AZ ÖNKÉNYURALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG ARANY JÁNOS ( )

Átírás

1 »1«AZ ÖNKÉNYURALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG ARANY JÁNOS ( ) Az 1849 és 1867 közötti időszak ellentmondásos szakasz a magyar kultúra történetében. A polgári átalakulás részben ellentétes volt a köznemesség érdekeivel. Mivel azonban a polgárság még kisszámú, a polgárosodást a köznemesség vállalta magára. A világosi fegyverletétel után meggyengült a köznemesség helyzete. A nemzeti önállóság elvesztése megszüntette a köznemesség vezető szerepét. A jobbágyfelszabadítással a köznemesség szabadelvű része a hűbériség lényegét szüntette meg. A nemzeti önállóság elvesztése eltorzította ezt a folyamatot. Alexander Bach, a bécsi külügyminiszter államhatalmi eszközökkel igyekezett lassítani a nemzeti polgárság kialakulását. Haladás és nemzet ügye 1849 után szembekerült. Idegen polgárság vette át a fejlődés irányítását, miközben a köznemesség tétlenségbe, ún. passzív ellenállásba húzódott vissza. Ez mély irodalom létrejövetelét segítette: az öreg Széchenyi s Vörösmarty, Arany, Kemény Zsigmond és Madách Imre munkássága. Történelmünknek e sivár korszaka irodalmunk gazdagodását hozta magával. Ez azonban csak egy évtizedig tartott. Ausztria több kudarcot is kénytelen volt elszenvedni, s ezért is hajlandóságot mutatott arra, hogy kiegyezzék a magyar arisztokráciával és a nemesség egy részével ben került sor a kiegyezésre, az udvar és a birtokosok Deák Ferenc által vezetett része között. A kiegyezés (1867) lehetőséget adott a tőkés rendszer kibontakozására, de a társadalom gyors átalakulása sokáig nem járt együtt irodalmunk fejlődésével. ARANY JÁNOS ( ) Arany János március 2-án született a Bihar megyei Nagyszalontán. Apja, Arany György Bocskaitól kapta a nemességét. Arany János születésekor Arany György és Megyeri Sára már nem fiatalok. A szülők mindent megadnak gyermeküknek, aki érzékeny s magába forduló lesz. Szüleitől tanul írni-olvasni. Sokat olvas: főleg a XVII-XVIII. századi műveket. A régi magyar nyelv mélyen hat rá, később sokáig idegenkedik a nyelvújítástól és a romantikától. A szülők hamarosan rászorultak fiuk támogatására. 14 évesen segédtanító lesz őszén beiratkozott a debreceni református kollégiumba tavaszán elemi iskolai tanítóságot vállalt Kisújszálláson tavaszán visszatért Debrecenbe és beállt vándorszínésznek. Színészként kedvelte meg Shakespeare-t, és ekkor figyelt fel a Bánk bánra is. Utólag a színészkalandot kitörési kísérletnek minősítette. Szalontára való visszaérkezése után a környezethez alkalmazkodást tűzte ki célul. Helybeli feleséget választott: Ercsey Juliannát. Másodjegyző lett. Lelki alkatát s költői világképét mindvégig sztoikus önmegtartóztatás jellemzi. A Kisfaludy Társaság vígeposz pályázatára Arany beküldi Az elveszett alkotmány című művét, s elnyeri a díjat, bár Vörösmarty csak fenntartással nevezi az ő művét a legjobbnak.

2 »2«Toldi (1846) Letészem a lantot (1850) Vörösmarty bíráló szavai további munkára késztették Aranyt ban a Kisfaludy Társaság újabb pályázatot írt ki olyan költői elbeszélésre, melynek hőse "valamely, a nép ajkán élő történeti személy". Ezt a pályázatot Erdélyi János készítette elő, s az ő utasítására vették fel a követelmények közé azt, hogy "forma és szellem népies legyen". Ezúttal Arany egyöntetű elismeréssel nyerte a pályázatot. A Toldival Petőfi barátságát is megszerezte. Levelezésük jelentős kor- és irodalomtörténeti dokumentum. Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga; Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan, Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan. A mű a Világos előtti elégikus hangnem egyenes folytatása. Két létállapotot szembesít: egy értékben gazdag és egy értékszegény világot. Az előbbi a múlt, az utóbbi a jelen. Vörösmarty az Előszóban három létállapotot hasonlít össze: értékgazdag múltat, értékszegény jelent és irónikus (látszólag értékgazdag, valójában értékszegén) jövőt. Dinamikus folyamat három állomásának tekinti őket. Arany verse sokkal állóképszerűbb: a múlt a jelenből visszatekintve jelenik meg. A három ponttal késleltetett mondatok, a kérdések, sőt az első sor is az elégikus hangnemet erősíti, sóhajszerű, rövid mondattal s közöttük és utánuk levő szünettel. Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, művészi gonddal Függött a lantos ujjain; - Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Most... árva énekem, mi vagy te? Elhunyt daloknak lelke tán, Mely temetőbül, mint kisértet, Jár még föl a halál után...? Hímzett, virágos szemfedél...? Szó, mely kiált a pusztaságba...? Hová lettél, hová levél

3 »3«Letészem a lantot. Nehéz az. Kit érdekelne már a dal. Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal: Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. Oda vagy, érzem, oda vagy A NAGYKŐRÖSI ÉVEK BALLADÁI Arany elsősorban lírikus, de hajlama a gondolatibb líra felé vonzotta. Az epikát is ennek jegyében lírizálta. (A Toldi estéje és a balladák bizonyítják ezt.) A balladák a legjobban szerkesztett költemények Arany életművében. Végigkomponáltságuk egyedülálló. Balladáinak leszármazottaival Adynál találkozhatunk. Arany már 1847-ben kísérletezett balladával, de verstípusait csak a a nagykőrösi években emelete magas színvonalra. Alkatához közelebb állt a történetet kihagyásokkal, párbeszédekkel dramatizáló ballada - melyet a skót és székely népköltészetből ismert meg-, mint a történetet lassan adagoló románc - melyet a latin népek (spanyolok) költészetéből és a németektől ismert. Jól bizonyítható ez a Hunyadi balladakör két részének: az V. Lászlónak (1853) és a Mátyás anyjának (1854) az összehasonlításával: az előbbi sokkal nagyobb igénnyel készült, mint az 1854-ben íródott.. A ballada kisepikai műfaj, lírai és drámai elemekkel tragédia dalban elbeszélve. A magyar mûballadát Arany János emelte világirodalmi szintre, a skót és a székely népballadákat tekintette mintaként. A balladák a legjobban szerkesztett költeményei. A nemzet ügyét kívánta szolgálni velük, történelmi balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésûek, az akkori jelenhez szóltak. Arany jellemző eszköze a bűn-bűnhődés probléma középpontba állítása, valamint -főleg ezen időszakában- a népi hiedelmekre, babonákra való építkezés, megjelenik a nagyváros-ellenesség, a rendszerből való kiábrándultság. Balladatípusain belül három szerkezeti megoldást találunk. Az elsőt egyszólamú, vonalszerűen előrehaladó balladának nevezhetjük. Ez áll legközelebb a románchoz. Ide tartoznak első balladakísérletei: A varró leányok (1847), Az egri lány (1853) és két nagy vers: Zács Klára (1855) és A walesi bárdok (1856). A walesi bárdok (1856) A szakaszos tördeltség benyomását erősítő belső ismétlések itt is uralkodó szerepet visznek, mind az elbeszélés, mind a párbeszéd szintjén, sőt közöttük is. A tetőpontot nem az elhallgatás, majd a mondatszerkesztés síkján megvalósított fokozás idézi elő, hanem a nyelv felemelése a betű szerinti szintről a szójátékok és igeimetaforák szintjére: Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér.

4 »4«Arany második balladatípusát a többszólamú előrehaladó szerkezet jellemzi. Ennek a típusnak távolibb a rokonsága a románccal. Két jelentős vers tartozik ide: az V. László (1853) és a Szondi két apródja (1856) Szondi két apródja (1856) Itt a kétszólamúság még hamarabb bontakozik ki. A kétágú történet alapjául az időbeli eltérés szolgál. Az apródok a múltat idézik fel, Ali szolgája viszont a jelenről beszél, s a két szólam egymásra vonatkoztatottsága nyilvánvaló. Arany kétszólamú balladái az adagolás, a felépítés mintapéldái; formájuk önteremtő fejlődés során jön létre, az előrehaladás addig tart, amíg a hangnem ki nem meríti önmaga lehetőségeit. Ezen a tetőponton a belső ismétlések zsúfoltsága ("álla halála") már-már mesterkéltséget súrolná, de ekkor kevésbé megmunkált nyelvű, mondattanilag annál világosabb szerkezetű záradék hirtelen befejezi a történetet. A költő tökéletesen ellenőrzése alatt tartja anyagát, az írásmód pontosan követi a szerkezet fordulópontját. Történeti balladái politikai célzatosságot rejtenek magukban. Az 1850-es években fel kellet rázni a nemzetet fásultságából, s Arany magára vállalta ezt a feladatot. (Az V. László végszavaival ("De visszajő a rab...!") osztrák börtönökben sínylődő hazafiak hozzátartozóiba próbált lelket verni, a Zács Klára Haynau bosszúját idézte fel, a Szondi és A walesi bárdok arra emlékeztetett, hogy a magyar költő nem dicsőítheti Ferenc Józsefet.) Arany a nemzeti önrendelkezés eszményének értékét állította akkor, amikor a magyarság függetlenségét eltörölték, és történeti példázataival egyszerre tanít a megalkuvás elutasítására és a sorssal való kemény harcra. Ágnes asszony (1853) Történeti példázatival egyidőben a balladának egy más fajtáját is kialakította. E lélektani érdekű verstípusnak megalkotásakor az egyén sorsának egyetemes kérdései foglalkozatták. Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futó hab elkapdossa. Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? "Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet." Összefutnak a szomszédnők: Ágnes asszony, hol a férjed? "Csillagom, hisz ottbenn alszik! Ne menjünk be, mert fölébred." Jön a hajdu: Ágnes asszony, A tömlöcbe gyere mostan. "Jaj, galambom, hogy' mehetnék, Míg e foltot ki nem mostam!"

5 »5«Mély a börtön: egy sugár-szál Odaférni alig képes; Egy sugár a börtön napja, Éje pedig rémtül népes. Ezt a harmadik típust egyszólamú, de körkörös felépítés jellemzi. Ide tartozik egyik legnagyobb verse az Ágnes asszony. Három szerkezeti egységből áll. Az első négy versszak egyszeri történést beszél el mérsékelt gyorsasággal. A következő tömb a szöveg leghosszabb része. A börtönben töltött rövid időt nagyon lassan beszéli el, a bíróságon történteket hosszú párbeszéd formájában tudjuk meg. Míg 14 szakasz foglalkozik e pár órával, addig Ágnes asszony életének hosszú éveiről 7 versszak ír. A zárlat a felütés változata, mintegy állóképpé merevíti a kezdő sorokban leírt képet. Arany e művében a bűnt teszi kérdésessé: Ágnes asszony úgy érzi nem felelős a tettéért, mert nem ő cselekedett, hanem vele történt valami. A ballada erősen lírizált. (A Zács Klárában a líraiság úgy nyilvánul meg, hogy a külső történés kihagyásai a belső történésre irányítják a figyelmet.) E műben a körkörösség a drámai monológ szerkezetéhez hasonlít, s a költő a lelkiismeret és az önvád jelképes kifejezésével egyetlen lélekállapot tárgyiasítását adja (- mint A rab gólyában vagy Az örök zsidóban (1860). Utolsó alkotói korszaka, az Őszikék 1860 őszén Pestre költözött.a Kisfaludy társaság igazgatója lett.első pesti évek óta tele voltak ked vel,reménnyel ben az akadémia titkárává választják.a kezdeti lendület hamar megtört. Meghalt a lánya,juliska. Ez olyan csapás volt szá mára,ami a költőt is elhallgattatta.betegsége is kí nozta.a kiegyezés is kedvét szegte.modern nagy városban egyre idegenebbül érezte magát. Folyó-iratai már korábban csődbe jutottak ben szabadult meg végre az akadémiai teen dőktől.ezután a nyarakat a Margitszigeten töltött Ekkor születtek Öregkori Úrájának remekei, az Őszikék,amelyeket az un. kapcsos könyvbe írt. Az emlékkönyvet Gyulai Pál ajándékozta neki. Családjától is titkolta a verseket, nem szánta a nyilvánosságnak. Okkal,mert nagyon is különböz tek a megszokottól. Nem olyan témákat fogalma-zott meg bennük,amelyeket elvártak tőle. Belső világát tárta fel,gyötrődéseit,félelmét,szorongása-it az idegen világtól. 1-1 pillanatnyi hangulat, érzés fejlődik ki a költeményekben.a bizakodás,a remény végképp hiányzik a versekből. Az epilogus a számvetés költeménye. Utolsónak szánta, amelyet még életében megjelentett. Erre utal a cím is,utószó,befejezés. Költő összefoglalja egyéni sorsát, jellemének legfőbb tulajdonságait villantatja fel. Ennyi személyes érzés soha nem szólalt meg költészetében. Mű szerkesztése arányos: három 5-5 szakos egységet vezet be a szinte azonos nyitó sorral. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon'... Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se' irigyeltem. Az életet, ím, megjártam; Nem azt adott, amit vártam: Néha többet, Kérve, kellve, kevesebbet.

6 »6«Ada címet, bár nem kértem, S több a hír-név, mint az érdem: Nagyravágyva, Bételt volna keblem vágya. Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére. Mily temérdek munka várt még!... Mily kevés, amit beválték Félbe'-szerbe' S hány reményem hagyott cserbe'!... Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Hova múzsám el-elvárnám, Mely sajátom; Benne én és kis családom. Munkás, vidám öregséget, Hol, mit kezdtem, abban véget... Ennyi volt csak; S hogy megint ültessek, oltsak. Most, ha adná is már, késő: Egy nyugalom vár, a végső: Mert hogy' szálljon, Bár kalitja már kinyitva, Rab madár is, szegett szárnyon? Egységes részek különböző idősíkban helyezkednek el. A jelenből a múltba tekint: Az életet már megjártam. Múlt idejű igealak lezártságra utal. Kicsit ironikusan szól önmagáról,egyszerű életformájáról. A konkrét út az Omnibusszal az életutat is jelenti. Szembeállítja a gyalogos költőt, önmagát a kevély fogatot utasaival,amellyel az életformák különbözőségét emeli ki. Az egyszerű életmódú Arany megveti a kevély,a cifra bakon ülő gőgös embereket. Egész életében elhúzódott tőlük de ez a passzív módja is. Belső függetlenségét nem tudta feledni soha. Vigaszt az élet apró örömei adtak számára. Második rész alig tér el az elsőtől. A már határozószó helyére az írni kerül. Ezzel az előzményekre is utal,és a közeli jelenségekre is mutat. Jelenről szól,de szorosan a múlthoz kapcsolódik az alkotói helyzet. Pályáját mindenki sikeresnek láthatja,hiszen ő a nemzet ünnepelt költője. Kitüntetéseket kapott,mégis hiányérzete van. Okát önmagában keresi: tele van kétségekkel mű vészi teljesítményét illetően,nyomasztják a befejezetlen művek. Ezért érzi elviselhetetlennek az elismerést. Hangváltás figyelhető meg az első részhez képes. Ott különböző hangnemek folyódnak egymásba: irónia,derű. Itt eltűnik a derű,mert az élettől nem azt kapta,amit várt. A harmadik egység a múltban megálmodott,de meg nem valósult jövőről szól. A független nyugalom, csöndes fészek falun,a munkás vidám öregség ez hiányzott életéből. Az élet iróniája, hogy mindezt akkor kaphatta meg, amikor már a halál közeledtével nem tud mit kezdeni

7 »7«velük. Egy nagyon hatásos metaforával fejezi be a költeményt,a rab madár képével,amelynek már nem öröm a szabadság lehetősége. Az Őszikék balladái Ezek a költemények már nem a hősiesség balladái (Tetemre hívás, Tengeri-hántás, Vörös Rébék). Kései balladák babonás,kísér teties témák feldolgozásai. Egy hordoz közülünk társadalmi mondanivalót: A hídavatás. A Tengeri-hántás témája közönséges falusi történet,amilyen mindennap megeshet. A befejezés azonban nem mindennapi. Tuba Ferkó elcsábít egy lányt,akit cserbenhagy gyermekével együtt. Dalos Eszti öngyilkos lesz. Mikor a legény hazakerül falujába,megtudja,hogyan járt hajdani kedvese,akit ő döntött a bajba. A legény megőrül, holtkórossá válik,s lezuhan a torony tetejéről. Történetet a költő egy éjszakai kukoricafosztás keretébe ágyazza. Egyik kukoricafosztó meséli el. Különlegessége a szerkesztésnek, hogy a mesélő a régi történetet meg-megszakítja,és a jelen,a valóságos környezet 1-1 jelenségét is beleszövi a történetbe. A külső eseményre utaló közbevetések összefüggésben vannak a mese tartalmával. Zárószakasz életkép,a kukoricafosztás kerete, és a történet lezárása is. A híd-avatás a nagyvárosi életből meríti tárgyát. A rohamosan fejlődő kapitalizmusban Budapest modern világvárossá vált. Arany idegenül forgott ebben a világban,magányosnak érezte magát. Az életformaváltás,lélekölő robot elidegenítette egy-mástól az embereket. Sokan öngyilkosok lettek. A Hídavatás keretes ballada. A keret egy kártyavesztes fiú történetét tartalmazza,aki remény nélkül indul az éjszakába,az új hídra megy (Margit-híd) Éjfél van,a kísértetek órája. Az Öngyilkosos megismétlik halálugrásukat. A kapitalizmus áldozatai ők. A fiút is magával ragadja a haláltánc,ő is öngyilkos lesz. Csupán egy villanás a látvány,ahogyan az öngyilkosok felbukkannak,majd eltűnnek az örvénylő mélységben. 1-1 életsorsot foglal össze a költő tömören, drámaian. Nyomorgók, kiszolgáltatottak, szerencsejátékosok,becsapottak, unatkozók,a gazdaságba belecsömörlöttek,őrültek dobják el életüket. Egyik embernek sincs köze a másikhoz. Drámai a szerkesztése ennek a bal ladának is. Az első öngyilkosok még egyenként vetik magukat a mélybe,később már csoportosan, seregben ugranak. Eltűnésük a középkori haláltáncokra emlékeztet bennünket. ARANY KÖLTÉSZETÉNEK JELENTŐSÉGE Arany rendkívüli tehetségét bizonyítja, hogy két nagy elődje (Vörösmarty és Petőfi) után ismét újabb fejlődési szakaszt valósított meg: a népiességtől indulván a szimbolizmus előkészítőjévé vált, s eközben az irónikus elégiának későromantikus válfaját hozta létre. Kimagasló jelentőségű epikus és lírai költőnk, irodalmi hagyományaink magas szintű összegzője. Műfordító, lapszerkesztő, irodalomszervező, az Akadémia főtitkára. Korától hatalmas feladatokat kapott: Petőfi örökségének továbbvitele, az irodalom vezérszerepének vállalása. A magyar vers és nyelv legnagyobb mestere.