GAZDASÁG ÉS JOG 7-8 TEMATIKUS JOGI SZAKLAPOK. XXV. évfolyam, július-augusztus

Átírás

1 GAZDASÁG ÉS JOG TERCSÁK TAMÁS Vezeto tisztségviselo felelo ssége a Ptk. és az Mt. szabályai szerint 3. oldal SÁRKÖZY SZABOLCS A jogi személy megszu néséro l 13. oldal VEREBICS JÁNOS Politikai rendszerváltozás gazdasági rendszerváltás átrendezo jog 23. oldal PINTÉR ATTILA Az üzletrészen alapított zálogjog mint a kockázatito kebefektetések biztosítéka 31. oldal HÁMORI ANTAL A vásárlói (fogyasztói) panaszfórumokról szóló tájékoztató jogi szabályozása történeti áttekintéssel 42. oldal 7-8 XXV. évfolyam, július-augusztus TEMATIKUS JOGI SZAKLAPOK

2 Minden, amit az új büntetőeljárási törvényről tudni kell Október 3-án konferencia Az új büntetőeljárási törvény hat tételben Törvénymagyarázat a kodifikációs bizottság tagjaitól A büntetőeljárási törvény magyarázata a konferencia Helyszíne: Hotel Hungaria City Center (1074 Budapest, Rákóczi út 90.) a konferencia Időpontja: október 3. a konferencia Részvételi díja: konferencia vendéglátással: Ft konferencia vendéglátással és az új Be.-magyarázat kézikönyvvel: Ft PROGRAM A hatékonyság esélye és a tisztesség reménye történelmi tapasztalatok nyomán Előadó: Tóth Mihály egyetemi tanár Változó védői feladatok a büntetőeljárásban Előadó: Bánáti János büntetőügyvéd, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke Az új Be. bizonyítási rendszerének alapjai Előadó: Erdei Árpád professor emeritus, a Kodifikációs Bizottság elnöke A nyomozás szerepe és jelentősége az új Be.-ben Előadó: Farkas Ákos egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja Az első és a másodfokú bírósági eljárás sajátosságai az új Be.-ben Előadó: Belovics Ervin legfőbb ügyész helyettes, tanszékvezető egyetemi tanár Ára: Ft Megjelenés: december Állandóság a változásban a Kúria feladatai az új Be. hatálybalépése után Előadó: Kónya István büntetőbíró, a Kúria elnökhelyettese Jelentkezését leadhatja: a szeminárium aloldalán / a szeminarium@hvgorac.hu címen / a (36-1) as faxszámon

3 TERCSÁK TAMÁS VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE A PTK. ÉS AZ MT. SZABÁLYAI SZERINT 1 BEVEZETÉS 1 A vezető tisztségviselő jogállása és különösen felelőssége 2 viták kereszttüzében áll ismét. Kiújult viták övezik a vezető tisztségviselő jogállását, a társasággal fennálló jogviszonyának (jogviszonyainak) számát és jellegét, miközben új viták veszik körül a vezető tisztségviselő felelősségét. A viták kiújulását alapvetően az új Ptk. megváltozott felelősségi rendszere generálja, de tápot ad a vitához az új Mt. által választott szabályozási metodika is. Miközben nincs nyilvánvaló jele annak, hogy a törvényhozó a vezető tisztségviselő jogállásán lényegesen változtatni kívánt volna, változtatási szándék rajzolódik ki a vezető tisztségviselő felelősségével kapcsolatban. Eltérően a korábbi szabályozástól, a vezető tisztségviselő felelőssége különböző lehet, attól függően, hogy milyen jogviszonyban látja el tevékenységét. Az új szabályok azonban nehezen alkalmazhatók a gyakorlatban. Mindez bizonytalanságot okoz a vezető tisztségviselők körében. A jogszabályok alkalmazásával, értelmezésével kapcsolatos bizonytalanság soha nem kívánatos, de még kevésbé kívánatos olyan személyek személyes jogviszonyaival kapcsolatban, akiken egyébként a gazdaság alapvető folyamatai nyugszanak. A vezető tisztségviselők részéről jogos elvárás, hogy világos (és a feladat jellegének megfelelő) szabályok ismeretében dönthessenek a vezető tisztségviselői pozíció elvállalásáról, és a pozíció betöltése során egyértelmű szabályok kormányozzák működésüket. Ezek hiánya ahhoz vezethet, hogy rátermett emberek nem vállalnak vezető tisztségviselői pozíciót, vagy ha vállalnak is, működésük során a rájuk bízott társaságokkal az elérhetőhöz képest rosszabb gazdasági teljesítményt nyújtanak. Nem feltétlenül szükséges ugyanakkor, hogy az új törvényi szabályokkal kapcsolatos bizonytalanság az elutasítás reakcióit váltsa ki, és még kevésbé, hogy az ismételt változtatás azonnali kényszerét szülje. Új kódexek hatálybalépését követően természetesnek tekinthető az a helyzet, amelyben a gyakorlat és a jogirodalom képviselői immár megfelelő idő birtokában, részletes elemzés útján törekednek az új szabályok pontos tartalmának, összefüggéseinek, hatásainak, 1 A jelen anyag a Munkajogi Társaság keretében február 2-án tartott konferencián elhangzott felszólalás szerkesztett és lábjegyzetekkel kiegészített változata. 2 Felelősség alatt jelen felszólalás céljaira a vezető tisztségviselőnek a jogi személlyel (közelebbről a gazdasági társasággal) szemben fennálló felelősségét értem. gyakorlati alkalmazhatóságának feltárására. Alapvető szabályokat megállapító, megváltoztató törvényhelyek (különösen, ha az új szabályokkal érintett jogintézmény nagyobb múltra tekint vissza) esetén az értelmezés nem kritika, hanem úgyszólván elkerülhetetlen szükségszerűség 3. A jelen felszólalás a jogszabályok szövegére alapozva, konkrét tapasztalatok birtokában kísérli meg a hatályos jog célszerű értelmezését adni, elsősorban gazdasági társaságok vezető tisztségviselőire tekintettel. A PROBLÉMA KÖZELEBBRŐL A vezető tisztségviselő ( vtv. ) felelősségére vonatkozó alapvető kérdés azért képezheti vita tárgyát, mert: (i) az új Ptk. ( Ptk. ) a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre a korábbihoz képest lényegesen eltérő, új felelősségi rendszert vezetett be, és (ii) a Ptk. a jogi személyek általános szabályai körében ezen új felelősségi szabályokra utalva látszólag egyértelműen kimondja ugyan, hogy a vtv. az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben [3:24. (1) bek.] 4, azonban (iii) maga a Ptk. tartalmazza a gazdasági társaságok közös szabályai között annak lehetőségét, hogy, a gazdasági társaságok vtv.-i (akik a vtv.-k minden bizonnyal egyik legfontosabb alcsoportját képezik) a megbízási viszony mellett munkaviszonyban lássák el tevékenységüket [3:112. (1)] 5 ; miközben azonban (iv) az új Mt. (jóllehet igyekezett valamennyire anticipálni az új Ptk. felelősségi rendszerét), a munkavállalók (és közöttük a vezető állású munkavállalók) felelősségére alapvetően megtartotta a 3 Dogmatikai szempontból ezért a Ptk. 6:541. -ának hatályon kívül helyezése sem lett volna feltétlenül szükséges. Megfelelő értelmezéssel elejét lehetett volna venni a valószínűleg a törvényhozó által sem szándékolt szélsőséges alkalmazásoknak. 4 3:24. [A vezető tisztségviselő felelőssége] (1) A vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben. 5 3:112. [A vezető tisztségviselő önállósága] (1) A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő a társasággal kötött megállapodása szerint megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. GAZDASÁG ÉS JOG 3 juliaug.indd :02:22

4 felróhatóságon alapuló felelősségi rezsimet (új Mt ) 6 ; egyidejűleg azonban (v) az új Mt.-ből ( Mt. ) elmaradt az a régi Mt.-ben tartalmazott szabály, hogy a vezető a vezetői tevékenység keretében okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel (régi Mt. 192/A. ) 7. A Ptk. tehát tartalmaz egy a vtv.-k felelősségére vonatkozó (a munkajogi felelősség rendszerétől eltérő elveken nyugvó) felelősségi szabályt, miközben gazdasági társaságok vtv.-i esetén kifejezetten utal a munkaviszony fennállásának lehetőségére. Az Mt. pedig megtartotta a vezető tisztségviselők esetében is alkalmazandó felróhatóságon alapuló (némileg módosított) felelősségi rendszert, elhagyta ugyanakkor a vezető tisztségviselők vonatkozásában a polgári jogi szabályok alkalmazását előíró rendelkezést 8. A KÉRDÉS KÉRDÉSEK HELYES MEGFOGALMAZÁSBAN Ezért a Ptk. és az Mt. együttes alkalmazása során felmerülhet az a kérdés, hogy (abban az esetben, ha a felek erről egyértelműen nem rendelkeztek) a gazdasági társaságok vtv.-it (a Ptk.-nak a vtv.-kre vonatkozó fenti idézett egyértelmű általános rendelkezése ellenére) a Ptk.-n alapuló (a szerződésszegéssel okozott károkért fennálló) felelősség vagy esetleg a Ptk. törvényi felhatalmazása alapján az Mt.-n alapuló munkajogi felelősség terheli-e. A kérdés azért így, és nem egyszerűen úgy teendő fel, hogy a vtv.-k felelősségére a polgári jog vagy a munkajog szabályai vonatkoznak-e, mert vitathatatlan, hogy a vtv.-i jogviszonyt elsődlegesen a Ptk. szabályozza, és a Ptk. a vtv.-k felelősségére egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz. A Ptk. és az Mt. ezért nem tekinthetők egyenrangú kódexeknek a vtv.-i felelősség megállapítása során 9. A munkajogi felelősségi szabályok alkalmazása ugyanakkor szóba jöhet, mert legalábbis a gazdasági társaságok vtv.-inek vonatkozásában kétségtelenül maga a Ptk. utal a munkaviszony lehetőségére. Egy olyan jogviszony lehetőségére, amely továbbra is a vtv.-kre korábban is irányadó felróhatósági alapú felelősségi rezsimen nyugszik 10. A munkajog szabályai (köztük a felelősségre vonatkozó szabályok) alkalmazásának ha azoknak egyáltalán helye van azonban ilyenkor is a Ptk. felhatalmazásán kell nyugodnia. A törvényi rendelkezések [ezek között is elsősorban a Ptk. 3:112. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés] konkrét megfogalmazása miatt 11 a fenti alapvető kérdés megválaszolásához elengedhetetlen az abban való állásfoglalás, hogy értelmezhető-e, értelmezendő-e a Ptk. 3:112. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés (mely szerint a vtv. a társaság ügyvezetését megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el) a gazdasági társaságok vtv.-i felelősségét érintő (esetleg szándékosan erre utaló) törvényi rendelkezésként, ad absurdum olyan rendelkezésként, amely a 3:24. (1) bekezdésének rendelkezéseit felülírja? Másként fogalmazva: Van-e a jogalkotói akarat értelmében 3:112. (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek felelősségi tartalma, a felek megbízási jogviszony vagy munkaviszony választásával kivehetik-e a vtv.-t a 3:24. (1) bekezdésének hatálya alól, és ha igen, akkor a megbízási viszony vagy munkaviszony választásával pontosan milyen felelősségi rezsim alá helyezhetik a vtv.-t? Mindez természetesen nem független a Ptk. 3:112. (1) bekezdésével kapcsolatos alapkérdéstől, hogy tudniillik a megbízási viszonyra, illetve munkaviszonyra utalás példálózó vagy kizárólagos felsorolásnak tekintendő-e, egyáltalán mi volt a jogalkotó célja a rendelkezés megfogalmazásával? Nem lehet ezekre a kérdésekre megfelelő választ adni anélkül, hogy tisztáznánk a fenti törvényi rendelkezésekből adódó jogviszonyok (azaz a vtv.-i jogviszony, a munkaviszony és a megbízási viszony) jellegét, valamint azt, hogy az egyes jogviszonyok jellegéből, természetéből adódnak-e következtetések a vtv. felelősségére. A Ptk. felelősségi rendszerének relatív újdonsága miatt a fentiek mellett tisztázandó az új felelősségi rezsim célja, jellege, és ezzel összefüggésben az is, hogy az új felelősségi rendszer hogyan illeszkedik a fent említett jogviszonyok keretei közé (1) A munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható /A. (1) A vezető a vezetői tevékenységének keretében, illetve a ban előírt szabályok megsértésével okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel. 8 A korábbi (azaz a régi Ptk. és a régi Mt. alatt fennálló) helyzethez képest változás, hogy az új Ptk. a jogi személyekre vonatkozó szabályokat alapvetően diszpozitív szabályokként tételezi. Az új Mt. a régi Mt.-hez képest a vezető tisztségviselők vonatkozásában nem változtatott ezen szabályok kétoldalúan diszpozitív jellegén. 9 Nem arról van tehát szó, hogy a gazdasági társaságok ügyvezetői a vezető állású munkavállalók olyan alcsoportját képeznék, akik esetében a munkaköri leírás történetesen egy másik törvény rendelkezéseiből adódik. Az ügyvezetői pozíció ehelyett olyan a magánjog alapvető kódexe által a jogi személyekre (gazdasági társaságokra) irányadó normákban definiált pozíció, amely az ezen normák között található kifejezett felhatalmazás folytán történetesen, többek között, munkajogi jogviszonyban is ellátható. 10 Az Mt. alkalmazása melletti érvként ehhez adott esetben még hozzá lehetne tenni azt is, hogy a polgári jogi szabályok alkalmazására történő utalás bizonyára szándékosan maradt el az új Mt. szövegéből. Ehhez azonban a két kódexet átölelő egységes jogalkotói akaratot kell feltételeznünk, ami a jogalkotóval szemben támasztott követelményként valószínűleg nem túlzás, a konkrét viszonyok ismeretében azonban mégis annak tűnik. 11 A Ptk. 3:112. (1) bekezdésében tartalmazott, az Mt.-re utaló rendelkezés nélkül ugyanis az Mt. felelősségi szabályainak alkalmazása vtv.-k esetén csak a társaság és a vtv. közti kifejezett megállapodás esetén jöhetne szóba. 4 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:22

5 A JOGVISZONYOK (VTV.-I JOGVISZONY 12, MUNKAVISZONY ÉS MEGBÍZÁSI VISZONY) TERMÉSZETE 13 ÉS A VONATKOZÓ FELELŐSSÉGI SZABÁLYOK A vtv.-i jogviszony természete A Ptk. 3:21. -ából az adódik, hogy a vtv. feladatköre: (i) általános (minden a feladatkörébe tartozik, ami nem tartozik kifejezetten más társasági szerv elsősorban a tagok feladatai közé); és (ii) önállóságot feltételező (a törvény szerint az irányítási valamint képviseleti kötelezettségeinek meghatározásához a vtv. nem kap 12 A vtv. jogviszonnyal kapcsolatban az elmúlt időszakban az egyik legfontosabb kérdés volt, hogy létezik-e sui generis vtv.-i jogviszony. A sui generis jogviszony tételezéséhez érvet szolgáltatott többek között az a tény, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényi szabályozás már korábban is viszonylag részletes szabályokat adott a vtv. jogállására nézve (ezért merülhetett föl egyáltalán az önálló jogviszony léte), ugyanakkor az is világos volt, hogy a hagyományos szerződéstípusok egyike sem alkalmas maradéktalanul a vtv. jogviszony megragadására. A vtv.-t e minőségében megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek kapcsán a Ptk.-t megelőző évi Gt a is megbízásra, illetve a munkaviszonyra vonatkozó (irányadó) szabályok alkalmazásáról beszélt, anélkül hogy a zárójelben külön is megnevezett társasági jogi jogviszonyt ezekkel maradéktalanul azonosította volna. A jelen elemzésben az összehasonlítás lehetővé tétele érdekében a vtv. jogviszonyt önálló (ha tetszik, sui generis) jogviszonyként kezelem. Az erőteljes társasági jogi meghatározottság miatt nyilvánvaló ugyanis, hogy az egyes szerződéstípusok szabályai önmagukban nem elegendők a vtv. jogviszony leírására. A vtv. jogviszony több olyan jellemzővel is rendelkezik, amelyek nem olvashatók ki az egyes szerződéstípusok szabályaiból, bármelyik mellett tesszük is le a voksot. Ezért nem lehet azt mondani, hogy a vtv. jogviszony nem több, mint egy egyszerű (tipikus) megbízási jogviszony vagy munkaviszony. A hatályos törvényi szabályozás alapján az azonban mégis kijelenthető, hogy a vtv. munkaviszonyban vagy megbízási viszonyban (vagy más jogviszonyban) látja el tevékenységét. Mint ahogy azonban látni fogjuk, ez csak azt jelenti, hogy a megbízás vagy a munkaviszony szabályai alkalmazandók lesznek a vtv.-re, a rá egyébként irányadó specifikus szabályok mellett, azok kiegészítéseként. 13 A jelen elemzés az egyes jogviszonyokra vonatkozó alapvető törvényi szabályokból indul ki, és a jogviszony alapvető természetét ezek alapján igyekszik megragadni. A választott módszerrel szemben több ellenérv is felhozható. Felhozható egyrészt, hogy az egyes jogviszonyok nem rendelkeznek a hatályos jogszabályoktól független állandó, ideáltipikus tartalommal, ezért a jogviszonyok természete is a hatályos szabályozás függvénye. Mivel a közelmúltbeli változásokkal valamilyen mértékben lényegében mindegyik elemzett jogviszony tartalma változott, a változás kihathatott ezek természetére is. Ezért felesleges a jogviszonyok természetéről beszélni, és bármilyen elemzésnek kizárólag a részletes szabályokra kell koncentrálni. Nem kétséges az sem, hogy a jogviszonyok természetére azok gyakorlati alkalmazása is alapvető hatást gyakorolhat. Így például felhozható az is, hogy a megbízottak jelentős hányada a valóságban alig-alig kap utasítást (ezért az utasítási jog a gyakorlatban sokszor egyáltalán nem meghatározó ismérve a megbízási jogviszonynak), vagy hogy jelentős számban léteznek olyan munka vál lalók, akik a mindennapokban nagy önállósággal dolgoznak (különösen a vezetők között), mi több, a munkáltatók jelentős része az önálló munkavégzési képességet egyenesen követelményként támasztja munkavállalóival szemben (ezért az önállótlanság, az utasításra való várakozás a gyakorlatban a munkaviszonyok jelentős hányadának egyáltalán nem ismérve). Ennek ellenére, az egyes jogviszonyok rendelkeznek a legfontosabb jegyeket, a konkrét jogviszony lényegi karakterisztikáját leíró természettel. Ez éppen az illető jogviszonyra vonatkozó alapvető szabályokból, a jogviszony keretében szabályozott legfontosabb jogokból és kötelezettségekből adódik. A részletszabályok vagy a szabályok gyakorlati megvalósulása árnyalhatja a jogviszonyról alkotott képet, de annak alapvető tulajdonságait nem változtathatja meg, ez ugyanis a jogviszonyra jellemző alapvető jogokból és kötelezettségekből adódik. Ez az az alapvető karakter, amiről az illető jogviszony megismerszik, és ez az, ami alapján a felek az egyik vagy másik jogviszony választása mellett döntenek. több orientációt, mint hogy ügyvezetői tevékenységét a jogi személy érdekének megfelelően köteles ellátni.) A gazdasági társaságok ügyvezetői tekintetében a törvény ezt megerősíti (annak kimondásával, hogy a vtv. a társaság ügyvezetését a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el), valamint kimondja a vtv.- nek tevékenysége során kizárólagos jelleggel mihez kell tartania magát (a vtv. a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak és a társaság határozatainak van alávetve). Egyidejűleg kimondja a törvény azt is, hogy a vtv.-t a társaság tagja nem utasíthatja és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el [3:112. (2) bek.]. Az egyszemélyes társaság ügyvezetőjének helyzete ettől abban különbözik, hogy a 3:112. (3) bekezdése szerint az egyedüli tag az ügyvezetésnek utasítást adhat, amit a vtv. köteles végrehajtani. Mindebből a vtv.-i jogviszonyra az önállóság, és a kezdeményező aktivitás jellemzői adódnak. Önállóság azért és abban az értelemben, mert a törvény ezt kifejezetten ki is mondja, valamint azért is, mert az utasíthatatlanság tilalmából is ez adódik, továbbá azért is, mert a jogszabályok, a létesítő okirat és társaság határozatai természetüknél fogva legfeljebb orientációs jelleggel határozhatják meg a vtv.-től elvárt tevékenység kereteit. Kezdeményező aktivitás pedig azért, mert működő társaság érdekeinek (folyamatos) védelme aktivitás nélkül aligha képzelhető el, valamint azért is, mert a jogszabályokból, a létesítő okiratból és társaság határozataiból adódó feladatok ellátása kezdeményező aktivitást igényel. Egyszemélyes társaság ügyvezetőjére mindez szintén jellemző, azzal azonban, hogy ha utasítást kap (vagy ha őt az egyszemélyes tag rendszeresen utasítja), akkor eseti vagy általános jelleggel mind önállósága, mind a kezdeményező aktivitás vele szemben támasztott követelménye visszaszorul, vagy akár teljesen el is tűnik. A vtv. felelőssége A vtv. jogi személlyel szemben fennálló felelőssége tekintetében a Ptk. a jogi személyek általános szabályai között a szerződés megszegéséből eredő felelősség szabályainak alkalmazását írja elő. Ezek szerint a vtv., ha a jogi személlyel fennálló szerződése megszegésével kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Gazdasági társaságok ügyvezetőire a törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. GAZDASÁG ÉS JOG 5 A munkaviszony természete Ezzel szemben, a munkaviszony vonatkozásában az Mt. szerint a munkavállaló alapvetően arra köteles, hogy a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenjen, és munkaideje alatt munkavégzés céljából, munkára képes állapotban a munkáltató rendelkezésére álljon, valamint hogy a munkakörébe tartozó munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokájuliaug.indd :02:22

6 sok szerint végezze [Mt. 52. (1) bek.]. 14 Ezen alapvető kötelezettségek a vezető állású munkavállalót is terhelik, a kötetlen munkaidőből következő eltéréssel. A Ptk.-ból adódó vtv.-i jogviszonnyal szemben a munkaviszony jellemzője tehát az önállótlanság és a kezdeményező aktivitás követelményének hiánya 15 : Az önállóság követelményét a törvény a munkavállalóval kapcsolatban nem tartalmazza. Sőt, ellentétben a vtv.-vel, szó sincs arról, hogy a munkavállaló ne lenne utasítható: a munkavállalónak egyenesen várnia kell az utasítást, és ha ilyen nem érkezik, kötelezettségét akkor is teljesíti, ha pusztán rendelkezésre áll. Ha utasítás érkezik (ami mindazonáltal alapvető törvényi feltételezés a munkaviszonnyal kapcsolatban), a munkavállaló a munkáját ezen utasítás szerint köteles végezni. A munkavállaló tehát teljesíti a munkaszerződést, ha a munkára képes állapotban megjelenik a munkahelyén, és rendelkezésre bocsátja munkaerejét, amennyiben várja a munkáltató utasításait (és ha ilyenek érkeznek azokat végrehajtja) 16. A (vezető állású) munkavállaló felelőssége A munkavállaló (beleértve ebbe a vezető állású munkavállalót is) felelőssége a munkavállalókra vonatkozó általános szabályok szerint alakul. Eszerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni többek között azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható. A kötelezettségszegést, a felróhatóságot, a kárt és az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. 14 Az Mt. is tartalmazza azt a követelményt, hogy a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Ez az alapelvek között tiltó jelleggel megfogalmazott követelmény azonban eltérően a vtv.-re vonatkozó szabályoktól nem válik a munkaviszony tartalmának meghatározása körében figyelembe veendő jellegadó sajátossággá. 15 Értelemszerűen mindkét jellemző szorosan összefügg a tradicionálisan a munkaviszony legfontosabb jellemzőjeként emlegetett alá-, fölérendeltséggel. 16 Jóllehet valószínűleg nem sorolható a jogviszonyok természetét meghatározó elsődleges jegyek közé, a vtv.-i jogviszony és a munkaviszony alapvető jellemzőinek összehasonlításakor meg kell említeni a képviseleti jogot (illetve kötelezettséget), mint olyan központi jellemzőt, amely az egyik jogviszonynak nélkülözhetetlen eleme, a másikban viszont legföljebb kivételesen jelenik meg. Míg ugyanis a képviselet a vtv. törvény által meghatározott feladatkörének jelentős és nélkülözhetetlen részét teszi ki (olyannyira, hogy a társaság külső jogviszonyokat nem is létesíthet, azaz lényegében gazdasági tevékenységet sem folytathat a vtv. képviseleti aktivitása nélkül), addig a tipikus munkavállalónak képviseleti tevékenységet nem kell ellátnia (kivétel ez alól a munkáltatói joggal felruházott munkavállaló, amennyiben a munkáltatói jog gyakorlását képviseletnek tekintjük, valamint az a kivételes munkavállaló, akit hangsúlyozottan a Ptk. és nem az Mt. rendelkezései alapján a társaság legfőbb szerve cégvezetőnek nevez ki, vagy akit a társaság ügyvezetése az ügyek meghatározott csoportjára nézve képviseleti joggal ruház fel). A képviselet miatt tehát a vtv.-i jogviszony mindig feltételez valamiféle kifelé (a társaságon, a saját munkaszervezeten kívülre ható) irányultságot, a munkaviszony ellenben nem (a tipikus munkavállaló a saját munkaszervezeten belül tevékenykedik, jogai, kötelességei a saját munkaszervezethez kötődnek). A megbízási jogviszony természete A Ptk. szűkszavúan fogalmaz a megbízási szerződést kitevő alapvető jogok és kötelezettségek meghatározásakor. Eszerint a megbízott alapvetően a megbízó által rábízott feladat ellátására köteles. Ennek során követni tartozik a megbízó utasításait, és tájékoztatni köteles a megbízót tevékenységéről és a feladat állásáról. A megbízási szerződés jellegadó tulajdonságaiként hagyományosan (i) a bizalmi jelleget, (ii) a gondos eljárás kötelezettségét mint szerződéses főkötelezettséget 17, (iii) a megbízó utasításadásra vonatkozó jogát és (iv) a megbízó érdekei figyelembevételének kötelezettségét szokás felsorolni 18. A megbízott felelőssége A megbízott felelősségét a Ptk. külön nem szabályozza, a megbízási díjra irányadó rendelkezések között mindenesetre tartalmazza azt a szabályt, hogy a megbízott a megbízási díjra akkor is jogosult, ha eljárása nem vezetett eredményre, kivéve, ha az eredmény részben vagy egészben azért maradt el, mert a megbízott felróhatóan járt el [6:276. (1) bek.]. A felróhatóság követelményének említése, ugyanakkor annak a díjra való jogosultság keretében (és nem a felelősség alapjaként) történő értékelése miatt a fenti rendelkezés alapot adhat a megbízott felelőssége vonatkozásában az alábbi, hangsúlyozottan elméleti, értelmezési lehetőségeknek: Az egyik lehetséges értelmezés szerint a felróhatóság elvének mint az ellenszolgáltatásra (a megbízási díjra) való jogosultságról döntő kritériumnak a fennmaradása a megbízási szerződések körében egyben azt is jelenti, hogy a Ptk. által a szerződéses felelősség tekintetében bevezetett általános előreláthatósági alapú 19 felelősségi rezsim megbízási szerződésekre nem alkalmazható, és helyette a deliktuális károkozásra is irányadó hagyományos felelősségi rezsimhez hasonló szabályok alkalmazandók. Eszerint a gondossági kötelem 17 Pontosabban fogalmazva a Ptk. az eredménytől független díjazás elvét fekteti le, amikor kimondja, hogy a megbízott a megbízási díjra akkor is jogosult, ha eljárása nem vezetett eredményre, kivéve, ha az eredmény részben vagy egészben azért maradt el, mert a megbízott felróhatóan járt el. Ily módon a gondos (értsd: nem felróható, azaz az adott helyzetben általában elvárhatóság követelményének megfelelő) eljárás kötelezettsége a törvényben az ellenszolgáltatásra (a megbízási díjra) való jogosultság feltételeként fogalmazódik meg. 18 Ez még akkor is így van, ha a Ptk. a megbízó érdekei szerinti eljárás kötelezettségének kifejezett kimondását nélkülözi, valamint a személyes eljárás kötelezettsége kimondásának elmaradása miatt a bizalmi jelleg, mint a más szerződés típusokkal szemben fennálló jellegadó tulajdonság hangsúlyozása is elmaradt a törvényből. 19 A Ptk. által bevezetett új felelősségi rezsimet a jelen felszólalás céljaira előreláthatósági alapú rezsimnek fogom nevezni, nem feledkezve meg természetesen arról, hogy ugyan az előreláthatóság szempontja az új szabályok között mind a felelősség alapja, mind a kár mértéke szempontjából fontos szerepet játszik az új felelősségi rezsimben az előreláthatóság (hiánya) alapvetően a kimentési kritérium szerepét tölti be, ráadásul a három, konjunktíve alkalmazandó kimentési kritérium közül csak az egyik kritériumot jelenti. Mivel azonban az új rezsimen belül valószínűleg az előreláthatósági kritérium bevezetése jelenti a legnagyobb újítást, és mivel az a vtv.-k felelőssége szempontjából az alább mondottak értelmében központi jelentőséget nyer, nem indokolatlan a Ptk. új felelősségi rendszerét a jelen felszólalás céljaira előreláthatósági alapú felelősségi rendszernek nevezni. 6 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:22

7 alapesetéről lévén szó, ahol a megbízott fő kötelezettsége a gondos eljárásban áll a megbízott esetében eleve csak felróható magatartás esetén beszélhetünk szerződésszegésről. Azaz, amíg a megbízott úgy jár el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, a szerződéssel egyébként elérni kívánt mindenféle eredmény elérésétől függetlenül (ha ilyen eredményre a szerződés egyáltalán utal), meg sem szegi a megbízási szerződést. Szerződésszegés hiányában a felelősség további kritériumainak vizsgálata (és ezzel a felelősség megállapítása) értelemszerűen szóba sem jön. Elképzelhető olyan értelmezés is, hogy a szerződésszegés ténye a felróhatóságtól függetlenül ( objektív alapon) vizsgálandó, azaz a megbízott megszegi ugyan a megbízási szerződést, ha bármilyen ok miatt a teljesítés nem egyezik meg a szerződés előírásaival (a szerződés által elérendőként leírt állapottal), de a felróhatóság követelményének relevanciája miatt felelőssége teljesen a hagyományos felróhatósági alapú felelősség szerint alakul. Másképp fogalmazva, a megbízott szerződésszegés esetén is kimentheti magát a felróhatóság hiányának bizonyításával. Jóllehet inkább formállogikai, mintsem jogi alapon, de az az értelmezés sem zárható ki teljesen, hogy a megbízott felelőssége mindenben az egyéb szerződések kötelezettjeinek felelőssége szerint alakul (az előreláthatósági alapú felelősségi rendszer szerint), és az esetlegesen felróható eljárása csak a megbízási díjra való jogosultságát érinti. Azaz előállhat olyan helyzet, hogy a megbízott jogosult a megbízási díjra (mert nem járt el felróhatóan), de egyben szerződésszegésért felelősséggel is tartozik, mert nem tudja például bizonyítani, hogy a szerződés megszegésével általa okozott kár ne lett volna előrelátható. Ehhez természetesen hozzátartozik, hogy a megbízott szerződésszegést is elkövessen, azaz annak ellenére, hogy a megbízott az általában elvárható magatartást tanúsítja, magatartása a szerződés által szándékolttal ellentétes állapothoz vezessen. Végül valószínűleg inkább nyelvtani alapon amellett is lehet érvelni, hogy a felróhatóságra utalás a megbízási díj körében nem jelent plusz követelményt a Ptk. 6:142. -ában tartalmazott kimentési követelmény utolsó fordulatához képest. Azaz, ha elvárható volt a megbízottól, hogy a szerződésszegést okozó körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa, akkor a megbízott az okozott kárért felelősséggel tartozik, és nem jogosult a megbízási díjra sem 20. A fenti értelmezések közül az első látszik a leginkább képviselhetőnek 21. A másodikkal szemben felhozható, 20 Egész pontosan fogalmazva, a megbízott felelőssége ezen értelmezés szerint akkor áll fenn, ha a megbízott az általa a megbízási szerződés megszegésével okozott kár bekövetkezése esetén sikertelen a kimentő bizonyítással, azaz nem tudja többek között bizonyítani, hogy nem volt tőle elvárható hogy a szerződésszegést okozó körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. 21 Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de meg kell említeni, hogy ilyen értelmezés mellett (dogmatikai szempontból) felesleges a törvényhozó részéről a megbízási jellegű jogviszonyokra külön törvényi felelősségi szabályok felállítása, mert a felelősségi helyzetek a Ptk.-ban tartalmazott szabályok megfelelő értelmezésével enélkül is kielégítően kezelhetők. Így például elkerülhető lett volna a törvényhozó részéről az egészhogy mivel a szerződésszegés a szerződéses kötelezettségvállalás megszegését jelenti nem beszélhetünk szerződésszegésről ott, ahol ilyen kötelezettségvállalás nem történt, azaz az eredmény elérése nem tartozik a megbízott által elvállalt kötelezettségek közé. A harmadik értelmezés annak abszurd eredménye miatt képviselhetetlen: nem lehet változatlanul jogosult a szolgáltatásra (a díjra) az, aki a maga részéről megszegi a szerződést. A negyedik értelmezés pedig azért helytelen, mert nem ad magyarázatot arra, hogy a törvény a felróhatóság kritériumát miért említi külön a megbízási szerződés szabályai között. A jogviszonyok természetéből adódó következtetés A vtv. jogviszony és munkaviszony A fentiekből az következik, hogy a vtv.-i jogviszony a jogviszony természetét tekintve nehezen egyeztethető össze a munkaviszonnyal. Ugyanez a megállapítás tehető a felelősségi szabályok szempontjából 22. A munkaviszony lehetőségére való egyértelmű törvényi utalás problémamentesen csak az egyszemélyes társaság vtv.-jére nézve értelmezhető 23. A jogviszony tartalmát tekintve az ő esetében azonban egy lényegében az Mt. szerinti munkaviszony tételezhető. Vtv. jogviszony és megbízási viszony A vtv.-i jogviszonyt a jogi közfelfogás hagyományosan olyan társasági jogi jogviszonynak tekinti, amely a megbízási viszonyhoz áll legközelebb. Ennek egyik okát nyilvánvalóan a évi Gt. vonatkozó rendelkezésében kell keresni 24. Ezzel párhuzamosan azonban (illetve talán még azt megelőzően) az alábbi okok is ségügyi szolgáltatók részére külön felelősségi szabályok felállítása és az egészségügyről szóló évi CLIV. törvény 244. (2) bekezdésében annak kimondása, hogy az egészségügyi szolgáltatásokkal összefüggésben keletkezett kárigényekre a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. 22 A Ptk. felelősségi rendszerének munkajogi anticipálása ezért nem tekinthető sikeresnek amennyiben legalábbis a munkajogi törvényhozó célja a szerződésszegésre vonatkozó szabályokhoz való előzetes alkalmazkodás volt. A munkajogi szabályok ugyanis a Ptk. deliktuális felelősségi szabályaihoz állnak közelebb. Az előreláthatóság tudniillik a munkajogi felelősség rendszerében is a károkozás (és nem a szerződés meg kötésének) időpontjában vizsgálandó. Más kérdés, hogy paradox módon éppen ez teszi alkalmassá a munkajog felelősségi rendszerét arra, hogy a vtv.-i felelősség számára adekvát szabályokkal szolgálhasson. 23 De az ő esetében is csak akkor, ha az egyedüli tag rendszeresen utasítja az ügyvezetőt. A gyakorlati tapasztalatok szerint ez azonban egyszemélyes társaságoknál gyakran megvalósul. Ilyenkor is felvethető mindazonáltal, hogy az egyszemélyes társaságok ügyvezetői számára adott utasítás a gyakorlatban különbözik a munkavállaló számára adott tipikus utasítástól (lévén, hogy a vtv.-k rendszerint kevésbé gyakori, kevésbé részletes és ezért nagyobb önállóságot feltételező és igénylő utasításokat kapnak). Mivel azonban a vezető állású munkavállalóknál gyakran ugyanez a helyzet, a különbség (ha van is), nem jelentős (2) A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre a törvényben meghatározott eltérésekkel a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat kell alkalmazni. GAZDASÁG ÉS JOG 7 juliaug.indd :02:22

8 szinte bizonyosan szerepet játszottak a fenti felfogás kialakulásában: Mind a megbízási jogviszony, mind a vtv.-i jogviszony olyan tevékenység ellátására irányuló ügyviteli jellegű kötelem, amelyeknek központi jellemzője, (i) a bizalmi jelleg, (ii) az az adottság, hogy a konkrét kötelezettségek a jogviszony létrejöttekor csak több-kevesebb általánossággal határozhatók meg, (iii) az a sajátosság, hogy tevékenység kifejtői általában nem kötelesek konkrét eredmény szolgáltatására (pontosabban az eredmény elmaradása nem vonja magával a kötelezettség megszegéseként értelmezett felelősségüket és nem érinti az ellenértékre való jogosultságukat), és ezért tevékenységük mércéjeként a gondos eljárás követelménye szolgál, valamint (iv) az a sajátosság, hogy a másik fél érdekei szem előtt tartásának kötelezettsége, mint a jogviszony tartalmát meghatározó kormányzó elv mindkét jogviszony esetén törvényi kötelezettségként tételeződik. Kétségtelen különbség, hogy míg az utasítás adásának joga a megbízási szerződésnek hagyományosan központi fogalmi eleme, addig ugyanez vtv. esetén (az egyszemélyes gazdasági társaságok ügyvezetőinek kivételével) kifejezetten tilalmazott 25. A vtv.-i jogviszony természetét tekintve tehát közelebb áll a megbízási viszonyhoz, mint a munkaviszonyhoz, alapvető összeegyeztethetőségi nehézség az utasítási jog kivételével a vtv.-i jogviszony és a megbízási viszony között nem jelentkezik. A felelősségi szabályok összeegyeztethetőségét tekintve az eredmény attól függ, hogy a megbízott felelőssége vonatkozásában melyik fenti értelmezést fogadjuk el. A harmadik (egyébként képviselhetetlen) álláspont kivételével az összeegyeztethetőség nehézsége az összes állásponttal kapcsolatban megjelenik. A legtávolabb pedig az elsőként kifejtett (de egyben legvalószínűbbnek tűnő) álláspont áll a vtv.-i jogviszonnyal kapcsolatban a Ptk. által alkalmazni rendelt felelősségi szabályoktól. A fentiek alapján tehát amíg a jogviszony természetét tekintve számottevő nehézségekkel jár a vtv.-i jogviszony és a munkaviszony összeegyeztetése, addig ilyen egyeztetési nehézség a vtv.-i jogviszony és a megbízási jogviszony között alig jelentkezik. A felelősséget tekintve pedig mind a munkaviszony, mind a megbízási viszony meglehetősen távol áll a Ptk. 3:24. (1) bekezdésében tartalmazott, a vtv. társasággal szemben fennálló felelősségét kimondó szabályoktól. A PTK. FELELŐSSÉGI RENDSZERE A VIZSGÁLT JOGVISZONYOK TÜKRÉBEN A kockázatok elosztása mint a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségi szabályok elsődleges célja Az új Ptk. szerződés megszegéséből adódó felelősségre vonatkozó szabályai csak nehézkesen alkalmazhatók vtv.-k esetén. A szabály magját alkotó elv (az előreláthatóság) nem is ilyen jellegű jogviszonyok (hanem adásvételi, szállítási, vállalkozási szerződésből eredő jogviszonyok) kapcsán került kifejtésre, és később kodifikálásra 26. Megkockáztatható, hogy a felelősség előreláthatósági alapú szabályozása a Ptk.-ban sem elsősorban tartós, megbízási jellegű jogviszonyokra figyelemmel született. Az előreláthatósági elv kettős (azaz (i) a felelősség alapja és a (ii) megtérítendő károk korlátja körében releváns kritériumként történő tételezésével a jogalkotó ugyanis nagy valószínűséggel elsősorban azt a célt követette, hogy a szerződő felek a konkrét szerződéssel kapcsolatos kockázatok ismeretében kössék meg a szerződést 27. A szerződésszegő felet csak olyan körülményből eredő károkozásért lehet felelőssé tenni, amit a szerződéskötés időpontjában előre láthatott, és a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károk kivételével csak olyan károkért felelős, amelyek a szerződéskötés időpontjában előreláthatóak voltak. Ha a szerződést kötő fél ezeket a körülményeket, potenciálisan károk bekövetkezéséhez vezető tényezőket (azaz összefoglalóan kockázatokat) ismeri, eldöntheti, hogy a vonatkozó feltételekkel meg akarja-e kötni a szerződést, illetve változtatni kíván-e a szerződéses feltételeken (például a nagyobb kockázat elvállalásáért cserébe meg kívánja-e növelni a másik fél által részére nyújtandó szolgáltatást), vagy akar-e párhuzamosan egyéb intézkedéseket kezdeményezni (pl.: biztosítást kötni). Ha a kockázatok jellege miatt kétely merülhet fel, hogy a szerződő fél ismeri-e ezeket, illetve ha a másik fél biztosra akar menni ebben a vonatkozásban (azaz azt kívánja, hogy a kockázatok bekövetkezése esetén a szerződő fél mindenképpen feleljen), akkor a szerződő fél számára a kockázatokat fel kell tárnia. A szerződő fél ezek ismeretében eldöntheti, hogy akar-e szerződést kötni, és ha igen, milyen feltételekkel. Az előreláthatósági elv alkalmazásának célja tehát egy igazságosabb, tudatosabb, kifejezetten a szerződéses megegyezés tárgyává tett kockázatelosztási helyzet megteremtése. 25 A következetesség jegyében ide kívánkozik annak megemlítése, hogy a képviselet is egy olyan további jellemző, amely sokkal közelebb hozza a vtv.-i jogviszonyt a megbízási viszonyhoz, mint a munkaviszonyhoz. A képviseleti jog (illetve kötelezettség) a megbízási jogviszonyok egy részének a törvény által is tételezett nélkülözhetetlen jellemzője (akkor tudniillik, ha a megbízás teljesítéséhez szerződés kötése vagy más jognyilatkozat megtétele szükséges). Ezért a megbízási jogviszony a képviselet szempontjából a vtv.-i jogviszony (ahol a képviselet úgyszólván nélkülözhetetlen fogalmi elem) és a munkaviszony (ahol a képviselet kivételes elem) között helyezkedik el. 26 Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az előreláthatóság elve eredetileg ezeknél a szerződéstípusoknál is elsősorban a konkrét szerződéstípus jellegéből, illetve a piaci környezetből nem szokásszerűen következő, hanem a kifejezetten szokatlan, kivételes kockázatokra figyelemmel került megfogalmazásra. 27 Az előreláthatóság elvét a Ptk. a deliktuális károkozások körében is megfogalmazza. Itt azonban az előreláthatóság funkciója eltérő: az előreláthatóság hiánya a károkozó magatartás és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggést zárja ki (6:521. ). Deliktuális károkozás esetén az előreláthatóság a károkozás időpontjában értékelendő, azaz az okozati összefüggés megállapítása szempontjából a károkozás időpontja irányadó. Ha a károkozó ebben az időpontban előre láthatta a bekövetkező kárt, akkor az okozati összefüggés a károkozó magatartás és a kár között megállapítható. Ilyenkor is mentesül a károkozó a kártérítési felelősség egyéb feltételei (pl.: jogellenesség vagy felróhatóság) fennállásának hiányában. 8 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:22

9 Következésképpen az előreláthatósági elvre támaszkodó kártérítési szabályok ott érhetik el elsősorban kitűzött céljukat, ahol a szerződéssel kapcsolatos kockázatok egyáltalán megismerhetők, legalább az egyik fél számára a szerződés megkötésének időpontjában ismertek 28. A kockázatelosztás értelmezhetetlensége vtv. jogviszony kapcsán Nehezen látható, hogy az előreláthatóságon nyugvó felelősségi rezsim alkalmazása a vtv.-kre hogyan érhetné el a fenti célokat. A vtv.-k a rájuk irányadó szerződés megkötése időpontjában tipikusan nincsenek abban a helyzetben, hogy a tevékenységükkel kapcsolatos kockázatokat viszonylag részletesen előre láthassák, azokat a vtv. pozíció elfogadása előtt mérlegelhessék, és az ellenértéket (ha van) eszerint állapíthassák meg, vagy egyéb kockázatkezelő intézkedést foganatosítsanak 29. Ehhez a vállalat (társaság) gazdasági környezetét (gyakran a teljes gazdaság állapotát) kellene előre látni, esetleg évekre előre. Ez nyilvánvalóan lehetetlen. Ugyanezen ok miatt a társaság sincs abban a helyzetben, hogy az ügyvezetői tevékenységgel összefüggő általános kockázatokon túl, a konkrét vtv.-i pozícióból adódó kockázatokról a vtv.-t informálja, ezzel előreláthatóvá téve azokat a vtv. részére (és egyben biztosítva saját potenciális kártérítési követelésének sikerét). A gazdasági életben felmerülő általános kockázatokon túl ugyanis a kockázatok időről-időre termelődnek, velük kapcsolatban csak azt lehet biztosra venni, hogy valamilyen formában mindig létezni fognak, de jellegük folyamatosan változik. A vállalat (társaság) vezetőjével kapcsolatban éppen az az elvárás, hogy a mindenkor fenyegető kockázatokat felismerve, mérlegelve 28 Kérdéses, hogy az előreláthatósági elven nyugvó új felelősségi rendszer továbbra is változatlanul tartalmazza-e a felróhatóság kritériumát, azaz a 6:142. -ában tartalmazott azon kitétel, hogy és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa ugyanazt az felróhatósági kritériumot fogalmazza-e meg, mint amit a törvény deliktuális károkozások esetén támaszt, vagy a jogalkotó a felróhatóság kritériumán is változtatni szándékozott-e. Másképpen fogalmazva: a törvényhozó pusztán annyi változtatást kívánt-e a korábbi felelősségi rezsimen tenni, hogy a felróhatóság változatlanul alkalmazandó kritériuma mellé bevezetett még további két, a mentesüléshez szükséges kritériumot, vagy mindhárom alkalmazandó kritérium újdonságot jelent a korábbi (és a deliktumok körében továbbra is érvényesülő) rendszerhez képest. Igenlő válasz esetén a Ptk. új felelősségi rendszere által bevezetett szigorítás abban áll, hogy a károkozó egy helyett három kritérium (hiányának) bizonyításával mentesülhet: A felróhatóság hiányának változatlan bizonyítása mellett a mentesüléshez szükséges az is, hogy bizonyítsa a szerződésszegést okozó körülménynek az ellenőrzési körén kívüli, és előreláthatatlan mivoltát. A fenti kérdésre adott nemleges válasznak pedig nyilvánvalóan a (kárt okozó) szerződő fél magatartásának felróhatósága, illetve a károkozó körülmény elkerülése vagy a kár elhárítása hiányában rejlő felróhatóság közötti különbséget kell hangsúlyoznia. Valószínűbbnek látszik, hogy inkább a második válasz helyes, azaz a törvényhozó a felelősséget teljesen új alapokra akarta helyezni, ezért a kárt okozó körülmény elkerülésében illetve a kár elhárításában álló felróhatóság sem ítélhető meg a korábbi gyakorlat szerint. 29 Fokozottan igaz ez a döntően a társaság külső környezetéből adódó üzleti kockázatokra, de igaz lehet a belső irányítási feladatokkal kapcsolatos, valamint a jogszabályi követelményeknek való folyamatos megfelelőségből adódó kockázatokra is. Utóbbiak körében is lehetnek (és a gyakorlati tapasztalatok szerint vannak is) előre nem látható kockázatokat teremtő változások. irányítsa a vállalatot, folyamatosan teljesítve az alapvető gazdasági célt, a profit termelését. Ez nyilvánvalóan nem járhat túlzottan kockázatkerülő magatartással (mert akkor a profit kerülhet veszélybe), de nem járhat észszerűtlen, túlzott kockázatvállalással sem. Ha pedig ez így van, akkor a szerződés megszegéséből adódó felelősségre vonatkozó szabályok alkalmazása a vtv.-vel szemben úgy jelenti a felelősségi rezsim szigorítását (legalábbis, ami a felelősség alapját illeti), hogy a vtv.- nek nincsen valódi lehetősége arra, hogy a vtv.-i jogviszony létrejöttekor, azaz a szerződés megkötésekor ezen kockázatelosztási szabályokat mérlegelje és a szerződés feltételeit ezekre is figyelemmel igyekezzék befolyásolni 30. Nyilvánvalóan az sem cél, hogy az előreláthatósági alapú felelősségi rendszer a vtv. számára a törvényhozói szándékkal ellentétes eredményre vezessen, azaz a vtv. a kinevezéskori előreláthatóság hiányával takarózhasson akkor, amikor a vállalat működése során (tehát a kinevezéshez képest akár évekkel később) előállt helyzetben meghozott döntése miatt merül fel a felelősségének vizsgálata. A vtv. felelőssége az Mt. felelősségi szabályai tükrében A vezető állású munkavállaló felelőssége az Mt. alapján felróhatósági alapon nyugszik. Különbség a Ptk. deliktuális felelősségi rendszeréhez képest, hogy az Mt. rendszere nem kimentő jellegű: a munkáltató tartozik bizonyítani a munkavállaló eljárásának felróható jellegét, nem pedig a munkavállaló tartozik a felróhatóság hiányát bizonyítani. Az előreláthatóság kritériuma az Mt.-ben is megjelenik, ugyan nem teljesen világos, hogy milyen funkcióban. A legvalószínűbbnek a Ptk. szerződésszegési felelősségi szabályaihoz hasonlóan mindenesetre a kártérítés mértékét befolyásoló jelleg tűnik. Az Mt. szövegéből nem egyértelmű azonban, hogy a munkáltató köteles-e bizonyítani azt, hogy a munkavállaló a károkozás pillanatában a bekövetkező kárt előre láthatta, vagy a munkavállaló bizonyíthatja az előreláthatóság hiányát a felelősség alóli mentesülés érdekében. A munkajog felelősségi rendszere tehát, legalábbis, ami a felelősség alapját illeti, felróhatóságon nyugszik. Jóllehet gyakran nehéz megmondani, hogy a bíróságok felróhatóságon valóban önmagában csak a magatartást értékelték-e (és nem egyszerűen azt a magatartást tekintik felróhatónak, amelynek kárkövetkezményeit a magatartás tanúsítójára akarják hárítani), a felróhatóság szabálya alkalmasabbnak tűnik vtv.-vel szembeni igazságos és célszerű kártérítési döntések meghozatalára. A vtv.-i pozíció elvállalásakor tudniillik nem a legalább az egyik fél által ismert jövőbeli kockázatokat kell célszerűen elosztani a vtv. és a társaság között, hanem a társaság ügyeinek intézésére, üzletpolitikájának megvalósítására, képviseletére, gyakran munkaszervezetének aktív irányítására kiválasztott személyt kell 30 Nyilvánvaló, hogy nem elegendő az előreláthatósági alapú felelősségi rendszer bevezetésének magyarázatául pusztán a felelősség szigorításának szándéka sem, mert a felelősség más módokon vagy egyszerűen az elvárhatóság mércéjének emelésével is szigorítható lett volna (mint ahogy azt az ítélkezési gyakorlatban meg is tették a bíróságok). GAZDASÁG ÉS JOG 9 juliaug.indd :02:23

10 olyan felelősségi rezsim alá helyezni, ami biztosítja (nem akadályozza meg), hogy a kiválasztott személy elfogadja a pozíciót, és abban működve folyamatosan magas szintű elvárásoknak megfelelő és a társaságra nézve előnyös üzleti magatartást tanúsítson. Nem megfelelő az a felelősségi rezsim, amely akadályozza, hogy a kiválasztott és a feladatra egyébként alkalmas személy az ügyvezetői pozíciót elvállalja, és nem megfelelő az sem, amelyik a működő ügyvezetőt folyamatosan arra készteti, hogy döntései során a vállalati érdek feltétlen követése helyett (amely vele szemben egyébként jogszabályi kötelességként is megfogalmazódik) saját felelősségi helyzetét mérlegelje. A jó gazdasági döntések ugyanis eleve feltételezik a kockázatok mérlegelését, de a vtv.-nek a kockázatokat a vállalat és nem a saját szempontjából kell mérlegre tennie. Ellenkező esetben túlzottan óvatossá, passzívvá válhat, és ennek következtében elmulaszthatja kockázatos, de jelentős profitot, növekedést, piaci pozíciót stb. ígérő döntések meghozatalát, vagy talán éppen a szerződéskori előreláthatóság hiányával takarózva belemehet észszerűtlen kockázatok elvállalásába. Sokkal megfelelőbbnek tűnik olyan felelősségi rendszer tételezése a vtv.-vel szemben, amely a konkrét intézkedés, döntés megtételének időpontjára, a konkrét piaci környezetre és vállalati helyzetre koncentrálva kísérli meg megítélni, hogy a vtv. eljárásával szemben felhozható-e bármilyen jogi szempontú kifogás 31. A PTK. 3:112. (1) BEKEZDÉSÉNEK UTALÓ, ÉRTELMEZŐ FUNKCIÓJA A Ptk. 3. könyvének rendelkezései a megfelelő részletességgel definiálják az vtv.-i (ügyvezetői) jogviszony tartalmát. A 3. könyv rendelkezési alapján az ügyvezető jogai és kötelezettségei, az ügyvezetői jogállás a felelősségi szabályok kivételével teljeskörűen és a gyakorlat számára is kielégítően rendezettnek tekinthetők. A 3. könyv rendelkezései mellett nem szükséges más szerződéstípusok keretében szabályozott rendelkezések kiegészítő jellegű felhívása 32. Az is kizárható, hogy a törvényhozó a 3. könyv rendelkezésein nyugvó vtv.-i jogviszony mellett a vtv. pozíció- 31 Jogpolitikai szempontból még kívánatosabbnak tűnhet a megbízotti felelősség helyesen értelmezett látszólag némileg különböző, de a gyakorlati alkalmazást tekintve valószínűleg nagyon hasonló eredményre vezető rendszerének alkalmazása. A vtv. kötelességeinek, feladatainak jellege miatt jobb megoldásnak tűnik ugyanis, ha a vtv.-vel szemben eleve meg sem fogalmazódik a szerződésszegés vádja abban az esetben, ha kötelességeit az adott helyzetben általában elvárható (akár fokozott követelményeken nyugvó elvárhatóság szerinti) módon teljesítette. Nem cél tehát a vtv.-vel szemben előbb a szerződésszegés tényét megállapítani, és őt aztán különböző tényezők (mint pl. az előreláthatóság és a felróhatóság) hiányára hivatkozva mentesíteni a felelősség alól. Egyszerűbb, és a vtv. pozíció jellegének jobban megfelel, ha a szerződésszegés kérdése eleve a gondos eljárás követelményének keretei között értékelődik, és a vtv.-vel szemben szerződésszegés csak akkor kerül megállapításra, ha a gondos (azaz az ilyen pozíciót betöltő személyektől az adott helyzetben általában elvárható, tehát az általánoshoz képest akár fokozott gondosságot jelentő) eljárás követelményét a vtv. megszegte. 32 Ezért nem meggyőző mögöttes vagy hézagkitöltő funkcióról sem beszélni a megbízási, illetve a munkaszerződésre utalás kapcsán. ra további külön jogviszony létesítését kívánná meg. Az átfogó szabályozás mellett a jogviszonyok mesterséges megkettőzése ugyanarra a pozícióra, feladatkörre semmi kézzelfogható előnnyel nem járna, ugyanakkor alkalmas lenne a gyakorlat elbizonytalanítására 33. Az az értelmezés sem meggyőző, hogy a jogalkotó mintegy menüt kívánva nyújtani a jogalkalmazóknak, példálózó jelleggel megnevezett két jogviszonyt, ezzel lehetővé (de nem kötelezővé) téve a felek számára a további jogviszony létesítését. Eszerint a vtv.-i pozíció a kinevezéssel (elfogadással) létrejönne, és a feleken múlna, hogy kívánnak-e külön jogviszonyt létrehozni a vtv.-i pozíció ellátására 34. Döntően diszpozitív szabályozás mellett egyrészt a példák korlátozott értékűek (mert a jogviszony tartalma szabadon alakítható, akár más szerződéstípus szabályaira hivatkozással), másrészt a diszpozitív szabályozást is normatív (jogkövetkezményeket megállapító) szabályozásnak kell gondolnunk, nem pusztán lehetőségek felvillantásának. Mindez megadja a kulcsot a Ptk. 3:112. (1) bekezdésének értelmezéséhez. Eszerint a Ptk. 3:112. (1) bekezdésének funkciója a helyes értelmezés szerint nem az, hogy a jogviszonyok megkettőzésének lehetőségére vagy szükségességére utaljon, hanem az, hogy a jogviszony egységességének érintetlenül hagyása mellett utaljon a munkaviszony lehetőségére 35, valamint különösen az, hogy kijelölje az egységes vtv.-i jogviszony keretében alkalmazandó felelősségi szabályokat. Eszerint, ha a felek nem állapodnak meg kifejezetten munkaviszonyban, akkor jogviszonyuk a megbízási jogviszonynak tekintendő. Ennek tartalma a Ptk. 3. könyvének rendelkezéseiből adódik azzal, hogy az ügyvezető felelőssége azonban a megbízotti felelősség 6. könyvbeli szabálya szerint alakul 36. Munkaviszonyban való megállapodás esetén a helyzet ettől csak abban különbözik, hogy a 3. könyv szabályai mellett hangsúlyozottan csak kiegészítő jelleggel a vtv. társasággal fennálló jogviszonyára alkalmazandók az Mt. megfelelő rendelkezései is. 33 Az természetesen nem kizárt, hogy a vtv. a vtv. pozíció betöltése mellett egyidejűleg más jogviszonyban is álljon a társasággal, például fenntartsa a kinevezése előtt kötött munkaszerződésében meghatározott munkakörét. Ez a gyakorlatban is gyakran előfordul, és a két jogviszony elkülöníthetősége esetén viszonylag kevés problémát okoz. 34 A 3:112. (1) bekezdése kógens vagy diszpozitív értelmezésének függvényében a felek a megnevezett két jogviszonyból választhatnak, vagy akár más szerződéstípus (pl.: vállalkozás) szabályait is alkalmazni rendelhetik a jogviszonyukra. 35 Jóllehet a Ptk. vonatkozó szabályainak diszpozivitása miatt egyébként sem lenne akadálya az Mt. szabályai megállapodás alapján történő inkorporálásának. 36 A 6. könyv szabályainak alkalmazása miatt felmerülhet, hogy amennyiben a felek a megbízási díj mértékében nem állapodnak meg, az ügyvezető automatikusan a piaci viszonyoknak megfelelő díjazásra lesz jogosult. A Ptk. ugyanis a szerződések általános szabályai között a visszterhesség vélelmét a szerződésekre vonatkozó alapelvként tételezi, és (szintén az általános szabályok között) kimondja, hogy ha a szerződés létrejött, de a felek az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg egyértelműen, a teljesítési helynek megfelelő piacon, a teljesítési időben kialakult középárat kell alkalmazni [6:61., és 6:63. (3) bek.]. Ezt követően pedig a szerződések különös szabályai között kifejezet - ten a visszterhes megbízást szabályozza a megbízás alapváltozataként (6:272. és 6:280. ). 10 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:23

11 A Ptk. 3. könyvének diszpozivitása miatt annak nincs akadálya, hogy a társaság és a vtv. kizárják a megbízási szerződésre, illetve munkaviszonyra irányadó szabályok alkalmazását, jogviszonyukra egyedi szabályokat rendeljenek, 37 illetve amennyiben az értelmezhető kiegészítő jelleggel más szerződéstípus szabályainak alkalmazását rendeljék a jogviszonyukra 38. Az is lehetséges természetesen (még ha a gyakorlati tapasztalatok szerint nem is nagyon gyakori), hogy a felek a vtv. felelősségét részletesen szabályozzák a szerződésben 39. KÖVETKEZTETÉSEK A vtv. jogállása és ennek integráns részeként felelőssége alapvetően a Ptk. rendelkezéseiből adódik. A munkajogi szabályok alkalmazásának a Ptk. felhatalmazása alapján, és csak akkor van helye, ha a társaság és a vtv. a kinevezéskor vagy később munkaszerződést kötöttek. Ekkor viszont a vtv. felelőssége az Mt. szerint alakul valamint kiegészítő jelleggel tér nyílik az Mt. egyéb szabályai alkalmazásának. A vtv.-k (beleértve ebbe a gazdasági társaságok ügyvezetőit) jogállását, a jogi személlyel szemben fennálló 37 A gyakorlati tapasztalatok alapján a vtv. tisztség van annyira fontos a társaságok és jövendő vtv-ik egy növekvő hányada számára, hogy a kinevezéskor a felek nem sajnálják a fáradságot a részletes szabályokat tartalmazó szerződés kitárgyalásától, bár ennek az ellenkezőjére is számtalan példa akad. Utóbbiak miatt egyáltalán nem közömbös, hogy a törvényi rendelkezésekből milyen tartalmú jogviszony adódik a vtv. számára. Ha a felek mindenesetre veszik a fáradságot a részletes szerződés kidolgozására, ebben általában meghatározzák a vtv. feladatait (részletes ügykör, ügyviteli és képviseleti jogok), szabályozzák a többi társasági szervhez fűződő viszonyt, megállapítják az ügyvezetés kontrollját érintő rendelkezéseket (más szervek általi jóváhagyás, jelentési kötelezettség), szabályozzák a vtv. rendelkezésre állási kötelezettségét, meghatározzák a vtv.-t érintő, összeférhetetlenségi-, titoktartási- és versenytilalmi kötelezettséget, valamint a vtv.-t megillető juttatási rendszert, és végül a jogviszony megszüntetésének szabályait. 38 Külön megállapodás megkötése esetén a vtv. (egységes) jogviszonyának tartalma a társasági szerződés által esetlegesen módosított diszpozitív törvényi rendelkezésekből, és a vtv.-vel kötött megállapodásból adódik, azzal természetesen, hogy a vtv.-vel kötött megállapodás a társasági szerződés rendelkezéseit nem írhatja felül. Ez az oka annak, hogy a vtv. jogviszony elsősorban szervezeti jogi jogviszonynak tekintendő, amelyre lehet ugyan azt mondani, hogy szerződéssel jön létre, de a jogviszony egésze szempontjából nem annak szerződéses jellege dominál. A jogviszony legfontosabb tartalmi elemeit a vtv. a törvénnyel és a társasági szerződéssel tudniillik készen kapja, és ezek a legfőbb szerv, esetleg az ügydöntő felügyelő bizottság későbbi döntéseivel egyoldalúan is módosíthatók. A vtv.-nek ezekhez tartania kell magát, akkor is, ha a társasági szerződés, az ő pozícióját is érintő, kinevezését követően született módosításaihoz a vtv. egyetértésére nincs szükség. 39 Elképzelhető például, hogy a felek a hagyományos felelősségi rendszerben gondolkodva meghatározzák, hogy mi minősül szándékos, súlyosan gondatlan vagy gondatlan károkozásnak (azaz például egyes kötelezettségszegéseket eleve szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozásnak minősítenek), és a felelősséget kizárják vagy korlátozzák az enyhén gondatlan károkozásért. Az is elképzelhető hogy az új szabályok alapulvételével a felek a kimentési lehetőségeket szűkítik vagy tágítják, meghatározva például azt, hogy mi tekintendő a vtv. ellenőrzési körébe tartozó, illetve azon kívül eső, vagy automatikusan előrelátható körülménynek. Az ellenőrzési kör meghatározható különösen a vtv. konkrét feladatkörére illetve ezzel összefüggésben a vállalati szervezetre történő utalással. Az is elképzelhető, hogy a felek a bizonyítási terhet a vtv. javára megfordítják, és kimentő bizonyítás helyett a társaság feladatává teszik a kárt előidéző körülmény ellenőrzési körbe tartozásának, előreláthatóságának, és elkerülhetetlenségének bizonyítását. jogait és kötelezettségeit a Ptk. részletesen tartalmazza. Ezek a szabályok elegendőek vtv.-i jogviszony tartalmának meghatározásához. Emiatt a vtv.-i jogviszony a társaság általi kinevezéssel és annak elfogadásával létrejön. A Ptk. vonatkozó rendelkezésinek diszpozitív jellegéből következően a társaságok és vtv.-ik a kinevezéskor (annak elfogadásakor) a törvény és a társasági szerződés keretei között megállapíthatják jogviszonyuk tartalmát, az egymással szemben fennálló jogaikat és kötelezettségeiket. Ugyanez vonatkozik a vtv.- nek a társasággal szemben fennálló felelősségére. Ha a felek ezt nem teszik meg, jogviszonyuk a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően alakul. Ezek tartalma a 3:112. (1) bekezdésében tartalmazott utalás alapján és segítségével értelmezés útján állapítandó meg. A vtv.-i jogviszony és a munkaviszony alapvető természete lényeges eltérést mutat. Lényegesen kisebb eltérés mutatható ki a vtv.-i jogviszony és a megbízási jogviszony között. A vtv.-i jogviszony és a munkaviszony lényeges eltérése folytán a gazdasági társaságok vtv.-inek jogviszonyára a munkajogi szabályok csak nehézkesen alkalmazandók. Miután azonban a Ptk. a gazdasági társaságok ügyvezetői vonatkozásában valószínűleg jogpolitikai indokokból kifejezetten megengedi a munkaviszony létesítését, nem kétséges, hogy a gazdasági társaságok ügyvezetői a társasággal munkaviszonyban is állhatnak. A jogviszonyok jellege illetve az Mt. által megkövetelt speciális formai és tartalmi követelmények miatt azonban a megbízási viszony és a munkaviszony közül a megbízási jellegű jogviszony tekintendő elsődlegesnek. Ha tehát a felek a kinevezéskor (annak elfogadásakor) a megfelelő tartalmi és formai követelmények betartásával nem rendelkeznek kifejezetten munkaviszony létesítéséről, akkor a vtv. a társasággal megbízási jellegű jogviszonyban áll 40. A vtv. jogviszony tartalma ilyenkor a Ptk. 3. könyvének rendelkezéseiből adódik, azzal a különbséggel, hogy a vtv. felelőssége a társasággal szemben ilyenkor is a megbízotti felelősség (a Ptk. 6. könyvében tartalmazott, helyesen értelmezett) szabálya szerint alakul. Amennyiben a felek a fentiek szerinti formai és tartalmi követelmények betartásával munkaviszony alapításában állapodtak meg, a kinevezéssel (annak elfogadásával) a vtv. munkaviszonyba kerül. A helyes értelmezés szerint nem keletkezik azonban két jogviszonya a társasággal: munkaviszonya a vtv.-i feladatainak ellátására létesül. A(z egységes) jogviszony elsősorban a Ptk. rendelkezései szerint alakul. Emellett kiegészítő jelleggel, a Ptk. rendelkezéseit nem érintve alkalmazandók lesznek az Mt. vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezései. A jogviszony valódi munkaviszony lesz abból a szempontból is, hogy alkalmazást nyernek Mt.-nek az összeférhetetlenségre 41, a személyi- 40 Jogviszonyuk típusát a felek természetesen később is megváltoztathatják. 41 Összhangban a fentiekkel az Mt. összeférhetetlenségi rendelkezései is kiegészítő jelleggel érvényesülnek. Ez azt jelenti, hogy azon összeférhetetlenségi követelmények tekintetében, amelyekben az Mt. a Ptk. a GAZDASÁG ÉS JOG 11 juliaug.indd :02:23

12 ségi jogok védelmére, az egyenlő bánásmód követelményére, a munkaidőre, a munkabérre, a szabadságra, betegszabadságra, a végkielégítésre, adott esetben a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó rendelkezései. Alkalmazandóak lesznek továbbá különösen az Mt.-nek a munkavállaló felelősségére vonatkozó rendelkezései 42. A jogviszony egységessége és a Ptk. rendelkezéseinek elsődlegessége a munkaviszony megszüntetésével összefüggésben abban jelentkezik, hogy a vtv. pozíció megszűnését/megszüntetését az Mt. szabályai nem korlátozhatják vagy akadályozhatják: A Ptk. szerinti feltétel bekövetkeztével, visszahívással, lemondással, a cselekvőképesség korlátozásával (elvesztésével), kizáró (összeférhetetlenségi) ok bekövetkezésével, a határozott idő elteltével a vtv. pozíció megszűnik. Az Mt. szabályai nem a megszűnés elleni védelem, hanem a megszűnés anyagi (pénzbeli) következményei szempontjából alkalmazhatók. Az Mt. szerinti feltételek teljesülése esetén a vtv.-t végkielégítés, felmondási idővel megegyező idő alapján számított díjazás illetheti meg 43. Mivel hasonlóan a Ptk.-hoz az Mt. vonatkozó rendelkezései (értsd: a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések) is diszpozitívak, a felek munkaviszony választása esetén is meglehetős szabadságot élveznek a jogviszonyuk tartalmi alakításakor. Ezért, ha akarnak, akár az ügyvezető javára, akár az ügyvezető terhére eltérhetnek az Mt. rendelkezéseitől. Miután a fent elmondottak szerint a vtv. jogviszony annak a Ptk. 3. könyvében tartalmazott jogokon és kötelezettségeken alapuló jellegzetességei miatt nehezen egyeztethető össze a munkaviszonnyal, a munkaviszony megengedése vtv.-k (és különösen gazdasági társaságok vtv.-i számára) a jövőben (is) csak kényszerítő jogpolitikai indokok fennállása esetén indokolt 44. Szintén átgondolandó a Ptk. 3:24. (1) bekezdésének változatlan formában történő megtartása. Jóllehet a Ptk. 3:112. (1) bekezdésének fentiek szerinti értelmezése segítségével a gazdasági társaságok vtv.-i tekintetében elkerülhető a Ptk. 3:24. (1) bekezdésében foglalt az ügyvezetőkre nehézkes előreláthatósági elv alkalmazása, kérdésként marad mindazonáltal, hogy mi indokolná eltérő felelősségi szabályok alkalmazását a gazdasági társaságok vtv.-ire és a többi jogi személy vtv.-jére. A Ptk. 3:112. (1) bekezdése fenti értelmezésének elvetése esetén [azaz akkor, ha a munkaviszonyra, illetve a megbízási jogviszonyra való utalás nem fogható föl a Ptk. 3:24. (1) bekezdésében megfogalmazott egyértelműnek látszó felelősségi szabály alóli kivételként], tanácsosnak látszik a rendelkezés megváltoztatása. gazdasági társaságok közös szabályai között található követelményeinél szigorúbb követelményeket támaszt, a követelmények megsértése a munkajogi következmények alkalmazása előtt nyitja meg a lehetőséget, de nem jár például a vtv.-i megbízatás automatikus megszűnésével. Így például ha a vtv. részesedést szerez olyan társaságban, amely a munkáltatóéhoz hasonló (de annak fő tevékenységével nem azonos) tevékenységet is végez, vagy ha a vtv. a munkáltató tevékenységi körébe tartozó (de nem a munkáltató fő tevékenysége alá eső) ügyletet köt, akkor lehetséges vele szemben a felmondás (adott esetben azonnali hatályú felmondás) kezdeményezése, de emiatt felmondás hiányában a vtv.-i megbízatása nem szűnik meg automatikusan. 42 A munkajogi és a helyesen értelmezett megbízotti felelősség a vtv. számára hasonló felelősségi rezsimet jelent. A megbízotti felelősség (a Ptk. helyes olvasata szerint) vétkességi alapú felelősség, amely a munkajogi felelősségtől csak a bizonyítási teher tekintetében különbözik. A különbség abból adódik, hogy a fent kifejtettek értelmében a megbízási viszonyban álló vtv. esetében a társaságnak kell a kárt, a kötelességszegést és az okozati összefüggést bizonyítania, a vtv.-nek pedig azt kell bizonyítania, hogy felróhatóság nem terheli (utóbbival egyben azt is bizonyítja, hogy szerződésszegést sem követett el). A munkaviszonyban álló vtv. esetén pedig a társaságnak kell bizonyítania a kárt, a kötelességszegést, az okozati összefüggést, valamint a vtv.-t terhelő felróhatóságot is. 43 Ezen értelmezés mellett is kérdés marad, hogy a megszüntetésnek egyidejűleg meg kell-e felelnie az Mt. támasztotta követelményeknek, azaz a vtv. jogviszony megszűnése mellett támasztható-e (munkajogi) igény arra hivatkozással, hogy a megszüntetés nem felelt meg az Mt. rendelkezéseinek. Noha a munkajogi szabályok kiegészítő alkalmazása ezt az értelmezést megengedi (és az az ítélkezési gyakorlatban is érvényesül), felhozható ellene az az érv, hogy a dolog lényegét tekintve ez nem jelent mást, mint pénzbeli igények lehetőségének megnyitását a jogviszony lényegét nem érintő formális követelmények megsértésére hivatkozással. 44 A jogpolitikai okok között nyilvánvalóan első helyen jöhet szóba, hogy a vtv.-k egy része a munkaviszony lehetőségét a tapasztalatok szerint többségében inkább vélt, mint valós adózási és felelősségi, valamint értelemszerűen valós általános munkaügyi ( személyzeti ) és munkajogi megfontolásokból (esetleges korábbi munkaviszony folytonossága, szabadság, betegszabadság, végkielégítés stb.) kifejezetten kívánja. 12 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:23

13 SÁRKÖZY SZABOLCS A JOGI SZEMÉLY MEGSZŰNÉSÉRŐL A jogi személyek létrejöttéről részben a jogi személy lényegével foglalkozó jogelméleti irodalomban (Magyarországon: Szászy Schwarz Gusztáv, Moór Gyula, Világhy Miklós, Kauser Lipót, Sárközy Tamás), részben a jogi személyek egyes fajairól szóló monográfiákban (főleg a gazdasági társaságok és az egyesületek körében) sokat olvashatunk, ugyanakkor a megszűnés eseteivel, folyamataival, jogelméletével kapcsolatos irodalom igen hiányos. A háttérbe szorulás legfőbb oka a tételesjogi szabályozás hiányossága, valamint, hogy a megszűnés jogintézménye jóval túlnyúlik a tradicionális civiljog határain, mint a létesítés folyamata. E téren zömmel csak a bírói gyakorlatot feldolgozó, illetve a gyakorlatot alátámasztó kézikönyvek találhatók. 1 Az új Ptk. 3. könyvének felépítése azonban módot ad egy jóval egységesebb szabályozásra, amerre egyébként a jogfejlődés 2010 után már amúgy is elindult. Az új Ptk. ugyanis a) elkülönítette egymástól a természetes személyek és a jogi személyek szabályozását, b) a korábbi rendkívül csekély szabályozást megszüntetve igen széles körű általános szabályozást nyújtott a jogi személyek körében (közös szabályok 3:1 3:62. és 3:48. külön rendelkezik a jogi személyek jogutód nélküli megszűnéséről), c) a Ptk. magában foglalja mind az öt alapvető jogi személy típust egyesület, gazdasági társaságok, szövetkezet, egyesülés, alapítvány. A kódex így a megszűnésre vonatkozó közös szabályhoz kapcsolódva szabályozza az alapvető jogi személyek megszűnésének speciális szabályait is, d) a Ptk.-ból csak egy jelentősebb jogi személy típus hiányzik, a polgári jog jogalanyisággal bíró költségvetési szerv, amelyet az államháztartási törvény [2011. évi CXLV. törvény az államháztartásról (Áht.)] szabályoz. A többi, Ptk.-ban nem említett és így másodlagosnak is nevezhető jogi személy típus ugyanis általában mögöttes jogterületeként kapcsolódik a Ptk. elsődleges típusaihoz, így pl. a vízgazdálkodási társulat a gazdasági társaságokhoz, a vadásztársaság vagy a köztestületek az egyesületekhez. A Ptk. 3:3. (2) bekezdése szerint a jogi személyek Ptk.-ban rendezett általános szabályait megfelelően alkalmazni kell részben a Ptk.-ban nem szabályozott jogi személyekre, illetve azokra a nem jogi személy szervezetekre is (pl. társasház), amelyeket jogszabály polgári jogi jogalanyisággal ruház fel. e) A Ptk.-ban szabályozott valamennyi jogi személy bírósági nyilvántartásba való jogerős bejegyzéssel jön létre [3:4. (4) bekezdés], illetve ebből a nyilvántartásból való jogerős törléssel szűnik meg [3:48. (1) bekezdés]. A bejegyzés és a törlés tehát jövőre irányuló (ex 1 Pl. Dr. Gál Judit Kiss Gábor Zara László: A végelszámolási eljárás, HVG-ORAC Kiadó Kft., Budapest, nunc), jogkeletkeztető és megszüntető (konstitutív) aktus. A jogi személy felett a nyilvántartó bíróság törvényességi felügyelete érvényesül (3:34. ), amely felügyelet kiterjed végső szankcióként a jogi személy megszüntetésére is a Ptk. 3:48. (1) bekezdés d) pont alapján, mégpedig másként a cégeknél és másként a civil szervezeteknél. Ezen szabály alól kivétel a költségvetési szerv, amely a Magyar Államkincstár által vezetett nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre és az abból való törléssel szűnik meg, felette nem törvényességi felügyelet érvényesül, hanem alapítója (fenntartója) irányítása alatt áll. Az új Ptk.-val tehát a jogi személyek megszüntetésének egységes szabályai létrejöttek, így eljött az ideje annak, hogy a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárására irányuló megfelelő eljárások [Ptk. 3:48. (1) bekezdés] is egységesüljenek és ezen egységesítés keretében modernizálódjanak. Ezzel a korszerűsítéssel a megszüntetési folyamat olcsóbbá és gyorsabbá is tehető. Sajnálatos módon azonban ez nem következett be. Nem került sor sem új csődtörvény, sem új cégtörvény, sem új civiltörvény megalkotására, ehelyett a korábbi jogszabályok többszörös módosítására került sor. Legutóbb a évi CLXXIX. törvény eszközölt jelentős változtatásokat a cilviltörvényben, illetve a civil szervezetek bírósági nyilvántartásában, és érintette a Ptk. egyesületi szabályait is. A gyakori módosítások következtében a Cstv.-nek, a Ctv.-nek, a civiltörvénynek és a civil nyilvántartási törvénynek is szinte már minden paragrafusát módosították, és ezen törvények tele vannak üres, illetve A-tól akár az ABC végén álló betűvel jelzett paragrafusokkal is. Mindez arra a következtetésre vezethet, hogy szükség lenne olyan új csőd-, cégés civiltörvényre, amelyekben az érintett jogi személyek megszűnésére vonatkozó szabályok is egységessé, egyértelművé válhatnának. I. A MEGSZŰNÉS JOGI FOGALMÁNAK KÖRÜLHATÁROLÁSA 1. Az új Ptk. lehetővé teszi, hogy jogi személyek megszűnése fogalmát az eddigieknél jóval egyértelműbben körülhatároljuk: GAZDASÁG ÉS JOG 13 a) elsősorban a cégjogi jogszabályok, illetve a cégjogi irodalom igyekszik a gazdasági társaságok megszűnését a cégnyilvántartásba való változásbejelentési eljárásba részlegesen beolvasztani.. Ez szerintem helytelen: a megszűnés nem pusztán a cégadatok változása, minőségileg más folyamat, b) megszűnés alatt kizárólag a jogutód nélküli megszűnés értendő. A társasági formaváltás azaz az átalakulás ugyan tartalmaz megszűnési elemet (nevezetesen az átalakuló társaság megszűnik), de megszűjuliaug.indd :02:23

14 nése (törlése) pillanatában egyetemes jogutódlással új jogi személy keletkezik. (Hasonló a helyzet az egyesülés és a szétválás két esetében is (összeolvadás-beolvadás, valamint különválás-kiválás), ezekben a folyamatokban is van megszűnési elem (a kiválásnál nincs), de egyetemes jogutódlással új jogi személyek keletkeznek. Az új Ptk. nagyon helyesen egyértelműen elhatárolja az átalakulást, egyesülést, szétválást (XIII. fejezet) a valódi és teljes, azaz jogutód nélküli megszűnéstől (XIV. fejezet). c) a jogutód nélküli megszűnés részletes szabályait részben a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló évi V. törvény (Ctv.), részben a csőd- és felszámolási eljárást szabályozó évi XLIX. törvény (Cstv.), részben az egyesülési jogot szabályozó ún. civiltörvény (2011. évi CLXXV. törvény) és a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról szóló évi CLXXXI. törvény tartalmazza. d) A jogi személyek jogutód nélküli megszűnését rendező joganyag lényegében három elemből, a polgári anyagi jogi, a polgári eljárásjogi, valamint a pénzügyi jogi elemekből áll. 2. Polgári anyagi jogi elemek A polgári anyagi jogi szabályok kettős jellegűek: a) a megszűnés eseteit és jogkövetkezményeit meghatározó szabályokból, illetve, b) a megszűnés okaira vonatkozó szabályozásból állnak (a megszűnés sok esetben megszüntetést jelent). A megszüntetés eseteit a Ptk. 3:48., illetve az egyes jogi személy típusokra vonatkozó speciális szabályok tartalmazzák. A megszüntetés jogkövetkezményeit a Ptk. 3:48. (2) (3) bekezdése alapvetően a tagokra nézve határozza meg: a tag(ok) vagy alapító(k) részesedése a jogi személy törlése után fennmaradt vagyonból, valamint helytállási kötelezettségük a megszűnt jogi személy ki nem elégített tartozásaiért. Ezekhez a közös szabályokhoz is fűződnek speciális rendelkezések, mind a tág értelemben vett társasági jog (gazdasági társaság, szövetkezet, egyesület), mind a nonprofit szerveztek (egyesület, alapítvány) körében. Ilyen szabály például a gazdasági társaságok közös szabályai körében a 3:137., amely részben a tagi felelősséget differenciálja a (2) bekezdésben, részben az általános elévülési szabályt változtatja jogvesztővé az (1) bekezdésben: a társaság volt tagjaival szemben a megszűnt társaság nem rendezett tartozásait ötéves jogvesztő határidőn belül lehet érvényesíteni. Az egyesületek esetében a megszűnésnek speciális okai vannak (3:84. ), továbbá rendelkezni kellett a fennmaradó vagyonról, hiszen az nem osztható fel az egyesület tagjai között (3:85. ). Speciális szabályozást igényelt az alapítvány jogutód nélküli megszűnése is, hiszen az alapító az alapítványt nem szüntetheti meg, a vagyon pedig nem szállhat rá vissza (3:403 3:404. ). Az újabb jogfejlődésben ezekhez a hagyományos, tagokra vonatkozó szabályokhoz csatlakoztak a megszűnt jogi személy vezető tisztségviselőire vonatkozó deliktuális felelősségi szabályok is így a társasági jogban a 3:118. -ban, az egyesületi jogban a 3:86. (2) bekezdésében, a szövetkezeti jogban a 3:347. -ban foglaltak szerint. A megszüntetés okait az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: a) a jogi személy alapítói, illetve tagjai akaratából végbemenő jogutód nélküli megszűnés. Ennek is két esete van: aa) ha a létesítő okiratban meghatározott időre alapították és ez az időtartam eltelt, valamint ha megszűnését a létesítő okiratban meghatározott feltételhez kötötték és a feltétel bekövetkezett (ún. előzetes akarat), ab) a tagok, alapító(k) kimondják meghatározott feltételek mellett és főszabályként minősített többséggel a jogi személy jogutód nélküli megszűnését (működés során keletkezett tagi akarat). A Ptk. 3:48. (1) bekezdése a fenti aa) pontban foglalt két esetet szétválasztja, viszont a nem a tagok akaratából bekövetkező, következő pontokban foglalt megszüntetési eseteket nem differenciálja, tudniillik amikor csak annyit mond ki az (1) bekezdés d) pontban, hogy az arra jogosult szerv megszünteti. b) a jogi személy fizetésképtelenné válik és felszámolási eljárás eredményeként a bíróság megszünteti (ennek az eljárásnak anyagi joga a Cstv.-ben került rögzítésre), c) a törvényben meghatározott okokból szűnik meg a jogi személy, amelyek közül elkülönül a közkereseti és a betéti társaság egy tagra történő csökkenésével összefüggő tényállás, amikor az egyszemélyességet a hat hónapos jogvesztő határidő alatt sem szüntetik meg [Ptk. 3:152. és ha valamennyi kül- és/vagy beltag megszűnik a 158. szerint]. A Ptk. speciális megszűnési okokat is megjelöl, pl. az egyesületnél (kettőt is 3:84. ), a szövetkezetnél (3:367. ), valamint az alapítványnál [3:403. (1) bekezdésében foglalt három ok], d) bíróság szünteti meg a jogi személyt. A bírósági megszüntetésnek lényegében két esete alakult ki fokozatosan: da) lényeges, illetve ismételt törvénysértés esetén végső törvényességi felügyeleti intézkedéssel feloszlatja, megszűntté nyilvánítja (Ctv. és civiltörvény), ezt lényegében egységesen szabályozza, db) a jogi személy fantomizálódása esetén hivatalból elrendeli a jogi személy törlését (Ctv. és a civiltörvény) ez akár speciális törvényességi felügyeleti eljárásnak is felfogható). 3. Polgári eljárásjogi elemek 14 GAZDASÁG ÉS JOG Az eljárásjogi szabályok is sokrétűek és különböző módon csatlakoznak az anyagi jogi szabályokhoz. a) A tag(ok), alapító(k) akaratából végbemenő megszűnés a végelszámolási eljárás eredményeként bekövetkező, a jogi személyt a nyilvántartásból törlő jogerős bírósági végzés eredményeként következik be. Ezzel szemben a polgári jogi elemek aa) pontjában meghatározott két esetben (jogi személy időtartamának lejárata, valamint a feltétel bekövetkezte) az anyagi jogi szabályhoz jelenleg nem fűződik végelszámolási szabály, lényegében átkerülnek a kényszertörlési eljárás körébe. b) Fizetésképtelenség esetén a megszűnés bíróság által elrendelt felszámolási eljárás eredményeként követjuliaug.indd :02:23

15 kezik be, ez az ún. likvidáció. Eredetileg a felszámolási eljárás csak a cégekre vonatkozott, később meghonosították az egyesületek és más civil szervezetek körében is. A csődeljárás viszont a modern fizetésképtelenségi jogban már nem vezet a jogi személy megszűnéséhez, hanem sajátos reorganizációs eljárás, amely a hitelezőkkel való megegyezés esetén a jogi személy továbbműködéséhez vezet, ezen megállapodás törvényben meghatározott időn belül való meghiúsulása esetén viszont átalakul felszámolási eljárássá. c) A jogi személyek törvényben meghatározott okokból való megszűnéséhez általában vagy nem fűződik egyértelmű eljárási szabály, vagy a kényszertörlés alá esnek. d) A jogi személy bírósági megszüntetéséhez sajátos eljárásként alakult ki a cégeknél az ún. kényszertörlési eljárás, illetve a civil szervezeteknél (egyesület, alapítvány) az ún. kényszer-végelszámolás. Az eljárási szabályokat a hatályos magyar jogban részben a Ctv., részben a Cstv., részben a civiltörvény, valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartását szabályozó törvény tartalmazza. Az eljárások főszabályként nemperes eljárások (kivételesen peres eljárás is lehet egyes civil szervezetek törvényességi felügyelete körében). Ezek a nemperes eljárások szorosan kötődnek a jogi személyek nyilvántartásával kapcsolatos lényegüket tekintve igazgatási jellegű szabályokhoz, amelyek tekintetében a modernizáció alapvetően az elektronizáció útján történik. Ez már meglehetősen előrehaladott a cégjegyzék vonatkozásában, de egyre jobban terjed a civil szervezetek nyilvántartása körében is. Ezeknek az a), b) és d) pontokban említett eljárásoknak általában van egyszerűsített eljárási változata is. Megjegyzem, hogy a megszűnés anyagi jogi szabályaihoz kapcsolódik még a cégtörvényben szabályozott vagyonrendezési eljárás is, amennyiben a jogi személy megszűnése után olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a megszüntetett jogi személy volt a tulajdonosa. (A vagyonrendezési eljárást kiterjesztették utóbb a civil szervezetekre is.) 4. Pénzügyi jogi elemek A jogi személyek megszűnése vonatkozásában jelentős mértékű a pénzügyi jogi szabályozás, elsősorban a számviteli jog, valamint az adójog területén. A pénzügyi szabályozás alapja jelenleg a számvitelről szóló évi C. törvény, ehhez kapcsolódik a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet a felszámolási eljárás alatti számviteli feladatokról, valamint a 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet a végelszámolási eljáráshoz fűződő számviteli feladatokról. A jogi személyek megszűnésével összefüggő számviteli kérdések alapvető feldolgozását a közelmúltban Adorján Csaba elvégezte. 2 2 Adorján Csaba: A végelszámolás jelene és jövője számviteli szempontú elemzés; Tanulmányok a gazdasági jog, a pénzügyek és a számvitel köréből, szerkesztette: Bodzási Balázs, HVG-ORAC Kiadó Kft., Budapest, 2016., oldal. II. A JOGI SZEMÉLYEK MEGSZŰNÉSÉRE VONATKOZÓ HATÁLYOS SZABÁLYZÁS ELEMZÉSE 1. A cégtörvény szabályozása A) Általános rendelkezések A Ctv. cégekre vonatkozó szabályai részben túlterjednek a Ptk.-beli jogi személy formákon, részben csekélyebbek azoknál. A Ptk. jogi személyei közül a gazdasági társaságok, a szövetkezetek és az egyesülés minősül cégnek, az egyesület és az alapítvány nem. A cégtörvény szerint viszont cégforma még az egyéni cég, a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldiek magyarországi közvetlen kereskedelmi képviselete, a vízgazdálkodási társulat, a végrehajtó és a közjegyzői iroda is. Emellett a cégjegyzékbe bejegyzésre kerül az európai gazdasági egyesülés, valamint az európai részvénytársaság. Mindez azért lényeges, mert ahol törvény kivételt nem tesz, a cégtörvényben szabályozott megszüntetési eljárások nemcsak a cégnévvel rendelkező Ptk.-beli jogi személyekre, hanem a cégnévvel rendelkező Ptk.-n kívüli jogi személyekre, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező cégekre, így az egyéni cégre is irányadóak. A Ctv. sajátossága, hogy IV. fejezetében a cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárás keretében mintegy a vállalkozás bejelentési eljárás speciális formájaként tárgyalja mind a cég átalakulásának (beleértve az egyesülést és a szétválást is), mind a cég jogutód nélküli megszűnése bejegyzése iránti eljárását. Ezek sajátos nemperes bírósági eljárások. A Ctv a a végelszámolás megindításának bejelentéséről rendelkezik. Ehhez járul még ebben a fejezetben a cég tagjegyzékből való törlésének szabályozása is, amely végelszámolás esetén kérelemre, felszámolás és kényszertörlés esetén hivatalból történik (62. ). A törési eljárás tehát a Ctv.- ben mindössze egy paragrafusból áll, hiszen vagy végelszámolás, vagy felszámolás, vagy kényszertörlés eredménye a törlés, amely a jogi személyiség (polgári jogi jogalany) jövőre nézve való megszűnésével jár. Lényeges rendelkezés, hogy a felszámolás kivételével tehát akkor is, ha a megszüntetésre a bíróság törvényességi felügyeleti intézkedése nyomán kerül sor a törlésre addig nem kerülhet sor, amíg a céggel kapcsolatban adóbehajtási eljárás folyik, annak jogerős befejezéséig. Szerintem ez a szabály ellentétes a polgári anyagi joggal, jogszabálykollízióval állunk szemben. A Ctv. V. fejezetében foglalt jogorvoslatok a végelszámolás eredményeként a törési kérelemre is vonatkoznak, tehát az ilyen törlések irányában hozott végzésekkel szemben mind fellebbezésnek, mind bírósági felülvizsgálatnak helye van. Ezzel szemben a cég hivatalból való törlését elrendelő végzéssel szemben nincs helye sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálatnak [Ctv. 62. (3) bekezdés]. A Ctv. VI. fejezete rendelkezik a törvényességi felügyeleti eljárásról, amelyre kérelemre, illetve hivatalból kerülhet sor. A szabályozás a cég megszüntetését nem sorolja fel, a cégbíróság törvényességi felügyelet során hozható intézkedései között (81. ), ugyanakkor GAZDASÁG ÉS JOG 15 juliaug.indd :02:23

16 a cég megszűntnek nyilvánítását a 84. -ban külön szabályozza. A 84. (1) bekezdése szerint, ha a cég törvényes működése a 81. -ban felsorolt intézkedések ellenére sem következik be, úgy a cégbíróság a céget eltiltja a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánítja. A megszűntnek nyilvánítással egyidejűleg vagy a cég felszámolását kezdeményezi (ez szerintem téves rendelkezés, mert a törvényességi felügyelet nem fizetőképtelenséget vizsgál), vagy elrendeli a kényszertörési eljárást. Előfordulhat, hogy az anyagi jogszabályok nem teszik lehetővé a kényszertörési eljárást (pl. az európai szupranacionális társaságok esetében), ez esetben a törvényességi felügyeleti megszüntetésre közvetlenül anyagi jogszabályokat kell alkalmazni. A Ctv. különleges törvényességi felügyeleti eljárásnak minősíti a fantomizálódott cégek megszüntetését, mégpedig a ban ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás címén. Ha a cégbíróság arról szerez tudomást, hogy a cég székhelyén nem található, a cég képviseletére jogosult személyek lakhelye ismeretlen, illetve a cég vezető tisztségviselői és tagjai ismeretlenek, a cégbíróság megindítja a megszüntetési eljárást. Ennek során megkísérlik az így előállott törvénysértő állapotot megszüntetni. Ha ez nem jár sikerrel, a cégbíróság a céget megszünteti ez ellen a végzés Cégközlönyben való megjelenésétől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye. Ugyancsak speciális megszűntnek nyilvánítási eljárásnak van helye, ha az adóhatóság a cég adószámát jogerősen megszünteti. A törlést az adóhatóság kezdeményezi és ilyen kezdeményezés esetén a cégbíróság a céget 20 munkanapon belül megszűntnek nyilvánítja. E cégbírósági végzés ellen a Cégközlönyben való közzétételtől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye (91. ). Mind a fantomizálódás, mind az adószám visszavonása esetén a kényszertörlési eljárás szabályait kell a törlési folyamatban alkalmazni [Ctv (1) bekezdés a) pont]. B) Végelszámolási eljárás A Ctv. VIII. fejezete ( ) szabályozza a végelszámolási eljárást, amelynek teljes, illetve egyszerűsített változata van. A végelszámolás a cég önkéntes megszüntetésének alapesete, amelyet minden olyan esetben alkalmazni kell, ha a cég nem fizetésképtelen, illetve, ha a Ctv., illetve az adott cégformára vonatkozó jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz (94. ). A Ctv. végelszámolási szabályainak elsődlegességét a 94. (2) bekezdése azzal is hangsúlyozza, hogy kimondja: a Ctv. végelszámolási rendelkezéseit cégnek nem minősülő szervezeteknél is lehet alkalmazni jogszabályi rendelkezés alapján. Végelszámolási eljárásra a cég legfőbb szerve döntése alapján kerülhet sor, amely határozatban meg kell határozni a jövőre nézve a végelszámolás kezdő időpontját. A végelszámolási eljárás megindítása után a cég iratain a v.a. toldatot fel kell tüntetni. A cég legfőbb szerve a végelszámolásról szóló határozatában kijelöli a végelszámolót. A végelszámolás elrendeléséről szóló határozat a létesítő okirat módosítását nem igényli. 16 GAZDASÁG ÉS JOG A végelszámolás nemperes eljárás, mögöttes jogterülete a Pp. Erre az eljárásra nem kerülhet sor (illetve, ha ez később merül fel, az eljárást meg kell szüntetni), ha a cég fizetésképtelen, mert ez esetben felszámolási eljárást kell lefolytatni. Hasonló a helyzet, ha a céggel szemben büntetőjogi intézkedés iránti eljárás van folyamatban. A Ctv. szabályai szerint a végelszámolási eljárás kezdő időpontjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása a törvény erejénél fogva megszűnik és ettől kezdve vezető tisztségviselőnek a végelszámoló minősül. A társasági jognak a vezető tisztségviselőkkel szembeni kizárási, valamint összeférhetetlenségi okokról szóló szabályait a végelszámolásra is alkalmazni kell. Végelszámolóvá a korábbi vezető tisztségviselő is választható. A Ctv a azt is lehetővé teszi, hogy a végelszámoló ne természetes, hanem jogi személy legyen. A végelszámolási eljárás megindítását már a végelszámoló jelenti be a cégbíróságnak, aki erről végzést hoz, amelyet a közlönyben tesz közzé. A közlemény részletes tartalmát a Ctv (2) bekezdése határozza meg. A végelszámoló a cég legfőbb szerve által a végelszámolási eljárás alatt visszahívható, illetve a cégbíróság a végelszámoló eljárása miatt a végelszámolási eljárás alatt is törvényességi felügyeleti eljárást indíthat a cég ellen (100. ). A végelszámoló polgári jogi felelőssége is analóg a társaságok vezető tisztségviselői felelősségével az ilyen személyektől általában elvárható fokozott gondossággal mind a cég, mind a cég hitelezői érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni és kötelezettségei megszegésével okozott károkért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint tartozik kártérítési felelősséggel [99. (4) bekezdés]. Szerintem ezt a szabályt úgy kell értelmezni, hogy a végelszámoló a társasággal szemben a Ptk. 3:24. (1) bekezdése, harmadik személyek felé pedig a Ptk. 3:24. (2) bekezdése szerint felel. A végelszámoló feladatát általános jelleggel a Ctv a határozza meg. A végelszámolás tárgya a cég végelszámolás indulásakor fennálló vagyona, amelyet a végelszámolónak fel kell mérnie. Ezt követően a végelszámoló a cég követeléseit behajtja, tartozásait kiegyenlíti, vagyoni eszközeit szükség esetén értékesíti. (Ez akár pályázat útján is történhet.) A megmaradó vagyont megőrzi, a fennmaradó vagyont a cég tagjai között a létesítő okirat rendelkezéseinek megfelelően felosztja, majd a cég működését megszünteti. A Ctv. részletes rendelkezéseket tartalmaz a cég fennálló szerződéseinek megszüntetésére (110. felmondási jog, későbbi esetleges szavatossági kötelezettségek teljesítése stb.), valamint a tartozások kielégítésére, a hitelezők jogainak biztosítására (106. ). Ha a végelszámoló azt állapítja meg, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétesen a cég vagyona nem elégséges a tartozások kielégítésére, úgy haladéktalanul köteles felszámolási eljárást kezdeményezni. A végelszámolást a kezdő időponttól számított legkésőbb három éven belül be kell fejezni, ha ez nem lehetséges, a végelszámolás eljárás három év elteltével átmegy kényszertörési eljárásba (Ctv ). A végelszámolónak évente mind a közgyűlés, mind a cégbíróság részére beszámolót kell készítenie a végelszámolás áljuliaug.indd :02:24

17 lásáról, emellett a számviteli törvényben meghatározott éves beszámolót is el kell készítenie. A végelszámoló kezdeményezésére a cég legfőbb szerve minősített többséggel úgy is határozhat, hogy a cég tevékenységét csak korlátozott mértékben folytatja (az egyéni cégekkel szemben a gazdasági társaságoknál a hatályos jog nem ismeri a szünetelés intézményét). A Ctv a szabályozza a végrehajtó intézkedéseivel szembeni kifogás intézményét. Ha a végelszámoló jogszabálysértő intézkedést tesz vagy jogszabálysértő mulasztása állapítható meg, úgy a sérelmet szenvedett 8 napos szubjektív, illetve 60 napos objektív határidőn belül (a törvény a jogvesztő jelleget nem mondja ki) a cégbíróságnál végrehajtási kifogást tehet, amelyről a cégbíróság soron kívül határoz. A cégbíróság a jogszabálysértő intézkedést megsemmisítheti, illetve a törvényes állapotot helyreállítja. A cég legfőbb szerve a végelszámolási eljárás alatt bármikor dönthet az eljárás megszüntetéséről és a cég tevékenységének folytatásáról (Ctv ). Amennyiben ilyen döntés nincs, a végelszámolás úgy fejeződik be, hogy a végelszámoló benyújtja a zárójelentését és azt amennyiben ilyen van a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló jelentésével együtt a cég legfőbb szerve elé terjeszti. Ez a beszámoló tartalmazza a zárómérleget, az adóbevallásokat, a vagyonfelosztási javaslatot, valamint a végelszámolás lefolytatásáról szóló jelentést. A legfőbb szerv a jelentésről döntést hoz. Amenynyiben a legfőbb szerv a cég megszüntetéséről dönt, rendelkezik a megmaradt vagyon felosztásáról, az eljárás költségeiről és a végelszámoló díjáról. Ennek alapján a végelszámoló benyújtja a cég törlésére irányuló kérelmet a cégbírósághoz (Ctv ), amely törli a céget a cégjegyzékből. A Ctv. rendelkezik az egyszerűsített végelszámolásról is. Ennek lehetősége a közkereseti-, a betéti társaságnál és az egyéni cégnél áll csak fenn a Ctv a szerint. Ez akkor lehetséges, ha a végelszámoló képes a végelszámolást a kezdetétől számított 150 napon belül befejezni. C) Kényszertörlési eljárás A kényszertörési eljárást a Ctv.-be később beiktatott VIII/A fejezetben a okban szabályozza a hatályos jog. Kényszertörlési eljárásnak van helye, ha a cégbíróság a) törvényességi felügyeleti eljárás eredményeként a céget megszűntnek nyilvánítja, b) az adóhatósági döntés alapján [Ctv. 87. (2), illetve 91. (1) bekezdés] nyilvánítja megszűntnek, c) ha ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás eredményeként nyilvánítja megszűntnek [90. (3) bekezdés], d) ha a cég a végelszámolási eljárást 3 éven belül nem fejezi be, e) ha anyagi jogszabályok alapján a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be (időtartam lejárata, feltétel bekövetkezte stb.). Nem kerülhet sor kényszertörlési eljárásra, ha felszámolási eljárás indításának van helye. A kényszertörlési eljárás alá került cég gazdasági tevékenységet nem végezhet és szervei nem hozhatnak a kényszertörlési eljárás alanyaival ellentétes döntéseket. A Ctv. részletesen szabályozza: a cégbíróság kényszertörlési eljárást elrendelő végzésében foglalt felhívást, a kényszertörlési eljárás alatt a cég vezető tisztségviselőinek teendőit és felelősségét, a cég esetleges hitelezőivel szembeni garanciákat. Ha a cégbíróság megállapítja, hogy felhívása nyomán a céggel szemben nem került sor követelés bejelentésére és a cég vagyonával kapcsolatban egyéb bejelentés sem érkezett, a céget törli a cégjegyzékből. 2. A civiltörvény szabályozása A) A március 1-jéig fennálló szabályozás Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló évi CLXXV. törvény március 1-jéig hatályos szabályai az egyesületekre, illetve alapítványokra terjednek ki. A civiltörvény 2011-ben általánossá tette valamenynyi, a törvény hatálya alá eső civil szervezetnél mind a végelszámolást, mind a kényszer-végelszámolást, amely szabályozást 2013-ban fejlesztették tovább (2013. évi CCXIII. törvény). A 9. főszabállyá nyilvánítja az egyesületek esetén a végelszámolási eljárást, nevezetesen az egyesület jogutód nélküli megszűnése esetén ha nem fizetésképtelen és a civiltörvény másként nem rendelkezik végelszámolásnak van helye. Az alapítvány tekintetében a civiltörvény a végelszámolásra nézve nem rendelkezik, de mivel a 9. (1) bekezdése valamennyi civil szervezetre vonatkozik, függetlenül attól, hogy a végelszámolásra vonatkozó számos paragrafus értelemszerűen csak az egyesületre nézve értelmezhető, elfogadható az az álláspont, amely szerint a hatályos jogban az alapítványnál is mód van végelszámolásra. Ugyanakkor a civiltörvény 9/J. (2) bekezdése kizárólag az alapítvány kényszer-végelszámolásáról rendelkezik, mégpedig úgy, hogy minden olyan esetben, amikor az alapítvány nem fizetésképtelen és a civiltörvény más rendelkezést nem tartalmaz, ezt az eljárást kell lefolytatni. Ebből véleményem szerint az következik és a bírói gyakorlat is ezt támasztja alá, hogy alapítványnál csak kényszer-végelszámolásnak van helye, mind a Ptk. 3:48. (1) bekezdés a) és b) pontja, illetve 3:403. (1) bekezdés a) pontja esetében, mind akkor, ha a bíróság az ügyész, illetve az alapító keresete alapján megállapítja a Ptk. 3:403. (1) bekezdés b) és c) pontja alapján az alapítvány megszűnését. Az egyesület végelszámolására vonatkozó szabályai lényegében azonosak a cégek végelszámolásával kapcsolatos szabályokkal. Míg a vagyonrendezési eljárás vonatkozásában a civiltörvény 10/B. -a kifejezetten áthivatkozik a Ctv. szabályaira, addig a végelszámolást a civiltörvény részleteiben is szabályozza a Ctv. mintájára (döntéshozatal, végelszámoló jogállása, végelszámolás alá eső vagyon, végelszámolási eljárás közzété tele és a közlemény tartalma, nyitómérleg-zárómérleg, végelszámolási kifogás, végelszámolás lezárása 9/A 9/L. ). Azonosak az egyesület vezető tisztségviselőire, illetve a végelszámoló jogállására vonatkozó szabályok is, és a végelszámolási eljárás befejezésének időpontja itt is három év. Ugyancsak azonos az a szabály, hogy fizetésképtelenség GAZDASÁG ÉS JOG 17 juliaug.indd :02:24

18 esetén nincs mód a végelszámolási eljárás megindítására, illetve, ha a fizetésképtelenség fennállására később derül fény, a végelszámolást haladéktalanul be kell fejezni és el kell indítani a felszámolási eljárást. A civiltörvény a csőd-, illetve felszámolási eljárásra valamennyi civil szervezet esetében a csődtörvény szabályainak alkalmazását írja elő, néhány, a civiltörvény 10. -ában foglalt speciális eltérő szabály mellett. Ami speciális viszont: az egyesület legfőbb szerve (a törvényszövegben döntéshozó szerv szerepel) vagy minősített többséggel elhatározza az egyesület jogutód nélküli megszűnését, vagy határozatában a Ptk. 3:48. (1) bekezdés a) és b) pontja, illetve a 3:84. a) pontja alapján megállapítja, hogy az egyesület megszűnt, és mindkét esetben rendelkezik a végelszámolás eljárás megindításáról, mivel a Ptk. szerint az egyesület vagyona nem osztható fel a tagok között, a létesítő okirat eltérő törvényes rendelkezése hiányában a vagyon alapvetően a Nemzeti Együttműködési Alapot illeti meg. Hasonló a helyzet az alapítványoknál is, eltérő alapítói törvényes rendelkezés hiányában ez a vagyon is a Nemzeti Együttműködési Alaphoz kerül (civiltörvény 10/A. ), a civil szervezeteket nem a cégbíróság, hanem a székhelyük szerint illetékes törvényszék veszi nyilvántartásba, ezzel szerzik meg jogi személyiségüket és a nyilvántartásból való törléssel vesztik azt el. Ezt a bírósági nyilvántartást és az ezzel kapcsolatos nemperes eljárásokat egy rendkívül részletes törvény, a évi CLXXXI. törvény szabályozza, amely törvény rendelkezései a nyilvántartásból való törlési eljárásra, a végelszámolásra és a végelszámolás nélküli megszűnésre egyaránt vonatkoznak ( ). A nyilvántartási törvény 43/B. -a kiegészíti a civiltörvény végelszámolással kapcsolatos szabályait, amelyre irányuló kérelmet hasonlóan a Ctv.-hez változásbejelentési kérelemként kezel (43/B D. beiktatta a évi CCLII. törvény). A nyilvántartási törvény külön szabályokat állapít meg az alapítvány megszűnésének megállapítása iránti kérelem nemperes eljárás keretében való elbírálására (59. ), illetve az alapítványnak a megszüntetése iránti per alapján való megszüntetésére ( ). A nyilvántartó bíróság gyakorolja a civil szervezet feletti törvényességi felügyeletet, de a civiltörvény erre nézve egészen más szabályokat állapít meg, mint a Ctv. a szélesebb értelemben vett társaságok (cégek) esetében. A civiltörvény ugyanis szétválasztotta egymástól az ügyészi törvényességi ellenőrzést, valamint az civiltörvény eredeti megfogalmazásában törvényességi felügyeletnek nem nevezett bírósági tevékenységet. Ha ugyanis az ügyész törvényességi ellenőrzés keretében tett intézkedései nem elégségesek, illetve törvényben meghatározott egyéb ok ezt szükségessé teszi, az ügyész keresettel fordul a bírósághoz [11. (3) bekezdés]. Ez esetben tehát nem nemperes eljárásról van szó, mint a cégek esetében, hanem peres eljárásra kerül sor, amelynek során a civiltörvény kimondja, hogy ha a törvényes működés nem állítható helyre, a bíróság a civil szervezetet megszünteti. A bíróság az ügyész keresete alapján feloszlatja az egyesületet, ha annak működése (tevékenysége) sérti 18 GAZDASÁG ÉS JOG az Alaptörvény egyesülési alapjogra megállapított szabályait, bűncselekményt valósít meg, vagy mások jogainak, szabadságának sérelmével jár [11. (4) bekezdés]. Ez a szabály jóval szűkebb, mint a pusztán törvénysértő működés, de a (3) bekezdés bármely lényeges, illetve ismételt törvénysértés esetén lehetőséget ad az egyesület feloszlatására. A civiltörvény az alapítvány feloszlatásáról nem beszél. A civiltörvény külön-külön sorolja fel a 11. (5) bekezdésében az egyesület, illetve alapítvány megszűnésének megállapítását. A bíróság az ügyész keresete alapján megállapítja az egyesület megszűnését, ha a) határozott időre jött létre és ez az időtartam eltelt, vagy megszűnése feltételhez kötött és a feltétel bekövetkezett, b) megvalósította célját, vagy céljának megvalósítása lehetetlenné vált, c) a tagok száma hat hónapon keresztül a Ptk.-ban meghatározott 10 tag alá csökkent és az egyesület maga nem döntött a megszűnéséről. A bíróság az alapító kérelmére vagy az ügyész indítványára megállapítja az alapítvány megszűnését, ha a) az időtartam eltelt, vagy a feltétel bekövetkezett, b) az alapítvány célját megvalósította és az alapító új célt nem határozott meg, c) három éven át célja megvalósítása érdekében nem folytatott tevékenységet. A civiltörvény 9/J. -a alapján kényszer-végelszámolásra kerül sor, ha a) bírósági határozat alapján kell a végelszámolást lefolytatni, b) ezt a végelszámolást egyszerűsített törlési eljárás előzte meg. A civiltörvénybe a évi CCXIII. törvény beiktatta a civilszervezet egyszerűsített törlési eljárását (9/K N. ). Egyesület esetében akkor van helye egyszerűsített törlési eljárásnak, ha a) a bíróság az ügyész keresete nyomán a Ptk. 3:48. (1) bekezdése d) pontja alapján az egyesületet megszünteti, b) a bíróság az ügyész keresete nyomán a Ptk. 3:48. (1) bekezdés a) b) pontja, továbbá a 3:84. a)-b) pontja alapján megállapítja, hogy az egyesület megszűnt. Alapítvány esetében akkor van helye egyszerűsített törlési eljárásnak, ha a) a bíróság az ügyész keresete nyomán a Ptk. 3:48. (1) bekezdés d) pontja alapján az alapítványt megszünteti, b) a bíróság az ügyész keresete vagy az alapító kérelme (keresete) nyomán a Ptk. 3:48. (1) bekezdés a) b) pontja, illetve a 3:403. (1) bekezdés a), illetve c) pontja alapján megállapítja, hogy az alapítvány megszűnt, c) a bíróság az ügyész keresete vagy az alapító kérelmére, keresete nyomán a Ptk. 3:403. (1) bekezdés b) pontja alapján megállapítja, hogy az alapítvány megszűnt. Az egyszerűsített törlési eljárás szabályozása meglehetősen túlbonyolított. Ha a bíróság megállapítja az egyesület-alapítvány megszűnését, illetve megszünteti a két jogi személyt, úgy ezt bejegyzik a nyilvántartásba. Ezt követően indulhat csak meg az egyszerűsített törlési eljárás, amikor a nyilvántartásból a megszűnés-megszüntetés toldatot törlik és bejegyzik az egyjuliaug.indd :02:24

19 szerűsített törlési eljárás megindulását. Az egyszerűsített törlési eljárás során a bíróság felhívást tesz közzé a civil szervezet vagyonára nézve, miszerint akinek bármilyen vagyoni igénye van, azt jelentse be 45 napon belül (a jogszabály a határidő jogvesztő jellegét nem mondja ki). A bíróság emellett értesíti mindazon hatóságokat, amelyek érdekeltek a megszüntetésben (adóhatóság, társadalombiztosítás stb.). Ha a civil szervezettel szemben a bíróság által előírt határidőben nincs bejelentés, akkor a bíróság törli a civil szerveztet a nyilvántartásból [9/L. (4) bekezdés d) pont]. A fenti szabályozás mellett kérdéses, hogyan kell értelmezni azt a rendelkezést, hogy ha a végelszámolást egyszerűsített törlési eljárás előzte meg, kényszer-végelszámolásként kell lefolytatni [9/J. (1) bekezdés], hiszen az egyszerűsített törlési eljárás végén a 9/L. (4) bekezdés alapján a bíróság törli a civil szervezetet a nyilvántartásból, tehát nincs mód már további eljárásra. Kényszer-végelszámolás esetén a bíróság hivatalból dönt a végelszámolás megindításáról és kijelöli a végelszámolót, aki vagy a civil szervezet vezető tisztségviselője, vagy a felszámolói névjegyzékből a bíróság által kijelölt személy. A kényszer-végelszámolásra egyébként néhány kivétellel a végelszámolás általános szabályait kell alkalmazni [9/J. (3) (5) bekezdés]. B) A évi CLXXIX. törvény a civil szervezetek nyilvántartásával összefüggő eljárások gyorsítása érdekében végrehajtott módosítások A évi CLXXIX. törvény alapvetően átalakítja az egyesületekkel, alapítványokkal kapcsolatos törvényességi felügyeleti eljárást, ami alapvetően a civil szervezetek nyilvántartásáról szóló törvény IV/A. fejezettel való kiegészítésével történt meg. A nyilvántartási törvény szerint a törvényességi felügyeleti eljárás nemperes eljárás megszűnt tehát a korábbi ügyészi, bíróság előtti keresetindítási kényszer. A törvényességi felügyeleti eljárás felépítése hasonló a cégek törvényességi felügyeletéhez. Az eljárás hivatalból vagy kérelemre indul, célja, hogy a civil szervezet törvényes működését kikényszerítse, ezért addig kell folytatni, amíg az egyesület-alapítvány törvényes működése helyre nem áll. Hivatalból a bíróság kezdeményezheti az eljárást, kérelemre akkor indul, ha az ügyész vagy az erre jogosult hatóság kezdeményezi, illetve ha az kéri, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik. A kérelemre induló eljárás megindítását a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül, de legfeljebb az eljárásra okot adó körülmény bekövetkeztétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül lehet kérni. A bíróság a kérelmet elutasítja akkor, ha a kérelemben jelzett törvénysértés nem áll fenn (nyilvántartási törvény 36/A E., 71/A E. ). Ha a bíróság a törvényességi felügyeleti eljárást megindítja, úgy a bíróság az egyesületet-alapítványt felhívja, hogy legfeljebb 30 napos határidő belül nyilatkozzon az eljárás tárgyát képező állítólagos törvénysértő állapotról. Ha a nyilatkozat alapján megállapítható, hogy a törvénysértő állapot nem áll fenn, vagy a civil szervezet ezt már megszüntette, az eljárást a bíróság megszünteti. Ha a törvénysértő állapot fennáll, a bíróság intézkedik ezen állapot megszüntetése iránt. A intézkedések legsúlyosabbja a civil szervezet megszüntetése [36/F 71/G. (2) bekezdés e) pont]. A törvényességi felügyeleti eljárást azonban a törvény nem minden civil szervezet esetében rendeli alkalmazni, van ahol fennmarad az ügyész törvényességi ellenőrzési jogköre. Ilyenek például a sporttörvényben szabályozott köztestületek. Ezeknél a civiltörvény 11. (4) bekezdése szerint a bíróság az ügyész keresete alapján feloszlatja a törvénysértő működést (tevékenységet) folytató jogi személyt. A feloszlatott egyesület a nyilvántartásból való törlésről szóló bírósági határozat jogerőre emelkedése napjával szűnik meg. A évi CLXXIX. törvény továbbá módosította a civiltörvény egyszerűsített törlési eljárásról szóló 9/K. (1) és (4) bekezdését. Az új szabályozás szerint egyszerűsített törlési eljárásnak van helye, ha a bíróság a civil szervezet vonatkozásában megállapítja a jogutód nélküli megszüntetési ok bekövetkeztét, vagy ha a civil szervezetet törvényességi felügyeleti eljárásban megszünteti. Ezt követően a bíróság haladéktalanul bejegyzi a civil nyilvántartásba a megszüntetve, illetve megszűnt toldatot. A évi CLXXIX. törvény a civil szervezetek nyilvántartását szabályozó törvényt mind az egyesület, mind az alapítvány jogutód nélküli megszűnésére irányuló polgári nemperes eljárást újraszabályozza, illetve kiegészíti. A bíróság a nyilvántartási törvény új 68/B. (1) bekezdése szerint az ügyész, vagy a jogilag érdekelt kérelmére megállapítja a jogutód nélküli megszűnési ok bekövetkeztét, ha a Ptk. 3:48. (1) bekezdés a), b), illetve 3:84. a) és b) pontjában foglalt tényállások bekövetkeztek. A törvény azonban hozzáteszi, hogy az ügyész indítványát a közérdek sérelmére kell alapítsa és egyben ezt a közérdeksérelmet valószínűsítenie is kell [68/B. (2) bekezdés]. Az alapítványnál a cégnyilvántartási törvény új 59. -a kimondja, hogy a bíróság az ügyész indítványára, illetve az alapító, vagy más jogilag érdekelt kérelmére a Ptk. 3:48. (1) bekezdés a) és b), illetve a Ptk. 3:403. (1) bekezdés a) b) c) pontja alapján megállapítja az alapítvány jogutód nélküli megszűnését. III. A JOGI SZEMÉLYEK MEGSZŰNÉSÉRE VONATKOZÓ TÖRVÉNYI RENDELKEZÉSEK KÖTELEZŐ JELLEGÉRŐL A Ptk. 3. könyve a magyar polgári jog eddigi történetében és a nemzetközi joggyakorlatban is ismeretlen, unikális módon a jogi személyekre vonatkozó szabályainál a 3:4. (2) bekezdésében általánossá tette az alapítók (tagok) eltérési lehetőségét a létesítő okiratban. A 3:4. (2) bekezdése szerint az eltérési lehetőség négy relációra terjed ki, nevezetesen: a) a jogi személy tagjai egymás közötti viszonyaira a jogi személlyel öszszefüggő jogviszonyokban, b) a jogi személy és tagjai egymás közötti viszonyaira, c) a jogi személy szervezetének szabályozására nézve, végül d) a jogi személy működésének szabályozására nézve. GAZDASÁG ÉS JOG 19 juliaug.indd :02:24

20 Kérdéses, hogy a jogi személy megszűnésére vonatkozó szabályokat a d) pontban említett működési szabályok fogalmi körébe lehet-e vonni, más szóval a jogi személy megszűnésével kapcsolatos szabályoknál is fennáll-e az általános eltérési lehetőség. A Ptk. szabályitól a létesítő okiratban való eltérés csak akkor semmis, ha a) az eltérést a törvény kifejezetten tiltja, b) az eltérés a jogi személy hitelezőinek, munkavállalóinak, vagy a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti, vagy c) a jogi személy törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza [3:4. (3) bekezdés]. Szerintem a megszűnés szabályaitól pl. a tagok, vezető tisztségviselők helytállására, felelősségére vonatkozó szabályoktól érvényesen nem lehet a létesítő okiratban eltérni, mert ezek nem működési szabályok. A megszűnés elhatározása azonban még a működés során történik, ezért az erre vonatkozó szabályokat az eltérés lehetősége szempontjából külön kell vizsgálni. A Ptk. 3:4. (2) (3) bekezdése csak a Ptk.-ra vonatkozik ( e törvény ), így a Cstv., a civiltörvény, valamint a cégtörvény kötelező jellegét a Ptk. a megszűnés tekintetében sem érinti. Kérdéses lehet, hogy ott, ahol a Ptk.-n kívüli törvény a Ptk.-t mint mögöttes jogterületet említi, az eltérési lehetőség fennáll-e. Ilyen a Ctv. 9/F. -ban szabályozott nonprofit társaság, ahol egyértelmű, hogy a Ptk.-ban nem szabályozott nonprofit gazdasági társaságra a Ptk. társasági szabályait alkalmazni kell, vagy pl. a köztestületek, amelyekre, ha az adott köztestületre vonatkozó törvény másként nem rendelkezik, a Ptk. egyesületekre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ezen jogi személyeknél tehát az eltérési lehetőséggel elvileg a megszűnésre vonatkozó döntésnél számítani kell. A jogi személy megszűnésének elhatározása a jogi személy legfőbb szervének hatáskörébe tartozik. A Ptk. ezt nem mondja ki, de szerintem a létesítő okirat ezt a döntési jogkört nem ruházhatja át érvényesen az ügyvezetésre, többek között azért, mert az ügyvezetés nem alanya a jogi személyt létrehozó szerződésnek. A jogi személyek közös szabályai kizárólag az egyhangú határozathozatali kötelezettség esetén mondják ki általános jelleggel az ettől való eltérés semmisségét, a minősített többségnél viszont nem, ott csak az minősülne semmisnek, ha az egyszerű szótöbbségnél is alacsonyabb döntéshozatali küszöböt írna elő a létesítő okirat [3:19. (3) bekezdés]. Ilyen egyhangú határozathozatali kötelezettséget viszont csak a közkereseti és betéti társaság körében találhatunk [3:143. (4) bekezdés]. A gazdasági társaságok közös szabályainál nem találunk a megszűnés elhatározásával kapcsolatos döntésre szabályt és ilyen a kft.-nél sincs. A részvénytársaságnál viszont a 3:276. kimondja, hogy az rt. jogutód nélküli megszűnéséről a közgyűlés legalább háromnegyedes többséggel határozhat (a határozatképes közgyűlésen megjelentek minősített többségéről van szó). Hasonló szabályt a szövetkezeti jog is tartalmaz azzal az eltéréssel, hogy a szövetkezet jogutód nélküli megszűnéséről szóló döntéshez az összes tag legalább kétharmadának szavazata szükséges [3:338. (3) bekezdés]. Az egyesülésnél a jogutód nélküli megszűnéshez a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges [3:372. (5) bekezdés]. Az egyesületeknél a Ptk. 3:76. (2) bekezdése a taggyűlésnek a szavazati joggal rendelkező tagok háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozatát követeli meg (érdekes módon a legalább kitétel a szövegben nem szerepel, de az nyilvánvalóan több is lehet). Az alapítványnál a megszűnés okait a törvény határozza meg, alapítói döntés az alapítvány megszüntetéséről nem lehetséges [3:403. (1) (2) bekezdés]. Mivel a Ptk. azokban az esetekben, amikor a jogi személy jogutód nélküli megszűnéséhez a legfőbb szerv minősített többséggel hozott döntését követeli meg nem tiltja meg az eltérést, felmerül, hogy e szabályoktól menynyire lehet lefelé eltérni, tehát pl. a létesítő okiratban lehet-e úgy rendelkezni, hogy egyszerű szótöbbséggel hozott tag(köz)gyűlési határozat is elégséges a megszűnés kimondásához. Véleményem szerint ezen álláspont elfogadása nem lenne helyes, hiszen a minősített többség megkövetelése garanciális szabály, az eltérés in abstracto sértheti a kisebbség és a hitelezők jogait. Szerintem tehát a minősített többségre vonatkozó szabályokat kógens normákként kell értelmezni. IV. ÖSSZEGZÉS DE LEGE FERENDA JAVASLATOK Úgy gondolom, hogy az előző fejezetben foglalt szabályozás ismertetése meggyőzhet arról, hogy a jogi személyek megszüntetésére vonatkozó joganyag meglehetősen bonyolult, sokszor áttekinthetetlen, ad hoc megoldások beépítése miatt a belső ellentmondások sokaságával küzd, számos a technikailag tökéletlen szövegezési és szerkesztési megoldás. Ebből értelemszerűen adódik az a következtetés, hogy a) új fizetésképtelenségi, b) új cég-, valamint új civiltörvényt lenne szükséges alkotni. Ezt a három új törvényt úgy kellene megalkotni, hogy a) a Ptk.-ban lévő megszűnési anyagi jogi szabályokat és a végelszámolásra, kényszertörlésre, valamint felszámolásra irányuló nemperes eljárásokat egymással jobban össze kell hangolni, b) az eljárási szabályokat részben jelentősen deregulálni kellene, mellőzve a jelenlegi túlbonyolítást. Részben egymástól el kellene választani az érdemi szabályokat a pusztán technikai szabályoktól (pl. a cégbíróságok egymás közti kapcsolatrendszerére vonatkozó rendelkezések), és azokat egységes végrehajtási kormányrendeletekbe kellene helyezni (nincs szükség igazságügy-minisztériumi rendeletek sokaságára, viszont mind a három alapvető eljárási törvény szabályozásának szüksége lenne végrehajtási rendeletre), c) a cégek, illetve a civil szervezetek megszűnésére vonatkozó szabályokat tovább kellene egységesíteni, megszüntetve a felesleges eltéréseket, d) a megszűnési eljárásokat fel kellene gyorsítani (pl. a végelszámolást) az elektronizáció előnyeit jobban figyelembe véve. Jelenleg talán még nincsenek meg a feltételek a cégnyilvántartás és a civil nyilvántartás belülről differenciált egységesítésére, de a két nyilvántartás tartalmi közelítésére igen. A civiltörvényt és a civil szervezetek nyilvántartásáról szóló törvényt pedig 20 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:24

21 éppúgy, mint a cégek esetében össze kellene vonni, nincs szükség két külön törvényre. Mindebből három következtetés adódik: a) a Ptk.-ban szabályozott jogi személyeknél egyértelműen meg kellene határozni (a két tényállást egymástól világosan megkülönböztetve) a megszűnés, illetve megszüntetés eseteit és ezekhez egyértelműen hozzárendelni a megszűnéssel/megszüntetéssel kapcsolatos eljárásokat, b) valamennyi jogi személynél a bírósági nyilvántartásból való törléssel történő megszűnés három eljárás keretében következhet be a) az alapító(k)-tag(ok) akaratából történő megszűnés esetén végelszámolással, b) fizetésképtelenség esetén felszámolással, c) bírósági megszüntetés esetén kényszertörléssel. Más lehetőség és eljárás tehát ne legyen, c) létre kell hozni az egységes végelszámolási törvényt valamennyi jogi személyre (illetve nem jogi személy polgári jogi jogalanyra a nem jogi személy cégekre). Ezt az irodalom egyértelműen javasolja, támogatja 3. A kényszertörlési eljárást is alapvetően egységes elvek alapján kell szabályozni a cégtörvényben, illetve a civiltörvényben. Milyen okok vezethetnek egy jogi személy jogutód nélküli megszűnéséhez: a) alapítói (tagi) akarat, b) fizetésképtelenség miatti megszüntetés, c) törvénysértő állapot miatti bírósági megszüntetés, d) törvényben szabályozott egyéb megszűnési ok. A jogutód nélküli megszűnés önálló jogintézmény, szerintem nem lehet alapvetően kényelmi okokból változásbejelentésként kezelni a cégtörvényben. Az új cégtörvény világosan különböztesse meg a) a létesítő okirat bejegyzésére irányuló, b) a létesítő okirat módosítására irányuló változásbejelentési, c) a jogi személy átalakulására irányuló, d) a jogi személyek egyesülésére, e) szétválására, végül f) a jogi személyek jogutód nélkül megszűnésére vonatkozó szabályokat. Ez következik ugyanis a Ptk. anyagi jogi szabályaiból. Ha a jogi személy megszűnésére alapítói-tagi akaratból kerül sor, végelszámolási eljárásra kerüljön sor. Ez akkor is legyen irányadó, ha nem a jogi személy legfőbb szerve minősített többséggel (kkt.-nél, bt.-nél egyhangúan) hozott határozata alapján kerül sor a megszüntetésre, hanem az alapítók eredeti akaratából, amikor is a létesítő okiratban a megszűnést időtartam elteltétől, vagy feltétel bekövetkeztétől tették függővé. Miután itt is önkéntes megszűnésről van szó, elvileg helytelen kényszertörlési eljárást előírni. Ehelyett indokolt lenne a végelszámolási törvényben egy olyan rendelkezés felvétele, amely szerint a jogi személy ügyvezetésének a határidő lejártát megelőző meghatározott idővel (pl. fél év) meg kell kezdenie a végelszámolásról szóló döntés előkészí- 3 Lásd: Sárközy Tamás: A cégjog fejlesztéséről, Gazdaság és Jog, 2015/6. Török Gábor: Végelszámolás talán a helyére kerül?, Gazdaság és Jog, 2015/12. Török Tamás: Az egységes végelszámolási törvényben szabályozandó alapvető jogkérdések, Tanulmányok a gazdasági jog, a pénzügyek és a számvitel köréből, szerkesztette: Bodzási Balázs, HVG-ORAC Kiadó Kft., Budapest, 2016., oldal. tését, majd a határidő lejártával a jogi személy legfőbb szervének minősített többséggel haladéktalanul döntenie kellene a végelszámolási eljárás megindításáról és egyben a jogi személynek a tevékenységét be kell szüntetnie. Hasonló szabályra lenne szükség abban az esetben is, ha a létesítő okirat meghatározott feltételhez kötötte a jogi személy megszűnését. Mivel a jogi személy törlésére mindkét esetben csak a végelszámolási eljárás befejezése után kerül sor, a Ptk.-ban is helyesebb lenne így rendelkezni, azaz, hogy az időtartam eltelte, feltétel bekövetkezte csak alapját képezi a jogi személy végelszámolás utáni megszűnésének. A határidő lejárta, a feltétel bekövetkezte tehát automatikusan csak a jogi személy tevékenységének megszűnésével járna. Hasonló szabályra volna szükség azon esetek többségénél is, amikor a Ptk. határoz meg speciális okot valamely jogi személy megszűnésére. Ennek legtipikusabb esete, ha a jogi személy tagjainak száma egy meghatározott szám alá csökken közkereseti társaság, betéti társaság, egyesülés, szövetkezet, egyesület esetén. Ez esetben a jogi személy ügyvezetése esetleg az új tag bejelentésére a Ptk.-ban előírt jogvesztő határidő elteltével köteles lenne a végelszámolási eljárás megindításáról dönteni (vagy megdönthetetlen törvényi vélelem állna fenn a tagok ezen akarata vonatkozásában) és azt lefolytatni, továbbá a jogi személy tevékenységét a végelszámolás elhatározásával egyidejűleg megszüntetni. Ha ennek a kötelezettségnek a jogi személy ügyvezetése nem tesz eleget, a nyilvántartó bíróság törvényességi felügyeleti eljárást indítana és kényszertörlési eljárás keretében törölné a jogi személyt a nyilvántartásból. Lényegében hasonló elvek szerint kellene eljárni az egyesület vonatkozásában a Ptk. 3:84. a) pontjában meghatározott esetben, ha az egyesület közgyűlése megállapítja, hogy a) az egyesület megvalósította célját, vagy b) a cél elérése lehetetlenné vált és a közgyűlés új célt nem határozott meg. Ezekben az esetekben a közgyűlés dönt a végelszámolási eljárás megindításáról és egyben az egyesület tevékenységének megszüntetéséről. Az alapítvány esetében a Ptk. 3:403. tételesen felsorolja az alapítvány megszűnésének három alapokát [3:403. (2) (3) bekezdés]. A 3:403. (4) bekezdése alapján a megszűnési okot a kuratóriumnak kell bejelentenie a nyilvántartó bíróságnak. A bíróság ezután kényszertörlési eljárás lefolytatása útján törli az alapítványt a nyilvántartásból és a határozatban rendelkezik az alapítvány fennmaradt vagyonáról. Amennyiben a jogi személy fizetésképtelenné válik, felszámolási eljárás eredményeként a bíróság végzéssel szünteti meg a Ptk.-ban szabályozott jogi személyeket és a végzés eredménye a jogi személy nyilvántartásból való törlése. Ez a szabályozás kizárólagos, tehát sem végelszámolási, sem kényszertörlési eljárás nem folytatható le fizetésképtelenség megállapítása esetén és átalakulási egyesülési szétválási eljárások lefolytatására sem kerülhet sor. A valódi végelszámolás nem olyan negatív jellegű, mint a felszámolás, amikor is egyes hitelezők kielégítetlenül maradnak. A végelszámolás a jogi személy akaratából történik fizetőképes szervezeteknél, ezért teljesen felesleges úgy szabályozni, mint a felszámolást, azaz GAZDASÁG ÉS JOG 21 juliaug.indd :02:24

22 el kellene szakadnia a történeti fejlődés menetéből származó felszámolási gyökerektől. Csak fizetőképes jogi személynél kerülhet sor végelszámolásra. A gyakorlatban sajnálatos módon a végelszámolási eljárások igen jelentős részét teszik ki a visszaélésszerű álvégelszámolások. Ezeknél ténylegesen a végelszámolás a fizetőképtelenség időleges eltűntetését, időhúzást céloz, amely alatt esetlegesen kimentik a vagyont a hitelezők elől. Ezért az álvégelszámolásokat a törvénynek lehetőség szerint meg kell akadályoznia. A törvény írja elő, hogy a végelszámolás előkészítése során a jogi személy ügyvezetésének a legfőbb szerv ez irányú döntése előtt nyilatkozatot kell tennie, hogy a jogi személy fizetőképes és az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett előrelátható, hogy a jogi személy a végelszámolás alatt sem válik fizetésképtelenné. A végelszámolási eljárást világosan két részre kellene tagolni: a jogi személynél folyó részre és a bírósági részre. A végelszámolás jelentős része magánál a jogi személynél folyik: az ügyvezetés előkészíti, a legfőbb szerv dönt, majd a végelszámoló lebonyolítja. E folyamat felett néhány speciális kiegészítő szabály kivételével (mint pl. végelszámolással kapcsolatos kifogások elbírálása) a bíróság alapvetően csak az általános szabályok szerint gyakorol törvényességi felügyeletet. Ha a végelszámolást a végelszámoló a záró jelentéssel befejezi és a jogi személy legfőbb szerve a zárójelentést (benne a zárómérleget) elfogadja, majd ennek alapján kérelmet nyújt be a nyilvántartó bírósághoz a jogi személy törlésére, indul a második, a bírósági szakasz. A végelszámoló mindig a jogi személy vezető tisztségviselője legyen a vezető tisztségviselő és a végelszámoló elkülönítése felesleges. Végelszámolóvá választhatja a legfőbb szerv az addigi vezető tisztségviselőt, vagy helyette más személyt, de akkor ez a személy lesz a vezető tisztségviselő, akire a vezető tisztségviselők általános kártérítési felelősségi szabályai vonatkozzanak a végelszámolási eljárás specialitásaihoz igazítottan. A végelszámolási eljárást fel kellene gyorsítani és ezért egyetértek Török Gábor hivatkozott munkájában foglalt azon javaslatával, mely szerint a végelszámolási eljárást annak kezdő időpontjától számított egy éven (háromszázhatvanöt napon) belül be kell fejezni a jogi személyeknél. A végelszámolás jogi személyeknél folyó szakasza tehát ne tartson tovább egy évnél és ez esetben külön egyszerűsített végelszámolási eljárásra sincs szükség. A végelszámolási eljárást természetesen nem lehet megszüntetni, ha a jogi személynek nem rendezett tartozásai maradtak, illetve fordítva, ha a jogi személynek olyan (pl. peresített) követelése áll fenn, amelyet a tagok közötti vagyonfelosztási javaslatban nem lehet rendezni. Ez esetben a végelszámoló javaslatára a jogi személy legfőbb szerve vagy megszünteti a végelszámolási eljárást, vagy a rendezetlen kérdések fedezésére célvagyont különít el. Az első esetben szerintem meg kellene engedni, hogy a jogi személy úgy is megszüntesse a végelszámolási eljárást, hogy tevékenységét meghatározott időre szünetelteti (pl. öt év, mint az egyéni vállalkozásoknál). A második esetben a jogi személy benyújtja a törlési kérelmet a nyilvántartó bírósághoz, de a fennmaradó nyitott vagyoni kérdések rendezésére (szavatossági kötelezettségek, perbeli követelések stb.) célvagyont helyez pl. ügyvédi letétbe. Ez sajátos ügyvédi letét lenne, amelyből a letéteményes kielégítheti a még nem rendezett tartozásokat és a megbízás arra is kiterjedne, hogy az ügyvéd szedje be a még fennmaradt követeléseket, amelyeket azután az ügyvéd a megszűnt jogi személy létesítő okirata szerint szétoszt a valamikori tagok között (egyesületnél a Nemzeti Együttműködési Alapnak juttatja). Amennyiben a letéti összeg nem elég a jogi személy tartozásai kielégítésére, azt a jogi személy tagjai kötelesek lennének vagyoni arányuknak megfelelően fedezni és ezért egyetemlegesen kötelesek helytállni a hitelezők felé. Amikor a végelszámoló a legfőbb szerv döntése alapján benyújtja a törlési kérelmet a nyilvántartó bírósághoz, hitelezőbiztonsági szempontból indokolt lenne, hogy a bíróság nyilvános közleményben hívja fel az esetleges hitelezőket követelésük bírósághoz való benyújtására. Ha meghatározott, rövid jogvesztő határidőn belül ez nem történik meg, a bíróság törli a jogi személyt a nyilvántartásból. Ha történik bejelentés, ezt a jogi személynek rendeznie kell, mert ha nem, úgy a törlési kérelmet a bíróság elutasítja. Kényszertörlésre ha törvény másként nem rendelkezik (lásd pl. alapítványnál) alapvetően bírósági döntés alapján kerül sor. A kényszertörlési eljárást a cégtörvényben, illetve a civiltörvényben néhány a cégekre, illetve a civil szervezetekre jellemző specialitást leszámítva lényegében egyformán kell szabályozni (a civiltörvényben sincs szükség a kényszertörlés és az egyszerűsített törlési eljárás megkülönböztetésére). A kényszertörlésre főszabály szerint törvénysértő működés megállapítása esetén törvényességi felügyeleti nemperes eljárás eredményeként kerüljön sor. Ennek alapesete, ha a jogi személy törvénysértő működést folytat és az enyhébb szankciók (pl. pénzbüntetés, felügyelőbiztos kirendelése stb.) nem hoznak eredményt, ilyenkor ugyanis a bíróság a lényeges és ismételt törvénysértés miatt megszünteti a jogi személyt (nem feloszlatja, nem eltiltja a további működéstől, nem megállapítja a megszűnését ) és elrendeli a kényszertörlési eljárás lefolytatását. Az alapesethez (amely minden Ptk.-ban szabályozott jogi személynél, tehát az alapítványnál is előfordulhat) járul még a cégnek minősülő jogi személyeknél a fantomizálódás miatti törvényességi felügyeleti eljárás eredményeként való megszüntetés (ezt a mai cégtörvény ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárásnak nevezi), valamint az adószám törlés miatti törvényességi felügyeleti eljárás eredményeként való megszüntetés. A kényszertörlési eljárás alá került jogi személy tevékenységet nem fejthet ki. Mivel a jogi személy megszüntetésére törvénysértés miatt került sor (a fantomizálódás, valamint az adójogszabályok megsértése is törvénysértés), a jogi személynek (elméletileg) van olyan vagyona, amiről a kényszertörlési eljárás során a bíróságnak rendelkeznie kell (fizetésképtelenség esetén nincs helye kényszertörlésnek, át kell fordítani felszámolási eljárássá). Az ezzel kapcsolatos szabályozás a hatályos Ctv ban alapvetően megfelelő és az egyesület, illetve az alapítvány sajátosságainak figyelembevételével átvihető a civil szervezetekre is (pl. a vagyon az egyesületeknél nem felosztható a tagok között). 22 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:24

23 VEREBICS JÁNOS POLITIKAI RENDSZERVÁLTOZÁS GAZDASÁGI RENDSZERVÁLTÁS ÁTRENDEZŐ JOG * A magyar gazdasági jog közötti történetéhez Az 1990 utáni újkapitalista korszak gazdasági civiljogának átfogó bemutatása, Sárközy Tamás szubjektív jog(i)történetére 1 önálló alfejezetet szentel a hatalmi dualizmus éveinek joga, jogtudományának fő irányainak és eredményeinek. A gazdaságra vonatkozó joganyag érzékelteti, főként a korabeli szerzők véleményére hivatkozva 1945-ben még a háború előtti kereskedelmi jog, s a liberális szemléletű polgári jogi hagyományok talaján áll. A gazdaság változásaival, a két háború közötti válságjogi megoldások továbbélésével jellemezhető államkapitalizmus az államosításoknak köszönhetően egyre inkább egy új modellbe nő át: polgári irányzatoknak 1948-ra lassan bealkonyul a magyar gazdaságban is szovjet típusú jog alakul ki. Sárközy munkája egy későbbi fejezetében részletesebben is kitér a szocialista civiljog megszületésének körülményeire, s az közötti korszak későbbi főképp Eörsi Gyula, Világhy Miklós, Szabó Imre nevéhez köthető szocialista értékeléseire. 2 A kor tablóját megrajzolva a munka alapvető célkitűzései és terjedelme által behatárolva csak érzékeltetni tudja, hogy a történések mögött egy nagyon összetett, alapvetően a politika erőviszonyok (és azok változásai) által meghatározott folyamat áll. Ami a folyamat kiindulási és végpontját, s a fő trendjeinek megragadását illeti, elemzése pontos, eredményei helytállóak. Az azonban, hogy mindez miért alakult így, s hogy pontosan milyen hatásokra, hogyan változott, alakult a jogrendszer, a gazdaság civiljoga, s ezen belül az egyes jogintézmények, részletesebb kibontásra vár. a) Ez pedig nem könnyű feladat, hisz már magának korszaknak alapvető megközelítésében is nagy az eltérés a a felszabadulástól a proletárdiktatúra kivívásáig terjedő időszak, felszabadulás utáni történetünk, a demokratikus átalakulás, népi demokratikus fejlődésünk első szakasza, a koalíciós közjáték, az átmenet évei, a kis rendszerváltás vonatkozásában s nem csak azért, mert az közötti éveket tárgyaló munkák az es rendszerváltás előtt, vagy már utána keletkeztek. Eperjesi, Horváth és Vajda szerint politikatörténeti szempontból a második világháborút követően fél évtizedben két teljes körű rendszerváltás következett be. Az első időszakban ( ) egy többpárti parlamentáris berendezkedésért folytak a politikai csatáro- A tanulmány az Igazságügyi Minisztérium megbízásából a Magyar Jogász Egylet által szervezett polgári jogi kutatások szakmai program keretében készülő, a magyar szerződési jog 1945 utáni történetét áttekintő munka részlete. 1 Sárközy Tamás: A szocializmus, a rendszerváltás és az újkapitalizmus gazdasági civiljoga , HVG-ORAC Kiadó, Budapest, Sárközy Tamás: A szocializmus, a rendszerváltás és az újkapitalizmus gazdasági civiljoga , pp zások, míg a második rendszerváltás ( ) fokozatosan felszámolta a második világháború után formálódóban lévő társadalmi-politikai tagolást. Az Ideiglenes Kormány, majd a Tildy- és Nagy Ferenc vezette kormányok elsődleges gazdasági céljai között szerepelt a gyorsütemű újjáépítés, a földreform kivitelezése (1945. március), a pengő rohamos inflációjának megállítása és nem utolsósorban a szétzilált magyar gazdaság újjászervezése. A demokratikus folyamatokat végül az 1949-re létrejövő egypárti kommunista diktatúra állította meg. Az új hatalmi erők a kiépülő állami intézmények erőteljes intervenciójával és ellenőrzésével megkezdték a kitűzött politikai feladatok megvalósítását. 3 írják. A szocialista időszak történeti felfogása s ebben az ötvenes évek elejétől a rendszerváltás előestéjéin megjelent munkákig alapvető egység mutatkozott az közötti éveket hasonlóan rendszerváltásként: a demokratikus átalakulás időszakaként ragadta meg, mely azonban túl is lépett a polgári-demokratikus értékeken és célkitűzéseken: már menet közben szocialista átalakulásba fordult át. A jogtudomány vonatkozásában ezt a Révai József által felállított tételt először Szabó Imre fejtette ki 4, megtartva Révai belső, az időszakot két részre osztó korszakolását. Az első időszak, mondja, a népi demokratikus fejlődés 1947 derekáig tartott, s lényegében egy németellenes, polgári-demokratikus átalakulási programot valósított meg. Ekkor a gazdaságban még a kapitalista elemek voltak túlsúlyban. A második időszakban, 1947 második felétől a népi demokrácia a proletárdiktatúra egy válfajává alakult át, s elkezdődött az antikapitalista, szocialista magyar átalakulás, mely a tőkés elemek felszámolásával, az állami tulajdon túlnyomóvá, majd szinte kizárólagossá válásával jár együtt. 5 A társadalommal, gazdasággal együtt alakult át a jog is; az új jogalkotás közvetlenül tükrözte a változásokat, a más társadalmi viszonyokra szabott régi jogszabályokat pedig a jogalkalmazás igyekezett az új követelményekhez 3 Lásd Eperjesi Zoltán Horváth Zoltán Vajda Kitti: A háború utáni infláció és a forint bevezetése, In: A forint 70 éve: A hiperinflációtól az árak stabilitásáig, MNB, Budapest, 2016, p Szabó Imre: Népi demokráciánk jogi feladatai, A Jogtudományi Közlöny tudományos Kiskönyvtára, 1. kötet, Hírlap-, Szaklap- és Könyvkiadó Rt., Budapest, A tétel a hatvanas évek derekára annyit finomodott, hogy az első, antifasiszta népi demokratikus szakasz (amiben már megjelentek bizonyos szocialista elemek) átnőtt a szocialista forradalomba úgy, hogy egyben mindkettő minőségileg más, új formáját is jelentette a forradalomnak, így sok új vonást kölcsönöztek a szocialista építésnek is. Szabó Bálint: Népi Demokráciánk történetének néhány vitatott problémájáról; in.: Szabó Bálint: felszabadulás és forradalom. Tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, pp , idézve p. 75. GAZDASÁG ÉS JOG 23 juliaug.indd :02:24

24 igazítani vagy, ha ez nem lehetséges, alkalmazásukat kizárni 6. A szocialista történetfelfogás ide értve a gazdaságtörténeti és jogi-történeti vonatkozású munkákat is egészen a nyolcvanas évek elejéig az első idők kapcsán ideológiailag fontos tételként ragaszkodott ahhoz is, hogy már a demokratikus diktatúra idején a munkás-paraszt hatalom érvényesült ( a magyar munkás már nemcsak a kalapácsot fogta, hanem az ország kormánykerekén is rajta tartotta erős kezét 7 ), a népi demokratikus átalakulás vezető ereje pedig már 1944 végétől, s aztán töretlenül a Magyar Kommunista Párt volt. Ez a tétel túlélte a szocializmust, a korszakról való mai gondolkodásunkban is jelen van: számos történész, politológus és közíró evidenciaként kezeli, hogy a megszálló szovjet csapatok árnyékában a kommunisták kezdetektől fogva a szovjetizálásra, a diktatúra kiépítésére törekedtek. 8 Az nem vitatható, hogy között a koalíciós kormányzat igen sok vonatkozásban a kommunisták gazdasági programjában foglaltakat valósította meg, ám ezt nem külső kényszer hatására tette, hanem alapvetően a pártok koalíciós együttműködés, megegyezése alapján, s jelentős társadalmi támogatás mellett. A KMP a pártérdekek (amit már november 30-án közzé tett újjáépítési és felemelkedési programjavaslatában 9 a magyar nép létérdekével azonosított) érvényesítésének elősegítése érdekében kiválóan tudta mobilizálni a társadalmat. Élt a tömegmozgalmakban rejlő nyomásgyakorlási erővel, sokszor ezek révén kényszerített ki politikai döntéseket, s természetesen mindig támaszkodhatott a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot képviselő Szovjetunió segítségére is. A kortárs gondolkodásban jelen van azonban egy olyan irányzat is, melynek képviselői (köztük neves politológusok, történészek, és jogtörténészek) amellett érvelnek, hogy 1945-ben minden szempontból valódi demokrácia jelent meg Magyarországon ban Horváth János (sz. 1921), a Független Kisgazdapárt egykori ( ) képviselője, 1956-os menekült, az amerikai Columbia Egyetem hallgatója majd tanára, később az Indiana állam béli Butler University professzora (ekkor a Fidesz országgyűlési képviselője és a magyar parlament korelnöke) szerkesztésében és több tanulmányával Tiltott történelmünk címmel elgondolkodtató kötet jelent meg a Századvég Kiadó gondozásában. A könyvbe felvett tanulmányok, s személyes visszaemlékezések kinyilvánított célja az os évek demokratikus 6 Szabó Imre: Népi demokráciánk jogi feladatai, pp Nemes Dezső: A népi Magyarország 15 éves fejlődése, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960, p Schmidt Mária: Most mindent úgy csinálnak, mint az oroszoknál. A kommunizmus kiépülése Magyarországon. In: Lőrincz László (szerk.): Egyezzünk ki a múlttal! Műhelybeszélgetések történelmi mítoszainkról, tévhiteinkről. Történelemtanárok Egylete, Budapest, 2010, pp A Magyar Kommunista Párt Központi vezetőségének programjavaslata a közvetlen politikai és gazdasági feladatok megoldására Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja. Az MKP javaslata, in.: Rákosi Sándor Szabó Bálint (szerk.): A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai , 2. változatlan kiadás, Kossuth Könyvkiadó, 1979, pp teljesítményeit megerőszakoló történelemhamisításaival való szembeszállás volt 10. Mikor erről a korszakról szólt, írja Horváth profeszszor, a megfélemlítésre alapuló diktatúra 1956-ot követően immár új irányt váltott, már nem az os eredmények ócsárlásával próbálkozott. E korábbi taktika, mondja, azért volt hibás, mert még inkább emlékeztette az emberek millióit arra, hogy voltak ebben az országban népképviseletet életre keltő szabad választások, létezett igazi polgári demokrácia, megvalósult az eredményes újjáépítés, bekövetkezett a hiperinflációból a stabilizáció csodája, s hogy már útban voltunk a hitelesen átgondolt szuverenitás felé, gondosan előkészítve a megszálló szovjet hadsereg kivonulását, s már annak realitása is látszott, hogy nem lesz többé szükség a Kommunista Párttal való koalíció fenntartására. A zsarnokság kormányzásának manipulátorai 1956 után már úgy gondolták, hogy a polgári politika és a magángazdaság gyalázása több hátrányt okoz nekik, mint előnyt, azért jobban járnak, ha inkább eltorzítják a tényeket vagy inkább cinikusan hallgatnak a témáról. A tényeket meghazudtolták, a történteket az emlékezetből éppúgy kitörölték, mint a történelemkönyvekből, sőt: megtiltották a valóság megírását. Szándékukat olyan hatásosan hajtották végre, hogy négy-öt évtized elmúltával, a második-harmadik generáció számára nem ismerős és szinte nem is hiányzik az igazi történelem. 11 A szöveg nem azért elgondolkodtató, mert egy Magyarországon újra nyilvánossághoz jutó egykori politikus, az 56 utáni emigráció egyik jelentős alakja (s a vele sorsközösségben osztozó generációja) egyéni élettapasztalatán átszűrt szubjektív értelmezését adja ehhez minden emlékírónak történelem adta joga van. S nem is azért, mert történeti visszatekintés ürügyén egyszerűen átlép tényeket, vagy meghamisítja azokat, s egy következetesen antikommunista (pontosabban: anti-kádárista) irányt követve olyan alternatív múlt megkonstruálására törekszik, mely a mondavilágból a vérszerződésen, Szent István király testamentumain, az Aranybullán, a tordai diétán, az ónodi országgyűlésen keresztül az áprilisi törvényeken át jut el az évi I. tc.-ben kinyilatkoztatott alkotmányig. Az igazi problémát az jelenti, hogy Horváth profeszszornak koncepciózus egyoldalúságát és a tudóstól elvárható objektivitás teljes körű hiányát most félretéve a végkövetkeztetésében sajnos igaza van: igazi története a mai generációk számára sem ismerős, s mintha csakugyan nem is hiányozna. Annak ellenére van ez így, hogy a korszakkal foglalkozó irodalom szinte könyvtárnyi: igaz, ennek jelentős része épp a Kádár János-i történelemtiltás idején, a hatvanas évek derekától a nyolcvanas évek végégéig keletkezett. 12 Az 10 Horváth János (szerk.): Tiltott történelmünk , Századvég Kiadó, Budapest, Horváth János: Tiltott történelmünk témáiból: áttekintés, in.: Horváth János (szerk.): Tiltott történelmünk , pp , a szövegek idézve: pp A felszabadulás utáni korszak történetírásának, más megközelítésben Magyarország második világháború utáni történetének akkor 24 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:25

25 közötti időszak a rendszerváltás utáni kutatásainak eredményei ehhez képest már szerényebbnek tűnnek: nem születtek sem újabb, átfogó munkák, s inkább a politikatörténet egyes aspektusai, mintsem a korszak maga színes társadalmi-gazdasági valóságában jelennek meg a feldolgozásokban. Hubai László ezt a korszakot úgy írja le, mint a korlátozott polgári demokrácia politikai rendszerét 13, Rainer M. János mint igazi demokráciát, mely 1947 közepétől a szovjet blokkra jellemző népi demokráciába nőtt át (hogy aztán 1948-ban teljesen a szovjet rendszerre térjen át) 14, Gyarmati György a demokrácia és a presztalinizáció (két szakaszra osztott) küzdelme időszakaként értékeli 15, Standeisky Éva kudarcos demokratizálódásnak 16 mondja. Völgyesi szerint azonban bár a politikai paletta 1945 és 1947 között többszínű volt és a nyilvánosságban többféle politikai ideológia versenyzett, Magyarországon nem volt nyugati értelemben vett demokrácia. A tulajdonlás meghatározó formája ugyan a magántulajdon volt, az állam koordinációs szerepe a gazdaság és a társadalom működésében kezdettől túlsúlyos volt. A legfontosabb döntések a pártközi értekezleteken születtek, semmibe véve a valódi parlamentarizmust. 17. Ez rámutat azokra a lényeges szempontokra is, mely ezekben a megközelítésekben közösnek mondható: azt, hogy a demokráciát a politikai intézményrendszer működése közelítik meg, s míg nagy figyelmet szentelnek pl. az ban működő, értékelhető tömegbefolyással nem rendelkező vagy épp asztaltársaság szintjén működő politikai pártokban rejlő demokratikus lehetőségek vizsgálatának, szinte teljesen homályban marad a korabeli politikai intézmények, folyamatok és a gazdaságtörténet összefüggéseinek (Berend T. Iván, Ránki György, Pető Iván, Szakács Sándor és mások kutatásai révén a szocialista irodalomban korábban már átfogóan feltárt) az új paradigmák tükrében való vizsgálata. Mindez a jogtudomány esetében egészen sajátos mómár negyedszázados múltra visszatekintő eredményeit Gyarmati György 1980-ban nagy tanulmányban foglalta össze, s mutatta ki az egyes időszakok a belpolitika nagy változásaira is jól rezonáló tudományos megközelítési lehetőségeit, kiemelkedő kutatási eredményeit, egyegy területet érintő monografikus feldolgozásait. Kimutatta, ahogy az ötvenes évek erős pártos-ideologikus tárgyalási módja egyre oldottabbá vált, ahogy az közötti, elsősorban a politikatörténetre koncentráló tematikus egy-oldalúsága egy jóval árnyaltabb, immár a gazdaság- és társadalomtörténet kérdéseit is vizsgáló, számos tudományos vita által kísért megközelítésnek adta át a helyét. Gyarmati ezt tisztulási folyamatnak nevezte nem véletlenül, hisz a történeti kutatások addig jellemzően ideológiai-tudatformáló funkciója mellett a valóság feltárása kerül egyre inkább a középpontba. Lásd Gyarmati György: Történetírásunk a felszabadulás utáni korszakról, Századok, évi (114. évf.) 3. sz., pp Hubai László: A korlátozott polgári demokrácia politikai rendszere Magyarországon: , In: Horváth János (szerk.): Tiltott történelmünk , pp Rainer M. János: A magyarországi fordulatok és a szovjet politika, in: A fordulat évei , 1956-os Intézet, Budapest, 1998, pp Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, , ÁBTL-Rubicon, Budapest, 2013, pp Standeisky Éva: Demokrácia negyvenötben. Napvilág Kiadó, Budapest, 2015, p Völgyesi, i. m., uo. don érvényesül. A szocialista magyar jogirodalom, s így a korszak polgári jogi jogfejlődését történelmi távlatban értékelő civiljogászok a nyolcvanas évek elejéig elfogadták azokat az alapokat, amit Szabó Imre, Eörsi Gyula és Világhy Miklós az 1945 és 1960 között született korszakos tanulmányaikban lefektettek. Ők a jogfejlődést két, egymástól jól elválasztható fő szakaszra osztották: az elsőt, mely a felszabadulástól a fordulat évéig tartott a munkásosztály és a dolgozó parasztság demokratikus diktatúrájaként, a másodikat a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály diktatúrájaként jellemezték. Az első szakasz fő feladata írja Világhyra hivatkozva Kemenes Béla 1961-ben az volt, hogy következetesen végigvigye az annak idején félbeszakadt demokratikus forradalmat, az országot egy demokratikus ország szintjére emelje ám mert a munkásosztály e szakaszban már részese volt a hatalomnak, egyben sok olyan feladatot is sikerült megvalósítani, mely már a proletárdiktatúra célkitűzései közé tartozott 18. Két évtizeddel később, mikor egy a magyar jogról szóló angol nyelvű kötethez Kemenestől kérnek a polgári jog fejlődését bemutató írást 19, a szerző az 1945 utáni első korszakról szólva gyakorlatilag ugyanezt a megközelítést alkalmazza, sőt: érvelését alátámasztandó, ugyanazokat a szerzőket és helyeket hívja fel igaz, az idők szavának engedve a demokratikus diktatúra fogalmát, mint az első szakasz legfőbb jellemzőjére utaló kifejezést már nem használja, helyette a munkásosztály és dolgozó parasztság hatalmáról beszél. 20 Maga a korszak kívül esik a jogtudományi kutatások, a civilisztika horizontján bár a tömör áttekintését adó általános részi tankönyvfejezetek hosszabb-rövidebb terjedelemben foglalkoznak vele 21. A helyzet 1990 után sem változik 22 : jelentős, az egyes jogágak fejlődését is GAZDASÁG ÉS JOG Kemenes Béla: A szerződések szabályozásának elvi kérdései a Polgári Törvénykönyvben, Acta Universitatis Szegediensis, Acta Iurudica et Politica, Tomus XXVIII, Fasciculus 2., Szeged, 1961, pp Béla Kemenes: The Development of Civil Law in the People s Republic of Hungary, in: György Antalffy (Chief Editor) Rezső Hársfalvy (Editor): New Traits of the Development of State and Legal Life in Hungary, Hungarian Lawyers Assocication, Budapest, 1981, pp A szöveg eredeti, magyar nyelvű változata még abban az évben a szegedi kari acta sorozatában is megjelent: Kemenes Béla: Polgári jogunk fejlődése a Magyar Népköztársaságban, Acta Universitatis Szegediensis, Acta Iurudica et Politica, Tomus VIII, Fasciculus 2., Szeged, 1981, p Világhy és Eörsi 1962-ben megjelent, nagyhatású egyetemi tankönyvének a magyar polgári jog a felszabadulás utáni fejlődését tárgyaló 10. -a még alapos elemzést ad, a jogalkotás eredményeit is áttekintő két teljes oldalt szentel az közötti időszaknak (Világhy Miklós-Eörsi Gyula: Magyar polgári jog, I. kötet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1962, pp ), csakúgy, mint későbbi jegyzetei is (némileg megrövidítve a 62-es tankönyvfejezet kerül be sok kiadást megért, utoljára 1977-ben kiadott egyetemi jegyzetébe: Világhy Miklós: ideiglenes tananyag a polgári jog általános részéből, Tankönyvkiadó, Budapest, 1977, pp ). Tamás Lajos 1979-es jegyzetében nagy teret szentel a magyar polgári jog fejlődéstörténetének, s ezen belül a szocialista polgári jog kialakulásának (Tamás Lajos: Magyar polgári jog. Általános rész, Tankönyvkiadó, Budapest, 1979, pp ). Asztalos László jegyzetében ez már alig egy oldalra szűkül, ő már csak a változások fő irányainak bemutatására vállalkozik (Asztalos László: Polgári jog I. Általános rész II. Személyek, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982, pp ). 22 Bíró és Lenkovics az általános tanokról szóló ideiglenes jegyzete 1996-ban a szocialista átalakulásról szólva nem tárgyalja ezeket az éveket (Bíró György Lenkovics Barnabás: Általános tanok. Ideiglenes egyejuliaug.indd :02:25

26 bemutató részeredmények születnek itt mindenekelőtt Horváth Attila munkásságát kell kiemelni 23 ám többnyire a szocialista évtizedekre koncentrálva, s épp csak érintve, vagy akár át is lépve a koalíciós időszakot. E korszak döntő változásokat hozó korszak politikai, gazdasági, jogi viszonyainak feltárása mindennek okán csakugyan nem kerülhető meg s e vizsgálatot a Magyarországon 1945 végén 1945 elején kialakuló új hatalmi, politikai helyzet és jogalkotási összefüggéseivel kell kezdenünk. b) Ha az os gazdasági-politikai viszonyokat, s a jogalkotás eredményeit vizsgáljuk, egy rendkívül súlyos problémáktól terhelt, sokféle érdeket összehangolni és kiszolgálni kívánó, markáns gazdaságpolitikai elképzelésekkel a korabeli viszonyok miatt szinte szükségszerűen nem rendelkező koalíciós kormányzat képe 24 körvonalazódik előttünk, mely legalapvetőbb feladatának a népi demokratikus átalakulás elősegítését, az újjáépítést és a termelés újraindítását, a nagybirtokrendszer felszámolását és a fölreformot, a háborús bűnösök elszámoltatását, s a háborús évek társadalmi igazságtalanságainak jóvátételét tekintette. A gazdaság feletti teljes körű ellenőrzés feltételrendtemi jegyzet, Novotni Alapítvány a magánjog fejlesztéséért, Miskolc, 1996, p. 43.), hasonlóképp az immár tankönyvvé átdolgozott újabb kiadások sem (Barzó Bíró Juhász Lenkovics Pusztahelyi: Általános tanok és személyek joga, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2013, p. 47.). Az közötti átmenet magánjog-fejlődését Lábady Tamás sem említi könyvének a kilencvenes években megjelent kiadásaiban, de a jogtudomány fejlődése körében érinti a kor legjelentősebb jogtudósainak nézeteit [Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része, Dialóg Campus, Budapest Pécs, 1998, pp , ill. pp ]. Lényegében változatlan formában ezt a megoldást követte a könyv új kiadása is (Lábady Tamás: A magyar magánjog általános tana, Szent István Társulat, Budapest, 2013, pp , ill. pp ) 23 A teljesség igénye nélkül, általánosságban: A szocialista állam- és jogtudomány, In: Jakab András Menyhárd Attila (szerk.) A jog tudománya: Tudománytörténeti és tudományelméleti írások, gyakorlati tanácsokkal, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, pp Az egyes jogterületekre nézve: A büntetőjog története Magyar országon a szovjet típusú szocializmus időszakában, különös tekintettel a koncepciós perekre In: Mezey Barna Révész T Mihály (szerk.): Ünnepi tanulmányok Máthé Gábor 65. születésnapja tiszteletére, Gondolat Kiadó, Budapest, pp , A szovjet típusú átalakulás hatása a polgári jogra az évi IV. törvényig, in: Mezey Barna (szerk.): Magyar jogtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, pp , A szocializmus korszakának polgári joga Magyarországon, in: Tattay Levente Pogácsás Anett Molnár Sarolta (szerk.): Pro Vita et Scientia: Ünnepi kötet Jobbágyi Gábor 65. születésnapja alkalmából, Szent István Társulat, Budapest, pp , A magyar polgári eljárásjog fejlődése 1945 és 1989 között, In: Homoki-Nagy Mária (szerk.): A polgári peres eljárás történeti fejlődése Magyarországon, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Szeged, pp , A büntetőjog története a szovjet típusú diktatúrában, in: Horváth Attila Barna Attila Máthé Gábor Tóth Zoltán József: Horváth Attila (szerk.): Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, pp , A szovjet típusú diktatúra polgári eljárásjoga, in: Horváth Attila Barna Attila Máthé Gábor Tóth Zoltán József Horváth Attila (szerk.): Magyar állam- és jogtörténet, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, pp Az egyes pártok gazdaságpolitikai elképzeléseinek középpontjában a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front még 1944-ben elfogadott közös programját követve az újjáépítés állt, a számukra fontos prioritásokat külön dokumentumok, programok, kongresszusi határozatok rögzítették, de pl. a Nemzeti Parasztpárt önálló újjáépítési munkatervvel nem is rendelkezett (lásd Boreczky Beatrix: Bevezető tanulmány, In: Boreczky Beatrix (szerk.): Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai ( ), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987, pp. V XLVII., különösen pp. IX XII.). szere már 1946 elejére, a polgári demokratikus pártok 25 koalíciós kormányzásának keretei között kialakul. A gazdaság és a gazdasági szereplők feletti állami ellenőrzési, felügyeleti jog gyakorlása, elsősorban az irányított, majd a kötött gazdálkodás feltételrendszerének kialakítása révén valósult meg: magát a tőkés tulajdont, a tulajdoni rendszert csak kivételesen és egyelőre még korlátozott körben érintette. Sajátos államkapitalista rendszer alakul ki, ahol az állam nem csak szabályozó erő, de a legfontosabb gazdasági szereplő is lesz: 1946 tavaszán a magyar gyáripar bevételeinek 75%-a, az újjáépítési és jóvátételi szállításokkal leginkább érintett bányászat, a vas-, és fém-, és gépipar bevételeinek 90%-a állami forrásból származik. A tőkéjüket vesztett bankoknak ugyanúgy az állam hitelez, mint a vállalkozásoknak, hiány van tüzelőben, nyersanyagban, élelmiszerben, fogyasztási cikkekben 26. A tőkekorlátozás és az állami beavatkozás új államkapitalista rendje, mely 1945 végére a kötött gazdálkodáshoz, majd 1946-tól a gazdaság tőkés szektorának fokozatos kisajátításához, az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételéhez vezetett, a koalíció ban részes pártok közös akaratából, jelentős népi támogatottság mellett született meg. Erre még a második rendszerváltás idejére jellemző radikális államosítások előtt került sor, egy olyan folyamat részeként, mely a gyáriparban dolgozó munkások 58%-át foglalkoztató az állami tulajdonban lévő, illetőleg ellenőrzés alatt álló vállalatokat emelte az ipar vezető szektorává 27. Mindez más tényezők mellett az infláció felgyorsulásához vezet. A termelés megindításának pénzügyi támogatására, a közigazgatás megszervezésére, a jóvátétel finanszírozására az új kormányzat számára gyakorlatilag egyetlen eszköz állt rendelkezésre: a bankjegykibocsátás. Folyta február 1-jéig, a köztársaság kikiáltásáig Magyarország államformája változatlan maradt, igaz, az államfői tisztséget sem töltötték be. Az Ideiglenes Kormány átalakításokkal november közepéig maradt hivatalában, az Ideiglenes Nemzetgyűlést azonban 1945-ben csak szeptemberben hívták össze, addig annak Politikai Bizottsága látta el a felmerülő tennivalókat. A parlament szerepe csökkent, a gazdasági-politikai döntések a pártértekezleteken születtek meg, a nemzetgyűlés elé már a koalíciós pártok által megtárgyalt és elfogadott törvényjavaslatok kerültek foglalja össze a közjogi állapotok legfontosabb jellemzőit Vida István (Vida István: Koalíció és pártharcok , Magvető Könyvkiadó, Budapest,1986, pp ). Az első rendszerváltás politikai jelentősége azonban nem is ebben állott, hanem elsődlegesen abban, hogy a kormányzás a korábban ellenzékbe szorult vagy épp betiltott politikai pártok képviselőinek kezébe került, akik azt a németellenes és antifasiszta összefogás bázisán, koalíciós keretek között, demokratikus úton, de a Horthy-rendszerben uralmon volt politikai pártokat tudatosan kiszorítva kívánták gyakorolni. Ezt nevezte aztán az ideológiailag elkötelezett szocialista történetírás demokratikus diktatúrának, melynek éle elsősorban a német elnyomók, de általában az imperializmus és a fasizmus, a földbirtokosok és nagytőkések ellen irányult, s ahol kezdetben a munkásosztály és a parasztság döntő szerepe mellett a burzsoázia németellenes körei, de még a Horthy-rendszer képviselői is részesedtek a hatalomból (Szabó Bálint: Forradalmunk sajátosságai, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1962, pp ). 26 Berend T. Iván Ránki György: A magyar gazdaság száz éve, Kossuth Könyvkiadó és Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1972, pp Berend T. Iván Ránki György: A magyar iparfejlődés a felszabadulás után. Az ipar növekedésének kérdéséhez. In: Lackó Miklós Szabó Bálint (szerk.): Húsz év. Tanulmányok a szocialista Magyarország történetéből, Kossuth Könyvkiadó, 1964, pp, 19 10, különösen pp GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:25

27 tódott tehát a háború alatt kialakult kormányzati gyakorlat: már 1941-től fokozatosan, 1944 márciusától pedig intenzíven érvényesült az a hitelpolitika, amely fedezetlen bankjegykibocsátással igyekezett kielégíteni a háborús gazdaság pénzszükségletét. írja Pető és Szakács tavaszára a legsürgetőbb feladattá már épp az infláció megfékezése, az új, értékálló pénz bevezetését lehetővé tevő feltételek megteremtése válik: ennek útja a gazdaságba történő még intenzívebb állami beavatkozás, mely től az államosításokhoz, s a tulajdonviszonyok alapvető átalakulásához vezet. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945-ben 11 törvényt alkotott: ezekhez kapcsolódva az újjáépítés és helyreállítás viszonyait részben az egyes törvények által adott külön felhatalmazás alapján, részben az ideiglenes nemzeti kormány részére december 22-én ideiglenes nemzetgyűlési határozattal biztosított önálló jogalkotási hatáskörben kiadva igen nagyszámú kormányrendelet 29 (M.E. r.) bontotta ki. A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról szóló kormányrendeletet, az első időszak talán legnagyobb jelentőséggel bíró jogszabályát a évi VI. tc. erősítette meg, s emelete törvényerőre. 30 Az novemberi választások alapján felállt Nemzetgyűlés ban 29 törvényt fogadott el. A Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslatot a Nemzetgyűlés január 31-én azt, mint az évi I. törvénycikket elfogadta, s közfelkiáltással megválasztotta Tildy Zoltánt a Magyar Köztársaság elnökévé 31. A gazdasági jogalkotás szempontjából az első államosítási törvények (a szénbányászat államosításáról szóló évi XIII. tc. és az egyes villamosművek, energiatelepek és távvezetékeik állami tulajdonba vételéről és a villamos energiagazdálkodással kapcsolatos egyéb rendelkezésekről szóló évi XX. tc.), bírtak különös jelentőséggel. A nemzeti kormány részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazásról szóló, február 20-án kihirdetett évi VI. tc. a válságkezelés egyik legfontosabb feltételét teremtette meg: egy formális, utólagos jóváhagyásra való bemutatási kötelezettség mellett lényegében bevezette a rendeleti kormányzást. A törvény felhatalmazta a kormányt arra, hogy az állam gazdasági, pénzügyi és közigazgatási rendjének biztosítása érdekében rendelettel a rendkívüli hely- zetben szükséges bármely magánjogi, büntetőjogi, közigazgatási és a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezést hozzon, vagy evégből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket megállapíthasson. A kormány meglehetősen széles körben élt a felhatalmazással: ban több, mint hétszáz rendeletben szabályozta az átalakulás kérdéseit. E rendeletek tematikus rendszerbe foglalását két évvel később az igazságügyi miniszter hozzájárulásával készült (ám hivatalosnak nem számító) a Grill-féle jogszabálytár végezte el 32. Nem annyira dogmatikai, mint gyakorlati megfontolások alapján az egyes rendeleteket alapvető szabályozási tárgyuk szerint sorolták be. A jogszabálytárban így különböztettek meg a nemzetközi kötelezettségekre (fegyverszüneti egyezmény, németek kitelepítése, német vagyon átadása, lakosságcsere), közjogi szabályokra (államjogi átalakulás és ünnepek, választójog, minisztériumi szervezeti rendszer és a Gazdasági Főtanács, közigazgatási szervezet, igazságügyi szervezet, honvédség, közületi gazdálkodás, állampolgárság, vallásügy, adatszolgáltatás), az igazolási eljárásra, a közszolgálat jogviszonyaira, a jogegyenlőség helyreállítására és a hátrányok jóvátételére 33, a rendészetre, a közoktatásra és szak oktatásra, a tudományra, a művészetre és a sportra, az egészségügyre, szociális gondozásra, hadigondozásra és társadalombiztosításra, valamint a büntetőjogra és eljárásra vonatkozó szabályokat. Ezt a megközelítést alkalmazta az 1947-es jogszabályokat tartalmazó gyűjtemény is 34. Ebben az évben harmincöt többnyire nem nagy jelentőséggel bíró törvény született. A kormány rendeleti kormányzásra és az államháztartás vitelére adott felhatalmazását (1947. évi VIII. tc., évi XVI. tc., évi XXVI. tc., ill évi II. tc. és évi IX. tc.) többször is megerősítik, törvény születik a szövetkezetekről (1947. évi XI. tc.), a földreform befejezése érdekében szükséges egyes rendelkezésekről (1947. évi V. tc.) és Magyarország gazdasági és szellemi felemelkedésének meggyorsítása, valamint demokratikus rendjének megszilárdítása céljából és a lakosság életszínvonalának javítására érdekében az augusztus 1. napjával kezdődő hároméves gazdasági tervről (1947. évi XVII. tc.). A kormány által kibocsátott, illetőleg az egyes törvényekhez közvetlenül kapcsolódó, s a gyűjteménybe is felvett 28 Pető Iván Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története I. kötet, p A kezdeti időszakban s ezt erősítette meg még a Nemzetgyűlés működéséről és az államhatalom gyakorlásának más, ideiglenes kérdéseiről szóló évi XI. törvény is az államigazgatás legfőbb szervét az 1848-as törvényeknek megfelelően felelős minisztériumként jelölték meg a minisztérium a kormány egészét, az összes minisztereket, s magát a minisztertanácsot jelentette (lásd Szabó Imre: A népi demokratikus államhatalom fejlődése, In.: Lackó Miklós (szerk.): Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből,. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955, pp , különösen: p. 599.). 30 A Magyar Kommunista Párt gazdaságpolitikai elképzeléseinek egyik legalapvetőbb tételét jelentő földreformról (az MKP és az SZDP Tanácskozó Bizottságainak március 9-én elfogadott formában) a Minisztertanács március 17-én tartott rendkívüli ülése döntött (600/1945. M.E. sz. rendelet): a szeptember 16-án kihirdetett törvény ezt emelte tartalmilag változatlan formában törvényerőre. 31 Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon, , pp Bacsó Ferenc Mikos Ferenc Némethy László Szabó Imre Szabóky Jenő: Két év hatályos jogszabályai, , Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, A kötet szerkesztői valamennyien az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának tagjai voltak: az osztályt ebben az időben Bacsó Ferenc vezette, Némethy László és Szabóky Jenő minisztériumi osztályfőnökök voltak, Szabó Imre miniszteri osztálytanácsos, Mikos Ferenc pedig ítélőtáblai bíró. A gyűjtemény a miniszteri rendeleteket nem tartalmazta, a legfontosabbakra azonban utalt. 33 Ezek sorát a zsidótörvények és rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló, március 6-án elfogadott és március 17-én közzé tett 200/1945. M.E. sz. rendelete nyitotta meg, melynek mint később azt részletesebben is tárgyaljuk igen jelentős kötelmi jogi vonzatai is voltak: az érintetteknek széles körű megtámadási jogot biztosított mindazon magánjogi ügyeltek vonatkozásában, melyek alapján őket vagyoni hátrány érte. 34 Bacsó Ferenc Mikos Ferenc Némethy László Szabó Imre Szabóky Jenő: év hatályos jogszabályai I II., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, GAZDASÁG ÉS JOG 27 juliaug.indd :02:25

28 végrehajtási rendeletek száma ebben az évben már 1200-hoz közelített. E jogszabályok jelentős része is tartalmazott már lényeges magánjogi (tipikusan vagyonjogi, esetenként pedig kifejezetten kötelmi jogi természetű) előírásokat, ám ezek még általában specifikusan a joganyag nagyobbik részét kitevő pénzügyi-gazdasági tárgyú rendeletek körében jelentek meg. A pénzügyi rendelkezések részben szervezeti, részben a pénzmozgásokra vonatkozó, részben pedig közbevételi kérdéseket érintettek, de ide sorolták a különböző adónemekre és a vámkezelésre vonatkozó előírásokat éppúgy, mint a hitelek felhasználásának szabályait, 1946-tól pedig a már a forintérték megállapításával kapcsolatos rendelkezéseket is. A földművelésügy körében a rendeletek nagyrészt egy-egy területre (mezőgazdasági termelés, erdők, állatok, halászat, vadászat, élelmiszerek) vonatkozó előírásokat fogtak át, de itt találjuk az érdekképviseletre és a hamisítás tilalmazására vonatkozó szabályokat is ben önálló blokként jelennek meg a hároméves gazdasági terv megvalósítását előmozdítani kívánó jogszabályok (a Tervgazdasági Tanács és az Országos Tervhivatal létesítése tárgyában hozott 8.530/1947. Korm. sz. rendelet 36, az egyebek mellett az üzemek számára részlettervek szerinti működés kötelezettségét előíró, a hároméves gazdasági terv megvalósítását célzó egyes rendelkezések tárgyában hozott /1947. Korm. sz. rendelet 37, a tervmegbízottakról szóló /1947. M.E. sz. rendelet 38, a hároméves gazdasági terv megvalósításának büntetőjogi védelme tárgyában hozott /1947. Korm. rendelet 39 és az ipari termelési tervek ágazati miniszteri rendeletei. A kifejezetten magánjogi rendelkezések ban még nem elválasztva a hiteljog, polgári törvénykezés és telekkönyv jogszabályaitól egyrészt személyi, családi jogi, holtnak nyilvánítási ügyekre, másrészt a kereskedelmi társaságokra illetőleg a szerződések néhány lényeges kérdésére (közszállítások, haszonbérlet, fuvarozás és szállítmányozás) vonatkoznak, illetve egyes magánjogi követelések érvényesíthetősége tárgyában hoznak korlátozó szabályokat. Ez a rendkívül szerteágazó, állandó mozgásban lévő joganyag megszületésének időpontjában alapvetően két nagy célt szolgál: az egyik a polgári-demokratikus második felében sorra születtek a mezőgazdasági termelés, halászati és vadászati tevékenység és az erdőgazdálkodás feltételeinek helyreállítását segíteni kívánó jogszabályok (10.390/1945. M.E. r. a hazai növénytermesztés folytonosságának biztosításáról, /1945. M.E. r. az erdőgazdálkodásról, 6.700/1945. M.E. rendelet a halászatról, 4.640/1945. M.E. r. a vadászat szabályozásáról), a részletszabályok megalkotására pedig az ágazati miniszterek kaptak felhatalmazást. Bár a rendeletek zömében a jogok gyakorlásával kapcsolatos rendelkezéseket (köztük a fennálló haszonbérleti és más hasznosítási jogok magánjogi kérdései) tartalmaztak, a halászati jogok augusztusi, kártalanítás ellenében történő államosításának [6.700/1945. M.E. r. 2. (1) bek.] és a vadászati jogok hasznosításából folyó jövedelmek júliusi államosításának [4.640/1945. M.E. r. 2. (1) bekezdés] elrendelése folytán azonban ezek a jogszabályok átrendező jogi természete is kimutatható VII. 16., MK VIII. 19., MK IX. 5., MK XI. 30., MK 272. intézményrendszer kiépítése, az alapvető jogok s a demokrácia működési feltételeinek biztosítása, a másik pedig a rendkívüli gazdasági helyzet kezelésével, a gazdasági helyreállítással, az ország működőképessé tételével összefüggő, a joganyag legnagyobb részét kitevő válságjogi természetű jogalkotás. Mindkét körre jellemző az átrendező szabályok megjelenése, ám míg az elsőben az 1944 végén fennálló politikai rendszer demokratikus elvek alapján, köztársasággá való átalakítását szolgálják (ennek eszköze volt a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról szóló, a magyar földmíves nép évszázados álmának valóra váltását biztosítani kívánó 600/1945. számú miniszterelnöki rendelet is), a második körben gazdaságot egyre szigorúbb ellenőrzés és irányítás alatt tartó államkapitalista rendszer a jogalkotás révén megteremti a stabilizáció feltételeit ugyanakkor fokozatosan meg is változtatja a tulajdoni viszonyokat, s 1947 nyarán erre építkezve vezeti be a tervgazdaságot. c) Szabó Imre már 1946-ban átfogó tanulmányban mutatta be a jogrendszer változásának fő irányait, az azokat indikáló folyamatokat és a változások megjelenési formáit: azt, ahogy egyrészről a korábbi jogszabályok merőben új tartalommal telnek meg, más részről pedig azt, ahogy a társadalmi erők lendülete egyszerűen elsodorta a régi szabályozást. A magyar jogrend most történő változása azonban írja csak késői beérése egy általános folyamatnak, amely jó néhány évtizeddel ezelőtt kezdődött ha ugyan az állandóan változó joganyagon belül lehet egyáltalán kezdetről szólni s amely mellett a jogi irodalom sem mehetett el behunyt szemmel. 40 Ezt az állami beavatkozásnak egyre nagyobb teret adó a folyamatot, írja, legáltalánosabban a magánjog elközjogiasítása, a közérdek a magánérdek fölé helyezése, a szociális szemlélet jellemzi. Az os magyar viszonyok között a társadalomban bekövetkező, az élet szinte minden területére kiterjedő változások azonban már a jogrend egészének megváltoztatása irányába indultak el egy új, demokratikus jogrend van kialakulóban, ahol a nagyszámú új jogszabály mellett a szabályozás jelentős része még változatlan maradt, de ezek funkciója már megváltozott: a régi szabályok már más javakat védenek és más célok realizálását szolgálják, mint azelőtt 41. A korai szocialista jogelméleti és civilisztikai irodalom következetesen elutasította az 1944 végével kezdődő átmeneti korszak jogának válságjogként való értékelését 42. Az átmeneti korszak jogrendszerének osztályjellegénél és feladatainál fogva új, szocialista jellegű jogrendszerként való fel- és el-nemismerése lényegében azt jelenti, hogy az átmeneti korszak jogát burzsoá maradványnak tekintjük, amelytől igyekez- 40 Szabó Imre: A jog változásai és a jogászok változásai I., Jogtudományi Közlöny, 1. évf. (1946) sz. pp , ill. A jog változásai és a jogászok változásai II. Jogtudományi Közlöny, 2. évf. (1947) 1 2. sz., pp , idézve az írás I. részéből, p Szabó Imre: A jog változásai és a jogászok változásai II., pp Szabó Imre: Népi demokráciánk joga, A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának közleményei, kötet ( ), 1., pp , idézve: p GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:25

29 nünk kell minél előbb, lehetőleg már az átmeneti korszakban megszabadulni, ez pedig nem vezet máshova, mint a proletárdiktatúra tagadásához, a proletárdiktatúra államhatalmának gyengítéséhez, a jognak a proletárdiktatúra fegyvertárából való kiiktatásához ostorozta kemény szavakkal az elhajlásokat Szabó Imre 1950-es akadémiai székfoglalójában. Ennek okán érte aztán számos kritika a Nizsalovszky Endre nevéhez köthető átrendező jog koncepcióját: a vezető marxista jogtudósok eben is az új rend jelentőségének lekicsinylését látták. Nizsalovszky egy 1949-ben született tanulmánya szerint az 1945 utáni magyar jogfejlődés sajátos vonását az jelentette, hogy míg a válságjog 43 tipikus beavatkozási indokai (háborús viszonyok közötti fokozott anyagfogyasztás következményei, nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges fokozott áldozatok, pénzromlás, külföldi fizetési forgalom zavarai, a mezőgazdasági termékek világpiaci árának a belföldi termelőre való különösen kedvezőtlen hatásai, az áruforgalom összezsugorodása) ugyan fennálltak, a jogi beavatkozás célja nem a régi (válság előtti) gazdasági rend helyreállítására való törekvés volt, hanem a jogalkotás átmenetisége mellett már egy új gazdasági rend kialakítására irányult. Ezt a jogot nevezte ő az 1945 utáni magyar viszonyok között a válságjoggal párhuzamosan létező átrendező jognak, melynek szintén az volt a célja, hogy az átrendezés után saját magát tárgytalanná tegye 44. Nizsalovszky a belső átrendező jogszabályok legfontosabb jellemzőjét abban látta, hogy azok az állam javára való átrendezést valósítják meg, s a termelésben az állam szerepét fokozzák. Az átrendező beavatkozás mögött végső soron azonban nem az állam gazdasági hatalmának öncélú erősítése, hanem egy minőségileg, tartalmilag megváltozott közjó érvényesítésének igénye áll ahogy aztán Eörsi nem sokkal később megjelentetett válaszcikkében erre a szerző figyelmét fel is hívta 45. A jogrend közötti átalakulásának kezdeti szakaszát a népi demokrácia jogának első évtizedére visszatekintve később Eörsi is Szabó Imréhez hasonlatosan értékelte az általa vázolt kép azonban már árnyaltabb 46. A korszak forradalmi vívmányai, mondja 43 György Ernő ( ), aki kommunista jogászként majd ban a Közületi Egyeztető Bizottság (később Döntőbizottság) szervezője és első elnöke lesz, még 1933-ban, az Országos Hitelvédő Egylet ügyvezető igazgatójaként a válságjog kialakulásáról írott kis könyvében a gazdasági válság hatására született jogszabályoknak két fő típusát különböztette meg. Az elsőbe szerinte azok tartoznak, melyek a válság egy-egy specifikus hatását kívánják korrigálni, s a válság elmúltával természetesen, okafogyottként tűnnek el, a másodikba pedig a közérdek érvényesítésének azokat az eszközeit sorolta, melyekről az állam szervezési, ellenőrzési jogköre gyakorlásának biztosítása végett a válság elmúltával sem mondhat le. (Vö. György Ernő: A válságjog kialakulása, Gergely R. Könyvkereskedése, Budapest, 1933, pp ). 44 Nizsalovszky Endre: A kötelmi jog átalakulása, Jogtudományi Közlöny, (IV. évf.) 5 6. szám, pp Eörsi Gyula: A kötelmi jog átalakulása, Jogtudományi Közlöny, (IV. évf.) 7 8. szám, pp Eörsi Gyula: A magyar jog fejlődésének elvi kérdései népi demokráciának első tíz évében, Jogtudományi Közlöny, 1955 (10.) 6. sz., pp , idézve: p a jogalkotásban is megjelentek, ahol ra vonatkoztatva két fő tendenciát vélt kimutathatónak. Az elsőbe burzsoá-demokratikus forradalom vívmányait, így a termelési viszonyokat átalakító jogszabályokat, különösen a földreformot, a politikai demokrácia megteremtését, a feudális és fasiszta törvények kiküszöbölését, a jogegyenlőséget helyreállító rendelkezéseket sorolta, de ezek körében tett említést az háborús bűnösök elszámoltatását biztosítani kívánó rendelkezéseket is. A másodikba azokat az új törvényeket és rendeleteket sorolta, melyek célja tönkretett és kifosztott ország gazdasági vérkeringésének újbóli beindítása, a magángazdálkodás kibontakozásának elősegítése, egyben állami ellenőrzés alá vonása volt. Az erre szolgáló módszerek, formai megoldásoknak bizonyos tapasztalatai és szervezeti keretei már a válsággazdálkodásból, hadigazdaságból ismertek voltak; a bürokratikus imperialista gazdasági beavatkozás helyébe a hatalomban beállott változás következtében a forradalmi demokratikus diktatúra államának gazdasági beavatkozása lépett. Az állami beavatkozás, majd a kötött gazdálkodás szabályai lényegükben és elsősorban államigazgatási jogi szabályok voltak (sokszor nem is anyagi jogi, hanem eljárási jogi természetűek), s céljuk nem csak az volt, hogy kívülről korlátozzák a magántulajdont és a magángazdálkodást, de az is, hogy aztán majd 1946-tól, az államosítások kezdete után egyre inkább jelentős gazdasági szervező funkciót is betöltsenek 47. Az 1945 tavaszától fokozatosan kiépülő irányított gazdaság államkapitalista rendszerében, ahol az állam és az állam szervei, intézményei, vállalatai stb. előbb lényegében az egyetlen, majd hosszabb ideig a legnagyobb vásárlók voltak, közszállítások jogi-szerződési rezsimje a mögöttes magánjogi szabályokkal jól tudta kezelni az állam és a piaci szereplők, a vállalatok (mai fogalmaink szerint G2B) kapcsolatait, a vállalkozások egymás közötti szerződéses viszonyaira azonban természetszerűleg nem vonatkozott. A helyzet azonban az államosításoknak köszönhetően fokozatosan megváltozott: 1948-ra a gazdaságban az állami tulajdon vált túlnyomóvá. A valóban forradalmi átalakulás majd ekkor veszi a kezdetét, az es kép a jogrendszert még a körülményekhez igazodni próbáló, fokozatos átrendeződés állapotában mutatja be. Az 1948 után kialakuló gazdaságpolitika, írja Berend T. Iván a gazdaság szocialista átalakítását és fejlesztését a tervgazdaság módszereinek, a termelőeszközök társadalmi tulajdonából eredő nagyobb lehetőségeknek a gazdaság irányítása útján történő fokozott kiaknázásával szándékozott szovjet mintára megvalósítani: a következetesebb és átfogóbb tervezés volt az az új vívmány amit e célok elérésének szolgálatába kívántak állítani, mely az állami irányítás olyan, új rendszerének kialakításával járt együtt, mely újonnan kiépített ap- 47 Eörsi egy harmadik, inkább 1947 után érvényesülő tendenciát is kimutatott, melybe a már kifejezetten a szocialista átalakulást lehetővé tevő, a termelési viszonyokat gyökeresen átformáló szabályokat sorolta. GAZDASÁG ÉS JOG 29 juliaug.indd :02:25

30 parátusa által vezetve és legközvetlenebb módon irányítva az állam merőben új gazdasági szerepét volt hivatva érvényesíteni. 48 A magyar jogtudomány és gyakorlat (miként az egész ország) ban fokozatosan szembesül a változásokkal, próbálja értelmezni azokat. Szabó Imre ban a jog szempontjából legáltalánosabb problémaként az új demokráciának azt a hátrányát jelölte meg, hogy a jogi fejlődés elmaradt a gazdasági fejlődés mögött: az új tennivalók, mondja, nem csak a jogszabályok megváltoztatásában jelentkeztek, de a leendő jogászok megfelelő szakképzettséggel való felruházása és a már gyakorló jogászok szakmai és szociológiai továbbképzé- sének igényét is felvetették. 49 A magánjog terén általában, a kötelmi jog terén pedig különösen 1949-től kezdődnek meg azok az átalakulási folyamatok, melyek aztán hosszú évtizedekig meghatározzák majd személyiés vagyoni viszonyokat, szerződési kapcsolatokat. Az irány (még) nem a kodifikáció felé vezet, de egy-két éven belül kiépül, intézményesül és viszonylag önállóvá is válik a szállítási szerződések gazdaságszervező célok szolgálatába állított, komplex rendszere, mely sajátos önállóságát akkor is megtartja majd, mikor a kodifikáció végre megvalósul, a Polgári Törvénykönyv elfogadásra kerül. A magyar magánjog új pályára áll megszületik a polgári jog új, szocialista tudománya, a civilisztika. 48 Berend T. Iván: gazdaságpolitika az első ötéves terv megindításakor , Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1964, pp Szabó Imre: Feladataink a jogászképzés terén, Jogtudományi Közlöny, (III.), szám, pp A polgári perrendtartás és A kapcsolódó jogszabályok kommentárja i ii. Szerzők: bacher gusztáv, baranyi bertold, bodoki gábor, böszörményiné kovács katalin, burai-kovács jános, döme Attila, ébner Vilmos, éless tamás, Faludi gábor, Farkas Attila, goldea zsuzsanna, Aleku mónika, Harsági Viktória, juhász csaba, juhász lászló, juhász linda, kapa mátyás, káposznyák Aliz, király miklós, köblös Adél, kövesné kósa zsuzsanna, kőrös András, lázár-kocsis edina, légrádi istván, máté Viktor, mikó ádám, okányi zsolt, orosz árpád, osztovits András, paksi gábor, parlagi mátyás, prokopovitsch lászló, rák Viktor, reviczky renáta, ribai csilla, szécsényi-nagy kristóf, szőcs tibor, tálné molnár erika, timár kinga, ára: Ft tóth ádám, Varga istván, Virág csaba, Völcsey balázs megjelenés: 2017 ősze SzerkeSztő: Varga istván lektor: németh jános könyvünk az új Pp. szabályainak magyarázatát tartalmazza első kézből, a törvény előkészítését az első pillanattól meghatározóan befolyásoló kodifikációs téma- és munkabizottsági elnökök és tagok tollából. A kétkötetes kommentárban minden témakört olyan szakértő ismertet, akinek az a szűken vett szakterülete. A szerzői csapatot szerkesztőként Varga István tanszékvezető egyetemi tanár (elte ÁJk Polgári eljárásjogi tanszék), ügyvéd, a Polgári Perjogi kodifikációs Főbizottság tudományos titkára irányítja. A kötet lektora Németh János professzor emeritus, a Főbizottság elnöke, az Alkotmánybíróság volt elnöke. A szerzők célja, hogy tudományosan megalapozott, de elsősorban a mindennapi gyakorlati jogalkalmazói igényeknek megfelelő kommentár szülessen. A kommentár a Pp-n kívül szabályozott perek, valamint a választottbírósági eljárás, mint a polgári per elsődleges alternatívájának, magyarázatát is tartalmazza. Az olvasó továbbá a polgári perben alkalmazandó nemzetközi jogi és európai uniós jogszabályok, a jogsegély-szerződések, a joghatósági- és jogsegély-rendeletek, valamint a sui generis európai uniós eljárások lényegre törő, rendszerbe foglalt magyarázatát is megtalálja a kötetben. 5% WEBES VÁSÁRLÁS HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu 30 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:26

31 PINTÉR ATTILA AZ ÜZLETRÉSZEN ALAPÍTOTT ZÁLOGJOG MINT A KOCKÁZATITŐKE-BEFEKTETÉSEK BIZTOSÍTÉKA 1. BEVEZETÉS A közhiedelemmel ellentétben Magyarországon a vállalkozások finanszírozásában már ma sem elhanyagolható szerepű a kockázati tőke. 1 hangsúlyozta ben Karsai Judit. Azóta, részben az állami szerepvállalás hatására, a kockázati tőke jelentősége tovább növekedett és jelentős piaci tényezővé vált, mint a vállalatfinanszírozás egyik eszköze. 2 A hagyományos felfogás szerint a kockázatitőke-befektetést a befektető biztosítékkal nem biztosítja, a társaság likvidációja során a tagok és a befektető egy sorban felelnek a társaság tartozásaiért, fizetésképtelenség esetén pedig ugyanolyan feltételek szerint veszítik el a befektetett tőkét, vagy éppen jutnak hozzá a hitelezők kielégítését követően a társaság megmaradt vagyonához. 3 Ezzel szemben a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre gyakrabban fordulnak elő biztosítéki elemek a befektetési szerződésekben. Ezek általában cégen belüli biztosítékok, azaz az alapító tagoknak nem kell más biztosítékot felajánlani (mind például a banki gyakorlatban tipikus kezességet, vagy ingatlan zálogjogot), de a társaság egyes vagyontárgyait, vagy a tagok társasági részesedését rendszerint kéri biztosítékként lekötni a befektető. Ezen biztosítékok egyre gyakrabban használt példája az üzletrészen alapított zálogjog. Az üzletrészen alapított zálogjog nem kizárólag a tőkebefektetések sajátja, sok esetben használják a banki gyakorlatban is, de napjainkra a befektetési (szindikátusi) szerződések tipikus elemévé vált. Jelen dolgozatban az üzletrészt terhelő zálogjog jellegzetességeit vizsgáljuk meg, mint a kockázatitőkebefektetési jogban használt speciális biztosítéki eszközt. Röviden összegezzük a kockázatitőke-befektetések, mint alapjogviszonyok sajátos jellemzőit, amelyből következtetéseket vonunk a biztosított ügyletekre, majd elemezzük az üzletrészen alapított zálogjogot, bemutatva annak minden egyes létszakaszát, egészen a zálogjog létrejöttétől, a projektfenntartási időszakon át, a zálogjog érvényesítéséig. 2. A TŐKEBEFEKTETÉSI JOG BIZTOSÍTÉKI RENDSZERÉNEK SAJÁTOS JOGI TERMÉSZETE Az alapügylet tárgyának definíciójaként Karsai Judit meghatározását idézzük, miszerint a kockázati tőke 1 Karsai Judit: A kockázatitőke-finanszírozás nyílt és rejtett csatornái Magyarországon; Külgazdaság, 1995/10., 17. o. 2 Lásd: Glavanits Judit: A kockázati tőkebefektetések egyes jogi kérdései; UNIVERSITAS-GYŐR Nonprofit Kft., 2015., o. 3 Ferke János Dr. Budai Judit Balassa Tamás Simon Barnabás: Tőkebevonási kalauz, HVCA, 2016., o. nagy haszon megszerzése céljából, tőzsdén nem jegyzett vállalatokban, átmeneti időre tulajdonossá váló, professzionális szervezetek részesedésvásárlására fordított tőkéje. 4 A fogalomhoz hozzá kell tenni, hogy a kollektív befektetési formákról szóló törvény definíciója szerint a kockázatitőke-alap (mint a kockázatitőkebefektetők alapvető szervezeti formája) a vállalati fejlődés kezdeti szakaszában lévő vállalkozásokba fektet be. 5 E meghatározás elemeit részletesebben most nem elemezve a kockázatitőke-befektetések létszakaszait vizsgálva az alábbi megállapításokat lehet tenni. 6 A kockázatitőke-befektető vagy egy forrásból, vagy a megtakarításokat összegyűjtő kollektív befektetési formaként helyez ki tőke formájában gazdasági társaságokba pénzeszközöket, rendszerint tőkeemelés formájában. A gyakorlati tapasztalatok szerint befektetéssel érintett vállalkozások minden esetben valamilyen kiválasztási mechanizmussal kerülnek azonosításra, amelynek eredményeként a befektető a vállalkozással és tagjaival szerződést köt (befektetési, vagy szindikátusi szerződés). 7 A szerződésben mindig rögzítésre kerülnek a befektető elsőbbségi jogai, így többek között a befektető mindig elsőbbségi joggal rendelkezik a taggyűlésen egyes kérdések eldöntésére, mindig kiemelt ellenőrzési jogai vannak, esetenként menedzsment jogok 8, vagy osztalék elsőbbségi jogok is megilletik. 9 A befektetési szerződésekben a befektetőket sajátos biztosítéki rendszer védi. A hitel-kölcsön jogviszonyokkal összevetve rögzíthető, hogy míg kölcsön típusú ügyleteknél az adós fő kötelezettsége, hogy határidőre adja vissza a kamatokkal növelt kölcsönkapott összeget, addig a tőkebefektetési szerződésekben ilyen határ idő rendszerint nem kerül rögzítésre. A befektető célja, a lehető legmagasabb hozammal történő kilépés, amiért rendszerint nem tartoznak felelősséggel sem az alapítók, sem a menedzsment. 10 Felelősségük viszont GAZDASÁG ÉS JOG 31 4 Karsai Judit: A kockázati tőkéről a befektetőknek és a vállalkozóknak; Budapest, 1998., 13. o. 5 A kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló évi. XVI. törvény pont, amellyel kapcsolatosan ellentétes nézőpont olvasható: Karsai Judit: A kockázati tőke lehetőségei a kis- és középvállalatok finanszírozásában; Közgazdasági Szemle, február, o. 6 A további fogalommeghatározásokra lásd: Karsai i. m o. 7 A két szerződés közötti fogalmi elhatárolásra lásd: Glavanits i. m o. 8 A befektető nem szükségképpen rendelkezik menedzsment jogokkal, ezért nem értünk egyet Glavanits definíciójával (i. m. 9. o.). 9 Karsai: i. m , o. 10 Ismert más befektetési gyakorlat is, ahol a befektető kilépésének egy előre meghatározott legkésőbbi időpontban meg kell történnie, és/ vagy a tagok és a menedzsment is felel a befektető eredményes kiszállásáért. A szerződés ilyen tartalma azonban elhatárolási kérdéseket vethet fel a tőke és hitelügyletek között, mivel végső soron a visszafizetési határidővel a kölcsönjogviszonyok valamennyi tartalmi eleme kimerítésre kerül. Amennyiben pedig ez a konstrukció a tagok, vagy a mejuliaug.indd :02:26

32 fennáll a szerződésben meghatározott bizonyos szerződésszegési eseményekért, amelyek az esetek túlnyomó többségében szubjektív (felróhatósági) alapúak, kivételesen objektívak, azaz felróhatóságtól függetlenül szerződésszegésnek minősülnek és megnyitják az alapítókkal, tagokkal szembeni igényérvényesítési eljárások lehetőségét. A fiduciárius biztosítékok szabályozásának és gyakorlatának viszontagságos történetével kapcsolatban igen komoly bizonytalanság alakult ki abban a kérdésben, hogy a tőkebefektetéseket lehet-e fiduciárius biztosítékokkal biztosítani. Mint ismeretes, ebben a körben leginkább alkalmazott biztosítékok az opciók voltak, mégpedig annak mindkét formájában, azaz put és a call opció egyaránt használatos volt, már akkor is, amikor a Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) még nem is ismerte az eladási jogot. Bár a bírósági gyakorlat egységes volt az eladási jog létezését illetően, a fiduciárius biztosítékokkal kapcsolatban megosztott gyakorlat alakult ki, időben és térben egyaránt hektikusan ismerték el a bíróságok a fiduciárius biztosítékok létezését, vagy éppen a commisoria tilalomra hivatkozással tagadták meg azok alkalmazhatóságát. 11 A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatályba lépése sem sokat javított a kialakult jogbizonytalanságon, mivel hatálybalépésétől kezdődően a 6:99. -ában szűk kivételtől eltekintve megtiltotta a fiduciárius biztosítékokat, majd július 1. napjával a fiduciatilalom szűk kivételtől eltekintve ismét megszűnt. A bírósági gyakorlat, valamint a jogalkotási aktusok páli fordulataiból adódóan a befektetők egyre gyakrabban alkalmazták és alkalmazzák a kiszámíthatóbb zálogjogi intézményeket, így kiemelten az üzletrészen alapított zálogjogot. A továbbiakban most már csak az üzletrészen alapított zálogjogra koncentrálva, az üzletrész mint zálogtárgy jogi sorsát vizsgáljuk a zálogjogviszony keletkezése, fennállása és megszűnése során. 3. A ZÁLOGJOG ALAPÍTÁSA 3.1. A zálogjog tárgya: az üzletrész Az üzletrészen alapított zálogjogra a Ptk. részletszabályt nem tartalmaz, viszont a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 27. (3) bekezdés c) pontja szerint az üzletrészen alapított zálogjog a cégjegyzék kötelező tartalmi eleme. A Ptk. 5:14. (1) bekezdését tekinthetjük a dolog meghatározásának, amely szerint a birtokba vehető testi nedzsment mögöttes felelősségével valósul meg, úgy a kölcsönjogviszonyok tipikus biztosítékát, a kezességet is alkalmazzák a felek. 11 Kemenes István Gárdos István Gárdos Péter Leszkoven László Molnár Ambrus Salamonné Solymosi Ibolya Wellmann György Czukorné Farsang Judit Priczinger Márta; In: Gárdos Péter (szerk.): Tanulmányok a fiduciárius biztosítékok köréből, HVG-ORAC Kiadó Kft., 2010., Budapest, o. tárgy tulajdonjog tárgya lehet. A hivatkozott jogszabályhely (2) bekezdése a fogalmat megfelelően kiterjeszti a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre is. Mindezt a zálogjogi szabályok még tovább szélesítik, mivel 5:101. -a szerint zálogtárgy bármely vagyontárgy lehet. A vagyontárgy fogalmára pedig a Ptk. 8:1. (1) bekezdésének 5. pontja ad iránymutatást, amely szerint vagyontárgyon dolgot, jogot és követelést kell értenünk. A zálogjogi szabályozási környezetet azonban indokolt összevetni a társasági jogi rendelkezésekkel. Mármár jogtörténeti hagyománya van annak, hogy a gazdasági társaságokról szóló évi IV. törvényben (a továbbiakban: Gt.) használt üzletrész meghatározás alapján az üzletrészt nem tekintettük dolognak. A Gt (1) bekezdésének fogalomhasználatában a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg, így a régi Ptk. értelmezésében az üzletrész nem minősült dolognak. 12 Az ebből adódó elméleti kérdéseket nem utolsósorban az üzletrész átruházásához kapcsolódó problémákat a bírósági gyakorlatnak kellet feloldania. A Szegedi Ítélőtábla Gf.30296/2013/5. számú határozata rögzíti, hogy Az üzletrész»nem dolog«, hanem olyan tagsági jogokat megtestesítő vagyoni értékű (immateriális) jogosultságok összessége, amely a jog hasznosítása és a rendelkezés (átruházás) során >dolog< módjára viselkedik. ( ) A Kft. üzletrész átruházása, értékesítése esetén analóg módon a Ptk.- nak a dolog tulajdonjogának átruházásánál alkalmazott szabályai megfelelően irányadók. 13 Bár a dologfogalommal kapcsolatos logikai hézagot a bírósági gyakorlat megpróbálta kitölteni, számos kérdés megválaszolatlan maradt. Így például az, hogy mikor száll át az üzletrész feletti tulajdonjog, vagy hogy a felek közötti alapvetően kötelmi jogi üzletrész-adásvételi szerződés milyen kapcsolatban áll a társasági joggal, így különösen az átruházás Gt.-ben rögzített, társaságnak való bejelentési kötelezettséggel. 14 A Gt. hagyományait fenntartva az új Ptk. sem tekinti dolognak az üzletrészt, sőt ex lege a Ptk. 3:164. (1) bekezdése a következőképpen definiálja: az üzletrész a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége, hozzátéve, hogy az üzletrész a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik. Továbbra is rögzíthetjük tehát, hogy az üzletrész nem dolog 15, de még csak nem is jog és nem is követelés 16. A gyakorlatban a zálogtárgyat jogok és kötelezettségek összessé- 12 Petrik Ferenc: A Polgári Törvénykönyv magyarázata, KJK o. 13 Hasonló tartalmú határozatok: BH , , ÍH ; BH , de vö.: BH , amely szerint az üzletrész nem dolog, így arra a dolgok hibás teljesítésének szabályait sem lehet alkalmazni. 14 Wellmann György: A társasági, illetve a polgári jogban mi lehet tulajdon, és ebből következően apportálás, illetve átruházás tárgya, Gazdaság és Jog, 2003/10., o. 15 Menyhárd: A dologi jog szabályozásának sarokpontjai, In: Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvhöz, szerk.: Vékás Lajos, Vörös Imre, Complex Kiadó, Budapest, 2014, 155. o. 16 Pintér Attila: Az üzletrész átruházási szerződésről, Gazdaság és Jog, 2016/ o. 32 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:26

33 gének tekintik. Ennek elméleti alapjául valószínűleg az ÍH számú eseti döntés szolgálhat. A bíróság szerint: Az üzletrészt terhelő zálogjog bejegyzésénél a cégbíróság a zálogjog alapításának érvényességét nem vizsgálhatja (Ctv. 61/A. ) II. Az üzletrész nem a vagyont terhelő zálogjog, hanem a jogokon alapított zálogjog fogalmi körébe tartozik, ezért közjegyzői okiratba foglalást nem igényel [Ctv , Ptk (1) bek., 267. (1) bek.] (Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf / 2008/2.). Az eddigieket összefoglalva az alábbiakat kell rögzítenünk: az üzletrész nem dolog, nem jog és főleg nem követelés; az üzletrészt a bírósági gyakorlat a Gt. és a Ptk. hatálya alatt is rugalmasan kezelte és bár soha sem tekintette dolognak, de ha az üzletrész átruházásának problematikáját kellett megoldani, akkor dolog módjára kezelte, még ha zálogjogi kérdések megválaszolása volt a feladat, akkor a jogokon alapított zálogjog fogalmi körébe vonta az üzletrészt, bár semmilyen jogszabály nem rendelkezik az üzletrészen alapított zálogjog részletszabályairól, de a napi gyakorlat számtalan esetben használja azt és minden részletszabály pontos meghatározása nélkül annak létét a jogalkotó is elismeri, mivel a Ctv. 27. (3) bekezdés c) pontja alapján az a cégjegyzék kötelező tartalmi eleme, sőt annak bejegyzésére és törlésére vonatkozóan részletes szabályok találhatók a Ctv. 61/A. -ában, valamint a 2. számú melléklet, II. 1/ea) eb) pontjaiban. Nehezen feloldhatónak tűnő ellentmondás húzódik tehát a Ptk. üzletrészre vonatkozó szabályai és a zálogjogi rendelkezések között. Az viszonylag egyértelműnek tűnik mind a jogszabályi rendelkezések, mind pedig a gyakorlat alapján, hogy az üzletrész nem dolog, de ezt meghaladóan a bírósági gyakorlat nem tudja egységesen kezelni a felek jogügyleteit. Hangsúlyozzuk, hogy a zálogjogi szabályok körében hivatkozott jogok és követelések távolról sem tekinthető egyezőnek az üzletrészmeghatározásnál szereplő jogok és követelésekkel. Véleményünk szerint az üzletrész egység: jogok és kötelezettségek szétválaszthatatlan halmaza. Ezért nem lehetséges bizonyos üzletrész-szelvényjogokon zálogjogot alapítani, míg ezzel egyidejűleg más elemeket tehermentesen hagyni. Ezért nem lehetséges, hogy az üzletrész szelvényjogaként megterhelhető zálogjoggal például a szavazati jog, úgy hogy mindeközben az üzletrész többi tartalmi eleme változatlanul marad. Természetesen annak semmilyen akadálya nincsen, hogy az üzletrész által összefoglalt jogok egyikéből származó követeléseket biztosítékul adják. Így például nem látjuk annak akadályát, hogy az üzletrész szelvényjogát képező osztalékra vonatkozó jog alapján a társasággal szemben, pénz fizetésére irányuló követelést megterheljék, azon zálogjogot alapítsanak. Hangsúlyozzuk, hogy az osztalékot terhelő zálogjog nem az üzletrész terhe, hanem az üzletrész alapján keletkező egyik követelés zálogba adása, ami valóban úgy tűnik (főleg mikor teljes egészében terhelik azt meg) mintha az osztalékjogot, azaz az üzletrész szelvényjogát terhelnék meg, de valójában ez nem más, mint csak egy követelésen alapított zálogjog, ami nem érinti a tag üzletrészének integritását, az üzletrész a zálogjoggal való megterhelés után is sértetlen egység. 17 A Ptk. 5:93. -a értelmében a zálogjogot ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartásba, míg ingó dolog, valamint jog és követelés esetén a hitelbiztosítéki nyilvántartásba kell bejegyezni, kivéve, ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás (a továbbiakban: lajstrom) tanúsítja, mert ebben az esetben a jelzálogjog megalapításához a megfelelő lajstromba való bejegyzés szükséges. Ceteris paribus az üzletrész dologi minőségére vonatkozó okfejtésünket itt most figyelmen kívül hagyva, mindebből az következik, hogy mivel széles körben elterjedt nézet szerint a cégjegyzék lajstromnak minősül, így az üzletrészen alapított a zálogjogot ide kell bejegyezni. Erre a fent hivatkozott módon tartalmaz is utalást a Ctv. is, ennek megfelelően az üzletrészen zálogjogot körülírással nem, csak egyedi meghatározással lehet alapítani a Ptk. 5:93. (3) bekezdés a) pontjára tekintettel. 18 Érdemes megvizsgálni, hogy az üzletrészen alapított zálogjog kézizálogjognak, vagy jelzálogjognak minősül-e. A Ptk. 5:101. (2) bekezdésére tekintettel a kézizálogjog kizárólag dolgokon állhat fenn, mégpedig kizárólag ingó dolgok vonatkozásában. 19 A jogirodalom fogalmilag kizártnak tartja a jogokon és követeléseken történő kézizálogjog alapítását. 20 Erre tekintettel tehát rögzíthetjük, hogy mivel még abban az esetben is, ha korábbi bírósági gyakorlatunk szerint dolog módjára kezeljük az üzletrész nem tekinthető dolognak, ezért kizárólag jelzálogjogként alapítható üzletrészt terhelő zálogjog. Érdemes továbbá megvizsgálni azt a kérdést is, hogyha az üzletrész ex lege a cégbejegyzéssel jön létre, akkor még a cég bejegyzését megelőzően lehet-e a reménybeli társaság üzletrészeire zálogjogot alapítani? Ez a kérdés a jövőbeli zálogjog esete, amelyet érdemes analóg módon vizsgálni a jövőbeli követelés engedményezésének esetével. Ezek szerint, ha a zálogjog tárgya már létezik, de a követelés még nem, akkor érvényes az ügylet, ha azonban a jövőbeli követelés tárgya is jövőbeli, akkor a zálogjog nem jön létre. 21 Mindebből tehát az következik, hogy a cégbejegyzés előtt nem lehet zálogjogot alapítani az üzletrészen, mivel az még nem is létezik (itt most külön ki sem térünk az ezzel esetlegesen ellentétes jogi álláspontból következő cégjegyzéki nyilvántartási nehézségekre). Hangsúlyozzuk azonban, hogy fenti megállapításunk csak az üzletrészen 17 Bodzási Balázs: A társasági részesedés megterheléséhez kapcsolódó problémák, In: Jogi tanulmányok, Budapest, 2009., o., és Bodzási Balázs: A társasági részesedés elzálogosítása, különös tekintettel a kft. üzletrész megterhelésre, Gazdaság és Jog 2009/11, o. 18 Wellmann György (szerk.): Polgári jog, dologi jog (Pomeisl András), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.; Budapest, 156. o. 19 Szladits Károly (szerk.): Magyar Magánjog, Ötödik kötet, dologi jog (Nizsalovszky Endre), Budapest, 1942., 681. o. 20 Vékás Lajos, Gárdos Péter: (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, 1. kötet, Wolters Kluwer, Budapest, 2014., oldal. 21 Osztovits András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, II. kötet; Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014., Dologi jog (Bodzási Balázs) 720. o. GAZDASÁG ÉS JOG 33 juliaug.indd :02:26

34 alapított zálogjog dologi természetére (publicitás) vonatkozik, ugyanis nem látjuk annak akadályát, hogy a felek akár már a társaság létesítő okiratának aláírását megelőzően, akár azt követően, de a cégbejegyzés előtt zálogszerződést kössenek. Álláspontunk szerint ez a szerződés a felek érvényes jogügylete, mivel a Ptk. 5:91. -a értelmében a zálogszerződés alapján a feleket egymással szemben a zálogjog megalapítása hiányában a cégjegyzékbe való bejegyzés nélkül is megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyeket a Ptk. a zálogjogosult és a zálogkötelezett számára megállapít. Ebből mindenekelőtt az következik, hogy ha majd egyszer sor kerül a cégbejegyzésre, akkor kérhető a korábban megkötött zálogszerződés alapján a zálogjog bejegyzése. 22 Végezetül itt most csak utalunk arra, amit majd a zálogjog érvényesítése során fejtünk ki teljes részletességgel, hogy a zálogjogi szabályok igen különbözőek attól függően, hogy dolog, vagy jog, követelés vonatkozásában nyílik meg a zálogjog. Talán most indokolt megjegyezni, hogy a jog, követelés vonatkozásában érvényesítendő zálogjogi szabályok lényegében alkalmazhatatlanok az üzletrész vonatkozásában, és a felek egyébként is dologkénti értékesítés szabályait szokták szerződésükben rögzíteni, ennek megfelelően kerül sor az árverésre, a zálogtárgy értékesítésére, vagy éppen annak zálogjogosult által történő megszerzésére Az üzletrészt terhelő elidegenítési és terhelési tilalmak Az elidegenítési és terhelési tilalmak külön tárgyalását az indokolja, hogy általánosan elterjedt nézet szerint, a Ptk. ugyan nem köti a régi Ptk.-val ellentétben a zálogtárgy terhelhetőségét a zálogtárgy forgalomképességéhez, de mégis a kielégítési jog gyakorlásának szabályai feltételezik a vagyontárgy átruházhatóságát. Ezek alapján nem lehet zálogjoggal terhelni az üzletrészt, ha az forgalomképtelen, vagy azt a zálogjogi rangsorban megelőző elidegenítési, vagy terhelési tilalom terheli (kivéve, ha a tilalom jogosultja a zálogjog megalapításához és érvényesítéséhez hozzájárul). 23 A továbbiakban kizárólag az elidegenítési és terhelési tilalomra koncentrálunk. a) Társasági jogi aktus 24 Az abszolút korlátok között kell megemlíteni a Ptk. 3:167. (1) bekezdését, miszerint az üzletrészt kívülálló személyre akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétét teljes mértékben szolgáltatta, kivéve a tag kizárásának törvényben meghatározott eseteit. Kérdéses, hogy mi történik olyankor, amikor ugyan a tag még törzsbetét teljes mértékben nem teljesítette, de zálog- joggal terheli meg az üzletrészét? Könnyen belátható ugyanis, hogy a zálogszerződés megkötése és a zálogjog megnyílása közötti időszakban a tag még teljesíthet, amivel a tilalom megszűnik. A jogirodalomi álláspont szerint a zálogszerződés létrejöttének időpontjában kell megvalósulni annak a két konjunktív feltételnek, hogy a zálogtárgyat sem elidegenítési, sem terhelési tilalom nem terheli. 25 Bár általában igaznak kell elfogadnunk ezt az állítást (pl.: egy bejegyzett elidegenítési tilalom esetén), mégsem tűnik racionálisnak, hogy miért ne lehetne megterhelni zálogjoggal egy olyan üzletrészt, amelyre eső törzsbetétet a tag a zálogjog megnyílásáig bármikor teljesítheti. Álláspontunk szerint talán az tűnik logikus megoldásnak, hogy a zálogszerződés ugyan a felek között létrejön, Ptk. 5:91. -a alapján, de zálogjogi bejegyzésre csak akkor nyílik lehetőség, amikor a tag teljesíti vagyoni hozzájárulását. Relatív, a tagok autonóm döntésén alapuló szabályként a Ptk. 3:167. (6) bekezdése lényegében egyezően a Gt (1) bekezdésével rögzíti, hogy a társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötheti. Álláspontunk szerint a tilalom csak az átruházásra vonatkozik, és kizárólag kívülálló személy belépése esetén értelmezhető. Ebből adódóan, amennyiben ilyen tiltás szerepel a társasági szerződésben úgy az még nem jelenti azt, hogy ne lehetne az üzletrészt zálogjoggal terhelni. Ennek legalább két indoka van. Egyrészt, ha a társaságnak több tagja van, akkor biztosan lehet olyan személy, akire vonatkoztatva a tilalom nem érvényesíthető (tagok egymás közötti ügylete nem tilos), tehát a zálogjog alapítása érvényes lesz. Másrészt és itt viszszautalunk a vagyoni hozzájárulás teljesítésével kapcsolatban kifejtettekre kérdésként vetődik fel, hogy a kívülálló személy részére történő értékesítéshez mikor kell hozzájárulnia a taggyűlésnek, ti.: a zálogjog alapításakor, vagy legkésőbb az értékesítéskor? E tekintetben ismét azt gondoljuk, hogy a zálogszerződés érvényesen létrejön még akkor is, ha a taggyűlés zálogjog alapításához történő hozzájárulása hiányzik, de azt a cégjegyzékbe mindaddig nem lehet bejegyezni, amíg a szükséges hozzájárulás megadására nem került sor. 26 Röviden utalunk arra, hogy a tagokat, a társaságot, valamint a társaság által kijelölt harmadik személyt megillető üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jogot nem tekinthetjük sem szerzési korlátnak, sem pedig tehernek, így a zálogjog érvényes alapítása szempontjából nem képez akadályt. 27 b) Dologi jogi aktus A Ptk. 5:31. -a alapján a tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében a tulajdonos harmadik személlyel szemben hatályosan a tulajdonjog tárgyá- 22 Egyezően a régi Ptk. szabályai alapján kialakul bírósági gyakorlattal kapcsolatban megfogalmazott kritikával: Anka Tibor Gárdos István Nemes András: A zálogjog kézikönyve, HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003., 256. o. 23 Vékás, Gárdos: i. m o. 24 A korlátozások összefoglalására lásd: Kisfaludi András, Szabó Marianna (szerk.): A gazdasági társaságok nagy kézikönyve, Complex, Budapest, 2008., 899. o. 25 Wellmann: i. m. Dologi jog 179. o. 26 Nem értünk egyet Bodzási: i. m. A társasági részesedés megterheléséhez kapcsolódó problémák, oldalán kifejtett álláspontjával. 27 A társasági szerződés tagok szerződési szabadságán alapuló rendelkezéseire lásd: Győri Ítélőtábla Pf.II /2007/4; In: Glavanits Judit: A kockázatitőke-befektetésekhez kapcsolódó szindikátusi szerződés a magyar és a nemzetközi szerződési gyakorlatban; megjelent: Tanulmányok a 70 éves Bihari Mihály tiszteletére, Universitas Győr Nonprofit Kft , 196. o. 34 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:27

35 ra elidegenítési és terhelési tilalmat vagy elidegenítési tilalmat alapíthat. A korábbi szabályozástól eltérően az elidegenítési és terhelési tilalom már nem csak az átruházás alkalmával lehetséges, hanem egyébként bármikor. Így tehát elvileg a tagok elidegenítési és terhelési tilalommal, vagy elidegenítési, vagy terhelési tilalommal terhelhetnék meg az üzletrészüket, akár a társasági szerződésben, akár külön szerződésükben foglalt módon. Egyetértünk azonban azzal a nézettel, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom kizárólag a tulajdonjog tárgyán, az azt terhelő jog biztosítására jöhet létre, 28 ezért nem tartjuk lehetségesnek, hogy ilyen korlátozás az üzletrész vonatkozásában a felek akaratából érvényesen létrejöhessen. 29 Utalunk továbbá arra, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom dologi jogi hatályt akkor kap, ha azt a megfelelő nyilvántartásba bejegyzik, 30 márpedig a cégjegyzékbe a Ctv ai alapján ilyen jogot bejegyezni nem lehet. Nem látjuk jogpolitikai, vagy gazdasági indokát, hogy miért ne lehetne az üzletrészt terhelő zálogjogot elidegenítési, vagy terhelési tilalommal biztosítani, de különösen nem világos, hogy e korlátok miért ne kaphatnánk dologi hatályt, hasonlóan az ingatlan-nyilvántartási rendszerhez Az üzletrész mint a befektetések sajátos zálogtárgya Érdemes röviden áttekinteni a zálogjoggal biztosított alapjogviszony sajátos jogi természetét. Anélkül, hogy akár csak vázlatosan is elemeznénk ezt az igen összetett jogviszonyt, rá kell mutatni arra, hogy a befektetési (szindikátusi) szerződésekben mindig van egy, a befektetőt terhelő fizetési kötelezettség. A kötelezettségét azonban nem a tagokkal szemben vállalja, mivel a befektetés összege az általunk ismert valamennyi esetben a társaság részére kerül átutalásra, rendszerint úgynevezett ázsiós tőkeemelésként. A klasszikus kockázatitőke-befektetői felfogás szerint ennek az összegnek a visszafizetésére sem a társaság, sem a tagok nem vállalnak kötelezettséget, azzal, hogy ismertek olyan példák is, ahol a befektető kilépése legkésőbbi időponthoz, vagy legalacsonyabb elvárt hozamhoz van kötve. Ez utóbbi esetektől eltekintve amelyeket rendkívül nehéz, pont e tulajdonságukból adódóan elválasztani a kölcsönügyletektől a befektetési szerződések biztosítéki szerződései nem a befektetett tőke visszafizetését biztosítják. Mivel befektetési (szindikátusi) szerződésekben számos szerződésszegési esemény megalapozhatja a szerződés felmondhatóságát (pl.: a befektető elsőbbségi jogainak sérelme, vagy tájékoztatási kötelezettség elmulasztása stb.), amely alapján tagoknak (vagy a társaságnak) fizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezhet, ezért a felek ezen fizetési kötelezettség teljesítésére biztosítékot köthetnek ki. Fel kell hívni a figyelmet, hogy a Ptk. 5:97. (1) bekezdése alapján az üzletrészt kizárólag akkor lehet zálogjoggal terhelni, ha az pénzkövetelést biztosít. A Ptk. 5:97. (2) bekezdése azonban megmenti az olyan zálogszerződést is, amelyben a felek biztosított követelésként dologszolgáltatást, vagy tevékenység szolgáltatását jelölték meg, azzal, hogy ezekben az esetekben a biztosított követelés az e szolgáltatás elmulasztásából eredő, a jogosultat megillető pénzkövetelés lesz. 32 Azaz álláspontunk szerint nincs akadálya annak, hogy az üzletrészen alapított zálogszerződés a befektetési szerződés hibás teljesítését biztosítsa, még abban az esetben is, ha az elsősorban nem fizetési kötelezettség, hanem valamilyen tevésre, vagy nem tevésre, esetleg helytállásra vonatkozó kötelezettség elmulasztásának biztosítékaként kerül megalapításra. 33 Rá kell továbbá mutatni arra is, hogy mivel soha sem a tagok kapják a befektetés összegét, de az ő üzletrészük kerül megterhelésre zálogjoggal ezért, az alapjogviszony és a biztosítéki jogviszony kötelezettje nem ugyanaz a személy (természetesen a saját üzletrész elméleti lehetőségét ide nem értve). 34 Attól függően ugyanis, hogy az alapjogviszony szerinti melyik kötelmet biztosítja a zálogjog, valamint hogy végül ezek közül melyik kerül megszegésre, vagy társaság szerződésszegése eredményezi a zálogjog megnyílását, vagy amennyiben a tag szegi meg a befektetési szerződés valamely rendelkezését, úgy ez vezet a zálogjog megnyílásához, de végső soron a tag saját üzletrészével lesz kénytelen helytállni mindkét szerződésszegésért. 4. AZ ÜZLETRÉSZEN ALAPÍTOTT ZÁLOGJOG JOGI TERMÉSZETE A PROJEKTKEZELÉS ALATT Projektkezelés alatt a befektető társaságba történő belépésétől kezdődő, valamint a társaságból történő kilépéséig vagy a társaság jogutód nélküli megszűnéséig tartó időszakot értjük. Ebben az időszakban a társaság üzletrészeinek értéke és jogi minősége is számottevő módon változhat. A továbbiakban ezen változásokat vesszük számba, először az üzletrész értékében bekövetkező negatív, vagy pozitív tartalmú változásra, majd pedig az egyéb, az üzletrész értékét nem feltétlenül érintő minőségi jogi változásokat bemutatva Az üzletrész értékének változása Az üzletrész értéke a projektkezelés során negatív, vagy pozitív irányba változhat, ami az üzletrészen alapított zálogjog jogi sorsán is érdemben befolyásolja. 28 Vékás, Gárdos: i. m o. 29 Bodzási: i. m. A társasági részesedés megterheléséhez kapcsolódó problémák, 47. o. 30 Menyhárd Attila: Dologi jog, Osiris Kiadó, Budapest, 2007., 198. o. 31 Török Tamás: Zálogjog a korlátolt felelősségű társaság üzletrészen és a részvényen, Gazdaság és Jog, 2008/6., 14. o. 32 Vékás, Gárdos: i. m o. 33 Vö.: Wellmann: i. m. Dologi jog (Petrik Ferenc) 167. o. Ezzel ellentétes állásponton: Osztovits: i. m. (Bodzási Balázs) 698. o. 34 Wellmann: i. m o. GAZDASÁG ÉS JOG 35 juliaug.indd :02:27

36 a) Az üzletrész értékének csökkenése Könnyen belátható módon a projektkezelés ideje alatt a zálogtárgy értéke csökkenhet. Erre az esetre a Ptk. 5:109. (2) (3) bekezdései adnak útmutatást. A Ptk. 5:109. (2) bekezdése felhatalmazza a zálogjogosultat, hogy az üzletrész épségének veszélyeztetése esetén gyakorolja a veszélyeztetett Ptk. 6:523. (1) bekezdése szerinti jogait, azaz kérheti a bíróságtól, hogy azt, aki a veszélyt előidézte tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére, vagy kötelezze megfelelő biztosíték adására. A törvény rendszertani értelmezése alapján e jogok gyakorlására csak akkor van lehetőség, ha az üzletrész épségének veszélyeztetése egyben a zálogjogosult kielégítési jogát is veszélyezteti. 35 Álláspontunk szerint továbbá a Ptk. 1:4. (2) bekezdése alapján e jog egyik korlátja, hogy saját felróható magatartására, előnyök szerzése végett a zálogjogosult nem hivatkozhat (ilyen lehet például egy taggyűlési döntés, amit szavazatával a befektető is támogatott). Ezt meghaladóan az üzletrész értékének lényegében bármely okból történő csökkenése megalapozhatja a zálogjogosult joggyakorlását, mivel nehéz lenne olyan élethelyzetet elképzelni, amikor az üzletrész értéke csökken és azt nem a zálogkötelezett, vagy harmadik személy idézi elő (természetesen a vis maiornak tekinthető eseteket ide nem értve). Sőt rá kell, hogy mutassunk arra is, hogy a zálogtárgy épségének veszélyeztetése törvényi fordulat az üzletrész vonatkozásában valószínűleg helyesen akként értelmezhető, hogy az üzletrész értékét kell vizsgálni, és nem is feltétlenül szükséges annak bármely oknál fogva bekövetkező csökkenése, elég, ha csak az érték csökkenésének veszélye fennáll. Összefoglalva tehát, a kockázatitőke-piacokon igen könnyen előfordulhat olyan helyzet, amikor a társaság, és ezzel egyidejűleg az üzletrész értékének csökkenésének reális esélye fenyeget, ezért a zálogjogosult általában jó eséllyel kérheti a veszélyeztetettet megillető jogok gyakorlását a bíróságtól. A Ptk. 5:109. (2) bekezdése a zálogtárgy értékének kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenése esetére jogosítja fel a zálogjogosultat a zálogtárgy értékesítésére, feltéve, hogy felszólítás ellenére a zálogkötelezett a zálogtárgy állapotát nem állítja helyre, nem ad megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenés mértékének megfelelő kiegészítő biztosítékot. A felek szerződésükben a legritkább esetben rögzítik az üzletrész szerződéskötéskor fennálló (piaci) értékét, így az esetek többségében később igen nehéz megállapítani, hogy az üzletrész értékének csökkenését mihez képest kell megállapítani. Önmagában ugyanis az üzletrész értékének csökkenése még nem alapozza meg a zálogtárgy értékesítésének jogát, mivel ahhoz az is kell, hogy a csökkenés a kielégítést veszélyeztesse. A veszélyeztetés vonatkozásában a követelés és az üzletrész pénzbeli egyenértéke minimumszabályként irányadónak tekinthető: nyilvánvalóan nem alkalmazhatja a zálogjogosult az értékesítési jogot, ha az üzletrész értéke egyébként még a feltételezett értékcsökkenést követő- 35 Wellmann: i. m o. en is meghaladja a követelés összegét. Ugyanakkor a csekély mértékű ( bármely csekély mértékű ) értékcsökkenés sem szolgálhat alapul e rendkívül szigorú jogkövetkezmény alkalmazhatóságára, különösen, ha arra gondolunk, hogy az esetek többségében az üzletrész piaci értéke még csak közelítőleg sem éri el a befektető követelésének értékét. 36 Hogy ezen határokon belül hol húzódik a zálogjogosulti igényérvényesítés határa (főként ha figyelembe vesszük, hogy nem kell megvárni az igényérvényesítéssel a kár bekövetkezését, mert elég csak annak veszélye) a konkrét esetben valószínűleg igen nehéz eldönteni, és e döntést nem legitimálja (vagy fosztja meg legitimációjától az), ha később mégsem következik be a konkrét értékcsökkenés. Néhány társasági jogi aktus azonban iránymutatásul szolgálhat. Ilyen lehet például az, ha a társaság tőkekivonásról határoz, amelynek következtében a társaság saját tőkéje (és ezzel egyidejűleg feltételezhetőleg a zálogjoggal terhelt üzletrész piaci értéke is) csökken. Ezen esetekben azonban mindig a taggyűlés határozata szükséges, és ha a befektető szavazatával támogatja a döntés meghozatalát, később eredménnyel aligha hivatkozhat zálogjogi igényére. Már itt felvetődik az a kérdés, hogy az üzletrész felosztása csökkenti-e a zálogtárgy értékét? A zálogjog ugyanis dologi hatályú: mindenkivel szemben hatályos, s aki a zálogtárgyon az elzálogosítást követően valamilyen jogot szerez, köteles tűrni, hogy a zálogjogosult követelését a zálogtárgyból kielégíthesse. 37 Ennélfogva, ha a tag üzletrészének egy vagy több részét átruházza, az nem csökkenti a zálogjogosult kielégítési alapját, mivel az új üzletrész részeken is létrejön a zálogjog. Itt most részletesen nem elemezzük az üzletrész felosztásának következtében felmerülő cégbejegyzési anomáliákat, de rögzítjük, hogy a zálogjogosult csak a cégbíróság és a zálogkötelezett jóindulatára számíthat, ha az újonnan létrejövő üzletrészekre is be akarja jegyeztetni zálogjogát, mivel a Ctv. 2. számú mellékletének II., 1/ea) alpontja szerinti egyetlen okiratot sem tud bemutatni cégbíróság részére, tekintettel arra, hogy sem az üzletrészátruházási szerződés, sem a zálogszerződés nem közte és az új tag között jött létre, az új tag pedig a legkevésbé sem érdekelt a bejegyzési engedély kiadásában. Ugyanezen körben kell megvizsgálnunk a szétválás esetkörét. Bár fogalmilag a tőkekivonás esetét ide nem értve a szétválás nem jelent értékcsökkenést az üzletrész értékében, mivel az átalakulással a jogutód társaság megszerzi a jogelőd vagyonának egészét, vagy egy részét és a jogátszállás következtében megilletik és terhelik mindazok a jogok és kötelezettségek, amelyek a jogelőd társaságot terhelték 38, mégis érdemes közelebbről megvizsgálni témánk szempontjából a kérdést. Szétválás esetén (legyen az akár kiválás, akár különválás) a jogutódok között felosztásra kerül a jogelőd va- 36 Wellmann: i. m Petrik Ferenc: Tulajdonjogunk ma; HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2007., 259. o. 38 Harsányi Gyöngyi Miskolczi Bodnár Péter Ujváriné Antal Edit: Társasági jog 2009., Novotni Kiadó, Miskolc, 2009., 366. o. 36 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:27

37 gyona 39, így kérdéses, hogy az eredeti üzletrészt terhelő zálogjog melyik társaság, melyik üzletrészét fogja a továbbiakban terhelni? Valójában feltételezve, hogy nem történik tőkekivonás a zálogjogosult pozíciója nem romlik, mivel a jogelőd és a jogutód társaságban valahol megvan a biztosíték (nem lehet elfelejteni a zálogjog dologi jogi hatályát, így azt sem, hogy az üzletrészt terhelő zálogjog követi az üzletrészt, alakuljon is át az bármilyen formába), így a zálogjogosult a jelen fejezetben elemzésre kerülő zálogjogi igényeit nem érvényesítheti. Ugyanakkor értelemszerűen nem érvényesítheti a hitelező társasági jogi igényeit sem, mivel bár témánk szempontjából kiemelendő, hogy a befektető mint zálogjogosult a társaság hitelezőjének minősül, de kielégítését önmagában az nem veszélyezteti, hogy a társaság szétválik. 40 A szétválás során ugyanis az üzletrész által képviselt társasági vagyon egy részéből jön létre a jogutód, amely jogutód vagyonából a tagot változatlanul ugyanolyan mértékben illetik meg jogok és kötelezettségek, mint a jogelőd társaság vagyonából. Ezért nem túlzás azt állítani, hogy a jogutód mindazon üzletrészén is létrejön a zálogjog, amely azon jogokat és kötelezettségeket képviseli a jogutód társaság vagyonából, amelyeket az átalakulást megelőzően is terhelt zálogjog. Mindenesetre aligha lehetne a cégbíróság terhére róni, ha a szétválás útvesztőiben nem sikerülne megtalálni az eredetileg zálogjoggal terhelt üzletrészt, vagy annak utódját és az új üzletrészen a zálogjogi bejegyzés elmaradna. Tovább bonyolíthatja a jogi helyzetet, ha az üzletrész a szétválás során nem egy az egyben jön létre, mert a tag további vagyoni hozzájárulást teljesít a társaság részére. Ha a jogutód társaság üzletrészét úgy kezeljük, mint a jogelőd társaság üzletrészének alapját képező törzsbetét és az új vagyoni hozzájárulás dologi jogi értelembe vett egyesülését, vagy vegyülését, akkor óhatatlanul alkalmazni kel a Ptk. 5:104. (5) bekezdése szerinti azon szabályt, hogy az egyesüléssel vagy vegyüléssel keletkezett új dolog 41 az eredeti zálogtárgy helyébe lép, azaz az ilyen módon kiegészülő üzletrész egészét fogja terhelni a zálogjog. Ez az adósra (zálogkötelezettre) akkor lehet különösen sérelmes, ha a zálogjogosulti követelés nagyobb volt, mint az eredeti üzletrész pénzbeli egyenértéke és az új, valamint amennyiben annak valamilyen része az átalakulás után még létezik a régi üzletrész értékének összege magasabb, mint az átalakulás előtti érték. Utalunk arra, hogy a Ptk. szóhasználatában az új üzletrész a régi helyébe lép fordulatot használja. Álláspontunk szerint a törvény helyes értelmezése alapján a jogutód társaságban fennálló üzletrészt mindig terhelni fogja a zálogjog, azzal, hogy a jogelőd társaság üzletrészén változatlan formában fennmarad a zálogjog, így nem ki- 39 Kisfaludi, Szabó: i. m o. 40 Az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló évi CLXXVI. törvény 10. (2) bekezdés alapján nem indokolja semmi, hogy az átalakulásra kizárólag azért nem kerülhet sor, mert a tag hitelezője az átalakulást követően nem találja a zálogtárgyként funkcionáló üzletrészt. 41 Az egyesülés, vegyülés fogalmára lásd: Lenkovics Barnabás: Magyar polgári jog, dologi jog; Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2014., 131. o. váltja az új a régit, hanem a régi üzletrész értékében bekövetkező csökkenést kiegészíti. b) Az üzletrész értékének növekedése A projektkezelés ideje alatt az üzletrész értéke növekedhet is, sőt valójában a felek arra számítanak, a befektető azért lép be a társaságba, mert a társaság értékének várt növekedésével immanens módon reméli az egyes üzletrészek (piaci) értékének emelkedését is. Az üzletrész értékének emelkedése nem jelenti a zálogjogosult kielégítési alapjának korlátlan emelkedését, mivel a Ptk. 5:98. (1) (3) bekezdései megfelelően védik ezzel szemben az adós (zálogkötelezett) érdekeit. 42 Az üzletrész értékének növekedése esetén is legfeljebb az alapjogviszony szerinti befektetői követelés, vagy annak változásai, vagy egy meghatározott maximális öszszegig terheli a zálogjog az üzletrészt, ha pedig a követelés összege csökken, akkor azzal arányosan csökken a zálogjogi biztosíték is, ha pedig a befektetési (szindikátusi) szerződés szerinti minden zálogjoggal biztosított követelés megszűnik, akkor a zálogszerződés is megszűnik. 43 A zálogjog járulékos jellege megoldja az üzletrész értékében bekövetkező számos változást, így például nem igényel további magyarázatot a tőkeemelés sem, mivel ebben az esetben mindig emelkedik az üzletrész értéke. Itt most nem részletezzük az üzletrészek cégjegyzésével kapcsolatos fenntartásainkat, amelyeket részletesen a következő fejezetben fejtünk ki. Röviden azonban utalnunk kell a Ptk. korábban már hivatkozott 5:104. (5) bekezdésére mindazon esetekben, amikor a tag üzletrészéhez a társaság másik üzletrészét egyesíti, vagy a társaság társasági jogi értelemben egyesüléssel újabb vagyont szerez. A hivatkozott szabály szerint az egyesüléssel vagy vegyüléssel keletkezett új dolog az eredeti zálogtárgy helyébe lép, azaz az ilyen módon kiegészülő üzletrész egészét fogja terhelni a zálogjog. Sajátos esete a dologi jogi értelembe vett egyesülésnek az, amikor több tag közös üzletrészeként keletkezik az új üzletrész. Ebben az esetben viszont nem az egész üzletrészt fogja terhelni a zálogjog, hanem csak az eredeti zálogkötelezett új üzletrész hányadát. Ennek indoka az, hogy ha közös tulajdon keletkezik, akkor a Ptk. 5:66. (4) bekezdése alapján a zálogjogosult zálogjoga az üzletrész helyébe lépő hányadot terheli. 44 Fennakadást okozhat azonban a Ptk. 5:103. (2) bekezdése, mivel általános jelleggel mondja ki, hogy a zálogjog kiterjed a dolog termékeire, terményeire, szaporulatára és a zálogtárgy egyéb hasznaira. Itt most meg nem ismételve az üzletrész dolognak minősítésével kapcsolatos aggályainkat az alábbiakat kell rögzíteni. Egyetértünk azzal a nézettel, hogy jogoknak is lehet haszna. 45 Az üzletrész egyik szelvényét képező osztalékjog haszna (polgári gyümölcse) az osztalék. A fenti szabályok metszéspontjában annak a szabálynak kell állnia, hogy az üzletrészen alapított zálogjog terheli az 42 Wellmann: i. m o. 43 BH , Wellmann: i. m o. 45 Osztovits: i. m o. GAZDASÁG ÉS JOG 37 juliaug.indd :02:27

38 üzletrészre fizetett valamennyi osztalékot is. Sőt, amennyiben nem osztalék, hanem más jogcímen kap a tag kifizetést a társaságból üzletrészére tekintettel (pl.: likvidáció), úgy álláspontunk szerint ezen kifizetésekre is kiterjed a zálogjogosult zálogjoga. Mivel az osztalékot ki lehet adni pénzben, vagy nem pénzbeli vagyoni juttatásként is 46, ezért annak módjától függően az alábbiakat kell rögzítenünk. Az üzletrészen alapított zálog alapítása ahogy korábban már kifejtettük vagy az ingó dolgokon, vagy a jogokon történő zálogjog alapításának szabályai szerint történik. A Ptk. most elemzésre kerülő szabálya szerint ennek a zálogjognak kellene kiterjedni az osztalékként kiadott pénzeszközre is, csakhogy pénzen a Ptk. 5:95. (1) bekezdés a) és b) pontja alapján (attól függően, hogy készpénzről, vagy fizetési számla-követelésről van-e szó) kizárólag az óvadék szabályai szerint lehet zálogjogot alapítani. 47 Álláspontunk szerint a törvény helyes értelmezése alapján, amennyiben osztalékfizetés történik, úgy a kifizetett pénzen az óvadék szabályai szerint a Ptk. 5:103. (2) bekezdésére tekintettel törvényen alapuló óvadék jön létre. Ugyanez a helyzet, ha az osztalék tárgya dolog, vagy jog, ugyanis ezekben az esetekben rendre a Ptk. dolgokon, vagy jogokon alapított zálogjogi szabályai lesznek irányadóak Az üzletrész integritásának egyéb változásai Az üzletrész vonatkozásában további változások történhetnek akár a tag személyében, akár pedig más társasági formába történő átalakulás esetén. Amennyiben a tag zálogjoggal terhelt üzletrészét átruházza (tekintettel arra, hogy a zálogjog alapítása önmagában még nem jelent elidegenítési tilalmat), úgy a cégbíróságnak szükséges intézkedni a megfelelő zálogjogi bejegyzéséről is. A cégjegyzékben ugyanis a zálogkötelezett személyét a tagi rovatszámra hivatkozással tartja nyilván a cégbíróság. Amennyiben a tag személye megváltozik, úgy az új tag új rovatszámot kap, így a zálogjogi bejegyzést is módosítani kell. Nem ennyire egyértelmű azonban az, ha az eredeti üzletrészt több tag szerzi meg (közös üzletrész, egyesüléssel), úgy hogy közülük nem mindegyik üzletrész-részét terheli a zálogjog. A nyilvántartásra vonatkozó jelenlegi szabályok szerint az ilyen zálogjogi bejegyzésre nincs mód. A társasági formaváltás esetén már nem csak cégjegyzési, hanem zálogjogi problémákkal is szembesülünk. A kft. személyegyesítő társaságokká (bt., kkt.) történő átalakulása esetén külön kell vizsgálni a zálogszerződés hatályát, annak teljesíthetőségét, valamint a lajstromba való bejegyzés problémáját. Nem látjuk akadályát, hogy az üzletrészt terhelő zálogszerződés a társaság átalakulását követően is fennmaradjon, és a zá- 46 A Gt (2) bekezdésében foglalt felhatalmazó szabály ugyan hiányzik a Ptk. 3:185. (1) bekezdéséből, de mivel a Ptk. 3:4. -ában foglalt érdekeket a társasági szerződés ilyen tartalmú rendelkezése nem sérti, ezért nem látjuk akadályát, hogy az osztalék nem pénzbeli vagyoni juttatás formájában kerüljön teljesítésre. A nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás formájában kiadott osztalékra lásd: Kisfaludi, Szabó: i. m o. 47 Vékás, Gárdos: i. m o. logtárgy jogi minőségének megváltozásával párhuzamosan az üzletrész helyett társasági részesedést kelljen érteni. Ez következik a Ptk. 3:148. első fordulatából, amely szerint a társasági részesedés hasonlóan az üzletrészhez a tagsági jogviszonyon alapuló jogokból és kötelezettségekből áll 48, így zálogtárgy nem megy át olyan minőségi változáson, amely érvénytelenné tenné a zálogszerződést. Azon kérdéskör elemzése, hogy vajon a személyegyesítő társaságoknál egyáltalán el lehet-e zálogosítani a társasági részesedést, meghaladja e dolgozat kereteit, különös tekintettel a Ptk. 3:148. -ának második mondata, valamint 3:143. (5) bekezdésének társasági szerződés módosítására vonatkozó azon szabályra, hogy a társasági részesedés átruházása (a zálogjog érvényesítése során) akkor válik hatályossá, ha a társaság a társasági szerződést, valamennyi tag hozzájárulásával módosítja. E kérdéskörben utalunk továbbá arra, hogy mivel ezen társasági formáknál nincs olyan nyilvántartás, ahova a zálogjogot be lehetne jegyezni (a Ctv ai szerint a cégjegyzék csak kft.-k vonatkozásában ad erre lehetőséget), így kizárólag a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyezhetőség áll rendelkezésre. Célszerűnek tűnne azon jogszabályi ellentmondás feloldása, hogy bár a zálogtárgyat közhiteles nyilvántartás tartja nyilván (cégjegyzék), így a zálogjogot ide kellene bejegyezni, de e nyilvántartás nem alkalmas a zálogjogi bejegyzésre (hacsak eleve nem az volt a fenti szabályok metszéspontjában megbújó jogalkotói szándék, hogy a személyegyesítő társaságok társasági részesedései eleve nem terhelhetők zálogjoggal). A tőkebefektetések során a kft.-k társasági formaváltásának gyakoribb esete, hogy kft. zrt.-vé alakul át. Ennek megfelelően az eddigi üzletrészek helyett részvényeket kell keletkeztetni, így az üzletrészen alapított zálogjog is a továbbiakban a részvényeket fogja terhelni. Véleményünk szerint azonban a társasági jogi átalakulás automatikusan nem involválja a zálogjogi ügyletek transzformálódását. Ennek indoka az, hogy az üzletrész nem értékpapír 49, így az üzletrészen a zálogjog általános szabályai szerint kerül a zálogjog megalapításra (itt most csak visszautalunk az üzletrész dologi jogi megítélésének polémiájára), míg a részvényen, mint értékpapíron az óvadék szabályai szerint jön létre a zálogjog. 50 Az ügyletek elnevezésétől elrugaszkodva, és azok konkrét jogi tartalmát megvizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a nem dematerializált részvényen alapított óvadéki szerződés alapján kézizálogként jöhet létre az az óvadék Ptk. 5:95. (2) bekezdése szerint, 48 A kkt. és a bt. személyegyesítő jellege nem feltétlenül indokolja, hogy a társaság tagjának hitelezője a társaság többi tagjának hozzájárulása nélkül terhelje zálogjoggal a társasági részesedést, mivel e társasági formáknál inkább a családi jelleg dominál, amivel nem feltétlenül fér meg, hogy a zálogjog megnyílását követően, ismeretlen harmadik személlyel lépjenek társaságra. E társasági formák jogi személyiségéből származó kodifikációs polémiákra lásd: Wellmann György: A közkereseti és betéti társaság szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben, Gazdaság és Jog, 2011/7 8., 10. o. 49 Változatlanul irányadónak tartjuk a Gt. üzletrész meghatározáshoz fűzött kommentárt: Kisfaludi, Szabó: i. m o. 50 Vékás, Gárdos: i. m o. 38 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:27

39 vagy pedig a dematerializált részvény esetében a Ptk. 5:95. (3) bekezdésében körülírt módon. 51 Azt korábban már kifejtettük, hogy az üzletrész kézizálogjog tárgya nem lehet, így kizárt, hogy az üzletrész zálogjog nem dematerializált részvényt terhelő zálogjoggá alakuljon át. Amennyiben a dematerializált értékpapírra vonatkozó szabályokat vizsgáljuk, úgy megállapítható, hogy az üzletrész természetével összeegyeztethetetlen, hogy számlakövetelésként kerüljön a zálogjog megalapításra, mivel nincs olyan értékpapírszámla, amin azt nyilván lehetne tartani. Mivel a Ptk. 5:89. (3) bekezdése szerint a zálogszerződés létrejöttéhez a zálogtárgy meghatározása nélkülözhetetlen, és mivel a fentiekben kifejtettek alapján, a zálogtárgy a szerződés megkötését követően ugyan, de még a zálogjog megnyílását megelőzően az átalakulás pillanatában eredeti formájában megszűnik, ezért az átalakulás pillanatában a zálogszerződés tárgya lehetetlenül. A Ptk. 5:104. (5) bekezdése szerint összhangban a Ptk. 5:142. (1) bekezdés b) pontjával ha a zálogkötelezett a zálogtárgyat átalakítja, akkor az átalakítással keletkezett új dolog az eredeti zálogtárgy helyébe lép. A jogalkotói szándék világos: a zálogjogot fenn kell tartani akkor is, ha a dolog átalakul, csak a zálogtárgy cserélődik ki, az eredeti szerződés alapján, az eredeti ranghelyen. 52 Az is egyértelműen látszik, hogy nem a zálogkötelezett dologi jogi értelembe véve alakítja át a dolgot, mivel az átalakulásról a legfőbb szerv dönt, lehet épp a zálogkötelezett akaratával ellentétesen. A részvényen alapított óvadékot nem lehet a cégjegyzékbe bejegyezni, így csak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzés marad, ezért a zálogjogi bejegyzés érdekében mindenképpen el kell járni. Hogy mindezek ellenére, a zálogszerződés módosítása, vagy a felek minden további jognyilatkozata nélkül fennmarad-e az eredeti zálogszerződés alapján a zálogjog, jelenleg nem lehet egyértelműen megválaszolni és valószínűleg a kérdés eldöntése a bírósági gyakorlatra marad. 5. A ZÁLOGJOG ÉRVÉNYESÍTÉSE A befektetési szerződések szerződésszerű teljesítése esetén a befektető kilép a társaságból, vagy azáltal, hogy a társasági részesedések bevezetésre kerülnek a tőzsdére (IPO), vagy értékesítésre kerülnek szakmai, vagy pénzügyi befektető részére, esetleg az alapítók, vagy a társaság menedzsmentje (MBO, MBI) vásárolja meg azokat. 53 Nem szerződésszerű teljesítés esetén azonban a befektető érvényesítheti a befektetési dokumentáció szerinti biztosítéki jogait, és a zálogjog megnyílásával érvényesítheti üzletrészen fennálló zálogjogát is. A zálogjog érvényesítésével kapcsolatban ismét visszatérünk a dolgozat elején bemutatott alapfelvetésünkhöz, vagyis annak alaposabb vizsgálata tűnik szükségszerűnek, hogy a zálogjog érvényesítésére a 51 indokolás 22. o. 52 Osztovits: i. m o. 53 Glavanits: 2015 i. m o. dolgokra, vagy jogokra, követelésekre vonatkozó szabályok szerint kerül-e sor. A kielégítési jog gyakorlása a Ptk. XXVII. fejezetének szabályai szerint a zálogjogosult választása szerint bírósági végrehajtás útján vagy bírósági végrehajtáson kívül történhet. A bírósági végrehajtás szabályait itt most nem részletezzük, míg a bírósági végrehajtáson kívüli joggyakorlás a zálogjogosult választása szerint a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése, vagy a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzése vagy az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése útján történik. Összefoglalva, a zálogjog érvényesítése vagy a zálogtárgy (dolog) tulajdonjogának átruházásával valósul meg, vagy a zálogjogosult megszerzi a biztosítékul adott jog, vagy követelés jogosulti pozícióját és e jogviszonyban érvényesíti a követeléseket. Tekintettel arra, hogy a Ptk. zálogjogi szabályai nem nevesítenek jogcímet 54, ezért nem látjuk akadályát annak, hogy zálogjog érvényesítése során az üzletrész a Ptk. 3:167. -ában szabályozott módon, az üzletrész kívülálló személyre történő átruházásának rendelkezéseivel összhangban történjen. 55 Amennyiben azonban az üzletrészre a jogokon, követeléseken alapított zálogjogi szabályokat rendelnénk alkalmazni, akkor a Ptk. 5:111. (3) bekezdése és a Ptk. 5:139. -ának együttes értelmezése alapján 56 igen gyorsan megoldhatatlan problémákkal szembesülnénk. A felhívott szakaszok alapján a zálogjogosult a biztosítékul adott jogviszony jogosulti pozíciójából követelhetné a teljesítést. Nehéz azonban igazolni, hogy a zálogjogosult a zálogjogi szabályok alapján az üzletrész melyik kötelezettjének adná át a zálogjog alapításáról szóló tájékoztatást, vagy éppen a teljesítési utasítással kit tudna felszólítani a zálogszerződés szerinti teljesítésre. Összegzésként tehát a zálogjog érvényesítésének kérdésében nem látjuk akadályát annak, hogy az üzletrészen alapított zálogjog ingó dolgokhoz hasonlóan kerüljön érvényesítésre, és történjen meg az üzletrész átruházása, viszont ezzel szemben és ellentétben az ÍH 2009/2/76. számú jogesetben, még a régi Ptk. és Gt. hatálya alatt megfogalmazott következtetésekkel a jogokra, követelésekre vonatkozó zálogjogi rendelkezéseket nem látjuk alkalmazhatónak. Végezetül három különböző problémakörre kell rámutatnunk: a Ptk. 3:167. -a szerint egyrészt az üzletrész átruházásának akadálya, ha a tag törzsbetétjét nem szolgáltatta, vagy egyébként a társasági szerződés az üzletrész átruházását akként korlátozta, hogy harmadik személyre az csak a társaság beleegyezése esetén ruházható át, valamint ha az arra jogosultak valamelyike gyakorolta az üzletrész kívülálló személy részére történő értékesítése esetén őt megillető, az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jogát. A zálogjog érvényesítése során e szabályok akadályát 54 Lásd például a Ptk. 5:134. (1) bekezdése szerinti átruházásra vonatkozó szabályokat. 55 A BH számú jogesetben a bíróság egyértelműen kimondja, hogy az üzletrész lefoglalására az ingóvégrehajtásra irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. 56 Wellmann: i. m o. GAZDASÁG ÉS JOG 39 juliaug.indd :02:27

40 képezhetik az üzletrész kívülálló személy részére történő értékesítésének, sőt a törzsbetét befizetésének elmaradása abszolút tilalmat keletkeztet. Az üzletrész másokat megelőző megszerzésének jogával kapcsolatban a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 132. (2) bekezdése ad iránymutatást, miszerint az árverésen az érintett gazdálkodó szervezet tagját, a gazdálkodó szervezetet, illetőleg az általa kijelölt személyt az üzletrészre előárverezési jog illeti meg. Ez a szabály lényegében megegyezik a Ptk. hivatkozott rendelkezésével, az előárverési jogon az üzletrész másokat megelőző megszerzésének jogát kell érteni. 57 Egyetértünk azon állásponttal, hogy nem kell különbséget tenni az üzletrész másokat megelőző megszerzésre vonatkozó jog bírósági végrehajtás és közigazgatási eljárás során történő gyakorlása során. 58 Nem látjuk jogi indokát, hogy bírósági végrehajtási eljáráson kívüli igényérvényesítés esetén miért lenne más a jogi helyzet, ezért álláspontunk szerint, amennyiben nem bírósági végrehajtásban kerül sor az üzletrész értékesítésére (mert azt vagy a zálogjogosult maga, vagy nevében más értékesíti, vagy azt a zálogjogosult szerzi meg), úgy az üzletrész másokat megelőző megszerzésének jogát e jog jogosultja a Ptk. erre vonatkozó szabályai szerint gyakorolhatja. Nem ennyire egyértelmű, hogy át lehet-e ruházni az üzletrészt akár bírósági végrehajtás során, akár azon kívül, ha a tagok kívülálló személy társaságba történő belépését a társasági szerződésben hozzájárulásukhoz kötötték. Tekintettel arra, hogy a Ptk. szövege csak az átruházásra korlátozza a tagok hozzájárulási jogának kikötését, ezért még a legszélesebb körű, társasági szerződésben rögzített korlátozás sem akadályozhatja meg a Vht. szerint történő üzletrészre vezetett árverés lefolytatását, mivel értelemszerűen a Ptk. X. fejezetében szabályozott hatósági árverés eredeti szerzésmódnak tekintendő. 59 Arra az esetre azonban, ha a zálogtárgy értékesítése bírósági végrehajtáson kívül történik, a zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése során, a Ptk. 5:134. -a alapján a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására. A zálogjogosult tehát ebben az esetben nem szerzi meg a zálogtárgy tulajdonjogát, nem lesz tagja a társaságnak, de a tag nevében és törvényes képviseletében 60 jogosult az üzletrész átruházására. A Ptk. szerint az átruházás legkülönbféle módjait választhatja a zálogjogosult, és értékesíthet magánúton, vagy nyilvánosan, de a szerzésmód mindig az átruházás lesz. Ezért álláspontunk szerint a zálogjogosult által történő értékesítés során a társasági szerződés elemezett korlátozó rendelkezését alkalmazni kell, ezért ahogy azt korábban kifejtettük nincs akadálya a zálogszerződés megkötésének, még akkor sem, ha az üzletrész harmadik személy ré- 57 Gyekiczky Tamás (szerk.): Nagykommentár a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvényhez, Budapest: CompLex Wolters Kluwer, 293. o. 58 Kisfaludi, Szabó: i. m o. 59 Menyhárd Attila: Dologi jog, ELTE Eötvös Kiadó, o. 60 Vékás, Gárdos: i. m o. szére történő átruházásához a társaság beleegyezése kell, de a cégjegyzékbe a zálogjogot bejegyezni (zálogjogot alapítani), vagy a zálogjogosult által a zálogtárgyat kívülálló személy részére értékesíteni, kizárólag a társaság előzetes hozzájárulásával lehet, ennek hiányában az átruházás semmis. Még nehezebb annak a kérdésnek a megítélése, hogy miként kell értelmezni a zálogtárgy zálogjogosult által történő megszerzésének szabályait az üzletrészen alapított zálogjog esetében. A Ptk. 5:137. (5) bekezdése alapján ugyanis, ha a zálogkötelezett írásban elfogadja a zálogjogosult ajánlatát, és az arra jogosultak nem emelnek kifogást az ajánlat ellen, akkor a zálogjogosult és a zálogkötelezett között adásvételi szerződés jön létre, amelynek alapján a zálogkötelezett köteles a zálogtárgy birtokát átruházni, illetve a tulajdonjog bejegyzéséhez az engedélyt kiadni. Amennyiben ismét túllépünk az üzletrész dologi jogi minősítésének problematikáján, és azzal sem foglalkozunk, hogy a Ptk. tulajdonjog bejegyzéséről, valamint birtokbavételről rendelkezik, továbbá figyelmen kívül hagyjuk, hogy a Ptk. kifejezetten és kizárólag adásvétel jogcímhez köti az átruházást 61, azaz akként értelmezzük (megfelelően) a jogszabály szövegét, hogy a zálogjogosult maga is megszerezheti üzletrészt, akkor is meg kell állapítani, hogy az üzletrész kívülálló személy részére történő átruházásának társasági szerződési korlátja esetén az üzletrész kizárólag abban az esetben szállhat át a zálogjogosultra, mint kívülálló személyre, amennyiben ehhez előzetesen a társaság hozzájárult. Megjegyezzük, hogy az itt elemzett korlátozások természetesen csak a kívülálló személy részére történő értékesítésére vonatkoznak, mivel ilyen korlátozást a társaság belső jogviszonyai vonatkozásában nem ismer a társasági jog, amennyiben pedig akár a társasági szerződés, akár más szerződés keletkeztet terhelési, vagy elidegenítési korlátot, úgy az erre vonatkozó, fentebb már kifejtett álláspontot továbbra is irányadónak tekintjük. Végezetül a törzsbetét szolgáltatásának elmaradása esetén irányadó, kívülálló személy részére történő átruházási korlátot kell megvizsgálni. A szabály indoka az, hogy ha egy teljesítőképes, de egyébként még hozzájárulási kötelezettségét nem teljesítő tag helyett egy kevésbé teljesítőképes új tag kerülne be a társaságba, az megnövelné a hitelezők azon kockázatát, hogy a törzs betét egyáltalán valaha teljesítésre kerül-e. 62 Mivel a hitelezők védelme érdekében került a rendelkezés a Ptk.-ba, ezért azt kógens rendelkezésnek tekintjük, így a tagok a társasági szerződésben sem rendelkezhetnek másként. A fentiekben kifejtetteket e korlátozásnál is irányadónak tartjuk, azaz e korlátozás a bírósági végrehajtás során nem jelent akadályt, de amennyiben a zálogjog érvényesítésére bírósági végrehajtáson kívül, az üzletrész zálogjogosult által történő értékesítésével, vagy az üzletrész általa történő megszerzésével valósul meg, úgy ugyan a zálogszerződés létrejön, de a zálogjogot a cégjegyzékbe bejegyezni (zálogjogot alapí- 61 Vékás, Gárdos: i. m o. 62 Kisfaludi, Szabó: i. m o. 40 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:27

41 tani), vagy a zálogjogosult által a zálogtárgyat kívülálló személy részére értékesíteni, kizárólag a társaság előzetes hozzájárulásával lehet, ennek hiányában az átruházás semmis. Összességében rögzíthetjük, hogy nem világos, hogy a jogalkotó a bírósági végrehajtáson kívüli zálogtárgy értékesítésének igen széles körű lehetőségének megteremtésével párhuzamosan miért tesz ilyen éles különbséget a zálogjog érvényesítésének bírósági végrehajtásban és azon kívül történő esete között. Megjegyezzük továbbá, hogy nem feltétlenül lehet egyetérteni a törzsbetét szolgáltatásánál említett átruházási korlátozással, mivel egyáltalán nem biztos, hogy a zálogkötelezett eredményesebben lesz képes teljesíteni, mint a zálogjogosult, az pedig végképp érthetetlen, hogy miért vélelmezi a jogalkotó, hogy a kívülálló személy kevésbé teljesítőképes, mint a társaság többi tagja, ti. a többi tag javára történő átruházás ebben az esetben sem tilos. Jelen dolgozatban végiggondoltuk az üzletrészen alapított zálogjoggal kapcsolatos legalapvetőbb jogszabályi rendelkezéseket. Megpróbáltuk elhelyezni az üzletrészt, mint zálogtárgyat a dologi jog rendszerében és áttekintettük a zálogjog alapításának, érvényesítésének egyes kérdéseit, valamint megvizsgáltuk a felek jogait és kötelezettségeit. Bár dolgozatunkban nem volt lehetőség az üzletrészen alapított zálogjog valamennyi kérdésének részletes elemzésére, a legfőbb problémákat, legalább érintőlegesen volt alkalmunk megvilágítani. Összegzésként talán annyit érdemes rögzíteni, hogy az üzletrész a tag vagyonába tartozó olyan értékkel bíró elem, aminek fedezetként történő lekötése mindennapi üzleti igény, gazdasági szükséglet. A túlságosan nehézkes zálogjogi, dologi jogi, vagy társasági jogi szabályozást továbbra sem tartjuk célravezető megoldásnak, de az üzletrészen alapított zálogszerződés megfelelő szabályozásának dologi jogi inkorporálása, a felek kiegyensúlyozott jogainak megteremtése figyelembe véve az adós, a társaság többi tagjának, hitelezőinek, valamint a zálogjogosult igényeinek kiszámítható és előre tervezhető igényérvényesítést nélkülözhetetlennek tűnik ÖSSZEGZÉS 63 Külön köszönet a szövegezéssel kapcsolatos javaslatokért dr. Sahin- Tóth Balázsnak. ÚJ MAGÁNJoG sorozat 13. kötete Hitelbiztosítékok Szerzők: Anka Márton tibor, Anka tibor, bodzási balázs, leszkoven lászló, Pomeisl András SzerkeSztő: bodzási balázs A polgári jogon belül a hitelbiztosítékok joga a rendszerváltozás óta eltelt időszak alatt kiemelkedően fontos szerephez jutott. ennek hátterében az áll, hogy piacgazdasági körülmények között a hitelbiztosítékoknak meghatározó a gazdasági jelentőségük, hiszen közvetlen kapcsolatban állnak a hitelélettel. Szoros az összefüggés a hitelbiztosítékok és a hitelnyújtás, annak feltételei és költségei között. A magyar jogirodalomban eddig nem jelent meg olyan átfogó munka, amely feldolgozta volna a hitelbiztosítékok jogát. A zálogjogot áttekintő legutóbbi kötet is 2003-ban jelent meg. ezért is kiemelkedően fontos ez az új kiadvány, amelynek aktualitását fokozza, hogy a parlament június 13-án elfogadta a Ptk. módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Ennek a módosításnak (2016. évi LXXVII. törvény) a legjelentősebb része a zálogjogi szabályokat érinti. A kötet már ezeket a módosított rendelkezéseket is részletesen bemutatja. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. FAx: (36-1) TeLeFOn: (36-1) info@hvgorac.hu Ára: 9000 Ft Jogkódex-előfizetőknek 50% kedvezménnyel: 4500 Ft A kötet szerkesztője Bodzási Balázs, aki az utóbbi években több cikket és tanulmányt is publikált ebben a témában. A kötetben ő írja az újraszabályozott önálló zálogjogról, a fiducia-tilalomról, illetve annak a Ptk.-módosításban szereplő oldásáról szóló részeket. Ugyancsak Bodzási Balázs a szerzője az alzálogjogra, a zálogjogosulti bizományosra, illetve a zálogjog érvényesítését és megszűnését tárgyaló fejezeteknek, valamint a garanciaszerződés szabályait bemutató résznek is. A kötet szerzője Leszkoven László ügyvéd is, aki a Miskolci egyetem Állam- és Jogtudományi karán a Civilisztikai tudományok Intézetének egyetemi docense. Számos monográfia, kommentár és tanulmány szerzője, amelyek közül a zálogjoggal foglalkozó átfogó munkája ben jelent meg Miskolcon. A könyvben Leszkoven László egy általános áttekintő, bevezető részt ír, továbbá ő írja a kezességről és a tulajdonjog-fenntartásról szóló részeket is. további szerzője a kötetnek Anka Tibor közjegyző, a Magyar Országos közjegyzői kamara elnökhelyettese. A kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakember számos korábbi kodifikációban részt vett már. A kötetben Anka tibor az ingatlan-jelzálogjogra vonatkozó fejezet szerzője, amelyet az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó nélkülözhetetlen szabályok is kiegészítenek. A szerzők között szerepel Anka Márton, a Magyar Országos közjegyzői kamara Jogi Irodájának munkatársa. A kötetben a szakterületének számító hitelbiztosítéki nyilvántartás szabályait mutatja be. emellett ő ír az elidegenítési és terhelési tilalomról, valamint a vételi jogról is. A szerzői gárda nem lenne teljes Pomeisl András kúriai főtanácsadó nélkül. ő is a terület kiváló ismerője, a vonatkozó kommentárirodalom egyik meghatározó szerzője. A kötetben ő írja a zálogjog létrejöttéről, a zálogszerződésről, valamint a kézizálogjogról és az újraszabályozott óvadékról szóló fejezeteket. 5% WEBES VÁSÁRLÁS GAZDASÁG ÉS JOG 41 juliaug.indd :02:28

42 HÁMORI ANTAL A VÁSÁRLÓI (FOGYASZTÓI) PANASZFÓRUMOKRÓL SZÓLÓ TÁJÉKOZTATÓ JOGI SZABÁLYOZÁSA TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSSEL 1. BEVEZETÉS A fogyasztók vállalkozásokkal szembeni fokozott védelmének Magyarországon is rendkívül aktuális és jelentős témakörén 1 belül az alábbiakban a fogyasztók tájékoztatáshoz, illetőleg igényérvényesítéshez, jogorvoslathoz való jogával (is) kapcsolatos véleményem szerint indokolt szabályozást érintek : a vásárlói (fogyasztói) panaszfórumokról szóló tájékoztató megfelelő előírását, indokolással ellátott normaszövegtervezettel, az alapos áttekintés érdekében az előzményekre is kitérve. Az időszerűséget a vásárlók minőségi és egyéb megkárosítással szembeni fokozottabb védelme céljából különösen a térség Európa szemétlerakata elleni közös fellépés médiában és politikában is megjelent szükségessége adja. 2 Nagyon fontos, hogy a vásárlók jogai, jogos érdekei kellően hatékony védelemben részesüljenek; például minden érintett lehetőleg minél jobban ismerje az úgynevezett vásárlói (fogyasztói) panaszfórumokat, hogy igényeiknek a lehető leghathatósabban érvényt tudjanak szerezni. Először a vásárlói (fogyasztói) panaszfórumokról szóló tájékoztató időnként így vagy úgy felbukkanó, és valamelyest jelenleg is létező szabályozásáról szólok, majd indokolással megfogalmazom de lege ferenda javaslatomat. 2. A MAI REGULÁCIÓ ELŐZMÉNYEI Az üzletek működéséről szóló 6/1990. (IV. 5.) KeM rendelet közlönyállapot szerinti 16. -ának az e rendelet módosításáról szóló 4/1994. (I. 14.) IKM rendelet 8. -a 1 Lásd pl. Hamar Farkas Hámori Antal (szerk.): A fogyasztók etikai és jogi védelme. Budapesti Gazdasági Egyetem, Budapest, o. (Multidiszciplináris kihívások, Sokszínű válaszok; ISBN: ); Hámori Antal: A fogyasztóvédelem jelentősége és oktatása. Javaslatok Magyarország V. középtávú fogyasztóvédelmi politikájához. Jogtudományi Közlöny, (LXXI. évf.) , o.; Hámori Antal: Bevezetés a fogyasztóvédelmi jogba. A fogyasztók magán- és közjogi védelme. Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest, o. (ISBN: ; lektor: Lábady Tamás); Hámori Antal: A fogyasztók védelme és az új Ptk. Magyar Jog, (LXII. évf.) , o. (számos szakirodalmi hivatkozásokkal). 2 Lásd pl. Thurzó Katalin: Átvilágíthatják a multik működését. A cseh agrárminiszter szerint a térség Európa szemétlerakata Közös fellépésre van szükség. Magyar Idők, (III. évf.) február 22., 11. o. ( [ ] Nem mond le a magyar kormány a kiskereskedelem további szabályozásának jogáról, sem a piaci szereplők egyes működési körülményeinek szigorításáról, fogyasztóvédelmi és felügyeleti szempontok alapján. [ ] ). A témában Orbán Viktor miniszterelnök is nyilatkozott; lásd Kormányportál ( Kettős mérce érvényesül az EU piacán (2017. március 2.). Lásd még pl. Köpöncei Csilla: Nem kér a silány élelmiszerekből a keleti blokk. Magyar Idők, (III. évf.) március 7., 1., 13. o. ( [ ] Magyarország kormánya továbbra is határozottan kiáll a magyar családok és a vásárlók érdekei mellett. ); Thurzó Katalin: Egyeztetni kíván a kormány a kiskereskedelem és a fogyasztóvédelem új szabályozásáról. Fellépnek a multik túlkapásai ellen. Magyar Idők, (III. évf.) március 9., 11. o. által beiktatott (5) bekezdése alapján az üzletben a vásárlót jól láthatóan és olvashatóan tájékoztatni kellett, hogy panaszával a jegyzőhöz, a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez vagy a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézethez (KERMI) fordulhat, a tájékoztatón fel kellett tüntetni e hatóságok címét és telefonszámát is. A 6/1990. (IV. 5.) KeM rendeletet hatályon kívül helyező, az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet ának (3) bekezdése szerint az üzletben a vásárlót jól láthatóan és olvashatóan tájékoztatni kellett arról, hogy panaszával a jegyzőhöz és a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez is fordulhat, a tájékoztatón fel kellett tüntetni e hatóságok címét és telefonszámát is. E Korm. rendelet módosításáról szóló 203/2002. (IX. 14.) Korm. rendelet 16. -ával megállapított, december 13-tól hatályos szöveg alapján az üzletben a vásárlót jól láthatóan és olvashatóan tájékoztatni kellett arról, hogy panaszával a jegyzőn, és a fogyasztóvédelmi felügyelőségen kívül a területi gazdasági kamarák mellett működő békéltető testülethez, illetve élelmiszer-előállító és -feldolgozó tevékenységet végző kereskedelmi egységek esetében az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomáshoz is fordulhat, a tájékoztatón fel kellett tüntetni e szervezetek címét és telefonszámát. A 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet helyébe lépő (a 26. -t is július 13-tól hatálytalanító), az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 133/2007. (VI. 13.) Korm. rendelet július 13-tól hatályos a a vásárlók könyvéről az (1) és a (3) bekezdésben akként rendelkezett, hogy a vásárló panaszát szóban vagy írásban közölhette a kereskedővel, a szóbeli panaszt azonnal meg kellett vizsgálni, és szükség szerint orvosolni kellett, a vásárló írásbeli panaszát a jegyző által hitelesített számozott oldalú vásárlók könyvében tehette meg, az írásbeli panaszt a kereskedő harminc napon belül köteles volt megvizsgálni és írásban megválaszolni, a válaszlevélben tájékoztatni kellett a vásárlót arról, hogy amennyiben nem ért egyet az abban foglaltakkal, úgy panaszával a (2) bekezdésben meghatározott szervekhez fordulhat; az írásbeli vásárlói panaszra adott válasz másodpéldányát a kereskedő köteles volt az ellenőrzés során az ellenőrző hatóságoknak bemutatni, a jegyző, az engedélyezési eljárásban közreműködött szakhatóságok és szervezetek, a fogyasztóvédelmi hatóság két évre visszamenőleg vizsgálhatták a vásárlók könyvébe tett bejegyzéseket, valamint az írásbeli vásárlói panaszra adott válasz másodpéldányát. E 3 Lásd 28. (1) bekezdés hatálybalépés: február Lásd 23. (1) bekezdés o) pont. 42 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:28

43 (2) bekezdése alapján az üzletben, valamint a ban és 11. -ban meghatározott (pl. közterületi, mozgó-, automata, alkalmi) árusítás esetén a vásárlót jól láthatóan és olvashatóan tájékoztatni kellett arról, hogy panaszával annak jellege szerint a jegyzőhöz és a fogyasztóvédelmi hatósághoz, a területi gazdasági kamarák mellett működő békéltető testülethez, illetve élelmiszer-előállító és -feldolgozó tevékenységet végző kereskedelmi egységek esetében a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz fordulhat, a tájékoztatón fel kellett tüntetni e szervezetek címét és telefonszámát. A 133/2007. (VI. 13.) Korm. rendelet 20. (1) (3) bekezdésének a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló évi XLVII. törvénnyel, a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló évi XLVIII. törvénnyel, továbbá ezekhez kapcsolódóan a fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló évi XLII. törvénnyel összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról, valamint egyes miniszteri rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 217/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet 13. (7) bekezdésével megállapított, illetve a (11) bekezdés g) pontjával módosított, szeptember 1-jétől hatályos 5 szövege szerint a szabályozás a következő volt: a fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. a) pontja értelmében fogyasztónak nem minősülő vásárlónak a vásárlók könyvébe bejegyzett panaszát a kereskedő ha törvény eltérően nem rendelkezett harminc napon belül köteles volt megvizsgálni és írásban megválaszolni, a panaszt elutasító álláspontját a kereskedő indokolni volt köteles, a válaszban tájékoztatni kellett a vásárlót arról, hogy amennyiben nem ért egyet az abban foglaltakkal, panaszával annak tárgya szerint mely hatósághoz fordulhat, meg kellett adni az üzlet helye, illetve a 7 9. szerinti esetben a kereskedő székhelye szerint illetékes hatóság címét és telefonszámát; az üzletben, valamint a ban és 11. -ban meghatározott árusítás esetén a vásárlót jól láthatóan és olvashatóan tájékoztatni kellett arról, hogy panaszával annak tárgya szerint mely hatósághoz fordulhat, illetve hogy az Fgytv. szerinti fogyasztói jogvita esetén békéltető testület eljárását kezdeményezheti; a tájékoztatón fel kellett tüntetni az üzlet helye, illetve a 7 9. szerinti esetben a kereskedő székhelye szerint illetékes hatóságok, illetve (és) békéltető testület címét és telefonszámát; a jegyző, az engedélyezési eljárásban közreműködött szakhatóságok és szervezetek, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság két évre visszamenőleg vizsgálhatták a vásárlók könyvébe tett bejegyzéseket, valamint az írásbeli vásárlói panaszra adott válasz másodpéldányát. 3. A JELENLEG HATÁLYOS SZABÁLYOZÁS A 133/2007. (VI. 13.) Korm. rendeletet a október 1-jén hatályba lépett, a kereskedelmi tevékenységek vég- 5 Lásd 15.. zésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 31. a) pontja helyezte hatályon kívül. 6 E Korm. rendelet és a kereskedelemről szóló évi CLXIV. törvény témánk szempontjából hallgat. Az Fgytv. jelenleg hatályos 17/A. -a kilenc bekezdésben az alábbiakat foglalja magában. A vállalkozás köteles a fogyasztót tájékoztatni a) a székhelyéről, b) a panaszügyintézés helyéről, ha az nem egyezik meg a forgalmazás, illetve értékesítés helyével, c) a panaszkezelésnek az adott tevékenység, kereskedelmi forma vagy módszer sajátosságaihoz igazodó módjáról, valamint d) a panaszok közlése érdekében a vállalkozás vagy a vállalkozás 17/B. szerinti ügyfélszolgálatának levelezési címéről és ha a panaszokat ilyen módon is fogadja elektronikus levelezési címéről, illetve internetes címéről, telefonszámáról. 7 A tájékoztatásnak fogyasztói jogvita esetén ki kell terjednie a fogyasztó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes békéltető testületekhez való fordulás lehetőségére, valamint tartalmaznia kell a békéltető testület székhelyét, telefonos elérhetőségét, internetes elérhetőségét és levelezési címét. A békéltető testületekről történő tájékoztatási kötelezettséget világosan, érthetően és könnyen elérhető módon kell teljesíteni, internetes honlappal rendelkező vállalkozás esetén, a honlapon, honlap hiányában az általános szerződési feltételekben, általános szerződési feltételek hiányában pedig külön formanyomtatványon. Üzlettel rendelkező vállalkozás esetén az e bekezdés és az előző bekezdés szerinti tájékoztatást jól láthatóan és olvashatóan kell megadni. 8 A fogyasztó a vállalkozásnak, illetve a vállalkozás érdekében vagy javára eljáró személynek az áru fogyasztók részére történő forgalmazásával, illetve értékesítésével közvetlen kapcsolatban álló magatartására, tevékenységére vagy mulasztására vonatkozó panaszát szóban vagy írásban közölheti a vállalkozással. 9 A szóbeli panaszt azonnal meg kell vizsgálni, és szükség szerint orvosolni kell. Ha a fogyasztó a panasz kezelésével nem ért egyet, vagy a panasz azonnali kivizsgálása nem lehetséges, a vállalkozás a panaszról és az azzal kapcsolatos álláspontjáról haladéktalanul köteles jegyzőkönyvet felvenni, és annak egy másolati példányát a) személyesen közölt szóbeli panasz esetén helyben a fogyasztónak átadni, b) telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználásával közölt szóbeli panasz esetén a fogyasztónak legkésőbb a (6) bekezdésben foglalt érdemi válasszal egyidejűleg megküldeni, egyebekben pedig az írásbeli panaszra vonatkozóan az Fgytv. 17/A. (6) bekezdésében írtak szerint köteles eljárni. 10 A telefonon vagy elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználásával közölt szóbeli panaszt a vállalkozás köteles egyedi azonosítószámmal ellátni. 11 A panaszról felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az 6 Lásd 29. (1) bekezdés; vö. uo. (4) bekezdés. 7 Lásd (1) bekezdés. 8 Lásd (1a) bekezdés. 9 Lásd (2) bekezdés. 10 Lásd (3) bekezdés. 11 Lásd (4) bekezdés. GAZDASÁG ÉS JOG 43 juliaug.indd :02:28

44 alábbiakat: a) a fogyasztó neve, lakcíme, b) a panasz előterjesztésének helye, ideje, módja, c) a fogyasztó panaszának részletes leírása, a fogyasztó által bemutatott iratok, dokumentumok és egyéb bizonyítékok jegyzéke, d) a vállalkozás nyilatkozata a fogyasztó panaszával kapcsolatos álláspontjáról, amennyiben a panasz azonnali kivizsgálása lehetséges, e) a jegyzőkönyvet felvevő személy és telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználásával közölt szóbeli panasz kivételével a fogyasztó aláírása, f) a jegyzőkönyv felvételének helye, ideje, g) telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési szolgáltatás felhasználásával közölt szóbeli panasz esetén a panasz egyedi azonosítószáma. 12 Az írásbeli panaszt a vállalkozás ha az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa eltérően nem rendelkezik a beérkezését követően harminc napon belül köteles írásban érdemben megválaszolni és intézkedni annak közlése iránt. Ennél rövidebb határidőt jogszabály, hosszabb határidőt törvény állapíthat meg. A panaszt elutasító álláspontját a vállalkozás indokolni köteles. 13 A vállalkozás a panaszról felvett jegyzőkönyvet és a válasz másolati példányát öt évig köteles megőrizni, és azt az ellenőrző hatóságoknak kérésükre bemutatni. 14 A panasz elutasítása esetén a vállalkozás köteles a fogyasztót írásban tájékoztatni arról, hogy panaszával annak jellege szerint mely hatóság vagy békéltető testület eljárását kezdeményezheti. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell továbbá az illetékes hatóság, illetve a fogyasztó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti békéltető testület székhelyét, telefonos és internetes elérhetőségét, valamint levelezési címét. A tájékoztatásnak arra is ki kell terjednie, hogy a vállalkozás a fogyasztói jogvita rendezése érdekében igénybe veszi-e a békéltető testületi eljárást Lásd (5) bekezdés. 13 Lásd (6) bekezdés. 14 Lásd (7) bekezdés. 15 Lásd (8) bekezdés. Vö. uo. 17/B. (1) (6) bekezdés: (1) A közszolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozás, valamint a külön törvényben meghatározott egyéb vállalkozás a fogyasztói panaszok intézésére, a fogyasztók tájékoztatására köteles ügyfélszolgálat működtetéséről gondoskodni oly módon, hogy az törvény eltérő rendelkezése hiányában az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben kerüljön kialakításra. (2) Az ügyfélszolgálat működési rendjét, félfogadási idejét a vállalkozás úgy köteles megállapítani, illetve működésének feltételeiről oly módon köteles gondoskodni, hogy az ügyfélszolgálat megközelítése, az ahhoz való hozzáférés az ellátott fogyasztók számára és földrajzi eloszlására figyelem - mel ne járjon aránytalan nehézségekkel a fogyasztókra nézve. Ennek keretében a vállalkozás köteles biztosítani legalább azt, hogy a) az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben működtetett ügyfélszolgálat a hét egy munkanapján 7 és 21 óra között legalább tizenkét órán keresztül folyamatosan nyitva tartson, b) a telefonos eléréssel működtetett ügyfélszolgálat legalább a hét egy munkanapján 7 és 21 óra között legalább tizenkét órán keresztül folyamatosan elérhető legyen, c) az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben működtetett ügyfélszolgálat esetében a fogyasztóknak lehetőségük legyen elektronikusan és telefonon keresztül is a személyes ügyintézés időpontjának előzetes lefoglalására, a személyes ügyintézés időpontja igénylésének napjától számított öt munkanapon belül a szolgáltató köteles személyes ügyfélfogadási időpontot biztosítani a fogyasztó számára, d) az elektronikus eléréssel működtetett ügyfélszolgálat üzemzavar esetén megfelelő más elérhetőséget biztosítva folyamatosan elérhető legyen, illetve e) amennyiben or szágos hálózattal rendelkezik, minden megyeszékhelyen ügyfélszolgálatot működtessen. (3) Telefonos eléréssel működtetett ügyfélszolgálat, illetve az ügyintézés időpontjának előzetes lefoglalására biztosított telefonos elérés esetében biztosítani kell az észszerű várakozási időn belüli hívásfogadást és ügyintézést. A vállalkozás az ügyfélszolgálati ügyintézőnek az ügyfélszolgálat felé indított hívás sikeres felépülésének időpontjától számított öt percen belüli élőhangos bejelentkezése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet vonatkozó 4. -ában található szabályai a következők. A vállalkozás a fogyasztó nála bejelentett szavatossági vagy jótállási igényéről jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíti a) a fogyasztó nevét, címét, valamint nyilatkozatát arról, hogy hozzájárul a jegyzőkönyvben rögzített adatainak a rendeletben meghatározottak szerinti kezeléséhez, b) a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott ingó dolog megnevezését, vételárát, c) a szerződés vállalkozás általi teljesítésének időpontját, d) a hiba bejelentésének időpontját, e) a hiba leírását, f) szavatossági vagy jótállási igénye alapján a fogyasztó által érvényesíteni kívánt jogot, továbbá g) az (5) bekezdés szerinti eset kivételével a szavatossági vagy jótállási igény rendezésének módját vagy az igény, illetve az az alapján érvényesíteni kívánt jog elutasításának indokát. 16 Ha a vállalkozás szavatossági vagy jótállási kötelezettségének a fogyasztó által érvényesíteni kívánt jogtól eltérő módon tesz eleget, ennek indokát a jegyzőkönyvben meg kell adni. 17 A jegyzőkönyvnek tájékoztatást kell tartalmaznia arról, hogy fogyasztói jogvita esetén a fogyasztó a megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamarák mellett működő békéltető testület eljárását is kezdeményezheti. 18 A jegyzőkönyv másolatát haladéktalanul, igazolható módon a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. 19 Ha a vállalkozás a fogyasztó szavatossági vagy jótáláltalában elvárható. Az ügyfélszolgálathoz beérkező valamennyi telefonon tett szóbeli panaszt, valamint az ügyfélszolgálat és a fogyasztó közötti telefonos kommunikációt hangfelvétellel rögzíteni kell. Ha a hangfelvétel tartalmazza a 17/A. (5) bekezdése szerinti tartalmi elemeket ide nem értve a panasz előterjesztésének helyét, a fogyasztó által bemutatott bizonyítékok jegyzékét, a jegyzőkönyvet felvevő személy aláírását, valamint a jegyzőkönyv felvételének helyét és idejét, a jegyzőkönyv felvétele a fogyasztó beleegyezésével mellőzhető. A hangfelvételt egyedi azonosítószámmal kell ellátni, öt évig meg kell őrizni, és a fogyasztó kérésére, díjmentesen rendelkezésre kell bocsátani. A vállalkozás a hangfelvétel készítésével, megőrzésével és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos kötelezettségéről, továbbá az egyedi azonosítószámról a fogyasztót a telefonos ügyintézés kezdetekor tájékoztatni köteles. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott vállalkozások tevékenységére vonatkozó törvény vagy az annak felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet a) az ügyfélszolgálat működésére vonatkozóan további részletes szabályokat állapíthat meg, b) az ellátott fogyasztók számára és földrajzi eloszlására figyelemmel indokolt esetben a (2) bekezdés a) pontjától eltérő nyitva tartást írhat elő, ha a hét egy munkanapján a meghosszabbított nyitva tartás 20 óráig, vagy külön törvényben meghatározott ügyfélszolgálati fiókiroda esetében 18 óráig biztosított. (5) A 17/A. -tól eltérően az ügyfélszolgálat minden esetben köteles a vállalkozás panasszal kapcsolatos álláspontját és intézkedéseit indokolással ellátva írásba foglalni, és a fogyasztónak a panasz beérkezését követő tizenöt napon belül megküldeni, kivéve, ha a fogyasztó panaszát szóban közli és a vállalkozás az abban foglaltaknak nyomban eleget tesz. A korábbi, érdemben megválaszolt panasz tartalmával azonos tartalmú, ugyanazon fogyasztó által tett, ismételt, új információt nem tartalmazó panasz, valamint az azonosíthatatlan személy által tett fogyasztói panasz kivizsgálását a vállalkozás mellőzheti. (6) Az (5) bekezdés szerinti válaszadási határidő helyszíni vizsgálat vagy valamely hatóság megkeresésének szükségessége esetén egy alkalommal legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbítható. A válaszadási határidő meghosszabbításáról és annak indokáról a fogyasztót írásban, a válaszadási határidő letelte előtt tájékoztatni kell. 16 Lásd (1) bekezdés. 17 Lásd (2) bekezdés. 18 Lásd (3) bekezdés. 19 Lásd (4) bekezdés. 44 GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:28

45 lási igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról az igény elutasítása esetén az elutasítás indokáról és a békéltető testülethez fordulás lehetőségéről is öt munkanapon belül, igazolható módon köteles értesíteni a fogyasztót. 20 A vállalkozás a fogyasztó szavatossági vagy jótállási igényéről felvett jegyzőkönyvet az annak felvételétől számított három évig köteles megőrizni, és azt az ellenőrző hatóság kérésére bemutatni. 21 A szavatossági vagy jótállási igény bejelentése nem minősül a fogyasztóvédelemről szóló törvény szerinti panasznak. 22 A vásárokról, a piacokról, és a bevásárlóközpontokról szóló 55/2009. (III. 13.) Korm. rendelet 6. (3) bekezdése jelenleg a következő rendelkezéseket tartalmazza: az üzemeltető az (1) bekezdésben meghatározott, a tevékenységével kapcsolatban beérkező írásbeli panaszt köteles megvizsgálni, és az intézkedéséről, valamint annak indokairól a vásárlót a panasz kézhezvételétől, illetve beérkezésétől számított harminc napon belül postai úton vagy elektronikus levélben tájékoztatni; a válaszlevélben tájékoztatni kell a vásárlót arról, hogy amennyiben nem ért egyet az abban foglaltakkal, úgy panaszával a jegyzőhöz fordulhat; az írásbeli vásárlói panaszra adott válasz másodpéldányát az üzemeltető köteles az ellenőrzés során az ellenőrző hatóságoknak bemutatni. 23 E (1) bekezdése szerint a vásár, a piac, illetve a bevásárlóközpont működésének rendjét az üzemeltető határozza meg, és arról jól látható helyen közzétett hirdetményben tájékoztatja a kereskedőket és a vásárlókat; fel kell tüntetni továbbá az üzemeltető nevét, címét, székhelyét, elektronikus levelezési címét, amennyiben azzal rendelkezik. A vonatkozó joggyakorlatból megemlítendő például, hogy a Veszprém Megyei Kormányhivatal Műszaki Engedélyezési és Fogyasztóvédelmi Főosztály Fogyasztóvédelmi Osztálya VEO/001/ /2015 iktatószámú (elsőfokú kötelezést kiszabó) határozata szerint: A vásárlók könyvébe tett olyan fogyasztói be- 20 Lásd (5) bekezdés. 21 Lásd (6) bekezdés. 22 Lásd (7) bekezdés. Vö. uo. 8. (1) (2) bekezdés: (1) A ban, valamint a 7. (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott szabályok szerint. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt rendelkezések a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések. 23 A október 1. előtt hatályban volt szöveg: (3) A vásárló ha nem minősül a fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. a) pontja értelmében fogyasztónak panaszát szóban vagy írásban közölheti az üzemeltetővel, illetve a kereskedővel. A szóbeli panaszt azonnal meg kell vizsgálni és szükség szerint orvosolni kell. Az üzemeltető az (1) bekezdésben meghatározott, a kereskedő az Fgytv. 17/A. (1) bekezdése szerint megadott elérhetőségeire, a (2) bekezdésben meghatározott elérhetőségeire, a tevékenységével kapcsolatban beérkező írásbeli panaszt köteles megvizsgálni, és az intézkedéséről, valamint annak indokairól a vásárlót a panasz kézhezvételétől, illetve beérkezésétől számított harminc napon belül postai úton vagy elektronikus levélben tájékoztatni. A válaszlevélben tájékoztatni kell a vásárlót arról, hogy amennyiben nem ért egyet az abban foglaltakkal, úgy panaszával a jegyzőhöz, illetve a 4. (2) bekezdés k) pontjában meghatározott tevékenységet végző kereskedő esetében az MgSzH-hoz fordulhat. Az írásbeli vásárlói panaszra adott válasz másodpéldányát az üzemeltető és a kereskedő köteles az ellenőrzés során az ellenőrző hatóságoknak bemutatni. jegyzések, panaszok, amelyek az üzlet működésével, továbbá az ott folytatott kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatosak, írásbeli fogyasztói panasznak minősülnek. Az írásban tett fogyasztói panaszok intézésével kapcsolatos szabályokat a fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/A. -ának (6) (8) bekezdései írják elő. [ ] A Hatóság a rendelkezésére álló nyilatkozatok alapján megállapította, hogy a kérelemben előadottak alapján, Kérelmező nem kapott választ a vásárlók könyvi bejegyzésére, illetve az [ ] Kft. nyilatkozatában nem tudta igazolni a válaszlevél postára adásának tényét. A Vállalkozás jogsértést követett el azáltal, hogy a Kérelmező augusztus 20. napján, a vásárlók könyvébe tett fogyasztói bejegyzés tekintetében, a panaszkezelésre vonatkozó Fgytv. 17/A. (6) és (8) bekezdésének előírásait nem tartotta meg, azáltal, hogy igazolható módon nem intézkedett a válaszlevél közléséről, valamint válaszlevelében amelyben a fogyasztó panaszát elutasította nem adta meg a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes békéltető testület, illetve hatóság nevét és elérhetőségét. 24 GAZDASÁG ÉS JOG Vö. pl. Kúria Kfv.II /2012/6. számú, február 20-i ítélet: Az elsőfokú hatóság [ ] március 16. napján kelt SOF-00225/0010/2011. számú határozatában bírság kiszabás terhe mellett, a fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/A. (4) és (5) bekezdéseire, 47. (1) és (4) bekezdéseire hivatkozással kötelezte a felperest, hogy a beérkező panaszok tekintetében a 30 napos válaszadási határidőt ne lépje túl, és a panaszost tájékoztassa, mely hatóság vagy békéltető testület eljárását kezdeményezheti. ; Kúria ezen, vitatható (az Fgytv. tág hatályát szűkítő, non-kontraktuális kapcsolatot elvető) ítélete által hatályon kívül helyezett Somogy Megyei Bíróság 6.K /2011/2. számú, november 22-i ítélete szerint: [ ] a Somogy Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőség március 16. napján kelt 1114.K.59 ügyszámú, SOF-00225/0010/2011 ügyirat számú határozatával kötelezte a felperest arra, hogy a társasághoz érkező írásbeli panaszok tekintetében a 30 napos válaszadási határidőt ne lépje túl, valamint arra, hogy a panasz elutasítása esetén a fogyasztót írásban tájékoztassa arról, hogy panaszával annak jellege szerint mely hatóság, vagy békéltető testület eljárását kezdeményezheti. [ ] az elsőfokú hatóság K.J. írásbeli panasz bejelentésének intézésével kapcsolatban jogsértést állapított meg, mivel a felperes a 30 napos válaszadási határidő lejártát követő 16. napon adott a panaszra írásbeli választ, és nem tájékoztatta arról a fogyasztót, hogy panaszával annak jellege szerint mely hatóság vagy békéltető testület eljárását kezdeményezheti. Ezzel a magatartásával a felperes a fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény (Fgytv.) 17/A. (4) bekezdését, továbbá az (5) bekezdésében foglaltakat sértette meg és a határozat az Fgytv. 47. (1) és (4) bekezdésén alapul. A Kúria ítélete véleményem szerint az Fgytv. fogyasztófogalmának szeptember 1-jétől a természetes személyre történő szűkítése ellenére azért vitatható, mert az Fgytv. szerinti védelemhez nem szükséges szerződéses jogviszony: a bepanaszolt vállalkozás tevékenysége, szolgáltatása ( a mért fogyasztás arányosítása ) a panaszost érinti, illetve érintheti (az adott esetben lehet, hogy például téves arányosítással, számolással kárt okoz neki), fogyasztó lehet a használó is, nem csak a megrendelő, illetve megbízó [lásd Fgytv. 1. (1) bekezdés, 2. a) b) pont]; a konkrét ügyben a szolgáltatást a társasház rendelte meg, de azt a társasház tulajdonostársainak közössége tagjaként a panaszos is kapja, használja ( igénybe veszi mérőkészülék a külön tulajdonban álló lakásában lévő radiátoron is lehet), miként a szülők által a gyermekek részére megvásárolt dolgokat (pl. ruhákat, játékokat) a családi közösség tagjaiként a gyermekek (is) használják, s így az Fgytv. alkalmazásában e dolgok vonatkozásában, a kontraktuális kapcsolat hiánya ellenére e gyermekek is fogyasztók [ez a jogtudomány, jogirodalom szerint egyértelmű; lásd pl. Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog. Comp- Lex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, (285 o.; ISBN ) 77. o.: A fogyasztó gyakran nem egy személy, hanem meghatározott csoport annak ellenére, hogy a szerződést csak egy személy kötötte meg a kereskedővel. Ebben az összefüggésben fogyasztók a javak megszerzőjének családtagjai, vagy akik a dolog vagy szolgáltatás felhasználásában közreműködnek. Fogyasztónak minősül például az iskola vagy óvoda az írószerek, játékok beszerzése során, de fogyasztók a gyerekek is, bár ők tényleges szerződési kapcsolatban a kereskedővel nincsejuliaug.indd :02:28

46 4. A VÁSÁRLÓI (FOGYASZTÓI) PANASZFÓRUMOKRÓL SZÓLÓ TÁJÉKOZTATÓ MEGFELELŐ ELŐÍRÁSA (NORMASZÖVEGTERVEZET INDOKOLÁSSAL) A vásárlók (fogyasztók) fokozottabb védelme érdekében a következő jogszabálymódosításokat tartom indokoltnak: a) A kereskedelemről szóló évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 5. (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (4) Az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhető helyen a kereskedelmi hatóság által hitelesített, folyamatosan számozott oldalú vásárlók könyvét kell elhelyezni. A vásárlók a vásárlók könyvébe bejegyezhetik az üzlet működésével, továbbá az ott folytatott kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos panaszaikat és javaslataikat. A vásárlót e jogának gyakorlásában megakadályozni vagy befolyásolni tilos. A vásárlók könyvébe tett bejegyzésekre miként a külön írásbeli panaszokra és javaslatokra harminc napon belül indokolással írásban válaszolni kell. A válaszban tájékoztatni kell a vásárlót arról, hogy amennyiben nem ért egyet az abban foglaltakkal, mely hatósághoz vagy békéltető testülethez fordulhat. Meg kell adni a hatóság és a békéltető testület levelezési címét, telefonos és internetes elérhetőségét. A fogyasztóvédelemről szóló törvény szerinti fogyasztói jogvita esetében a tájékoztatásnak arra is ki kell terjednie, hogy a kereskedő igénybe veszi-e a békéltető testületi eljárást. b) A Kertv. 5. -a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: (6) Az üzletben, illetve az árusítás helyén a vásárlót jól láthatóan és olvashatóan tájékoztatni kell arról, hogy panaszával mely hatósághoz vagy békéltető tesnek. Bár az Fgytv. definíciója kifejezetten nem szabályozza, kötelmek relatív szerkezetének bomlása lehetővé teszi más esetekben is a fogyasztói minőség szerződéses viszony nélküli megállapítását. Ennek tipikus esete a termékfelelősségi jogviszony, ahol fogyasztónak minősül az a személy is, aki nincs szerződéses viszonyban a használt vagy birtokolt dolog eladójával, de a hibás dolog használata vagy birtoklása jogalapot teremt az okozott kár megtéríttetésére. ; Hámori Antal: Bevezetés a fogyasztóvédelmi jogba I. A fogyasztóvédelmi jog alapjai. AXOL Print Nyomdaipari és Kiadói Kft., Budapest, (136. o.; ISBN ; lektor: Lábady Tamás) 58. o. vö. Fgytv augusztus 31-ig hatályos fogyasztófogalma]. tülethez fordulhat. A tájékoztatón fel kell tüntetni az illetékes hatóságok és békéltető testület levelezési címét, telefonos és internetes elérhetőségét. c) A kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 25. (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (5) A kereskedelmi tevékenység ellenőrzésére jogosult hatóságok öt évre visszamenőleg vizsgálhatják a vásárlók könyvébe tett bejegyzéseket, valamint az írásbeli vásárlói panaszra és javaslatra adott válasz másodpéldányát. d) A fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény 46. (3) bekezdés első mondata helyébe a következő rendelkezés lép: A fogyasztóvédelmi hatóság eljárása a jogsértés bekövetkezését követő öt éven túl nem indítható meg. Indokolás: A törvény az egyértelmű és egységes, jelentősebb vásárló -védő szabályozás érdekében a kereskedelemről szóló évi CLXIV. törvényben (a továbbiakban: Kertv.) szó szerint kimondja, hogy a kereskedő a vásárlók könyvébe tett és a külön írásbeli vásárlói panaszokra, javaslatokra harminc napon belül indokolással írásban válaszolni köteles, amelynek a panaszfórumokról szóló tájékoztatásra is ki kell terjednie. A törvény a Kertv.-ben, a vásárlók nagyobb oltalma végett a fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/A. (8) bekezdésével összhangban biztosítja a vásárlói panaszfórumokról szóló tájékoztatót, amelynek az üzletben, az árusítás helyén meg kell jelennie. A törvény a fogyasztók fokozottabb védelme céljából összhangba hozza az Fgytv. 17/A. (7) bekezdése és 46. (3) bekezdése szabályát: három évről öt évre emeli azt az időtartamot, amelyen belül a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása megindítható. A kormányrendelet a vásárlók fokozottabb védelme érdekében, összhangban a fogyasztóvédelemről szóló évi CLV. törvény 17/A. (7) bekezdése és 46. (3) bekezdése szabályával kimondja, hogy a kereskedelmi tevékenység ellenőrzésére jogosult hatóságok öt évre visszamenőleg vizsgálhatják a vásárlók könyvébe tett bejegyzéseket, valamint az írásbeli vásárlói panaszra és javaslatra adott válasz másodpéldányát. GAZDASÁG ÉS JOG gazdasági hírlevél A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG ELNÖKE, FŐSZERKESZTŐ: Sárközy Tamás SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Balog Lajosné, Fuglinszky Ádám, Gadó Gábor, Gellén Klára, Leszkoven László, Nochta Tibor, Pázmándi Kinga, Szent iványi Iván, Szikora Veronika, Wellmann György, Zsohár András KIADJA: a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft Budapest, Montevideo u. 14. Telefon: , FELELŐS KIADÓ: Frank Ádám, a kft. ügyvezetője FELELŐS SZERKESZTŐ: Gábor Zsolt MŰSZAKI SZERKESZTŐ: Bors Kriszta TÖRDELŐ: Máthé József KORREKTOR: P. Berka Antónia Mária ELŐFIZETÉSSEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK A KIADÓNÁL: Tel.: info@hvgorac.hu NYOMTATÁS: Multiszolg Bt. ISSN Megjelenik évente 12-szer, csak előfizetőknek. Előfizetési díj évre: Ft. Egy szám ára: 2795 Ft. Híreink, információink tájékoztatásul szolgálnak, nem tekinthetők hivatalosnak. A Gazdaság és Jog információinak átvételéhez, az írások bár mi lyen célú felhasználásához és újraközléséhez, másolásához a kiadó elő zetes engedélye szükséges. A lapban korábban megjelent cikkeket elektronikusan megtalálja a Jogkódexen GAZDASÁG ÉS JOG juliaug.indd :02:29

47 A munkaviszony megszűnése és megszüntetése A bírói gyakorlat széleskörű bemutatásával, iratmintákkal Szerző: Lőrincz György E könyv alapvető célja, hogy a lehető legrészletesebben, gyakorlati példák bemutatásával bővítse a jogkereső közönség tárgybeli ismereteit. Ennek szükségességét illetően egy adat: a Kúria a felmondások és az azonnali hatályú felmondások gyakorlatát vizsgáló joggyakorlat-elemző csoportja ezernél több peres ügyet vizsgált, amelyek közül többségben voltak azok a jogesetek (53%), amelyekben a felmondás, illetve az azonnali hatályú felmondás jogellenesnek minősült. Végül a téma súlyát Ára: 7500 Ft illetően indokolt kiemelni, hogy a munkaügyi perek 25 30%-a a munkaviszony megszűnésével, illetve megszüntetésével összefüggésben indul. A jogi ismeretek bővítése mellett ezért indokolt olyan gyakorlati helyzeteket is elemezni, mint például a munkáltatói felmondás előkészítésének praktikus kérdései. Feltehetőleg sokak számára meglepő, de tény: a munkaviszony megszűnésére, illetve megszüntetésére vonatkozó szabályozás az elmúlt ötven évben meghatározó módon nem változott. A megszűnés és megszüntetés jogcímei, a felmondási tilalmak és korlátozások esetei természetesen részben módosultak, de az alapintézmények, sőt a normarendszer fogalmi eszköztára állandónak bizonyult. Ehhez képest meglepőnek látszik az is, hogy a joggyakorlatban, így a bírói gyakorlatban a mai napig a munkaviszony megszűnésével, illetve megszüntetésével kapcsolatos esetek dominálnak, szinte napról napra találkozunk ide kapcsolódó példákkal, jogesetekkel. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a viszonylag állandó szabályozás mellett folyamatosan új élethelyzetek alakulnak ki, amelyek megoldása, megítélése újszerű hozzáállást, illetve az általános szabály újszerű interpretálását igényli. Ebből az következik, hogy a könyvben hangsúlyosan szerepelnek a bírói gyakorlatból vett esetek, elsősorban a Kúria döntései. Részletek a könyv előszavából Adatvédelmi jog Magyar és európai szabályozás A 2018-tól alkalmazandó EU adatvédelmi rendelet szabályaival Szerzők: Jóri András, Soós Andrea Klára 2016 májusában kihirdették az EU új adatvédelmi rendeletét, amely 2018-tól az európai adatvédelmi jog alapja lesz. A Rendelet sok új intézményt vezet be, és jelentősen (akár 20 millió euróra vagy a világpiaci forgalom 4%-ára) növeli az adatvédelmi jogsértések esetén kiszabható bírság összegét. A szerzők célja e könyvvel, hogy felkészítsék az érdeklődő közönséget a két év múlva várható változásokra. A könyv a jelenleg hatályos Infotv. magyarázata, valamint a teljesség igényével dolgozza fel az adatvédelmi gyakorlatot a kilencvenes évektől napjainkig. Ugyanakkor Ára: 6000 Ft mindenkor kitekint a Rendelet vonatkozó szabályára, a várható változásokra és az új trendekre is. A jogászi igényesség mellett a mű mindenki számára szól, aki személyes adatok kezelésével bármilyen módon és szerepkörben (adatkezelőként, adatfeldolgozóként vagy adatalanyként) kapcsolatba kerül. A könyv részletesen ismerteti a NAIH, a hazai bíróságok és az Európai Bíróság gyakorlatát, kiemelve a legfontosabb ügyeket; ha az adott rendelkezés nem változott lényegesen, akkor kitér a korábbi adatvédelmi biztosi gyakorlatra is. Egyes esetekben ahol ennek az adatkezelők számára gyakorlati jelentősége lehet a szerzők kifejtik a jogalkalmazói jogértelmezéssel kapcsolatos kritikájukat is. Dr. Jóri András PhD, ügyvéd, adatvédelmi szakértő, 2008 és 2011 között Magyarország adatvédelmi ombudsmanja. Az MTA köztestületének tagja. Több mint három évig volt az EU legfelsőbb adatvédelmi szakértői testületének a tagja. Dr. Soós Andrea Klára ügyvéd, európai jogi szakértő, több mint másfél évtizedes, multinacionális ügyvédi irodáknál szerzett gyakorlattal. Nagy tapasztalattal rendelkezik adatvédelmi és személyiségi jogi perekben. WEBES VÁSÁRLÁS 5% HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Fax: (36-1) Telefon: (36-1) info@hvgorac.hu

48 Megjelent az Ákr. és a Kp. kommentárja AZ ÁLTALÁNOS KÖZIGAZGATÁSI RENDTARTÁS MAGYARÁZATA A KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁS SZABÁLYAI I. Az Ákr. rendelkezéseinek gyakorlatorientált magyarázata, a koncepcionális és a részletszabályokban megjelenő újdonságok ismertetése. Miben tér el az Ákr. a Ket.-től? Mire kell a jogalkalmazóknak a jövőben különösen figyelniük? A kommentár szerzői csapatának gerincét a Kúria közigazgatási bírái alkotják, kiegészülve az új szabályozás előkészítésében fontos szerepet betöltő IM főosztályvezetővel és az NMHH jogi igazgatójával. A kötet lektora az IM Közigazgatási Eljárásjogi Kodifikációs Osztályának vezetője. Ára: 9000 Ft A KÖZIGAZGATÁSI PERRENDTARTÁS MAGYARÁZATA A KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁS SZABÁLYAI II. A közigazgatási per 2018-tól többé már nem egy különleges eljárás a Pp. rendszerében. A kommentár bemutatja a közigazgatási perrendtartásról szóló új törvényt, a Kp.-t. Megmutatjuk a közigazgatási perjog egyedi szabály- és fogalmi rendszerét, valamint az új jogintézményeket. A kommentár szerzői csapatának gerincét a Kúria közigazgatási bírái alkotják, kiegészülve egy közigazgatási jogász alkotmánybíróval és egy egyetemi oktatóval. A kötet lektorai a Kúria főtanácsadói. Ára: 9000 Ft WE HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1037 Budapest, Montevideo utca 14. Fax: (36-1) Telefon: (36-1) info@hvgorac.hu 5% LÁS ÁR Az Ákr. és a Kp. kommentár előfizethető egyben A közigazgatási eljárás szabályai kapcsos kommentárként is. A kapcsos kommentár összevontan tartalmazza a közigazgatási eljárás két szakaszát: a hatósági és a bírósági eljárást. A fenti két kötet és a kapcsos kommentár tartalma teljes mértékben megegyezik, a kapcsos kommentárt azonban a Kiadó a jövőben előfizetés keretében pótlapcsomagokkal aktualizálja. BES VÁS