Alkalmazhatók-e időmérő rendszerek az üzemfenntartásban

Átírás

1 AZ ÜZEMFENNTARTÁS MÛKÖDÉSI FELTÉTELEI 2.06 Alkalmazhatók-e időmérő rendszerek az üzemfenntartásban Tárgyszavak: műveleti idők; elemzés; karbantartási módszerek; mozdulattanulmány. A sorozatgyártás időmérésen alapuló munkatanulmányai (Methods-Time Measurement MTM) azt vizsgálják, hogy az alkalmazott munkamódszerek mellett milyen időtartamokkal jellemezhetők az elvégzett műveletek. Az ilyen munkatanulmányok az alkalmazott és a tervezett munkamódszerek elemzését, lehetőség szerinti javítását célozzák, az időadatok mérésére alapozva. Az üzemfenntartás körében is helytálló az a megállapítás, hogy a műveleti időket alapvetően befolyásolják az alkalmazott módszerek. Mi az MTM? A munkatanulmányok fő alkalmazási területei azok a tevékenységek, ahol viszonylag nagy szerepük van a kézi műveleteknek. A javítás és a karbantartás, valamint az ügyvitel folyamatai jellegzetesen ebbe a körbe tartoznak. A huszadik század első felében sok üzem úgy végezte az időnormák felmérését és előírását, hogy megmérték az átlagos erőkifejtéssel végzett műveletek időigényét. A felvételek során az éppen vizsgált műveleteken dolgozók időszükségleteit figyelik meg. Ismertek a normaidő-felvételek módszerei, de a stopperórás felvételek sok hátránnyal járnak. Az időfelvétel stopperórás módszerét a tervezőirodákban (pl. a konstrukciós tervezésben) vagy a karbantartó üzemekben nem lehet alkalmazni a norma meghatározására. Ilyen stopperórás időfelvételek akkor is túlhaladottá váltak, ha a gyártmányok sokféle változatát gyártják, illetve a típusok gyakran cserélődnek. Az időfelvételek akkor kifejezők, ha az is egységesen meghatározható, hogy milyen teljesítményszinten dolgozott a megfigyelt egyén. Az erőkifejtés mércéje azonban kevéssé kialakult az üzemfenntartás műveleteihez. A nézetek nagyon eltérőek annak meghatározásában, hogy a normál erőkifejtés miként mérhető. Ebből eredően a vonatkozási alapnak tekintett teljesítmények is bizonytalanok. Amerikai kutatók alkalmaztak először olyan mozdulattanulmányokat, amelyek révén meghatározott elemi mozgások sorozatára tagolhatók az elvégzendő összetett műveletek (pl. egy hibás gép szétszerelése). Filmfelvéte- 1

2 lek készültek a műveleteket végzőkről, és táblázatokban foglalták össze a gyakorlatban alkalmazott, normális erőkifejtéssel az ipari munkahelyeken végzett jellegzetes mozdulatokat. Az alapvető munkamozgások tanulmányozása alapján az emberi munkavégzés összetett műveletei megbízhatóbban leírhatók, bármi is a mozgássorozat konkrét tárgya. Nagy előnye a mozdulattanulmányoknak, hogy ezek kombinációjával az időnormák is meghatározhatók az összetett műveletekre. Az MTM néhány alapvető mozdulatcsoportot alkalmaz a munka tanulmányozására, mint pl. a megfogás (grasp G), erre 5 alapfokozat határolható el, több részre tagoltan, pl. a megragadott tárgy terjedelme, a fogás erőhatása szerint; a helyváltoztatás (move M) a tárgy mozgatási céljától, annak távolságától és a tárgy tömegétől függő fokozatokkal; a közelítés (reach R), alapvetően a tárgy és az út jellemzői szerinti tagolásokkal; a helyretétel (position P), attól függően, hogy milyen erőkifejtés szükséges; a nyomásgyakorlás (apply-pressure AP), a művelet sajátosságai szerint; a szétválasztás (disengage D), az oldás erőkifejtésétől függően; az elengedés (release RL) és hasonlók. Az említett alapmozgások sokféle kéztartással, a tekintet különféle változataival, a testrészek mozgatásának kombinációival valósulnak meg. Ezeket a mozdulatokat sokféle körülmény befolyásolja, mint pl. a következők: az ellenőrzés ráfordításai, az erőkifejtés, a mozgások hossza, a szimmetriaviszonyok, az egymáshoz illeszkedés viszonyai és hasonlók. Az MTM minden alapmozgásra időelemeket határoz meg normaként. Szakértők (pl. a német Deutsche MTM-Vereinigung szervezésében) olyan táblázatokat állítottak össze, amelyek a normaidőket e mozdulatelemek szerint dokumentálják, pl. a kéz és az ujjak mozgatására, a megtekintésre, a testmozgás megadott fajtáira. Vannak olyan táblázatok is, amelyek például a két kéz egyidejű mozgatásának időadatait is figyelembe veszik a mozdulat kivitelezésében. Az MTM skálázási alapegysége az 1 időegység (Time Measurement Unit TMU), amely az óra százezred része. A tervezés mértékadó időadatai A mozdulattanulmányok felhasználása elsődlegesen a sorozatgyártásra volt jellemző, azonban a rugalmas piaci alkalmazkodás és a termékek gyors cserélődése nyomán egyre kisebbek a sorozatok az ipari gyártásban. Az itt vizsgált elemzési módszerek azonban arra is alkalmasak, hogy a kissorozatok gyártásához, vagy az üzemfenntartáshoz előre meghatározzák a végrehajtás tervezett időadatait. 2

3 A tervezés mértékadó időadatainak meghatározásához sokféle követelményt vesznek figyelembe, mint pl. a következők a gyártást a megrendelésekhez igazítják, elfordulhat, hogy kevés alkalommal ismétlődnek a gyártás feladatai; sokféle változat fordulhat elő a gyakorlatban; a gyártás folyamata nem mindenkor ismétlődik ciklikusan, vagy viszonylag sok idő telik el a ciklusok között; a munkavégzés folyamata és fontosabb feltételei állandóan változnak; a dolgozók rutinjának viszonylag kis szerepe van a munkafolyamatban; a részletes műveleti leírások, útbaigazítások lehetőségei korlátozottak; az elvégzendő munkák módszerei nem egységesek, nagy a szóródás; gyakoriak a kevéssé gépesített, univerzális munkahelyek. Az itt felsorolt jellegzetességekkel számolni kell a gépgyártó, a fémszerkezetet és a hajót gyártó, valamint a szolgáltatást végző üzemekben. Mindezek vonatkoznak az üzemfenntartás tervezésére is. Ezeken a területeken az egyedi és kissorozat-gyártás követelményeihez igazodó MTM-eljárások (MEK) alkalmazhatók. Az ilyen tanulmányok a döntően kézi műveletekkel végzett gyártásra alkalmazhatók és a következőkkel jellemezhetők: viszonylag gyorsan elkészülnek az időtanulmányok, a munkamódszerek leírásai reprodukálhatók, az alkalmazási területeken megfelelő az időtervezés pontossága, a tervezés alkalmazási lehetősége túlnyúlik az egyes üzemeken, viszonylag kevés adatra alapozható a tervezés, nem igényel túl nagy szakképzettséget, gyakorlatot a táblázatokban rendszerezett normaidők alkalmazása. Nem célravezető úgy összeállítani az üzemfenntartás munkatanulmányait, hogy minden mozdulatra meghatározzák az időadatokat. Az 1. ábra vázolja a karbantartás és javítás javasolt adatstruktúráját, amelyre az alábbiak jellemzők: a munkatanulmány elemi szintjén szerepel pl. az alkatrészek szétválasztása, az A szint olyan szabványos üzemi tevékenységsort jelöl, mint pl. az alkatrész cseréje több elemi mozdulattal, a B szinten szerepel a szerelési egységek összevont kezelése, a C szint a teljes motorra vonatkozó szétszerelési és összeszerelési időket mutatja be, a felsőbb ( D és E jelű) szinteken egyrészt a megrendelés tartalma, másrészt az ehhez szükséges előkészítések összevontan szerepelnek. Esettanulmány a javítóüzem viszonyaira Egy járműjavítóba kamionszerelvény érkezik. Az ügyfél megkérdezi, hogy a szivárgó vízhűtőt mennyi idő alatt javítják meg és mennyibe kerül ez a szol- 3

4 gáltatás. A kalkuláció egyik alaptényezője, hogy a fuvarozónak költséget okoz a javítás, továbbá a leállás is, amíg a szétszerelést és a javítást követő összeszerelést végzik. adatok szintje E megrendelés megrendelés: motorcsere D műveletek motorcsere előkészületek C munkafolyamat motor kiszerelése motor beszerelése B rész- folyamat akku lekapcsolása hűtőközeg leengedése szétszerelés állandó változó A az üzem szabványos tevékenysége alkatrészcsere megrendelést elhozni anyagigények (tartalék alkatrészek) általános tevékenység bárhol csavar kiszerelése alaptevékenységek (MEK) alkatrész kiemelése fődarab kiszerelése 1. ábra Üzemfenntartás, javítás munkafolyamatainak szervezése és kialakítása A művezető a kért ajánlathoz felméri, hogy mekkora az alkatrészcsere anyagköltsége, továbbá a szervizmunka időigénye alapján a személyi költsége. A tartalék alkatrészek lista szerinti ára közvetlenül meghatározható a javítandó kamion és az alkalmazott hűtőrendszer típusa szerint. A hosszú utat megtett kamion javítási időire nem alkalmazhatók a kézikönyvekben a teljesen új állapotra vonatkoztatott szerelési időnormák, mivel a konkrét feladat időigénye függ pl. a kocsi által megtett kilométerektől, a szivárgó hűtőrendszer szennyezettségétől, korróziójától. A helyi szerelők alkalmanként változó erőkifejtése sem modellezhető az időméréses alapon összeállított ( REFA-módszerrel meghatározott) átlagos normákkal. Ha egy személygép- 4

5 kocsin minden lehetséges javítást elvégeznek (új állapotra vonatkoztatva) kb munkaórára lenne szükség a REFA-táblázatok időmérése szerint, a tehergépkocsik átlagos javítási időigénye (minden lehetséges művelettel) legfeljebb 9000 munkaóra. A gyakorlatban csak kivételesen használhatók ilyen elméleti táblázatok, mert a korábban alkalmazott modellek érvényüket veszthetik az idő múlásával. Az évtizedekkel korábban az időnormákban figyelembe vett műveletsor kiegészülhet sok időigényes új művelettel, amelyeket pl. a később megjelenő közlekedésbiztonsági előírások vagy a gépkocsi garanciájából eredő piaci hatások alapoznak meg. A művezetőt ezért más módon kell támogatni a javítás időadatainak gyors és biztonságos meghatározásában. Jelentős anyagi érdekek fűződnek a reális kalkulációkhoz mindkét partner részéről, mert ettől függ a megrendelés sorsa, majd a vállalt határidő biztonságos teljesítése. Nincs sok idő az időadatok meghatározására, és sokféle adatot kell mérlegelni a kalkuláció megalapozására. Akkor kap segítséget a javítóüzem művezetője, ha az időadatok meghatározására egységes módszert alkalmazhat. Németországban 15 kiválasztott szerelési eljárás alapján arra a megállapításra jutottak, hogy az MTM-tanulmányok alapján összeállított időnormák jól alkalmazhatók a javítási folyamatok kalkulációihoz is. Ilyen referenciaművelet pl. motor ki- és beszerelése, hajtómű ki- és beszerelése, kipufogó felújítása, fékrendszer fontosabb részeinek felújítása stb. Nehezíti a kalkulációkat, hogy csak a legritkább esetben végzik azonos műveletsorral és módszerrel az említett szervizmunkákat. Mivel a rutinfeladatok ritkák, a szervizekben nagy szakmai felkészültséggel rendelkezőket alkalmaznak. Ez a munkaerőhelyzet jellemzi egyébként az egyedi és a kissorozat-gyártás kalkulációit is, amelyekben az említett MTM-MEK változat alkalmazható. A referenciamunkák adatainak értékelése A szervizüzemek referenciavizsgálatait közvetlenül a járműveken dolgozók műveleteinek megfigyelése alapján végezték. Minden műveletet leírtak, pl. a motor mozgatása alulról fölfelé vagy ellentétesen fölülről lefelé, kiemelés, illetve behelyezés stb. Az ilyen munkaműveleteket az alapműveletek közé sorolták. A részműveletekre példák: a motortető kinyitása, visszazárása, az akkumulátorkapcsok bontása, ismételt bekötése, gépkocsi felemelése és leengedése a padlószinthez képest, 5

6 hűtőközeg leengedése, visszatöltése stb. Az itt példaként felsorolt részműveletek időtanulmányait részletesen elemezték, és a műveleti időket a gyakorlatban alkalmazhatónak minősítették. A helyszíni alkalmazás előkészítésének ajánlott lépései: a projekt megvalósítására felkért csoport (team) tagjainak képzése, az MTM alapismereteinek elsajátítása; a munkacsoportok személyi összetételének megválasztása, pl. a mechanikai javítást, a lakkozást, a karosszériamunkát stb. végzők bevonásával; az említett szakterületek szerinti adatbázisok felépítése; a módszer kipróbálása gyakorlati alkalmazásokkal. A helyi projektek keretében elvégzendő munka egyik lényeges része az adatkörök meghatározása. Néhány fontos követelmény az adatháttér kiépítéséhez: legyen a típusoktól független a megfigyelt adat, a csoportosítás lehet pl. személygépkocsi, haszonjármű, autóbusz; a javítási módszer leírása legyen reprodukálható; törekedni kell arra, hogy ne keletkezzék túl sok adat; a pontosság feleljen meg a kalkulációs céloknak; törekedni kell az elemzések gyors végrehajthatóságára; nem célszerű túl nagy képzettségi követelményeket támasztani a kalkulációt végzőkkel szemben: legyenek képesek az alkalmazásra 2 hetes elméleti képzés és 1 hetes gyakorlat alapján. A javítás említett fő területeinek műveleteire vonatkozóan a következő törzsadatokat rögzíti a team: a művelet tartalma, pl. szerszámmal kicsavart és visszacsavart metrikus csavarok ; a munkamódszer, pl. szerszámmal oldja a csavart, kézzel kiszereli, a visszaszerelés során behajtja és szerszámmal meghúzza ; az alkalmazott szerszám, pl. villás (vagy gyűrűs) csavarkulcs, gépi csavarhúzó stb. ; a műveletet befolyásoló tényezők, pl. a menet mérete. A projekt munkájának fő eredménye az előforduló üzemfenntartási, karbantartási tevékenységek adatköreinek összeállítása. Erre alapozva minden műveleti egységre meghatározhatók (az óra százezred részeként meghatározott TMU egységben) a kiszerelés (D), a beszerelés (M) és együtt a csere (W) időadatai. Külön is megadják, ha a munkahelytől távoli hely miatt bizonyos utat kell megtenni (W), illetve, ha segédeszközt alkalmaznak (pl. szerszámot, készüléket, H jellel a 2. ábra fejrovatában). A 2. ábra (eredeti feliratokkal) az elektromos vezetékek javítási műveleteinek időadatait foglalja össze. Az első két sorban az általános feladatok idő- 6

7 adatai szerepelnek, pl. a vezeték leszabása, a csatlakozók helyszínre vitele (pl. a csomagolás bontásával). Az adatlapok minden gyakorlatban előforduló javítómunkához rögzítik a műveleti időket. A különféle műveletsorok adatlapjai kézikönyvben foglalhatók össze. A team megszabhatja a törzsadatok szokásos elemzési módszereit, pl. az időtervezés érdekében. JAVÍTÁSI ADATOK MTM MEK alapján 2. ábra Elektromos vezeték javítási műveleteinek adatlapja az MTM-módszerrel rögzített időkkel (eredeti német feliratokkal) (Gittlár Ferencné) Tauscher, R.: MTM-Anwendung in der Instandhaltung Erbsenzählerei oder Methode zum Erfolg? = VDI-Berichte, sz. p Prozesskontrolle in der Schraubmontage. = SMM Schweizer Maschinenmarkt, 103. k. 46. sz. nov p