FÖLDTANI KÖZLÖNY HAVI FOLYÓIRAT

Átírás

1 FÖLDTANI KÖZLÖNY HAVI FOLYÓIRAT MAGYARORSZÁG FÖLDTANI, ÁSVÁNYTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGISMERTETÉSÉRE S A FÖLDTANI ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. Megjelenk havonként két vagy három nagy nyolczadrét ívny tartalommal. A magyarhon földtan társulat rendes tagja 5 frt év dj fejében kapják. Előfzetés ára egész évre 5 frt. XIX. KÖTET. r n SZEPTEMBER-OKTOBER. l 0. FÜZET. ROMÁN FÖLDTANI KUTATÁSOK MAGYARORSZÁG HATÁRSZÉLÉN. In k e y BÉLÁ-tÓl. (Előadatott az 889. áprls 3-án tartott szakülésen.) Nncsen meg két éve annak, hogy T o u la, mdőn a Balkán-félszget földtan rodalmát összeállítja, arról panaszkodk, hogy Romána földtan vszonyaról alg smerünk többet a semmnél; és S u e s s mdőn az «Antltz der E rde» első kötetét (885) közrebocsátja, még oly kevés adat fölött rendelkezk, hogy a Kárpátok kelet végenek kanyarulatáról még nem képes vlágos képet vázoln.2 Ma már tárgytalanokká váltak ezek a panaszok, mert most már az ország legnagyobb és legfontosabb részéről átnézetes földtan térkép magyarázó szöveggel fekszk előttünk3 mnt Romána fatal, buzgó földtan ntézetének szép terménye. Európának ez a legfjabb földtan ntézete ama mozgalomnak, melyet az 88-ben Bolognában összegyűlt geologusok Európa általános földtan térképe érdekében megndítottak, köszön közvetve eredetét,4 közvetlenül pedg S t e f a n e s c u G reg o r tanár úrnak, F. T oula : Materalen zu ener Geologe der Balkanhalbnsel 883. Jahrb. d. k. k. geol. Rechsanst. Bd. XXXIII. Nr.. p. (»4. «Rumänen zählt zu den geologsch am wengsten untersuchten Gebeten Europas.» 2 S u e ss : A n tltz der E rde. I. " A l : 7í2S00 méretű térképből eddg!» lap jutott közforgalomba. A magyarázó szöveg «Anuarulu buroulu geologcu» czíme alatt eddg 7 füzetre terjed, melyek román és franczu nyelven közlk a megfgyelések eredményet. 4 Tudjuk, hogy ugyanabból az alkalomból eszközöltette a magyar kormány s az erdély dél határhegységnek és a szomszédos románország hegy területnek átkutatását. Ezen kutatások eredménye közül csak dr. P rmcs G yörgy felvétele, a fogaras legyláncz egész szélességében, tétetett közzé (a m. k. földtan ntézet évkönyvenek Yl-k kötetében), míg dr. H erbch F k r k x c z és I nkey B éla szomszédos térképe eddg csak mnt kézratok vannak meg a földtan ntézet térképtárában. (IM) 2o/,

2 3 4 INKEY BKLA: knek fáradhatatlan buzgósága első sorban az ntézet életbeléptetését tudta kormányánál keresztül vnn, ezután pedg mnt az ntézet vezetője és főmunkása ly rövd dőben e rojjpant terület kartrozását eszközölte. Délkelet szomszédanknak eme tevékenysége annál nagyobb mértékben érdeml fgyelmünket, mnél fontosabbak kutatásak a kárpát legyláncz és az erdéty havasok földtan szerkezetének teljes felsmerésére nézve. Mnthogy az országos határ Erdély kelet és dél szélén csaknem mndg a hegység vízválasztó élén fut végg, természetes, hogy csupán az nnenső lejtők smerete még nem merít k a feladatot és hogy csak akkor lesz tszta fogalmunk hazánk e hatalmas védbástyáról, ha kőzetrétegek mnőségét, vselkedését és szerkezetét a hegység mndkét oldalán összefüggő kép alakjában felderítve látjuk. Ezért bátorkodom tagtársamat ma négy év letelte után* smét, a romána földtan ntézet kadványara fg}relmeztetn és e bemutatáshoz egynehány megjegyzést fűzn, mre a romána hegységekben szerzett saját tapasztalatam szolgáltatják az anyagot. Mnden topographa térkép mutatja, hogy a román krályság földrajz alakulása ép oly egyszerű mnt átnézetes. A magas hegylánczok kelet és dél lejtő képezk az ország szegélyregóját hazánk határa mentén. Ehhez csatlakozk egy széles öv alakjában a harmadkor dombos vdék, mely maga fokozatosan átmegy az alföld tágas síkságaba. Földtan szempontból legérdekesebb, és mnket s legközelebben érdeklő, az első, vagys a magas hegy vdék öve. Abban találjuk az erdély és bukovna Kárpátok hosszú hegyhullámanak folytatását az ö eoczén-, kréta- és jurakorbel üledékevel és archa palaképződményevel Moldovában és Oláhország kelet részeben; továbbá nyugat felé az újból hatalmasan kmagasló erdély havasok dél felét, mely a fogaras, szeben, zslvölgy legylánczokhoz mnt kegészítő rész csatlakozk és végre Ks-Oláhország legnyugatbb részében a krassó-szörénymegye havasok dél görbülését követvén a Duna Vaskapu szoroság terjed. Egészben véve a földtan kép, melyet a román ntézet térképe elénk tárnak, megfelel, a m a formatók folytatását llet, azon várakozásnak, melyet az erdély földtan térkép kegészítéséhez tűzhetünk, és megfelel a magyar kutatók által vázolt románország térképrészeknek s. Természetes, hogy oly gyors és futólagos felvételeknél, mnők a körülmények nyomása alatt** úgy a magyar mnt a román munkák voltak, a részletekben, az egyes képződmények határolásában, gyakorak és némely helyütt tetemesek s az V. ("). Inkky B e,a : Komán és magyar geologa felvételok a kot ország határán. Földtan Közlöny. XV. köt.. old. Mnthogy ama földtan felvételek egyk czélja az volt. hogy a nemzetköz európa földtan térkép számára szolgáltassa az anyagot, szükséges volt a munkát mnél elöhh befejezn. u m

3 KOMÁN FÖLDTANI KUTATÁSOK. 3 5 eltérések, melyeket kgazítan a jövendőbel részletes kutatásoknak lesz feladata. Azonban a térbel hbák nem s oly fontosak, mnt az egyes képződmények meghatározásában felmerült nézeteltérések, és ezek némelykéhez legyen szabad rövden hozzászólanom. A román térkép I., II., V., X. ós XY-k lapja a hegység azon részet ábrázolják, melyek a Danától kezdve Erdély délkelet szögletég országunk határához csatlakoznak. Ezeken a lapokon, Brassó szomszédságág, az uralkodó képződmény az archa systemának krstályos palá, melyek tt egyforma (halaványpros) színnel vannak jelezve, csupán a krstályos mészpalák vannak külön kék vonalzás által föltüntetve. Hogy az utóbbaknak szaggatott vonulata és ksebb részlete mennyre felelnek meg a saját tapasztalatam körébe eső feltárásoknak, nem akarom tt fejtegetn. De meg kell említenem, hogy az a hosszú vonulat, melyet a térkép V. számú lapja mnt Baja de Fér és Polovrács vdékétől kezdve Cungetu falug terjedőt jelez, saját tapasztalásom szernt nncsen helyesen megjelölve. Igaz ugyan, hogy Cungetu közelében a Valea Lazulu, Laturartza és Repede völgyek között hegyhátakon vannak mészkövek, melyeket egyéb bzonyítékok hánya matt egyelőre én s az archa csoporthoz számítottam; de ez a vonulat nem terjed dél felé egész a Balota hegyg és főkép nncsen egyenes kapcsolatban a polovrács mészkővonulattal. Az utóbb pedg határozottan fatalabb, t.. jurakorbel mészkő, mert a M.-Porcu hegyen vlágosan látható, hogy a máshonnan smeretes lasquarztok és palák fölött fekszk. Ugyanezeken a lapokon a krstályos palák területén számos sötétvörös foltot látunk, melyek a színkulcs, valamnt a magyarázó szöveg szernt grántot (és pegmattot) jeleznek. A szövegben ezek a feltárások az eruptv kőzetek rovatában vannak tárgyalva és mnt valóságos eruptv grántok jellemezve. Nézetem szernt ez a szín jelzés gen különböző természetű és eredetű képződményeket foglal magában. A m először a pegmattot llet, a földpátnak (orthoklás), quarznak és kevés csllámnak öregszemű keveréke, me lyet tt e név alatt értünk, sehol sem jelentkezk az eruptv kőzetek jellemző alakjával, hanem csak mnt petrographa különlegesség a gneszban, t.. mnt lencsealakú kválás, mely dmensóban széles határok között ngadozk és ott, hol a lencsék egész a mogyoró nagyságg sülyednek az smeretes gumós gnesz szerkezetébe megy át. A kőzet vlágos színe és keménysége matt a nagy lencsék sűrű előfordulása természetesen nagyon feltűnővé válk, és így történt hajdan, hogy BELz-nek egy közleménye fol} tán H a u e r az ő átnézet térképében a szász-sebes patak forrásterületét egy nagy gránt-folttal jelezte, holott a valóságban, a mnt többször krándulásamon meggyőződtem, ott s csak rendes csllám- es amphbol-gneszok vannak, de bennük gen sok kemény pegmattréteg és -lencse, melyekből a patakok görgetegenek nagyobb száma származk. Mnthogy pedg a kőzetek jelzésnél főleg a genetka vszonyokra kell teknten, azt hszem, hogy az lyen alázol) 20

4 :{]«INKKY UKLA: rendelt módosulásokat nem szabad mnt különálló kőzetfajokat kválasztan, legkevésbé pedg eruptv kőzetnek nevezn azt, a m nylván az általános metamorplzmus eredménye. A román térképek grántfoltjanak egy másk része nem gaz gránt, hanem grántos szövetű, de nagyban mégs réteges és helyenként kssé palás gneszra vonatkozk. Ilyen pl. a Polovrácstól északra (Y. lap) fekvő nagy folt, továbbá a meháda Cser na jobb partján a Plaju Osle, Plaju Bulzu és Mcusa hegyeken látható hosszúkás és a Dosu Csernn levő gömbölyű foltok. Mnthogy a grántgnesz majdnem mndenütt felsmertet a palásság nyomat és fokozatosan át s megy rendes gneszba, nézetem szernt szntén helytelen ezt mnt eruptv kőzetet élesen különválasztan. De vannak a hegységben, bár rtkán, gaz gránttömzsök s, mnt * / pl. a M. Cserbu hegyen Novácstól E-ra, a hol gen nagy, husvörös földpátú grántot láttam, mely a román térképen (V..) fel van tüntetve, bár nem egészen helyes határolással. Ugyanlyen grántot láttunk a múlt nyáron Baja de Aráma tőszomszédságában és, am annál feltűnőbb, hogy ezen szembeszökő kőzet, mely a helység előtt egészen az országút szélén s látszk, sem ezen a térképen, sem D raghceanu földtan térképén nncsen jelezve. Külön színjelzést kapott a szerpentn s, mely az egész hegységben sűrűén előfordul, rendesen mnt a chlortpalák kserője, melyekből hely metamorphozs utján keletkezett. S tefanescu S vbb\ úr* kétféle szerpentnt különböztet meg; olyant, mely telepeket képez, mely tehát a fentebb keletkezésre vall, és tömzsök vagy erek alakjában fellépő szerpentnt (en flons et amas). mely valószínűleg eruptv természetű. Baja de Aráma vdékén van egy pár tömzs valam sötét szürkószöld kőzetből, melyre ez a megjegyzés vonatkozn látszk, de úgy hszem, hogy ezeket a kőzeteket helyesebben dahasnak kellene nevezn. A mesozo csoportot lletőleg a román geologok között eltérő nézetek uralkodnak. Ks-Oláhország hegységeben ugyans többszörös mészkővonulatok vannak, melyek szoros kapcsolatban állnak oly feketés palákkal es kemény quarztos homokkövekkel, a mnőket Magyarországon s, különösen Meháda környékén kfejlődve találunk. A kövületek, melyeket úgy dr. K och A ntal mnt dr. S chafarztk F er enc/ a fekete palákban gyűjtöttek, vlágosan bzonyítják, hogy ezen rétegek a laszhoz számítandók, T etze szernt** a felső laszhoz; a mészkövekben eddg még csak gyéren talált kövületek a felső jura mellett szólnak. A múlt nyáron, mdőn dr. S chafarzk F krenczczel együtt Baja de Aráma vdékét bejártam, ezen helység szomszédságában a szürke mészkőben egy Nerneát találtunk, mely a N. nodosa d ÜRn. fajj-l A n ;ru bwmulu ^( olo^eu, Ann ISVJ s:. Nr..*>. K. Trtz«*: IVlcr d<* fraglche Stellung dór Lussclolor be Molud. Yor- ímhii. <. k. k. Kocbs.mst. S7'2. p. IN. J. (-Jnj)

5 ROMÁN FÖLDTANI KUTATÁSOK. 37 ha nem azonos, legalább mnden esetre közel rokona. Balta falu közelében, a nagy cseppkőbarlang nylása előtt dr. Schafarzk egy nagy Nerneát vájt k a hasonló mészkőből, melyet én a N. Hohencgger Peters mellé állítok. Ezen fajok pedg a stramberg tthon rétegek vagys a felső jura sajátja; az utóbbt Herbch az erdély juramészkőben s megtalálta. A román geologok közül az első, k e vdéket leírta, Draghceanu M. úr, a kérdéses mészkőes palavonulatokat három osztályba sorozza. Az első vonulatot, mely a Cserna medrét követ, Maszkomnak, a másodkat, mely Herkules-fürdő közelében (Czéznánál) az elsőtől elágazódk és Klosán falunál magas feltűnő hegyet alkot, jurakorúnak (felső?), a két utolsót pedg, melyeknek egyke Balta és Baja de Arámán át keletre húzódk, másodka pedg csak egyes foszlányokban a krstályos palák délkelet szegélyén mutatkozk, krétakorúnak nevez. Nézetet az első két vonulatot lletőleg az osztrák geologok véleményére támasztja, a mennyben a herkulesfürdő mészkőnek egy része H auer térképén helyesen jurának van jelölve, de hogy mre alapítja azt a nézetét, hogy a baja de aráma és a dalboscza-sovarna vonulatok a krétához számítandók, a szövegből nem gen vláglk k : mert az a körülmény, hogy bennük eruptív kőzetek lépnek fel valószínűleg a fentemlített szerpentnt és dabast ért, még akkor sem bzonyíték, ha a bánátus krétameszre vonatkozk, mely szntén eruptív kőzetekkel (de egész más természetüekkel) áll kapcsolatban. Arra s hvatkozk Draghceanu, hogy az oláh Zsl forrásterületén fellépő mészkövek az osztrák geologok (Stur, Hauer) szernt krétakorúak. Ámde tudjuk már, hogy ez a nézet semm által sncs támogatva, és én, k ama hegycsoportot többszörösen meglátogattam, bzton állíthatom, hogy a Plesa és Stenuletye mészköve semmben sem hasonlít a ponor krétamészlez, sőt azon körülménynél fogva, hogy csak úgy mnt a meláda szürkés mészkő sötét palákkal es quarzt-homokkővel áll kapcsolatban, legjogosabban szntén juramésznek tekntendő. Ugyanez áll a baltabaja vonulatra nézve, mely mnd petrographa mnőségben, mnd fekvésénél fogva (laszpalán) semmben sem külömbözk akár a klosan, akár a cserna vonulattól. Messzebb keletre Tzmanától Dobrczág ugyanazt a sorozatot találjuk, sőt mnt szélső példát kelet felé a már említett polovracs mészkövet dézhetem. Nncsen tehát semm okom, hogy mndezen képződményeket külön-külön földtan osztályokba tegyem addg, a mg az ellenkező jellemző kövületek által bebzonyítva nncsen. Csak a legszélső vonulatra nézve (Gura Ya Dolbostza-Sovarna) szabad hnnem, hogy valóban krétakorú, habár magam nem s láttam; de az a petrographa leírás, melyet S. S t e f a n e s c u az ottan mészkőről ád,* * L. c. p «C'est ans que daus le nassf de Gura Va et dans celu d'entre Sovarva-de-sus et Dalbostza, le calcare est compact, jaunátre 0 donnant <lans le rouge, á cassne écalleuse rregulare, et parcourn pár des ve es cstallnes

6 INKEY BÉLA! szórul-szóra rállk a ponor és krváda mészre, melynek állása nem szenved kétséget. A mészkőnek földtan meghatározásában tehát egyetértek a román földtan térképpel és S. S te fa n e sc u nézetével. De a mben ö nagyon eltér mnd az én véleményemtől, mnt D rag h c ea n u előadásától, az a mészka alján előforduló sötét palák és az azok alatt fekvő quarctos homokkövek és conglomerátok korbel meghatározása. D raghceanu ezeket az üledékeket összefoglalja az llető mészkövekkel és e szernt az egyk helyen jurakorú, a máskon krétakorú palákat rajzol. S te fa n e sc u ellenben azt találja, hogy a palák meg a mészkövek között teljes dscordanta van és ennek folytán ő a palákat (schstes ardésennes) összefoglalja az archa csoport krstályos palával, úgy látszk a phylltekben találván az átmenet kapcsot. Mndazon példák ellen, melyeket S te fa n e sc u a dscordanta bebzonyítására déz és rajzzal s kmutat, ugyananny, sőt több példát dézhetnék saját tapasztalásomból, hol az együttelőfordulás és a concordanta szembeszökő. Es végre s, nem volna meglepő, ha laszkorú pala és felső jurakorú mészkő lerakodása között oly tömegmozgások álltak volna be, melyek helyenként dscordans települést eredményeztek. Hsz azt én s besmerem, hogy a mészkő elterjedése kssé más mnt a paláé és sok helyen a mészkő transgressve átmegy a palaalapról a krstályos gnesz alapra; de egészben mégs e két üledék elég szoros kapcsolatot mutat, hogy mndakettőt oly nagy osztályba, mnő a jurasystéma, besorozhassuk. Végre, mnt főbzonyítékra S tefanescu nézete ellen, csak arra kell utalnom, hogy a legtöbb helyen a fekete palák és a krstályos palák között conglomerátok és homokkövek, tehát mndenesetre törmelékkőzetek találtatnak. / így tehát az én felfogásom, mely gaz, csak egynehány tanulmányútra támaszkodk, sem D raghceanu, sem S tefanescu nézetevel nem egyezk meg egészen. D raghceanu-val szemben fenntartom úgy a cserna mnt a balta mészkőnek jurakorbel meghatározását; S tefan esc u ellenében pedg a palákat és quarct-homokkövet nem az archa csoporthoz, hanem a laszhoz számítom. A harmadkor üledékek tárgyalásába azért nem bocsátkozom, mnthogy e téren saját tapasztalásam köre gen korlátolt. >e meg kell említenem nehány nézeteltérést, melyek magukból a román ntézet kadványaból ktűnnek. így pl. a kárpát homokkő meghatározásában eltéres van B otea és S tkfankscu között, a mennyben az első gen sok kárpát homokkövet krétakorunak nevez, melyet az utóbb az eoczénhez számít. A kövületek rtkacolnrck <*t quelque fos t ransparan tes. Tres-sonvent l est parcoun en dfferentes rectons de venes rouge qu, en s'entrecoupant le partagent en morceaux de dfferentes grandenrs, et lu dolment un aspect de breches.» HÓD

7 KOMÁN FÖLDTANI KUTATÁSOK. sága ott s megnehezít az eldöntést. Nagyobb poléma fejlődött k az olgoczén körül, mely osztályhoz számítja D rag hceanu a bahna smeretes széntelepeket, míg S te fa n e sc u azokat moczénnek (medterran) teknt. Vannak azonkívül még ksebb széntartalmú medenczék a hegység belsejében, pl. Baltánál és Baja de Aráma közelében : ezeket s mnd D raghceanu mnd S abba S te fan esc u olgoczénnek nevezk.* Baja de Aráma közelében, ha nem s egészen a román geologok által kjelölt helyen (Funtnele), de legalább annak szomszédságában m s találtunk széntartalmú rétegeket és bennük a következő kövületeket, melyek meghatározását dr. H ofmann szívességének köszönöm : Katca sp., Turtella vermculars B rocch, T. turrs B a st., Certhum plcatum B ro g n., C. moravcum H ö r n es, var. Különösen ez az utóbb válfaj mutatja, hogy már az olgoczénnél magasabb színtájjal van dolgunk, és a több faj s főleg az alsó medterránban honos. Hogy a bahna medenczében a medterrán szntén megvan, azt számos kövület bzonyítja, melyeket F uch s s meghatározott; a kérdés csak az, hogy a széntelepeket tartalmazó rétegek egykorúak vagy régebbek (olgoczén) mnt a kövülettartalmú fedő rétegek; S abba S tefan esc u az utóbb nézetet vallja és ebben D rag hceanu mellé sorakozk, ktől külömben számos kérdésre nézve messze eltér. Ennyre szorítkoznak megjegyzésem, melyeket az ügy ránt érdeklődve a román földtan kutatások bemutatásához fűzn bátorkodtam. Láttuk, hogy a hegyentúl kutatások mly közel érdeklk saját országunk földtan smertetését és óhajtjuk, hogy a kétfelöl megkezdett munka fáradhatatlan buzgósággal folytattassék es mndkét oldalon mnél érettebb gyümölcsöket teremvén, a kölcsönös érntkezés utján egymást kegészítse és előbbre vgye. ^Baltánál S t e f a n e s c u a következő kövületeket találta: Certhum margartaceum, Turtella cathedrals D e f r. és Ostrea crassssma L am ark. Íá05

8 SZÁDKCZKY GYULAI A TOKAJ-EPERJESJ HEGYSÉG PUSZTAFALU KÖKÜL LÉVŐ CENTRÁLIS RÉSZÉNEK PETROGRAPHIAI ÉS GEOLOGIAI VISZONYAIRÓL. Dr. S zá d eczk y G y u lá -íó I. (Folytatás.) III. Bott-olgoklas-andest-quarztrachyt (andestes, normál). Ezen typust normál állapotában azért tárgyalom a rhyoltlos után/ mert a természetben való előfordulása, az átmenetek kívánják így; u.. az orthoklas-trachyt-rhyolth és ezen typus rhyolthja között sokkal nagyobb a külső hasonlatosság, mnt ezen typus rhyolthja és normál kképzödésü tagja között. Másrészt anorm al bott-olgoklas-andesn-quarztrachyt külsőleg nagyon hasonlít és fokozatosan át s megy a pyroxentrachytba. A bott-olgoklas-trachyt * csupán a hasonló ásvány-társulás kényszere folytán jön összeköttetésbe az előbb tárgyalt bott-olgoklas-rhyolthtal, mert különben közöttük semmféle rokonság nncs, geographalag s egészen elkülönült területeket foglalnak el. A bott-olgoklas-trachyt nagyobb része egészen andestes kképzödésü, helyenként a bott és quarz s a mnmálsra fog} benne, annyra, hogy a szabadban pyroxentrachytnak tartaná az ember, de földpátja uralkodólag olfjoklas-andesn. Általában nagyon hasonlít e typus a selmeczbánya Sztna azon kőzetéhez, a melyről írja dr. Szabó.József egyetem tanár úr,** hogy tpus-keveredés eredményének tartandó. Ezen kőzet alkotja a vdéknek legmagasabb hegyet, ebből áll a tenger színe felett 89.VG m. magas N.-Mlcz. a K.-Mlcz (77 m. törzskar térké- / pen helytelenül Kanta-hegy), N.-Kopasz, Orta, Szár-hegy, Nyerges-hegy, Hajagos, Hermaház, Fehérház (Remete törzsk. térképen), melyek mnd meghaladják a N00 m.-t. Ide tartozk a m. magas Ks-Kopasz, Bkfás-hegy, Kakasbércz, Magas-hegy, Szántó-hegy, Őr-hegy, továbbá a 600 méter alatt lévő pusztafalué Melyeszke, a füzér Vár-hegy, és cserje, továbbá a Füzértől é-eny.-ra terülő kopár dombok kőzete. Sőt a bott-olgoklas-trachyt lává normál állapotát. Rövdség okáért ezután így nevezem a bott-olgoklas-andesn-quarztraclyt : ]>r. S zabó J., Selmeczbánya vdéke földtan szerkezetének stb. smertetése NO., M., S-J. híj). NS >.) (ál K)

9 A TOKAJ - K P KR.T KSI HEGYSKG. lefolytak egészen addg, a hol most a pusztafalus patak folyk, mert kdudorodó nyomára a pusztafalus szántóföldeken s bukkantam (legmélyebben a Nagyföldön, közel a patakhoz). Az tt felsorolt hegyek képezk annak a széles hegyvdéknek, a mely Szlvás-Újfalutól Nádasdg terül valóságosból kemelkedő centrumát. A körülötte lévő nagyrészt pyroxentrachyt (andest) hegyek magassága 600 m. körül van, vagy még alacsonyabb, tehát a N.-Mlcz körülbelöl 800 méterrel magasabb, mnt az őt környező hegyek. A bott-olgoklas-trachyt erupto egymaga építette fel ezt a kemelkedő solált testet, csupán az orthoklas-trachyt és rhyolth szolgál Pusztafalu felett ks területen zsámolyául. Ezen nagy és mpozáns területről csupán a füzér vár kőzetét írta le D o e l t e r rövden «Quarzführender Sandntrachyt» név alatt, és oda állítja képvselőjéül nem csak a most említett hegyek nagy részének, hanem még a Tolvaj-hegynek, tehát az orthoklastrachyt- és rhyolthterületnek s. Azt írja ő a füzér vár kőzetéről, hogy: «Vorherrschend st Sandn... daneben fndet sch untergeordnet Plagoklas». Már most megjegyzem, hogy én az uralkodó földpátot olgoklas- és andesn-sorozatünak találtam, hogy kálum - földpát lángksérletleg nem s mutatható k benne. A bott-olgoklas-trachyt egy egységes csoportot kéjhez ugyan, de az alapanyag különbözősége és az ugyanazon ásványos alkotórészek uralkodó vagy alárendelt szereplése folytán három alcsoportra osztható. A három alcsoport geographalag s összetartozó területet foglal el és tagja egymástól már a szabadban jól elválaszthatók, a mely elválasztást megerősít a behatóbb tanulmányozás s. Ezek részletes leírását kezdem azon alcsoporttal, a melynek egyk pontját (a füzér vár kőzetét) D o e l t e r már smertette, a mely tehát nem egészen degen a.z rodalomban.. A z első alcsoportba nagyon tömör, zöldes fekete színű alapanyaggal bró andestes kőzetek tartoznak. A zöldes fekete alapanyagban, mely a felületen vlágos zöldes szürkévé mállk, bőven van erősen fénylő bott és összerepedezett quarzszem. Ilyen azon hegyek kőzete, a melyek közvetlen Füzér mellett, E- és EK-re emelkednek és pedg a füzér várén kívül a szomszédságában lévő Kopaszka, Melyeszke, Or-hegy, részben a Magas-heg}' kőzete. Az alapanyag mkroszkóppal nézve vlágos színű, sötétebb magma nncs benne. Polarzált fényben látjuk, hogy a vlágos alapanyag nem üveg, hanem földpátszerűen vselkedk, helyenként pontszerű aggregát-polarzatót mutat. Pszkos zöld színű serpentnes mállás termény hálózza be hol erősebben, hol gyengébben. Az ez által zavarossá vált alapanyagban elég bőven vannak nagyobb fajta mkrolthok. Nagyrészt pyroxenek ezek, a melyek bomlás terménye zavarják az alapanyagot és a földpátokat s. Földtan Közlöny. XIX. köt (-"O 2

10 SZÁDECZKY GYULAI Magnett szemcsék a füzér vár kőzetének alapanyagából úgyszólván hányoznak, míg a Melyeszke és ennek a pusztafalus Alsókúthoz folyt lávájában elég bőven vannak. A Kopaszka kőzetében magnett-féle lemezeket, pálczkákat találtam, de ezek nem az alapanyagból váltak k, utólagos termények. Említettem, hogy az épebb, belső részen sötét színű alapanyag kívül vlágos szürkés zöld mállás kéreggel van burkolva. Ezen mállott kéregben hámattos, vlágos, serpentnes, chlortos bomlás termények hemzsegnek, melyek nemcsak az alapanyagot, hanem a nagyobb ásványokat s ellepk, behálózzák és ez által még élénkebb aggregát-polarzatót déznek elő, mnt a mnőt az epebb belső részben láttunk. Az alaj>anyagban makroszkoposan a quarz és a bott tűnk fel jól. A quarz összerepedezett vöröses, zöldes sárga vagy szürke szemeket alkot. Nncs benne nagyon sok, de nem s a legkevesebb a több alcsoportok kőzetehez hasonlítva. Mnden kéz példány felületén találn egy pár szemet. Mkroszkóppal azt találjuk, hogy a vörös színt hámattos festés déz elő, a szürkét pedg fekete sávok. A repedések közé behatol az alapanyag, a mely tulajdonság a mellett szól, hogy praeexstált ásvány. Trclymttel s találkozunk gyéren. Szépen látn a pusztafalus Alsókút felől származó példány alapanyagában és a Magos-hegy kőzetének lkacsaban. Bott s körülbelöl anny benne, mnt a quarz. Rendesen gen erősen fénylk, a mely tulajdonság pneexstált voltára mutat. Helyenként egész botthalmazok vannak, a melyek gneszből származnak; lyet találtam a pusztafalus Alsókút felett. Az nnét származó kőzet bottjában, úgyszntén a felette lévő Melyeszke bottjában földpátzárvány s fordúl elő. Mkroszkóppal látjuk azt s, bogy a bott általában véve erősen el van változva. Az elváltozás többnyre magnett-kválással jár, a m vagy a szélen kepez keretet, a belsejében pedg nem, vagy megfordítva a belső részben gyűlk össze, a szélen pedg nem. Az elváltozás egy másk nemével s találkozunk, t.. a bottnak nncs meg a rendes alakja, hanem szét van marczangolva, foszlányokká vált a chema corroso következtében (Kopaszka). Amphbolt makroszkoposan csak néha találunk. Ezen ásvány gen karcsú ks oszlopkákat alkot. Általában véve kevés fordúl elő, csak helyenként (Alsókút) akad benne bővebben, mkroszkopos vzsgálás mellett. Rendesen harántul metszve találjuk az apró krstálykákat; látn, hogy a legközönségesebb kombnáto van rajta (oopft 0', 00P ). Oszlopos hasadást apróságuk és az elváltozás matt csak néha észlelhetünk. Valamnt a bott, úgy az amphbol s sokszor fekete kerettel van körülvéve. Az oszlopok szernt összenő némelykor kettőnél több egyén s. Pleochrosmusok a következő: c zöldes barna, b = vörösbarna, a

11 A TOKAJ - EPERJESI HEGYSÉG. zöldes sárga. Extnctója (c: c) 5 -g megy fel. Némelykor egy középpont körül sugárszerűleg több hosszúkás oszlopka ágazk el. A pgroxcnnek úgy egyhajlású, valamnt rhombos tagja megvan ezen kőzetben a mkroszkóp tanúsága szernt. Erősen serpentnesedve vannak, lalaványzöld színűek. A serpentnesedés főként a hasadás vonalak mentén halad, legmagasabb fokánál pszkos zöld sávokká alakul, fekete magnettos kválás mellett. Chlort-féle elváltozás s akad. Ezen elváltozás mellett a hypersthen dchrosmusa s nagyon meggyengül, vagy némelykor végképen meg s szűnk. Az Alsókút kőzetében mnthogy az épebb, a hypersthennek s elég erős pleochrosmusa van. Angt úgylátszk jóval több van ezen alcsoport kőzetében, mnt hypersthen. Az augtok extnctója (c : c) felmegy egész 35 -g, de többnyre 0 ^0 közt van. A pyroxenek többnyre aprók, úgy hogy nagyobb fajta mkroltheknek mondhatók, de vannak azért nagyobb pyroxenek s. A füzér vár egy lyen nagyobb pyroxenjében 33 alatt sötétedő földpátkert találtam. A földpátok makroszkoposan nagyrészt épeknek látszanak, sokszor üvegesek, máskor fehérek, vörösek, vagy zöld színűek. Lángksérlet meghatározásam alapján úgy találtam, hogy az andesn uralkodk (a következő középértékű fokokat mutatja I. Na = 3 4, K = 0, olv. 3: II. Na = 4, K = 0, olv. 4 üveges, tszta gömb; III. Na = 4, K = ). Az andesn kevés kálumot tartalmaz fok fölé nem emelkedk gpsszel sem. Az andesnéhez hasonló lángfestést mutat a zöldes alapanyag s, csakhogy gpsszel valamvel több kálum látszk benne ( ). De a lángban nem vselkedk mnden földpát egyformán: találtam bőven olyat s, a melyben több Na mellett nagyobb az olvadás (II = 5), melyet tehát olgoklas sorozatúnak kell tartanunk. Ezek rendesen tsztábbak, üvegesebbek az andesneknél, de éles makroszkopos különbséget e két sorozat között felállítan nem lehet. Akad továbbá ebben olyan földpát s, a mely kevésbbé fest Na-ra és nehezebben olvad (olv. 3 4), mnt az andesn, a mely tehát labradort sorozatnak felel meg. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a Kopaszka földpátja között találtam olyan abnorms vselkedésűt s, a melyet némleg kalumföldpátnak lehetne tartan (I. kísérletben a K nyomát mutatja, II. még kevesebbet, vagy semmt, gpsszel (á ), tehát nem anny a K, hogy joggal kalumföldpátnak volna vehető), valószínűleg valam sav járhatta ezt át, a m okozza azt, hogy gpsz nélkül látn K festést. Ezzel lehet összefüggésben e kőzetnek vlágos zöld színe s. A füzér vár kőzetében én mkroszkóppal sem találtam orthoklast, a mt D o e lte r uralkodónak mond, mnd fentebb említém. Van benne sok víztszta nemker földpát, de ezek keresztezett nkolok között szög alatt sötétednek el. Találunk ebben azonban szép nagy kettes és többszörös földpátkreket s, sokszor jó hasadás vonalakkal. Általában véve elég épek, de ( 209)

12 324 SZÁDECZKY (YULA : némelyekben vannak pyroxen elmállásából származott zöld foltok, másokban meg annyra haladt ezen festés, hogy az egész földpát áldozatául esett (Melyeszke). A Melyeszke kőzetében találtam serpentn zárványt olyan földpátban, a melynek külseje ép, hasadás vonala s meg van. Ez azt mutatja, hogy a serj>entnes elváltozás nem utólagosan történt. A Melyeszke földpátja között elvétve olyan s akad, a mely egyközös ext. alapján orthoklasnak tartható. Az elsötétedés szöglet az kersíkoktól jobbra-balra általában véve 0 5, de vannak 3 4 alatt, továbbá nagyobb fokok alatt egész 30 -on felül sötetedők s, úgy hogy ennek alapján a lángksérletleg megállapított sorozatok mellett még a baskusabb tagok sem volnának kzárva. A földpátban zárványként bott és hypersthen fordul elő, a kopaszkaban egész bott-halmazt s találtam. Ezen alcsoport kőzete többnyre meredek, meztelen szklacsoportokat alkotnak. Kváló példa e tekntetben maga a füzér várhegy, a melynek dél oldalán 40 m. magas szkla oszlop-csoportok s vannak, egyenesen meredve az ég felé. Ezen hrtelen kemelkedő keskeny szklacsoport (tetején leghosszabb mérete nem több mnt 75 m.) azt a benyomást tesz, mntha feltódulásakor egyszerre meredt volna meg, mnt lyen valóban festő szépséget kölcsönöz e vdéknek. A hatalmas oszlopok elválások által déztetnek / elő. A fő elválás lap ránya EK DNy. A Kopaszka oldalán s találunk oszlopos elválásokat, az elválás lapok tt s EK DNy-ra csapnak, egyenesen állanak, egy másk váladéklap / pedg E D- rányú; de van más rányú elválás s, a melyek együttvéve képezk az oszlopokat. Az oszlopok átmérője tt 2 m. Mndkét hegy alsóbb részén lávarétegességszerű elválás s található. / A Kopaszka aljában a füzér út mellett ez 30 alatt dől Ny ENy-ra. A füzér vár oldalán lépcsőket egyenesen ezen réteges kőszálba vágták. A Melyeszke szntén meztelen szklacsoportból áll. Mállás által jömbdomúak, némelykor ágyúgolyó alakúak lesznek ezen kőzetek (Kopaszka). A gömbalak az elválás által képződött koczkákból alakul úgy, hogy a kálló szögletekkel gyorsabban végeznek az atmosph;erlák. Az lyen gömböket sokszor ott találjuk képződés helyükön, egészen szabadon, könnyen legurulhat a melybe, a hol az ember tévésén gördülés által bekövetkezett kopásnak tulajdonítaná e szabályos alakot. Az elmállott szklák sokszor kalapács ütésre s homorú lappal válnak le. 2. A másodk alcsoportba az olyan ásványa mnősegére nézve az előbb csoporttal általában megegyező kőzeteket sorolom, a melyek nem andestosak, hanem nkább trach/tosak, érdesebb, durvább szerkezetűek; quarz és bott vagy legalább ezek egyke több bennük, mnt a másk két alcsoport andestosabb kőzetében. A földpátok fehérek, nem annyra üvegesek, mnt az első alc-oportban, ez által jobban kválnak az alapanyagból.

13 A TOKA.Í Kl'KK.IKSI HKUYSKCJ. Ide tartozk mnt legtypkusabb képvselő a Füzértől E es É Ny-ra / levő dombos, bokros, köves legelő, a Kandabércz, továbbá ennek E. és K-re eső egész hegyes környezete,* tehát: a Magos-hegy, Szőlő-hegy,Kakasbércz, Fehérház, lemete-hegy, Hermaház, Hajagos, Nyerges-hegy, Szár-hegy kőzete. Sőt lyen a Füzértől K-re eső cserje és részben a szomszédságában lévő Or-hegy kőzete s, a mely helyek az andestos első alcsoportot délről környezk.** A Kopaszka kőzete némleg szntén átmenetet képez ebbe, látható tehát, hogy ezen módosulat félköralakban vesz körül az andestes első módosulatot. Ezen kőzetek alapanyaga makroszkoposan nézve nagyreszt sötét- vagy vlágos szürke, rtkábban vörös színű, többnyre erdes felületű, tömör. Mkroszkopos vzsgálatnál azt találjuk, hogy a füzér cserje, továbbá a Magos-hegy kőzetének alapanyaga serpentnes foltja matt nagyon hasonlít az első alcsoportéhoz. A Kakasbércz alapanyagát zöldes-sárga, lmontos oxydátó termény vonja be, a mely meg a földpátokba s behatol. A lászlótanva vörös kőzetnél az alapanyag helyenként, főleg a nagyobb pyroxenek körül, vasoxyd által vörösre van festve. Az alapanyag mkrokrstályos, sokszor olyan mntha devtrfkálódva volna. Magnettszemcsék benne közepes számmal vannak. Az aprón krstályos alapanyagból rendesen élesen válnak k a nagyobb ásványos alkatrészek. Quarz ezen alosztály tagjaban van legtöbb, főként a füzér legelő dombjan ; de a széleken, a hol ezen alcsoport a harmadk alcsoporttal, vagy különösen a pyroxentrachyttal érntkezk, erősen megfogy. Legkevesebb a quarz a Nyerges- és a Szár-hegy kőzetében, melyek szomszédosak a quarzban legszegényebb, következő alcsoporttal, E-felé pedg a pyroxentrachyttal. A quarzról általában az áll, a mt az előbb alcsoportnál mondtam. Trdymt ezekben s előfordul és pedg főként az üregekben kválva, de az alapanyagban s helyenként. A Magos-hegy kőzete tűnk k különösen trdymttartalma által, a melynek krstálya sárgás zöld színűek; továbbá a tőle délre fekvő Bükk-rét, a melyben mkroszkóppal szép hatszögf lemezkéket lehet látn. A bott szereplése ezen alcsoportban megegyezk a füzér vár alcsoportjáéval : erősen fénylk mnd addg, mg az oxydáló folyamat erőt nem vett rajta épen azért makroszkoposan sokkal jobban feltűnk, mnt mkroszkóp alatt. Magnettos pont vagy vonalalakú kválás mndenknel meg van, tovább oxydálva haemattos lesz. Meggörbült alakjok erős dchrosmusukon kívül egyebekben s látszk A Köves-hegy kvételével, a mely egy befurakodott ju/r(>.entyaclj)t vulkán. :::: Távolabb Ivón s találtam lyenféle közetet a szaláncz Sebsér (Zamcsko) nevű kőbányában, de ennek összefüggését a főcsoporttal még nem smerem. Némleg ehhez hasonlít a 3-k alcsoportba sorozott Kantahegy kőzete s. (-Jll

14 SZÁDKCZKY GYULA I pneexstált voltuk: a Nyerges-hegy aljáról (N.-Mlcztől ny.-ra) való kőzetben egészen szétfoszlott olyan bottlemezt találtam, a melynek kmart szélére ép földpát és apró augt-mkrolthok telepedtek le. Amphbol általában véve több van ezen alcsoportban, mnt az előbbben. Úgy látszk egyenes arányban szaporodk a quarz és a botttal, mert / / a Füzértől E ENy-ra eső dombok kőzetében van a legtöbb amphbol. Többnyre erősen meg van rongálva, a vas magnett alakjában vált k belőle annyra, hogy sok esetben pleochrosmusuk s megszűnt. Helyenként valóságos álkrstályok vannak: magnettamplbol alakjában, máskor csak magnettos keret. Az amphbol s praeexstált ásványnak látszk, annyra meg van rongálva. Egyebekben az áll róla, a m az első alcsoport amphboljáról. Sok ezekben s az ker a oop szernt (Szár-hegyről hármas ker). Vlágosszürke homokos szerkezetű nagyon apró szemű trachyt fordúl elő darabonként a Fehérház dél alján, a melynek nagyobb fajta mkrokrstályos alapanyagát sok földpát, hypersthen, ep amphbol alkotja, kevés augt és nagyon kevés üveg mellett. Ezen csaknem tökéletesen mkrográntos ép alapanyagba néhány nagyobb ásvány van beolvadva. Ez azon kőzet, a melyben a legépebb amphbolt találtam. A pyroxenek makroszkoposan csak rtkán smerhetők fel, azért ezeknek vzsgálatánál különösen a mkroszkópra vagyunk utalva. Míg az eddg tárgyalt ásványok erősen meg voltak változva, addg a pyroxenek nagyobbára épek. De azért elváltozott pyroxenekkel s találkozunk: a Szárhegy észak részéről származó kőzetben a pyroxenek össze vannak tördelve, repedezve, az alapanyagba olvadvák, vlágos bzonyságául annak, hogy utólagosan nagyobb hőfokú lávába kerültek. Máskor lmontos vagy maguetto3 kválás látható a szélén. A Lászlótanya mellől való vörös kőzetben a hypersthen s luemattos vagy lmontos. Az lyen vörös hypersthenek bzonyos fokg még sokkal erősebben pleochrotosak, de ha az elváltozás még magasabb fokra hágott, akkor aztán végkép megszűnk a pleochrosmus. Nevezetes dolog, hogy míg az első alcsoportban augt volt több, addg tt a hypersthen uralkodk számra nézve az augt felett; némelyk kőzetnél alg v.n valam az augtból a sok hypersthen mellett. A hypersthenek nagyobbára gen aprók, átmennek a mkrolthok)>a, de elvétve vannak azért nagyobb hypersthenek s. Harántmetszetben látjuk az oszlopot (ocp [_! 0]) és mndkét oldalas véglapot ( O O P oo [00?ooPoo 00 ). Egyszer az oszloplapok, máskor a véglapok uralkodnak, de mndkét eset s előfordul ugyanazon kőzetben. Rtkán egyedül az oszlopot (oop) látjuk kképződve harántmetszetben (Magos-hegy). Az első alcsoport területéhez közeledőkben (lüzér cserje, Magos-hegy) észlelhető a serpentnes elváltozás. Pleochrosmusuk általában véve erős, zöldessárgás és vörösbe hajlk; a l. H l

15 A TOKA.T-Kl'ElMKSl HKGYfSKl kakasbérczn pl. a = zöldesbarna, b = vlágos) veresbarna, c rányában pedg vlágos zöld sznü. I)e helyenként gyenge ezen többsznűség, e tekntetben hasonlóvá lesz az augthoz (pl. a Szár-hegyen), az egyközös elsötétedések azonban kétségtelenné teszk ez esetben s, hogy rhombosrendszert. Magnettzárvány nem rtka a hypersthenekben. A Kakasbércz kőzetének egyk hypersthenjén uralttá való átalakulás nyomát találtam. Augt jóval kevesebb van ezen alcsoport tagjaban, mnt hypersthen. Harántmetszetben ezeknél s a vert. oszlop lajtat (oop) és a két oldalos véglapot (0 0 P 0 0, oopoo) találjuk, az oszlop rányában rossz hasadás vonalakkal, a véglapok rányában pedg elválásokkal. Pleochrosmusuk rendesen gen gyenge, de némelykor olyan erős, hogy megközelít a hypersthenét. Extnctójuk szöge a hosszmetszetben (c:c) egész 36 -g felmegy. A földpát ezen alcsoport tagjaban sokkal nkább feltűnk makroszkopos vzsgálásnál, mnt az előbbben, mert nem annyra üveges mnt ott volt, sőt ellenkezőleg fehér, némelykor zöldes, barnás, vöröses színű és így élesen elüt az alapanyagtól. Általában elég nagyok a földpátok, középméretük hosszrányban 5 mm., szélességben 3 mm., de van ennél nagyobb s. A lángksérlet meghatározások szernt olgoklas és andesn benne a legtöbb; a nagyobb uralkodó földpátok határozottan ezen sorozatokba tartoznak. De van ezenkívül elég sok labradort vselkedésű s. Ezen 3 sorozat tagjat találja az ember rendesen a lángksérlet meghatározásoknál. De a Nyerges-hegy kőzetében egy borsárga üveges szemet kálumföldpátnak találtam, olyannak a mely a sorozat legvégére helyezendő (I. Na 3 4, K, olv. 3; II. Na 3, K 0, olv. 4 víztszta, néhány külhólyag; III. Na 4, Iv 2 3). Ennél s meg van az az anomala, hogy a Il-k kísérletben ksebb a K-festés, mnt az I-ben. Mkroszkóppal s találtam ezen kőzetben (valamnt a Remetehegyről valóban s) egy nagy lyukas orthoklast. Hogy ezen kőzetben a csak elvétve található kalumföldpátnak zárványszerepe van, az nagyon valószínű azért s, mvel magában a kőzetben sok mogyoró nagyságú, a gneszből származó földpátféle legömbölyödött zárvány van. Az elsötétedés szögletek alapján ezen alcsoportnál s azt következtethetjük, a mt az előbbnél. A nagyobb földpátok túlnyomóan egyének (nem krek), de sok az ker s. Az ker-összenövéseknél egyes esetekben gen nagy az egyének száma: a Magos-hegy alatt lévő Bükk-rétről származó kőzet andesn krénél 60 egyént számoltam meg. Telve vannak ezek üvegzárványokkal, a mből gyors növekedésre következtethetünk. Másoknak csak külső részükben van üveg. A szárhegy földpátban pyroxent, bottot, alapanyagot s találtam zárványként az üvegen kívül. Pyroxen-zárvány általában véve nem s gen rtka. Zónás szerkezettel (smorph-rétegzettséggel) gyakran találkozunk a (-23)

16 SZÁDECZKY GYULA! földpátoknál, köztük nagyon szép rámás alakok s előfordulnak. A belső mag némelykor más orentatójú, mnt a külső rész (Lászlótanya). Némely földpát legkülső részén pontszerű zavarosodás látható, máskor az így elmállott övön kívül van még egy egeszen ép legkülső rész. A lászlótanya vörös trachytnak földpátja s lmontos. A jól kfejlett krstályos alakokon kívül vannak még olyan összetapadt némelykor legömbölyödött tökéletlen halmazok s, a melyeket se az egyének, se az krek közé soroln nem lehet (Magos-hegy). A földpátkrstályok és földpátos képződmények határozottan uralkodnak ezen kőzetekben; nemely vékonycsszolat csaknem egészen ezekből áll. Magnett szabálytalan szemek és halmazok alakjában elég bőven található (Bükk stb). Úgy látszk, egy része a magnettnak utólagosan képződött bott, amphbol rovására. Ezen utólagos képződmények között sok a vonalas alakú. Hogy a hypersthenekben sok a magnett, azt már említettem. A haematt foltokat es ereket alkotva hálózza be némelyk detartozó kőzetet. Némelykor vlágosan lehet látn, hogy a magnett oxydálódása folytán keletkezk. Vannak tuskók, a melyek egészen át vannak járva híemattos és lmontos sávokkal. Mnthogy lyen vörösre festett kőzetzárványokat szürke színű trachytokba s találunk bezárva, ezen festésnek még a kőzet képződésétől kell datálódna. Apátt csak elvétve fordul elő (Nyerges-hegy). Kó'zetzárvány elég gyakran fordúl elő a bott-olgoklastrachyt ezen alosztályában. Ezek többfélék, de két fajra vezethetők vssza: a) Ugyanezen trachytnak földobott és vsszahullott aprószemű lapllje, a melyek nagyjából hasonlítanak az orthoklas-traclytban talált traehytos zárványokhoz. Ezeken kívül vannak olyan trachytzárványok s, a melyek egészen megegyeznek az orthoklas-trachytban talált aprószemű zárványokkal. Sűrűn találn lyet a füzér dombos legelőn, a Bemete-hegyen, rtkábban a Szár-hegy észak részén és elvétve egyebütt s. A vörös színű trachytban a zárvány s vörös, de szürke színű trachytban s találtam vörös zárványt. b) Gnesz-zárványok s bőven fordulnak elő az egész területen. Nagyon szépet találtam a Szár-hegyen, a melynek egyk dónagyságú zárványa concentrkus rétegekből van alkotva, a mely rétegben vagy a bott vagy a földpát uralkodk. Gneszzárványt találtam még a Fehérház dél aljában, a Kakasbérczen, a Füzértől E-ENy-ra terülő dombokon. Az apróbb zárványok némelykor csaknem tsztán földpáthalmazból állanak a melyben esetenként feltűnően nagy pyroxenkrstály látható, mnt contact-képződmény; máskor meg túlnyomó a bott ezen zárványkákban. (2)

17 A TOKAJ-EPEUESI HEGYSÉG. A Nyerges-hegy zárványát mkroszkóppal vzsgálván, azt találtam, hogy a pyroxenek részben augtok, de nagyobb részt hypersthenek. Van benne <rossular s. Ezek egymásba szövődnek, nagyon meg vannak rongálva. A földpátok benne nagyok, de sok a mkrolth s. Erősen be vannak hálózva a traehytos bezáró anyag által. Ezen alcsoport kőzetet mnt tömör lávát találtam mndenütt, csupán a Szár-hegy észak részén vannak belőle eruptv-breccák s. Nagy részük vastag talajjal van eltakarva és erőteljes erdővel fedve, a melyben nagyobb szklákat csak gyérén találunk (Fehérház dél oldala). Kvételt ez alól csak a kopár füzér legelődombok alkotnak, a melyek helyenként nagyon kövesek. De ezen kövek sem valam nagyobb szklák a mnőket az első alcsoportnál, vagy a pyroxentrachytoknál találunk, hanem néhány köbdcm.-ny tuskók. Ennek oka abban rejlk, hogy porozusabb, érdesebb szerkezetüknél fogva ezen kőzetek gyorsabban mállanak, hamarább széthullnak, mnt a tömörebb másk két alcsoport tagja, vagy különösen a pyroxentrachytok. Elválások által képződött rétegeket a gernczeken elég gyakran lehet észleln, a melyek csapásának főránya E-D-. Ezen alcsoport s egy egységes területet foglal el, a melybe csak a nyugat oldalon van egy apró pyroxentrachyt-folt (Köves-hegy), a mely jóval alacsonyabban marad, mnt a bott-olgoklastrachyt; feltűnővé csupán hatalmas kőtengere tesz. 3. A harmadk alcsoportot makroszkoposan nézve jellemz az. hogy bott, quarz van benne, de nagyon kevés, annyra, hogy egyes kéz példányon esetleg nem s találjuk egyket vagy máskat, de a szomszéd példányon már meg van, csakhogy gyéren. Szövete andestos, tömör, e tekntetben jóval fölülmúlja a másodk alcsoportot. Bott-gnesz-zárványok előfordulnak ugyan benne, de gyéren és többnyre összeolvadt halmazokat alkotva. Az említett tulajdonságokból s láthatjuk, hogy ezen alcsoport hasonlít a pyroxentrachytokhoz. Áll ez főként a kelet oldalon lévő tagjara, a melyek térbelleg s csakugyan szomszédosak a pyroxentrachytokkal. De másrészt átmenetet képez ez nyugat szélén a másodk alcsoporthoz, és pedg helyenként olyan lassan, észrevétlenül, fokozatosan, hogy a Csataréttől (N.-Mlcz dél lejtőjén) délre húzódó gernczet éppen úgy sorolhatnám a 2-k alcsoportba s, mnt de, mert a tetőn uralkodó tömör andestos alapanyag helyett tt traehytos képződött k ; a nagy földpátok élesen kválnak benne bott, quarz bőven van, zárványok s gyakorbbak. Egészen ez áll a Bkkfáshegyről s, a mely egyrészt a másodk alcsoportba sorolt Magos-hegy, másreszt az orthoklastrachyt határán áll. Sőt még azorta kelet aljában, lent a Jókutnál s találtam lyen bott és quarzban gazdagabb, átmenet kőzetet, továbbá északon a Kanta-hegy é. lejtőjén. Az egészből az tűnk k, hogy ezen 3-k alcsoport a 2-kból emelőül )\ h

18 330 SZÁDECZKY GYULA : kedk fel, logy a másodk alcsoport kőzete csaknem összefüggő övét képez a harmadk körül. Az andestes alapanyagú, de bott- és quarztartalomra nézve középhelyet foglaló első alcsoportbel kőzetekkel térbelleg sehol sem függ össze ezen harmadk alcsoport, de olyan átmenet tagok sncsenek e másodk alcsoport között, a mnő a másodk és harmadk között. Legközelébb jut egymáshoz e két typus a dél részen (a harmadk alcsoportbel Bkkfás-hegy és az első alcsoportbel Melyeszke), de el van egymástól választva egyrészt a Magos-heg}' által (másodk alcsop.), másrészt az orthoklastrachyt terület nyugat része által. Ezen alcsoportba tartozk a N.-Mlcz, a mely nem csupán a tárgyalt területen, hanem ezen hegylánczban messze földre a legmagasabb hegy (894*6 m.) Ide tartozk továbbá a K.-Mlcz, Csatarét, Ks- és Nagy-Kopasz, azután az Orta hosszú gerncze (80 m.), a Bkkfás-hegy. A 2-k alcsoporttól tehát nagyjából a Sötétvölgy-patak és a pusztafalu patak választja el. Ha most a másk két alcsoporthoz hasonlítjuk nagyságra nézve ezen harmadk alcsoportot, úgy találjuk, hogy középen áll, t.. nem foglal el olyan nagy területet, mnt a másodk, de legalább s kétszer oly nagyot, mnt az első alcsoport. Ezen harmadk alcsoport területéről vagy 50 különböző pontról vett kéz példányt és 8 vékony csszolatot tanulmányoztam át a következő eredménynyel. Az alapanyag mkroszkoposan nézve hol vlágos-, hol sötétebb szürke, egészen feketébe átmenő, helyenként vörös színű. Kképződésére nézve általában andestes, de nem mndenütt tömör: az Orta tetején és dél alján találn lkacsos szerkezetteket s. A lkacsokat az eltávozó gőzök és gázok dézték elő, a melyek helyenként egész olyan salakossá teszk ezen kőzetet, a mnőt fatalabb vulkánjanknál, jelesül balatonvdék bazaltjanknál találunk a kráter tetején. Ezen salakos képződményt, a mely laza természeténél fogva leggyorsabban pusztul el, a több e vdék kőzeteknél nem találtam, ebből tehát talán némleg ezen kőzetnek vszonylag fatalabb korára s szabad következtetnünk. Az ásványos alkatórészek többnyre olyan aprók, hogy makroszkoposan alg tűnnek fel az alapanyagban. Csupán azon helyek kőzete képeznek e tekntetben kvételt, a melyek térbelleg s közelednek a másodk alcsoporthoz. Mkroszkóppal az alapanyagot legtöbbször mkrokrstályosnak találjuk, a melyben esetenként amorph, magmás bázs úgyszólván alg maradt vssza. (Kopasz, K.-Mlcz.) A mkrokrstályok túlnyomókg földpátok, aztán pyroxén és magnett. De a mkrokrstályoknak nncs mndenkor krstályos alakjuk, hanem szemcsés, szabálytalan határozatlan körvonalnak, krstályos szerkezetükét csak a poláros fényben árulják el (Kryptokrstályosak). Ilyet találunk a N.-Mlcz kőzetében, a melynek fehér földpátszerü alapanyaga halmazpo- árosságot mutat. (-»M

19 A TOKAJ - KPKRJESI HEGYSÉG. A N.-Mlcztől ny.-ra a Szár-hegy felé mkrokrstályos alapanyagot találunk, de az apró krstálykák java része nkább nagy krystályok összetördelt maradékanak látszanak, mnt gaz újonnan képződött mkrolthoknak. Ilyenforma a Csatarét és némleg a Vaskapu felett lévő szklafal (Orta k. alja) alapanyaga s. A K.-Mlcz kőzetének alapanyagát helyenként zöld chlortféle mállás termény fest. Sokkal gyakorbb a hsemattos és lmontos elváltozás, a mnőt találunk az Orta és N.-Mlcz mnden vastartalmú ásványánál. A Csatarét kőzetében a huemattos részletek folyósság sávokat alkotnak, tehát ez nem utólagos elváltozás, sőt ellenkezőleg eredet képződésre vezethető vssza. Az alapanyagban a következő nagyobb ásványok vannak: Quarz ezen alosztálynál van a legkevesebb számban, úgy hogy sok kéz példányon csak fgyelmes keresés után találunk egy, szélen megolvadt szemet. Csszolatba rtkán kerül. Egyk n.-mlczben nyúlványokkal ellátott üvegzárványt, ebben légbuborékot találtam. A trdymt zöldessárga apró lemezeket alkotva, bőségesen fordul elő a K.-Mlcz kőzetének lkacsaban, ksebb mennységben másutt s (Orta). Bott elég bőven fordúl elő, de sokszor csak mnt töredék. Vannak azért kéz példányok, a melyekben bottot nem találtam (N.-Kopasz). Rendesen nagyon el van változva. Chema elváltozásuk eredményeként nagyon sok magnett gyűlk meg bennük; némelykor már csak magnetthalmazok mutatják az egykor bott alakját és hasadás vonalat. Feljebb oxvdálódva haematttá, sőt lmonttá változk, a mely aztán az egész környezetet fest. A még elég ép bott erős dchrosmusú. A N.-Mlcztől ny.-ra eső hely bottjában pleochrotos udvarokat találunk, az Ortáéban pedg földpátzárvánvokat. Erősen elváltozott állapotában némelykor nehéz megkülönböztetn az amphboltól. Amphbol nagyon kevés van ezen alcsoportban. Szabad szemmel csak rtkán lehet felsmern, a csszolatból s gen gyakran kmarad. Leggyakrabban találjuk még az Orta kőzetében. Egészen azon tulajdonságok és elváltozások találhatók rajta, mnt az előbb lertaknál. Uraltosodás nyomát találtam a N.-Mlcz egyk elváltozott kőzetében. Az augt-oszlop végéhez harántul ks hypersthen nő. Mndkét ásvány megzavarodk egyk oldalán és amphbollá alakú. Míg a quarz, bott, amphbol az előbb alcsoportokhoz hasonlítva tt kssé megfogyott, addg a nagyobb basctás kfejezője, a pyroxen határozottan uralkodk. Elvétve makroszkoposan s talál jukmnt jól felsmerhető töbl» mm. (-7) ál*

20 SZÁDECZKY GYULA I hosszú krstályokat (vert. oszlop és az oldalas veglapok láthatók rajtuk, a végek hányoznak), de általánosan és jellemzően mutatja őket a mkroszkóp. A pyroxenek nem mndg épek, sőt a legtöbbször el vannak változva t.. a vas magnett alakjában válk k, a mely tovább oxydálódk h;ematttá és lmonttá; a több rész szerpentnesedk vagy chlortosodk. Igen gyakran van benne zárványként s a magnett, a melyen szntén sokszor bekövetkeznek az említett oxydátó termények. Máskor a pyroxenek külsejükön utólagosan megolvadtak, az alapanyag benyomúl helyenként, mntegy befátyolozza az ásványt, vagy az egész krstály legömbölyödk, nkább szem-, mnt krstályalakuvá válk (Kanta-hegy, N.-Mlcz, Orta). A pyroxenek közül általában ezen csoportnál s a hypersthen uralkodk számra nézve az augt felett. Jellemző, hogy az apróbb pyroxenek majdnem kvétel nélkül mnd hypersthenek. Ha apró augtokat találunk s, azok többnyre töredékeknek bzonyulnak és nem gaz mkrolthoknak. Kvételes esetenként az augt s megszaporodk. A K.-Mlczről van olyan példányom, a melyben határozottan több a hypersthen, de van olyan s, a melyben az augt már körülbelöl egyensúlyban van a hypersthennel. Sok a nagy augt a Szár-hegy é. oldaláról származó kőzetben s. A krstály alakja a hyperstheneknek olyan, mnt az előbb alcsoportban volt, t.. majd a véglapok uralkodnak, majd az oszlop, vagy az oszlop csak maga van kképződve; új tt az az eset, hogy az oldalas véglapok oszlop nélkül egymagukban vannak (K.-Mlcz). Pleochrosmusuk erős, a N.-Mlcztől d.-re egy példányban c = füzöld, ü = vörösbarna, b = sárgás-zöld. Főként az apró hypersthenek között rendkívül hosszú oszlopok fordulnak elő, némelyek meg s görbülnek vagy széttörnek. A N.-Mlcz kőzete mkrokrstályos alapanyagának nagy részét hypersthenek alkotják. Hypersthen-mkrolthok elég gyakran vannak bezárva a földpátokba s, jeléül annak, hogy korán kezdtek kváln. A hypersthenben légbuborékos üvegen kívül nagyon apró pálczkák (apatt?) fordulnak elő zárványként (K.-Mlcz). Az augt okról az áll, a mt már az előbbeknél említettem. Itt már krek s előfordulnak gyéren. Többnyre nagy krstályokat alkotnak, nem olyan aprókat, mnt a hypersthenek. Pleochrosmusuk gyenge c - zöld, erre normálsán sárgás. A fold]>átok nem nagyok. A Csatarét folyósság sávokat mutató, vöröses kőzetében egészen aprók a földpátok. Ha üveges a földpát, akkor egészen tömör andestos a kőzet. Csak ha mállottak, akkor tűnnek fel jobban a földpátok. A lángksérlet meghatározások kmutatják, hogy ezen alcsoport a leg- (-JS)

21 A TOKAJ-EPERJESI HEGYSÉG. bazkusabb, nem azáltal ugyan, mntha új sorozatú földpátokat találnánk ebben; a földpátok, melyekre a lángfestésből következtethetünk, tt s olgoklas, andesn és labradort sorozatba látszanak tartozn. A nagyobb basctásra vall az, hogy még a 2-k alcsoportban az olgoklas uralkodott, addg tt az olgoklas fogy, az andesn és labradort szaporodk. Valamnt a bott és quarz, a gneszzárvány szaporodk a 2-k alcsoporthoz közeledve, úgy szaporodk az olgoklas s. A savasabb földpátok valószínűleg a gneszzárványok rovására képződnek ezen pyroxentrachyt-féle kőzetben. Mkroskop alatt nagyjából smétlődnek a már előbb látott vszonyok a földpátoknál s. Rendesen nagy földpátok és földpát-mkrolthok együtt fordulnak elő, de az Orta-tető és a Kopaszka közelében mnd gen aprók és nem tábla-, hanem nkább léczalakúak a földpátok. A nagy földpátok között elvétve gen nagy az keregyének száma, így a Csataréttől d. felé húzódó gernczen körülbelöl 200 egyént számoltam meg, a melyek poláros fényben valam tarka szövethez hasonlítanak és e mellett zónás szerkezetet s mutatnak. A Vaskapu felett gen szép, kereszt-alakúlag átnőtt kret találtam, a melynek sötétedés szöge hossztengelyével 37. De sok, nagy, üveges nemker földpát s van, éles hasadásokkal, melyekhez nem nagy szög alatt sötétednek. A sötétedés szögletekből tt s azokra a földpát-sorozatokra következtethetünk, mnt az előbb alcsoportoknál; meg kell azonban jegyeznem, hogy a a nagy sötétedés szögletek tt gyakorabbak, mnt az előbbeknél. Zárványként leggyakrabban hypersthent (Orta, Vaskapu felett, Kopaszhegy, N.-Mlcz Csataréttől d.-re) találunk a pszkos, sokszor szerpentnes alapanyag mellett. A zárványok némelykor zónákra osztják a földpátot, szépen mutatva a növekedés stádumat. Egy esetben amphbol-zárványt s találtam (Orta tető), gyéren magnettot (Vaskapu felett). A magnettról már az alapanyag tárgyalásánál említettem, hogy kétféle van, t.. eredet képződmény és utólagosan, a vastartalmú ásványok elbomlásából származó. Ez utóbb esetben némelykor valóságos pseudomorphosákat alkot. Némely tagjánál ezen alcsoportnak egész magnettos halmazokat lehet találn mkroszkóp alatt (Orta-tető), a mely pyroxent és erősen elváltozott földpátrészleteket zár be. A magnett tovább oxydálódva haenatttá, sőt lmonttá lesz. Kőzetzárványok ezen alcsoportnál s bőven vannak. Többnyre bottos és földpátos gnesz/éle zárványok ezek. Majd az egyk, majd a másk ásvány a túlnyomó ezen zárványokban. Föltűnő, hogy quarz csak rtkán van bennük. Gneszféle maradványokat körülbelöl mnden hegyen találtam. A K.- Mlcz gneszzárványában gránát és pleonast s fordúl elő, mnt contact képződmény. A Vaskapu felett lévő meredek oldal gneszárványában mkroszkóppal földpát, bott, magnett és pleonast található. A földpát egy része RÍ 9]

22 SZÁDECZKY GYULA.* aggregat-polarzatót mutató szemek alakjában van jelen, de van ezenkívül kerrovátkos krstály s. A bott feltűnően ép, erős dchrosmust és szép pleochrotos udvarokat látn rajta, magnettzárvány van benne. A pleonast-szemek sötétzöldek, vastagabb metszetük átlátszatlan, a vékonyak zöldesen áttetszők. Bőven van gneszzárvány a Csataréttől délre menő gerncz kőzetében. Egy lyen mkroszkóppal nézve földpát-, csllám- és magnettból áll. A földpátokon mnd azon tüneményeket látjuk, a melyek a megolvadás és ujrakrstályodással járnak: rendetlen aggregátokat, sőt tökéletlen spherokrstályokat alkotnak, a melyek tűalakú krystalltok összekuszált halmazából állanak. A tűk elsötétedése nem egyközös hossztengelyükkel. Bott sok van benne, dchrosmusuk vlágossárga, sötétbarna (nagyon erős); magnetttel vannak telve. A Csataréten olyan gneszzárványt találtam, a mely egészen be van olvadva az alapanyagba és a folyósság rányában khúzva. Az említetteken kívül gneszzárványt találtam még a N.-Kopaszon, Orta aljában a Jókút mellett, a Vaskapu körül. Az előbb tagoknál s előfordúlt közönséges gneszzárványokon kívül találtam az Orta gerncze dél részén egy dchrot-gnesz-zárványt s. Dchrot bőven van ebben magnettosan elváltozott botthalmazok közt. Szemeket alkot, a melyen hasadás nem látható. Pleochrosmusa a rendes: az bolya szín sötétebb és vlágosabb árnyalata és sárgásfehér. Quarz s van mellette a földpátokon kívül, továbbá pleonast. Gyéren olyan trachytféle zárványok s fordúlnak elő, a mnő az előbbekben. A Bkkfás-hegy e fajta vörös zárványa nevezetes azért, mert szürke kőzetben van, tehát vlágosan mutatja, hogy a vörös színnek már akkor meg kellett lenn, mkor a bezáró kőzetbe jutott, mert ha később volna, akkor a bezáró kőzetnek s vörösnek kellene lenne. Ezen alcsoport alkototta hegytömegnek ENy DK-re húzódó hosszú gerncze van, a mely EK-, K- és D- rányban mellékgernczeket bocsát. A magas gernczen relatve nem magas kúpocskák emelkednek. Az egykor krátereket felsmern már nem lehet. Ezen hegyek s gazdag növényzettel, szép szálerdővel vannak borítva, de találunk azért egyes tekntélyes szklafalakat s. Ezek közt első helyen említem az Orta K. oldalán lévő, vagy 300 lépés hosszú szklatömzsöt, a mely m. magas tornyokat és falat formál. Szabályos elválás nncsen Dny- részén, hasadozk tt mnden rányban, de ÉK- végén lávarétegességszerű vékony elválás található, a mely 0 30 alatt dől Ny.-ra. Hatalmas szklatömeg van a N.-Mlcz é. részén s, a hol körülbelöl É D és K Ny rányába menő elválások folytán valóságos oszlopok képződnek. Helyenként lávarétegesseghez hasonló elválásokat tt s lehet látn, a melyek D-re dőlnek 20 körül. (áj()

23 A TOKAJ-KPEKJKSI HKGYSKG. Sokkal zordabb benyomást tesznek azon vad szklacsoportok, a melyek a K.-Mlcz oldalában merednek. Izolált egészen 5 m. magas szkla oszlopokat találunk tt a fák között, a melyek úgy jönnek létre, hogy az elválások által keletkezett egyes közbülső részletek elpusztulnak, kdőlnek. A kdőlt részek egesz fákat törnek össze, a m még vadabbá tesz ezen tájat, a pusz- / tulás többszörös képét mutatván. A fő elválás rányok K Ny, DK Eny- rány fele tartanak. Vannak vékony lávarétegszerü elválások s, közel szntes helyzetben. Ezen lávaretegességszerű, csak 2 3 cm. vastag, szorosan egymásra fekvő elválások a mnt látjuk gyakran előfordúlnak a nagy szklatömegeken a durvább többnyre egyenesen felállított elválások mellett. Nevezetes róluk, hogy mndg a szklatömegek alsóbb részén találhatók. Ezen alcsoportban s általában tömör összefüggő a kőzet, csupán egyes pontokon lehet gyenge eruptv breccás képződményt találn, így az Orta d. aljában fatal erdőbe rejtőzött nehány m. magas szklatömzsöt. Az Orta k. oldalán lévő hosszú szklafalban s találunk breccás részleteket. Ilyen a K.-Kopasz végén lévő két szkla s. Ha már most részletesen smervén a bott-olgoklas-andesn-quarztrachyt alosztályat, a vszonyos kor megállapítására vonatkozó jelenségeket összegezzük, arra jövünk, hogy a legsavasabb, 2-k alosztály csaknem egészen körülvesz a másk kettőt, a melyek tényleg ebből emelkednek k. Mnthogy különben s általános törvény a vulkánoknál, hogy azok legsavasabb terménye lát először napvlágot s ezután következnek fokozatosan a baskusabb eruptók; a 2-k alcsoportot teknthetjük azon hatalmas vulkán működés legrégbb termékének, a mely a bott-olgoklas-andesn-quarz-trachytot létre hozta, legfatalabbnak pedg a legbaskusabb andestes 3-k alcsoportot. E mellett bzonyítanak az olyan apróbb mellékkörülmények s, mnt pl., hogy salakos lávát csupán a 3-k alcsoportnál találtam. A bott-orthoklas-olgoklas-quarz-trachyt zsámolyát képez a bottolgoklas-trachytnak, amely utóbb láthatólag az elsőből emelkedk k. A fentebb okok alapján az orthoklas, trachytot és rhyolthot dősebbnek kell tartanunk, mnt a baskusabb olgoklas-trachytot. A kőzetzárványok úgy az orthoklas-, mnt az olgoklas-trachytban hasonlók ugyan, de az aprószemű traehytos zárvány, a mely fejnél nagyobb tuskókat s alkot az orthoklastrachytban, míg az olkoklas-trachytban mogyoró, legfelebb dóny darabkákat szntén valószínűvé tesz, hogy az a régbb kőzet, a melykben nagyobbak e zárványok. Valamnt az orthoklas-trachyt, úgy ezen andestos bott-trachyt typusú kőzet s a mnt a Kopaszka alatt a füzér szekérút mellett lévő gödörben -2-2

24 JANKÓ JÁNOS! látható felemelte a szarmát epocha sedmentjet, tehát hogy ezen csoport fatalabb a szarmát epochánál, ahhoz kétség nem fér. Ennyt a Pusztafalu felett lévő mpozáns centráls hegytömegröl. E körül alacsonyabb pyroxentrachyt hegyek és lejtők vannak, a melyek csak nem teljesen körülveszk. A pyroxentrachyt melynek tt rhyoltlos módosulata s előfordúl olyan nagy területet foglal el, hogy annak leírását más alkalomra halasztóm. Előzetesen csupán annyt akarok megjegyezn a vszonyos kor tárgyalásánál, hogy a pyroxentrachytnak legalább egy része úgy látszk dősebb valamenny most leírt kőzetnél. Forró köszönetét mondok végül főnökömnek dr. S zab ó J ó z s e f egyet, tanár úrnak nagybecsű támogatásáért, melyben munkám megírásánál részesített. Budapest. Egyetem ásványtan és kőzettan ntézet EGIPTOM (EOLOGÍÁJÁHOZ. Ifj. J a n k ó jános-tól. (Előadatott az SS3. november 7-kén tartott szakülésen.) A Nlus deltájában ez év (888) tavaszán tett utazásom alkalmával szerencsém volt nehány oly geologa leletre akadnom, melyek a delta felépülésének eddg smert magyarázatat újabb fénynyel vlágítják meg. Melőtt azonban a leletekről és jelentőségükről szólanék, legyen szabad rövd vázlatát nyújtanom a deltát határoló vdék geologa képének, mnthogy ez kulcsú szolgál leletem magyarázatához. Ha Egptomot a maga egészében vzsgáljuk, a mnt keleten a Vöröstenger határolja, nyugaton a lyba svatag homokjában, délen Nuba kőmezőn vész el s a mnt ezt a Nlus első vízesésétől a Középtengerg maga a Nlus folyam mélyen bevágott völgyével ketté osztja, kétségtelen, hogy egykor a folyam két partján levő terület összefüggött, s a köztük most jelent kező különbség az eltérő magasság és ezzel kapcsolatos meteorologa vszonyokból fejlett k.* A jobbpart vagy arab rész középmagassága ÍK)0 m., mely meredeken néz alá a vörös tenger hullámara; hegy-völgy, forrás-folyó, tt-ott buja te- Z ttíl, Ueber den geolog. Bau der lybschen \\ üsté. München, SSO )

25 KGIPTOM GNOLOGIA.TAHOZ. nyészettel váltakozk egymással, mert a hegyek magas csúcsa összegyűjtk a, csapadékot s életet adnak a szkláknak. E part hegység képez a Szahara kelet határát s gránt, gnájsz, dort és más krstályos kőzetevel a fatalabb üledék-kőzetek alapját.2 Ezen nyugszk mntegy 00 m. vastagságban Egptom legrégbb üledék-kőzete, a barna-vörös csllámban gazdag quarzhomokkő, melynek korát a gyér kövületekből3 megállapítan nem lehet, de mely valószínűleg megegyezk Z t t e l szernt a judaea cenoman homokkővel.4 Erre következk hasonló fekvésben m. vastag, vlágos márgamész oly kövületekkel,5 melyek kétségtelenné teszk e rétegek cenoman eredetét0 s melyet barnaszén és aszfalttartalmú homokkőréteg fed el a középkrétából. Maga a felső kréta csak csekély területet foglal el s fölötte m. magas nummult-mész szklafalak merednek. A Nlus balpart, lyba része külső alakulásában sokkal egyhangúbb.7 Esznehtől Fajúmg m. magas fensík vonul el mnden nagyobb völgyképződés, forrás, patak stb. nélkül, mert tt eső évtzedeken át nem esk s belé ném változatosságot csak az oázok mélyedése,8 nehány hegyszget útvesztője,9 s a mozgó buczkák homokhalma0 hoznak. A kréta legrégbb rétegevel Esznehtől délre találkozunk, hol a fehér nummult-mész helyébe az anny vta tárgyát képező BussEGGER-féle nuba homokkő lép,2 mely Eszneh és Edfu körül nyugat felé kterjedve Dáhel és Kárgeh oázokg nyomul előre, míg délen Kordofan és Szennaár határág terjed! 3 E rétegcomplexus 50 m. vastag, benne a vlágos-vörös, zöld és szürke márga váltakozk, melyből a kősó es gpsz sohasem hányzk, vastartalmú homokkővel S c h w e n f u r t h & G ü s s f e l d t, Pét. Mtthg. XXII és másutt. 2 Innen került k az ősegptomak és rómaak obelszkjanak porphyrja. n Fosszl fák, kagylók, (Cardum?) stb. * L a r t e t. Ann. d. se. g e o l I. k J Hemaster és ammontok. E kövületekből már 40 faj van meghatározva, S c h w e n f u r t h gyűjtötte s a münchen palseontologa muzeumnak ajándékozta. 7 Pét. Ergänz, b. II H A lyba svatag oázat a svah nagy depressog Z t t e l szernt egy nagy közös medencze látja el vzzel, melyet a középafrka hegyvdék áplál s mely a Középtengerbe épen e depresso matt nem juthat el. 9 E hegyek törmeléke a kőmezők (lammadák). ( Ezek nyugat határát még mndg nem smerjük. L a r t e t,. h. Anmerk. 3. C o q u a n d, Bull. Soc. geol. Fr. N75. ser. í \ vol. IV P o m e l, u. o Ezt a homokkövet vtték az ősegptomak s a legnagyobb mennységben templomak építésére a szlszleh kőbányákból. 2 R u s s e g g e r, Resen n Europa, Asen und Afrka. II F g a k - B e y, Stud scentf. sull Egtto & c. Lucca 864. I U n g e r, Stz. bér. k. k Akad. Wssenscl. Wen. S59. XXXIII «'., 3 R u s s e g g e r,. h. Földtan Közlöny. XIX. köt. S89. (JJÍJ).j.j

26 JANKÓ JÁNOS : s kevés mészréteggel; növény maradványan kívül vezérfosszlja az Exogyra Overweg,2 mely Kárgeh- es Dábelben a svatag homokjában töméntelen mennységben fordul elő. Az Exogyra rétegen egy más 200 m. vastag krétaformátó nyugszk, melynek alsó fele sűrűén rétegzett leveles agyagmárgából, felső fele hófehér fnomréteges mészkőből áll, mndkettő a legfelsőbb Krétakorból.8 Általában a lyba svatagban a Kréta és harmadkor közt éles határ nncs s a krétából tsztán tenger utón ment át közvetlen az eocenbe s az üledékkőzet valód folytonosságát nem szakította meg a földkéregnek az ezen korok végére eső oscllatója.4 A harmadkor képletek elterjedése a Nlus mndkét partján összeesk a mészfensík kterjedésével s mnthogy e kövületek egyk leggazdagabb lelőhelye Karó közelében van, ez már eléggé smeretes. Általában a legrégbb eocenhez számítják, bár a magasabb eocen-emeletek nyomara s akadunk s így a Mokattam harmadkor rétegenek kora ma még nylt kérdés. Ez különben mnd nummult-mész, melyből az egptom gúlák s épültek s melyet a Nlus menten Karótól Szutg mndenütt feltalálunk.5 Karónál oszlk a Nlus két hatalmas ágára, a rosette és damette ágra. Egptomnak Karó délkörétől északra fekvő területe, vagys Alsó- Egptom három geologalag különböző alkotású részre oszlk, egyk a szuez sthmus, melyet ma a csatorna szel ketté, a másk a delta, melyet a két főág zár maga közé s a harmadk a marmarka mészkő, mely a lyba svatag folytatásának felel meg. A szuez földszorost nyugaton a Nlus újkor és művelés alá vont lerakodása határolja, kelet felé a csatornán túl a syra pusztákba délfelöl még folytatódnak a Mokattam rétege harmadkor képletekkel; észak felől pedg homok borítja az egész területet: általában megjegyezzük, hogy a nélkül, hogy a mész rétegenek részletezésébe bocsátkoznánk, e rétegek egymás fölött csaknem oly sorban vannak elhelyezve, mnt délről észak fele: kréta, nummult-mész, agyag- és kagylórétegek, durvamész sóval és gpszszel s végül homok.'5 Magát a földszorost egész szélességében, a hol a csatorna átszel, es abban a mélységben, mely a csatorna ásása alkalmával felszínre került, kvétel nélkül fatal alluval és negyedkor képletek alkotják és pedg oly módon, hogy az sthmus közepét fuvatls édes vz képletek foglalják el, Schenk szernt dcotyledon-, pálma- és confera-maradványok. - B uch, Beyr. Ztschrft. <. deutsch, geol. Ges. IV. k. Az alsót kagylók, echnodermaták stb, a felsőt Ananchytes ovata, Cyrrhpedák stb. jellemzk. 4 Ennek megállapítása a lvollts-expedto egyk legszebb és legfőbb eredménye, melyet a lyba svatag felsőkréta faunájának megsmeréséből következtetett. Zttel, Brefe aus der lybschen Wüste. München, ls7.r>. d.. l runer, Egypten, Erlangen, S -7. p..

27 KírlPTOM GEOLÓGIÁJÁHOZ. mely dél felé a Vörös-, észak felé a Középtenger tenger képletebe megy át ; ínnekmegfelelőlegaballal-tavakaközép-, a Keserűtavak a Vöröstenger elszegényedett faunáját állítják elénk. A két fauna egymástól való elszgeteltségének különös tényét azon egyszerű feltevéssel lehet megmagyarázn, hogy a Nlus a dluval dőkben körülbelül a ma sthmus közepén ömlött a tengerbe és édes vzének nagy tömege a sekély tengerszorost úgy töltötte be, hogy elválasztó falat alkotott a két tenger és azok faunája közt.2 A csatorna felé a Keserft-tavaktól délre harmadkor képletek vonulnak, az eocen eredetű Geneffe, Auebet és Attaka hegyek alakjában délkelet rányban, melyeket mocén kapcsol össze. Ezen hegyektől egészen elkülönítve a csatorna ázsa oldalán, Szuez és a Keserű-tavak közt, mntegy a félúton Saluff mellett egy észak felé lejtősödő mészszklára akadtak (Kocher de Chalouff), melyet Fraas mocénnektart.3 Fuchs tagadja ennek mocén voltát s a Vöröstenger mellék negyedkor terrászok denudatójának eredményeül teknt,4 míg Laurent nemcsak mocénnek vesz fel, hanem megegyezőnek tartja a Geneffe-hegy mocénjével.5 E szklát magam s láttam s a kérdést megoldottnak nem teknthetjük, az előfordulás különössége azonban, teljesen elszgetelve a homok közt nagyon élénken vésődött emlékembe. Az a mész, mely a Szahara főkőzetót alkotja a lyba svatagban, a nuba fensíktól kezdve a szva depressog terjed, melynek vonala a Nagy-Syrt öböl délkelet csúcsától vonul csaknem Karóg. Az ettől északra fekvő területet ugyan szntén mész alkotja, de ez mocén tenger mészkő homokkal és márgával vegyesen; ez képez alapját az egész cyrenaca vagy Barka-félszgetnek, ez Marmarca tengerpartját s ez végül Alexandra és vdékének területét, keleten egész Abukrg, mely eddgelé a partvonalon a legkeletbb harmadkorú mészfoknak tekntetk. E mész, legalább Z tte l térképe szernt, korára nézve azonos azzal, mely a Karótól Szuezg húzódó Mokattam, Amuneh, Wobr, Attaka és Geneffe hegylánczok nummult-meszétől és eocen képletetetől északra a delta talajág terjed k. A lyba és arab svatagok ezen előhegye közé van zárva a delta egész területe; egy deg még ezek ksérk a Nlust és annak ágat, azután egyrészt eltűnnek (az sthmus felé), másrészt eltávolodnak a deltától ( Alexandra felé); a rosette ágat csaknem félhosszában, a damette-t, lletőleg ennek csatornavdékét egy harmadág ksérk. Maga a Nlus deltája negyedkor eredetű, s mkor épüln kezdett, F u c h s, De geologsche Beschaffenhet d. Landenge v. Suez. Denkschr. Akad. Wen. X7S. 2 V a s s e l,. F u c h s n Verl. k. k. Geol. Rechsanst. Wen, X8. p. 78. :! F r a a s, Geolog, aus dem Orent. Jahr. h. Ver. Nat. Württemberg, 867. p F u c h s,. h. f> C-H. M. L a u r e n t, Essa géologque sur l sthme de Suez. Pars, 870.

28 .TANKÓ JÁNOS a karó kútfúrások alkalmával bzonyos mélységben talált tengerhomok, valamnt a Mokattam gernczen a tengerhullámok hatását mág s feltüntető öblösödés nyomok bzonysága szernt, Karóg egy tengeröböl nyomult be. A tenger nyugat felől jövő áramlata Abukrnál fordult az öbölbe s a folyamnak eredetleg észak rányát északkelet felé téríté, mely a torkolattól való távolság növekedtével mndnkább kelet felé hajolt. így érthető meg legegyszerűbben a V a s s e l elmélete, k a Nlus első ágának torkolatát a Keserűtavakhoz, a szuez földszoros közepére helyezte. Ezzel kapcsolatban azonban a deltafejlődés s a főág mellékére gravtát ; a földszoros vagys az őstorkolat elszapodása maga után vonta a Nlus ez ágának észak felé hajlását s így keletkeztek az északbb torkolatok s ezek közül a legkeletbb a pelusum első sorban, mely a leghatalmasabb volt kezdetben, szerepét aztán a damette és végül ma a rosette ág vette át. A rég Atrbs vagy a ma Trb környékén a folyam elágazás módjában nyomat vélték találn annak, hogy a Nílusnak egykor három főága volt s erről magamnak s volt alkalmam meggyőződn. Ez nem s lehetetlen, de kétségtelen, hogy ezek értéke egymás közt lényegesen különbözött s míg a negyed- / / kor hajnalán a víz főtömege EKK felé folyt, addg ma már EN-nak folyk. A Nlus építésé két rányban haladt előre. Míg egyrészt a Nlus deltájának észak határa tolattak lassanknt északra, másrészt az magasságban s mndnkább a víz felszíne felé emelkedett. Helyes RrrTER-nek ama nézete, hogy tt a tengeröbölből előbb mocsár, majd ngovány lett, mely végre a kontnenshez csatlakozó termőfölddé emelkedett. R eclus ehhez hozzátesz, hogy ez emelkedés mág s tart s még nagyobb fokú, mnt azelőtt, mert ma a delta áradásan kívül ezt elősegít a földmívelés, mely kéz és gőzgépekkel emel fel az órás víztömeget és vele együtt az szapot. Ismeretesek ama számítások, melyek a Nlus feltöltődésére vonatkoznak, s melyek résznt az Elephantne szgeten levő nlometer, résznt a II. Ramzesz memphs képszobra sülyedésenek megmérésén alapulnak. H orner szernt a talaj Memphsnél 325 év óta évszázadonkínt 9 cm.-rel emelkedk a magasságban; Grard már különbséget tesz Egptom dél és észak része közt, emezét 3, amazét Gcm.-re becsül. Ily számítások értéke az áradványok lerakódásának egyenlőtlen módja és a kolosszáls emlékek órás súlyából következő lassú sülyedése következtében nem nagy, de az mndenesetre tény, hogy ez emelkedés délen nagyobb, mnt északon s hogy mnél nkább magasbodk a delta, annál kevésbbé tolatnak partja előre. Alkalmam volt e partvonalat egész hosszában beutazn Alexandrától Rosetten s Dametten át Port*Szadg. E vonalat négy részre oszthatjuk : Al exandrától Abukrg terjed az első és harmadkor mész által jellemeztetk; Abukrtól Rosetteg a másodk, mely homokpusztá által válk k; Rosettetől Dametteg a harmadk, mely a Eurlosz-tó vdéke s nevezetes ama két földnyelvének geologa alkatáról, mely elválasztja a tavat a tengertől; a ne

29 KG IPTO M G KO LOGI Á. Á H O Z. gyedk Damette-től Port-Szadg, magába foglalja a Menzale tavának vdékét s keskeny hosszú homokszgetsora által érdekes. Nem szabad gondolnunk, hogy Abukrtól keletre a Szuez-csatornág csak a Nlus áradváuytalajával találkozunk. A Nlus és csatornának mellékén a svatag homokja csak ott nem nyer tért, hol azt a kultura foglalja el és ez a terület meglehetősen egy tagban van. Délen ugyan Benha-el-Azal közelében vannak homokszgetek, de ezeket a földmvelés mndnkább a maga körébe vonja, de ezenkívül lyenekre csak a határszéleken akadunk. Északon azonban a delta termékeny földjét átlag 20 km. szélességben s több mnt 250 km. hosszúságban egy puszta svatag öv választja el a tengertől, mozgó buczkákkal, felette slány tenyészettel és állatvlággal, melynek oáza csak Kosette és Damette. E puszta terület homokját részben a lyba, részben srya svatagból kapta, a nélkül azonban, hogy az rodalom eddg bzonysága szernt e területen más régbb eredetű geologa képlet találtatott volna. Annál nagyobb volt meglepetesem, mdőn Kosettetől keletre 30 km.-re, Kum-Maslarától alg 5 km.-re északnyugatra, a tengerpart mentén, természetes fekvésben, a tengerszín fölé alg, * méterre emelkedő szklalapot találtam. E lap szélessége 0 m., hosszúsága valamvel kevesebb volt, területe mntegy 00 négyszögmétert tett. Felszíne törmelékes volt, s míg egyrészt a törmelék közt talált ma s elő kagylók ós moszatok bzonyíták, hogy a tenger folyton mossa, a szkla repedesebe beszorult buczkahomok, melynek szeme könnyen megkülönböztethetők a tengerhomoktól, a mellett szólt, hogy a szklán nem régen még buczka volt, melyet vagy a tenger mosott le, (mnthogy a felület a tenger felé hajlk) vagy a szél hordott el. A szklát ma folyton verk a tenger hulláma s olykor-olykor alg megközelíthető, a romlásnak már nagyon nek ndult s szép darabokat belőle csak ks számmal tudtam magammal vnn. A magammal hozott anyag elemzésére felkértem Franzenau Á gost és L őrenthey Imre urakat, kknek eredményét a következőkben adom. Franzenau úr jelentése következőleg hangzk : «A Kum-Masláráról származó két darab egyes helyeken szlárd, másokon krétaszerű mészkő, melynek összetevő része gömbölyű, ellptkus vagy hengeres szemek, vegyítve főképen bvalvák héjtöredékevel, alárendelten gasteropodákkal és ks bryozoa-törzsök töredékevel. Az egyes szemek mechankus úton lesurolt mészrészecskéknek látszanak lenn, melyek a legcsekélyebb nyomás alatt porrá törnek szét. Ugyanígy le vannak súrolva a szemek között zárt szerves zárványok s, melyek azonfelül még ncrustálva vannak / oly annyra, hogy a közelebb meghatározásukat teljesen kzárják. Úgy a töredékek, mnta teljesebb alakok alg érk el a 2 3 mm.-ny nagyságot. A kísérlet a mészkőből egy használható vékony csszolatot készíten, az anyag porlekonysága, valamnt a meghatározásra engedett dő rövdsége matt (-2-27)

30 JANKÓ JÁNOS meghúsult, úgy hogy ez úton ném eredményt nyern nem skerült s így e mészkő korának meghatározását csaks a stratgrapha vszonyok smerete dönthet el.» L örenthey úr jelentése a következő: «A kum-maslara lelet laza állományú, külsőleg s sok csga és kagyló töredéket, valamnt quarzszemeket feltüntető mészkő, melyből laza volta matt csszolatot készíten nem lehetett. Azonban összetörve és kszapolva különféle nagyszámú bryozoa-specest, sok jelenkor csga és kagylótörmelék mellett több foramnfera-specest s tartalmaz. A talált foramnferákból, mnt az eddg átvzsgált angagból ktűnt, több Polystomella-t, Crstellura-t(?), Rotala- (?) és Layena-élét, de különösen sok Mloldea-t skerült több specesben meghatároznom; ezen szapolás anyag tehát mndenben megegyezk a Sorrento-öbölböl 30 fonál mélységből való anyaggal. /... így tehát az eddg vzsgálatokból ktűnt, hogy ezen mészkő egy újabb és pedg negyedkor tengerpart képződmény, mely a mloldeák nagy számából következőleg csekély mélységben keletkezett, annál s nkább, mert Globger'-, a m a mészkőnek mély tengerben való keletkezésére vallana, csak egyet találtam, azt s nem a legjobb állapotban. # Ezek szernt kétségtelen, hogy a kum-maslara lelet neg}tedkoru mész, mnő még ma s képződk Afrka észak partjan Alexandra közelében, el-meksz mellett, mely korára nézve a harmadkort összekapcsolja azzal a negyedkorral, melyben a Nlus deltája felépült, s így a Nlus deltájának talajánál fatalabb korú. Hasonló leletre akadtam még Kum-Maslarában és Mordehban, honnan e kő a kutakból nem nagy mélységből került k. E szklát, valamnt a másk két telepet tehát a Nlus nem hordhatta de, mert édes vz hordalékoknak a kőzetben semm nyoma nncs, hanem fel kell tennünk, hogy ez a különböző áramlatokba beékelve keletkezett tt akkor, mkor a delta területének túlnyomó része még tenger alatt volt, s mnthogy a három lelet teljesen azonos elemeket tartalmaz, azok összefüggését tagadnunk legalább s fölösleges. Itt tehát egy hosszú mészzátonynyal van dolgunk, melynek csak egyes pontja emelkedtek a tengerszín fölé, s mely a delta két főága közé zárt területének fejlődésében nagy fontosságú lön. Lehet, hogy e vonalban csak néhány ly szlt állott, de ezeket a tenger 'hulláma folyton rombolták s a törmelék a tengeráram nyugat rányánál fogva a szrtek közet betömte. E törmeléket észak felöl a tenger homokja köté össze és így egyenes partvonalat létesített, mnő ma Kosettetöl Dametteg vonul s mely semm esetre sem felel meg a deltának a Poról, Khoneról, Dunáról és az ázsa folyókról alkotott fogalmának. Ez egyenes partvonal keletkezését eddg úgy magyarázták, hogy az eredetleg a N'lus és a tenger hullámanak ellenkező rányú összetorlódása által épült fel szap és homokból, ez elméletnek csak egy hbája van, hogy a tenger ránya tényleg nem U'-JS)

31 KGIPTOM GKOLOtlÁ.JÁHOZ. ellenkezk a folyóéval, mert nyugatról áramlk s így a két áram eredőjének, valamnt ennek alapján az ly torlódás zátonyoknak északkelet és nem kelet felé kellene haladnok. Az épülőfélben levő delta tovább fejlődésére az ly módon keletkezett földnyelv gen nagyfontosságú lett; a tengeráramlás ettől délre nyugodtabb lön s így az szaplerakodás gyorsabban folyhatott. Az szaplerakodás különböző rányokban különböző módon fejlődk, melyet a számtalan hely tényezők szabnak meg s így a delta észak határvonala s egyenlőtlen volt az öblön belül s legelőbbre nyúló csúcsa legelőször egyesülhettek a földnyelvvel, s ez által az egykor nagy tengeröböl part tavakká darabolódott, melyek ma s egy összefüggő övét képeznek Egyptom észak partvonalán a következő sorrendben kelet felé haladva: Marut (77,000 Ha), Abukr (4,000 Ha), Edku (.H,000 Ha), Burlusz (2,000 Ha), Menzale (8,000 Ha). A Nlus deltáját összehasonlították más deltával, mnők a Rhone-é és Po-é, s általánosságban ez összehasonlítás azt eredményezte, hogy a Nlus deltája azoktól csak a részek nagyságában tér el. Az összehasonlítás ly eredményt a ma vszonyok geologa alapon megszerzett smerete mellett nem adhat: a tenger felé a deltának nyolcz torkolata volt, tanulmányoztam a helyszínén mnd a nyolczat s az eredmény az, hogy e nyolcz torkolat közül csak kettő fejlődk; a rosettet szgetkéjdződés jellemz, a damettenél a balpart áradványos nyúlványok, a jobbpart szgetek képződése által fejlődk ; a több torkolatok előtt a fejlődésnek még csak zátonyképződésben sncs nyoma, ez pedg eléggé jellemző eltérés a valóságos deltatorkolatoktól, melyeket folytonos fejlődés jellemez. E tényt senk sem tagadhatta, de mert a ma tengerpartot a Nlus által felépíttetnek tartották, a fejlődés elmaradását a jelenben a tavaknak tulajdoníták, melyeket új eredetűeknek vettek fel azon az alapon, hogy a faraók dejében a tavak nem voltak ly órások,* a csatornák a tengerg nyúltak, de azután a part lassú sülyedése és a tenger betörése tavakat létesítettek s az esetleg meglevők felületét növelték. Erre vonatkozólag elég megjegyeznünk, hog} a sülyedés ugyan be van bzonyítva, de csak a harmadkor képletekre, vagys az Abukrg előnyomuló mészre. de ezzel ellenkezőleg a negyedkor képleteken mnt azt F uchs az sthmusra s bebzonyítá csak emelkedés észleltetett. A fentebbek szernt a tenger betörésenek a történelm dőkben kellett lennök, tanulmányoztam a tenger és a part tavak közlekedését, az Edku és Menzale tavánál történelmleg gazolható ténynek találtam azt, hogy a tó vze tört magának nyílást a ten ger felé, de annak nyomara, hogy a tengernek lettek volna betörése, sehol Ezt kell következtetnünk abból, hogy na helyükön nagy, a tavakhoz tartozó csaknem megközelíthetlen mocsarakban és ngoványokban városok romhalmazara akadunk. (-J-Jí)

32 JANKÓ JÁNOS: KUIPTOM GKOLOGIÁJAHOZ. sem akadtam és az abukr tónak víz alá kerülése sem teknthetjük egyébnek, mnt az egykor canopus torkolat kmosása eredményének. Ezek alapján sem a sülyedésre, sem a tenger betöresere vonatkozó elméletek mellett m sem szól s egyszerűbbnek tartom azt, hogy e tavak a faraók dejében s megvoltak, de a túlnépesedés következtében szükségessé vált azok területe nagy részének értékesítésé, művelés alá vonása, m csak a legkfejlettebb csatornázás mellett vált lehetségessé. Ezt a nagyfokú csatornázást azonban a később történelm megrázkódtatások által lakosságában megfogyott s csaknem elnéptelenedett Egptom teljesen elhanyagolta s ennek következtében nyerték vssza a tavak eredet alakjukat s nagyságukat. A fejlődés mndazonáltal szünetlenül folyk tovább nem a tengerparton, hanem a part tavak belsejében ; a tavak szabad vzének területe évről-évre csökken, a hozzájuk tartozó mocsárvdék del határa mnd északabbra húzódk vssza; a tavakban a csatornák által lehozott szap egy része a csatornanyílások előtt szgeteket növel, más része a tengertől elválasztó földnyelvek dél partját épít és tolja beljebb a tóba, s végül egy harmadk része magát a tó fenekét emel. Ezek alapján tehát nekünk a delta észak partvonalát nem szabad azonosnak tekntenünk a tengerparttal, hanem a tavak dél partvonala adja meg azt, mely mnden szempontból teljesen megfelel egy valóságos delta alakulásának, mert a tavak del partjat számtalan szget lep el és lagúna hálózza be; ez képez a delta valód partvonalát, mert a Rosette és Damette közt keskeny földnyelv geologalag átmenetet képezvén a harmadkor és negyedkor képletek közt, régbb eredetű, mnt maga a delta és különösen ennek észak, most fejlődő területe. I R O D A L O M. (36). Dr. J. Pantocsek: Beträge zur Kenntnss der fosslen Bacllaren Ungarns. I. Thel: Marne Bacllaren. Bearbetet nach dem ungarschen Manuscrpte vom Verfasser, Kresarzt n Tavarnok. Nagy-Tapolcsány, 8x6. Gr Text mt 30 Tafeln n Lchtdruck. Ez a czíme egy nagybecsü munkának, melynek megsmertetésére különös gondot fordítan kötelességemnek tartottam, mert a szerző eredetleg a magyar rodalmat szándékozta sok fáradságot, ktartást és szorgalmat génylő munkájával gyarapítan; de nem tudom, mely körülmények vagy tényezők húsították meg e szándékát. Tény az, hogy a szerző még az anyag áldozatokat sem kímélte és fényesen meghazudtolta azoknak állítását, hogy a vdék város ksszerű életébe vetett szaktudós első sorban a tudományos segédeszközök hánya matt tudományától eldegeníttetk és a nyárspolgár sorsára jut. (*{<M

33 IRODALOM. Hazánk földjének ősvlág lerakodása fölötte gazdagok a növényvlág eme sajátszerű lények, a bacllarák maradványaban és csak a tudománykedvelő hányzott, k behatóbban foglalkozott volna ezeknek tanulmányozásával. Mások által ksebb mérvben tett kísérletek után valahára gazdag bacllara-flórát bírunk és nagy várakozással nézünk a munka másodk részének elébe, mely az édesvzek bacllarát fogja leírn. Egyáltalában még keveset tudunk a fosszl és jelenleg élő bacllarák közt vszonyról; keveset szerepükről, mely nekk mnt geologa vezérfosszláknak jutott és keveset arról, mként ment véghez hajdanta geográfá elterjedésük. Mnd eme kérdések meg lesznek fejtve, ha mnél több, geologalag jól smert hely gazdag bacllara-flórájával fogunk megsmerkedn és hogy e munkára a szerző mnden akadálynak daczára a jövőben s tartsa meg kedvét; ez ősznte kívánságunk. A munka jóvoltáról tanúskodk még G runow neve s. G runow, a bacllarák első rangú smerője élénken vett részt P antocsek munkálataban; a 3 0 tábla revsóját készségesen elvállalta; egyes új fajokat vagy varetasokat ő maga írt le ; sőt a XXVI- meg a XXVII-k táblákon levő rajzok egyenesen tőle származnak. P antocsek Magyarországból mndössze 447 fajt, vagy ezeknek változatat varetások és formák írja le ; leggazdagabb lelethelynek mutatkozk Szent-Péter Nógrádmegyében 2K<> fajjal. E helyről szerző a medterrán-emelethez tartozó háromféle : agyagos, homokos és meszes márgában fedezte föl az alakok gazdagságát ; melyek javát az ugyanezen megyében fekvő Szaka helység szntén a medterrán-emelethez számított agyagos márgájában tatálta. Ez utóbb helyről 20 fajt ír le. Hasonló gazdagságot tüntetnek föl a több nógrádmegye és medterránkorú lelethelyek s. így Kékkő 57, Felső-Esztergály 7 és Alsó-Esztergály 54 fajt szolgáltatott a szerzőnek meghatározásra. A felső medterrán-emelethez számított márgában, melyet Hontmegyében a Pásztó felé vezető kocs úton egy bevágásban gyűjtött dr. S ontagh T amás, a szerző <> fajt talált. Fatalabb korú, mert a szármát-emelethez tartozó a horvátország lelethely : Dőlje, melyről most 05 fajt smerünk és végre még fatalabb korúak --- congera emeletkorúak Mogyoród (Pest megyében) és Elesd (Bhar megyében). Első 9? helyen spongatűkben bővelkedő homokos márga ; utóbbn (E-ra Elesdtől az Oltrás árokban) agyagos márgapala szolgáltatta a szerzőnek ama 52, állítólag 0( fajt, melyeket leírt. Hogy a költséges munka tartalmát, mely nehezen fog mnden olvasónknak kezébe kerüln, könnyebben hozzáférhetővé tegyük : a leírt fajokat rendszeres fölsorolásban a geologa színtájak szernt közöljük a következő táblázatban. (ül) -Hb

34 J I í í 340 IRODALOM. Medterrán emelet Sz rmátl emelet Pont emelet Magyarország fosszl tenger bacllará T rb. R aphdeae. X! Nó«. 'á dmegye fs o X! 4 r < S f K í a k Q 5 5., J. z ^2 Q, S Amphora Fám. Cymbellecc. arenara Dónk. A. crassa Greg. * A. ««var. punctata Grun. A. (crassa Greg. var.?) euprepes n. sp. J [ l! A. granulata Greg. í A. Gründler Grun. A. (ostreara Bréb. var.?) nterrupta n. sp.. A. ntersecta A. Schm. var. sarmatca Pant... A. ntersecta var. strata Pant. I. A. monlfera Greg.. I A. obtusa Greg. A. oculus A. Schm. var. fossls Pant. A. (Grevlleana Greg. var.?) sepulta n. sp. Fa m. Na vc u la cect. Mastogloa (Smth Tlw. var.?) doljenss n. sp. Navcula Aps (Elrbg.) Kütz. N. aspera (Ehrbg.) Dónk. * í.,! j j N. Bäumler n. sp. í N. «var. nterrupta Pant. N. Beyrclan A. Schm. I N. «forma : mnor Pant. N. Bombus (Ehrbg.) Greg. _.. * í.! N. Brun n. sp. N. cancellata Dónk.. I ; N. carbeacleve.... j N. chersonenss Grun. * N. coarctata A. Scm.... N. Crabru (Ehrbg.) Dónk. ' : ;. ' (2*2)

35 IRODALOM. o 4 7 Medterrán emelet Szármát emelet Pont emelet Magyarország fosszl tenger bacllará Nógrá dmegye Szaka l Szent-Péter Alsó- J: * sä w Esztergály 'ä so JA w s cr. 0 w rs 3 a 20 * E? Ta tt X c? 'S 2 **5 Dőlje Navcula Deby n. sp. -f N. ddyma (Ehrbg.) K ű tz g. _ N. (ddyma Ehrb. var.?) élesdana n. sp.. 4- N. drecta W. Sm !.. N. doljenss n. sp.... N. excavata G r e v..... N. exemta A. Schm N. forcpata G re g... N. fusca R alfs. N. gemmata G rev... N. «var. fossls Pant.... N. Gorjanovc n. sp.... N. granulata B r éb..... N. halonata n. sp... N. Hennedy W. Sm. N. (maxma Greg. var.?) Holubyw. sp. N. humerosa B réb. N. nhalata A. Schm..... N. nterrupta Kützg... N. Kttonana A. Schm. N. Kossuth n. sp N. Kützng G ru n N. latssma G r e g.... N. «var. Kamorthenss G run N. lneata Dónk N. Lunyacsek n. sp N. Lyra Ehrbg.... ; N. «var. connectens Grun.. N. «var. dlatata A. Schm... N. N. «var. ellptca A. Schm... (margnata Lew. var.?) masto- glodea 7. sp. I N. maxma Greg. N. medterranea Grun.... * (23 ö) -! í á* *

36 I.. l I 348 IRODALOM. Magyarország fosszl tenger bacllará Szaka Medterrán emelet Nógrádmegye ; * ' H n 3 s r X w Pont emelet r w rr >>5* -{- tl z 'S s Navcula mkrotatos n. sp. ; N. n eb tlosa Greg. N. Nnpaner n. sp. N. ntescens Ralfs N. pennata A. Schm. _ N. perfecta n. sp. N. praetexta E hrbg. N. pseudofusca n. sp. _ N. Sandrana Grun. N. Schaarsclmdt n. sp._ N. scutellum O Meara N. Smth Bréb. N. spectabls Greg. N. splendda Greg. N. subcncta A. Schm. N. suborbculars Ralfs. _ N. Szontagh n. sp. N. Tkurn n sp. N. Vukotnovc t. sp. N. Wesner n. sp. N. Yarrens? Grun. N. Zeckenter n. sp. Pleurosjj;ma haltcnm W. Sm. P. Eudon //. sp.!.. *..,..... j.., I!..! : I. í.!. I, I l *!. '. 4-. * ; I.!.!..!.. í! : P. Norman Ralfs Í ] Fám. Achnnnthtw. Achnanthes brevpes Ag. A. «var. contracta Grun. A. danca Grun. A. subsessls E hrbg Ft un. Cocconcíletv. Orthones bnotata ( t h u n.. 0. splendda G kun.. - (d:

37 IRODALOM. Medterrán emelet z x n r X - Pont emelet Magyarország fosszl tenger baclara Szaka Szent-Péter Nógrádmegye Alsó- Esztergály 'Sfc ró Z & W <?W3... o W 2 3 G T S A 'S j-2 * >» tt, á = Coccones erucata n. sp.... C. neogradenss n. sp... C. pellucda Grun.. C. praecellens h. sp. C. pseudomargnata Greg. C. scutellum E hrbg C. «var. doljenss Pant C. sgma n. sp. T r b. P s e u d o r a p h d e a e. Fám. Fragllarece. Entopyla australs Elrbg. Epthema gbberula Kg. E. «var. protracta Grun. E. bharenss n. sp Plagogramma bharense n. sp.. P. Gregoranum Grev.. P. neogradense n. sp..... Dmeregramma fossle Grun.. D. marnum (Greg.) Ralfs. Rhaphones angustata n. sp.... Rl. ampbceros Ehrbg.. Rl. «f. trgona Grun. Rh. Deby n. sp.. Rh. delcatula n. sp..... Rh. gemmfera E hrbg... j. Rh. «f. brevs Rh. «var. neogradenss Pant. et Grun. Rh. «var. parcepunctata Pant. et Grun.. Rh. «var. moravca Grun. Rh. hungarca n. sp Rh. rhombus E hrbg.. Rh. ü var. ntermeda P an t. (2S5)

38 350 IRODALOM. Medterrán emelet Szármát! emelet Pont emelet Magyarország fosszl tenger bacllará Szakul Szent-Péter Nógrádmegye J-t D cc N 'O X < w. *- C C N X fe fe Kékkő X S ^ a S cs X c? a> I I I ^ Dőlje Rhaphones (angustata Pant. var.?) szakalenss n. sp.. Rh. subtlssma n. sp. Sceptrones caducus Ehrbg.... Synedra baculus Greg. S. crystallna Kg. S. «f. gbba Pant. S. Hemedyana Greg._. S. (Thalassonema) Frauenfeld Grun. í var. doljenss Pant.. S. (Thalasson.) ntzschodes Grun. var. acumnata Grun. S. (Thalasson.) ntzschodes Grun. var. obtusa Grun. Clavcula polymorpha Grun. et Pant. var. í tumda Pant.... _ # C. polymorpha Grun. et Pant. var.. aspcephala Pant. C. polymorpha Grun. et Pant. var. pachycephala Grun. C. polymorpha Grun. et Pant. var... delcatula Pant. C. polymorpha Grun. et Pant. var. amphlepta Grun... C. (polvmorphae Grun. et Pant. var.?) # platycephala Grun.. C. szakalenss n. sp. C. blarenss n. sp Fám. Tabellareat. Clmacosphena monlgera Ehrbg. Grammatophora nsgns G rttn. I G. «var. doljenss Grjn. G. maxma Gkun. _ -! ) G. oceanca E hrbg (**>)

39 IRODALOM. Medterrán emelet Szármát! emelet Pont emelet Magyarország fosszl tenger Nógrádmegye g é Cß bacllará Szaka Szent-Péter >> te Sh. QJ < w Felsö- Esztergály Kékkő o W a 'Se pq Dőlje 3 nu X W Mogyoród (P( megye) Grammatophora oc. var. subtlssma Bal. G. robusta Dppel. G. strcta Ehrbg. var. fossls Grun. G. (strcta Ehrbg. var.?) bharenss Pant. _ Rhabdonema adratcum Kg. _ Rh. lumulferum Ktton? Fám. Síurelleas. Surrella (stratula Turp. var.?) antqua n. sp. S. baldjck N o rm... S. bharenss n. sp. _ S. fastuosa Ehrbg. S. Neumayer Jansch. S. stratula Turp.... Campylodscus adratcus Grun. C. «var. masslenss Grun.. C. Clypens Ehrbg. C. Daemelanus Grun. C. ecclesanus Grev.. C. Echenes Ehrbg Hberncus Ehrbg. C. lmbatus Bréb.. C. obsoletus Cleve. C. Ralfs W. Sm. var. fossls G run... C. strolatus Grun.. C. Thuret Bréb. var. baldjkana Grun.... Ntzscha antqua. n. sp..... N. blobata W. Sm... N. (granulata Grun. var.?) doljenss n. sp. _ (287)

40 3 5 2 IRODALOM. Medterrán emelet Pont emelet Magyarország fosszl tenger Nógrádmegye baclará OS cs X -X < s 'S Js r'. c Ntzscha (pulche ma Grun. var.?) antedluvana I ant N. (pulcherma Grun. var.?) antedluvana f. nterrupta Pant.... N. Tryblonella Hantzscb. var. blarenss Pant.._ Trb. Crypto-Raphdeae. Fatn. Chcvtocerece. Dclada capreolus E hrbg. Syndendrum Dadema E hrbg. Gontberum Odontella E hrbg G.?? szakalense n. sp Cbaetoceros affne L aud..... Ch. gastrdum E hrbg. Xanthopyxs cngulata E hrbg.. X. oblonga Ehrbg.. X. pandúrt form s n. sp Fám. Melosrra\ Pyxla amercana (Ehrbg.) Grun. P. baltca Grun..... P. cormta t. sp. j P. duba G run.. Stephanopyxs Corona (Elrbg.) Grun. t St. Turrs (Grev. líalfs) Grun. genuna Grun.... í St. Turrs (Grev. Ralfs) Grun. var. cylndrus Grun. f. nuda Pant.... í! T St. Turrs (Grev. líalfs) Grun. var. ntermeda Grun.. St. (polars (run. var.?) grossecellulata t. sp. Rutlara ventcosa G rev. ( * * )

41 IRODALOM. 353 Magyarország fosszl tenger bacllará Szaka Medterrán emelet Nó^rádnu K.ve rh í N I 2 X < s 'te o! s. rmw O -X w Pont s r emelet X w "-r - ; 5 & W 'P ~ 2 >» tr. 7 I te í 'S Dőlje Skeletonema hungarcum Gkun.. _ Stephanogona actnoptyckus (Ehrbg.) Grun. St. polygona E hrbg. * Hyalodscus lacvs E hrbg. H. ««var. doljenss Pant.. * H. radatus (O Mera) Grun. -f H. radatus (O Mera) Grun. var.? I bharenss Pant... H. scotcus (Kg.) Grun. H. subtls Bal. var. australenss. G rtn.. Cyclotella szakalenss Grun * Podosra? subsprals Grun Melosra bharenss n. sp... * M. Caput Medusae n. sp... * M. cncta n. sp.. M. clavgera Grun. M. granulata (Ehrbg.) R a lf s M. nummulods Ag. var. élesdana 4- Pant M. Omma C le v e.... M. Sol Ehrbg. _ Parala sulcata (Ehrbg.) C le v e Pantocseka clvosagrun. Fám. Bddulpleuz. 4- Isthma nervosa K; I. Szabó n. sp..... Terpsnoé amercaua (Bal.) Ralfs T. amercana (Bal.) Ralfs, f. trgona Grun. et Pant. gons products, T. amercana (Bal.) R a lfs, f. trgona Grun. et Pant. gons dlatats.... T. ntermeda Grun.. Földtan Közlöny, XIX. köt. 88^. 59) j

42 oöí- IRODALOM. Medterrán emelet Szárnátl emelet Pont emelet Magyarország fosszl tenger bacllará Odontella (Bddulpha Boperana Grev. var.?) neogradenss n. sp. s t: Nógrád megye 4-> 4 'Sí Ja! v^, -> o S X í!! - I ^ Anaulus (Bddulpha) medterraneus Grun. Eunotogramma? bvttata Grun. et Pant. Euoda Janscl Grun. * Hemaulus hungarcus n. sp.! í í H. malleolus n. sp. H.? petasforms n. sp. H. polymorphus Grun. var. frgda! Grun. í Trnacra Pleolus (Ehrbg.?) Grun. Zygoceros Crcnus Bal., Z. quadrcorns Grun.. Z.? Wessflog n. sp. Cerataulus Johnsonanus (Grev.) Cleve! : I C. polymorphus (Kg.) Grun.. C. turgdus E hrbg.. Bddulpha elegantula Grev. B. ««var. polygbba í Pant. B. homala n. sp.! l B. ««f. mnor B. moblenss (Bal.) Grun... * B. pulchella Gray.!! B* Regna W. Sm.... B. ««var. polygbba Pant...! B. retculata Rop B. Toumey (Bal.) Rop. : B. «m f. elongata Pant. Trceratum (nankoorense Grun. var.?) ncu- tangulum Grun. í T. antquum n. sp. * T. a r c t c u m B r g t! ( 240)»-H 3 Ü 3 T- ^ I' l l í >>;L tx ' = *

43 í IRODALOM. Medterrán emelet Szármát! emelet Pont emelet Magyarország fosszl tenger bacllará jszaka Nógrádmc M. Z- Er u ' ó * N 2 xn < W 'SC Felsö- Eszter Kékkő, 3 I I S I Dőlje 3 5 -kj /. & X U s Trceratum arctcum B rght f. qunquegona. T. balearcum Clev. T. bquadratum Jan., T. Brun n. sp.. T. Castracane n. sp. T. undecorum Ehrbg. T. undecorum Ehrbg. var. neogradenss Grun.... I í.. T. decorum Grev.. T. Favus E hrbg T. (murcatum Brght. var.?) fossle Grun.... T. grande Brght.? f. pentagona Pant. T. (acutangulum Grev. var.?) í Grove n. sp.. # T. (antllarum Clev. var.?)laetum n. sp..... T. latum Grev..... * T. lucdum n. sp T. madagascarense Grun. T. (Trpos Cleve var.?) mcrots Grun.... T. (Trpos Cleve var?) mcrots Grun. f. quadrocellata Pant. T. Möller n. sp.. T. (murcatum Brghtw. var.?) nudum n. sp. T. obscurum Grev.. T. Pantocsek A. Schm. f. genuna A. S chm, T. Pantocsek A. Schm. f. convexa Pant. T. Pantocsek A. Schm. f. pentagona Pant (=24)

44 Í56 IRODALOM. Magyarország fosszl tenger bacllará Trceratum Pantocsek A. Schm. f. hexa- gona Pant. s X T.? polygbbum n. sp. _ * T. repletum Grev. var. balearca Gkun. Medterrán emelet N ógrád m egye s.? O s í n s! :r tí! \ Pajtha (Honm.) s S f. *.z, Pont emelet w cc z >» X U X J s.. ;. T. radato - punctatum A. Schm.... T. Solenoceros E hrbg T. spnosum Bal T. Stockesanum Grev. f" :. T. (balearcum Clev. Grun. var.?) Sturt tí. sp T. szakalense n. sp......! í T. tesselatum Grev..! T. Tbum A. Schm...!. T. trsulcum B al _ í. T. ««var. hungarca Pant. j T. (Dtylum) undulatum Ehrbg. 4- Fam. A ularodscea. Aulscus coclatus Bal.... Au. ««t. trocellata Pant.. I ;, I! Au. contuens Grun í.... Au. (confluens Grun. var.?) Hauck n. sp Au. Grunow A. Schm Au. moronenss Grev Au. normananus Grev. ;.... Au. prunosus B al.... Au. pulvnatus Clev. f. appculata Pant. Au. u ö f. nerms Pant.,!!... Au. sculptus R a l f s. Au. Stoeckhardt Jan.. Aulacodscus am(?nus Grev. var. huugarca..... Pant. (-24-2)

45 IRODALOM. 357 Medterrán emelet Pont emelet Magyarország fosszl tenger Nógrádmegye mcllará 4* Ja? ~ I pb ^. OI ^ *S«, ^ á S x - <; 7 < K pl ^ Ä rr *p -t; >, z >» te Aulacodscus Argus (Ehrbg.) P a n t. Au. (angulutus Grev. var.?) hungarcus n. sp. Au. Chase n. sp. Au. (margartaceus Ralfs, var.?) Deby n. sp. _ Au. Habrshaw n. sp.. Au. hyalnus n. sp. Au. Grunow Cleve f. genuna Au. ««f. subsquamosa Au. ««f. squamosa _, 9. :. :.. Au. «< «f. punctata Au. Lunyacsek n. sp. f. mnor Au. ««f. maxma Au. neogradenss?». sp. ; :.! ' Au. polygonus Grun. Au. ««var. polygbba G run. _ Au. retculatus n. sp.....! í Au. (neogradenss Pant. var.?) subangulatus n. sp. Craspedoporus Truan n. sp. C. ««var. squamosa P ant.... # Fám. Helopeltea\ Actnoptychus amblyoceros (Ehr.) A. S chm. A. areolatus (Ehrbg.) A. S chm. A. bfrons A. S chm. A. bolvenss J an. A. Cleve A. S chm. A. dlatatus n. sp. A. g em m n u s A. S chm. A. Gründler A. S chm. A. Helopelta (Ehrbg.) G run. j 4- (->m! í

46 IRODALOM. Medterrán emelet s r X - Pont emelet Magyarország fosszl tenger Nógrádmegy* í -élj X ~ l>acllará t t t ä C, - Szaka s X 'J ' ÍÍ w X ^ K Kékkő X?' "»rc O te * a ^ " Actnoptyclus hungarcus?. sp. 4- I l. I A. ntermedus A Schm.! ' * A. Jansch G r u n I ; 4- :. A. kymatodes n. sp. t.! A. kptomtos 7. sp.. í "! A. moronenss (Grev.) Clev. í A. neogradenss n. sp. í. 4- * * A. Pantocsek Tkuan. A. punctulatus n. sp ] A. retculatus n. sp.... A. splendens Shabdt í A. «Shabdt. f. partta Pant. A. splendens Shabdt. abn. bcentrals Pant A. A. A. A. A. A. A. splendens Shabdt. var. cal- fornca Grun. splendens Shabdt. var. gla- brata Grun. splendens Shabdt. f. partta Pant.... splendens Shabdt. var. Hal on} x Grun. splendens Shabdt. var. nco- barca Gkun. splendens Shabdt. var. nob ls Pant. splendens Shabdt. var. sub- í * 4- í 4- glabrata Grun ! A. Stella A. Schm. j A. <» «var. Thum I A. Schm. 4- í. A. Stur n. sp. l. A. Szabó n. sp I A. Truan A. Schm. f. trvttata : Pant. 4- í. (2í)

47 IRODALOM. Magyarország fosszl tenger bacllará Szaka Actnoptychus undulatus (Kg.) Ralfs M dternn emelet Nc>rúd megye o ft! 3 N K r' E j>» j ÖD A. Van Heurek?. sp A. vulgars Schum. 4- I A. vulgars Schum, var. doljenss j Pant. _ A. vulgars Schum, var. neo gradenss Pant.... Debya nsgns n. sp. Pseudotrceratum cnnamomeum (Grev.) Grun. lajtha (Hontm.) ' T «j p Pont emelet 7 N I J: n, m X Q 7 w «< K j fcl W W 'X Í I 4- * ( r. Fam. Asterolamprece. Mastogona Crux E hrbg Asterolampra Marylandca E hrbg. Fam. Coscnodscect. Actnocyclus crcumdatus n. sp A. Ehrenberg Ralfs A. ««f. mnuta A. Jansch Schum.. A. (monlforms Ralfs, var.?) Pant. * Í t knemedes n. sp A. labyrnthcus n. sp. A. Ralfs (W. Schm.) Prtch A. subtls (Greg.) Ralfs A. Thum (Cleve) Pant. Hemdscus cuneforms W all.!... Ansodscus Pantocsek Grun A. ««f. major!.. Steplanodscus fossls n. sp.... *.. St. Kantz Pant. St. St. Kantz Pant. f. major Pant Kantz Pant. f. partta Pant.. (24!5) í

48 í IRODALOM. Medterrán emelet Magyarország fosszl tenger bacllará Nokád me^ye j Stephanodscus Kantz Pant. f. nerms P ant._ Pyxdcula crucata E hrbg. Stctodscus calforncus G r e v St. calforncus Grev. f. trgona P ant... _ St. calforncus Grev. var. nankoorenss Grun. St. St. St. calforncus Grev. var. nankoorenssgrun.f. trgona Pant. calforncus Grev. f. quadrgona Pan\... esztergalvenss Grun. Arachnodscus Ehrenberg B a l A. Ehrenberg Bal. var. ndca G run A. Ehrenberg Bal. var. calfornca A. Schm. A. ornatus E hrbg. E nclctya m nor A. S chm. _,...! E. oceanca E hrbg. C oscnodscus radatus E hrbg. C.. radatus Ehrbg. f. leteros- C. tcta G run radatus Ehrbg. f. suba»qua- í I.....,,.! c. m argnatus E hrbg. ; í c. robustus G rev. c. ««var. latemar- I I.! ls Grun. f. parva í í! gnata P ant.... j c. Árgus E hhbg. c. bullens A. S chm.. c. radosus G run. ;. c. asperulus G run.. I.. c. labyrnthus K opp. f)

49 IRODALOM. Magyarország fosszl tenger bacllará Coscnodscus obscurus A. Schm. Szaka Medterrán emelet Nógrád megye ^ ^4 Ő %, ' 5 S s = ' 3 NJ S f-, * w X # I X, w p* h, H \ I C. crassus B al. Bajba, (Honm.) 2 's f X w 3 Pont ennelet r cí -7: ZJ 'W X. Zj O P ET* 3 f : í ; l í.. C. fmbratus Ehrbg. C. perforatus Ehrbg. var. cellu ] j losa Grun *,.!.. C, apculatus E hrbg.! C, Jansch A. Schm. C. Oculus Irds Ehrbg. var. I genuna Grun. ' C. C. C. asteromphalus E hrbg. asteromphalus Ehrbg. var. lybrda Grun. (asteromphalus Ehrbg. var.?) brgthwellodes Grun c. bharenss n. sp. c. decrescens Grun.... I c. vetustssmus n. sp.. j!. c. actnocyclodes n. sp. c. Koch v. sp. c. symbolophorus Grun.... j. c. Szontágh n. sp. _ í c. doljenss n.sp. c. Mártonf n. sp... I. c. eccentrcus E hrbg.. j. c. c. elvosus n. sp. ««var. latefas- cata Grun. _.. c. lneatus Ehrbg... c. leptopus Grun. I c. tumdus Jansch... c. pseudolneatus n. sp. í. c. elegáns G r e v c. Lewsanus Grev..... c. ntdus Greg.... c. ntdulus Grun. (24 7) 23 b í

50 J j l í IRODALOM. Magyarország fosszl tenger bacllará Szaka Medterrán emelet N ó í írádme^ye *-> ^ s I N cc l ' í l < a : Cl, X Coscnodscus Stokesanus (Grev.) Grun.! C. Stokesanus (Grev.) Grun. f. mnor Gkun. c. Stokesanus (Grev.) Grun. f. baldjkana Gkun.. c. (Cestodscus) pulchellus (Gr.) í., l j Kékkő! l í kj K z Dőlje Pont emelet Grun. var. moravca Gru>. 4- í c. hungarcus n. sp.!... c. armatus n. sp.. í!.... c. Grunow n. sp c. ««f. mnor Pant c. neogradenss n. sp. : : 4-4- I. c. ntumescens t. sp ; c. undatus t. sp. 4-4* 4-!.. c. Szabó t. sp. Kesd (Blmrm.), ^ I f. t t ^ í.. c. sarmatcus t. sp Az összes fajok száma : : 54 í 7 I ö2 A referensre nézve különös érdekkel bír, e gazdag flóra és egyes fajanak stratgrapha értékére következtetést vonn, de előre kell bocsátanom azt, logy a fosszl bacllarákra vonatkozó rodalom jelenleg még sokkal csekélyebb mértékben áll rendelkezésemre; mntsemkogy a fölvetett kérdésre már most kelégítő választ adhatnék; a mt tehát a következő sorokban kfejten fogok, azt csak kísérletnek teknthetem, mely buzdítson másokat s, e kérdéssel behatóbban foglalkozn. P antocsek maga csak annyt mond haza tenger bacllaránkról, hogy fatalabb korúak, mnt a Molersbelek Jütlandban és a korstm meg archangelskkurojedowo- csszoló pala bacllará Oroszországban, melyek között föltűnően sok eltérő alak fordúl elő és melyek úgy mnt az Uj-Seelandban Oamaru mellett újabb dőben fölfedezett lerakodásokban levő bacllarák kválóan a Trnacra-genust képvselk; ennél nagyobb a magyarhon leletek analógája a morvaország, északnémet-, görög-, olasz-, spanyolország, északafrka és északamerka tenger lerakodásokkal. Mndenek előtt föltűnő az, hogy, amnt ezt a szárazföld Hóráknál s tapasztaljuk, a különböző geologa emeletek flórából egyes elemok mnden emeletben egyformán fordulnak elő. Magyarhon harmadkor tengeréből leírt 447 bacllarafaj közül 30, azaz 0,7 <> a medterrán, a szármát- és a congea-emeletekben és (-2H)

51 IRODALOM. 3<53 pedg valamenny 9 helyen fordúl elő. Ezek a nagy elterjedéssel bíró, tehát közönséges fajok a következők: Navcda fasca Ralfs, N. Hennedey W. Sm., N. humerosa Bréb., N. Lyra Ehrbg., Orthones splendda Grun., Coccones pellucda Grun., Grammatophora nsgns Grun., G. robusta Dpp., lhábdonema adratcum Kg., Stephanopy.rs Corona (Ehrbg.) Grun., St. Turrs (Grev. Ralfs) Grun., genuna Grun., Iíyalodscus radat-us (0 Mera) Grun., Melosra clavgera Grun., M. Sol Ehrbg., Parala [.] sulcata (Ehrbg.) Cleve, Bddulpha elegantula Gkéw, rceratum favus Ehrbg., Actnoptydms moronenss (Grév.) Cleve, A. splendens Schabdt., A. splendens Schabdt., var. Halonyx Grun., A. undulatus (Kg.) Ralfs, Actnocyclus Ehrenberg Ralfs, Pyxdcda crucata Ehrbg., Cosdnodscus radatus Ehrbg., C. margnatm C.rohm tm Grév., C. apedatus Ehrbg., C. Oculus Irds Ehrbg., var. genuna Grun., C. asteromphalus Ehrbg. ; de ha valamenny fajt veszszük tekntetbe, melyek a medterrán-kortól egészen a congera-emelet korág tartották fönn magokat; akkor e szám tekntélyesebb, t.. a 447 faj közül 76 faj, vagys 7 /o. Hogy a különböző családok geologa elterjedését átteknthetően föltüntesse, a referens a következő táblázatot állította össze. A magyarország fosszl tenger bacllarák geologa elterjedése %-okban! Csak j A medterrán és a med- j terrán j a szármát A med- terrán, szármát és a pont Csak a szármát e m e l e t b e n A szármát és a pont Csak a pont & Címbelem 6* Navculaceae *7 *4 8-4 Achnantheae _ * ! CocconedeaB ó Fragllarea) * *0 2*4. 9*7 g'js! Tabellareae 27* ^ Surrelleae * 37*5 Cbaetocereae 55* (5 22*3-2 Melosreae * ^ Bddulpheae *0 8*2 S Aulacodsceae 90* Helopelteae ^, Asterolampreae 50*0! 50-0 Coscnoscdeae, A leggazdagabb trbusnak mutatkozk a Críjptoraphdme trbusa, mely 7 család és mndössze 272 faj (varetas, forma) által van képvselve; a vezérszerepet e családok közül a Coscnosddeae családja vsz 4-8 fajjal, melyeknek fele csak a medterránkorú lelethelyeken találtatott és csak 24,4-, o tartotta főn magát egészen a pont emeletg; aránylag csekély azon fajok száma, melyek az eddg kutatások alapján csak a szármát, lletőleg a pont emelet sajátját képezk. Hasonló (24D)

52 IKODALOM. szonyt mutat a Melos reá e-család 3 faja; de gaz medterránkorú bacllarának bzonyúl be az Aulacodsceae családjának 32 faja, mert 90,6%-a csak a medterrán-emeletben fordul elő és nncs s olyan faja, mely kzárólagosan a szármát vagy a pont emelet sajátja volna; élesen tüntet elő a medterrán jelleget a Bdddpheae családjának 73 faja s, melyek közül 73,0% csak a medterránban tartotta fönn magát és aránylag véve gen kevés fajt bocsátott egészen a pontus emeletbe ; melyben azonban eltérőleg a megelőző családtól új, de kevés fajt hozott létre. Hasonlót tapasztalunk a Helopelteae családjának 73 fajára vonatkozólag. Keveset mondhatunk a Chaetocereae családjának 9 ; még kevesebbet az Asterolampreae családjának 2 fajáról, melyek különben régen smeretes fajok, mert már E hren berg írta le azokat; a Chaetocereae családjából P an tocsek pedg egyetlen egy új fajt ír le, a Genothecum!! szakalense-t, melyre nézve azonban ő maga s gen valószínűnek tartja, hogy ez egy új genus képvselője. A Pseudoraphdeae trbusának 3 családja közül a fajokban leggazdagabb a Fraffllarae családja (4 faj) ; ennek 58,8%-a csak a medterránban élt és csak fölötte kevés fajjal ment föl a pont-emeletbe és ennél fogva kváló medterrán jellegűnek mutatkoznék e család; annál föltünőbb tehát az, hogy a szármát emeletben 7,0%-ban mutat föl új fajokat, melyek azonban már smeretes fajok és szükséges, hogy a több lelethelyek geologa kora előttünk smeretes legyen; de, úgy látszk, az egész trbus átalakulásnak ment feléje, mert a Surrelleae családja 24 fajának csak 33,4, o-a tsztán medterrán; de már 37,5%-a tszta congera emeletbel faj és e tekntetben fölötte nevezetes a Tabellareae családja s, mert fajának egyke sem kzárólagosan medterránkorú; ellenben 55,6,o-a tszta szármát emeletbel faj. E tekntetben nagyon hasonlít hozzá a Raphdeae trbusához tartozó Achnav.theae családja, melynek, gaz ugyan, hogy csak 4 faja van, de ennek fele tszta szármát emeletbel; a medterránban nncs önálló faja. Ilyen föltűnő vszonyt mutat a (osconedeae családjának 0 faja s, melynek 40 o-a még tsztán medterrán jellegű ; 30uo-a fölmegy a pont emeletg, de ugyananny 0 o-a tszta szármátbel, míg a pont emeletben nem bír sajátlagos fajjal. A Xacctdaceae gazdag családja (72 faj) felével tsztán medterrán jellegű (52,8 o), a pont emeletbe csak 6,7 o-ot bocsát; de útközben új fajokat s hoz létre, mert 0,7% tszta szármátbel; azonban alkotó ereje fogy, mert a pont emeletben csak 8,4 o képvsel az ez de emelet sajátját képező fajok számát. Pantocsek művében még egynehány Magyarországon kívül talált új bacllara-faj van leírva és lerajzolva. így az európa Oroszországból és pedg Archangelsk-Kurojedowo vdékéről Rhaphones Smbrskana Grün. et Pant., az új Trunna nevű genus Arclnf/alskana Pant. nevű új faja, Lepdodscus elegáns Pant. n. sp., Aulacodscus Archanjelskanus O. Wtt., A u. septus A. Sch., f. patuor radata Pant. ; Moron vdékéről Spanyolországban : Xarcda 'Truan n. sp.; Nottngham vdékéről Anglában : Rlntphones lnears Grun.,- Mors vdékéről Jütlandban : Rhaphones lancettula Grun. rar. Jtlandca Gkun. és R. Morsana Gkun.;- Eszakamerkából: Rhaphones rhombns cár. Amazonca Gron. á Marabou folyó vdékéről), Rh. lancettula Grun. és R h.! bserata Grun. (Kchmond, Schokoe Hll), Rh. afjns Grun. (Kappohanre) és Rh. Vetropoltana Grun. (Potersburgh); végre Actno]>tchnu* semlaecs Grun. a Fülöp szgetekről. Dr. Staub M órcz.

53 SUPPLEMENT ENTHALTEND AUSZÜGE UND ÜBERSETZUNGEN DER IM FÖLDTANI KÖZLÖNY MITGETHEILTEN ORIGINAL-AUFSÄTZE UND VERHANDLUNGEN XIX. BAND. IM SEPTEMBER-OKTOBER.»-0. HEFT. DIE SUR LE PROGRES DES RECHERCHE» GÉ0I,0GIQIÍE8 EN ROUMANIE. P ar B éla de In k ey. (Conference de la socété géologque de Hongre le 3. avrl 889.) II y a mons de sept années la Koumane comptat encore parm les regons de l Europe les mons connues au pont de vue géologque, á tel pont qu un célébre savant,2 qu dans són grand ouvrage de géologe comparée sut les lgnes de soulévements des Alpes á travers les Carpates jusqu au con orental de la Transylvane, se vot oblgé á s arréter Iá, manquant ele données sur les montagnes de la Koumane. De nos jours ces plantes dovent cesser, cár volá que, grace au zele nfatgnable des géologues roumans, nous nous trouvons posseder une carte géologque, qu comprend déjá présque la totalté, en tout cas les partes les plus nteressantes de ce pays, jonte á un texte explcatf plus on mons detallé.3 On sat, que la créaton du bureau géologque de Koumane, auquel nous devons cette carte, est due ä l ntatve de M. G r é g o r e S t e fa n e s c u, professeur a l unversté de Bucuresc, qu en sa qualté de membre du comté nternatonal pour l édton de la carte géologque de l Europe voulut fare partcper són pays á ce grand traval scentfque. Le gouvernement roumam ayant consent á fournr les moyens necessars, M. S t e f a n e s c u et A ce que elt M. Toula, qu s est donné la pene de rassemblev les matereaux pour servr A létude (le la géologe de la presqu le des Balcans. V. Jalrlmch d. geol. Reclsanst. XXXIII. p Suess: Antltz der Erde. Tome I. 3 La carte du bureau geologque de la Koumane est A l'échelle de : Jusqu á present dxneuf feulles en ont passé á l étranger et une sere d autres feulles dot apparatre prochanement. Le texte comprend sept lvrasons en langue ronmane et fran^ase. ;5]

54 B. d k INKEY I ses collaborateurs se mrent ncessamment au traval et en peu d années (de 88:2 885) réussrent á tracer á grands trats la carte géologque generale de la plus grande parté du pays. C état le plus préssé de la táche á accomplr, cár l fallat fourner au comté central de Berln les matéreaux cartographques a nserer dans le plan général de la grand carte géologque de l Europe. Auss ne s attardat-on pás aux detals stratgraphques et ne trouve-t-on sur les cartes de la Koumane que Tndcaton des grands groupes géologques, avec leurs subdvsons en systémes, tel que l archaque (comprenant toutes sortes de schstes crstallnes, dönt seulement les couches de marbre archaque se trouvent ndquées séparément,) les systemes jurassque et crétacé, chacun avec sa couleur conventonelle, le groupe tertare avec ses sousdvsons d éocéne, mocén et plocéne, enfn le quartare et les alluvons modernes. En outre des taches de couleurs foncées ndquent les roches supposées d orgne eruptve telles que gránté, pegmatte, dorte (rouge) Serpentne (brun) trachyte etc. Des sgnes specaux ndquent les gsements de se gemme, de pétrole, de charbon de terre, les sources mnerales et les emplacements de mnes et de carréres. L explcaton des cartes á suv des prés leur edton sous la forme d un «Annuare du bureau géologque de Roumane»*, dönt le texte, á moté rouman á moté francas, content les données géologques sur lesquels le tracé des cartes a été fondé, et trate en outre sur les mnereaux utls, sur les sources mnerales et dverses phénomenes géologques. Yoc en peu de mots l apercu des recherches de nos vosns du sudeste et l nteret, que nous portons á ces travaux scentlques s explque pár les relatons ntmes, qu exstent entre la consttuton géologque d une parté du terrtore rouman et celle de nos Carpates en Transylvane et au Banat. En effet, pusque cette longe chane de montagnes forme le rempart natúré entre les deux pays et que la frontére poltque, á partr fles confns de la Bukovne jusqu aux Portes de Fér, en sut en général la crete, cette unté géologque en est dvsée et reparte sur les deux pays avosnants, et l on ne saurat se vanter de connatre la consttuton tectonque des Carpates du Sud tant qu on n en a éxploré qu un seul versant. C est pár cette rason meme que dans les derners temps, avant que les résultats obtenus pár nos vosns fussent connus, les géologues hongros ont táché d étendre le champ de leurs nvestgatons au delá de la frontére sur les versants orentaux et mérdonaux des montagnes.** En comparant les résultats de ces traveaux aux cartes publóes en líoumane, nous ne nous attendons pás Annarulu buroulu geologcn lomane. '- C étaent M. Hkkbch, dönt un traté mportant sur les fossls jurassques et crótacques de la Koumanos vent de paratro dans le derner volume de rannarulu, M. Thmcs, qu a publé íme carte géologque d ensemble, montrant la contrée 0- tagneuse a l este de TOltn, et Inkky. 0

55 RKCHKRCHKS (ÍEOLOÜIQUKS KN HOUMANIK. S67 á trouver une concorclance parfate en tant que les lmtes (les formatons, vu qu en sute de la rapdté du traval le réseau des routes parcourues pár les explorateurs hongros état de beaucoup trop peu serré pour ne pás lasser de notables lacunes, qu on ne pourat combler qu au moyen de combnasons plus on mons lypotétques. Mas en général l accord se retrouve dons le dénombrement et la descrpton des formatons, et lorsqu on rapproche toutes les données, fournes de part et d autre on vot pondre les grand trats d un tableau géologque, qu nous démontre et la composton et la structure, vore merne la genese de cette chane de montagne, l une des plus nteréssante de l Europe. Cependant, s l mporté peu que les lmtes des formatons tracées sur les cartes correspondent plus on mons á la strcte réalté, l n en est pás de merne pour la détermnaton stratgraphque des couches; et s dans ce sens-lá le désaccord se fat sentr, l est de toute urgence d éclarer d abord ces questons, pour pouvor en sute contnuer les traveaux de detals. Ayant rencontré pluseurs cas semblables dans les publcatons susctées, je me permettera de sgnaler les ponts les plus sallants, sur lesquelles les géologues roumans dfferent sót entre eux mémes sót avec les résultats obtenus pár les géologues autrcbens et hongros. J a surtout en vue la parté montagneuse entre le Danube et la rvére de l Oltu, contré que j a vsté mo-mérne á mantes reprses. La formaton domnante de cette régon est celle des schstes crstallnes appartenante au groupe archaque. En Hongre et dans les partes de la Koumane que j a vstées, j y a séparé deux et mérne tros groupes dfferents de schstes, le premer comprenant seulement les gnesses grantodes, le deuxéme les gnesses, mcaschstes, amplboltes et autres schstes á structure feulletée mas en mérne temps ben crstallne, le troséme enfn embrassant dverses sortes de schstes (phylltes smples et phyllte á graphte, schstes chlortques, amphbolques, marbres á pett gran et a pallettes de mca...) qu toutes se dstnguent pár leure structure sem-crstallne et dénotent plus clarement leure orgne metamorphque. Sur les cartes roumanes tous les schstes sont rassemblés sous une tente rouge pále, á l exepton des couches de marbre, auxquels un fguré specal a été applqué. II ny a ren á redre la, snon que l une de ces bandes de marbre, marquée sur la carte comme s étendant de Baja de Fér et Polovrac jusqu au hameau Cungetu, se trouve en realté coupé en pluseurs troncons pár l eroson des torrents Repede et Latorartza et ne s étend mérne pás jusque sur les hauteurs des monts Balota, tands que les calcares au vosnage de Polovrac ne sauraent étre attrbués au groupe archaque, pusque sur le M. Porcu je les a vus reposer sur des grés et schstes qu sont evdemment plus récentes et probablement lassques. Sur l étendue des schstes crstallnes la carte nous ndque un assez Í7]

56 m s H. >k n k k y : grand nombre de roches eruptves sgnalées par des taches d un rouge carmn foncé. En lsant le texte nous apprenons que ce fguré se rapporte non seulement au gránt proprement dt, mas auss au gness grantode, trés répandu dans ces montagnes, de plus á des masses de pégmatte et de dorte. Quand au gránt en masse, sans stratfcaton et avec tous les caractéres d une röche plutonenne, je n en connas mo-méme que deux masses sur le terrtor roum an: l une au vosnage des vllages de Novac et Baja de fér, formánt la montagne Cerbu, l autre tout prés de Baja de Arama, cette derűére ne se trouvant pont marquée sur la carte roumane, quoqlelle se présente á la vue mmedatement au bord de la route peu avant l entré de la vlé. Le gránt de ces deux ponts est trés remarquable par la grosseur de crsteaux qu le composent surtout de grand crsteaux d ortlose d une couleur rouge de chare crue et de pallettes de mca nor. La pégmatte au contrare ne forme nulle part des grandes masses contnues: ce sont plutot des amas lentculars de gros crsteaux blancs ou rouges d orthose, de grans de quartz et d un peu de mca, amas, qu ben qu ls se présentent parfos en forme de flons, suvent toujours le plan de schstosté des gnesses qu les contennent. Les dmensons de ces amas varent tellement, qu á commencer des grandes masses de pluseurs métres d épasseur qu cause de leur dureté forment salle, jusqu aux petts grans de la grosseur d une nosette, qu parsemés abondamment dans la roche en font ce que les allemands apellent «Augengness» (gness á lentlles), on en trouve de tout les degrés ntermédare. On vot par la que tous ces amas de pégmatte ne peuvent avor d autre orgne que le gness lu-méme c est-á-dre metamorphque dans le sens des schstes crstallns. Pour ce qu regarde le gness grantode, j admets ben, qu on sót lbre de le ranger ou parm les schstes ou ben parm les roches eruptves ou plutonennes. Dans les contrés dönt l s agt c, ce grant-gness tranche assez dstnctement sur les gnesses feulletés, pour qu on l en sépare auss sur la carte par une dversté de couleur, mas són róle tectonque n est pás celu d une masse eruptve, et c est pour cela que je préfére le rattacher aux schstes crstallns tout en le tenant séparé du reste de ce groupe comme le plus ancen étage. Des taches d un brun foncé ndquent des masses de Serpentne, consderée elle auss comme roche eruptve. Dans l annuare Nr. 3. de 88:2 883 M. Sabba Stefanescu fat remarquer que la Serpentne se présente sót en forme de couches sót en forme de flons et d amas. D aprés ce que j en pus dre par experence la premére de ces forme préveaut de beaucoup sur la seconde, et comme, á j>eu d exeptons prés, on vot toujours que la Serpentne se dégage par gradatons nsensbles des couches de schstes á chlorte, j nclne a consderer cette Serpentne non comme roche [ 8]

57 ItKCHKHCHES GÉOLOOIQUKK EN HOUMANIK eruptve mas ben comme une modfcaton des schstes chlortques, due á un procédé metamorphque, ultereur á la formaton de la roche. Quant á la Serpentne en flons et amas, celle Iá párát ben étre d orgne eruptve. Aux envrons de Baja de Arama l y a pluseur amas d une roche verdatre qu on pourrat désgner de ce nőm, s l on ne préfére leur lasser le nőm de dabase, qu pourrat ben convenre á leur consttuton prmtve. Tands que le groupe paléozoque semble fare défaut dans toute l étendue du pays, les formatons mésozoíques y sont largement représentées par des schstes, des grés et des calcares qu se rattachent mmédatement aux schstes crstallnes en suvant les grandes lgnes du refoulement les Carpates. Dans la régon entre le Danube et le Jul (judet de Mehednt et de Gorju) ces couches forment pluseur bandes paralleles. On y remarque presqu nvarablement l assocaton suvante: d abord un grés quartztque trés dur, passant souvent á l état de conglomerat; ensute des schstes norátres, contenant plus on mons de chaux et mérne des venes de calcte: enfn un calcare, grs foncé ou blanc, compacte mas souvent auss á gran sacharode. Le calcare depasse en beaucoup d endrots les schstes et forme de grandes masses qu reposent mmédatement sur du gness. Quelques unes de ces bandes mésozoíques dépassant la frontére vont se contnuer sur le terrtore hongros, notamment aux envrons de Mehada ou ls ont été l objet de recherches mnuteuses. Auss les restes organques que M. A. K o c h et plus recemment M. F. S c h a f a r z k y ont decouvert, prouventls á l évdence que les schstes norátres appartennent á l étáge lassque supereur,2 les calcares devant etre consderé comme représentants du jura supereur.3 Cependant ce n est pás la l opnon des géologues roumans, qu ont étudé cette contré. M. Draghceanu, qu ndépendemment de bureau géologque a publé une carte géologque et une étude sur le terrtore de Mehednt, rangé les bandes mésozoíques en tros étages dfferants. La longe bande qu sut la vallée de la Cérna, est selon lu d nge lassque; me autre baude qu se detache de la premer au pont dt Tesna et passe ensute au nord du vl- De mérne qu l est prouvé pour beaucoup de serpentnes des Alpes, de la Gréce, de la Serve et de mantes autres contrées. 2 Vore auss le mémor de M. T e t z e : Ueber de fraglche Stellung des Dyassclefer be Mehada. Verhandlungen der k. k. geolog. Rechanstalt 872. p En 888, comme je parcoura les envrons de Baja de Arame en compagne de M. S c h a fa r z k, nous trouvames tout prés de cette vlle, dans le calcare grs foncé, une pette Nerneé, qu se rapproche beaucoup de la Xerma nodosa d'on. De mérne á Balta, á l'entrée d une belle grotte á stalacttes, le calcare contenat de beaux exemplares de Xernea llohenrfjffer P e t e r s. Ces deux espéces sont propres ä l'étáge supereur du systéme jurassque, étáge ttbonen, couches de Stramberg. Földtan Közlöny. XIX. köt. 88 [\ l<r ^ 4

58 3 7 0 B. J)K INKEY : läge Klosan, serat jurassque (supereure?); la bande de schstes et calcare ({ devercerova prés du Danube s étend á travers Balta etbaja de Arama est comptée comme cretacée; de mérne la quatréme bande, plus courte, de Sovarna-Dalbostza. Cette détermnason n est pourtant soutenue par auqune preuve paléontologque, et s l est certanement perms de reler les deux premeres bandes aux depots lassquesettthonennesdemontrées aux envrons de Mehada, je ne vos pás, pourquo on n applquerat pás la merne détermnason aux schstes, grés et calcare de la troséme bande, pusque l aspect de ces roches, ans que leure superposton est exactement la merne que dans le cas précédant. Seule la quatréme bande, celle de Sovarna- Dalbostza, pourrat étre cretacque s l on se fe a la ressemblance petrographque du calcare, qu, décrt par M. S. Stefanescu correspond mot pour mot * au calcare de Ponor (en Hongre, au nord de Petrozsény), dönt l age touronen de a été démontré par M. Stur.** L opnon dem. Sabba Stefanescu, membre de bureau géologque, dlére a ce sujet de celle M. Draghceanu ans que, d une autre manére, de mon op- non emse plus haut. Pour ce qu regarde les calcare M. Stefanescu les cons- dére presque tous comme jurassques, toutcomme mo, et ne fat d exeptonque pour la bande Sovarna-Dalbostza, qu l erőt étre crétacque, a bon drot, l me semble, et pour le calcare schsteux de Vercerova qu d aprés són opnon est probablement beaucoup plus ancen que les reste des calcare. Mas pour ce qu est des schstes et grés, que l on trouve presque toujours assocés au calcare, M. Stefanescu, trouvant une dscordance marquée entre leure stratfcaton et celle du calcare, veut les en séparer complétement et les adjondre aux phylltes semcrstallnes et au groupe archaque en général. Le calcare schsteux de Vercerova ne ferat qu une parté de ce groupe. A cec j a á fáre la remarque, que, s l se rencontre parfos des cas de dscordance, le fat ne serat pás auss concluant que M. Stefanescu le semble penser; cár s les schstes sont lassques, l ntrevalle entre le temps du jura nfereur (las) et du jura supereur a été assez grand, pour qu on admette des mouvements de masses consderables qu aent eu le résul- tat de présenter á la formaton du calcare une base déja assez tour- mentée. D alleur les cas de dscordance semblent étre ben plus rares que les cas contrares, et comme le refoulement prncpal de ces chanes de mon- «(Test ans que dans le massf de Gura Vae et dans celu d'entre Sovarna de sus et Dalbostza, le calcare est compacte, jaunátre ou donnant dans le rouge, á cassure écalleuse rregulére, et parcouru par des veues crstallnes ncolores et quelque fos transparantes. Trés-souvent l es parcouru en dfferentes drectons de venesrouges qu, en s entrecoupant, le partagent en morceaux de dfferentes grandeurs, et lu donnent un aspect de bréches.» Anuarulu buroulu geologcu. Anul l.xsíá KS3. Nr. 3. p. ^T>. : : ). St u r : Bercht. Jahrbuch d. k. k. geol. Rechsanst. lní>3. ' -JU"

59 KKCHKRCHES íkolookíukk KN ÍOUMANK. 37 tagnes a eu leu beaucoup plus tárd, c est-á dre dans l époche tertare, l est tout natúré que pour la majeure parté l nclnason des couches de schstes lassques s accorde parfatement avec les pls des schstes crstallnes subjacantes. Le calcare dépasse souvent l étendue des chstes nores et alors l s appu mmedatement sur des schstes crstallns, avec lesquels l accord de stratfcaton n est pás toujours complet. Mas la ou je l a trouvé reposant sur du schste lassque j a toujours remarqué que rnclnason des strates est concordante. Du reste la natúré petrographque de ces schste n a ren qu rapelle les schstes archaques, et pusqu en Hongre, prés de Mehada, on y a trouvé des fossls lassques, l me semble qu l n y at plus ren á ajouter ä la queston de leur age. Ans, en désgnant l étendue de ces schstes avec la couleur unforme tu terran archaque, M. Stefanescu change consderablement l aspect du tableau géologque de cette contrée, et sous ce pont de vue je lu préfére encore la pette carte de M. Draghceanu, qu du mons fat ressortre le caractére mesozoque de ces couches sedmentares. II y a encore le groupe canozo'que, dönt la détermnaton stratgraphque a donné leu á l emsson d opnons dfferents parms les géologues roumans. C est ans que MM. B otea et Sabba Stefanescu sont en désacord sur certanes partes du «grés des Carpates», que ce derner consdére comme appartenant ä l éocéne, tands que M. Botea, s appuyant davantage sur les recherches de MM. P aul T etze en Galce et Boucovne, le jont au systéme crétacée. Connassant les dffcultés de ce genre, que le géologue rencontre partout sur les terrans du grés carpatque, trés unformes et trés pauvres en restes organques, nous ne nous attendons pás á vor ces questons resolues de prme-abord. En attendant l serat désrable, que les cartes fassent ressortr an mons l étendue de ce faces, qu se rattache mmedatement aux grés de Carpates en Transylvane et en Boucovne. Au sujet de l olgocéne une polémque assez vve s est déclaré entre M. Draghceanu et M. Stefanescu ; elle se rapporte notemment aux gsements de charbon de terre prés de Bahna, que M. Stefanescu a placés dans l étáge mocéné (medterran nféreure des géologues autrchens) tands que M. Draghceanu les consdére comme aequvalants des gsements aqutanens du bassn du Jul en Transylvane. II y a encore pluseur petts bassns carbonféres dans cette contrée (Judetu Mehednt), á Balta, á Baja de Arama (Funtnele) et mérne-a ce qu l párát dans la gorge étrote de la Cérna, tous jjlacés dans le mérne étage par M. Draghceanu. Quand au bassn de Bahna, l n y a nul doute d aprés les recherches fates par M. S te fanescu et M. Fuchs que l étage medterran y set ben developpé en couches fosslféres; l n y a plus qu á prouver que les gsements de charbon fassent auss parté de cette sere et non plutöt d une sere subjacente, consequemment plus acenne, comme le semble admettre M. Draghceanu. [-2] ' 24*

60 .. s z á d e c z k y : Prés de Baja de Arama on m a montró un affleurement nsgnfant de lgnté, autour duquel j a ramassé les fossles suvants, que M. Ch. H ofm a n n. de l nsttut géologque hongros a eu la complasance de détermner: Katca sp., Turtella vermculars B rocch, Turrtella turrs B ast, Certhum pleatum B rogn., Certhum moravcum H őrnes var. C'est la une assocaton d espéces assez íréquante dans les couches de medterran nfereur et surtout la varété du Certhum moravcum, qu s est trouvé auss en Transylvane, dénote un age plus récent que l olgocéne. De mön avs le terran aqutanen du bassn du Jul, encassé dans un pls profond de gness ne s étend pás au delá de la frontére, s ce n est peut-etre dans ce pett affleurement de charbon, que les géologues roumans affrment avor trouvé au fond de la vallée de la Cérna, au ped de la montagae Osla Rumanasca; cár cette vallée, quoque de structure dfferente peut étre consderée comme la contnuaton du pls synclnal du Jul. C est Iá une smple supposton que j émets. sans avor conassance de la localté; mas le fat mérterat d étre poursuv ren que pour l ntéret geologque qu s y rattache. Sur tous les ponts, auxquels se rapportent mes remarques c-dessus, on reconnat l mportance qu ont pour nous les traveaux scentfques de nos vosns. Nous amons donc á erőre que ces exploratons contnuées avec le mérne zéle servront á raffermr les lens d ntéret commun qu dans le domane de la Scence relent les hommes et les natons par delá des frontéres poltques. PETROGRAPHISCHE I XT) GEOLOGISCHE VERHÄLTNISSE DES CENTEALEN THEILES DER TOKAJ-EPEBJESER GEBIRGSKETTE IN DEE ÜMGEBING VON PUSZTAFALU. V on Dr. J u l. S zádeczky. (Fortsetzung). III. Bott-Olgoklas-Andesn-Quarz-Trachyt (Andest). Den normalen Bott - Olgoklas Andesn - Quarz - Trachyt (Andest) behandle ch nach dem rhyolthschen deshalb, wel de vorgen zwe Typen sehr vel Aehnlchket n hrem Habtus und geologschen Erschenen haben, ferner wel dese normale Ausbldung dem Pyroxentrachyt (Andest) ähnlch st, und auch durch allmählches Ausgehen des Quarzes und Bottes Uebergänge zu hm bldet.

61 TOKA.T-EPER.IES ER GEBIRGSKETTE. Deser Typus glecht dem Gesten vom Sztnya (Gegend von Sclemntz), welches Herr Prof. Dr. J. v. Szabó für Typen-Gemsch hält.* Der Bott-Andesn-Trachyt (so wll ch desen Typus von nun an der Kürze halber nennen) bldet de höchsten Kuppen der Gegend: den Gross- Mlcz (895*6 M.), K.-Mlcz (77 M), den Gross-Kopasz, Orta, Szárhegy, Nyergeshegy, Hajagos, Hermaház, Tehérház, de alle 800 M. Höhe überstegen. Heher gehören noch de Berge K. Kopasz, Bkkfás-hegy, Kakasbércz, Magoshegy, Szántóhegy, Örheg}r, deren Höhe 600 bs 700 M. st, ferner der Melyeszke, Várhegy von Füzér, und de kahlen Hügel nördlch von Füzér, de alle unter 600 M. snd. Der Gross-Mlcz mt sener Umgebung bldet also en Centrum, das sch beträchtlch ca. 300 M. über sene mestens aus Pyroxenandest gebldete Umgebung erhebt. Dese solrte Masse wurde fast ausschlesslch durch Erupton des Bott-Andesn-Trachytes aufgebaut, nur der Bott-Orthoklas- Quarz-Rhyolth dent hm auf senem südlchen Abhang über Pusztafalu als Unterlage. Von desem grossen Gebet st bsher blos das Gesten des Füzére* Várhegy bekanüt, welches Dr. C. D o e lte r unter dem Namen «Quarzführender Sandmtrachyt» beschreb. Er erwähnt, thelwese nach H. W o lf mehrere Berge, de aus desem Gesten zusammengesetzt snd, darunter auch den Tolvajhegy, welcher, we wr eben früher gesehen haben, aus Bott-Orthoklas-Quarz-Rhyolth und Trachyt aufgebaut st.** Be der Detaluntersuchung deses Gestenes kann mau dre auch geographsch ausschedbare Abarten desselben unterscheden. a) Zur ersten Abart rechne ch Trachyte (Andeste), mt ener sehr dchten, grünlch schwarzen Grundmasse, n welcher stark glänzende Bottlamellen, und gesprungene Quarzkörner rechlch vorhanden snd. De Grundmasse bekommt durch Verwtterung ene lcht grünlch graue Farbe. Aus desem Gesten snd de n unmttelbarer Nähe von dem Dorfe Füzér gegen N und NO sch erhebenden Berge aufgebaut, und zwar der Kopaszka, Melyenke, Őrhegy und thelwese auch der Magoshegy. De Grundmasse deses Gestenes besteht mkroskopsch betrachtet aus ener wessen Masse, welche sch m polarsrten Lchte feldspathähnlch verhält, stellenwese mt Aggregatpolarsaton. De wesse Masse st mehrwenger von enem schmutzg-grünen serpentnartgen Verwtterungsprodukt Selmeczbánya vdék^ foldt. szerkezetének stb. smertetése Sete SO <S2. Schemntz 885. Ueber enge Trachyte des Tokaj-Eperescher Gebrges, Sete 220. D o e l t f r schrebt, dass «vorherrschend st Sandn... daneben fndet sch untergeordnet Plagoklas.» Ich habe mttels der Flammenreacton kenen Kalum-Feldspath nachwesen können, wohl aber Olgoklas und Andesn. [23]

62 .. s z á d k c z k y : durchzogen. De serpentnartge Trübung entsteht durch de Verwtterung grösserer Pyroxen-Mkrolthe, welche n hr rechlch vorhanden snd. Magmtlkörner snd je nach den enzelnen Fundorten n verschedenem Maasse gegenwärtg. Se snd grösstenthels secundär entstanden. In der äusseren, lchten, graugrünen Verwtterungsrnde snd hämatt-, lmont-, Serpentn-, chlortartge Verwtterungsproducte massenhaft vorhanden. In der Grundmasse fnden wr be makroskopscher Betrachtung Quarz und Bott. Der Quarz bldet mehrfach gesprungene Körner. In de Sprünge zeht sch de Grundmasse en, woraus folgt, dass des Mneral praeexstrend st. Durch Hämatt st er manchesmal rothgefärbt. Sener Quanttät nach steht der Quarz deser Abart m Vergleche mt dem Quarze der beden anderen Unterabthelungen n der Mtte. Trdjmt kommt stellenwese auch vor, so n der Grundmasse deses Gestenes oberhalb des Brunnens Alsókút n Pusztafalu, und n den Hohlräumen des Gestenes vom Berge Magoshegy. Bott steht der Quanttät nach mt dem Quarz auf glechem Nveau. Er zegt nfolge senes Praeexstrens enen sehr starken Glanz. Stellenwese fndet man ganze Botthaufen, de vom Gnesse stammen (Alsókút). Der Bott st m allgemenen stark verwttert; de damt verbundene Ausschedung der Magnett-Körner fnden wr entweder nur m äusseren oder nur m nneren Thele vor. Er st manchmal stark corrodrt. (Kopaszka). Amphbol fnden wr nur selten. Er bldet dünne, lange Säulchen,mt der gewöhnlchen Combnaton oop(llo) und oopoo (00). De vorzüglche Spaltbarket nach oop kann man nfolge hrer Klenhet nur selten wahrnehmen. Ihr Pleochrosmus st n der Rchtung von c =grünlch braun, /y = röthlch braun, a = grünlch gelb; Extncton (c : c) stegt ncht über 5. Seltener wachsen auch mehr als zwe Krystalle mt den Prsmenflächen zusammen. Der Amphbol st oft mt enem schwarzen Magnettrande umgeben. Pyroxen. Sowohl de monoklnen, als auch de rhombschen Pyroxene snd vorhanden. Se haben ene blasse Farbe, snd stark serpentnsch, hauptsächlch den Spaltungsflächen nach, und bem höchsten Grad der Umwandlung zerfallen se n schmutzggrüne Haufen, ndem se zuglech Magnett ausscheden. Be deser Umwandlung wrd der Pleochrosmus mmer gernger, endlch hört er gänzlch auf. Se blden gewöhnlch nur Mkrolthe, grössere Pyroxene kommen seltener vor. Auf/t st n desem Gesten rechlcher vorhanden, als der rhombsche [\'2V;

63 TOKAJ - KP KIM KSElí GKHIKGSKKTTK. Pyroxen. Sene Extncton (e: c) stegt ncht über 35, und hält mestens zwschen Seltener enthält er Feldspath als Enschluss. De Feldspathe schenen be makroskopscher Betrachtung glasg, oder se haben ene wesse, rothe oder grüne Farbe. De Flammenreactonen zegen, dass her de Andesnrehe vorherrscht (I. Na 3 4, K = 0, Schm. 3; II. Na 4, K = 0, Schm. = 4; III. N a=4, K = l). Ene ähnlche Färbung zegt auch de grünlche Grundmasse, nur mt etwas mehr Kalum. De glasgen, renen Feldspathe zegen mestens en der Olgoklasrehe entsprechendes Verhalten (mt Schmelzgrad f>, Szabó). Es kommen aber den Flammenreactonen nach auch Labradorte vor. Im Gestene des Várhegy von Füzér, n welchem Dr. C. D o e lte r den Sandn als vorherrschend zu sen behauptet, habe ch auch mt dem Mkroskope kenen Orthoklas gefunden. Es kommen aber n hm enzelne Indvduen und polysynthetsche Zwllnge vor, de thels ren, thels aber mt grünem Verwtterungsproduct durchzogen snd. Im Gestene des Melyeszke kommen serpentnartge Enschlüsse n solchen Feldspathen vor, deren äusserer Thel ganz unversehrt st. Dese Erschenung schent zu zegen, dass de serpentnartge Umwandlung vor der Erstarrung stattfand. In desem Ge* stene kommen seltener auch Feldspathe mt parallellel Auslöschung vor. De mesten Zwllnge löschen von der Verwachsungsebene gerechnet unter 0 5 aus, aber es kommen auch solche mt 3 4, ferner auch mt grösseren Auslöschungswnkel bs über 30 vor, so dass auch de basscheren Mtgleder der Feldspathrehe ncht ausgeschlossen zu sen schenen. Als Enschluss kommt n den Feldspathen Bott und Hypersthen vor. De Gestene deser Abart blden mestens stele, nackte Felsenwände. Der Várhegy von Füzér st südlch durch ca. 40 M. hohe Säulengruppen aufgebaut. De Säulen snd durch Absonderungen hervorgebracht, deren Hauptrchtung NO SW st. Aehnlche Säulen snd auch am südlchen Abhange des Kopaszka zu fnden. De Säulen snd her 2 M. dck. Auf dem unteren Thele beder Berge fnden wr 2 3 M. dcke Absonderungen, de flach, etwa we durch Lavaströme gebldet snd. De Treppen der Rune vom Várhegy snd drekt n dese Absonderungsschchten engeschntten. Durch de Verwtterung zerfallen dese Gestene n Kugeln, de durch ene an den Ecken rascher um sch grefendeenwrkung der Atmosphärlen verursacht werden. Das Endproduct der Verwtterung st en rother Lehm (Nyrok, sehr geegnet für Wezenbau). b) Als zvete Abart des Bott - Olgoklas - Andesn - Quarz - Trachyt (Andest)-Typus bezechne ch dejengen Gestene, deren Grundmasse rauher und mehr trachytsch st, als de der ersten, n denen Quarz und Bott, oder wengstens das ene deser Mneralen n grösserem Maasse vorhanden st, als n der früheren Abart. De Feldspathe snd her wess, ncht so glasg, we de der Abart a ), und dadurch vel schtbarer.

64 .. SZÁDECZKY Heher gehört das Gesten der vom Dorfe Füzér sch gegen N und NW erstreckenden Hade Kandabércz, ferner de Berge Magoshegy, Szöllölegy, Kakasbércz, Fehérház, Remetehegy, Hermaház, Hajagos, Nyerges. Szárhegy, Füzér cserje, Őrhegy. Dese Gestensvaretät umgbt also halbkresförmg de erste Abart. D e Grundmasse der heher gehörenden Gestene hat ene graue, selten rothe Farbe und st dcht. Be der mkroskopschen Untersuchung lnden wr, dass das Gesten des Füzér cserje und des Magoshegy nfolge der Serpentnflecken sener Grundmasse nach ähnlch demjengen der Abart a ) st. Der Struktur nach st de Grundmasse mkrokrystallnsch, stellenwese durch Hämatt (Lászlótanya), oder Lmont (Kakasbércz) gefärbt. Se enthalten Magnettkörner n mässger Menge. De grösseren Mneralen treten nfolge hrer Grösse aus der Grundmasse bedeutend hervor. Quarz st n deser Abart am rechlchsten vorhanden, aber er vermndert sch be dem Uebergange n de folgende Abart oder n Pyroxentrachyt (Andest) (Nyergeshegy, Szárhegy). Er st dem früher geschlderten Quarze glech. T rdym t kommt n den Hohlräumen des Gestenes vom Magoshegy und der Wese Bükk vor. Vom Botte glt dasselbe, we be der früheren Abart. Durch hren starken Glanz snd sene Krystalle makroskopsch auffallender als we be mkroskopscher Betrachtung. Se haben enen starken Pleochrosmus, snd mt Magnett umsäumt, oder noch höher oxydrt häm attsch; manchmal gekrümmt, corrodrt. Amphbol schent mt dem Quarz und Bott zuglech zuzunehmen, er st nfolge dessen n deser Abart mehr vorhanden we n der vorgen. Mestens st er verändert, es kommen auch wahre Pseudomorphosen vor, näm lch Magnett n der Form des Amphbols. Nur selten kommen unversehrte Amphbole vor (südlcher Fuss des Fehérhegy). Im übrgen steht das be der Abart a ) Gesagte auch von dem Amphbole der Abart h). l>e Pyroxene snd mkroskopsch klen, und m Gegensätze zu den bsher erwähnten mestens unversehrt. De Pyroxene der Gestene des N Szárhegy snd gebrochen und thelwese n de Grundmasse engeschmolzen; de vom Maerhof Lászlótanya snd we auch das ganze Gesten durch Lmont und Hämatt gefärbt. Mt dem stärkeren Auftreten der rothen Färbung wächst auch der Pleochrosmus bs zu enem gewssen Grade, über desen hnaus jedoch hört dese Egenschaft gänzlch auf. In der Abart a ) herrschte der Quanttät nach der Augt, her aber eben umgekehrt der Hypersthen vor. D e Hypersthene snd mestens sehr klen, seltener kommen aber auch grössere vor. Im Querschntte fnden wr de Flächen oop(llo), oopoo (00), rjtj

65 TOKAJ EPERJESEK (JEBIRGSKETTK.» P x (OlO'.Das enemal herrschen de Prsmentächen, das anderemal de Pnakoden vor. Nur seltener snd de oop Flächen allen vorhanden (Magoshegy). De Hypersthene zegen starken Pleochrosmus; m Gestene des Kakashegyst «grünlch braun, />=hell röthlch braun, c = hellgrün; stellenwese st der Pleochrosmus schwach (Szárhegy), ähnlch dem des Augtes. Magnettenschlüsse snd n hm ncht selten. Aufft st, we gesagt, vel wenger n desem Gesten vorhanden, als Hypersthen. Sene Krystalle snd ebenfalls durch de Flächen oop(llo), oopoo (00), oopoo (00) begrenzt; zegen der Prsmenfläche nach ene schlechte Spaltbarket und den Pnakoden nach Absonderungen. Ihr Pleochrosmus st gewöhnlch sehr schwach, manchesmal aber fast dem der Hypersthene glech. Extncton (c: c) stegt bs 36. De Feldspathe snd her ncht glasg, haben durchschnttlch ene Länge von 5 Mm. und ene Brete von 3 Mm. Den Flammenreactonen nach herrscht n hnen de Olgoklas- und Andesnrehe vor; es kommen aber auch Labradorte vor und n enem enzgen Fall (Nyergeshegy) fand ch enen etwa der Loxoklasrehe entsprechenden Kalumfeldspath (I. Na= 3 4, K = l, Schm. 3: II. N a = 3 K = 0, Schm.=4; III. N a=4, K 2 3). In desem Gesten, n welchem vele fremde Enschlüsse be makroskopscher Betrachtung schtbar snd* bestmmte ch auch durch de Extncton Orthoklas. Im allgemenen hat das vom Feldspathe der früheren Abart Gesagte auch her volle Geltung. Es kommen Zwllnge vor, von welchen enzelne aus crca 60 Lamellen gebldet snd (Bükkrét), welche sehr vele Glasenschlüsse haben. Pyroxen- und Bottenschlüsse snd häufg. Es zegen sch auch somorphe Schchtungen, deren äusserer Thel ene andere Extncton bestzt, we der nnere. Enge snd an hrem Aeusseren körng verändert, be anderen st dese körnge Zone noch mt ener renen umgeben. Ausser den Krystallformen kommen auch zusammenhängende unvollkommene Feldspathaggregate vor. De Feldspathe und feldspathartgen Mneralen herrschen vorwaltend n desem Gesten, manche Dünnschlffe bestehen fast ganz aus solchen. Magnett-Körner und lneare Geblde, de grösstenthels secundär durch de Veränderung des Bottes und Amphbols entstanden snd, kommen genug häufg vor. Hämattßecken und -adern kommen auch n engen deser Gestene vor. Manchesmal st es deutlch schtbar, dass er durch de Oxydaton der Magnette entsteht. Seltener snd ganze Blöcke von Lmont und Hämatt durchdrungen. Solche rothgefärbte Stückchen kommen auch als Enschlüsse n enem grauen Andest vor, de rothe Färbung entstand aber glech anfangs.

66 :?78 J. SZÁDKCZKY Apatt fnden wr sehr selten (Nyergeshegy). Gestensenschlüsse kommen be deser Abart häufg vor. Dese gehören a) zum enschlessenden Typus und snd nämlch klenkörnge Bott-Andesn- Trachyt-Laplls, de bem vulkanschen Ausbruch zurückfelen. Dese snd den m Orthoklastrachyte gefundenen Enschlüssen sehr ähnlch. h) Gnessenschlüsse snd auf dem ganzen Gebet auch häufg. Es snd unter hnen solche, de aus concentrschen Schalen aufgebaut erschenen ; de Schalen bestehen abwechselnd vorherrschend aus Feldspath und Bott (Szárhegy.) Enge Enschlüsse bestehen hauptsächlch aus Feldspath und n desen kommen mtunter Pyroxene, Grossulare als Contactbldungen vor. Andere Enschlüsse bestehen vorherrschend aus Bott. De Gestene deser Abart kommen als dchte Laven vor, blos am nördlchen Abhange des Szárhegy fand ch Eruptv-Breccen. Se snd mestens von dchtem Wald bedeckt. Solche mächtge Felsen wände, welche wr be der Abart a ) fanden, fehlen her gänzlch. De vom Füzér NW legende hügelge Hade st mt Stenen stark belegt, dese snd aber blos enge Dm2 gross, wel se nfolge hrer porösen trachytschen Struktur vel lechter verwttern und zerfallen, we de Gestene der anderen zwe Abarten. Absonderungen, mt der Hauptrchtung NS snd auf den Rücken häufg vorhanden. Dese Abart bestzt en zusammenhängendes Terran, n welchem nur anderw-sete en Pyroxentrachyt-(Andest)-Flecken vorkommt (Köveshegy.) c) De drtte Abart st be makroskopscher Betrachtung durch das mangelhafte Auftreten des Bottes und Quarzes charaktersrt, de n engen Exemplaren auch gänzlch fehlen. Ihre Struktur st andestsch, vel dchter, als de der Abart b ). Bott-Gness-Enschlüsse kommen n hnen nur spärlch vor, und snd mestens zusammengeschmolzen. We aus desen Egenschaften erschtlch st, nähern sch dese Gestene schon dem Pyroxenandeste, was besonders von den an der östlchen Sete vorkommenden glt, welche mt dem Pyroxenandeste wrklch n Nachbarschaft stehen. Andersets blden de an der westlchen Sete vorkommenden enen Uebergang n de Abart b ), so dass der Bergrücken unter dem Csatarét, oder der Bkkfáshegy, Jókut, Kantahegy eben so gut n de ene, als n de andere Abart gerechnet werden können. Es schent aus dem allen, dass de Gestene der Abart c ) sch aus denen der Abart b) erhoben haben, welch letztere fast ene zusammenhängende Zone um de ersteren bldet. Mt dem Gestene der Abart a ) bldet de se kenen Zusammenhang und auch kenen Uebergang. Heher gehört das Gesten des N.-Mlcz, K.-Mlcz, Csatarét, Kopaszhegy und der lange Rücken des Orta, ferner der Bkkfáshegy. : -_>s

67 TOKAJ-EPERJESER GEBIRGSKETTE. 37!» Was de Verbretung anbelangt, steht dese Abart zwschen den zwe anderen, nämlch se st ncht so stark vertreten, als de b), aber wengstens doppelt so stark als de Abart a). De Grundmasse hat ene lchte oder dunkelgraue bs schwarze, seltener rothe Farbe. Ihre Struktur st m allgemenen dcht, andestsch, auf dem Orta sud aber auch solche Gestene zu fnden, de ene durch de fre werdenden Gase verursachte poröse Struktur haben, so dass selbe ganz schlackg wrd. De am lechtesten zu Grunde gehenden Schlacken habe ch bloss be deser Abart gefunden, wovon wr vellecht auch auf hr relatv jüngeres geologsches Alter folgern dürfen. De n der Grundmasse ausgeschedenen Mneralen snd mt Ausnahme der oberwähnten Uebergangsgleder zur Abart b ) mestens mkroskopsch klen. Unter dem Mkroskop st de Grundmasse mestens mkrokrystallnsch, n welcher kaum en weng amorphes Magma zurückgebleben st (Kopasz, K.-Mlcz). De Mkrolthe bestehen vorherrschend aus Feldspathen, daneben snd Pyroxen und Magnett gegenwärtg. Se bestzen aber ncht mmer ene Krystallform, sondern blden auch unregelmässge Aggregate (N.-Mlcz). En anderesmal (zwschen N.-Mlcz und Szárhegy, thelwese Csatarét, Felsen wand Vaskapu, östlcher Fuss des Orta) schent der grösste Thel der klenen Krystalle ncht Neugeblde, sondern Stückchen zerbrochener grösserer Krystalle zu sen. De Grundmasse des K.-Mlcz st durch en grünes chlortartges Verwtterungsproduct gefärbt, aber vel gewöhnlcher st noch de Färbung durch Hämatt und Lmont (Orta, N.-Mlcz). De hämattschen Parten blden m Gestene der Csatarét Fludastrefen, nfolge dessen müssen also dese prmären Ursprunges sen. In der Grundmasse snd folgende grössere Mneralen ausgescheden: Quarz st weng, mestens an sener Oberfläche geschmolzen. Er enthält manchmal Glasenschlüsse mt Gasporen. Trdfmte snd als grünlch gelbe klene Lamellen n den Hohlräumen des Gestens des K.-Mlcz rechlch vorhanden, n gerngem Maasse auch anderwärts (Orta). Bott kommt öfters vor, aber mestens nur n Bruchstücken. In engen Exemplaren fehlt er aber gänzlch (N.-Kopasz). Deser Bott glecht dem n der vorgen Abart beschrebenen Botte. Durch Oxydaton schedet sch Magnett n hm aus, welcher be ener höheren Oxydaton zu Hämatt und Lmont wrd und als solcher sene ganze Umgebung färbt. Amphbol st n desem Gestene sehr weng. Etwas häufger kommt er m Gestene des Orta vor. Spuren von Uraltbldunf fand ch n enem veränderten Gestene des fá»: 2-::

68 .. SZÁDECZKY I N.-Mlcz, n welchem Augt und Hypersthen zusammengewachsen Vorkommen, de sch an ener Sete n Amphbole verwandeln. Während Quarz, Bott, Amphbol n deser Abart wenger vorhanden snd als n der vorgen, vermehren sch her de Pyroxene, als Zeugen grösserer Basctät, bedeutend. Ausnahmswese snd se schon be makroskopscher Betrachtung wahrnehmbar. Sehr oft schenen se engeschmolzen, oder durch Oxydaton verändert zu sen. Der Hypersthen herrscht vor dem Augt. Bemerkenswerth st, dass de klenen Pyroxene fast mmer Hypersthene snd, wenn auch klene Augte Vorkommen, so schenen se Bruchstücke zu sen. Ausnahmswese vermehrt sch der Augt en weng, so n manchem Gestene des K.-Mlcz oder der nördl. Sete des Berges Szárhegy. De Krystallform st de früher erwähnte, neu st aber, dass blos de zwe setlchen Pnakoden, ohne de Prsmenfläche, den Krystall begrenzen (K.-Mlcz). Ihr Pleochrosmus st stark; n enem Gestene südl. vom N.-Mlcz st grasgrün, a = roth braun, b=gelbgrün. Zwschen den klenen Hyjjersthenen gbt es sehr lange Säulchen, von denen manche gebogen oder zerbrochen snd. Hypersthenenschlüsse snd auch n den Feldspathen häufg. In hnen kommen als Enschlüsse ausser Glaspartkeln mt Gasporen sehr klene Stäbchen (Apatt?) vor (K.-Mlcz). De Auyte snd denen der früheren Abarten glech. Se blden mestens grössere Krystalle als de Hypersthene, unter hnen kommen auch Zwllnge vor. Ihr Pleochrosmus st schwach: c=grasgrün, normal auf de Längsaxe = gelblch. De Feldsjtche snd klen. Nur n etwas verwttertem Zustande werden se makroskopsch deutlcher schtbar. De Flammenreactonen wesen auch n desem Gesten Oltjoklas, Andesn und Labradort auf, aber de grössere Basctät st dadurch bemerkbar, dass n desem Gestene de Andeste und Labradorte sch m Vergleche mt den früheren vermehren. Ene Ausnahme blden n deser Hnscht de oberwähnten Uebergangsgleder. Be mkroskopscher Untersuchung fnden wr de be den Feldspathen früher beschrebenen Egenschaften. Es kommen auch zemlch grosse Feldspathe vor, de manchmal aus sehr velen Zwllngen zusammengesetzt snd : so zählte ch n enem Dünnschlffe (vom Kücken unter dem Csatarét) c. 200 solche Lamellen. En anderesmal snd enzelne grosse, glasge Feldspatlndvduen vorhanden, de neben starken Spaltungslnen enen klenen Extnctonswnkel haben. De Extnctonswnkel snd auch be desen ähnlch denen der früher geschlderten, aber de grösseren Wnkel snd her schon häufger. Als Enschlüsse fnden wr n den Feldspathen neben dem Hypersthen oft serpentnartge Grundmasse und Magnett. In enem Falle fand ch auch Amphbol 'Orta). De Enschlüsse thelen manchmal den Krystall n Zonen.

69 TOKAJ-EPERJESER GEBIRGSKETTE. 38 De Magnetts snd auch n desem thels prmäre Ausschedungen, thels secundärer Entstehung. Es kommen auch wahre Pseudomorplosen vor. Gestensenschlüsse kommen auch n deser Abart rechlch vor, und zwar mestens Bott-Gnessenschlüsse, n denen bald das ene, bald das andere Mneral vorherrscht. Quarz st nur selten gegenwärtg. In denen vom K. Mlcz kommen als Contacterschenungen Granat und Pleonast vor. Enen solchen Enschluss von der Felsenwand oberhalb dem Vaskapu habe ch auch mkroskopsch untersucht. Er besteht aus Feldspath, Bott, Magnett und Pleonast. De Feldspathe blden mestens Körner, welche Aggregatpolarsaton zegen, aber es snd auch Zwllnge. Der Bott st unversehrt, bestzt pleochrotsche Höfe, Magnettkörner und enen starken Dchrosmus. De Pleonastkörner snd dunkelgrün, de dckeren undurchschtg, de dünneren grünlch durchschenend. Auf dem Bergrücken, südlch von Csatarét treffen wr m Gesten häufg Gness-Enschlüsse an. In enem solchen fand ch unter dem Mkroskope Feldspath, Bott und Magnett. De Feldspäthe zegen solche Erschenungen, de darauf hnwesen, daäs se geschmolzen waren, und weder auskr\ stallsrten; so blden se unregelmässge Aggregate und auch Sphrokrfstalle, de durch unregelmässge Haufen nadelförmger Mkroltle gebldet werden, welche kene parallele Extncton zegen. Am Csataret fand ch enen Gnessenschluss, der ganz n de Grundmasse engeschmolzen und der Länge nach gestreckt war. Ausser den berets erwähnten Stellen fand ch noch Gnessenschlsse am N.-Kopasz, am Fusse des Orta be Joküt und be der Felsenwand ober Vaskapu. Am südlch gelegenen Thele des Orta habe ch ausser den gewöhnlchen Gnessenschlssen auch noch enen Dchrot-Gnessenschluss gefunden, n welchem zwschen thelwese n Magnett umgewandeltem Bott zemlch vel Dchrotkörner Vorkommen. Se zegen kene Spaltungsrchtungen ; hr Pleochrosmus st der gewöhnlche: dunkel- und lchtvolett und gelblch wess. Auch Quarz, Feldspath und Pleonast kommen n desem Enschlüsse vor. Seltener kommen auch solche Trachytenschlüsse vor, we n den vorgen Abarten. Interessant st en solcher vom Bkkfáshegy, wel selbger roth st, während das hn enscllessende Gesten grau st. De durch dese Abart gebldeten Erhebungen blden ene von NW gegen SO sch zehende Gebrgskette, welche nach NO und S Nebenzwege bestzt. Vom zemlch hohen Rücken deser Kette erheben sch verhältnssmä^sg klene Kuppen, an denen man de enstgen Krater ncht mehr wahrnehmen kann. Auch dese Gebrgskette st durch üppgen Pflanzenwuchs, durch schöne Wälder bedeckt; es gbt jedoch an enzelnen Stellen auch mmense r:n;

70 j. szá d ec zk y : Felsen wände, so n erster Rehe de an der östl. Sete der Orta befndlche Felsmasse, welche sch ca. 300 Schrtte lang erstreckt und Felsenthürme und -wände von M. Höhe bldet. Regelmässge Absonderungen kann man nur am nordöstlchen Thele deser Felswand w ahrnehm en; her snd de Schchten dünn, ernnern an Lava Schchtungen, und verfläclen sch unter 0 30 gegen W. Auch am nördl. Thel des N.-Mlcz gbt es ene mächtge Felsmasse, n der sch nfolge der n nord-südlcher und west-östlcher Rchtung gehenden Absonderungen förmlche Säulen gebldet haben. Lavaschchtungen ähnlche Absonderungen snd auch her wahrnehmbar. Enen vel düsteren Endruck machen de öden Felsengruppen des ez. Her kann man zwschen den Bäumen ganz solrte Felsensäulen bs zu 5 M. Höhe sehen, welche sch durch den Zusammensturz enzelner Zwschenparten gebldet haben. Solche herabstürzende Säulen zerbrechen ganze Bäume, was der ganzen Gegend enen noch wlderen Anschen verleht. De Haupt-Absonderungs-Rchtungen zehen sch von O nach W und von SO nach NW. Dünne, nahezu horzontale Lavaschchtungen ähnlche Absonderungen snd auch wahrnehmbar u. zw. snd se auch her, we auch anderswo, an den unteren Parteen der Felsenmassen zu fnden, folglch snd se wahrschenlch durch Druck hervorgebracht. Auch be deser Abart st das Gesten mestens dcht, blos an engen Punkten kommen Eruptv-Breccen vor, so z. B. am südl. Fusse des Orta, ferner n der an der östl. Sete des genannten Berges gelegenen Felsenwand. Eruptv-Breccen fnden wr auch am östl. Ende des K.-Kopasz. Wenn wr nun, nachdem wr de dre Abarten des Bott-Olgoklas- Andesn-Quarztrachytes kennen gelernt haben, de auf das relatve Alter sch bezehenden Verhältnsse zusammenfassen, fnden wr, dass de am mesten acdsche Abart b) de anderen zwe benahe ganz umfängt, und dass dese letzteren sch aus der erstereu (h) thatsäcllch emporheben. Wr können also de Abart b ) als das älteste Produkt ener n deser Gegend stattgefundenen vulkanschen Erupton betrachten, während de als am mesten bassche Abart c ) als das jüngste Produkt angesehen werden k an n ; we denn auch be den Vulkanen als allgemenes Gesetz glt, dass de basschen E ruptonen nur nach den acdschen folgen. Der Bott-Orthoklas-Plagoklas-Quarz-Trachyt und Rhyolth bldet, we gesehen, das Substrat des Bott - Olgoklas - Andesn - Quarztrachytes (Andestes), welch letzterer sch aus dem ersteren erhebt, was am besten bem Vaskapu zu sehen st. Der OrthoMastraclujt und Khfolth st aber älter, als der zuletzt beschrebene andestsehe Bott-Olgoklastrachyt. Wel fener, we der Orthoklastrachyt und Rhyolth, auch deser Typus de Sedmente der sarmatschen Epoche gehoben hat, so muss er schon aus desem Grunde jünger als de genannte Epoche sen. Um de beschrebene mächtge Gebrgsgruppe als Centrum herum,

71 TOKAJ-EPERJESER GEBIRGSKETTE. 3S3 erstrecken sch nedere aus Pyroxentrachyt (Andest) bestehende Gebrge, welche deses Centrum benahe ganz umschlessen. Der Pyroxentrachyt und dessen Rhyolth modfcaton bldet her en so grosses Gebet, dass ch dessen Behandlung ener späteren Gelegenhet überlasse. Vorderhand wll ch bezüglch des relatven Alters nur sovel erwähnen, dass der Pyroxentrachyt oder wengstens en Thel des Pyroxentrachytes allem Anschene nach älter st, als alle oben behandelten Gestensarten. Budapest, Mneralogsches und petrographsches Insttut der k. ung. Unverstät. Jänner 888. ZUR GEOLOGIE EGYPTENS. Von J o h. J ankó jun. (Vorgetragen n der Stzung vom 7. N ovem ber 8X8.) Be Karo thelt sch der Nl n zwe mächtge Arme, n den von Rosette und den von Damette, welche das Gebet des Delta, Unteregypten umfassen. Deses Becken wrd von den tertären Kalkbergen der lybschen und arabschen Wüste umschlossen, welche den Nlarm von Damette, resp. dessen Canal bs zum Drttel sener ganzen Länge, den von Rosette aber zu zwe Drttel begleten. Der quaternäre Boden des Delta erstreckt sch bs zum Suezcanal; letzterer selbst durchschnedet Ablagerungen deser Zet, we des Th. F u c h s nachwes. Wr müssen voraussetzen und des bewest enersets der be Brunnengrabungen n Karo aus ener gewssen Tefe zu Tage geförderte Meeressand; anderersets de noch am Rücken des Mokattam bemerkbaren Spuren der ausbuchtenden Meereswellen dass enst an der Stelle des Delta en grösser Meeresbusen bs Karo vordrang. De von Westen kommende Strömung des Meeres wendete sch be Abukr n den Busen und veränderte de ursjn ünglch nördlche Rchtung des Flusses zu ener nordöstlchen, welche mt der zunehmenden Entfernung von der Mündung allmälg der östlchen zunegte. So st de heutge geologsche Bldung des Suezcanals zu verstehen und de damt n Verbndung gebrachte enfache Hypothese V a sse l s, derzufolge der Nl n der Dluvalzet beläufg n der Mtte des heutgen Isthmus n s Meer floss und dass de grosse Masse senes süssen Wassers de sechte Meerenge so ausfüllte, dass se ene Schedewand bldete zwschen beden Meeren und deren Faunen. Infolge dessen gravtrte auch de Bldung des Delta dem Gebete des [ss:

72 384.. JANKÓ: Hauptarmes zu; de Verschlammung der Erdenge, d.. der alten Mündung hatte de nach Norden zu gerchtete Wendung deses Nlarmes zur nächsten Folge und so entstanden de nördlcheren Mündungen, von welchen n erster Rehe de von Pelusum de östlchste st, anfangs auch de mächtgste war, aber hre Rolle übernahm dann der Arm von Damette und schlesslch heute der von Rosette. In der Umgebung des alten Atrbs oder des heutgen Trb glaubte man n der Verzwegungswese des Flusses de Spuren dessen zu erkennen, dass der Nl enst dre Hauptarme hatte, und von dessen Möglchket ch mch auch selbst überzeugen konnte; aber es st unzwefelhaft, dass hr relatver Wert sehr verscheden war, und während de Hauptmasse des Wassers be Begnn der quartären Zet gegen ONO floss, flesst se heute schon gegen NW. De Bauarbet des Nl schrtt n zwe Rchtungen vor. Während enersets de nördlchen Grenzen des Nldelta langsam nach Norden vorgedrängt w urden; erhob sch jenes anderersets mmer mehr über den Wasserspegel. De Anscht R t t er s st rchtg, dass aus dem Meeresbusen früher en Sumpf, dann en Moorboden wurde, der sch schlesslch dem Humusboden des Contnentes anschloss. R eclus fügt dem hnzu, dass dese Hebung noch heute andauere und n noch höherem Grade als früher, wel ausser den Inundatonen des Deltas de landwrtschaftlchen Arbeten des ungemen befördern. De velen Hand- und Damj)f-Wasserhebemaschnen lagern mt der grossen Menge des Wassers ene ebenso beträchtlche Menge Schlamm ab. De Berechnungen, de bezüglch der Aufhäufung des Nldelta s angestellt wurden, snd allbekannt, und wr wssen, dass de Hebung m Süden grösser st als m Norden und dass je höher das Delta wrd, um so wenger sene Ufer vorgerückt werden. Ich hatte Gelegenhet de Uferlne hrer ganzen Länge nach zu beresen ; von Alexandra aus über Rosette und Damette bs Port-Sad. Dese Lne können wr n ver Thele zerlegen. Von Alexandra bs Abukr erstreckt sch de erste Parte, de durch den tertären Kalk charaktersrt w rd; von Abukr bs Rosette de zwete, an hren Sandwüsten erkennbar; von Rosette bs Damette de drtte, welche das Gebet des See Burlos st und durch de geologsche Gestaltung der beden Landzungen bemerkenswerth st, welche den See vom Meere abtrennen; de verte Parte erstreckt sch von Damette bs Port-Sad, umfasst das Gebet des See s Menzale und wrd durch sene schmale, lange Sandnselrehe nteressant. Wr dürfen ncht glauben, dass wr östlch von Abukr bs zum Suezcanal nur den Alluvalboden des Nl antreffen. An den Ufern des Nl und sener Canäle gewnnt der Sand der Wüste nur dort an Terran, wo hn de Cultur n Bestz nahm und deses Gebet bldet enen zemlch enhetlchen Complex. Südlch, n der Nähe von Benha-el-Azal snd Sandnseln, aber de Cultur zeht dese mmer mehr n hr Berech; ausserdem treffen n:u

73 ZUK GEO LOGIK k g y p t k n s. wr se nur mehr an den Grenzlnen an. Im Norden aber wrd de fruchtbare Erde des Delta von ener Wüstenzone n ener durchschnttlchen Brete von 20 Km. und ener Länge von mehr als 250 Km. vom Meere getrennt, mt beweglchen Sandhügeln, enem äusserst ärmlchen Pflanzen- und Therleben, dessen enzge Oasen eben nur Rosette und Damette blden. Deses wüste Gebet bekam senen Sand thels aus der lybsclen, thels aus der syrschen Wüste und erwähnt de Lteratur bs heute von hm ken geologsches Geblde älteren Ursprunges Umso grösser war mene Ueberraschung, als ch östlch von Rosette n ener Entfernung von 30 Km. und nordwestlch von Kum-Maslara kaum 5 Km. wet an der Meeresküste n natürlcher Lagerung und kaum enen Vertel Meter üb r dem Meeresspegel ene Felsenplatte fand. De Brete derselben war 0 M., hre Länge etwas wenger; hre Fläche daher beläufg 00 M2. Ihre Oberfläche war bröckelg und de unter den Bruchstücken vorkommenden recenten Schnecken und Algen bewesen, dass das Gesten vom Meere fortwährend bespült w erde; anderersets bezeugen de n de Sprünge der Platte engeschlossenen Sandkörner, de sch von denen des Meeressandes lecht unterscheden lassen, dass das Gestensstück vor ncht Langem noch de Unterlage enes Sandhügels bldete, den das Meer (nachdem sch sene Oberfläche dem Meere zunegt) oder der Wnd weggetragen hat. Heute wrd es vom Wellenschlag unaufhörlch betroffen und st manchmal gänzlch unnahbar und geht so rasch dem Verfall entgegen, dass ch frsche Stücke nur n gernger Zahl ablösen und mt mr nehmen konnte. Ich übergab se be mener Hemkehr den Herren August F ranzenau und E merch L örenthey behufs näherer Untersuchung. Herr F r an zen au berchtet darüber Folgendes : «De beden von Kum Maslara stammenden Stücke erwesen sch an enzelnen Stellen als fester, an anderen als kredeartger Kalksten, dessen componrende Thele sphärsche, ellptsche oder cylndrsche Körner snd, vermengt vorzüglch mt den Schalenfragmenten von Bvalven, untergeordnet mt deu Fragmenten von Gasteropoden und klenen Bryozoenstöcken. De enzelnen Körner schenen auf mechanschem Wege abgerebene Kalkpartkelchen zu sen, de auf den gerngsten Druck zu Staub zerfallen. Ebenso snd de zwschen de Körner gemengten organschen Enschlüsse abgereben; ausserdem snd se noch so sehr ncrustrt, so dass hre nähere Bestmmung vollständg ausgeschlossen st. Sowohl de Fragmente, we auch de vollständgeren Formen errechen ene Grösse von 2 3 Mm. Der Versuch von dem Kalksten enen zur Untersuchung geegneten Dünnschlff anzufertgen, msslang vollständg nfolge der gerngen Consstenz des Materals und der Kürze der mr zur Verfügung gestellten Zet; so dass auf de.sem Wege gar ken Resultat zu errechen war und kann das Alter des Földtan Közlöny, XIX. köt. 88 <. I:{;)

74 J. JANKÓ : Kalkstenes nur de Kenntnss der stratgraphschen Verhältnsse allen entscheden.» Herr L ö r en t h ey berchtet mr Folgendes: «Der Fund von Kum-Maslara st en lockerer, auch äusserlch vele Schnecken- und Muschelfragmente, ferner Quarzkörner zegender Kalksten, von dem man nfolge sener Lockerhet kenen Dünnschlff anfertgen konnte. Aber gepulvert und geschlemmt erkennt man, dass er n grösser Zahl verschedene B ryozoenarten, neben den Fragmenten veler recenter Schneckenund Muschelschalen auch mehrere Foramnferenarten enthält. Von letzteren gelang es mr, nach dem bsher untersuchten Materal, mehrere Pohfstonwllar, Crsellanae (!), Rotalac (! ) und Loffcnae, aber besonders vele Mloldeae n mehreren Arten zu bestmmen. Deses geschlemmte Materal entsprcht daher n allem jenem Materal, welches n der Bucht von Sorrento aus ener Tefe von oü Faden gewonnen wurde. Aus den bshergen Untersuchungen geht daher hervor, dass deser Kalksten ene jüngere und zwar quaternäre Küstenbldung se, welche, we nach der grossen Zahl der Mlolden zu folgern st, n gernger Tefe entstanden st, was sch um so eher behaupten lässt, wel ch Globcrna, welche auf de Bldung des Kalkstenes n grösserer Tefe Hnwesen würde, nur n enem enzgen Exemplare vorfand, das ausserdem ncht am besten erhalten war.» Es st daher zwefellos, dass der Fund von Kum-Maslara quaternärer Kalk st, welcher sch an den nördlchen Küsten Afrkas, n der Nähe von Alexandra bs el-meks, noch heute bldet und welcher hnschtlch senes Alters de Tertärzet mt jener Quartärzet verbndet, n welcher sch das Nldelta aufbaute und st daher jünger als der Boden des Nldelta s. Auf enen ähnlchen Fund stess ch n Kum-Maslara selbst und n Mordehban, wo deses Gesten aus den Brunnen aus ncht grösser Tefe zu Tage gefördert wrd. Desen Felsen, sowe de beden anderen Lager konnte daher ncht der Nl zusammengetragen haben, ndem sch m Kalkstene kene Spur enes Süsswasserorgansums vorfndet, sondern wr müssen annehmen, dass derselbe n de verschedenen Strömungen engekelt her entstand, damals, als der überwegende Thel des Deltagebetes noch unter dem Meere lag, und nachdem alle dre Funde en und deselben Elemente enthalten, so st hr Zusammenhang unläugbar. Wr haben es daher her mt enem langen Kalkrffe zu thun, von welchem nur enzelne Punkte sch über den Meeresspegel ( rhoben und welches be der Entwckelung des zwschen den beden H auptarmen des Delta s engeschlossenen Gebetes von grösser Bedeutung war. Es st möglch, dass n deser Lne nur enge solche Rffe standen, alter dese zerstörten unausgesetzt de Wellen des Meeres und der Schutt füllte nfolge der westlchen Strömung des Meeres de Zwschenräumtder I U;,

75 ZUR GEOLOGIE EGYPTENS. Kffe. Von Norden aus verkttete der Sand des Meeres desen Schutt und brachte so ene gerade Küstenlne zu Stande, we sch ene solche von Rosette nach Damette hnzeht und welche auf kenen Fall jenem Begrffe entsprcht, den wr uns nach den Delta «der Flüsse Po, Rhóne, Donau und denen der Flüsse Asens bldeten. De Entstehung deser geraden Küstenlne hat man bsher so erklärt, dass se sch ursprünglch nfolge der aus entgegengesetzten Rchtungen kommenden Strömungen des Nls und des Meeres aus Schlamm und Sand aufbaute; dese Hypothese hat nur den enen Fehler, dass de Rchtung der Meeresströmung thatsächlch der des Flusses ncht entgegengesetzt st, wel jene ene westlche st und daher de Resultante der beden Ströme, und aufgrund dessen der Aufbau solcher Stauungsrffe nach Nordost und ncht nach Osten vorschreten müsste. Für de wetere Entwcklung des m Aufbau begrffenen Delta s musste de auf ene solche Wese entstandene Landzunge von grösser Wchtgket sen; südlch von deser musste de Meeresströmung ene ruhgere sen und so konnte de Ablagerung des Schlammes rascher vor sch gehen. De Schlammablagerung entwckelt sch an verschedenen Orten auf verschedene Wese, was von ungezählten Localenflüssen abhängg st und so war auch de nördlche Grenzlne des Delta nnerhalb der Bucht unglech und sene sch zu äusserst erstreckenden Sptzen konnten sch zuerst mt der Landzunge verengen und dadurch wurde de enstge grosse Meeresbucht n Küstenseen zertlelt, welche auf der nördlchen Küstenlne Egyptens noch heute ene zusammenhängende Zone blden, de n folgender Rehe nach Osten zu fortschretet; Marut (77,000Ha), Abukr (4,000 Ha), Edku (34,000 Ha), Burlos (2,000 Ha), Menzale (04,000 Ha). Das Nldelta hat man auch mt den Delta s anderer Flüsse verglchen, so mt denen der Rhone und des Po und gab als Resultat der Verglechung an, dass das Nldelta sch von jenen nur durch de Grösse sener Thele unterschede. De auf geologscher Grundlage erworbene Kenntnss der heutgen Verhältnsse kann deses Resultat ncht ergeben; das Delta hatte dem Meere zu acht Mündungen, de ch alle an Ort und Stelle studrt habe und ch fand, dass sch von jenen acht Mündungen nur zwe weter entwckeln; de von Rosette charaktersrt de Inselbldung; be der von Damette entwckelt sch das lnke Ufer durch de Bldung alluvaler Fortsätze, das rechte aber durch Bldung von Inseln; vor den übrgen Mündungen verräth sch de Entwckelung ncht enmal durch de Bldung von Rffen; das st aber ganz gewss ene hnrechend charakterstsche Abwechung von den echten Deltamündungen, de n fortwährender Entwckelung snd. Dese Thatsache konnte nemand läugnen, aber ndem man de heutge Meeresküste als durch den Nl aufgebaut betrachtete, so sprach man das Unterbleben der Entwckelung n der Jetztzet den Seen zu, welche man als neuen Ursprungs betrachtete

76 3S8.. JANKÓ : aufgrund dessen, dass dese Seen zur Zet der Pharaonen ncht so resge Dmensonen h atten; * de Canäle rechten bs zum Meere, aber dann kamen nfolge der langsamen Senkung der Küste und der Enbrüche des Meeres de Seen zustande oder wurde de Oberfläche der zufällg schon bestandenen vctgrössert. Herauf bezüglch st es genügend zu bemerken, dass de Senkung zwar nachgewesen st, aber nur für de tertären Bldungen, d.. für den bs Abukr vordrngenden K alk; aber dem entgegengesetzt st n den quartären Bldungen we des F uchs auch für den Isthmus nachwes nur de Hel»ung beobachtet worden. Nach dem Obgen mussten de Enbrüche des Meeres n hstorscher Zet stattgefunden haben; ch habe de Communcaton des Meeres mt den Küstenseen studrt und fand be den Seen von Edku und Menzale de hstorsch nachwesbare Thatsache, dass das Wasser des See s sch enen Weg zum Meere brach, aber auf Spuren, de bewesen könnten, dass auch das Meer engebrochen hätte, stess ch nrgends und dass auch der See von Abukr unter Wasser gelangte: das können wr nur als das Resultat der Auswaschung der früheren Mündung von Canopus betrachten. Auf Grund dessen sprcht nchts für de Hypothesen von der Senkung und von den Enbrüchen des Meeres und ch halte es für enfacher, anzunehmen, dass dese Seen schon zur Zet der Pharaonen exstrten, aber nfolge der Uebervölkerung wurde es zur Notlwendgket-, enen grossen Tel hrer Gebete zu verwerthen, ndem man se der Cultur unterwarf, was nur mt Hlfe höchstentwckelter Canalsaton ermöglcht wurde. Deses grossartge Culturwerk wurde aber nfolge der späteren hstorschen Erschütterungen, welche de Bevölkerung Egyptens decmrten, ja benahe vernchteten, weder vernachlässgt, wodurch de Seen hre ursprünglche Gestalt und Ausdehnung weder gewannen. Trotzdem schretet de Entwckelung unausgesetzt vorwärts, aber ncht an der Meeresküste, sondern m Innern der Küstenseen; das Gebet des freen Wassers derselben vermndert sch von Jahr zu Jahr; de südlche Grenze des zu hnen gehörgen Sumpfgebetes zeht sch mmer mehr nördlcher; n den Seen vergrößert en Thel des durch de Canäle herabgebrachten Schlammes de vor den Canalöffnungen legenden Inseln; en anderer Thel baut das südlche Ufer der se vom Meere trennenden Landzunge auf und schebt se n den See vor: en drtter Thel endlch erhöht den Seeboden selbst. Auf Grund dessen dürfen rr uns de nördlche Uferlne des Delta's naht als analog mt der Meeresküste vorstellen, sondern cs ergebt dese de I >as müssen wr daraus folgern, dass nan an jenen Orten oder n den an den Seen legenden unnahbaren Sümpfen und Morästen auf de Trümmerüberreste von Slä lten stösst. us;

77 ZUR GKOLOGIK KGYPTKNS. südlche Uferlne der Seen, welche von jedem Geschtspunkte aus ener echten Deltabldung entsprcht, ndem de südlchen Ufer der Seen zahllose Inseln bedecken und Lagunen durchzehen ; dese bldet de echte Ufcrlne des Delta's, ndem de schmale Landzunge zwschen Rosette uul Damette, de geologsch enen Uebergang zwschen den tertären und quartären Bldungen bldet, älteren Ursprunges st. als das Delta selbst und nsbesondere dessen nördlche, sch jetzt entwckelnden Gebete. LITERATUR (30). Dr. F er d n a n d M o l n á r : Neue Analyse des Sauerwassers von Szántó. (Math. u. Naturwss. Abhandl. Herausg. v. d. ung. Akad. d. Wssenscl. V. Band. p Ungarsch.]) Wenn man de neuen analytschen Daten mt den alteren der von Johann Molnár m Jahre 8fJ3 ausgeführten Analyse verglecht, so seht man, dass de Bestandthele des Wassers sch während deser Zet wesentlch ncht verändert haben. Des zegt am besten de auf S. 283 ( >3) des ungarschen Textes unter [6] mtgethelte tabellarsche Zusammenstellung beder Analysen, de sch auf je 000 Gewchts-Tll. Wasser bezehen. K. S. (3). Dr. L u dw g S o l y m o s: Chemsche Analyse des sog. «Wenwassers» von Szejke. (Math. u. Naturwss. Abhandlgn. Herausg. v. d. ung. Akad. d. Wssenscl. Y. Band, p. 28. "Ungarsch.]) Das Bad Szejke legt be Székely-Udvarhely. Ausser dem kalten schwefelgen Wasser bestzt Szejke auch ene, en weng nach Stenöl rechende Sauerwasserquelle. Das Wasserquantum beträgt n 24 Stunden 35 Lter. De Temperatur der Quelle st 0*8 C. be 8 C. Lufttemperatur; das spec. Gew. ' Das Endresultat der chemschen Analyse bezogen auf 0,000 G.-Th. Wasser sehe man auf S. 280 (00) des ung. Textes. K. S. (32). Dr. J. Szabó : Ueber das Prnzp und den gegenwärtgen Stand der nternatonalen Kartographe. (Arbeten der vom August 888 n Tátrafüred tagenden XXIV. Wanderversammlung d. ung. Aerzte u. Naturforscher. Budapest 888. S ]Ungarsch.]) In kurzem und nteressantem Vorträge schldert der Verf. de Fortschrtte, de de Kartographe n den letzten Jahrzehnten gemacht. Er schldert desbezüglch zuerst de Bestrebungen Oesterrech-Ungarns und dann de des Auslandes. [39] 'j--.

78 IlTKKATUK. (33.) Dr. S. Roth : De Gletscher der Hohen Tátra. (Arbeten der vom August u Tátrafüred tagenden XXIV. Wanderversammlung der ung. Aerzte und Naturforscher. Budapest, 888. S [Ungarsch. ) Um de Erforschung der früheren Gletscher der Hohen Tátra, de Z e s c h n e r N55 naugurrte, haben P artsch und der Verf. de mesten Verdenste wr nehmen daher mt Dank de aus sener Feder stammende gedrängte Zusammenfassung der bsher auf desem Gebete gewonnenen Resultate.?. (34) Dr. J. P a n t o c s e k : Beträge zur Kenntnss der fosslen Bacllaren Ungarns. I. Thel: Marne Bacllaren gr. 8" mt 30 Tafeln n Lchtdruck. Bearbetet nach dem ungarschen Manuscrpte vom Verfasser, Kresarzt n Tavarnok. Nagy-Tapolcsány, 88G. Wr begrüssen mt Freuden deses werthvolle Werk unseres Landsmannes, der n ener klenen Comtatsstadt mt dem mühevollen Amte enes Kresarztes belastet, noch Zet und Lust fndet, sch mt dem schwergen Studum der fosslen Bacllaren zu beschäftgen. Es st das erste Werk, welches n grösserem Umfange dese organschen Wesen unserer tertären Ablagerungen behandelt. Noch wssen wr weng von dem Verhältnsse, n welchem de fosslen Bacllaren zu den recenten stehen, noch wenger von der Rolle, welche ersteren als geologsche Letfosslen zufel und weng davon, we sch hre geographsche Verbretung enst und jetzt verhält. Alle dese Fragen werden hrer Lösung entgegen gehen, wenn wr von geologsch gut bekannten Localtäten auch de Bacllarenflora genau kennen lernen werden ; das Materal hezu lefern ja unsere Mergel, Thone u. s. w. n hnrechender Menge. Der Arbet P a n t o c s e k s können wr mt um so grösserem Vertrauen entgegen treten, ndem G run ow de Revson der schön ausgeführten Lchtdrucktafeln übernahm ; de Abbldungen der Tafeln XXVI und XXVII aber snd geradezu sen egenes Werk. P antocskk beschrebt aus Ungarn 447 Bacllarenarten oder deren Varetäten und Formen; als rechster Fundort erwes sch Szent-Péter m Comtate Nográd, welches 2XC» Arten leferte. In den dem Medterran zugerechneten thongen, sandgen und kalkgen Mergeln fand der Verf. jenen Reclthum von Arten vor, den er n sener Arbet beschrebt; ncht wenge derselben fanden sch aber auch n dem ebenfalls dem Medterran angehörgen tlongen Mergel von Szaka vor. Von deser Localtät, de ebenfalls m Comtate Nográd legt, beschreb Verf. 20 Arten. Auch de übrgen medterranen Localtäten deses Comtates boten zemlch reche Ausbeute. So Kékkő 57, Felső-Esztergály 7 und Alsó-Esztergály 54 Arten. In dem dem oberen Medterran zugetlelten Mergel von Bajtha m Comtate Hont constatrte Verf. (JI Arten. Jüngeren Alters (saunatsch) st der Fundort Dolje n Kroaten, von dem wr jetzt 08 Arten kennen ; der Congeren-, egentlch poltschen Stufe werden aber folgende zwe Localtäten zugerechnet: Mogyoród m Com, Post, aus dessen sandgem, an Spongennadeln rechem Mergel Verf. 52 ; ferner Kesd m Com. Blar, aus dessen thongem n Mergel P Verfasser KM» Arten beschrebt. Um enen Ueberblck über de beschrebenen Arten zu gewnnen und für r l4o

79 LITERATUR. fernere Folgerungen geegneter zu machen, haben wr deselben nach geologschen Horzonten geordnet, n folgender Tabelle zusammengestellt. (Man vgl. S. 346 (232) des ung. Textes.) Für den Referenten hat es besonderes Interesse, dese reche Flora und hre Arten auf hren stratgraphschen Werth zu prüfen, aber ch muss voraussenden, dass mr de Lteratur der fosslen Bacllaren nur n gerngem Maasse zur Verfügung steht, weshalb ch auf de aufgeworfene Frage noch kene genügende Antwort geben kann und betrachte ch das n den folgenden Zelen gegebene nur als den Versuch, deser Frage nahe zu treten und Andere anzuregen, an der Lösung derselben ebenfalls Thel zu nehmen. P antocsek selbst sagt über de von hm beschrebenen Bacllaren nur so vel, dass «se alle enes jüngeren Alters snd, als de Molers n Jütland und de Polrschefer von Korsum und Archangelsk Kurojedowo n Russland, welche auffallend vele abwechende Bacllaren-Formen enthalten, und n denen, so auch n dem neu entdeckten Depot zu Oamuru auf Neu-Seeland, besonders das Genus Trnacra rech vertreten st. Vel grösser hngegen st de Analoge zwschen den Ablagerungen n Mähren, Norddeutschland, Grechenland, Italen, Spanen, Nordafrka und des nordamerkanschen Contnentes.» Vor allem fällt uns auf, dass wr dejenge Erschenung, der wr schon be der Landflora begegnen, auch her antreffen ; es kommen auch n der Bacllarenflora enzelne Elemente vor, de sch fortdauernd n den verschedenen geologschen Zetepochen erhalten. Von den aus dem tertären Meere Ungarn«beschrebenen 447 Bacllaren kommen 30, d.. 6.7% an sämmtlchen und dre verschedenen Horzonten angehörgen Localtäten vor. Dese grosse Verbretung, man könnte se vulgäre Arten nennen, haben folgende: (Man vgl. S. 363 (240) d. ung. Textes unter []. Nehmen wr aber alle Arten n Betracht, w'elche sch vom Medterran bs n de Congerenstufe verbreten, so st hre Anzahl vel beträchtlcher, nämlch 76, d.. 7u/o sämmtlcher 447 Arten. Um de geologsche Verbretung der verschedenen Famlen überschtlcher zu machen, hat Referent folgende Tabelle zusammengestellt: (Man vgl. S. 363 (249) des ung. Textes.) Als rechster Trbus erwest sch der der Cryptoraphdeae, w elcher durch 7 Famlen und 272 Arten (Varetäten, Formen) vertreten st; de Führerrolle übernahm von desen Famlen de der Coscnoscdeae mt 84 Arten, deren Hälfte nur an medterranen Localtäten gefunden wurde und nur 2.4o/o erhelten sch bs n de Congerenstufe ; verhältnssmässg gerng st de Zahl jener Arten, de sch, wengstens nach den bshergen Untersuchungen, als der sarmatschen. rospectve pontschen Stufe egenthümlche erwesen. En ähnlches Verhalten zegen de 3 Arten der Famle der Melosreae ; aber als echte medterrane Bacllaren erwesen sch de 32 Arten der Famle der Aulacodsceae, von denen OCMWo nur n der medterranen Stufe V orkom m en und se enthält auch kene enzge Art, welche ausschlesslch der sarmatsclen oder pontschen Stufe angehören würde ; enen prägnanten medterranen Charakter zegen auch de 73 Arten der Famle der Bddulpltcae, von denen 73.,.)> sch nur m Medterran erhelt lnd von denen verhältnssmässg nur wenge bs n de Congerenstufe gngen, n r H l;

80 MTKKATl'R. welcher aber de Famle abwechend von der vorhergen neue, wenn auch wenge Formen schuf. Aelmlches erfahren wr auch bezüglch der 73 Arten der Famle der llelopelteae. Wenges wssen wr von den ) Arten der Famle der Chaetocerae ; noch wenger von den 2Arten der Famle der Asterolampreae zu sagen. Es snd des längst bekannte Arten, ndem se schon v. E hrenberg beschreb ; nur aus dtr Famle Chaetocerae beschrebt P antocsek ene neue Art, de Genotherum!! szakalense, von welcher er es aber für höchst wahrschenlch hält, dass se de Vertretern ener neuen Gattung se. Von den 3 Famlen des Trbus Pseudoraphdeae st de an Arten rechste de Famle Fratfllarcae (4- Arten); 5X.8«/o derselben lebten nur m Medterran und nur äusserst wenge gngen bs n de pontsche Stufe, weshalb dese Famle enen hervorragenden medterranen Zug trägt; um so auffallender st es daher, dass se n der sarmatschen Stufe 7.0 /o egentlümlche Arten aufwest', welche aber ebenfalls schon zu den früher beschrebenen gehören und es wäre nothwendg, hre berets bekannten Fundorte mt den ungarländschen verglechen zu können ; aber es schent, als wenn der ganze Trbus ener Umgestaltung entgegen gnge, denn von den 24 Arten der Famle der Sur ír ellene snd nur 33.4 /o ren medterran ; dagegen 37.5 /o nur für de Congerenstufe verzechnet und st n deser Bezehung de Famle der Tabellareae sehr bemerkenswertl, denn von hren Arten gehört kene enzge ausschlesslch dem Medterran a n : dagegen aber fnden wr se ausschlesslch n der sarmatschen Stufe mt 65.0% vertreten. In deser Bezehung st hr de dem Trbus der Raphdeae zugehörge Famle der Achnantheae sehr ähnlch ; deselbe enthält zwar nur 4 Arten, aber deren Hälfte gehört blos der sarmatschen Stufe an ; das Medterran hat kene egene Art. Dasselbe auffallende Verhalten zegen auch de 0 Arten der Famle der Cos- ("onedeae; denn 40u/u derselben haben noch renen medterranen Charakter; 30,.> gehen bs n de pontsche Stufe, aber ebenso vele Percent gehören ausschlesslch der sarmatschen Stufe an ; während de pontsche Stufe kene egentlümlche Art aufwesen kann. De reche Famle der Xarculaceae helt mehr als de Hälfte (52.8 o) hrer 72 Arten m Medterran zurück, n de pontsche Stufe sendete se nur 6.7%: aber unterwegs erzeugte se neue Arten, denn 6.7u u gehören ausschlesslch der sarmatschen Stufe an, worauf hre schaffende Kraft abzunehmen schent, denn n der pontschen Stufe vertreten nur X.4% de deser Stufe egen - thümlchen Arten. In dem Werke P a n t o c s e k s snd noch enge aussereuropäsche neue Arten beschreben und abgebldet. So von Archangelsk-Kurojedowo m europäschen Russland Raphones Snbrshana G run. et P ant., das neue Genus Truana mt hrer Art Arch atu/el skana P ant., ferner Lepdodscus elegáns P ant., Aulacodscus ArcunfjelsLanus 0. W tt.,.-im. septus A. Sch. /. qnatuor radata P ant. Von Moron n Spanen: Xarcula Truan n. sj>.; von Notthngham n England: Rhaphones lnears G run., von Mors n Jütland: Rhaphones lancettula G run. rar. Jtlandea G run. und Rh. Morsana G run. - Aus Nordamerka: Rhaphones rhombus rar. Amazonca G run. (vom Maranon-Flusse), Rh. lancettula G run. und R h.! bserata G run. (Rclnnond, Shokre Hll), Rh. qfjns G run. (Rappohanoe) und Rh. VetropoHtana G run. (Petersburg); schlesslch Actnoptf/crus semlaers G run. von den Phlppnen. Dr. M. Staub. 4-2