Hl MIMII sinmi. Az erdei munkák gépesítése a Német Szövetségi Köztársaságban

Átírás

1 Hl MIMII sinmi Az erdei munkák gépesítése a Német Szövetségi Köztársaságban Az erdei munkák gépesítése az NSZK-ban is több nehézséggel kell, hogy megküzdjön E. G. Strehlke-nék. a mündeni főiskolai napokon, novemberében megtartott előadása szerint. Az előadó leszögezte, hogy magáról az erdőgazdálkodásról kellene lemondani ahhoz, hogy a modern techmkát, a gépesítést távol tarthassuk az erdőtől. Az erdei romantika fenntartásáért pedig még ez a magas életszínvonalú nép sem mondhat le élettere kereken negyedének gazdasági hasznosításáról. A gépesítésre az NSZK-ban elsősorban az a körülmény késztet, hogy a munkabérköltségek az utóbbi tíz évben kereken megduplázódtak és a fejlődés további emelkedést igér, a gépek pedig a technikai tökéletesedésük révén egyre használhatóbbakká, egyre gazdaságosabbakká válnak. Ezen túlmenően sem hagyhatják figyelmen kívül a munkások életkörülményeinek javítására irányuló fokozódó igényt. Az erdőgazdasági munkák gépesítése mindezek ellenére az iparhoz és magához a mezőgazdasághoz is viszonyítva erősen elmaradt és az előadó választ keresett arra a kérdésre, hogy mik azok a visszahúzó erők, amik ilyen feltűnően késleltetik a gépesítést és miként kell ezeket, legyőzni? Vannak hangok, amelyek a német erdészeknek kimondottan biológiai beállítottnágát, konzervatizmusát okolják ezért. Ebben lehet is valami, hiszen az erdészeti oktatásban a biológiai tudományok elterpeszkedése csak igen kevés teret enged a technikai ismeretek közlésének, s ez a gyakorlatban nagyon is meglátszik. Való igaz, hogy az erdő biológiai törvényszerűségek alapján nő. A technikának a termelésben csak segéd szerepe lehet. Így a gépnek kell igazodnia az erdőhöz és nem fordítva. Ha az erdőt mindenütt nem is tudjuk, de az erdőgazdálkodási módszereinket már úgy kell kialakítanunk, hogy abban a gépek alkalmazása megfelelő helyet kaphasson. A biológia a technikával nincs ellentétben, sőt, ma már egyedül a gépekkel biztosíthatjuk a szükséges biológiai feltételek megteremtését. Az erdőművelő tudománya ma éppen abban áll, hogy a gépesítés szükségszerűségének az erdőben bekövetkezhető maradandó károk elkerülésével tegyen eleget. A gépesítésben nem kényszert, de segítséget kell találnunk! Az előadó sorra vette a gépi munka alapfeltételeit a feltárást, a munkaösszpontosítást, és munkaegységesítést és rámutatott arra, hogy az ezek megvalósítására irányuló törekvések során már több ízben is fény derült a biológiai szükségszerűségeknek túlbecsülésére. A megvalósítást eddig nem is annyira a gépesítés, mint inkább a gazdálkodás általános racionalizálási törekvései hozták magukkal. Erdőgazdálkodásunk megváltoztatásának szükségessége a kisgépesítés korában mindaddig, amíg a gépek csupán helyettesítik a kézi szerszámokat kevésbé vetődik fel, de menten előtérbe lép, amint az erdőben megjelennek a nagy gépek a közelítődarukkal felszerelt vontatók, kérgezőgépek, ültetőgépek, földgyaluk stb. Ezeknek alkalmazásához át kell alakítanunk eddigi munkamódszereinket, bérezési rendszerünket, termelési szervezetünket és szakoktatásunkat is. A komplex és futószalagszerű termelési módszerek ha nem is lesznek olyan mértékűek mint az USA-ban, vagy a Szovjetunióban több olyan szükségszerűséget vetnek fel, amelyekről eddig szó sem lehetett. Az új termelési módszerek magukkal hozzák a bérezési rendszer megváltozását. A teljesítménybér helyett előtérbe lép a prémiumos időbér. A nagy gépek teljesítménye szétfeszíti az erdőgazdaság eddigi szervezeti kereteit. Már ma is túlhaladott álláspont az, hogy a kerületvezető erdész saját munkásaival minden munkát maga lásson el a területileg körülhatárolt kerületében. Az új szervezeti formák végül is jelentős változást követelnek a szemléletben, szaktudásban, a szakmai képzésben. Szakoktatásunkban abból kell kiindulni, hogy az erdei szakmunkás a jövőben gépkezelő, a kerületvezető erdész művezető, az erdészetvezető pedig üzemvezetőként jelügyelője és irányitója lesz a gépi munkáknak, akinek a technika tökéletes ismeretében, közgazdasági meggondolások alapján kell a termelést szervezni. A gépesítés érinti a tudományos kutatás területét is. Ttt nem annyira új gépek konstruálása a cél ezt a gépgyárak bőven ellátják hanem főleg a munkaszervezés kérdései kell, hogy foglalkoztassák, valamint a gépekkel dolgozók egészségvédelme a zaj, rázkódás és égéstermékek ártalmaitól. A gépi munkát összhangba kell hozza a művelési biológiai követelményekkel és az emberi szervezettel.

2 Az előadásban elhangzottak arra mutatnak, hogy az NSZK-ban több olyan megoldatlan kérdéssel is találkozhatunk, amelyben magunk már lényegeset léptünk előre. Ez további bátor haladásra kell, hogy késztessen bennünket. (Allgemeine Fors.t u. Jagdzeitung, sz old. Ref.: Jérőme René) Gondolatok az erdőgazdálkodás iparosításához a Német Demokratikus Köztársaságban A Német Szocialista Egységpárt mezőgazdasági programja, amely szerint iparszerű munkamódszereket kell megvalósítani, teljes mértékben vonatkozik az erdőgazdaságra is G. Zillmann-nak a berlini Mezőgazdasági Akadémia erdészeti osztálya gépesítési munkabizottságának egyik ülésén tartott beszámolója szerint. A mezőgazdaság és erdőgazdaság lényegesen elmarad az ipar fejlettségétől, különösen a munkatermelékenység terén. Amíg az iparban az egy főre jutó bruttó termelési érték 1960-ban általában , ezen belül a vegyiparban DM, addig a mezőgazdaságban ugyanez kereken és az erdőgazdaságban sem sokkal több (1959- ben ). Az erdőgazdaságban az iparszerű termelést jelenti: a termelés koncentrációja a természeti és gazdaságossági szempontok figyelembevétele melletti messzemenő specializálással; fejlett gépesítés a termelés minden ágában; a legfejlettebb technológiák fokozott mértékű alkalmazása; magasfokú szakképzettség és specializálódás az erdőgazdálkodás minden dolgozója részéről; a szocialista üzemvezetés alapelveinek érvényesítése. A termelés-koncentrációnak már eddig is jó példái a nagyüzemű csemetekertek, valamint a rakodótereken való fafelkészítés. Utóbbit célszerűnek látszik odáig kifejleszteni, hogy az erdőn már csak a döntés maga történjék. A koncentrációt azonban nem csak térben, de időben is meg kell valósítani. Így koncentrációt jelent az, ha a több gyakori tisztítást egyetlen erőteljes menetben végezzük el, ha a gyakran, óvatosan" helyett az időben, erőteljesen" elvet alkalmazzák. A koncentráció magával hozza a specializálódást is, mert a koncentráció célszerű mértéke gyakran túlér egyetlen üzemegységen a nagygépesítés, nagyobb beruházások stb. során a jelenlegi határok betartása felesleges többletköltségeket okozhat. A koncentráció már magával hozza a fejlett gépesítés lehetőségét, fejlett technológiák alkalmazhatóságát. Mindennek másik előfeltétele azonban az erdőgazdaság valamennyi dolgozója részéről az eddigit jóval meghaladó technikai szakismeret. Ez csak úgy lehetséges, ha a különböző beosztású dolgozók munkaterületükön specializálódnak és különleges szakterületükön magasabb szintű tudásra tesznek szert. Az iparszerű termelési módszerek meghonosítása az erdőgazdaságban végül is a termelésirányítás szocialista módszereinek következetes alkalmazását követeli meg. A termelés ilyen átállítása több kérdést fog felvetni ideológiai téren is, mert ez nem csupán új technológia és újabb gépek alkalmazásbavételét jelenti, hanem mindent átfogó politikai-gazdasági és technikai folyamat, amely az egész erdőgazdaságot érinti. Az erdőgazdasági termelés iparosítása során természetesen szem előtt kell tartani, hogy benne a termelő tevékenység egy természeti folyamattal egyesül. A termelő tevékenységet nagyrészt a fa életciklusa, a természeti erők határozzák meg. Az erdőgazdaságnak az a feladata, hogy befolyást nyerjen a természet munkájába, elősegítse kedvező hatásának érvényesülését és minél nagyobb mértékben függetlenítse magát a kedvezőtlenektől. Az iparosítás nagy feladatok elé állítja az erdészet 1 kutatást, a tudományt is, újak elé, amelyeket megoldani csak a gyakorlattal való legszorosabb együttműködésben fog tudni. (Die Sozialistische Forstwirtschaft sz old. Ref.: Jérőme René) Feiler, S: A Prometryn alkalmazhatósága csemetekerti vetőágyásokban. A vegyszeres gyomirtás a munkaerő- és termelési költség csökkentése érdekében az utóbbi években nagy lépésekkel haladt előre. Szép eredményeket értek el, de még sok kérdést kell tisztázni. Különösen bizonytalan még a csemetekerti magágyások vegyszeres gyomtalanítása. Ezt a célt szolgáló, a baseli Geigy cég kísérletre kiadott Prometryn nevű vegyszerével állítottak be kísérleteket. A Prometryn (alábbiakban P) a Simazinhoz (alábbiakban S) hasonlóan triazin derivátum. A P is a növény asszimilációjában okoz zavart. Amíg azonban a S úgyszólván kizárólag gyökéren at jut a növénybe, addig a P-t a levelein át is felveszi a növény. Amíg a S hatása egy tenyészidőn át tart, addig a P-é csak 3 10 hétig. Előbb tenyészedényekben, majd az itt elért eredmények alapján négy csemete-

3 kertben állítottak be kísérleteket, egyenként 2 mr-es területen, négyszeres ismétléssel, 4 kg/ha adaggal. A csemete - kert jele Talaja Humusztartalma, súly % -ban 1. táblázat ph-érték I. II. III. IV. Tápdús, üde homok Tápdús gneisz málladók Humusszegény, új létesítmény 3,5 11,9 4.0 Nem határozták meg 4, ,6 A permetezést a vetésre előkészített területen a vetést megelőző 1 19 nappal végezték.. 2. táblázat A csemete Fafaj kert jel Permetezés Vetés Értékelés Hatása a fafajra időpontja Gyomfedés %-ban kezelt kezeletlen I. Ef IV. 23. IV. 24. IX. 5. Nem volt II. Ef IV. 30. V. 18. VII. 2. Nem volt Lf IV. 30. V. '18. VII. 2. Nem volt III. Ff IV. 23. V. 3. VI. 6. Nem volt A IV. 23. V. 3. VI. 6. Kevés kár IV. Ef IV. 10. IV. 29. VII. 15. Nem volt Lf IV. 10. IV. 29. VII. 15. Nem volt (A gyomfedés rovatban a tört számlálója az egyes parcellák szélső értékeit, a. nevező az átlagértékeket jelöli.) A kezelt fenyőkön szemmel láthatóan nem történt károsítás. Az akác 2 3%-ának levélszélein gyenge klorózis mutatkozott, ez azonban az augusztusi, második ellenőrzésig eltűnt. A szembecslés alapján történt vizsgálat kiegészítésére szept. hónapban a II. és III. jelű csemetekertből kiemelt csemeték szárazanyagát vizsgálták meg, aminek adatait táblázatba foglalták. A kezelt erdeifenyő esetében kb. 3%-os, jelentéktelen szárazanyag csökkenést, míg a lucfenyőnél 25, a feketefenyőnél 20, sőt az akácnál 33%-os szárazanyag többletet találtak a kezeletlennel szemben. Feltehető, hogy ezt a súlytöbbletet a gyomkonkurrencia megszüntetése okozta. A 2. táblázatból látható, hogy a P kezelés & gyomosodást lényegesen csökkentette a kezeletlennel szemben. A legtöbb gyom kivéve a Galium aparínet kelés után hamarosan elpusztult. Sőt az ellenálló Cirsium arvense, Taraxacum officináié és Sonchus oleracea száma is lényegesen csökkent. Amíg az I. és IV. sz. csemetekert alig volt gyomos, az erősen gyomos II. és III. sz. csemetekertben a P. gyomirtó hatása világosan jelentkezett. Az eddigi kísérletek alapján a fás növények magágyásainak gyomtalanítására a P alkalmasnak látszik.

4 Fafaj 100 db csemete szárazanyaga, gramm kezelt kezeletlen Kezelt csemeték szárazanyag súlyának %-a a kezeletlenhez viszonyítva Ef Lf Ff A 12,047 15,036 27, ,404 12,066 22,575 73,350 97,1 124,6 120,7 133,4 Mielőtt azonban ennek a vegyszernek alkalmazását a gyakorlat részére javasolni lehetne, további vizsgálatokat kell végezni arra nézve, hogy az egyes fafajok különböző termőhelyi viszonyok között mennyire érzékenyek a P-vel szemben. Ezekhez kapcsolódva meg kell említenünk, hogy nekünk pedig egy Alipur nevű vegyszert sikerült beszereznünk, mely ugyancsak magágyások gyomtalanítására szolgál tavaszán állítottunk be kísérleteket a máriabesnyői csemetekertben, s ezek szintén jó reményekre jogosítanak. Ujabb egy évi remélhetőleg sikeres kísérlet alapján javasoljuk majd a gyakorlatnak. Ref.: Dr. Vlaszaty Ödön Simazinnak csemetekerti fenyővetésekben való alkalmazásával kapcsolatban Az Erdő januári számának 33. oldalán Jérőme R. ismertette Sorija Feiler és W. Weisemann-nak a Sozialistische Forstwirtschaft számában megjelent cikkeit. Weisemann szerint meghatározott agrotecnikával a csemetekerti fenyővetéseket a vetéssel egyidőben, vagy a csemeték magburkának levetése után 4 kg/ha Simazinnal gyomtalanítani lehet. örömmel láttam, hogy erre a közlésre a gyakorlatban is felfigyeltek és kérdést intéztek hozzám. Ugyanis több alkalommal írásban és szóban kijelentettem, hogy vetések gyomtalanítására még nincs megfelelő vegyszerünk. így Weisemann közlése és az én állításom között ellentmondás van, aminek oka igen egyszerű. A Simazinnak mind a termesztett növényekre, mind a gyomokra gyakorolt hatása a többi között a talaj humusztartalmától függ. Minél nagyobb a talaj humusztartalma, annál nagyobb adaggal permetezhető be a terület, a termesztett növények veszélyeztetése nélkül. Bár Weisemann cikkében nem állapítja meg, hogy minimálisan hány százalék humusztartalma legyen a talajnak, melyet 4 kg/ha Simazinnal permetez, de S. Feiler cikkében azt olvashatjuk, hogy már 3,25% humusztartalom esetében a csemeték pusztulása kb. 1,4 5%. Horváth Endréné tud. munkatárs az ország számos csemetekertjének talaját megvizsgálta és csak nagyon kivételes esetekben talált azokban 3,25%, vagy azt meghaladó mennyiségű humuszt, de nem ritka az 1%, sőt az az alatti humusztartalom sem. A mi csemetekertjeinkben tehát néhány kivételes esettől eltekintve a fenyővetéseknek még kisebb Simazin-adaggal való permetezése sem javasolható. Ezt egyébként a kísérletek is igazolják. Lenne még egy megoldás: Az elvetett magot humuszos földdel takarni. Dr. Papp László tud. főmunkatárs kísérletei viszont azt bizonyították, hogy ezekben a vetésekben a kidőlés igen nagy mértékű ban állítottunk be fenyő- és lombvetések gyomtalanítására kísérletet egy új vegyszerrel, s ez jó eredményt adott. A kísérletet ez évben megismételjük és amennyiben eredménye hasonlóan jó lesz, javaslatot teszek annak tágkörű alkalmazására. Dr. Vlaszaty Ödön

5 G. S. Brown: A záródás jelentősége a nyesési előírásokban. (The Empire Forestry Review, szept.) G. S. Brown az egyik új-zélandi erdészeti kutatóintézet munkatársa ezzel a tanulmányával a záródásnak, valamint a növőtérnek a zöldnyeséssel való kapcsolatára hívja lel a figyelmet. A zöldnyeséssel kapcsolatos kutatás a nyesés optimális mértékének a meghatározására irányul. A nyesés mértékének meghatározása csak akkor lehet egyértelmű, ha a záródást, a növőteret is figyelembe vesz', Nem mindegy, hogy zárt, gyérített vagy a gyérítés után újra záródott állomány zöldnyeséséről van-e szó. Adott törzsszámú, zárt állományban a koronák nem hosszabbodnak, mert a fáknak egymásra gyakorolt árnyaló hatása következtében az alsó ágak kb. ugyanolyan mértékben halnak el, mint amennyivel a fa magassága növekszik. Ha a törzsszámot csökkentjük, a koronák egy ideig nem érintkeznek egymással és erre az időre a feltolódás megakad. Ennek következtében a koronák is hosszabbak lesznek. A koronahosszúságot az állományban a záródás, a növőtér határozza meg. A szerző ennek bizonyítására adatokat gyűjtött a Pinus radiata különböző növőterű olyan állományaiból, amelyek hasonló termőhelyen állnak. A koronahosszak átlagait a'z egységnyi területen található törzsszám függvényében felhordva egy hyperbolikus görbét kapott. A görbe képletének általános alakja D = y -g illetve D = 100 N -, ahol D a koronahossz méterben, N a termőhelytől és a fafajo tói függő szorzószám és S az egy hektáron található törzsek száma. Brown a nyesés mértékének megtervezéséhez Moller adatsorát közli. Ez fenyőkre vonatkozik és azt mutatja, hogy a koronahasszúság a növedék hány százalékát adja. koronaszázalék növedék százalékban Ez az adatsor azt mutatja, hogy pl. a zöldkorona 20%-át eltávolítva csak 1% lesz a növedékveszteség. A példa azt mutatja, hogy ismerve a növőteret, a fafajt, a termőhelyet, a fafaj magassági növekedését és a koronahosszat, a nyesés mértéke megtervezhető és még a növedékveszteség is kiszámítható. A tanulmány megállapításai elősorban fenyőkre és az erőteljes magassági növekedés idejére érvényesek. A koronahossz-képlet alkalmazása azonban elősegítheti a hazai, nyeséssel foglalkozó kutatást. (Ref.: Mendlik Géza ERTI tud. munkatárs, Sopron) Assmann, E: A fatermési viszonyok megjavításának lehetőségei. (Allgemeine Forstzeitschrift, ) Az utóbbi évtizedek faterméstani kutatási eredményei szerint az erős gyérítés főleg idősebb állományokban a mérsékelt gyérítéshez viszonyítva jelentős növedékveszteségre vezethet. Sokan azt hiszik, hogy ezt a veszteséget a visszamaradó fák nagyobb értéknövedéke kiegyenlíti. Pedig ez a luc- és az erdeifenyő esetében többnyire hiú remény. Assmann példaként a Schnaittenbach 58-as erdeifenyő gyérítési kísérleti sorozat eredményeit közli. Itt az erős gyérítés az állomány 90 éves korára a mérsékelt gyérítéshez viszonyítva nemcsak 6%-kal kevesebb összes fatermést, hanem. 5%-kal kisebb nettó értéket is eredményezett. Bár igaz, hogy erős gyérítés esetén 90 éves korban a visszamaradó állomány átl. mellm átmérője 9,1 mm-rel nagyobb, az összes fatermést tekintve azonban ez az átmérő 0,4-del kisebb! Az összes fatermés értékére, az elért átlagos átmérő elöntő hatással van. Ez a hatás akkor jut érvényre, ha a vágásérettségi kort növeljük, másrészt akkor, ha az állománymagasságban kifejezett termőhelyi minőség jobb. A mai erdőrendezési gyakorlatban még mindig alacsony vágásfordulók megállapítása a tendencia. Pedig ha a jelenlegi értékesítési szempontokból előnyösnek látszó célátmérők kedvéért pl. a lucfenyőre alacsonyabb vágásfordulót választunk, kisebb átlagos értéknövedékkel is kell számolnunk. Ha pedig növeljük a fakészletet, nemcsak a fatermési viszonyokat javíthatjuk meg ezzel, hanem nyersanyag tartalékokat is halmozhatunk fel esetleges nehéz időkre. A termőhelyi minőséget talajjavítással és trágyázással javíthatjuk meg. Assmann más kutatók eredményeire hivatkozva bizonyítja, hogy ez nemcsak lehetséges, hanem gazdaságosan el is végezhető. Számításai szerint az idézett Schnaittenbach-i kísérleti sorozat esetében 35 éves kortól 90 éves korig megfelelő időközökben végzett állománytrágyázással átlagos értéknövedékben 25 DM/ha évi nettó többletet lehetett volna elérni. Az értéktermelés fokozása szempontjából a talajjavításnak és trágyázásnak legalábbis az említett két fafaj esetében nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint a gyérítésnek. Ref.: Gertheis Antal