EGYÜTT SÍRUNK, EGYÜTT NEVETÜNK

Átírás

1 EGYÜTT SÍRUNK, EGYÜTT NEVETÜNK Túratrilógia 1. A királynők mindig fiatalok mondta Báthory István, amikor felhívták a figyelmét leendő felesége korára 2. Inkább kaszaboljatok össze! mondta Báthory István, amikor meglátta felsőruha és smink nélküli Jagelló Annát a nászéjszakáján No ez már mindjárt más!

2 I. könyv: Akiknek még a rómaiak sem adtak semmit (És még a Borostyánút is elkerülte őket, nem úgy, mint Szombathelyt!) Mottó: Aki kitalálja, hogy miért ezt a hülye betűtípust használom, annak Pólya Miki ad egy SÖR-t! (KZ) Idén én is jubilálok: amit most a kezetekben tartotok, az már a biciklitúráinkhoz készült 10. történelmi segédanyag! (1 SÖR nekem, l. a mottót!) Nyilván ezért kímélt meg engem BÖLCS OSZTÁLYFŐNÖKÜNK [avagy I. (Tata) János] attól, hogy megint 2 ország történelmét kelljen áttanulmányoznom. Most tehát csak egyet kaptok (3 részletben), de ebben sem lesz sok köszönet! Igyekszem a Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! jegyében csak konkrét területünkre szorítkozni, és külön kiemelni a magyar-lengyel kapcsolatokat ezt a kórságot az (állat)orvostudomány két jó barát -szindrómának nevezi. Mitől lengyel a polák? Az őskorról most semmit nem írok, mert itt nincs se meleg temetkezőhely, se mocsári kerék, vannak viszont olyanok, akik eddig még soha: szittyák (vagy szittyók?)! Aki járatos a turbómagyar mitológiában, az itt nyilván mogyeriekre gyanakszik, de a mainstream történészek a csodaszarvas-motívomon kívül nem sok rokonságot vélnek felfedezni köztünk és az egyébként szintén lovasnomád szkíták között. Kr.e. 500 körültől legeltették errefelé jószágaikat vagy 300 évig, egészen addig, amíg a rokon szarmaták el nem zavarták őket a vidékről. Ezeket meg a holdkóros lengyel nemesek tekintették őseiknek (láthatóan nemcsak a harcban és az ivásban vagyunk testvérek, hanem a hülyeségben is [és persze genetikailag is, de azt legalább egy természettudomány mondja ]). Legnagyobb sajnálatomra sem a kelták, sem a rómaiak nem jöttek el eddig, így kénytelen vagyok a germánokkal folytatni, akik közül Kr.e. a basz[jani kedvéért: fuck]tarnák, Kr.u. a gótok és a vandálok tették tiszteletüket útvonalunkon, amely egyébként a szláv őshaza peremvidéke volt. Ekkoriban virágzott itt az etnikailag kevert ún. przeworski kultúra. Mikor a IV. század végén a hunok támadása miatt a germánok elhúzták a csíkot nyugatra, hűlt helyüket az addig mocsarakban és erdőkben éldegélő és földvárakat építgető szlávok foglalhatták el. Szlávjainkat már ismerjük pár túráról, de hogy épp itt melyik csoportjuk lakott, az nem egyszerű kérdés. Az tuti, hogy e terület a nyugati és keleti szlávok választóvonala, ámbár azt is olvashattátok már tavaly, hogy a X. században errefelé lakoztak a fehér horvátok. De hogy most inkább idei vendéglátóinknak kedvezzünk, mondjuk azt, hogy az a lendzsán törzs lakott itt, amelyről mi a lengyeleket elneveztük. A név jelentése: szűzföldi, míg a lengyelek magukat mezeieknek (polák) nevezik, az országot először egyesítő törzs neve után. Az államalapítások korában a környéket (és lakóit) a lengyelek, a csehek és az oroszok (emlékeztek, ők a mondabeli 3 testvér: Lech, Čech és Rus leszármazottai) is szerették volna magukévá tenni, de előbb nekünk sikerült: honfoglaló őseink is birtokolták Przemyślt és környékét (van is egy csomó erre utaló településnév meg néhány sír). A szlávok közül területünk megszerzése először a cseheknek sikerült a X. század közepén (az előbbi város neve például erősen emlékeztet a cseh uralkodócsaládéra!). A as években beerősítettek a lengyelek: az ő Géza fejedelmük (I. Mieszko) ekkoriban foglalta el az egész környéket, aminek azonban nem örülhetett sokáig, mert az ún. vörös városokat (köztük Przemyślt és Sanokot) 981-ben meghódította az óorosz (vagy óukrán ezen inkább veszekedjenek ők!) Kijevi Rusz uralkodója: Nagy Vlagyimir fejedelem. Innentől kezdve az első két szállásunk környéke néhány évtized kivételével 1340-ig az éppen aktuális keleti szláv államhoz tartozik, ami azt is jelenti, hogy ez a környék az ortodox kereszténységgel, míg Sandomierz (magyarul Sándormiez?) környéke a katolicizmussal ismerkedik meg behatóbban. Nagyjából a San folyó alkotja a kulturális választóvonalat majd ezer évig!

3 A lengyel törzsek elhelyezkedése I. Mieszko állama Bolek i Lolek De ne csak a területről beszéljünk, hanem nézzük meg az ekkoriban kezdődő magyarlengyel dinasztikus kapcsolatokat is! Ha Géza fejedelmünknek volt 2. felesége (Adelhaid), akkor az a lengyel Árpád-házból: a Piast-dinasztiából került ki. Az viszont már biztos, hogy egyik lánya (Judit?) vagy közeli rokona Mieszko fiához, a később az első lengyel királlyá avanzsáló (Szent István alteregó) I. (Vitéz) Boleszlávhoz ment hozzá, akinek szült is egy fiút, Bezprym herceget. A politikai helyzet változása miatt azonban a fejedelmi férj eltaszította az asszonyt, aki Magyarországra menekült, fia pedig felnővén ispánként nevet adott Veszprémnek. Apja időközben már nemcsak a lengyel törzsek fölötti vezető szerepet akarta kivívni, hanem az összes szláv nép feletti uralom lebegett a szeme előtt. Hódításai egy részéről már az Elba és a Thaya kapcsán volt szó, de ha a lengyel történelmi térképeket nézzük, úgy tűnik, mintha a mai Szlovákia területén is uralkodott volna, pedig csak 3 évig volt a kezében néhány vár a Morva és a Vág völgyében ban aztán kibékült a német császárral és annak sógorával, Szent Istvánnal, így visszakerültek a várak is Magyarországhoz. Az exsógorok erre olyan jó haverok lettek, hogy Pista még 500 lovast is küldött Boleknek, hogy vissza tudja foglalni a vörös városokat (Vörösoroszországot), ami 13 évre sikerült is neki. És persze az elűzött fiú: Bezprym herceg is hazatérhetett végre. Mindkét uralkodó országa első királya lett, ám míg a magyar királyi cím már eleve öröklődött, a lengyelről már a következő uralkodó kénytelen volt lemondani. Sőt, egy monda szerint a koronánkat eredetileg a lengyeleknek szánta II. Szilveszter pápa, de álmában egy angyal azt mondta neki, hogy holnap ismeretlen országból jönnek koronát kérni, és adja inkább azoknak. Így mi már 1000-ben koronázhattunk, ők meg csak 1025-ben. Hi-hi! Bolka (Boleszláv) és Lolka (Károly) haditervet készít Vitéz Boleszláv királysága (Esztergomig és Tokajig?)

4 Országomat egy (vagy két) heréért! Boleszlávot másodszülött fia, II. Mieszko követte a trónon, akivel szemben 1031-ben összefogtak a németek (II. Konrád) és az oroszok (Bölcs Jaroszláv, Jarosław városának alapítója és névadója), és féltestvérét, a mi Bezprymünket tették fejedelemmé Lengyelországban. Ekkor került ismét kijevi kézre Vörösoroszország, első két szálláshelyünkkel együtt. Bezprymet aztán 1 év dicstelen uralkodás után meggyilkolták, de Mieszko is csak heréit és királyi címét hátrahagyva (vajon melyik fájhatott jobban?) térhetett haza Csehországból. Itt jött össze a Szent István által látás- és halláskárosított Vazul fiaival (Levente, András és Béla), akik aztán hazakísérték az immár nem hazátlan, ámde töketlen fejedelmet. A három Vazul-fi közül a legkisebb, Béla Lengyelországban maradt szerencsét próbálni, és a férfiatlan Mieszko helyett párbajban legyőzte a pogány pomeránok vezérét, amiért is megkapta a Bajnok, avagy Bölény melléknevet, és a fejedelem lányának: Richezának/Rixának a kezét (de a fél országot azért nem, majd csak a harmadot 1048-ban, itthon). Frigyük igen termékenynek bizonyult: a későbbi I. Géza és Szent László még Lengyelországban születtek, a már otthon született lánytesók dinasztikus házasságaira pedig még nyilván mindenki emlékszik tavalyról Árpádok/I. Ferdeszájú Boleszláv fejedelemsége Az éppen száműzött vagy elmenekült Árpádok és Piastok továbbra is előszeretettel futottak egymás országaiba. II. Mieszko fia (még a kasztrálás előttről ): a Krakkót fővárossá tevő I. (Megújító) Kázmér 1034-ben menekült hozzánk, az ő fia: II. (Merész) Boleszláv (aki egyébként 1069-ben 17 évre ismét visszafoglalta Vörösoroszországot) 1060-ban segítséget nyújtott bátyja ellen a hozzá menekülő Béla hercegnek. Ugyanő 3 év múlva befogadta Béla fiait (a saját unokatestvéreit): a már említett Gézát, Lászlót és Lampertet, és sereget is adott nekik Salamon király ellen. Lampert 1073-ban is hozzá jött segítségért, de 6 év múlva (miután az oltár előtt saját kezűleg [vagy csak felbujtóként] hasította ketté az őt kiátkozó krakkói püspök, Lengyelország későbbi védőszentje: Szent Szaniszló fejét) lázadó alattvalóival szemben már őt fogadta be Szent László ban Judit, Salamon magyar király özvegye, III. Henrik német császár lánya feleségül megy Boleszláv öccséhez: I. Ulászló Hermannhoz, akit uncsitesója, Szent László segítene meg 1094-ben az ellene lázadókkal szemben, csakhogy mikor látja, hogy a lázadók haragja jogos, inkább rokonát fogja ostrom alá Krakkóban. Az éhező várost László, úgyszintén éhező seregével, egy csellel kényszerítette megadásra: az éj leple alatt katonáival földet hordatott a várfalakhoz, és a halom tetejére ráöntette a maradék kis lisztet. Reggel a kupacot látva a védők azt hitték, hogy a magyaroknak még ilyen sok kajájuk van, és megadták magukat. Hi-hi!

5 Lengyel-magyar paralimpia A kapcsolatok a XII. században sem szakadtak meg. A század elején nekünk egy ferdehátú (Könyves Kálmán), nekik meg egy ferdeszájú (III. Boleszláv) uralkodójuk volt, ráadásul mindketten a tesójuk ellen voltak kénytelenek harcolni, akit végül meg is vakíttattak! (Ennyi egyezés már nem lehet véletlen, szerintem csak össze kéne hoznunk belőle valami jó kis összeesküvés-elméletet!) A két egyenességben kihívásokkal küzdő uralkodó 1108-ban összefogott a német-cseh szövetség ellen, és az összehangolt csapatmozgások mindkét részről sikert hoztak. Miután Boleszláv megvakíttatta a németekkel a levet összeszűrő bátyját, Zbigniewet, 1113-ban kénytelen volt vallási turizmus keretei között Magyarországra zarándokolni: járt Szent István sírjánál Székesfehérváron, és Somogyváron a Szent Egyed apátságban. Miután 4 napig szívatta magát mezítláb, imádkozva és fejére hamut szórva Lengyelország régi fővárosában és egyházi központjában: Gnieznóban (magyarul Gnéznában), végre az egyház is feloldozta bűne alól Később aztán Kálmán állítólagos fiát, Boriszt támogatja II. (a látás terén kihívásokkal küzdő, majdnemherélt) Béla király ellen, aki 1132-ben legyőzi seregüket a Sajónál. Majd 200 évig III. Boleszláv volt az utolsó olyan fejedelem, aki egész Lengyelország ura volt, hiszen végrendeletében országát felosztotta fiai között. Persze ők és utódaik is sokat harcoltak egymás ellen, de mindenkor az számított a főfejedelemnek, akié Krakkó volt. A Red Russia Kalandpark No de ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük meg, mi a helyzet Vörösoroszországban! Hát, az orosz fejedelmek sem voltak különbek a lengyeleknél vagy a magyaroknál, úgyhogy a Kijevi Nagyfejedelemség széthullása idején unalmas napjaikat jobb híján ők is trónharcokkal töltötték. Másrészt az Árpádok nemcsak a Piastokkal, hanem a viking eredetű Rurikidákkal is dinasztikus kapcsolatokat építettek ki: Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem Vazul testvérének, Szár Lászlónak a sógora volt, I. András királynak pedig az apósa. Később Jaroszláv unokájához Szent László adta hozzá a lányát. Ő volt az is, aki 1092-ben először vezetett magyar (bosszú)hadjáratot orosz területre. Unokaöccse, Könyves Kálmán 1099-ben avatkozott be az akkoriban éppen megvakítósdit játszó orosz fejedelmek küzdelmeibe. Egyikük kérésére Przemyśl (a magyar neve se sokkal jobb: Peremisl) ellen vonult, de olyan nagy vereséget szenvedett az oroszokkal egy követ fújó kunoktól, hogy elesett két püspök és ispán is, odaveszett a mozgó kincstár, a San folyó vize pedig magyar vértől vöröslött... Az is súlyosbította a dolgot, hogy Kálmán pártütő öccse, Álmos herceg a kijevi nagyfejedelem lányát vette feleségül, aminek ellensúlyozására Kálmán 2. felesége egy másik orosz fejedelem lánya: Eufémia lett. Ő azonban félredugódott, így férje hazazavarta, és ő otthon szülte meg a már említett Boriszt, akit Kálmán sohasem ismert el saját fiának, és aki ennek ellenére egy pár évtizedig folyamatosan és állhatatosan követelte a magyar trónt (mint már föntebb láttuk volt). Kálmán saját maga által is elismert fia: II. István 1123-ban, bosszút állandó apja vereségéért (de inkább csak úgy), az újabb ottani testvérháborúba beavatkozván, Vörösoroszországba, akkori nevén már inkább Halicsba (magyarul Gácsország) vonult. Itt egyesült a lengyelekkel, csehekkel és oroszokkal, majd ostrom alá vette Vlagyimir városát. Csakhogy azt a nagyarcú orosz fejedelmet (egyébiránt Szent László vejét), akinek a támogatására jöttek, saját lengyel szövetségesei megölték, így István főemberei saját királyukat is inkább hazatérésre kényszerítették. Utódja, egyben unokatestvére: II. (Vak) Béla már a przemyśli fejedelem: Vlagyimirko szövetségese a Boriszt támogató III. (Ferdeszájú) Boleszláv lengyel király ellen. A XII. század közepén intenzívebb szakaszba lép a magyarok északkeleti nyomulása (hiába no, akkoriban nagyhatalomnak számítottunk)! Többször is küldünk segédcsapatokat Mikormelyik orosz fejedelemnek, 1146-ban pedig II. Géza királyunk feleségül veszi Eufrozinát, a kijevi nagyfejedelem testvérét, ami alkalmat ad neki arra, hogy többször is fegyveresen segítse meg újdonsült rokonságát (1150-ben például egy ilyen művelet során elfoglalta Sanokot) ben a Kijev elfoglalása után hazafelé bóklászó, ámde már jól benyomott

6 magyar sereget a halicsiak majdnem teljesen lemészárolják. A következő évben aztán megkapja a magáét az álnok Vlagyimirko! Géza csapatai hozzánk hasonlóan a San völgyében nyomulnak előre, majd szövetségeseikkel egyesülve legyőzik a halicsi fejedelmet, és ostrom alá veszik Przemyślben. Vlagyimirko ekkor megígéri, hogy jó fiú lesz, és esküt tesz Szent István keresztjére. Miután Géza hazatér, esküjét persze megszegi, és mit tesz Isten, még aznap éjjel meghal Hiteles történetnek tűnik! Árpádok/II. Kálmán és Álmos I. Géza fiai, a két lány Szent Lászlóé! s nyögte Béla bús hadát Halics büszke vára Ezek után jó pár évtizedig Halicsnak még a környékre se mentünk, de valamerre csak kellett terjeszkednünk, úgyhogy III. Béla immár nemcsak segíteni megy valamelyik trónkövetelőnek, hanem saját kezébe veszi a fejedelemség sorsát. De addigra már mindenki mindenkinek rokona volt az Árpádok-Piastok-Rurikidák Bermuda-háromszögében. Például II. (Vak) Béla királyunk lánya III. (Ferdeszájú) Boleszláv 16 gyermeke (!) egyikének, III. (Öreg) Mieszkonak lett az 1. felesége, miközben Mieszko 2. felesége meg a kijevi nagyfejedelem lánya volt. Ugyanakkor II. László magyar ellenkirály (Vak Béla fia!) felesége meg Mieszko húga, Judit volt. Szép, mi!? Nohát két Rurikida: Vlagyimir és a vlagyimiri fejedelemségben (Lodoméria Volhínia) uralkodó Nagy Roman összeveszett egymással a halicsi trónon, és az előbbi III. Bélához menekült. Ő apjához hasonlóan megsegítette a menekültet: 1188-ban elfoglalta Halicsot, de Vlagyimirt inkább családjával együtt bebörtönöztette, és saját 2. fiát, az akkor még csak 12 éves András herceget, a későbbi II. Andrást ültette a trónra, uralkodói címei közé pedig felvette a Halics királya címet. Majd 300 év után tehát ismét magyar kézen volt a környék, de sajna nem sokáig! A magyar uralommal szembeni elégedetlenséget kihasználva egy másik rokon akarta elfoglalni Halicsot, ám Béla erősítést küldött itthonról, így Rosztiszlav vereséget szenvedett és belehalt a sebeibe vagy a méregbe, amit kapott. Őseink ettől kezdve még agresszívabban viselkedtek: az ortodox templomokat istállónak használták, az orosz menyecskéket pedig sűrűn megabuzálták. Közben Vlagyimir (őreit lefizetve) megszökött fogságából, és elment segítséget kérni a németekhez, akik továbbpasszolták a labdát a lengyeleknek. II. (Igazságos) Kázmér fejedelem rá is állt a dologra: seregeivel elűzte András herceget, és visszaállította Vlagyimir uralmát. Béla kénytelen volt belenyugodni a dologba, és pár év múlva békét kötött Kázmérral is, András viszont soha nem felejtette el kétéves halicsi uralmát, és mihelyt tehette, újra próbálkozott. A király visszatér 1198/99-ben meghalt Vlagyimir, és vele kihalt a Rurikidák halicsi ága. A trónt I. (Fehér) Leszek lengyel fejedelem segítségével a már emlegetett Nagy Roman vlagyimiri (lodomériai) fejedelem (Leszek unokatestvére, aki az 1195-ös lengyelországi polgárháborúban segített neki) szerezte meg. Roman ezek után kissé elbízta magát, és 1205-ben megtámadta Lengyelországot. Unokatesói (Fehér Leszek és Mazóviai Konrád) serege Sandomierz közelében, Zawichostnál győzte le Romant, aki a csatában maga is elesett. Özvegye és kiskorú fiai kénytelenek voltak elmenekülni Halicsból, és segítséget kértek a frissen

7 megkoronázott II. Andrástól. A király Sanokban találkozott Roman családjával (Romanovicsok), és védelmükre magyar őrséget hagyott a kezére került Halics városában, ő maga pedig felvette a Halics és Lodoméria királya címet, amit a magyar királyok egészen 1918-ig használtak. A magyar uralom népszerűtlen volt Halicsban, és a Romanovicsok most Leszekhez (!) menekültek Lengyelországba. Ő is és II. András is segítséget ígért a trón visszaszerzéséhez, de mindkettőjüket lefizették Halics új urai (az Igorjevicsek), így a hadjáratból semmi nem lett Mivel az Igorjevicsek egymással és a halicsi bojárokkal (nagyhatalmú főurak) is viszálykodtak, ezért András 1208-ban újabb magyar sereget küldött Halicsba Korlát fia Benedek erdélyi vajda vezetésével, aki egy évre át is vette a hatalmat. Csakhogy Benedek igencsak vonzódott a gyengébb nemhez, ami miatt sem a bojárok feleségei, de még az apácák sem voltak tőle biztonságban. A felháborodást kihasználva az Igorjevicsek aztán megint kiűzik a magyarokat Halicsból, de hatalmuk stabilizálása érdekében kivégeztetnek 500 bojárt. A túlélők Magyarországra menekülnek, és András segítségét kérik, aki 1211-ben erős sereget küld Halicsba. A hadjárat során először Przemyśl kerül magyar kézre, majd Zvenyigorodnál a néhány orosz fejedelem és Fehér Leszek által is támogatott magyarok csatát nyernek. Halicsban azonban a hatalom egyre inkább az erős bojárok kezébe kerül, így András 1212-ben már személyesen vezeti seregét ellenük. De hiába győz, távozása után ismét a bojároké a hatalom, ami már a terület iránt szintén erősen érdeklődő lengyeleket is zavarja ben a magyarországi Szepességben találkozik András és Leszek, és megegyeznek, hogy András 6 éves fia, Kálmán feleségül veszi Leszek 3 éves lányát, Szalómét, akik közösen uralkodnak majd Halicsban, Przemyśl pedig Lengyelországé lesz. Halicsot közös erővel el is foglalták, és Kálmán herceget királlyá nyilvánították, de a magyar-lengyel ellentétek kiújultak, így Przemyślt visszavették a magyarok. Az ellentét lehetőséget adott az oroszoknak az önállósulásra, így már 1215-ben hazazavarták Kálmánt. A következő évben aztán újra összebékült a magyar és lengyel uralkodó, így közös erővel bevették Przemyślt, visszafoglalták egész Halicsot, és visszaállították Kálmán és Szalóme királyságát (a koronázásra 1217-ben került sor), ami azonban csak 1219-ig tartott, amikor is Kopasz Msztyiszlav novgorodi fejedelem elfoglalta Halicsot, és fogságra vettette a gyerekeket. Árpádok/III. A felsők Imre és II. András gyermekei! 2 év múlva a határon találkozott II. András és Msztyiszlav, és megegyeztek, hogy András 3. fia, a 11 éves András herceg feleségül veszi Msztyiszlav lányát, és 3 év múlva ők uralkodhatnak majd Halicsban, Kálmán és Szalóme pedig kiszabadulnak. A fiatal pár a korban nem szokatlan módon szüzességet fogad, és gyerekcsinálás helyett imádkozással tölti az éjszakákat. Meg is lesz az eredménye, mert Szalómét boldoggá avatják párszáz év múlva. Kálmán majd rosszabbul jár, mert a tatárok elleni 1241-es muhi csatában halálos sebet kap. Msztyiszlav persze nem tartja meg ígéretét, és csak Przemyślt adja át vejének: András hercegnek. Ezt már nem tűrheti II. András, aki a halicsi utat már elég jól ismeri, úgyhogy 1226-ban ismét nekiindul. Przemyśl után még elfoglal pár várost (mivel nem mert Halics városa ellen menni, mert egy jós azt mondta neki, ha meglátja a várost, meghal ),

8 de aztán kétszer is vereséget szenved nászurától, és hazamegy. Msztyiszlav ennek ellenére átengedi Halicsot az ifjú párnak, akik 1229-ig meg is tudták tartani trónjukat. Akkor azonban Roman egykori fejedelem fia, Msztyiszlav másik veje: Dániel beveszi Halicsot, de emlékezvén arra, hogy II. András befogadta őt és családját 1205-ben, megkíméli András herceg életét, és hazaengedi őt. Andrást ekkor bátyja, az Erdélyt uraló Béla királyfi akarta kisegíteni: nagyképűen megtámadta a lengyelek és kunok által is támogatott Dánielt, de csúfos kudarcot vallott (sajnos királyként is pocsék hadvezérnek mutatkozott) ben aztán már II. András, Béla és András herceg együtt vezeti a Dániel elleni sereget. Beveszik Jarosław várát és még néhány másikat, és helyreállítják András herceg halicsi uralmát. Dániel fokozatosan a fejedelemség egyre nagyobb részét foglalja el, és 1234-ben, András herceg halála után Halics is elesik. Ezzel több mint 100 évre véget ér a magyar uralom túránk első szakaszán! A sors fintora, hogy 1 év múlva, a halicsi bojárok lázadása elől a magyarokat kiűző Dániel éppen Magyarországra menekül A halicsi királyság A litván fejedelemség Királyok a házban Annyira belemerültem itten a nem túl dicső, ámde magyar uralom taglalásába, hogy majdnem megfeledkeztem a tatárokról, akik 1240-ben az akkor már Dániel kezén lévő Kijevet is elfoglalták, a következő évben pedig vidékünkön mentek keresztül Lengyelország és Magyarország ellen vonultukban. Dániel hiába próbálkozott ellenük, 1245-ben kénytelen volt elismerni a fennhatóságukat. Halicsért ezekben az években Dániel és unokaöccse (Nagy Roman unokája): Rosztiszláv küzdöttek. Utóbbi többször is vereséget szenvedett, majd a tatárok elől Magyarországra menekült, ahol 1243-ban feleségül vette IV. Béla lányát, Annát. Ezek után Béla támogatta veje halicsi visszatérési kísérleteit ben Rosztiszláv magyar csapatokkal elfoglalja Przemyślt, de Dániel seregei elől kénytelen Magyarországra menekülni. 4 évvel később immár magyar és lengyel (Szemérmes Boleszláv fejedelem a sógora volt) seregekkel támadott, de a San folyón átkelve Jarosławnál vereséget szenvedett, és végleg lemondott Halicsról. IV. Béla is változtatott a politikáján, mert szövetséges kellett neki, ha visszatérnének a tatárok, így kibékült Dániellel, (később ugyancsak megboldogult) Konstancia nevű lányát pedig Dániel Leó nevű fiához adta, sőt kijárta neki a pápánál, hogy királyi koronát is kapjon. A koronázásra 1253-ban került sor. Ez az időszak Halics virágkora, amikor a nyugati kapcsolatok megerősödnek, fellendül a

9 kereskedelem, és új városok (pl. Lemberg-Lviv-Lwów-Lvov-Ilyvó) születnek. Dániel után fia, I. Leó uralkodik (róla nevezte el apja Lemberget, a felesége meg IV. Béla lánya, Boldog Konstancia volt), aki a magyarok és lengyelek helyett inkább a tatárokkal ápol jó viszonyt, amit kihasználva terjeszkedik is (de hogy Kárpátalja 1280-tól az uralma alatt állt volna, mint ahogy az az ukrán történelmi térképeken látszik, minden alapot nélkülöz ). Fia: I. György (IV. Béla unokája) halála után két fia: András és II. Leó uralkodik, akik sokat harcolnak a megerősödő Litvániával és a tatárokkal. Szövetségesük a nagybátyjuk: I. (Łokietek) Ulászló, a Lengyelországot újraegyesítő király as halálukkal kihalt a Halicsot naggyá tevő Romanovics-dinasztia, és a trónra lenyel-litván-magyar egyeztetés után az elhunytakkal rokonságban álló, a lengyel Piast-dinasztiából származó mazóviai Bolesław Trojdenowicz került, II. György néven. A katolikus uralom ellen 1340-ben fellázadtak az ortodox bojárok, uralkodójukat bebörtönözték, majd megmérgezték. György végrendelete szerint országa III. (Nagy) Kázmér lengyel királyra száll, akinek azonban csak hosszú háborúban sikerült stabilizálni itteni uralmát a pogány litvánokkal szemben. Ezzel biciklitúránk útvonala végre megint egy kézbe került! (vége az első résznek)