Piast címer. Lengyel királyok és uralkodók. Piastok. Szerkesztette: Buskó András

Átírás

1 Piast címer Lengyel királyok és uralkodók Piastok Szerkesztette: Buskó András Budapest,

2 Lengyelország uralkodóinak listája Lengyelország területén a hominida fajok közül a Homo erectus (Trzebnica környékén kb. 500 ezer évvel ezelőtt) élt, a neandervölgyi ember tárgyi emlékeit (például Racibórzban vagy Krakkóban), ugyanitt az értelmes ember egyedeinek leleteit is megtalálták. A lengyel nép kialakulása A történészek feltételezik, hogy a kései ókorban számos különböző etnikum élt a mai Lengyelország területén. Ezen népek pontos etnikumát és nyelvét hevesen vitatják; különösen heves vitákat vált ki a szláv népek eredete, itteni lakhelyük, vándorlásuk útvonala és időrendje. Kr. e. 1. évezredben szétváltak az indoeurópai törzsek, és kialakult a szlávok őshazája, amely - egyes nézetek szerint - Lengyelország területére tehető. Kr. e. 500-ból fennmaradt Biskupin közeli leletek fejlett földművelésre és szabályos településhálózatra mutatnak, ahol a lakosság száma ezer fő környékére tehető. Biskupin A római korban erre vezetett a borostyánút, ami fontos gazdasági szerepett játszott, összeköttetést teremtve Észak-Európa és a Földközi-tenger között. A 4-6. században szétváltak a szláv törzsek is. Itt formálódtak a nyugati szlávság csoportjai: lechiták (a lengyelek ősei), Elba menti szlávok, pomeránok stb. Az Odera és Visztula közötti törzsekről elsőként 870 körül a Bajor geográfus tudósított. A művében megadott adatok alapján a legjelentősebbeknek a Glopeaniak tűnnek, akik - régészeti források alapján - Kujávia, ill. a Nagy-Lengyelországi vajdaság északkeleti részére tehetők. A várhelyek megjelenése a térségben már a 7. századra, a törzsi szerveződés időszakára tehető. A formálódó arisztokrácia kedvező lehetőségeket biztosított a kereskedelem fejlődésének. Fizetőeszközként szőttest, vagy prémárut használhattak. A 9. és 10. századra kiemelkedtek a viszlyánok és a polánok. 2

3 A lengyel fejedelmek és uralkodók Az alábbi táblázat Lengyelország uralkodóinak sorát tartalmazza. A névsor a korai lengyel történelem alakjaihoz nyúlik vissza, majd az első keresztény uralkodó által alapított dinasztia öröklődési sorát kíséri végig. A kaliszi Piast-vár (fotó: Buskó András) A kora középkori Lengyelország szláv népessége alapvetően két jelentősebb államalakulatot hozott létre. Az egyiket Krakkó környékén az úgynevezett wiślanok (jelentése: Visztula mentiek) hozták létre, míg a másikat Gniezno központtal a polánok (vagyis mezeiek) alkották meg. Ez utóbbiban lépett trónra a később meghatározó Piast-dinasztia, amelynek legjelentősebb tagja I. Mieszko fejedelem lett, aki felvette a kereszténységet, és seregével meghódította a Balti-tenger partját, Sziléziát és Kis-Lengyelországot. Megalapította a független lengyel egyházat, amelynek központját a leigázott Krakkóba helyzte. A dinasztia hatalma töretlen volt egészen 1138-ig, amikor III. Boleszláv úgy döntött, hogy országát felosztja négy gyermeke között. A feldarabolódott birodalom anarchiába süllyedt, legerősebb központja Krakkó vezetésével fennmaradt. Csak 1320-ban sikerült újra egyesíteni a régi területeket, bár Szilézia egy része Csehországhoz került. A virágkorát élő Lengyel Királyságnak a Jagelló-ház uralma alatt szembe kellett néznie a keletről egyre nagyobb fenyegetést jelentő Oroszországgal ben Lengyelország és Litvánia úgy döntöttek, hogy közösen összefognak az orosz fenyegetés ellen, és 1569-ben létrehozták a lublini uniót, a két ország egyesülését. Erre a korra tehető a választott uralkodók időszaka is, vagy más néven a nemesi köztársaság (Rzeczpospolita) létrejötte. Ez szétzilálta az országot, csak ritkán egyeztek az érdekek, amely végül Lengyelország felosztásához vezetett re három nagy szomszédja osztozkodott az ország területén

4 Piast-dinasztia Piast-dinasztia címere Lengyelország a 10. század közepén formálódott területi egységgé a Piast-dinasztia uralkodása alatt. A Piastok a polánok uralkodó nemzetsége volt, egyesítettek több nyugati szláv törzset polánok, lendzianok, viszlyánok, mazurok, goplánok, pomeránok, mazóvok, szlezánok amelyekből a lengyel nép formálódott. Lengyelország első, írásos dokumentumokban említett uralkodója I. Mieszko volt, aki 966-ban megkeresztelkedett, a római katolicizmust államvallássá tette. A népesség is megkeresztelkedett a következő évszázadokban. A 12. században Lengyelország kisebb államokra esett szét ban az újra egyesített Lengyelország királya I. Ulászló lett. Fiát, Nagy Kázmért szokás a legnagyobb lengyel királynak tekinteni. Ebben az időben Lengyelország virágzott, a népek vándorlásának központja volt és megkezdődött a zsidó közösség letelepedése. A fekete halál, amely Európa legnagyobb részére kihatott 1347 és 1351 között, nem érte el Lengyelországot. * A Piast-dinasztia lengyel uralkodóház volt, a független Lengyelország megteremtésétől (9. század) 1370-ig. A dinasztia ágai tovább uralkodtak Mazóvia hercegségben 1526-ig és Sziléziában 1675-ig. A legendák szerint a dinasztia őse Piast volt. Nevét először Gallus Anonymus említi a Lengyel hercegek krónikája című művében, amelyet 1113 körül írt. A 12. századi legenda szerint a 9. század második felében Gniezno fejedelmét, Popielt egy Piast nevű földműves fia, Siemowit követte a trónon, s ő alapította meg azt a dinasztiát, amely azután 1370-ig uralkodott Lengyelországban. A család a Piast nevet hivatalosan csak a 17. században kezdte el használni. Az első név szerint ismert Piast-fejedelem I. Mieszko (963 körül - 992), aki feltehetően a negyedik Piast-házi fejedelem volt, már eléggé fejlett, bár más területekről meglehetősen elzárt államot örökölt, amely a későbbi Nagy-Lengyelország (Wielko-polska), esetleg Mazóvia (Mazowsze) területét foglalta magába. Mieszko kapcsolatba lépett a tőle nyugatabbra fekvő európai államokkal és 996-ban felvette a (nyugati) kereszténységet. Hatalmát 990-ig kiterjesztette a Balti-tenger mentén fekvő Pomerániára (Pomorze), 992-ig pedig Sziléziára (Slask) és Kis-Lengyelországra is (Malopolska). 4

5 Fia I. (Vitéz) Boleszláv (ur ) folytatta a terjeszkedést, megerősítette a kormányzatot és az egyházszervezetet, majd röviddel halála előtt királlyá koronáztatta magát. Az első király utódai - II. Mieszko (ur ) Veszprém (ur ), I. (Megújító) Kázmér (ur ), II. (Merész) Boleszláv (ur ), majd I. Ulászló ( ), akik közül csak II. Mieszko és II. Boleszláv viselt rövid ideig királyi címet. A hanyatlás korszakát hozták: kezükből kicsúszott a központi hatalom, a helyi nemesség javára, továbbá számtalan háborúba keveredtek, amelyek területi veszteségekkel jártak. Ennek III. (Ferdeszájú) Boleszláv (ur ) vetett véget, miután 1107-ben elűzte bátyját és társuralkodóját, Zbigniewet, s 1125-ig visszaszerezte legalább az I. Mieszko uralkodása alatt Lengyelországhoz tartozó területeket. Azonban őt sem koronázták királlyá, és a nemzeti széthúzásnak sem tudta elejét venni, ezért a belviszálynak úgy akart gátat szabni, hogy országát felosztotta fiai között. A négy országrész - domierz - fejedelemsége mind a Piast-ház egy ágán belül öröklődött. Maguk között elsőnek kellett elismerniük a Krakkóban uralkodó nagylengyel fejedelmet, aki ilyenformán egyszersmind egy laza államszövetség feje is volt. A Piast-dinasztia uralkodói Krakkóban Ez a berendezkedés a gyakorlatban nem vált be, mivel tényleges főhatalommal csak egyetlen krakkói nagyfejedelem, II. (Igazságos) Kázmér (ur ) rendelkezett. A következő másfél évszázadban Lengyelország a szétesés szélére került az állandó belháborúk miatt, és a külföldi támadások következtében területe is egyre zsugorodott. A Piast-birtokok azonban a politikai megosztottság e zűrzavaros időszakában is megtartották egységes egyházszervezetüket, közös nyelvüket és gazdaságukat, amelyek alapján később az egyes fejedelmek a lengyel királyság újraegyesítésére törekedtek. Az első ilyen kísérletek kudarcot vallottak, ám miután II. Vencel cseh király megszerezte Lengyelország területének kétharmadát, s rövid időre ( ) Lengyelország királya is lett, fellángolt a nemzeti mozgalom, amelynek élére I. (Mazóviai) Konrád unokája, a későbbi I. (Kis) Ulászló (ur ) állt, a köznemesség és a papság támogatásával hamar megszerezte Krakkót és Sandomierzet, majd magyar és pápai segítséggel az egész Nagy-Lengyelországot is, és 1320-ban királlyá koronáztatta magát. Országát gyermekei ügyes kiházasításával erősítette meg, így téve szövetségesésé Litvániát és Magyarországot. (Az utóbbiban Ulászló lánya, Erzsébet lett I. Károly király felesége, Nagy Lajos anyja.) Ulászló fia és örököse III. (Nagy) Kázmér (ur ) alatt tetőzött a Piastok hatalma, hogy azután el is enyésszen. Kázmér kiegyezett országa két legnagyobb ellenségével, a cseh királysággal és a Német Lovagrenddel. Átengedte nekik Sziléziát, illetve Pomerániát, 1349-ben viszont birtokba vette Mazóviát és elfoglalta Galíciát (Galicija). Fellendítette az ország gazdaságát, újjászervezte hadseregét és közigazgatását, törvényeket alkotott, s 1364-ben megalapította a Krakkói Egyetemet. Halálával véget ért a Piast-ház uralma: miután fia nem született, trónját unokaöccsére, az 1342 óta Magyarországon uralkodó Nagy Lajosra hagyta, aki alatt a két ország 1382-ig perszonálunióban volt. Halála után egyik lánya Hedvig (Jadwiga) lett Lengyelország királynője, ó pedig 1386-ban férjhez ment Jagelló litván nagyfejedelemhez, aki II. Ulászló (ur ) néven új dinasztiát alapított Lengyelországban. A Piastok kisebb hercegi címeket örököltek az országban, a család utolsó ága 1675-ben halt ki 5

6 A Piast-dinasztia uralkodói (9. század ) Államalapítás I. Mieszko ( ) egyesítette a törzsek többségét, ezzel megalapította a Piast-dinasztiát. Birodalma határai keleten az oroszok földjéig, délen és nyugaton pedig cseh és német határig nyúlt. Azonban megkezdődött a német császárok beavatkozása, és ezáltal az evangélium hirdetése. 966-ban felvette a kereszténységet, pogány feleségeit elűzte és azután keresztény szertartás szerint egybekelt Dombrovka hercegnével, a cseh fejedelem leányával, megalapította az első püspökséget Poznańban. A kereszténység felvétele (Gniezno) Fotó: Buskó András 992-ben a Szentszék védelme alá került. Ennek ellenére a német királyok továbbra is ki akarták terjeszteni fennhatóságukat Lengyelországra. 963-ban I. Ottó német-római császár hű embere, Gero határőrgróf rákényszerítette Mieszkot, hogy országát a császártól hűbérül vegye. Halála után fia, "Vitéz" Boleszláv került a hatalomra. Őt tekinthetjük Lengyelország valódi megalapítójának. Több, sikeres hadjáratott folytatott a német császárok és az oroszok ellen. Felszabadította országát a németek uralma alól. II. Henrik német-római császárt többször is legyőzte, és ezzel megszerezte Sziléziát, Morvaországot, Luzáciát, Danzigot, és a Balti-tenger mellékét. Délen Magyarország északnyugati felére is rá tette kezét, amelyet azonban I. István magyar király gyorsan visszafoglalt. Keleten egészen az orosz Kijevig terjedt hatalma. A pápától (II. Szilvesztertől) pedig királyi koronát és címert kért (amelyet a legenda szerint végül a magyarok kaptak). Megalapította a Gnieznoi érsekséget, és több kisebb püspökséget. 6

7 Gneznoi katedrális (Fotó: Buskó András) Az állam központja Gniezno volt (csak a XII. században vette át ezt a szerepet Krakkó). A kereszténység jótékony hatására gyorsan fejlődött az ország mind politikai és gazdasági, mind kultúra szempontjából. Ekkor még sokféle nyelvű és fajú törzsek éltek itt, akik tanyákon laktak. Ám a törvények hatására tömörülni kezdtek, falvak, mezővárosok (posada) jöttek létre, ahol a mezőgazdaságon kívül már az iparral is foglalkoztak. Nagyobb települések körül erődítmények jöttek létre, amelyekben várnagyok és őrgrófok (palatinusok) parancsoltak. Kialakult a feudális társadalom, így a nemeseknek fegyverrel kellett szolgálniuk az urukat. Mindezek nagy fellendülést hoztak, gyorsan fejlődött az ipar és a kereskedelem, így nemcsak a bizánci császársággal, hanem a német és skandináv államokkal is, különösen a Hanzavárosokkal lépett kereskedelmi összeköttetésbe. Nemsokára a lengyel tengermelléki városok maguk is beléptek a Hanza-szövetségbe. 7

8 Piast Piast Walery Eljasz-Radzikowski képén Piast (łac. Past Ckosisconis, Pazt filius Chosisconisu, także Piast Kołodziej, Piast Oracz, zmarł około 870 r.) legendarny protoplasta dynastii Piastów; ojciec Siemowita, mąż Rzepichy. * Piast (más néven Piast Kołodziej, azaz kerékgyártó) legendabeli alak Lengyelország korai történetében (8. vagy 9. század), a mondák szerint a Piast-dinasztia alapítója. A legenda szerint egyszer két messze idegenből érkezett vendég köszönt be hozzá váratlanul. Arra kérték, hadd maradjanak Piasttal és feleségével, hogy együtt ünnepeljék meg a fiuk, Siemowit hetedik születésnapját. Piast ott is marasztalta őket. Hálából a vendégek áldást hagytak hátra, és Piast pincéje ezután sohasem fogyott ki az ételből. Ezt látva Piast honfitársai úgy döntöttek, legyen Piast Popiel herceg örököse. A mondák szerint Piast volt az ük-ükapja I. Mieszkónak, aki Lengyelország első dokumentált uralkodója, és az első lengyel király, I. (Vitéz) Boleszláv apja. Popiel herceg legendája szerint a IX. században élt. Popiel gyűlölt uralkodó volt, és még rosszabb nőt vett feleségül. Egy nap elhatározta, hogy megszabadul a családjától és így elkerüli a későbbi rivalizálást. Feleségével nagy fogadást tartottak, melyen mérgezett bort szolgáltak fel. Minden rokonuk meghalt. Büntetésként Isten több ezer egeret küldött, melyek a házaspárt egy toronyba kergették. Az egerek azonban utolérték és felfalták őket. 8

9 Siemowit (Ziemowit) Siemowit (Ziemowit) książę Polan z IX wieku znany jedynie z kroniki Galla Anonima. Według jego relacji Siemowit był synem Piasta i Rzepichy i objął władzę po obaleniu Popiela, zgodnie z wolą zgromadzonych na wiecu współplemieńców. Synem i następcą Siemowita był Lestek. Siemowit, Ziemowit (połowa IX - przełom IX i X w.), pierwszy historyczny książę Polan, ojciec Leszka, pradziad Mieszka I. Wg Kroniki Galla Anonima (XII w.) syn Piasta i Rzepichy, objął władzę po obaleniu Popiela. Wg Kroniki wielkopolskiej (XIII w.) i J. Długosza (Historia Poloniae, XV w.) panował po śmierci ojca. * Siemowit (vagy Ziemowit) Piast és Rzepicha fia volt Gallus Anonymus krónikája szerint, egyike a négy mondabeli Piast hercegnek, a Piast-dinasztia alapítóinak. A 9. században lett a Polan törzs hercege, miután apja elűzte a legendabeli Popiel herceget, akit a monda szerint az egerek ettek meg. Siemowitot, a fiát, Lestkót és az unokáját, Siemomysłt egyedül Gallus Anonymus említi a korai krónikások közül. Gallus Anonymus krónikája azonban évszázadokkal később született, ezért komoly kételyeket vet fel, vajon a nevek hitelesek-e, vagy hogy a hercegek egyáltalán léteztek. Az is lehetséges, hogy valós alakok voltak és I. Mieszko ősei, de valójában nem uralkodók. 9

10 Leszek Lestek, Leszek, niepoprawnie (forma zlatynizowana) Lestko drugi książę Polan z dynastii Piastów, o którym wspomina Gall Anonim w swej kronice. Syn Siemowita i ojciec Siemomysła. * Lestko (vagy Lestek, Leszek) mondabeli lengyel herceg Siemowit fia, aki 930 és 940 között születhetett, feltéve, ha valóban létezett. A lengyel állam megalapítása előtti időkben a területen élő szláv törzsekre a krónikák "Lestkowici" néven emlékeznek. Ez arra utalhat, hogy a hagyomány szerint ezeket a törzseket Lestko uralhatta, ez azonban még nem elegendő bizonyíték Lestko és felmenői (Siemowit, illetve az ő apja Piast) létezésére. 10

11 Siemomysł (Ziemomysł) Siemomysł (Ziemomysł) (ur. prawdopodobnie na przełomie IX i X wieku zm. w latach ) trzeci książę Polan z dynastii Piastów wspomniany w Kronice polskiej Galla Anonima. Wnuk Siemowita, syn Lestka, ojciec Mieszka I. Historyczność Siemomysła, jak i pozostałych przodków Mieszka I znanych jedynie z relacji Anonima zwanego Gallem, budzi dyskusje w literaturze przedmiotu; obecnie większość badaczy uznaje go za postać rzeczywiście istniejącą. * Siemomysł a lengyel Piast-dinasztia csak a legendákból ismert uralkodói közül a negyedik, aki ha valós személy a 10. században élt. Az első bizonyítottan létező lengyel uralkodó, I. Mieszko apja a mondák szerint. (Mieszko 935 körül született). 11

12 I. Mieszko Jan Matejko ( ) festménye Mieszko I (ur , zm. 25 maja 992) książę Polski z dynastii Piastów sprawujący władzę od ok. 960 r. Syn Siemomysła, wnuk Lestka. Ojciec Bolesława I Chrobrego, Świętosławy-Sygrydy, Mieszka, Lamberta i Świętopełka. Brat Czcibora. Po kądzieli dziadek Kanuta Wielkiego. Mieszko I to historyczny pierwszy władca Polan, uważany zarazem za faktycznego twórcę państwowości polskiej. Kontynuował politykę swojego ojca i dziadka, którzy jako władcy pogańskiego księstwa znajdującego się na terenach obecnej Wielkopolski, poprzez sojusze lub siłę militarną podporządkowali sobie Kujawy oraz prawdopodobnie Pomorze Wschodnie i Mazowsze. Przez większość okresu swojego panowania toczył walki o Pomorze Zachodnie, zajmując je po rzekę Odrę. W ostatnich latach życia przystąpił także do wojny z Czechami, zdobywając Śląsk i prawdopodobnie Małopolskę. Poprzez przyjęcie chrztu w 966 r. oraz ślub (w 965 r.) z Dobrawą Przemyślidką Mieszko włączył swoje państwo w zachodni krąg kultury chrześcijańskiej. Oprócz podbojów duże znaczenie dla przyszłości księstwa Polan miały także jego reformy wewnętrzne, mające na celu rozbudowę i usprawnienie państwa. Zachowane źródła pozwalają twierdzić, że Mieszko I był sprawnym politykiem, utalentowanym wodzem i charyzmatycznym władcą. Prowadził zręczne działania dyplomatyczne, zawierając sojusz wpierw z Czechami, a następnie ze Szwecją i Cesarstwem. W polityce zagranicznej kierował się przede wszystkim racją stanu, wchodząc w układy nawet ze swoimi wcześniejszymi wrogami. Synom pozostawił państwo o znacznie wyższej pozycji w Europie i przynajmniej podwojonym terytorium. Mieszko I (między 920 a ), książę polski od 960, syn Siemomysła, pierwszy znany władca państwa polskiego z dynastii Piastów. Zjednoczył ziemie plemion zamieszkujących Wielkopolskę, Kujawy, Łęczyckie, Sieradzkie, Mazowsze, Pomorze Gdańskie oraz część Pomorza Zachodniego. Ok. 965 poślubił księżniczkę czeską Dobrawę. W 966 przyjął chrzest. Zdobył ujście Odry walcząc z margrabią niemieckim Hodonem, zwyciężając w decydującej bitwie pod Cedynią w 972. Odparł wyprawę cesarza Ottona II przeciw Polsce w 979. Po śmierci Dobrawy poślubił Odę, córkę margrabiego Dytryka, i wspomagany przez wojska cesarskie ok. 990 zdobył Śląsk, ziemię Wiślan oraz Małopolskę. Dokumentem Dagome iudex z 991 oddał państwo polskie pod opiekę papieża. W testamencie podzielił ziemie polskie między Bolesława Chrobrego, syna Dobrawy, i małoletnich synów z drugiego małżeństwa. 12

13 Lengyelország I. Mieszko uralkodása idején között 13

14 I. Mieszko ( május 25.), lengyel uralkodó, a mondai Siemomysł fia, a polán nevű lengyel törzs fejedelme (akikről Lengyelország Polska a nevét kapta). Mieszko körülbelül 963-tól volt fejedelem. Fontosságát nem csak az adja, hogy ő az első bizonyítottan valós személy a lengyel uralkodók közt, hanem az is, hogy ő térítette keresztény hitre a lengyeleket. Lengyelország nagyfejedelme Uralkodási ideje: május 25. Született: 932 Elhunyt: Poznań, 992. május 25. Házastársa: 7 pogány feleség, Dobrawa ( ), Oda ( ) Gyermekei: Dobrawától: I. Boleszláv ( ), Szvjatoszlava, Vladivoj ( ), Odától: Mieszko (979/84 992), Szvjatopolk ( ), Lambert ( ) Elődje: (apja) Siemomysł Utódja: I. Boleszláv A Mieszko nevet csak később kapta, a korabeli források Mesco, Misico, Mesico, Msko és ezekhez hasonló neveken említik. (Egy dokumentumban a Dagome név Dagome iudex szerepel.) 965-ben feleségül vette Dobrawát, I. Boleszláv cseh fejedelem lányát. 980-ban újra nősült: Oda von Haldenslebent, Dietrich (Theoderic) von Haldensleben, Nordmark grófja ( ) lányát vette el, miután megszöktette a kalbei kolostorból. Uralkodásának kezdetén a Balti-tengertől délre élő wieleták és voliniaiak, és szövetségesük, Wichman szász gróf elleni harcok kötötték le. Pogány nejeit elűzte és Dombrovka cseh keresztény hercegnővel kelt egybe. 964-ben megkeresztelkedett, valószínűleg első felesége hatására, de lehet, hogy azért, hogy elkerülje az összeütközést a keresztény Német-római Birodalommal. Templomot építtetett Szent Györgynek Gnieznóban, 968-ban Poznańban pedig megalapította az első lengyel katedrálist. A katedrálist Szent Péternek szentelték. Posen lett az első püspökség székhelye. A fejedelem Szent Adalbert prágai érseket és hittérítőt is támogatta. Mieszko idején nem volt lengyel főváros, ehelyett több várat épített. A legfontosabb volt ezek közül Poznań, Gniezno és Ostrów Lednicki. Az utóbbi 140 méter átmérőjű gyűrűs erődítmény volt. Falain belül kőpalotát építtetett magának. Valószínűleg egy lánytestvére és két fiútestvére volt, közülük csak Czcibor neve ismert, akit a cedyniai csatában öltek meg 972-ben. A másik testvére is csatában vesztette életét, 964 körül. Vannak történészek, akik szerint Mieszko hűséget esküdött I. Ottó német-római császárnak 963-ban, majd II. Ottónak és III. Ottónak is. A lengyel történészek azonban ezt vitatják, és főleg azt, hogy a hűbéreskü egész Lengyelországra vonatkozott (vagy inkább csak egy részére, amelynek latin neve "usque Varta fluvium" volt). Egy középkori krónika szerint Mieszko Gero ostmarki őrgrófnak tett le hűbéresküt, de ezt a közlést kételyek övezik, mivel ezt a krónikát egy másik krónika kivonatának tekintik, az eredeti krónika pedig nem említi ezt az epizódot. 14

15 I. Mieszko családfája 15

16 Jan Matejko A kereszténység felvétele Uralkodása 962 körül kezdődött "Nagy-Lengyelországban" (Wielkopolska), Kujáviában és talán Pomeránia keleti részén. A 960-as években valószínűleg Nyugat-Pomerániát is meghódította, legalább részben, a 990-es években pedig Szilézát (Śląsk) és Kis-Lengyelországot (Małopolska) is. Legtöbbet a Balti-tenger partvidékén harcolt, azon a területen, amely később kapta a Pomeránia nevet. 972-ben a cedyniai csatában legyőzte Hodo nordmarki őrgrófot, és 976-ban elérte az Odera folyó torkolatát. A döntő csatát 979-ben vívták, ezt is Mieszko nyerte, és ezzel bebiztosította uralmát a régióban. A következő évben hódítását azzal ünnepelte, hogy várat alapított Gdańsknál. 981-ben I. Vlagyimir felvette a Grody Czerwieńskie néven ismert területet Mieszkótól. 986-ban, II. Ottó halála után csatlakozott III. Ottó császár hadjáratához a polabján szláv törzsek ellen. Röviddel halála előtt a pápának adományozta államát, és hűbérbirtokul kapta vissza tőle, a Dagome iudex néven ismert okiratban. Örököse első házasságából származó fia, I. Boleszláv volt. Ebből a házasságából két lánya született: Sygryda, és egy másik lány, akinek a nevét nem ismerjük. Sygryda Gőgös Sigrid néven előbb VI. (Győztes) Erik svéd király felesége és királynő lett, majd egyes történészek szerint Gunhild királynő néven I. "Villásszakállú" Svend dán király felesége, Nagy Knut anyja. A történészek szerint szláv neve "Świętosława" lehetett. Mieszko második lánya valószínűleg egy pomerániai szláv herceg felesége lett. Második házasságából három fia született; Mieszko, Lambert és Świętopełk. 16

17 Lengyelországi várak I. Mieszko uralkodása alatt 17

18 I. Boleszláv Jan Matejko ( ) festménye Bolesław I Chrobry (Wielki) (ur. 967, zm. 17 czerwca 1025) pierwszy koronowany król Polski (od 1025 roku) z dynastii Piastów, w latach także książę Czech jako Bolesław IV, książę Polski od 992 roku. Był synem Mieszka I, księcia Polski i Dobrawy, czeskiej księżniczki. Objął rządy w 992 roku, wypędzając krótko potem swoją macochę Odę i przyrodnich braci. Popierał akcje misyjne Wojciecha Sławnikowica, biskupa praskiego i Brunona z Kwerfurtu. Męczeńską śmierć tego pierwszego (997) i jego rychłą kanonizację wykorzystał niejako do celów politycznych, doprowadzając na tzw. zjeździe gnieźnieńskim do utworzenia polskiej metropolii kościelnej w Gnieźnie oraz biskupstw w Krakowie, Wrocławiu i Kołobrzegu i tym samym potwierdzenia pełnej samodzielności Polski przez cesarza Ottona III. Po śmierci Ottona III (1002) Bolesław znalazł się w konflikcie z jego następcą Henrykiem II Świętym, prowadząc z nim długotrwałe wojny ( ), zakończone pokojem w Budziszynie i zajęciem Milska i Łużyc. W 1018 roku zdobył Kijów, osadzając na ruskim tronie swojego zięcia Światopełka I. W 1018 lub rok później przyłączył ponownie do państwa polskiego utracone w 981 roku Grody Czerwieńskie. Tuż przed śmiercią (1025), koronował się na pierwszego króla Polski. Bolesław I Chrobry (ok ), książę polski od 992, król od Najstarszy syn Mieszka I i księżniczki czeskiej Dobrawy. 973 znalazł się na dworze niemieckim jako zakładnik i gwarant pokoju pomiędzy Mieszkiem I a królem niemieckim. Kilkakrotnie wstępował w związki małżeńskie, w 984 poślubił córkę margrabiego Miśni Rygdaga, odesłał ją jednak niebawem i w 986 Węgierkę nieznaną z imienia, matką Bezpryma, którą także rychło porzucił i 987 pojął za żonę Emmildę, córkę księcia Dobromira, matkę m.in. Mieszka II. Poprzez te związki małżeńskie starał się o zdobycie wpływów wśród sąsiadów Polski. Po śmierci ojca, w 992, przejął władzę, a jego pierwsze działania zdążały w kierunku wyeliminowania swych oponentów. Wypędził z kraju macochę Odę i trzech swych przyrodnich braci. Przywrócił jedność państwa i centralne, samodzielne kierowanie nim. Od 997 organizował wyprawę misyjną czeskiego biskupa Wojciecha na ziemie Prusów. Śmierć męczeńską biskupa Wojciecha z rąk Prusów i kanonizowanie go w 999 wykorzystał do podniesienia znaczenia państwa polskiego. W 999 uzyskał zgodę papieża Sylwestra II na utworzenie arcybiskupstwa w Gnieźnie oraz nowych 18

19 biskupstw w Kołobrzegu, Wrocławiu i Krakowie. W 1000 podejmował w Gnieźnie cesarza niemieckiego Ottona III. Na zjeździe gnieźnieńskim uzyskał potwierdzenie niezależności Polski, zgodę cesarza na utworzenie arcybiskupstwa w Gnieźnie oraz symboliczną koronację. Od 1000 uważał się za króla. Przekazane wówczas przez papieża insygnia królewskie zatrzymał książę węgierski Stefan. Od tego też roku skutecznie reorganizował Kościół poprzez wiązanie z metropolią gnieźnieńską piastowskich nabytków z lat poprzednich, utrzymując przyjazne stosunki z cesarzem niemieckim. Sprowadził z Włoch pierwszych zakonników, tzw. Pięciu Braci Polskich. Po śmierci Ottona III (1002) władzę w Niemczech przejął Henryk II, niechętny współpracy z Polską. Bolesław Chrobry, chcąc umocnić swoje panowanie, zajął Łużyce, Milsko, Miśnię, a także rozszerzył władzę na Czechy i Morawy. Aneksje te stały się przyczyną prowadzonych z przerwami od 1002 do 1018 wojen z Henrykiem II, które zakończono pokojem w Budziszynie. W traktacie pokojowym cesarz niemiecki uznał suwerenność Polski wraz z Milskiem i Łużycami. Przypieczętowaniem pokoju było małżeństwo Bolesława z Odą, córką margrabiego miśnieńskiego Ekkeharda. W tym samym roku, w związku ze sporami dynastycznymi między synami księcia kijowskiego Włodzimierza, Bolesław Chrobry podjął zbrojną wyprawę na Kijów, w wyniku której przyłączył do Polski Grody Czerwieńskie. Wykorzystując pomyślną dla swych planów koronacyjnych sytuację po śmierci cesarza Henryka II (1024), na kilka tygodni przed śmiercią koronował się w 1025 w Gnieźnie na króla Polski, umacniając tym międzynarodowy autorytet Polski. Swym następcą uczynił młodszego syna, Mieszka II. Został pochowany w Poznaniu. Potomni nadali twórcy potęgi wczesnofeudalnego państwa polskiego przydomek Chrobry. * Marcello Bacciarelli ( ): I. Boleszláv, Lengyelország királya I. Boleszláv, ismertebb nevén Vitéz Boleszláv (lengyelül Bolesław I Chrobry [vagy Wielki]), régiesen Boleszló (966/ június 17.) lengyel uralkodó a Piast-házból május 25-étől 1025 húsvétjáig fejedelemként, élete utolsó hónapjaiban királyként uralkodott. Országának fennhatóságát kiterjesztette Pomeránia, Lusatia (Lausitz, Luzsice) és egy ideig a cseh fejedelemség területére. Lengyelországot Európa egyik fontos országává tette, létrehozta német irányítástól független lengyel egyházat. Lengyelország nagyfejedelme Uralkodási ideje: április 18. Elődje: I. Mieszko Utódja: nem volt 19

20 Uralkodási ideje: április 18. június 17. Lengyelország királya Koronázása: Gnieznó-i katedrális, április 18. Elődje: nem volt Utódja: II. Mieszko Született: Poznań, 967 Édesapja: I. Mieszko Édesanyja: Dobrawa Életrajzi adatok Házastársa: 1) Hunilda, 2) Rikdag, 3) Judit ( ), 4) Emnilda ( ), 5) Oda ( ) Gyermekei: 1.-től: 1 leány; 3.-tól: Veszprém ( ); 4.-től: 1 leány, Regelinda ( ), Meissen, II. Mieszko ( ), 1 leány, Ottó ( ); 5.-től: Matilda Elhunyt: Krakkó, június 17. I. Mieszko és I. Boleszláv hasonló szerepet tölt be a lengyel történelemben, mint Géza fejedelem és Szent István a magyaréban. Mieszko, a Piast-dinasztia első jelentős tagja egyesítette uralma alatt az Odera és Visztula folyók között és a Warta folyó mentén lakó törzseket, majd egy katonai vereség hatására Lengyelország későbbi sorsát alapvetően meghatározó változtatásokra kényszerült. 965-ben feleségül vette a keresztény Dobrawa hercegnőt, maga is megkeresztelkedett és I. Ottó német-római császártól térítő papokat kért. Elsőszülött fia, Boleszláv nevével a Quedlinburgban tartott birodalmi találkozó kapcsán találkozhatunk a forrásokban először. A 973. húsvétján tartott találkozón az akkor nyolc éves körüli Boleszláv képviselte Lengyelországot, és bizonytalan, hogy a lengyel fejedelem ekkor békét szavatoló túsznak, vagy diplomáciai küldetést teljesítő követnek volt-e tekinthető. I. Boleszláv I. Mieszko lengyel fejedelem és Dobrawa Przemyśl (a cseh I. Kegyetlen Boleszláv fejedelem és Adiva, angol hercegnő leánya) fiaként született. Mieszko 992. május 25-én halt meg. Az ezt követő eseményekről a források ellentmondásosak, egyes feltételezések szerint Mieszkónak szándékában állt elsőszülött fiát kizárni az örökösödésből, mások szerint felosztotta az országot három fia között. A jelek arra mutatnak, hogy ezután mintegy három évig trónharcok voltak Lengyelországban. Mieszko második felesége, Oda saját fiát akarta a lengyel trónra ültetni és e törekvésében élvezte a kijevi nagyfejedelem, Nagy Vlagyimir támogatását is. A kísérlet végül nem járt sikerrel, Boleszláv mostohaanyját és féltestvéreit kijevi száműzetésbe tudta kényszeríteni. 995-ben már szilárd hatalma lehetett Lengyelországban, ezt az is mutatja, hogy III. Ottó oldalán részt vett a még meg nem keresztelkedett szláv törzsek elleni hadjáratokban. 996-ban meghódította Pomerániát (a Balti-tenger melletti vidéket), és nem sokkal ezután elfoglalta a korábban cseh birtokban lévő Krakkót. Szláv történetírók állítása szerint Boleszláv 999-ben II. Boleszláv cseh fejedelem halála után Magyarország északnyugati felföldét, a tótok hazáját is országához csatolta. Szerintük a területet azután I. István magyar király foglalta volna vissza a lengyelektől. De ez az állítás hiteles alappal nem bír. 20

21 Vitéz Boleszláv családfája 21

22 A következő években a német lengyel viszony konfliktusmentes volt és ez alkalmat adott Boleszlávnak arra, hogy folytassa apja megkezdett művét, a lengyel állami és egyházi szervezet kiépítését. A korabeli fiatal keresztény államok függetlenségének legjelentősebb eleme az önálló egyházszervezet volt és a jelek szerint Mieszkónak ezen a téren nem sikerült teljes sikert elérnie. Lengyelország első püspöke, Jordan a források egy része szerint vándorpüspökként, más része szerint Poznań székhellyel a magdeburgi érseknek volt alárendelve. Ez egyértelmű német befolyást jelentett, ezért 999-ben a gnieznoi érsekség megalapítása az önálló Lengyelország megteremtésének egyik legjelentősebb eseménye volt. Az érsekség megalapítása a kor egyik Európa-szerte ismert egyházi személyisége, Szent Adalbert halálával volt kapcsolatos. Boleszláv jó barátságban volt Adalberttel, és mikor a püspököt 997-ben Gdańsk közelében megölték, holttestét súlyával megegyező mennyiségű aranyért kiváltotta, majd Gnieznoban temettette el. Vitéz Boleszláv szobra Gnieznoban (Fotó: Buskó András) A szertartáson részt vett Adalbert volt tanítványa, III. Ottó német-római császár, és azzal tette nevezetessé az 1000 márciusi alkalmat, hogy személyesen koronázta Boleszlávot Lengyelország királyává. Jan Matejko ( ): Az első király megkoronázása AD (1889) 22

23 Szent Adalbert tisztelői és barátai közé számított Ottó mellett és II. Szilveszter pápa is, hozzájárultak ahhoz, hogy a vértanú püspök sírja egy új érsekség székhelye legyen. Ennek élére Szent Adalbert testvére, Radim-Gaudentius került. Boleszláv ezután átalakította Lengyelország egyházi szervezetét, amely így közvetlenül pápai fennhatóság alatt álló nemzeti egyház lett, és függetlenné vált a német egyházi irányításától. Boleszláv Ottó 1002-es halála után megszerezte Lusatia (Lausitz) és Misnia (Meissen) császári területét. Ekkor történt, hogy a rémuralmat gyakorló III. Boleszláv cseh fejedelem az ellene behívott trónkövetelőkkel szemben I. Boleszláv segítségét kérte. I. Boleszláv 1003-ban vissza is helyezte cseh védencét országának élére, de néhány hónap múlva megvakíttatta, és trónját Prágában maga foglalta el. Ezután Meissen vára alá vonult, hogy megadásra bírja. Hozzátartozik a dologhoz, hogy 1003-ban II. Henrik német-római császár ellen lengyel támogatással fellázadt saját öccse, Brunó és Babenberg Ernest őrgróf, és mikor ezeket a Henrik csatában legyőzte, I. Boleszláv prágai udvarába menekültek. Brunó még idejében, 1004-ben átjött Magyarországra, és Gizella és I. István közbenjárásával bocsánatot nyert a fivérétől. Henrik 1004-i hadjáratával kiszorította Csehországból a lengyel fejedelmet, és a cseh uralkodócsaládból származó Jaromírt ültette a cseh trónra, majd 1005-ben Poznanban Boleszlávot békére és hódításai feladására kényszerítette. Henrik 1007-ben indított másodszor hadat a cseh és elbai szláv ügyekbe beavatkozó Boleszláv ellen, de Szászország felől támadó serege vereséget szenvedett, és Boleszláv az Elbán túli gauokat elfoglalta. Ezért Henrik még ez év végén I. Istvánhoz küldte követségbe fivérét, Brunó püspököt, valószínűleg a lengyelek elleni háborúba való bevonás végett. Bár István 1008-ban még az Ajtony elleni háborúval volt elfoglalva, éppen e háború következményeként sodródott a lengyelellenes táborba. Prokuj-Gyula ugyanis a hadjárat után, Csanád hadvezér előnyben részesítése miatt vérig sértve, átszökött Boleszlávhoz. Nyilván híreket vitt a német-magyar tárgyalásokról, és Boleszlót István ellen ingerelte. Gyula átállásának ideje 1008-ra vagy a következő évre tehető azonban még a béke éve volt Magyarországon, mert ekkor történt meg Azo pápai legátus jelenlétében a magyar egyházmegyék, közte Esztergom és Eger határainak megállapítása. (Lengyel háborúk) 1010 tavaszán kezdett Henrik egy újabb hadjáratot Szászországból Sziléziába. Ezt követően Boleszláv távolról beavatkozott a cseh hercegek trónviszályába, végül, amikor 1013-ban hírt kapott I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem ellene való készülődéséről, békét kért Henriktől, és Merseburgban a hűségesküt megújította. A harmadik német-lengyel háború, melyet az robbantott ki, hogy Boleszláv ezúttal fia, Mieszko révén ismét beavatkozott a cseh hercegség ügyeibe, 1015-től 1018-ig tartott. Henrik Odera menti hadjáratai, amellyel Boleszlót hűbéressé akarta kényszeríteni, eredménytelenek maradtak, s az 1018-i bautzeni békében kénytelen volt megelégedni azzal, hogy Boleszláv Csehország és a meisseni grófság iránt táplált igényeiről lemondott. Ez a háború magyar szempontból is figyelmet érdemel, mert ekkor értesülünk először Morva völgyi harcokról; 1015-ben Boleszláv harcosai betörtek zsákmányolni a bajor Ostarrichi őrgrófságba, a későbbi Ausztriába, 1017-ben pedig Boleszláv "morva vitézei" egy bajor sereget megleptek, továbbá Csehországban egy várat elfoglaltak. Mindkét évben Henrik osztrák őrgróf ellentámadása nyomta őket vissza. Ezek a támadások jelzik, hogy a lengyel hadszíntér ekkor áttevődött Morvaországba is; lengyelek és velük együtt morvák a Morva völgyén kétszer benyomulva a Dunáig pusztítottak. Boleszlávnak az tette lehetővé Ausztria pusztítását, hogy kezére jutottak a Morva völgyi magyar határvárak. Ilyen volt Sasvár, feljebb pedig az Anonymus említette Sárvár (alighanem Holics-Újvár mellett) és Borona (valószínűleg Magyarhradis). Így a harmadik német-lengyel háborúnak előzménye lehetett Boleszláv támadása, 1014-ben a magyar határvárak ellen, amiről Thietmar is az 1018-i események kapcsán szól. Thietmar szerint Boleszlónak "volt egy nagy vára, ill. városa (urbs, civitas) saját országa és Magyarország végein, melynek őrzését Prokuj főúrra, a magyar király nagybátyjára bízta, kit a király székéből, úgy, mint most, régebben is elűzött. István király nagylelkű volt vele szemben, és ezért az Isten igazi győzelmet adott neki a fent említett váron, úgy, mint a többieken". Ez a győzelem pedig 1018 előtt történt. Mint láttuk, Gyula az Ajtony-hadjárat (1008) után pártolt át Boleszlávhoz. 23

24 Annak, hogy Boleszló 1013 előtt Magyarországot megtámadta volna, semmi jele. Ráadásul 1013-ban Boleszló hűséget fogadva Henriknek, helyreállította a régi viszonyt, s ez egy esetleges magyar-lengyel konfliktus esetén ugyanilyen békével járt volna. Henrik itáliai hadjárata és levonulása Rómába császárrá koronáztatása végett ( ) kedvező helyzetet teremtett Boleszlávnak Morvaország és a magyar határvárak elfoglalására, s így érthető, hogy a régi morva központok tövében épült magyar várak és talán Trencsén kezére jutottak. Hogy melyik várat bízta Boleszláv Gyulára, biztosan el nem dönthető kérdés: Pauler Gyula kérdőjellel Trencsént vetette fel, míg Robert Holtzmann a Kárpátokon túl fekvő Teschenre gondolt. Mivel Gyula akkor kapott kormányzásra egy nagy váras helyet, amikor Boleszláv még nem keveredett harcba Istvánnal, Trencsénre alig gondolhatunk, inkább valamelyik nagy helyre az Északnyugati-Kárpátok előterében, Krakkó és a Morva középső szakasza között. Innen indított 1014-ben Boleszló Gyulával hadat a Morva völgyében fekvő magyar várak ellen, majd a magyaroktól elfoglalt Morva melléki várakból támadták a Dunáig terjedő vidéket, amíg István király Henrijc osztrák őrgróf 1017-i támadásával egyidejűleg vissza nem foglalta e várakat s Gyulát elűzte a határvárból. Ez az egykorú adatokból elég világosan körülhatárolható konfliktus a Bátor Boleszlót dicsőítő későbbi lengyel krónikákban csodálatosan felnagyítva tűnik elő. Gallus Anonymus, akire ura, III. Boleszláv lengyel fejedelem 1110-ben azt a feladatot bízta, hogy krónikájában Bátor Boleszlávról tíz fejezetben egy Szent lstván-legendaszerű magasztaló életrajzot s a végén egy verses dicshimnuszt írjon, egyebek között ezeket a költői kérdéseket teszi fel: "Vajon nem ő volt-e az, aki Moráviát és Csehországot leigázta; és Prágába helyezte fejedelmi székét?... Vajon nem ő győzött-e többször a magyarok felett, és egész területüket a Dunáig elfoglalta? A zabolátlan szászokat pedig annyi vitézséggel fékezte meg, hogy országuk közepébe, a Saale folyónál állította fel érc határjelét." Boleszláv körülbelül annyi ideig birtokolta a magyar határvárakat, ameddig Prágában székelt, és körülbelül úgy terjesztette uralmát a Dunáig, mint a Saaléig. Gallus Anonymus költői túlzásai azonban alapot adtak még féktelenebb fantaziálásra. A háborúskodás 1018-ig tartott, amikor a bautzeni béke eredményeképpen Boleszláv megtartotta Lusatiát és Misniát, Henrik pedig megkapta Csehországot. Jan Matejko: Boleszláv Szvjatopolkkal a Kijevi Aranykapunál (1883) 24

25 Nemsokkal ezután Boleszláv hadjáratot indított Kijev ellen. Ezen már 500 magyar lovas is kísérte. E segélycsapat magyarázatául szolgálhat, hogy István udvarából ez idő tájt tért vissza Lengyelországba Boleszláv elűzött fia, Veszprém, aki utóbb, 1031-ben fivérét, II. Mieszkót elűzte, és rövid ideig uralkodott. Miután csatában legyőzte I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelmet június 21-én, a kijevi trónra saját vejét, Jaroszláv fivérét, I. Szvjatopolkot ültette. Ekkor Boleszláv hatalma az Elba középső részének mellékfolyóitól a Nyugati-Bug keleti szakaszáig terjedt. Lengyelország I. Boleszláv korában ( ) Bár III. Ottó még 1000-ben királynak ismerte el, Boleszláv azzal próbálta tovább erősíteni helyzetét és a császári fennhatóságtól való függetlenséget, hogy a gniezni érsekkel december 25-én ismét megkoronáztatta magát. A következő év közepén hunyt el. 25

26 Korai kereszténység évei I. Boleszláv 1025-ös halálát követően fia, II. Mieszko került a trónra, aki azonban nem lépett apja nyomdokaiba. Elhanyagolta a kormányzást, igazságszolgáltatást, gyakran szeszélyes volt ben elhunyt, így I. Megújító Kázmér lett az uralkodó, de kezdetben akadályoztatva volt a kormányzásban. Helyette anyja uralkodott. Ő viszont nem szerette a lengyeleket, így a főbb hivatalok német honfitársai kezébe adta. De a nép megunta az idegen zsarnokságot, fegyvert fogott, és elűzték királynőjüket. Így már ténylegesen is Kázmér került hatalomra. Erős kézzel állította helyre a közrendet, megszilárdította ismét a kereszténységet, több új püspökséget, apátságot is létrehozott. Utódja II. Boleszláv lett. Aktív külpolitikát folytatott, beavatkozott a környező országok (Cseh- és Oroszország) trónviszályaiba. Több háborút is vívott, főképp sikerekkel ban VII. Gergely pápa is elismerte lengyel királyként (ebben az is közrejátszott, hogy segített neki a német-római császár elleni küzdelmében). Azonban akadtak ellenségei is, mint például a krakkói püspök, Szent Szaniszló, aki a legenda szerint bírálta. Erre ő annyira megharagudott, hogy saját kezével leszúrta. Ezután a pápa kiközösítette, Magyarországra menekült. Elűzetése után nem fiai, hanem öccse I. Ulászló került hatalomra. Hiába vette el IV. Henrik lányát, tekintélyt nem tudott kiharcolni. Ebben az is közrejátszhatott, hogy eléggé tehetetlen, határozatlan volt, hiányzott a kormányzáshoz szükséges tehetsége. Helyette Sieciech palatinus irányított, akit azonban 1096-ban száműzetett. Majd fiai kényszerítették az ország feldarabolására. I. Ulászló 1102-es halálával megkezdődött Zbigniew és III. Ferdeszájú Boleszláv közötti harc. Kezdetben Zbigniew került hatalomra, de 1107-ben testvére legyőzte ben csatlakozott V. Henrikhez, azonban a Hundsfeldi csatában Boleszláv végleg leverte, ezzel megszilárdította hatalmát. Később ugyan ismét visszahívta bátyát, de hamarosan árulással vádolta, és megvakíttatta. Ezért a pápa kiátkozta, és csak nagy nehézségek árán kapta vissza régebbi jogait. Sikerként könyvelhette el Pomeránia elfoglalását, illetve a pomerániak megkeresztelkedését. Halics megszerzésére is törekedett, háborúba keveredett a Magyar Királysággal. Majd 1138-as végrendelétében szétosztotta fiai között a királyságot. A legidősebb Piast lett a senior, övé volt Kis-Lengyelország és Pomeránia. Halálát követően megkezdődött a részfejedelemségek kora. 26

27 II. Mieszko lengyel fejedelem Jan Matejko: II. Mieszko Lambert Mieszko II Lambert (ur. 990, zm. 10 lub 11 maja 1034) król Polski w latach , książę Polski z dynastii Piastów, drugi syn Bolesława I Chrobrego, a pierwszy z małżeństwa z Emnildą, księżniczką słowiańską. Przejął władzę po śmierci ojca i prawdopodobnie wypędził z kraju swoich dwóch braci. Zorganizował dwa niszczycielskie najazdy na Saksonię w 1028 i Następnie prowadził wojny obronne przeciw Niemcom, Czechom i książętom Rusi Kijowskiej. Opuścił kraj w 1031 w wyniku kolejnej wyprawy Konrada II na ziemie polskie, oraz po ataku książąt ruskich Jarosława Mądrego i Mścisława, którzy pomogli na polskim tronie osadzić jego brata Bezpryma. Następnie uszedł do Czech, gdzie został uwięziony przez księcia Udalryka. Odzyskał władzę w 1032 jako książę jednej z trzech dzielnic. Zjednoczył państwo, ale nie udało mu się odtworzyć stabilnych struktur władzy. Za jego czasów od Polski odpadły nabytki terytorialne Bolesława Chrobrego: Milsko, Łużyce, Grody Czerwieńskie, Morawy i Słowacja. * Mieszko II Lambert (ok ), syn Bolesława I Chrobrego i Emmildy, córki księcia Dobromira. Król polski , książę polski W 1013 poślubił siostrzenicę cesarza Ottona III Rychezę. W 1029 odparł najazd cesarza niemieckiego Konrada II na Polskę. W 1030 pokonany przez wojska niemieckie, ruskie i zbuntowanych możnowładców polskich pod wodzą braci Bezpryma i Ottona, utracił Łużyce, Słowację, Morawy i Grody Czerwieńskie. Zmuszony do opuszczenia kraju, schronił się w Czechach. W 1032, po śmierci Bezpryma, wrócił na tron. Na zjeździe w Merseburgu (1033) uznał zwierzchnictwo cesarza, zrezygnował z korony, oddał we władanie bratu Ottonowi i stryjecznemu bratu Dytrykowi samodzielne dzielnice. Po śmierci brata Ottona (1033) wygnał Dytryka i przywrócił jedność państwa. * 27

28 II. Mieszko, más néven Mieszko Lambert (lengyelül Mieszko II Lambert), ( május 10.) lengyel király , lengyel fejedelem a Piast dinasztiából, Vitéz Boleszláv második fia. Uralkodási ideje: Elődje: I. Boleszláv Utódja: Veszprém Uralkodási ideje: május 11. Elődje: Veszprém Utódja: I. Kázmér Lengyelország királya Lengyelország nagyfejedelme Született: 990 Édesapja: I. Boleszláv Édesanyja: Emnilda Házastársa: Richeza ( ) Gyermekei: I. Kázmér ( ), Riksa ( ), Gertrúd ( ) Elhunyt: Poznań, május 11. Ősei: 4. I. Mieszko 992. május Vitéz Boleszláv 5. Cseh Dobrawa június Dobromir Słowiański 3. Emnilda Słowiańska II. Mieszko Lambert május ismeretlen Felesége: 1013-ban kötött házasságot Merseburgban Lotaringiai Rychenzaval (sz III. 21.) Ezzo, Lotaringia grófjának ( ) lányával, 1047 után benedek rendi apáca volt Brauweilerban. Gyermekei: Megújító Kázmér, akit hibásan Szerzetesnek hívnak, (sz VII XI. 28.) Lengyelország hercege ( ) Richeza lengyel hercegnő(?) ( 1052 után) I. Béla, magyar király ( ) felesége Gertruda (sz körül I. 4.]) Izjaszlav felesége, aki Turov fejedelme, Novgorod fejedelme ( ), a Kijevi Rusz nagyhercege ( , , ) Eleinte sikeresen folytatta apja politikáját ban megtámadta Szászországot és felégette Hamburgot, megelőzve ezzel II. Konrád német-római császárt, aki hasonló hadműveletet tervezett. A szász krónikások ezt írták: Mieszko hadainak átvonulása után a fű nem akart nőni. A szászországi rajtaütés után II. Mieszkot megverték Lausitznál 1031 őszén. Ezzel egyidejűleg a csehek rajtaütöttek Morvaországon, és Ulrik fia I. Břetiszláv megszerezte az uralmat Morvaország felett. Valószínűleg ekkor II. Mieszko szövetségese, I. István magyar király békét kötött a németekkel. 28

29 Egyúttal Bezprym testvérével, Ottóval megegyezve II. Konrád császárral és Bölcs Jaroszláv orosz fejedelemmel támadást szervezett Lengyelország ellen keletről az orosz hadsereg élén, rajtaütésük teljes sikerrel járt, II. Mieszko Csehországba menekült, ahol Ulrik elfogatta és megcsonkíttatta (kasztráltatta). Mieszko Vitéz Boleszláv minden hódítását elveszítette a Cservieni városokat a Kijevi Rusz, Lausitzot és Milskot Németország szakította el. A trónt Vitéz Boleszláv fia, Bezprym akarta megszerezni, akit először egyházi pályára szántak. Mieszko Csehországba ment. Rövidesen azonban Bezprym meghalt zavargások következtében és így Mieszko visszatérhetett az országba és visszajuthatott a hatalomba, azonban a császárnak be kellett hódolnia, és le kellett mondania a király címről. Egyúttal testvérének, Ottonnak és unokaöccsének, Dytryknek önálló országrészt kellett adnia. Csak Otton halála és Dytryk eltávolítása után szerezte meg a teljes hatalmat. A király élete végére megháborodott, halála után pedig Lengyelország gazdasági válságba és politikai káoszba süllyedt. Mieszko korában kiemelkedően művelt uralkodó volt. Tudott írni és olvasni, ismerte a latin és görög nyelvet, érdekelte az irodalom és a liturgia. Ennek ellenére rossz emléket hagyott hátra, mint szeszélyes és kegyetlen fejedelem. Teljességgel német származású felesége hatása alatt állt. 29

30 II. Mieszko Lambert családfája 30

31 Veszprém, vagy Bezprym Bezprym (ur. 986 lub 987, zm. 1032) książę Polski od 1031 do Najstarszy syn Bolesława I Chrobrego, pochodził z jego drugiego małżeństwa z nieznaną bliżej Węgierką. Około 1001 roku wysłany do wspólnoty mniszej założonej przez św. Romualda pod Rawenną. W 1031 roku przechwycił władzę po niemiecko-ruskim ataku na Polskę. Według źródeł władca odznaczający się niezwykłym okrucieństwem. Zmarł zamordowany wiosną Za jego czasów najprawdopodobniej objawiła się reakcja pogańska. Z powodu braku dostatecznej ilości źródeł większość ustaleń na temat Bezpryma pozostaje w sferze hipotez. W źródłach Bezprym pojawia się jako: Besprim (Kronika Thietmara), Besfrim (Annalista Saxo), Bezbriem (Roczniki hildesheimskie i Roczniki altajskie). Imię to wśród polskich elit wcześniej nie występowało, znane jest natomiast ze źródeł czeskich, gdzie pojawia się w formach: Bezprim, Bezprem, Bezperem. Według jednej z hipotez było to imię słowiańskiego pochodzenia, którego pierwotna forma brzmiała prawdopodobnie Bezprzem lub Bezprzym. Według Aleksandra Brücknera prawidłową postacią jego imienia jest Bezprzem lub - z uwagi na pierwotne brzmienie biez zamiast dzisiejszego bez - Przezprzem, gdzie drugi człon "przem" pochodzi od zapomnianego słowa "przem, przemy" - szczery, otwarty, prosty (stąd wywodzi się słowo uprzejmy); człon "przem" występuje też w imieniu Przemysław. Ze względu na przyjętą w historiografii tradycję i niemożliwość ustalenia z całą pewnością prawidłowej wersji imienia, do dziś używa się formy Bezprym, mimo że wymaga ono zapewne emendacji. Bezprym ( ), pierworodny syn Bolesława Chrobrego i jego drugiej żony, Węgierki. Pozbawiony prawa do tronu na rzecz swojego brata, Mieszka II został przeznaczony do stanu duchownego. Najpóźniej jako nastolatek trafił do pustelni załozonej przez św. Romualda w Pereum koło Rawenny. Powrócił do Polski po śmierci ojca (1025), domagając się należnej mu części dziedzictwa. Sprzymierzył się z najmłodszym bratem, Ottonem; po wykryciu spisku wygnany z kraju. Schronił się na Rusi, gdzie zaczął zabiegać o pomoc w powrocie do Polski u ksiecia kijowskiego Jarosława Mądrego. W 1031 roku przy pomocy cesarza Konrada II i posiłków ruskich i niemieckich, zorganizował najazd na ziemie polskie. Objął władzę zmuszając brata do ucieczki do Czech. Po wstąpieniu na tron Bezprym zaczął bezwzględne prześladowania zwolenników Mieszka II. Uznał zwierzchnictwo cesarza, rezygnując z godności królewskiej. Odesłał królewskie insygnia cesarzowi. Skrytobójczo zamordowany. Jego działalność miała tragiczne i daleko idące konsekwencje dla państwa polskiego, które poniosło straty terytorialne, utraciło - będącą widocznym znakiem suwerenności - koronę królewską, a także stało się areną tzw. reakcji pogańskiej. 31