni, de igyekszik mihamarabb pótolni a hiányt Absque prologo et epilogo mitto Daciam, 41 unacum iuris scriptore Transylvanico. 42 Adiungo articulos diaetales, sic dictos, trium novissimorum comitiorum regni Hungariae. Caetera, quae in rem erunt nec tibi ingrata, ob adversam valetudinem et graves inimicorum insultus, nunc sequi non potuerunt. Sequuntur tamen propediem. Vale interea, vir illustris, et scias, me esse tui admiratorem et cultorem perpetuum. S. Köleseri consiliarius Transylvanicus Cibinii, die 29 artii Lelőhely: Petrus Ludewig, Rechtliche rleuterung der Reichs-Historie. Halle 1735, p. LXXXV. 40 Johann Peter Ludewig ( ) alapításától, 1695-től a hallei egyetem filozófia-, történelem-, majd jogprofesszora, porosz királyi historicus; szemléletében az államjogban a jogtörténeti aspektus volt a meghatározó ben megjelent Germania Princeps c. műve a német államok kézikönyve kívánt lenni, de csak a választófejedelemségek és Ausztria készült el. ADB XIX NDB Bizonyos, hogy ismételten munkába vett úgy látszik most befejezettnek tekintett országismereti főművét küldte el; innen tudhatjuk, hogy halála évében ennek véleményeztetése foglalkoztatta. 42 Baranyai Decsi János művét (Syntagma Institvtionvm Jvris Imperialis ac Vngarici, qvatvor perspicvis qvaestionvm ac responsionvm libris comprehensvm. Claudiopoli, 1593.) küldte el. Ludewig, Rechtliche rleuterung, LXXXV. más helyén. 227

229

230 UTATÓK

231 230

232 Tárgymutató A számok a levélszámra utalnak Acta ruditorum Lipsiensia ld. folyóiratok Acta edica Berolinensia ld. folyóiratok Acta physico-medica Academiae Naturae Curiosorum ld. folyóiratok Albrizzi folyóirata ld. Galleria di inerva alkímia, 8, 34, 88 anglikán liturgia, 73, 81, 83 angol nyelv, 76 Apafi-hagyaték, 92, 101 Apologia (Şendo műve), 29, 30, 31, 32, 78 aranybányászat, 8 aranyóra, 47 Auraria Romano-Dacica ld. Köleséri művei babona, 9 bányászat, 11, 13, 26, 34, 38, 40, 64 betegség, 54, 73, 74, 78, 80, 85, 89, 108, App. 12, App. 14 Biblia, 2, 69, 71, 73, 80, App. 12 bibliográfia, 13 biztosítás, 46 botanika, 46 Dacia, Dacia antiqua, Romana ld. Köleséri művei dákok ld. régészet Descriptio Valachiae subterraneae (Şendo műve), 11, 34, 38, 40, 42 Diarium Belgicum ld. Republyk der geleerden éhínség, 9, 23 nchiridion mathematicum ld. Köleséri művei phemerides ld. folyóiratok fémlemezek, 6 ferencesek, 79 filozófia, 48, 51, 60, 68, 74, 78, 82, 85, 88, 106, App. 9, App. 10 finnek, 102, 107 fizika, 12, 17, 25, 109, 110 folyóiratok Acta ruditorum Lipsiensia, 8, 16, 43, 45, 104 Acta physico-medica Academiae Naturae Curiosorum, 10, 67, 84, 93, 102, 105, 106 Acta edica Berolinensia, 85, 102 phemerides, 45, 67, 93, 106 Galleria di inerva, 11, 32, 33, 34, 38, 39, 79 Journal des Savants, 22, 30, 45 Neue Zeitungen von gelehrten Sachen, 16, 17, 22, 30, 43, 55 Nova litteraria, 8, 16, 22, 30, 43, 45, 55 Republyk der geleerden of Boekzaal van uropa, 8, 52 Sammlung von Natur- u. edizin wie auch hierzu gehörigen Kunst- und Literatur-Geschichten, 9, 23 földrajz, 13, 34, 38, 75 fürdő ld. gyógyvíz Galleria di inerva ld. folyóiratok Gensel-hagyaték, 93 Gentiana Indica, 46 geológia, 17, 23, 34, 64, 76 görög nyelv, 15, 16, 53 gyógyvíz, fürdő, 11, 16, 17, 31, 73, 74, 80, 89, App. 6. helyesírás, 69 Hecathene ld. Köleséri művei himlőoltás, 89, 90, 93 Historia pidemiae Transilvanicae ld. Köleséri művei Hunno-Dacia ld. Köleséri művei hunok, 68 időjárás, 9, 23 járványügyi rendeletek, 9, 23 jezsuiták, 38 jogtörténet, 111, 112, App. 14 Journal des Savants ld. folyóiratok Kanold évkönyvei ld. Sammlung von Naturu. edizin karnevál, 38, 44 Köleséri művei (megjelentek) Pestis Dacicae (1709), 19, 22, 23, 102 Auraria Romano-Dacica (1717), 7, 13, 15, 17, 20, 22, 31, 33, 72, 80, 81, 83, 103 onita anti-loimica (1719), 9, 17, 60 Proteus febrilis (1722), 20, 23, 34, 81 Axiomata juris naturae (1723), 24, 72 nchiridion mathematicum (1723), 25, 36, 41, 109 Summarium philosophiae (1723), 24 Tibullus Corvinianus (1727), 106, App. 11 Köleséri tervezett művei Bellum forense, seu processus Juris Civilis Hungarico-Transylvanici,

233 Dacia, App. 14 De undi et Astrorum Systemate iuxta incomparabilis Cartesii mentem editationes, 62, 79, 88 Hecathene seu descriptio et explicatio critica omnium lapidum Dacicorum, 15, 34, 46, 88, App. 7 Historia pidemiae Transilvanicae ab anno 1710 ad annum 1720, 9 Physica, 109 etallurgia Romano-Dacica, 13, 14 Rerum Transilvanicarum scriptores, 43 Responsoriae Philosophematis Leibnitziano-Wolffianis/De dogmatibus metaphisicis Leibnitziano-Wolffianis, 74, 78 Samaritaneus/Samaritanus, 90, 93 Theses philosophicae de coelorum origine, 88 Köleséri terveinek címváltozatai 1 Antiquitates Romanae in Dacia, 15 Augusto-Dacia, 13, 14 Dacia antiqua, 21, 75, 76 Dacia Romana, 16 Hunno-Dacia, 13, 14, 16, 17, 100 függeléke Romano-Dacia, 13, 14 Romano- Hunno- et Augusto-Dacia, 22 költözködés, 83, 95 könyvészet, könyvkiadás (nyomdászat), könyvvásárlás, 10, 14, 15, 22, 25, 28, 29, 33, 34, 35, 45, 47, 60, 62, 69, 71, 72, 73, 74, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 85, 89, 92, 94, 95, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 109, 111, App. 3, App. 11 követség, 1, 72, 79, 91, 92, 94 lazarétum, 9 Leopoldina akadémia, 29, 105, 106 magyar bor, 107 magyar nyelv, 69, 102, 107 magyarok eredete, 78, 88, 102, 111 matematika, 17, 19, 25, 36, 41, 109 etallurgia Romano-Dacica ld. Köleséri művei iatyánk, 28, 33, 34, 35 walesiül, 18, 75, 76 mineralógia,11, 12, 13, 14, 17, 19, 27, 34, 38, 40, 41, 63, 75, 102, App. 2, App. 12 iscellanea Leibniziana, 32 Neue Zeitungen von gelehrten Sachen ld. folyóiratok Nova Acta Litteraria ld. folyóiratok nővére halála, 83, 92 numizmatika, 17, 21, 43, 52, 55, 89 nyelvészet, 35, 75, 76, 95, 98, 102, 104, 107 oktatás, App. 2 orvostudomány, gyógyszerészet, 9, 17, 36, 38, 46, 48, 49, 61, 66, 67, 69, 81, 83, 89, 90, 91, 93, 97, 98, 106, App. 3 paleontológia, 17, 62, 75, 110 patikadoboz, 2 pestis, 9, 19, 22, 23, 90, 102 Pestis Dacicae ld. Köleséri művei Péter cár halála, 70, 78 politika, 3, 5, 24, 32, 39, 42, 43, 44, 46, 72, 77, 78, 79, 80, 83, 87, 91, 96, 106 portré, 26, 31, 34, 38, 39, 42, 67 posta, 27, 28, 30, 34, 51, 107 pörök, 54, 56, 57, 62, 86 Pragmatica Sanctio, 43, 52, 55, 89 Proteus febrilis ld. Köleséri művei Rákóczi-szabadságharc, 1, 20, 39 Republyk der geleerden ld. folyóiratok Rerum Transilvanicarum scriptores ld. Köleséri művei régészet és felirattan, 2, 15, 16, 18, 21, 22, 23a, 34, 35, 42, 53, 59, 62, 67, App. 7 Royal Society, 54, 64, 76, App. 12 ruha, 33, 34, 35 Samaritanus ld. Köleséri művei Sammlung von Natur- u. edizin ld. folyóiratok skorbut, 9 szászok, 32 tangut írás, 104 teológia, 36 Tibullus Corvinianus ld. Köleséri művei Újtestamentum-kiadás, 69 útlevél, 4 vámpírizmus, 9 versek, epigrammák, 26, 34, 37, 44, 46, 65, 88, zek lehetnek a De Dacia Romana, Hunno-Dacia, ac hodierna Dacia Augusta címen bibliográfiákban előforduló mű és egy etallurgia részei. 232

234 Helynévmutató A számok a levélszámra utalnak Abila-hegység, 46 Afrika, 23 Alba Iulia ld. Gyulafehérvár Alpok, 13, 17 Alt, Aluta ld. Olt Altdorf, 16 Amerika, 46 Amszterdam, 29, 35, 44, 46, 50, 52, 58, 62, 68 Anglia, Britannia, 44, 46, 50, 64, 75, 76, 90, 95, 100, 109, App. 12 Apulum ld. Gyulafehérvár Arxavia ld. Câineni Atlanti-óceán, 46 Augsburg, Augusta Vindelicorum, Szebasztopolisz, 26, 27, 29, 30, 31, 32, 34, 74, 91, 106, 107, App. 9 Ausztria, 8, 9 Azov, 32 Ázsia, 23 Baca, Baţa, 100 Baie are ld. Nagybánya Baleárok, 46 Balti-tenger, 46, 58, 70 Barcaság, Burzenland, Ţara Bârsei, 9 Barcelonnette, Barcinona, 46 Batavia ld. Hollandia Bázel, 12, 92 Bécs, Vienna, Wien, 4, 8, 11, 12, 14, 17, 19, 25, 26, 27, 29, 30, 31, 33, 34, 35, 44, 45, 56, 63, 71, 72, 73, 75, 76, 77, 79, 80, 81, 91, 92, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 106, 107, 108, 109, 110, 111, App. 11, App. 12, App. 13 Bécsújhely, Wiener-Neustadt, 96 Belgium, 30, 46, 58, 62, 94 Berlin, 91, App. 2 Beszterce, Bistritz, Bistriţa, 9 Bohemia ld. Csehország Bologna, 44, 106, 107 Boroszló, Breslau, Wrocław, 18, 22 Boza ld. Buzău Brassó, Kronstadt, Braşov, 1, 3, 6, 9, 11, 17, 56, 63 Bratislava ld. Pozsony Breslau ld. Boroszló Britannia ld. Anglia Bukarest, Bucureşti, 2, 10, 34, 53, 57 Burzenland ld. Barcaság Buzău, Boza, 9 Calpe-hegység, 46 Cambridge, App. 12 Carelia ld. Karélia, 70 Carolina ld. Gyulafehérvár Caucasus ld. Kaukázus Cerneţi, Zernestis, 18 Chios ld. Kiosz Cibinium ld. Szeben Câineni, Arxavia, 19, 34, 44 Claudiopolis, Cluj ld. Kolozsvár Constanitinopolis ld. Konstantinápoly Cozia, 19 Craiova, Krajova, 56, 102 Csehország, Bohemia, 31, 64 Csíkszék, Scaunul Ciuc, 9 Dacia, 8, 15, 16, 18, 21, 22, 30, 32, 33, 38, 44, 46, 62, 70, 107, App. 4 Dánia, 58 Dantiscum ld. Gdańsk Donnersmarkt ld. onora Drassó, Draşov, 46, 59, 61, 73, 74, 80, App. 6, App. 8 Dreistühle ld. Háromszék Duna, 2, 18, 52, 64, 92 gyiptom, 37 isleben, 4 rdély, Transylvania, 4, 5, 6, 8, 9, 10, 12, 14, 16, 17, 19, 20, 21, 23, 24, 26, 29, 30, 32, 33, 34, 36, 41, 44, 46, 48, 52, 57, 61, 63, 64, 66, 72, 73, 75, 77, 79, 81, 100, 102, 106, 109, 110, 111, App. 2, App. 4, App. 11, App. 12, App. 13 Észak-urópa, 33 Északi-tenger, Oceanus Germanicus, 46 sztergom, 96 Észtország, sthonia, 70 urópa, 13, 22, 23, 26, 31, 58, 74, 90, App. 2, App

235 Făgăraş ld. Fogaras Favoritenhof, 72 Fehér megye, Comitatus Albensis, 9 Fekete-tenger, 70 Finn-öböl, 46 Firenze, 31, 44 Fogaras, Fogarasch, Făgăraş, 86 Fogarasföld, Distrikt Fogarasch, Ţara Făgăraşului, 9 Franciaország, Gallia, 23, 32, 35, 46, 85 Frankfurt/ain, 29, 45, 60, 71, 78, 91, App. 9 Frankfurt/Oder, 112 Gdańsk, Dantiscum, Danzig, 44, 45 Genova, 44, 46 Geoagiu ld. Gyógy Germania ld. Németország Gheorgheni ld. Gyergyó Gibraltár, 44, 46 Giessen, Giessa, 29 Giurgeu Gebirge ld. Gyergyói-havasok Görögország, 26 Granada, Granata, 46 Gyergyói-havasok, Giurgeu Gebirge, unţii Giurgeu, 17 Gyógy, Geoagiu,17, 23, 73, 74, 89 Gyulafehérvár, Apulum, Carolina, Alba Iulia, Weissenburg, 11, 15, 16, 53, 54, 106, App. 5, App. 6 Hága, 44, 46 Halle, 2, 4, 9, 29, 34, 45, 48, 51, 52, 59, 60, 68, 85, 91, 111, App. 3, App. 14 Hamburg, 27, 28, 29, 46 Hannover, 29 Harkov, 22 Háromszék, Dreistühle, Scaunul Trei Scaune, 9 Havasalföld, untenia, Valachia, Walachei, Ţara Românească 1, 2, 9, 10, 18, 20, 21, 34, 40, 43, 44, 47, 48, 62, 79, 102 Heidelberg, 44, 69 Helvetia ld. Svájc Hermannstadt ld. Szeben Hollandia, Batavia, 8, 15, 44, 46, 50, 58, 64, 100 Ilmeny-tó, 70 India, 42, 50, 90 Itália, 27, 29, 32, 33, 34, 35, 37, 38, 62, 64, 78 Jamaica, 76 Japán, 63 Jeges-tenger, 70 Jena, 48, 59 Jugria, 70 Karélia, Carelia, 70 Kárpátok, 19 Kassel, 85 Kaszpi-tenger, 32, 38, 46, 70, 102 Kaukázus, Caucasus, 50 Kína, 50, 70, 78, 89, 90 Kiosz, Chios, 57 Kis-Ázsia, 90 Kisdisznód, ichelsberg, Cisnădioara, 59 Kisselyk, Şeica ica, 110 Kolozsvár, Claudiopolis, Cluj, Klausenburg, 16, 17, 20, 24, 29, 39, 41, 42, 53, 54, 56, 57, 59, 61, 67, 69, 71, 75, 83, 95, 97, 98, 99, 100, 101, 103, 109, 111, 112, App. 3 Konstantinápoly, 22, 23, 42, 45, 51, 57, 60, 89, 90, App. 13 Koppenhága, 58 Kozákföld, Cosakia, 18 Köln, 62 Königsberg, Regiomontum, 44, 104 Kővárhosszúfalu, Satulung, 21 Krajova ld. Craiova Kronstadt ld. Brassó Küküllő, Tyarnava, Târnava, 110 Ladoga-csatorna, 70 Laxenburg, 71 Lengyelország, 20 Leiden, Lugdunum Batavorum, 12, 15, 29, 44, 46, 51, 52, 59, 68 Leopoldstadt, 98 Lipcse, Lipsia, Leipzig, 10, 16, 29, 43, 45, 69, 74, 82, 83, 85, 91, 107, App. 4, App. 9 Lisszabon, 44, 46 Livónia, 70, 106, 107 Livorno, Liburnum, 44, 46 London, 28, 33, 44, 46, 54, 76, 95, 109 Lugdunum Batavorum ld. Leiden adrid,

236 agyarország, Hungaria, Pannonia, 8, 9, 48, 64, 72, 75, 77, 98, 100, App. 4, App. 13, App. 14 áramaros, aramureş, 9 arburg, 48, 45, 51, 52, 60, 68 ariazell, 72, 96 aros, ieresch, ureş, App. 4 arosszék, 9 arseille, 19, 23, 46 ănărade ld. onora ieresch ld. aros oesia, 18 oldva, oldova, 10, 18, 22, 48 ongólia, 50 onora, Donnersmarkt, ănărade, 59, 110 oszkva, 22 szta-folyó, 70 untenia ld. Havasalföld unţii Giurgeu ld. Gyergyói-havasok ureş ld. aros ühlbach ld. Szászsebes ünchen, onacum Bavariae, 26, 27, 30, 31 Nagybánya, Neustadt, Baie are, 21 Nagykároly, Carei, 39 Nagyszombat, Trnava, 65 Nagyvárad, Oradea, Várad, 75, 111 Németország, Germania, 2, 33, 42, 47, 48, 51, 52, 58, 62, 67, 74, 78, 88, 89, 102, 103, 107, 111 Neustadt ld. Nagybánya Novgorod, 107 Nürnberg, Norimberga, 27, 30, 69, 91 Odorheiu Secuiesc, Oderhellen ld. Székelyudvarhely Olt, Aluta, Alt, 5, 19, 102 Olcsva, Oltzva, Olcsvar, 20, 39 Olténia, Valachia Cis-Alutana, 19, 20, 27, 34, 38, 40, 42, 44, 46, 52, 56, 57, 61, 62, 68, 73, 78, 102, 106, App. 13 Oroszország, Russia, 22, 32, 42, 48, 50, 58, 68, 70, 84, 90, 102, 106 Padua, 11, 79, 103 Párizs, 22, 29, 30, 47, 60 Parma, 31 Perzsia, 32, 46, 50 Pasul Turnu Roşu ld. Vöröstoronyi-szoros Petroburg, Petropolis ld. Szentpétervár Polleben, 4 Portugália, Lusitania, 46, 106 Pozsony, Posonium, Bratislava, 20, 21, 24, 100, App. 13 Prága, 31, 38, 91 Regensburg, Ratisbona, 91 Regiomontum ld. Königsberg Reval, 44 Riga, 11, 44, 106 Róma, 8, 62 Rostock, 45 Roten-Turm-Pass ld. Vöröstoronyi-szoros Rotterdam, 46 Russia ld. Oroszország Sarmatia, 18, 22, 70 Satulung ld. Kővárhosszúfalu Scaunul Trei Scaune ld. Háromszék Scythia, 21, 68, 88, 104 Sebeş ld. Szászsebes Selymesilosva, Ilişna, 39 Spanyolország, Hispania, 46, 62, 72, 78, 91, 92 Strassburg, 71 Svájc, Helvetia, 17, 75 Svédország, 48 Szászsebes, ühlbach, Sebeş, 59, App. 5, App. 6, App. 7, App. 8 Szászország, 70 Szatmár, Satu are, 39 Szebasztopolisz ld. Augsburg Szeben, Cibinium, Sibiu, Hermannstadt, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 8, 9, 10, 12, 13, 15, 17, 19, 20, 23, 24, 25, 31, 34, 36, 39, 45, 51, 52, 54, 56, 57, 59, 60, 63, 66, 68, 74, 75, 77, 81, 82, 83, 88, 89, 90, 91, 92, 94, 95, 98, 102, 104, 113, App. 2, App. 4, App. 5, App. 7, App. 9, App. 10, App. 11, App. 13, App. 14 Szeged, 29 Székelyföld, Seklerboden, Pământul Secuilor, 9 Székelyudvarhely, Oderhellen, Odorheiu Secuiesc, 65 Szentpétervár, Petropolis, Petroburg, 11, 22, 31, 44, 46, 51, 52, 58, 62, 66, 68, 70, 78, 79, 84, 88, 101, 102, 106,

237 Szibéria, 11 Szilágyság, 39 Szilézia, 21, 22 Szörényvár, Turnu Severin, 18 Tajo folyó, Tejo, Tagus, 46 Távol-Kelet, 50 Târnava ld. Küküllő Thule, Shetland, 46, 76 Tigurum ld. Zürich Tisza, App. 4 Törökország, Turcica, 9 Toulouse, 46 Trencsén megye, 9 Turcica ld. Törökország Turnu Severin ld. Szörényvár Tübingen, 49, 88 Tverca folyó, 70 Tyarnava ld. Küküllő Ţara Bârsei ld. Barcaság Ţara Românească ld. Havasalföld Ulm, 78 Utrecht, 15, 46, 59 Valachia ld. Havasalföld Valachia Cis-Alutana ld. Olténia Valenciennes, Valentia, 46 Várad ld. Nagyvárad Velence, 35, 37, 38, 40, 42, 44 Veszprém, 96 Vienna ld. Bécs Vledény, Vladen, Wladein, Vlădeni, 9 Volga, 70 Vöröstoronyi-szoros, Roten-Turm-Pass, Pasul Turnu Roşu, 19, 34 Walachei ld. Havasalföld Wales, 75, 76, App. 12 Weissenburg ld. Gyulafehérvár Wien ld. Bécs Wiener-Neustadt ld. Bécsújhely Wittenberg, 29, 59 Wladein ld. Vledény Wrocław ld. Boroszló Zernestis ld. Cerneţi Zürich, Tigurum Helvetiorum, 12, 13, 14, 17, 19, 25, 36, 54, 63, 109,

238 Személynévmutató A számok a levélszámokra utalnak. A félkövér számot a levélíróra, a félkövér kurzívot a címzettre használtuk. Kurzívval írtuk a szakirodalom szerzőinek nevét. Ábel Jenő, 48 Acsádi Ádám, 96 Adelung, Johann Christoph, 74, 106 Ágost, rős, szász választó, 70 Albrich, 52 Albrich, Karl, 4 Albrizzi, Girolamo, 27, 32, 34, 38, 42, 44, 62, 79, 88 Aletophylus ld. Şendo Alexandrescu, Vlad, 22 Alexandrescu-Dersca Bulgaru,.., 11 Alpino, Prospero, 29 Alvinczi Gáborné Gyulay Klára, 100 Alvinczi, Péter, 17 Alvinczi, Sámuel, 17, 19 Amaldi, aria milia, 41 Amyraut, oyse, 29 Andala, Ruardus, 51 András, II., magyar király, 111 Ainsworth, Robert, 63 Antalfi János, 83 Apafi család, 83 Apafi ihály, II., 71, 73 Apafi ihályné, II. ld. Bethlen Kata Apafi, ihály, I., App. 11 Apin, Sigismund Jacob, 83 Apor Péter, 83, 92, 108, 110 Aranka György, App. 5 Aranyszájú Szent János ld. Chrysostomos Ariosti József, 29, 102 Aszklepiosz, 34 Augustus, 16, 18, App. 4 Bakács István, 24 Balázs ihály, App. 4 Bánffy György, 24 Baranyai Decsi János, App. 14 Barbu, Violeta, 18, 22, App. 4 Bărbulescu, ihai, App. 4 Barth Dezső, 71 Bartl, Gerda, 10 Báthori család, 21 Báthori Gábor, 21 Baum, 44, 56 Bausner, Bartholomaeus, 12 Bausner, Simon, 12 Bayer, Jacob, 34 Bayer, Theophil Siegfrid, 33, 104 Becanus, Joannes Goropius, 62 Becker, F., 31 Beer, Christophorus, 69 Bél átyás, 21, 43, 69, 75, 100, 111, App. 11, App. 13 Beliczay Jónás, 41, 64 Benda Kálmán, 92 Berger, Johann Heinrich von, 111 Bergler, Stephan, 16, 53, 87 Berkeszi István, 20 Bernáth Jánosné Köleséri Zsuzsanna, 83 Bernatus Helvetus ld. Breitinger Bernoulli, Daniel, 102 Bernoulli, Jacob, 69 Bernoulli, Johann, 102 Bernoulli, Nicolaus/Niclaus, 102 Bertók Lajos, 15 Bethlen lek, 20 Bethlen Farkas, 20 Bethlen Gábor, 21 Bethlen Judit, Köleséri felesége, 71 Bethlen Kata, II. Apafi ihály felesége, 71 Bianu, Ion,10, 16 Bielz, Julius, 31 Bilfinger/Bülffinger, Georg Bernhard, 45, 49, 60, 74, 85, 88, 89, 102 Bittner, Ludwig, 92 Bocskai István, 21 Boerhave, Herman, 12, 44, 46, 69 Bonbardi, ichael, 8 Bónis György, 24, 96, 111 Bourguet, Louis, 75 Brâncoveanu, Constantin, 1, 2, 3, 5, 6, 9, 31, 57, 62 Braunius, Johannes, 76 Brecht, artin, 51 Breitinger, Johann Jacob, 75 álneve: Bernatus Helvetus, 75 Bressler, Ferdinand Ludwig von 22 Brucker, Johann Jakob, 74 Buday Árpád, 29 Budde/Buddeus, Johann Franz 22, 48, 51,

239 Bujtás László Zsigmond, 73 Burman, Pieter, 15, 16, App. 7, App. 8 Büchner, Andreas, 93 Camerarius, lias, 49 Cantacuzino, Bălaşa, 68 Cantacuzino, Constantin, 2 Cantacuzino, Gheorghe, 56, 68, 78, 83 Cantacuzino, Şerban, 68, 78 Cantacuzino, Şerban özvegye, aria, 68 Cantacuzino, Ştefan, 57 Cantemir, Antioch, 22 Cantemir, Dimitrie, 22, 31, 107 Caragea, 60 Caragea, Gheorghe, 51 Caragea, Iordache (Gheorghe), 51 Caragea, Scarlat, 51 Caragea, Zaharia, 51 Castro, Jacobus a, 90 Catullus, 106, App. 11 Cellarius, Christophorus, 69 Cernovodeanu, Paul, 11 Chishull, dmund, 76 Chrisippus Chrysamnensis ld. Köleséri Christian August von Sachsen-Zeitz, 96 Chrysamnis ld. Köleséri Chrysippus ld. Köleséri Chrysophilus ld. Köleséri Chrysostomos, 57, Ciacconus (Chacon), Alfonso, 62, 78, App. 4 Cicero, arcus Tullius, 103 Clericus ld. Le Clerc Cohausen, Johann Heinrich, 29 Colmannus/Collmannianos/Kolmannianos, 52, 102, 106, 107 Conrad ld. Şendo Conrad Sámuel, 110 Cornides Dániel, 32, 76, App. 4 Costin, Constantin, 62 Cotis, App. 4 Crell, Paul, 71 Critodemus ld. Şendo Crysandrus ld. Köleséri Crysippophylus ld. Şendo Czekeli, Andreas, 82, 83, 85, App. 10 Czekeli, ichael, 82 Daschitzky, Johann rdmann, App. 4 Deák Antal András, 64 Decebal, 16, App. 4 Delisle, Joseph Nicolas, 22, 70 Descartes, 62, App. 9 Dimsdale, Thomas, 90 Dithmar, Justus Christoph, 112 Dobner Ábrahám gyed, 111 Dobner Ferdinánd, 111 Dobner Sebestyén Ferdinánd, 111 Dobrescu, N., 5, 6, 29, 62, 73 Doläus, Johann, 48 Domitianus, App. 4 Driesch, Gerhard Cornelius, App. 13 Driesch, Ludovicus Franciscus, App. 13 Dubois, Guillaume, 31 Duc, Antoine le, 90 bermayer, Johann artin, 33, 34, 35 Éble Gábor, 20 csedy Judit, V., 69 leonore, 43 leonora főhercegnő, 44 ngel, Johann Christian, 11, 19, 26, 29, 31, 32 pis, Antonius, 32 rdődy Gábor, 20 rdős Károly, 69 sze Tamás, 92 sterházy Imre, 72, 77, 80, 81, 83, 96, App. 13 ugen von Savoyen ld. Savoyai Jenő Facciolati, Jacopo, 83, 96, 103, App. 11, Felmer, artin, 19, 34 Ferdinand, I., császár, 21, 39 Ferdinand, II., császár, 21 Feyl, Othmar, 19, 48 Flaccus, 18 Flacius Illiricus, atthias, 71 Font Zsuzsa, 45, App. 2 Francke, August Hermann, 60, 111, App. 2 Frankenianus, 61 Frigyes Vilmos, I., porosz király, 4, 45 Fülöp Károly, II., 62 Gallienus, Publius Licinius, 22 Gebauer, Georg Christian, App. 4 Gensel/Genselius, Johann Adam, 93, 111 Gencsy György, 39 Géresi Kálmán, 24 Geyer, Ferdinand Leopold, 68, 106 Gianola, Alberto,

240 Giurescu, Constantin C., 5, 6, 19, 25, 26, 29, 31, 56, 57, 62, 73 Goelicke, Andreas Ottomar, 112 Golescu, Radu, 62 Gombocz ndre, 93 Gomoiu, Victor, 51 Gorgius, Valentinus, 44 Gömöri György, 76, App. 12 Götten, Gabriel Wilhelm, App. 13 Graevius, Johann Georg, 15 Graffius, Lukas, 4 Gruter (Gruytere), Jan de, 15, App. 4 Grynaeus/Grineisz, Simon, 73, 80, 82, 83, 92, 95, 101 Gulyás József, 111 Guţu, Gheorghe, 22 Gyalogi János, 20, 44, 65 Gyulay Ferenc, 95, 98, 99 Haan Lajos, 21 Habermann, Johann Baptist, 4 Habsburg-ház, 44 Hadrianus, 18 Halevy, aier A., 31 Haller Gábor, 20, 39 Hamel Bruyninx, Jacob Jan, 92 Hamel, Jean Baptist du, 73 Hanou, A. J., 8 Hansch, ichael Gottlieb, 45, 51, 60, 74, 78, 82, 88, 106, 107, App. 9, App. 10, App. 13 Harduin (Hardouin), Jean, 47 Hasslingen/Haslinger, 81, 83 Haurech, Julianus Aurelius, 62 Heckenast Gusztáv, 24 Hecquet, Philipp, 45, 60, 67 Heineccius, Johann Gottlieb, 112 Heister, Lorenz, 70 Henricus de arleburg, 31 Herakleitosz, 46 Heräus, Carl Gustav, 106 Herepei János, 109 Hermann, Jacob, 70, 102 Hermányi Dienes József, 106 Herrmann, George ichel Gottlieb v., 3 Heurechius, Aurelius, 62 Hippokratész, 45, 67 Hodoş, Nerva, 10, 16 Hoffman, Carl Josef, 31 Hoffmann, 45 Hoffmann, Friedrich, 70, App. 3 Hoffmann Gizella, 12 Holban, aria, 11, 22 Holländer, Tobias, 17 Huet, Pierre Daniel, 83 Hurmuzaki, udoxiu, 19, 34, 62 Huszár Lajos, 31, 43 Huszti András, 107, 112 Illésházy iklós, 20 Iorga, Nicolae, 2, 41, 62, 68, 78 Iulius Caesar, 35, Izabella királyné, Szapolyai János felesége, 21 J. B. F., 16 Jablonski, Daniel rnst, 102 Jablonski, Johann Theodor, 102 Jacubenz, Paul, 19 Jakab lek, 43, 73, 111 Jakó Zsigmond, 1, 16, 18, 22, 39, 76, 106, App. 4, App. 11 János Zsigmond, 21 János, I., Szapolyai, 21 Jasztrabszky János, Reszegei, 39 Jekeli, Hermann, 4 Jenner, dward, 90 Jiga, C. T., 1, 5, 6 Jóny János, 111 József, I., császár, 99 Jöcher, Christian Gottlieb, 8, 20, 22, 27, 29, 33, 44, 45, 47, 51, 60, 62, 73, 83, 92, 106, 112 Kálnoki család, 62 Kálnoki József, 62, 102 Kálnoki Ádám, 5, 62, 102 Kanold, Johann, 9, 23, App. 4 Kaposi Juhász Sámuel, 100 Károly császár, VI., 4, 8, 16, 22, 26, 34, 35, 38, 64, 106, App. 4 Károly, hessen-kasseli őrgróf, 52 Károlyi Klára, 20 Károlyi Sándor, 20, 24, 39, 108 Károlyi Sándor felesége ld. Szalai Barkóczy Krisztina Kasza Kelemen, 109 Katalin, (Nagy) II., cárnő, 90 Katalin, I., cárnő, 70, 90 Kaurman, 73, 80,

241 Kázmér iklós, 12, 41, 76 Kelemen, XI., pápa, 73 Kemp, John, 63 Kepler, 107, App. 13 Kismarjai Albert, 24 Kocziány László, 71 Kócsi Sámuel, 68, 102 Koemius, 63 Koháry István, 20, 24 Koncz József, 100 Kónyi ária, 24 Korda Zsigmond, 83 Kornis Zsigmond, 24 Kovács András, App. 4 Köblös Zoltán, 17 Köleséri Sámuel mint levélíró, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 13, 15, 16, 17, 19, 20, 23, 24, 25, 36, 39, 41, 43, 45, 47, 48, 49, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 59, 60, 61, 63, 67, 68, 69, 73, 74, 75,76, 77, 78, 79, 82, 83, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 93, 95, 97, 100, 103, 104, 108, 108, 110, 111, 112, App. 2, App. 3, App. 5, App. 6, App. 7, App. 8, App. 9, App. 10, App. 11, App. 12, App. 14 ál-, akadémikus és írói nevei Chrysamnis, 29, 46, 50, 52, 58, 62, 66, 70 Chrysippus Chrysamnensis, 78 Chrysippus, 29, 40, 44, 46, 106, 107 Chrysophilus, App. 1 Crysandrus, 44, 46 felesége ld. Bethlen Judit és eder, Asnatha Köleséri Sámuel, a legifjabb, App. 1, App. 2 König, manuel, 27 Königsegg felesége ld. Lannoy Königsegg und Rothenfels, Lothar Joseph Dominik von, 24, 32, 64, 72, 78, 79, 83, 91, 92, 94, 97, 99, 102, 106 Kővári László, 1, 62 Krause, Johann Gottlieb, 8 Kundmann, Johann Christian, 21 Kutschera, I. Rolf, 1, 24 Lacinius, 34 Lajos, II., magyar király, 62 Lajos, XIV., francia király, 52 Lajos, XV., francia király, 35 Lange, Johann Joachim, 51, 60 Lannoy, aria Teresia von, 32, 61 Latzkovits iklós, 76, App. 12 Lázár János, 69, 71, 72, 73, 77, 80, 81, 83, 91, 92, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101 Le Clerc/Clericus, Jean, 33 Lecca, Octav-George, 56, 62 Leibniz, 8, 23, 29, 32, 45, 46, 60, 68, App. 9, App. 10 Lemny, Stefan, 22 Leonhard, artin Friedrich, 49 Leopoldina főhercegnő, 94, 99 Leumas, App. 1 Liechtenstein, Joseph Wenzel Lorenz von, 106, 107, App. 11 Liliencron, Rochus von, 8, 16 Lincerus, 44 Lipót, I., császár, 22, 57 Lipsius, Justus, 16 Loeber, Valentin, 29 Loescher, artin Gotthelf, 29 Ludewig, Johann Peter, App. 14 Ludolf, Heinrich Wilhelm, 2 Ludovici, Jacob Friedrich, App. 2 Lukinich Imre, 20, 92 Lutsch, 44 Lutsch, Johann, 48, 85 affei, Scipione, 29, 106 agyar László András, 11, 34, 102 álnási Ödön, 72 amucca della Torre, aria, 62 anget, Jean Jacques, 25 archi, Gian Paolo, 29 arcus Aurelius Antonius, 28, 29, App. 1 arcus Aurelius Claudius Gothicus, 22 arescotti/arschotti, Caesar, 95, 98 arinescu/arinescu-himu, aria C., 53 arleburg ld. Henricus arsigli, Luigi Ferdinando, 18, 41, 64 árton János, 79 avrocordat, Constantin, 62 avrocordat, Ion, 62 avrocordat, Nicolae, 10, 15, 16, 21, 26, 29, 30, 31, 32, 33, 42, 44, 47, 52, 53, 56, 57, 78, 87, 89 aximilian manuel, 26, 28, 29, 30 eder, Asnatha, Köleséri felesége, App. 2 elanchthon, Philipp, 72 encken, Johann Burkhard, 8, 16, 43, 55, 104, App. 7 encken, Otto, 8 240

242 észáros Kálmán, 24 eusel, Johann Georg, 45 eyer, Hans Reinhardt, 19, 54, 63 eyer, artin, 20 itridatész, App. 4 okos Gyula, 48 onok István, App. 4 ontefalchius/ontefaletti, Petrus Jacobus, 62 ontfaucon, Bernard de, 29 orales, Ambrosius, 62 Nádudvari Sámuel, 106, 108, App. 11 Netoliczka, Oskar, 1, 2, 5, 6, 7, 16, 17, 18, 22, 26, 32, 46, 50, 58, 63, 64, 65, 76, 111, Newton, 12, 29, App. 12 Oberberg, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 37, 38, 40, 42, 44, 46, 50, 57, 62, 68, 70, 78, 93, 106, 107 Ongjest, 2 Operman, 57 Opitz, artin, 22, App. 4 Ortelius, Abraham, 20, App. 4 Ortelius (Oertl), Hieronimus, 20 Ostrogorsky, Georg, 21 Overbeck, 27 Ovidius, 107, App. 4 Owen, Corbet, 44 Pagen, de, 31, 32 Pál József, 29 Pálffy János, 39 Pálffy iklós, 21 Pall, Francisc, 62 Panaitescu, Petre P., 22, 31, 32 Pankratova,., 70 Pápai Páriz Ferenc, 12 Pápai Páriz Imre, 12, 14, 36, 54 Pápay József, 68 Papp Júlia, 111, App. 5 Parschitius Kristóf, 43 Patachi, Ioan, 86 Pataki Jenő, 31 Pembroke grófja, 76 Pesme de Saint-Saphorin, François-Louis de, 92 Péter, Nagy, cár, 51, 52, 58, 62, 68, 70, 78, 84 Petronius, 15, 26 Pfaff, Christoph atthäus, 49 Pharamundus, 35 Philippus, App. 4 Pictet, Bénédict, 36 Plinius, 47 Plutarkhosz, 44 Poggendorff, J. C., 70, 92 Pokoly József, 92, 111 Polster átyás, 97, 99 Pongrácz György, 20, 92, 95, 96 Porta, Nicolae de, 31, 57 Praetorius, atthäus, 33 Prat, Samuel, 95, 98 Pray György, 50, 70, 96, 102, 105 Propertius, App. 11 Puch/Püch, de, 27, 28 Pufendorf, Samuel, 2 Pulay János, 39 Quesnel, Paschasius, 73 Rabutin, Amadeus, 106, 107 Racoviţa, ihail, 51 Rákóczi Ferenc, II., 19, 20, 24, 92 Rasinski/Rzączyński, Gabryel, 20 Rémond, Nicolas François, 23 Resende, Andreas de, 62 Reussner/Reissner, Georg, 111 Rolandus, 31 Rosetti, Nicolae, 62 Rosetti, Radu, 62 Rudolf, II., császár, 21 Ruesch, artin Franz, 29, 30, 58, 62, 68, 102, 106 Rutkay, 21 Ruyschius, Fredericus, 52, 62, 70, 107 Ruyter, Johan, 8 Rüdiger, Andreas, 29 Samarian, Pompei Gh., 51 Sándor, Nagy, App. 4 Savoyai Jenő, 5, 7, 43, 106, App. 11, App. 12 Schaffhauser, lias, 31 Schebben ld. Şendo Schendo ld. Şendo Schenk von Stauffenberg, arquard Sebastian, 73 Scheuchzer, Johann Jacob, 12, 13, 14, 17, 19, 25, 36, 41, 54, 63, 75, 76, 106, 108, 109, 110 Scheuchzer, Johann Kaspar, 54, 63, 75,

243 Schmeizel, artin, 48 Schomer, Justus Christoph, 29 Schrevelius, Cornelius, 2 Schröck, Lucas, 29, 33, 93, 102, 106, 107 Schurzfleisch, Konrad Samuel, App. 4 Schwantz von Springfels, Friedrich, 19, 31, 34, 54, 62, 75, 106 Schwarz, Samuel, 97, 111 Sebestyén Gyula, 21 Secăşanu, Corneliu, 31 Seivert, Johann, 11, 15, 16, 76, 102, 105 Şendo/Schendo von Vanderbech/ Vanderbeck, ihail, 11, 16, 22, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 37, 38, 40, 42, 44, 46, 50, 52, 58, 59, 62, 66, 68, 70, 78, 79, 84, 88, 102, 105, 106, 107 ál-, akadémikus és írói nevei Aletophylus, 26, 27, 29, 31, 32, 34, 35, 37, 38, 40, 102 Critodemus, 106, 107 Crysippophylus, 44 Schebben, Conrad du, 29, 33 Seres István, 39 Sinkovics István, 24 Sinzendorff, Philipp Ludwig von, 96 Sloane, Hans, 63, 75, 76, App. 12 Sobieski János, 27, 70 Sobieski János leánya, Kunigunda, 27 Sommer/von Sommersberg, Friedrich Wilhelm, 18, 21, 22, 75, App. 4 Szophoklész, 44 Stahl, Georg rnst, 9, 91, 94, 96, 97, 99 Starhemberg, rasmus, 106 Statius, Publius Papinianus, 81, 83, 92 Steiger, Rudolf, 12, 17, 54, 75, 108 Steinville, Stephan von, 4, 11, App. 7 Stenus Bregensis, Bartholomaeus, 22 Störklin, Johann Heinrich, 31, 35 Strahlenberg, Philip Johann (Tabbert von), 68 Sutton, Robert, 90 Szabó iklós, 12 Szalai Barkóczy Krisztina, Károlyi Sándor felesége, 20, 39 Szamosközy István, 62, App. 4, App. 14 Szelestei Nagy László, 21, 45, 69, App. 11, App. 13 Szenci olnár Albert, 69 Szent-Iványi Béla, 4 Szilády Áron, 31 Szinnyei József, 39, 43, 65, 95, 111 Szókratész, 50 Szögi László, 12 Takáts Sándor, 20 Tarnai Andor, 29, 93 Teleki Ádám, 98 Teleki ihály, 21 Teutsch, Andreas, 4 Teutsch, Friedrich, 4 Theodorosz, 50 Thieme, W., 31 Thököly Imre, 20 Thümmig, Ludwig Philipp, 85 Tibullus, 106, App. 11 Tige, Franz Paul de, 83 Traianus, 16, 18, 62, App. 4 Trausch, Joseph, 8, 16, 17, 24, 31, 44, 59, 63, 76, 108, 110, 111, App. 8 Trebellius Pollio, 22 Triller, Daniel Wilhelm, App. 4 Triller, Valentin, App. 4 Vanderbech, Vanderbeck ld. Şendo Vásárhelyi Judit, P., 69 Vasilescu, Alexandru A., 19, 20, 24, 29, 31, 34, 44, 56, 57, 62, 73, 78 Verbőczi István, 24 Vercellonus Pedemontanus, Jacobus, 29, 33 Verdries, Johann elchior, 29 Veress ndre, 41, 76, 102, 105 Vette, Johann Georg, 102 Viechter, Johann Ignaz, 73, 81, 83, 92 Virmond, Damian Hugo von, 20, App. 13 Vitriarius, Philipp Reinhard, 29, 33, 34, 44 Vlasto, Grigore, 56, 68 Voigt, Christoph Nicolaus, 4 Vollmer, H., 31 Vörös Imre, 75 Wackernagel, Hans Georg, 73 Waldschmidt, Johann Jakob, 48 Wegele, Franz Xaver, 8, 16 Weidenfelder, Lorenz, 59, 110, App. 3, App. 5, App. 6, App. 7, App. 8 Weingand, Johann ichael, App. 13 Weigant, App. 13 Weigel, rhard, 19 Werbőczi István,

244 Wesselényi Istvánné, 69 Weszprémi István, 17, 21, 44, 69, 76, 93 Windischgräz, Leopold Victorin, App. 13 Wilhelmine Amalia, I. József császár felesége, 99 Winter, duard, 45 Wlassia, 86 Wold család, 102 Wolff, Christian, 45, 48, 52, 60, 68, 70, 71, 74, 78, 85, 89 Woodward, John, 12, 13, 15, 17, 19, 74, 76, 109 Wopser ezredes, 4 Wortley ontagu, ary, 90 Wurzbach, Constant von, 24, 39, 72, 96 Zahn, Johann, 83 Zannet, Franciscus, 62 Zemplén Jolán,.,100 Zeno, Apostolo, 29, 106, App

245 KÖLSÉRI SÁUL ÉS JAKÓ ZSIGOND ÁLTAL ÖSSZGYŰJTÖTT LVLZÉS (Származás, tanulmányok) A Köleséri lelkészdinasztia tagjai a Nagyszalonta-közeli Keres-ér községről s erről a színtiszta magyar-kálvinista tájról való származásukat mindvégig vállalták. Jellemző vonás, hogy nagy gonddal munkálták ki személyes nemesítésüket; ott találjuk őket a kevesek, a már tanárként saját címert használó lelkészjelöltek sorában. 1 Szinte csak ilyesmi az, amiben az közt élt ifj. Köleséri Sámuel követi fölmenőit, köztük apját, id. Sámuelt ( ) az Angliát megjárt, újító kedvű papjelöltek második hullámának vezéralakját. Ő pártos elfogultsággal kettős keltezést használ, legalábbis egy Cromwell-röpiratköteget ajándékozó bejegyzésben az angol szabadság felvirradtától is számítja az időt: Anno Salutis 1655, libertatis Angliae 7. 2 Az apa volt a Váradi Biblia gazdag marginálisainak szerzője, s a Tiszántúl nagy rétora volt, akinek kiadott prédikációi és alkalmi beszédei debreceni szerzőknek mostanában kedvenc kutatási témájuk. 3 Fontos ifjú Sámuel születésének dátuma: 1663-ra rdély romlása igencsak előrehaladt, Várad már elesett, s a fiú exiliumba futott családban jött világra Szendrőben. Az elsőszülöttet papnak szánták. Alig tizenhét évesen, 1679 tavaszán holland egyetemekre indul; a franekerin teológai, a leidenin filozófiai doktorátust szerez, s ebben a két tárgykörben meg matematikából, fizikából fél tucatnál több disputáció-disszertáció marad utána. 4 zek némelyikét a hazai fizikatörténet ma is számon tartja, különösen A fényről című és a kozmológiai tárgyú értekezéseit. 5 egjárja Angliát (talán másfél évig lakott Londonban, 6 tudni vélik, hogy Newtont is hallgatta). Nyugati tanulmányaiból hazatérve aligha életszerű, hogy a iatyánk eltévesztése miatt nem lett pap, inkább mondhatjuk, hogy pályaváltásra, orvosi tanulmányokra határozta el magát, és ehhez állítólag Teleki ihálytól bőkezű támogatást nyert. Kérdés azonban, hogy az elképzelt orvosképzési programból mi lett. 7 1 Csorba Dávid publikált róluk az gyháztörténeti Szemlében 2009-ben. 2 Herepei János közölte az ajándékozó bejegyzést. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. Szeged, Csorba Dávid, A sovány lelket meg-szépíteni. Debreceni prédikátorok ( ). Debrecen Fazakas Gergely Tamás önéletírás-részleteket idéző PhD értekezése: lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/78420/5/fazakasdisszertacio.pdf [2011. nov. 22.] 4 RK III. 3048, 3049, 3118, 3119, 3120, 3241, agyarra fordított részletek jelentek meg a Táguló világ magyarországi hírmondói antológiában, szerk. Waczulik argit. Bp., ; elemzések Zemplén Jolán, A magyarországi fizika története (Bp., 1964.) több fejezetében. 6 Angol kapcsolatairól: Gömöri György, rdélyiek és angolok. Bp., é. n. [1991] Nem sok. agyar László András Az orvos Köleséri c., a Korunkban megjelent ( sz ) tanulmányában arra hívja fel figyelmet, hogy nincs nyoma orvosdoktori védésnek. 244

246 ikor tért haza másodszor, nem tudjuk biztosan. Ismeretes egy 1689 nyarán írt levele, amit valószínűleg hazaútjáról küldött. 8 A fölmenőitől eltérő mozzanat az is, hogy nem partiumi magyar közösségben, hanem a gazdag szász városban, Szebenben vállal munkát, oda telepszik. Valentin Franck esküvőjére összeállított epithalamium verselőjeként 1693-ban nyomtatják neve alá: Philosophiae et edicinae Doctor ac Practicus Cibiniensis. 9 (Pálfordulás, karrierépítés) A papi hivatásnak s a tiszántúli mezővárosi életmódnak már hátat fordított; partiumiból erdélyi lett. Hamar sor került arra, hogy aktuális politikai téren is a hagyomány ellenében döntsön. Úgy tűnik ingadozás nélkül egy életre vállalta Bécs aktív szolgálatát. ikor történhetett ez? Talán nem is köthető dátumhoz. Bethlen iklós arra emlékszik, hogy 1696 őszén Bécsbe ment Fülöp lichtensteini herceg (Rabutin helyettese) kíséretében, s ekkor egy komoly konfliktus után nagy nehezen visszafogadtatik Köleséri Rabutin kegyeibe (tehát 96 előtt már volt abban!) jelent igazi fordulatot. kkor a Cameratica Commissio amelynek a kincstári jövedelmek, a bánya, só- és pénzügyek erdélyi rendezése a feladata, és amely többnyire idegen (tehát nem magyar és nem erdélyi lakos) szakembereket nevez ki a posztokra Kölesérit az ércbányák felügyeletével bízza meg, mint aki hosszú évek munkájával mindent feltárt, amit erről tudni kell től (a bányaügyet már csak tudós tanácsadóként szolgálva) a Gubernium az erdélyi főkormányszék titkára, majd 1727 tavaszán tanácsosa lesz. 12 Korai irodalmi munkásságából kiemelkedik az 1717-es Auraria Romano-Dacica a régi rdély bányakincseiről, a kitermelés múltjáról és helyzetéről; van numizmatikai, bányajogi és az arany orvosi felhasználásáról szóló fejezete is. lismeréssel szólnak a könyvről a külföldi folyóiratok; csak rdély római kori aranytermelése mennyiségének túlértékelését teszik szóvá. 13 egjelennek értekezései itthon már korábban is; 14 feltűnést kelt s egyházi körökben ellenzést az a kiadványa, amely Jacobus Gardenius skót teológus Theologia pacifica c. írását teszi közzé olyan előszóval, ami a személyes 8 OSZK s. Quart. hung RK II Két év múlva a Huszti Istvántól neki ajánlott hallei orvosi disszertáció mint Szeben város és Szeben-szék orvosát üdvözli: RK III aegre in gratiam receptus sit. Bethlen iklós levelei. Sajtó alá rendezte Jankovics József. Bp., áshol arról olvashatunk, hogy a generális (később) Köleséri felől, ki másképen már kedves embere volt, igen nehéz szókat monda: hogy csak imígy amúgy vigyorog, minden respectus nélkül beszél véle. Bethlen iklós önéletírása. Kiad. V. Windisch Éva. Bp., 1955, II. köt Trócsányi Zsolt, Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat rdélyben, Bp., Roppant felkészüléssel járhatott, hogy ebben a harmadik stúdiumban sikeres szakpolitikus legyen. 12 Trócsányi szerint (i. m. 322., ) Köleséri guberniumi tanácsosi kinevezése közjogi különlegesség : üresedés nem lévén, a felekezeti rendet felborítva, egyelőre helyettesként nevezi ki az uralkodó a Haditanács javaslatára (mert főhadiparancsnokok sorának volt orvosa, bizalmasa?) ben iktatják be véglegesen a tiltakozó szászság rovására. 13 Az Acta ruditorum szerkesztőjéhez írt (8.) levélben érvel a szerző igaza mellett. 14 A skorbutról, az évi erdélyi és havasalföldi pestisről (RK II. 2308, 2393.). 245

247 kegyesség hitvallása, de a felekezeti-intézményi keretek és a külsőségek teljes mellőzését hirdeti az eredeti mű szellemében. 15 Köleséri az elődei életformájától eltávolodott, de a hitvallásától nem; nemzetközileg is mindvégig reformátusnak ismerik, 1730-ban az utána érdeklődő pétervári professzor Bél átyástól ezt a jellemzést kapja: vir non indoctus, professione medicus, religione reformatus. 16 Hivatali felemelkedésében bizonyosan nagy szerepe volt Savoyai Jenőnek, aki 1713-tól az erdélyi kormányszervek fölött álló inisterialkonferenz in rebus Transylvanicis elnöke. Az Auraria Savoyainak küldött példánya, majd 1729-ben a neki ajándékozott Tibullus-Corvina a lekötelezettséget demonstrálja. 17 Állítólag a Kölesérit elmarasztaló válási ítéletről értesülve Savoyai Jenő azt mondta volna, egész rdély bűnhődni fog ezért. 18 z az epizód már a késői évekbe vezet, amikor Köleséri problematikus jellemvonásai és különböző udvari pártokkal való konfliktusai előtérbe kerülnek, és súlyos válságba, majd tragédiába torkollnak. (A brassói Asnatha ederrel kötött házasságát 1715-ben felbontotta, az elvált feleség azonban ebbe nem nyugodott bele, folyamatosan harcolt a házasság érvényessége mellett, amit 1732-ben kimondanak, így Köleséri későbbi házasságkötése törvénytelennek bizonyult. 19 ) A onarchia keleti végeinek viszonyaira jellemző, ami ezután következett, a teljes kegyvesztés meg a bebörtönöztetés, és 1732 karácsonyán a vég, ami az egyik verzió szerint Jenő herceg hamis halálhíre hatására öngyilkosság volt. (Levelezése és a tudós korrespondencia) Bizonyos, hogy ifj. Köleséri Sámuel 1680 tájától fél évszázadon át sok rokonával, magyar és külföldi tanárával, patrónusával, jóval több páciensével, üzletfelével és különösen sok hivatali elöljárójával, ill. beosztott munkatársával volt részben rendszeres levelező kapcsolatban. Se ilyesminek, se a különböző hivatalokkal, udvari és kormányszéki testületekkel folytatott kötelező irat- és levélcserehalmaznak nem eredt még nyomába kutató (pedig az utóbbiak megőrzése is kötelező volt) előttről kivételnek csak a román fejedelmekkel váltott levelezés darabjainak publikálása számít. 20 (z lehetne jóval gazdagabb, ha a Curiosa Samuelis Köleséri Valachiam visitantis elnevezésű feljegyzésegyüttes fennmaradt volna. 21 ) Feltehetjük, hogy Köleséri tudományos levelezése korpuszának összegyűjtését maga a levélíró kezdte meg. Humanista hagyományokat követve maga hozhatta létre, 15 Font Zsuzsa, Theologia pacifica rdélyben (Gardenius, Poiret, Köleséri). egújulás és megmaradás. Fabiny Tibor-emlékkönyv. Bp., Bél átyás levelezése. Kiad. Szelestei Nagy László. (agyarországi tudósok levelezése, III) Bp., p Ld. Jakó Zsigmond, rdély és a Corvina. Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok rdély történelméhez. Bukarest, Az Österreichische Nationalbibliothek őriz még egy 16. századi ószláv kéziratot, ami Köleséri ajándékaként került Savoyaihoz. 18 Trócsányi, i.m., Adatokra építve szól bőven a Trausch-Lexikon (II ) a házasságokról. 20 Gyűjteményünk 1 3., 5 6. és 10. tétele adja ezek szövegét vagy leírását. 21 Jakó Zsigmond, Köleséri Sámuel ( ) havasalföldei bibliofil és tudományos kapcsolatai. Könyvtári Szemle, 12 (1968). nr

248 és őrizhette meg azt a fogalmazványkötetet, amiből az ben általa írt levelek származnak. A Jakó Zsigmond által Köleséri Sámuel leveleskönyvének másolata címet viselő kézirat eredetije lehetett ez. Köleséri kortársai is felismerték a tudományos-irodalmi korrespondencia értékét: mostohafia, Lázár János is leveleskönyvben őrizte meg a neki írt és tőle kapott leveleit. A Kölesérivel erdélyi régiségek tárgyában levelezésben álló Lorenz Weidenfelder, szászsebesi pap ihail Şendo (a macedón görög, a havasalföldi vajda orvosa, majd száműzöttje) leveleit másolta le. A nyugat-európai országok tudósaival váltott leveleket századi másolatgyűjtemények tartották fenn; igen sokat a lexikoníró Joseph Trausch és a szász levéltárügy kiváló munkása, Franz Zimmermann. Kevés autográf levél maradt ránk, legtöbb a zürichi Scheuchzer-gyűjteményben. A levélgyűjtemény Köleséri enciklopédikus képzettsége s talán túlontúl szórt érdeklődése miatt igen sokrétű, rdély természeti kincseitől, elméleti orvosi és gyakorlati járványtani kérdésekig, őslénytantól az epigráfiáig. A természettudományi-szakmai kérdések a svájci Scheuchzerrel folytatott korrespondenciában dominálnak, átvezetnek a földtörténettel kapcsolatos legfrissebb vitákhoz, amik John Woodward nyomán a romantikus és fantasztikus elméletek helyett a diluviális felfogás térnyeréséhez vezettek. A vitába bekapcsolták a Köleséritől származó értesüléseket és az általa küldött, rdély földjéből származó tárgyi anyagot. nnek bizonyságát megtaláljuk Scheuchzer Herbarium diluvianuma egyik ajánlásában, de a Woodward-kollekció közvetve vagy közvetlenül Köleséritől származó leleteiben is (ld. 76. sz. levél jegyzeteit). Köleséri levelei Sziléziát, Németországot, Svájcot, Angliát, a román fejedelemségeket, közvetítésükkel (járványügyben) a konstantinápolyi udvart, sőt Nagy Péter Oroszországát érték el. Amikor Jakó Zsigmond kiadásra átadta az anyagot, a gyűjtés folytatását és kiterjesztését is remélte és reméltük. Több nagy gyűjteményben próbáltunk a tudóskapcsolatok után kutatni; néhány darabbal sikerült gyarapítani a gyűjteményt. Figyelemre méltó hiányok maradtak. A bécsi kapcsolatok hiánya a levelezésben magyarázható éppen a közvetlen és intenzív személyes kapcsolataival, guberniumi tisztségviselőként ottani gyakoribb jelenlétével. Két hallei levelet ismerünk csupán, az egyik August Herrmann Franckénak szól 1709-ben, amikor Köleséri mostohafia az előkelőek és módosabbak középfokú iskolájába, a paedagogium regiumba megy tanulni. bben a hallei oktatást dicséri, és egy aranyrögöt küld a Naturalienkammer részére (App. 2). A másikra Köleséri élete legvégéről még visszatérünk. z kevés. Közvetlen bizonyíték is van Halléval folytatott rendszeres levelezésre. A Teleki gyermekekhez 1723-ban írt apai levélből tudunk erről: Köleséri Urammal pro conscius capiendo conferáltunk; elsőben is rajtatok való szomorkodással és nagy álmélkodással jelentette, minthogy a halai professorokkal ő kegyelmének correspondentiája vagyon; meg írták ő kegyelmének, hogy Halában is az időt teljességgel haszontalanul töltöttétek, nec in scientiis, nec in Lingvis, többire semmit sem tanultatok. 22 Hollan- 22 Teleki Pál Ádám fiának és unokatestvérének, június 27. Idézi Font, rdélyiek Halle és a radikális pietizmus vonzásában. Szeged,

249 diából eddig Pieter Burmannak írt egyetlen levelét ismertük meg rdélyben található római feliratok tárgyában. 23 A tudós levelezés szinte egyáltalán nem tartalmaz utalásokat hivatali munkájára, pedig az, hogy a természettudományok közül a (tág értelemben vett) földtudományok állnak a középpontban, az nyilván összefügg a bányászat felügyeletében végzett munkájával. gyáltalán nem kerülnek szóba vallási kérdések, elméletiek se, amikről tudjuk határozott megnyilatkozásai voltak korábban. Olyan aktualitás, mint a agyarországon ekkoriban (nem nagy késéssel rdélyben is) kiújult ellenreformációs offenzíva se kerül szóba. bben az összefüggésben érdemes Köleséri kettős-hármas kötődésére gondolni, a szász értelmiség körében betöltött szerepe, magától értetődőnek vett reformátussága és a bizonyosan nem csak karrierjéért vállalt udvarhűsége ez a három egymással se férhetett össze sokszor. A litteraria respublica világában azonban egyik sem számított, ő egyikre sem hivatkozott. Labancságát se mutatja ez az anyag hacsak nem tekintjük annak, hogy egy éremgyűjtő fejedelem tőle kapja meg a Pragmatica Sanctio-emlékérmet. Biztos érzékkel változtatta ha úgy látta jónak véleményét: így a pietisták mellé állt, amikor konstruktív kulturális reformokon dolgozó küldötteiket, Christoph Voigtot és társát rdélyből kiutálta a lutheránus ortodox vezérkar, s kiutasította a megszálló hatóság (4. levél), de azonnal elítélte a hallei pietista professzorokat, mikor azok szembefordultak s végül szakítottak a szelíd felvilágosodás képviselőivel: Thomasiusszal, Leibniz követőivel, s végül Wolffot ki is utasíttatták Halléból. 24 (A kései kiadványok és tervek a levelezésben) Köleséri kései tudományos-irodalmi munkásságáról egymástól nagyon különböző véleményekkel találkozhatunk. lső bibliográfusa egész sor elkészült, de a megjelenésig el nem jutott munkájáról tudósít. ások szerint az 1717-es Auraria után semmi jelentőset nem alkotott. Juttat-e bennünket új tényekhez, megfontolásokhoz a levelezés? Feltétlenül. Több kiadvány esetében kerültünk közel a tisztánlátáshoz, a saját művek sorsáról pedig három témakörben gyűltek össze kutatásra érdemes adatok. 1. agyar Újszövetség-kiadás sokáig számon tartották Kölesérit mint egy évi Bél átyás-féle editió korrektorát. Aztán ezt meggyőzően cáfolta a könyvtörténetírás, s most kötetünkben a 69. levélből megtudjuk, hogy nem korrigált, hanem szervezett és szponzorált egy Károlyi-féle újrakiadást, nem 1717-ben, hanem ben. A nyilvánosságra kerülő levél azzal együtt, hogy könyvtára hagyatéki leltárában 170 példány Újszövetség-tétel valószínűleg erre vonatkozik most kijelöli az utat a könyvtörténetnek a szolid megoldáshoz. 2. atematika- és fizikatankönyv kiadása a svájci Scheuchzer praktikus kézikönyvei átdolgozásával készült Köleséri műhelyében. A matematika el is készült, 1723-as 23 Ferenc Postmától kaptuk Ruardus Andala 1716-os disszertációja Kölesérinek szóló kéziratos ajánlását, ami szakmai-levelezési kapcsolatra utalhat. 24 Font Zsuzsa, Köleséri Sámuel és a német tudós világ. agyarországi tudósok levelezése. Szerk. Szelestei N. László. Bp., ). gy kiváló történészmunka tárgyalja ezt részletesen: Carl Hinrichs, Preussentum und Pietismus. Göttingen,

250 kolozsvári kiadása elé máig újdonságáért méltatott előszóval. 25 A fizikatankönyv, aminek tervbe vett erdélyi kiadásáról értesíti Scheuchzert, a nagy elismeréssel fogadott matematikatankönyv, az nchiridion Scheuchzerianum mathematicum usui Transilvanicorum accomodatum párdarabja lett volna. 26 A terv kései levelében fordul elő, és így nem valószínű, hogy megvalósult volna. 3. Samaritanus, másutt Samaritaneus címmel előforduló, készülő munkájáról Köleséri nemcsak valami homályos tervként tesz említést, hanem a 93. levél végén a könyv tartalmára utaló konkrétumokat sorol fel: Samaritaneum meum de variolis morbillis purpura; urticaria, miliaria rheumatismo per totam provinciam epidemicis; nec non de rysipelate 4. Leibniziánus filozófiai értekezések közreadásának szándéka minden Hanschlevélben és néhány más címzettében is feltűnik. Külön is előfordulnak metafizikai és természetfilozófiai témák. Az utóbbiak esetében a leideni fizika-matematika tárgyú disputációk és doktori értekezések újragondolásáról lehetett szó. Csak így értelmezhető a kora fiatalságára való utalás (79., App. 9). A metafizikai tárgyakról szólva pedig elsősorban a Leibniz Principiája 1728-ban megjelent ajánlásába iktatott két 1725-ös Köleséri-levél érdemli meg a figyelmet (App. 9., 10.). nnek felfedezésekor megkérdeztük a Kisbali László véleményét. A filozófiatörténészre revelációként hatott, hogy a szebeni orvostól eredeti, továbbtanulmányozásra érdemes gondolatokat talált, amik a descartes-i örökség részleges meghaladását s Leibniz és Wolff újdonságának mély megértését tükrözik. 5. Végül Jakó Zsigmond gyűjteménye lezárása után találta azt a dokumentumot, ami Köleséri évtizedeken át érlelt, fő történeti munkájának sorsáról az utolsó híradás. z valószínűleg az a háromrészes mű, amit minden együttműködéstől féltett (alkotói szuverenitását akarta megőrizni): De Dacia Romana, Hunno-Dacia, ac hodierna Dacia Augusta. nnek egyes részeit sok levél említi. A kései Ludewig-levél (App.14.) egyszavas Dacia címét a teljes műre is lehet érteni. A honismereti irodalomnak lett volna egyik úttörője a szerző, ha ez a munka megjelenik. A Pozsonyban majd Bécsben dolgozó Bél átyás fő művével való összeolvadást okkal várták, de Köleséri több nyilatkozata szól arról, hogy ő a Daciát nem akarta éretlenül kiadni a kezéből. 27 Nem sok példát lehet idézni arra, hogy Köleséri nyíltan vall alkotói büszkeségéről. Legmarkánsabban Károlyi Sándornak január 16-án írt levelében. Itt megköszöni a címzettnek, hogy lengyel authorok hozatásával segítséget adott aktu- 25 Benkő Samu, A felvilágosodás meggyökerezésének néhány sajátossága az erdélyi magyar művelődésben c. tanulmányában magyarra fordítva hosszan idéz ebből (Haladás és megmaradás. Bp., itt: ) 26 go nucleum Physices tuae Latina civitate donatum Transilvanis manducandum dabo prouti nchiridion athematicum levél. 27 A nagy terv meghiúsulásának az okait Szelestei Nagy László kutatásai nyomán ismerhetjük majd meg. (Bél és Köleséri ismerték egymást, legalább egyszer találkoztak is: szept 28-án Bécsben K. beírt Bél albumába egy Cicero- és egy Seneca-idézetet ( Nihil quod a culpa abest, in malis numerandum vero/ Optimus virtutis finis est, antequam deficias desinere. ) mint Consiliarius Gubernialis Transilvanicus. IAA, rekord: Szelestei N. László, Bél átyás kéziratos hagyatékának katalógusa. Bp., p Nr. 649/4.) 249

251 ális történetírói tevékenységéhez, amit így jellemez: Vagyon kezem alatt való munkám, mellyet ha elkészíthetnék a sok foglalatosság között, talám lenne mind ennek a hazának mit köszönni, mind idegeneknek ollyat látni, a mineműt még nem láttak. (20. levél). (A levelezés, a bibliofília és a könyvtárépítés) Köleséri életrajzai alig szentelnek figyelmet arra, hogy hollandiai egyetemjárása során a sűrűn egymás után következő disputálásokon, disszertálásokon kívül egy igen nagy ügynek is cselekvő részese volt. Jakó Zsigmond módját találta, hogy értesüljünk a Tótfalusi-Biblia körüli forgolódásáról kora őszén az erdélyiek őáltala értesülnek arról, hogy már alkalmasint végére hajtja a munkát Tótfalusi [ ] Köleséri uramék Berlinumban beszélették, hogy már a Sámuel 2. könyvéig előment a nyomtatás. z a hír döntően járult hozzá ahhoz, hogy az erdélyi elit lemondjon ellenbiblia kiadásáról, és fogadja Tótfalusiét. 28 Paradox folytatása a Tótfalusi nyomda iránti elkötelezettségének, hogy Köleséri 1708-ban azzal az ürüggyel, hogy konserválja a generalis reformata ecclesia számára megdézsmálja a kolozsvári nyomdahagyatékot, és saját irányítású szebeni nyomda alapjául használja. 29 Kötetünkbe nehéz úgy belelapozni, hogy ne találkoznánk könyvkiadásra, nyomdászatra s különösen könyvvásárlásra vonatkozó értesülésekkel, utasításokkal. A Kárpát-medence leggazdagabb könyvtára megszervezésének eszköze is volt ez a sok levél, és kevés kortársnál tapasztalhatunk a gyűjtésben annyi gondosságot, hozzáértést, mint itt. A Köleséri-hagyaték körüli áldatlan, hosszas pereskedés áldozata lett a három és félezer kötetes bibliotheca, de a könyvek nagy részéről gondos leltár készült, ami ránk maradt. 30 * z az eredetileg előadásnak készült írás nem vagy alig kellett hogy szóljon a Köleséri-levelezés olyan fontos aspektusairól, mint a román fejedelemségek és a nyugat-európai művelődés közti közvetítés vagy a korai felvilágosodás centrumaival való kapcsolatépítés. zekről máig érvényesek Jakó Zsigmondnak az 1960-as évek végén kialakított és publikált megállapításai. 31 Font Zsuzsa 28 Dési árton professzor tudósít erről levelében. rdélyi féniks. Bev., kiad. Jakó Zsigmond. Bukarest, , 317, Herepei János, Tótfalusi Kolozsvári műhelye és munkatársai. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. III. Szeged, és rdélyi féniks, i. m., 68, 376, Bertók Lajos, Ifjabb Köleséri Sámuel könyvhagyatéka (Könyv és Könyvtár. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyve. Debrecen, 1955.) című munkát Jakó következetesen használta. Oláh Róbert készül a könyvleltár kritikai feldolgozására. 31 Jakó Zsigmond, A XVIII. század eleji román művelődési élet és a korai német felvilágosodás kapcsolatai Köleséri Sámuel levelezésének tükrében. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 13 (1969), = Uő., Társadalom, egyház, művelődés. Bp., 1997, Német változata is 1969-ben jelent meg a Revue Roumaine d'histoire-ban. Románul újabban ld. Istoria poporului român şi istoriografia uropei Centrale din epoca luminilor. In honorem Paul Cernovodeanu. d. Violeta Barbu. Bucureşti, , dokumentum-közléssel. tanulmányok korai felhasználói közül kiemelkedett Trócsányi Zsolt, több tanulmánya mellett az rdély története II. kötetébe írt fejezettel. 250

252 Corespondenţa știinţifică a lui Sámuel Köleséri ( ) (Rezumat) Sámuel Köleséri ( ) s-a născut într-o familie de preoţi reformaţi din Ungaria. A studiat în Anglia și Olanda, unde a obţinut doctorate în filozofie și teologie, dar în final a optat pentru profesia de medic. S-a stabilit la Sibiu (Hermannstadt/ Nagyszeben), un bogat oraș săsesc din Transilvania, având o carieră oarecum atipică. Köleséri a activat pe rând ca medic militar, inspector provincial al minelor de minereu, precum și ca secretar și consilier gubernial. Dintre lucrările sale scrise în ţară, se distinge Auraria Romano-Dacica (1717) care prezintă mineritul transilvănean din perioada Antichităţii. De asemenea, Köleséri a avut o bogată activitate publicistică în reviste știinţifice din uropa. A devenit membru activ al Republicii Literelor (respublica litteraria) cel târziu după alegerea sa în Academia Leopoldina în Zece ani mai târziu, în 1729, a fost ales membru al Royal Society din Londra. Complexitatea corespondenţei sale știinţifice este dată în principal de formaţia sa enciclopedică. Köleséri a avut multiple preocupări: de la comorile naturale din Transilvania și untenia până la probleme de teorie medicală și epidemiologie, paleontologie și epigrafie. Opera sa abordează și cele mai recente curente filozofice, în special receptarea timpurie a lui Leibniz și Wolff în Transilvania. Corespondenţa sa cu savantul elveţian J. J. Scheuchzer este dominată de probleme de știinţele naturii și ne aduce în atenţie cele mai recente dezbateri referitoare la istoria (geneza) Pământului, care au condus la abandonarea teoriilor fantastice și la adoptarea graduală a teoriei diluviale. Începând cu acest moment, atât constatările lui Köleséri, cât și mostrele din solul transilvănean, pe care acesta le-a prelevat și trimis, au fost introduse în dezbaterile știinţifice (multe mostre se mai păstrează și astăzi în faimoasa colecţie Woodward din Cambridge). Scrisorile lui Köleséri au ajuns până în Germania, lveţia, Anglia, Italia, dar și la Înalta Poartă sau Rusia ţarului Petru cel are (cele legate de problema epidemiilor). Importanţa deosebită a corespondenţei cu domnitorii români constă în faptul că autorii scrisorilor s-au sprijinit reciproc în scopul dezvoltării relaţiilor cu centrele occidentale ale Frühaufklärung-ului. Köleséri a murit subit; principala sa lucrare istorică a rămas în manuscris iar moștenirea sa s-a risipit. Din păcate, nici biblioteca acestui pasionat bibliofil, care la nivel est-european poate fi considerată drept una foarte bogată, nu a rămas intactă. În schimb, s-a păstrat un catalog detaliat, care va fi curând accesibil cercetătorilor. Reputatul medievist clujean, profesorul Zsigmond Jakó ( ), a cercetat, transcris și adnotat atât scrisorile redactate, cât și cele primite de Köleséri, ale căror copii datând din secolele XVIII XIX se păstrează în biblioteci și arhive din Londra și Zürich. are parte a acestui material documentar a fost redactat în limba latină. De asemenea, prima evaluare a materialului provine tot de la profesorul Jakó. 251

253 Samuel Köleséris wissenschaftliche Korrespondenz ( ) (Zusammenfassung) Samuel Köleséri ( ) stammte aus einer ungarländischen reformierten Predigerfamilie. r studierte in ngland und den Niederlanden, promovierte sich in Philosophie und Theologie, und schließlich wurde er Arzt. Köleséri ließ sich in der reichen siebenbürgisch-sächsischen Stadt Hermannstadt (Sibiu) nieder, wo er eine außerordentliche Laufbahn erlebte. r war Armeearzt, Aufseher des siebenbürgischen rzbergbaus, später wurde er Sekretär bzw. Rat des Guberniums, der wichtigsten Regierungsorganisation des Habsburger-Reiches in Siebenbürgen. Von seinen in der Heimat verfassten Werken ist die Auraria Romano-Dacica (1717) über das alte siebenbürgische Bergwesen hervorzuheben. Köleséri publizierte regelmäßig in bekannten europäischen wissenschaftlichen Periodika. r zählte spätestens nach seiner Aufnahme in die Academia Leopoldiana im Jahre 1719 zu den itgliedern der respublica litteraria und wurde bald auch itglied der Royal Society. Die wissenschaftliche Korrespondenz ist wegen Köleséris enzyklopädischer Bildung und breitgefächerten Interessen überaus vielschichtig: Sie erstreckt sich auf Bereiche von den Naturschätzen Siebenbürgens und der Walachei bis zu theoretischen wie praktischen Fragen der edizin und der pidemiologie, von der Paläontologie bis zur pigraphie. Aus dem Briefwechsel erfahren wir viel über die neuesten philosophischen Strömungen, insbesondere über die frühe siebenbürgische Rezeption von Leibniz und Wolff. Im Austausch mit dem Schweizer J. J. Scheuchzer dominieren die rörterungen zu naturwissenschaftlichen Angelegenheiten, sie machen den Leser mit den neuesten Diskussionen über die ntstehungsgeschichte der rde bekannt, die anstatt phantastischer Theorien der Verbreitung der diluvialen Auffassung Platz machten. Von da an wurden die von Köleséri stammenden Informationen sowie die aus Siebenbürgen stammenden Funde in die Diskussionen miteingebunden. (Die berühmte Woodward-Kollektion in Cambridge bewahrt zahlreiche Stücke von diesen Funden.) Köleséri starb unerwartet; sein historisch geprägtes Hauptwerk blieb in anuskript, sein Nachlass wurde zerstreut. Auch die im osteuropäischen Vergleich als äußerst reich geltende Bibliothek des leidenschaftlichen Bibliophilen blieb nicht vollständig erhalten; erhalten blieb jedoch eine sorgfältig zusammengestellte Bücherliste, die in Kürze auch erscheinen wird. Der Klausenburger Historiker Zsigmond Jakó ( ) sammelte die Briefe von und an Köleséri, transkribierte und kommentierte dieses aterial. Von seinen darüber verfassten wichtigen Studien ist insbesondere folgende hervorzuheben: Beiträge zu den Beziehungen des rumänischen kulturellen Lebens mit der deutschen Frühaufklärung. (In: Revue Roumaine d'histoire, ) Die vorliegende Ausgabe wurde am Lehrstuhl für Ältere Ungarische Literatur der Universität Szeged im Sinne von Jakós Vorstellungen vorbereitet. Die rgänzungen stammen von den Herausgebern des Bandes. Die Publikation des Werkes übernimmt der Siebenbürgische useum-verein in Klausenburg.

254